33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 31 ... 39 40 [41] 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. augusztus 10. 19:57 | Link

Domi

A napokban egyre csak a jövőmre gondolok. Az élet rövid, hiába múlnak el évtizedek, mintha percek volnának. Lesz-e majd normális kapcsolatom és gyerekeim, vagy magányosan élem majd le az életemet?  Ezen gondolkodom a szobámban az íróasztalnál. Dana és Danka nincsenek bent, ebédelhetnek. Szokatlanul tapasztaltam pár perce, hogy nem vagyok éhes. Minek enni, ha nem tudom hova pakolni a kajákat? Ízletes sajtkrém leves, pecsenye kukoricasalátával, és desszertnek málnafelfújt. Semmi. Valami lehet kihalt volna bennem? A tinédzserkor végén járok már, de mégis beleléptem a fiatal felnőtt létbe. Ennek tudható be, bizonyosan fog még változni a személyiségem és én magam is. Tegnap reggel végig durciztam az órákat, utána kifutottam a birtokra és torkom szakadtából sírtam. Van valami a levegőben, de még is bizton állíthatom nem vagyok bolond. Legalábbis a dokik szerint. Most nem vágyom társaságra, ezért valami jó kis helyet kellene keresnem. Pár szempillantás múltán a Fénylő Lelkek Udvarában találom magam. Oda sem figyeltem a lépcsőkre, a folyosókra és a kastélyra. Pedig bármikor, amikor meghallottam a kastély szót, egeret is és madarat is lehetett volna velem fogatni. Útközben elmorzsoltam pár könnycseppet és annyira nem néztem az orrom elé, hogy nekimentem egy falnak. Jót derültem magamon, és tessék már megint hangulatváltozás. Meg is örülök neki, így már biztos hogy kamaszkori frusztráció lehet. Most a szökőkútnál ülök, és hallgatom a felém iramló jótanácsokat.
- Lennél szíves befogni a szádat? – mondom a szobornak mérgesen.
Éppen valamit elkezd mormolni a nőkről és a bajaikról, de egy gyilkos pillantás után elnémul. Nagyon helyes, jobb lesz ha vigyáz magára. A buksiját könnyen a kút mélyén találhatja. Most már meg rongálási hajlamaim is vannak. Az iskoládat Zay, jó lenne ha észhez térnél. Lehet hogy megbűvöltek, vagy elátkoztak. Mondjuk amilyen rakás szerencsétlenség vagyok, nem hiszem. Ismét nevetés hagyja el a számat. Hogy is van az a népmese? Szóló szőlő, mosolygó alma és csengő barack? Akkor most a barackba haraptam,  mert csilingelt a hangom. Mocorgást hallok nem is messziről, kicsit összébb is húzom magam. Lehet a Rongáló Lelkek Szelleme jött el értem megkérdezni hogy mire készülök?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szécsi Dominik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 65
Írta: 2021. augusztus 10. 20:29 | Link

Zayday


Igazán kellemes volt az idő, bár nem hoztam le magammal pulcsit, se dzsekit, nem is igazán volt szükség rá, mert a pólómat is csak enyhén lengette a szellő. A Nap teljesen lebukott, aranysárga színei alámerültek, s helyét átvette a szürkeség. A közelből lehetett hallani a tücskök ciripelését, már érződött a nyár szele. Miközben az égboltot fürkésztem, azon gondolkodtam, hogy milyen jó lenne elmenni strandra vagy le a Balatonhoz, úszni egy jót. Persze a kastélyban is volt medence, de az fedett és nem ugyanaz. Vágytam már egy klassz nyaralásra, ezért is vártam, hogy a bratyóm hazaérjen. Ki tudja, hogy most épp merre kóválygott, mennyire kötötte le a szolgálat. Ami azt illeti, nem nagyon örültem annak, hogy apa nyomdokaiba lépve ő is a katonaságot választotta, szerintem nem volt az a közeg jó hatással senkire, már ha apámból indulok ki, a tesom viszont valamiért mégis ott cövekelt le. Nekem eszem ágában sem volt, hogy katonának álljak, inkább zenész akartam lenni. Olyan rock császár, akiért omlanak a csajok, aki mindig turnézik és az egész élete buli. Ezért is gyakoroltam annyit a gitáron, jó lett volna összehozni egy normális zenekart, tuti zenékkel. Míg ezen agyaltam, neszezést hallottam a hátam mögül, nem sokkal később pedig egy csaj hangja ütötte meg a fülemet, aki mintha veszekedett volna valakivel. Ahogy megfordultam és jobban szemügyre vettem a szitut, csak azt láttam, hogy az egyik navinés csaj - ha jól tudom Zayday - veszekszik a szoborral. Mosoly kúszott a képemre, ez azért vicces volt, fel is tápászkodtam a földről, aztán leporolva a tenyereimet megindultam felé.
- Mi van, mit ártott neked az a szobor, hogy így veszekedsz vele? - kérdeztem nevetve, nem ismertem annyira a csajt, de reméltem, hogy azért nagyon nem flúgos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. augusztus 11. 12:22 | Link

Domi

Nem kellene gyáva féregként összehúzni magamt, még azt hiszik rosszban sántikálok. Most úgy nézhetek ki, mint aki frissen szökött a börtönből, és meghúzta magát egy csendes helyen. Csendes volna, ha ez az unatkozó kőszobor nem kezdett volna el megint dumálni. Mivel társaságom van, nem volna illő dolog gorombáskodnom előtte, így felveszem a szokásos köszöntő és derűt árasztó mosolyomat majd a hang irányába fordulok. Meglepetten észlelem, hogy az egyik évfolyamtársam az, Dominik. Ha jól emlékszem eridonos a csávó, és leginkább az étkezésekkor találkozom vele és mindig megmosolygom, mert sokat eszik és mindig viccelődik, akár a kajákkal akár az emberekkel. Emlékszem harmadikos lehettem, és egy lyukas órám lehetett. Páran visszamentek a klubhelyiségbe, de jó néhányan ott maradtunk a teremben csengőig. Köztük volt ő is, és nagyon jól elbeszélgettünk na meg szócsatáztunk is. Ki mit tud jobban, vagy ellenkezőleg. A többi részletre nem emlékszem, majdnem közel egy éve lehetett és sok minden történik egy év leforgása alatt. Miután ezt letisztázom magamban, az irányába fordulok és megszólalok.
- Semmit, csak ilyen kedvem. Ne félj, nem bántom. Esetleg talán téged – jelentem ki és úgy teszek mintha gondolkodnék.
Soha eszembe nem jutott, hogy valakinek ártsak. Mármint élőlénynek soha, de ha valami nem megy akkor kiborulok. Kiskoromban sokat origamiztam, annak ellenére hogy egy kicsit sem ment. Ha az első próbálkozásnál nem sikerült jól meghajtani a lapot, egy szó után széttéptem. Mondjuk hogy valaki segíteni akart, akkor azt jól leteremtettem hogy meg tudom csinálni egyedül is, és kész. Aput mindig cukkoltam, mert ő a főzésben volt gyenge. Egyszer a rántottát semmi zsiradék nélkül tette fel sülni, és nagyon égett szag lett. Fél óráig szakadtam a nevetéstől, míg anyu arról győzködte az apámat hogy  jó lenne ha elmenne egy szakácsórára és egy magánpszichológushoz. Ezekből a sztorikból egy regényt tudnék írni.
- Mi járatban vagy itt, amúgy? – kérdezem.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Prefektus Levita, Elsős mestertanonc


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 483
Írta: 2021. augusztus 11. 13:35 | Link

Móric
Különös kibékülés
Ruha

Lehet, hogy a Fénylő Lelkek Udvara nem a legjobb választás arra, ha tanulni akarok és egyedül lenni. A péntek délután pedig nem a legnépszerűbb időpont tanulásra. Én mégis muszájnak éreztem, mert lemaradtam mágiatöriből. Ezért is ücsörgök péntek délután, teljesen egyedül egy padon, kezemben a tankönyvvel, jegyzetfüzettel és egy tollal. Még egészen érdekel is a tananyag, így nem mondhatom, hogy különösen unalmasan telne a délutánom. Persze vágynék rá, hogy a barátaimmal vagy esetleg Elivel legyek, de nem lóghatok folyton a nyakán, talán neki is jó, ha van egy-két nap, amikor nem töltünk minden szabad percet együtt. Ki is űzöm a fejemből annak a gondolatát, hogy tanulás helyett inkább megkeresem, és megpróbálok teljesen a könyvre fókuszálni, megemészteni az olvasott sorokat.
A diákok járkálnak körülöttem, párok ücsörögnek az árnyékban vagy a többi padon. Megtanultam azonban már, hogyan tudom kizárni a zajt, az iskola természetes nyüzsgését. Képes vagyok akár a Nagyterem közepén is olvasni, vagy akár tanulni is, ha mindenképpen szükséges. Az ugyan zavar kicsit, mikor egy vézna srác kiröhög a haverjaival, és látom ahogy összesúgnak, felém sandítva. Erőt veszek azonban magamon, és egy fejrázással megpróbálom lerázni magamról a dolgot. Vissza is fordulok a könyvem felé, kiírok egy újabb fontos sort, és sikerül teljesen elmerülnöm a történelemben.
A rellonos felbukkanása tehát teljes meglepetésként ér. A tollam a földre esik, a füzetem felső lapjai pedig rendesen összegyűrődnek, ahogy a fiú az ölembe hajtja a fejét. A meglepettségtől először azt is elfejtem, hogy éppen nagyonis rosszban vagyunk. Morcosan nézek le rá, balomat pedig azonnal el is rántom, ahogy a hajához ér. Nem tudom, mit is kezdjek a helyzettel. Nem beszéltünk már egy jó ideje, én pedig erősen szégyellem magam, mert hiába éreztem úgy, hogy nem haragszom már, nem volt merszem megkeresni, és bocsánatot kérni tőle.
- Ó, valóban? Eddig nem villogtattad ezt a képességet. - Közben kihúzom a feje alatt ragadt jobb kezemet is, hogy két könyökömet támaszthassam a pad háttámlájára. Aztán hamar meg is bánom, hogy kimondtam a szavakat, ahogy eszembe jut, hogy inkább kibékülni szeretnék a fiúval, mint jobban összeveszni. - Bocsánat - mondom végül halkan, lehunyt szemmel. Azt hiszem, ez az egy szó vonatkozik arra is, ami legutolsó találkozásunk alkalmával történt.
- Milyen programra gondolnál? - kérdezem, kis hallgatás után. Próbálom eldönteni, mennyire sértődjek meg azon, hogy ennyire komornak lát. Mert ennyire durcás azért nem vagyok mindig. Ugye? Szerintem sokat mosolygok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péntek Boldizsár
Diák Levita (H), Harmadikos diák


B O I
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 28
Írta: 2021. augusztus 17. 21:35 | Link

Kedves Augustine
Mirror, mirror on the wall


Épp a negyedik órájáról lép ki, kissé már elcsigázottan, de lelkesedéséből mit sem veszítve. Minden figyelmét az óráknak szenteli, próbál megjegyezni minden elejtett kis félmondatot, ami elhangzik rajtuk, hogy minél több és több tudásra tegyen szert és így minél színesebb történeteket találhasson ki, mikor hazamegy és este a húgának mesél. Tudja, hogy sosem veheti fel a versenyt édesanyjuk fantáziájával és előadásmódjával, de bizony megtesz mindent, hogy Artemis arcára mosolyt csaljon és lenyűgözze a kislányt. És mivel Artemis örökölte édesanyjuk végtelen fantáziáját, bizony mindig egyre mélyebbre kell ásnia, mindig egyre részletesebb leírást kell adnia a kitalált karaktereiről és azok hőstetteiről, amik egytől egyig mind mágikus eredetűek. És mégis honnan szerezhetné meg legjobban a tudást mindehhez, mintsem első kézből, a nagyrabecsült tanáraitól?
A szünetet kihasználva bukkan elő ő is a robosztus ajtón, hogy egy kis friss levegő segítségével újult erőre kapjon. Kincsként őrzött tankönyveit a mellkasához szorítja, arcán kis mosoly jelenik meg, ahogy teleszívja tüdejét a virágillattól terhes levegővel. Elfogja a vágy, hogy végigsimítson az amulettjén és makogva futkározzon a virágok között, hogy illatos pollenjük beteríthesse a bundáját, de a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt ellenáll a kísértésnek.
Az udvar széle felé veszi az irányt, majd kíváncsiságának engedve egy lassan csoporttá dagadó sokaság felé kanyarodik. Felhúzott vállakkal, halkan bocsánatot mormogva ügyeskedik előre, hogy lássa a feldordulás okát, majd ahogy megpillantja a lángokat, barnái kikerekednek és elnyílnak egymástól ajkai. Sebtiben körbetekint, nézi, hogy valaki nem tervezi-e megállítani a fiút a látható szabályszegésben, de halk suttogásokon túl semmi sem történik. Az édesanyja mindig azt mondja, hogy álljon ki abban, amiben hisz. Mély levegőt vesz és előre lép, hogy a fiú tisztán hallhassa a szavait.
- Az iskola területén nem szabad gyújtogatni. Balesetveszélyes - hangja félénken, kissé a megszokottól is magasabban, ám kellő határozottsággal csendül fel. Könyveit még jobban magához szorítja, míg barnáit dacosan a fiúra függeszti. - A dohányzás is tilos - folytatja a sort, majd zavartan oldalra pillant a többi diákra. Hallja, hogy valaki felnevet, bizonyára rajta teszi. Nagyot nyelve igazít a füle mögé egy elszabadult tincset, majd kissé megemelt állal vezeti vissza barnáit az épp többszörösen szabályszegő fiúra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péntek Boldizsár
Diák Levita (H), Harmadikos diák


B O I
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 28
Írta: 2021. augusztus 17. 21:36 | Link

Kedves Teddy
Mirror, mirror on the wall


Nagyon korán kelt, hogy elkerülje még a többi diákot. Alig várta, hogy elég jó legyen az idő és megtehesse azt, amire azóta vágyott, hogy átlépte a kastély kapuját és megpillantotta az udvaron húzódó szökőkutat. Ám mivel rengeteg volt az új inger, a bemagolásra váró szabály és még annál is több új ismeret és ház feladat, egyre csak tolódott a terve. Viszont ma elérkezett a várva várt nap. A Nap már kora reggel fényárba vonta az udvart és arannyá változtatta a szökőkút vizét. Boldizsár próbált minél nesztelenebbül készülődni, hogy véletlenül se ébressze fel a legszebb álmaikat megélő szobatársait, majd mosolyogva, sietős léptekkel indult meg az udvar felé. A nagy izgalomban még fésülködni is elfelejtett, így amúgy is bongyori frizurája még jobban hasonlított egy szénakazalhoz, mint általában.
Az udvarra kiére megborzongott a hajnali friss levegőtől. Nagyokat nyújtózkodva lépdelt egyre közelebb és közelebb a szökőkúthoz, majd előtte megállva, szélesen elmosolyodott. Körbepillantott, hogy esetleg bóklászik-e más is rajta kívül erre ezen a korai órán, majd miután meggyőződött róla, hogy most még egyedül van, izgatottan végigsimított az amulettjén.
Apró karmai karistolták a kövezetet, ahogy egyszer, majd még egyszer körbefutotta a szökőkutat, mielőtt felugrott volna rá. Először csak az orrát dugta bele a vízbe, amitől prüszkölnie kellett, szőre felborzolódott tőle a hátán. Megrázta apró testét, majd a peremen ügyeskedve ugrált körbe. Végül újra megpróbálkozott, ezúttal a mancsát dugta a vízbe, majd egy nagy szökkenéssel placcsant a medencébe. Boldogan makogva ugrándozott, fejecskéjét be-bedugta a vízbe, majd a csobogó részhez ugrándozott és a lehulló vizet kezdte harapdálni. A kastélyba érkezése óta ez a legboldogabb reggele!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Draskovich Kristóf
Prefektus Rellon, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 49
Írta: 2021. augusztus 21. 22:57 | Link

Dévai Vince Áron

Küllem



A vizsgaidőszak nem kis stresszel járt a legtöbb diák számára. Jómagam minden tantárgyból megfelelően felkészültem, így nem volt okom arra, hogy azon izguljak, nem fogok átmenni egyik tárgyból sem. Elég magabiztosan indultam neki a vizsgáknak, tudtam, hogy mindent megtettem azért, hogy a maximális teljesítményt nyújthassam minden területen. Meg sem fordult bennem az a gondolat, hogy akármelyik tárgyból is rosszabb jegyet fogok kapni a kiválónál, ugyanis mindig a tökéletességre törekedtem, a szüleim is erre tanítottak. Ráadásul voltak komoly céljaim, nem úgy, mint a legtöbb diáknak, akik csak tengtek-lengtek az iskolában nem nyújtva semmiféle kiemelkedő teljesítményt. Számomra fontos volt, hogy tovább vigyem a család jó hírnevét, kiváló jegyeket szerezzek, hogy aztán a későbbiek folyamán büszkén foglalhassam el a helyem szakmai és szociális szempontból is a társadalmi ranglétrán. Ezen a napon úgy gondoltam, hogy talán jót tenne egy kis séta a levegőn, amely segít kitisztítani a gondolataimat. Nem akartam nagyon távol kerülni a szobámtól, mert rövid időn belül vissza akartam térni oda, hogy tovább folytathassam a tanulmányaimat. Csupán egy kis kitérőt szerettem volna tenni, hogy kizökkenthessem magamat a megszokott környezetemből, ezáltal új erőt, energiát nyerve ahhoz, hogy felkészüljek a következő vizsgámra. A kastély falai közül kilépve az udvaron egyenesen magamba szívtam a friss levegőt, amely rendkívül jól esett. Úgymond, kicsit fel is élénkített, mivel egyáltalán nem éltem semmiféle koffeinnel, így magamra kellett hagyatkoznom, hogy felkelés után friss, üde legyek. Ez mondjuk sosem okozott számomra gondot, mindig is szerettem korán kelni, ráadásul viszonylat rövid időn belül magamhoz is tértem, ahogyan azt mondani szokás. Sétám közben megcsodáltam az udvaron lévő szökőkutat, amely az egész hely kincse volt, enélkül ugyanis egyáltalán nem nézett volna ki jól véleményem szerint a kastély külső része. Azt nem értettem ugyan, hogy mit kerestek az érmék az alján, ez ugyanis rettentően rombolta az összképet, mikor jobban megvizsgáltam az említett tárgyat. Hallottam róla, hogy sokan abban reménykedtek, hogyha érméket dobálnak a szökőkút közepébe, akkor teljesül egy kívánságuk. Számomra ez nevetséges volt, hiszen semmi valóságalapja nem volt az egésznek, és felfoghatatlan volt, hogy mégis miért hisznek egyes emberek ilyen buta rituálékban. Miután megláttam a sok érmét az udvar ékessége közepette, máris megváltozott a véleményem azzal kapcsolatban, hogy ez a hely gyöngyszeme, mivel a sok bedobált fizetőeszköz lerombolta az egész róla alkotott összképet. Hirtelen egy bölcsességnek szánt hang ütötte meg a fülemet, amely a szökőkút közepén elhelyezkedő szobor felől hangzott el:
"Aki szerénység nélkül beszél, nehezen fogja szavait a jó irányba terelni."
Nos, én az elhangzottakkal egyáltalán nem értettem egyet, ugyanis ez tipikus példája volt annak, hogy a legtöbb ember a szerénységet pozitív értelemben használta, jó erénynek fogadta el. Pedig a szerénység az én szótáramban negatív dolognak számított, ugyanis, ha valaki szerény volt, az mindig kevesebbet mutatott magáról a külvilág felé, mint amilyen valójában volt. Ha valaki például tökéletesen teljesített repüléstanból, akkor nem értettem, miért nem tudta azt felvállalni, és pont ellenkezőleg cselekedett. Ugyanis a nyilvánosság felé kevesebbnek állította be magát, mint amire eleve képes volt. Ha valaki remekel egy területen, azt igenis vállalja fel, mivel tény, hogy valóban ért az adott dologhoz, ez pedig egyáltalán nem számít nagyzolásnak. Ez tulajdonképpen annak a felvállalása lenne, hogy valójában mire képes az ember, illetve mihez ért. Tehát, ha valaki valamiben jó, akkor igenis tárja a nyilvánosság elé, hogy jó abban, hiszen ez az igazság, és nincs ebben semmi kivetnivaló. Ráadásul a szerény emberek megtévesztőek, mivel nem azt mutatják magukról, amire valóban képesek, ezáltal számomra negatív hatást keltenek bennem. Egyrészt lebecsülik önmagukat is akarva vagy akaratlanul, másrészt nem a valódi képességeiket tárják a világ elé, részemről ez a viselkedés nem pozitív dolog. Rögvest el is hagytam a szökőkutat, miután elgondolkodtam az elhangzottakon, közben pedig magamban mérgelődtem, hogy hogy lehet egy ilyen ostoba szobrot bölcsként beállítani a szökőkút közepére. Ugyanis ez teljesen megtéveszti az arra járókat, ez pedig egyenesen elfogadhatatlan. Ezekkel a gondolatokkal haladtam egyenesen előre, majd arra eszméltem fel, hogy valami nem stimmelt, mert valami keménynek ütköztem.
- Elnézést kérek, nem akartam neked ütközni, csak túlságosan lekötöttek a gondolataim - közöltem a fiúval, akivel sikerült összetalálkoznom. Rögtön feltérképeztem, hogy bizony nem egy súlycsoportba tartozunk, így próbáltam elkerülni az esetleges konfliktust is. Plusz, ha én tettem valamiféle rossz fát a tűzre, ami rendkívül ritkán fordult elő, akkor képes voltam elismerni a saját hibámat.


Utoljára módosította:Draskovich Kristóf, 2021. augusztus 22. 00:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz A. Móric
Független varázsló, Illúziómágus, Művészetis tanonc


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 521
Írta: 2021. augusztus 25. 19:48 | Link

F U R C S A J
csapjunk a lovak közé | nézőkézel? | mood | kukkantás

Csak fél füllel hallom meg, hogy valami koppan a padlón nem messze tőlünk, de nem figyelek rá, mert nem érdekel. Így a legegyszerűbb élni az életet, az viszont nagyon is feltűnik, hogy elrántja a kezét tőlem. Durcásan szusszanok, sajátom áll meg a levegőben, majd kissé hátrébb feszülve fogom meg ismét a kezét. - Nyugi már, nem harapok - mosolyodom el ellenállhatatlanul, ujjaim lágyan fonódnak csuklójára, hogy ismét megpróbálkozzak tincseimre tenni a kezét, mert igenis megérdemlem, hogy simogatva legyek. Nagyon, de nagyon produktív voltam ma, úgyhogy ez a minimum, és sajnos - nyilvánvalóan nem sajnos amúgy - Furcsaj az elszenvedője annak, hogy a brutálisan puha tincseim között turkálhat. Milyen örömteli nap!
- Pedig eskü nagyon jól megy, éppen ezért rángatlak ki a komfortodból, mert néha rád nézek, és öngyilkos lennék legszívesebben - bólogatok párat lehunyt szemekkel, hogy nyomatékosítsam szavaimat, mert ez elengedhetetlen. Megállok az egyik bólintás közepén, kékjeimet kinyitom, ahogy felfelé pislogok rá az egyetlen szóra. Halvány mosoly kerül ajkaimra, gondolkodás nélkül nyúlok fel és bököm meg óvatosan arcát, hogy kinyissa szemeit és rám nézzen. - Nem para - húzom vissza kezemet, hasamra teszem a másikkal együtt, majd ismét lehunyom a szememet, hümmentek is mellé, mert most hatalmas gondolkodások vannak tesó.
- Igazából nemtom, majd kitaláljuk. A spontán progik a legjobbak, majd szólok, ha Kendével csinálunk valami baromságot, és akkor becsattanhatsz mellénk - vonom meg vállaimat lezseren. Hamarosan jön a nyári szünet, szóval tényleg minden lehetőséget meg fogok ragadni azért, hogy legalább egyszer hallhassam önfeledten nevetni Furcsajt. És köztudott, hogy erre a legjobb alapanyag a dudi és én. Nem elég, hogy brutálisan császárul nézünk ki - így is van! - császár, 2021.08.25. -, de még a humorunk is brutálisan letaglózó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Szécsi Dominik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 65
Írta: 2021. szeptember 5. 17:47 | Link

Zayday


Néha láttam már flúgos embereket a tévében, de így közelről ritka számba ment az, hogy ha valaki egy szoborral veszekedett. Az is igaz, hogy itt a varázsvilágban még egy szobor is képes volt visszadumálni, szóval átgondoltam kétszer is a helyzetet, és talán nem is volt annyira flúgos ez a Zayday csaj, mint amilyennek tűnt. Ettől függetlenül vicces volt, ahogy szidta szerencsétlen kőszobrot, így már csak a kíváncsiság is hajtott, hogy megtudjam, mi is a baj.
-  Ja, oké, ez most nagyon megnyugtatott - kaptam tenyereimmel látványosan a mellkasomhoz, miközben elnevettem magam. Aztán még mindig mosolyogva, zsebre csúsztattam a kezeimet, és úgy lépdeltem közelebb hozzá.  Amennyire fenyegetőnek tűntek a szavai, annyira nem lehetett ezt komolyan venni tőle, nem tűnt egy veszedelmes viperának, aki bármikor a fejemet venné.
- Áh, engem csak az unalom vetett szét a szobámban, azért jöttem ki szívni egy kis friss levegőt, hátha történik itt valami érdekesség. S lám…- mutattam Zayre meg a szoborra - meg van itt az esti műsor - mosolyogtam tovább, de aztán, amint mellé értem, kicsit komolyabbra vettem a szót.
- Tuti amúgy, hogy jól vagy? Vagy valami felhúzott, amiért itt oltottad szerencsétlen műkövet? - kíváncsi voltam, hogy mégis mi nyomhatta a lány lelkét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. szeptember 9. 19:28 | Link

Betti

Egyértelműen látszott Bettin az, hogy mennyire zavarba jött ettől a témától, már ami őt és Elijah-t illette. Ezen el is mosolyodtam, anélkül, hogy szóvá tettem volna, magamban azonban elkönyveltem, hogy ez milyen aranyos dolog. Biztos, hogy én is így viselkedtem, ha Bencéről esett szó, csak magamat soha nem láttam külső szemlélőként. Gondolataimból Betti rántott vissza a szavaival, aki röviden felvázolta előttem, hogy mitől is fél annyira, s hogy miben lenne szüksége a tanácsomra. Bevallom, egy kicsit meg is lepett, hisz máris attól félt, hogy elveszíti Elijah-t, pedig tudtommal még nem is zajlott ez a nevezzük kapcsolatnak dolog köztük olyan régóta. Talán még nem is volt publikus, s csak páran vettük észre azt, hogy ketten így összemelegedtek.
- Na várjál Betti, miért félsz ettől? Van erre bármi okod? - kíváncsian pillantottam a lányra, mert jó lett volna pontosabb képet kapni erről a helyzetről. Persze, a szavai közt elejtett egy dolgot, ami megütötte a fülemet, így szinte azonnal rá is kontráztam.
- Kezdjük elölről, mert picit belezavarodtam. Szóval, már történt veled ilyesmi korábban? Ott mi történt? És miért érzed úgy, hogy Elijah-t is elveszítenéd? - jó lett volna, ha Betti mesél, mert úgy akkor talán jobb tanácsot tudnék neki adni, így viszont egyelőre csak értetlenül néztem rá. Szívesen megosztottam volna vele a saját tapasztalataimat is, de ahhoz jó lett volna átlátni ezt a helyzetet.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Prefektus Levita, Elsős mestertanonc


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 483
Írta: 2021. szeptember 23. 21:49 | Link

Móric
Megint rosszban
Ruha

Ugyan bennem nincs már harag, és láthatóan Móric sem neheztel rám legutóbbi találkozásunkért, elfelejteni nem felejtettem. Én sosem voltam, és még mindig nem vagyok annyira laza, hogy ne hozzon zavarba, ha az ölembe fekszik. Az, hogy még simogassam is, csak még kényelmetlenebbül ér. A rellonos nem hagyja annyiban azonban, elkapja a csuklómat. Arcom megrándul, ahogy ujjaim ismét a tincsein landolnak. El már nem emelem kezem, simogatni viszont nem vagyok hajlandó. Egyszerűen homlokán hagyom a tenyerem. Onnan húzom hátra aztán, hogy könyökömet támasszam a pad háttámlájára. Arcomat az égre fordítom, úgy mondom ki szúrós megjegyzésemet. Nem gondolom végig szavaimat mielőtt kimondanám, csak kicsúsznak számon, és csupán utólag tudom megbánni. Móric szerencsére jó hangulatában van azonban, és könnyen megbocsájt azért a pár szóért. Ahogy azt hiszem a múltkori vádaskodásomért is. Sokat gondolkodtam a veszekedésünkön, sokszor megbántam azokat, amiket a fejéhez vágtam, aztán mikor Améliával kibékültek, még rosszabbul kezdtem érezni magam. Sokszor terveztem, hogy bocsánatot kérek végre, de sosem tudtam, hogyan. Inkább elkerültem hát a srácot.
Kinyitom a szemem, ahogy megérzem a bökést az arcomon, és visszamosolygok rá. Ahogy kifújom a levegőt, észreveszem, mennyire feszülten tartottam eddig mellkasomban azt. Most kicsit megkönnyebbülök, a mosoly is az arcomon marad. Annak ellenére is, hogy a rellonos sérteget egy bizonyos módon.
- Azért nem vagyok rongybaba, nem fogtok elrángani ám bárhová - rázom meg hevesen a fejem. Mert bármennyire is kedvem volna a közös szórakozáshoz, rendesen visszariaszt a Móric és Kende páros. Talán ha Amélia is jön. - És egyik napról a másikra se fogok tudni ugrani. - Spontán programról volt szó? Ha csak egy nappal előtte értesülök róla, az elég spontán lesz. Sajnálom, én így működöm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. szeptember 25. 14:51 | Link

Domi
Valóságshow szereplőnek kellett volna mennem, ha nem jelentkezik kiskoromban a mágia rajtam. Olyan mókásan hangzik. Ha egy teljesen varázstalan ember hozzám ér, nem csapja agyon a magasfeszültség. Boszorkányként, ez a tudat meg is nyugtatja a lelkemet. Hudson lányként természetes módon drámakirálynő vagyok, akár csak a családunk ősei. Hallottam már folyton rikácsoló ükszülőről, tányér dobáló dédszülőről és a többi. A királynő címet pontosan 8 éves koromban kaptam meg, amikor az unokanővérem gyerekkori barátnőjének a zsúrján elfogyott az utolsó donut fánk. Ráadásul a kedvenc epres bevonatú, melynek hatására egy sikítószellemhez kezdtem hasonlítani, pontban délután egytől, este hat óráig. Folytattam volna szívesen a bömbölést, de megfájdult a torkom és jobbnak láttam ha elalszok anya ölében. Egy kedvesnek szánt mosollyal a fiúra tekintek, és visszatérek a jelenbe.
- Ó, túl korai a megnyugvás. – szólok majd huncutkodva kacsintok.
- Vágom, vágom… - mondom.
Ennek a találkozónak pont most kellett megtörténnie? Nincs rajtam normális ruha, a hajam az égnek áll és a szemeim arról árulkodnak, hogy már vagy egy hete nem aludtam normálisan. Ha most lenne a hazautazás, szerintem a pályaudvaron biztosan nem ismernének rám a szüleim. Most, ebben a pillanatban kedvem volna felszaladni a szobába, hogy kicsinosítsam magamat. Mindegy, már meglátott így a srác akkor hova a nagy sietség? Majd legközelebb. Szerencsémre nincs szükségem több kiló festékre, és sminkre. Lazán felmázolom a pofikámat, enyhe kis rúzs és csókolom. Az öltözködésre figyelek oda mindig inkább, ami persze most a mai napon nem nagyon jött össze.
- Jól vagyok kösz, csak egyszerűen ilyen a napom. Tudod, a csajokkal nem könnyű.. – sóhajtozok.
Persze hogy nem könnyű, hiszen a női nemnek számtalan olyan tulajdonsága van, amely néhol idegesítő. Ezt még nőként is bevallom. Mentségünkre szóljon, hogy nem minden pasi tud főzni és némelyik még a mosógépet sem tudja elindítani. Mind a kettő nemnek megvan a maga pozitivitása és negativitása is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szécsi Dominik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 65
Írta: 2021. szeptember 29. 18:17 | Link

Zayday


Fura egyébként, mert általában szokott motoszkálni mindig valamilyen gondolat a fejemben, de most valahogy semmi sem okozott katyvaszt odabent, sőt, talán túl sok energiám maradt szabadon, amit nem tudtam mibe fektetni, lehet, hogy emiatt is untam halálra magam. Lehetett volna csillaghullás, vagy elszállhatott volna az égen egy ufo, de nem történt semmi. Leszámítva, hogy ez a csajszi kicsit bezizzenve ment neki annak a szerencsétlen szobornak. Fel is vontam a szemöldököm, mikor arra próbált utalni, hogy még számíthatok részéről valami őrültségre, s nem is tudtam megítélni, hogy most csak azért kacsintgat, mert flörtölni próbál, vagy azért, mert tényleg zizzent szegény lány.
Erre meg csak nem kérdezhettem rá, hogy hé, amúgy minden okés-e, van-e valami szakértői vélemény erről, szóval inkább csak somolyogtam az orrom alatt, miközben tekintettemmel Zay-t fürkésztem. Szerintem amúgy nem volt dilis, talán csak tényleg rossz napja lehetett.
- A csajokkal? Hehh, mondjuk jah, tényleg nem könnyű veletek, nem vagytok egyszerű esetek, már bocs - jegyeztem meg egyetértéssel, miközben mellé sétáltam. Kezeimet zsebre csúsztattam, mert így volt kényelmes, meg ha nem ezt tettem volna, akkor csak úgy lógtak volna mellettem. - Na de most melyik bosszantott fel és mivel? Csak nem valamelyik szobatársad kitúrt a szekrényedből? - kíváncsi mosollyal vizslattam, mert szerintem, ha a csajok vitatkoztak, akkor annak három oka lehetett. Az a, nem férek el a szekrényemben, húzz arrébb, b, elloptad a körömlakkom te ….igen, c, smároltál a pasimmal Teeeeee! Szóval, gondolom, hogy a három közül valamelyik megtörtént, már csak az volt a kérdés, hogy melyik.
Mielőtt azonban válaszolhatott volna, bevillant, hogy vár rám valaki, és bármennyire is lett volna kedvem Zaydayel dumálni, hívott a kötelesség.
 - Franc, elfelejtettem, hogy mennem kell. Azért ne öld meg a szobrokat, igyál egy forró teát, és nyugodj le!- küldtem felé egy bátorító mosolyt, majd távoztam a helyszínről.


/Köszönöm a játékot Smiley/
Utoljára módosította:Szécsi Dominik, 2021. december 4. 13:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó


minden lében villa
offline
RPG hsz: 655
Összes hsz: 6293
Írta: 2021. október 2. 21:23 | Link


beígért pinterestanyag - hangot rá!

Tudom én, hogy ősz van, változóidő, esős évszak, monszunhónap meg kutyafüle, macskabajsza, de azért tényleg szemtelenség, hogy itthagy minket a nyár, beűz az iskolapadba, és onnan kell bámulnunk az óriási csirrdurrbimbammos hirtelen-lezúduló-negyvenméter-hákettőós felhőszakadásokat. Mikor értitek, minden porcikám kivágyna. Az ember azt hinné, hogy az évek elteltével egyre jobban hozzászokom ahhoz a változáshoz, amikor egyik napról a másikra ismét napi négyszer két órára le kell kötnöm a fölösleges energiáimat, és zsizsgés nélkül biztosítani az érdeklődést az órákon, de... De nem. Help, szeretnék öregedni, olyan tunya felsőbbévessé, akiket minden évben látunk szenvedni a folyos- jó, oké, mégse lennék zombi, na. Visszaszívom, bocsánat karma, csak ne torold meg, köszi.
Így hát kénytelen kelletlen odabentről pislogok bánatos kiskutyaszemekkel az ablaktáblákat verő cseppek irányába. A társaimat ez mondjuk inkább érinti álmosítóan, szinte látom, ahogy a gondolataik között tuc-tuct járnak az utolsó agysejt- höh, még a tanárnő is elnyomott egy ásítást magyarázat közben.
Keményen veri szét az idillt a csengő, de szokásommal ellentétben most ezt igencsak vártam - táskámat még be se zártam, már fél lábbal a folyosón vagyok, miközben visszaordítok a vállam fölött egy viszontlátásrát. Talárom rendezetlenül omlik magam mögé, amin valamit segít, amikor megtalálom a bal szíjat, és rendesen bele is tudok bújni a hátizsákba, de akkor meg az ugrabugrál jobbra-balra ahogy lendületből cikázok a lomha diáksereg között, úgyhogy... Áh, minek is az ide. - Bocs bocs bocs - mantrázom tovább szlalomozva, és nem, nem pisilni kell ennyire (bár elvileg az esőhang fokozza az ingert, csak hogy tudjátok, szörföző pingvines meséből tanultam), hanem esőzni. A folyosó egy random pontján kicsúsztatom hát táskám a fal mellé, és immár nélküle szökellek tovább, letérve a rétre vezető folyosóról, mert hát a kisudvar közelebb van. - HAHH - vetem ki magam a szabad ég alá diadalittas kiálltással, és felelősségteljes felnőtthöz méltó módon veszem célba az első pocsolyát, hogy aztán páros lábbal beleplaccsanhassak. Jobb láb, bal láb, jobb láb bal láb - kán kán nánánánánáná - csak a csúnya verzió jut eszembe hirtelen, de azt talán nem kéne teli torokból üvölteni az ebédszünet kezdetén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Mórocz A. Móric
Független varázsló, Illúziómágus, Művészetis tanonc


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 521
Írta: 2021. október 5. 22:53 | Link

F U R C S A J
csapjunk a lovak közé | nézőkézel? | mood | kukkantás

Komolyan mondom, hogy elképzelni sem tudom, hogy lehet ilyen mereven leélni az életet, ahogy Furcsaj teszi. Eddig ha egyszer láttam mosolyogni, talán sokat is mondok, szóval szerintem tökre érthető a gondolatmenet, hogy akkor igenis kiszakítom a komfortból. Ami sokkal nehezebb lesz, mint gondolhatnám, de hát, gyerekek, bakkerka: Kiscsibével is sikerült, és lássuk be, igenis élvezi a hirtelenségemet. Vahahahaha!
Győzelemittas mosoly kerül ajkaimra, mikor végre eljutunk odáig, hogy legalább ne rángatózzon, bár a jól megérdemelt simogatásomat ugyanúgy nem kapom meg. Mindegy. Valahogy majd túllendülök rajta, ennél most sokkal fontosabb dolgom is van. Viszonylag. Nézőpont kérdése. - Óóó, kérlek! - nevetek fel jóízűen. - Ezt nagyon sokan mondták már, és végül mindegyik szétadta azt a napot - kezem mozdul lassan, hogy óvatosan bökjek mutatóujjammal alkarjára, ami közelebb esik hozzám. - Jó lesz, Furcsaj, csak bízz bennem kicsit - engedem vissza kezemet, hasamra csúsztatom tenyérrel lefelé, hogy felfelé pisloghassak, teljesen ártatlanul Furcsajra.
- Remélem tudod, hogy a spontán azt jelenti, hogy előtte harminc perccel jó, ha szólok - emelkedik meg egyik szemöldököm kérdőn, majd vigyorodom el még jobban. - Felőlem a fura pasidat is hozhatod, nem érdekel - vonom meg vállaimat, amennyire tehetem a helyzetünkből adódóan. Teljesen képben vagyok, hogy van valami eridonos csodabogár az életében, aki akkor csoda a leginkább, ha nem robbantja fel magát valami cselekedete közben. De há’ ugye nem én vagyok vele együtt, szóval nekem teljesen mindegy, de azért a csávó boldoggá tehetné jobban Bettit, mert ez így tarthatatlan! Most gondolatban ingerülten az asztalra csaptam, hogy mindenki érezze a súlyát a dolognak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 152
Írta: 2021. október 13. 20:37 | Link


