32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!

Megnyitotta kapuit a Karácsonyi vásár és a Korcsolyapálya a Boglyas téren!

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 29 ... 37 38 [39] 40 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Autumn Rue Danvers
Prefektus Eridon, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Elsős mestertanonc


A Nemes
online
RPG hsz: 128
Összes hsz: 174
I'm on the inside in the summer heat
Írta: 2021. július 12. 15:55
| Link

x


A Zalán egy szép név, olyan igazán magyaros. Eddig még nem sokszor hallottam, és az istenért se tudtam volna megmondani mi lehet az angol megfelelője, ha egyáltalán van. De ennek a srácnak sikerült pozitívvá varázsolni. Azonban a saját nevem bármennyire is szerettem, mióta Magyarországra értünk nem nagyon hangoztattam. Most is elhúztam egy kicsit a szám, mikor tudtam, hogy én jönnék. Felmértem, vajon Zalán mennyire hallgat a szóbeszédre, de maximum faképnél hagy, mikor rájön ki vagyok. A fagyi már úgyis a kezemben volt.
- Autumn Rue Danvers. De ne ijedj meg, nem olyan vagyok, ahogy a pletykák mondják - tettem hozzá szinte azonnal. Lehet, hogy egy kicsit mégis irritált, hogy az egész falu a szájára vett. Még akkor is, ha van egy-két rész, ami átfedésben van a valósággal. Sőt, igazából főleg amiatt nem tetszett a dolog. Elég volt átélni az egészet, nem kellett, hogy minden nap a szemembe mondják.
Mogyoróbarna szemeimet a fiúra függesztettem, és mosolyogva hallgattam a fejtegetését. Értelmesnek tűnt. Olyannak, aki nem csak saját magával foglalkozik. Bókjára a fagyimba néztem, és a fejemet egy kicsit megingattam. Talán túlságosan is bátorítom arra, hogy velem flörtöljön?
- Neeem, én nem. Hidd el, nem szeretnek. Van két felszabadított házimanónk otthon. Fizetést kapnak azért, amit csinálnak, mégis folyamatosan morognak - magyaráztam két falat között. - Egyszerűbben megoldom varázspálcával. Ez végül is égés, tehát felszíni sérülés. Egy jó kis Valetudo pillanatok alatt rendbe hozná - próbáltam meggyőzni a fiút. Valahogy meg kellett hálálnom a fagyit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Intuitív Díva - Hollósi
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 318
Összes hsz: 461
Írta: 2021. július 12. 16:43 | Link

Autumn


Zalán hátradőlt a székében, amikor a lány magyarázkodni kezdett a személyét illetően. A mosoly eltűnt az arcáról, a tekintete kifürkészhetetlenné vált pár pillanatra. Végighallgatta a másikat, majd résnyire nyitotta a száját. Látszott, hogy igyekszik megválogatni a szavait, mielőtt megszólal.
 - Tudod, Autumn... te vagy a kedvenc évszakom. - bukott végül ki belőle - Áruld el, hogy miért is kéne tartanom a kedvenc évszakomtól? - Zalán nagyon is tudta, kiről van szó. Volt néhány pletykás évfolyamtársa, akiknek a csacsogását akkor sem tudta volna figyelmen kívül hagyni, ha befogja a fülét. De végülis a pletyka csalóka jószág. Féligazságok kusza hálója, amit csak egy módon tud kibogozni az ember: ha hagyja szóhoz jutni a forrását.
 Nem akart a másikra semmit sem ráerőltetni, bár megvolt a házimanós dologról a véleménye. Az arcára visszatért valamiféle halvány, tétova félmosoly Autumn ötletétől. Tényleg hagynia kéne, hogy ez a lány pálcát fogjon rá úgy, hogy még alig ismeri? Ha elutasító és tényleg megvan az oka félni, akkor csak egy egyszerű napégéssel és egy rossz szájízű találkozással fogja letudni ezt a délutánt. De ha hagyja magát és tényleg nincs mitől tartania, bizalmat ébreszthet valakiben, aki szemmel láthatóan hiányában van a fent említett tulajdonságnak. Akárhogy is, bármelyik döntésének lehet kellemetlen kimenetele is. Sokkal, de sokkal kellemetlenebb.
 Zalánnak nem sok tapasztalata volt a sötét és úgy általában a problematikus varázslókkal. Éppen ezért többet habozott annál, mint amennyi az udvariasság megengedett volna. Rémesen érezte magát azért, hogy az előítéletek ennyire a hatalmukba tudták keríteni akarata ellenére. Az utolsó mondatokra így nem is válaszolt semmit, feszült kíváncsisággal várta a lány magyarázatát. A viselkedésétől legszívesebben a falba verte volna a fejét. Nem tartotta szociálisan tehetetlennek magát, épp ellenkezőleg. Ezért volt olyan mérges magára, hogy egy ilyen egyszerűnek induló társalgás kifog rajta.

Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 12. 16:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Prefektus Eridon, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Elsős mestertanonc


A Nemes
online
RPG hsz: 128
Összes hsz: 174
I'm on the inside in the summer heat
Írta: 2021. július 12. 17:35
| Link

x


Írországban minden sokkal könnyebb volt. Boldogok voltunk, együtt voltunk, és nem mellesleg a Danvers név jó híreket hozott. Ezzel szemben Bogolyfalván minden harmadig ember utánam fordult az utcán, minden negyediknek pedig volt valami szaftos kis megjegyzése. Ha nem lenne a nagyi, talán még rosszabb lenne. Kellett Winternek elcsesznie megint mindent...
Hiába próbálta Zalán semmissé tenni az arcára kiülő rémületet, tökéletesen tudtam, hogy mikor kapjam el a pillanatot. Féloldalas mosolyra húzódtak ajkaim, amolyan gúnyos félére. Őszintén nem sokan szerették az őszt. Pontosan azért a sötétségért, amelyet a pletykák is magukban hordoztak. Kinyitottam a számat, aztán becsuktam. Sóhajtottam egyet, majd még egyszer. Mint valami partra vetett hal. Megszoktam már, hogy furcsa vagyok. De azt nem, hogy így néznek vissza rám. Öt perccel ezelőtt még olyan simán elbeszélgettünk Zalánnal, most pedig szemeiben a szóbeszédek vertek visszhangot.
- Szóval tényleg hallottál már egy s mást - néztem komoran a fiúra. - Oké, akkor kérdezz rá. Gyerünk. Nevezd meg mi vagyok - kezdtem kissé feldúltan. Mégis miért kellett volna magyarázkodnom? El se követett bűnökért vezeklek. - Csak kíváncsi vagyok melyiket hallottad. Azt, amelyikben egy szekta tagja vagyok és szűz lányok vérét iszom, vagy amelyikben megöltem a saját anyámat? - feleltem idegesen. Nem volt fair. Semmi sem, ami Magyarországon történt. Őszintén, már az étvágyam is elment. Ellöktem magam elől a fagyit, és kezembe terítve arcomat vártam, hogy ha akar, Zalán itt hagyjon. Minden oka meglett volna rá. Hiszen gyilkos vagyok. nemde?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Intuitív Díva - Hollósi
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 318
Összes hsz: 461
Írta: 2021. július 12. 18:10 | Link

Autumn

  Feszülten szorított rá a kanala nyelére, amikor ráébredt, hogy lényegében semmit nem kellett tennie ahhoz, hogy elcsessze. Az előítélet megtette helyette. Elég volt ránéznie Autumnre ahhoz, hogy megértse: nem sok alapja volt a pletykáknak. Vagy ha mégis, akkor sokkal árnyaltabb az egész, mint azt képzelte. Szomorúan pislogott a lányra, ahogy eltolja maga elől a hideg édességet.
 De hát ilyen volt az ősz. Gyönyörű, ezer színben pompázó, az elején még a csalóka fénnyel kecsegtet. De miután a fagy híre bekúszik az emberek bőre alá, a legtöbben elhúzódnak, menekülnek vissza a biztonságba, az ablak mögül szemlélve, hogyan hervad el minden, hogyan veri el az eső azt, ami addig derítő látványt nyújtott, és hogyan torzítja el a szél az összes szívnek kedves dallamot a természetben.
 Kevesen tudták csak, hogy az ezerarcú évszak nem csak első látásra szép. Zalán tudta, milyen, amikor a színek összemosódnak, az arcát veri az eső, a hajába kap a menetszél, miközben élesen sikolt a fülébe, túlüvöltve minden mást. De ez neki nem nyomasztó volt, hanem inkább... felszabadító érzés.
 Autumn csak annyit érezhetett, hogy Zalán óvatosan megérinti a karját.
 - Csak egyvalamire akarok rákérdezni. - mondta óvatosan. Már nem engedhetett meg magának több bizalmatlankodó húzást. Ez pont olyan, mint a zuhanórepülés. Van egy pont, ahol nem szórakozhatsz tovább, muszáj koncentrálni és felrántani azt a hülye seprűt, hogy átjárjon az adrenalinnal vegyülő megkönnyebbülés, hogy túlélted - Van-e kedved valamikor mesélni magadról? Úgy rendesen?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Prefektus Eridon, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Elsős mestertanonc


A Nemes
online
RPG hsz: 128
Összes hsz: 174
I'm on the inside in the summer heat
Írta: 2021. július 12. 18:35
| Link

x


Tudod milyen érzés, mikor kora ősszel felgyűlnek a viharfelhők? Beborítja az egész eget, sötétséget és félelmet hozva magával. Be kell szedni a ruhákat, elrakni a szerszámokat, elvinni mindent, amit elvihet magával a hirtelen eső. Rue maga volt a förmedvény, ami közelített. Néha lecsapott, súlyos károkat hagyva maga után, néha csak behúzta a folyó, és szépen lassan feloldódott. Viszont egy dolog közös volt minden történetvonalban: egyedül maradt a végére. Zalán érintése ezért érte olyan váratlanul. Megrezzent ültében, és hitetlenkedve a fiúra nézett. Már nem ugyanúgy nézett rá.
Hitetlenül elnevette magát. Zalán több meglepetést okozott neki az utóbbi húsz percben, mint amennyit illendő lett volna. - Nem vagyok gyilkos. A légynek se tudnék ártani - vallotta be, és megingatta a fejét. Igen, egy gyilkos is pontosan ezt mondaná. De remélte, hogy Zalán most mégis figyelt rá. Nem a mindenki által felaggatott szavakra, melyek súlyként húzták le a vállát. Csakis barna szemeibe, melyekből tükröződött, hogy nem hazudik.
- Talán csak az igaz, hogy voltam börtönben. Vagyis... az őrsön. Utcai demonstráció. Küzdök a jogaimért - vont vállat a lány. Még mindig kicsit bizalmatlan volt. Nem tudta melyik lesz az a pillanat, amikor Zalán majd újra visszavált. Félni kezd tőle. Sose váltott még ki ilyen hatást senkiből. Éppen ezért nem merte még bevallani a pubot. Annak is van egy szeglete ami igaz. Amiről csak a család tud, és ez éppen elég. Néha még sok is.
Visszahúztam a fagyit magam elé, de egyenlőre csak a kanállal turkáltam benne. - Mond... mi rémisztett meg ennyire? - tettem fel a kérdést. Melyik lehetett az a pletyka, ami a bőre alá kúszott azután is, hogy láthatta, hogy nem az a szörny vagyok, akiről hallott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Intuitív Díva - Hollósi
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 318
Összes hsz: 461
Írta: 2021. július 12. 19:40 | Link

Autumn


- Az az ijesztő, hogy olyan hevesen tagadod ezeket, mintha kötelességed lenne magyarázkodni. Mintha te is elhinnéd egy részét - már a hangjából is hallani lehetett, hogy Zalán rémségesen megkönnyebbült. Egy bíztató pillantást küldött a lány felé - Ha szerinted alaptalan az, hogy közöd van a fekete mágiához, akkor ne add mások alá a lovat azzal, hogy komolyan veszed a szavaikat. Adj nekik inkább tetteket, amivel meggondolhatják magukat.
 Tehetetlenül beletúrt a fagyijába, majd evett egy púpozott kanállal, csak hogy addig se kelljen megszólalnia. Mintha csak az agyfagyás újraindította volna a gondolatmenetét, lelkesen fodult vissza Autumnhoz.
 - Csináld meg azt az izét rajtam! Azt a vale... valamicsodát! - mondta, majd felemelte Autumn szabad kezét és a saját arcához emelte, mintha már benne lenne a pálca - Megengedem neked.
 Bizonyítva, hogy nem fél a másiktól, kihúzta magát és behunyta a szemét, hogy a lány még véletlenül se olvasson ki belőlük félelmet vagy kételyt. Nem mintha maradt volna benne bármi is ezek közül. Tudta, hogy ez a gesztus nem elég ahhoz, hogy gyökeresen megváltoztassa Autumn elképzelését az emberekről, de nem is ez volt a cél. Csak jóvá akarta tenni ezt a félreértést. És talán szerezhet így magának egy újabb barátot is.


Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 12. 19:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Prefektus Eridon, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Elsős mestertanonc


A Nemes
online
RPG hsz: 128
Összes hsz: 174
I'm on the inside in the summer heat
Írta: 2021. július 13. 00:19
| Link

x


Kérdeztem, és megkaptam a választ. Mégsem erre számítottam, és magamhoz híven azonnal replikáztam volna. Csakhogy a szavak elakadtak félúton. Talán igaza volt. Talán nem. De tényleg egy figyelmeztetéssel kezdtem. Előhírnöke volt a nevemnek. Annak, amelyet anyukám adott. Most mégsem volt itt, hogy ő megvédje, és én nem tudtam, hogy egyáltalán akarom-e. Őt meg a nevem.
- Az nem olyan egyszerű. A pletykák konkrétan már az ideérkezésünk előtt elterjedtek. Még öt perce se voltunk a faluban, de már összesúgtak mögöttünk - magyaráztam, és csalódottságomban egy adag fagyit nyomtam a számba. Mindig én voltam a határozott. Az erős. Most mégis egy kissrácnak öntöm ki a szívemet egy adag édesség mellett, mint a dilis tinédzserek a filmekben. Mondjuk ott legalább a csávó magas, helyes és idősebb szokott lenni. Bár ha be akartam vallani, itt is csak az utóbbi sántított.
Meglepődve mosolyogtam Zalánra, és kezem ügyetlenül simította arcbőrét. - Biztos vagy te ebben? Az előbb még halálra akartál dermedni - túloztam kacarászva a hirtelen felinduláson. Aztán csak vállat voltam. A székről lepattanva a másik asztalon hagyott köpenyemhez léptem, és annak belső feléből kihúztam pálcámat.
- Még visszakozhatsz - néztem kétkedőn Zalánra. Közelebb léptem, és jobbom a pálcára szorított. - Valetudo! - A varázslat gyorsan érkezett, hatása pedig azonnali. A piros bőr lassan kezdett enyhülni, és csupán éppen apró pírként maradt a fiú arcán. Nem is állt neki ez rosszul, mintha szándékosan lett volna a szín az arcán.
- Nem tüntette el száz százalékosan, de határozottan nem fog már fájni - bólintottam elégedetten, és visszaülve a helyemre letettem a fadarabot a kelyhem mellé. - Így már mehet hódítani, Don Juan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Intuitív Díva - Hollósi
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 318
Összes hsz: 461
Írta: 2021. július 14. 10:16 | Link

Autumn


Zalán vállai kicsit megfeszültek, amikor Autumn kimondta a varázsigét, de a hűs, fuvallat-szerű érzés elfeledtetett vele minden aggályt. Még mindig csukott szemmel odanyúlt az arcához és megtapogatta azt. Már semmije nem fájt.
 Kinyitotta a szemét és vigyorogva nézett fel a lányra - Azért remélem, javított valamit az összképen. Talán akkor olyan is szóba áll velem, akinek nincs égető szüksége fagylaltra.
 A halvány pír már nem volt elég ahhoz, hogy eltakarják a szeplőit. De azok úgy sem számítottak, Zalán sosem foglalkozott velük. Viszont érezte, hogy a védőszemüveg már kicsit szorítja a fejét, úgyhogy azt lehámozta magáról. Beletúrt a hajába, de az mit sem segített kócos mivoltán. Ezt követően nyugottabb szívvel fordult vissza a fagyijához, és a félbehagyott szálhoz.
 Voltak elképzelései arról, mit tenne Autumn helyében, innen jött rá, mi a legnagyobb különbség köztük idáig: Zalánt nem érdekelte, mit gondolnak róla az emberek. Mindegy hányszor csinált már bolondot magából a tanárai vagy diáktársai előtt. Egyszerűen képes volt nem törüdni velük. Bár ez közel sem olyan, mintha azzal gyanusítanának, hogy kinyírtál valakit, de attól még...
 - Egyébként meg nem mondtam, hogy egyszerű dolgod lenne, de elég merésznek tűnsz nekem ahhoz, hogy elfogadd a kihívást... Bár ha azt nézzük, hogy egy ajtó kifogott rajtad... - sóhajtott teátrálisan - De viccen kívül: nem hiszem, hogy mindenki véleményét meg kell változtatnod magadról. Elég olyan embereket meggyőznöd, akiket a barátaidként akarsz tudni. A többi miért kéne, hogy számítson?
 Zalán tétovázott pár pillanatig. Hiába beszélt sokat, pár mondat között szépen apadt a fagyitorony - De ki vagyok én, hogy megmondjam mit csinálj? Hiszen még csak hírből ismerlek. - vont vállat végül mosolyogva - Persze, ha ezen szeretnél változtatni, megtisztelnél vele.
 
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 14. 10:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Prefektus Eridon, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Elsős mestertanonc


A Nemes
online
RPG hsz: 128
Összes hsz: 174
I'm on the inside in the summer heat
Írta: 2021. július 16. 13:34
| Link

x


Merész. A szó hallatán akaratlan megfeszültem. Kényszerből javítottam ki fejben, hogy Nemes. Merésszel nem beszélünk az este óta, mikor anya eltűnt. Csak kerülgetjük egymást abban a hatalmas házban, próbálunk kibújni minden olyan felelősség alól amiért szóba kéne állni. Senki más nem tudja mi történt azon az éjjelen csak hárman. Nekem se kéne. Talán könnyebb lett volna az egész, ha aznap nem megyek le még egy pohár vízért a konyhába. Akkor esetleg mi ketten megmaradtunk volna. Tán még Írországban lennénk.
A kehelybe pillantottam, hogy elűzzem a gondolataimat. Nem merész, csak nemes. Egyedül.
- Honnan tudod, hogy nem akarlak a barátaim között tudni? - mosolyogtam vissza a fiúra. Így kevésbé vöröslő arccal csak még helyesebb volt. Jól jártak az elsős lányok.
Lassan az utolsókat is kikanalazta az émelyítően finom fagylaltból. Ez most tényleg jobb, mint az írországi. Talán az első dolog, ami pozitív ebben az országban eddig.
- Hát, ha igazán meg akarsz ismerni, el kell jönnöd velem tüntetni. Ott élek a leginkább - vontam meg a vállamat. - Épp felvonulást szervezünk Pesten a kormányotok ellen. Borzasztó hogy milyen törvényeitek vannak, embertelen az összes... - ingattam meg a fejem. A helyükben szégyenkeznék. Már én szégyenkezem, pedig alig vagyok itt pár hete csupán.
- De ami még inkább zavar engem, hogy én viszont hírből sem ismerlek. Szóval itt az idő, hogy beavass a titkaidba - tártam szét teátrálisan a karjaimat. Övé a színpad, én már amúgy is túl sokat beszéltem.
Utoljára módosította:Autumn Rue Danvers, 2021. július 21. 14:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Intuitív Díva - Hollósi
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 318
Összes hsz: 461
Írta: 2021. július 16. 15:32 | Link

Autumn


Boldogan nyugtázta, hogy egyel több embert tudhat kedves ismerősének. A lány további mondatai viszont megakasztották kissé. Nem értett sokat a politikához. Sem a mágikushoz, sem pedig a muglikéhoz. Egyeszerűen még nem volt olyan helyzetben, hogy érdekelnie kellett volna őt. Viszont látta, hogy Autumn igencsak elszánt a témát illetően. Szépnek tartotta, hogy küzdeni szeretne az igazáért, de hogy ő részt vegyen mellette olyasmiben, amiről fogalma sincsen? Talán ha már sokkal felvilágosultabb lesz benne.
 - Hát Pest nekem egyelőre ki van lőve. Még Bogolyfalvára is csak hétvégente mehetek le, mert még taknyos kis elsős vagyok. Van valami közelebbi hely, ahol elemedben lehetsz esetleg? - vonta fel kíváncsian a szemöldökét.
 Még a citromízű fagyiból maradt pár falat, de már így is kezdett tele lenni. Ismét hátradőlt, hogy elgondolkodjon azon, mi az, ami említésre méltó lehet nála. Ami azt illeti nem gondolta, hogy bármi érdekes lehet benne, de úgy általánosan nem tartotta magát különlegesnek.
 - Szóval a hivatásos manószelidítő mivoltomra már magadtól is rájöttél. - kezdte sorolni. Ujjával a falnak döntött Kométára mutatott. - Szeretek repülni. Ami azt illeti, eléggé. Nem valószínű, hogy a Hollósi név mondd neked bármit, de azt hiszem a vérünkben van... vagy mi. Ja, és a szfinxek tudhatnak a magukénak, bár nem valószínű, hogy sokat nyertek volna velem - ismeri el nevetve. Kanalával már az üres kehelyben kotorászott. - A többit talán majd egy másik alkalommal. A végén még túl sokat fogsz tudni és akkor gyorsan elvesztem az újdonság varázsát.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 16. 20:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Prefektus Eridon, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Elsős mestertanonc


A Nemes
online
RPG hsz: 128
Összes hsz: 174
I'm on the inside in the summer heat
Írta: 2021. július 21. 14:54
| Link

x


Sose tudta igazán milyen a kastélyban élés. Mikor kisebbek voltak apjuk jött el értük az iskolába, vagy Winter gondjaira voltak bízva, vagy épp az övére, mikor elég idős lett hozzá. Minden reggel beutaztak a Roxfortba, hogy este visszabumszlizzanak Írországba. Remek egy túra volt. Főleg, amikor már szülők nélkül voltak. Olyankor gyakran választottak mellékutakat, addig ismeretlen utcákat, és csak remélték, hogy nem fognak teljesen elveszni.
- Elmehetünk táncolni is - mosolygott a másikra. Csak viccelt vele, nem hitte, hogy Zalán tényleg beállna mellé ugrálni az Eurovíziós számokra. Mert persze arra lehet a legnagyobb bulit csapni.
Érdeklődve hallgatta a másik fejtegetését, és visszanyelte a szóvicceket amiket a repülés és a holló váltott volna ki belőle. Too soon. Inkább a másik felén gondolkodott el, amit Zalán mondott neki.
- Várj, a szfinx a... hugrahug? Várj nálatok nem így hívják... - gondolkodott el. Arra emlékezett, hogy talán csak a színek stimmeltek a két suliban. Ő griffendéles volt, és most... eridonos. Főnix. Régen oroszlán. Aztán ott volt a Mardekár, ami itt szintén a legveszélyesebb állat, tehát a sárkány. Rellon. És maradt a két introvertáltabb ház. Navine és Levita. De melyik melyik? - A sárga aa... levita? - tippelt a lány, és elhúzta a száját. Ezek a nevek mind annyira hasonlítanak, hát ember legyen a talpán aki megjegyzi. Főleg amennyire logikusan fel voltak építve az elnevezések a Roxfortban.
- Azt hittem neked nincs bajod a túl sok tudással - cukkoltam. Aztán ránéztem a karórámra, és mutatóujjammal ráböktem. - Viszont én el fogok késni jóslástanról. Köszönöm a fagyit, és... valamikor kapj majd el a folyosón - leheltem egy puszit a fiú orcájára, ahogy lepattantam a székemből. Visszanyúltam a pálcámért, és a köpenyemet a vállamra kanyarítottam.
- Este még kend be valamivel, és holnapra nyoma sem lesz - mutattam az arcomra, hogy értse, hogy az égésére gondoltam. Aztán intettem egy utolsót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Intuitív Díva - Hollósi
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 318
Összes hsz: 461
Írta: 2021. július 21. 19:35 | Link

Autumn

  Felkapta a fejét a tánc szó hallatán. Aztán észrevette, hogy Autumn csak viccnek szánta, így nem is firtatta tovább a témát. Pedig tudott volna mesélni erről is.
 - Kék. És Levita. Az összes fura fazon gyűjtőheje. A művészeké. És az őrült zseniké. - előrehajolt, mintha olyan titok lenne ez, amit a lány semmilyen körülmények között nem adhatna át másnak. A cinkos vigyor nem tudott leolvadni Zalán arcáról, miközben egyre halkabban magyarázott - A tudás hatalom. Elég akár egy apró darabját is elárulni. Ha rosszkor teszed, rossz helyen, rossz embernek, az egész eltorzulhat és olyan formában találkozhatsz vele újra, amit már nem tudsz kordában tartani. De erről gondolom nem kell mesélnem neked.
 Kissé csalódottan figyelte, ahogy Autumn összeszedelőzködik. De igaza volt a lánynak, mindkettejüknek volt még dolga mára. Elsők között szerepelt nála a: nem úgy bűzleni, mint egy kerti törpe odúja - nevű projekt. Utána meg elolvasni és megtanulni minden anyagot, amit ma átaludt a tanórák alatt. Na meg ott van még a...
 Zalán gondolatmenete megszakadt, ahogy a lány egy puszit nyomott az arcára. Értetlenkedve pislogott néhányszor a jelenség előtt. Arckifejezésén nem látszott semmi egyéb, de a fülei pillanatok alatt skarlátvörösbe váltottak - Mindenképp. - nem tudott ennél többet kipréselni magából, csak nézte, ahogy a lány utat tör a manók között és eltűnik az ajtóban.
 A plafont kezdte el bámulni, miközben fejben megint szidni kezdte magát. Az ehhez hasonló forgatókönyvekre nem készült fel még egyáltalán. Béna vagy. Éljen. A nap felismerése.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 21. 20:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), DÖK tag, Színjátszó vezető, Ötödikes diák


still alive
offline
RPG hsz: 316
Összes hsz: 466
Írta: 2021. szeptember 28. 20:26 | Link


Hát, izé, úgy látszik van bennem annyi önbizalom végre, hogy megragadjam a fakanalat, és a manók helyett saját kezűleg üssem össze a vacsorát, igaz többed magammal érkezem ezúttal is. A barátságkarkötőnk még mindig a karomon virít, igaz kissé szorítja olykor a bőrömet, ezért meg kell igazgatnom a helyét, máskülönben nyoma marad, ha nem vigyázok. Ez emlékeztet arra, hogy történjen bármi, nem vagyok egyedül. Az a kis maréknyi ember még mindig velem van. Remélem, hogy csatlakoznak hozzájuk újak, persze nehéz megtalálni a hangot az alattam járó diákokkal. Mert hát rangidős lettem. Eljött az ötödév, ami után szakosodnom kell. Mert nem kérdés, hogy maradok. Mi másért tanultam volna ilyen szorgalmasan ennyi éven át? Persze a legutóbbi vizsgaidőszak sem volt a legfényesebb, de magamhoz képest jól teljesítettem. A tanulság az, hogy most tényleg rá kell kapcsoljak, hogy a tanév végi nagy erőpróbát állni tudjam.
Addig viszont belevetem magam az új tanévbe. Elhatároztuk Karolával, hogy pizzát fogunk sütni. Ez szerintem elég jól hangzik, egyedül viszont nem biztos, hogy bevállaltam volna. Talán ő is így volt ezzel, amikor eldöntöttük, hogy találkozunk a konyhában. Egy kis cetlire kiírtam a hozzávalókat, mert nem akármilyen receptet követünk. De a biztonság kedvéért ott van velem a könyvtárból elhozott szakácskönyv is. Emlékszem, hogy annak idején a közös bájitalfőzésünk nem sikerült túl jól, remélem az ételekkel egy fokkal már szerencsésebbek leszünk. Meg akkor még elég kicsik voltunk, most viszont megérettünk a feladatra.
Kicsit izgatott vagyok, nem csak a főzés miatt, hanem azért is, mert mindenféle kérdésre fel vagyok tőle készülve. Tudom, hogy ilyenkor nem csupán a kezünk jár, hanem a szánk is. Ő pedig egy nagyon egyenes lány, aki nem szokott kertelni, ha tudni akar valamit. Kényelmes ruhát veszek fel, hiszen órák után megtehetem, a taláromat pedig az egyik széktámlára akasztom, amit behoztam magunknak. Nekilátok az előkészületeknek, elrendezgetem azt, amit a főzéshez és az evéshez hoztam, majd mielőtt az eszközöket pakolnám ki, inkább megtámaszkodom a pultnál, és várok a háztársamra. Még időben vagyunk, bőven vacsoraidő lesz, mire elkészülünk, pont jó lesz. A manók se mérgesek, mert a mai napon a konyha ezen részlegét nem veszik igénybe, megbeszéltem velük, hogy ne morogjanak ránk. Ha időben szól az ember, rendkívül rugalmasak tudnak lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Ötödikes diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 528
Összes hsz: 940
Írta: 2021. szeptember 30. 18:55 | Link

Beni

Megviselt az éjszaka, ez az arcomon is meglátszott, mert a kisírt szemeimen még a smink sem segített túl sokat. Fáradt is voltam, de leginkább enervált a történtek végett. Még mindig fájt az, ahogy a terem előtt Bencével olyan csúnyán összekaptunk, de a legjobban az zavart, hogy azóta még csak nem is keresett, bennem meg persze ott motoszkált a gondolat, hogy biztosan azzal a szőkével van.
Ezeket a gondolatokat viszont valahogy ki kellett vernem a fejemből, ráadásul egy már régebben lebeszélt programom volt Benivel is, amit nem lett volna szívem lemondani. Pedig őszintén rosszul éreztem magam, nem is volt sok kedvem kimozdulni a szobámból, de jól ismertem már Őt, és tudtam azt, hogy megharagudna rám. Ezt pedig most nem viseltem volna jól, ha Bence után még Benivel is összeveszek.
Nagyot szusszanva végül erőt vettem magamon, farmert húztam, topot, meg rá egy meleg, krémszínű kötött pulcsit, sportcipőbe bújtattam lábaimat, s kissé elkeseredve indultam el a konyha felé. Menet közben többször is elmerültem a gondolataimban, ezek be is lassítottak kicsit, így lehet, hogy egy kis késéssel értem oda a megbeszélt helyszínre, de úgy láttam, hogy Beni nem unatkozik, mert láthatóan már pakolászott is.
- Szia Beni - intettem egy halovány mosollyal, de elég volt csak rám néznie, hogy lássa, valami rossz történhetett. Ellenben Beni igazán energikusnak tűnt, még a haja is jól állt, s feltűnt, hogy rajta van a karkötő. A francba! Én meg elfelejtettem hajmosás után visszahúzni a kezemre. Gondoltam, s egyből meg is érintettem csuklómon a bőrt, féltem hogy majd ha észreveszi, azt gondolja, hogy nekem semmit sem jelent a barátságunk, pedig ez nincs így, mert Beni volt a legjobb barátom. Oda is léptem hozzá, s meg is öleltem, kicsit talán hosszabban is, mint szoktam, mert most jól esett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), DÖK tag, Színjátszó vezető, Ötödikes diák


still alive
offline
RPG hsz: 316
Összes hsz: 466
Írta: 2021. október 7. 22:21 | Link


Nem nézem az órát, ezért nem tűnik fel, hogy Karola időben érkezik-e, vagy megvárat kissé. Van dolgom a konyhapultok körül bőven. Hoztam némi rágcsálni valót, amolyan kísértésnek, hogy ha túl lassan sülne meg a pizza a kemencében, akkor legyen mit ennünk, de felfogható a főétel utáni desszertnek is. Annyira nem hiszem, hogy el fogja nyomni az étvágyunkat, egyelőre türtőztetem magam, hogy a zacskóba nyúljak. Elrendezgetem a tálakat, deszkákat, kanalakat, és igazából ezt a részét már inkább a barátomra bíznám, mert ő biztosan otthonosabban mozog az ilyenekben. Látványosan az orra előtt hever minden, úgyhogy ha valamit nagyon elrontottam, mert mondjuk nem készítettem elő egy létfontosságú hozzávalót, amit amúgy is mindjárt ellenőrzünk, vagy valami baromi nagy hülyeség is ki lett pakolva, akkor azt még egy sikkantással biztosan a tudtomra adhatja.
Amint meglátom, felcsillan a szemem, de a vele együtt az arcomra szökkenő mosoly hamar megfagy. Fáradtnak tűnik, nyomottnak kissé, amilyennek ritkán látom. Persze nem akarom, hogy az arckifejezésemmel még tovább erősítsem benne, hogy bizony nagyon feltűnő, hogy rossz bőrben vagy. Sajnos csak jobban összezavar, hogy megérinti a csuklóját, ahol nyilván egyből feltűnik, hogy nem hozta magával a karkötőjét. Talán rám haragszik? És... miattam sírt volna? Érzem, ahogy elsápadok, majd egy nagyot nyelek, amikor közeledni kezd hozzám. Már épphogy össze nem rezzenek ijedtemben, hogy most a sodrófával fog-e hátba vágni, amikor megérzem puha karjainak ölelését, amitől persze rögtön megnyugszom. Hagyom, hogy megöleljen, mert ez ilyenkor nekem is nagyon sokat segített. Jó érzés, hogy valaki mellettem van és támogat. Mi itt vagyunk egymásnak, mint többéves barátok.
- Ne legyen bűntudatod, ha a karkötő nyomaszt. Az se zavar, ha egy tündérmanó megette - füllentek, mert hát persze nagy veszteség lenne, de mit tudok tenni. - Ha van kedved, átnézhetjük a hozzávalókat, elvileg mindent kikészítettem. Na meg az eszközök is itt vannak, de mintha tálakból nem lenne elég, azt mindjárt keresek a pultban - tanakodom hangosan, hogy eltereljem a figyelmét. Azt hiszem jobb, ha továbblépek a hangulatán, de ha kedvtelen marad, muszáj lesz rákérdeznem, hogy mivel-kivel van baja. Szorongok is emiatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Ötödikes diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 528
Összes hsz: 940
Írta: 2021. október 8. 16:54 | Link

Beni

Beni volt az a fiú, akit már elsős korom óta ismertem, akivel legelőször szóba elegyedtem, s aztán valahogy a legjobb barátom lett. Pedig túl sok közös vonás nem is volt bennünk, leszámítva azt, hogy levitások voltunk, és szerettünk olvasni. Mindezek ellenére mégis mindig számíthattunk egymásra, s ott voltunk jóban és rosszban egyaránt. Ez az igazi barátság, ezt jelképezte az a karkötő is, ami most nem volt rajtam, de mégis sokat jelentett.
Meglátva Benit, nem is akartam beszélni, csak arra vágytam, hogy megölelhessem, s ezt viszonozza felém. Szegényt szinte letámadtam, pedig nem szoktunk így ölelkezni, de most mégis jól esett érezni, s tudni azt, hogy számíthatok rá.  
- Észre is vetted? -  húzódtam picit hátrébb az ölelésből, hogy lássam az arcát, egy picit meg is lepett, de ezek szerint nagyon is szemfüles volt a srác. - Nem hagytam el, csak hajmosás után elfelejtettem visszahúzni a csuklómra, de megvan ám! Semmiért se hagynám el! - bizonygattam, hogy tudja, tényleg fontos az a kis ajándék, s nehogy megsértődjön rám, mert azt már egész biztos, hogy nem tudnám jól kezelni. Szerencsére, nem láttam az arcán sértettségre utaló jeleket, ráadásul mintha próbált volna viccelődni is, azt hiszem. Még sem tudott nagyon felvidítani, mert most túlságosan is nyomasztott egy gondolat. - Jó ötlet - bólintottam, s szemügyre is vettem az asztalt, ahová a srác tényleg mindent kipakolt, amire csak szükségünk lehet.
- Egy nagyobb tál szerintem elég lesz, mert ez túl kicsi - mutattam az asztalon ácsorgó kis tálra, amibe nem tudtuk volna összekeverni a pizzához való alapanyagokat. - Megnéznéd, hogy…van-e egy olyan kis műanyag, vékony lap a fiókban? Olyasmi, mint egy tortaformázó eszköz - kérdeztem rá, ha már Beni úgyis ilyen ügyesen mozgott a konyhában, közben elkezdtem megnézni az asztalra kipakolt fűszereket, hogy vajon tényleg minden megvan-e. A koncentrálás mégis nehezen ment, és fenemód nyomta a mellkasomat egy rossz érzés.
- Bence szerintem már nem szeret - szólaltam meg végül, mert ki kellett mondanom. - Van vöröshagymánk? - csaptam át egyik mondandómból a másikba, s felpillantottam Benire.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkasházy Rudolf
Házvezető Eridon, Tanár, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 103
Összes hsz: 300
Írta: 2021. október 16. 19:01 | Link

Hella


Teljesen belemerültem a papírmunkába, és mire felpillantottam az órára, már bőven elmúlt tíz is, vagyis, elvileg a tanárokon és néhány prefektán kívül senkivel sem kell összetalálkoznom, ha kilépek az Eridonból. Persze, a klubhelyiségben még van egy-egy kósza lélek, aki ők vagy élénken beszélgetnek, vagy éppen könyveiket bújják, ki tankönyvet, ki szórakoztató mugli - vagy mágusirodalmat. Ergo, én magam észrevétlen tudok kisomfordálni, anélkül, hogy bárki megállítana.
Sári, az én biztos pontom a prefektusi feladatok maximális ellátásában lemondott, ez a tény olyan szinten mellbevágott, hogy a mai napig nem tértem még észhez, miközben hevesen próbálok találni valakit, aki alkalmas. Túl nagy elvárásokat támasztok, tudom, de valahogy most nagyon nehéznek érzem a döntést. Amúgy is, néha attól félek, hogy elveszítettem húsz, vagy talán harminc év emlékezetét is, és túl az ötvenen, hatvanon várom, hogy az újabb időskori rigolyám elhatalmasodjon felettem. Mindeközben persze masszívan utálom a világot, és elképesztően erős késztetést érzek, hogy hat harminctól nyolcig azokon a tömegközlekedési eszközökön perlekedjek, melyek a legzsúfoltabbak a diákoktól. Hát igen, azt hiszem, a hisztériám, most éppen nem tinédzserkori, hanem nyugdíjas. Kezeltetnem kellene magam? Meglehet, de az egyetlen jó szakemberrel, akit ismerek, összeférhetetlen a gyógyulásom. Ezt hívják úgy, hogy pech.
A lényeg, hogy simán kijutottam az Eridonból, és annak a biztos tudatában, hogy nem találkozhatok össze a vörös macskanővel indulok neki teljesen nyugodtan a folyosóknak. Nem sietek, úgy vélem, hogy ma éjjel a kastélyban maradok, dolgozom, hogy valami eredményt is fel tudjak mutatni, de előtte muszáj ennem, és talán egy jó teát innom, ami átmelegít, és némi löketet ad. A kismanók persze nem pont arra vannak beállva, hogy én megjelenek, de szerencsére kevésbé esnek kétségbe a tényen, hogy itt vagyok, mint hittem, és még némi pincepörkölttel is tudnak szolgálni, Manci néni isteni házi savanyúságával. Lehet erre nemet mondani? Nem. De azért a védelmem érdekében szeretném hozzátenni, hogy egy szendvics volt a célom, amikor útnak indultam. A némi egy egész teli tányért jelent, amit nem nagyon kell mozgatni, különben mindenfelé folyni kezd, és friss, ropogó, meleg kenyereket, aminek még a csücskét is odateszik. Királyi életem van, így teljes nyugalommal, a velem szemben helyet foglaló Tulipánnal közösen állok neki enni.
Ő a kedvenc kismanóm, régebben segített, amikor a Rellonba csempésztem be ajándékokat Nellinek, és emlékszem, hogy milyen nagyon lekonyult a füle, amikor arról érdeklődött, hogy szeret-e a lány úgy, ahogy én őt, és erre nem tudtam igennel felelni, pedig titkon várta. Megígértem neki, hogy ha a lány viszont szeret, akkor magammal viszem, és otthoni manóvá teszem, de ezt egyelőre nem tudom neki garantálni, így maradnak ezek, a közös vacsorák, történetek.
Utoljára módosította:Farkasházy Rudolf, 2021. október 16. 19:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdődy Hella
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 25
Írta: 2021. október 16. 20:50 | Link

Rudolf
face and dress


Szégyelli amiért régen ő is ennek a háznak a tagja volt. Még hogy bátorság és rátermettség! Egy frászt! Az óráját félbeszakítani, ordenáré módon megkérdőjelezni a tudását, tönkre tenni a kincstári felszerelést és mindezt már az első napokban. Erre csak ezek a megátalkodott főnix fiak képesek. Még a rellonosok sem voltak ilyen pofátlanok, pedig róluk mindenki azt hiszi, hogy igazi rendbontók. Na persze...Az ő idejében más volt. Ismerték a szigort, a fegyelmet és betartatták a rendet. Az akkori házvezetők még értették a dolgukat. Mi a fene történt a világgal, hogy az oktató szava már semmit sem ér és pár nyikhaj kölyök azt hiszi, mindenkinek parancsolhat? Hella ezekkel a gondolatokkal a fejében  járja a kastély folyosóit. Eleme szinte fortyog, mint egy gejzír, ami kitöréshez készül. Ereiben érzi a víz lüktetését. Felkorbácsolt tengerré változott a benne hullámzó elemi tömeg.
Most azonnal beszélni fog Farkasházy-val és felvilágosítja, hogy mi folyik a házában. Ez tűrhetetlen állapot. Olyan nincs, hogy egy diákot nem lehet megzabolázni. Csak ahogy a világban, úgy itt is elkorcsosultak a férfiak és nem tudnak a sarkukra állni. Mondjuk a nők sem, de mivel a főnixek feje és még a helyettese is sajnos férfi, így kénytelen ő kinyilvánítani nem tetszését. Hátha történik valami. Ebben bízik a legkevésbé, látva a két említett hímnemű egyedet. Szentséges Merlinre! A bolygó megérett a pusztulásra, de tényleg...Természetesen nem találja. Miért is futna össze vele? Az túl nagy szerencse lenne. Így míg keresi méltatlankodása egyre csak nő és tetéződik azzal, hogy egyik vezető sem elérhető. Végül rálel. A konyhában, ahol épp egy manóval fogyasztja ételét.
- Jó estét Rudolf, Tulipán! - lép oda a díszes pároshoz és csöppet sem érdekli, hogy evés közben vannak - Beszélnem kell magával - néz a férfire hidegen és hallatszik a hangjából, hogy az ügy, úgy véli, nem tűr halasztást - Négy szem közt - veti akvamarin színű szemeit a manóra, akire több érzelemmel és talán még bocsánatkérés szerűen is pillant. A manókat jóval többre tartja a férfiaknál, de ezt nem érezteti egyikükkel sem itt és most. Nem véletlenül. Egy vacsorányit sem várhat az eset, amivel Farkasházy-t felkereste. Sőt külön sértés volna, ha a házvezetők gyöngye megváratná kolleganőjét, aki magában sajnálja, hogy nem a konyhai személyzettel van diskurálni valója. Az sokkal könnyebben menne.
Utoljára módosította:Erdődy Hella, 2021. október 16. 20:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Sic igitur per asperam, ad astra"
Farkasházy Rudolf
Házvezető Eridon, Tanár, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 103
Összes hsz: 300
Írta: 2021. október 16. 21:12 | Link

Hella


A csend igencsak örömmel tölt el, és az is, ahogy kis nosztalgiával, meg egy kis álmodozással telik a vacsora. Tulipán nem fiatal, de nem is idős manó, ezt tudom, de a pontos életkora kérdéses, viszont a tanoda előtt egy, a faluban lakó családnál szolgált. Aztán a gyerekek kirepültek, elköltöztek, a szülők időssé váltak, eladták a házat, és mennie kellett. Pedig nagyon szeretne megint gyerekekkel lenni, házi házimanónak lenni, és amikor Nelli miatt megkerestem, akkor úgy érezte, hogy esetleg kettőnkhöz szegődne. Bárcsak. Sokkal szívesebben ülnék most Antonnal szemben, miközben elmesélem neki, hogy szeretném a manót kiváltani az itteni munkaköréből, és magamhoz venni, mint a következő jelenet elszenvedője lenni.
De az élet nem kívánságműsor, úgy tűnik, a vidám este, az álmodozás itt véget is ér, és nem csupán visszaránt a valóságba, de még fel is pofoz. Komolyan, tizenegy felé haladunk. Hogy erről meggyőződjek, komótosan előhúzom a zsebórámat, majd visszacsúsztatom, és kétkedő tekintettel, hogy vajon ezt most komolyan gondolta-e, felpillantok rá. Biztos vagyok benne, hogy nem fog tágítani. Hogy is volt az előbb, amikor minden olyan tökéletes volt? Olyan gyorsan rántott ki belőle, hogy még csak bele se tudok kapaszkodni a tökéletes élménybe, amit Tulipán lelkesedése okozott. Lenyelve a falatot, kedélyes, ám kissé erőltetett mosolyt varázsolok az arcomra, de kérem, nézze el mindenki, az idő, meg a tény, hogy itt a fejemet fogják venni, kicsit nehezen hozza ki belőlem a kedvességet. Ja, meg amúgy évek óta a kedvesség se megy, szóval elég rossz alapokkal rendelkezem.
- Erdődy tanárnő, kérem, foglaljon helyet. Vacsorázott már? Kiváló a pincepörkölt, a magyar konyha, egyszerűen remek.
Mondjuk tudom, van ez a női izé, hat után semmit, meg társai, de attól függ, hogy a magyar, az amerikai vagy éppen a japán idő szerinti hat után, szóval ki tudja, lehet, hogy neki is csak annyi baja van, hogy nem evett ma még. Közben persze időt nyerek, és végiggondolom, hogy mit követhettem el, de kivételesen meglehetősen ártatlannak érzem magam. Húha, szarban vagyok.
- Parancsoljon.
De mondjuk, azt ne várja, hogy hagyom kihűlni az ételt, amíg Tulipán odébbáll, addig én magam folytatom az étkezést. Éhes vagyok, és lássuk be, egy bunkó is, a kettő együtt meg... nem, nem kellene látnunk ezt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdődy Hella
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 25
Írta: 2021. október 16. 21:53 | Link

Rudolf
face and dress


Karjait mellkasa előtt összefűzve áll a férfi mellett. Lenéz rá és kicsit, vagy nagyon, de le is nézi. Mindenkit, szóval ezzel nem a főnixek fejét tünteti csak ki ma este. Arany vére, nemesi származása, vagy a tény teszi, hogy úgy, ahogy van herótot kap az ellenkező nemtől? A kérdés jogos, de a megválaszolás egy kicsit még várat magára. Akvamarin színű szemeiben tükröződik véleménye, de ki nem mondja. Az illem és a diplomáciai készség a kutyabőrhöz jár. Így csak egy visszafogott mosollyal vezeti elő válaszát. - Köszönöm, már ettem és inkább állnék. De ön egy percig se zavartassa magát, egyen csak nyugodtan - szúrja oda, még akár kedvesnek is hallhatóan, hogy tudassa a másik féllel, hogy sikeresen megugrotta a tahóméter alapértékét. Az ételnek viszont mellesleg nagyon jó az illata. Azonnal el is csábulna egy tányérra, ha nem lenne itt Farkasházy és ő maga meg nem lenne annyira csihés, hogy az agya úgy sipít, mint a teáskanna, amikor felforr benne a víz.
Fekete fürtjei tökéletesen állnak, ahogy az a meggybordó kosztüm is, amiben a mai napot töltötte. Külleme még ezen a kései órán is kifogástalan. Bőre hidratált, tekintete pedig éberen csillog. Hallott régen olyat, hogy arról, aki a víz elemet birtokolja azt mondták, hogy a tekintete is vizenyős. Gyakran elréved, meg hasonló szamárságokat. Lehet ő a kivétel, de akkor meg biztosan az a fajta, amelyik erősíti a szabályt. - Fegyelmezze meg a diákjait. Randalíroznak, rongálnak, sértegetik a tanárokat és feleselnek. Fenyegetőznek. A magatartásuk egyszerűen tűrhetetlen! - sorolja panaszait kimért, feszültséggel teli tónusban, de társalgási hangerővel - Nem tudom mivel foglalkozik általában kedves kolléga, de ha a diákjaira szánná az idejét, akkor biztosan nem lennének ilyenek már így az év elején - beszél tovább és a kioktatás nagyon is kiérződik szavaiból, ahogy a számonkérés is egyértelműen ott van mindegyikben. Látszik rajta, hogy nem sokra tartja azokat a módszereket, ahogyan itt a tanárok java oktat. Mert ha nincs fegyelmezés, akkor ez az eredmény. Korlátok nélkül elszállnak a diákok. Kellenek nekik a kemény kézzel meghúzott határok. Ezt az elvet vallja ő a többséggel szemben és hű is hozzá.
Utoljára módosította:Erdődy Hella, 2021. október 16. 21:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Sic igitur per asperam, ad astra"
Farkasházy Rudolf
Házvezető Eridon, Tanár, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 103
Összes hsz: 300
Írta: 2021. október 17. 08:34 | Link

Hella


- Rendben.
Tőlem ugyan fejtetőn is pöröghet, ha ahhoz van kedve. Hivatalosan, mint házvezető, sosincs olyan, hogy véget érne a munkaidőm, de, mint tanár, van egy időpont minden hétköznap, amikor végzek, és ehhez szeretem tartani is magam. Persze van olyan, hogy egy-egy diák megkeres, ilyenkor mindig készséggel állok a rendelkezésükre, de megvallom, olyan is akad, hogy nincs már kedvem, mondjuk az olyanokhoz, akiknek nem tetszik a stílusa. Nem vagyok pszichológus, ám együtt élek egy olyan emberrel, akinek egy-egy elcsípett mondata mélyen elgondolkoztatott már, meg hát az egész életem egy dráma, szóval, elég jól megy ez a pszichoblabla nekem is. És azt kell, hogy mondjam, ez a fölém magasodó testtartás roppant mód irritáló tud lenni, de azt tanították, hogy nőt nem illik megütni, így én is csak a kanalat emelem újra z ajkaimhoz. Azt mondta, ne zavartassam magam, és én nem is zavartatom.
- Szóval, ha jól értem, a kamaszokkal az a legnagyobb probléma jelenleg, hogy kamaszok.
Zöld szemeimet a nőre emelve, próbálok rezzenéstelen arccal ránézni. Fogalmam sincs, hogy hogyan lehet valaki ennyire összerakva még ilyenkor is. Nekem már délután kuszább volt a szőkés hajam, mint illendő volna, és a sötét karikák a szemem alatt valamikor az itteni oktatási időszakom hajnalán alakultak ki. Biztos, hogy rendben van a magánélete, mert én ezeknek a karikáknak a Petra és a Nelli nevet adtam, mert biztos vagyok benne, hogy Martha miatt ilyen látványosak. Hogyan ijesszük el életünk szerelmét a kinézetünkkel. A könyvem a jövő héten jelenik meg. Viccelek, még számos szerencsétlen alkalom van addig, mire ez a kasszasiker elkészül.
- Általában bájitalokkal. Bájitaltant oktatok, illetve feltalálóként is regisztrálva vagyok a minisztériumban. Ha szeretné, kikérheti a szakmai önéletrajzom és a munkásságom.
Kezdem érteni, hogy Felagund miért lett olyan, amilyen. Nekem a mesterem volt, én kedveltem a szarkasztikus humorát, de sosem akartam olyan lenni, mint ő, erre tessék, elég pár megjegyzés, és érzem a bennem lévő erők elfelásodását. Ráadásul, ha azt vesszük, ő most kezdett ebben az intézményben, én viszont már itt vagyok egy jó ideje, de Isten látja lelkem, nem én akarok az lenni, aki letöri a szarvát.
- Hm. Ha megtenné, hogy pontosítana, melyik diák és mit csinált, úgy némiképp egyszerűbb lenne a helyzetem. Kissé talán drasztikus lenne vagy negyven diákot kukoricán térdeltetni kettő miatt. Már, ha eridonosok persze.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdődy Hella
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 25
Írta: 2021. október 17. 10:09 | Link

Rudolf
face and dress


Most szórakozik? Nem, sajnos nem. Ilyen vezetés mellett csoda, hogy nem gyújtották még magukra a házat a diákok. Ezen a véleményén még az sem mérsékel, hogy saját szemével látta, hogy az előző évben az Eridon nyerte meg a házkupát. Néhány okos és szorgalmas diák vállain viszi a többit. Ez a legtöbb helyen így van és nem ok semmiféle megnyugvásra. Azok a vállak is meg tudnak roppanni, ha néha nincsenek kímélve azáltal, hogy legalább a renitensek nyűgének súlyát leveszik róluk. - Félreértett kedves kolléga - nyomja meg kissé a szavakat - Az a bajom és lehet nem csak az enyém, hogy a diákjai nem tudják hol a határ - áll továbbra is teljesen elutasító testtartással. Feloldódásához minimum némi nyitottság kellene a másik részéről, de ezt nem is várja. Minden férfi ilyen, ha úgy érzik elvesztették a felsőbbrendűségüket egy nővel szemben.
Az is ezt csinálta, míg azon az ominózus estén meg nem ismerkedett a víz erejével. Ha Nim akkor nem lép közbe...De megtette és megállította. Aztán ők hárman elrendezték az ügyet. Azóta annak a szemétnek van egy aranyvérű neje és megannyi szeretője és sorra jár rajtuk, amikor épp várandós a felesége. Mert a vérvonalakat vinni kell tovább, ugye? Hát persze. Undorító. - Köszönöm a rezümét, ismerem a munkásságát - teszi megint helyre kimért, úrias mosollyal a dolgokat, ma már sokadjára. Látja, hogy Rudolf nem épp friss és üdének sem mondható. Kárörömmel viseltetik eziránt. Megérdemlik a teremtés csálé koronái is, hogy néha ne olyanok legyenek, mint akiket a jólét skatulyájából húztak ki éppen.
A férfi arra kéri ezután, hogy pontosítsa panaszát. Ha ezt szeretné, legyen úgy. Felsorolja a neveket és a vétkeket. A lajstrom nem épp rövid és van olyan, akinek sok rovás van a nevén, van akinek csak egy. A lényegen viszont ez nem változtat. Inkompetencia a legfőbb vétek és az nem a diákoké. - Eridonosok. Az ön eridonosai, akik úgy viselkednek, mintha nem lennének ott felettük, hogy megzabolázzák őket. Ez felettébb sajnálatos. Nem gondolja? - veti a férfi szemére továbbra is társalgási hangnemben jelenlegi alkalmatlanságára vonatkozó nézetét Hella. Belül pedig érzi magában a vizet, ahogy hullámokat vet és szinte dörömböl sejtjeiben. Amikor végez, el fog menni a teraszra és kiereszti ezeket a hullámokat, de addig marad a makulátlan modor és a nemesi neveltetésre jellemző burkolt alázás. Ehhez értenek a hímek, ő meg elorozta tőlük, hogy a nadrágokat, nyakkendőket és felöltőket.

Utoljára módosította:Erdődy Hella, 2021. október 18. 15:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Sic igitur per asperam, ad astra"
Farkasházy Rudolf
Házvezető Eridon, Tanár, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 103
Összes hsz: 300
Írta: 2021. október 18. 14:46 | Link

Hella


Az a legnagyobb bajom, nem csak vele, hanem általában az ilyen kijelentésekkel, hogy annyira nem hangoznak tényszerűnek. Értem én, hogy van a személyes jogok védelme, és mi, amikor ügyért akarunk kiállni, akkor nem azt mondjuk, hogy Józsi és Kati azt mondták, hanem, hogy többen a csapatból. De ha meg fegyelmeznem kéne, és már felhívtam a figyelmét rá, hogy a kérdés az, hogy kik, és nem az, hogy diákok, akkor nem értem, hogy miért kell megint ott tartanunk, mint percekkel ezelőtt. Most komolyan, negyven diákot négyért? Nem, nem tudom, hogy hányan vannak, csak annyit, hogy vannak valahányan, az is lehet, hogy egy, az is, hogy tizenegy, akik Eridonosnak vallották magukat. Hát Istenem, ez még mindig olyan, hogy ha én meg akarom, akkor azt mondom, hogy nő vagyok. Nem leszünk előrébb az információval. Érzem, ahogy a halántékomon elkezd lüketni az ér, és esküszöm, hogy ez az ér a Hegével való együttélés során alakult ki, mintha az ő koponyájából kimászott volna, mert éppen elvan azzal, hogy egy vörös hippi vászontáskával, és belemászott az én fejembe, hogy tovább táplálkozhasson.
- Na, akkor kezdjük elölről.
Próbálok nyugodt hangot megütni, de azért érződik benne, hogy egy kicsit megremeg, és nem attól, hogy annyira nagyon meghatott volna az, amit mond, hanem attól, amit mond, vagyis, hogy éppen nem mond. Nem fogok a diákjaimmal éjjel azért ice bucket challenge-t játszani, mert ő azt mondta, hogy csínyeket tesznek. Komolyan, elég nekem Martha, aki miatt úgy szédeleg az agyam, mint akit fejbe vertek egy gurkóval, nem kell még ez az extra. Azon, hogy ismeri a munkásságom, megemelkedik a szemöldököm kissé, mert így meg aztán végképp nem értem, hogy minek jön nekem a paradicsomi hajnaloktól indulva ahhoz, hogy elmondja, mégis, hogyan ártottak neki a gyermekeim. Neki, meg az egész tanári karnak. Félelmetes egy jelenség lehetek, ha ennyire fél tőlem mindenki. Neki se kell állnom gyúrni, hogy egy ilyen Ambrózy Henrikre kipattintva osszam a bölcseletet. Nem hiszem el, komolyan.
- Vannak másnak is eridonosai? Így már érhető a fizetés mértéke.
Még az államat is megvakarom, mert hát most mit csináljak? A fenébe is, komolyan mondom a diákok kisebb százaléka mondható értelmileg alacsonyabb szintre besorolható, mint, ahova a nőt is besorolom, és innentől az a baj, hogy amit mond, a piszkálódás, gúnyolódás csak lejjebb és lejjebb lökdösi őt a neki kijelölt szintnél. Az a baj, hogy van egy ízlésem, egy kialakított és elvárt rendszerem másokkal, és természetesen önmagammal szemben is. Helyenként talán nagy elvárásokkal, ezt aláírom, de azzal nagyon nehezen tudok bármit is kezdeni, aki az alacsony elvárásoknak se felel meg. És az alacsony elvárást itt úgy kell érteni, hogy az a normál emberi viselkedés.
- Igen, felettébb. Sajnálatos.
Ismeri az életművemet, a szakmai sikereimet, ami meglep, majd idejön, egy olyan intézménybe, ahol én évek óta a legvadabb kölykökkel próbálok szót érteni, ráadásul úgy, hogy házkupát is nyertünk, és kioszt. Egy olyan ember, aki mennyi is? Huszonöt? Talán. Lesznek itt még gondok, bár magamat a viszonylag nehéz személyiségűek kategóriájába szoktam sorolni, szóval velem már szinte harc lehet neki dűlőre jutni. A szemem előtti torz illúzióban megjelenik, ahogy Parszek Olivéreket meg Oláh Milánokat fogaszt reggelire. Mi is a bűnük? Ja igen, normálisak, meg tele vannak pozitívummal.
- Összegezzük, ami itt elhangzott.
Könyökeimet az asztallapra helyezem, majd ujjaimat egymáshoz érintem, és tanári hangra váltva, felpillantok rá, mélyen a szemébe nézve.
- Ha jól értem, valakik, akik feltételezhetően eridonosak, olyanok, akik hozzám tartoznak, nem megfelelő viselkedést tanúsítottak, valamikor, valahol, valahogy, de az biztos, hogy olyan pillanatban, amikor ön is jelen volt, sőt, amikor ön elszenvedője volt mindennek. Ön engem, természetesen, ebből kiindulva, teljesen alkalmatlannak tart arra, hogy vezető beosztást lássak el, vagyis, célszerű volna az iskola egynegyedét magukra hagynom. Nyilván, ez majd erősíti és építi a jellemüket. Tavaly meghalt a házvezető-helyettesük, idén, csak azért, mert maga azt mondta, elveszítik a házvezetőjüket, és akkor a leváltásom előtt még a teljes gárdát is célszerű volna valamiféle büntetéssel jutalmaznom a valamiért, amit valakik, valahol, valamikor, valahogyan elkövettek. Anton mindig egyedi észérvek alapján döntötte el, hogy kit alkalmaz, de a maga felvételi elbeszélgetésén nagyon sajnálom, hogy nem lehettem jelen. Vagy utána, Anton fejében, amikor igent mondott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdődy Hella
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 25
Írta: 2021. október 19. 08:33 | Link

Rudolf
face and dress


Kezdjük. Mi sem természetesebb ennél. Megint felsorolja a neveket és a diákok bűnlajstromát. Szépen, lassan és teljesen nyugodtan, hogy a férfi megértse, bár ezzel kapcsolatban kétségei vannak. Nem veszi fel a cinikus kérdést, amit kollégája elejt, mert ő maga kezdte azzal, hogy biztos eridonosok voltak-e a rongáló rendbontók. Olyan pitiáner módon viselkedik, ami lepereg Helláról. Korábban kell ahhoz felkelnie a karikás szemű Rudolfnak, hogy megalázza. Mert ez a céljuk. Minden hímnek beépített rutinja van arra, hogy miként viselkedjen, ha az ellenkező nem ereje teljében közelít hozzá. Ledominálni a nőt, vagy így, vagy úgy, ez a lényeg. - Pompás. Egyetértünk - húzza érzelemmentes mosolyra száját, ami jól láthatóan kicsit felsőbbséges, ugyanakkor lesajnáló gondolatokat takar el hitelesen, amik közben a fejében járnak.
Miután a férfi a magát lejárató, őt teljesen hülyének nézés taktikáját választja, Hella csak jót kacag magában. Ekkora dilettánst, pedig az apja azt mondta, az idén egész értelmes tanári kart szedett össze az igazgató. Honnan vette az értesüléseit, amiket átadott lányának még az év elején? Nos a válasz egyszerű. Talán még Farkasházy is értené. Kapcsolatok. Minden a jó kapcsolatokon múlik manapság. Apja pedig egy város alpolgármestere, meg persze aranyvérű nemes. Az ajtók és a dossziék így, még akkor is megnyílnak előtte, ha volt pár stiklije. Ilyen a politika. Nem de? Minden eltussolható, főleg ha valakinek a vére csillogó. Előnyt kell kovácsolni mindenből és ehhez az Erdődy család tagjai nagyon értenek.  - Feltételezhetően? Ugye csak tréfál, hogy nem tudja a diákjai nevét, akik a házába járnak? - vonja fel szemöldökét, mivel a férfi pont most igazolta saját maga a hozzá nem értését. Ezek a tanulók rá vannak bízva. Felelős értük és azt sem tudja hogy hívják őket. Szégyen. Ugyanúgy ahogyan az egész további szólánc, amit összefűz, de ki bánja. Mondja csak. - Ezeket ön állítja. Én azt mondtam el, immár harmadjára, hogy a diákjai összetörtek igen értékes kincstári felszereléseket. Szembe szegültek tanáraikkal, akiket emberhez méltatlan hangnemben inzultáltak. Ez pedig tűrhetetlen. Viszont abból, ahogyan ön a helyzetet kezeli, már teljesen érthető számomra, hogy miért korcsosult el a ház ennyire - mosolyog továbbra is olyan udvarias higgadtsággal, hogy az már talán a másik számára irritáló lehet.
Eleme belső tombolása elenyészett, ahogy rájött, hogy ez a férfi is ugyanolyan könnyen kezelhető, mint bármelyik másik. Ugyanaz a viselkedés, ugyanaz a dominálási vágy, mögötte meg, szokás szerint a nagy semmi. - Tudja nem mindenkit a szép szeméért, vagy az elbűvölő mosolyáért vesznek fel egy nagy múltú, magára valamit is adó intézménybe - válaszol úgy, hogy közben egyiket sem látni rajta. Tekintete jéghideg, mosolya pedig az a fajta, amit csak a nemesek képesek kivitelezni. Pedig Hella bizony kifejezetten szép nő, akinek igéző szemei és mosolya van, már amikor megengedi magának, hogy olyan legyen. Ez nem most van és nem Rudolf lesz az, aki ezt valaha is látni fogja. - Sajnálom, hogy raboltuk egymás idejét. Azt hiszem az ön által említett személy felé fogom a továbbiakban jelezni észrevételeimet. Kellemes estét kolléga, és ha esetleg kap, akkor még egy kis titkos tiramisut egyen a vacsorája mellé. A manók mindig csinálnak, de csak azoknak, akiket régről ismernek, mint engem - biccent sejtelmes arckifejezéssel, majd sarkon fordul és ott hagyja a férfit bármi egyéb interakció lehetősége nélkül, s amikor az már nem láthatja, rosszindulatú és konspiráló mosolyra húzza ajkait. Farkasházy tömje csak a fejét. Neki nincs kedve ehhez az inkompetens alakhoz tovább. Kétségbe vonja a szavát? Megkérdőjelezi ittlétének jogalapját? Szánalma, de ám legyen. Próbálkozni mindig szavabad, csak Erdődy Hellával nem érdemes. Talán azzal többre ment volna, aki a föld alatt van és akire a kedves kolléga rögtön rá is fogta, hogy elveszése miatt olyanok a diákok amilyenek. Nem kedves Rudolf. Azért mert nem pátyolgatni kellene őket és simogatni a kis buksijukat, hanem fegyelmezni és következetesnek lenni velük. De az, ahogy az ábra mutatja, nagyon nem megy. Annyi baj legyen, az igazgató talán majd adni fog a szavára. Ha mégsem...Nos, arra is van megoldás. Fő a befolyás és a kapcsolatok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Sic igitur per asperam, ad astra"
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), DÖK tag, Színjátszó vezető, Ötödikes diák


still alive
offline
RPG hsz: 316
Összes hsz: 466
Írta: 2021. november 1. 13:56 | Link


Már hogy ne vettem volna észre? Gondolom, Karola részéről ez költői kérdés volt. Tudható, hogy jó a memóriám, és automatikusan figyelek a részletekre. Félelemből, persze, hiszen az első tapasztalatok után jó pár életveszélyes szituációtól mentett meg ez az elővigyázatosság. Furcsállom, hogy szabadkozni kezd, hirtelen azon kezdek el tépelődni, hogy vajon mennyire tulajdonítottunk túl nagy jelentőséget ezeknek a karkötőknek. Mert hát, valóban nem abban mérik a barátságot és mélységét, hogy külsőleg mit hord az ember, hogyan nyomatékosítja azt a külvilágnak. Elég, ha ketten, az érintettek tudják egymásról, hogy bármiben számíthatnak a másikra. Messze vagyok attól, hogy bölcselkedően hívjam magam, de többek között ezen apróságra is rájöttem, amióta a kékek közé tartozom a kastélyban. Így hát, veszek egy nagy levegőt, és próbálom őt megnyugtatni. Ha valóban emiatt néz ki pocsékul, feleslegesen teszi.
- Örülök, persze. Semmi gond! Elvégre nem várhatom el, hogy mindig rajtad legyen. Biztos van olyan öltözék is, amihez nem passzol, szóval ne csinálj belőle gondot. Egy kedves emlék, amit csak jó, ha megőrzöl, de a lényeg nem ezen van - felnőttünk. Ezt már nem teszem hozzá. Megváltozhattak az igényeink, ízlésünk, gondolkodásunk. Ha valamelyikünknek már nem fontosak ezek, akkor nem kell élni vele. Majd bekerül a kincsesláda mélyére. De melyik végzős hisz még az olyanokban, mint a barátságkarkötő?
- Ahha... - lépdelek a felszerelésekhez, hogy megtaláljam amit kért. - Az a tésztanyújtó micsoda is kell, ugye? Vagy ez a lap pont ahhoz kell? - zavarodok össze láthatóan. Kihúzogatom a fiókokat, de nincs sok szerencsém, mert nem látom. Aztán, mintha villám csapna belém, rándulok egy nagyot, majd megdermedek. Kihúzom magam, és csak lassan fordulok meg, döbbenettől csillogó szemekkel nézve vissza rá. Ilyen drasztikus, erős kijelentésre nem voltam felkészülve.
- Hogy mi?! - fut ki belőlem a döbbenettől sokkosan. - Ne tereld a témát. Elrontjuk a pizza ízét, ha szomorúan sütünk - fogom meg a vállát, ahogy mellé lépek. Azt hiszem, ezt fontos megbeszélni. - Kérsz teát?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Ötödikes diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 528
Összes hsz: 940
Írta: 2021. november 28. 19:55 | Link

Beni

- Örülök, hogy így gondolod - nagy kő esett le a szívemről, s a szomorúságom ellenére még egy mosoly is az arcomra szökött, mert Beni biztosította azt, hogy ő az egyik legjobb barátom, s továbbra is számíthatok rá. Kiskorunkban sértődősnek tűnt, talán ezért is féltem attól, hogy megbántódik, ha nem látja rajtam a karkötőt. Most viszont legalább emiatt legurulhatott egy kő a szívemről, hogy Őt nem veszítem el.
A pizzasütéshez készülődvén sok mindenre volt szükségünk, s annak ellenére, hogy Beni már jó pár dolgot elő is készített, észrevettem, hogy hiányzik még néhány dolog. Jó is lett volna, ha csak erre tudok koncentrálni, de ez nem ment olyan nagyon könnyen.
- Aha, kell a nyújtófa és a nyújtódeszka. Utóbbi egy nagyobb deszka, a nyújtóhoz pedig egy megformált hengert keress - próbáltam segíteni a fiúnak, hátha nem tudja, hogy mi után is kell nyúlnia pontosan. - Várj, igen, az a lap lesz a deszka, jó lesz - bólintottam, közben összefogtam a hajam egy gumival, mert főzés közben nem szerettem, ha a hajszálaim szanaszét lógnak. Ezután a kezem is leöblítettem, majd sóhajtva csak kinyögtem azt, ami a szívemet annyira nyomta, de csak egy pillanatra néztem Benire, s elkapva róla a pillantásom, elkezdtem megkeresni a vöröshagymát, csak hogy ne kelljen látnom, ha sajnálóan pillant rám. Beninek azonban különleges érzéke volt az emberekhez, vagy ha a többséghez nem is, hozzám minden bizonnyal. Amikor megérintette a vállam, éreztem a felém áradó kedvességből, hogy csak jót akar, s miért is hallgattam volna el pont előtte a problémáimat, mikor mindig én győzködtem őt arról, hogy ha valami baja van, akkor azt mondja el nekem.
- Aha - bólintottam a teára, majd kitörölve a könnycseppeket a szemem sarkából, egy időre felfüggesztettem a pizzasütéshez való készülődés, s összefonva mellkasom előtt a karjaimat, Benit fürkésztem.  
-  Tegnap történt, vagyis az egész már néhány hete. Mióta vizsgaidőszak van, alig találkozunk, nekem nagyon sokat kell tanulnom,és rá is vagyok feszülve, ezt nem tagadom. Ő viszont elkezdett projektmunkázni egy Lilla nevű csajjal, és nem is lenne ez gond, de mostanában mindig sokat beszél róla. Na és…tegnap a vizsga előtt csúnyán összevesztünk a tanteremnél, és olyasmit vágott hozzám, amiből úgy érzem, hogy már nem szeret. Lehet, hogy van valami közte és a másik lány közt - fedtem fel aggályos gondolataimat Beni előtt, majd érdeklődve néztem, s vártam, hogy ő fiúként vajon mit gondol erről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Draskovich Kristóf
Prefektus Rellon, Másodikos diák



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 41
Írta: 2021. december 4. 19:22 | Link

Júlia


A vizsgaidőszak és a szünidő után az új tanévbe belevágva rengeteg tanulnivaló és feladat várt rám. Ebben az évben is a kitűnő eredményre törekedtem, illetve hatalmas büszkeség lett úrrá rajtam, hogy beteljesült az egyik álmom, azaz prefektus lehettem. Nagyon komolyan vettem ezt a posztot, elhatároztam magamban, hogyha rajtakapok valakit kijárási tilalom idején a folyosón vagy bárhol máshol, azonnal jelentem. A szüleim megtanítottak rá, hogy a munkát sosem keverjük a magánélettel. Ennek megfelelően, ha úgy hozta a helyzet, akkor az is megkapta a méltó büntetését, aki közelebb állt hozzám. Nem mondom, hogy emiatt nem volt semmiféle lelkiismeret furdalásom, azonban a cél szentesíti az eszközt elvet figyelembe véve, nem akartam hibázni. Túl fontos volt számomra ez a pozíció ahhoz, hogy csupán szívjóságból szemet hunyjak bárki tette felett, és aztán  emiatt elveszítsem a prefektusi rangot. Az idei évkezdés tehát remekül alakult számomra, bár még nehezen hittem el, hogy olyan gyorsan elrepült az első évem a tanodában, és már másodikos vagyok. A mai napom is főként az ismereteim bővítésével telt, egy idő után már kezdem megéhezni, ennek fényében pedig úgy döntöttem, hogy elmegyek a konyhába valami harapnivalóért. Nagyon kihalt volt a folyosó, és az egész terület. Úgy tűnt, hogy a legtöbb embernek máshol akadt elfoglaltsága, mert csak épphogy lézengtek az emberek az épületben. A konyhába érve arra lettem figyelmes, hogy az egyik asztalon egy tál igen gusztusos sütemény foglalt helyet. Az illatuk és a kinézetük is igencsak csábító volt. Gyanús volt, hogy senki sem csapott még le rájuk. Alaposan körbenéztem a helyiségben, de senkit sem láttam a környéken. Mivel egy lélek sem tartózkodott a közelben, így arra gondoltam, hogy valószínűleg nincs is gazdájuk. Sőt, bizonyára a többi diáknak tették ki őket az asztalra, hogyha közülük valaki erre jár, az vegyen csak nyugodtan belőle. Ezt átgondolva arra a következtetésre jutottam, hogy semmi következménye nem lesz annak, ha kiveszek magamnak egy süteményt a tálból. Így is tettem, majd az egyik székre leülve elkezdtem majszolni a finomságot.
Utoljára módosította:Draskovich Kristóf, 2021. december 12. 00:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vattai Júlia
Diák Navine (H), Animágus, Ötödikes diák


A Poros néni
offline
RPG hsz: 417
Összes hsz: 450
Írta: 2021. december 6. 20:07 | Link

Kristóf
Az nem sütőpor volt... |3

______________________________________________________


Szeretném leszögezni mindenek előtt, hogy nem vagyok függő. Kicsit sem. Semennyire sem.

Viszont nap közbe szokott hiányozni a por. Úgy éreztem egyre több és több kell belőle, illetve az a heti pár alkalom egyáltalán nem elég. Lassan a tanórák frusztrálni kezdtek, a szünetben pedig mégsem szaladhattam csak úgy fel. Az egész egy róka fogta csuka volt. Az egész oktatási rendszer úgy szar ahogy van. Néhány napja fogalmazódott meg bennem az ötlet, hogy valami sokkal legálisabban kinéző formában ezen az aprócska problémámon könnyen tudnék segíteni. Csináltam már ilyet, hogy ne csináltam volna, Marina partija is ettől lett olyan remek. Most viszont egészen más célból állok. Ezek a sütik életet fognak menteni. Ki tudja hány diák lenne enélkül túl idegesítő és ütném le a picsába.
Keresek egy időpontot amikor nincs sok diák, egy hétvége, akkor sokan hazamentek. A többiek a városban lézengenek a karácsonyi vásáron. Lassan itt a Miki, mindenki ajándékot próbál szerezni a családnak.
Ideális sütéshez. Nem is zavart senki sem. Egy óra és gyönyörű aranyszínű, kívül ropogós, belül poros-áfonyás töltelék. A por miatt van egy enyhe robbanó cukorka hatása is a nyelven. Isteni és kielégítő egyben. Egy kibaszott zseni vagyok.
Amikor elkészültek félreteszem őket, már épp pakolnám elfele, mikor rájövök, hogy fenn maradt a dobozom. Baszki.  Körbenézek, aztán kipillantok a folyosóra is. Tök kihalt. És tényleg nagyon gyorsan le tudnám hozni a dobozt.
Úgy indulok el, hogy végül is mi baj lehet belőle, egyszerűen a rossz gondolatok csak paranoiás hangok semmi egyéb. Alig három perc volt az út. Így amikor visszatérek óriási elkerekedett szemekkel pillantok az asztal mellett ülő srácra. A sütimmel a kezébe.
- Mond, hogy ez az első darabot - nyögök halkan. Ez ideteleportált? Vagy mi a fasz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Draskovich Kristóf
Prefektus Rellon, Másodikos diák



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 41
Írta: 2021. december 12. 00:03 | Link

Júlia


A sütemény nagyon jó ízű volt, és egyben igazán tömény is. Szép lassan majszoltam el a kiszemelt édességet, épp a felét fogyasztottam el, miközben kezdtem magam egyre jobban érezni. Sosem ettem még olyan édességet, amitől ennyire megváltozott volna a viselkedésem. Egyre jobb hangulatba kerültem, és hirtelen minden gondom, kétségem elszállt. Nem gondolkodtam azon, ami idáig minden nap foglalkoztatott. Olyan érzés töltött el, mintha minden kötelességem elillant volna, és csakis a mának éltem, azaz a jelen pillanatnak. Számomra ez egyben ismeretlen érzés volt, emiatt valamiféle felszabadultságot éreztem, illetve egyfajta aggodalom is elfogott, amely a süti tovább majszolásával egyszerűen tovaszállt. Ahhoz szoktam hozzá, amire a szüleim tanítottak, azaz ne mutassam ki az érzelmeimet, ne mutassam magam sebezhetőnek stb. Viszont most egyáltalán nem tudtam kontrollálni az érzelmeimet, egyre távolabb kerültem önmagamtól. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy egyre felszabadultabb vagyok, és egyre éberebb. Ennek örömére tovább majszoltam a süteményt. A nagy nyugalom pillanatát egy váratlan vendég törte meg, aki amiatt aggódott, hogy mennyi sütit ettem idáig.
- Ez az első darabom. Csatlakozol? Van még bőven sütemény - kínáltam fel a lehetőséget a lánynak, aki rendkívül szimpatikus volt számomra, magam sem tudtam, miért. Ez a gesztus egyáltalán nem volt jellemző rám, de most úgy éreztem, hogy remek hangulatban vagyok, és bizony jól jönne egy kis társaság. Azt éreztem, hogy szükségem van valakire, akihez szólhatok, akivel megoszthatom a gondolataimat. Ráadásul süteményből sem volt hiány, úgy tűnt, hogy senki sem állt sorba érte, pedig nagyon finom volt, és bárki vehetett volna belőle, aki a konyhában kötött ki.
Utoljára módosította:Draskovich Kristóf, 2021. december 12. 00:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vattai Júlia
Diák Navine (H), Animágus, Ötödikes diák


A Poros néni
offline
RPG hsz: 417
Összes hsz: 450
Írta: 2021. december 22. 21:02 | Link

Kristóf
Az nem sütőpor volt... |2

______________________________________________________


Ott eszik. A kis, édes, zöld pulóverében, aminek jellegzetes színét ezüst kitűző töri meg. Én pedig állok az ajtóba. Göndör tincseim még alig hullottak vissza derekam köré, a folyosón való vágta után, arcom kipirult, a levegőt szaporábban veszem és lassan tudatosul elmémben hogy baszki, épp bedrogoztam egy prefektust.
Pontosan tudom ki ő, az összes kis önkéntes felügyelőcskét kívülről fújom, mert ők az éjszakai mászkáim potenciális veszélyforrásai a tanárok mellett.
Nagyot sóhajtok, talán ha most elrohannék lenne a legkönnyebb, de nem, mert már látott. Ha pedig most először állt be ez kicsit sokkos élmény lesz neki, a faszért tömtem tele azzal a szarral, igazán csak hinthettem is volna, mint minden normális ember a porcukorral.
- Nem, nem köszi - rázom a fejemet közelebb lépve. Megkínál a saját sütimmel, hát milyen rendes tőle. És a legmorbidabb, hogy el is fogadnám, csak akkor én is el lennék szállva és vagy padlón dugás lenne a vége vagy valami durva iskolai botrány.
Ajkamra mosolyt erőltetek, azt az aranyosat amit a tanárok is úgy szoktak szeretni, mert elhiteti velük, hogy én is csak egy vagyok a csillámos édes-mázas lányok közül, akik majd egy nap jók lesznek otthon felejtett gyermekidomárnak.
- Nem tűnsz olyannak mint aki tud sütni, mindened tök tiszta. Csinálok teát, kérsz te is? - nincs semmi tisztító vagy ellenszer, de nekem kell valami, hogy legalább az ivás mozdulatát utánozhassam és kicsit lejjebb higgadjak, míg kitalálom mi legyen. Az biztos, hogy megpróbálom elhitetni vele, hogy nem én csináltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 29 ... 37 38 [39] 40 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint