[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=724066#post724066][b]Bogna Zdanowska - 2018.05.27. 01:27[/b][/url]

Egyelőre még kattognak a fejemben a kerekek nagyjából a lépteim ütemére, hogy mennyire is jó ötlet ez vagy sem. Nem aggódom, inkább azt mérlegelem, mivel is fog járni. Azt hiszem azóta, hogy a baleset után haza sem akartam menni, most először merült fel bennem, mit gondolhatnak. De ezt se tudtam komolyan venni, szomorú. Akartam azt az ékszert és nem azon fog múlni már rég, mások mit látnak helyesnek az életemben. Betöltöttem a tizennyolcat, most már biztosan nincs is senkinek, semmihez jogalapja. Akkor sem, ha túl sok dolog életidegen nekem továbbra is. Egy ember volt, akinek erről beszéltem, úgy is gondoltam, ő majd tud ebben segíteni.
- Hova is megyünk pontosan? Ő is tetováló, vagy ő csak az ékszerekben utazik?
Akkorát nem tévedhettem, mert itt topogtam a magam alacsony termetével a magassarkú cipőmön Budapest utcáján Dávid mellett, és vártam, hogy túlessünk a dolgon. Ő jobban ismeri a helyet, az embereket, meg talán a munkájából adódóan azt is, mi lesz a legjobb. Én ettől még nem javultam semmiben, már ami a társas kommunikációt illeti, de talán kicsit izgultam. Nem fűzött különösebb vágy a városhoz, igazából az országgal is csak elvoltam, hiába jöttem el otthonról, szeretek Lengyelországban élni, és gondolom ha minden okés lesz, vissza is mehetek. Előbb dolgozni, aztán majd meglátjuk. De most kötelezően távol vagyok tartva, mintha akkora veszély lennék. Baleset volt, még csak nem is teljesen az én hibám, és túl is éltem meg a biztosító is fizetett. Mit várnak még? Hogy könnyesre sírom éjjel a párnám? Kicsit eltérnek a sokkos állapotomról alkotott elképzeléseik. Lehet, hogy pár napig utána itt képleteket mormoltam, meg újra senkivel nem voltam valami bőbeszédű, de ez normális. A szervezetemnek idő kellett, az agyam túl gyors neki.
- Ha azt vesszük, most belépek a tök átlagos tinik 62%-ba, akik viselnek bármilyen idegenkezűleg létrehozott testjelet. Ami nem feltétlenül rossz, bár van ugye az a 8%, aki rövid úton megbánta. Nem is értem, ők egyáltalán minek estek neki... Tetkóknál ez gyakori? Hogy így.. "mégsem kell, tüntesd el"?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=726256#post726256][b]Bogna Zdanowska - 2018.06.23. 23:19[/b][/url]

- Ez jól hangzik, szóval érti a dolgát. Gondolom olyan sok időt egy ilyen nem vesz igénybe, ha jól tudom, csak belövik, megnézik okés-e, elmondja a tudnivalót, meg fizetek ééés kész. Tak.
Odafigyeltem a dolgokra, amiket mondott, megjegyeztem amit kellett és ez pont elég volt azt hiszem. Sosem kérdezgettem őt különösebben róla, ha már tetovál ő is gyűjti-e őket vagy az ékszereket, nem éreztem a késztetést, vagy mindig volt más, mert állítólag nem igen törődöm a magánélet fogalmával. Szerintem ez hülyeség, de mindegy is. Nem kifejezetten megnyugtatásra vártám, ideges nem voltam, inkább csak kíváncsi, ezért is bukkant fel a kérdésem, aztán ahogy a szél kicsit felélénkült és lobogtatni kezdte a szoknyámon lógó fekete részt utána nyúlva szorongattam egy darabig, aztán csak elengedve összefűztem a kezeim magam előtt, ahogy nézelődtem és folyt belőlem a szó.
- Kétlem, már a megbánást. Az akkor van, ha az ember valami olyan okból teszi, ami nem racionális. Tudod, fogadás, külső behatás, utánzás... bármi, ami egyértelművé teszi, hogy nem a saját jelleméhez illeszkedik - fejtettem ki kicsit tulajdonképpen azt, hogy nem, én nem olyan vagyok, mint a lányok, akik mennek és magukra tetováltatják egy fiú nevét két nap után, hogy öt nap múlva leszedessék. Aztán a vicceskedésére csak oldalra biccentette fejjel néztem fel rá, hogy most komolyan? Még meg is forgattam a szemem, mielőtt ingatni kezdtem volna a fejem. - Sosem próbáltam semmi hasonlót, nemhogy most. Nem szabadott.
Olyan könnyen jelentettem ki, mintha ez így is lenen normális, holott valahol én is tudtam, hogy nem feltétlenül az az izoláltság. De tavaly mikor idejöttem lettem önálló, ha úgy tetszik, addig mindig a család volt és az, amit elvártak, akkor is, ha ufónak néztek és néznek mai napig.
- Durva - jegyeztem meg, aztán majdnem elsodortattam magam, mert későn kezdtem fordulni, be is gyalogoltam majdnem elé, de aztán megtorpanva el is fordultam, hogy végigmenjek az ablakok alatt, már látva valami üzletszerűt a végén. - Amúgy meg, még lógsz nekem azzal a képregénymegmutogatással. - vigyorodtam el egy pillanatra felé nézve, hogy azért tudja, neki szól és megjegyeztem, ezt is, mint sok mást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=727817#post727817][b]Bogna Zdanowska - 2018.07.08. 00:23[/b][/url]

Biztos van eset, mikor aggodalmasak az emberek, mármint olyan eset, mikor éppen magukkal terveznek valamit tenni. Ahogy én is, én mégis racionálisan felsorakoztattam az érveim, jóval hosszabb lett a pro listám, így elég egyértelmű volt, hogy most, mikor már senkinek nem tartozom elszámolással, még mindig foglalkoztat a dolog és lehetőségem is adódott, elhozom magam. Vagy Dávid engem, de ettől még ugyan az történik.
- Az alkohol sok mindenben befolyásoló tényező tud lenni. Állítólag az első alkalom doppingként hat a szervezetre, ezért nyúlunk második vagy harmadikhoz - meséltem, és már a szavaimtól én is kicsit zavart lettem, pedig ez ritka nálam. Leginkább a bizonytalan másokra hivatkozásom tette. Nem tapasztalati úton, ez tényleg hallomásból és olvasatok után maradt bennem, ebből meg nem sokat mondhatok biztosra. De én úgy vélem elég szakértő vizsgálta már. - Meg azt is mondják, hogy bár oldja a gátlásokat, de ezt olyan lökettel teszi, amit a szervezetnek kétszer annyira kell kompenzálni, így érthetően a másnaposság nem baráti. Különben miért is emelted ki?
Mire a kis szövegem végére értem a kérdés is kibukott, maiért elkezdtem körüljárni a témát, bár éppen eléggé morcosan néztem rá fel. Alapvetően nem vagyok magas és túl idős se, egyiket sem szeretem, ha nagyon hangsúlyozzák, mindegyikkel küzdök rendesen.
- Csak 11 rész van a világon, ahol még nem vagyok nagykorú, de például Skóciában már több, mint két éve az vagyok, a varázslótársadalomban pedig több, mint egy.
Azt hiszem nem akart vele rosszat, szóval a végére én is visszafogtam a számat, inkább lefelé bámultam a szoknyámra és leporoltam, mondjuk nem volt rajta semmi. Mire meg felnéztem már kellett kanyarodni, ekkor sétáltam be elé. Nem vagyok valami nagy darab, így nem lett volna nehéz elsodornia, de még ekkora sarkakon is simán korrigáltam és inkább topogtam tovább.
- Nem nagyon tudom, miben merül ki az érdeklődés mutatása - mondtam őszintén, mert igazából ha valamire azt mondom, hogy persze, mutassa én azt komolyan is gondolom. Ha nem, nyilván megmondom, hogy nem foglalkoztat vagy már ismerem a dolgot és nem köt le. Bár talán ez az én hibám, fene se tudja. De közben meglett a fura, kék ház is, és már az ajtajában voltam.
- Jól hangzik, kedden nem jó, mindig világot mentek meg, vasárnap mise van és csütörtökön embereket boncolok, amúgy tökre ráérek - forgattam meg a szemeimet, hogy aztán lenyomjam a kilincset és belépjek az ajtón. - Amúgy a kék... barátságos, nyugtató. Tudósok által bizonyított, hogy bárki szívesebben megy be egy kék, mint egy fehér színű házba. Még talán a sárga ami ilyen. A vörös hívogató, de veszélyt sugall...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=729058#post729058][b]Bogna Zdanowska - 2018.07.15. 15:28[/b][/url]

- Nem soroltam fel mindent, igaz - billentettem oldalra a fejem bólintva is egyet, mert el kellett ismerjem, hogy így volt. Az más kérdés, hogy az ismeretlenebb infókat szeretem háttértartalomként kezelni. Ez nyilván nem mindig jó, sőt, mondhatni sumákolok, de nekem is van egy határom. Azt meg nem jó egy irányból sem feszegetni, mondaná a bátyám, de nem tudja. Ha tehetné, akkor valószínűleg most nem is itt tipegnék Dávid mellett. - Nálad is? Mire vett rá?
A kérdésem határozottan kíváncsiskodó volt, mintsem egyszerű érdeklődés, még el is vigyorogtam magam kicsit, aztán meg zavartan sikerült feldolgoznom, hogy nem egyre gondoltunk.
- Sok gyakorlati ismeretem van. Például voltam már ejtőernyőzni, búvárkodni légbuborék nélkül... Áh hogy úgy. Öhm, nem igazán van... időm - vágtam rá végül, bár nem mintha ez lenne az oka. Mondjuk lehet, az se segített semmi tapasztalatgyűjtésen, mikor a fiú, akit korrepetáltam megcsókolt én meg adtam neki egy mentos cukorkát. Egy másiknak meg javasoltam még előtte a szájsebészetet, mert olyan volt, mint aki herpeszes. Szüksége volt rá mindkettőnek, nem akartam én rosszat. De talán valamit nem így kellett volna.
- Mármint... nem csak a felismerés, állítólag kimutatni se - vontam kicsit a vállamon, mert ezt nem tartottam teljesen igaznak. Lelkesedni tudok, csak eddig nemigen volt embereknél min.
- A saját köpenyed elmenekül? - kérdeztem vissza el is nevetve magam. - Általában egyedül csinálok mindent, de majd legközelebb szólok. - Közben meg is érkeztünk, én pedig belépve a helyre nem mentem messzire. Igazából úgy lecövekeltem, hogy oké, és most?
- A kék több rovarnak is vonzó, az se ússza meg - billentem egyik lábamról a másikra és hajoltam kicsit nyújtózva a füléhez. Sosem zavart különösen az emberek személyes tere, ha éppen érdeklődtem vagy fontos mondanivalóm volt. - Melyikük?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=730789#post730789][b]Bogna Zdanowska - 2018.08.01. 14:39[/b][/url]

- Előfordul, velem is - tártam kicsit el a kezeim összepréselve az ajkaim. Nem volt nyilván sűrű, de nincs okom ezen hisztizni vagy hurrdurrogni, hogy nekem márpedig mindig igazam van és sosem hibázok. Az is a részünk, minden embernek van egy bizonyos hibaszázaléka, mint ahogy nálam ezek azon területek, amikben nem mozgok elég otthonosan. Ha az elméletet értem és elég jól összeteszek logikailag bármit, ez sokszor még kevés.
- Csak remélem, hogy ez a három nem egyszerre történt, mert egyre jobban megértem, miért mondják, hogy az alkohol a legjobb smink - forgattam meg a szemeim. Tulajdonképpen pont ott stimulálja az agyat, ahol a tökéletes látás is kellene, hogy azonosulódjon. A minimális torzítás meg pont elég, hogy ne vedd észre, hogy a másiknak mondjuk túl nagy az orra. Vagy bármi, nem tudom ki és mire bukik, de valahogy így megy. Utána jöhet a vallomás és még a csak érted ezt is megcsináltattam. Egyszer a tesóm baráti körében volt egy fiú, akinek el kellett tüntetni a tetoválását, mert ahogy rákerült a lány neve, két hétre rá dobta őt. Kellemetlen.
- Szégyenteljes? Sok dolgot mondok, de azok, amik velem történtek sosem voltak érdekesek vagy értékes infók mások számára - mondtam kicsit nemtörődöm módon, mert nem voltam valami titkolózós. Sokkal inkább érdekelte őket mondjuk az LLG házim, mint az, mit csináltam vasárnap. Nekem meg tulajdonképpen néha már fel sem tűnt, hogy ha rám köszönnek, tényleg csak azért van, mert jön utána a tudnál-e segíteni kérdés. - Most amúgy is csak még unalmasabb minden. Nem dolgozhatok még pár hétig, haza nem megyek itt meg nem igazán van mit csinálni.
Lehet elkeseredettebbnek kéne lennem, de igazából nem voltam az, már ami az ittlétet illeti. Elvoltam a kastélyban, azért itt volt legalább pár ember, akik nem csak háziért, feladatért, könyvért vagy kérésért jöttek. A munka más kérdés. Nem éreztem úgy, hogy ezt érdemlem, hülyeség az egész. Kicsit talán fel is idegesített, mert mikor a kék házhoz értünk a kis virág pár hajtása feltekeredett az ajtófélfára, majd leszáradva porként hullt alá.
- Emlékszem a köpenyre, de nem tudtam hogy hozzád került - mosolyodtam el, mert a kalapácsot és ezt is együtt intéztük becsomagolva az elnökkel, de a farsangon nem nagyon futottam senkibe Alízon kívül. - Megzavarodnak tőle, leginkább, de van olyan illat, mai vonzza őket, szóval ez a füsttől is függ.
Közben megérkeztünk, én meg minden egyéb probléma nélkül hajoltam oda kérdezni. Nem illendő legjobb tudomásom szerint azzal indítani, hogy azt sem tudod kihez jöttél, aztán kicsit megilletődve pislogtam, mikor az ujja hozzámért így fordultam már a lány felé. Mire odaért már én is nyújtottam a kezem.
- Igen, én vagyok - mondtam neki közben kicsit nézve hol rá, hol Dávidra még  kicsit ki is mosolyogva az egészet, végül a kíséretemen állapodott meg a tekintetem. - Azt hittem én beszélek sokat. Arról is beszéltetek, mit szeretnék?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=732477#post732477][b]Bogna Zdanowska - 2018.08.20. 20:30[/b][/url]

Azt hiszem most először sikerült olyan nagyot mosolyognom, hogy még magam is megleptem. Eszem ágában sem volt gúnyt űzni különösebben a helyzetből, de nem volt sok bizalma a helyzetben, az nyilvánvalóvá vált. Tapasztalat meg nekem se kell hozzá, hogy összerakjam ezek szerint volt elég szerencsétlen, és az arcából kiolvasva igen kellemetlen helyzete. Bár utóbbit nem annyira tudom érteni, és nem azért, mert ne érteném, inkább mert nem nagyon érzem úgy magam a legtöbbször. Természetes dolog, hogy hibázunk, hogy mit okoz az alkohol, hogy valaki káromkodik vagy éppen vetkőzik tőle, láttam már azért fura dolgokat, de velem lehet a gond, hogy ők nem hökkentettek meg. Jó, a testvérem más eset, őt egyetlen egyszer láttam kikelni magából, akkor volt bennem valami...furcsa visszhang ehhez.
- Abban az időben, mikor éppen nem egyedül tanultam vagy otthon, általában akikkel találkoztam elég... egyediek voltak. A logikailag fontos információk voltak csak számukra befogadhatóak - talán kissé megremegő hangon fejtettem ezt ki. Be kellett látnom, hogy nem különösebben voltam más én se, addig, még nem kezdett el a tesóm unszolni vagy ide nem jöttem. Leginkább tehernek éreztem az embereket, akik amúgy sem érdeklődnek olyanról, ami igazán fontos. Lehet kicsit egyoldalú vagyok velük, vagy tényleg... köcsögök. Nem éreztem tisztemnek dönteni erről. - Igen, nem túl szerencsés, ahogy történt. Nem igazán szeretnék, ha hasonló magánakciót követnék el, és szerintük megtenném, így aggódnak - abban nem vagyok mondjuk biztos, hogy ez kizárólag az épségemnek szólt-e. Apám nem igazán akar emberszámba venni, mert szerinte túl van fújva ez az egész és ennyi idősen inkább azon kellene gondolkodnom, hogy család, valami könnyű, nőies munka és megtalálni a lelki utam. Szóval ufó. Igen, ezt egyszer ki is mondta, bár nem tudta, hogy hallom. Anya próbált nyitni, de egyszerűen semmiről nem tudtunk soha beszélni. A testvérem meg csak nehezményezi, hogy nem magammal törődök.
- Ahha, bár nem mintha olyan nagy dolgokkal járna - intettem is le az egészet. Az az egy vagy két találkozó, meg program,a mi történt mióta itt vagyok nem hiszem hogy hatalmas feladat lenne. Igazából többre értékelném, ha lenne mit tenni, olyan tehetetlen voltam egy ideje. De nem sok időm volt ezen agyalni előbb a kis növény, majd a lány vette el minden figyelmem.
- Jól tetted - mosolyodtam el, bár lehet nem pont ilyen válaszokat várnak. Vagyis nem is tudom most ezen zavarban kéne lennem vagy mérgesnek? Egyik se hiszem, hogy itt lengene. Igazából ez az egész, hogy eljött velem meg segít is tök rendes tőle. - Oh, akkor... Ide, az alsó ajkam közepébe szeretnék egy kisebb karikát - emeltem is az ujjam az említett helyre, hogy aztán az ujjaim összefűzve magam előtt nyújtsam ki a keze várva, mi is lesz a teendő, persze követtem a lányt amerre irányított körül is nézve.
- Neked hol is volt? - néztem hátra Dávidra az ajkamra harapva egy pillanatra, szerintem tudta, hogy a piercingre irányul a kérdésem, nem kellett túlragozni. Nem szoktam bent tartani a kérdéseim, ennek már esett szerintem eleget áldozatául.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=735953#post735953][b]Bogna Zdanowska - 2018.10.03. 02:01[/b][/url]

