Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=840779#post840779][b]Anna Weißling - 2021.12.25. 17:40[/b][/url]

 Nem számított nagy ellenállásra, hiszen tény, hogy nekik is érdekük a hírverés. Hacsak persze nem ilyen mindenki-minket-bánt alapon tüntetnek. Nos, mondjuk úgy, hogy Annának már voltak rossz élményei ilyesmivel kapcsolatban...
 - Remek! A szervezővel is szeretnék majd beszélni, feltenni pár kérdést neki... - hagyott egy kis szünetet, hogy felmérje, vajon melyik tüntető lehet az ötletgazda. Talán a férfi, akire a nő éppen az előbb nézett. Igen, biztosan ő lesz az. - De ha már itt vagyok, akkor kellene egy résztvevő véleménye is.
 Már idefele jövet végig gondolta, milyen kérdéseket kellene majd feltennie. Nyilván nem lehet sokkal több, mint négy-öt kérdés, plusz a szervező. Ennyiből talán meg is fog tudni mindent. Talán egy miniszter reakciója sem ártana, de őket ráér később is megszólaltatni, nekik egyébként is kötelességük nyilatkozni, a tüntetők meg nem biztos, hogy egész nap itt lesznek majd.
 - Milyen célból vettétek körbe az épületet? Miért fontos a téma, amiért kijöttetek? - Nem sok transzparenst látott, de egynéhányon feltűnt egy-egy manó feje. Szóval megint valami felszabadítási mizéria. Na nem mintha Anna egyetértenek a 21. századi rabszolgasorssal! Szerinte sem lehet egy civilizált társadalomról beszélni, amíg manókat rabszolgaként tartanak házaknál, de belefáradt már abba a sok próbálkozásba, hogy valaha is meg lesz oldva a probléma. Az ő életében legalábbis nem biztos.
 - Miért éppen élőlánc és miért a minisztérium elé, akár a muglik szeme láttára? - Valószínűleg a varázstalanok semmit sem láttak a táblákon virító manófejekből, de ha már manók, akkor a muglikat igen ritkán szokták bevonni a vitába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=840782#post840782][b]Autumn Rue Danvers - 2021.12.25. 18:49[/b][/url]

Őszintén szólva örültem, hogy női újságírót küldtek ki a helyszínre. A férfiak hajlamosak voltak arra koncentrálni mennyire fiatal vagyok, hogy nézek ki, és mégis mi közöm van a politikához, minthogy igazán az adott üggyel foglalkoztak volna. Nem egyszer volt szerencsém olyanokhoz, akik rendes interjú helyett disznó megjegyzéseket tettek. Ami után természetesen én nem tudtam tartani a temperamentumomat, és az újságba végül annyi jelent meg, hogy milyen erőszakosak voltak a tüntetők. Éljen.
- Szerintem semmi akadálya - biztosítottam, és érdeklődve hallgattam az első kérdését. Nem kellett felkészülési idő, se egy pillanat gondolkodás. Pontosan tudtam, hogy miért vagyok ott, és hogy jót cselekszem ezzel.
- Sok tüntetés és demonstráció foglalkozott már a manók felszabadításával, de még egy sem foglalkozott igazán az ügy jogi hátterével. Mi az önrendelkezési jogot szeretnénk visszaadni ezeknek a lényeknek - jelentettem ki határozottan. A minisztériumi dolgozók közül páran felemelték a hangjukat, és pár káromkodást a fejünkhöz vágtak, de a társaim közül senki nem válaszolt. Közös megegyezés volt, hogy csak a normális kérdésekre válaszolunk, máskülönben némán tűrünk.
- Azzal, hogy az egyik mágusváros utcájára kivonulunk nem érünk el semmit. Az épületben dolgozóknak kell meghoznia az összes jogi döntést, többek között ezt is. Tehát adott, hogy hozzájuk kell eljutnunk. Úgy gondoltuk, ha bemegyünk az épületbe, az aurorok öt perc után kiürítenek minket. Ha más bejáratot próbálunk ellehetetleníteni, akkor törvényt szegünk. Ezzel a módszerrel eleget teszünk polgári kötelességeinknek, és közben felhívjuk a törvényhozóink figyelmét egy olyan problémára, amit sose vettek igazán komolyan... - feleltem meg a második kérdést is. Éreztem, ahogy a mellettem lévő férfi keze kicsit rászorít az enyémre. -... szerintem - tettem hozzá gyorsan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=840788#post840788][b]Anna Weißling - 2021.12.25. 19:27[/b][/url]

 Jogi háttere... - jegyezte le a pergamenjére gyorsan. Ha valaki azt mondja, a gyógyítók írása kiolvashatatlan, nem látta még az újságírókat jegyzetelni. Talán be kellene fektetnie végre egy Pulitzer pennába is. Egy-két módosító bűbáj, és máris személyre szabhatja azt.
 - Mi jelent az önrendelkezési jog? Hogyan változtatna ez a manók helyzetén? - Tényleg elképzelni nem tudta, hogy felszabadítás nélkül, hogyan lehet önrendelkezési jogot adni a manóknak. Ez már feltételez egyfajta szabadságot, nem igaz? Vagy ez is korlátozott lenne, mint minden más a manók esetében?
 Bólogatott, miközben szorgosan jegyzetelte a hallottakat. Igen, logikus ez a helyszín így, bár ha a miniszterek nagyon akarják, még mindig elvihetnék őket az aurorok. Elvégre, akadályozzák a miniszterek munkáját azzal, hogy megnehezítik a bejutást az épületbe, vagyis a munkahelyükre.
 - Nem félnek attól, hogy kockáztatják a muglik előtti lelepleződést azzal, hogy pont ide szervezték a tüntetést? - Egy-két hangos bekiabálás a miniszterek részéről csak Anna rosszalló pillantását váltotta ki. Gyűlölte, ha tiszteletlenül bánnak vele, vagy az interjúalanyával. A legtöbben azt hiszik, érinthetetlenek, pedig pont nekik vannak a legtöbb takargatnivalójuk.
 - Mit várnak magától a tüntetéstől? Milyen eredményben reménykednek? - tette fel a következő kérdését. Naivok lennének, hogyha ettől a húsz embertől azt várnák, majd megváltoztatják a törvénykezést egy olyan témában, ami a legtöbb port kavarta az elmúlt évtizedekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=841197#post841197][b]Autumn Rue Danvers - 2021.12.28. 22:59[/b][/url]

Egy pillanatig elöntött az önbizalom, amiért ilyen összeszedett választ tudtam adni. Még mindig élénken élt a fejemben az első pár próbálkozás. A sok gondolkodás, a hümmögés és az, ahogy a riporterek elvesztik az érdeklődésüket bennem. Az ügyemben. Lassú procedúra volt, és habár kezdetben még most is elöntött az adrenalin, egy-két kérdés után már el tudtam felejteni, hogy milyen helyzetben vagyok. Az előtte levő párnál pedig próbáltam úgy csinálni, mint aki nem fél.
- Sokan azért nem szeretnék a manók felszabadítását, mert úgy tűnik, ők sem akarják. Sőt, vannak manók, akik egyenesen félnek tőle, hogy egy esetleges felszabadítás után mi lesz velük. Azzal, hogy maguk dönthetnek arról, hogy szabadok lesznek-e ezt próbáljuk kiküszöbölni. Minden élőlénynek jogában áll eldönteni, hogy mit kezd az életével - magyaráztam, és kezem megindult a levegőben, de rádöbbentem, hogy még mindig a lánc része vagyok. - Otthon van két manónk. Felszabadítottuk őket, de maradtak nálunk, mert rendes fizetésért szívesen dolgoznak a kocsmában. Eleinte ők is féltek tőle, hogy mi lesz, ha adunk nekik egy ruhadarabot. Mert ezeknek a lényeknek sose adatott meg, hogy saját magukról hozzanak döntést. Ez nincs rendjén - fejtegettem tovább. Fontos volt, mert ez nem csak az én döntésem volt. A társadalomnak kellett változnia ehhez, és leginkább is az elit rétegnek. Őket volt a legnehezebb elérni.
- A muglik azt hiszik, hogy az épületet védjük a felújítástól. Ha hazamegyünk, azt fogják hinni, hogy sikerrel jártunk, és holnapra el is felejtik - osztottam meg a kis trükköt az ügyben.
- Természetesen nem kergetünk álmokat, nem hisszük, hogy holnapra minden meg fog változni. Abban reménykedünk, hogy legalább ez elég lesz arra, hogy elindítsunk egy beszélgetést a mágusok között. Minél többen hozzák fel a témát és nyilvánítanak véleményt, annál jobb - küldtem egy leheletnyi mosolyt az újságíró felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=841274#post841274][b]Anna Weißling - 2021.12.29. 20:36[/b][/url]

 Szabályosan sercegett a penna a kezében tartott köteg pergamenre. Fene gondolta volna, hogy ebben a húsz emberes kiállásban ennyi sztori van. Ez még akár hosszabb is lehet, mint ahogy számított rá.
 - Az Önök manói hogy fogadták a felszabadítást? - Nem akarta megkérdezni, hogy bántak velük, hiszen senki nem fogja bevallani, hogy nem azokat az elveket vallották, mint amiért most éppen küzdene. Pedig érdekes kérdés lenne. Ha komolyabban utánajárhatna a dolgoknak, még talán magukat a manókat is megkérdezné, hogyan élték meg a felszabadítást. Hm... Ez nem is lenne rossz egy cikksorozatnak. Felszabadított manók. Akár akarod, akár nem, a szabadság a tiéd.
 - Mi a terv, meddig maradtok kint? - tette még fel az utolsó kérdését a témával kapcsolatban. Hisz eredetileg csak ez érdekelte a főszerkesztőt, és nem árt majd visszarohannia, hogy a Bagolyröppben még be tudjanak számolni a legfontosabbakról. A többit pedig megírhatja a holnap reggeli újságba.
 - Ez igen kimerítő volt, és nem szabadna ilyet mondanom, de szorítok, hogy elérjen majd valakihez a híre. Még egy nevet szeretnék kérni, hogy meg tudjam írni, és aztán beszélnék a főszervezővel. - Még feljegyzett pár sort az előző válaszból, de már félig kereste is szemével a férfit, akivel a beszélgetésük előtt még gyors pillantást vetett a lány. Ha jól sejti, ő lesz az, de inkább megvárja az alanya válaszát. Nem akarta egyébként sem félbeszakítani. Szépen beszélt. Jól idézhető lesz a beszámolóban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=841280#post841280][b]Autumn Rue Danvers - 2021.12.29. 21:55[/b][/url]

Nem vagyok én profi, de talán egy nap az leszek. Főleg, ha a jelenlegi tanulmányaimat folytatva a politikai téren helyezkedek el. Talán ezért nem akadtam meg egyik kérdés után sem, vagy mert magam előtt tartottam a célunk.
- Moha és Zuzmó két hónapot volt nálunk kötelességből. Ezalatt egyszer se kezeltük úgy őket, mintha alánk valóak lennének, éppen ezért megrendítette őket a hír. A szüleim azonban garantálták számukra, hogy ez nem jelenti, hogy nem maradhatnak a kocsmában. Egy éve pedig átutazták velünk fél Európát. Ez a fajta hűség többet jelent, mint az, akit a rabszolgaság tart gúzsba - fejtettem ki a nőnek az álláspontomat. Még mindig a fejemben élt a pillanat, mikor nagyi nekünk adta a manókat, és ahogy anyáék éjszakákon keresztül beszélték, hogy mit kezdjenek velük. Két csupaszív ember, akiknek megparancsolták, hogy uralkodjanak más lények felett.
- A tervek szerint a munkaidő vége után egy órával, hogy ne csak a befelé haladást, de a hazamenetelt is megnehezítsük kicsit. Utána hazamegyünk. De itt koránt sem lesz vége a harcunknak - bólintottam, még nagyobb hangsúlyt adva a szavaimnak.
- Nagyon köszönjük - mosolyogtam a nőre, és kicsit a gyomromban időközben keletkezett görcs is oldódni kezdett. - Hogyne, persze. A nevem Autumn Rue Danvers. Betűzzem esetleg? - kérdeztem segítőkészen, hiszen tudtam a magyar embereknek mennyire meggyűlt a baja a külföldi nevekkel. Tetszett, mikor a nevem úgy nézett ki leírva, hogy Otum. Igazán görögös kinézete lett tőle.
- A főszervező pedig a másik oldalról számított negyedik ember - böktem a fejemmel az irányába, mert a kezemet még mindig lefoglalták a társaim. - Sok sikert a cikkhez, és nagyon köszönöm, hogy időt szánsz ránk - ajándékoztam meg a nőt egy újabb mosollyal. Nélküle a mi munkánk se érne sokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=842581#post842581][b]Draskovich Kristóf - 2022.01.21. 23:05[/b][/url]

Izgatottan készülődtem az első találkozónkra, amely a minsztériumi munkát hivatott bővebben bemutatni számomra. Mindig is nagyon érdekelt, hogy milyen lehet a hőn áhított hivatalban dolgozni, Mátyás pedig már egy jó ideje kellő tapasztalattal rendelkezett a témát illetően. A családjaink már jól ismerték egymást, hiszen mindannyian aranyérű családból származtunk, és elég sokszor került sor bizonyos összejövetelekre, találkozásokra ebédek vagy bálok során. A szüleim elintézték, hogy el tudják menni a hivatalba, hogy aztán találkozhassanak Mátyással, és hasznos információkkal bővítsem a tudásom még akkor is, ha a tudomásuk szerint nem ő volt a szakma legjobbja. Fel is vettem az egyik legdrágább öltönyömet az alkalomhoz illően. Az egyik tanárom elkísért a minisztériumba, és megígérte, hogy megvár, közben pedig elintézett néhány fontos dolgot az adott helyszínen. Izgatottan léptem be a hivatalba, majd az előtérben megállva vártam, hogy Mátyás értem jöjjön. Remekül éreztem magam, úgy éreztem, hogy végre egy nagy álmom fog teljesülni azzal, hogy itt lehetek és megtapasztalhatom az áhított szakma csínját-binjat. Persze tisztában voltam azzal, hogy ezen a területen elég sok volt az opció az elhelyezkedést illetően, mivel számos különböző osztályon állt lehetőség különféle pozíciók betöltésére. Nagy mosoly, kíséretében üdvözöltem Mátyást, és már nagyon vártam, hogy minél többet megtudjak a hivatalban töltött napjairól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=842827#post842827][b]Hajdú Mátyás - 2022.01.26. 20:11[/b][/url]

Imádta, amikor Kristóf édesapja megkereste az övét, hogy tudna-e neki Mátyás segíteni. És azt még jobban imádta, amikor édesapja széles vigyorral, nagy lelkesen dicsekedett vele. Látta rajta a büszkeséget. Vitte valamire. Minisztériumi dolgozó. Persze ez volt az egyetlen egyszerű munka, ahol nem tud különösebb károkat okozni magában és másokban.
 - Persze, lehettem volna tanár is, ha szeretnék, de hát nem tudom, hogy várják el az embertől, hogy ilyen fiatalon eldöntse, mivel akar foglalkozni - magyarázza egy kollégának az ajtóban várva a történetét. Azt, hogy akkor most egy kis diáknak lesz a mentorja. Az aktatáskát szorongató férfi aztán elsiet, Mátyás pedig a karórájára pillantva várja, hogy megérkezzen Kristóf. Amikor meglátja őket megérkezni, akkor öblös léptekkel halad feléjük. Üdvözli a tanárt, aki elkísérte, majd Kristófot is.
 - Ne aggódjon, gondját viselem. Igen, három körül jöhet is érte. Minden itt van, amit kértünk? Csodálatos - cseveg el a tanárral is pár percet, mert egyszerűen nem tud senkivel sem összefutni pár jó szó nélkül.
 - Na szia Kristóf, örülök, hogy megismerhetlek. Hajdú Mátyás, de hívj csak Matyinak. Szuper napunk lesz együtt. Izgatottnak és lelkesnek tűnsz. Emlékeztetsz a fiatal önmagamra! - nevetgél el a saját emlékein. Persze, ő a legkevésbé sem volt okos, pedáns, vagy éppen prefektus jelölt. És még véletlenül sem akart fiatalként a minisztériumban gyakornok lenni és körbe nézni. De annyira jól hangzott, hogy muszáj volt ezt mondania. Meg amúgy is, ez olyan kis kedves gesztus.
 - Na, meg is vannak a papírok, minden rendben. Gyere, kapsz egy látogató kitűzőt, hogy mindenki tudja, hogy nem csak betévedtél ide - mondja, miközben a pálcáját használja, hogy aktiválja a kitűzőt, és feltűzi a fiú mellkasára. - Így ni, máris hivatalos minisztériumi dolgozó vagy mára - mondja. Persze, a kitűző inkább arra szolgál, mint a pici kutyusok bilétája, ha valaki esetleg megtalálná Kristófot elveszve, akkor tudja, hogy Matyihoz kell majd visszaszállítani.
 - Kezdjük is egy rövid körbevezetéssel - mondja, és megmutogatja neki a recepciót, bemutatja az ott dolgozóknak. Elmeséli, melyik részleg merre van és hova nem mehetnek semmiképpen, mert bajba keverednek igen hamar. Aztán visszatérnek a recepcióra, és kikérdezi tőle, mi merre van, miközben ő maga sem tudja, a térképről ellenőrzi le a helyességet. Aztán leül Kristóffal együtt, és egy nagy adag papírra pillant.
 - Na, nézzük csak - mondja, miközben előveszi őket. - Ami ebben a fakkban van, azt ezzel a pecséttel kell ellátni - mutatja meg, hogy pontosan miről van szó. - Aztán felvisszük aláíratni őket - mondja. Aztán gond nélkül tolja oda a paksamétát Kristófnak egy bájos mosollyal. Gyerekmunka? Ugyan! Gyakornokoskodás! Élete lehetősége! Tapasztalatszerzés! - Legyen ám kész délre - mosolyog a diákra és hátra is dől a székében, majd hoz magának egy kávét, közben pedig pletykál a munkatársakkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=843060#post843060][b]Draskovich Kristóf - 2022.02.01. 23:25[/b][/url]

Már az összejöveteleken is megfigyeltem, hogy a fiúnak valamiféle elképesztő tehetsége volt kommunikáció terén. A szavai mindenkit lenyűgöztek, és a rendkívül előnyös megjelenését is ügyesen kihasználta, hogy elérhesse, amit csak akar. Véleményem szerint nem volt ebben semmi rossz, csupán élt a lehetőségeivel, amelyek megadattak neki. Ha én is olyan képességekkel rendelkeztem volna, mint ő, akkor nagy valószínűséggel hasonlóképp cselekedtem volna. Viszont mivel a kinézetemet és a jellemvonásaimat  tekintve igencsak eltértem tőle, így a saját magam útját jártam, amelyben a neveltetésem is óriási szerepet játszott.
- Örvendek, Matyi! Szintén örülök a találkozásnak - viszonoztam a fiú üdvözlését, amely igazán szívmelengetőre sikeredett. Ezután körbevezetett a recepció területén, ahol dolgozott.
Illedelmesen bemutatkoztam a minisztériumban dolgozó embereknek, mikor be lettem nekik mutatva. Kicsit sajnáltam, hogy nem jártuk be a minisztérium területeit, amelyek nem voltak engedélykötelesek. Viszont már abból is sokat tanultam, amiket a fiú elmesélt, hogy mi merre van, hol milyen munkát végeznek. Amikor Mátyás kikérdezett, hogy mi merre található, rögtön rávágtam a választ mindenre, mivel tökéletesen emlékeztem az elhangzottakra.
- Minden meglesz délre! - elkezdtem bőszen pecsételni az említett pakkban lévő papírokat. Olyannyira belejöttem ebbe a számomra túl sok kihívást nem jelentő feladatba, hogy már a határidő lejárta előtt jóval készen lettem a feladattal. Persze örültem, hogy közreműködhetten ebben a munkában, de azért reménykedtem benne, hogy más kihívás elé is nézhetek majd.
- Feladat elvégezve. Minden irat készen áll az aláírásra - mentem oda Matyihoz lelkesen. Nagyon vártam már, hogy egy új szintet léphessek, és megtapasztalhassam, mi fog történni a továbbiakban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=846792#post846792][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.25. 18:27[/b][/url]

A mágikus Nemzetbiztonsági Szakszolgálat részlegét ennél feljebb nem is tehették volna. Azaz de, az alagsorba, de az már ugye foglalt.
Magda irodája egy roppant kényelmesen bútorozott, viszonylag egyszerű helyiség mahagóni íróasztallal, süppedős székkel előtte, és egy gondosan lezárt szekrénnyel kiegészítve rögtön az asztal mellett jobbra, mindez az ajtóval szemben. Van még egy üvegezett szekrény tele kristálypoharakkal és drága italokkal az ajtótól balra egy kanapéval és egy dohányzóasztalkával kiegészítve. Az egész szoba nem túl nagy, igazán egy embernek tervezték csupán, de Magda számára tökéletes.
Mint a részleg második embere, szokás szerint ki sem látszik a munkából, de muszáj sajnos a hazai, családi afférjaira ilyenkor is időt szakítania. A veje és a lánya még mindig nem ásták el a csatabárdot, s most már őszintén feltette magának a kérdést: miért kötött bármiféle alkut Júliával, ha nem látja hasznát ilyenkor? Mi több, eleve a lányon vesztek össze! Azt gondolta, az unokája megfoganása majd javít a helyzeten, de úgy tűnik, William továbbra is Júliával van elfoglalva, Adél pedig elmenekült a húgához, Joanna-hoz Lengyelországba. Joanna, és az ő kéretlen beleszólása a családi ügyekbe. Ideje lenne vele is elbeszélgetnie, ami azt illeti, de elsőre egy napirendi pontot szeretne letudni, ez pedig jelenleg Vattai Júlia számonkérése. Aki mellesleg öt percen belül érkezik, elvileg, hacsak nem óhajt stílusosan késni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=846806#post846806][b]Vattai Júlia - 2022.05.25. 21:11[/b][/url]

Magda|
Más anyósa miért engem baszogat?|OFTF|1
______________________________________________________

Tökömnek sincs kedve ehhez. Ha tudtam volna, hogy ez az egész üzletkötés csak arra lesz jó, hogy fizetést is kapjak bűnbakként lehet, máshogy döntöttem volna. Mondjuk magasabb árat kérek, mert ingyen nyilván sokkal szarabb volna.
Mélyet sóhajtok, mielőtt belépek az épületbe. Felrángat ide, én pedig ugrok, mint ahogy azt látni lehet. Azok után is, ami akkor történt amikor Adél bekattant. Tehetek én róla, hogy megkapott? Tehetek én róla, hogy Will emiatt kiverte a hisztit? Tehetek én arról, hogy...tök mindegy mindegyikre nem a válasz.
Mivel a megjelenés választás kérdése, a ruhával próbálok kicsit lázadni. Az őr, aki az ajtóban állt nagy kerek szemekkel figyeli a vékony, vörös szöveten átvillanó fekete melltartót, alig tudja kinyögni, merre van Magda irodája. Út közben is érzem a tekinteteket. Gyerekes, ostoba kis bosszú, mégis elégedett mosoly tölt el a tudattól, hogy legalább ha csak ennyivel is, de felemelem a hangomat.
A vad félvér kölyök vad marad, akármilyen csini pénzpórázt is akasztanak rá és akárkinek az ölében dorombol is momentán.
Az ajtó előtt megállok. Egyet koppantok az ajtón, aztán választ sem várva benyitok. Pontos vagyok, sőt talán pár perccel még előbb is érkezem.
- Üdv Magda, milyen szép iroda? - mosolyodom el a lehető legálszentebbül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=846812#post846812][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.25. 21:50[/b][/url]

Már épp nyitotta volna a száját, hogy 'Szabad', de a türelmetlen kis fruska beengedi magát az engedélye nélkül. Halvány somolygás dereng fel az orra alatt, de mivel épp a két kezére támaszkodva néz lefelé néhány iratra, ez aligha látszik Júlia szemszögéből. Csak azután tekint fel, immár kifejezéstelen arccal, hogy az ajtó bezárult a lány mögött. Némán mutat az asztala előtt álló székre, hogy foglaljon helyet.
- Örülök, hogy el tudtál jönni. - Az irodáját ért bókot elengedi a füle mellett, ahogy Júlia kihívó öltözékét is csak egyetlen, hosszabb pillantással jutalmazza. Fiatalok. Azt gondolta, csak az ő édes kislányával van ennyi gond, de a mostani Júliát elnézve úgy tűnik, a 'Fiatalság, bolondság' frázis tökéletesen érvényes a kis patronáltjára is. Megkerülvén az asztalt csípővel nekitámaszkodik a szélének, kezeit összefűzi maga előtt, úgy pillant le Júliára, már ha amaz helyet foglalt, de ha nem is, innen remekül tudja követni a lányt a tekintetével. Nem túl nagy a helyiség.
- Szerettem volna egy kis személyes beszélgetést arról, hogy állnak a dolgok, mi újság Williammel, és ehhez hasonlók. Kezd sürgetővé válni, hogy ismét többé-kevésbé simulékony legyen a kapcsolatuk a lányommal. - Még mindig barátságos, de már messze nem olyan nyájas, mint eddig volt, sokkal inkább tárgyilagos. Nem tudja, Júlia tud-e a babáról vagy sem, de ez nem is érdekli jelenleg. Az sokkal jobban, hogy a veje haladékot kért a válás kapcsán, viszont ezt jó volna teljesen eltörölni. Nem hiába mozgatja a szálakat Júlia érdekében, hogy válogathasson a gyakorlati helyek közül, sőt még Dwayne-t is megszerezte neki mentornak. Galinával hosszas vitákat folytatott, és még mindig nem ért az egyezkedés végére, hogy Zója fattyai megkapják az örökségüket. Nyilvánvalóan az anyósa erről hallani sem akart kezdetben, de Magda nem erről ismerszik, hogy ilyen könnyen feladná.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=846817#post846817][b]Vattai Júlia - 2022.05.25. 22:56[/b][/url]

Magda|
Más anyósa miért engem baszogat?|OFTF|1
______________________________________________________

Amikor int, helyet foglalok, azonban amint felemelkedik a helyéről tudom, hogy ez egy rossz ötlet volt. Felpillantok rá. Milyen kellemetlen. Azonban hirtelen felpattanni is elég gázos volna, így úgy teszek, mint akinek nem esik le, hogy mi folyik éppen, hanem csak közömbösen méregeti tovább a saját körmeit.
- Sürgős? Ugyan, van még legalább harminc évük egymás mellett, ráérnek ők még bármire is - vonom meg a vállamat felpillantva rá. Nem palástolom a közönyt. Nem is értem miért izgul annyira rajtuk. Ezek ketten valahogy mindig megtalálják a módját, hogy egymás mellett kössenek ki. Mint mikor valaki egy rövid utcaszakaszon többször is pofára esik ugyanazon a banánhéjon. Nem egészen érthető a szituáció, de vannak ilyen barmok a világon és ezt el kell fogadni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=846818#post846818][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.25. 23:01[/b][/url]

Ő azonban végig Júlián tartja a tekintetét csöppet sem palástolva, hogy figyeli. Nincs oka műmozdulatokkal fecsérelni a drága időt, és kedvem sincs a végtelenül kellemes anyóst eljátszani.
- Valóban? Akkor itt az ideje, hogy beavass a részletekbe. Mire alapozod ezt a kijelentést? - Tudni akarja, mennyi és milyen információ van Júlia birtokában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=846819#post846819][b]Vattai Júlia - 2022.05.25. 23:18[/b][/url]

Magda|
Más anyósa miért engem baszogat?|OFTF|1
______________________________________________________

Megvonom a vállamat.
- Inflálódik a forint. Aztán ott az a csúnya háború. A muglik most jó nagy szarban vannak. Meg még jön valami majomkodás is. Félő, hogy a galleon sem lesz olyan töretlenül erős. Azt hiszem többet kellene kérnem, tudod, csak, hogy kicsit felkészüljek a szomorúbb napokra - ártatlanul mondom, mint aki mélázik, s hangosan teszi egyik barátnője jelenlétében. A bájmosoly is olyan, ami arcomra kiül, meg az a laza testtartás is, amivel az egész széket elfoglalom, hátradőlve. Úgyis van pénzük. Mit számít egy kicsit több vagy kevesebb? Bezzeg egy szegény félvérnek, mint én. Hát igazán nehéz megélni. A sok buli, akár fizethetném én is, akkor meg tök le lennék égve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=846820#post846820][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.25. 23:22[/b][/url]

Egyre jobban kiszélesedik az arcán a mosoly, míg végül elneveti magát kissé előredőlve, kezeit a combjain nyugtatva.
- Júlia, Júlia... - Kissé megingatja a fejét, majdhogynem szeretetteljesen tekint a fiatal lányra, aki olyan szörnyen lázadóan és pimaszul viselkedik most vele.
- És úgy gondolod, megérdemled azt az emelést? - Vidám fény csillan a szemében, de van mögötte valami hideg, számító, talán a társadalmi rangjára jellemző. A szeme csak úgy tesz, mintha nevetne, s ez jel, hogy lehet még feszíteni a húrt, de csak ésszel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=846822#post846822][b]Vattai Júlia - 2022.05.25. 23:37[/b][/url]

Magda|
Más anyósa miért engem baszogat?|OFTF|1
______________________________________________________