nagyon reggeli cukiság - és ami mögötte van


Nem tudni, hogy még nem feküdt le, vagy túl korán kelt, esetleg korán feküdt és ennyi elég volt. Annyi biztos, hogy a többiek előtt mászott ki és a szokatlan, csendes klubhelyiség és kastély fogadta. Több sem kellett neki, hogy papucsban és félig-eddig pizsomában, ami egy melegítőnadrágot és fekete pólót takart magában, elinduljon. Zsebébe tömködte az öngyújtót és a dobozt, amelyet lassan fel kell tölteni, de addig is, ki kell használni ezt a szép időszakot. Ásítozik még ugyan, miközben lefelé csattog, mintha csak korai kelője lenne egy neves hotelnek és ki kell menni levegőzni. Égnek álló tincseit rendezi fejére, lapítja hátra az egészet. Kell majd nyisszantani belőle, különben az elsős kiscsajok nem csak a színes tincseken fognak derülni, hanem előbb-utóbb  be is akarjál fonni. Mondjuk az olyan vikinges lenne, szóval sokan nem veszítene, el is gondolkodik ezen pár percig.
Az udvar felé veszi az iránt, de nem teljes kintre, a nagy bejáratot inkább még elkerülve oldalaz az egyik nyitott helyszín felé. Nincsenek mára nagy igényei, mondjuk a reggelire már fáj a foga, azonban nem emiatt kezdi körmét rágni. Néhol akad rajta a fekete lakkból, de mivel beszakadt, így kezd vele valamit. Mert még menet közben sem lehet teljesen nyugalomban lenni, csak tenni és csinálni bármit, mint akinek muszáj lenne kitölteni minden átkozott percet valamivel. Agya gondolkodni és bonyolult dolgokra még hasztalan, a kevés alvással inkább morcos vénember és lusta dög keveréke. Az biztos, ma nappal valahol el fogja nyomni az álom, remélhetőleg valami olyan helyen, ahol nem rúgnak bele és hasonlók. Mivel itt nincs nap végén hazafelé vonat, busz, mert ott lenne a legjobb. Mindegy. Azt tudja, hogy meg kell keresnie azt a tagot, akinek az a fura írása van, mert legutóbb is sokat segített megérteni, hogy mi a francról volt szó Mágiatörin. No, ott tudna aludni.
Éppen ásítana, de csak kattan egyet az állkapcsa, ahogy megtorpan és bámulja azt, amit először el sem hisz. Még a szemeit is megdörzsöli, de nem, nem tűnik el. Először macskának tűnt, aztán rájött, hogy víz van ott és oda macska magától nem menne. Csak csendben bámul, ahogy végre fogja magát és közelebb merészkedik. Most ő a macska, puhán lép, amennyire tud és közelebb osonva nyújtja a nyakát, hogy mégis… az ott… mi?!
- Beszarás – szólja el magát végül, a sokadik fickándozás és harapdálás láttán és felnevet. Ritka fura gondolat, de ez neki aranyos. Mint az emberevő nyúl, amit tutujgatott városnapon, vagy talán még annál is aranyosabb. Odalép, de mégsem a kút mellé, bár sanszos, hogy el fog rohanni, de na. Különleges kedvenceket engednek be ide, annyi szent.
- Te nagyon cuki vagy, kár hogy nincs neked kajám – mintha amúgy értené, mit mond. Mert ugye, az fel sem merül benne, hogy mit rejt a bunda. Hát ő is vidám lett ettől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 152
Írta: 2021. október 13. 22:45 | Link


csepereg az eső, lefolyik az arcomooooom


Ha valaki lassan nekiállna egy bárkát építeni, lehet senki nem lepődne meg rajta, csak adogatná a szöget, hogy verje még bele azt is, nehogy elsüllyedjen. Aztán menne a viadal, hogy ki és hogyan férjen fel rá, kivéve, ha nagyon tud úszni.
Fejét rázta meg, mint valami kutya, miután visszaértek az üvegházból Gyógynövénytan után. Az túl könnyű, hogy csak úgy bűbájjal szárogatja magát, végül mégis azt teszi a ruhájával, mert az ázott talárnál csak az ázott zokni a rosszabb. Haját úgy hagyja, nem mer kísérletezni odafent, mert ha leégeti, az fáj, ellenben a talárt és a többi ruháját nem félti. Így, mire óra közepére megszárad, az addig egész egyenes tincsek kissé összeugranak, hullámosan pihennek feje tetején. Az a lényeg, hogy a zöld rész, amit most a másik színek helyett tett bele, nem kezdett el ereszteni és még mindig teljes pompájában villog. Ennyi a lényeg, a többi nem számít. Ahogy az óra sem, mert ettől az álmosító időtől senkinek nincs sok kedve és ereje koncentrálni. Vannak jobb témák, meccsek, amiket ki kell beszélni, vagy épp pletykák, amiket az ember hall, lát, mikor nem jobb átrágni, mint amikor tökre másra kellene figyelni? Bár ezeken is ásít, így a padon hasalva jegyzetel pár sort, amit felfog, majd akasztófázik a padtársával a végére. Ha ebből kell vizsgáznia, akkor nagyon jó jegye lesz év végén. Ha nem, akkor, nos, majd valami lesz.
Felugrik, amikor a csengő szól és már indulnak is kifelé. Eddig mindenki bezombult, most viszont, mintha újra erőre kaptak volna. Megnézi a kis órarendjét és fájdalmasan nyög egyet, hogy Bájitaltanja lesz. Remek. Ez előtt kell egy adag stresszoldó, így ahelyett, hogy a folyosón állna, elindul a kert felé. Egészen ideszokott és aligha jár erre ki tanár, így ha okos, akkor belefér a cigi, meg a csoki is, amit a táskájában rejteget, de elővenni nem merte, mert akkor hirtelen mindenki a barátja és enni akar. Vegyenek maguknak, ő meg irigy. Ahogy az idő is a jóval, így szomorúan vagy legalább egy szájhúzással figyeli, hogy még mindig esik. Kapucni fel, ezen nem múlik és kislattyog. A tömeg már feloszlott, de az első, amit meglát, hogy egy csaj ugrál a pocsolyában. Nem tűnik elsősnek, sőt, bár fene tudja, mert a lányok tudnak magukból mindent varázsolni, így az, amit lát, sosem mérvadó. Ellenben értékeli ő azt, ha valaki link és nem egy savanyú akárki. Kivárja az ütemet, miközben oson mögé, majd végül fogja magát és az egyik pillanatban a mellette lévő, vagy még ugyanannak a pocsolyának a szélébe ugrik.
- Náná – fejezi be a sort, majd röhögve lép ki és rázza le a lábát. Nos igen, félcipőben ez igen kellemetlen. - Fürdeni akarsz? Ott a kút, az jobb rá – mutogat felé, mert ő ilyen marha kedves. Bár közönség előtt nem kéne azonnal bagózni, így azzal vár, csak a nyelvét rágja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Augustine René Meurice
Diák Levita (H), Ötödikes diák


Au | the Bully
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 69
Írta: 2021. november 1. 20:47 | Link

H a j a s b a b a

Elégedetten konstatálja, hogy az egyre sokasodó tömeg sugdolózva, mások igenlően pillantgatnak a kezében tartott könyv felé, mely a következő pillanatban lángra lobban. Mi tagadás, Augustine-t is elég nagyon elégedettséggel tölti el a látvány, s miért lenne ez másképp diáktársai esetében? A tankönyvégetés hagyománya igencsak régre nyúlik vissza, a mugliknál egyes helyeken rituálisan szokás ezt megtenni minden tanév végén. Igaz, itt most sem végről, sem rituális keretekről nem beszélhetünk, de ez nem jelenti azt, hogy ne volna az alkalom tökéletes.
Gondolja ezt mindaddig, amíg egy vékonyka srác elő nem bukkan az emberek sorfala mögül és oda nem verekszi magát, szinte teljesen a levitás közelébe. Kérdőn vonja fel szemöldökét, ám nem ő az egyetlen, aki magyarázatot vár. Ahogy belekezd az intelmekbe a házirendről és a szabályokról, néhányan ’fúj’-t kiabálnak, Augustine pedig csak gúnyos mosolyra húzza ajkait. – És mondd csak, mit fogsz csinálni, ha én mégis folytatom? – olyan lazasággal fordul háztársa felé, ami már önmagában bűncselekmény egy ilyen szituációban, azonban ez még csak a kezdet. Szív egy újabb slukkot cigarettájából, miközben a kezében tartott lapok szorgalmasan égnek. Fel van készülve arra, hogy esetleg a másik el akarná oltani a lobogó tüzet, netán a dohányt valahová messzire reptetné, ezt az örömet viszont nem óhajtja megadni neki. Amint kifújja a füstöt dönt és cselekszik.
Ha Boldizsár nem figyel eléggé, avagy nem elég gyorsak a reflexei, a fiú áldozatává válik, aki szemrebbenés nélkül fogja meg a lángoló könyvet és hajítja el. Fogalmazhatunk úgy, hogy elhajítja, a helyes azonban az lenne, hogy egyenesen a másik levitásnak dobja, lehetőleg úgy, hogy vagy saját tankönyvei, vagy ruhája lángra kapjon. Persze könnyen lehet, hogy egyik sem történik meg, de próba szerencse. Ha mást talál el, őt aztán az sem zavarja, vesszen mindegyik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fekete Nonó
Diák Eridon, Színjátszós, Negyedikes diák


Élete: Kialakuloban
online
RPG hsz: 52
Összes hsz: 376
Új barát! - fagyosan, de boldogan
Írta: 2021. december 5. 16:26
| Link

Perényi Eszter
Hóemberezés
Kezdő Hozzászolás


Lemegyek az udvara, mert úgy hallom nagy hó csaták vannak az udvaron és még szép is a táj, karácsonyig még jó sok hét van. Bent nincs annyira társasága Nonónak, ezért ki megy barátokat remélve, vagy akár új barátságokat tud kötni más ház társakal. Éppen egy nagyobbnak tűnő lány közeledik felém, mintha láttam volna valahol. Amikor felnéz, az arcán látom, hogy ki ő. Hát persze, egy évfolyam társ, Perényi Eszter, még óráról ismerem. Már az  első találkozásunknál szimpatikus volt Nonónak az eridonos. Bár nem sok időt töltötek együtt, de az a pár óra is elég volt neki, hogy érezze, vele jól ki jönnek majd az év további részében. Körül nézek, hátha eszembe jut valami, amit csinálhatnánk. Hogólyózás? Nem, valami jobb kell, ó, már meg is van!
– Szia, Eszter! Hideg van, nem? Nem csinálunk egy nagy hóembert? Mostanság télen csak néha esik sok hó, és szerintem, most a mai napon fog csak ennyi hó esni, a többi már nem lesz gyúrható. Ha később csinálunk, addigra széttapossa a nép, és akkor már nem annyira jó gyúrni. Mit gondolsz?
– Amíg várom a választ, addig előveszem a pálcámat, és bűvölök magamnak egy puha sapkát. Végignézek a lányon, úgy veszem észre hogy nincsen rajta sál, suhintok egyet a pálcámmal és egy piros-fehér csíkos, zöld hópelyhes sálat tartok a kezemben, át nyújtom neki.
– Erre szükséged lesz, ha nem akarod az ünnepeket az ágyban tölteni. – Elmosolyodok.
Utoljára módosította:Fekete Nonó, 2021. december 5. 16:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"megérkeztem oda ahova tartozom"

Perényi Eszter
KARANTÉN


Pöszi by Autumn
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 37
Írta: 2021. december 7. 20:41 | Link

NONÓ



Sokan utálták a telet, meg húzták a szájukat a hideg idő miatt, de én Erdélynek egy olyan szegletében nőttem fel, távol a város zajától, ahol minden nap friss levegő ért, és rengeteg időt töltöttem a szabadban. Imádtam a természetet, nem is számított, hogy milyen az időjárás, tőlem eshetett is, abban is ráleltem a jóra. Most viszont havazott, hatalmas pelyhek hullottak alá, s színezték fehérre a tájat, amerre csak a szem ellátott. Olyan jó volt látni, már érezni akartam, ahogy talpam alatt ropog a hó, ezért is siettem ki órák után az udvarra. A nagy sietségben mondjuk lemaradt a sálam, ezért próbáltam a kabátomon feljebb húzni a cipzárt, amennyire csak lehetett. Arcomat gyorsan megcsípte a hideg, ki is pirosodott, leheletem látszott, ahogy magam elé fújtam. Tényleg hideg volt, de ez kellett is ahhoz, hogy megmaradjon ez a gyönyörű, hófehér takaró.
Nem mentem a kastélytól messzire, csak a fénylő lelkek udvarán sétálgattam hótaposómban, kiélvezve a tél varázsát. Egy kicsit el is bambultam, mikor váratlanul szemből felbukkant Nonó, az egyik évfolyam- és háztársam.
- Szia Nonó! - máris mosollyal integettem, kedves lány volt Nonó, az alapján, amennyit eddig sikerült belőle megismernem. - Hú, ne is mond, nagyon hideg van, főleg azért, mert egy kicsit fúj a szél, de legalább friss levegőn vagyok és nem bent kell gubbasztani - el is mosolyodtam, nem akartam felhozni a kastély porcicáit, amik napról napra nagyobbra nőttek, mert a manók elfelejtettek takarítani.  -  Hóembert? Dehogy nem! - nagyon jó ötlete támadt eridonos társamnak, magamtól eszembe sem jutott volna, hogy hóembert építsünk. - Benne vagyok, én elkezdem meggyúrni a törzsét, ha bevállalod az alját - választhatott is, nekem mindegy volt, hogy melyik részéhez fogok hozzá.
- Hékás, szuper lett a sapi! - ügyesen varázsolt magának, aztán engem is meglepett egy sállal. Még a színét is eltalálta, mert passzolt a hajszínemhez, és a kabátomhoz is. - Tetszik, ezt lehet, hogy megtartom. Na kezdjünk neki! - máris felhúztam a kesztyűmet, és neki álltam egy kisebb hógolyó meggyúrásának, hogy aztán görgetve egyre gömbölyűbb és nagyobb legyen.
- Mit szólsz a tegnap esti vacsorához? Te mit ettél? - kíváncsiskodtam közben, kicsit távol ült tőlem, és nem láttam, hogy miből is választott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fekete Nonó
Diák Eridon, Színjátszós, Negyedikes diák


Élete: Kialakuloban
online
RPG hsz: 52
Összes hsz: 376
Hóember készítés
Írta: 2021. december 11. 12:49
| Link

Eszter
Építgetés


A lány jól elterelte a figyelmem a hidegről, örültem, hogy jól fogadta az ötletemet. Az elején mikor elkezdte mondani megijedtem, hogy nem tetszik neki az ötlet, de kár volt aggódnom.
– Rendben. – Elkezdem kicsit szétválasztani a havat. – Így ni, kész. Az ott a te részed. – Mutatok egy csúcsosabb kupacra. Elkezdem az egyik részét gyúrni és aztán rá pakolok egy kis havat és rágyúrom. Sokat haladtam, odapillantok a másik térfélre, hogy lássam hogyan halad. Amikor megszólal, elmosolyodok.
– Örülök hogy tetszik, még a szünetben tanultam meg, aztán persze tökéletesítettem órán. Neked van valami dolgod órák után? Mert ha nem, akkor a klubhelyiségben beszélgethetünk, hogy megismerjük egymást jobban. Mit szólsz? – Érdeklődve figyeltem az arcát. Közben gyúrom tovább a “hóból készült embert”.
– Van valami amit jó ha tudok rólad. Elsőkörben mondjuk iskolai dolgok, és majd akkor beszélgetünk a klubhelyiségben ha szeretnéd.
 Mivel az építésre koncentráltam ezért nem figyeltem arra, hogy mit mond. Aztán elvesztettem.
– Eszter, meg tudnád ismételni kérlek amit mondtál? Nem figyeltem, bocsi. – Kicsit szomorúan lenézek amiért nem figyeltem rá. Aztán eszembejut valami érdekesebb kérdés.
– Neked mi a történeted? Milyenek voltak az eddigi éveid? – Furcsa hogy még nem került fel az a téma, hogy “éveink” vagy “életünk” mindegy.
– Melyik a kedvenc tantárgyad? Mikor jöttél? Ez az eredeti hajszíned? Nagyon szép. – dicsértem a lányt.
– Nagyon örülök, hogy össze találkoztunk és még nagyobb barátok lettünk, szervezünk majd egy eridonos bulit? – csapok fel egy újabb jó ötletel ami jó buli lehetne.
Utoljára módosította:Fekete Nonó, 2021. december 11. 12:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"megérkeztem oda ahova tartozom"

Dévai Vince Áron
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. december 15. 18:55 | Link

Kristóf
napi viselet

Legszívesebben végig káromkodnám a folyosót, miközben a bal kislábujjamat fogva próbálok haladni egy nyugis helyre. Előttem elsős fruskák csivitelnek mint a madárkák, mögöttem negyedéves eléggé jó palik lépdelnek, vagy cammognak mert elég nagydarabok. Félre állok és elengedem a csordát, akik igen izmosnak és sármosnak tűnnek. Mögöttük egy fiatal és csinos csaj lohol, őt is elkapnám egy-két éjszakára. Tartani lehetne közösen egy bulit, ahol üvegezést játszunk egymással. Legközelebb sort fogunk keríteni rá, de mivel mérges vagyok csendet intek a lányoknak és a másik irányba kezdek sántikálni. Ide sem jó kedvemben jövök, és jó kedvvel szoktam távozni. Túl sok nekem egy helyen a hormonoktól túlfűtött tinik, és néhol kelekótya tanárok. Ágoston óráján folyton bealszok, olyan mintha hangoskönyvet olvasna fel egy monoton hangú ork. Jó, ő is elég jó pali de azt hiszi magáról hogy a királyi család tagja. El is hinném róla hogy lovaggá ütötték. Szapulni jól tudok, a sok balszerencse viszont éppen ezért ér. Nem állapodhatok meg abban magamban hogy jó pasi és olyan amilyen. A haverjaim is nagypofájúak de szeretem őket, az alkalmiak pedig többet akarnak, de udvariasan elvagyok velük pedig tudják hogy éjszakára szól a viszonyunk. Ebben a nagy kastélyban minden előfordul, naponta vagy húsz baleset. Megint megtalál egy srác, akivel összeütközünk. Mármint ő jött nekem, mert nyilván a cipőjét bámulta.
- Igazán semmi probléma monszenyőr. Tesó, bökj ki egy bocsot és lécelj le, ne pedig úgy beszélj mint egy báró – fordulok felé ingerülten, és mérgesen nézek rá. A szemeim forognak, mert tudom nem direkt volt meg nem tehet róla de valakin le kell a haragomat vezetni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Draskovich Kristóf
Prefektus Rellon, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 49
Írta: 2021. december 22. 20:51 | Link