- Én meg nem tudok másikat - vontam vállat könnyedén, ahogy megtettük a helyre az utolsó métereket is. Igazából fogalmam sem volt, hogyan is kellene állnom a családomhoz. A logika azt mutatta, hogy bár megmagyarázhatatlan elképzeléseik vannak - amit ők hitnek aposztrofálnak -, ettől még valami illem és etikett azt diktálja, ne ítélkezzem, egy vérből jövünk. Azt leszámítva, hogy amire nem volt magyarázat, nehezen vette be a gyomrom, tiszteltem az otthoni hagyományokat. Nem véletlenül éltünk úgy, ahogy a tesómmal, vagy tartottam dolgokat, ahogy kérték. Vagy legalábbis az ő tudatuk szerint tettem, más kérdés a valódi cselekvési skálám. - Igazság szerint mindenkinek van baja a magáéval, nem hiszem, hogy kirívó eset lennék.
Ha kellene, azt is be tudnám lőni, mekkora az esélye, hogy a közelben találunk most olyan embert, akinek legalább három ponton egyezik velem a szüleiről alkotott képe. Ha beletartoznék a tömegbe, minimum 5-7 ilyen okról beszélhetnék. Kicsit nehezebb dolgom van, mindig az volt mindenhol, de egészen megszoktam már. Néha szeretem is, jó másnak lenni, amikor az egyforma egyszerűen olyan ötlet- és ingerszegény.
- Mindenki jobban jár? Miért? Szerintem nem akkora falat ez, persze - emeltem meg a kezeim, sosem voltam rábeszélős fajta. Jó, túlzás, mikor szükséges volt, hamar leérveltem a csillagokat is. Egyszer szó szerint is egy planetáriumi kiállításon olyan vitába torkollottunk, hogy a srác meghátrált, meglökött valamit és a felfüggesztett műanyagok ránk hullottak a dekorplafonról. Undorító volt a próbálkozása utána a "Látod? Lehoztam a csillagokat." szövegével.
Nem nehezteltem, igazából meg sem hatott különösebben, hogy szó lehetett rólam, nem hittem, hogy ez ne lenne természetes, ezért is Dávidban bíztam ennek kapcsán, érti a helyzetet. És mint kiderült, eléggé nagyon.
- Az ékszer. Igen - bólintottam is, ahogy leülte a székre, ahova a lány mutatta. A térdeim összekoccantva lóbáltam két irányba a lábaim, mert ez is elég magasan volt hozzám képest, de ki foglalkozik ilyenekkel? Aztán pont elcsíptem a nyelvnyújtást és még ki is vigyorogtam. - Mooondjuk. Nem úgy néz ki, mint amit rég hagynak gyógyulni - jegyeztem meg még kicsit felé is hajolva. De messze volt és magasan én meg nem vagyok zsiráf. Ő meg csak nem hajolt ide, hogy én most megvizsgáljam a nyelvében a helyet. Közben mellém érkezett a kis asztalra a fertőtlenítő, tű meg a kis ékszer is. - És milyen érzés volt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=735973#post735973][b]Bogna Zdanowska - 2018.10.03. 14:06[/b][/url]

- Én mondom, valami nem stimmel azzal az évjárattal - ingattam is meg a fejem. Bár nem ismertem a szüleit, azaz sokat nem tudtam, az apukája tudom kicsoda, de ennyi. Ettől még a bátyámmal egykorú, szóval nem hiszem hogy annyival másabb korosztályba tartozna az én apám meg az övé és az anyám ugyanez. Más kérdés, hogy bármikor cserélnék egy olyan családra, ahol nem az az elvárás, amit egy nem létező, fiktív, tömegek imádta személy állítólag megírt egy könyvben több száz éve.
A diákönkormányzat kérdése teljesen lényegtelennek tűnt, én mondjuk tartottam, hogy a legtöbb ember, aki valaha tagja volt, nem a jótékonyságért tette. Voltak szabad kártyák, amiket bedobhattak órákon, hogy miért is nem mennek. Tudhattak mindenről előre és döntési joguk volt az iskolai életbe. Sokaknak ez az erő a vonzó, megint másoknak a kiváltságos jogok. Szerintem csak ez után jöttek azok, akik tényleg tenni akartak az egészért. Én nem tudom melyik kategóriába tartozom, lehet kicsit mindben és közben egyikbe sem maradéktalanul. A figyelmem el is terelődött és csak mikor a lány éppen mesélt volna valamit pillantottam rá, de félbe is hagyta. Nem tudom, hogy az éppen közelebb lépő Dávid miatt vagy úgy amúgy szakadt meg, de csak összevontam egy pillanatra a szemöldököm, mielőtt követve elfoglaltam a helyemet eligazgatva a szoknyám, mert különben még előkének se elég a hossza, ha rosszul áll.
- Hát - tettem kijelentéssé, bár már egészen kivigyorogva őt a nyelve miatt, amikor felfedte, még oldalra is billentem felé, hogy jobban megnézzem, de aztán csak nem ficeregtem, még elmagyarázta a lány hogy tartsam a fejem.
- Inkább úgy amikor már megvolt értettem. Tudod sokan pöszék lesznek a fogszabályzótól is, lehet kényelmetlen, bánthatja a szájpadlást... ilyesmik - nyilván nem soroltam végig, mert bár ahogy rávilágított korábban, nullán vagyok gyakorlatból, pontosan tudtam milyen balesetek is felmerülhetnek másodszemél képbekerülésével. Engem egyelőre ebben az ajakkarikában a rúzshasználata ingatott, de csak rájövök. Közben leült velem szemben Dávid ismerőse, én meg kicsit kiemeltem a fejem és felé tartottam. Fura volt mikor a számat tapogatta, de ezzel jár. A tű nem különösebben rémítette meg, csak egy pillanatra rezzentem meg, mikor átszúrta, de szinte nem is volt benne semmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=739001#post739001][b]Bogna Zdanowska - 2018.10.29. 20:54[/b][/url]

- Ha megnyugtat nekem sosem volt - mondtam neki még egészen el is nevetgélve a dolgon. Pedig nem szoktam, mármint ez a nevetés meg mosolygás dolog nem annyira öltözék-rész nálam, de ezt még én is értettem és most a kesergés helyett azt hiszem ez a megfelelő reakció. Változtatni egyébként sem tudunk rajta. Bár az egyetértünk tényleg pont eleget mondd el arról, hogy hol áll az a korosztály jelenleg. Nem a jó irányba tartanak.
Leültem és igyekeztem a nyelve kitárgyalása után többnyire mozdulatlan maradni, de néha olyan beszédkényszerem van, főleg mikor ki kell valakit javítani. Most is volt valami, de éppen nem tudtam jól koncentrálni rá, mert a szám nem mozoghatott és éppen akkor szúrta át abban a bizonyos pontban az ajkam alatt. Azt hiszem azért megkapaszkodtam a karfában, de tényleg csak az a pillanat volt vészesebb, inkább zsibbadt az oda fújt lidocaintól. Az még megvolt, hogy elmondta, hogy most pár percig csak szokjam, miután elhúzta a kezét és már a kesztyűből bújt ki, de azt már nem értettem miért bámul el Dávidra, én legalábbis nem voltam képben, és süket se vagyok, de el nem hangzott semmi. Mindenesetre csak kicsit eldőltem a szék támlájától aztán a felém tartott tükörbe néztem. Volt egy rész, ahol sikeresen leszedtük az alapozót és ott voltak azok a foltok én meg csak elhúztam volna a számat, de egyelőre nem voltam biztos benne, hogy ezt most kéne tesztelgetni. Végül egy halovány mosollyal amit jobban megéreztem, mint hittem néztem a lányra.
- Az egyiptomiak túlgondolták, hogy a köldökékszer tud a legmegfelelőbb lenni - mondtam még kicsit a tükörképem felé, ahol az orrom körül simogattam az alapozóm maradékát, mentve a menthetőt. Igazából megint mire felnéztem jöttem rá, hogy most nyilván nem ezt kéne mondani. - Nekem nagyon tetszik. Köszönöm. Mivel tartozom? - mondtam végül, ahogy lassan kiszálltam a székből és el is léptem onnan eligazgatva a ruhám. Kényszerem volt rá, hogy ne nézzek ki úgy, mint akinek minden mindegy, csak ezután néztem fel Dávidra. - Most már én is az erős 62%-ban vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=767715#post767715][b]Bogna Zdanowska - 2019.08.19. 01:16[/b][/url]

Nem tudom hol van, fogalmam sincs, emlékszem, hogy valahova letettem. Vagyis azt hiszem. Dávid elugrott valahova, de mióta elment nem találom sehol. Már nem Dávidot, nyilván azt még tudom, vagyis nem, de azt igen, hogy hazajön. Fáj a fejem, mint mikor migrénem van és ettől a hasam is. Több napja fordulnak ezek elő, két napja a víz forrt fel, mert ott hagytam, tegnap egy vita közepén fagytam le. Ma eltűnt Misiu.
- Vedd fel, kérlek - suttogtam a telefonba, miközben a körmöm rágva vártam a lányt a vonal másik végén. Nem voltam egészen biztos benne, hogy jó lesz az időzítésem, de már nem tudtam kihez fordulni. Luna egy olyan nő volt körülöttem, akiben bíztam, ha tényleg úgy alakul mankóra találok, jelenleg lebegtem valahol a kétségbeesésemben. Nem kényelmes érzés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=767717#post767717][b]Bogna Zdanowska - 2019.08.19. 01:22[/b][/url]

Az asztalon lévő telefont néztem percekig, a kijelzőn világító képet, ami alapvetően nagyon kedves, mármint amit oda kitesznek az emberek, azt 90%-ban használják megnyugtatásra. Meg még valamire, de most csak idegesen elkaptam onnan és kikeresve a szőke nő számát a körmöm rágcsálva vártam, még vonalba kerül. Türelmetlen lennék? Alighanem igen, mégsem vetheti a szememre senki, most valahogy nagyobb volt az aggodalmam, minthogy törődjek ilyen sokad rangú dolgokkal.
- Luna? - kérdeztem, de csak motoszkálás hang volt, aztán újra - Luna? - de még semmi. Aztán beleszólt én meg sóhajtottam egy nagyot.
- Valami nem működik, nálad minden működött? - kérdeztem nekem evidensen, végig sem gondolva, hogy ez most mennyire megfelelő. Csak szorítottam a plüssbulbát, amennyire tudtam a hasamtól inkább. Nem volt egyszerű megszokni azt, hogy mikor lenézek ott van ő, nem normális alakjában, de odabent, abban a nagy burokban igen. Szóval csak ráhelyeztem a plüssbulbám, hogy ő is fogja a hasam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=767719#post767719][b]Bogna Zdanowska - 2019.08.19. 01:27[/b][/url]

Nem szoktam természetesnek venni szívességeket, hiszen találékony vagyok és remek a logikai készségem. Mindezt gondoltam az apró balesetekig, de azért elhagyni egy elemis állatot nem baleset. Rendesen éreztem magamon azt az érzést, mint mikor valaki állhat egy döglött hörcsög felett, akit szeretett. Mi az, nem jut eszembe, de tudom, hogy olyan. Vagy ha nem is, azt igen, hogy létezik ez a fogalom, csak előttem nincs meg a tudás a pontos beazonosítására.
- Az enyém működik - feleltem rögtön, majd futottam még egy kört a mondatomban némi gondolkodás után. - Mármint Dávid rendben van, nem férj, mindegy. Én nem működöm, valami nagyon el van cseszve. Majdnem szétöntöttem a konyhát, és nem tudom hova tettem Misiut!
Gyakorlatilag nyilván sehova, de hova engedtem vagy hova mehetett, arról elképzelésem sincs. Már tényleg az egész lakást átnéztem, nem csak az erőmmel kerestem, amúgy is, és majdnem sírtam. Ahogy álltam eredménytelenül és tudatlanul a szobaajtóban. Semmi, se kép, se hang a kisállathoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=767721#post767721][b]Bogna Zdanowska - 2019.08.19. 01:31[/b][/url]

Kit hívtam volna? Dustin nem tudom mit lépne egy elhagyott elemis állatra, de szabályok szerint nem sok jót. Oskar nem hiszem hogy annyit volt már ilyen helyzetben, nem tudok róla, hogy gyermeket várna vagy várt volna. És tartottam tőle, hogy ez is közrejátszik. Dávid nem tudom hogy nézne, nem akarok még hülyébbnek tűnni.
- Ott maradt a víz, nem tudom miért - vagyis nyilván céllal forraltam, de most hogy nézem a teám se jövök rá minek, mikor az már készen volt. - Igen, ő. Nem, már nem kéne, Dávid egy ideje a munka dolgot sem nagyon támogatta, szóval itthon is vagyok. De nem én voltam, de nincs a lakásban, fogalmam sincs hol van - mondtam tanácstalanul és elszomorodva, a hangom is megremegett a végére, megdörzsöltem a szemem a nekem túl nagy ruha egy szegletében végül.
- Nem baj, mi se mindig tudunk aludni, sokat szúr a hasam, meg a nyakam és
a hátam. Elmúlik ez?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=767723#post767723][b]Bogna Zdanowska - 2019.08.19. 01:34[/b][/url]

- Nem hiszem, hogy ez volt a gond - ingattam a fejem, nem mintha ezt látni, vagy éppen érzékelni tudná. - Nézd, nem tudom pontosan megmondani mi ez, de valami a fejemmel van. Tévedek, lefagyok, el-elmaradnak dolgok körülöttem, olyan mintha elveszne a fejemből valami - meséltem el, de a végére már megremegett a szám, olyan hullámban tört ez rám a kétségbeesés után. Szinte az egész testemen libabőr futott végig a gondolattól.
- Nekem egy rejtvény nem egészen olyan... mindegy - hagytam is félbe, nehéz lenne elmagyarázni, hogy 5 percig lenne pár újság érdekes és kitöltetlen. Nem vagyok gyors író, legyen 10.
- Egészen biztos, hogy nincs a lakásban, nem érzem őt, egyáltalán nem érzek magunkon kívül senkit - mondtam neki, mert ebben az egyben biztos voltam, az elemem meg tud tréfálni, de cserben sosem hagy. - Nem tudom, nem alszom, ettől Dávid se, szerintem nem boldog ettől. Én sem lennék, persze megértem. De ha kijövök, pláne nem fogok aludni. Egyedül? - költői volt a kérdés, erről ő is tudott már, beszéltünk eleget. Meg az egész lánycsapat, ott mindenki túl kíváncsi. Dávidnak meg ha nem is volt egyértelmű korábban, mikor kiderült a bulbaba, konkrétan aznap estétől elég keveset aludtam. Leginkább semmit még nem volt ott megint és nem volt nyugalom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=767725#post767725][b]Bogna Zdanowska - 2019.08.19. 01:36[/b][/url]

- Normális? Tudod, ugye, hogy a normális definíciójába ez nagyon nem fér bele a legtágabb értelmezhetőségi tartománnyal sem? - kérdeztem inkább rémülten, mint kioktatóan. Amit magamon láttam, az rémisztő volt, új és egyenesen kétségbeejtő. Lehet a kevés alvás teszi, a kialvatlanság magyarázhatja a nehézkesebb agyi működést. Logikusnak tűnik ez is. Ettől még igaza volt a felejtésben.
- Köszönöm - és hálás is vagyok, nagyon kevés ember van amúgy is, aki bármeddig elvisel szerintem a mai napig, így az ilyet én is megbecsülöm. - Olyasmi, de az egész házban érzékelem, tudom, hogy lent és fent sincs.
Szinte azt is állíthatnám, hogy az udvaron nem, de azt most nem tudnám megmondani ennyire. Érzem a gyenge, de mégis valahogy erős jeleket magamból, tudom, hogy ő ott van, itt vagyok én, de egyébként senki és semmi más. Azaz eddig nem volt.
- Beszélni? Hogy kérdezel rá, hogy boldogtalan-e? Illik ezt? Mármint én megkérdezem, de nem fura? - billentettem oldalra a fejem. Nyilván jobban kezeltem látszólag, mint más, ettől még én is rosszul voltam az elképzeléstől, hogy tényleg az körülöttem esetleg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=767727#post767727][b]Bogna Zdanowska - 2019.08.19. 01:41[/b][/url]

- Bocsánat - sóhajtottam fel, mert nem az első és nem is az utolsó, hogy sok vagyok valakinek. Én igyekszem, de nem mindig sikerül kontrollálni magam.
- Alapvetően ott élnek túl, máshol is lehetnek, de pár hét után elpusztulnak. Nem akarom, hogy meghaljon - éreztem is a csomót a torkomban, megint jött az a hullám, és már hiába dörzsöltem a szemem, csak elindult a fura kiszivárgás. Szipogtam egy kört, aztán folytattam - Dáviddal jól megvan, mikor nem vagyok is. Ő sem elemis, de akár ha éppen vadászni akart ki is surranhatott, nem emlékszem arra se, hol láttam utoljára - közöltem tanácstalanul.
- Ezt már nekem is mondták párszor, sok kérdést tettem már fel neki, amit nem szoktak lányok. Emberek. Senki - nem féltem, magától a kérdéstől, a válasz már más kérdés, nem akartam bizonyos estéinket újraélni soha. - Igaz, majd beszélek inkább Dáviddal, logikusabb. Hát Misiu eltűnése, ez már a sokadik, amire nem emlékeztem és fogalmam sem volt mi ez, megőrjít. Meg a meleg is, meg az is, hogy ahányszor megölelném Dávidot - pedig nagy dolog ám tőlem, hogy én akarom, csinálom és elég sokszor - néha fáj is. Kezdem úgy érezni magam, mint körülöttem bárki, mikor a fizikáról mesélek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=767729#post767729][b]Bogna Zdanowska - 2019.08.19. 01:47[/b][/url]

Próbáltam elengedni magam mellett, talán az lesz a legegyszerűbb. Mielőtt ebbe a baráti körbe kerültem az egész életem az elnézéstkérésekből állt és a furcsa emberekből, ha szociális interakciókat kell nézni. Nagyon nem szeretnék abba visszakerülni. Pedig anyámék mindent megtennének, még most is, csak fogalmuk sincs tényleg mennyire komolyan közöltem karácsonykor azt, hogy nem.
- Remélem, de tényleg annyira furcsa érzésem van, de nem tudom miért - osztottam meg vele végül, de csak zavartan tettem a tenyerem a hasamra, ahol kis ponton kidudorodott. Ez sokszor megesett már, még mindig elképesztő.
- Nagyon sok türelme van és szeret engem - mert logikusan már rég ki kellett volna dobjon, még szerintem is. - A jegyzet nem rossz ötlet, ezt... most felírom és megpróbálom - azzal lehúztam egy darab papírt a hűtőről és fel is írtam rá a jegyzetelést, meg azt is, hogy a teát ne főzzem túl legközelebb.
- Ah, a melleim, leginkább, de volt hogy beszúrt az oldalam a mozdulatba, meg néha olyan rossz, melegem van, de akarom. Nagyon. Én nem tudom hogy lehet az emberi tűrőképességet ennyire feszíteni hónapokon át.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=767731#post767731][b]Bogna Zdanowska - 2019.08.19. 01:50[/b][/url]

Elgondolkodtam pár pillanatra, mert igazából fogalmam sincsen róla mi a különbség a kettő között, megfoghatatlan ez az egész kicsit most nekem.
- Leginkább olyan, tudom, hogy valami kimaradt - vagy elfelejtettem. De egyelőre csak remélem tényleg kiment egy pockot levadászni, aztán mint máskor beteszi Dávid meg az én cipőm közé, mert szerinte mi erre nem vagyunk magunktól jók és reggelre büdös lesz, de legalább szeretetben.
- Fél lépés előre, három hátra - sóhajtok fel és nagy nyikorgással feltápászkodom. Utálom ezt a széket, nem normális, hogy ennyi idősen semmi ne feleljen meg, de sokszor van így. Szóval elindultam befelé és inkább a hálóba, a légkondi csodákra képes.
- Bogna öltözz fel, Szivi vegyél ki szabadságot, Kicsim most nem érek rá, Szívem Dustin szerint... nem, nem ismerem - forgattam meg a szemeim, mert nem volt kedvem panaszkodni, de értettem szerintem mindent, amire utal. De viszonylag jól álltam. - Sokat segít azért, hogy itt dolgozik lent, nem annyira örülhetnek a vendégei, mikor letopogok, de ő szokott nekem, szóval... ráérnek a keresztek meg az Always feliratok még fél órát. Úgyis megbánják.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=767733#post767733][b]Bogna Zdanowska - 2019.08.19. 02:05[/b][/url]

Tény, hogy ha nem lépem mindet hátra, annyival közelebb van az előre, de már az sem biztos hogy bármerre lépni akarok. Inkább csak nagy nyögdécselősen az ágyra ejtettem magam és az összes párnát magam mögé tornyolva elterültem.
- Nem viselem egyiket sem jól. Dustint kedvelem, szívesen tanultam nála, de nem értem mi ez - ingattam is a fejem magam elé, de ezt maximum én látom tükörben, ő úgysem.
- Nem volt ez mindig ilyen egyszerű, de régen túl nyers voltam, most már nem kell meg moderáltam magam - részben. Talán még mindig nem az igazi, mikor megkérdezem, hogy most túl nagy vagyok-e, hogy rendesen megszeressen, vagy mi lesz. Pláne, hogy most még szépen fogalmaztam.
- De vannak dolgok, amik nem várhatnak. Nem csak a szex, hanem úgy mint az, hogy elsőre hullámzott odabent a bulbabánk. Most vártam volna még végez?
A kérdéseim komolyan hangzanak, mert azok is. Nem teljesen értettem volna a fölös időhúzást, pláne az után ami abból a húsz percből lett még megtalálta a megjelenésem közben a tesztet Dávid.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=767735#post767735][b]Bogna Zdanowska - 2019.08.19. 02:18[/b][/url]

De ezt nem ismernék el, és ha bármelyik meg is tenné, a többi aki kötelességből, hálából vagy tiszteletből mégis teszi, amit tesz, kinézné. Senki nem akar itt háborút, van akinek legjobb tudomásom szerint nagy már benne amúgy is a gyakorlata.
- Én sosem bántottam fizikálisan, jó, egyszer-egyszer eléggé vállon boxoltam, mikor hülyeségeket beszélt. De inkább arra gondoltam hogy sosem kozmetikáztam a dolgokat. Én az elején is megkérdeztem egyszer, hogy én velem barátkozik vagy le is akar feküdni? Ő meglepődött, én nem értettem min. Mármint ez tök természetes kérdés nem? - Nyilván sosem teszik fel nők, akik nem érzik illőnek, de engem érdekelt és jobb volt tudni, mielőtt még betemetnek az értelmetlen könyvek, amiket Bonnie tanácsolt.
- Ó, de mennyire. Az tartja össze a valódi kapcsolatokat, a kémiai folyamatokra a test emlékszik és ez képes maradásra bírni, az elme meg ez az érzelmek dolog még mindig bizonyítatlan plusz - mintha fontos lenne ez Lunának, nyilván nem. Ettől még egyetértünk, erről tanúskodom, miközben nyögök egyet, ahogy nem kényelmes és inkább feljebb csúszom, így jobb.
- Éppen most is csinálja, nálunk nem olyan régóta megy, pár hete, de elég sokat, főleg este - meséltem el és magamhoz képest olyan más volt a hangom, egész el is mosolyogtam magam, annyit azért nem csinálom hogy egyszerű legyen. - Nem tudom... Nem emlékszem inkább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=771672#post771672][b]Bogna Zdanowska - 2019.09.07. 15:39[/b][/url]

- Azt mondják azok a helyek jobbak, mint a társkeresők, százalékos arányban nagyobb az esély egy stabil kapcsolatra, mint egy rapidrandin - mert ott kozmetikáznak, sokat. Ezt még nekem is be kell látni. Némileg nagy megkönnyebbülés volt, hogy Lunával beszélgetni nem abból áll feltétlenül, hogy mindent meg kell nyolcszor magyarázzak. Miért mondom, miért teszem, miért gondolom így, hogy kérdezhetem ezt meg azt meg. Fárasztó volt, még nekem is, pedig jórészt magamtól vagyok sok és idegesítő. De a lányok furcsák, persze rendes tőlük, hogy hívnak ide meg oda, de egész mások vagyunk azt hiszem. Ezért sem Maja, Luca vagy Cel van a vonalban. Én ezekkel nem tudnék mit kezdeni.
- Akkor ketten legalább így gondoljuk, de nem is bántó voltam, gondolom, az nem tudom milyen - sóhajtottam bele a telefonba aztán csak a hasam figyeltem magam előtt. Fogalmam sincs mikor lettem ekkora, mikor nőtt így meg és mikor szaladt így el ez a pár hónap. Azt sem tudom, mi tévő legyek, és most nem csak Dávid és Misiu nem megléte aggasztó. De azok nagyon.
- Iiigen, hallottam, hogy bizonyos részek nem fogják ezt a mozgást szeretni. Talán magas a faktorom rá, hogy ne így járjak, talán nem - két esélyes mégsem 50-50, bonyolult matek az emberi szervezeté. A világháború dologra csak elmosolyodtam egy pillanatra azt hiszem, aztán a hasam oldalát simogatva hajoltam előre és igazgattam magam el a helyemen, mert kényelmetlen volt.
- Szólt, ebben biztos vagyok, abban is, hogy jön, de jobb lenne előbb, mint később - ami logikus, én is utálom, igazából azóta, mióta olyan rosszul csapódott le az a teszt. Azóta, főleg mikor elfelejtem mi újság, kétségbeejtő. - De mintha mocorgás lenne kint, nem tudom, lehet megvan Misiu...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=781838#post781838][b]Wittner Bogna - 2019.11.25. 18:42[/b][/url]

- Általában nem egy, hanem több kutatómunka eredménye, vegyes módszerekkel mérve. Vannak csoportos kérdésesek, teszt alapúak, megfigyeléssel felvett minták - soroltam el, pedig kezdtem érezni, hogy nem azért mondta, mert érdekli, hanem mert hitetlen volt. Meg nem is érezte a tudás szükségét, így végül be is rekesztettem. Nem hiányzik ez egyikünknek sem szerintem most, ő az egyetlen támaszom. Ha nem vesszük a párnahalmot, amit a hátam mögé építettem. Nagyon furcsán néztem ki, mert  az átlag nőkhöz képest nem nőtt meg a fenekem, vagy terebélyesedett a combom, még csak a derekam se veszett el, ami az egyetlen, amire büszke vagyok. Egyszerűen így nőttem előre. A hasamon rendesen látszott, hogy a bőr alig bírja, nem csíkos voltam, csak a hajszálereket lehetett néha fényben látni. Kikerekedtem.
- Nem hangzik jól, remélem mi jobban bírjuk majd - sóhajtottam egyet, mert elképzelni is rossz volt a pelenkás dolgot. Ennyire csak nem lehet rossz. Persze olvastam, hogy van ilyen, akadnak problémák rengeteg nőnél, nem csak terhesen, szülés után is, de igyekeztem magam olyan három kötőjel harminckettő százalékba sorolni, akiket semmi nem érinthet, akik megússzák csak a fájdalommal. Meg a ténnyel, hogy nem luxushotel kényelme a negyven hét. Lunának mondjuk ha jól emlékszem eléggé eljött a véghajrá, így érthető, hogy nagyon kellemetlen, én messze vagyok még.
- Elfelejtettem? - kérdeztem vissza meredve a szobaajtóra, de fogalmam sem volt róla, ha így van mikor. Néha ha félig alszom válaszolok, de nem emlékszem rá, független ettől az állapottól. Tényleg délutáni pihenőm volt. De szólt volna? Most elvesztem. Aztán a zajra nagy nehezen felkeltem és el is indultam kifelé, a telefon a fülemen, de Lunán csak elnevettem magam.
- Terromágus vagyok, én félteném a betörőt - közöltem, majd kinyitva az ajtót láttam a felkapcsolt villanyt aztán ott volt Misiu is, szaladt felém jól meg is vakargattam gügyögve egy kört, mire megvolt a másik gazdi is. - Jaj, itt a legjobb Pokémester - el is mosolyodtam oda sétálva, majd még a telefonra visszafigyeltem.
- Lehet elfelejtettem.