Hiába a mosoly és kacagás, szinte fáj a kérdés. Hát itt senki sem látja állhatatos munkámat, ami minden középiskolás kerítőnőt magasan leköröz.
- Ha az alapján menne az emelés, hogy mit érdemlek meg, lehet ingatlannal könnyebb lenne fizetni galleon helyett - tréfálkozom, bár nem kétséges, hogy ezt a kijelentést tökéletesen komolyan gondolom.
- Tudod mit akart tenni Will, amikor megtudta, hogy Adél terhes? Keresni egy nagyon hosszú lépcsőt, felvinni a tetejére és véletlenül meglökni - kezeimmel még utánozom is a lökés mozdulatát kicsit visszafogottabban. Csak, hogy azért legyen egy kevés érzékeltetés.
- Azonban egy esernyős koktél és kb másfél óra billiárd után ráébredt tök egyedül a suttogásaim közepette, hogy az a gyerek kell neki. Tehát nem fog elválni, mert akarja azt a gyereket. Adél sem fog elválni, mert ő is akarja. Szóval bár nem mondom, hogy boldog, de hosszú házasság elé néznek, aminek csak az vethet véget, ha a gyerek főiskolára megy, vagy... ha ne adja ég Adél elvetél - milyen szomorú lenne, ha véletlen elmenne a baba, aki után annyira vágyakozik. Persze azután, hogy térdre kényszerített elvenni a gyermeket és így a padlóra küldeni eléggé édes bosszú lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=846823#post846823][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.25. 23:57[/b][/url]

- Az emelést látható eredményekre adják, kedvesem, nem bemondásokra. - Tompul a jókedve. Júlia szemtelensége kezdi idegesíteni, főleg az, hogy elfelejti, hol a helye ebben az egyenletben. Úgy adja elő a helyzetjelentését is, mintha a világ legnagyobb érdeme volna, hogy leitatta a vejét ezek szerint, és rábeszélte, tartsa meg a gyereket.
- Úgy beszélsz, mintha ez olyan hatalmas teljesítmény volna, drágám. Egy alkoholista kiskapuját kihasználni inkább természetes. - Talán Júlia azt várja, hogy majd hanyatt dobja magát a lépcsős mesétől, de minekutána Ilya hasonló filozófiájú ember, mint a veje, csak sokkalta határozottabb minden téren, nem gondolja rémesen súlyos árnak egy magzat elvesztését sem most, sem máskor.
- Ezek szerint azt nem tudtad elérni, hogy visszavigye magához Adélt. Akkor a lányom nem játszana épp Lengyelországban bújócskát a férjével. - Így, hogy teljesen levetkőzi a vidámságát, és csak a közönyös, üzleti arca marad meg, sokkal hihetőbb az összhatás, mint a negédes bájjal fűszerezett jókedve.
- Kérsz egy italt? - Fejével hátrafelé bök, az üvegezett szekrény irányába. Van whisky, rum, martini, vodka, elég sok válogatnivaló alkoholféle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=846824#post846824][b]Vattai Júlia - 2022.05.26. 00:27[/b][/url]

Magda|
Más anyósa miért engem baszogat?|OFTF|1
______________________________________________________

Felmordulok. Látható eredmények vannak, csak itt mindenki fehér bottal jár ahogy érzékelem.
Ez a benyomásom pedig tovább erősödik a következő kioktatásánál. Leitatni egy alkoholistát. Hát nem most mondtam, hogy egy koktél volt? Egy. Egy alkoholistát meggyőztem anélkül, hogy illuminált állapotba kellett volna hozni.  Ezért máshol Oscart adnak legjobb női mellékszereplőnek.
- Miért kéne őket egy légtérbe zsúfolni? Ha nincsenek egy helyiségbe nem tudják marni egymást  - nem hiszem, hogy az volna a legjobb, ha túl közel tolnánk egymáshoz őket. Így messziről az emlékek is megszépülnek.
- Aztán úgyis vissza fogja engedni Will Adélt, hiszen ott van a babaszoba. Minden nap elmegy mellette. Majd kinyitom neki néha, elvetek pár szót, nem lesz nehéz elültetni benne, hogy hívja vissza Adélt, ha eljön az ideje - még korainak érezném. Egyelőre pont jó úgy, ahogy van. Ketten a kandalló előtt a kanapén. Aztán majd... majd lassan rávilágítok arra, hogy mit is akar igazán, mert ha nem rugdosom át a családos boldogságba talán mindig is búskomoran csak hozzám akarna ragaszkodni. Pedig Willnek zsongás kell, hogy sohase legyen magányos többé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=846834#post846834][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.26. 11:37[/b][/url]

Nála pedig az első számú szabály nem elhinni mindent, amit egy tizenéves kislány állít. Júlia szemtelen és fondorlatos. Alapvetőnek tartja, hogy amíg látható eredményeket nem produkál a lány, amik tényleg az ő segítsége nélkül nem valósultak volna meg, nem hiszi el a kis meséit.
- A nászútjukon sem marták egymást. Vagy emlékeztesselek, hogy a leendő unokám annak a kis kiruccanásnak az eredménye? - Végre elrugaszkodik az asztal szélétől és könnyed léptekkel szeli át a csekély távolságot az üveges szekrényig, hogy whisky-t hozzon magának, meg két poharat, ha ez a kis szerencsecsomag mégis meggondolná magát. A saját székébe ül vissza, Júliával átellenben, az egyik poharat félúton közöttük hagyva, a másikat maga elé letéve és félig töltve whiskyvel. A pálcájával megkocogtatja a pohár szélét, mire jégdarabok tűnnek fel az italban.
- Nem nem. Nem, 'ha eljön az ideje', hanem 'minél hamarabb' . Drágám, csak hogy tisztázzuk: én együttműködést ajánlottam neked, amihez eredmények kellenek, nem apró próbálkozások. Ellenben Madlen, William nagyanyja messze nem ennyire nyájas, mint én veled. Akadály vagy, és az akadályokat nem szeretjük, én viszont szeretném, ha ebből te is profitálnál, és az akadályt előnnyé kovácsolnánk. Mindenki jól jár. Az emelésed is meglesz, ha a vejem visszahívja Adélt, mire a lányom végleg hazajön Lengyelországból. Ez másfél hét múlva fog bekövetkezni, addig van időd megpuhítani Williamet. Ha nem sikerül, maradunk az eddigi jussodnál, feltéve, hogy teszel is érte, és elintézem én, helyetted a dolgot. - A hangsúlyából ítélve ez a rövidebb és kellemetlenebb megoldás volna. Kár kifejtenie, hogy az üzleti érdekeik diktálják elsősorban, hogy Adél és William között mihamarabb rendeződjön a helyzet, mielőtt James Krise kitáncolna a közös projektekből és nagy pénzeket buknának el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=847146#post847146][b]Vattai Júlia - 2022.06.01. 00:22[/b][/url]

Magda|
Más anyósa miért engem baszogat?|OFTF|
______________________________________________________

Figyelem ahogy önti az italt.
- Az egy hét, mire lett volna bármi, épp véget is ért. Azonban kilenc hónap kicsit hosszabb, abba simán bele tud férni egy rossz szó is, ami aztán háborút robbant ki - vonom meg a vállamat felállva, hogy elvegyem a poharat az asztalról.
Kell is ital azok után, amiket a fejemhez vág. Akadály. Inkább villámhárítót mondanék. Hülye aranyvérű családok. Találsz egy éjszaka egy férfit a kapuban, elviszed csónakázni, aztán párat pillogsz és ugat veled az anyósa. Milyen degenerált világ ez már.
- Lassú víz partot mos, hirtelen hullám tönkre barmolja azt a gyengén felépített homokvárat amit ezek ketten összehordtak közös élet címén. A siettség hülyeség és veszélyes módszer is. Az érzelmekkel való játék sokkal lassabb - mordulok fel. Egy és fél hét. Semmire sem elég, legalábbis ahhoz nem, hogy csak úgy bemásszak a férfi fejébe és meggyőzzem, hogy fogadja vissza a feleségét, mert tök poén lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=847444#post847444][b]Adele Nadia Krise - 2022.06.08. 13:47[/b][/url]

Most már kienged egy türelmetlenebb szuszzantást. A jegygyűrűs kezének mutatóujja koppant hármat az előtte heverő dosszién, aztán végül felpillant Júliára. Szemében nyoma sincs az anyai aggodalomnak vagy a sürgetésnek most már. Helyette ott virít a hideg egykedvűség.
- Júlia... Csak egy rövid időre boronáld össze őket, amíg mi mindent elintézünk. Utána nem érdekel, ha elválnak és összevesznek az unokám elhelyezésén. Pár hét. Indítsd el Williamet a megfelelő irányba és meglesz érte a neked járó fizetséged. Azt hiszem, eddig sem vezettelek meg a korrekt üzletet illetően, nemde? - Hogy mindent fű alatt tartsanak, Júliát rendszeresen a szobájában várja a pénz, amit a saját manója gond nélkül be tud juttatni még a hoppanálásgátlós bűbájokon keresztül is a kastélyba.
- Számítok rá, hogy segítesz, és elvégzed ezt a feladatot. Utána nem kell tovább istápold őket, ha nem akarod. Természetesen a karrieredet illetően tartom a szavam. Látom benned a potenciált, úgy hogy remélem, jó eredményekkel fogod zárni a mesterképzésed is. Használd ki, hogy Warren a mentorod és faggasd ki mindenről, ami érdekel. Dalolva fogsz előrejutni, ha összedolgozol velem, kedvesem. - Ezek után elfordítja a tekintetét a lányról, hogy elkezdje kinyitni a mappát, de előtte mégis megáll a mozdulatban, hogy visszanézzen rá.
- Egyelőre ennyit szerettem volna. Ha változna a helyzet bármilyen módon, értesíts. - Finom utalás arra, hogy itt bizony végeztek, hacsak Júliának nincsenek további kérdései, kérései.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=852171#post852171][b]Martin Romberg - 2022.09.04. 00:20[/b][/url]

Nyakamon éreztem az elkerülhetetlent. Egy ideje már sejtem, hogy mire készülnek, visszajutott a fülembe, hogy többször felmerült a nevem az értekezleteken, de én nem akartam hinni pletykáknak. Egyszer már világossá tettem, hogy terepen érzem igazán jól magam. Ők is tudják, hogy nem zárhatnak be a négy fal közé, hogy egész nap az irodaszékemben nyomorogva görnyedjek a papírok felett, és azoknak a munkáját felügyeljem, akik az én pozíciómat vennék át. Én nem azért képeztem magam, hogy hivatalnok legyen belőlem, és a többi csoportvezetővel járjak ki kávézgatni tízpercenként. Közvetlenül szeretek találkozni a varázstárgyakkal, a kezemben tartani őket, végigsimítani rajtuk, vagy a pálcámat rájuk szegezve tárni fel titkaikat, ha vannak egyáltalán. Ha nem így lenne, túlságosan apám lennék. Szóval megfelelt ez a pozíció, és biztosan mutatkoztak már rajtam a kiégés jelei is, de pont a mesterképzésem befejeztével nyíltak meg új kapuk előttem, így előbb gondolkodtam el azon, hogy az átoktöréssel kezdek valami speciálisabbat, minthogy feljebb másszak a ranglétrán. De hiába nyertem időt azzal, hogy elküldtek nyaralni, az ajánlat végül közlésre került, nekem pedig lavíroznom kell úgy, hogy ne haragítsam magamra a potenciális kolléga-jelölteket. Persze mindig is voltak riválisaim, akiknek könnyebb volt az áskálódás, mintsem az érdemek felmutatása, így inkább a gerinctelen megoldásokhoz folyamodtak. Szánja őket a fene.
Egy újabb szürke nap volt a minisztérium falain belül, amire nem jutott semmilyen helyszíni ellenőrzés, de még csak riasztást sem kaptunk. Unottan, egyik tenyeremmel a fejemet támasztva ültem az asztalomnál, míg szabad kezem ujjai az akták lapjain futottak végig. Rutinosan, de mégis kellő alapossággal böngésztem át a legfrissebb jegyzőkönyveket. Ennyi adminisztrációt még képes vagyok lenyelni. Leginkább Seth látogatása tartotta bennem a lelket, aki jelezte, hogy ma benézne hozzánk munkaügyben, s ha úgy van, szívesen összefutna velem. Természetesen igent mondtam, csak érkezhetne már lassan, mert egyre türelmetlenebbül pillantottam a karórámra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=852366#post852366][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.09.08. 09:27[/b][/url]

A minisztérium dolgozóinak ellenállását az évek úgy koptatták el, mint víz a mederben görgetett köveket. Seth végtelen türelemmel és kifogástalan udvariassággal felvértezve érkezik minden egyes alkalommal, precízen kitöltött papírmunkát, minden részletre kitérő kérelmekkel, az ide vágó szabályok csaknem tökéletes ismeretében. Tíz év hajthatatlansága ha nem is csiszolta simává az itteni kapcsolatait, sokszor inkább csak pro forma tiltakozásba és akadályokba ütközik.
Ma mégis a vártnál is tovább tartott, amíg elfogadták beadni kívánt folyamodását, így egy egészen kevés késéssel kaptat a lépcsőkön felfelé. Meglepett pillantások kísérik, bár a rutinosabbak kifigyelhették, hogy mindig ugyanoda tart, elvégre maroknyi ismerőséből pontosan egy darab dolgozik itt. Az emeleten kimérten biccent az aurorok felé, erre már megszokhatták rendszertelen látogatásait, bár eleve más hangulat kísérte - például a magyar minisztériumban sosem rántott rá reflexből pálcát senki.
Amint láthatáron belülre kerül Martin asztala, elfojt egy mosolyt a kétségbeesett unalom láttán, ami árad belőle. Üdvözlésképp üres jobb kezét emeli meg, ha véletlenül pont felpillantana elmélyült várakozásából a másik; ellenkező esetben az asztal mellett megállva leteszi orra elé az elegáns papírba csomagolt kis figyelmességet. Régimódi, de nem bánja - szeret másokat meglepni ezzel-azzal.
- Sajnálom, feltartottak. Lassú nap?-*mellőzi az udvariassági körök egy részét, ami sokéves ismeretségük jele. Martinra vár, hogy hellyel kínálja vagy indítványozzon egy utat a kantinba, ha jobbnak látja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=852542#post852542][b]Martin Romberg - 2022.09.12. 02:11[/b][/url]

Fel-felpillantottam a bejárat irányába, hátha pont kiszúrom, ahogy Seth belép az ajtón, de az ominózus pillanatról ezúttal lecsúsztam. Figyelmemet elvonták az aktában szereplő adatok. Valaki átjavított egy iktatószámot. Máshol az ügyintéző nevét húzták ki, hogy egy másikét firkantsák a pontozott sáv fölé. Ami ennél jobban szemet szúrt, az az aktaköpenyben lapuló tízoldalas melléklet, ami az ilyen kérelmeknél ritkaságszámba megy. Nem is emlékeztem hirtelen, hogy melyik ügy volt ilyen terjedelmes. Általában a harmadik országbeliekkel üzletelő importőrök szoktak bennünket ilyen finomságokkal szórakoztatni, amikor forgalomba hoznának valami olyan ketyerét, amiről még mi sem hallottunk. Komolyan, élénk fantáziám ellenére olykor el se tudnám képzelni, hogy mikre nem képes a kreatív elme, ha nem forgatnám a kezembe utána azt, ami feketén-fehéren szerepel a leírásban is.
Csak annyit érzékeltem, hogy a látóterembe lassan beúszott egy csomag meglepetés. Sosem fogom tudni megszokni tőle, akárhányszor is jön látogatóba. Nekem nem szoktak ilyet adni, és kész. Néhány lassú másodperc erejéig csak néztem ki a fejemből, de nem tudtam megállni, hogy ne húzódjon halvány mosolyra a szám. Aztán kiegyenesedtem a székemben, és üdvözlésképpen biccentettem egyet.
- Az itt nem meglepő - búgott fel a hangom gúnyosan arra, hogy feltartották. - Ha így folytatod, egyszer meg fognak gyanúsítani hivatali vesztegetéssel, engem meg az elfogadásával - közöltem szórakozott hangon, miközben magamhoz húzva elkezdtem kibontani a hozott apróságot, majd az akták mellé tettem. Az arcomon persze az látszott, mintha csak egy veszélyes varázstárgyhoz nyúltam volna, ez valószínűleg szakmai ártalom. Miként is engedhettem volna el magam a munkahelyemen...
- Nincs értelme panaszkodnom. Járjunk egyet, mielőtt belerohadok a székbe - emelkedtem fel végre ültemből türelmetlenül. - És köszönöm a teát, mint mindig, bár tudod, hogy nem kellett volna. Tényleg... A múltkor is olyan nehezen tudtam viszonozni - intettem magam után, hogy kövessen, s amint kiléptünk a folyosóra, egy fokkal több életerő kezdett megmutatkozni az arcomon. - Megvagy a kötelezőkkel? Rendben ment minden? - kissé érződhetett ugyan, hogy a formalitás kedvéért indítottam ezzel, de mi másba vágnék bele rögtön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=852809#post852809][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.09.17. 21:05[/b][/url]

Ezekért a halovány, néha kifejezetten vérszegény mosolyokért szeret ajándékozni - megkeresni vagy rábukkanva érezni, hogy ez tökéletes valakinek, s aztán odaadni és csendesen örülni az örömüknek. Az utána felharsanó gúny lepereg róla, s bár vonhatna vállat, csak fejét dönti meg enyhén.
- Pedig nekem meglepettnek tűntek,-*emeli meg derűsen szemöldökét, míg a jól megszokott morgást hallgatja, amiről mindketten pontosan tudják, hogy nem igaz. Még ha meg is próbálkozna bárki az ilyen gyanúsítgatással, Seth sosem folyamodott ehhez az osztályhoz, s ajándékai sem érik el a "figyelemre méltó" összeghatárát. Martin arckifejezése ellenére az egész pusztán egy adagnyi, menthetetlenül régimódi brit által hozott varázstalan, szálas tea.
- Ugyan, igazán csekélység. A társaságért járok ide,-*bár somolyog, komolyan gondolja, a burkolt csipkelődésben nincs semmi rosszindulat. Megvan a ritmusa találkozásaiknak, s az elején szinte mindig van némi morcogás, egy-két hivatali szürke felhő. Türelmes elnézéssel várja, hogy Martin kizáporozza magából a feszítő szavakat; azok elszivárognak, az auror pedig megkönnyebbül.
- Csak tessék,-*engedi el oldalvást fordulva maga előtt, az iroda területén két lépéssel lemaradva mögötte, hogy hallja, de megtartsa az illő távolságot. A folyosón lép csak Martin mellé, övéhez igazítva saját lépteit. A kérdésre bólint, lesimítva egy nemlétező ráncot öltözékén.*
- Kivételesen nem kötelező ügyintézés hozott ide,-*ami magában még nem adna okot meglepetésre, elvégre hozzászokhattak már kisebb-nagyobb találmányaihoz. Egy repülő hajót követően az ember nehezen rukkol elő bármivel, ami hasonló megrökönyödést váltana ki.*- Kérvényeztem, hogy illúziómágiát taníthassak,-*s hangjából egy csipetnyi kétely csendül ki, de hogy ez a sikerességnek vagy ötletnek magának szól-e, nem tudni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=852983#post852983][b]Martin Romberg - 2022.09.21. 01:37[/b][/url]

Nem tudtam eldönteni, hogy vajon csak félreértett, vagy szórakozni próbált, noha azt már biztosan megtanulta nálam, hogy nem nagyon érdemes kísérleteznie. Pláne, ha dolgozom, nyomás van rajtam, és nem tudok mások fejtegetésével foglalkozni. Mellesleg ahhoz munkán kívül sincs sok kedvem-energiám.
- Még mindig nem szokták meg, hogy a nyakukra jársz? - mosolyodtam el halványan, mellyel talán sikerült a tudtára adnom, hogy szándékosan használtam a túlzó kifejezést. Ügyintézői oldalról biztosan vannak, akik minden egyes ügyfél látogatást teherként éltek meg, de én azok közé tartozom, akik szeretik a munkájukat. Még akkor is, ha a kommunikáció nem a szívem csücske, és a varázstárgyak megvizsgálása előtt sokszor el kell viselnem egy kis párbeszédet. Mindenesetre azok, akik beteszik ide a lábukat, általában az értelmesebbik réteghez tartoznak.
- Furcsa ízlésed van - vágtam vissza a magam módján. Először a tea, aztán a megjegyzése. Ha imponálni akarnak nekem, azt az esetek döntő többségében valami hátsó szándékkal teszik, tőle azonban nyilván nem feltételeztem ilyet, csak még mindig nem voltam hozzászokva a bánásmódhoz. Ez minden egyes alkalommal szemmel látható rajtam, hiába is próbálom leplezni, csak még feszültebbnek tűnnek a mozdulataim. Nem találtam okot arra, hogy kellően szeressem magam. Akkor talán közelebb kerülnék ahhoz, hogy megértsem, mások miért tudnak kedvesek lenni hozzám.
A kantin felé tartottam célszerűnek elindulni. Minden folyosóhoz tartozik teakonyha, de a legtöbbjük kicsi és forgalmas egy bizalmas beszélgetéshez, ezért legrosszabb esetben úgy voltam vele, hogy valamelyik erkélyen kötünk ki, ahonnan legalább gyönyörű a kilátás a magyar fővárosra.
- A Bagolykőben? - kérdeztem vissza zsigerből, amint lassú lépteim hirtelen megtorpantak a kijelentéstől. Bevallom őszintén, erre most nem számítottam. - Elfoglalt embernek ismerlek - ez részemről azt jelentette, hogy nem voltam benne biztos, mennyire egyeztethetné össze vele a gondnoki, feltalálói és egyéb teendőit, de még vártam, hogy megmagyarázza a döntését ahelyett, hogy magamtól faggattam volna ki. Végül is, az ő élete. Nem tudhatom, hogy mi a jó a számára, tanácsot így mindig félve adok, ha mégis arra kényszerülök.
- Hm, szóval hiányzik a katedra... Nyilvánvalóan más egy képességet oktatni, de pont ezért nem tartanék a helyedben attól, hogy milyen tanár lennék. Már ha erről van szó... - szavaim inkább tűntek úgy, mintha hangosan gondolkodtam volna, semmint érdemi hozzászólásnak, de próbáltam rávenni, hogy javítson ki, ha rosszul értelmeztem valamit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=853068#post853068][b]Létai Roland - 2022.09.22. 11:43[/b][/url]

Korán keltem, mert nagyjából normálisan akartam megjelenni a minisztériumban. Ha ott lesz a leendő munkahelyem, legalább lássák, hogy valamennyire komolyan gondolom. A reggeli rutin után elővettem egy egész jó ruhát, mondjuk rajtam majdnem minden jól áll, de ezzel úgy komolyabban nézek ki, mint egy fiagtal gyerek. Nyilvánvaló, hogy ettől még nem fognak valójában komolyan venni, de legalább nem néznek le... vagy ki tudja? Reggel 7:50-re volt megbeszélve Regivel a találka a kútnál, egészen pontosan 45-re ott voltam már. Ő is pontos volt szerencsére, így nem kellett várakoznom. Azt mondtam neki, hogy még nem jártam Pesten, de ez nem volt teljesen igaz, mert voltam már ott vagy kétszer, de helyismeretem az nulla, mert mindig hopp-porral utaztunk, és csak be kellett mondani az úticélt, amit nekem megmondtak. Szóval nem igazán tudom, hogy mi hol van, és nem is nagyon érdekelt eddig sem. Na, majd mostantól.
- Jó reggelt! Akkor mehetünk - nyújtom ki a kezem, hogy elvihessen a minisztériumba. Várom, hogy induljunk, innen már rajta múlik, hogy hova visz pontosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=853128#post853128][b]Návay Regina - 2022.09.22. 23:46[/b][/url]

Roland

Tizenegy perccel nyolc előtt fordulok be sarkon, a hátralévő egy perc pont elég, hogy megtegyem a maradék pár métert a szökőkútig. Ezúttal is a sötétkék egyentalárt viselem, a hajamat meg egyszerű copfba fogtam össze. Nincs külön erre vonatkozó előírás, viszont ha kiengedve hordanám, előbb-utóbb valamiben akadályozna a végén, lévén, hogy derékig ér. Az órámra pillantok még, aztán be kell vallanom, meglepődöm, hogy Roland már ott áll. Arra számítottam, hogy ha öt percet nem is késik, de legalább egy-két percet igen.
- Jó reggelt - köszönök vissza, elkönyvelve magamnak csendben, hogy ez egy jó pont. Bólintok. Bizony mehetünk. A tegnapi beszélgetés alapján egyértelműnek tűnik, hogy hoppanált már, így nem érzem szükségét, hogy szóljak, néha meg tudja viselni az ember gyomrát például egy kicsit. Már ismerem az utcákat, rutinból megy, hogy magam elé képzeljem a célt, ami így még annál is egyszerűbb, mint amit tegnap javasoltam. Mivel én napi szinten járok be a Minisztériumba, egyenesen az épület előtti térre érkezünk a Vérhalom és az Apostol utca kereszteződése helyett.
- Na hát akkor... mivel azt mondtad, még nem jártál itt, üdv Budán, na meg a Minisztériumban - mondom egy félmosoly kíséretében, és intek is, hogy kövessen. Az épületbe a főbejáraton át lehet bejutni, semmi igazán extra nincs itt, leszámítva a védővarázslatokat az épület körül.
- Itt a recepció található meg az őrszolgálat - foglalom össze röviden. Messziről integetek a pult mögött ücsörgő Izának, de biztos, ami biztos alapon oda is sietek. - Iza, drága, jó reggelt. Lennél oly kedves és adnál a fiatalembernek egy ideiglenes belépőt? A mentorprogramban vesz részt, a többit majd intézem fent Marossival. Köszi - magyarázom el a helyzetet, mire pillanatokon belül a kezembe is nyomja a megfelelő pergament. - Tündér vagy - köszönöm meg, és tovább is adom Rolandnak. - Az összes részlegünk a másodikon van. Az elsőn a miniszter irodája van, titkárság, satöbbi. A harmadikon a mágikus balesetek és katasztrófák főosztálya, a negyediken a varázslény-felügyelet. Az ötödiken a Nemzetközi Máguskapcsolatok, a hatodik a közlekedésügyé, a hetediken a varázssportok főosztálya van, a nyolcadikon a tárgyalók, kilencen az igazság- és belügy... ó, meg a misztériumügyiek az alagsorban kaptak helyet. Nincs mindenhová bejárásom, de a másodikon sok mindent meg tudok mutatni. Meg a harmadikra, negyedikre éa a hatodikra is be tudlak vinni, illetve az alagsorba, ha akarnál egyet túrázni, de mindenekelőtt egy belépőt kell intézni neked a főnökömnél, amivel ide majd egyedül is bejutsz - mondom, közben pedig már be is szállhatunk a liftbe, hogy hamarosan a másodikon szálljunk ki belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=853222#post853222][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.09.24. 23:31[/b][/url]

- Minden alkalommal olyan arcot vágnak, mintha hirtelen emlékeztetném őket valami roppant kellemetlenre a megjelenésemmel. Mondjuk a létezésemre,-*és igen, erről valószínűleg minél gyorsabban és hosszabban szeretnének megfeledkezni. Senkinek sem hiányzik egy Selwyn, aki folyamatosan újabb és újabb szabadalmakkal, engedélyekkel és kérvényekkel érkezik olyan rendszerességgel, mintha bérletet váltott volna.
- The customer is always right in matters of taste,-*rezzenéstelen arccal hárítja a vádakat - ízlésről nem illik vitát nyitni, ugyebár. A tekintete mégis nevetős, szeme sarkában árulkodó kis ráncok ülnek, egyszerre derülve saját deformációján és Martin evidens ficergésén.

Nem az első - és nem is utolsó eset - hogy a bejelentése megtorpant valakit. Az első kérdésre pusztán bólint (hol máshol alkalmaznák őt?), a másodikra kézfejével röviden megdörzsöli állát, mert igen, tisztában van az általa vállaltak mennyiségével. Mentségére szól, hogy nem egyszerre, hanem apránként bővíti a listát.*
- Amennyiben,-*s ez egy nem csekély méretű ha,*- engedélyezik, az időigényesség fényében újragondolom a felelősségeimet. Még mindig nem sokat alszom,-*bár az élete sok szempontból helyreállt, vagy legalábbis normálisnak tekinthető határok közt mozgott, van, amin a gyógyszerek sem segítettek. Nem véletlenül állt a hálófülkéje közvetlenül a műhelye mellett, s végezte a karbantartási munkákat takarodó után.
- A tanítás maga, mint emberekkel való munka hiányzik. A nekromanciához kicsit túlkorosnak érzem magam,-*üti el némi humorral annak élét, hogy eddigi részidős munkái inkább elszigetelték másoktól. Lassan, lépésenként próbálja visszaszerezni korábbi énjének darabjait. S ehhez hozzátartozik a kudarc is, ami legutóbbi tanári állása árnyéka.*- Rozsdásnak érzem magam és valahogy... méltatlannak? Lehet, nem kellene Magnushoz mérnem magam, de önkéntelenül előttem van minden, amit tőle tanultam. Az idő majd eldönti,-*zárja le, mert Martintól nem tanácsot vár - jól tudja, milyen kényelmetlenül érinti az ilyesmi. Inkább egyfajta gesztus és sokéves barátságuk jele, hogy megengedheti ezt a fajta őszinteséget. Automatikusan törzshelyük, a nem messze lévő kis kávézó felé veszi az irányt, ahol már megvan a megszokott asztal és a barista fejből tudja, mit isznak.