Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

A vizsgaidőszak nem kis stresszel járt a legtöbb diák számára. Jómagam minden tantárgyból megfelelően felkészültem, így nem volt okom arra, hogy azon izguljak, nem fogok átmenni egyik tárgyból sem. Elég magabiztosan indultam neki a vizsgáknak, tudtam, hogy mindent megtettem azért, hogy a maximális teljesítményt nyújthassam minden területen. Meg sem fordult bennem az a gondolat, hogy akármelyik tárgyból is rosszabb jegyet fogok kapni a kiválónál, ugyanis mindig a tökéletességre törekedtem, a szüleim is erre tanítottak. Ráadásul voltak komoly céljaim, nem úgy, mint a legtöbb diáknak, akik csak tengtek-lengtek az iskolában nem nyújtva semmiféle kiemelkedő teljesítményt. Számomra fontos volt, hogy tovább vigyem a család jó hírnevét, kiváló jegyeket szerezzek, hogy aztán a későbbiek folyamán büszkén foglalhassam el a helyem szakmai és szociális szempontból is a társadalmi ranglétrán. Ezen a napon úgy gondoltam, hogy talán jót tenne egy kis séta a levegőn, amely segít kitisztítani a gondolataimat. Nem akartam nagyon távol kerülni a szobámtól, mert rövid időn belül vissza akartam térni oda, hogy tovább folytathassam a tanulmányaimat. Csupán egy kis kitérőt szerettem volna tenni, hogy kizökkenthessem magamat a megszokott környezetemből, ezáltal új erőt, energiát nyerve ahhoz, hogy felkészüljek a következő vizsgámra. A kastély falai közül kilépve az udvaron egyenesen magamba szívtam a friss levegőt, amely rendkívül jól esett. Úgymond, kicsit fel is élénkített, mivel egyáltalán nem éltem semmiféle koffeinnel, így magamra kellett hagyatkoznom, hogy felkelés után friss, üde legyek. Ez mondjuk sosem okozott számomra gondot, mindig is szerettem korán kelni, ráadásul viszonylat rövid időn belül magamhoz is tértem, ahogyan azt mondani szokás. Sétám közben megcsodáltam az udvaron lévő szökőkutat, amely az egész hely kincse volt, enélkül ugyanis egyáltalán nem nézett volna ki jól véleményem szerint a kastély külső része. Azt nem értettem ugyan, hogy mit kerestek az érmék az alján, ez ugyanis rettentően rombolta az összképet, mikor jobban megvizsgáltam az említett tárgyat. Hallottam róla, hogy sokan abban reménykedtek, hogyha érméket dobálnak a szökőkút közepébe, akkor teljesül egy kívánságuk. Számomra ez nevetséges volt, hiszen semmi valóságalapja nem volt az egésznek, és felfoghatatlan volt, hogy mégis miért hisznek egyes emberek ilyen buta rituálékban. Miután megláttam a sok érmét az udvar ékessége közepette, máris megváltozott a véleményem azzal kapcsolatban, hogy ez a hely gyöngyszeme, mivel a sok bedobált fizetőeszköz lerombolta az egész róla alkotott összképet. Hirtelen egy bölcsességnek szánt hang ütötte meg a fülemet, amely a szökőkút közepén elhelyezkedő szobor felől hangzott el:
"Aki szerénység nélkül beszél, nehezen fogja szavait a jó irányba terelni."
Nos, én az elhangzottakkal egyáltalán nem értettem egyet, ugyanis ez tipikus példája volt annak, hogy a legtöbb ember a szerénységet pozitív értelemben használta, jó erénynek fogadta el. Pedig a szerénység az én szótáramban negatív dolognak számított, ugyanis, ha valaki szerény volt, az mindig kevesebbet mutatott magáról a külvilág felé, mint amilyen valójában volt. Ha valaki például tökéletesen teljesített repüléstanból, akkor nem értettem, miért nem tudta azt felvállalni, és pont ellenkezőleg cselekedett. Ugyanis a nyilvánosság felé kevesebbnek állította be magát, mint amire eleve képes volt. Ha valaki remekel egy területen, azt igenis vállalja fel, mivel tény, hogy valóban ért az adott dologhoz, ez pedig egyáltalán nem számít nagyzolásnak. Ez tulajdonképpen annak a felvállalása lenne, hogy valójában mire képes az ember, illetve mihez ért. Tehát, ha valaki valamiben jó, akkor igenis tárja a nyilvánosság elé, hogy jó abban, hiszen ez az igazság, és nincs ebben semmi kivetnivaló. Ráadásul a szerény emberek megtévesztőek, mivel nem azt mutatják magukról, amire valóban képesek, ezáltal számomra negatív hatást keltenek bennem. Egyrészt lebecsülik önmagukat is akarva vagy akaratlanul, másrészt nem a valódi képességeiket tárják a világ elé, részemről ez a viselkedés nem pozitív dolog. Rögvest el is hagytam a szökőkutat, miután elgondolkodtam az elhangzottakon, közben pedig magamban mérgelődtem, hogy hogy lehet egy ilyen ostoba szobrot bölcsként beállítani a szökőkút közepére. Ugyanis ez teljesen megtéveszti az arra járókat, ez pedig egyenesen elfogadhatatlan. Ezekkel a gondolatokkal haladtam egyenesen előre, majd arra eszméltem fel, hogy valami nem stimmelt, mert valami keménynek ütköztem.
