Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=838048#post838048][b]Theodore B. Marchetti - 2021.10.13. 20:37[/b][/url]

nagyon reggeli cukiság - és ami mögötte van

Nem tudni, hogy még nem feküdt le, vagy túl korán kelt, esetleg korán feküdt és ennyi elég volt. Annyi biztos, hogy a többiek előtt mászott ki és a szokatlan, csendes klubhelyiség és kastély fogadta. Több sem kellett neki, hogy papucsban és félig-eddig pizsomában, ami egy melegítőnadrágot és fekete pólót takart magában, elinduljon. Zsebébe tömködte az öngyújtót és a dobozt, amelyet lassan fel kell tölteni, de addig is, ki kell használni ezt a szép időszakot. Ásítozik még ugyan, miközben lefelé csattog, mintha csak korai kelője lenne egy neves hotelnek és ki kell menni levegőzni. Égnek álló tincseit rendezi fejére, lapítja hátra az egészet. Kell majd nyisszantani belőle, különben az elsős kiscsajok nem csak a színes tincseken fognak derülni, hanem előbb-utóbb  be is akarjál fonni. Mondjuk az olyan vikinges lenne, szóval sokan nem veszítene, el is gondolkodik ezen pár percig.
Az udvar felé veszi az iránt, de nem teljes kintre, a nagy bejáratot inkább még elkerülve oldalaz az egyik nyitott helyszín felé. Nincsenek mára nagy igényei, mondjuk a reggelire már fáj a foga, azonban nem emiatt kezdi körmét rágni. Néhol akad rajta a fekete lakkból, de mivel beszakadt, így kezd vele valamit. Mert még menet közben sem lehet teljesen nyugalomban lenni, csak tenni és csinálni bármit, mint akinek muszáj lenne kitölteni minden átkozott percet valamivel. Agya gondolkodni és bonyolult dolgokra még hasztalan, a kevés alvással inkább morcos vénember és lusta dög keveréke. Az biztos, ma nappal valahol el fogja nyomni az álom, remélhetőleg valami olyan helyen, ahol nem rúgnak bele és hasonlók. Mivel itt nincs nap végén hazafelé vonat, busz, mert ott lenne a legjobb. Mindegy. Azt tudja, hogy meg kell keresnie azt a tagot, akinek az a fura írása van, mert legutóbb is sokat segített megérteni, hogy mi a francról volt szó Mágiatörin. No, ott tudna aludni.
Éppen ásítana, de csak kattan egyet az állkapcsa, ahogy megtorpan és bámulja azt, amit először el sem hisz. Még a szemeit is megdörzsöli, de nem, nem tűnik el. Először macskának tűnt, aztán rájött, hogy víz van ott és oda macska magától nem menne. Csak csendben bámul, ahogy végre fogja magát és közelebb merészkedik. Most ő a macska, puhán lép, amennyire tud és közelebb osonva nyújtja a nyakát, hogy mégis… az ott… mi?!
- Beszarás – szólja el magát végül, a sokadik fickándozás és harapdálás láttán és felnevet. Ritka fura gondolat, de ez neki aranyos. Mint az emberevő nyúl, amit tutujgatott városnapon, vagy talán még annál is aranyosabb. Odalép, de mégsem a kút mellé, bár sanszos, hogy el fog rohanni, de na. Különleges kedvenceket engednek be ide, annyi szent.
- Te nagyon cuki vagy, kár hogy nincs neked kajám – mintha amúgy értené, mit mond. Mert ugye, az fel sem merül benne, hogy mit rejt a bunda. Hát ő is vidám lett ettől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=838057#post838057][b]Theodore B. Marchetti - 2021.10.13. 22:45[/b][/url]

csepereg az eső, lefolyik az arcomooooom

Ha valaki lassan nekiállna egy bárkát építeni, lehet senki nem lepődne meg rajta, csak adogatná a szöget, hogy verje még bele azt is, nehogy elsüllyedjen. Aztán menne a viadal, hogy ki és hogyan férjen fel rá, kivéve, ha nagyon tud úszni.
Fejét rázta meg, mint valami kutya, miután visszaértek az üvegházból Gyógynövénytan után. Az túl könnyű, hogy csak úgy bűbájjal szárogatja magát, végül mégis azt teszi a ruhájával, mert az ázott talárnál csak az ázott zokni a rosszabb. Haját úgy hagyja, nem mer kísérletezni odafent, mert ha leégeti, az fáj, ellenben a talárt és a többi ruháját nem félti. Így, mire óra közepére megszárad, az addig egész egyenes tincsek kissé összeugranak, hullámosan pihennek feje tetején. Az a lényeg, hogy a zöld rész, amit most a másik színek helyett tett bele, nem kezdett el ereszteni és még mindig teljes pompájában villog. Ennyi a lényeg, a többi nem számít. Ahogy az óra sem, mert ettől az álmosító időtől senkinek nincs sok kedve és ereje koncentrálni. Vannak jobb témák, meccsek, amiket ki kell beszélni, vagy épp pletykák, amiket az ember hall, lát, mikor nem jobb átrágni, mint amikor tökre másra kellene figyelni? Bár ezeken is ásít, így a padon hasalva jegyzetel pár sort, amit felfog, majd akasztófázik a padtársával a végére. Ha ebből kell vizsgáznia, akkor nagyon jó jegye lesz év végén. Ha nem, akkor, nos, majd valami lesz.
Felugrik, amikor a csengő szól és már indulnak is kifelé. Eddig mindenki bezombult, most viszont, mintha újra erőre kaptak volna. Megnézi a kis órarendjét és fájdalmasan nyög egyet, hogy Bájitaltanja lesz. Remek. Ez előtt kell egy adag stresszoldó, így ahelyett, hogy a folyosón állna, elindul a kert felé. Egészen ideszokott és aligha jár erre ki tanár, így ha okos, akkor belefér a cigi, meg a csoki is, amit a táskájában rejteget, de elővenni nem merte, mert akkor hirtelen mindenki a barátja és enni akar. Vegyenek maguknak, ő meg irigy. Ahogy az idő is a jóval, így szomorúan vagy legalább egy szájhúzással figyeli, hogy még mindig esik. Kapucni fel, ezen nem múlik és kislattyog. A tömeg már feloszlott, de az első, amit meglát, hogy egy csaj ugrál a pocsolyában. Nem tűnik elsősnek, sőt, bár fene tudja, mert a lányok tudnak magukból mindent varázsolni, így az, amit lát, sosem mérvadó. Ellenben értékeli ő azt, ha valaki link és nem egy savanyú akárki. Kivárja az ütemet, miközben oson mögé, majd végül fogja magát és az egyik pillanatban a mellette lévő, vagy még ugyanannak a pocsolyának a szélébe ugrik.
- Náná – fejezi be a sort, majd röhögve lép ki és rázza le a lábát. Nos igen, félcipőben ez igen kellemetlen. - Fürdeni akarsz? Ott a kút, az jobb rá – mutogat felé, mert ő ilyen marha kedves. Bár közönség előtt nem kéne azonnal bagózni, így azzal vár, csak a nyelvét rágja.