Dévai Vince Áron

Küllem


- Netán francia vagy? Enchanté! - üdvözöltem a másikat a saját nyelvén. Már ha az volt, és nem tanulta. Bár szerintem ez volt az anyanyelve, mert eléggé ösztönösen ejtette ki ezt a szócskát a száján.
- Úgy látom, rossz napod van. Már egyszer elnézést kértem. Légy szíves ne rajtam vezesd le a feszültséget - válaszoltam neki nyugodt hangon. Sok ideges diákkal találkoztam már itt, és tisztában voltam vele, hogy előszeretettel vezetik le másokon a saját feszültségüket, ami számomra nem számított egy jó szokásnak.
- Egyébként, ha gondolod, megoszthatod velem, mi a probléma, ha tudok, szívesen nyújtok segítséget - ajánlottam fel a segítségemet neki. Végül is semmi különösebb elintéznivalóm sem volt, csupán levegőzni tértem ki ide. Legszívesebben a barátaim körében töltöttem volna el ezt a kis időt, de jelenleg senki sem ért rá, így egyedül kellett maradnom a gondolataimmal. A másikat végigmérve megfigyelem, hogy egy intelligens emberrel van dolgom, ez látszott a tekintetéből. A tulajdonságait tekintve nem lehetett rossz arc, viszont az lerítt róla, hogy a mai nap eléggé megviselte, és emiatt volt idegesebb a kelleténél, ami viszont számomra kényelmetlen helyzetet szült. Elég sok ilyen egyénnel találkoztam itt az intézményben.
- Valóban szörnyű napod lehet. Többször nem kérek elnézést. Légy szíves ne rajtam vezesd le a feszültséget - válaszoltam neki nyugodt hangon. Sok ideges diákkal találkoztam már itt, és tisztában voltam vele, hogy előszeretettel vezetik le másokon a saját feszültségüket, ami számomra nem számított egy jó szokásnak.
- Vagy akár mehetnénk is a dolgunkra - egyébként nem volt semmiféle különösebb teendőm, elintéznivalóm. Csupán levegőzni tértem ki ide. Legszívesebben a barátaim körében töltöttem volna el ezt a kis időt, de jelenleg senki sem ezt rá, így egyedül kellett maradnom a gondolataimmal. A másikat végigmérve megfigyelem, hogy egy intelligens emberrel van dolgom, ez látszott a tekintetéből. A tulajdonságait tekintve nem lehetett rossz arc, viszont az lerítt róla, hogy a mai nap eléggé megviselte és emiatt volt idegesebb a kelleténél.
Utoljára módosította:Draskovich Kristóf, 2021. december 26. 19:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dévai Vince Áron
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. december 24. 19:37 | Link

Kristóf
napi viselet

Csak nekem lehet olyan mákom, hogy a legzsúfoltabb napomon találkozok egy szófosásos francia királyi vagy bárói vagy franc tudja milyen származású gyerekkel. A szemeim kifolynak a helyükről ilyenkor. Látja hogy ideges vagyok és nem vagyok jó hangulatban, és itt ugat előttem mint valami pincsikutya. Ráadásul követni is úgy tud mint az említett fajta, bár nem nehezítem meg a dolgát mivel sántikálva lépdelek előre. Keveset lehet társaságban, és bennem láthatja azt aki meghallgatja az elmúlt években történteket. Gyerek rosszkor kerültél az utamba, öt percen belül sírva-ríva fogsz elfutni az ellenkező irányba. A rafinált kisördög kibújik belőlem, minden fájdalmamat hátrahagyom és felegyenesedek. Kicsit előrébb haladok, és mikor a látóteremből észlelem hogy mindjárt odaér hozzám, kirakom a jobb lábamat az útjába. Vigyázok hogy ne nagyot essen, csak egy kicsit lepődjön meg hogy seggre pottyant. Úgy teszek mintha most vettem volna észre, és sugárzó mosollyal de ördögi tekintettel nyújtom felé a kezemet.
- Jól van, kevesebb duma. Megütötted magad, amikor leestél a mennyből cicafiú? – kérdezem, és a felrántom magamhoz. Gyengéd és gondoskodó (na persze) szárnyaim alá veszem, átkarolom a vállát és sétálgatok vele szépen lassan, úgy kihozva a távokat hogy egy szakaszt se haladjunk. Össze akarom őt zavarni, talán kicsit meg is ijeszteni hogy elmenjen a kedve az okoskodástól. Talán azzal a Hollósi sráccal is azt kellett volna, de jobban ledorgált mint a saját anyám. Jó apa lesz belőle, meg biztos papucs férj is. Egyébként ő is jó fej gyerek, semmi bajom vele sőt bírom is csak azért néha elengedhetné magát. Körülbelül úgy mint Dominik, akit szerintem én formáltam át. Jól sikerült.
- Nem fogom kitölteni rajtad a dühömet ne aggódjál te emiatt. Hallod szerintem te svájci vagy. Tiszta svájci sajt szagod van. Mikor fürödtél? Ja, bocsi a franciáknak van különleges bukéjuk. Na várj megkóstolom – mondom, majd megragadom a karját és magamhoz húzom.
- Megharapjalak vagy abbahagyod a stréber stílust báró von franci? – dühös szemeimmel méregetem és engedek kicsit a szorításból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Draskovich Kristóf
Prefektus Rellon, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 49
Írta: 2021. december 26. 20:13 | Link

Dévai Vince Áron

Küllem


Sosem értettem meg az olyan embereket, akik másokon vezették le a feszültséget, vagy attól tartottták magukat nagyobbra a többieknél, ha másokba belerúghattak. Úgy tűnt, hogy ezzel a sráccal nem lehet szót érteni, mert teljesen a rabjukká tették az érzései, ösztönei. Mindezek ellenére azonban megpróbáltam újra megütni vele egy normális hangnemet.
- Aúcs! - horkantam fel, mikor sikerült szépen seggre elvágódnom  a padlón. Annyira el voltam mélyedve a gondolataimban, hogy kianalizáljam a másik érzelmi világát, hogy észre sem vettem, milyen akadályt állított elém. Bele is kapaszkodtam segítő kezeibe, majd picit a hátsómat fájlalva  álltam fel egy köszönömöt elrebegve feléje.
- Igen, egy kicsit sikerült megütnöm, de nem vészes - válaszoltam neki, miközben a szárnyai alá vett, és szép lassan haladtunk előre. Nem tudtam, hogy honnan eredt ez a cicafiú kifejezés, úgy tudtam, hogy a fiatal kan macskákat hívták így. Ez most mindenesetre újdonság volt számomra, de hát ahány ház, annyi szokás...
- Nem vagyok svájci, se pedig francia. A kérdésedre válaszolva reggel fürödtem - válaszoltam a fiúnak komoly arccal. Nagyon kifinomult szaglása lehetett, ha valakinek a származását az illata alapján ítélte meg. Le a kalap előtte. Reméltem, hogy az aurori pályát választja majd, mert ott így biztosan remekelne. Eléggé megilletődtem, amikor magához húzott, és felajánlotta, hogy megharap vagy stílust váltok. Nem értettem, miben kéne változtatnom, és miért kaptam egy újabb becenevet...
- Nem kérek harapást, az viszont remek lenne, ha civilizáltan tudnánk egymással kommunikálni - reagáltam a mondandójára. Először megfordult a fejemben, hogy vámpírral van- e dolgom a harapás kapcsán, de ismeteteimet átvizsgálva gyorsan elvetettem ezt a gondolatot.
- Egyébként Kristóf vagyok, Rellonos prefektus, második évfolyamos - mutatkoztam be neki, ha már a sors keresztezte az útjainkat.
- Mondd csak, gondolkodtál már az aurori pályán? - kérdeztem tőle érdeklődve, mert kíváncsi voltam, hogy megfordult-e már a fejében ez a pályaválasztási gondolat.
Utoljára módosította:Draskovich Kristóf, 2021. december 27. 00:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péntek Boldizsár
Diák Levita (H), Harmadikos diák


B O I
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 28
Írta: 2021. december 27. 18:13 | Link

Kedves Augustine
Mirror, mirror on the wall


Boldizsár már hozzászokott, hogy a gúny tárgya legyen. Az előkészítőben gyakran piszkálták. Meg se kellett szólalnia ahhoz, hogy felfigyeljenek rá és csúfnevekkel illessék. Olykor a hosszú haja miatt. Olykor a nyüzüge testalkata miatt. Olykor a lányos arca miatt. Előfordult, hogy otthon sírva vallotta meg édesanyjának, hogy épp mivel cukkolták, hogy épp milyen viccesnek vélt csínnyel alázták meg őt. Az édesanyja megértő kedvességgel simította ilyenkor hosszú haját és arra kérte Boldizsárt, hogy legyen jó fiú. Legyen okosabb és kedvesebb, mint azok, akik őt piszkálják. Nagyon nehéz volt, de mindig így cselekedett és azóta is folyamatosan erre törekszik.
Ám azta bővült a lista. Megkapta az amulettjét és ezzel egy új életet nyert vele. Egy sokkal szabadabb és boldogabb életet, de a szabályok bővültek. Már nem volt elég, hogy csendben tűrje a gúnyolódást, hogy segítsen még akkor is, ha inkább az ellenkező irányba szaladna. Ő már bagolyköves diák, már nem az az előkészítős kisfiú, aki volt. Bizony bármennyire is nehéz, neki már ki kell állnia mindamellett, amiben hisz. Mert hiába cselekszik jól, ha más rossz tettei felett szemet huny. Az édesanyja most biztosan nagyon büszke lenne rá, ha látná.
- Akkor... szólok egy tanárnak vagy egy prefektusnak - vékony hangja majdnem elveszik a körülöttük lévők zsivajába. Szíve a torkában dobog, ujjai már elfehéredtek, ahogy a könyveit szorongatja, védve őket a felsőbb évestől. Barnáit a fiún tartja, véletlen se néz az őt gúnyolókra, mert tudja, hogy akkor inkába szállna a bátorsága.
- Oltsd el, kérlek. Megsebesíthetsz másokat - kéri újra, kissé magabiztosabb hangon. A cigarettafüst ilyen közel ár marja az orrát, de megállja, hogy fintorogjon miatta. Ő nem elég ahhoz, hogy hasson a fiúra és ezt nagyon is jól tudja. Épp csak egy pillanatra néz vissza a kastély felé, hátha meglát egy tanárt, aki segítségére siethetne, hasztalan. Mielőtt barnái ismét elkapnák a fiút, hirtelen forróságot érez a karján. Szemei elkerekednek, könyvei kiesnek a kezéből és Boldizsár torkából rövid, lányos sikkantás tör fel. Ijedten kezdi csapkodni inge ujját, ami a láng gyors csókjától elszineződött ám, de nem égett ki.Barnái fátyolossá válnak, ajka lebiggyen, ahogy a fiúra néz, majd remegő kézzel húzza elő a pálcáját és szegezi a még mindig lángoló könyvnek.
- Wasser! - mondja remegős hangon és ha nem gátolják meg benne, végre eloltja szegény, meggyalázott könyvet, hogy utána felszedje némán a saját elhujjajtott tankönyveit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó


minden lében villa
offline
RPG hsz: 655
Összes hsz: 6293
Írta: 2021. december 27. 19:33 | Link


beígért pinterestanyag - hangot rá!

Nem tudom mi ütött belém - de őszintén, vár még tőlem bárki magyarázatot arra, miért viselkedek olykor úgy, ahogy? Ha jól hallottam, a múltkor két elsőéves levitás épp az elmáriásodik ige létjogosultságán vitatkozott a klubhelyiségben... Mondanom se kell, beszálltam a támogatók közé, és hamarosan nyertünk is, hogy bizony, van értelme használni.
Nem szokott fájni, ha egyedül veszek részt az őrültségeimben, az azonban mindig öröm, ha váratlanul társaság is érkezik hozzá. Most éppen Teddy ploccsan mellém, de ki tudja ki más jöhetett volna még, én kérem nem rendbontok, csak összetartóvá kovácsolom a kastély népét. - Kútba nem ugrunk, mert nehéz kimászni - vonok vállat, arcomat az ég felé fordítva. - Annyira viszont nem vagyok még alacsony, hogy egy pocsolyában kimászhatatlanságig süllyedjek, úgyhogy... - és a mondatom végét már csak nevetés fűszerezi meg, ahogy karjaimat kitárva kezdek el ezúttal tengelyem körül forogni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Perényi Eszter
KARANTÉN


Pöszi by Autumn
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 37
Írta: 2021. december 27. 20:50 | Link

NONÓ



Megmosolyogtatott, hogy Nonó kiosztotta a hó egy részét, de végül is, jól csinálta, mert nagyjából szemmértékkel kimérte, hogy mennyi hóra lehet szükség ahhoz, hogy elkészítsem a hóember egy részét. Neki is láttam, figyeltem, hogy ő hogyan csinálja, én is hasonló technikával gyúrtam a havat. Először hógolyóvá formáltam, szerencsére jól tapadt a hó, és aztán, ahogy egyre nagyobb lett, úgy kezdtem görgetni előre, hogy egyre nagyobb legyen. Mikor megtettem egy hosszt, visszafelé fordultam, és megint tovább görgettem.  - Jól tetted, hogy gyakoroltad, ügyes vagy - dicsértem meg, és közben én is szemre vételeztem az általa gyúrt hólabdát.
- Nem mindig van dolgom, ha majd épp ráérek, akkor szívesen - bólintottam mosolyogva, egy jó kis beszélgetésre mindig vevő voltam, főleg ha volt tea és süti. - Most is beszélgethetünk - mondtam egy mosollyal, és ha már az érdekelte, hogy hol tanultam, nem tartottam magamban az információt.
- Erdélyből jöttem, ott jártam suliba, sokkal kisebb, mint Bagolykő, de jó volt - feleltem, aztán én is feltettem egy kérdést, de úgy tűnt, hogy Nonó nagyon koncentrál, ezért megismételtem. - Csak azt kérdeztem, hogy te mit ettél a tegnap esti vacsoránál? - megvártam a választ, de közben tovább folytattam a hóember alsó részének kialakítását, ami már egész jól nézett ki.
- A történetem? - egy kicsit váratlanul ért ez a kérdés, nem tudtam, hogy pontosan mire is kíváncsi, de arról nem szívesen akartam mesélni, ami az utóbbi időben történt, azt inkább elhallgattam. - Jó volt, szerettem a sulit, meg most is szeretem, egyik kedvencem a legendás lények gondozása, imádom az állatokat. Most jöttem a tanév elején, és köszi, igen ez eredeti vörös - mondtam mosolyogva. - Én is örülök, bulit? Jó kérdés, milyen bulira gondoltál? Ahhoz nem kell házvezetői engedély? - soha nem rendeztem még bulit, nem is voltam túlságosan bulizós forma, de kíváncsi lettem, hogy Nonó mire is gondolt.
- Na és neked mi a kedvenced, hogy boldogultál eddig itt a suliban? Melyik tanárnál kell sokat tanulni? - mivel még új voltam, nem ártott tudni, hogy kik a szigorúbb tanárok, bíztam benne, hogy Nonótól majd erre is választ kapok.
- Egyébként szerintem ez így már jó az alsó részének, mit gondolsz? Rárakhatnánk törzsnek azt, amit te gyúrtál, és akkor még fej kell, orr, szemek és valami kalapféle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fekete Nonó
Diák Eridon, Színjátszós, Negyedikes diák


Élete: Kialakuloban
online
RPG hsz: 52
Összes hsz: 376
Mesélés, beszélgetés, és még valami...
Írta: 2021. december 29. 00:07
| Link

Perényi Eszter
Építés/beszélgetés/ baleset



Örültem, hogy megdicsért. (Talán még el is pirultam) következő mondatára már válaszoltam is.
– Rendben, szólj hogy mikor jó neked, igen persze csak gondoltam, akkor nem lesz ennyire hideg. – Belekezdek a kis mesébe.

– Értem, én pesten voltam, és cirkuszban nőttem fel. Nem jártam iskolába, hanem magántanuló voltam. És én úgy tudtam meg, hogy boszorkány vagyok, hogy amikor előadásoztam, a tűzkarika elrepült és a közönség felé ment, viszont vissza tudtam húzni a kezembe, aztán pár, nappal rá, egyik este megszomjaztam és kimentem a konyhába és láttam hogy anyukám mosogatott és közben körülötte minden a levegőben volt, aztán pár nappal később megjött a posta és kimentem a leveleket átvenni, és a sok üzleti és családi levelek között találtam egy érdekes levelet ( BK levelet). Megmutattam anyukámnak és aztán elmesélte az igazságot, hogy mi vagyok. És én jó sokáig haragudtam rá emiatt. Már nem. Rövidre fogva a szót. Hú! Ez is, hósszú magyarázás lett.– Lehet, hogy majd csinálok egy összefoglalót, és azt majd mindig a talárom zsebében fogom tartani.
Meghökkentek hogy nem érti a kérdést. – Szóval, egy olyan bulit szervezni amit az eridon falai közt rendezünk meg, és lehet rajta mindenféle dolog. Érthető most már? – Kérdezem meg a biztonság kedvéért. – Igen, biztosan kell de Rudolf biztosan beleegyezik, szerintem örülne ha összehoznánk az eridon társaságot. – Vállat vonok. Nem értem a kövi kérdést.
– Milyen mi a kedvenc? Micsoda? Nem értettem. Mit kérdeztél? – Tovább megyek és válaszolok a további kérdésekre.
– Hát jól bár elsőre el voltam veszve, de most már azért meg szoktam és már rengeteg barátom van, majd ha gondolod, bemutatlak nekik. Mit szólsz? Visszatérve az előbbire, most már itt otthon, vagyok és néha már furcsa hazalátogatni. – A következő kérdésétől kicsit elgondolkodok, majd szomorúan nézek rá. – Bocsáss meg de erre nem tudok választ  adni, van egy kettő aki szigorúbb, de nem tudok választ adni. Bocsi.
– Bánatosan lenézek majd közbe nézek és így szólok. – Igen, nagyon jól haladunk! Rakjuk, rá a testét. – Javaslom. – Vigyázz mert csúszik a talaj! Jaj ne! ÁÁÁááá!!!!!!! elcsúsztam és beütöttem a lábamat, és a fejemet is és most fáj. Aú! – Kiáltok fel.
Utoljára módosította:Fekete Nonó, 2022. január 2. 12:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"megérkeztem oda ahova tartozom"

Harmat Betti
Prefektus Levita, Elsős mestertanonc


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 483
Írta: 2021. december 31. 15:37 | Link

Karola
Pasik és miegymás
Ruha

Vöröslő arccal, ücsörgök a padon Karola mellett, és próbálom összeszedni a gondolataimat. Nehéz neki válaszolnom, mert még én magam sem tudom pontosan, mi is az, amitől valójában félek. Talán csak az egész helyzet újdonsága az, amitől megijedtem. Vagy saját önbizalmam hiánya miatt érzem úgy, hogy Eli egyszer csak eltűnik majd mellőlem, és az egésznek vége szakad. Pedig eddig minden tökéletesen alakul, és teljesen mesebeli az egész. De tényleg, máshoz nem is tudnám hasonlítani, mint egy tündérmeséhez. Legalábbis belülről így érződik. Azt nem tudom, kívülről ki mit lát, sem azt, ki tud arról, hogy Eli és én együtt vagyunk. Nem sok embernek mondtam még el, csak annak, aki tényleg fontos. De láthattak minket együtt többször is, akár a Nagyteremben, vagy a réten is.
- Igazából csak nagyon új még nekem ez az egész, - ahogy Elinek is, - félek, hogy elrontok valamit, hogy elüldözöm. - Együtt fedezzük fel ezt az egész kapcsolat dolgot, mégis, bennem van a félelem attól, hogy megbántom, hogy félreértek valamit, esetleg valamit félreérthetően közlök vele. Meg még ezer másik dolog is kavarog a fejemben, és kavargott is, mióta összejöttünk. Talán csak arra vágyom, hogy valaki megerősítse, jól csinálom, és helyes döntéseket hozok.
- Baráttal még nem - hangom teljesen elhalkul, úgy felelek háztársamnak. - Hiszen Eli az első - a szüleimmel viszont igen. Nem tudom, Karola tud-e arról, velük mi történt, és, hogy tulajdonképpen milyen régen is volt már. Mégis, rettegek attól, hogy - ahogy őket is elveszítettem - elveszítem a barátaimat, de legfőképpen Elit, azokat, akik a legfontosabbak most az életemben. Mégsem szeretném ezzel az érzéssel élni a mindennapjaimat. Talán ha abban biztosra megyek, hogy Elijah-val mindent jól csinálok, kicsit enyhül a félelem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 31 ... 39 40 [41] 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék