[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=676393#post676393][b]Tristan Devereux - 2017.04.21. 17:14[/b][/url]

Hazalátogatott pár napra húsvét alkalmából – csak tudná, milyen indíttatásból jutott egyáltalán eszébe. Semmi sem változott azóta, hogy legutóbb otthon járt volna. Apja az ünnepekre hivatkozva a szokásos mennyiség legalább másfélszeresét fogyasztotta, mintha csak ehhez hasonló béna kifogásokra támaszkodhatna...  Szóval abban a csekélyke időben is inkább járta a várost, és látogatott el mindenféle érdektelen helyre, minthogy családja körében kelljen szenvednie az ilyenkor szokásos, fárasztó szarságokkal, tudjátok, a ’jaj, hogy megnőttél!’, ’milyen az iskola? Van már barátnőd?’ és társai. Isten ments.
Most pedig levezetésképp a magyar főváros egyik fancy romkocsmájában időzik, amit egészen megkedvelt az országban tartózkodása óta. Bár már láthatóan nem szomjas, baljában egy majdnem teli korsó, jobbjában pedig egy mikrofon. Karaoke est van; néhány borzasztó előadás után úgy döntött, átveszi az irányítást. Gyanúsan elkezdett megfogyatkozni a társaság, aztán meg komolyan félti érzékeny hallását.
Taps és füttyögés kíséri első előadását. Önelégülten vigyorog, majd kiválasztja a következő számot, az állványra teszi mikrofonját, és ismét rákezd. Meg sem várva, hogy elcsendesedjenek, arra pedig egyáltalán nincs tekintettel, hogy valaki esetleg szintén szeretné megmutatni nem létező tehetségét. Inkább elszórakoztatja egész este az összeverődött jónépet, legalább finanszíroznak neki még egy-két kört is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=676404#post676404][b]Tristan Devereux - 2017.04.21. 18:51[/b][/url]

Úgy nyomja, mintha csak a zuhany alatt lenne. Szobatársait amúgy is rendszeresen örvendezteti magánkoncertjeivel, minél nagyobb az ellenállás, annál hangosabban, természetesen. A kezében lévő korsó az instrumentális részek alatt elég rohamosan fogy, boldogan fogadja az utánpótlást az első sorokból; legalább nem kell elvergődnie a pultig, és még ingyen is van. Bezzeg a lakótársai... ők is igazán értékelhetnék ennyire azt a csodás hangot, ha már semmi más pozitívval nem tud szolgálni egyébként.
Indokolatlanul jól szórakozik egyébként, nem is úgy néz ki, mint aki zárás előtt szándékozna elhagyni kis helyét a színpad kellős közepén – a masinát állítgató és valamiféle műsorvezető szerepben tetszelgő férfi is unott fejjel arrébb vonult már, hogy a távolból küldözgessen szúrós pillantásokat a rellonos felé. Nemhogy örülnének az alkalmazottak, amiért ilyen király forgalmat csinál, de most komolyan!
Szám vége. Kézfejével törli meg száját, közben máris nyúl a következő pohárkáért, amikor közvetlen közelről megszólítják. Nem a nevén ugyan, de még így is kihallja a kisebb tömegből az ismerős tónust. Tekintete a lányra villan; a jelenléte és az általa használt megnevezés is vigyorgásra készteti, hát még az öltözéke.
 - Gagyi volt a buli, improvizálnom kellett – megvonja vállát. Mintha semmiség lenne, ugyanakkor arckifejezése inkább arról árulkodik, hogy a legnagyobb arcnak tartja magát az egész földkerekségen. Nem hagyják csacsogni, indul a következő lerágott csont, amit nagy vinnyogás kísér és Tristannel együtt többen énekelni kezdik a szöveget. Néhány rendkívül menő táncmozdulatot kíván aktuális muzsikánk, és a vérében zubogó italmennyiség; a szám közepe táján Kamilla felé nyújtja kezét, hogy ha akar, csatlakozzon hozzá. Szemrevaló teremtés, ha mást nem, háttértáncosnak...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=676629#post676629][b]Tristan Devereux - 2017.04.22. 22:27[/b][/url]

Már épp megvonná vállát, és visszahúzná kezét Kamilla totojázására, ha nem, hát nem alapon, amikor végre belekapaszkodik. A mestertanonc lenyomja az imént látott tánclépéseket újra, teljesen beleéli magát a fiúbandák aranykorának egyik műremekébe, és visszatérve az állványhoz várakozásteljesen pillant végig a lányon. Mi lesz már? Ez mind a nagy mozgáskultúra? Milyen kviddicses ez..? Khm, Ő.
Akadnak mozdulatok, amiket szívesen megtanítana neki – ilyesmi gondolatok járnak enyhén betompult buksijában, mikor a lány egyszer csak fogja magát, és bekúszik elé. Tenyere továbbra is a mikrofonon, és mivel jóval lassabb a reakcióideje, mint ahogy arra számított, egy pár pillanatig Kamilla szinte a karjaiban bitorolja el trónját – az is megeshet ugyan, hogy Tristan kihasználva a helyzetet, szándékosan nem mozdul.
A kezébe nyomott pohárra csak értetlenül felvonja szemöldökét, ekkor már kénytelen hátrébb lépni, közben vet saját italára is egy pillantást. Elhúzza száját; az imént említett unottan terpeszkedő műsorvezető arc asztalára teszi le a kiürült poharat, sajátját pedig meghúzza. Homlokát összeráncolja, karjait mellkasa előtt keresztbe fonva duzzog, akár egy ötéves kisgyerek, akitől elvették a játékát – ugyanis pontosan ez történt, kérem alássan. Az teljesen más kérdéskörbe tartozik, hogy a lánynak meglepően jó hangja van. És csak akad itt némi ritmusérzék is, mhm.
Valahogy elfojtja magában a vágyat, hogy beleénekeljen az előadásba, ami egyébként tetszik neki, arcáról ezt olvasnád le utoljára. A szám végeztével tapsol négyet, közben már be is állítja a következőt, majd nemes egyszerűséggel arrébb tolja Kamillát. Gyors torokköszörülés, közelebb lép a mikrofonhoz, és már neki is kezd nagy kedvencének.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=783896#post783896][b]Tristan Devereux - 2019.12.16. 19:06[/b][/url]

Mi mást is csinálhatna az ünnepek közeledtével annak érdekében, hogy messziről elkerülje a minden sarkon kialakuló őrültekházát, minthogy megragadjon minden alkalmat a menekülésre – és nyilván a kocsmázás sem utolsó motivációnak, pláne, ha olyan kivételes társaságban tehet ilyesmit, mint korábbi csapatkapitánya. Nagyot slukkol tekert cigijéből, az orrán fújja ki a füstöt, hogy közvetlen utána még egyet beleszívjon, hiába égeti már az ujját a parázs melege a szűrő közelében, majd hanyag mozdulattal elhajítja a csikket és kabátzsebébe csúsztatja meghűlt kezét.
Nem kedveli ezt az időszakot. Őszintén megvallva nem a Karácsonnyal magával van problémája, mert tök jó, tök szép, whatever, még csak nem is azzal, hogy az emberek többsége a saját képébe hazudik, amikor azt állítja, hogy jaj, nem azért vett ajándékot, hát ez csak egy kis semmiség, nem erről szól! (Még el is fintorodik, ahogy torzított nyájas hangon elhangzanak ezek a szavak a fejében.) Dehogynem. Materialista világ, presztízskérdés, hogy a szeretet ünnepén ki mire és mennyit költ. De nem. Őt ilyenkor egyedül az irritálja, ha valamelyik kis takony (igen, diáktársairól van szó) képtelen felfogni, hogy hidegen hagyja a dolog és nem fog megkergült kertitörpe módjára ugrándozva szaloncukrot dobálni, mert valaki komolyan elhiszi, hogy ez cuki. Csinálják, még meg is veregeti a hátukat, hogy hát persze. Csak hagyják ki őt ebből.  
 - A javaslatom: kocsmatúra – fordul Eszterhez, bedobva az ötletet, ami eldönthetné az állandó vitát szülő kérdést, miszerint hova menjenek. – Beülünk, megiszunk valamit és ha nem tetszik, tovább állunk. Ha tetszik, talán két valamit is ihatunk. De ha mocsok drága, te fizetsz.
Közli feltételeit; vitathatatlan úriember a tag, én mondom. A főváros ezen részén párméterenként sorakoznak a bárok, így hát a túra része sem lenne túl megterhelő történet. Hogy hogy jutnak majd haza, az egy olyan problémakör, amivel majd aktualitásában ráérnek foglalkozni.
 - Tessék, kezdetnek ez jónak is tűnik – biccent fejével egy középszerűnek tűnő hely irányába, majd úgy lépdel, hogy a bejárat felé navigálja a lányt. – Mit iszunk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=783970#post783970][b]Tristan Devereux - 2019.12.16. 23:17[/b][/url]

Kevesen tudják megtűrni helyenként éles és általánosan érdektelen stílusát, és teljesen jogosan merülhet fel a kérdés, Eszter miért barátkozik ilyen suhancokkal. Biztosan akadnak irigyei is, és bár erre a lányon kívül senki nem tud igazán választ adni, azért számításba kell venni, hogy kötetlen és elvárásoktól mentes bármilyen jellegű kapcsolatra a rellonoson kívül aligha akadna megfelelőbb egyén. Nem kérdezősködik, mert nem kíváncsi a céltalan szócséplésre és kifogásokra, nem lohol senki nyomában, mint egy kuncsorgó kiskutya, viszont tökéletes lelki szemetesláda, félelmetes ügyességgel tud jól időzített pillanatokban hümmögni és bólogatni, ha valaki mégis úgy határoz, hogy feltétlenül ő az az ember, akinek tudnia kell a magánéletét érő súlyos problémákról. 186 cm, 83 kg, még megtoldja a farka paramétereivel és kész is a tökéletes Tinder profil-leírás.
Hagyja tehát magát kihasználni? Ugyan. A papucs, birka és ehhez hasonló, ideillő jelzők lennének az utolsók, amiket Tristanra lehet aggatni. Amíg kényelmes a szituáció, gond nélkül el van, viszont… nem egy ragaszkodó típus, finoman és nőiesen kifejezve.
Fontos tisztázni, hogy mindez természetesen nem azt jelenti, hogy bármi is lenne kettejük közt Eszterrel, ahogy azt sem, hogy a hasznot keresné a lány társaságában. Jól szórakozik? Igen. Ennyi elegendő? Bőven.
 - Kedveske sem kifejezetten – halvány, féloldalas mosolyt ereszt meg, ahogy mozdítja könyökét, hogy teret adjon az ex-eridonosnak karolás tekintetében. – Csak lefektettem a szabályokat.
Az ember nem pazarol, ha nincs miből. A felé villantott mosolyra égnek emeli a tekintetét, egy leheletnyit szélesedik a szája sarkában megbújó görbe.
 - Végül is, mit szarozzunk, ha el kell ázni… - sóhajt fel majdnem hihető gondterheltséggel, ahogy Esztire, majd az itallapra les. Hümmög. – Egy korsó világos sört és egy 62-es tátra felest szeretnék kérni. - Akkor kezdjük. Nem kér a lány helyett, mégsem akkora gentleman ő ugyebár, illetve tartja olyan önállónak a másikat, hogy nincs szüksége férfiúi pátyolgatásra – ilyen formában legalábbis.
– Mi a mai cél? Bút felejtünk, együttes erővel utáljuk a karácsonyt vagy… csak szórakozunk? – veszi kezébe a felespoharat bűntársához fordulva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=788230#post788230][b]Tristan Devereux - 2020.01.08. 02:58[/b][/url]

A rellonos kifejezetten érdekes legilimencia-tanulmányként szolgálhat mágiája által elfojtott érzelmei apropóján. Semmi nehézségbe nem ütközik az, aki bármilyen elvont ötlettől vezérelve úgy határoz, tesz egy rövid kiruccanást elméjében. Azonban hogy mit kezd abban a szokatlanul üres, csupán gyenge impulzusokkal tarkított sivatagban, amihez hasonlítani lehetne tudata küszöbét… Nos, az ugye már más kérdés.
Nem kizárt, hogy a normálistól merőben eltérő közeg elsőre kifejezetten elrettentő lehet. Általánosságban elmondható, hogy nem azzal kezdi a bemutatkozást, hogy „helló, klinikai értelemben tulajdonképpen pszichopata vagyok, wanna hook up?”, sőt, orvosain túl elég ritka, hogy ez a téma kerüljön terítékre, így Eszter számára is mindenképp váratlan tapasztalat volt első alkalommal.
És talán sokadikra sem kellemesebb.

Tudja, hogy állítanak róla egyet s mást; a Bagolykő igazából egy iskolának csúfolt pletykafészek, ahová csúnya embereket nem vesznek fel, egy rakás szélsőségesen családcentrikus és helyenként apakomplexusos tinilánnyal, és egyéb stikkel küszködők kompániája. Lásd, prefektusi jelvényt adtak a kezébe. És azóta sem vették el…
Egészen szórakoztatónak találja egyébként a szóbeszédeket, és ha nagyon unatkozik, előszeretettel adja is mások alá a lovat. Nyilván ezért szeretik annyian. Oh. Mindegy.
 - Mit is mondhatnék, feláldozom magam a szent cél érdekében – bólint, lubickolva további két pillanat erejéig a mártír szerepkörben. Helyet foglal a bárszékek egyikén, míg elkészül a kért koktél. Ha tartják magukat a tervezethez és úgyis továbbállnak, felesleges elkényelmesedni és az alkoholellátó ponttól túl messzire húzódni sem lenne bölcs döntés. Felespoharát koccintja Eszter koktéljához lusta mozdulattal és le is húzza annak tartalmát. Felrezzen felsőajka a szesz maró íze nyomán; nem fintorog kirívóan, de azért ez nem is a legenyhébb indítás.
 - Mindent bele akkor hát! – Nagy az egyetértés, szóval baj már nem lehet. Talán egy kissé el is puhult, túl könnyen hagyja magát belerángatni mindenféle balhéba.
Mint például a kviddics volt. Cinikusan nevet fel. – Kviddics? Az éppenséggel nincs, úgy fest, elég volt velünk egy idény. Úgy általában véve is csak a szokásos, emberek jönnek-mennek, és mindenki a karácsonyi bálra nyáladzik már most.
Égnek emeli tekintetét olyan becsmérlőn, ahogy csak tőle telik. Bár pár percig megfeledkezett az ünnepek létezéséről is, most megint teljes erőbedobással utálja.
 -  Az aurortanonci valahogy sokkal izgalmasabban hangzik… - félmosollyal arcán les fel, át is adva a stafétabotot valamikori csapatkapitányának.