- Elnézést kérek, nem akartam neked ütközni, csak túlságosan lekötöttek a gondolataim - közöltem a fiúval, akivel sikerült összetalálkoznom. Rögtön feltérképeztem, hogy bizony nem egy súlycsoportba tartozunk, így próbáltam elkerülni az esetleges konfliktust is. Plusz, ha én tettem valamiféle rossz fát a tűzre, ami rendkívül ritkán fordult elő, akkor képes voltam elismerni a saját hibámat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A vizsgaidőszak és a szünidő után az új tanévbe belevágva rengeteg tanulnivaló és feladat várt rám. Ebben az évben is a kitűnő eredményre törekedtem, illetve hatalmas büszkeség lett úrrá rajtam, hogy beteljesült az egyik álmom, azaz prefektus lehettem. Nagyon komolyan vettem ezt a posztot, elhatároztam magamban, hogyha rajtakapok valakit kijárási tilalom idején a folyosón vagy bárhol máshol, azonnal jelentem. A szüleim megtanítottak rá, hogy a munkát sosem keverjük a magánélettel. Ennek megfelelően, ha úgy hozta a helyzet, akkor az is megkapta a méltó büntetését, aki közelebb állt hozzám. Nem mondom, hogy emiatt nem volt semmiféle lelkiismeret furdalásom, azonban a cél szentesíti az eszközt elvet figyelembe véve, nem akartam hibázni. Túl fontos volt számomra ez a pozíció ahhoz, hogy csupán szívjóságból szemet hunyjak bárki tette felett, és aztán  emiatt elveszítsem a prefektusi rangot. Az idei évkezdés tehát remekül alakult számomra, bár még nehezen hittem el, hogy olyan gyorsan elrepült az első évem a tanodában, és már másodikos vagyok. A mai napom is főként az ismereteim bővítésével telt, egy idő után már kezdem megéhezni, ennek fényében pedig úgy döntöttem, hogy elmegyek a konyhába valami harapnivalóért. Nagyon kihalt volt a folyosó, és az egész terület. Úgy tűnt, hogy a legtöbb embernek máshol akadt elfoglaltsága, mert csak épphogy lézengtek az emberek az épületben. A konyhába érve arra lettem figyelmes, hogy az egyik asztalon egy tál igen gusztusos sütemény foglalt helyet. Az illatuk és a kinézetük is igencsak csábító volt. Gyanús volt, hogy senki sem csapott még le rájuk. Alaposan körbenéztem a helyiségben, de senkit sem láttam a környéken. Mivel egy lélek sem tartózkodott a közelben, így arra gondoltam, hogy valószínűleg nincs is gazdájuk. Sőt, bizonyára a többi diáknak tették ki őket az asztalra, hogyha közülük valaki erre jár, az vegyen csak nyugodtan belőle. Ezt átgondolva arra a következtetésre jutottam, hogy semmi következménye nem lesz annak, ha kiveszek magamnak egy süteményt a tálból. Így is tettem, majd az egyik székre leülve elkezdtem majszolni a finomságot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A sütemény nagyon jó ízű volt, és egyben igazán tömény is. Szép lassan majszoltam el a kiszemelt édességet, épp a felét fogyasztottam el, miközben kezdtem magam egyre jobban érezni. Sosem ettem még olyan édességet, amitől ennyire megváltozott volna a viselkedésem. Egyre jobb hangulatba kerültem, és hirtelen minden gondom, kétségem elszállt. Nem gondolkodtam azon, ami idáig minden nap foglalkoztatott. Olyan érzés töltött el, mintha minden kötelességem elillant volna, és csakis a mának éltem, azaz a jelen pillanatnak. Számomra ez egyben ismeretlen érzés volt, emiatt valamiféle felszabadultságot éreztem, illetve egyfajta aggodalom is elfogott, amely a süti tovább majszolásával egyszerűen tovaszállt. Ahhoz szoktam hozzá, amire a szüleim tanítottak, azaz ne mutassam ki az érzelmeimet, ne mutassam magam sebezhetőnek stb. Viszont most egyáltalán nem tudtam kontrollálni az érzelmeimet, egyre távolabb kerültem önmagamtól. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy egyre felszabadultabb vagyok, és egyre éberebb. Ennek örömére tovább majszoltam a süteményt. A nagy nyugalom pillanatát egy váratlan vendég törte meg, aki amiatt aggódott, hogy mennyi sütit ettem idáig.
- Ez az első darabom. Csatlakozol? Van még bőven sütemény - kínáltam fel a lehetőséget a lánynak, aki rendkívül szimpatikus volt számomra, magam sem tudtam, miért. Ez a gesztus egyáltalán nem volt jellemző rám, de most úgy éreztem, hogy remek hangulatban vagyok, és bizony jól jönne egy kis társaság. Azt éreztem, hogy szükségem van valakire, akihez szólhatok, akivel megoszthatom a gondolataimat. Ráadásul süteményből sem volt hiány, úgy tűnt, hogy senki sem állt sorba érte, pedig nagyon finom volt, és bárki vehetett volna belőle, aki a konyhában kötött ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Netán francia vagy? Enchanté! - üdvözöltem a másikat a saját nyelvén. Már ha az volt, és nem tanulta. Bár szerintem ez volt az anyanyelve, mert eléggé ösztönösen ejtette ki ezt a szócskát a száján.
- Úgy látom, rossz napod van. Már egyszer elnézést kértem. Légy szíves ne rajtam vezesd le a feszültséget - válaszoltam neki nyugodt hangon. Sok ideges diákkal találkoztam már itt, és tisztában voltam vele, hogy előszeretettel vezetik le másokon a saját feszültségüket, ami számomra nem számított egy jó szokásnak.
- Egyébként, ha gondolod, megoszthatod velem, mi a probléma, ha tudok, szívesen nyújtok segítséget - ajánlottam fel a segítségemet neki. Végül is semmi különösebb elintéznivalóm sem volt, csupán levegőzni tértem ki ide. Legszívesebben a barátaim körében töltöttem volna el ezt a kis időt, de jelenleg senki sem ért rá, így egyedül kellett maradnom a gondolataimmal. A másikat végigmérve megfigyelem, hogy egy intelligens emberrel van dolgom, ez látszott a tekintetéből. A tulajdonságait tekintve nem lehetett rossz arc, viszont az lerítt róla, hogy a mai nap eléggé megviselte, és emiatt volt idegesebb a kelleténél, ami viszont számomra kényelmetlen helyzetet szült. Elég sok ilyen egyénnel találkoztam itt az intézményben.
- Valóban szörnyű napod lehet. Többször nem kérek elnézést. Légy szíves ne rajtam vezesd le a feszültséget - válaszoltam neki nyugodt hangon. Sok ideges diákkal találkoztam már itt, és tisztában voltam vele, hogy előszeretettel vezetik le másokon a saját feszültségüket, ami számomra nem számított egy jó szokásnak.
- Vagy akár mehetnénk is a dolgunkra - egyébként nem volt semmiféle különösebb teendőm, elintéznivalóm. Csupán levegőzni tértem ki ide. Legszívesebben a barátaim körében töltöttem volna el ezt a kis időt, de jelenleg senki sem ezt rá, így egyedül kellett maradnom a gondolataimmal. A másikat végigmérve megfigyelem, hogy egy intelligens emberrel van dolgom, ez látszott a tekintetéből. A tulajdonságait tekintve nem lehetett rossz arc, viszont az lerítt róla, hogy a mai nap eléggé megviselte és emiatt volt idegesebb a kelleténél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Elmajszoltam az első sütimet, ami valami eszméletlen finom volt, ráadásul utána sokkal jobban, felszabadultabban éreztem magam. Egy újabb darabkát vettem magamhoz, majd abba beleharapva hallgattam a másik mondandóját.
- Dehogynem! Van zene, hogyhogy nem hallod? Ráadásul egész jó! - nevettem el magam, majd ülve elkezdtem kicsit mozogni a zene ütemére.
- Zöld teát kérek. Az ugyanis felélénkít - tettem hozzá a választ a gyorsan a lány kérdésére.
- Júlia... Milyen szép név! Júlia nem akar a földön járni... Te is felmennél inkább a felhők közé? Hallottam egy ilyen számot az egyik szobatársam hallgatta - osztottam meg vele ezt a rém fontos információt.
- Hű, hát bármit, amit fontosnak tartasz... Mi a hobbid? Szeretsz táncolni? Nagyon akrobatikus beállítságúnak tűnsz - kérdeztem vissza a lánynál, és állapítottam meg amit leszűrtem róla.
- Milyen a Navie? Tényleg van saját unikornisotok? - kérdeztem tőle derűsen.
- Mindenesetre a Rellon-ban sokszor sárkányos a hangulat - tettem hozzá nagyon őszintén.
- Ne aggódj a tea miatt, meg van még itt finom süti is. De ha elfogytak, ugye elmegyünk bulizni egyet? - kérdeztem reménykedve Júliától.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Sosem értettem meg az olyan embereket, akik másokon vezették le a feszültséget, vagy attól tartottták magukat nagyobbra a többieknél, ha másokba belerúghattak. Úgy tűnt, hogy ezzel a sráccal nem lehet szót érteni, mert teljesen a rabjukká tették az érzései, ösztönei. Mindezek ellenére azonban megpróbáltam újra megütni vele egy normális hangnemet.
- Aúcs! - horkantam fel, mikor sikerült szépen seggre elvágódnom  a padlón. Annyira el voltam mélyedve a gondolataimban, hogy kianalizáljam a másik érzelmi világát, hogy észre sem vettem, milyen akadályt állított elém. Bele is kapaszkodtam segítő kezeibe, majd picit a hátsómat fájlalva  álltam fel egy köszönömöt elrebegve feléje.
- Igen, egy kicsit sikerült megütnöm, de nem vészes - válaszoltam neki, miközben a szárnyai alá vett, és szép lassan haladtunk előre. Nem tudtam, hogy honnan eredt ez a cicafiú kifejezés, úgy tudtam, hogy a fiatal kan macskákat hívták így. Ez most mindenesetre újdonság volt számomra, de hát ahány ház, annyi szokás...
- Nem vagyok svájci, se pedig francia. A kérdésedre válaszolva reggel fürödtem - válaszoltam a fiúnak komoly arccal. Nagyon kifinomult szaglása lehetett, ha valakinek a származását az illata alapján ítélte meg. Le a kalap előtte. Reméltem, hogy az aurori pályát választja majd, mert ott így biztosan remekelne. Eléggé megilletődtem, amikor magához húzott, és felajánlotta, hogy megharap vagy stílust váltok. Nem értettem, miben kéne változtatnom, és miért kaptam egy újabb becenevet...
- Nem kérek harapást, az viszont remek lenne, ha civilizáltan tudnánk egymással kommunikálni - reagáltam a mondandójára. Először megfordult a fejemben, hogy vámpírral van- e dolgom a harapás kapcsán, de ismeteteimet átvizsgálva gyorsan elvetettem ezt a gondolatot.
- Egyébként Kristóf vagyok, Rellonos prefektus, második évfolyamos - mutatkoztam be neki, ha már a sors keresztezte az útjainkat.
- Mondd csak, gondolkodtál már az aurori pályán? - kérdeztem tőle érdeklődve, mert kíváncsi voltam, hogy megfordult-e már a fejében ez a pályaválasztási gondolat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

A gondolataimból kiragadva magam egy ismerős csilingelő hangra lettem figyelmes, amelyre egy széles mosoly kíséretében reagáltam.
- Szia kedves Boglárka! - köszöntöttem vidáman. Tudtam, hogy a lánynak mindig megvoltak a maga céljai, viszont emellett nagyon pozitív kisugárzása volt, és megvolt a magához való esze, ami manapság sajnos ritkaságszámba ment. Már az idejövetelem elején megismerkedtem a lánnyal, és volt időm őt kiismerni. Szóval mindig szívesen kommunikáltam vele, mert mindig élt az adott helyzettel, és tudtam róla, hogy emellett jóindulatú, életrevaló volt.
- Szívesen elkísérlek. Én is szívesen vennék magamnak egy új könyvet. Elmegyünk a helyi könyvesboltba. Csak annyi a dolgod, hogy elmondod, milyen érdeklődésui körrel, tulajdonságokkal rendelkezik az adott illető, akinek könyvet akarsz venni - feleltem Boglárkának, majd, ha készen állt, indulhattunk is az említett könyvesbolt irányába. Tulajdonképpen jól is jött a lány kérése, társasága, mert egybevágott a saját célommal, illetve jóval tartalmasabb időtöltést jelentett ez számomra, mint céltalanul sétálgatni az intézmény udvarán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Pedig olyan finom, szinte eteti magát. Persze, jól van, hagyok. De ezt a második szeletet már megeszem - feleltem neki, majd nagy lendülettel elkezdem betolni a második számú sütit is. Már nem volt belőle túl sok, ugyanis a nagy részét már percekkel ezelőtt megettem. Közben kezdtem egyre felszabadultabban és boldogabban érezni magam.
- Ó, dehogynem! Milyen remek lenne a felhők között szálldosni! Tudod mit? Szálljunk együtt, repüljünk el jó messzire! Az csúcsszuper lenne! - válaszoltam a lánynak lelkesen, majd átvettem tőle a teát, amelybe belekortyoltam, és leraktam az asztalra.
- Rendben, rendben... Olyan vagy így külsőre, mint egy angyal. Lehet, hogy már a felhők között szárnyalok, csak még nem tudok róla! - folytattam a kommunikációt széles mosollyal, nagyokat gesztikulálva jókedvűen.
- Hű, akkor valóban rendkívül rugalmas vagy. Igazi kis légtornász lehetsz - válaszoltam Júliának lenyűgöző arccal. Én sajnos ezt nem mondhattam el magamról, mert szerintem elég merev voltam mindenféle mozgás terén.
- Azért nem vagyunk barlanglakók, de azért lehetne vidámabb a diákság. Nem sütnél nekik? Szerintem akkor mindenki boldogabb lenne. Sőt, még a tanárok is... - közöltem vele a jelenlegi álláspontomat, miközben befaltam a maradék sütit.
- Azta! Át tudtok változni unikornissá? - kérdeztem Júliától hüledezve.  Erre sosem gondoltam, azt sejtettem csak idáig, hogy van egy saját unikornisuk. Nem tudtam, hogy nálunk mi a helyzet...van egy saját sárkányunk vagy akkor mi is át tudunk változni sárkánnyá? - normál helyzetben ez meg sem fordult volna a fejemben, de most más szellemi állapotban voltam, mint ami a megszokott.
- Akkor mi magunk vagyunk a sárkányok? - kérdeztem vissza hüledezve.
- Akkor elkövetek a barátaimmal valami csínytettet, öhm... Ennyi. A szüleim keményen fognak, szigorú szabályok szerint élek. Csakis a célok számítanak, hogy elérjem őket, minden más megvan tervezve. Nem igazán van alkalmam úgymond kihágás elkövetésére. Szeretem a szüleimet, megvan, hogy kell élnem az életem, minden előre meg van írva, de ezt követni időnként nagyon nehéz. Nem egyszerű megfelelni az adott szabályoknak, de nem is szabadna most panaszkodnom. Tudom, hogy mindenki a lehető legjobbat akarja számomra, így csúnya dolog elégedetlenkedni. Az érzelmek csupán másodlagosak, de most nagyon előtérbe kerültek. Biztos nem megyünk el bulizni? - ittam egy újabb kortyot a teámból, majd átváltottam lelkizősbe, aztán pedig el akartam terelni a szót az egészről. Egyszerre lett rajtam úrrá a lelkiismeretfurdalás és a megkönnyebbülés egyaránt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Jóízűen elmajszoltam a második sütit is, közben egyre jobb kedvre derültem, és egyre energikusabb lettem.
- Legszívesebben nem adnék meg most úticélt, inkább csak úgy céltalanul lebegnék nem foglalkozva semmivel sem - pillantottam vágyakozó tekintettel a messzeségbe. Időnként fogtam volna magam és eldobva mindenféle kötelezettséget mentem volna távolabbi éghajlatra a szülői háztól. Persze nagyon szerettem a szüleimet, de sokszor úgy éreztem, túl sok felém az elvárás, amelyeknek egytől egyig meg kellett felelnem. Igyekeztem ezeknek eleget tenni, főleg, hogy előttem volt a cél, de néha jó lett volna megpihenni, vagy alkalmanként úgy viselkedni, ahogyan azt a korosztályom többi tagja tette. Persze ezeket az érzéseket mélyen elnyomtam magamban, azonban most a felszínre kerültek.
- Ez így igaz. Őrangyalnak születtél - helyeseltem nagy lendülettel, mert biztonságban éreztem magam a lány mellett.
- Hű, ez nagyon komolyan hangzik. Akkor ezek szerint a lepedőkön keresztül is tudsz rugalmasan közlekedni, értem én - kacsintottam rá vigyorogva, úgy éreztem egyre lazább leszek. Csak szét ne essek, akkor minden rendben lesz.
- Ó, süti és csak nekem? Mondtam én, hogy te egy igazi angyal vagy! - olvadoztam a kijelentése után. Nagyon rendes lány volt, igazán nemes gesztus volt tőle, hogy kizárólag nekem sütött süteményt. Azt már a süti hatására át sem gondoltam, hogy nem ismertük egymást idáig, és én dézsmáltam meg az ínyencséget...
- Rendben, nem fogom megosztani ezt a titkot senkivel, ígérem! - néztem őszintén a másik szemébe, már amennyire sikerült, de valóban komolyan gondoltam a dolgot.
- Nagyon titokzatos vagy! - kacsintottam vissza rá. Egye fene, őrizze csak meg a titkát. Ennyi neki is jár...
- Ó, értem. Akkor ti olyan kis különlegesek vagytok - válaszoltam neki nagy lelkesedéssel. Kicsit sajnáltam, hogy mi nem tudunk sárkánnyá változni.
- Tényleg? Menjünk! - ugrottam fel a teám mellől egyre vidámabban. Még sosem voltam a szüleim felügyelete nélkül buliban, partin... Sőt, még házi buliban sem. Nagy kaland volt számomra az önálló szórakozás, amelynek most úgy tűnt, eljött az ideje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Úgy tűnt, hogy valamilyen szinten mégiscsak dűlőre jutottam a másikkal. Látszott rajta, hogy nagy magabiztossággal bírt, ami igencsak dicséretes volt. Biztos voltam benne, hogy az ilyen tipusú emberek mindig is érvényesülni fognak az életben, legyen szó bármiféle szituációról. Persze az nem járt jól, akivel elszaladt az a bizonyos ló, de úgy tűnt, hogy a fiú nem ezek közé tartozik. Igaz, még a szavajárásán lehetett volna mit javítani a csúnya beszéd végett, de ez legyen a legkevesebb...
- Örülök, hogy megismertelek, Vince. Szép neved van. Öhm, nem értem, mire célzol. Sose kellett még pénzt kérnem senkitől. Viszont, szerintem még sokra fogod vinni az életben, mert megvan a kellő önbizalmad, és elég rátermett vagy - osztottam meg a gondolataimat az új ismerősömmel.
- Nos, nem tudom, de valami legbelül azt súgja, hogy tökéletes auror válna belőled. Megvan hozzá minden tapasztalatod, és a fizikai erőnléted is passzol hozzá - feleltem neki, miközben egyre közelebb lépett hozzám.
- Erről is beszélek részben, mert semmivel sem foglalkozva a másik intim szférájába vagy képes lépni. Ez igazi bátorságra vall. Ha ugyanezt képes vagy megcsinálni egy nálad nagyobb súlycsoportba tartozó egyénnel, akkor nyert ügyed van - ecseteltem Vincének a meglátásaimat, majd egy nagyobb lépéssel, egy könnyed mozdulat kíséretében kiléptem a másik intim zónájából.
- Ha az ember nem adja fel az álmait, bármire képes lehet - tettem még hozzá, bár úgy gondoltam, hogy ezzel a fiú is tisztában van. Ő azok közé tartozott, akik nem adják fel könnyedén az álmaikat, elképzeléseiket. Ha megvolt a megfelelő cél, akkor semmi sem állíthatta meg az embert, ha elég elszánt volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Egész jól szóba elegyedtem a fiúval, arra is gondoltam, hogy jó pénz fejében időnként móresre taníthatna néhány diákot, akik teljesen el vannak szállva maguktól. Nem említettem ezt meg neki, de megjegyeztem azt, hogyha bárhol erőteljes beavatkozásra van szükség, akkor rá biztosan lehet számítani.
- Az helyzettől függ, kivel hogyan viselkedem, de igyekszem mindenkihez pozitívan hozzáálláni. Nagyon szívesen. Ami a szívemen, az a számon típus vagyok. Amiket rólad elmondtam, azzal csupán az igazságot és a tényeket tártam eléd - válaszoltam komoly arccal, de legbelül nagyon jólesett a fiú elismerése.
- Ez az! Meglásd, kiváló auror lesz belőled - mondtam mosolyogva Vincének, bátorítani egyáltalán nem kellett, látszott, hogy teljesen beleélte magát a dologba.
- Apám a Varázsbűn-üldözési Főosztály auror-parancsnok helyettese. Szóval, ha valóban ezt a szakmát választod, tudok pár szót szólni az érdekedben - világosítottam fel új ismerősömet. A világ így működött, főként jó kapcsolatok révén kerülhetett be az ember komolyabb pozíciókba. Ezt már megtanultam otthon a szüleimtől.
- Egész jól eltaláltad ezt, ugyanis a későbbiek folyamán a minisztériumban szeretnék dolgozni. Mindenképp valamiféle szellemi munkát szeretnék végezni. Itt igyekszem kiválóan teljesíteni mindenből, és kihozni magamból a maximumot - vázoltam fel röviden a jövőbeli elképzeléseimet.
- Szereted a kviddicst? Hogy megy? - dobtam fel egyet a kedvenc témáim közül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Úgy tűnt, hogy a lány megértett, mert bőszen bólogatott a válaszomra. Valószínűleg ő már megtapasztalta, hogy milyen érzéssel járhat a céltalan lebegés, legbelül magamban pedig egyben irigyeltem és csodáltam is őt érte. Amikor elnevette magát a lepedős hasonlatomon, én is vele nevettem, mert viccesnek és mókásnak tűnt az egész szituáció.
- Ó, kérlek mutasd meg őket, szavad ne feledd! - egyszerűen kíváncsi voltam az egyéb képességeire. Rendkívül szerencsés ember volt, ha ilyen sok rejtett képességgel bírt, amit valószínűleg a nagyvilág elől is titokban tartott. Úgy éreztem, hogy nagy megtiszteltetésben lesz részem, ha egyszer úgy dönt, hogy megosztja velem ezeket a különleges képességeket.
- Bízhatsz bennem - kacsintottam újból a lány felé elendgedve egy édes mosolyt. Sose viselkedtem volna így józan ésszel, de most nem a szüleim tanításának a hatása alatt álltam.
- Jövök! - adtam választ az őrangyalomnak, aki másodpercek leforgása alatt igazi buli királyt varázsolt belőlem. Ezt már nevezem!
Nem mondom, hogy nem jöttem még ilyen laza hangulatba sem zavarba a közelében, mert az nem lenne igaz. Mindenesetre nagyon jól esett a gondoskodása, hogy valaki valóban foglalkozik velem. Mondtam én, hogy ő egy őrangyal...
- Ó, tényleg? - a vagány szócskára ki is húztam magam egyből, és máris jobb kedvre derültem.
- Tyű, bemegyünk a Navine házba? Ez roppant izgalmas kalandnak ígérkezik! - vigyorodtam el Júliára tekintve, csillogó tekintettel.
- Jó gondolat! A sütikre még szükségünk lehet az unikornisok háza táján - helyeseltem nagy hévvel, mikor Júlia rátette gyorsan a fedőt a süteményes tálra.
- Felkészültél a fergeteges bulira? - hajoltam hozzá olyan közel, hogy jól hallgassa a kérdésemet, mert nagyon lelkes voltam már a szórakozást illetően. Normál esetben távolabb álltam volna tőle megtartva azt a bizonyos távolságot, de jelenleg magasról tettem a belém nevelt etikettre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Izgatottan készülődtem az első találkozónkra, amely a minsztériumi munkát hivatott bővebben bemutatni számomra. Mindig is nagyon érdekelt, hogy milyen lehet a hőn áhított hivatalban dolgozni, Mátyás pedig már egy jó ideje kellő tapasztalattal rendelkezett a témát illetően. A családjaink már jól ismerték egymást, hiszen mindannyian aranyérű családból származtunk, és elég sokszor került sor bizonyos összejövetelekre, találkozásokra ebédek vagy bálok során. A szüleim elintézték, hogy el tudják menni a hivatalba, hogy aztán találkozhassanak Mátyással, és hasznos információkkal bővítsem a tudásom még akkor is, ha a tudomásuk szerint nem ő volt a szakma legjobbja. Fel is vettem az egyik legdrágább öltönyömet az alkalomhoz illően. Az egyik tanárom elkísért a minisztériumba, és megígérte, hogy megvár, közben pedig elintézett néhány fontos dolgot az adott helyszínen. Izgatottan léptem be a hivatalba, majd az előtérben megállva vártam, hogy Mátyás értem jöjjön. Remekül éreztem magam, úgy éreztem, hogy végre egy nagy álmom fog teljesülni azzal, hogy itt lehetek és megtapasztalhatom az áhított szakma csínját-binjat. Persze tisztában voltam azzal, hogy ezen a területen elég sok volt az opció az elhelyezkedést illetően, mivel számos különböző osztályon állt lehetőség különféle pozíciók betöltésére. Nagy mosoly, kíséretében üdvözöltem Mátyást, és már nagyon vártam, hogy minél többet megtudjak a hivatalban töltött napjairól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Már az összejöveteleken is megfigyeltem, hogy a fiúnak valamiféle elképesztő tehetsége volt kommunikáció terén. A szavai mindenkit lenyűgöztek, és a rendkívül előnyös megjelenését is ügyesen kihasználta, hogy elérhesse, amit csak akar. Véleményem szerint nem volt ebben semmi rossz, csupán élt a lehetőségeivel, amelyek megadattak neki. Ha én is olyan képességekkel rendelkeztem volna, mint ő, akkor nagy valószínűséggel hasonlóképp cselekedtem volna. Viszont mivel a kinézetemet és a jellemvonásaimat  tekintve igencsak eltértem tőle, így a saját magam útját jártam, amelyben a neveltetésem is óriási szerepet játszott.
- Örvendek, Matyi! Szintén örülök a találkozásnak - viszonoztam a fiú üdvözlését, amely igazán szívmelengetőre sikeredett. Ezután körbevezetett a recepció területén, ahol dolgozott.
Illedelmesen bemutatkoztam a minisztériumban dolgozó embereknek, mikor be lettem nekik mutatva. Kicsit sajnáltam, hogy nem jártuk be a minisztérium területeit, amelyek nem voltak engedélykötelesek. Viszont már abból is sokat tanultam, amiket a fiú elmesélt, hogy mi merre van, hol milyen munkát végeznek. Amikor Mátyás kikérdezett, hogy mi merre található, rögtön rávágtam a választ mindenre, mivel tökéletesen emlékeztem az elhangzottakra.
- Minden meglesz délre! - elkezdtem bőszen pecsételni az említett pakkban lévő papírokat. Olyannyira belejöttem ebbe a számomra túl sok kihívást nem jelentő feladatba, hogy már a határidő lejárta előtt jóval készen lettem a feladattal. Persze örültem, hogy közreműködhetten ebben a munkában, de azért reménykedtem benne, hogy más kihívás elé is nézhetek majd.
- Feladat elvégezve. Minden irat készen áll az aláírásra - mentem oda Matyihoz lelkesen. Nagyon vártam már, hogy egy új szintet léphessek, és megtapasztalhassam, mi fog történni a továbbiakban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Rendben, felőlem mehetünk - válaszoltam a lánynak, majd kíváncsian hallgattam, amiket út közben mesélt. Figyelmesen hallgattam a rokonság preferenciáit, közben pedig próbáltam arra összpontosítani, hogy mely könyvek lennének a számukra legmegfelelőbbek. Út közben teljes figyelmemet a lányra irányítottam, majd mikor beléptünk a könyvesboltba, igyekeztem megválaszolni a kérdéseit.
- Aki rajong a vadászatért, az bizonyára örülne egy vadászati trükkök tematikájú könyvnek, vagy szívesen olvasna magukról a vadállatokról. Mit lehet tudni róluk, mit szeretnek, mik a gyengepontjaik - válaszoltam a lánynak egy kis gondolkodás után.
- Az úgymond nője, aki nem szeret olvasni, nos szerintem neki valamiféle képeskönyv való, amely beleillik az érdeklődési körébe. Vagy esetleg képregény. A képek biztosan tetszeni fognak neki, ha egybevág azzal, amit igazán preferál - osztottam meg a hirtelen jött ötletem a lánnyal.
- Én nézek magamnak egy történelmi regényt, addig nézz szét, ha gondolod. Ha találsz néhány témába illő könyvet, szívesen segítek kiválasztani, azt, amely a leginkább releváns. Ha pedig egyáltalán nem boldogulsz, akkor segítek jó könyveket keresni - ajánlottam fel a segítségem Boglárkának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Nem igazán értettem a fiú magyarázatát, valószínűleg valamiféle speciális elfoglaltság lehetett, amihez csak ő értett, így csupán bőszen bólogattam.
- Nem fogok, ígérem - feleltem neki őszintén. Eszembe sem jutott volna úgymond feleslegesen keménykedni, Vince védelme viszont jól jöhetett bármilyen szorult helyzetben.
- Szívesen csinálom ezeket, a szüleim tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy mi számomra a legjobb, én pedig arra törekszem, hogy a társadalom hasznára váljak, és előre léphessek a ranglétrán - adtam meg a kielégítő választ a másiknak komoly arccal.
- Köszönöm a meghívást, szívesen ellátogatok veletek a faluba - válaszoltam izgatottan. Nem tudtam, milyen programot szerveznek, de úgy gondoltam, maradjon számomra meglepetés. Legalább élek egy kis közösségi életet is...
- Bocsáss meg, de most mennem kell. Még nem kell írnom a házi feladataimat. Örvendtem - köszöntem el Vincétől integetve egy kis mosoly kíséretében, majd kezeimet a zsebeimbe téve visszaballagtam a szobámba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Épp végeztem az egyik történelmi jellegű mű elolvasásával, mikoris azon kaptam magam, hogy nincs semmi más tennivalóm. Elgondolkodtam rajta, hogy már lassan több mint három éve képviselem a Rellon házat, emellett éltanuló, és prefektus lettem. A szüleim igazán büszkék lehetnek rám, hiszen idáig minden elvárásuknak tökéletesen megfeleltem. Kifejezetten kellemesen éreztem magam az intézmény falai között, számos aranyvérű kapcsolatra tettem szert, amelyek a jövőben a hasznomra válhatnak. A szüleim persze rendkívül hiányoztak, de az érzelmeket eltemetve magamban minden erőmmel és energiámmal arra koncentráltam, hogy a lehető legjobbat nyújtsam tanulás és előrelépés terén. Visszakanyarodva a mai napra, miután elolvastam a kiszemelt könyvet, úgy határoztam, hogy szívok egy kis friss levegőt, és sétálok egyet az iskola udvarán. Így is tettem, felöltöztem az időjárásnak megfelelő ruházatba, majd útnak indultam. A folyosón szemrevételeztem egy plakátot, amelyen egy eltűnt macska szerepelt. Többször is feltettem magamban a kérdést, hogy hogyan lehet egy primitív létformához ennyire ragaszkodni. Na, és? Mi van, ha eltűnt? Netán összedől a világ? Ugyan már! Intettem lemondóan a plakát felé. Az utam során többször is szembetaláltam magamat a plakáttal, amely eléggé bosszantó volt. Miért nem vesz egy másik macskát az illető? Sosem szívleltem az állatokat, sőt, a macskákat sem, habár sosem volt szerencsém egy ilyen állathoz. A legtöbb diákkal ellentétben nekem sosem volt úgymond kis kedvencem. A szüleim szerint az állatok haszontalanok, a macskák, kutyák büdösek, és bolhásak, ráadásul összeszőröznek mindent. A hallottak alapján egyáltalán nem volt rá igényem, hogy bármiféle állatot tartsak, igazából nem is érdekelt a téma. Mikor kiértem az udvarra, tettem egy nagy sétát a friss levegőn ebben a festői környezetben. Le sem tagadhatom, jól esett kicsit kiszellőztetni a fejemet. Mikor a sétám végére értem, hirtelen egy halk horkolásra lettem figyelmes az egyik bokor alatt. Kíváncsivá tett, hogy vajon ki vetemedett arra, hogy egy ilyen rendhagyó helyet választott magának pihenés gyanánt. Közelebb léptem a helyszínhez, és az alvó állatban rögvest ráismertem a kiplakatolt macskára. Hirtelen az ötlött be, hogy hagyom a fenébe az egészet, nem én tehetek arról, hogy a tulajdonos elveszítette a birtokában lévő élőlényt. Elkezdtem elindulni vissza a kastélyba, majd bevillant, hogy amíg nem lel az állatra a gazdája valószínűleg az ebédlő asztala is ki lesz plakátolva a macska képével. Valamiért ez rémesen idegesített, nem akartam belefutni lépten-nyomon a szőrös lény plakátjába. Inkább úgy határoztam, hogy előkerítem a gazdáját, akit már ismertem látásból. Egy Levitás félvér lány volt, nálam idősebb korosztály. Elindultam a megkeresésére, miközben reményeim szerint az állat tovább szundikált a bokor árnyékában. Én ugyan meg nem fogom ezt a bolha fészket, kizárt dolog! Ráadásul lehet, hogy karmol, és jól össze is szőrözne. Foglalkozzon vele szépen a gazdája. Út közben azon gondolkodtam, hogy éppen hol tartózkodhat a lány... óriási szerencsémre belefutottam az udvar bejáratánál.
- Örvendek, pont te vagy az én emberem! Az imént belefutottam a keresett macskádba. Az egyik bokor alatt pihen. Ha gondolod, odavezetlek, aztán befoghatod az állatot - közöltem a másikkal a legnagyobb komolysággal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Te a vadászat és a Hold istennőjéről nevezted el a görög mitológiából az állatodat? - fúrtam tekintetem az övébe teljes mértékben elhűlve.
- Elárulnád, hogy jutottál el arra a végső döntésre, hogy ezt a mitológiai elnevezést add neki? - szökkent fel a szemöldököm hirtelen, miközben az arcomra kiült a meglepetés varázsa. Szerencsére a macska meglelésében, illetve valószínűleg a befogásában is teljes mértékben közreközreműkött a lány legnagyobb megkönnyebbülésemre.
- Természetesen odavezetlek hozzá, mutatom az utat. Kövess, kérlek! - indultam útnak a legnagyobb határozottsággal. Ha szerencsém lesz, és a primitív létforma is úgy akarja, akkor nyert ügyem van, és gyorsan letudhatom ezt a dolgot. El is vezettem a másikat oda, ahol az állat az igazak álmát aludta a bokor alatt. Azonban sajnálatos módon nem az a látvány fogadott, amire számítottam.
- Ezt nem értem. Pár perce még itt volt, vajon hová tűnhetett el ilyen rövid időn belül? - emeltem kérdőre vonva a tekintetemet Bettire.
- Gyere utánam! Nem juthatott messzire! - közöltem vele határozottan, majd megindultam az udvar másik vége felé nem törődve azzal, hogy követ-e a másik, vagy sem.  
- Ott van! Hogy volt képes felmászni oda? Ez hihetetlen... - mutattam az egyik magas fára, amelynek a tetején ott nyávogott a macska kétségbeesetten.
- Miért nem tud lejönni onnan, ha már egyszer felmászott rá? - morfondíroztam hangosan, miközben az adott helyzetet vizslattam, illetve elemeztem ki magamban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Nagy izgalommal töltött el, mikor édesanyám felettesének a fia megüzente nekem egy bagoly által, hogy találkozzunk személyesen. A szüleim partijain találkoztam vele néhányszor, illetve azokon az estéken is, amikor a szülei különféle bálokat, vacsorákat, összejöveteleket szerveztek. Ezeken az eseményeken ugyan összefutottunk jó párszor, de nem igazán volt alkalmunk úgymond igazán társalgásba elegyedni. Egyébként számomra rendkívül szimpatikusnak tűnt ő is és a családja is. Ráadásul ezen kívül általuk lehetőségem adódott arra, hogy feljebb lépjek a társadalmi ranglétrán, és ezáltal megvalósíthassam az álmaimat, a céljaimat. Nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon miért hivatott magához a másik, hiszen idáig nem igazán kereste a társaságomat az iskola falai között. Volt bennem egy kis óvatosság, de mindez szinte semmivé foszlott, mikor belegondoltam, hogy mennyire értékes lehet ez az újfajta ismeretség annak érdekében, hogy elérhessem a céljaimat. El is készültem gyorsan, felvettem az egyik elegánsabb öltözékemet, beállítottam a frizurámat, majd felvettem egy bőrcipőt. Ezután útnak indultam a megbeszélt helyszínre, ahová percre pontosan oda is értem.
- Örvendek! - nyújtottam feléje a kezem széles mosolyt varázsolva az arcomra. A teljes nevemet nem hangsúlyoztam ki neki újból, hiszen mégiscsak ismert már a közös összejövetelek által. Az már egy plusz pont volt számomra, hogy valószínűleg már a megbeszélt időpont előtt ért a Trófeaterembe, így nem kellett várnom rá. Mindig is szerettem a pontosságot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Ez igazán dicséretes - bólintottam elismerően. Kevés diákot ismertem, aki a másik nemhez tartozott, és érdeklődött a görög mitológia iránt. Az viszont már nem nyerte el a tetszésem, hogy egy alsóbbrendű lényt egy istennőről nevezett el. Erre nem reagáltam semmit, egyrészt úgysem értette volna meg az álláspontomat ez ügyben, másrészt nem volt hangulatom kis előadást tartani a témával kapcsolatban.
- Valóban nem képes megmaradni egy helyben. Pedig úgy tűnt, hogy mélyen elnyomta az álom - állapítottam meg kissé letörve, letargikusan. Közben az utunkon tovább haladva rátaláltunk a macskára, amely egy fán ragadva hangosan nyervákolt.
- Akkor adjunk neki kellő motivációt ahhoz, hogy lejöjjön! - vágtam rá határozott hangnemben, miközben Bettire tekintettem.
- Lássuk csak, mi jöhet szóba... ha jól tudom, ezek az állatok szeretik a hasukat. Van esetleg valamilyen nasid, jutalomfalatod, amivel le lehetne csalogatni a fáról? - érdeklődtem meg a lánytól. Az egyik háztársam tartott macskát, és egyszer vidáman ecsetelte a barátjának, hogy különféle ízletes falatkákkal eteti időnként a kedvencét, amit az imád. Engem hidegen hagyott ez a téma, de akaratlanul is fültanúja voltam ennek a beszélgetésnek, mivel pont mellettem történt ez az érdektelen eszmecsere. Arra a következtetésre jutottam, hogy talán ez megoldás lehet Betti problémájára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Köszönöm kérdésed, jól vagyok. Édesanyám pedig nagyon hálás, hogy egy ilyen remek és példamutató ember a főnöke, mint édesapád. Rengeteg hasznos  ismeretet sajátított el tőle, és keményen dolgozik azért, hogy helyt álljon. Véleményem szerint rendkívül elégedett a jelenlegi helyzetével - emeltem tekintetem mosolyogva a másikra. Nagyon büszke voltam édesanyám hivatására, kapcsolatrendszerére, ez az elégedettség pedig az arcomra is kiült.
- Az iskola egyszerűen remek, igyekszem magamból mindig kihozni a maximumot. Egy ideje prefektus lettem, így nagyobb felelősség hárul rám, de ez volt az egyik célom, hogy megkapjam ezt a posztot, emellett a szüleim is büszkék rám. A Rellon házat képviselem, ez pedig teljes elégedettséggel tölt el. Te hogyan érzed magad az Eridon házban? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel.
- Ez a helyszín valóban képes megviccelni az embert, és az sem segít sok esetben, ha akár órákat rászán arra, hogy teljesen körbejárja - válaszoltam Bercinek komoly arccal, miközben a helyiséget vizslattam.
- Ez a terem tulajdonképpen átlósan van kialakítva. Maga a rendszer évekre és díjakra van lebontva. Igazából díjakról, kupákról, kitüntetésekről szól a fáma. Elképesztő precizitással van felépítve az egész. Mindenesetre azért egyszer érdemes körbejárni az egészet, talán jobban kialakul utána az emberben az összkép  - közöltem elgondolkodva a másikkal. Én már körbejártam jó pár alkalommal a helyiséget, ennek köszönhetően képes voltam összetenni magamban a képet arról, hogy mi a lényege, struktúrája a teremnek. Felnéztem a mennyezetre, amelyen az alapítás éve volt látható egy gondosan megfestett kép kíséretében, amelyet lenyűgözőnek tartottam.
- Nos, neked mik a terveid a jövőre nézve, ha nem titok? - érdeklődtem meg a fiútól, ha már így összetalálkoztunk. Igyekeztem finoman és udvariasan feltenni a kérdéseimet. Nem akartam se érdektelennek, se tolakodónak tűnni a másik szemében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Egyáltalán nem feszengtem a fiú társaságában, mégpedig pont azért, mert hasonlóképpen viselkedtünk egymással, azaz udvarias, kulturált módon, betartva az illemszabályokat. Megjegyzésére mosolyogva biccentettem.
- Így igaz. A fő célom az, hogy a minisztériumban egy tekintélyes pozíció betöltésével a társadalom javát szolgálhassam tovább víve a családom jó hírnevét, és értékes hagyományait - válaszoltam teljes komolysággal a másik szemébe nézve. Nem volt titok, hogy szerettem volna idővel feljebb lépni azon a bizonyos társadalmi ranglétrán, de ezt az információt megtartottam egyelőre magamnak.
- Ez remekül hangzik - örvendetesnek tartottam, hogy Berci megtalálta a helyét és a számításait az Eridon-ban.
- Sok kötelességnek kell eleget tenned mostanság, ha nem tévedek. Jut azért időd a kedvenc elfoglaltságaidra is? - tudtam róla, hogy szeret lovagolni és vívni is, illetve a repülés terén sem szégyenkezhetett.
- Örülök, hogy a segítségedre lehettem - feleltem neki büszkén kihúzva magam előtte. Közben csendben, zsebre tett kézzel figyeltem, ahogyan az egyik díjat tanulmányozza.
- Nemes célok! - tekintettem a másikra elismerő arckifejezéssel. Úgy tűnt, hogy pontosan tudja mit akar, és nagy valószínűséggel ugyanolyan ambiciózus volt a tervei megvalósítása terén, akárcsak jómagam.
- Nos, a VAV után természetesen tovább folytatom a tanulmányaimat. Két opció is van, amely szóba jöhet, az egyik a társadalomtudományi szakirány, azon belül a politikai irányzat. A másik pedig a rendészet - adtam meg a választ magabiztosan. Úgy gondoltam, hogy idővel, azaz menet közben kiderül majd, melyik lesz az én utam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Köszönöm! - biccentettem boldogan a fiú felé. Rögvest látszott rajta, hogy közös nevezőn voltunk.
- Ez csodásan hangzik. Az pedig igencsak dicséretes, hogy ekkora energiát fektetnek bele a tehetséggondozásba és a képességoktatásba - bólogattam elismerően.
- Értesültem róla én is az ittlétem során, hogy van egy lovarda a közelben, bár ez engem nem érint. A könyvtár bővítésére és a párbaj szakkör fellendítése céljából a szüleim is adományozni fognak némi összeget, hiszen számomra mindkét terület rendkívül szeretett és fontos - meséltem büszkén és jó kedvűen Bercinek. Nagyon feldobta a napomat az a tényező, hogy mindketten egy nemes cél érdekében küzdöttünk, és hasonló volt az érdeklődési körünk.
- Nos, igen, szívesen lépnék akár édesapám nyomdokaiba. Igazából még nem tudom mi érdekelne igazán, a felsorolt területek közül talán a nyomozást emelném ki -  válaszoltam Bercinek teljes komolysággal. Egyelőre nem tudtam elképzelni magam a harctéren, márcsak a testfelépítésem miatt sem, hiába múlott a legtöbb dolog a varázslatokon. Nem volt meg hozzá még a kellő önbizalmam, viszont gondolatban az átoktörői szakma is megfordult már a fejemben. Úgy gondoltam, hogy az iskolai éveim alatt majd kialakul, miben vagyok igazán jó, és mit is csinálnék szívesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Ez rendkívül nagylelkű gesztus részedről - tekintettem elismerően a fiúra. Végül is, ha megtehette, miért is ne támogatott volna egy nemes célt? Mindenesetre ezzel javarészt kivívta a tiszteletemet, bár ez idáig is jó véleménnyel voltam róla.
- Valóban? Ez igazán lenyűgöző! Szívesen kötnék vele ismeretséget, úgy érzem nagy hasznomra lenne egy ilyen kitűnő egyéniség - csillant fel a szemem rögvest. Pont az a terület volt számomra néhány közül, amiben akár a későbbiek folyamán el tudtam volna magam képzelni. Egyrészt igencsak fel lehetett nézni erre a rokonra, másrészt valóban igazán érthette a dolgát.
- Ez így van, helyes a megállapításod. Viszont ettől függetlenül szívesen megismerném a rokonodat. Sosem zárkózom el azoktól az emberektől, akiktől valóban lehet tanulni valami hasznosat, és ezt a jövőben kamatoztatni tudom a saját magam javára - válaszoltam teljes komolysággal a másiknak.
- Nos, mit tehetek érted cserébe? - érdeklődtem tekintetem Berciébe fúrva mosolyogva. Sosem szerettem senkinek sem az adósa maradni. Ha valaki tett értem valamit, azt tanultam a szüleimtől, hogy azt illik viszonozni. Egyrészt tisztességből, másrészt formalitásból, harmadrészt pedig semmi sem járt az embernek ingyen az életben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Ezzel teljes mértékben egyetértek. A következetes viselkedés és a maximálisan megfelelő oktatási rendszert nyújtó szolgáltatás rendkívül fontos a jövő nemzedéke számára. Ehhez pedig kell némi anyagi segítség, hogy fenntarthatóvá válhasson a minőségi oktatás - bólogattam bőszen a fiú kijelentésére. A témát illetően csak támogatni tudtam a véleményét, hiszen ez rendkívül nemes célt szolgált az anyagi befektetés terén az intézmény jövője szempontjából.
- Ez igazán sajnálatos... személyesen nem ismerem, de édesanyám mesélt már róla, szóval a birtokomban van némi releváns információ - feleltem a másiknak komoly arccal, miközben azon gondolkodtam, hogy mégis mire akar utalni Berci, és mit szeretne elérni ezáltal. Hiszen ez egyáltalán nem volt számomra jó hír.
- Természetes érdekel, amit az imént felvázoltál. De mégis miért hoztad szóba, ha nem vagytok beszélő viszonyban? Nincsen a helyzetre semmilyen ráhatásod? Ez számomra nem túl logikus lépés... kivéve, amit az előbb megemlítettél, hogy "majd megoldjuk". Nem vagyok a sor végén kullogó típus. Amit felvázoltál, az alapján az illető rendkívül felkeltette az érdeklődésemet. Az pedig egy hatalmas plusz pont nála, hogy a Roxfortban tanult. Véleményem szerint a külföldi aranyvérű beházasodásokra is büszke lehetsz. Ez mind a származásod, a rangod előnyére vall, ehhez pedig csak gratulálni tudok - tekintettem elismerően Bercire.
- Nos, nagyon hálás lennék, ha összehoznál nekem vele egy találkozót. A kihallgatói pozíció úgy érzem, hogy örömömre szolgálna.  Természetesen megfordul már a fejemben a képességtanulás lehetősége is - néztem a fiúra elgondolkodva.
- Viszont továbbra is az motoszkál az agyamban, hogy mit nyújthatnék cserébe a segítségedért? Ha sikerül összeismertetned vele, és ténylegesen a mentoráltja leszek, akkor ragaszkodni fogok hozzá, hogy viszonozzam a jóságodat - emeltem a tekintetem elszántan a fiúra.