36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Augustine René Meurice
INAKTÍV


Au | the Bully
offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2021. augusztus 3. 22:30 | Link

H a j a s b a b a

Az öngyújtó nyílik, a láng lobban, az öngyújtó csattan.
Várakozón nézi a Káros Szerek Ismerete órára kapott tankönyvet, miközben a tanárnőre gondol. Ahogy ránézett és rendre intette az óráján, az a perzselő tűz azóta sem múlt és mi lenne, ha okot adna arra, hogy ismét találkozzanak? Talán egy kis jelzés értékű gyújtogatás kellőképp megteszi. Nem elég, hogy tiltott dolgot művel, hiszen tankönyvet éget, de még ráadásul La Rosa tanárnő figyelmét is magára vonja, ami kiváló kezdet lenne itteni pályafutását tekintve.
Ja hogy úgy egyébként mi a szitu vele? Lázad, mint mindig. Apja bedugta ebbe a mágusiskolába, pusztán azért, hogy megtanítsa neki, mi a rend és fegyelem. Igazán nagy kár, hogy nem tűnt még fel neki, ha a Durmstrang nem nevelte életre, nem pont a Bagolykő fogja. A benne forrongó állandó düh csak még hevesebben bugyog a mélyben, mióta kiderült, hogy ikertestvére, a tökéletes, a példaértékű, az utánozhatatlan, aki elvette tőle anyját, ugyanabba a házba került, mint ő. A felismerés villámcsapásként érte mindkettejüket két héttel ezelőtt, Augustine pedig máris azon mesterkedik, hogy kirúgassa magát. Ha elég nagy lesz a visszhang, talán édesanyja is meghallja, talán ennyi év után végre vele is foglalkozni fog, nemcsak undok, beképzelt húgával.
Az öngyújtó nyílik, a láng lobban, az öngyújtó csattan.
Egyenesen idegőrlő a várakozás, míg végre az utolsó órának is vége és a diákság elkezd szállingózni mindenfelé. Na ez kell neki, felhajtás. Joggal kérdezhetné bárki, miért nem végez a tankönyvvel egy egyszerű varázslattal, ám a válasz egyszerűbb. Minél nagyobb a füst, annál nagyobb a láng. Néhány gyufaszálat helyez a lapok közé, majd megszemlélve művét elégedetten biccent. A füle mögé tűzött dohányt előveszi és könnyeden gyújtja meg először azt, hogy mélyet szívva a cigarettából a könyvre összpontosítsa figyelmét.
Az öngyújtó nyílik, a láng lobban, a papírok égni kezdenek. Ő pedig elégedetten fogja kezei között, várva, hogy szinte elérjék ujjait a lángok, ekkor ugyanis feltett szándéka a közeli bokorba dobni az egészet. Az öngyújtó csattan.
Hozzászólásai ebben a témában
Péntek Boldizsár
KARANTÉN


B O I
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 29
Írta: 2021. augusztus 17. 21:35 | Link

Kedves Augustine
Mirror, mirror on the wall


Épp a negyedik órájáról lép ki, kissé már elcsigázottan, de lelkesedéséből mit sem veszítve. Minden figyelmét az óráknak szenteli, próbál megjegyezni minden elejtett kis félmondatot, ami elhangzik rajtuk, hogy minél több és több tudásra tegyen szert és így minél színesebb történeteket találhasson ki, mikor hazamegy és este a húgának mesél. Tudja, hogy sosem veheti fel a versenyt édesanyjuk fantáziájával és előadásmódjával, de bizony megtesz mindent, hogy Artemis arcára mosolyt csaljon és lenyűgözze a kislányt. És mivel Artemis örökölte édesanyjuk végtelen fantáziáját, bizony mindig egyre mélyebbre kell ásnia, mindig egyre részletesebb leírást kell adnia a kitalált karaktereiről és azok hőstetteiről, amik egytől egyig mind mágikus eredetűek. És mégis honnan szerezhetné meg legjobban a tudást mindehhez, mintsem első kézből, a nagyrabecsült tanáraitól?
A szünetet kihasználva bukkan elő ő is a robosztus ajtón, hogy egy kis friss levegő segítségével újult erőre kapjon. Kincsként őrzött tankönyveit a mellkasához szorítja, arcán kis mosoly jelenik meg, ahogy teleszívja tüdejét a virágillattól terhes levegővel. Elfogja a vágy, hogy végigsimítson az amulettjén és makogva futkározzon a virágok között, hogy illatos pollenjük beteríthesse a bundáját, de a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt ellenáll a kísértésnek.
Az udvar széle felé veszi az irányt, majd kíváncsiságának engedve egy lassan csoporttá dagadó sokaság felé kanyarodik. Felhúzott vállakkal, halkan bocsánatot mormogva ügyeskedik előre, hogy lássa a feldordulás okát, majd ahogy megpillantja a lángokat, barnái kikerekednek és elnyílnak egymástól ajkai. Sebtiben körbetekint, nézi, hogy valaki nem tervezi-e megállítani a fiút a látható szabályszegésben, de halk suttogásokon túl semmi sem történik. Az édesanyja mindig azt mondja, hogy álljon ki abban, amiben hisz. Mély levegőt vesz és előre lép, hogy a fiú tisztán hallhassa a szavait.
- Az iskola területén nem szabad gyújtogatni. Balesetveszélyes - hangja félénken, kissé a megszokottól is magasabban, ám kellő határozottsággal csendül fel. Könyveit még jobban magához szorítja, míg barnáit dacosan a fiúra függeszti. - A dohányzás is tilos - folytatja a sort, majd zavartan oldalra pillant a többi diákra. Hallja, hogy valaki felnevet, bizonyára rajta teszi. Nagyot nyelve igazít a füle mögé egy elszabadult tincset, majd kissé megemelt állal vezeti vissza barnáit az épp többszörösen szabályszegő fiúra.
Hozzászólásai ebben a témában
Augustine René Meurice
INAKTÍV


Au | the Bully
offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2021. november 1. 20:47 | Link

H a j a s b a b a

Elégedetten konstatálja, hogy az egyre sokasodó tömeg sugdolózva, mások igenlően pillantgatnak a kezében tartott könyv felé, mely a következő pillanatban lángra lobban. Mi tagadás, Augustine-t is elég nagyon elégedettséggel tölti el a látvány, s miért lenne ez másképp diáktársai esetében? A tankönyvégetés hagyománya igencsak régre nyúlik vissza, a mugliknál egyes helyeken rituálisan szokás ezt megtenni minden tanév végén. Igaz, itt most sem végről, sem rituális keretekről nem beszélhetünk, de ez nem jelenti azt, hogy ne volna az alkalom tökéletes.
Gondolja ezt mindaddig, amíg egy vékonyka srác elő nem bukkan az emberek sorfala mögül és oda nem verekszi magát, szinte teljesen a levitás közelébe. Kérdőn vonja fel szemöldökét, ám nem ő az egyetlen, aki magyarázatot vár. Ahogy belekezd az intelmekbe a házirendről és a szabályokról, néhányan ’fúj’-t kiabálnak, Augustine pedig csak gúnyos mosolyra húzza ajkait. – És mondd csak, mit fogsz csinálni, ha én mégis folytatom? – olyan lazasággal fordul háztársa felé, ami már önmagában bűncselekmény egy ilyen szituációban, azonban ez még csak a kezdet. Szív egy újabb slukkot cigarettájából, miközben a kezében tartott lapok szorgalmasan égnek. Fel van készülve arra, hogy esetleg a másik el akarná oltani a lobogó tüzet, netán a dohányt valahová messzire reptetné, ezt az örömet viszont nem óhajtja megadni neki. Amint kifújja a füstöt dönt és cselekszik.
Ha Boldizsár nem figyel eléggé, avagy nem elég gyorsak a reflexei, a fiú áldozatává válik, aki szemrebbenés nélkül fogja meg a lángoló könyvet és hajítja el. Fogalmazhatunk úgy, hogy elhajítja, a helyes azonban az lenne, hogy egyenesen a másik levitásnak dobja, lehetőleg úgy, hogy vagy saját tankönyvei, vagy ruhája lángra kapjon. Persze könnyen lehet, hogy egyik sem történik meg, de próba szerencse. Ha mást talál el, őt aztán az sem zavarja, vesszen mindegyik.
Hozzászólásai ebben a témában
Péntek Boldizsár
KARANTÉN


B O I
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 29
Írta: 2021. december 27. 18:13 | Link

Kedves Augustine
Mirror, mirror on the wall


Boldizsár már hozzászokott, hogy a gúny tárgya legyen. Az előkészítőben gyakran piszkálták. Meg se kellett szólalnia ahhoz, hogy felfigyeljenek rá és csúfnevekkel illessék. Olykor a hosszú haja miatt. Olykor a nyüzüge testalkata miatt. Olykor a lányos arca miatt. Előfordult, hogy otthon sírva vallotta meg édesanyjának, hogy épp mivel cukkolták, hogy épp milyen viccesnek vélt csínnyel alázták meg őt. Az édesanyja megértő kedvességgel simította ilyenkor hosszú haját és arra kérte Boldizsárt, hogy legyen jó fiú. Legyen okosabb és kedvesebb, mint azok, akik őt piszkálják. Nagyon nehéz volt, de mindig így cselekedett és azóta is folyamatosan erre törekszik.
Ám azta bővült a lista. Megkapta az amulettjét és ezzel egy új életet nyert vele. Egy sokkal szabadabb és boldogabb életet, de a szabályok bővültek. Már nem volt elég, hogy csendben tűrje a gúnyolódást, hogy segítsen még akkor is, ha inkább az ellenkező irányba szaladna. Ő már bagolyköves diák, már nem az az előkészítős kisfiú, aki volt. Bizony bármennyire is nehéz, neki már ki kell állnia mindamellett, amiben hisz. Mert hiába cselekszik jól, ha más rossz tettei felett szemet huny. Az édesanyja most biztosan nagyon büszke lenne rá, ha látná.
- Akkor... szólok egy tanárnak vagy egy prefektusnak - vékony hangja majdnem elveszik a körülöttük lévők zsivajába. Szíve a torkában dobog, ujjai már elfehéredtek, ahogy a könyveit szorongatja, védve őket a felsőbb évestől. Barnáit a fiún tartja, véletlen se néz az őt gúnyolókra, mert tudja, hogy akkor inkába szállna a bátorsága.
- Oltsd el, kérlek. Megsebesíthetsz másokat - kéri újra, kissé magabiztosabb hangon. A cigarettafüst ilyen közel ár marja az orrát, de megállja, hogy fintorogjon miatta. Ő nem elég ahhoz, hogy hasson a fiúra és ezt nagyon is jól tudja. Épp csak egy pillanatra néz vissza a kastély felé, hátha meglát egy tanárt, aki segítségére siethetne, hasztalan. Mielőtt barnái ismét elkapnák a fiút, hirtelen forróságot érez a karján. Szemei elkerekednek, könyvei kiesnek a kezéből és Boldizsár torkából rövid, lányos sikkantás tör fel. Ijedten kezdi csapkodni inge ujját, ami a láng gyors csókjától elszineződött ám, de nem égett ki.Barnái fátyolossá válnak, ajka lebiggyen, ahogy a fiúra néz, majd remegő kézzel húzza elő a pálcáját és szegezi a még mindig lángoló könyvnek.
- Wasser! - mondja remegős hangon és ha nem gátolják meg benne, végre eloltja szegény, meggyalázott könyvet, hogy utána felszedje némán a saját elhujjajtott tankönyveit.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék