36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mitzinger Bence összes hozzászólása (78 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2016. március 10. 17:41 Ugrás a poszthoz

Zoé


Fogadjunk, hogy nem tudsz... Ez az a mondat, amivel az ember a legkönnyebben rávehető bármire, vagy ha nem is rá, de biztos kihívásnak tekinti, és lehet még rá is licitál valami plusz dologgal. Kár volna tagadni, Bence az a fajta férfi, aki kifejezetten szereti a gyomrát, nem kifejezetten az az édességet, vagy süteményeket szerető, de ettől még az étel az szent és sérthetetlen. Az anyja egyébként is mindig mesterszakácsként kényeztette, ha a több hetes gyakorlatok után hazajutott és végre olyat ehetett, ami nem porból készült. Nem éppen egy leányálom, ami a tartalékos aurorok életének lefolyásában jelen van, ahogy a komolyabb kiképzések sem. Ilyenkor biztos mindenki azt hiszi, hogy az ember visszasírja az irodai melót, de nem éppen. Bencét vonzza a kihívás, tettvágy munkál benne, és képtelen lenne semmittevésben élni bárhol legyen is a világon. De vannak szükségletek, amit be kell látni, nem mindig illik abba a kemény világba, és ezek megmutatkoztak. Étkezés, tisztaság, kapcsolatok.
Vigyorogva rázza meg a fejét, mintha el se hinné, hogy itt vannak, pedig pont erre számított, ahogy a konyhába szépen bejöttek ketten. Valami úton-módon egyrészt megint ki akarta mozdítani a monoton tevékenységeiből Zoét, meg hát a saját malmára is tervezte hajtani a vizet. Nem volt elégedett teljesen a helyzettel, ami itt kialakult, köztük, bármi is legyen, sőt. De jobban zavarta az, hogy néha bárhogy próbálkozott, nem teljesen tudta a helyzetből kihozni, amit akart: hogy felszabadultnak és boldognak lássa Zoét. Furcsa volt neki, nem igazán találkozott még olyan nővel, aki ennyire beletörődött volna valamibe már életében, hogy a kis változások alig jelentsenek neki valamit, vagy legalábbis nagy jelei ne legyenek rajta. Lassan sétált az éppen tevékenykedő tanárnő mögé, majd óvatosan, ki tudja kés van-e nála, átkarolta és a válla felett figyelte mi lesz itt.
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2016. március 11. 00:50 Ugrás a poszthoz

Zoé


Csak figyelte, ahogy a nő szervezkedik, esze ágában sem volt közbeszólni vagy közbelépni, még úgy érezné valaki, szabotálni akarja. Pedig ilyenről szó sincs, igazság szerint örült volna, ha ezzel Zoé szerez önmagának is egy sikerélményt,mert önző módon azt a saját sikerének is érezte volna. Mi más motiválhatta volna, ha nem ez? A társasága. Valóban, megmagyarázhatatlan módon egész jó hangulatba került, ahányszor találkoztak, beszélgettek, vagy csak összefutottak. Az, hogy elmesélt neki a múltjából apróságokat nagy lépés, ettől még nem tudta volna körbeírni azt, ami jelenleg körülvette őket.
- Nem tudsz olyat mondani, amiben hús van és nem lenne a válaszom.
Vigyorogta el magát féloldalasan, majd az iménti lopakodását követően kicsit engedett az ölelésen és hátrébb is húzódott a felszólításra. Még figyelte a hagymaszeletelést, a nő kezét figyelte, fél szemmel pedig próbálta az arcát is, ha éppen úgy fordult, hogy lásson rajta valamit. Annyira jellemző lett rá az évek alatt, hogy irányítani akar, ahhoz pedig mindig, mindent tudni is akar. De persze ha ez olyan egyszerűen menne, nem is lenne izgalmas. Egy sóhaj kíséretében elhátrált és a pultnak dőlve támaszkodott meg maga mögött. Többször is végigmérte a gyönyörű barnát, nem zavartatta magát, sosem szokta, de most direkt is legeltette rajta a szemeit. Gondolataiban egész más helyszínre kalandozott, de ezért igazán nem hibáztathatja őt senki. Vizsgázó. Mintha meg kéne felelnie azon túl, hogy ehető legyen bármilyen elvárásnak. Bár valószínűleg sok fogalma arról Zoénak nincs, min élt a kiképző alatt, de arról biztosíthatná, ha sokat hadakozna, hogy ahhoz képest még ő maga is jobb szakács. Pedig a rántottán tovább ritkán merészkedik.
- Csak megfigyelem eléggé koncentrálsz-e, még nem tudom hogy foglak osztályozni.
Kezd bele csípősen, még kezében egy sótartót forgat és figyel. Mintha az annyira érdekelné, pedig csak gondolkodóba esett. A napokban már célozgatott rá Zoénak, hogy miután már véglegesnek tűnik a helye itt, ide is költözne a faluba, de ezzel nem a tényközlés volt a célja. Sajnos azt a rellonosságot sem nőtte ki magából, hogy az akaratosság felcsillanásával, szinte kapálózni tudna mindenért, amit birtokolni akar. Egyes emberekért is. Bármennyire is idegesítette belül ez az egész, higgadtan állt az egészhez, bár mostanra úgy volt vele, át kell vegye a döntés jogát is. Végül könnyen gördültek ki a szavak, amiket mondott, és a legnagyobb nyugalommal kerülte meg az asztalt és támaszkodott meg a nővel szemben.
- Nem fogok hazudni, nem tetszik ez a helyzet. Jobban örülnék, ha lépnél, lépnénk valamerre.
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2016. március 14. 17:46 Ugrás a poszthoz

Zoé


Nagyon élvezte a helyzetet és azt is pláne, hogy gyakorlatilag érte folynak most itt a munkálatok. Elismerően bólogatott, ahogy Zoé tett-vett, nem is nagyon zavartatta magát közben közeledni, vagy éppen távolodni tőle. Magától értetődőnek vette, hogy bármit megtehet, sőt, ő úgy is gondolta, hogy ez így van. Az éhes vigyor csak akkor kezd el homályosulni, mikor ellép a tanárnőtől, hagyva őt dolgozni és beszélni. Bár közel sem biztos abban, hogy nem fogja még mással kizökkenteni, igyekszik tartani magát ahhoz, hogy nem szándékozik akadályozni. Van azonban pár dolog, ami ha nem is láthatóan, de belül kifejezetten zavarja. Ha pedig így van, totál felesleges lenne takargatni vagy körbeírni, kertelni meg pláne, de azért csak megpróbál nem odalépni egyből a megjegyzésével.
- Arra, hogy eldönthetnéd mi is kell neked. Nekem Te, de belőled aztán ember ki nem találja mi, merre, hány méter...
Mondja őszintén, bár mintha először hagynák el ilyenek a száját, ami többé-kevésbé igaz is. Nagyon ritka, ha valakinek hagy választási lehetőséget, ahogy az is, ha hagyná, más is irányítson. Itt azonban most mondjuk azt tapasztalati úton próbál adni is, nem csak elvenni. De leginkább kíváncsi, neki van elképzelése, terve, mint mindig, de egy kicsit képes lenne engedni, talán, de ehhez tudnia kéne azt is, hogy a nő egyáltalán akar-e valamit komolyan. Nagy a különbség ebben, ezt hamar észrevette, ő már-már mániákusan szereti, ha mindennek van egy üteme és az akarata szerint uralni tudja, még Zoé, na ő olyannak tűnt neki, hogy kimondott szavak, vagy éppen megfogható dolgok nélkül is elevickél. Nem lett ettől dühös rá, de nem igazán volt ínyére. Észreveszi azt is, ahogy próbál kitérni a szemkontaktus alól a tanárnő, ő azonban egy percre se veszi le róla szemeit,éreztetni akarja, hogy a világ összes figyelme az övé, csak mondjon át vagy bét.
- Nem lenne fair, ha én támasztanék elvárásokat kizárólag, nem gondolod? Neked is vannak...igényeid.
Komolyan mondja, bár azért a korábbi higgadtsága meg-meg inog, nem akarja feleslegesen jártatni a száját, de úgy látszik, kénytelen lesz ő beszélni, és ez alapján jutni valamerre. Pedig jobban örülne, ha ennél többre is jutnának.
- Bár igazán könnyű, meg kényelmes döntések nélkül élni, nem kifizetődő, de ezt te is tapasztaltad már biztosan. - Egy kis szünetet tart, nem szemrehányó akart lenni, inkább valamit előcsalni Zoéból, az ő szándékai elég egyértelműek abban, hogy az elejétől nyílt lapokkal játszva tisztázta: ő a nőt akarta megszerezni. Most pedig, nem a legszebben fogalmazva kisajátítaná, de inkább mondjuk azt, meg akarja tartani.
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2016. március 17. 17:05 Ugrás a poszthoz

Zoé


A kialakult helyzetet úgy érzékeli, mintha egy bombát próbálna hatástalanítani, de sikerült volna elsőre egy rossz vezetéket kihúzni. Nem szokott hibázni, nem szeret és nem is akar, éppen ezért neki nagyon szokatlan az imbolygó talaj a lába alatt. Talán most sem az egy helyben toporgás, vagy a kényelem zavarja, inkább az, hogy ami nincs, azt nem lehet irányítani. Az ilyen kétes helyzetek szoktak csúfos kudarcot vallani az ismeretei szerint. Abba pedig véletlenül se szaladna, főleg nem önként és dalolva. Figyeli hogy pillanatok alatt fordulnak fel a dolgok láthatóan a nőben, majd azt, ahogy mérgében a kést felszedi és a lapba vágja. Egy percre csak hallga, majd tenyereivel az asztallapra támaszkodva hajol szembe vele és röhögni kezd.
- Olyan szexi vagy, ha kiakadsz.
Még a szemöldökét is megemelgeti párszor, de a feltevésre nem akart felelni. Kiterítette a látható lapokat, itt már rég nem Bence fejének vagy elméjének tartalma a kérdéses. Bár meg kell hagyni, ha így kizökkentette vele Zoét, ott is fellelhetőek bizonyosan ezek a kételyek. A nevetést abbahagyta, mielőtt a szépség magára venné, elrugaszkodik az asztaltól, majd összefonja karjait a mellkasán. Ráerőltetni magát? Próbálja komolyan összetenni mi baj lehet az önértékelésen kívül itt, mert nyilván való nem ugyan azt látják Zoéban, másfelől, még mindig nem Bence az, akinek el kéne mondania, akkor mit is vár el.
- Ha jól rémlik, eddig sem szegeztél pálcát nekem, vagy kést a torkomnak ezért. De javíts ki, ha tévedek.
Ami ugyebár nem fordulhat elő, de itt már inkább csak pengette még azokat a gyenge idegszálakat, ahogy egyre közelebb és közelebb sétált. Kivárta még az ételt a tányérra pakolja, majd határozott mozdulattal kapta el karját és derekát és fordította szembe magával. Ha akarna, akkor se tudna kimenekülni most válasz, vagy Bence tekintete elől. Kínosan ügyelt rá, hogy ne fájón, csak tekintélyesen tartsa magával szemben. Nem akarna erőszakos lenni, főleg nem vele, ettől még szükségesnek látja ezt.
- Mondhatnám, hogy a hallgatás beleegyezés, de az nem lenne kielégítő.
Magához mérten egyre többet beszél egyébként is a navinések egyik vezetője társaságában, de ilyenkor még módfelett azon is túlteljesít. Viszont kíváncsi, amit nem mutat a kérdéseken túl, és türelmetlen is kissé, bár ezt még tudja kontrollálni. Egészen közel hajolt, ajkaik szinte milliméterekre voltak, de csók helyett vigyorgott és kérdőn tekintett rá.
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2016. március 26. 19:08 Ugrás a poszthoz

Zoé


- Nem mondtam eddig, hogy akarom.
Helyesbített, azután hallgatott és figyelt, végigkövetett minden mozdulatot a tekintetével. Nem akart már ennél is jobban belemenni ebbe az egészbe, utált túl sokat beszélni, a cselekedetek vezérelte életben hitt. Arról nem beszélve, hogy bár a béketűréséből közel sem sikerült kihozni, hogy kiabáljon, vagy parancsoljon, mégis közel érezte azt, hogy szavakat akarjon adni más szájába. Ezzel pedig érezte, hogy itt nem lesz előre. Karjait szétbontva tenyerelt az asztalra és dőlt előre. Fejét lehorgasztotta, a padlót nézte, aztán, becsukta szemeit és megrázta fejét. Csak akkor nézett fel, mikor Zoé láthatóan mozgásba lendült, követte, de szótlanul már, elmondta mit akart. Egyszerűen csak nehezen viseli ezt, még az elutasításnál is. Amiből rajta inkább a feszültség látszik, mintsem csalódottság. A szavakra csak összeráncolta a homlokát és várakozóan tekintett rá, de csak nem jutottak előrébb.
- Segítek. Nagyon jól néz ki.
Ennyiben kimerült a reagálása, aztán a tányérokért nyúlt és az asztalhoz indult velük. Sosem volt az az ember, aki mindig, mindent megkapott, sokat dolgozott azért, hogy oda jusson, ahová. Ettől még nem tud és nem is akar lemondani arról, ami neki kell. Megfogta a szék támláját, majd Zoéra pillantott jön-e, nyilván enni csak együtt fognak. Kicsit próbált úgy tenni, mintha mi sem történt volna, vagy meg sem hallotta volna az utolsó mondatot arról, hogy mindegy lenne a másik véleménye. Ő aztán próbál teret hagyni bárkinek, de ami nem igazán illeszkedik a személyiségéhez, azzal nem tud mit kezdeni. De valahol mégis ez a helyzet, ez az ellenállás és káosz vonzza. Mag se tudja miért, csak érzi, hogy egészen más, mint az eddigi helyzetek bárkivel. Zoé nem egy nő volt csak a sok közül, rengeteg dologban más volt, mint a többiek, ami után érdeklődött. Ha pedig már kiszemelt valakit, ritkán áll el a szándékától, itt pedig nem állt meg annyiban, hogy  a közelébe férkőzzön időlegesen. Még gondolkodott, vonásain nagyjából semmi nem volt látható, csak várt a tanárnőre, majd ha leült, betolta a széket, és a saját helyére sétált. Nem csendkirályt akart játszani, de pontosan tudta, ha hallgat, azzal a másikban is több minden fordul meg, ha pedig van ideje gondolkodni, előbb-utóbb beszélni is fog. Bár lehet, hogy az impulzívabb emberként Bence lesz, aki megint megtöri a csendet, és hát... várható volt.
- Egyébként ha mindegy lenne, mit akarsz, tényeket közöltem volna, nem pedig érdeklődtem volna...
A többit inkább visszafojtotta, mielőtt még a nő fejéhez vágja, hogy, ha szeretne magányos macskás nő lenni lassan, teljesen jól halad felé. És egyáltalán nem csak azért mert nála hol találna jobbat - bár persze ez is tény, ezért jár egy vállveregetés saját magának -, hanem mert ha csak elutasítja magától a lehetőségét is egy másik végkimenetelnek, más se fogja sokáig törni magát érte. Bár nem tudják mit hagynak ki, nem ők lennének csak a vesztesek. Jogot formál a korára és élettapasztalatára vonatkozó előnyre, ő úgy véli, neki van igaza, és jelen helyzetben ismerve az előzményeket, merne rá fogadni is.
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2016. április 11. 21:56 Ugrás a poszthoz

Zoé


Leginkább csak morgott már, főleg a bocsánatkérésre, de azzal, hogy elhallgatott, próbálta átmenetileg lezárttá tenni a témát. Tisztában volt vele, vagyis mind a ketten így voltak ezzel, hogy ez egyáltalán nem lefutott még, és pont ez zavarta már az utóbbi időben is. Egyszerűen nem volt eleje, és nem volt vége. Máskor, egy-egy kirívó esetet leszámítva, amit az életében kapcsolatnak lehetett nevezni valamit, élvezte ezt. Nem tartozott beszámolóval, nem voltak fölösleges aggodalmak, kötődések és kötelezettségek. Szeretett szabad lenni ott, ahol véletlenül se tudott volna megmaradni. De ide másért jött, és bár nem keresett, talált is okokat rá, hogy rendet és letisztázott helyzeteket akarjon. Leginkább maga miatt, bár ezt minduntalan próbálta ráhúzni arra, hogy mindkettejüknek úgy lenne a jó, ha tisztáznák a dolgokat.
Csendben, szinte hangtalanul pakolta le a tányérokat és tolta be a széket Zoé alá, majd ült le vele szemben. Vele ellentétben ő nem zavartatta magát és nekilátott. Valahogy nem igazán van benne túl sok igazodás ezen helyzetekhez, ha éhes, viszi a gyomra. Viszont látva a mozzanatokat és hallva a kérdést felmordul. Megrágja a falatot miután lenyelte, leteszi az evőeszközt és összefűzi maga előtt a kezeit, majd az álla alatt megtámasztja a fejét.
- Rendet, de ez nem a te hibád.
Próbált rávilágítani, hogy nem kellene ezért most magában hibákat keressen a nő, ugyanis nagyobb tétet mert volna rá tenni, hogy így van. Egyszerűen neki kényszere van néha túlzottan is az irányításra és a cél szerinti életre. Ebben viszont se irányt, se célt nem látott jelenleg. Egyáltalán nem volt haragos, parancsoló sem, egészen könnyedén beszélt, bár összeráncolt homloka és az iménti morgás árulkodó lehetett. Pedig magához mérten igyekszik elviselhető lenni. Legalábbis megpróbál.
- Csak szeretném, ha te átgondolnád mit is akarsz. Barátok vagyunk, ennyit csak megkérdezhetek.
Azért egy kellően pofátlan vigyor a végére szúrva még belefért, de ő maga már tisztában van vele, mit szeretne. Ellenben ez itt most nem az a hely és idő, mikor terítékre kell, hogy kerüljön. Egyébként is hagyni kell most ezt pihenni. Pár pillanat után visszatért a vacsorához, bevárva Zoét is, hogy eszik-e vagy sem.
Ez valószínűleg már káoszban marad most, de valaminek már elejét vették. Miután ettek és elpakoltak még váltottak pár szót, de igyekezett Bence kellően kikerülni az előbbieket. Inkább csak felkísérte Zoét a Navinésekhez.
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2016. június 16. 12:41 Ugrás a poszthoz

Hajnalka


Ez a nap sem lesz könnyű, ezt Bence a harmadik kopogtatásnál érzékelte negyed órán belül. Kezdte azt hinni, hogy annyi dolga van az embereknek, hogy lassan mindenki nála köt ki, nehogy unatkozzon. Kifejezetten nagy türelmet erőltetett magára, hiszen ezért van itt, de meg kell hagyni a fiatalok egyre elbutultabbak, és ennek napról napra jelét adják. Már egy egyszerű nyomtatvány kitöltése is problémát jelent nekik valami engedélyezésre, vagy éppen a jogaik tisztázására. Nagyjából két sort kéne sokszor elolvassanak abból, amit kijelöl nekik valamelyik munkatársa, de mit várjon… Elgondolkodtató mindenesetre, de a munka ettől még nem végzi el magát. Rendszerető ember lévén az utolsó papír elintézéséig nem áll fel az asztaltól, csak mikor az is a helyére kerül. Ekkor viszont kivételesen nem egy problémás diák esik be az irodába, amit vigyorogva konstatál. Mikor viszont őt láthatóan nem vették észre, a lehető leghalkabban sétál mögé. Végigméri a hölgyet, aki meg kell hagyni új, üde színfolt az itteni mindennapokban. Mielőtt azonban megszólíthatná, fordulva ütközik belé.
- Igen, a jogi izé.
Milyen hasznos szavai vannak gyönyörű anyanyelvüknek. Bence bár ritkán kerül ebbe a szituációba, őt is mentette már ki, főleg ha tőle távol álló témában kellett nyilatkozzon. Mondjuk a több éves terepmunka nem éppen a beszédkészségét fejlesztette, de nem vesztett ez idő alatt se semmit. Meg persze most is félig auror, és csak a másik felében lett aktakukac. De hát ennek is vannak szépségei, elég csak kinyitnia a szemét. Amilyen munkatársak és tanárnők veszik körül, szava sem lehet. Vigyorogva hátrébb lép, éppen csak annyit, hogy összeszedhesse magát a kollegina, aztán folytatja csak.
- Mitzinger Bence, örvendek. És igen, egytől-egyig eltaláltak ide, legalább ez sikerült nekik. Bár az katasztrófa, hogy még azt sem tudják elmondani sokszor, miben is kell a segítség.
Ha jól sejti ez mondjuk igaz a másik munkájában is, egyszerűen és tömören megfogható ebben az iskolában mindenki körül a diákok viselkedése: elveszettek. Közben a tornyosuló papírhalmazra néz, ami nemrég került az igazgató asztalára és csak égnek emeli a tekintetét egy pillanatra.
- Csak mondd, kérlek, hogy azokhoz ma már nekem nem lesz közöm.
Nem mintha annyira tragikus lenne, azért van itt, hogy segítsen, de minden nap tanácsok vagy konkrét eligazítás helyett diákok kérvényeit javítgatni nem éppen álom, bár persze ő akart nyugis életet, csak bele kéne szoknia.
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2016. június 16. 17:09 Ugrás a poszthoz

Hajnalka


Nem próbálkozna, már csak azért se, mert teljesen fölöslegesnek érzi a helyesbítéseket, és nem tartja valószínűnek, hogy a belibegett rózsaszín felhőcske legközelebb vissza tudná pontosan idézni. Bár egyébként sem a legfontosabb a pozíciója itt, elég ha a névmemóriája tartós a hölgynek, az a lényegesebb. Nem különösebben esik ettől kétségben Bence, bár igyekszik minimálisan mutatni, mennyire mulattatja az egész jelenség.
- Hát, biztosan olyannak tűnsz nekik, aki megérti őket, meg olyan lelkizős típus...nem értek hozzá.
Próbálja anélkül mondani, hogy bármi lealacsonyító legyen benne, bár mindig is kerülte az érzelmi és kedveskedő terepet, ő sosem tűnt ilyennek, és ezt jól is látják rajta a diákok, éppen ezért nem is traktálják fölöslegesen, bár sajnálatára normális infókkal se igen. Az megint más kérdés, hogy van ember, aki mellett képes a csendes, hallgató társ lenni, ha úgy adódik. De ezekkel a felelőtlen, magukat istennek képzelő diákokkal? Ugyan már.
- Hajnalka. - Ismétli meg a nevet, azonban tekintve hogy úriemberkedése ritka és leginkább érdekből történik, egy köhintéssel a másik kezében lévő holmi után nyúl, mintha kedvesen a terhein próbálna enyhíteni. Még egy sármos mosolyt is megejt felé, majd a papírokkal arrébb fordul és a közeli asztalnak dől háttal, így figyeli tovább a nőt. Nagyon fiatalnak tűnik egyébként, bár itt ki nem? A maga 29 évével az idősebb generációt erősíti, ami azért nem semmi. Bár azt mondják a fiatalos környezet is fiatalít. Ő nem gondolja úgy, hogy erre szüksége lenne. Ott volt az aurorság, a vízilabda és minden egyéb, ami hozzájárult ahhoz, hogy olyan döglesztő legyen, amilyen. Ezzel persze tisztában van, és úgy gondolja a környezete is.
- Mindenképpen, bár elképzelésem sincs hol van, én is várok tőle két napja iratokat, szóval nagyon ne számíts szerintem gyors válaszra.
Próbálta finoman közölni, hogy szerinte a kis jegyzetektől, amiket oda tesz sem lesz gyorsabb ügyintézés, ezzel jár a bürokrácia több lépcsője. Ezután inkább csak várja a következő csapást, ami tetézheti a napokban itt járt diáksereget. És meg is érkezik. Felemeli szemöldökét, és összeráncolt homlokkal néz aztán Hajnalkára, hogy mi is várható.
- Bárciánnak? Biztos pár papír, most, hogy Ádám elmegy, biztos vagyok, hogy mindenki nyakába több szakad az átlagosnál is, majd megkeresem. - Mondja miközben előrebillenve felegyenesedik, de ahelyett, hogy bármerre mozdulhatna, már kap is egy szívecskét a homlokára. Akaratlanul is megmorogja a dolgot, majd pár pillanat után leveszi és a saját iratkupaca tetejére ragasztja.
- Köszönöm, észben tartom. És ezen az őrületen kívül milyen itt dolgozni?
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2016. június 25. 21:11 Ugrás a poszthoz

Hajnalka


Alig láthatóan és hallhatóan röhögné el magát, de annyi illemet magára erőltet, hogy a vigyoron túl semmit ne mutasson. Igazából ezeknek a diákoknak, akik az új generációsok azóta, hogy ő is elment innen, valami nevelőtábor kéne nem még lelki segély. Nem is csodálja, hogy azóta pszichológus van ilyen aktívan az iskola alkalmazásában, meg több gyógyító. Veszélyesebbek lettek a lelki sérülések, mint a sport vagy párbaj által beszerzettek, elpuhult egy világ ez. Közben nyilván nem kerülte el az a bájos és üres tekintet, ami felé érkezve rajta is maradt, de egy kihívó kacsintáson kívül nem ment mélyebben semmilyen játékba. Még nem ismeri az új kolleginát annyira, hogy tudja mit szabad és mit sem poén szintjéig.
- Azért több hasznát vesszük itt mindenkinek élve, abban biztos vagyok. De talán érdemes hozzá keddenként jönni, akkor bent szokott lenni.
Árulja el eddigi tapasztalatait, miközben az átvett aktákra és papírokra pillant. Nem mintha különösebben turkálni akarna, éppen csak átfutja a felső lapokat, aztán visszapillant a hölgyre. Szeret szemrevaló nőkkel dolgozni, sokkal szebb, mint mikor 15-20 egykorú férfi van összezárva hónapokra kiképzés címen, ezt bárki elhiheti. Bár a haveri köteléknek is megvan a varázsa nyilván.
- Majd belejössz, nem jegyezheti meg mindenki a neveket elsőre. Ha csak nem ebből doktoráltál.
Tőle szokatlan módon - bár erről a másiknak fogalma sem lehet - biztatja és még el is poénkodja a végét. Igazából az első benyomásra ad, utána könnyebb az út bármerre. Az érdeklődésére a választ is megkapja, aztán az asztalnak dőlve féloldalasan felül rá, hátranyúl pár papírért, amit ő hozott, de tudja, hogy igazából már mehet is majd vissza a diákhoz a saját aláírásával is. Az utolsóra még ráfirkantja a nevét, aztán az előbb kapott poszt-iten áthúzza a feliratot és három diák nevét vési rá. A papírokra teszi és a nő felé nyújtja.
- Ezekkel adósod vagyok, a mai diákok papírjai, majd bekopognak hozzád érte. - Közelebb lépve átadta őket, majd mosolyogva nézett le a szőkeségre. Sosem zavartatta magát zavaró közelségbe kerülni bárkihez, vagy éppen pofátlanul kihívónak lenni. - Segíthetek bármi másban is?
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2018. szeptember 9. 00:18 Ugrás a poszthoz

Kreßler
<így>


Kedves mosolyú, szőke lány int kettőt, mire én hasonló, de megjátszott válasszal a részemről teszek ugyan így. Ez a porfészek az elmúlt majd három évben semmit nem változott. Szerintem ha tovább ülnék itt egy padon, ugyan az az idős nő jönne oda, hogy a padját foglalom, mint mikor elsőre jöttem ide. Bizarr. Nem hiányzott, sőt, tegnapig egészen jókat röhögtem az arcokon, amit mondjuk Kreßler vágott, mikor "hazajárt" jelenteni hozzánk. Nem hittem, hogy a következő büntetésemmel követhetem őt. Még az előzőt is most kezdtem csak megszokni, hiszen fura volt megint egy íróasztal mögül szemlélődni, bár tény, nyugis és nem kapok agyérgörcsöt attól, amit megenged magának pár minisztériumi ipse a terepen dolgozók felé.
Rántottam kettőt a kabátomon, ahogy az égre néztem, esőre áll. Lemondó sóhajjal szagoltam fintorogva a kávéspohárba, ez se lett jobb, ment is úgy, ahogy volt a kukába. Még az állomáson vettem, de ez akkor is szar volt, mikor Jézus feltámadt, nem még most. Elcsíptem az egyik kis srácot, akit már az iskolában is láttam, mikor múlt héten bepakoltam és némi pénzért cserébe hajlandó volt nekem egy iható kávét idehozni. Lusta voltam és előre láttam, hogy semmi kedvem a teázóban bájcsevegni. Így volt a legegyszerűbb. Nem is telt bele neki sok időbe, hogy visszajöjjön, elvettem a kávét minden mást hagyva útjára eresztettem egy félmosollyal. Leültem a szökőkút szélére onnan néztem a délelőttben élénkülő porhalmazt. Legközelebb itt dől be valami? Nem szeretném megélni.
Meg még ki is kéne csomagolnom. Azzal a gondolattal fel is keltem, beleittam a fekete élénkítőbe, majd elindultam a hivatal felé, hogy túlessek azona a kellemetlen vallomáson. Ma nem én fogok röhögni. Vagy nem csak én.
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2018. szeptember 9. 23:10 Ugrás a poszthoz

Kreßler


Alig felnézni és minél többször úgy tenni, mint aki siet. Ez a kettő remekül bevált mindig, most is hittem benne, aztán csak felszökött a szemöldököm, ahogy a nevem hallatára - ki az Isten szólongatna itt engem - felemeltem a fejem. Nem vagyok gép, nem azonosítok mindenkit hanglejtésből, de valahogy volt a hangsúlyban valami ismerős, aztán fel is fedeztem mi éppen a kérdései előtt.
- Kreßler - biccentettem felé kezet is fogva vele kisebb fáziskéséssel. Nem szokásom belassulni, de éppen a jobbomban volt a kávé, azt meg csak nem akartam kiadni a kezemből. Ahogy néztem egy irányba is tartunk, ez meg minden volt, csak vicces nem. - Úgy hiányoztál, muszáj voltalak meglátogatni - meséltem színpadiasan, szinte csöpögő gúnnyal, de csak elröhögtem magam a végén, aztán teljes testtel felé fordulva néztem végig rajta. Se nem tűnt boldognak, se nem úgy, mint aki élvezettel megy be embereket szívatni. Pedig a munkánk legélvezhetőbb pontja volt mindig mások életének tönkretétele.
- Szarul nézel ki - mutattam rajta végig a mutatóujjam elemelve a poharamtól, majd a kávémba ittam. Csak őszintén ugye, azt már amúgy is kikerültem, hogy: "Helló, hoztam a söprűt, amit otthon hagytál. Én lennék." Nem lenne stílusos indítás, leginkább a legjobb az lett volna, ha be se kell ide újra tenni a lábam. Minden, ami ide köt olyan, amire az ember nem akar emlékezni, vagy legalábbis igyekszik kiirtani az életéből. Bánat? Nem, inkább csalódás, az ért elég és kicsit sem hiányzott a környezet, ami emlékeztet. Egyébként jogosan viszolyog itt bárki, elég csak körülnézni. Hányadik században ragadtunk. És a fontosabb... elég védőoltásom van? Egy Szudánhoz tuti, de ide?  Örültem a kiküldetésnek, annak kevésbé, hogy egy elcseszett jelentés után képesek voltak ebbe az egészbe visszatenni. Mi a jó oldala ennek? Nem tudom, még én sem.
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2018. szeptember 9. 23:27 Ugrás a poszthoz

Ms Stone


Az emberek jönnek és mennek a minisztérium emeletei között, sokan néha azt se tudják, éppen hol járnak, ami vicces. Nem csak a kitáblázás okán, de azért is, mert elég lenne odajönni és kinyitni a szájukat, de sajnos eme gesztust a titkárnők hajtják csak végre, annak tartalmi vonatkozásairól meg ne is beszéljünk. Kénytelen voltam illendően lenni, tárgyalóterembe kellett ma berontanom, így még a szürke zakó is rajtam volt, nemhogy a vörös nyakkendő. Kicsit lazítottam rajta, ahogy az asztal szélétől elemelkedve pár aktát a helyére tettem ennek a jómadárnak. Alfonz még nagyon sokkal jön nekem ezért az egy óráért, amit itt vagyok az irodájában. Azt mondta a kutya se jár, csak üljek és mosolyogjak. Nem ismer eléggé, ezt már ebből tudtam, nem a titkára vagyok csak egy átmenetileg forgalomból kivont auror. Mély sóhajjal túrtam a hajam a helyére, amikor meghallottam a koppanásokat és a tekintetem a nőre emeltem, aki belépve az ajtón egyből kedélyesen bele is fogott a mondókájába.
- Üdvözlöm - biccentettem aprót, és bár fogalmam nem volt mi az istent keresnek civilek - mert ebben egészen biztos voltam, valahogy a ruhája, a megjelenése és mint kiderül idő közben az érkezése is ellentmond egy belsősnek. - Iratot? Milyen papírok? - vontam össze a szemöldököm, ahogy a papírokra pillantottam. Kinyújtottam a kezem és elhúztam őket, de Isten lássa lelkem, még csak arról sincs fogalmam Alfi amúgy mit csinál, mikor nem a titkárnőket szédíti a szinten. Belelapozva valami szerződésnek tűnt, a hölgy nevét pedig egyből kiszúrtam, hiszen nem magyar. Nem csak nem tipikusan, hanem úgy semennyire. Azt hiszem jogilag ezt a belelesést már igencsak büntetnék, így inkább becsuktam majd háttal az asztalnak dőlve fontam az egyik karom a mellkasom elé, a másikat pedig az államhoz emeltem, hogy a borostám dörzsölve fogjak bele.
- Nem vagyok én semmi jó elrontója, de. Biztos ide kellett jönnie?
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2018. szeptember 10. 22:43 Ugrás a poszthoz

Ms Stone


Már-már komikus volt, ahogy a papírból felnéztem, majd éppen ez után vissza is bele. Persze véletlenül sem mutattam ezt a nő felé, de belül igenis annak találtam. Egyrészt mert ezt a jóembert úgy veszik elő, hogy utána utcaseprő se lehet a környéken, ha kiderül, hogy munkaidőben magánügyeket intéz és pont egy hozzám hasonlót hagy a helyén, másrészt nem vagyok egy Alfréd. Drága barátom vagy 20 centivel alacsonyabb, jobban megfogták az évek a hajszínét illetően és... nem egy terepember külsejével bír. Bár nem öreg, jól tartja magát negyven felett is. Viszont ez általában senkit nem érdekel, engem is csak azért, mert ha Alfi is lennék, sosem akarok így kinézni. A sport nem véletlenül volt mindig is az életem szerves része. Máig nem mondtam le róla.
- Értem a keresése tárgyát. Az iroda stimmel - jegyeztem meg összepréselve az ajkaim, aztán kiszúrva a Bogolyfalva feliratot az ujjam a lapok közt hagyva csuktam be a dokumentumokat és az összefűzött karjaimról ismét a nőre pillantottam. - Régóta lakik Bogolyfalván? - érdeklődtem meg, miközben egy székre mutattam, foglaljon helyet nyugodtan. Még megjön Alfi tehetek egy szívességet, nem? Nem. Sosem teszek, senkinek. De. Beszélgetni csak szabad, abban meg világbajnok tudok lenni. Egyébként nem hazudtam, de nem kellett elárulnom, hogy kivel is beszél, egyelőre nem is fontos. Még válaszolt elgondolkodtam, de nem igazán volt min. A helyzet az, onnan szerintem menekül sok ember, már ami a lehetőségeket illeti. Én elsőre magamtól mentem oda, majd el is onnan. Túl sok volt a rossz emlék mind a magánéleti, mind a munkabeli történések okán. Kellett az a pár év a frontvonalban és a terepen. Bár ez a papírmunkás büntetés nem hiányzott.
- Esetleg oktatott a Bagolykőben? Érdekes, hogy a referenciái milyen támogatóak - utalta vissza arra a reménytelenül értelmetlen három sorra, amit megláttam. Fogalmam sem volt kiktől és miért. Arról megint csak nem egy nővért miért alkalmaznának az oktatásban. Lehet felszínes olvasó vagyok. Alfonz. Tikk-takk.
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2018. szeptember 11. 11:21 Ugrás a poszthoz

Én nála mások szemét félteném - no offense. Rolleyes
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2018. szeptember 11. 11:24 Ugrás a poszthoz

Én nem megyek ilyenkor a kertbe, tudod van ez az ösztönöm  Grin
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2018. szeptember 11. 20:27 Ugrás a poszthoz

Ms Stone


Pár bólintással jeleztem, hogy figyeltem és értettem is a válaszát, az túlzás, hogy elégedett lettem vele. Nem volt miért, igazából csak meglátva a hely nevét érdekelt, hogy valaki mennyi ideig él ott, mielőtt hasonló lépésekben lassan, de biztosan elmegy onnan. Nem biztos, hogy ez rá is igaz, de sokan tették már meg. Nem is csodálom, de na, nem a szívem csücske egy ideje a hely. Mondjuk korábban se volt. Shame on me.
- Nem lesz megterhelő, ha úgy adódik a szükség az akadémián, hogy sokat kell utazni? - már-már aggodalom csengene ki a szavaimból, és ehhez elég jól értek. Jogász vagyok, ügyvédkedtem is kis ügyekben kezdőként, mindenem az volt, hogy az esküdtek is tudják, mindenben ők döntenek, pedig szimplán a ráhatás tette. Más kérdés. Bár nem vagyok empatikus, azt nagyon is magamra tudom erőltetni, ha szükséges. Márpedig ha Alfonz nem akar repülni, kell. Ő nem ül le, én mindenesetre megteszem, nem különösebben érzem itt a fontosságát ennek, gondoltam kényelmesebb. Ahogy az asztalra nehezedek félig a papírokat is leteszem végül az egyik aktakupacra.
- Micsoda véletlen - vigyorodtam el egy pillanatra sem engedve a tekintetem elkalandozni. Az emberi reakciók sokszor csodásak, máskor csalódás. Igazából ebből az infóból, a korából és a viselkedéséből nagyon jó tippjeim lettek volna, és valószínűleg ha lapozok még kettőt tudnám is a választ. De a helyzetre bíztam, vajon egy helyről jöttünk-e. - Akinek volt egy kis esze, nem is maradt ott ilyen pozícióban - jegyeztem meg egyszerűen, aztán bólintottam az ügyvédre pedig el is tártam a karjaim egy pillanatra.
- Hát, akkor üdv, kollegina. Egyébként a portásunk igen rosszul tájékozott, mert úgy negyven perce pont előtte, még köszönve is neki sétált ki Alfonz, de előfordul - tettem még hozzá, hogy aztán megvárjam a kérdéseit. Biztos voltam benne, hogy vannak.
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2018. szeptember 13. 15:39 Ugrás a poszthoz

Kreßler


Elég biztos, hogy ha nem szólít meg, simán úgy tettem volna, mint aki nem ismerte fel és a hivatalban a papírmunkát is letudtam volna valami futárral. Ahogy tudom az iskolában még nem fordul meg, így akár sikerülhetett is volna. És meg minden különösebb arcizomrándulás nélkül tenném meg. Nem gyáva vagyok, egyszerűen a helyzetnek se kellett volna létrejönnie. Egyébként is, amit akarok, azt megvalósítom, ha kell, élek Regő Aladárként a jövőben, ezek amúgy is csak nevek.
- Te hát - kénytelen voltam elröhögni, mert bár talán elvárt norma, szerintem egy-két alkalmon kívül sosem hivataloskodtuk el így a köszönés. Kézfogás. Legutóbb hozzávágtam egy 892 oldalas jogtárat, mikor megláttam, amitől 4 napig lila volt az alkarján egy részen. Nem kell aggódni, én sem úsztam meg a legtöbbet. Gyakoroltuk már egymáson a jobb- és balhorgot is. Egyébként neki erősebb a bal, csak mondom.
- Darabjaira töröd a.... várj mi is az a szar? - méláztam el egy pillanatra teljesen tudatlanságba burkolózva, még meglesz az az érzelmi defekteket meg vért pumpáló szerv, viszont a kérdésre nem feleltem. Kis idő után eltártam a karjaim és inkább a kávémba ittam. Szinte biztos voltam benne, hogy innentől kezdve 2 és 5 perc közti időintervallumban  kerekek fordulnak párat ő meg kirakózza, amit én is elkerültem volna. Egyikünknek se kéne itt lenni, ha az ittlévők bírnának magukkal. A tinik a hormonokkal, a házvezetők a diákokkal, az iskola a tornyaival, meg a hivatal a korrupcióval. De mit ad az ég? Hát nem. - A hely teszi, gyomorforgató. Inkább bevállalom a kocsmás utolsó kört - néztem sokatmondóan felé, majd ittam a kávémat tovább. Azok a bizonyos rongyból csavart felesek azok, amiken a csóró akadémisták felnőnek. Megedzik az embert, elhiheti nekem bárki.
- Lehetne, hogy nem b*szkodod még ki óriástáblára is ezt? - álltam meg végül, ahogy lesajnáló pillantást vettettem előbb a hivatalra, majd az éppen kilépő nőre. Szerencsére kellő távolságban voltunk még.
- Engem sz*patnak. Megint. Mi az istent csináltál te itt, ha bedőlt egy torony? És miért nem képesek azóta sem rendet tartani itt, hogy utoljára itt jártam?
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2018. szeptember 23. 22:43 Ugrás a poszthoz

Én ma meg akartam csak fagyni, hol sütött a nap?  Shocked
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2018. szeptember 24. 20:37 Ugrás a poszthoz

Ms Stone


Magam elé bólogatva vettem tudomásul minden különösebb ajakrángás vagy éppen szemrebbenés nélkül mindazt, amit felelt. Talán már-már azt hihetni, hogy oda se figyeltem, pedig de, más kérdés, hogy az évek alatt pontosan megtanultam úgy tenni, mint aki magasról tesz mindenre, majd egyszer csak elkezdtem beszélni és még magam is meg tudtam lepni a legapróbb dolgokra való emlékezéssel. Most is inkább rutin és késztetés volt a visszalapozás a papírokba. Elég volt egyszer lássak részeket, hogy már meglegyen a magam elképzelése és felállított kis elmélete. Vagy ha úgy tetszik meglátása a helyzetről.
- Azt hittem ennél kicsit kitartóbb - nevettem el magam, határozottan és szórakozottan, mert az egész helyzet komikusan volt szilárd és komoly. Hivatalban voltunk, nem temetésen. Talán ezért is volt sok irodai asztal mögött ülő ismerősöm olyan, amilyen. Persze a tárgyalóteremben nekem is megvolt a magam arca, ahogy terepen vagy a magánéletben is, mégsem tudtam egyiket sem elviselni a saját stílusom vagy életem beleszövése nélkül. - Szívesen visszaadom, Stone kisasszony. De ha van kérdése, vagy tényleg szeretné elintézni, egyébként én is segíthetek. Bár ha nem haragszik nem fogok hirtelen megőszülni, felkapni 20 kg pluszt és túlesni két váláson, mint Alfonz. Egyébként meg - tártam el a karom, hogy tulajdonképpen ezért vagyok itt. Nem, ez nem igaz, viszont teljesen el tudom magam adni, erről szól a munkám minden tekintetben, és nem is hazugság. Beugrottam tartani a frontot.
- De látom kicsit kizökkentettem. A jogra gondoltam, hasonló végzettséggel rendelkezem részben, és az akadémiát is elég jól ismerem. Mit tanítana? Az nem szerepelt  apapírokon - jegyeztem meg felnézve rá  a földről amit pár pillanatig kémleltem még már kevésbé vidám arccal tudtam felnézni.
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2018. szeptember 26. 14:34 Ugrás a poszthoz

Kreßler


Széles vigyorral kaptam a mellkasom bal oldalához a jobbommal, a kávéra persze vigyázva a balomban. Van, amit nem éri meg tönkretenni. Ez nem igaz az emberi életekre, de a reggeli kávémra nagyon is - ebben pedig állandó partnerem szokott lenni Gabe. Alapvetően mindkettőben, de most a fekete löttyre céloztam, ha már ilyen szívélyesen megkaptam mellé őt is. Azt hiszem a barátságunk azon alapult, hogy nagy szarban lennénk, ha ellenségekként tetszelegnénk. Beláttuk, és éljük. Meg egyébként is, nem bírnám elviselni, ha valami kedveskedő és irritálóan életet kozmetikázó személlyel kéne dolgoznom, de adj isten melón kívül beszélnem.
- Az még működik bennünk? - néztem kissé kétkedve rá, majd magamra. Nem mintha nagyon szükségszervnek tartanám, de ha nincs, kénytelen lennék Cassie páciensévé válni küldetés végére. Ahhoz a nőhöz se így kerülne közel szívesen az ember, mégis majdnem az egyetlen módja. Az más kérdés, hogy miért a hozzá és Gabehez hasonlókat ismerem mégis. - Sosem tett - közöltem tömören, ahogy inkább a kávémba ittam. Nem hiányzott ez senkinek, nekem meg a legkevésbé, de sosem használtam a magánéletet kifogásnak semmire. Ha kellett mentem, szó nélkül, parancsteljesítve. Mindegy volt hogy kiküldetés vagy az irodai munkán kérés ért fentről. Egy kihágásom volt, az a bizonyos, ott sem a parancs volt megtagadva.
- Mármint? - kérdeztem teljes értetlenséget mutatva az arcomon, mint akinek lövése sincs mire alapoz a másik, pedig volt. Egyrészt mert ismertem már, túl jól is, hogy tudjam, jobb a szeme, mint egy sólyomé - és használja is. Ha kell, ha nem - éppen ezért tudta néha jobban hol vagyok, mint én magam. Előfordult már hogy felhívtam, segítsen. A hely megkérdezése nélkül tudta, hogy hol vagyok. Másfelől meg tényleg feltűnő voltam egy időben a felszívódásokkal, de nem tartoztam elszámolással.
- Igazán vicces, egyből mehetne mellé az arcoddal a belsősök hirdetése - emelkedtek meg a szemöldökeim párszor egymás után, még egy csábos vigyor is befigyelt. Nem mintha ez annak a szépfiú valójának szólna, de a táblára nekem is voltak ötleteim.
- Fogalmam sincs, mit követtem el előző életemben... de g*ci nagy buli lehetett, ha ennyit kellene bűnhődjek. Büszke vagyok magamra - jegyeztem meg elégedetten, ahogy ittam egyet le is fékezve. Semmi humorom nem volt a helyi viperafészekbe csak úgy begyalogolni. - Van valami érdekes már itt?
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2018. október 1. 15:58 Ugrás a poszthoz

BB Grin Az az arc mindenkinek jót jelent? Rolleyes

Heló mindenki amúgy.
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2018. október 1. 16:34 Ugrás a poszthoz

Kreßler


- Vagy inkább lekapcsolták, majd kiszerelték a gombot - jegyeztem meg kicsit még mutogatva is a kávémmal magam előtt, mielőtt beleittam volna. Láttam én őt a válás beadásakor. Nem így reagál az, aki nem képes semmire, de nem én leszek, aki ezt felhozza különösebben. Pontosan tudjuk mindketten, mennyivel egyszerűbb, ha nem b*sztatjuk a szervizt és majd megoldja az élet, ha egyáltalán még szükségünk esz rá. Én jól megvagyok a többi, viszonylag jól funkcionáló szervemmel. Bár csoda, hogy a lépem például még bennem van. Amennyit már kapott egy-egy akció alatt.
- Leginkább nem is ismerek sok embert abból, akik itt megfordulnak - vontam a vállamon egyet könnyedén. Az első kiadó szobára ráböktem és elintéztem, hogy becuccolhassak. Mit ad isten a lehető legjobb szomszédságot is kifogva ehhez, de ez még a jövő zenéje. Elég ha én tudok róla még megérkezem. Kell egy-két nap, hogy átpakoljak oda Pestről. Nincs sok cuccom, de esélyem se volt pakolni, volt elég bajom ezzel az áthelyezéssel meg az utánajárásokkal. Elférek alapból egy sporttáskában - amúgy is varázsló vagyok.
- Mármint mikor mit csináltam? - meredtem továbbra is értetlenül. Vagy túl sokat tud vagy túl keveset. Egyik sincs hasznomra egy továbbfűzött beszélgetést illetően. A legkárosabb elfoglaltságom az emberi életek tönkretétele, de az se magamra. Nem olyan régen segítettem át a házasság túloldalára megint egy nőt egy nevesebb férfi igényeihez mérten és még a nyakamban volt egy másik is, bár szavam nem ehet. Azt teljes mértékben a saját kezem munkáját fémjelzi. Ellenben egy ilyen szivárványplakáttal; meg is emelkedett a szemöldököm, ahogy rá néztem, majd mint aki teljesen hisz ebben bólogattam.
- Persze, love is love meg minden - tettem hozzá a jelzőre meg csak megforgattam a fejem, majd magamra nézve látványos, de apró bólintásokkal értettem egyet. Tényleg az vagyok, meglepő? Nem.
- Én valami életbelire gondoltam, nem a felszíni porra - pöcköltem el valami szöszt a felsőmről, mielőtt elfintorogtam volna. - A körömcipős nőci, aki ott rohangál? Már a múmia. Belefutottam az épület előtt korábban, de úgy tettem, mint aki ide se tart - könnyebb volt és igazából ha ez a nő lenne a hely arca, nem lepnének meg az üres irodák se. - Jutottál már valamire a polgármesterrel? Van valami bizonyíték vagy bármi, ami tényleg sárossá teszi?
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2018. október 8. 11:25 Ugrás a poszthoz

Van, csak a gépemen nem éli magát, de most igen, megsimogatom  Rolleyes
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2018. október 8. 11:39 Ugrás a poszthoz

Előbb ez, aztán jöhet a szórakozás Rolleyes Mástól csak nem tépem ki a hajam Grin
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2018. október 8. 12:56 Ugrás a poszthoz

Ms Shadow
<így>


Egy teljes hetembe telt, hogy az iskolai biztosítások jogi hátterét ellenőrizzem és utánanézzek, mi is él még ebből. Egy fa. Teljesen bezsibbadtam, azt hittem a minisztériumi eligazításon szívtak valamit és engem kihagytak a buliból, de nem. Én is láttam pedig azt hittem lejjebb már nem süllyedhet az iskola. Mindenesetre ma ennek kapcsán és mert vagyok ilyen rendes - illetve inkább mert megfizetik - az előkészítő szerződéseit is átnéztem, mait le is kell adnom a polgármesternek, ezért bejöttem dolgozni is.
Szeretem ezt a kettős könyvelést ilyen szempontból, ha nem vagyok itt foghatom az iskolára vagy Pestre, ha ott nem, a maradék kettőre és tulajdonképpen ott vagyok, ahol akarok. Az élet meg szép, egészen addig, még bele nem térdeltem az asztalba, mikor kiszúrtam Mártát ahogy bámul engem kintről, majd rámorranva egy 'takaródjon majd odaviszem, ha megvan'-t ő eliszkolt. Éppen az asztalom elejétől hajolva át rendeztem össze a mappákat, hogy mit is adjak át, mikor megint éreztem, hogy valaki figyel.
- Márta, ezerszer elmondtam hogy nem kérek a kávénak gúnyolt mosogatólevéből és kedvem sincs beszélgetni. Soha nem is lesz - azzal meg is fordultam, majd egészen meglepődve hajoltam kicsit oldalra, hogy az irodámból kilássak a másikba pedig be a szőke hajzuhatag után. - Hát ez kellemes csalódás... Nem maga!
Magamhoz vettem a csomagokat és éppen ahogy kiértem meg is jelent az említett nő én meg a remeg kezei közé tettem a papírokat rá is téve egy príma, sárga post-it-et, hogy ez bizony Wittnernek lesz. Meg sem vártam még a nő elmegy, szimplán csak mentem tovább érdektelenül a tekintetére és az ajtófélfának dőlve figyeltem az új kolleginát. - Mit keres egy ilyen nő egy ilyen helyen?
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2018. október 8. 13:17 Ugrás a poszthoz

Ms Shadow
<így>


Előre éreztem, hogy ez még egy hosszú nap lesz, de nem gondoltam, hogy ilyen korán ezt fogom érezni. Az ujjaimmal az orrnyergem masszírozva temettem magam meg a figyelmem inkább a papírokba, mert ha tovább ölöm a saját agysejtjeim azzal, hogy Márta felfogjon valami, bizonyosan innen visznek a temetőbe. Ahhoz egyelőre nem volt humorom, a terep esküszöm biztonságosabb, kicsit kezdem is visszasírni, nem csak Pestet, de a muglik háborús övezeteit is. Örültem, hogy a papírokról nem volt több kérdés legalább.
- Nem - közöltem a szőkére nézve megvárva, hogy a tekintetünk találkozzon is, nem kellett nekem a balhé. Pont em hiányzik senkinek, hogy a titkárnő még úgy vegye ő itt bárki élete virága. Arról pár dimenziót lecsúszhatott. Bár amiket Kreßler mesélt... engedjük is el ezt most. Inkább mindent odaadva a munkára szerintem alkalmatlan nőnek meg mentálisan feljegyezve, hogy Gabenek ezt is az asztalára csúsztatom, mint észrevételt, magam mögött is hagytam a biztosítást meg a reggeli agyzsibbadást. Sokkal kellemesebb, és annál is megdöbbentőbb volt a látvány.
- Nekem is pont ez jutott eszembe. Nem öltözöd te ezt túl? - vigyorodtam el szép lassan, ahogy beljebb is tessékeltem magam egy lépést és a vállammal az ajtónak dőlve fontam össze a karjaim magam előtt végignézve a nőn, majd fel is nevetve, majd a kezeim feltartva sétáltam be. - A hely. Ide nem jönnek az emberek maguktól és örömmel, jó, a polgármesternél van valami hasonló, de hagyjuk is inkább. A papír alapú tudásodra úgy emlékszem nem derült fény... - néztem a kék szemekbe, majd át az asztalra. Semmi árulkodó nem volt, ha nem vesszük, hogy saját kulcsot kapott és nem volt kevés papír, ami rá várt. Ha titkárnő lenne Mártikán túl se jut, az a nő készen van, szóval ez is kihúzva a mentális jegyzetből.
- Komolyan? Még ennyi van a munkaidőnkből? - kérdeztem teljes sokkban, még a kezem is a szám elé kaptam. Nem mintha különösebben így állt volna a helyzet, de ami azt illeti nagyon szarul hangzott még több, mint hét óra itt. - Mit is csinálsz pontosan ebben a munkádban?
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2018. október 8. 13:27 Ugrás a poszthoz

Ms Shadow
<így>


Nem éreztem különösebb késztetést rá, hogy tovább törődjek az iratokkal vagy a titkárnővel, így csakhamar be is tessékeltem magam a még nekem idegen irodába. Nem igazán tűnt fel eddig az sem, hogy ez a helyiség arra szolgál és az sem lepne meg, ha tegnapig nem is az volt. Mondjuk én aztán tényleg csak beugró vagyok itt, ki vagyok hogy ítélkezzek? Ember. Vannak érzékszerveim mint látás és szaglás. Borzalmas ez a hely.
- Hozzám vagy a helyhez? - kérdeztem széles vigyorral kissé oldalra billentve a fejem, ahogy néztem rá. Sok minden volt a viselete, de valahogy a válaszom se biztos, hogy most kéne meghallgatni, meg az sem, hogy nem magánemberként tudnék ítélni. Nem a tárgyalóterem ez, hogy kössenek az esküim és a többi.
- De már legalább egy pofonnal számoltam így öt perc után - néztem az órámra, majd elismerő bólintásokkal engedtem le a kezem. Nem mindig voltam türelmes vagy éppen kiszámítható, ez meg új helyzetekben szülhet meglepetéseket. De annak is megvan a maga varázsa. - Én egyszer megkérdeztem, csak valaki a válasszal két levegővétel között annyira jutott, hogy nem fontos - szegtem le a fejem ártatlanul,úgy nézve rá felfelé, miközben megunva a falra tapadt fülpárt ellöktem magam az ajtótól és be is csuktam azt magam mögött. A tekintetem akaratlanul is a lábain felejtettem.
- Az attól függ hol. Most kényszerszabin vagyok, ez a nő pedig... akkor biztosan közlöm, hogy a világ végére megyek. Ez a hely az - jegyeztem meg szárazon még meg is köszörülve a torkom ahogy végül zsebre vágtam a kezeim. Aztán ahogy hallgattam kénytelen voltam többször is moderálni magam, mielőtt nagyon vidáman tekintek a világba az egészre. Vicces volt, tényleg. A fizetésem a hónapban rá mertem volna tenni, hogy nem én vagyok itt az egyetlen névügyileg beazonosíthatatlan.
- Dolgozom - néztem magamra, majd vissza rá. - A Ben valós név, a Bence becézése. Nem mintha lényeges lett volna a nevem az adott helyzetben. És veled mi is a helyzet, Csillagom?
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2018. október 8. 15:00 Ugrás a poszthoz

Ms Shadow
<így>


Abban a pillanatban, hogy átléptem az iroda küszöbét tisztában voltam vele, elég magam ismerni, hogy ennek a beszélgetésnek, ami jön, nem feltétlenül ez a környezet a legjobb. Felnevetve ingattam meg a fejem a visszakérdésére, majd egy laza vállvonással hagytam nyitva a témát, úgy voltam vele ezt a kérdést egyelőre ráérünk tisztázni. Ami engem illet se voltam képben holmi dresscodedal, ha volt egyáltalán. Engem az adott napi menet kötött, nyilván egy tárgyalóteremhez más volt, mint mondjuk bemenni a minisztériumba három dokumentumért.
- Isten ments, üdítő változás - emeltem is fel a jobbom, nem vágytam a tettlegességre. Kaptam elég pofont az életem során nőktől, fizikailag is. Megtanultam nélküle élni, sokkal egyszerűbb és kényelmesebb. Nem tartozom azok közé, akiket ez vonz.
- Én kérek elnézést - vigyorogtam továbbra is rá pillantva, hogy aztán már a csukott ajtótól ellépjek és körül is nézzek az irodájában. Persze nem igazán volt még mit, bár az, hogy a behozott holmik milyen rendben lettek elhelyezve már majdnem ismerős volt. Lehet ezt nevelik belénk, mielőtt bekerülünk a minisztériumba? Mindenesetre a tekintetem hamar a lábain kötött ki majd lassan feljebb is ért, több akadályba ütközve, mint az normális kéne legyen a munkahelyen. De melyik férfi tudna hibáztatni?
- Mh..túlhajtás. Ja, olyasmi - néztem fel végül bólintva is egyet-kettőt, de igazság szerint szó nem volt erről, csak nem reklámozom, nem is tehetném a kényszerpihenő mibenlétét. Az engedetlenségem ténye más kérdés, azon nincs mit titkolni, ő azonban nem kérdezett, alternatíváról érdeklődött.
- Akkor rosszul csinálok valamit, ez a szívem vágya - közöltem teljes szarkazmussal. Teljesen belefért még az időmbe ez a kis... beszélgetés, mielőtt tovább állnék ma. Bár most egészen úgy tűnt még megérné dolgozni is bejárni néha, mert túlzásokba nem esnék egy mindiggel. Ez a porfészek ettől még ugyan akkor undort kelt az emberben.
- Luna - ismételtem meg a nevét, miközben zsebrevágott kézzel haladtam egy félkört az asztala mellé érve pedig csak befordultam és félig ránehezedve a falapra fordultam felé. - Pedig már azt hittem ez a valódi neved! Micsoda érzéki csalódások, te minden férfi szívét ilyen könnyen töröd össze? Egyébként nem. Azon azt hiszem már túlestünk. És te? Miért itt szoksz vissza? Mit tettél ellenük?
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2018. október 8. 15:10 Ugrás a poszthoz

Ms Shadow
<így>


Mindketten tudtuk már, hogy se a bocsánatkérés, se a megbánás nem igazán része a repertoáromnak, így még csak szíven sem tudott ütni az elvárásnak csomagolt kis poénja. Azért tény, nem kívántam harcokba fogni és ez nem csak rá volt igaz, kerültem azokat a helyzeteket, mikor a nőkből hárpia vált, nem ritka sajnos.
- Ezt az élményt passzolnám - leginkább tovább más számára, de ahogy tudom ez már kész. Mindenesetre csak csendben négyszemközt maradtunk, nem hat, mert a titkárnő egy ideig kikövetelte a hátam figyelmét. Szinte éreztem, ahogy lyukat éget a zakómba, semmi humorom nem volt megint újat csináltatni egy lézerszemű nénike miatt.
A munkámról sosem hazudtam, az valós dolog, hogy nem avattam mélyen bele senkit, de büszke voltam arra amit csinálok és szerettem is, ám voltak részletek, amikkel én sem békültem meg. Ezeket meg szerettem az aktáim mélyén hagyni. Ilyen volt minden eltávom indoka és a kirohanásom is, aminek a fegyelmi eljárása után ide kerültem. Vagyis Pestre és íróasztal mögé, de azóta még egy adag szart lapátoltak az amúgy sem rózsás életemre. Ezt az iskolának és községnek gúnyolt helyet.
- Mondjuk úgy ők vélték úgy, hogy jobban jönne nekem egy kis szünet, mint a folytatás - szorítottam össze elgondolkodva az ajkaim, hogy aztán csak lazán közelebb sétáljak. Tényleg nem volt semmi igazából a helyiségben, de az a kevés dolog pont elég volt egyelőre, hogy feltérképezzem a várhatót. Nem volt sok, de több a semminél. Nem szerettem informálatlan lenni.
- Már egy ideje? Ha nem ismernélek azt hinném prűd lettél - néztem rajta végig, és még olyan bájosan is fogalmaztam, majdnem elaléltam magamtól. Nem hinném, hogy valaha volt vagy lesz olyan fap*csa, mint mondjuk Márta, de azért jobb óvatosnak lenni.
- Én úgy emlékszem a push-up nem egy feltétlen szükséges kellékem - engedtem meg magamnak a felső ajkam megnyalva egy nagyon is pimasz nézést nem csak a szemeibe, majd nevetve meredtem előre az ajtóra.
- Ennyi? Kávéfőzőstől vagy teljes konyhafelszerelésestől esetleg? - továbbra sem kerestem a tekintetét, talán teret hagytam neki, érdekelt a reakciója, de a mindenáron való ennek keresése sosem célravezető. - Majd keresek egy jó masszőrt.
Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2018. október 8. 15:16 Ugrás a poszthoz

Ms Shadow
<így>


Kénytelen voltam elnevetni magam arra, hogy feldobta, nem vagyok akkor egyszerű eset. Ez talán enyhe kifejezés, és ki-ki azzal is vitába szállna még, hogy egyáltalán ez kérdés kell-e legyen. De ettől még nincs mit tagadnom, csak billentettem egyet a fejemen kicsit eltárva a kezeim. Szerintem elég nagylány már eldönteni, milyen is vagyok. Elég közelről megismert már. A tekintetem a termoszra futott, majd csak bólogattam elismerően.
- Jó döntés, ha nem akarsz mosogatólevet - mutattam a fejemmel a fekete ital felé, majd egy percig talán jobban elmerültem az iratai nézegetésében hogy aztán mellette kössek ki. Nyilván nincs még itt semmi érdekes, de én ilyen édes és érdeklődő ember vagyok. Hát nem szuper? - Sosem tudhatom, hogy a munkamorál emelkedéséért jöttél-e kampányolni.
Ugyan rá néztem, de nem különösebben tartott a tekintetem csak a szemein, és nem, kivételesen ez nem egy láb vagy dekoltázs miatt volt. Inkább a keze útját követtem, egész be is bandzsítva egy pillanatra, aztán a kérdésre csak összeráncoltam a homlokom.
- Eredeti. Olvasáshoz - közöltem tömören, és igazából bőven több volt, mint amit tudnia kellett bárkinek. Egyébként is, ha máshoz kellene lenne némi gond az alkalmasságimnál is, de így nincs. Problem solved. Az már kevésbé, ahogy a figyelmem újra és újra elvonta, éppen kicsit sem azon gondolkodtam, hogyan fogom megoldani mondjuk a problémát a biztosítóval. Fel fognak mindent mondani, ha egy kib*szott fa kárigényeit kéne méregetni.
- Ennyire még talán nem, a tapintás utáni memóriám jobb, mint a hallás utáni - jegyeztem meg elgondolkodva, éppen az előtt, hogy rákérdeztem volna, mi is a helyzet vele. Vannak helyzetek, amik nem úgy sülnek el, ahogy az ember tervezi, meg vannak, amik pont úgy. Mindkettő érhet így véget. Pont úgy, mint az ő állása.
- Kemény, nem lettem volna a helyében - grimaszoltam egy sort, ha forró volt az a kávé igen kellemetlen lehetett. - Esetleg tudok ajánlani valakit, de csak hét után van műszakban.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mitzinger Bence összes hozzászólása (78 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel