Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=852233#post852233][b]Marina Darik - 2022.09.04. 19:30[/b][/url]

#mindmybusiness
#azthittembarátokvagyunk
#kérdőjel
#Júlia

Egy pillanatra tényleg megijedt. De aztán Júlia visszavett. Wow, Júlia visszavett csak miatta. Ez nagy dolog elnézve az utóbbi éveket. Ezek szerint tényleg jó barátok.
- Ki? Én meg Amélia? - nézett hitetlenkedve Júliára Marina, aztán visszaereszkedett a padra, félig ráülve az egyik tankönyvvére. - Neeeem, ugyan már. Amélia totálisan... mi is a szó? Pedig tudtam... - csapogatta meg a homlokát Marina, hátha ettől rájön. - Szóval csak a fiúkat szereti. Meg mi amúgy is csak barátok vagyunk - válaszolta, aztán elkezdte tördelni a kezét. Júlia olyan más volt, mint más lányok. Még is meg kellett valakivel próbálnia. Meg akarta beszélni, de Kende nem valami jó az érzelgős témákban. Talán Júlia sem. Fene tudja. - Viszont... van egy lány, aki... aki nekem tetszik - bökte ki lassan, majd gyors ütemre váltott. - Nem szoktam elmondani még olyan sok embernek, mert vannak, akik nagyon furcsán állnak hozzá, de ha már így rákérdeztél azt hiszem neked elmondhatom, hogy én nem csak a fiúkat, hanem a lányokat is szeretem, és nem, még nincs nagy gyakorlatom benne, rendes kapcsolatom se volt lánnyal, de azt hiszem tényleg mind a kettő... néha azt hiszem, hogy csak próbálgatom magam, meg csalódok, máskor meg nem, de igen. Azt hiszem ezt biszexuálisnak hívják. És igyekszem normálisan kezelni, mert mindenki olyan megértő és elfogadó, mintha ez semmiség lenne, de nekem furcsa, és... sajnálom, nem akartam ezt rád zúdítani. Tényleg nem tudom hogy kéne ezt normálisan csinálni - nézett félve a szőkére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=852246#post852246][b]Vattai Júlia - 2022.09.04. 21:22[/b][/url]

Marina|
WIWT| 3/6 |
______________________________________________________

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=852257#post852257][b]Marina Darik - 2022.09.04. 23:55[/b][/url]

#mindmybusiness
#azthittembarátokvagyunk
#kérdőjel
#Júlia

Marina aztán tééényleg mindent megtett, hogy ne legyen annyira furcsa. Vagyis nem, mert az egészet magában is tarthatta volna, és amúgy azt is hitte, hogy ennek az lesz a vége, hogy Júlia feláll és ott hagyja, vagy minimum közben elhallgattatja. De nem. Valami sokkal hihetetlenebb történt. Júlia úgy kezdett el magyarázni, ahogy ő szokott. Még a két szép szeme is kitágult Marinának, hát ennyi szót összesen nem hallott még a lánytól. Na jó, de. Amikor tavaly szidta, mikor közös projektet kellett csinálniuk. De azon kívül biztos nem.
- Öhm... hát azt se tudom, hogy neki tetszenek-e a lányok, vagy nem - húzogatta jobbra meg balra a száját Marina. - Lehet olyan mint Amélia, nem tudom. Meg nekem is csak tetszik, nem.. nincs szó igazi szeretetről. Annyit még nem beszélgettünk - vallotta be a barna. Még a végén kiderül, hogy Júlia tényleg lányos lány, akivel az ilyesmit meg lehet beszélni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=852258#post852258][b]Vattai Júlia - 2022.09.05. 00:13[/b][/url]

Marina|
WIWT| 3/6 | 2
______________________________________________________

A szavak kirobbannak a számból, fel se tudom fogni a legtöbb jelentését, csak az utánuk tátongó csendet és Marina kikerekedett szemét. Nos erre tényleg egyikünk se számított.
- Igaz, igaz - bólogatok, ritkán beszélünk, mármint, hogy biztos azzal a lánnyal is, de mi a faszt kéne neki más lányokkal amúgy is beszélnie?
- És izé, szép lány? - kérdezek rá, ez biztonságos kérdés. Félek a nevére rákérdezni egyenesen. Az túl konkrét lenne és bármilyen nevet is hallanék valószínűleg felzaklatna. Vagy hát bánom is én mit izél itt Marina a hülyeségeivel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=852403#post852403][b]Marina Darik - 2022.09.09. 19:24[/b][/url]

#mindmybusiness
#azthittembarátokvagyunk
#kérdőjel
#Júlia

Wow, tényleg soha nem gondolta volna, hogy majd Júliával beszéli meg a.. nőügyeit, de ez most megtörténik. Ráadásul még csak nem is olyan furcsa. Ahogy a szőke visszakérdez, még Marinának is megjön az önbizalma, hogy még inkább beavassa a lányt.
- Jajj nagyoon - nézett mélyen a szemébe, hogy lássa, tényleg nem hazudik. Hát van szeme az ilyesmihez. - Kicsit magasabb, mint én, de nem zavaróan. És hosszú göndör haja van, ami nagyon szépen csillog a naplementében. Tudod olyan vöröses hatást keltve. Ha tudnék rajzolni, azt mondanám vászonra való, de nem tudok - osztotta meg a problémáit Júliával. - Azon gondolkodtam, hogy elhívom valahova. Hogy ne csak ilyen... szóval asszem valami randifélére. Csak neki nem árulnám el, hogy az. Vagy lehet jobb lenne, ha én se venném annak - gondolkodott el, ahogy szépen elterelődött a jelen világ számára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=852497#post852497][b]Vattai Júlia - 2022.09.10. 22:48[/b][/url]

Marina|
WIWT| 3/6 | 1
______________________________________________________

A válaszára elmosolyodom, pláne, hogy közben azok a melegbarna szemek mélyen az enyéimbe fúródnak. Szép. A külsőm dicsérése sohasem tudott igazán letaglózni, elvégre nyilván szép egy test, amit a gazdája kénye-kedve szerint formál, mintha csak agyagból volna. Azt se egészen értem, hogy Marina válasza miért lelkesít. Hülyeség az egész.
Amikor elkezdi sorolni, a mosolyom csak szélesedik. Az arcomon enyhe, majd egyre erősebb pír jelenik meg, a hajas részénél pedig nem tudom megállni, ujjaimmal végigsimítok a göndör fürtökön. Csillog a naplementében. Hirtelen nem is rémlett, hogy voltunk együtt naplementekor. Talán, kilesett az ablakból? Meglátott valamikor egy kis sarokból és csak távolról csodált? Beteg, de hízelgő.
Már egészen beleolvadok a kis felsorolásba, amikor hirtelen véget ér. Randi. A szó megrémít és a mosoly azonnal zavart grimasszá torzul.
- izé, igen azt hiszem talán….talán egy nem randi randi működhetne - köhintek, aztán tarkómat kezdem vakarni. Kényszermozdulatok a zavartság levezetésére. Nem mintha ezzel a hülyével bármikor is randira akarok menni. Csak hizelgő a sok nyalás, bármely egománnal megesik.
- És ő…milyen izé, milyen nem randi helyszínre gondoltál?- csak egy kicsit megyek tovább, pusztán kíváncsiságból, semmi személyes nincs benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=852557#post852557][b]Marina Darik - 2022.09.12. 16:47[/b][/url]

#mindmybusiness
#azthittembarátokvagyunk
#kérdőjel
#Júlia

Hihetetlenül jól esett végre kimondania. A lánynak a megismerkedésükkor amúgy is kinyilvánította, hogy tetszik neki, de akkor nagyon részeg volt. Szóval hihette azt is, hogy nem igazi a vonzalma. Aztán a második-harmadik alkalommal meg extrán hülyén viselkedett, szóval a csaj azt is hiheti, hogy gyogyós. És mivel Kende spanja, neki nem merte elmondani. Júlia az első, akinek beszél róla. Talán az utolsó is, ha nem sikerül. De lehet mégsem. Másodpercenként változtatja meg a gondolatmenetét.
- Nem randi randi. Oké, és honnan fogja tudni, hogy randi. Vagy mikortól lesz randi a nem randi? - kérdezte Marina aggodalmasan.
- Hát... eleinte arra gondoltam elviszem a csillaglesőbe, mert lesz az a hullásos izé. De ha nem randi randi, akkor egy koncerttel csak nem lövök mellé, nem? Ott... ott bármi megtörténhet. Meg semmi sem, ha úgy akarja. Nem tudom mit tegyek Júlia - kesergett Marina, és ahogy ficergett még egy könyv a földön végezte, hangos csattanással. - Borka annyira magabiztos, és határozott, hogy mellette tiszta süsü vagyok - panaszkodott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=852698#post852698][b]Vattai Júlia - 2022.09.15. 17:38[/b][/url]

Marina|
WIWT| 3/6 | 3
______________________________________________________

A kérdésre csak megfonom a vállamat.
- Nem igazán kell, hogy tiszták legyenek a határok - jelentem ki, a nem randi randi, épp úgy lehet randi mint nem randi, és pont ettől gyönyörű, hogy a címkézés értelmezése rajta kvázi annyira tág, mint egy magyar politikai beszéden. A koncertre csak a szemöldököm ráncolom, hát az mondjuk maximum részeg dugások színtere szokott lenni, de azért bólogatok míg előhúzom pálcám, hogy szórakozottan visszalebegtessem a lány könyvét a helyére. Már majdnem újra a padon van a tököm se tudja milyen tankönyv, amikor meghallom a nevet. Borka. Borka. KI A FASZOM AZ A BORKA???
Rá emelem tekintetem, pontosan ugyanezzel az agresszíven feltett kérdéssel szemeimben. De mivel fogyatékos dán, azért a számat is kinyitom.
- Ki a faszom az a Borka baszdmeg? - és a könyve már repül is egyenesen felé, kár, hogy nem akkora erővel, hogy lekaszálja a fejét a nyakáról.
- Merlinre, mi bajod van neked Marina? Hagyd már abba a szoknyapecérkedést baszki, hát rosszabb vagy mint egy kanos harmadikos! Undorító! - Borka. Ki a jó ég az a Borka.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=852811#post852811][b]Harmat Betti - 2022.09.17. 22:34[/b][/url]

Egy veszélye annak, hogy az állatkák ennyire szabadon mászkálnak a körletben egyértelműen az, hogy könnyen ki tudnak jutni. Eddig szerencsém volt, Artemisz nem kószált még el, előbb-utóbb mindig megtaláltam egy kanapé alatt szunyókálva. Most azonban mindenhol megnéztem, de nem találtam sehol. Mikor pedig a tálkája is érintetlenül maradt, tényleg elkezdtem aggódni. Ezután raktam ki plakátokat az iskolában, hátha valaki rátalál a macskámra. Néhány háztársam segített is keresni, de nem találtunk rá.
Órák után aztán elindulok, hogy a maradék pár plakátomat kirakjam. Hátha valaki tényleg rátalál és visszahozza nekem a cicust. Azért én is a keresésére indulok majd, amint a házikkal elkészültem. A tanulásra pedig egy kinti helyszínt keresek, hogy kiélvezzem a jó időt és a napsütést. Segít koncentrálni. Így lyukadok ki a Fénylő Lelkek Udvarán, hátamon a jegyzetekkel és tollakkal megpakolt táskámmal. Egy félreeső padot akarnék keresni, ahol kényelembe helyezhetem magam.
Alig érek ki azonban a kapun, belefutok egy rellonos prefektustársamba. Én csak egy mosollyal elsétálnék mellette, kikerülve őt. Kristóf viszont megszólít, így persze megállok előtte.
- Megtaláltad Artemiszt? - kérdezek vissza reflexből, csillogó szemmel. - Ah igen, a bokor alatt szunyókálás rá vall - bólogatok mosolyogva. - És igen, megköszönném, ha odavezetnél hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=853032#post853032][b]Draskovich Kristóf - 2022.09.21. 23:05[/b][/url]

- Te a vadászat és a Hold istennőjéről nevezted el a görög mitológiából az állatodat? - fúrtam tekintetem az övébe teljes mértékben elhűlve.
- Elárulnád, hogy jutottál el arra a végső döntésre, hogy ezt a mitológiai elnevezést add neki? - szökkent fel a szemöldököm hirtelen, miközben az arcomra kiült a meglepetés varázsa. Szerencsére a macska meglelésében, illetve valószínűleg a befogásában is teljes mértékben közreközreműkött a lány legnagyobb megkönnyebbülésemre.
- Természetesen odavezetlek hozzá, mutatom az utat. Kövess, kérlek! - indultam útnak a legnagyobb határozottsággal. Ha szerencsém lesz, és a primitív létforma is úgy akarja, akkor nyert ügyem van, és gyorsan letudhatom ezt a dolgot. El is vezettem a másikat oda, ahol az állat az igazak álmát aludta a bokor alatt. Azonban sajnálatos módon nem az a látvány fogadott, amire számítottam.
- Ezt nem értem. Pár perce még itt volt, vajon hová tűnhetett el ilyen rövid időn belül? - emeltem kérdőre vonva a tekintetemet Bettire.
- Gyere utánam! Nem juthatott messzire! - közöltem vele határozottan, majd megindultam az udvar másik vége felé nem törődve azzal, hogy követ-e a másik, vagy sem.  
- Ott van! Hogy volt képes felmászni oda? Ez hihetetlen... - mutattam az egyik magas fára, amelynek a tetején ott nyávogott a macska kétségbeesetten.
- Miért nem tud lejönni onnan, ha már egyszer felmászott rá? - morfondíroztam hangosan, miközben az adott helyzetet vizslattam, illetve elemeztem ki magamban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=853309#post853309][b]Marina Darik - 2022.09.25. 23:25[/b][/url]

#mindmybusiness
#azthittembarátokvagyunk
#kérdőjel
#Júlia

Szemei azonnal a könyvre esnek, és már épp megköszönné Júliának, amikor megáll az élet. Mármint a könyv, a szőke, és hát ő is, mert nem tudja mi történik. Talán egy pillangó, aki nem vette figyelembe egyedül a növekvő drámát, és szépen elrepkedett a kettősük körül, de ezen kívül még az idő múlását se lehetett besaccolni. Aztán Marina felsikkantott, és az arca elé húzta a kezeit, hogy csak azt találja el a könyv. Hülye gyógyítói, már nem csak lelki, de fizikai fájdalmat is okoz neki.
- Júlia, ez fáj... mié... - kezdte volna, de a navinés teljesen kikelt magából. Nagy bociszemei csak úgy meredtek a forrongó lányra, és hirtelen nem tudta mitévő legyen. - Én nem értem, most miért mondasz nekem ilyeneket. Én azt hittem támogatsz, és meghallgatsz, és nem is vagyok szoknyapecér, Ádám óta nem volt senkim sem. Ennyire nem akarod, hogy boldog legyek? Vagy... én nem értelek Júlia - hebegett-habogott a barna, és keze, amin a könyv nyoma már most lilássá festette a bőrt, kinyúlt a másik kezéért, hogy ha engedi, megnyugtassa az érintésével.
- Megbántottalak valamivel? Én nem értem mi történt... - tette hozzá. Néha elsiklanak felette dolgok. Meg az is lehet, hogy mégsem érti olyan jól ezt a nyelvet, mint ahogy gondolta, és valami bunkót mondott. A franc tudja. De ez így nem volt jó valahogy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=853462#post853462][b]Harmat Betti - 2022.09.28. 16:59[/b][/url]

Meglepettsége engem ér meglepetésként, így ő az én tekintetemben értetlenséget fedezhet fel.
- Igen. Szeretem a görög mitológiát, ahogy az Artemisz istennőről szóló történeteket is - vonok vállat. - Úgy éreztem, ez a név illik a cicusra, és tetszett is. - Egy tincsem tűrőm a fülem mögé zavartan, miközben elindulok utána. Magamban pedig próbálom megfejteni, miért furcsállja ennyire rellonos prefektustársam a macskám nevét.
Ahogy pedig célirányosan az egyik bokor felé tartunk, kezd felébredni bennem a remény, hogy nem kell tovább keresnem az állatot. Kristóf biztosnak tűnik a dolgában, és tudom róla, hogy nem az a fajta, aki megtréfálna. Az ilyesmi viccek nem az ő stílusa. Mégis, ahogy a bokor levelei közé kukkantok, Artemisz sehol.
- Oh -szakad ki belőlem a sóhaj mondatára. - Hát, egy elég izgága állatról beszélünk - jegyzem meg keserűen.
Meglepetten indulok ismét a rellonos után. Eddig nem úgy tűnt, mint aki a  törődik az eltűnt macskával - a kötelességtudaton kívül, hogy jelentse, ha megtalálta. Most mégis tovább indul, mégpedig láthatóan azzal a szándékkal, hogy igenis megtaláljuk a kiskedvencemet.
Először nem veszem észre az állatot, csak ahogy Kristóf a magasba mutat, én pedig követem a kezét. Tény, hogy egy magas fáról beszélünk, ám engem annyira talán nem lep meg az eset, mint társamat. Rég tudom a macskámról, hogy ügyesen mászik, főleg, ha valamit kerget. Talán egy madár vagy mókus után mászott fel a fára.
- Felfelé még volt motivációja. Lefelé már nincsen - ez az én elméletem a helyzetről. Közben a fa ágai között átlesve figyelem, nehogy a macska lepottyanjon. Ha pedig mégis le találna esni, felkészülök, hogy előkapjam a pálcám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=853778#post853778][b]Draskovich Kristóf - 2022.10.02. 18:29[/b][/url]

- Ez igazán dicséretes - bólintottam elismerően. Kevés diákot ismertem, aki a másik nemhez tartozott, és érdeklődött a görög mitológia iránt. Az viszont már nem nyerte el a tetszésem, hogy egy alsóbbrendű lényt egy istennőről nevezett el. Erre nem reagáltam semmit, egyrészt úgysem értette volna meg az álláspontomat ez ügyben, másrészt nem volt hangulatom kis előadást tartani a témával kapcsolatban.
- Valóban nem képes megmaradni egy helyben. Pedig úgy tűnt, hogy mélyen elnyomta az álom - állapítottam meg kissé letörve, letargikusan. Közben az utunkon tovább haladva rátaláltunk a macskára, amely egy fán ragadva hangosan nyervákolt.
- Akkor adjunk neki kellő motivációt ahhoz, hogy lejöjjön! - vágtam rá határozott hangnemben, miközben Bettire tekintettem.
- Lássuk csak, mi jöhet szóba... ha jól tudom, ezek az állatok szeretik a hasukat. Van esetleg valamilyen nasid, jutalomfalatod, amivel le lehetne csalogatni a fáról? - érdeklődtem meg a lánytól. Az egyik háztársam tartott macskát, és egyszer vidáman ecsetelte a barátjának, hogy különféle ízletes falatkákkal eteti időnként a kedvencét, amit az imád. Engem hidegen hagyott ez a téma, de akaratlanul is fültanúja voltam ennek a beszélgetésnek, mivel pont mellettem történt ez az érdektelen eszmecsere. Arra a következtetésre jutottam, hogy talán ez megoldás lehet Betti problémájára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=854250#post854250][b]Harmat Betti - 2022.10.15. 14:01[/b][/url]

Egy mosollyal köszönöm meg a dicséretet, de nem fűzök mást a témához. Nincs már mit. Helyette inkább a macskámat szeretném megtalálni. Úgy néz ki azonban, hogy Artemisznek más elképzelései vannak azonban erről a dologról.
- Az nála nem jelent semmit - legyintek.
Jól esik, hogy Kristófban ekkora szándék van arra, hogy segítsen. Mikor pedig aztán megtaláljuk a jószágot, a lelkesedése olyan valami, amit nem vártam volna a legtöbb embertől, csak azért, hogy segítsen nekem leszedni az állatot a fáról. A rellonos láthatóan jó problémamegoldó képességekkel rendelkezik és gyors a gondolkodása, ami igencsak megkönnyíti számomra a helyzetet.
- Huh, hát lássuk - földre guggolva kezdek kutakodni a táskában, hátha akad még nálam egy csomag abból a hal alakú falatkából, amit a múltkor vásároltam Artemisznek. Az iskolai holmimon kívül viszont csak a reggelinél elcsomagolt szendvicsbe akadok bele, valamint a kis plüssnyúlba, ami mindig ott lapul a táskám alján. - Nem találok neki semmit - egyenesedem fel végül csalódottan. Csak a táskám marad nyitva a földön, így Kristóf akár mindent láthat is, ami benne van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=854339#post854339][b]Draskovich Kristóf - 2022.10.16. 00:54[/b][/url]

A lány mosolyát egy elismerő biccentéssel fogadtam. Idővel a macska keresésére indultunk nagy hévvel.
- Értem - tekintettem Bettire komoly arccal, hiszen elmagyarázta, hogy a macskák szokásai igencsak kiszámíthatatlanok. Közben megtaláltuk az állatot a fán, aki nem tudott végül lejönni onnan, csak kétségbeesetten nyávogott végig. Közben figyeltem, ahogyan a lány a táskájában keresgélt némi jutalomfalat reményében. Végül kiderült, hogy sajnos nem találta meg a számításait.
- Kár, hogy nem maradt nálad némi jutalomfalat... talán azzal lecsalogathattuk  volna a fáról - emeltem kékjeim a másikéba kissé lehangoltan, ámde tovább gondolva a dolgot. Csak azért sem akartam feladni a reményt, hogy lehozza a hőn szeretett állatát a magasból, mivel már csak egy kis karnyújtásnyira álltunk a sikertől.
- Nos, tisztázzuk először azt, hogy nem szoktam belenézni más holmijába. Viszont most itt van előttem minden, és csak segíteni akarok. A szendviccsel nyilvánvalóan nem jutunk előre. Esetleg, ha azt a plüss nyulat tudnád valamiképp mozgatni, az talán játékosságból felkeltené az érdeklődését, és lejönne a fáról. Ha viszont nem járnánk sikerrel, akkor a Mobilicorpus testlebegtető bűbáj segítségével lehozhatjuk Artemiszt a magasból - osztottam meg az ötleteimet Bettivel mindent számításba véve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=854784#post854784][b]Harmat Betti - 2022.10.20. 19:35[/b][/url]

A lehangolt tekintetre én is elhúzom a számat.
- Igen, kár - rántok a vállamon. Felfelé fordítom a fejem, szemeimet a macskára szegezem. - Pedig tényleg azt hittem, van még nálam abból a jutalomfalatból, amit a múltkor vettem.
Akkor fordulok ismét Kristóf felé, mikor meghallom a hangját. Ahogy beszélni kezd, először félmosolyra húzom a számat. Csak akkor kerekednek ki a szemeim, mikor a nyulat említi. Nem az zavar, hogy meglátta. Elég régen hordom már a táskámban ahhoz, hogy rákérdezzenek páran, már megszoktam, hogy magyarázkodom miatta. Ráadásul Darya látott sírni miatta, még évekkel ezelőtt.
A rellonos azonban mintha egyáltalán nem furcsállná a dolgot, a lehetőséget látja benne. Szemem előtt megelevenedik a kép, ahogy Artemisz ráugrik a plüss nyúlra, és karmaival, fogaival elkapja. Mikor először hozzám került, rátalált a plüssre. Szerencsére nem sikerült szétszaggatnia, még időben rátaláltam, a kis lyukat pedig könnyen megjavítottam. Azóta viszont különösen vigyázok, nehogy Artemisz megtalálja a nyulat.
- Nem... ő... A nyulat nem fogom használni- rázom meg a fejem. Talán túl hevesen is. - Artemisz szétszaggatná - rázok a fejemen ismét. - Túlságosan is felkeltené az érdeklődését. Ahhoz túlságosan féltem... - elfordítom a fejem az utolsó mondattal, amit kicsit halkabban is mondok ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=854843#post854843][b]Draskovich Kristóf - 2022.10.21. 00:45[/b][/url]

- Ne csüggedj, lehozzuk a macskád a fáról! Legközelebb viszont gondoskodj arról, hogy több jutalomfalat legyen nálad, felkészülve az ehhez hasonló helyzetekre. Sosem lehet tudni, mikor fordul elő újra egy hasonló szituáció, jobb előre felkészülni erre - néztem komolyan a lány szemébe. Úgy látszott a másik reakcióján, hogy nagyobb a szívére vette a nyulas dolgot, és ennek függvényében nem is kívánta bevetni, mint esetleges csalit. Nem igazán értettem ezt az egészet, de úgy gondoltam, hogy nyilvánvalóan megvolt erre a saját oka, ez pedig kizárólag rá tartozott.
- Megértem... nyugodj meg, nem lesz felhasználva a nyúl ebben az esetben - válaszoltam neki határozottan, hiszen láttam rajta, hogy kissé felzaklatta a helyzet.
- Nos, mit szólsz ahhoz, ha bevetnénk az általam említett második opciót, azaz a Mobilicorpus testlebegtető bűbájt? Hacsak nem találunk előtte egy másik csalit, ami kihozza belőle a játékosságot, és az érdeklődését fenntartva lehozzuk Artemiszt a fáról - osztottam meg a további ötleteimet Bettivel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=854943#post854943][b]Vattai Júlia - 2022.10.22. 17:08[/b][/url]

Marina|
WIWT| 3/6 |
______________________________________________________

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=855615#post855615][b]Harmat Betti - 2022.11.02. 00:40[/b][/url]

- Mostantól mindig lesz nálam némi jutalomfalat - biztosítom rellonos társamat. Eddig nem éreztem ugyan szükségét, hiszen Artemisz nem kószált a Levitán kívülre, máskor még valóban jól jöhet. Ráadásul ezt érzem a legmegfelelőbb válasznak, ha már ki lettem oktatva. Mert nem tudok ellene tenni, egyértelmű kioktatásnak érzem Kristóf szavait. Mintha nem lennék felelős macskatulajdonos. Nem engedem azonban, hogy sértsenek esetleg szavai, inkább a törődő tanácsot akarnám benne látni.
Azért pedig hálás vagyok, hogy láthatóan megértette, nem akarom a plüssnyulat használni. Sőt, nem is firtatja a miértjét. Ezek függvényében az előző szavait is könnyebb elengedni. Kedves, és nagyon segíteni szeretne, amiért pedig különösen hálás vagyok neki. Az ötletei is jók, még ha az eddigiek különböző okok miatt nem is váltak be. A bűbáj végeredményben talán a legegyszerűbb és a legkézenfekvőbb megoldás.
- A Mobilicorpus jó lehet - egyezek bele egy bólintással. - Ha nem mászik el a helyéről, azzal egészen könnyen le tudjuk majd hozni. - Ismét a macska irányába lesek, hogy megnézzem, mennyire mozgolódik a jószág odafenn. - Szeretnéd te levarázsolni onnan, vagy csináljam én? - nézek aztán ismét a fiúra. Azt tudom, hogy okos, azt is, hogy jó tanuló, de azzal nem vagyok tisztában, milyen bűbájokból áll a készlete, ahogy azzal sem, mennyire jeleskedik a pálcás mágia terén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=856054#post856054][b]Draskovich Kristóf - 2022.11.07. 20:41[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=857898#post857898][b]Harmat Betti - 2023.01.01. 19:24[/b][/url]

Halvány mosollyal nyugtázom a fiú véleményét, aztán emelem tekintetem újra Artemisz irányába. Kellő gőggel ücsörög odafent, és láthatóan esze ágában sincs magától lemászni az ágról. Lehetséges, hogy sajnálatára, de én haza szándékozom vinni a Levitába, így kénytelen lesz lejönni. Ha másképp nem, hát a bűbáj hatására.
Nem firtatom, hogy miért nem akarja ő alkalmazni a bűbájt, hiszen rengeteg oka lehet. Na meg mégis az én macskámról van szó, úgy illik, hogy én küzdjek érte, ne őt dolgoztassam. Pálcámért nyúlok, és táskámból elő is halászom. Általában kéznél van, ritkák a mostani alkalomhoz hasonlóak, mikor a többi holmim között tartom a varázseszközt. Praktikusabb, ha az boszorkány bármikor elő tudja kapni egy mozdulattal.
Táskámat visszadobom a földre és fordulok ismét a macska felé, szemeimet az övéibe fúrva. Nem hagyok neki időt, hogy esetleg feljebb másszon, megmozduljon, hirtelen emelem felé a kezemet is, és mondom ki a varázsigét a hozzá tartozó mozdulattal.
- Mobilicorpus - Artemiszt láthatóan meglepetésként éri a bűbáj, és ijedt nyávogást hallat, ahogy elemelkedik a faágtól. Végül karjaimban landol. Közben ugyan körmei bőrömbe fúródnak, ahogy kiereszti őket zuhanásnál, de legalább megvan, és végre vissza tudom magammal vinni. - Köszönöm a segítséget - fordulok Kristóf felé, közben pedig szabad kezemmel kezdem cirógatni a macska fülét, hogy lenyugtassam. - És sajnálom, ha feltartottalak. - Közben már csúsztatom is vissza pálcámat a táskámba, hogy aztán hátamra vegyem a cuccom. - További szép napot neked! - búcsúzom mosolyogva. Aztán már indulok is a Levita felé, jó szorosan magamhoz ölelve Artemiszt, nehogy megint elszökjön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=860058#post860058][b]Kolozsvári Gertrúd - 2023.02.26. 16:53[/b][/url]

Már egy órája odakint ücsörgött, és próbálkozott. Úgy tűnt ez a földmozgatás sokkal nehezebb, mint hitte. A növényekkel kezdetektől fogva sokkal nagyobb volt a kötődése, minden porcikájában érezte az életet mozogni a növények sejtjeiben. A fotoszintetizálást nem csak a növények, de ő is megélte, és mivel anyukája már kiskorában arra tanította, hogy ha elvesznek valamit a természettől, azt vissza is kell szolgáltatni, így a tisztelet is megvolt benne. De ez a földmozgatás valahogy egészen más tészta volt. Orrán megfeszültek az izmok, grimaszba forduló nózijával leste a kis földkupacot, és ha rajta múlt volna bizony ököllel a közepébe vert volna.
- Gyerünk, mozdulj meg - parancsolta, de szinte azonnal meg is bánta. - Kérlek. Kérlek, kérlek - ismételte a piszoknak, de természetesen semmi nem történt. - Na jó, ha ilyen durhódos vagy, akkor hagyjad is, hogy megbucskázzanak - fonta össze durcásan a kezeit a mellkasa előtt Gertie. Talán még sose volt ilyen mérges kültéren. Talán csak amikor kicsi volt, és anyukája megparancsolta neki, hogy ne keresse bajt. De akkor se a természettel kiabált dölyfösen, sokkal inkább a körülmények áldozata volt.
- Beszélnem kéne Farkassal - sóhajtott fel megadóan, mikor látta, hogy ez a taktika se válik be a piszokkal szemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=860070#post860070][b]Gergelyfi László - 2023.02.26. 19:24[/b][/url]

Többször láttam már őket együtt órákon, meg órán kívül is. Jól összebarátkoztak azzal a Péntek gyerekkel. Semmi baja nem volt Boldizsárral és Gertivel sem, sőt a múltkori bájitalos bénázásuk még lehet, hogy az évkönyvbe is bekerül majd. Legalább jót nevetnének, ha újra elolvasnák. Jó móka volt, úgy hiszi. Na, de mégis, ha már vannak ilyen képességei, nem árt használni őket, nehogy kikopjon a gyakorlatból, főleg a hangutánzása. Úgyhogy párszor lekezelt Boldival, meg váltott vele pár szót, csak, hogy megismerje a hangját. Végül gyakorolta pár napig, olyan fél órákat, hogy nagyjából jó legyen, mindenesetre mára már elégedettvolt az eredménnyel. Felvett egy olyan ruhát, amit nem szokott olyan sokat hordani, sőt, talán az inge még nem volt rajta, de végül is úgyis mindent fedett a talár. Az meg  mindenkinek ugyanolyan volt. Szerencsére Boldi hasonló magas volt hozzá, nem lesz feltűnő az, hogy ő pár centivel magasabb. Felvette Boldi képét, nagyjából a járását és próbálhatta a hangját is, majd elindult megviccelni a bájitaltársát. Nem volt egyszerű megtalálnia, egy csomót kellett kérdezősködnie és majdnem mindig olyan választ kapott, amivel nem tudott mit kezdeni. De végül megtalálta a Fénylő Lelkek udvarán a vörös hajút, aki éppen valamin durcázott. Halvány mosolyt csinált az arcára és odalépett  lányhoz.
- Szia Gerti, mit csinálsz? Tudok segíteni? Látom nem megy - csak tipp volt, lehet, hogy valami házit csinált éppen, gőze sem volt igazán. A hangja szerinte egész jó volt, de mivel nem hónapokig figyelte Boldit, biztos benne, hogy becsúszik pár hiba majd, de reménykedik abban, hogy Gerti nem annyira jó megfigyelő. Karba font kézzel álldogál és figyeli, hogy a másik mit szeretne, vagy épp mit nem. Talán kisül belőle valami.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=860110#post860110][b]Kolozsvári Gertrúd - 2023.02.27. 18:18[/b][/url]

Annyira belemélyedt a saját siralmaiba, hogy észre se vette a közeledő embert. Pedig ha igazán koncentrált volna, a földre nehezedő súlyváltozás alapján meg tudta volna állapítani, hogy valami közeleg. Idővel majd arra is képes lesz, hogy háttal ülve is elkezdje a beszélgetést, mert pontosan ismeretes abban, hogy ki áll mögötte. De most még csak rá se érzett Boldi közeledtére.
Riadtan fordult hátra, csak hogy azonnal elengedjenek az izmai. Egy félmosollyal üdvözölte barátját. Talán az egyetlen igazit. - Jaj Pán, nem hiszem, hogy tudsz. Pedig jó lenne, mert ez a földdarab túl durhódos, hogy megmoccanjon - húzta fel az orrát Gertie a piszokra pillantva. - Nem sokára szintfelmérőt kell tennem. És ha... ha nem sikerül, sose veszik le rólam a perecet - rázta meg csuklóját, amin a fém ide-oda hullahopozott. Már bizony évek óta.
- Erédj, talán ha ketten nézzük könnyebben megy - nyújtotta fel a kezét a lány, hogy nemes egyszerűséggel a Földre invitálja a fiút. Ha ott volt mellette, akkor szorosan mellé kucorodott, beszívva a fiú megnyugtató illatát. Valahogy most kicsit más volt, mint amit megszokott, de továbbra is Boldi ült mellette, és ez épp elég volt neki a megnyugváshoz.
A másik térdére tette a kezét, és ujjait minden irányba jól kinyújtva várta, hogy a fiú bőre az övéhez simuljon. - Te is koncentrálj - tanácsolta a vöröske, és maga is lehunyta a szemét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=860165#post860165][b]Gergelyfi László - 2023.03.01. 15:17[/b][/url]

Nem nagyon maradhattam le semmiről, fogalmam sincs, hogy Gerti éppen mit csinált ott. Amúgy is a bájitaltanon kívül nem nagyon lógunk együtt, mert... nemigazán tudunk, hiszen a Pannáék szinte páncélszekrénybe tartanak. Azt is el tudom képzelni, hogy nem akarnak odaadni semmi csajnak, csakhogy erre amúgy sem gondoltam még. Majd ha kissé nagyobb leszek, nem? Mármint nem centibe, hanem... talán kikerülhetném a sok hülyeséget, majd a többiek mesélnek, hogy mit ne csináljak és akkor valamennyivel okosabban látok neki a csajozásnak. Amúgy... annyira nem hiányzik, két csajom is van, szerintem senki sem tud újat mondani, vagy mutatni. ugyanis, ha kell, ha nem Zóráék belevonnak minden baromságba, aminek talán apám örül a legjobban, hogy onnan is tapasztalatot szerezhetek majd. Hát rohadt jó, mondhatom! De most mégis Gertit akarom megprankelni, ha már úgy hozta a sors. Annyit ugyan hallok, hogy bosszankodik, szóval oda is köszönök, ha már nem vett észre. Elmosolyodik az újabb fura szóra, de ezt veheti a vörös annak is, hogy örül "Pán" a találkozásnak.
- Mikor veszik le végleg? - próbál olyat kérdezni, amivel nem árulja el, hogy nem tudja miről is van szó. Némi aggódást tesz a hangjába, igyekszik megfelelni a kedves barát szerepnek.
- Igen? Gondolod? - von végül vállat, majd a szíves meghívásra lekucorodik a lány mellé, aki viszont szinte rámászik. Oké, egy hangyányival kevésbé tolakodóan, ahogy Zóra szokott - amit szerinte még élvez is a csaj, hogy szívathatja vele -, próbál továbbra is megfelelni a szerepnek. ~ Hmm, mit is kéne csinálni? ~ gondolkodik el, majd megfogja a térdére tett kezet és lehunyja a szemeit és... koncentrál. De hogy mire kéne, gőze sincs, mindegy is.
- És mire koncentráljak pontosan? Neked segítségre, vagy...? - nyitva hagyja a mondatot, miközben elsuttogja a kérdéseit. Nem akarja megzavarni a másikat. Még. Előbb még el kell hinnie Gertinek, hogy tényleg "Pán" van vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=862601#post862601][b]Kolozsvári Gertrúd - 2023.04.10. 17:36[/b][/url]

Elégedetlenül biggyesztette le az alsó ajkát, és mint egy kisgyerek, szomorú szemmel nézett fel Boldira. Nem is értette, hogy a fiú hogy nem tudja már a választ, de hát nem is haragudhatott rá. Minthogy ő volt az egyetlen barátja, szinte mindent is elpanaszolt már neki. Pán meg csak hallgatta, és hallgatta. Valamikor azt a sok információt biztosan ki kell szűrnie, és véletlenül a haszontalanokkal együtt törlődött ez az adat is. Megesik a legjobbakkal is.
- Ezra bácsi azt mondta, hogy ha elég stabil lesz a képességem. Ami igazán bármit jelenthet. Pedig-hogy lenne, ha már megtörténne - jegyezte meg mellékesen, aztán a másikat maga mellé invitálta egészen “kedvesen”, hogy vele együtt szemezzenek a földkupaccal. Számára teljesen egyértelmű volt, hogy ennyire közel akarja tudni magához a másikat. Az ugyanis a másik alakjában az ő ölében szokott alukálni. Így voltak ők igazán jóban.
Felnyitotta az egyik szemét, és úgy nézett rá barátjára a kérdés hallatán. Aztán lassan felengedte a másik szemhéját is, és bizonytalanul sóhajtott egyet. Hogy nem lehetnek ennyire összhangban ma?
- Annak semmi értelme nem lenne. A föld dulhódos, nem én. Arra koncentrálj, hogy ne legyen bükfejes, és arrébb menjen - világosította fel a másikat a vörös, aztán újra behelyezkedett a koncentrálós pózba, kicsit megint közelebb csusszanva a másikhoz, kezeikre kicsit rászorítva. Összeszűkített szemekkel koncentrált, és mintha két-három kis szemcse tényleg arrébb gurult volna.
- Hohh, láttad, láttad? - örömkötött a vörös teljes elánnal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=863989#post863989][b]Gergelyfi László - 2023.05.09. 15:32[/b][/url]

Nem buktam le, a kérdésemre megfelelő válasz érkezett. Számomra megfelelő, hiszen tényleg nem nagyon voltam otthon Gerti dolgaiban. Igaz, a bájitaltanban már elég jól megértettük egymást, kár, hogy a tantárggyal nem voltunk kompatibilisek. De hát majdcsak azok leszünk, néha már rávisz a kötelesség, hogy tanuljak, ami szerintem elég furcsa még tőlem is.
- Igen, ez egy jó kérdés. Kinél mi számít stabilnak... sajnos, most is eléggé az - bököm meg kedvesen a vállát a lánynak, miközben mellé ülök, hogy segítsek neki. Azt nem tudom, hogy Boldi mennyire ilyen, de talán nem feltűnő, ha két jóbarát bökdösi egymás vállát, nem igaz? Viszont az elemi mágiáról továbbra sincs halvány segédfogalmam sem. Majdnem elnevetem magam, mert jönnek a jónevű tájszavak a lánykából, de nem hiába gyakoroltam annyit, csak egy apró mosoly jön ki belőlem.
- Jól van, megpróbálom egy kicsit noszogatni - és tényleg ezt teszem. Koncentrálok, hogy odébb menjen a földkupac, de nyilvánvalóan nincs ehhez tehetségem, sőt még nevetségesnek is tartom magamtól azt, hogy megpróbáljam. Ami igazán fura volt, az, hogy a kezeink egymásba fonódtak Gerti térdén. Nekem ez már túl bensőséges volt, talán járnak ezek? De az látszik, hogy a vörös bízik benne, tehát muszáj jól játszani a szerepem. Szerintem most eléggé elpirulhatok, hogy belegondolok, bárki megláthat minket és mit gondolhat? Főleg, ha Boldi mondjuk nincs is oda Gertiért. Mondjuk csinos lány, szóval még az is lehet, hogy jót teszek neki, vagy épp ellenkezőleg. Gőzöm sincs, hogy mi a szitu és még rosszul is elsülhet. Mindenesetre kicsit megszorítom Gerti kezét, miközben ő örömködni kezd.
- Aha! Szerintem is mozgott, egy egész picit! - vigyorgok rá vörösödő képpel, és örülnék neki, ha ez elég lenne. Mármint úgy szívesen elengedném a kezét már, olyan, mint amikor Zóra és Panka szórakoznak, hogy csináljuk úgy, mintha járnánk. Mármint így menjünk a szobában kézenfogva, hogy ők gyakorolják ezt. Nem normálisak, én mondom!
- Mi a következő lépés?! - kérdezem belelovallva magam, legalábbis látszatra. A gyakorlás az gyakorlás. Mindkettőnknek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=864568#post864568][b]Kolozsvári Gertrúd - 2023.06.06. 23:32[/b][/url]

Furcsán viselkedik Boldi, ez már a második pillanattól feltűnt a vörösnek. De néha ilyen. Mármint nem pont ilyen, ilyen, hanem más. A családja miatt, vagy éppen azért, mert szekálják a többiek. De azért vannak ilyen jóban, mert megvárják egymást, hogy átgondolják, és a számukra alkalmas pillanatban mondják el a bajukat. Éppen ezért Gertie a furcsa szavajárásra, vagy épp a vállambökésre se mondott semmit. De ami több a soknál, hogy nem értékeli eléggé. Lehet, hogy az a földecske annyit mozdult, amit egy szél is képes lett volna arrébb lökni, de Pán tudhatta volna, hogy ez neki mennyit jelent. És aztán még a kérdés is.
- Na jó Pán, bökd ki, mert most már ránkos leszek - tépte ki a kezét a fiúéból, és öklével a Földön támaszkodva arrébb helyezkedett, hogy szembe legyen barátjával. - Csak nem megint azok a vaska tacskók mondtak valamit - fújta fel orcáit a lány egyszeriben, és szemeiben azonnal fellángolt a gyűlölet tüze. Ő is pontosan tudta, milyen az, ha kinézik a társai, de már megszokta. És különben is, ő meg tudta védeni magát. De Pán? Ő a segítségére szorult. Szóval gyakorlás ide vagy oda, ha valakit helyre kell tenni, akkor bizony itt az ideje. Meg amúgy se akart aznapra már többet. A több órányi koncentrációtól így is megfájdult a halántékánál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=864788#post864788][b]Gergelyfi László - 2023.06.21. 11:08[/b][/url]

Igyekszem normálisan viselkedni, csak hát sajnos annyira nem figyeltem meg a srácot, mielőtt idejöttem. Nyilván a hangját, a mozdulatait igen, de azt nem, hogy hogyan viselkedik nagy általánosságban az emberekkel. Meg nem ártott volna megfigyelni azt sem, amikor Gertivel barátkozik, mert akkor még tökéletesebbé lehetne tenni az egész "játékot". Nekem még játék, apáméknak kőkemény üzlet. De egyelőre még ráérek ezzel foglalkozni - apám szerint lehetne fiatalkorúakat is másolgatni és segíteni nekik, de szerintem meg nagyon nem és szerencsére nem erőlteti igazán -, szóval a móka és a gyakorlás működik együtt is. Legalábbis egyelőre nem csináltam semmi olyat, ami igazán gyanús lehet szerintem. Egészen eddig a pillanatig biztos voltam ebben. ~ A francba, vajon mit ronthattam el? ~ Nyilvánvaló, hogy a már említett megfigyelés volt hiányos, de valahogy ki kell vágnom magam ebből. Még a nevetést is sikerült tök profin visszatartanom, csak egy bárgyú morgós fejvágás tájékoztatja Gertit a lebukásomról. Amit ő bárminek is vehet.
- Mit? - abszolút semmitmondó kérdés, abszolút olyan válasz, amit ilyenkor egy srác mondhat egy lánynak, vagy a barátainak, amikor nem akar valamiről beszélni és úgy tesz, mintha nem tudná, hogy a másik tudja, hogy van valami gond. Reflex szerűen jött ki belőlem, ez már haladás!
- Ajh, Gerti, tudod, hogy milyen vagyok. Azok meg... - vonok vállat, igyekszem mindent mondani a semmivel, hátha a lány is kihoz még belőle valamit. - De inkább mozgasd a földet tovább, hátha ma lesz a nagy áttörés - egy meleg mosolyt próbálok adni neki és ezzel rávenni, hogy térjünk vissza a témára máskor, most a gyakorlás fontosabb. Illetve inkább sose térjünk vissza rá. Remélem ennyi elég lesz, hogy megnyugtassam a vöröst, mert igazán érző szívűnek tűnik. Aranyos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=873429#post873429][b]Stephen Zimmermann - 2024.02.09. 00:10[/b][/url]