31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 30 ... 38 39 [40] 41 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Bernáthy Zsófia
Diák Eridon (H), DÖK tag, Színjátszós, Elsős mestertanonc


azért is
offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 119
Írta: 2021. június 17. 23:38 | Link

Emma
Kiakadok | Outfit

Kardigánom ujjának vége teljesen átnedvesedett már, s a nadrágomon is látszott egy-két pötty, melyet könnyeim hagytak. A legrosszabbkor jött ez az egész, az utolsó csepp volt a pohárban. De még mekkora csepp! Sosem volt dolgom még mumussal, ám ha találkoznék eggyel, valószínűleg magamat látnám, mégpedig fehér, menyasszonyi ruhában. Talán hisztérikus ennyire kiakadni ezen, és a semmiért nyafogtam, mégsem tudtam visszafogni a sírást. Évek óta szorítottam a tudatom legmélyére, hogy egyszer bizony kapok egy ilyen listát. Évek óta mondogatom, hogy bizony, én világgá megyek, ha férjhez akarnak adni. Tudom azonban, hogy ez nem megoldás, hiszen nem tudnék bujdosva, álcázva élni, másképp pedig megtalálnának. Amúgy is baromság elszaladni a harc helyett. Már csak az a kérdés, itt hogyan lehet harcolni?
Lehajtott fejjel ültem ott, fene tudja meddig, s csak a hátamat ért érintésre néztem fel. Megdörzsöltem az arcom, igyekezve eltüntetni a gyengeség minden jelét, a könnyek maradékát. Aztán ahogy lassan engedtem le a kezem, csak akkor néztem oldalra, ki is ült mellém. Egyik kezem reflexből pálcám fele csúszott, ám mikor realizáltam, hogy barátnőm volt ott, leengedtem karjaimat a combjaim mellé. Kérdésére is azonnal válaszoltam volna, akármennyire akartam azonban, torkomon nem jött ki hang. Inkább a levélért nyúltam, az azonban nem volt sehol. Szemeim riadtan kezdték keresni a közelben. Barnáim végül a rellonos könyvén állapodtak meg, melyből kilógott a számomra jól ismert levélpapír gyűrött sarka. Felismertem, mert a szüleim mindig is ezt a papírt használták, sarkán az aranyszínű pennával.
Csendben mutattam a papírra, kezeim pedig ismét a hajam csúsztak. Fekete tincseim hihetetlenül kócosan ülhettek már a fejemet, ez azonban a legkisebb gondomnak bizonyult akkor. Ujjaim a tarkómon landoltak, úgy emeltem arcomat a nap felé, szemeimet becsukva. Vártam, hogy Emma elolvassa a levelet, s reagáljon rá valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2021. június 30. 23:12 | Link


itt vagyok, a nehéz napon



Fogalmam sincs, mi történt. Én csak kijöttem, hogy kikapcsolódjak, hogy legyen egy kis csendes sarok, erre azzal találom szembe magam, amit sosem gondoltam volna. Ne értsen félre senki, nem bántani akarom ezzel, mert igenis azért vagyunk barátnők, mert ő is volt már mellettem, amikor éppen nem volt semmi sem jó és kellemes. Mikor fájt vagy egyszerűen az is zavart, hogy valaki levegőt vett. Elmentünk ide-oda, mert miért ne? Nem iskola helyett tettük, így aztán senkinek volt beleszólása abba, hogy mégis mit és miért csináltunk, csinálunk. Valahogy ő mindig erősnek és megtörhetetlennek tűnt, akkor is, amikor nem sikerült egy randi vagy éppen nagyon át akarták verni. Nem kesergett, inkább volt bosszús és beszéltük ki szerencsétlent, amennyire csak lehetett, majd elmentünk vásárolni, enni egy jót. Több sem kellett, viszont úgy érzem, hogy ide igencsak kevés lenne az, hogy pár új ruhát és finom falatot tukmáljak rá.
Nem moccanok mellőle és most a regény sem érdekel. Néha megsimítom a hátát, hogy érezze, itt vagyok.
- Nyugi, csak én – pillantok a moccanó kezére, mert megértem, fordított esetben ha nem ő vagy a bátyám jönne, hasonlóképp átkoznám szemközt, ott, ahol van. De elengedi, kezeit le, nekem meg eleve nincs is a kezem ügyében. Ha netán mégis erre járna valaki, majd elzavarom a francba. Megoldom. Próbálom ezt is, csak itt bonyolultabb, mert nem tudom mivel állok szemben. Nem hiszem, hogy egy beszólás, nagyon remélem, hogy nem valami tragédia a családdal vagy bárki mással. Kicsit esetlennek érzem magam, ahogy csendben meredek előre, mígnem megint mozdulni érzem. Ekkor fordulok felé, követem ujjait a könyvemig. Először nem esik le, hogy mit akar azzal, mi lenne abban? Nem lehet sírós a vége ennyire, az biztos, szép lassan eszmélek rá közben, hogy mit is csináltam nemrég. A levél. Szabad kezemmel nyúlok oda, húzom ki belőle a lapot, majd picit elengedve kezdem el olvasni. Arcom sorról sorra változik: először értetlen, meglepett vagyis inkább sokkos, majd szinte már egészen dühös. Kedvem lenne ezer apró darabra tépni ezt a papírt, de nem az enyém, így ha erre a sorsra jut, akkor az Zsófi feladata. Inkább visszateszem a könyvbe, aminek fedelét eréjesebben csapom le, mint kellene.
- Ezt hogy… mégis hogy lehet? - dohogok csendesen, mégis bosszúsan. Ha most dohányoznék, már a második szálat gyújtanám. - Sajnálom, nagyon… - szusszanok végül és átölelem, amennyire lehet. - Valahogy megoldjuk, de ez embertelen… ilyet nem lehet – tagadom azt, amit nem lehet. Ami már kész tény? Soha. - Keresek rá valami törvényt, ami tiltja!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Animágus, Színjátszós, Másodikos mestertanonc


extekergő, Várffy ösztöndíjas
offline
RPG hsz: 253
Összes hsz: 1110
Írta: 2021. július 2. 09:12 | Link

Karola
2021. Június 3-án

 Többé-kevésbé megírtam mindent amit megszerettem volna, elolvastam a szükséges dolgokat és még levelet is küldtem haza, úgyhogy boldogan indultam meg a fénylő lelkek udvara felé, hogy pihenjek egy kicsit. Ilyen melegben nem kedvem a rétre menni, de a klubhelyiség sem olyan hívogató most.
 A folyosón találkozok Karolával, és kicsit azért örülök, hogy nem egyedül kell ülnöm az udvaron. A táborozás óta kicsit talán nyitottabb vagyok, ez látszik (vagyis inkább hallatszik) azon, hogy egész beszédes vagyok magamhoz képest.
 Amíg az udvarra érünk, beszélgetünk az órákról, a táborról és még sok másról. Egészen jó hangulatban érünk oda az árnyékos padhoz, ahol kicsit kifújom magamat. Most merül fel bennem egy pillanatra, hogy lehet, túlságosan sokat beszélek, de végül vissza is süllyed a gondolat oda, ahonnan jött.
- Bolyhos hogy van? - Emlékszem még arra, amikor először találkoztak Lunával. Nem tudom, láttam-e azóta a cicát, remélem jól van.
 Miközben a válaszra várok leülök, és körbenézek. Régen jártam itt, pedig szép hely. Talán újra el kellene kezdenem körbejárnom a kastélyt, hátha találok néhány érdekes dolgot. Vagy esetleg meg is ismerhetnék néhány új embert az újdonság kedvéért.
 Gondolatmenetemet ismét elhagyva visszatérek lélekben is a padra, és igyekszem nem elkalandozni többet, mert kellemetlen lenne. Most sem tudom megmondani, hogy a háztársam válaszolt-e már.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2021. július 3. 11:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
Harmat Betti
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 462
Írta: 2021. július 2. 23:12 | Link

Karola
Pasik és miegymás
Ruha

A sztereotípiák szerint a levitások stréberek, és ha leülnek tanulni, akkor tanulni is fognak. Sosem szerettem a sztereotípiákat. Most is épp megdőlni látszik az előbbi is, ahogy leengedem ceruzám, és becsukom a tankönyvem. Jár az agyam, egyszerűen nem tudok koncentrálni az átváltoztatástanra, így fordulok a mellettem ülő Karola felé. Felmerült bennem már korábban, hogy tőle kéne segítséget kérnem, hiszen neki ott van Bence, korábban pedig Márk. Sokkal többet tud arról, milyen, hogyha az embernek barátja van. Nagyon félek, hogy elszúrom. Nem akarom elveszíteni Eliajh-t, ahhoz viszont úgy kell viselkednem, mint valakinek a barátnője. Sem Hunor, sem Lia nem jártasak a témában, így egyedül maradtam a gondolataimmal. Múltkor pedig Roland is felhozta a témát, és az egész nagyon kellemetlen érzést keltett bennem. Nem akartam magamra venni egyetlen szavát sem, ám mégis zavarnak, azóta is. Tudom, hogy csak azért csinálta az egészet, mert fel akart húzni - ami elég gyorsan sikerült is neki - mégis bogarat ültetett a fülembe. Rosszul csinálok valamit Elivel? Vagy egyszerűen csak máshogy működünk, mi ketten?
- Ne haragudj, nem akarlak megzavarni - fordulok Karola felé. - De kérhetek tőled tanácsot? - Tartok egy kis szünetet, mielőtt megmondom, miről is szeretném kérdezni. - Fiúkról? - Valamiér nagyon kínosnak érzem, hogy erről tanácsot kell kérnem valakitől.
Másoknak annyira természetesen jön a dolog, hogy hogyan forduljanak fiúkhoz, akiktől többet szeretnének, mint barátság. Láttam már lányokat vihorászni fiúkkal, és úgy tűnt, a srácok szívesen voltak velük. Mégsem érzem, hogy nekem ez volna a megfelelő út. Karola viszont talán segítségemre tud lenni, abban, hogy ne szúrjam el ezt a kapcsolat dolgot. Talán arra is választ tud adni, hogyan lehet kirázni a fejedből rellonos prefektustársunk szavait, hiszen, ha jól értesültem róla, neki is volt szerencséje a sráchoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bernáthy Zsófia
Diák Eridon (H), DÖK tag, Színjátszós, Elsős mestertanonc


azért is
offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 119
Írta: 2021. július 4. 00:34 | Link

Emma
Kiakadok | Outfit

Visszahúztam kezemet, hiszen Emmától nem volt tartanivalóm, nem volt szükségem a pálcámra. Bár igazán jól esett volna ketté átkozni valakit, nem barátnőmnek szántam ezt a bánásmódot. Sokkal inkább a nagyanyámnak. Hiszen kétségtelenül a vén boszorka keze volt ebben az egészben. Bogarat ültetett a szüleim fülébe, rábeszélte őket, hogy ez az egyetlen esélyünk, mielőtt összekötnek bennünket Veréna nevével. Abba bele sem gondolt, hogy az unokája hogyan akar élni. Nem érdekelte őt semmi, csak a hírnév, az, hogy az aranyvérűek rangsorának legtetején tudhassa családját. Bernáthyék pedig csak örültek, hiszen ha én vagy Lidi beházasodunk egy jó családba, az az ő státuszukat, kapcsolataikat is emeli. Főleg, ha magyar családokba házasodunk be. Az unokatestvéreim közül sokan külföldi családokkal kötöttek házasságot. Néhányuknak sikerült kibújniuk az aranyvér kötelékéből, és félvérekkel, vagy új aranyvérűekkel házasodtak. Egyikük muglit vett el, őt azóta sem láttam, mert a nagybátyámék nem beszélnek vele, ahogy az én szüleim sem. Ha nagyon akarnék, kapcsolatba tudnék vele lépni, de sosem voltunk olyan jóban, inkább hagyom, had felejtse el nyugalomban a családját.
Visszafordítottam a fejem a rellonos felé, ahogy megszólalt. Őszintén szólva jól esett, hogy ő is így kiakadt a levélen. Jól esett, hogy segíteni akart. Ölelésére halványan elmosolyodtam, s közben próbáltam rendezni a légzésem, hogy szóhoz tudjak jutni.
- Sajnos de, lehet - szusszantam fel. Halkan szóltam, hangom azonban így is fűtve volt a dühtől.
Reméltem, hogy van még egy-két évem, míg megkapom ezt a levelet. Most váratlanul ért, hihetetlenül váratlanul. Elképesztett, hogy a szüleim ezzel foglalkoztak, mikor sokkal nagyobb gonddal kellett megküzdenünk Veréna személyében.
- Az a titok az oka, amit a levélben is említettek - hajtottam le a fejem. Norinán kívül eddig senkinek sem beszéltem róla, se Sárinak, se Emmának. Nem is ott akartam viszont beavatni őket, ahol még a falnak is füle van. Mert ugyan a hírnevünk nem érdekelt, a bámészkodó szempároktól meg akartam kímélni magam. Na meg, talán mélyen, nagyon mélyen, mégiscsak volt bennem némi tisztelet a családom iránt, amiért nem akartam lerombolni azt, amit ők viszont szerettek, a "nemesi életet". - Máskor és máshol beavatlak majd, ha érdekel. - Hatalmas sóhajtással nyomatékosítottam a dolgot, s még egyszer megdörzsöltem az arcom, hátha kicsit ki tudom szedni a szememből a gyötrelmes kinézetet. - Addig viszont, úgy tűnik, végig kell néznem, kikhez akarnak hozzákényszeríteni - nyúltam a levélért, és egyszerűen kihúztam a könyv lapjai közül. Hangom rekedt volt a sírás után.
Pár sor üzenet szerepelt a papíron, a házasság miértje, pár szó Verénáról - csak burkoltan -, az első jelenésem időpontja, ahol ruhákat akartak velem próbáltatni. Néhány ismerős név szerepelt a listán, néhányuk még a Bagolykőben tanult. Mint a navinés Reiner, akinek felismertem a nevét, bár a sráccal még nem beszéltünk soha.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 892
Írta: 2021. július 4. 19:06 | Link

Angelica

Mióta Angelica mestertanonc lett, még ritkábban láttam, már csak ezért is jó volt vele összefutni a folyosón. Nem akartam nagyon feltartani, de mint kiderült, épp egy irányba tartottunk, neki sem volt különösebb dolga, meg nekem sem, ezért merültünk bele a beszélgetésbe, amiben szóba jött aztán minden, s egész jó kedvünk lett egy-egy téma hallatán. Végül az udvarra érve éppen helyet foglaltam az egyik padon, mikor szóba került Bolyhos. Egy picit rossz kedvem lett, mert szegénykém elszökött, s hiába kerestem, nem találtam meg, mindennek már vagy egy éve. Talán láthatta is arcomra kiülni a szomorúság jeleit, de nem kívántam szó nélkül hagyni. - Megszökött és sajnos azóta sem került elő. Én csak remélem, hogy jól van, ha van valahol, de tudjuk, hogy milyen sok veszélyt rejteget az erdő, szóval nem tudom - húztam el picit a számat. - Na és Lunával minden rendben? - kérdeztem vissza, miközben előre-hátra ingattam lábaimat a padon ülve, s az egyik ilyen ingató mozzanatnál a sarkam beleütközött valamibe. - Aúúú - szisszentem fel egy picit, ez valami kemény dolog volt, először a sarkamat néztem meg, szerencsére nem volt horzsolás és nem is vérzett. Ezután hajoltam csak le, s egy fából faragott kis dobozkát vettem észre, amit már-már elkezdett benőni a növényzet ott a pad alatt. - Ange…van itt valami, nézd csak, mi lehet ez? - őt is megkértem, hogy lesse meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 892
Írta: 2021. július 4. 19:17 | Link

Betti

Kaptam egy nagyon jó kis könyvet az egyik barátnőmtől, ami a srácokról és a lányokról szól, valamiféle pszichoblabla, hogy jobban megértsük őket. Ezt kezdtem el olvasgatni, de csak azért, mert a barátnőm szerint voltak benne érdekes dolgok, amire kíváncsi voltam. Egyelőre sok újdonság nem merült fel benne, viszont volt egy-két vicces rész, amin halkan felkuncogtam, mert valósan festett le bizonyos helyzeteket. Épp egy újabb fejezethez értem így olvasgatás közben, mikor  Betti félbeszakított olvasás közben. Ennek egy kicsit örültem is, mert ha huzamosabb ideig olvastam, hajlamos voltam elálmosodni, s egy kicsit már hiányzott a csevegés, igazából kedvem is lett volna Bettivel dumcsizgatni, csak ő éppen tanult, én meg nem akartam megzavarni. Most viszont lehet, hogy végzett, vagy csak segítségre volt szüksége, de legalább kiszakított az olvasásból. - Nem zavarsz, tanácsot? - ezen picit meglepődtem, mert tőlem nem igazán szoktak tanácsot kérni, aztán mikor kiegészítette a kérdést, hogy miről is kérne tanácsot, rögtön a könyvem borítójára tévedt a pillantásom. “A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek”. Vajon ebből gondolta azt, hogy szakértő lehetek?
Mindez csak költői kérdésként suhant át elmémben, s persze szívesen segítettem, ha tudtam, meg azért érdekelt az is, hogy vajon miféle tanácsra lehet szüksége. A könyvemet a pad szélére helyezve Betti felé fordultam, hogy minden figyelmem neki szentelhessem. - Várj, kitalálom, Elijah?- egy mosoly szökött az arcomra, azt tudtam, hogy udvarol neki a srác, meg lehetett egy-két kósza pletykát hallani, de nem tudtam, hogy most mégis mi a helyzet velük, ezért is kérdeztem rá, majd hagytam, hogy kifejtse, mi is a probléma, amiben a tanácsomra lenne szüksége.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 197
Összes hsz: 376
Írta: 2021. július 4. 22:57 | Link

A M É L I A
”létezni legalább igazán tudok” | őszintén: eh | kukkantás | innen szaladtunk (szó szerint)

Ismét szememet forgatom a megszólalására. Voltak olyan alkalmak, amikor valóban szétadtam Amélia szarkazmusát, mert hiába szóltak nekem, tudtam, hogy kezeljem. Most ez nincs így. Mármint tudom, hogy kezeljem, de nem vagyunk már olyan kapcsolatban, ami ezt indokolná, így csak elengedem. Ez mindkettőnknek a legjobb valószínűleg. Meghallom a nevemet, majd azzal egy időben azt is, hogy Amélia ismeri az AWS-t. Szemöldököm rebben meg, de már fordulok és lépek is évfolyamtársam felé, hogy megszerezzem tőle a táskát, miközben a fülemben visszhangzik, hogy ismeri őket. Tekintetét követve pillantok én is lefelé, majd látom meg a papírlapot, amin a nevem díszeleg elég egyértelműen. Ő is mozdul, ám én gyorsabbnak bizonyulok és ujjaim között tartom a papírt, míg ő közli, hogy az övé. - Az én nevem van rajta - pillantok rá egy pillanatra, majd ismét vissza a lapra, amit egyetlen mozdulattal nyitok ki mutatóujjammal. Teljesen figyelmen kívül hagyom, hogy mit mondd mindezek után, mert olvasni kezdem gondolkodás nélkül. Ja, eszembe sem jut, hogy egyáltalán nem jó ötlet. Már a címzésen nevetek fel halkan, és nem érdekel, hogy akár Amélia, akár más meghallja-e. Azonban a nevetés azonnal belém fagy, a mosoly tűnik el tizedmásodpercek alatt arcomról, ahogy az első mondat eljut a tudatomig. Kékjeim kikerekednek, és a következő sorokat szinte már falom, és ahogy haladok előrébb leszek egyre értetlenebb. A tó. A vízesés. Az Edictum. A karaoke. Barátok vagyunk? Bízott bennem? Miért csak múlt idő? Már nem bízik? Mi a fasz ez? Miért lettem volna mérges? Miért okozott volna csalódást?
Fejemet felkapom, türelmetlenül nézek körbe a folyosón, ahol egyedül állok. Senki nincs körülöttem, mert elkezdődtek az órák. Mit mondott? Mondott valamit, hova megy. De mégis mit? - Kurva életbe bele, Móric, gondolkozz már - dörzsölöm meg arcom tenyeremmel durva mozdulattal. Ismeri az AWS-t, az én nevem van rajta, hiába az övé, olvassam el, csak ne előtte, az ud- az udvaron vár! - Ez az, basszameg! Az udvar! - szólalok meg fennhangon, majd kezdek el futni a helyszín felé, miközben úgy szorítom azt a kurva papírlapot ujjaim között, mintha az életem múlna rajta.
Az udvarra kilépve pillantom meg azonnal Améliát. Lihegve állok meg és nézek rá kikerekedett kékekkel, ahogy megemelem felé a levelet, de megszólalni nem tudok. Pillanatokig csak nézek rá, ahogy igyekszem összeszedni a gondolataimat. - Ez mégis mi? - ó, remek kezdés. Oké. - Miért dúdolgattad a dalt? Miért lenne szánalmas? - lebegtetem meg felé a lapot, ahogy közelebb lépek egyet, miközben folytatom. - Miért nem írod, hogy ilyen vagy? Ilyen vagy, Amélia! Ez vagy te! És érted, hogy ezzel kurvára nincs baj? Kiidegelsz a rohadt csillagjaiddal, mert azt bezzeg tudsz rajzolni, de egy kolibri már nehézséget okoz - emelem meg hangomat sokkal jobban, mint indokolt lenne, de tudom, hogy innen nincs megállás. Magam elé emelve a levelet futom át a következő sorokat, hogy tudjam, mégis miről beszélek. - Ki volt mérges? Milyen csalódás? Normális vagy? Rohadtul megijedtem a tónál, aggódtam érted, baszki! Sápadt voltál, nem szólaltál meg, én meg nem tudtam mit tegyek, csak a hátadra dobtam ezt a szart, hogy ne tüdőgyulladással kelj másnap - rázom meg felé a ruhadarabot. Nagyot szusszanva lépek egy utolsót, hogy megálljak előtte, mert eddig fel sem tűnt, de majdnem minden szavammal közeledtem felé. - Soha nem néznélek le azért, aki vagy - szólalok meg sokkalta halkabban, mint eddig tettem, szavaim talán már-már kiérthetetlenek, de akkor is folytatom. - Megijesztettél, mert tényleg olyan volt, mintha átlátnál rajtam. Nem akartam, hogy tényleg átláss…, mikor félreértettél, mikor tényleg csak aggódtam, de ezek szerint te meg nem ezt láttad benne, én meg… Azt hittem ismerlek, erre közölted, hogy egyáltalán nem, és... megbántottál - hajtom le fejemet és sütöm le tekintetem egyetlen pillanatra, majd sandítok Améliára. - Te is hiányzol nekem - állok meg előtte közvetlenül. - És tényleg a legzakkantabb lány vagy - bólintok egy határozottat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Angelica Black Wing
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Animágus, Színjátszós, Másodikos mestertanonc


extekergő, Várffy ösztöndíjas
offline
RPG hsz: 253
Összes hsz: 1110
Írta: 2021. július 5. 00:58 | Link

Karola

A háztársam arckifejezését látom csak, és a válasza végét hallom, így nagyjából össze tudom rakni, mi történt Bolyhossal. Mondok néhány bátorító szót, bár nem hiszem, hogy sokat segítenek, ugyanis nem vagyok valami jó motiválásban.
- Igen, bár néha ő is eltűnik időről-időre. - Nem is annyira régen, talán a múlt héten három napig nem láttam, végül előkerült az egyik rejtettebb alagút környékén. Fogalmam sincs mit csinált ott, de azóta szerencsére nem csinált ilyet, a szabadba pedig csak akkor megy, ha én is ott vagyok.
 Kíváncsian figyelem Karolát, és már éppen megkérdezném, hogy mit néz, akkor kér meg, hogy én is vizsgáljam meg. Örömmel térdelek le, és nézek be a pad alá.
-  Egy doboz. - mondom ki végül az egyértelműt, és mivel nem látok semmi gyanúsat rajta, kiszabadítom a fadobozt a gyom fogságából. Az ember azt hinné, egy kicsit óvatosabb vagyok az erdőben tett látogatások óta, és nem fognék meg szabadkézzel egy öreg, elhagyott vagy elrejtett dobozt, de az ember tévedne. Természetesen nem valószínű, hogy veszélyes tárgyak lennének csak úgy akárhol a kastélyban, de egy deprehensio (meglepően) eredményes kiszórása után már nagyobb bátorsággal nézem a dobozt.
 Megforgatom, de nem látok rajta semmilyen mintát. Utána a fény felé tartom, de gyanús füstnek, vagy akármi másnak nyoma sincs.
- Egy egyszerű fadoboz. - egészítem ki az eredményét a gyors megfigyelésemnek egy hangyányit csalódottan. - A súlya alapján van benne valami.
Karola felé nyújtom, hogy ő is megnézhesse közelebbről.
- Szerinted direkt tették ide? Vagy csak itt felejtették? - Az utóbbi tűnik valószínűbbnek. A háztársam véleményére várva kigondolok még néhány opciót, a kinyitás felvetésével viszont várok még, hátha Karola rájön valamilyen értékes információra, ami nekem elkerülte a figyelmemet. Elvégre nem biztos, hogy annyira erős volt az a varázslat, amit kiszórtam.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2021. július 5. 01:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 245
Összes hsz: 379
Írta: 2021. július 5. 02:03 | Link

Nem adnám oda
[Tökfej / Számít ez még? / ne less ]

Táskám tompán puffan az udvar padján, mielőtt még fel-alá sétálgatnék. Mert igen, tényleg ráírtam a nevét jól láthatóan, arra a levélre, neki címeztem benne túl sok dologgal magamról. Idegesen túrok a hajamba azzal némileg lehet össze is kócolom, de szívem még mindig nem áll meg, csak dobog hevesen. Halkan fújom ki a levegőt, hosszasan. Olvassa csak el, legalább tisztázom, az én lelkiismeretem megnyugodhat, hogy nem mindent félbe csapva távolodunk el egymástól. Részemről pontot teszek az i-re. Nem fogok emiatt forgolódni éjszaka, hogy megtudjam mit szólt volna, ha elárulom ezeket a dolgokat. Majd most talán megtudom, ha pedig nem, azzal éppen eleget elmond. Hirtelen ülök le a padra, az udvar vöröses téglafalát ezek után fejből vissza tudnám rajzolni, addig meredek rá, és az idő csak telik. Nem jön. Becsengettek, én itt ülök próbálva felkészíteni magam a legrosszabbra. Szívverésem azt hiszem csillapodik, de csak kihagy egy ütemet amikor a mozgás felé sandítok és találkozik tekintetünk. Észre sem vettem, hogy ujjaimat tördeltem és az ezzel abba is marad, ahogy kékjeim riadtan esnek a levélre, amit nyújt felém és közben elhangzik a kérdés. Elpillantok róla, magam előtt összefonva karomat kelek fel és fordulok vele szembe. - A kirohanásom - szólalok meg határozottan, mert olyan mintha megerősítésre várna. Mert tényleg az, gondoljon bármit attól mert olvasta nem fog változni a tartalma. Kérdez tovább, rezzenéstelen arccal nézek rá, majd meglebegteti azt az istenverte papírlapot és olyan aprónak érzem magam tőle, mint még soha. A folytatásra emelem vissza arcára pillantásomat, fürkészem távolról. Mégis hová akar kilyukadni? Ilyen vagyok. Összeszalad a szemöldököm, amint hevesebben szól, de nem arra számítok amit mondd. Cseppet sem. - Mi? - szalad ki a számon az apró kérdés közbeszólva. Idegesen túrok ismét a hajamba, majd teszem azonnal csípőre a kezem. Persze, hogy annyi mindenből komolyan ezt szűrte le lényegként! Az eszem megáll! Nyugtalan tekintetem szaladgál rajta, ahogy olvas a levélből, de egyszerűen nem tudok megszólalni mert félek, hogy a feketeleves bármikor a nyakamba borulhat. Azonban teljesen ledöbbenek, fokozza minden szavával, kezeim engedem le, mellkasom egyre gyorsabban jár. Aggódott értem. Nem mérges volt. Istenem! Fejem billen oldalra, nem foglalkozom azzal hogyan rángatja a pulóverét. Moccan szemöldököm, majd megfagyok. Kikerekedett szemem mered az arcára, amibe most nem lógnak bele a szőke tincsek és észre sem veszem az apró sóhajt, ami elhagy. Alig értem mit mond, pedig hallani akarom. Tekintetem és arcvonásaim lágyulnak el, idétlen araszolok egy lépést közelebb hozzá. Megijesztettem. Félreértettem és megbántottam. És már tudom miért, így még inkább bűntudat hasít belém, főleg ahogy lesüti tekintetét. Reagálnék, majd mozdul a fejem, hogy felnézhessek az arcára, csak az megakad és nagyon lassan folytatom. Hogy micsoda? A lepkék csapkodnak ezúttal helyettem. Én is hiányzom neki. Tényleg kimondta. Hitetlen mosolyra húzódik ajkam széle, majd harapok az alsóba, ahogy csak szélesedne. Igaza van. Szusszanva csóválok a fejemen. - Tudom, én írtam oda - mosolyodom el. - Mostanában olyasmiket írok, amiket inkább el kellene mondanom - pillantok fel rá ismét. - De már értem. Istenem. Csoda, hogy így összevitatkoztunk? - szemöldököm ráncolom. A kérdéseit próbálom felidézni, mert megannyi volt és még egy. De van, ami most fontosabb. - Tudod, Móric, úgy gondoltam az egész kastélyban te ismersz a legjobban, aztán rájöttem, hogy azon kívül is. Abban a helyzetben mégis az ellenkezőjét mondtam ki hangosan, mert megijedtem - pillantok mellkasára, majd vissza a szemeibe. - Sajnálom, hogy megbántottalak - bólogatok aprókat. - Azt is, hogy mindent félreértettem, amit csak lehetett - Mert azt mondta aggódott. Én értem. Tényleg ilyen vagyok és nem néz le érte. Hogy ezek szerint szeretne ismerni. Hiányoztam neki. Kezem megremeg, végül hezitálás nélkül csak mozdulok és ölelem magamhoz.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2021. július 5. 02:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 197
Összes hsz: 376
Írta: 2021. július 5. 09:24 | Link

A M É L I A
”létezni legalább igazán tudok” | őszintén: eh | kukkantás | innen szaladtunk (szó szerint)

Ha van érthetetlen szituáció egy ember életében, akkor ez biztos, hogy olyan. A levél tartalmának bizonyos részei akkora visszhangot vernek bennem, mintha egy hatalmas térben kiabálná valaki, és semmi nincs, ami megállíthatná a szavakat. Ez talán még rosszabb is, mintha az arcomba kiabálná a folyosó közepén. Ott tudtam reagálni, gondolkodás nélkül tettem meg, hogy abból is egy vita alakuljon ki köztünk, mint már megannyiszor, de ami a tónál történt, másabb volt, mint az eddigiek. Hónapok teltek el, mert mindketten elfogadtuk azt, amit a másik akart, így annak eleget téve kerültük egymást, mint a gyerekek. Egészen eddig a pillanatig. Ujjaim között szorongatom a levelet, amiben ott áll feketén és fehéren, hogy az egész, hónapok óta tartó faszság, egy félreértésen alapult, mert végig azt hitte, hogy mérges vagyok és csalódtam, nekem meg közben eszembe sem jutott ilyesmi. Annyi volt bennem akkor, hogy megbántott. Mert akkor az istenért hitette el velem, hogy ismerem, mikor rohadtul nem volt így, hanem valami kibaszott demo Améliát kaptam hónapok óta! Mert tényleg megbántott, amiért elhitette velem, hogy valóban nem ismerem. Ő meg mit csinált? Átlátott rajtam, amit szemrebbenés nélkül közölt is, de minden ezután érkező cselekedetem csak tényleg annak tudható be, hogy megijedtem. És ha annyira átlátott rajtam, akkor miért engedte, hogy ez idáig fajuljon? Lehet, hogy ő nem ismer engem eléggé? Végül is mindegy, mert a levelet újra és újra átfutva csak ömlenek belőlem a szavak, ahogy igyekszem mindent megválaszolni, ami kérdőjelet hagyhatott benne. Őszintén szólva ismét ott tartunk, hogy gondolkodás nélkül, hirtelen felindulásból felelek mindenre, amit csak megpillantok vagy eszembe jut, de minden szavam teljesen komoly. Miután végre sikerül bekussolnom, érdeklődve és minimum egy megcsapkodást várva állok előtte.
- Nem, nem csoda, mert zakkant vagy, és ahelyett, hogy kérdeznél, szcenáriókat játszol a saját fejedben inkább - bökök homloka felé levelet tartó kezemmel, mert a másikban a pulcsit szorongatom. Kezemet lassan eresztem le, mert jön a folytatás, nekem meg ajkaim nyílnak el egymástól. Kezem mozdul ismét, hogy tincseim közé túrjak, de útközben jövök rá, hogy hiába, mikor a hajam nincs a helyén. Nem is lenne csoda, hogyha valóban leesett volna amúgy. - Ja, tényleg mindent fél- - akadok meg, ahogy megérzem karjait magam körül. Legalább ezt még egy hülye sem tudja félreérteni. A pulóverre pillantok rá, ami csúszik ki ujjaim közül a földre - mert tartogassa a tököm már -, kissé késleltetve, kikerekedett kékekkel és totálisan megszeppenve, de visszaölelem. Nem szorítom magamhoz, kezeim lazán kulcsolják össze az apró testet, aminél bakkerka, sokkal magasabb vagyok. Mi az isten? Eddig is ilyen kicsi volt? Végül aprót előre lépve dőlök előrébb minimálisan, hogy rendesen ölelhessem magamhoz. - Tiszta hülye vagy - mondom ki hangosan is, ami eszembe jut. Elengedem, felegyenesedem, féloldalas mosollyal pillantok le rá anélkül, hogy egy millimétert is eltávolodnék. - Remélem tudod mi ennek az esetnek a tanulsága - emelkedik meg szemöldököm kérdőn. - Megtanítalak úszni - bólintok pár aprót egymás után. Jó, kinek mi a tanulság. Nekem ez. Neki lehet más. Evvan, tesó.
Utoljára módosította:Mórocz A. Móric, 2021. július 5. 09:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 245
Összes hsz: 379
Írta: 2021. július 5. 11:57 | Link

Ez még a tiéd
[Tökfej / Kolibri? / Kolibrik. / ne less ]

Megijedtem, mert az egyik pillanatban megkérdezte bízom-e benne, a másikban fuldokoltam és a végén ott ültem, hogy a bennem lévő kételyeket az egész helyzet hatalmassá nagyítsa. Miközben ő előttem a szeplőivel, meg a kék szemeivel csalódott. Szeretem, ha igazam van. Igazam is szokott lenni, ez nem is vita tárgya a legtöbb esetben - most csúfosan elbuktam. Tudtam, hogy kell valaminek a háttérben lennie, de sokkal jobban kellett volna a véleményembe kapaszkodnom ezúttal is, csak már sokakat félreismertem. Ezek szerint őt nem. Most már annyira össze lehet tenni, hogy miért reagált akkor úgy, ahogy! Nyilván, mert elmondta, de amúgy is... Haragszom magamra, amiért ez eszembe sem jutott, amikor annyira logikus! Móric ilyen. Nem is tudom mikor aggódtak értem mások. Azt hittem haragszik, ami sodorta a gondolataimat, így most bár rápillantok felém mozduló kezére csak látóteremből sandítok. - És mert ahelyett, hogy elmondanád mi bajod személyeskedésbe kezdesz, mint egy barom - közlöm egyszerűen, amíg fürkészem. Tényleg megcsapkodnám, nem is tudom mi tart vissza. Talán a gondolat, hogy ezek után szinte csak kérdezni fogok. - Viszont, tőlem indult - vagyok olyan intelligens, hogy beismerjem. Még ha idióta is volt, hogy beugrott velem a vízbe, teljesen másba vágtam át. Jutnak is eszembe a kérdései, de a lényeg… valahogy sokkal fontosabbnak érzem a válaszadás helyett, ha tisztázzuk mégis min ment el az egész helyzet. Ijesztő, ha megismerik az embert.
Hallom, hogy helyesel így picit megakadok a mozdulatban, végül hátára simulnak kezeim, ahogy lehunyt szemekkel fejem fordul oldalasan és megölelem. - Tudtam - halkan mondom, aligha érthető. Ha nem lett volna még bennem az egész, hogy valójában megsértettem, ma nem sétáltam volna oda hozzá és mondtam volna, hogy olvassa el. Készülnék elengedni, de visszaölel és hirtelen úgy maradok. Aztán megszólal én meg a szememet forgatom, mert elég lesz mostmár. Lehet, hogy hülye voltam, elismerem. Ő is. - Mégis hiányoztam neked, akárcsak a hosszú hajad, ahogy elnézem - fel is pillantok a rövidebb tincsekre, majd szemeibe, ahogy folytatja. Van egy pár tanulság, de ahogy megszólal emelem rá szemöldökömet és bökök a mellkasára. - Jaj, Móric! Meg sem vagyok lepve. Komolyan - le is pillantok a kezemre, rajta a csillaggal, ahogy eszembe jut a bakancslistám többi része. - Idefigyelj, megérdemelnéd, hogy kiindegeljelek még egy kicsit, mert egy ilyen csillagot öt vonás megrajzolni, azért az nem egy nagy művészet - vonok vállat, visszanézek rá, ahogy hátrébb lépek tőle. A táskához nyúlva veszem ki a bőrkötésű naplót, amiből rendezetten kandikálnak ki lapok szélei. Pálcámmal nyitom ki, majd az elejébe ragasztott egyvonalas kolibri elől veszem ki az apró négyzetre vágott rajzlapot, lefelé fordítva -tehát a Tökfej jelenleg a béna kis vázlatomat pillanthatja meg-, két ujjam között tartva nyújtom felé. - Ez még a tiéd - bólintok egyet, inkább magamnak. Mert bizonytalan vagyok a rajzzal kapcsolatban és mert próbáltam azt is a lehető legmaximálisabban kivitelezni. Nem tudom, hogyan sikerült és az ő tudásával... jó, legrosszabb esetben is közli, hogy pocsék a kézügyességem és ennyit a motiválásról. Aprót nyelve teszem le a padra a naplót és lépek vissza elé. - Fordítsd meg - bal felkarom köré kulcsolom másik kezem ujjait.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2021. július 5. 11:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 197
Összes hsz: 376
Írta: 2021. július 5. 15:28 | Link

K I S C S I B E
”létezni legalább igazán tudok” | őszintén: eh | kukkantás | innen szaladtunk (szó szerint)

Jól van, megy ez a kibékülés dolog nekünk. Valószínűleg nem úgy, mint mindenki másnak, akik normálisak, de szerintem nem csináljuk olyan rosszul, mert érted, lehetne rosszabb is. Így legalább totálisan úgy csináljuk, ahogy elvárható tőlünk. Én mondok valamit, ő meg nem bírja ki és nyilván visszaszól, aminek a vége, hogy én vagyok a barom. Fújtatok egyet, csípőmet tolom ki, miközben kezeimet vágom keresztbe magam előtt, hogy igenis megvédjem a becsületemet, mert ha az ő fejében nem kezdődik el az egész, akkor rohadtul nem tar-. Mindegy, ő is így látja. Bólintok egyet. - Remek, akkor ezt megbeszéltük - bólintok még egyet, jönne a következő egyetértésem, mikor kezei ölelnek körbe. Meglepettségemet követi az apró mosoly, ahogy kis bootolási idő után, de visszaölelem rendesen is, mintha tényleg normálisak lennénk, majd távolodom el ugyanúgy mosolyogva.
- Jó, figyu, azért remélem nem fogom ezt hallgatni életem végéig - forgatom meg szemeimet. Ha komolyan mindennap meg kell hallgatnom, hogy tényleg hiányzott és ki is mondtam hangosan, akkor inkább fejjel futok a falnak. De ha meg ezen múlik az egész… - Tudod mit? Mondhatod mindennap - legyintek kicsit felé, majd nyúlok automatikusan rövidebb tincseimhez, ahogy felemlegeti. Nyammogva húzom el a számat, nem is reagálok, inkább levonom a tanulságot a történtekből, mert sokkal egyszerűbb ez, mintsem visszasírni a hosszú tincseimet, amik úgy lobogtak, mint valami póninak. Brutálisan jók voltak.
- Pöpi lesz. Dudival is én edzek, olyan leszel, mint egy cá-, oké, cápa nem. Mondjuk az a nagyszemű hal. Azok jó fejek a nagy szemükkel, vágod - mutatok is szememre, ha nem lenne egyértelmű, hogy hol vannak az ember szemei. Vagyis jelen esetben hal szemei. Mindegy, mer’ a lényeg így is érthető. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy csak Amélia hátát tudom nézni, mikor ott hagy. Szemöldököm emelkedik meg kérdőn, mikor pakolni kezd, akaratlan lépek párat közelebb, majd nézek a felém nyújtott lapra. Kékjeim kerekednek ki a vázlatot meglátva, majd mosolyodom el szélesen. - Igazi őstehetség vagy! - csöpög hangom a szarkazmustól, halkan nevetek fel, majd pillantok róla ismét a lapra. - Egyébként komolyan, egész jó lett - nyújtanám vissza felé a lapot, mikor megkapom a következő utasítást. Kissé szkeptikusan fordítom meg, hogy ajkaim nyíljanak el egymástól. Teljesen ledöbbenve emelem feljebb a rajzlapot, aminek borzalmas a tapintása, rajzoláshoz főleg borzalmas, de nem ez a lényeg. - Ezt nekem csináltad? - pillantok Améliára a lapról, majd vissza a kolibrikre. Mégis mikor? Az arcán pörög állandóan, mégis csinált szabadidőt arra, hogy rajzoljon. Nekem. Hogy megmutassa, igenis képes rá? Széles mosoly terül el arcomon, ahogy ismét rápillantok. - Köszönöm - hajolok le, majd csókolom arcon gyorsan és egyenesedem is fel. Azzal a lendülettel kapom fel pulcsimat a földről és gyűröm a táskámba, míg a levelet és a rajzot gondosan teszem bele egyetlen füzetem lapjai közé. - Kihasználom, hogy ennyire hajlandó vagy kilépni a komfortzónádból - vigyorodom el, ahogy a boltív felé lépkedek, majd torpanok meg, azzal együtt a vigyor is eltűnik arcomról. - Ha még bízol bennem - teszem hozzá halkabban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 892
Írta: 2021. július 5. 17:53 | Link

Ange

- Ő legalább hazajött hozzád, tudom, hogy szeretnek kalandozni, csak nem mindig találnak vissza, de vigyázz Lunára - talán Ange jobb gazdi volt, mint én, lehet hogy ő jobban odafigyelt, mindenesetre azért figyelmeztettem, hogy ne járjon úgy, ahogyan én. Közben figyelmemet elterelte az a valamibe, amibe sikerült belesarkalnom, s ahogy Ange előhúzta, már én is láttam a dobozt. Csak épp azt nem értettem, hogy mégis hogyan kerülhet egy ilyen doboz be a fa alá. Vagyis, valaki biztosan betehette, na de mégis ki, és vajon mi lehet benne?
- Ez tök izgi, lehet hogy kincsek vannak benne. Ki tudja, hogy milyen régóta lehet itt - mondtam némi izgatottsággal, mert bevallom, nagyon kíváncsi voltam, hogy mit is rejthet ez a ládika. Alaposan szemügyre is vettem, már amit láttam abból, ahogyan Ange tartotta. Lakatot viszont nem láttam rajta, de biztos, hogy varázslattal volt védve az idegen szemek elől.
- Hm, tényleg…nem túl nehéz, de.. - elkezdtem ide-oda mozgatni, s mintha valami egyik oldalról a másikra gurult volna benne. - Lehet, hogy egy cikesz van benne, vagy labda? Vagy valami dísztárgy? - különféle ötletek jutottak az eszembe, Ange kérdésére viszont megvontam a vállaimat. - Fogalmam sincs, de szerintem ezt inkább el akarták rejteni.  Lehet, hogy emlékek vannak benne, emlékszem rá, hogy egyszer olvastam egy könyvet, amiben fiatalok időkapszulát ástak el egy iskola udvarán, aztán húsz évvel később meg felbontották, és megnézték a tartalmát. Talán ilyesmi van benne - vetettem fel az ötletet, azt viszont még mindig nem tudtam, hogy hol nyílhat a doboz, mert akárhogy is forgattam, nem láttam rajta zárat. - Megpróbálod kinyitni valami varázslattal?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 245
Összes hsz: 379
Írta: 2021. július 5. 20:30 | Link

Ez még a tiéd
[Tökfej / Kolibri? / Kolibrik. / ne less ]

Sokkal nagyobb megkönnyebbülésnek élem meg a hónapokig tartó mosolyszünet lezárását, mint az először gondoltam volna. Természetesen a Tökfej egyértelmű jeleit adja, hogy mennyire nem értékeli, ha nem csak én vagyok elkönyvelve hibásnak, hanem ő is. Fújtat, csípője mozdul és a karjait fonja össze. Ez a “durcás Móric” póz, amit összerakva inkább még kiegészítem mondandómat. Az első soromhoz visszakanyarodva történhet meg, hogy megölelem. Remélem ezt most egy életre megjegyzi mindenki, mert nem fog egyhamar megtörténni ismét. Azonban, ahogy visszaölel, nem is olyan rossz ez. Elhúzódva figyelek a reakciójára, magamon igencsak jót szórakozom közben. Bár nem csoda ha nem tudja megszokni a rövid tincseit. Szememet forgatom, majd mosolyodom el ismét. Micsoda határozottság! - Összekeversz valakivel - csóválom a fejemet. - Nincs az az isten, hogy én ezt mindennap felhozzam - értetlen is nézek rá.
Hallgatom, ahogy csacsog a halakról, meg Kendéről, mert gondolom a becenév ismét a legjobb barátját takarja. Ez lehet neki az ötvenedik. Ha a sporttal kapcsolom össze egyértelmű, na meg abból, ahogy a fiúról beszél. Hamar túlléppek a témán, mert jobban foglalkoztat, hogy átadjam a rajzot. Sóhajtok egyet, mert rögtön gondoltam, hogy megjegyzést tesz a szerencsétlenebbik darabra, de halk nevetésbe fullad, mert megdicséri. Jogos, úgy rajzolnék koncepció nélkül. - Hogyne. Ha elforgatod - körözök mutatóujjammal. - Olyan, mint egy orka, csak kicsit csálé, mert előrébb csúsztak az uszonyai - mutatom neki, majd a másik irányba mozdul az ujjam. - Ha meg így, akkor egy nyúl is lehet. Bárhogy máshogy pedig egy motorcsónak ventilátora - dől is a fejem. Nincs kézügyességem, még mindig tehetségtelen vagyok, és ezt pontosan tudom - és mostmár ő is. Inkább mondom, hogy fordítsa meg, mert ott a lényeg. Aprót nyelek, tényleg izgulok. Írtam, nem segített rájönnöm. Poe-t olvastam, nem sikerült elvonatkoztatnom, végül kézbe vettem egy alkoholos filcet és egy vonalzót. Rajzoltam és pontosan tudom mennyit görnyedtem a két kolibri felett. Hosszú órákon keresztül, más formát öltöttek a bennem lévő dolgok, miközben egyik pontot kötöttem össze a másikkal. Eközben nem gondolkodtam, hogyan jutott eddig a veszekedés. Kérdésére kurtán bólintok. - Van benne hiba. Megremegett a kezem - eszembe jutott, hogy akkor a tónál konkrétan végig fogdosta a testemet, és nem meglepő módon zavarba jöttem, de ezt biztos el nem mondom neki, már hessegetem is el a gondolatot. - De ez már tényleg egész jó. Sőt, tőlem egy műremek - értékelem a képességeimet, ahogy bólintok határozottan, mert akkor a mennyire tudok rajzolni témát le is zárhatjuk. A mondat feléig se jutok el gondolatba, amikor megérzem ajkait az arcomon. Ó. Sandítok arra, majd meghökkenve emelem arcára pillantásomat. Megpuszilt? Dobban a szívem, miközben már pakolászik. - Szívesen - préselem ki magamból, majd elfordulok, hogy a cuccaimat rendezzem a rózsaszín pírrel az arcomon. Fülelek arra, amit mond, mikor hirtelen megállok és fordulok felé. Most hova megy? Órára! Atayég, már rég megy az óra! Nyúlok is a táskáért, de az sokkal nagyobb elánnal kerül a vállamra, mint akartam. Már megbocsásson, de odamentem, elolvashatta a levelet, elismerem a hibám, bocsánatot kértem, megöleltem, rajzoltam neki, kaptam tőle puszit és még mindig… Elnyílnak ajkaim, csak pislákolok. Kérlek, csak ne játszd el. Pár rövid pillanatig csendben vagyok, majd elindulok felé, hátra lesek nem-e ott hagytunk valamit, de minden tiszta. - Ha most a bagolyházba viszel és ismét találkoznom kell azzal a fura szerzettel, lehet inkább bemegyek Bájitaltanra, Tökfej - simítom kósza tincsemet fülem mögé. - Hova megyünk? - nem mellékesen ez egy fontos kérdés, amit fel is teszek mikor somolyogva megállok mellette.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 197
Összes hsz: 376
Írta: 2021. július 5. 21:21 | Link

K I S C S I B E
”létezni legalább igazán tudok” | őszintén: eh | kukkantás | innen szaladtunk (szó szerint)

Bólintok. Tisztában vagyok azzal, hogy nem hozná fel mindennap, sőt, mostantól soha többet nem fogom hallani valószínűleg, mert ez amolyan kettőnkre tartozik dolog, és tudom, hogy nála biztonságban van az ilyesfajta őszinteségem, de… szóval, ha ez ad neki valami bizonyosságot az egészről, akkor megéri hallgatni mindennap, ugye? Nekem meg igazából teljesen mindegy, simán elmondom bárkinek is, hogy ez elhangzott, bár azért jól esik a lelkemnek, hogy nem kell. Van ez a férfi büszkeség dolog meg ilyesmi, tudod. Szomorú, ha nem, elgondolkodnék a helyedben, csak mondom. Szemforgatva, sőt, valahol még a számat is látványosan elhúzom, amikor magyarázni kezdi a rajzot, hogy mi látható bele, és a legrosszabb, hogy nem tudok vele vitatkozni, mert ahogy forgatom és hallgatom közben Kiscsibét, tényleg látom benne azokat a dolgokat, amiket mondd.
De legalább haladunk, és igenis elismeri, hogy nem lett rossz. Mosollyal arcomon köszönöm meg, majd csókolom is arcon, mielőtt még elszállna a pillanat, amit nem akarok megkockáztatni. Gyorsan állok neki pakolni, majd lankad kicsit lejjebb a lendület, ahogy kénytelen vagyok megszólalni ismét. Bízott bennem. A levélben múlt idő volt, de azért, mert sikerült megbeszélünk a félreértést, még nem jelenti azt, hogy ez változott. Kíváncsian fürkészem arcát, miközben már messzebb állva tőle várom a választ, ami végül érkezik, és hatalmas vigyor terül el arcomon. Nem kell konkrétan válaszolnia, amikor egyetlen mozdulat, egyetlen feltett kérdés megad minden választ.
- Fúj, nem - nevetek fel hangosan. - Mivel ellógtuk az első órát, biztos lehetsz abban, hogy nem fogok bemenni a többire sem, szóval reméltem, hogy velem jössz aaaaa... - imitálok dobpergést kezeimmel a levegőben, aminek persze nulla hangja van, de nem baj, így is elég hatásos. - Tóhoz - fejezem be vigyorogva. - Megtanítalak úszni, ami nagyjából két-három óra, utána meg mienk még az egész nap, szóval elmehetnénk Budanekeresdre mondjuk - kezdem el tervezni a napot legalább úgy nagyjából, mert Kiscsibe kitépi a haját, ha terv nélkül indulunk el. Megnyugtatok mindenkit, hogy terv nélkül fogunk elindulni, ha jön velem. Ha nem, akkor… nem tudom. Írok Kendének, hogy menjünk már, mert ellógni a Sárkánytant amúgy is necces, de már mindegy, mert megtörtént. - Na, gyere, fasza lesz, esküszöm. Vigyázok rád - mosolyodom el kedvesen és őszintén, ahogy közelebb lépve hozzá nyújtom ki felé kezemet, amit reményeim szerint megfog. Ideje lenne már tényleg ellógnia az első napját, mert ha csak jobban belegondolok, hogy harmadikban már mennyit lógtam, csoda, hogy elmehettem vizsgázni egyáltalán. Aztán mégis mennyire pöpin sikerültek, ugye? Így is van! - császár, 2021.07.05. Dudi! Küldöm telepatikusan a jeleket, hogy készülj, ha rohanni kell, mert lent foglak várni a kapunál, ha Kiscsibével felsülök. Ilyenkor kellene csak igazán élnie a bronnectionnek, ami lehet csak Móriccal működik brutálisan király mód? Lehet. Nem baj, egy próbát mindenképpen megér.
Utoljára módosította:Mórocz A. Móric, 2021. július 5. 21:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 245
Összes hsz: 379
Írta: 2021. július 5. 22:33 | Link

Ez még a tiéd
[Tökfej / Kolibri? / Kolibrik. / ne less ]

Volt egy kellemetlen találkozásom az egyik bagollyal a bagolyházban és igazán nem volt célom megismételni. Ráadásul A Tökfej végig is nézte az egészet, így aztán valamiért az első gondolatom a kastély azon tornyára esik. Nem tudom merre szeretne menni, de amikor lereagálja a megszólalásomat hirtelen másra figyelek egy pillanatig. Említettem ezt a vigyort, amit régen nem címzett nekem. Most megteszi és akaratlan rándul ajkam széle hasonlóra, amíg nem folytatja és fagy oda. Lógás? Egész nap? Hogy tessék? Kikerekedett szemeim merednek rá, mint akinek elment az esze. Dobpergés ad nekem, fürkészem értetlen, majd suhintok rá a vállára. - Komolyan? A tóhoz? Azért legyek renitens, hogy elsüllyedjek? - Ez az idióta tényleg ezt vonta le tanulságnak? Sűrűn pislogok, ajkaimat csukom össze. Szépen lassan átgondolom. Tulajdonképpen most jöttem vissza otthonról, a mai napra el tudom intézni még az igazolást, de csak ha egy-egy óráról csúszok le, akkor az inkább tükrözné a renitens viselkedést, amin most egyeltalán gondolkodom. És... még tovább is fűzi. Ahogy elnézem Móricot, mégis inkább mennék vele. Régen töltöttünk együtt időt. Nem hiszem, hogy sűrűn hívna még így és azt hiszem ő is szeretné, mert ha nem így lenne nem vigyorogna így. Egyetlen napról van szó. Nekem is jár egy nap szünet, minden alól. Úristen. Mégsem jó ötlet ez. Majd tekintetem kapja el a kékjeit, amíg esküdözik nekem, és azt mondja vigyáz rám. Szeretné, hogy menjek. Akkor is velem akarta jól érezni magát és lássuk be, rólam van szó előre dolgozom, minden teljesen rendben lenne, mert pótolnám hibátlanul. Ez nem is lehet kérdés.  - Jól van. Menjünk, de ebből nem lesz rendszer. Egyetlen napról van szó - mutatom az ujjammal mielőtt még megfognám a kezét. - Megnézem, hogyan tanítasz te meg engem úszni két-három óra alatt - teszem hozzá, és kezdem el én húzni magam után. - És Budanekeresd annyira nem is hangzik rosszul, örülnék ha túlélném addig - közlöm, fejben már tervezgetek, mert ha már csináljuk, csináljuk rendesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Angelica Black Wing
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Animágus, Színjátszós, Másodikos mestertanonc


extekergő, Várffy ösztöndíjas
offline
RPG hsz: 253
Összes hsz: 1110
Írta: 2021. július 6. 19:28 | Link

Karola
 
Egyetértően bólogatok. Nem örülnék neki, ha Luna eltűnne, az iskolának is vannak olyan részei, ahova nem biztos, hogy jó, ha bemegy. Lehet, hogy a legközelebbi eltűnésekor hazaviszem, bár nem tudom ennek mennyire örülne.
 Karola izgatottságából rám is ragad egy kicsi, főleg mikor elkezdi találgatni a doboz tartalmát. Talán a cikesz tűnik a legvalószínűbbnek, de azt miért rejtenék el?
- Igen, ez jó ötlet. Bár ha ez a helyzet, kicsit jobban is elrejthették volna. - Masáékkal is egész jó helyre rejtettük a miénket. Persze lehet, hogy akié a doboz, nem ismert jobb rejtekhelyet, vagy sietve akarta elrakni. Ezt ki is mondom hangosan, és visszavettem a szóban forgó tárgyat.
- Alohomora! - Semmi reakció. Azért a biztonság kedvéért megpróbáltam mégegyszer, ugyanazzal az eredménnyel. Így már kezd még érdekesebb lenni a helyzet! Csak femerült egy kis probléma.
- Nem ismerek több zárnyitó igét. - mondom a homlokomat ráncolva,és próbálok visszaemlékezni az elmúlt évek óráira, de sajnos nem ugrik be semmi - Lehet, hogy azért nem működött, mert nincs zárja. - Hangosan gondolkozom, és csak remélem, hogy nem jön erre a bűbájtan tanár. Valószínűleg nem így működik a varázslat, kissé szégyenlem,hogy elfelejtettem.
- Mit csináljunk most? - Tanácstalanul Karolához fordulok. Megpróbálhatnánk felfeszíteni, vagy keresni rajta egy rejtett zárat, de remélem találunk valamilyen megoldást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 892
Írta: 2021. július 8. 18:59 | Link

Ange

- Igen, ez igaz, de az is lehet, hogy az illető nagyon sietett, talán valaki követte, és nem volt ideje jobban elrejteni - lehet, hogy túl sok krimit olvastam az utóbbi időben, és ettől lódult meg ennyire a fantáziám, de ezt a lehetőséget is felvetettem Ange-nek, hisz már az is fura volt, hogy találtunk egy lezárt ládikát a pad alatt. - Nahát, ez különös, hogy nem nyitja ki. Még az is lehet, hogy van rajta egy kis gomb, amit ha megnyomunk, kinyílik - mivel Angenek nem sikerült, elvettem tőle a dobozt, hogy alaposan is szemügyre vegyem minden oldalát.  - Tehát szerinted valami olyan dolgot zártak bele, ami nem jöhetne ki a dobozból? Hú ez izgis - sokkal kíváncsibb lettem így, s már mindenféle dolog is az eszembe jutott, ahogy ezen agyaltunk Angel, miközben megint megrázogattam a dobozt. - Jó kérdés, nem tudom, mert még csak név sincs rajta. Hm, mi lenne, ha arrébb sétálnánk, és ott a nagy kövek közelében megpróbálnánk széttörni egy kővel? - jobb nem jutott az eszembe, ha a varázslat nem nyitotta, akkor talán így kellett próbálkoznunk. - Amúgy tudod mi jutott az eszembe? - nevetve fordultam Ange felé. -  Mi van, ha Klaudióé a doboz? Biztos elcsent egy cikeszt a legutóbbi meccsről, csak el kellett rejtenie, mert keresték - még mindig nevettem, ezt még el is tudtam képzelni, bár szerintem az a srác nem volt annyira profi, hogy így lezárja ezt a dobozt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 462
Írta: 2021. július 8. 19:17 | Link

Karola
Pasik és miegymás
Ruha

Sokáig ülünk egymás mellett csöndben. Karola a könyvébe mélyedve, én meg az átváltoztatástanra koncentrálva. Legalábbis próbálok koncentrálni. Gondolataim azonban el-el kalandoznak, és nem hagynak nyugodni. Aggódom ezen a kapcsolat dologon, túlgondolom, mint mindig mindent. Ezért szeretnék beszélni valakivel, aki esetleg meg tud nyugtatni, el tud látni néhány tanáccsal. Karolát pedig egy magabiztos lánynak ismertem meg, aki jól mozog ilyen téren. Talán ez csak a külső látszat, az viszont biztos, hogy több tapasztalata van fiúk terén mint nekem. Abban sem bízhatok, hogy Eli elnavigál a dologban, mert ő sem tapasztalt, neki is én vagyok az első.
Szemem követi háztársam tekintetét, elolvasom a könyv címét. Értetlen kifejezés kúszik az arcomra a pár szót elolvasva. Nem kérdezek azonban rá, mert most nem Karola könyve hanem a tanácsa érdekel. Nem tudtam, hogy tud Elijah-ról, meglep, hogy ennyire konkrétan rákérdez. És bár nincsen semmi szégyellni való a témában, érzem, ahogy elpirulok. Közben azért el is mosolyodom, így - bár vöröslő arccal - mosolyogva bólintok a kérdésre. Fogalmam sincs mennyit tud, ami nem volna baj, de én sem tudom, pontosan mit akarok tőle kérdezni.
- Összejöttük a szünetben - avatom be a leglényegesebb pontba. Na de most hogyan tovább? - Ő az első barátom - bár ezt sejthette - és nagyon félek, hogy valamit elrontok - vallom be végül. A mosolyom eltűnik, arcom azonban továbbra is ég. Merthogy most már kínosnak is érzem kicsit a helyzetet, azt, hogy ennyire szerencsétlen vagyok. Nem is tudom, hogyan folytassam. Szóra nyitom a számat, de aztán be is csukom. Inkább megvárom, Karola mit mond a dologra, esetleg szeretne-e többet hallani a dologról, vagy csak lerendez egy "minden rendben lesz" mondattal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Animágus, Színjátszós, Másodikos mestertanonc


extekergő, Várffy ösztöndíjas
offline
RPG hsz: 253
Összes hsz: 1110
Írta: 2021. július 10. 00:46 | Link

Karola

Igaza van, ezt egyetértő bólogatással jelzem, és még vizsgálom kicsit a sobozt de nem találok továbbra sem semmit.
- Hogyha sietett, talán nem zárta le annyira komoly varázslatokkal. - adok hangot a reményemnek, ha igazunk van és most nem járunk sikerrel, egy könyvtári könyvben lévő varázsige talán segíthet.
 Kíváncsian figyelem háztársam vizsgálódását, kérdésére pedig izgatottan válaszolok.
-  Igen, szerintem ez lehet a helyzet.
Karola ötletét először szívesen elvetném, mivel nem tudjuk, mennyire törékeny a dobozka tartalma, de végül jobb megoldás híján belemegyek, és megindulok arra, amerre mondta.
 Én is nevetek a Klaudiós elméleten, de nem hiszem, hogy ez lenne a helyzet. Azért meglepő lenne, ha mégis.
- Akkor hát reménykedjünk, hogy nem egy hó-, vagy nefeleddgömb. - Megeresztek egy félmosolyt, kicsit elborítom a dobozt, és a most talán üresebb részére ütök egy kővel, amit a fa reccsenése követ, de szerencsére semmi több.
- Sikerült! - Boldogan elmosolyodom, és arréb húzódom, hogy Karola is megnézhesse a doboz maradványait, elvégre neki köszönhető, hogy végre "kinyílt."
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 892
Írta: 2021. július 11. 18:27 | Link

Ange

Bólintottam Ange szavaira, annyira csak nem lehetett ügyes az, aki lezárta a dobozt, és talán csak valami enyhe kötés tartotta egyben a ládikát. Ahhoz viszont nem volt kedvem, hogy most még külön könyvtárazzunk emiatt, és varázsigék után kutassunk, ahogy a tanárunkhoz sem akartam fordulni, mert ciki lett volna, ha levitásként nem tudunk felnyitni egy ilyen dobozt. Így maradt a könnyebb megoldás, legalábbis nekem egyszerűnek tűnt az, hogy egy kővel próbáljuk leütni a fedelét. Ange kicsit bizonytalannak tűnt, de aztán csak jött velem, nem is kellett messzire sétálnunk, találtunk is megfelelő követ.
- Reméljük, hogy nem rongálod meg, bármi is van benne - mosolyogtam vissza, majd kíváncsian figyeltem, ahogy háztársam próbálkozik a kővel, és rávág a ládára. Az reccsent is egyet, és úgy tűnt, hogy elég volt rá egyetlen ütést nyitni, mert úgy tűnt, hogy szerencsénk volt és kinyílt a zár. - Húú, most vagy nagyon erős vagy, vagy gyengén volt lezárva - elnevettem magam, majd a doboz fölé hajoltam, s jobban felhajtottam a résnyire kinyílt fedelét.
- Wow, nézd. Van benne csoki, meg egy levél ééés néhány fából faragott figura - a csokit, meg a figurákat odaadtam Angenek, a levelet pedig felnyitottam és felolvastam: “Sajnálom, hogy összetörtem a sakkfiguráidat. Szeretlek, Dani”
- Hm, ez olyan bocsánatkérésnek tűnik, mintha egy lánynak írta volna. Te ismersz Danit? És olyat, aki szereti a sakkot? - kíváncsian pillantottam a lányra, miután felegyenesedtem, s neki is megmutattam a levelet, hátha felismeri a kézírást. - Van dátum a csokin? Abból lehet, hogy megtudjuk, mennyire régi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 892
Írta: 2021. július 11. 18:40 | Link

Betti

Amint megláttam elpirulni az arcát, és mosolyra húzódni az ajkait, máris tudtam, hogy telibe trafáltam, miről is akar kérdezni. Sokat nem tudtam róluk, de azért már én is láttam őket párszor egymás társaságában és nagyon aranyosak együtt.
- Komolyan? De jó! Örülök neki! - mondtam örömmel, s még jobban felé fordultam. - Tudod, már nekem is feltűnt, hogy milyen cukik vagytok együtt, sejtettem, hogy van valami - osztottam meg vele a gondolataimat, majd csöndben hallgattam végig, hogy pontosan miben is lehetnék a segítségére. Aztán ahogy kimondta, már tudtam is, hogy mire gondol, mert sokszor ezek a gondolatok bennem is felmerültek, s eszembe jutott, hogy annak idején Márk kapcsán én is kértem tanácsot Dana barátnőmtől. - Jó, ez teljesen normális érzés, ne aggódj - próbáltam kicsit megnyugtatni úgy, hogy még a kezét is megpaskoltam közben, mert láttam ám rajta a bizonytalanságot, meg azt is, hogy benne akadt a szó. Mintha még mondani akart volna valamit, csak talán félt. - Erre egyébként nincs recept és sosem tudhatod, hogy mi a jó, vagy mi nem, egy viszont biztos. Ha az érzéseidre hallgatsz, azok majd utat mutatnak neked. Amikor összejöttem Márkkal, nekem is nagyon zavaros volt, és tök sokat bénáztunk. Na de pontosan mitől félsz? Hogy nem ő az igazi, vagy esetleg valami mástól? Kérdezz nyugodtan!- kíváncsi voltam, hogy egész pontosan mit szeretne tudni Betti, így inkább kérdeztem, mert nem akartam neki olyasmit mesélni, amivel esetleg elvenném a kedvét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 462
Írta: 2021. július 14. 16:02 | Link

Karola
Pasik és miegymás
Ruha

Vöröslő arccal mosolygok Karolára, mosolyom pedig apró nevetésbe csak át, ahogy kijelenti, hogy örül nekünk. Lehajtom a fejem, kicsit zavarba jövök a megállapításától. Mintha kicsit jobban el is vörösödnék. Nem tudtam, hogy kívülről is látszik, hogyan érzek a fiú iránt, ez pedid kicsit kellemetlenül érint. Persze már tudom, hogy Elijah is ugyanúgy érez irántam, így semmi szégyellni való nincs a dologban. Jobban belegondolva még örülök is, hogy szobatársam cukinak tartja a párosunkat, hiszen ez megerősít abban, hogy mások szerint is jók vagyunk együtt. Tudom, a legfontosabb az, mi mit gondolunk, éy az én részemről biztos a dolog. Most már biztos.
Ismét felemelem a fejem, úgy avatom be félelmembe. A mosolyom eltűnik, láthatja az arcomra is kiülni a félelmet. Nem is akarom rejtegeni, hiszen ha nem vagyok őszonte, nem tud segíteni. Mégpedig kéne a segítség. Ilyenkor tud a legjobban hiányozni anya, amikor tanácsra lenne szükségem, amikor meg szeretném kérdezni, nekik mi volt a titkuk apával. Karola szavai azonban segítenek most, halványan ugyan, de vissza is tér a mosoly az arcomra.
- Azt hiszem, legjobban attól félek, hogy elveszítem őt - vallom be, és ismét lehajtom a fejem, talán zavaromban. - Nem akarok megint elveszíteni valakit, aki ennyire fontos nekem - folytatom halkan.
Nehezen engedek magamhoz közel bárkit, mert nagyon félek a veszteségtől. Azt érzem, nem tudnám elviselni, ha Elijah kikerülne az életemből. Olyan régen a részese, és nagyon szeretem, nem akarom elengedni. Azért is félek annyira, hogy valami olyat teszek, vagy mondok, amivel eltaszítom magamtól a fiút.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2021. július 19. 18:42 | Link

Fanni
egy dal neked

Hetekre, hónapokra eltűntem. De hát egy ilyen lehetőséget nem hagyhattam ki, hiszen az ajánlat, amit kaptam... akármelyik zenészpalánta megragadta volna a helyemben is. Döntenem kellett, hogy most vagy soha, és én a mostot választottam. Az élet rövid, meg kell ragadni az ilyen ajándékait. Margarétától és Pollitól elköszöntem, Fanncsinak azonban nem volt merszem elébe állni. Így hát levelet írtam neki, amire szerencsére válaszolt. Aztán az egy levélből kettő lett, a kettőből három, végül eljutottunk oda, hogy közel mindennap beszéltünk, és ezzel a végkimerülésig hajszoltuk szegény állatainkat. És esküszöm, csak még közelebb kerültünk egymáshoz ezzel a kellemes régimódi romantikával. Mert lássuk be, hogy ennek abszolút megvolt a maga romantikája, ahogy a kézzel írt sorok felett ültünk, és a válaszunk fogalmaztuk. Kihúztuk, ha nem tetszett, talán az egész papírost a kukába dobtuk. Minden levelét eltettem, egy dobozban őrzöm őket, az ágyam mellett.
Nem szóltam neki, hogy hazajövök. Nem, nem. akkor nem lett volna akkor a meglepetés, mikor felbukkant az első madár, a cuccai közt. Azt természetesen nem én tettem oda, hiszen mikor megtalálta, még nem voltam itthon, de nem kell tudnia hűséges segítőtársam létezéséről és kilétéről. Az első napra hívtam találkozóra, az első napra, amit az iskolában töltök. Egész nap kínosan ügyeltem rá, hogy ne találkozzunk, ha megláttam egy libegő vörös hajkoronát már tűntem is valahová, akárhova. És azt hiszem, sikerült is tökéletesítenem a meglepetést. A Fénylő lelkek udvarára szólt a meghívás, én pedig a megbeszélt időpont előtt jó pár perccel megjelenek. Kell nekem ez a kis csend és nyugalom, hogy felkészülhessek. Kezemben egy szál rózsával várom a lányt, aki visszavonhatatlanul és véglegesen elcsavarta a fejem, ha akarta, ha nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Návay Fanni
Prefektus Eridon, DÖK tag, Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


sziporka
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 107
Írta: 2021. július 20. 16:16 | Link


a viszontlátás örömei | hiányoztál


Sok idő eltelt, mire megszoktam, hogy nem vagy itt.
Egy ideig még számon tartottam a napokat: hogy hány napja van távol, és nagyjából mikor érhet majd haza, de aztán ezek a gondolatok elmaradtak. Ahogy Ő is, úgy én is messze jártam. Fizikailag persze nem, úgy itt voltam, hiszen beültem az óráimra, lementem a Nagyterembe ebédelni, este pedig az Eridon-toronyban hajtottam álomra a fejem, de mégis... fejben a szokásosnál is többször kapcsoltam át valahova teljesen máshova. Kívülről talán fel sem tűnhetett senkinek a változás, hiszen a kreatív írás órákon használt noteszembe bújtam, ahogy mindig, amikor egy új történeten dolgoztam, csak most a feladataim mellett leveleket is írtam. Ahogy megkaptam egyet, már fogalmaztam is a választ, és ez így ment hosszú hetekig. Mígnem ma reggel előbukkant egy nem várt papírmadár a táskám zsebéből. A szívem nagyot dobbant ahogy a kezembe vettem, és ösztönösen körbetekintettem a folyosón, hátha megpillantok egy gitártokot vagy a gazdája fején ugrabugráló göndör tincset, de Marci nem volt sehol. Ahogy kihajtottam a madarat, újabb meglepetés ért, hiszen nem a már jól ismert kézírással, hanem egy másikkal találtam szembe magam. A találkozó időpontja közelebbi volt, minthogy arról - és az ismeretlen kézírásról - Marcit levélben megkérdezhettem volna, így izgatottan, de kissé értetlenül folytattam a napom hátralevő részét.
Az utolsó órám után egyenesen a szobámba szaladtam, hogy megszabaduljak a tankönyvektől, és a maradék kevéske időben lecseréljem az iskolai egyenruhát valami kényelmesebb, nyári öltözetre.
Alig várom, hogy végre láthassam őt, de a kisördög a vállamon nem hagy meg a teljes boldogságban: mi van, ha valaki szórakozik velem? Még Kristóf arca is megjelenik előttem, ahogy önelégült vigyorral az arcán vár a találkozó helyszínén, vagy épp fel sem bukkan, ezzel is megpróbálva szöget verni Marci és közém. A távolságot a Fénylő lelkek udvaráig már szinte futólépésben teszem meg, és csak a közelben lassítok le, hogy óvatosan körülkémlelhessek. Azonban aggodalomra semmi ok, a rossz gondolatok azonnal el is tűnnek, mintha sose léteztek volna, ahogy meglátom azokat a bizonyos göndör fürtöket. Széles mosoly ül ki az arcomra, ahogy még mindig a szökőkút árnyékában megbújva - mint az egérre vadászó macska - némán osonok a háttal álló felé, majd az utolsó pár métert futva megtéve egy örömteli (vagy épp harci?) kiáltással a hátára ugrom.
- Elképesztően hiányoztál! - Egyszerre nevetek és a futástól levegőért kapkodok, miközben finoman átkulcsolom a nyakán a karomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
Írta: 2021. július 20. 17:43 | Link

Fanni
egy dal neked

Egyik lábamról a másikra állok, néha a karórámra pillantva. A percek egyszerre vánszorognak ólomlábakon, és rohannak, mint valami űzött vad. Nem is tudom, minden pillanatot ural a várakozás izgalmának és az idegesség gyomorszorító érzésének kettőssége. Imádom és utálom ezt az érzést, mert még mindig nem vagyok képes megszokni mindezt, pedig ideje lenne megbarátkoznom vele. Pedig volt időm barátkozni a gondolattal és átgondolni azt, hogy mi is van most velünk akkor tulajdonképpen. Mert ez egy kardinális kérdés, nem lehet letudni annyival, hogy van valami és kész. Meg kellene beszélnünk végre, de ehhez meg ugye szükségem lenne arra a bátorságra, ami nincs meg.
Ismét lepillantok bal csuklómra, még le sem ereszthetem a kezem, mikor a hátam mögött léptek dübörgése hangzik fel, és valaki hirtelen landol a hátamon. Először a hangját hallom meg, aztán illatát érzem és kezét nyakamon. A rózsa a földön landol, mert kezeimmel automatikusan nyúlok hátra, hogy megtámaszthassam ahol érem. Janka túl sokszor csinálta - sőt, csinálja mindezt a mai napig - ahhoz, hogy a tudatalattim cselekvésre utasítsa a karjaim. - Épp annyira mint te nekem - fordítom oldalra fejem, hogy megkíséreljek puszit nyomni a vörös arcára. Amennyiben sikerül, széles vigyorra húzódnak ajkaim, amennyiben nem úgy helyezkedik, hogy megvalósíthassam ezt a tervem, úgy marad az, hogy megcsodálom. Komolyan, hogy lehet ennyire szép? - Ideje lenne leszállnod, mert ha így akarunk beszélgetni hamar beáll majd a nyakam - nevetek rá, térdem finoman berogyasztom, hogy ezzel segítsek neki. Tudom, ez a tíz centi ide vagy oda sokat nem számít, szóval igazából ez csak gesztus, ha már a virágomnak annyi lett. De hát na, ez legyen a legnagyobb bajom az életben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Augustine René Meurice
Diák Levita (H), Harmadikos diák


the Bully
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 27
Írta: 2021. augusztus 3. 22:30 | Link

H a j a s b a b a

Az öngyújtó nyílik, a láng lobban, az öngyújtó csattan.
Várakozón nézi a Káros Szerek Ismerete órára kapott tankönyvet, miközben a tanárnőre gondol. Ahogy ránézett és rendre intette az óráján, az a perzselő tűz azóta sem múlt és mi lenne, ha okot adna arra, hogy ismét találkozzanak? Talán egy kis jelzés értékű gyújtogatás kellőképp megteszi. Nem elég, hogy tiltott dolgot művel, hiszen tankönyvet éget, de még ráadásul La Rosa tanárnő figyelmét is magára vonja, ami kiváló kezdet lenne itteni pályafutását tekintve.
Ja hogy úgy egyébként mi a szitu vele? Lázad, mint mindig. Apja bedugta ebbe a mágusiskolába, pusztán azért, hogy megtanítsa neki, mi a rend és fegyelem. Igazán nagy kár, hogy nem tűnt még fel neki, ha a Durmstrang nem nevelte életre, nem pont a Bagolykő fogja. A benne forrongó állandó düh csak még hevesebben bugyog a mélyben, mióta kiderült, hogy ikertestvére, a tökéletes, a példaértékű, az utánozhatatlan, aki elvette tőle anyját, ugyanabba a házba került, mint ő. A felismerés villámcsapásként érte mindkettejüket két héttel ezelőtt, Augustine pedig máris azon mesterkedik, hogy kirúgassa magát. Ha elég nagy lesz a visszhang, talán édesanyja is meghallja, talán ennyi év után végre vele is foglalkozni fog, nemcsak undok, beképzelt húgával.
Az öngyújtó nyílik, a láng lobban, az öngyújtó csattan.
Egyenesen idegőrlő a várakozás, míg végre az utolsó órának is vége és a diákság elkezd szállingózni mindenfelé. Na ez kell neki, felhajtás. Joggal kérdezhetné bárki, miért nem végez a tankönyvvel egy egyszerű varázslattal, ám a válasz egyszerűbb. Minél nagyobb a füst, annál nagyobb a láng. Néhány gyufaszálat helyez a lapok közé, majd megszemlélve művét elégedetten biccent. A füle mögé tűzött dohányt előveszi és könnyeden gyújtja meg először azt, hogy mélyet szívva a cigarettából a könyvre összpontosítsa figyelmét.
Az öngyújtó nyílik, a láng lobban, a papírok égni kezdenek. Ő pedig elégedetten fogja kezei között, várva, hogy szinte elérjék ujjait a lángok, ekkor ugyanis feltett szándéka a közeli bokorba dobni az egészet. Az öngyújtó csattan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 197
Összes hsz: 376
Írta: 2021. augusztus 6. 17:47 | Link

F U R C S A J
csapjunk a lovak közé | nézőkézel? | mood | kukkantás

Annyira unatkozom, hogy nem tudom elmondani. Péntek van, szóval Móric Borcsával tölti az idejét, a dudi felszívódott valahova, és még csak nem is mondta hova, ami hallatlan! Rin meg nem tudom hol van, mert nem válaszolt. Kénytelen vagyok feltalálni magam, amíg barátnőm végre megtisztel a válasszal, mert máshoz meg rohadtul nincsen kedvem. Szívás volt az elmúlt pár hét, szóval nem akarok erőltetetten mosolyogni meg faszkodni valami gyökerekkel, hanem csak őszintén baromkodni a barátaimmal. Ami nehéz, ha azok felszívódtak, mert miért ne? Persze, engem meg kihagynak a buliból. Jó, nem, kicsit drasztikus vagyok, belátom, mert a dudinak biztos nagyon fontos dolga van, de ha Rin azért nem válaszol, mert Lili manduláját nyalogatja megint, akkor mérgi leszek. Kicsit. Viszonylag mérgi. Úgyhogy egyelőre egyedül róvom a folyosókat, mint valami magányos farkas - kérlek… -, amíg meg nem látom Furcsajt. Hah! Király! Széles vigyor lesz arcomon, futni kezdek, majd cipőm talpát a padlóra csapva csusszanok be elé, hogy azonnal mellé vágódjak.
- Csőőőőőőőőő Furcsaj - dőlök is oldalra, hogy fejemet ölébe hajtsam. Nem feltétlen foglalkozom azzal, hogy esetleg füzet, könyv, papír vagy bármi van-e a lábain, amire én éppen a fejemet hajtom. Nekem éppen teljesen kényelmes, szóval csak kicsit helyezkedem, majd pillantok fel rá. Jobb kezemmel nyúlok át magam fölött, hogy megfoghassam bal kezét, amit a hajamra teszek. - Simogass pls - bólintok pár aprót, majd hunyom le szemeimet. - Szóval az van, hogy gondolkodtam, mert tudok olyat, és szerintem jót tenne neked, ha kicsit több időt töltenél nem levitásokkal - bólintok ismét párat. - Ez fonti, Furcsaj, mert ilyen… ilyen vagy, érted, tökre nem egészséges ennyire mosolytalanul élni az életet - pillantok fel rá végül, féloldalas mosollyal. - Szóval mit mondasz? Bevállalsz a nyáron egy Mórocz-féle programot? - mert az összes zseniális, és aki mást mondd, az egyértelműen hazudik. - Amilyen elbűvölő a társaságom, felőlem több is lehet - mármint komolyan. Borzasztó, amit a csaj tol. Tök ritkán látni mosolyogni, szerintem nevetni még nem is láttam vagy hallottam. Hát a bánatba lehet állandóan bánatos retekként élni az életet, ugye? Brutális.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Szécsi Dominik
Diák Eridon (H), Edictum szerkesztő, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 32
Írta: 2021. augusztus 10. 19:25 | Link

Zayday


Tök rossz volt egyedül bent a szobában, és fogalmam sem volt arról, hogy a többiek hol lehetnek. Általában tudok arról, ha van közös progi, ha mondjuk szerveznek egy kis kirándulást a közeli erdőbe, vagy császkálást le a faluba, esetleg egy jó kis kártyapartit, most viszont semmi ilyenről nem volt szó tudtommal. Nem várt rám egy cetli sem, hogy haver itt vagy ott vagyunk, szóval fúrta az oldalamat, hogy hová mehetett Adrián, vagy a többiek. Az időt ezért egy kis gitározással töltöttem el, jó volt pengetni a hangszert, előtte azért egy kis hangtompító varázslatot bedobtam, hogy ne visítsanak a szomszédok. A dalok egy idő után elfogytak, meg kezdett az ujjam is vízhólyagos lenni, ezért is hagytam abba a játékot, s egy ideig az ágyon fekve bámultam a plafont. Nem volt ez jó így, még a levegő is megrekedt odabent, és kezdtem szó szerint halálra unni magam. Ezért aztán felkeltem, belebújtam a tornacipőmbe, majd megindultam céltalanul a folyosón, közben figyeltem a tájat. Gyönyörű kilátás volt a kastélyból, ha másért nem, ezért már megérte idejárni.
A lépcsőket kettesével szeltem lefelé, végül aztán a Fénylő lelkek udvarán kötöttem ki, s lassú léptekkel indultam meg az oszlopok közt. Tekintetem ide-oda kaptam, remélve, hogy lesz kint majd valaki, akivel dumálhatok egy kicsit, pechemre ez is tök üres volt. Olyan volt az egész épület, mintha valami beszippantotta volna az összes diákot. Vagy lehet, hogy csak én maradtam le valami globális cuccról?
Még az is lehet, vagy talán már mindenki az étkezőben tömte a hasát. Nekem még nem korgott a gyomrom, annak ellenére sem, hogy a nap már lemenőben volt. Ezért is döntöttem úgy, hogy az udvar nyitott részén letelepedjek, kényelmesen törökülésbe a földre, majd miután sikerült megtámaszkodnom a tenyereimen, hátra hajtott fejjel kezdtem el bámulni az égboltot, ahol feltűnt néhány csillag is. Menő! Mindig szerettem kémlelni az eget, ilyenkor eszembe jutott az, hogy talán a bratyóm is épp ezt teszi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nem vizsgázok, mert rájöttem, hogy majd negyedikes szeretnék lenni vagyis maradni Cheesy Szeretem a puszedlit Cheesy

Oldalak: « 1 2 ... 30 ... 38 39 [40] 41 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék