33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Augustine René Meurice összes hozzászólása (32 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Augustine René Meurice
Diák Levita (H), Ötödikes diák


Au | the Bully
RPG hsz: 41
Összes hsz: 62
Írta: 2021. augusztus 3. 12:42 Ugrás a poszthoz

AHOY DINGUS'

Hálás és kevésbé hálás szerepekre keresek embereket. Minden iskolában megvan az az arc, aki terrorizálja a többieket, ugye? Terjednek róla a pletykák dögivel:
  • betört az igazgatói irodába és eltörte Anton pálcáját
  • megvert egy első évest a saját székével
  • nem is verte meg az első évest, hanem leátkozta
  • nem is első éves volt, de nagy pofont adott a tagnak
  • megdöntötte Keserű egyik lányát
  • Keserűnek azt a lányát is megdöntötte, amelyik nincs is neki
  • látták, ahogy egy eridonos seggébe feldugta a...
  • igazából, nem is a pálcáját és nem is a seggébe

Igen, ilyen és ehhez hasonló, sőt ennél sokkal rosszabb dolgok is terjednek róla. Egy része igaz, egy része részben igaz, a nagyobbik hányada totál bullshit. De Te ezt nem tudod, éppen ezért több szerepre jelentkezhetsz.

Az áldozat és, amit tudni kell róla
  • valamiért kipécéztelek magamnak (akár azért, mert fiatalabb, akár azért, mert gyengébb vagy)
  • lehetsz alsóbb és felsőbb éves is
  • válogatott módokon terrorizállak; amint megkapod a zsebpénzed, lenyúlom; fizikai erőszakot alkalmazok; egyszerűen csak megalázlak és, amilyen mimóza vagy, nem kell actually bántsalak, utána már elég kínos a szitu ahhoz, hogy hülyét csinálhass magadból a segítségem nélkül; esetleg mind
  • nem állsz ellen, el akarsz tűnni előlem, félsz tőlem
  • próbálhatsz védelmezőket találni, de igazából teljesen mindegy, ki áll ki érted, tartasz tőlem, mert úgyis megtalálom a pillanatot, amikor egyedül maradsz és visszakapod kamatostul


A bűntárs és, amit tudni kell róla
  • nem működsz közre aktívan a bully-ban, de szemtanúja vagy és kellően hangosan röhögsz mindenen ahhoz, hogy ne kerülj a látóterembe
  • nem vagyunk legjobb barátok, de keresed a társaságom, mert ha velem vagy, tőled is félnek, valakivé válsz
  • rajtad áll, hogy mélyen elítélsz-e vagy Te magad is elhiszed, hogy ez menő
  • valószínűleg velem egyidős vagy idősebb lehetsz, alsóéves csak abban az esetben, ha a kiállásod (értsd magasságod és fizikumod) indokolja
  • nem szegülsz velem szembe és elfogadod, hogy én vagyok a falkavezér - de ha lehetőséget látnál arra, hogy átvedd a helyem, gondolkodás nélkül megtennéd

Az ellenfél és, amit tudni kell róla
  • vezér egyéniség vagy és örülnél, ha nem piszkítanék a területedre
  • hozzád képest valószínűleg pici hal vagyok, ellubickolok a tengeredben, de azért időről-időre helyreraksz - nehogy már újonc kis csipszarként azt higgyem, nekem mindent IS szabad
  • biztos, hogy beléd akarok kötni, hogy megmutassam, ki a Jani, de olyan erőfölénnyel rendelkezel, amit legfeljebb leleményességgel gyűrhetnék le, ám forrófejűségem miatt a vége mindig az, hogy péppé versz
  • nem vagyunk rosszban alapvetően, de jóban sem, mégis, a bully-zók általában ösztönösen összetartanak, szóval simán lehet, hogy van közös balhénk


Az aktivista és, amit tudni kell róla
  • egyáltalán nem félsz tőlem, sem attól, hogy bántani foglak, bár nem egyszer fajult majdnem tettlegességig a dolog
  • lehetsz fiú is és lány is, alsóbb és felsőbb éves is: lányt elvileg nem bántok, fiúként pedig pont úgy intézed a dolgokat, hogy minden esetben jelen legyen tanár, így nincs lehetőségem beverni az arcod
  • baromi idegesítő vagy, pszichoanalizálni akarsz, kitalálni miért lettem olyan, amilyen
  • próbálod védeni azokat, akiket bántok, mindig kiállsz értük, ha szemtanúja vagy akármilyen jelenetnek; a Te elveiddel nem összeegyeztethető, hogy hallgass (még akkor sem, ha így a pofon rajtad csattan)


Egyelőre sem barátnőt, sem igaz barátot nem keresek, mivel a kapcsolatom rendezetlen az ikertestvéremmel; amíg le nem hull a lepel arról, milyenek is vagyunk valójában, ösztönösen védekezni fogok, a tápláléklánc tetejére török, mert úgy tudom csak megvédeni magam, hogy támadok. Jelentkezés priviben lehetséges!

!FIGYELEM!

Olyan édesen lelkesen jelentkeztetek áldozatnak és aktivistának, hogy most már csak bűntársakat keresek. Cheesy Love Az ellenfelem úgy tűnik megvan, a későbbiekben beuszikázhat még egy halatka is, ha úgy jön ki a lépés. Addig is, ha bárki, akár csak egy-egy 2-3 hozzászólásváltásra kapna kedvet ÁLDOZAT szerepben, az vágjon hozzám egy tollast. Cheesy Megvannak a kedvenceim, de bárkit szívesen terrorizálok alkalomadtán. Grin
Utoljára módosította:Augustine René Meurice, 2021. augusztus 3. 13:29
Augustine René Meurice
Diák Levita (H), Ötödikes diák


Au | the Bully
RPG hsz: 41
Összes hsz: 62
Írta: 2021. augusztus 3. 22:30 Ugrás a poszthoz

H a j a s b a b a

Az öngyújtó nyílik, a láng lobban, az öngyújtó csattan.
Várakozón nézi a Káros Szerek Ismerete órára kapott tankönyvet, miközben a tanárnőre gondol. Ahogy ránézett és rendre intette az óráján, az a perzselő tűz azóta sem múlt és mi lenne, ha okot adna arra, hogy ismét találkozzanak? Talán egy kis jelzés értékű gyújtogatás kellőképp megteszi. Nem elég, hogy tiltott dolgot művel, hiszen tankönyvet éget, de még ráadásul La Rosa tanárnő figyelmét is magára vonja, ami kiváló kezdet lenne itteni pályafutását tekintve.
Ja hogy úgy egyébként mi a szitu vele? Lázad, mint mindig. Apja bedugta ebbe a mágusiskolába, pusztán azért, hogy megtanítsa neki, mi a rend és fegyelem. Igazán nagy kár, hogy nem tűnt még fel neki, ha a Durmstrang nem nevelte életre, nem pont a Bagolykő fogja. A benne forrongó állandó düh csak még hevesebben bugyog a mélyben, mióta kiderült, hogy ikertestvére, a tökéletes, a példaértékű, az utánozhatatlan, aki elvette tőle anyját, ugyanabba a házba került, mint ő. A felismerés villámcsapásként érte mindkettejüket két héttel ezelőtt, Augustine pedig máris azon mesterkedik, hogy kirúgassa magát. Ha elég nagy lesz a visszhang, talán édesanyja is meghallja, talán ennyi év után végre vele is foglalkozni fog, nemcsak undok, beképzelt húgával.
Az öngyújtó nyílik, a láng lobban, az öngyújtó csattan.
Egyenesen idegőrlő a várakozás, míg végre az utolsó órának is vége és a diákság elkezd szállingózni mindenfelé. Na ez kell neki, felhajtás. Joggal kérdezhetné bárki, miért nem végez a tankönyvvel egy egyszerű varázslattal, ám a válasz egyszerűbb. Minél nagyobb a füst, annál nagyobb a láng. Néhány gyufaszálat helyez a lapok közé, majd megszemlélve művét elégedetten biccent. A füle mögé tűzött dohányt előveszi és könnyeden gyújtja meg először azt, hogy mélyet szívva a cigarettából a könyvre összpontosítsa figyelmét.
Az öngyújtó nyílik, a láng lobban, a papírok égni kezdenek. Ő pedig elégedetten fogja kezei között, várva, hogy szinte elérjék ujjait a lángok, ekkor ugyanis feltett szándéka a közeli bokorba dobni az egészet. Az öngyújtó csattan.
Augustine René Meurice
Diák Levita (H), Ötödikes diák


Au | the Bully
RPG hsz: 41
Összes hsz: 62
Írta: 2021. augusztus 10. 15:35 Ugrás a poszthoz

A   V ö r ö s

Egyre otthonosabban érzi magát a Bagolykőben, ahogyan abban is biztos, híre szélsebesen terjed. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki féli, inkább arról van szó, hogy megismerik és nem igazán kötnek bele, mert hát miért is tennék? A legtöbbeknek, aki nem úgy néz rá, ahogy elképzeli, rögvest nekimegy, s bár fizikai erőszakra még nem került sor, táncoltak már egyetlen, utolsó idegszálon. Ma reggel még morcosabb, mint eddig bármikor, hiszen az este Keserűnél kötött ki, akinek feltett szándéka megjavítani.
Mintha bármi elromlott volna bennem.
Egy almát felkapva indul körbe, hogy üdvözölje a 'jó arcokat' és tegyen néhány gonosz megjegyzést a kevésbé menőkre. Mert ebben a korban, ilyen erőviszonyok között még fel kell mérned, hova hugyozhatsz és hova nem. Mielőtt más homokozójába piszkít, meg kell bizonyosodnia afelől, hogy nem veszthet-e túl sokat a játékon. Aztán tekintete megakad egy, a tanári asztalok felé magányosan ücsörgő lányon. Először úgy gondolja, túlságosan kiesik abból a körből, amiben még garázdálkodna, de miért is ne szélesíthetné a látókörét? Látja a lehetőséget, hogy a lány úgysem fog visszakozni, sem ellenállni. Izolálódik, elhatárolódik, így segítséget nem kér és nem is kaphat, ergo tökéletes alanya annak, hogy megmutassa erejét. A gyengébbet bántani a legkönnyebb, s ami a bully-k ismérve, hogy nem velük egy súlycsoportot választanak, most is remekül látszódik.
Komótos léptekkel közeledik, de úgy tesz, mintha nem a vörös felé tartana. Tudniillik a tanári asztal vészesen közel van, s még ha az oktatók nagy többsége nem is reggelizik most kényelmesen ücsörgve, az a néhány még okozhat gondot. Ahogy a navinés mögé ér, 'véletlenül' - na arra a véletlenre én is befizetnék - leejti telefonját, amikor pedig lehajol érte, szánt szándékkal, erőteljesen meglöki a lányt. Annyira talán nem nagy a lökés, hogy konkrét sérülést szenvedjen, azonban az alatta lévő pad megremeg az asztallal együtt, ahhoz talán elég, hogy belefulladjon a kukoricapelyhébe.
Augustine René Meurice
Diák Levita (H), Ötödikes diák


Au | the Bully
RPG hsz: 41
Összes hsz: 62
Írta: 2021. augusztus 12. 15:38 Ugrás a poszthoz

S z e x i   T a n á r n é n i

Ki az a marha, aki kitalál egy olyan semmirekellő, bullshit tárgyat, mint az önismeret? De most komolyan. A világ tele van a vég nélkül változást sürgető, de haszontalan könyvekkel, amik arról szólnak, hogyan legyél boldogabb, sikeresebb, hogyan felelj meg az elvárásoknak. Fuck them all. Valószínűleg a tárgy neve is valami coaching szarságot fed, ami jól megmondja, hogyan légy önmagad minden nap, mert ugye olyan, hogy rossz kedved van, nincs és nem lehet. Mindig légy pozitív! Valószínűleg a negatív tulajdonságaidat ehhez el kell rejtened és hazudnod kell a külvilágnak, de azért fontos az önismeret, hogy legalább te tudd, mekkora fos alak vagy. Tessék, mindössze ez a tárgy összefoglalva, röviden és tömören. Minek ebből több évfolyamnyi anyag? Nevetséges.
A terem ajtaja csapódik és a szőke tincsek meglebbennek, ahogy a tanárnő elhalad a sorok között sietve. Augustine először meg sem ismeri a sziluettet, csak amikor megfordul, akkor hasít belé a felismerés.
- Merde - önkéntelenül szalad ki száján félhangosan, s bár a körülötte lévők felé pillanatnak, az első sorokban már nem hallani káromkodását. Bár sohasem ül éppenséggel pedánsan, most még annál is lejjebb csúszik a padjában, reménykedve, hogy baromira nem tűnik fel senkinek, leginkább a tanárnak, hogy ő létezik. Hogy ezen az órán létezik. Slamposan, félig szinte asztala alatt várja, hogy megkezdődjön végre az óra és életében először beleolvadjon a környezetébe. Nem elég, hogy lefeküdt a nővel, még ráadásul egy ilyen nevetséges, hülye tárgyat is tanít - persze szőke, mit várt, valami értelmeset...? -, amin neki részt kell vennie. Jó kérdés, melyiküknek lesz kínosabb, ha találkozik a tekintetük, amit a levitás aktívan próbál megakadályozni. Édes Merlin, segíts meg.
Augustine René Meurice
Diák Levita (H), Ötödikes diák


Au | the Bully
RPG hsz: 41
Összes hsz: 62
Írta: 2021. augusztus 17. 11:33 Ugrás a poszthoz

A   V ö r ö s

Bárcsak Augustine az az ember lenne, aki véletlenül megy neki másoknak, majd elnézést kérve segít nekik! Ám a valóság ennél ridegebb, gonoszabb és kegyetlenebb, talán még a fiúnál is, ugyanis amikor meglöki, már pontosan jól tudja, hogy így vagy úgy, de katasztrófát idéz majd elő. Arra azért gondosan ügyelt, hogy perifériájában végignézhesse ami a navinéssel történik. Be kell vallania, még ő sem gondolta, hogy ennyire zseniálisan sikerül majd terve, pláne, hogy miközben a reggelije eláztatja a lányt, még van olyan naiv, hogy kérdéssel a szemében forduljon a levitás felé. Vajon szándékos volt vagy véletlen? Vajon bántani fogja vagy segít? Egy idealizált világban bizonyára az utóbbi történne, azonban a francia felegyenesedve végre teljesen áldozata felé fordulhat, a siralmas látványt pedig nem tudja megállni nevetés nélkül.
Először csak szélesen elvigyorodik, majd feltör belőle egy rosszindulatú, jóízű kacagás, elvégre kimondottan mulatságosnak találja a kukoricapelyhekkel keretezett őzike szemeket és természetesen vörös tincseket. Az a helyzet, hogy Ramóna az iskola sztárja is lehetne, ha összeszedné magát és bomolhatnának érte a srácok, azonban ezzel a beszürküléssel és saját maga alárendelésével teljesen megfordítja a kockát.
Eközben a nagyteremben ülők feléjük fordulnak és szép lassan megindul hullámokban a nevetés. Természetesen akad olyan is, akinek szemében együttérzés vagy néma szánalom csillan, de a legtöbben inkább csak jól szórakoznak. És kérdem én: vajh csak az bűnös-e, aki a bűnt elköveti vagy azok is, akik szótlanul tűrik, s elfordítják a fejüket? Hol húzódik a határ az ártatlanság és tettestársi mivolt között? - Elég szerencsétlenül nézel ki, bár... - lesújtó pillantással méri végig a lányt, mielőtt a mondatot befejezné. - ... ezen a szetten talán csak javít a reggelid. Különben is, kukoricapehely? Hány éves vagy, nyolc? - hogy Augustine mit érez egészen pontosan? Nehéz lenne megmondani. Talán biztonságot. E percben mindenki jófejnek, menőnek találja, netán fél tőle és nem keresi benne a miérteket. Ez a lényeg, csak ez számít.
Augustine René Meurice
Diák Levita (H), Ötödikes diák


Au | the Bully
RPG hsz: 41
Összes hsz: 62
Írta: 2021. augusztus 17. 11:50 Ugrás a poszthoz

S z e x i   T a n á r n é n i

És még mondják, hogy véletlenek nem léteznek, hogyisne! Mi más lehetne mindez, ha nem a sors kegyetlen játéka? S bár megtehetné, hogy hangtalanul, mintha ott sem lenne, beszürkül és kihúzza az óra végéig, nem, neki el kell ejtenie egy megjegyzést anyanyelvén, látványosan el kell rejtőznie, nehogy kiszúrják...
Pedig annyira halkan mondta, annyira besüllyedt a padjába, szinte lehetetlen volt észrevenni...! És akkor Catherine Hope Brightmore tekintete végül megtalálta a fiúét, az arcára kiülő döbbenet pedig valahol azért felkorbácsolja a levitás érdeklődését is. Hát miért is szégyenkezik ő egészen pontosan? Elvégre a nő a tanár, neki kínos, ha kiderül, hogy lefeküdtek, ő maximum flexelhet azzal, hogy megdöntötte az egyik oktatót, ami way too perverz és menő egyszerre. Éppen ezért felegyenesedik, rendesen visszaül székére, hogy kaján mosollyal az arcán fogadja az első kérdést, amit a múlt éjszaka után képes megfogalmazni a nő.
- Olyasmi - megfejthetetlen tekintettel, továbbra is felfelé ívelő ajakszélekkel pillant rá, ám ezúttal lassan előrehajol, az ujjai között tartott tollal játszani kezd. - Új tanár? - felvonja fél szemöldökét, gondolkodás nélkül szemtelenkedik, riposztja pedig elegendő ahhoz, hogy zúgolódás és kuncogás kezdődjön meg a teremben. Óóó, de még mennyire, hogy ki akarja húzni a gyufát, mert mit tesz a nő? Megbünteti? Tekintete végigsiklik a nyári szettbe bújtatott testen, pontosan úgy, mintha ruhadarabról ruhadarabra vetkőztetné épp. Csak mikor végzett tér vissza a barna íriszekhez és továbbra is végtelenül pofátlan módon vigyorodik el. Ebből baj lesz.
Augustine René Meurice
Diák Levita (H), Ötödikes diák


Au | the Bully
RPG hsz: 41
Összes hsz: 62
Írta: 2021. augusztus 28. 18:23 Ugrás a poszthoz

M a z o Z a z a Z a l á n   é s   C s i r a S o m o g y i

Megkérdőjelezhető, hogy helyből vagy nekifutásból ekkora szemét-e és végiggondolta valaha is, hogy amit tesz, mit eredményez másokra nézve? Például az, hogy egy ügyes ki trükkel meglovasította Zalán féltve őrzött tollacskáját, amit azóta is égre-földre keres. Hallotta a pletykákat, nem lehetett elkerülni őket: a levitás tudja, hogy egy háztársa tette, mert a rellonos leányzó ennyit elköpött - maradjunk annyiban, hogy Augustine ezt a nézeteltérést is rendezte -, most már viszont elég idő telt el, hogy felkavarja az állóvizet. A tollat félvállra vetett hátizsákjának cipzárjára kötötte, méghozzá jól látható helyre és mit ad Merlin, ahogy a körlet felé tart, épp Zalán töpreng festményük előtt. Egy fikarcnyit sem esik kétségbe, vagy kezd izgulni, elvégre nincs mitől tartania, tudja jól, mit akar vagy fog mondani. Ha pedig Keserűnél kötne ki... Touché. Mintha nem töltene ott minden héten órákat, amikor meg akarja téríteni a házvezetője.
Odaérve nem is biccent Hollósinak, csak rántva egyet táskáján - hogy a toll figyelemfelkeltően lebbenjen meg rajta, kedves nagyon - a portré felé fordul és várja a rejtvényt. Ha őszinte akar lenni, elég gáz, hogy ilyesmire kell pazarolnia a drága idejét és, bár tudja a választ, mert nem túl nehéz a találós kérdés, mégis úgy tesz, mint aki eltöpreng rajta.
Hadd tegyek egy kis kitérőt: miért jó az neki, hogy összebalhézik egy újabb emberrel, aki újfent ki nem állhatja majd, netán féli? Ilyen nyíltan még egyetlen embert sem provokált, bár a szende navinés vagy Péntek igazán sokat mesélhetne megrázkódtatásairól. A többi áldozatot meg sem említem, mert még Augustine sem emlékszik mindegyikre. Mégis, mennyivel egyszerűbb ily módon távol maradni, erősnek lenni és lerázni magáról mindenkit, mint kedvesen kikerülni a válaszadást mindenféle tolakodó kérdésre. No meg, ha csak egy kis lehetősége is akad arra, hogy apja orra alá borsot törjön, megteszi: hadd tudja meg az öreg, hogy itt sem parancsolhat neki. Tekintetét gyanútlanul - ám alattomosan - Zalánra veti. - Tudod vagy hagyjalak gondolkodni?
Augustine René Meurice
Diák Levita (H), Ötödikes diák


Au | the Bully
RPG hsz: 41
Összes hsz: 62
Írta: 2021. augusztus 28. 23:59 Ugrás a poszthoz

M a z o Z a z a Z a l á n   é s   C s i r a S o m o g y i

Unottan várja, hogy valami történjen, mikor feltűnik a színen prefektusuk, a legkisebb Somogyi is. Igazán kíváncsi lenne rá, mi alapján válogatnak be másodikos, meg harmadikos diákot erre a posztra, hisz még Augustine is könnyű szerrel eltapossa a kissrácot, nemhogy valami szilajabb felsőéves. Nem foglalkozna különösebben vele, csakhogy nem kerüli el figyelmét sem Zente, sem az, hogy tekintete megakadt a táskáján fityegő tollon. El kell fojtania mosolyát, ami igencsak nehéz, tekintettel arra, hogy lebukott.
- Csak nem szellemet láttál, Somogyi? - megvillan jeges, szinte már szürke tekintete, majd hagyja, hogy Zalán benyögje azt, ami először eszébe jut, mikor végre maga is rájön, mit lát. Hát igen, megfejtésnek igencsak gyenge, ellenben felismerésnek korántsem utolsó. A portré sértődött szavára gúnyos mosolyra húzódik ajka. - Lélegzet - tekintetét csupán egy apró pillanatra fordítja oldalra, aztán, mivel célzottan hozzá szólnak, nagy kegyesen leereszkedik a pisisek közé. Nem azt mondom, hogy nem szabad megszólítani, inkább úgy fogalmaznék, hogy amennyiben nem keresed magadnak a bajt, nem érdemes.
- Találtam - megvonja vállát, de annyira átlátszó, annyira egyértelmű, hogy hazudik... És amilyen pofátlan, még csak nem is titkolja. De most őszintén, hogyan bizonyítják rá? A rellonos lány úgysem mond semmit, ahhoz kellően eligazította, más szemtanú pedig nem akadt, így hát egy állítás áll szemben egy másikkal. Most tekintsünk el attól, hogy Augustine milyen hírben áll, az ártatlanság vélelme mindenkit megillet. Fogadni mernék, hogy tudna olyan felháborodott alakítást nyújtani, mely nem hagy kétséget afelől, hogy bár minden eddigi őt ért vád vállalt és jogos volt, ez most abszolút alaptalan. Meg fogja izzasztani Zalánt. Na mi lesz, kölykök?
Augustine René Meurice
Diák Levita (H), Ötödikes diák


Au | the Bully
RPG hsz: 41
Összes hsz: 62
Írta: 2021. szeptember 21. 19:07 Ugrás a poszthoz

M a z o Z a z a Z a l á n   é s   C s i r a S o m o g y i

Rágózhatna idegesen, érezhetné magát kellemetlenül, de úgy tűnik, szeretné kiélvezni lebukásának minden pillanatát. Mi több, egy kicsit rá is segítene. Az elmúlt pár napban különben is túlságosan jól viselkedett, Keserű szinte hátradőlhetett a székében, miszerint jó munkát végzett, de… Ciccegnem kell. Esélytelen.
- És milyen jutalomra gondoltál Somogyi? Háziállatnak nézek én ki, hogy megsimogasd a fejem? Csak egyetlen okot adj – provokatívan vonja fel fél szemöldökét, bár utolsó mondatát nem fejezi be. Nyilvánvalóan valami olyan kemény dolog hangzana el, minthogy betöri az orrát, beveri a képét, helyben hagyja, meg a szokásos menőfiús dumák. A baj csupán csak annyi, hogy Augustine túlontúl magasról szarik az olyan, számára jelentéktelen titulusokra, mint a prefektusság, jószerével a tanárok is alig bírnak vele. A mugliknál már rég rásütötték volna, hogy SNI-s, netán feltűnési viszketegséggel küzd és ráférne egy pszichológus, akihez nem restek eljáratni.
Már épp belelovallná magát, hogy végre lesz egy kis akció, amikor Zalán veszi át a szót. Unottan, mintha csak szívességet tenne emeli rá pillantását – ez idő alatt Zente vehet egy mély levegőt és összeszedheti nem létező bátorságát -, hogy jól szórakozva hallgassa végig az ideges nyavalygást. – Azért ne szívd mellre a dolgot. Épp az imént láttam pár galambot repkedni, ha elég ügyes vagy, szerzel magadnak másikat – ha mindez nem lenne elég, pofátlanul idegesítő módon mosolyodik el, majd megrántja a vállán hanyagul lógó táska pántját. Addig örüljön a kis csicska, míg kedve nem szottyan újfent gyújtogatni, mert akkor aztán lesz nagy sírás-rívás.
- Bocs fiúk, de baromira untat ez a beszélgetés, viszont mivel úriember vagyok, beengedlek Titeket magam előtt a körletbe – még karjával mutatja is, mily nagyvonalú. Persze félhetnének attól, hogy egy csinos átokkal repítik fenékbe őket, ám mind jól tudják, hogy Augustine eszköztárában előbb szerepel fizikai erőszak, semmint pálcát rántson – ámde nem csak folyosói legenda, hogy ilyen esetben is remekül megállja a helyét. Hiába, a Durmstrangba nem Somogyik jártak, megedződik ott az ember fia.
Augustine René Meurice
Diák Levita (H), Ötödikes diák


Au | the Bully
RPG hsz: 41
Összes hsz: 62
Írta: 2021. szeptember 21. 19:08 Ugrás a poszthoz

S z e x i   T a n á r n é n i

Bizonyára a pokolba jut ezért – no nem csak ezért, ez pusztán a számtalan okok egyike lesz. Lefeküdni a tanárával, majd szándékosan kellemetlen helyzetbe hozni, szemtelenkedni, pimasz módon feleselni? Szinte látja maga előtt Keserűt, ahogy újonnan mesél a régi szép időkről, mikor még ő volt fiatal. Megéri? Ha visszagondol a múlt éjszakára, nem tesz fel ilyen bárgyú kérdéseket, hiszen annak ellenére is megismételné, hogy tisztában van vele, a nő az oktatója.
- Alig várom a büntetést… - hanyagul dől hátra, ám mivel a hangsúlyt felvitte a mondat végén, a jelenlévők mind visszafojtott lélegzettel várják annak baljóslatú végét. Csalódniuk kell azonban, hiszen nem egy ’de’ vagy ’viszont’ követi, még csak nem is valamiféle arcpirító sértés. Épp ellenkezőleg. – tanárnő – ahogy ajkai formálják a szót, ahogy hangja játszik a magán- és mássalhangzókkal, az ember hátán végigfut a jeges hideg. Már persze annak, akinek fogalma sincs, mi történt kettejük között. Ami Catherine-t illeti, inkább érezheti a perzselő tüzet, hiszen nem kell a régmúltba nyúlnia, hogy felidéződjön benne Augustine hangja, ahogy vágyainak nyomatékot adva bírta rá egy s másra.
A feladat hallatán mindenki izgatottá válik, ami valószínűleg a tinik teszteléssel kapcsolatos indokolatlan lelkesedését hivatott alátámasztani. Csupán Augustine az, aki le sem veszi tekintetét a szőkéről, hiába fordul el. Jobban szemügyre veszi a fenék kerekségét, a vékony, mégis fognivalót bőven rejtegető combokat, amikor pedig megfordul, hogy a tesztlapokat felmutassa és elkezdje kiosztani, nem feledkezik meg a szinte körzővel rajzolt mellekről sem.
Amikor a nő mellé ér és igyekszik mindenféle figyelemre méltatás nélkül elé helyezni a papírt, Augustine épp akkor mozdul, hogy az asztal fölé görnyedjen és mit ad isten, végigsimít a szabadon maradt bőrfelületen a lábon. Szexuális zaklatás? Az sem kizárt, hogy Cath valahonnan, ki tudja honnan, talán csak gondolatainak hátsó szegletéből hallani vél egy alig érthető „ribanc” kijelentést, de mivel rajta kívül senki nem hallja, ezáltal fel sem kapja rá a fejét, hiheti maga is, hogy csupán képzelete játszadozik vele. Pedig hatalmas tévedés, mert a levitás az.
Augustine René Meurice
Diák Levita (H), Ötödikes diák


Au | the Bully
RPG hsz: 41
Összes hsz: 62
Írta: 2021. szeptember 21. 19:10 Ugrás a poszthoz

A   V ö r ö s

Talán ha tudná, mit okoz mindazzal, amit tesz, visszafogná magát és nem tenné, amit tesz. Mégsem így történik, nevetése nem akar szűnni, s mikor a nagyterem különböző zugai csatlakoznak hozzá, akkor érkezik el a pillanat, mikor a megaláztatás megkezdődhet. Ó, mert bizony a lány szándékos meglökése pusztán a gyenge kezdet volt, semmi ahhoz képest, ami mindezek után rá vár. Becsmérlő szavak, kegyetlenül villanó zöldesbarna szemek, mindaz, ami Ramóna legsötétebb álmaiban üldözheti a lányt, ki a világból.
- Hát persze, mi mást várhattam volna. Gondolom ezeket az ócska göncöket is… szereted – ahogy kihangsúlyozza az utolsó szót, meghűl az ember ereiben a vér. Lesajnálóan méri végig ismét a navinést, hisz rengeteg megjegyzést tehetne még a megjelenésére. Elnyűtt, kinyúlt felső; kopott, régi farmer, épp csak a szentlélek tarthatja egyben az anyagot, mindez kombinálva egy agyontaposott cipővel. Nem segít sokat, hogy smink nélkül, természetesen bongyor, vörös hajjal kell szembenéznie az egész világgal, ami jelen helyzetben nem áll másból, csak Augustine-ból és kegyetlen szavaiból.
Figyeli, ahogy esetlenül a hajába túr, ezzel még jobban összekenve magát, s újabb kukoricapehely darabokat hullajtva szét. Undorodva mozdul ajka, mégis valami különös érzés fogja el, mikor tekintete találkozik áldozatának elesett, tehetetlen lélektükreivel. Most kell mondania valamit, gondolja, mégsem jönnek ki hangok a torkán. Pontosan tudja, mi ül most azokban az íriszekben, s milyen fájdalom rejtőzik mögöttük, hiszen ha másképp is, de átélte. Ugyanígy nézett édesanyja után akkor, mikor a nő megragadta ikre kezét és magával vitte, míg a fiút egyedül hagyta rigorózus apjával. Ám ahogy akkor anyját hidegen hagyta néma esdeklése, hirtelen a levitás szíve is kővé dermed. Az élet nem egy mesefilm, a gonoszokból nem lesznek jó emberek, a dolgok nem fordulnak jóra. Mindenki azt kapja, ami jár, s ha Rami nem képes kiharcolni magának, hogy békén hagyják, hát megtanulja a rögösebb úton.
- Sírni is fogsz? – gúnyosan csendül hangja, de úgy, hogy csak a lány hallja, más ne. – Jaj, a gonosz Augustine nekem jött és olyan jelentéktelen, mocskos senki lettem, amilyen mindig is voltam – affektálva mondja ki a szavakat, erősen túljátszva a dolgot, amitől csak még bántóbbá, még groteszkebbé válik az egész jelenet. A távolban még mindig nem érthetik kristálytisztán szavait, ám gyanakodhatnak, hogy nem épp kedvesen vigasztalja a lányt. – Szaladj a kukákhoz, talán még nem vitték el őket és találsz valami rongyot, amit felvehetsz ezek helyett, de jobb, ha sietsz. Mindjárt kezdődik az első óra – ridegen zárja mondandóját, ám nem mozdul. Mintha tényleg arra várna, hogy a lány felpattanjon és szaladni kezdjen, rohanjon. Ha nem is a kukák felé, de el. Meneküljön csak.
Augustine René Meurice
Diák Levita (H), Ötödikes diák


Au | the Bully
RPG hsz: 41
Összes hsz: 62
Írta: 2021. szeptember 28. 19:43 Ugrás a poszthoz

M a z o Z a z a Z a l á n   é s   C s i r a S o m o g y i

A pontosztás tényére ki sem kell nyitnia száját, elegendő csupán fél szemöldökét megemelnie és lesújtó pillantást vetnie Zentére. Merthogy az ajánlat nemes egyszerűséggel szót sem érdemel. Természetesen ezt Zalán is egyből felismeri, ám pechére a levitást kimondottan szórakoztatja, hogy feldühítheti az elsőst. Ami azt illeti, végre egyszer nem ő fog balhét kezdeményezni, így Keserű irodáját ha meg is kell látogatnia, gyorsan kiiszkolhat majd. Hollósi úgyis megteszi azt a szívességet, hogy leüli az ő büntetését is.
- Mit nem értesz Somogyi? Megtaláltam, megtetszett, az enyém. Bárki is hagyta el, már ha tényleg Hollósi volt az, legközelebb jobban vigyáz a cuccára - azt már nem teszi hozzá, hogy ugyan fel is dughatja magának a bagolytollát, olyan szinten hidegen hagyja mindez. Mégis, a megérzéseiben ritkán csalatkozik, így bár figyelmének tetemes részét Zentére irányítja, nem veszíti szem elől Zalánt sem, aki végzetes hibát követ el azzal, hogy perifériájában marad. Azt ugyan nem látja, hogy mit tátog a legkisebb klántagnak, nincs is szüksége ilyesmire, hiszen ahogy a varázsige elhangzik, azon nyomban lök egyet Zentén, remélhetőleg kellően nagyot ahhoz, hogy vagy seggre, vagy pofára essen. A táska magatehetetlenül - mint minden normális táska - zuhan a padló felé, s el is éri azt, így Zalánnak való igaz, van lehetősége rámarni, ám nem jut messzire, mert ahogy menekülne a zsákmánnyal, Augustine a szó szoros értelmében a pólója nyakánál csípi el és egy erős rántással húzza vissza, az a csoda, ha nem esik el a levitás és talpon marad.
- Halott ember vagy - ezzel pedig nem feltétlenül viccel, hiszen épp csak kiejti száján a szavakat és nyúl is a vézna elsős karjáért, amit egy hirtelen, kimondottan erős mozdulattal ránt hátra azzal a feltett szándékkal, hogy teketóriázás nélkül el is törje azt. Természetesen a pálcahasználó kezet választja, hadd fájjon és hadd legyen maradandó. Akár reccsen a csont, akár húzódik, szinte rögvest kirúgja alóla a lábát, hogy térdre rogyjon. Védekezni ugyan van esélye, de ha rosszul csinálja, homloka azonnal megcsókolja a padlót, mivel Augustine Zalán hajába markolva - és jól meg is tépve azt - erőteljesen a padlózatba veri fejét. A koponyája biztosan nem törik be, de ha az érkezést orral tompítja, a törés garantált. Plasztikai sebészet ingyen: senki sem mondhatja, hogy szűkmarkú lenne.
Bár fizikailag teljesen lefoglalja Zalán péppé verése, perifériájában lankadatlanul figyeli, mire készül a legifjabb Somogyi. Akár sportszerűtlenül készül átokra, akár segítségért rohan, a francia tudni fogja és mindenki megnyugodhat: ha nem most, később kamatostul visszaadja majd. A segítségkérést ellenben nem kívánja megakadályozni. Talán jobb is, ha valaki közbelép, ezt még ő sem tagadhatja.
Augustine René Meurice
Diák Levita (H), Ötödikes diák


Au | the Bully
RPG hsz: 41
Összes hsz: 62
Írta: 2021. október 8. 22:54 Ugrás a poszthoz

M a z o Z a z a Z a l á n   é s   C s i r a S o m o g y i

Zente baba, nem vagy alkupozícióban. De persze miért is ismerné fel, hogy minden szava hiábavaló és küzdjön bármennyire is, végül nem akadályozhatja meg az elkerülhetetlent, miszerint verekedés törjön ki. Kései a bánat, ebugatta a gondolat: mire figyelmeztetően rákiáltana Zalánra, addigra a varázsige elhangzik és a türelméről egyébként sem híres francia pillanatok alatt határoz úgy, hogy jól esne neki verekedés helyett egy kellemes hangulatú verés. Hollósi minden létező eszközt a kezébe ad ehhez, hiszen nem egyszerűen pálcát rántva varázsigével támad, hanem még lopni is próbál tőle, ám jóval korábban kell felkelnie, ha Augustine-t akarja átverni.
A reccsenés szimfónia valódi zene füleinek, ám nem hagyja, hogy az elégedettség ezerarcú komfortja elárassza testét, hiszen szívére téve kezét pontosan jól tudja, hogy a koncert még csak most kezdődik. Ahogy a kezei között térdre hanyatló fiú csontja a padlónak koppan, már tudja, hogy nyert, ezen pedig még az sem változtathat, hogy Hollósi automatikus fordítja némiképp oldalra fejét, így a csattanás elkerüli orrát. Hiába minden, halántékának finom, vékony bőrrétege felhasad, s mikor felemelkedik, lassan, de jól láthatóan kezd szivárogni a vér a sebből. Nem kétséges, hogy Augustine itt nem állna meg, ám a hátára csimpaszkodó Somogyi megzavarja idilli tevékenységében. Nem azt mondom, hogy megakadályozza, inkább olyan, mint egy szemtelen légy, ami állandóan az ember ebédje felett repked. És hát, mint tudjuk, addig jár a korsó a kútra, ugyebár...
A Protego, bár elsőre jó ötletnek tűnik, létjogosultságát veszti, ugyanis a haját markoló kéz enged a szorításon, s pár hajszálon kívül többtől nem is szabadítja meg a koponyát. Zente viszont nagyon keményen küzdött azért, hogy a következő pillanatban Augustine felegyenesedjen és mindkét kezével a gyenge karokra markoljon, majd lerázva azokat megpördüljön tengelye körül és visszakézből orrba vágja - természetesen ököllel - a prefektust. Elképzelhető, hogy rosszul céloz és arcon, netán állon találja a másikat, ám egy lendületből érkező ütés, érje bárhol is az áldozatot, kellemetlen élmény. Ha el is találja, csonttörés nem valószínű, ellenben a sok-sok csillag és az éles fájdalom garantált. - Mondtam, hogy csak egy okot kell adnod Somogyi - keze kinyúl a fiúért, megragadja annak pólóját és közelebb rántja, szinte vicsorog és, hacsak Zente nem elég gyors, nem kerülheti el, hogy Augustine jobbja megismerkedjen gyomorszájával, s ezt a kapcsolatot túlságosan gyorsan mélyítse el mérhetetlen kínok között. Érik az a tanári segítség.
Utoljára módosította:Augustine René Meurice, 2021. október 11. 09:16
Augustine René Meurice
Diák Levita (H), Ötödikes diák


Au | the Bully
RPG hsz: 41
Összes hsz: 62
Írta: 2021. október 18. 01:28 Ugrás a poszthoz

M a z o Z a z a Z a l á n   é s   C s i r a S o m o g y i

Zalán elpáholása pusztán a szolid kezdet volt ahhoz képest, ami még a dologból kikerekedhet. Nem foglalkozik a sérülések súlyosságával, sem azzal, hogy egyre többen gyűlnek köréjük és hüledeznek, vagy épp izgatottan szurkolnak, ki ennek, ki annak. Az esélyek persze nem kiegyenlítettek, Augustine majdnem egy fejjel Zente fölé magasodik, s mind a kosárlabda, mind a verekedésben szerzett tapasztalata behozhatatlan előnyt biztosítanak a számára. Nem sokkal van jobb helyzetben Hollósi sem, aki fizikai hiányosságait eszével és varázserejével próbálja pótolni, egyébként ügyesen, hiszen remek helyzetfelismeréssel használ megfelelő bűbájokat. Egy párbajban bizonyosan megizzasztaná a franciát, ám sokat kell még arra várni, hogy a keze rendbe jöjjön és képes legyen ismét használni. Nem a mugliknál vannak, ám hiába minden, a törött csont, az törött csont. Sohasem lesz már ugyanolyan, mint annak idején.
Minden figyelmét a legifjabb Somogyi köti le, aki először arcának közepébe kapja az áldást, ez pedig tökéletesen elegendő ahhoz, hogy eleredjen orra vére. Augustine arcán gonosz vigyor jelenik meg, hisz hiába mondják, nem szép dolog a kisebbet bántani, azért jól esik. Pólójánál megragadva az aprócska, vékonyka testet hagyja, hogy egy ideig vergődjön, mígnem megemeli a textilnél fogva és úgy vágja gyomorszájon. Ez az a pont, amikor háta mögül felhangzik a kissé lestrapált Zalán kiáltása. - Mi van Hollósi, nem volt még elég? - nem kérdés, hogy készen áll-e visszatérni háztársai közül a szemtelenebbik csépelésére, ehhez azonban Zentétől kellett megszabadulnia.
Mintha valami nehezebb, izgágább rongybabát hurcibált volna, egyszerűen letette a talpára és egy erős, irányított lökéssel, bal lábfejét kitéve a levitás elé egyenesen Zalán irányába taszította teljes erőből. Elég, ha megbotlik és egy picit kótyagosabb, s máris kész a csőcselékből álló kupac. Szemében egyértelműen ég a láng: bármikor folytatja, amit elkezdett, s ehhez már különösebb ok sem kell. Azt ugyan nem tudja, a prefektus hová küldte végül azt a szerencsétlent, akinek segítséget kéne hoznia, de jobb, ha sietnek, mert hamarosan már csak a takarítókra lesz szükség. Közelebb lépdel, hogy lerántsa Zentét Zalánról, s egy gyors mozdulattal kirántsa a fiú kezéből pálcáját. Nem baj, ha meg is kell küzdenie vele, akkor valószínűleg szíves örömest üt teljes erőből a törött karra, hátha ez ad némi ösztönzést a pálcától való megszabadulást illetően. Ha megszerezte, a tőle megszokott lazasággal és magabiztossággal fordul körbe.
- Na, összetörjem? - a körülöttük állók közül néhányan rögtön visszafojtják lélegzetüket, míg mások suttogni kezdenek. Nincs egy olyan diák sem, aki egyértelműen kiállna a nem vagy az igen mellett. - Nem hallom, összetörjem? - egyértelmű, hogy itt már csak Keserű segíthet, különben Hollósi a csontjain kívül a pálcájától is meg fog szabadulni záros határidőn belül.
Augustine René Meurice
Diák Levita (H), Ötödikes diák


Au | the Bully
RPG hsz: 41
Összes hsz: 62
Írta: 2021. november 1. 20:44 Ugrás a poszthoz

H o l l ó s i - K e s e r ű - S o m o g y i

Tán még ő maga sem tudja, meddig képes elmenni és hol az a határ, amit nem kellene átlépnie. Az, hogy félholtra verte Zalánt és Zentének is igencsak durván nekiesett, hirtelenjében semmit sem jelent. Az a folyamatos düh és harag, ami benne forrong – kiváltképp a testvérével való találkozás és tökéletességének árnyékában való létezés óta -, most már bírhatatlan. Nem is tudná megmondani, miért gyűlöli Somogyit vagy a kis barátját, miért lopta el a tollat és miért jelent olyan hatalmas örömet neki, hogy látja szenvedni a két fiút. S hogy vége lesz-e valaha is ennek, azt talán csak az a diák tudná megmondani, aki elrohant házvezetőjükért, aki még mindig sehol sincs. Augustine pedig egyre inkább nyeregben érzi magát, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a prefektust rongybabaként dobva félre útjából Hollósi pálcájáért nyúl. A makacs fadarab újra és újra felizzik kezei között, hisz mind tulajdonosa, mind újdonsült birtoklója iránt szeszéllyel és gőggel viseltet. Nem akar engedelmeskedni, de a francia nem is kíván varázsolni vele, ó dehogy, neki egészen más tervei vannak.
- Békén hagylak… Miután végeztem itt veletek – gonosz vicsorba fordulnak ajkai, s bár lendítené a pálcát, hogy a tömeg egyetértését, avagy ellenkezését figyelmen kívül hagyja, csakhogy ekkor olyasmi történik, amit még Mózes is megirigyelt volna annak idején. A tömeg szétválik, s megjelenik Keserű professzor, a mozdulatsor pedig megáll a levegőben, mi több, mielőtt a fiú leengedhetné kezeit, a pálca ki is reppen ujjai közül. Ugyan nem kétséges, hogy egy hevesebb pillanatában, megfeledkezve magáról pálcát rántana tanárára, ez nem most fog bekövetkezni. Mindkét kezét, immáron üresen vágja zsebre és pont ugyanolyan semmitmondó, flegma arckifejezéssel vizslatja a földön heverőket, mint Keserűt. Nem úgy tűnik, mintha foglalkozna tetteinek következményével.
- Zalán rám támadt a pálcájával. Mikor ezt nehezményeztem és rendezni próbáltam a konfliktust, igaz, kissé hevesen, Zente is nekem esett. Erősebb voltam, van ilyen – az a helyzet, hogy szavai egyszerre tükrözik a színtiszta igazat, s mégis ízig-vérig hazugok. S hogy bevigye az utolsó találatot, természetesen hozzáfűzi a történet kiindulópontját is. – Zalán, bár nem volt bizonyítéka, azzal gyanúsított, hogy elloptam a vacak tollát, amit egyébként a folyosón találtam. Mikor nem akartam visszaadni, úgy döntött pálcát ránt, tán nem tűröm ölbe tett kézzel – itt azért már van némi ferdítés a sztoriban, ám csak a toll eredetét illetően. Hogy mindez miért indokolná azt, hogy saját háztársait – vagy egyáltalán bárkit – így megverjen, arra persze nem derül fény, de mivel Keserű éppen elég balhé miatt varrta be Augustine-t, számára bizonyára nem lesz meglepő, hogy tárgyalási technikák bevetése helyett nyers erőhöz folyamodott a fiú. Még ha drasztikus is a végeredmény, kiszámítható. Hogy ez felmenti-e bármi alól a levitást, egyértelműen nemleges választ kell adnom, ám a tény, hogy életében talán először nem ő volt a kezdeményező, kellő meglepetést okozhat még Keserűnek is.
Augustine René Meurice
Diák Levita (H), Ötödikes diák


Au | the Bully
RPG hsz: 41
Összes hsz: 62
Írta: 2021. november 1. 20:46 Ugrás a poszthoz

A   V ö r ö s

Vérszagra gyűl az éji vad. Természetesen Augustine-t nemhogy visszafogja a szeme láttára lezajló teljes összeomlás, épp ellenkezőleg, mohón táplálja éhségét. Látja szavai alatt megroppanni a navinést, aki ugyan mindent megtesz, hogy a sírás messzire elkerülje, az arcára van írva a döbbenet, a fájdalom, a megalázottság és a félelem. A félelem attól, ami ezután következik, mert bár abban biztos lehet, hogy a fiú egyetlen ujjal sem ér majd hozzá – s nem csupán azért, mert tanárok is vannak a terem végében -, egy embert sokkal könnyebb szavakkal megsemmisíteni. Míg a felszakadt bőr heggé szelídül, a törött csont összeforr, addig a lélek és szív sebei lassan gyógyulnak, s örökre izzó sebhelyként maradnak meg, melyet életünk végéig cipelünk. A levitásnak sem a pofonok fájnak, még csak nem is a folyamatos kiabálások, hisz a hangos szó nem ér már el hozzá. Az apja szeméből áradó megvetés, anyja hiánya és teljes érdektelensége irányába: ez az, ami végül gennyedzve ellepte bensőjét. Nem teszi boldoggá az, hogy Ramónát így látja, még csak kéjes elégedettséget sem érez. Biztonságban van. Amíg ő bánt, őt nem bántják, amíg félik, addig neki nincs oka félni.
- Nem hallottam jól, mit is mondtál? – egy hangyányival közelebb hajol, olyan ártatlanul, mintha nem az előbb alázta volna porig a vöröst. Szeplői szinte eltűnnek pirospozsgás, szégyentől égő arcán, a szemében csillogó sebezhetőség pedig húsbavágó. Mégsem áll le, egyszerűen nem képes rá, azt sem tudja, akarja-e, hogy szabadon engedje a másikat. Egy hang valahol mélyen legbelül azt súgja, hagyja végre békén, hiszen nem ártott semmit, ugyanolyan elesett, mint ő, ez a hang azonban az évek során olyan halkká csendesett, hogy Augustine nem hallhatja meg.
- Azt mondtam, hogy menj kukázni. Vagy netán én nem beszélek elég érthetően? – fogai közül sziszegi a szavakat, szemei fenyegetően villannak. – Esetleg szeretnéd, hogy segítsek? Lehet ezt is – látható, hogy ebből a segítségből nincs ember a földön, aki szívesen kérne. Inkább menekülne előle. Bármennyire is leblokkolt, bármekkora is a sokk, a lánynak muszáj megmozdulnia, mielőtt a levitás úgy dönt, finomnak tűnő nyers erővel indítja útnak. Nem fogja bántani, nem üti meg, nem marad majd fehér bőrén az ujjlenyomat. Sokkal rosszabb lesz az a megaláztatás, ami akkor következik majd, amikor a fiú kivezeti a teremből, majd egy könnyed varázslat segítségével beledobja egy kukába. Mert ez utóbbit viszont biztos lehet benne, hogy megteszi.
Augustine René Meurice
Diák Levita (H), Ötödikes diák


Au | the Bully
RPG hsz: 41
Összes hsz: 62
Írta: 2021. november 1. 20:47 Ugrás a poszthoz

S z e x i   T a n á r n é n i

A tűzzel játszik, amikor Catherine-nel incselkedik, elvégre nem szimplán büntetőmunkára ítéltetett, hanem egyenesen kihívta maga ellen a sorsot. Jó kérdés persze az, hogy melyikük számára lenne szerencsétlenebb, ha húzogatnák egymás bajszát? Netán Cath járna rosszabbul azzal, hogy kirúgatná Au-t egy ponton? Vagy a nő ütné meg a bokáját azzal, hogy a fiú egyszerűen csak elárulja, szexuális viszony volt közöttük, még ha csak egyetlen éjszakára is? Nehéz döntés, ebből kifolyólag egyikük sem kíván a szükségesnél idegesítőbbé válni – csak Augustine. Ő túlságosan élvezi a helyzeti előnyét, hogy szegény diákként megtévesztették és leteperték, mert bizony gondolkodás nélkül írná le így a szituációt, ha a helyzet megkívánná.
Most azonban nyoma sincs ilyen drasztikus következményeknek, csupán a nő igyekezetének, hogy elfeledtesse az óra elején történt incidenst, amire a diákok természetesen felfigyeltek. Minden olyan balhé, melynek részét képezi a francia, igen nagy érdeklődésnek örvend, s a tény, hogy már a tanév első óráján, az első találkozáskor összetűzésbe keveredik a csinos tanerővel, bizony igen sok szóbeszédre adhat okot. Ha lélegzetvisszafojtva nem is figyelik minden rezzenésüket, vannak, akik néha még oda-odasandítanak a levitásra, figyelvén a reakcióit. Kár, hogy semmit sem tudhatnak meg belőle, ugyanis teljesen közönyös arccal hallgatja az instrukciókat, csupán akkor felejt el teljes csendben lenni, amikor elhalad mellette Cath. Ez a tökéletes időpont arra, hogy keze véletlenül simítson végig a szoknya alól incselkedő lábon, s még egy alig hallható, valóban képzelődésnek ható pejoratív jelzőt is szabadjára engedjen. A nő sem lehet biztos abban, hogy valóban megtörténik-e, ám rezzenése elárulja, hogy amennyiben a szavakat nem is hallotta meg, az érintésre reagál.
Augustine ártatlanul pillant fel, azonban óvatos mosolyra húzódnak ajkai, ahogy a tanerő figyelmeztetően jelzi: ne merészelje még egyszer ezt megtenni. Ő persze flegmán vállat von, felírja a nevét a papírra és úgy tesz, mint akit lefoglal a teszt. Ez persze nincs így. Firkálgatja a betűket, rajzolgat – semmi obszcénre nem kell gondolni, csupán néhány olyan tárgyat, dekorelemet, amit a minap látott, mikor idejét Cath-tel mulatta -, a kérdéseket viszont esze ágában sincs elolvasni. Mikor már mások is mozgolódni kezdenek, egyszerűen hátradől és leteszi a tollát, mint aki végzett. Tulajdonképpen így is van. Amint felszólítják őket, hogy cseréljenek, kajánul, kárörvendőn adja át feladatlapját, hogy elvegye a másikét és hátradőlve figyel. Ha felszólítják a szerencsétlent, mit fog tudni mondani? Egyre izgalmasabb ez az óra.
Augustine René Meurice
Diák Levita (H), Ötödikes diák


Au | the Bully
RPG hsz: 41
Összes hsz: 62
Írta: 2021. november 1. 20:47 Ugrás a poszthoz

H a j a s b a b a

Elégedetten konstatálja, hogy az egyre sokasodó tömeg sugdolózva, mások igenlően pillantgatnak a kezében tartott könyv felé, mely a következő pillanatban lángra lobban. Mi tagadás, Augustine-t is elég nagyon elégedettséggel tölti el a látvány, s miért lenne ez másképp diáktársai esetében? A tankönyvégetés hagyománya igencsak régre nyúlik vissza, a mugliknál egyes helyeken rituálisan szokás ezt megtenni minden tanév végén. Igaz, itt most sem végről, sem rituális keretekről nem beszélhetünk, de ez nem jelenti azt, hogy ne volna az alkalom tökéletes.
Gondolja ezt mindaddig, amíg egy vékonyka srác elő nem bukkan az emberek sorfala mögül és oda nem verekszi magát, szinte teljesen a levitás közelébe. Kérdőn vonja fel szemöldökét, ám nem ő az egyetlen, aki magyarázatot vár. Ahogy belekezd az intelmekbe a házirendről és a szabályokról, néhányan ’fúj’-t kiabálnak, Augustine pedig csak gúnyos mosolyra húzza ajkait. – És mondd csak, mit fogsz csinálni, ha én mégis folytatom? – olyan lazasággal fordul háztársa felé, ami már önmagában bűncselekmény egy ilyen szituációban, azonban ez még csak a kezdet. Szív egy újabb slukkot cigarettájából, miközben a kezében tartott lapok szorgalmasan égnek. Fel van készülve arra, hogy esetleg a másik el akarná oltani a lobogó tüzet, netán a dohányt valahová messzire reptetné, ezt az örömet viszont nem óhajtja megadni neki. Amint kifújja a füstöt dönt és cselekszik.
Ha Boldizsár nem figyel eléggé, avagy nem elég gyorsak a reflexei, a fiú áldozatává válik, aki szemrebbenés nélkül fogja meg a lángoló könyvet és hajítja el. Fogalmazhatunk úgy, hogy elhajítja, a helyes azonban az lenne, hogy egyenesen a másik levitásnak dobja, lehetőleg úgy, hogy vagy saját tankönyvei, vagy ruhája lángra kapjon. Persze könnyen lehet, hogy egyik sem történik meg, de próba szerencse. Ha mást talál el, őt aztán az sem zavarja, vesszen mindegyik.
Augustine René Meurice
Diák Levita (H), Ötödikes diák


Au | the Bully
RPG hsz: 41
Összes hsz: 62
Írta: 2021. november 1. 20:49 Ugrás a poszthoz

Ő s z i   S z é l

Új tanév, új lehetőségek, mondá mindenki valaha, kivéve Augustine-t, aki természetesen ugyanúgy tervezte tölteni ezt az évet is, mint az előzőt. Balhékkal. Meglepő módon idén még egyetlen verekedést sem írhattak számlájára, de ez inkább annak volt köszönhető, hogy a szünetben apja kellőképp ellátta a baját és a széttört favállfa, valamint a bőröv nyoma még mindig ott éktelenkedett hátán. Nem fáj annyira és korántsem éget úgy, mint aznap, mikor a büntetést kapta és képtelen volt védekezni, ellenben ahhoz elég volt, hogy emlékeztesse a húzódás. Ha bárki azt hinné, ettől kevésbé volt kedve másokat szétütni, akkor nagyon tévednek, viszont ezúttal úgy volt vele, hagyja, hogy belé kössenek.
Mindig mikor így van vele, általában számításai be is jönnek, ám ezúttal nem egy tökös srác esik neki, hanem valami random csaj fordul felé a folyosón, kapja el és rángatja meg. A vállát markoló ujjak még érintik a nemrég szerzett sebhelyeket, emiatt pedig szíve szerint felszisszenne vagy elhúzódna. De vajon mi történne, ha valami kislány miatt megfutamodna? Ne, bele se gondoljunk.
Mivel alapelvei közé tartozik, hogy nőt nem bánt – legyen bármilyen idegesítő és semmirekellő is -, így mindkét karját használva lesöpri magáról a kezeket, majd ő maga ragadja meg a finomnál valamivel erősebben az eridonos felkarjait. – Az a szerencséd, hogy nőt nem ütök. Ettől függetlenül egyszer azért elmondom Neked is, hogy még te is megértsd – azzal a lendülettel erővel próbálja kibillenteni a lányt egyensúlyából és a mellettük lévő falhoz nyomni. Nem kifejezetten durva egyetlen mozdulat sem, így leginkább a váratlanság erejével csap le. – Ne üsd bele az orrod a dolgomba. Menj és nyalogasd a kis Somogyi és Hollósi sebeit, úgy látom te amúgy is nagyobb tököt növesztettél, mint amekkora annak a két madárnak együttvéve van – azzal elereszti a lányt, ám szemeiben gyilkos indulat csillan. Tudniillik, lehet, hogy fizikálisan sohasem bántana egy ellenkező neműt, de ki mondta, hogy adott esetben nem küldene rá átkot…? Nem operál tehát komoly erővel, inkább megfélemlítéssel és dominanciával reagál a heves kezdeményezésre. Persze, ha esetleg nekiesnek, meg fogja védeni magát, bár erre remélhetőleg semmi szükség nem lesz.
Augustine René Meurice
Diák Levita (H), Ötödikes diák


Au | the Bully
RPG hsz: 41
Összes hsz: 62
Írta: 2021. november 3. 14:33 Ugrás a poszthoz

Ő s z i   S z é l

A gúnyos megjegyzésre egyszerűen csak nem reagál, pontosan jól érzi, hogy a másik csupán kötözködni akar, kihozni a sodrából és olyasmire kényszeríteni, amit egyébként százezer százalékig megbánna. Néha jobb elengedni néhány megjegyzést a fülei mellett, semmint magára venni. Az viszont üdítő volt, hogy teljesen leblokkolt, mert Augustine ezt is akarta elérni.
A monológon fel kell nevetnie, hiszen a szarkasztikus riposzt is igencsak gyengécskére sikeredik. Ha azt hiszi az eridonos, hogy ezzel jól földbe döngöli a fiút, akkor bizony nagyon téved. - Milyen édes, hogy Hollósinak egy törpére van szüksége, különben nem tudja megvédeni magát - gonosz mosolyra ívelnek ajkai, ám ha szólna is a lány, bizonyára belé fojtja a szót az a tekintet, amelyet a levitás rávillant. Az ember azt hihetné, hogy valóban megcibálja és pofon fogja vágni, még úgy is, hogy ez nem áll szándékában. - Mesélj csak Törpilla, mit fogsz csinálni, ha megint bántom? Ha olyan bátran fogod kezelni a helyzetet, mint Zalán, mikor majdnem betörtem a koponyáját, csúnya vége lesz a dolognak - a végén már szinte sziszegi a szavakat, s talán pont azért, mert nem harsány vagy kiabál, jóval rémisztőbb a helyzet. Ugyanis ez azt jelenti, hogy Augustine-nak nincs szüksége közönségre ahhoz, hogy valaki tyúkszemére lépjen: ahogyan szarrá verte Somogyiékat a levitások gyűrűjében, élvezve a rá irányuló rettegéssel vegyülő figyelmet, úgy különösebb külső elismerés hiányában is szívesen kifésüli az összekuszálódott agyráncokat.
- Naaa, azért ne húzd fel magad - mosolyogva lép hátra egy lépést és már inkább tűnik szórakozottnak, semmint ingerültnek. Semmilyen fenyegetést sem vesz félvállról, ezért bár kívülről úgy tűnhet, elbagatellizálja a szituációt, nem felejt el résen lenni. - Menj, emberkedj tovább a többi előkészítőssel. Ja és ne felejtsd el pátyolgatni a legjobb barátnődet - egyértelmű, hogy ezzel a gúnyos jelzővel Hollósira céloz, s bár nem mozdul, láthatóan végzett. Azért annyira nem őrült meg, hogy hátat fordítson a lánynak: nem félelemből, pusztán józan paraszti ésszel végiggondolva is akkor lenne a legnagyobb esélye ellene Autumn-nak, ha hátba támadná a levitást. Nem adja meg ezt az örömet.
Augustine René Meurice
Diák Levita (H), Ötödikes diák


Au | the Bully
RPG hsz: 41
Összes hsz: 62
Írta: 2021. december 6. 23:17 Ugrás a poszthoz

É d e s   T e s t v é r e m

Nem tudatos, ahogy le-lemaradva egymástól közelednek a vasútállomás felé. Ez a dolgok rendje: elérkeztek az ünnepek, az iskolától szabaduló gyerekek pedig örömittasan rohannak a szerelvényhez, hogy pár órán belül már családjuk gyűrűjében meséljenek egy újabb izgalmas évről, mi több, az elsőről. Érdekes módon nem a hideg az egyetlen oka annak, hogy Augustine arca mindennemű boldogságot nélkülöz. Az emberek tán akkor vágnak ilyen fejet, amikor fogorvoshoz készülnek és tudják, nem ússzák meg egy egyszerű húzással: ebből gyökérkezelés lesz. Bármennyire is figyel egy része ikrére, gondolatai minduntalan apjához kanyarodnak vissza, aki minden bizonnyal értesült legújabb alakításairól. A balhéról Hollósival, a könyvégetésről, hogy másokat bánt és aláz meg, erre pedig csak hab a tortán a tény, hogy jegyei sem lettek sokkal jobbak, mint amilyenek eddig voltak. Az átmenő mindenből meglesz, ehhez kétség sem férhet, de ennél sokkal többet kéne nyújtania - főleg akkor, ha túl akarja szárnyalni Auguste-ot.
Mire gondolatmenete megállapodik a lányon, addigra az állomáshoz ér és szem elől is téveszti testvérét. Nagyot sóhajtva keresi meg a jelzőtáblát, hogy összepréselve ajkait vegye tudomásul, késik a vonata. Talán ez nem lesz az ő hibája és ép bőrrel keveredik ki egy újabb slamasztikából. Érdekes mód, bár lehetne feszült a gondolattól, hogy itt ragadt még egy kis időre, valójában mély megnyugvás keríti hatalmába. A legjobb az lenne, ha a járat nem is indulna, törölnék, a föld színéről is. Amíg viszont ez nem történik meg, addig is el akar helyezkedni valahol, ami nem más, mint az Auguste-t által foglalt pad másik fele.
Cuccait hanyagul dobja le a földre, s levágja magát is a szinte már jeges fadeszkákra. Némiképp lecsúszva a padon, lábait előrenyújtva, keresztbe font karral bámul maga elé, ám tudja jól, hogy álcája most nem működik. Hosszú idő óta először fáradtnak érzi magát, pont most, amikor a legerősebbnek kéne lennie. A sok gonoszság, kegyetlenség ahelyett, hogy feltöltötte volna, végül minden energiáját leszívta. Aurája nem áraszt dühöt, sem feszültséget, sokkal inkább nevezhető ez tehetetlenségnek és talán egy csipetnyi elkeseredettségnek. Amikor az Edictumot olvasta és meglátta testvére válaszát, nem akart hinni a szemének. Létezne, hogy maradt bennük egy szikrányi szeretet és összetartás is? Lehetséges, hogy mindketten emlékeznek azokra az időkre, amikor még együtt ünnepeltek és közösen bontottak ajándékot? Amikor anyjuk főztjének illata lengte körül őket a feldíszített karácsonyfa körül, apjuk pedig tapsolva buzdította őket, hogy menjenek és nézzék meg, mit kaptak? Ha egyetlen szemnyi is megmaradt ebből, akkor talán...
Lassan megemelve fejét a lány felé fordul. Volt ideje megízlelni a szavakat, mégis, ahogy megszólal, hangja idegen, szinte rekedtes, mintha nem az ő száján szöknének ki a szavak. Mégsem kétséges, hogy így van, s ezt ikre is be kell lássa, mivel egy ideje már csak ketten kuporognak a fagyban. - Mész haza anyához?
Augustine René Meurice
Diák Levita (H), Ötödikes diák


Au | the Bully
RPG hsz: 41
Összes hsz: 62
Írta: 2021. december 11. 20:55 Ugrás a poszthoz

Ő s z i   S z é l

Lepereg róla az érezhetően gúnyos megjegyzés, mely teljesítményét kívánja megkérdőjelezni.
- Bármily hihetetlen is, nem én kezdtem a balhét. De gondolom a pici szíved csücske ezt a részletet már nem osztotta meg veled - ez az a helyzet, amikor hülye emberek hülyeségeket csipognak, ám ezt már nem teszi hozzá. Halálos nyugalommal válaszol ellenben, mert tulajdonképpen az akkori eset nem az ő számlájára volt írható. Persze a toll kérdése felvet egy s mást, ám mivel nem bizonyítható, hogy valóban ellopta volna, teljesen esélyes, hogy találta, innentől fogva pedig Zalán támadt, ő védekezett. Jó, talán egy kicsit túlzásba vitte a dolgokat, de hát istenem, megesik, hogy a dolgok néha eldurvulnak.
- Nah, a húgomat még pártolom is. Nem is rossz ötlet. Viszont úgy gondolom, hogy túlságosan magasra pozícionálod magad - kárörvendőn nevet fel, majd jobbját kivéve zsebéből megpöcköli a jelvényt. - Ha azt hiszed, hogy ettől hatalmad van, akkor el kell keserítselek. Ez csak egy fém szar, te pedig egy jelentéktelen senki vagy, bár gondolom ezt a testvéreid árnyékában Te magad is pontosan jól tudod - visszamélyeszti szabadon lévő kezét a zsebébe és felvonja fél szemöldökét. Mindenki tudja, hogy Winter a nagymenő, akinek bandája van, aki rellonosként komoly befolyással van dolgokra. Aztán ott a kis ártatlan hugica, a kis angyalka, akit mindenki szeret. Hol marad a képletben Autumn? Ja, hogy sehol! Fantasztikus.
- Nincsenek barátaim - félvállról veti oda a választ, ám mielőtt elindulna a folyosón, természetesen nem hagyja ki a megszokott Augustine féle jótanácsot. - Neked viszont kellenének, mert ha így folytatod, sírva fogsz visszamenekülni a pöcegödörbe, amiből a nagyanyátok húzott ki Titeket.
Augustine René Meurice
Diák Levita (H), Ötödikes diák


Au | the Bully
RPG hsz: 41
Összes hsz: 62
Írta: 2021. december 11. 22:24 Ugrás a poszthoz

Ő s z i   S z é l

Mindig is ínyére való volt, ha elvethette a sulykot, tulajdonképpen létezése céljának tekintette, hogy mások életét megkeserítse, hátha ez enyhít az apjától kapott örökös bűntudaton, fájdalmon és csalódottságon. Látja, ahogy Autumn megtörik, hiszen ez történik. Pillantása üvegessé válik, tehetetlen lesz és nem szól egyetlen szót sem, mert nem tud. Augustine-nak nem is kellett sokáig keresgélnie, hogy megtalálja az egyik gyenge pontot, bár tagadhatatlan tény, hogy volna még mit mondania, amennyiben az eridonos úgy döntene, tovább feszegeti azt a bizonyos húrt.
Gúnyos mosolyra ívelnek ajkai: ő ne tudná? Amióta csak a szülei elváltak, egy utolsó szarházi senki, erre pedig nem átallják hol szavakkal, hol tettekkel emlékeztetni. A hátán izzó nyomok még mindig billogként vijjognak és folyamatosan rántják egyre mélyebbre a gennytől bűzölgő mocsokba. Mert a bensője, ami egykor kedvességet, odafigyelést, szeretetet és humort rejtett, valahol eltűnt, megsebezték, az pedig először csak elfertőződött. Megfelelő kezeléssel ott lett volna Augustine teljes valójában, ezt azonban nem kapta meg. Újabb és újabb vágások, szúrások kellettek ahhoz, hogy olyan mélyre ássa el sebezhető és egyben szerethető énjét, amilyen mélyre tán már visszanyúlni sem lehet. Ebből kifolyólag pontosan tudja, mit érez most Autumn, a bezárt kisfiú tükörképét lája az elhomályosuló íriszekben.
Mégis, arra nem számít, hogy szavai ilyen mértékban találnak célt. Nincs esélye elhajolni, ám igazság szerint akkor sem tenné, ha lenne. A lány tenyere hangos csattanás kíséretében találkozik arcával, ami szinte rögtön sajogni kezd, tán még feje is kissé oldalra bicsaklik. A falat bámulja pár másodpercig, hogy rideg, jeges tekintetével a lányra nézzen, aki most már nem csak összetörve van, hanem meg is zavarodott és hebegve próbál bocsánatot kérni.
- Nincs olyan dolog, ami jobban fájna az igazságnál Danvers. Ez a pofon erre a tökéletes bizonyíték - nem mosolyog, csak érzelemmentesen, kifejezéstelenül néz az eridonos arcába. Ha lehet, ez csak még inkább ront a helyzeten, mert legalább elégtétel lehetne az arcát csípő, égető fájdalom, egy apró könnycsepp szemének sarkában, mely fájdalmat sejtet. Azonban azon kívül, hogy folyamatos sajgás emlékezteti az ütésre, nem adja meg azt az örömet, hogy bármilyen reakciót is kicsikarjanak belőle. - Sajnálhatod. Takarodj innen, mielőtt vissza találom adni. Gyerünk.
Augustine René Meurice
Diák Levita (H), Ötödikes diák


Au | the Bully
RPG hsz: 41
Összes hsz: 62
Írta: 2021. december 11. 22:43 Ugrás a poszthoz

É d e s   T e s t v é r e m

Nem biztos abban, miért szólítja meg testvérét, talán nem is kellene, ám a kicsúszott kérdést a száján visszaszívni már nem tudja. Csak ül ott, Auguste arcát fürkészi, mégis közömbösen várja a választ. Nem akarja kimutatni, mennyire fájdalmas számára édesanyja hiánya, mennyire vágyik az anyai ölelésre és jó szavakra. Annyi keménység után lágyságot akar, azokat a kezeket, amik oly sokszor nyugtatták meg. Nem mintha ikre válasza megadhatná neki ezt, főleg annak tudatában, mennyire idegenül csengett az 'anya' szó levitásunk szájából. Mintha nem is ő mondta volna.
Valamire bizonyosan várt, ám nem feltétlenül kapta meg. Az apró hümmögésre biccent egyet és visszafordul az üres váró felé. Hallja ugyan a kérdést, de igazság szerint maga sem tudja, mit gondolt. Hova máshova mehetne? Apjukhoz biztosan nem, bár kétség kívül jobban örülne neki a férfi, mint saját fiának. Vajon mit lenne hajlandó megadni azért, hogy végre egyszer tökéletes gyereket kapjon és ne azt a selejtet, aki a nyakán maradt? Valószínűleg mindent. Az élet viszont nem kívánság műsor, így mindenki oda tart, ahová való: a saját poklába, vagy épp mennyországába.
Augustine René Meurice
Diák Levita (H), Ötödikes diák


Au | the Bully
RPG hsz: 41
Összes hsz: 62
Írta: 2021. december 12. 00:29 Ugrás a poszthoz

É d e s   T e s t v é r e m

A némaság ismét rájuk telepszik, nevezhetnénk ezt fagyos csendnek is, bár Augustine bizonyára nem tudná megítélni, mitől rázza jobban a hideg: az időjárástól, vagy a köztük húzódó érzelmi távolságtól. Mikor kezdte azt érezni, hogy a belőle kiszakított darabot vissza akarja kapni? Mikor gondolt először arra, hogy kapcsolódni akar és kérdezni, valami olyat tenni, amit már évek óta nem? Annak idején nem tudtak írni, mikor elszakították őket egymástól, s mire megtanultak, már szívből utálták a másikat. Mert mit láthat a gyermek szívének másik felében, ha a lenyomat, amit maga mögött hagy, csupán fájdalommal és elégtelenséggel társul? Minden nap azzal szembesülni, hogy nem lehetsz olyan tökéletes, mint az ikred, elindít egy apró, ám annál veszélyesebb gondolatot. Talán ketten alkotnátok egy egészet, azzal viszont, hogy elválasztottak benneteket, ösztönösen keletkezett egy jó és egy rossz. Az éteri lény tovaszállt, s nem hagyott maga mögött mást, csak ezt a szárnyaszegett ördögöt.
Kezeire pillant, melyeket nem védenek kesztyűk, tenyerét tanulmányozza, csupán néha pillant fel a kijelzőre, mely minduntalan egyre végeláthatatlanabb késést mutat. A szerelvény tán sohasem érkezik meg, ők pedig itt ragadnak. - Ja - halványan elmosolyodva biccent az elhangzó válasz mellé, ám tekintetét nem emeli meg továbbra sem elfagyott ujjairól. A görbe, mely egy pillanatig megjelent, az a keserédes vonalka el is tűnik, jeges szívét mégis mintha olvasztani kezdené a francia nyelv. Sohasem tudott máshogy beszélni, egyedül a fordítólánc segítette abban, hogy ez másképp legyen.
Felsóhajt, lélegzete ködként száll fel és tűnik el a váróban alig lézengők lehelete között. Minden más lenne, ha most odaülhetne a húga mellé és megfoghatná a kezét, megnyugtatva, hogy hamarosan hazaérnek és újra együtt karácsonyoznak. Azt mondaná neki, a fát már befaragta az apjuk, anyjuk pedig előkészítette a díszeket. Az is biztos, hogy fél évnyi távolmaradás után a lakásba lépve megéreznék a meglepetésből sütött finomságokat. A ház ereszei alatt fényes égők hirdetnék az ünnepet, ők pedig percekig állnának, hogy unásig ismételve nézhessék, amint a négy szín különböző programok szerint villódzik, halványul el, majd jelenik meg ismét, esetleg végigfut a tető alatt. A valóság persze korántsem ilyen idilli: már nem díszítenek ketten fát, már nem rakják fel az anyjuk által róluk mintázott díszt a fára és többé nem kóstolhatják a friss, még égetően forró baguettet, melyet eléjük tesznek az érkezésükkor. - Utálom a szünetet - idegesen teszi keresztbe egyik bokáját a másik lábán és hátradőlve fejét a falnak támasztja. Ki nem állhatja a tényt, hogy szembe kell néznie apjával. Inkább hallgatja napestig Keserű történeteit, csak ne kelljen hátán éreznie a bőrszíjat. Mégis, ezeknél az ütéseknél csak a tudat fáj jobban: úgy istenigazából egyik szülőjének sem kell.
Augustine René Meurice
Diák Levita (H), Ötödikes diák


Au | the Bully
RPG hsz: 41
Összes hsz: 62
Írta: 2021. december 20. 00:45 Ugrás a poszthoz

É d e s   T e s t v é r e m

Nehéz volna megmondania, mikor érezte azt, hogy itt a pillanat, szólni akar, beszélni, a pillanat egy töredékéig kapcsolatot teremteni az ikertestvérével. Túlontúl hosszú évek óta élnek és léteznek külön, mintha egymásból kiszakított magányos részek lennének. A csonkok, melyek róluk lógnak pusztán nevetséges kellékek, hisz az igazi seb nem elválásuk, hanem egymás ellen fordításuk. Egy szavas válaszok, félvállról odavetett mondattöredékek, ezek maradtak, s ez az, amibe Augustine belefáradt. Talán tökéletesebb a húga, okosabb, ügyesebb, jobb szívű, szinte már éteri, viszont néha azt érzi, nem képes tovább harcolni sem vele, sem ellene. Csak azt akarja, hogy ugyanolyan diák legyen, mint bárki más, külön elvárásoktól mentesen, ne kelljen olyasvalaki árnyékában élnie, akit szeretnie kellene gyűlölet helyett. Lehelete betölti az előtte elterülő teret, mielőtt semmivé foszlana, s a korábban kimondott szavak is élesen feszülnek közöttük. Mit lehet utálni a szünetben, hisz a család az egyik legjobb dolog, amit ember kaphat! Már amennyiben családnak lehet nevezni azt, amibe a fiú minden alkalommal hazatér és, ahonnan rengeteg, kisebb-nagyobb billoggal tér vissza. Emlékeztetés.
A kérdésre túlontúl lassan, mintha csak egy örökkévalóságig tartana fordítja Auguste felé fejét, hogy aztán ismét maga elé bámuljon és hanyagul megvonja vállát. Mit kellene mondania? Az igazat? A lány úgysem hinne egy fekete báránynak, bizonyosan azt állítaná, hogy a fiú hazudik és be akarja sározni apjukat, erre viszont semmi szüksége sincs jelen pillanatban. Épp elég baj az neki, hogy szembenézhet a sötét alakkal, aki minden szünetben hazavárja. Mégis azt érzi, mondania kell valamit, mondani akar valamit. - Szar otthon - ebben semmi konkrétum nincs. Sem a verések, sem a szidalmak, sem az állandó bűntudat és epe, mely feltörik újból és újból. A végtelen önutálat, ami gombócot növeszt torkában és eléri, hogy öklendezni kezdjen valahányszor megjátsszák, hogy ők igazi apa-fiú páros. Merthát apja néha megpróbál felszedni egy nőt, hazaviszi, olyankor pedig ódákat zeng magáról, Augustine feladata pedig pusztán annyi, hogy mosolyogjon és bólogasson.
Fogalma sincs, miért, de úgy érzi, inkább anyjával élne. Hagyná a fenébe a saját vonatát, titkon felszökne húga után a hozzájuk tartó szerelvényre és sohasem tekintene vissza. De vajon benézve az ablakon azt látná, amit jelenleg hisz? Egyáltalán volna még helye ott, ahová készül? Ismét Auguste-re néz, de nem szól semmit, csak emlékezetébe vési a lány vonásait. Ő sem boldog, no de miért is lenne? Nem tud még többet tenni a Bagolykőért, amíg otthon van... A lánnyal ellentétben Augustine-hoz nem jutnak el azok a szóbeszédek és igazságok, melyek ikre fegyelmezetlenségét, megkérdőjelezhető tanulmányi eredményeit taglalják, s bár az év végén nem hallotta felolvasva a nevét, talán csak a jövő évi listára fog felkerülni, hiszen sok a változás a régi iskolájához képest. Elkalandoznak gondolatai, s azon kapja magát, hogy még mindig a lány arcát fürkészi, így lassan, mintha mindez természetes lett volna, újra előre fordítja fejét és bámulja tovább a padlót. Fogalma sincs, mit kéne mondania, ami belefér annyi időbe, amit kaphatna a másiktól, így inkább hallgat.
Augustine René Meurice
Diák Levita (H), Ötödikes diák


Au | the Bully
RPG hsz: 41
Összes hsz: 62
Írta: 2022. május 11. 11:09 Ugrás a poszthoz

l o o k   a t   m y   D A B

Épp csak kilép az erkélyre, már kattan is az öngyújtó, a füst pedig felhőként száll fel feje fölé. Nem zavarja, hogy az egyik tanár is épp itt tölti az öt percnyi "hagyjon mindenki békén" idejét. A korláthoz sétál, hátat fordít neki, hogy az ajtón át lássa a rohanó diákságot. Hogy neki mennyi semennyi, arról nehéz volna beszélni.
Végül oldalra pillant és rájön, hogy a mélyen tisztelt tanerő nem más, mint szeretőjének férje, aki... Egy másik csávóval kavar. Nem igazán tudja felfogni, hogyan történhetett mindez, elvégre Catherine több, mint jó nő. Nagy mellek, feszes combok, kerek fenék, a szextudásáról már nem is beszélve. Persze idővel az is kiderült, hogy nem zavaró, amikor beszél, sőt egészen érdekes diskurzusokat is lehet vele folytatni, mely egy ponton meglepte Augustine-t. Ha már ilyen meghitten itt vannak, ideje, hogy feltegye azt a kérdést, amit a nőtől tapintatlanságnak érzett. - Maga meleg? - nem mintha Denistől kérdezve nem lenne ugyanannyira paraszt, egyszerűen csak más ez férfiak között. Az ő lelküket nem viseli meg annyira ez a téma.
Augustine René Meurice
Diák Levita (H), Ötödikes diák


Au | the Bully
RPG hsz: 41
Összes hsz: 62
Írta: 2022. május 11. 11:55 Ugrás a poszthoz

l o o k   a t   m y   D A B

Egy biccentéssel, a válasz tömörségéhez hűen reagál maga is, majd újabb slukkot szív cigarettájából. Ezt megbeszéltük. Illetve annyira mégsem, mert hát miért is ne feszíthetné tovább azt a bizonyos húrt? Köztudott, hogy Augustine nem az a könnyen kihátrálós forma, de még csak nem is az illedelmesen fejet hajtó, csendesen, szerényen beolvadó típus. Lehetne, de nem az, éppen ezért, bár Denis azt hihetné, akkor ennek itt most vége, újra szóra nyitja a száját.
- Pedig jó nő a felesége - minek titkolja? Az iskolában nem nyilvános Cath-tel folytatott viszonya, könnyen kirúgnák őket, ha fény derülne rá, azonban férje erről is tud, ahogy a nő tisztában van a férfi viselt dolgaival is. Általában, mert hát a sárkánytan vizsga tavaly csúnyán kiverte a biztosítékot nála. Emlékszik, hogy puffogott Cath, amikor elmesélte, azon az estén pedig többször is előkerült. Egészen pontosan minden alkalommal, amikor csinált vagy mondott valamit, feltette a kérdést, hogy ugye, hogy nem sárkány ő? Augustine pedig, jó diákhoz hűen csak bólogatott, hogy megkapja a maga jutalmát minden egyes egyetértés után - ezen ajándékok természetét az olvasóra bízzuk.
Augustine René Meurice
Diák Levita (H), Ötödikes diák


Au | the Bully
RPG hsz: 41
Összes hsz: 62
Írta: 2022. május 11. 12:19 Ugrás a poszthoz

l o o k   a t   m y   D A B

Efelől nem volt kétsége, elvégre ha a sárkányon kiakadt, mit érezhetett akkor, mikor kiderült, esetleg Denis közölte, hogy nem szereti a nőket? Nem kételkedik abban, hogy Cath ezt saját bukásaként, hibájaként élte meg, ami persze tipikus női dráma, hiszen a dolog nem itt csúszott el. A fickó volt selejtes.
- Én is sértésnek élném meg, ha kimelegednél mellettem - nem tudja, milyen indíttatásból kezdi tegezni a másikat, de úgy van vele, ha már baráti bagózásról és indiszkrét csevegésről van szó, ez már aztán nem oszt, nem szoroz. Egyébként nyilvánvalóan nem hiányos magyar tudása okozza a "kimelegedni" szó használatát, sokkal inkább a teljes ellentétbe állítás, ami a heterszexualitáshoz való visszatérést szimbolizálja. Hát ebben a fiúban egy költő veszett meg - nem is olyan mélyen.
- Nem panaszkodom - tárja szét karjait, hogy aztán ismét szájához emelje a dohányt és elszívja az utolsó slukkot is. - Azért sajnálhatod, nagy dolgokból maradsz ki - és itt most történetesen valóban méretekre céloz. E tekintetben úgy tűnik Augustine sem más, mint a többi kamasz: ha nőkről van szó, elkerülhetetlen, hogy a nadrágjában nyugvó toldaléka gondolkozzék helyette.
Augustine René Meurice
Diák Levita (H), Ötödikes diák


Au | the Bully
RPG hsz: 41
Összes hsz: 62
Írta: 2022. május 11. 13:28 Ugrás a poszthoz

l o o k   a t   m y   D A B

Nem hevesen, inkább csak megfontoltan egyetértően bólogat néhányat. Vajon mennyire szürreális az, hogy épp az őt megrontó tanár meleg férjével beszélget a nő figyelemreméltó idomairól? Ezer százalékig az.
- Hisztigép? - felvonja fél szemöldökét, majd egy gonosz mosoly ível ajkaira. - Ezek szerint mégis csak egy fiú bőrbe bújt nővel vagy. Lehet nem is vagy meleg - töprengőn vakargatja meg pelyhedző állát, hogy aztán kezeit zsebre vágja. Nincs neki baja Helvey-vel, lehetett ez volna Keserű is, ha Denis vele kavar, minden bizonnyal kifigurázta volna. Csak hát míg ex-házvezetője kimondottan heteroszexuális és nagy családban él, addig Belián... Ki tudja. Ezek szerint Denis társaságát élvezi hatalmas hisztirohamok között. Nők.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Augustine René Meurice összes hozzászólása (32 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel