31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!


Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 29 ... 37 38 [39] Le | Téma száljai | Témaleírás
Vattai Júlia
Diák Navine (H), Animágus, Negyedikes diák


A Poros néni
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 90
Írta: 2021. április 5. 14:03 | Link

Betti
A Vallatás

______________________________________________________


Picit depisnek érzem magam, ami egészen furcsa, általában ezek az érzelmek még a legsötétebb történések után sem szoktak előtörni belőlem. Meglepő tehát, hogy Hunor elengedése megmozgatott bennem valamit. Szomorú vagyok, már legalább három vagy négy napja. Érdekes dolog ilyeneket megfigyelni magamon, mintha kicsit a hétköznapi emberek szintjére süllyedtem volna és tényleg csak egy kamasz lennék, akinek szerelmi bánata van. Ez a gondolat mulattat, én mint egy átlagos tizenhat éves. A hormonok mindig tudnak meglepetéseket okozni.
A nap tűz mint állat, az idő kezd melegedni, már elég egy vastagabb pulóver,nem kell a kabát. Az ölemben Puha Gombóc csücsül, negyed órája ugyanazzal a fűszállal a szájában. Valószínűleg elaludt. Ez a dög remek alibi arra, hogy kijöjjek térfigyelőkamerásdit játszani. Az udvaron sok ember megfordul, a padok tele vannak párokkal, baráti társaságokkal. Egészen jól hallom a beszélgetések részleteit. A szokásokat, amiket csinálni szoktak, a jellemeket amik elősütnek szavaikból és hanghordozásaikból. Jól fog jönni néhány arc, ezért hát a számomra értékesebb nevek mellé kis füzetemben buzgón jegyzetelem, hogyan is kell majd egy szép napon előadnom őket.
Gyorsan felfigyelek arra, hogy valaki néz. A füzetemet lustán becsukom, mintha amúgy is meg akartam volna tenni, majd nyújtózva odapillantok rá. Egy barna hajú lány, irritálóan édes ruhácskában. Még nem beszéltem vele, de tudom ki ő és azt is, hogy van egy közös ismerősünk, akivel tettem ezt meg azt. Halványan rámosolyodom, aztán visszafordulok, a nyúl fejével kezdve bíbelődni. Csak remélni tudom, hogy nem jön ide. Levitás, talán nincs annyi bátorsága, hogy szemtől szembe nekem szegezzen egy olyan nagy kaliberű kérdést, hogy hali, Hunor miért nem emlékszik rád, amikor pedig néhány napja még majd meg volt veszve érted?
Hát, tévedtem.
- Szia - köszöntöm csivitelve - Betti ugye? - kérdezem, s intek, hogy ha szeretne üljön csak le nyugodtan mellénk. Puha Gombóc még most sem ébredt fel. Ez a világ végét is könnyedén átaludná.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 189
Összes hsz: 267
Írta: 2021. április 5. 15:50 | Link

Benett
[és a repülő kaméleon]

Jajj, csak a meglepetések kerüljenek el! Bőven jutott számomra elég belőlük az évre és amúgy sem kedvemre valók, az ideiek ennek okát pedig teljes mértékben alá is támasszák. - Ha olyan felelősség kerül a kezemben, mint egy kisállat, azt azért jobb lenne előre tudni - bólintok mellé határozottan. Akkor már magam szeretném eldönteni a fajtáját és beszerezni előtte minden szükséges kelléket, hogy már komfortosan kerüljön hozzám. Meg persze, jó volna, ha anyukám tudna róla, sőt, ha már anya... semmiképp sem rontanék a helyzetünkön egy mágikus állatkával, akkor aztán biztos megszűnne a csend király köztünk. Csak éppen nem úgy, ahogyan én azt szeretném.
- Az igazán remek lenne! Szerintem támogatnák a DÖK-ösök - bólogatok, majd megállok és felsandítok Benettre. - Az Edictumba is lehozhatnék róla valamit most, hogy az újság is szóba került. Azért elég nívós az iskolalap, egyre több emberről hallom, hogy olvassa - magyarázom, csak utána veszem észre, hogy a kezemben a kishaver lelkesen mocorog. Remélem nem fogtam le a szárnyát! Lazítok még inkább a fogáson és hagyom, hadd tegye, amit szeretne.
- Oktató hiány miatt? - kérdezek rá. - Mert Domonkos és én is a kívánságok termébe szoktam járni. Elég népszerű a hely, így aztán nehéz olyan alkalmat kifogni, amikor szabad. Viszont megéri, mert nagyon szépen szól - szebben, mint az akváriumban a víztől zajos és tompa hangú hangszer. - Tanácsért, tanács: próbáld meg a termet - mosolyodom el, ahogy előre nyújtom lassan a karomat, hogy Kamcsi vissza kerülhessen a gazdájához, hacsak nem kap szárnyra.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Lucas M. Deighton
Diák Navine (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 200
Írta: 2021. április 5. 20:26 | Link

Olcsi és Lili

Látva a képet, először néhány másodpercig csak értetlenül ráncoltam a homlokomat, nem is nagyon értettem azt, hogyan is készülhetett rólunk ilyen fotó, ráadásul mozgókép, amolyan gif féle. Mert hogy a muglik világában ott a teló, meg a digitális fényképező, az addig oké, de itt mégis ki állt neki titkon lesben és sutyiban fotózni? És miért pont minket?
Emiatt ezernyi kérdés keringett a fejemben, Olívia reakciója azonban ennél is jobban foglalkoztatott, hisz amilyen hamar a távozás mezejére perdült, mindebből csak arra tudtam következtetni, hogy sajnos totálisan félreértette ezt a képet. Nem volt más választásom, nem hagyhattam őt csak úgy elmenni, emiatt is ugrottam elé, elállva ezzel az útját. Ahogy tekintetét fürkésztem, akkor már én is láttam benne valamit, valami olyasmit, ami nem sok jót sejtetett. Próbáltam is kimagyarázni, még Lili megerősítését is vártam, hisz ő is lány volt, szerintem már levágta, hogy Olívia a barátnőm, s ki tudta volna jobban elmagyarázni egy lánynak a valót, ha nem egy másik lány?
- Öhhh, várj! Olívia…- ciki, soha nem kerültem még ilyen
helyzetbe, de úgy éreztem, tartozom némi magyarázattal, így felpattanva a
padról, Oli után léptem, s beelőzve őt, megtorpantam előtte. - Ez…ez nem az, aminek látszik a képen. Igaz Lili? - hirtelen nem jutott az eszembe semmi, így a levitás lány megerősítését vártam. - Hát nem sosem, de most igen..Lili - megint csak a szöszire néztem segélykérőn, aki a korábbi blokkolást követően végre megszólalt. Ennek viszont addig örülhettem, míg meg nem hallottam, hogy mit beszél. Még a szemeim is elkerekedtek, s szinte már szuggerálva lestem Lilit, gondolván, hogy mi van már, elment az eszed? Ne dumálj már ilyesmit a barátnőmnek.
- Hát de, köszi Lili, ezzel most nagyon sokat segítettél - dünnyögtem oda, érezhette rajtam, hogy nagyon nem örülök, mert nem hogy kisegített, csak még kellemetlenebb helyzetbe hozott. Zavaromban jobbommal a tarkómat kezdtem el vakarászni, miközben tekintetem újra Olívia íriszeire emeltem.
- Igen, pontosan, szerencsecsók! - végül csak Olívia mondta ki, egy kicsit meg is örültem, hisz ezek szerint a barátnőm is vágja ám a témát, ismeri ezek szerint a bostoni szokásokat. Viszont a tekintetében nem véltem felfedezni a nyugalmat, mi több, mintha tébolyult tenger hullámaival néztem volna farkasszemet. Hüledezve hallgattam őt, ahogy rólam és Liliről beszélt, s mikor szóba hozta a vizsgát, kezdtem elsüllyedni szégyenemben, mert így megtudhatta Lili, hogy a vizsgán bizony segítségemre volt Olcsi,s neki köszönhetően valószínűleg nem buktam meg. Mindenesetre ez most kevésbé számított, az sokkal inkább zavart, amit Olívia gondolt, s a tény, hogy láttam, mennyire bántja őt ez az egész.
Újra elindult, de továbbra sem hagyhattam ezt az egészet annyiban, így gyorsan a karja után nyúltam, s nem túl erősen, de rákulcsoltam az ujjaimat, hogy visszatartsam őt. - Olívia légy szíves ne menj el, ez őrült nagy félreértés. Én és Lili nem kavarunk a hátad mögött, igaz Lili? - a szőkére pillantottam a padon, majd vissza Olcsira. - Egyetlen szerencse csók volt, ahogy Te is mondtad, ez hagyomány, szilveszteri, semmi érzelem sem volt benne. Lilinek se számított, meg nekem se, és azóta se történt semmi ilyen. Kérlek, higgy nekem - őszinte aggodalom csillant fel a tekintetemben, tényleg fostam attól, hogy most szakít, mert nem akartam hogy ez megtörténjen. Aztán Lilire néztem, bízva benne, hogy talán már rájött, mi zajlik itt, és segít igazolni a szavaimat.
- Lili, mond már el neki, hogy nem volt semmi azóta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), DÖK tag, Színjátszó vezető, Negyedikes diák


still alive
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 457
Írta: 2021. április 6. 18:01 | Link

Amélia

- Tényleg? Köszi, hogy így gondolod - válaszolom neki szerényen, elpirulva, de azért kihúzom magam kissé, amiért hallok némi támogató szót másoktól. Általában megszoktam, hogy hangosan ötletelek, és folyamatosan járatom az agyamat valamin, de sokszor megfeledkezem arról, hogy az ilyenkor kimondott gondolataimat mások is hallhatják, és arra végképp nem szoktam felkészülni, hogy reagáljanak is rá. Legalábbis nem pozitív értelemben.
- Ja igen, te cikket is írsz. Elég elfoglalt lehetsz akkor - állapítom meg, miután végignézek rajta szigorúan. - Szeretem olvasni, kivéve, ha épp rólam írnak valami olyat. Publikus az álneved? - próbálkozom megtudni a lehetetlent, ehhez egy hízelgő hangszínt is bevetek, de sok reményt nem fűzök hozzá. Mai napig emlékszem arra a borzasztó beszámolóra rólam a karácsonyi bál környékén, amitől bevéstem magam a köztudatba néhány ideig-óráig, aztán ahogy lenni szokott, elült a botrány, és az alattam jövő generáció jó eséllyel egyáltalán nem tudhatja rólam, hogy mik történtek korábban. Ehhez kapóra jött a visszavonulásom, de... Egy Edictum cikkíró biztosan képben van még. Ezért jó, ha nem haragítom őket magamra. De amilyen jelentéktelennek gondolom magam, nem sok vizet zavarok ahhoz, hogy bárki is rám nézzen. Már ha szerepelek egy talán létező nyilvántartásban náluk, ha számon tartják, ki-mikor-miért kerül említésre. Kamcsi tovább mocorog, azt hiszem, repülni akar. Jelzek Améliának, hogy engedje el, így komótosan visszarepül a vállamra.
- Domonkossal? Hmmm... - hümmögök jó hosszat. Ki a fene lehet? - Amúgy nem, egyszerűen nem volt rá időm, mert volt egy kis behozni valóm a varázsvilágban. Aztán nem tudom, mennyire látszik, de elkezdtem sportolni is valamennyit, mert azt fontosabbnak hittem. De most, hogy mondod, a Kívánságok terme jó ötlet hozzá elnézni. Majd megmutathatom, hogy mire emlékszem - vetem fel, feldobódva a gondolattól, hogy újra zenélhetek.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
Diák Levita (H), Negyedikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 329
Összes hsz: 1046
Írta: 2021. április 6. 18:55 | Link

Olívia & Lucas

Az a vád még sosem érte Lilit, hogy gyorsan vág az esze. Vagy, hogy előre gondolkodik, és csak utána szólal meg, avagy cselekszik. Nem volt lassú, ő maga nem, csak a kis esze volt némiképp fáziskésésben, olyan volt, mint egy cuki kis Internet Explorer. De amit most művelt, az még tőle is művészet volt.
Igazság szerint nem tulajdonított túl sok jelentőséget annak az elcsattant csóknak, nem mozgatott meg benne semmit, legalábbis olyan mértékben, mint mikor Sárit csókolta meg, nem. Inkább egy vicces kis mozzanatként élt a fejében, amit nevetgélve fel lehetett hozni később, de amire sose úgy gondolna, mint egy csókra. Ez részben azért is volt, mert Lucas valóban tartotta magát ahhoz, hogy csupán hagyomány, és nem próbálta ledugni a nyelvét Lili torkán, sőt, még csak hosszúra se nyújtotta el ajkaik találkozását. Szóval Liliben abszolút pozitív, de nem túlságosan pozitív, lelkesedést, izgatottságot, vagy még többet kiváltó emlékként élt a dolog, és, mint rájött, emiatt derült fel arca. Mert most már külső szemmel is rácsodálkozhatott bármikor.
És nem értette, miért kezdenek ezek ketten azon vitázni, hogy ez most akkor az-e, ami, vagy sem, mikor nyilvánvalóan tökre az. Lili ezt gondolkodás nélkül meg is erősítette, mire Lucas úgy nézett rá, mint aki keresztbe lenyeli.
- De most.. akkor mi? - pislogott értetlenül, és már inkább ő is felállt, mert kezdte úgy érezni, hogy több köze van ehhez a beszélgetéshez, mint azt első pillanatban sejtette. Az Olívia nevű lány még mindig furcsa kettősséget árasztott. Lilit valamiért egy cicára emlékeztette, akit épp nagyon simogatnak, és bár meg se rezzen az arca, vagy a teste, a farka egyre vadabbul tekergőzik mögötte.
Aztán tovább hallgatva az eseményeket, Lili arca szép lassan kezdett megnyúlni, szája pedig egy o betűt formálni. Úgy pislogott, mintha valami a szemébe ment volna, és nem győzte az információkat betáplálni szürkeállományába.
- Ööö.. Lucas..? - nézett a srácra, aztán mikor az arra kérte, erősítse meg szavait, bólintott, és Olíviához is odafordult: - Azóta nem történt semmi. Legalábbis több csók nem volt, bár párszor összefutottunk. De nem kavarunk, se hát mögött, se előtte.
Aztán visszakattintotta gondolatmenetét az előző mentésre, és ismét Lucashoz intézte szavait: - Nem is mondtad, hogy van barátnőd! Miért nem? Ez fura.. nem?
Lehet, hogy nem pont most kellett volna megkérdeznie tőle mindezt, a jelen lévő illető füle hallatára, de neki ez most nagyon aktuális volt, mert hát merőben megváltoztatta az amúgy kellemes emlékeit a szilveszter estéről, amire alig két perce még mosolyogva emlékezett vissza. Ő nem ilyen lány volt!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

🥝
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2021. április 8. 21:16 | Link

Gerlepár


Dühös vagyok, de nem annyira, mint hittem, hogy leszek, valami rosszabbat érzek, csalódott és fáradt vagyok, és úgy érzem, hogy az elmúlt időben számos igazságtalanság ért, és nem is én voltam a hunyó. Mintha hirtelen átalakulnának az érzéseim és a kiábrándultság a szerelem rovására menne. Már nem érzem azt, hogy képes lennék tovább lendülni, vagy, hogy képes akarok lenni tovább lendülni. Igazából, csak el akarok menni innen, de Lucas állandóan jön utánam, én meg nem akarom, hogy még tovább kövessen. Simán csak nem. Ne tegye. Éppen ezért torpanok meg sokadjára, amikor megint Lilit használja védőhálóként, és valahogy a lányra egyáltalán nem is haragszom, rá tényleg nem.
- De, ez fura. Az ember el szokta mondani, hogy van barátnője. És az a legviccesebb az egészben, hogy ha nem így tudom meg, akkor nem is lett volna semmi bajom vele. Akkor ezt mondom, ez egy szép gesztus volt, vagy, örülök, hogy el tudtátok kapni a pillanatot.
Én tényleg nem haragudtam volna. A tudatlanság rosszabb, az, hogy úgy érzem, hülyének vagyok nézve, hogy egész végig hülyének voltam nézve. Hiszen, most is együtt vannak, és szegény lány nem is tudta, hogy én létezem, és nem is akarom, hogy rosszul érezze magát, de nem tudom nem elmondani a dolgokat, mert nem akarok erről több szót váltani.
- Nem, ennél van egy még viccesebb, az, hogy bárkivel beszéltem, mert mondjuk az volt a dolgom, hogy beszéljek vele, meg lettem vádolva. Megcsallak Dusánnal, Teodorral, Romhányival, bárkivel gyakorlatilag, aki hímnemű és az ötven méteres közelemben tartózkodik. Pedig eszembe se jutott soha ilyet tenni, de erre szokták azt mondani, hogy mindenki magából indul ki. Ezek szerint nem is én vagyok az igazi hunyó ebben az egészben, nem az én lelkiismeretem miatt kellett aggódni egész végig.
Mert ez nem más, mint kivetítés. Kivetítette rám a dolgot ezek szerint. Talán a bűntudatát emiatt a csók miatt, talán egy másik miatt, ami még nem jött szembe velem, ki tudja. De az biztos, hogy én ma már nem szeretnék többet tudni, és ami azt illeti, máskor sem.
- Amúgy, tényleg helyesek vagytok együtt. Ha együtt akartok lenni, legyetek. Mert én nem szeretnék veled lenni.
Ezt pedig olyan komolyan mondom, hogy még a szemébe is nézek. Komolyan gondolom, hogy egyszerűen mi ketten képtelenek vagyunk együtt lenni, mint a normális párok. Ennyi őrületre még Ricsiék se voltak képesek, pedig, ha valaki nem kispályás, akkor az ő. A két kezemet felemelve jelzem Lucasnak, hogy ne kövessen, mert nem akarok a közelében lenni, és nagyon remélem, hogy legalább ezt tiszteletben tartja. Muszáj lemennem a pályára, és kiedzenem magamból ezt az egész feszültséget, és amint lehet, gyorsítok is a lépteimen, hogy semmiképpen se akarjon senki se beszélni velem.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucas M. Deighton
Diák Navine (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 200
Írta: 2021. április 9. 19:16 | Link

Olívia és Lili

Hiába próbáltam tisztázni a helyzetet, amibe keveredtem, ez nem is volt olyan egyszerű, főleg ha akadt egy fényképes bizonyíték, és egy cuki lány, aki akaratlanul, de szavaival jócskán bekavart. Ennek ellenére próbáltam megértetni Olíviával azt, hogy tényleg félreérti a dolgot, s miután én elmondtam, úgy Lilit is arra kértem, hogy erősítse meg a szavaimat. S végre, a lány úgy tűnt, hogy érti, miféle zűrbe is csöppent, és kisegít. Azt gondoltam, hogy majd, ha megerősíti, hogy azóta sem történt semmi, akkor Olcsi is megnyugszik, rájön, hogy nincs semmi köztem és a levitás lány között, és akkor majd csak mosolygunk ezen az egész félreértésen. Lili azonban szinte tökéletes időzítéssel tudott változtatni a helyzeten, mert a következő pillanatban már mondhatni Ő is számon kérően vágta hozzám a kérdését. - Hogy mi? Lili! - morcosan ráncoltam a homlokomat, el se akartam hinni, hogy ennyire meggondolatlan ez a lány. Komolyan, kezdtem úgy érezni, mintha mindketten összejátszottak volna ellenem, de mielőtt még megszólalhattam volna a védelmemben, Olívia csak ismételte Lili szavait, döbbenten hallgattam végig. - Olívia, kérlek..- hiába próbáltam szóhoz jutni, a lány tovább mondta, és olyan dolgokat sorolt, amik ellen viszont tényleg nem volt mentségem, hisz megtörtént. Valóban megvádoltam Őt, nem egyszer voltam féltékeny, s emiatt nem is egyszer vesztünk össze egymással. Igaza volt, még sem éreztem úgy, hogy annak az esetnek most bármilyen köze is lehetne a mostanihoz. Ideges lettem. - De nem vagyok hunyó, miért kell nektek csajoknak állandóan kombinálnotok? - vágtam vissza, mert nagyjából eddig sikerült megőriznem a türelmemet, azonban a feszültség kirobbant belőlem. A legrosszabb az volt, hogy Olívia még mindig higgadtabban kezelte a helyzetet, mint én, ráadásul az utolsó szavaival teljesen a földhöz vágott, s köpni-nyelni sem tudtam. Csak bámultam rá értetlenül, aztán közelebb akartam lépni hozzá, de határozottan utasított el, s a következő pillanatban sietve hagyott ott minket.
Tehetetlenségemben a tarkómat gyűrtem kezeimmel, még mindig Őt figyeltem,  nem tudtam, hogy jó lenne-e, ha utána rohannék, vagy mi a francot kellene tennem. Egyáltalán hogy lehet az, hogy ennyi elég volt ahhoz, hogy szakítson velem? Talán már reggel sem szeretett?
Pár másodperccel később  fordultam csak Lili felé, de nem tudtam a dühömet palástolni. Haragudtam a sárkányokkal bénázó lányra, mert én ez eddig mindig segítettem rajta, Ő viszont az első alkalommal, mikor szükségem lett volna a támogatására, bekavart.
- Mond, hogy lehetsz ennyire ostoba? Hogy mondhattál neki olyat, hogy fura, hogy nem meséltem róla? Miért kellett volna mesélnem? Vagy mégis mikor? Miközben kibogozlak a fojtogató madzagokból? - haragosan vágtam hozzá a kérdéseimet, hirtelen rajta vezettem le a dühömet.
Utoljára módosította:Lucas M. Deighton, 2021. április 9. 19:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 189
Összes hsz: 267
Írta: 2021. április 10. 07:21 | Link

Benett
[és a repülő kaméleon]

Nem ismerem a DÖK elnököt és a helyettest, de viszonylag sokakról - jó, magamhoz képest sokakról - tudom, hogy tagok. Egy ilyen ügyet pedig még ők is támogatnának. Rellonosok ide vagy oda. Így aztán őszintén bólinthatok és mosolyodhatok fel Benettre, mert igen, tényleg így gondolom. Komolyan akaratlan nevetem el magam, tekintetem téved a padra letett holmimra, mivel éppenséggel most is volna mit csinálnom. De ha egyszer végre alkalmam van kicsit közelebbről szemügyre venni egy ilyen különleges teremtményt - mármint nyilván Kamcsit és nem Benettet, ezt azért tisztázzuk, mert lehet egyértelmű, de ismerek olyat, akinél nem volna az. - Igen, elég elfoglalt szoktam lenni - dehát magamnak csinálom. A méregető pillantásától pislákolok, hogy mégis mi fog jönni ez után, de közben Kamcsira s lepillantok. - Nem szoktam pletykákat írni - szögezem le, ha erre kíváncsi. - A szerkesztőségbe sem viszem őket. Nem kedvelem az ilyesmit. Inkább foglalkozok akár a menhely témájával, interjúkkal, ilyesmi - magyarázom, hogy végül a kérdésére is választ adjak. - Miért ne volna? Birdie névvel írom a cikkeket.
Elengedem Kamcsit, figyelem a mozgását, majd visszarázódok a beszélgetésbe. - Igen vele, navinés, lehet ismered őt - húzom jobban össze magamon a felsőmet, közben hallgatom, ahogy mesél. - Persze, mindenképpen jó ötlet! Ha gondolod segíthetek is vele, ha akad úgy időnk - indokolt a többes szám, mert bár én tudom, hogy ritkán van szabadidőm, Benett is épp úgy hangzott, mint akinek bőven van mivel foglalkoznia az elkövetkezendő napokban, avagy hetekben. - Nekem most mennem kell - lépek a dolgaimhoz, amiket magamhoz veszek és csak utána fordulok háztársamhoz. - De igazán köszönöm, hogy bemutattál a kisállatodnak. Majd úgy is összefutunk még - intek neki, és kicsit kapkodva lépteimet megyek a dolgomra. Csak jó lenne, ha figyelnék, mert ebből lesznek az esések, ha így sietek.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Süveges Lili
Diák Levita (H), Negyedikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 329
Összes hsz: 1046
Írta: 2021. április 10. 15:29 | Link

Olívia & Lucas

Lili ténylegesen az az ember volt, aki a légynek se ártana. Sőt, amikor csak tudta, ki is tessékelte őket az ablakon, menjenek Isten hírével. Akkor se csapta le őket, ha épp fáztak és emiatt nem tudtak olyan gyorsan reagálni a feléjük érkező veszélyekre, mint mondjuk valakinek a tenyere.
És ez igaz volt minden más élőlényre is, és nem csak fizikális értelemben. Nem volt szándékában megbántani, megsérteni, bosszantani sem soha senkit, egyszerűen nem szorult belé szemernyi rosszindulat se. Még most, mikor szembesült azzal, hogy becsapták, sem dühöt érzett, vagy csalódottságot, inkább értetlenséget. Kíváncsiságot, amiért nem értette, ugyan miért titkolná el valaki, hogy barátnője van. Ugyanakkor nem maradt negatív szájíz nélkül, ahogy kérdését a kissé pánikoló Lucasnak szegezte. Mert mégiscsak átértékelődött benne, amit átéltek.
És nem is önmaga miatt, inkább a másik lány, Olívia miatt kezdett benne növekedni némi rossz érzés, amolyan gyomorszájon ütés-szerű, mert látta rajta, hogy maszkja mögött mennyire meg van bántva. És Lili, bár Olívia egy rossz szót sem intézett őfelé, mégis bűntudatot kezdett érezni, amiért részese lett valaminak, ami ártott valaki másnak. Ő, akaratán kívül, de ártott ennek a lánynak. Pedig nem akart. Eszébe se jutott ilyesmit tenni.
Így aztán ahogy hallgatta őket, és fejében egyre inkább összeértek az információk, és kiegészültek olyan toldalékokkal, hogy még Lucas volt, aki Olíviát megvádolta hasonlóért, amibe most ő futott Lili részvételével, a levitás egyre szomorúbb lett. A főszerkesztő pedig végül faképnél hagyta őket, és mielőtt Lili szólásra nyitotta volna száját, a navinés nekiesett.
Lili megszeppenve pislogott rá, próbálta feldolgozni, hogy Lucas őt hibáztatja, és érezte, hogy szúrni kezd a szeme.
- Mondjuk.. megpróbálhattál volna azelőtt szólni, hogy megcsókoltál szilveszterkor, amikor kivételesen épp nem szorultam kibogozásra - mondta kissé reszketeg hangon, miközben megrebbenő szempilláin megcsillantak első könnyei.
Ez most új volt. És nem is tetszett neki. Hogy okozhat egy csók, és immár másodszor ekkora fájdalmat, ha egyszer olyan jó érzés? Ezen kezdett elmélkedni, ahogy sarkon fordult, és egy "sziát" mormogva elindult az ellenkező irányba, amerre Olívia eltűnt. És hogy mit kezdjen zavaros érzéseivel. Mert hát hiába mindez, azért csak kedvelte Lucast, és csak megmentette az életét. Ezeket azért nem fogja egyetlen rossz élmény végleg eltörölni. De most szüksége volt egy kis egyedüllétre, hogy lezárjon magában ezt-azt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

🥝
Harmat Betti
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 357
Írta: 2021. április 10. 23:49 | Link

Júlia
Mit tettél?!
Ruha

Kételyeim vannak azzal kapcsolatban is, Júlia hogyan reagál majd arra, ha hirtelen megszólítom. Félelmem azonban alaptalannak bizonyul. A navinés mosolyogva viszonozza a köszönésemet. Az én arcomra szintén halvány mosoly ül, ahogy megkönnyebbülve kicsit, elindulok felé, hogy leüljek a padra. Agyam azonban folyamatosan azon kattog, pontosan mit is mondjak neki. Kérdezzek rá, mi történt köztük Hunorral? Talán egy csöppet kevésbé direkt kérdéssel jobban jönnék ki a helyzetből. Ha megkérdezem, mit csináltak legutóbb együtt, abból vajon rájöhetek bármire is? Közben pedig még mindig nem vagyok benne biztos, hogy Hunor értékelni fogja, ha a háta mögött kutakodom.
- Igen, Betti - bólintok, miközben lehuppanok mellé a padra. - Te pedig Júlia, igaz? - pontosan tudom, hogy ő az, a kérdés csak kicsúszik, miközben fejben már sokkal előrébb tartok a beszélgetésünkben. - Megsimogathatom? - mutatok az ölében szunyókáló nyúlra. Hírből az állatot is ismerem, most pedig jól jön, valamivel tudom még húzni az időt, amíg kitalálom, pontosan hogyan is tegyem fel a lánynak a kérdésemet.
Egy darabig csak csendben ücsörgök a padon, lábaimat himbálva. Egyszer-egyszer rápillantok Júliára, barátságosan el is mosolyodom. Tekintetem azonban főleg a kastély falát alkotó köveket pásztázza. Jól megnézek minden kis repedést, lyukat, koszfoltot. Fejemben azonban továbbra is csak a kérdések halmozódnak, meg az emlékek, azokról a beszélgetésekről, melyek Hunor és köztem zajlottak, mégpedig Júliáról. Azon gondolkodom, pontosan miket is mesélt a lányról, miket tudok, amik esetleg segíthetnek áthidalni a kínos csendet. Picit reménykedem benne, hogy ő szólal meg előbb, esetleg ő lesz az, aki felhozza Hunort. Kíváncsiságom viszont erősebb, és kitör belőlem a kérdés:
- Figyelj - Júlia felé fordulok, s megpróbálom elkapni a tekintetét. A mosolyomnak már nyoma sincs, arcom komoly. Pórbálom megtalálni a megfelelő szavakat. - Tudom, nem tartozik rám, de... Történt köztetek valami Hunorral? - Szusszanok egyet, mert kimondtam. Megkérdeztem, most már ott van köztünk. - Úgy értem, összevesztetek, vagy ilyesmi? - Már csak az a kérdés, mit és hogyan felel majd a lány. Mert bizony, egy csöppet sem tartozik rám. Ha pedig meg akarja tartani magának - akárcsak Hunor - akkor nem fogja elmondani. Egy idegennek pláne nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vattai Júlia
Diák Navine (H), Animágus, Negyedikes diák


A Poros néni
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 90
Írta: 2021. április 11. 00:44 | Link

Betti
A Vallatás

______________________________________________________


Nyugodt testtartást erőltetek magamra, próbálva minél jobban elrejteni a lány elől, hogy fejemben mennyire is kattognak a fogaskerekek. Ezer meg egy variáció száguld át agyamban mit is mondhatnék neki. Ha odáig elment, hogy leüljön mellém, tovább is fog menni. Megpróbálom minden erőmmel ettől elbizonytalanítani, de ha túl makacs ott fogom magam találni, hogy azt a kérdést szegezi a mellkasomhoz, amire egyelőre nincsen válaszom.
- Igen - bólintok mosolygósan, a füzetemet letéve a padra magam mellé. Aztán még magam alá is húzom feltűnésmentesen, hogy félig rá tudjak ülni, még csak az hiányozna, hogy valami botor verset keresve kirántsa mellőlem és beleolvasson. Igaz láthatatlan tintáról van szó, sőt annak is egy olyan fajtájáról ami leginkább véd a varázslók ellen. Mugli vacak ami UV lámpával működik. Na erre próbáljon bárki bármit is ráolvasni. Azonban az üres füzetbe belesve meg azt a kérdést lehet feltenni, hogy akkor meg mi a faxt körmöltem itt néhány perccel ezelőtt.
- Persze - még meg is bököm, hogy felkeljen az az isten adta dögje, s legalább valami túlcukrozott édességgel tompítsa Betti kíváncsiskodását - A neve Puha Gombóc, szereti nagyon a dajkálást - mutatom be, bár szinte biztos vagyok abban, hogy ez a lány nem csak a nyulam nevével van tisztában de még a lábméretemmel is ha Hunoron múlt a dolog.
Ezután csend telepedik ránk. Odaát a távolban virágzó fákat figyelem, mint akit lenyűgöz a látvány, de leszarom azokat a fogyatékos gazokat, azon gondolkodok milyen témát tudnék bevetni, ami talán eltéríti a céljától. Esetleg ha hosszas beszélgetést kezdeményeznék a semmiről, talán olyannyira halálra tudnám untatni, hogy bealszik mellettem mint a nyúl.
- Lassan itt a tavasz, odaát annyira szépek a virágzó fák - szólalok meg szelíd hangon. Egek de gyűlölöm ezt az élt, mint valami nyomorék pszihomókus és lelki nyugis hippi kombója.
- Annyira szeretek órákat eltölteni azzal, hogy ezekben gyönyörködöm - pillantok rá fülem mögé tűrve egy kósza hullámos tincset - ha nem sietek még a végén lekésem aztán várhatok újabb egy évet arra, hogy lássam ezt. Butaság ugye? Ilyesmivel foglalkozni - tettetek elvörösödést, mint aki szégyelli, hogy ennyire romantikus jellem és a természet sekélyes látványa letaglózza őt.
Tényleg megpróbálom elvinni az irányt. Növény, természet, virág, tavasz, de hiába. Már akkor tudom mi fog következni, mikor arcáról eltűnik a vidám mosoly. Kérdésére kérdő pillantásokkal felelek. Közben meglett a taktikám, ami kegyetlen, de nem hagyott más választást.
- Hunorral? - úgy teszek, mint aki picit keresgél elméjében - a kedves levitás fiúra gondolsz ugye akivel a bálra mentem? Dehogy vesztünk össze, igaz nem is igazán beszéltünk azóta - felelem elgondolkodva, a lehető legnagyobb és legőszintébb szemeket vetve Bettire, amire csak fizikailag képes vagyok. Sunyi megoldás, de ez a legjobb alibi. Ha Hunor amnéziás hát én is.
- Miért kérded? Csak nem tetszik neked? - nem bírom ki, hogy ne nyúzzam tovább, bár valószínűleg így is sokkot kaphatott a válaszomtól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucas M. Deighton
Diák Navine (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 200
Írta: 2021. április 11. 18:29 | Link

Lili

Annyira dühös lettem, haragudtam Olíviára, aki egy ilyen félreértés végett egyszerűen csak szakított, úgy, mintha nem is jelentettünk volna semmit egymásnak. Haragudtam Lilire is, mert nem fért meg a fejemben, hogyan is hozhatott ilyen kellemetlen helyzetbe a barátnőm előtt, s hogyan tehetett fel nekem efféle kérdéseket? Azt hittem, hogy jó a viszonyunk és haverok lettünk, most mégis az ellenkezőjét éreztem, hisz egy barát nem cselekszik úgy, hogy azzal ártson a másiknak. Ha pedig nem tudott hozzátenni a dologhoz, akkor inkább maradt volna csöndben. Emiatt is néztem dühösen a lányra Olívia távozását követően, s nem is tudtam megállni, hogy ne vágjam hozzá haragos szavaimat. Tényleg érthetetlen volt az egész szituáció, ilyenbe is csak lányok tudtak belerángatni, mert ők soha nem értettek semmit, és mindig mindent túlkombináltak, mindenben láttak valami olyat, ami nem is létezett.
- Miért is? Egy hülye szilveszteri csókról beszélünk, egy ártatlan szerencse hozó szokásról, nem kikezdtem veled, akkor minek mondtam volna? - vágtam hozzá dühösen, s tényleg nem is értettem Lilit. Miért kellett volna mondanom? Lehet, hogy ő többet gondolt ebbe?
- Persze, vonuljál csak el, miután jól bekevertél itt nekem - morogtam utána még dühösen, túlzásba is estem egy kicsit, s akkor ott és abban a pillanatban rázúdítottam a dühömet, és a feszültséget, amit az Olíviával való szakítás okozott.
Egy ideig még ücsörögtem kint, újra ismétlődtek elmémben az események, de nem tudtam, hogy mit kéne tennem. Csatát vesztetten vonultam vissza a szobámba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 357
Írta: 2021. április 12. 00:22 | Link

Júlia
Mit tettél?!
Ruha

Mosollyal az arcomon simogatom meg a nyúl fejét. Megvakargatom a fülét és a hátát is, ha már fel lett ébresztve szegény, kapjon érte elég simit. Végeredményben azonban csak az időt húzom, míg megpróbálom kiagyalni a megfelelő kérdést. A nyúl dajkálása nem bizonyul azonban elég hosszú műveletnek. Szemeim az állatkáról az előttünk magasodó falra vándorolnak, kezeim pedig az ölembe esnek. S míg én csendben gondolkodom, Júlia megpróbál csevegni velem.
- Igen, nekem is ez a kedvenc időszakom az évben - felelek mosolyogva. Tekintetem követi az övét, így megállapodik az apró, rózsaszín rügyekkel tarkított fán. - Nem, dehogy! - Most Júliára nézek. Kedves mosollyal megrázom a fejem, ahogy ő elvörösödik. - A tavasz az év legszebb időszaka - biztosítom róla, hogy bizony, nincs egyedül ezzel. Ha éppen nem máson járna az agyam, én is szívesen nézegetném még a rügyező, virágzó fákat, bokrokat.
Most mégsem ez a fő célja annak, hogy ideültem, s nem akarok úgy felállni, hogy nem tudtam meg semmit. Rákérdezek hát, kicsit félve ugyan, de kimondom, s pedig rögötön válaszol is. A válasza azonban egyáltalán nem is hasonlít arra, amire számítottam. Hiszen Hunor szájából elmesélve a közös sétáik nem úgy tűntek, mintha nem is beszéltek volna a bál óta. Barátom meséire támaszkodva egyáltalán nem mondanám, hogy nem találkoztak a bál óta.
Arcomra zavarodott kifejezés ül, s talán azt is látni rajta, hogy agyam jobban kattog, mint eddig. Én vagyok az egyetlen, aki emlékszik a kapcsolatukra? Itt valami nem stimmel! Nagyon nem. Így viszont nehezebb dolgom lesz, mint gondoltam. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy mi van, ha valamelyikük hazudik. Esetleg mindketten. Hunort viszont nem úgy ismerem, mint aki tenne velem ilyet, s Júlia őszinte arcát elnézve már el is vetem az ötletet. Talán hagyni kéne a dolgot, és csak továbblépni. Talán tényleg nem tartozik rám, ha pedig Hunor készen áll, mondani fog valamit.
- Mi? - kérdése kizökkent a gondolataimból. Ugyan csak kis szünetet tartott míg újra megszólalt, a fejemben folyamatosan kavarogtak a gondolatok. - Neem - halvány mosoly jelenik meg az arcomon, úgy rázom meg a fejem. - Viszont a legjobb barátom. - Én legjobbnak tartom őt, és tudom, hogy ő is közeli barátjának tart. Sosem gondoltam viszont rá többként, mint barát.
Dilemmám most már nem arról szól, hogy mit és hogyan kérdezzek tőle, hanem, hogy mit mondjak. Elmeséljem, hogy Hunor Halloween óta mennyit beszélt róla? Vagy az randijaikról szóló történeteket? Vagy azzal meg is forgatnám a kést Hunor hátában?
- Csak Hunor miatt kérdezem. - Ujjaimat kezdem tördelni, s szemeim is kezeimre siklanak a lányról. Na, és most mivel is kéne folytatnom a dolgot? - Elmesélte, hogy együtt mentetek a bálra. Meg... - Nem folytatom. Nem tudom, mivel.
Egyikük sem emlékszik a közösen töltött idejükre. Júlia legalább a bálra emlékszik, míg Hunor arra sem. Ha viszont valaki megitatott velük valamiféle bájitalt, esetleg rájuk szórt valami rontást, arról tudniuk kell! Egy tanárnak meg főleg! Én viszont nem tudok sokkal többet tenni. Igen, tehetetlennek érzem magam. Továbbra is összekulcsolt kezeimet nézem, miközben próbálom kitalálni, hogy csak álmodtam-e a beszélgetéseinket Hunorral. Mert ha más nem, az megmagyarázná, miért is nem emlékeznek egymásra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vattai Júlia
Diák Navine (H), Animágus, Negyedikes diák


A Poros néni
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 90
Írta: 2021. április 12. 21:46 | Link

Betti
A Vallatás

______________________________________________________


Miután mind a ketten megbeszéltük, hogy a tavasz mennyire szép, bár szerintem undorító, és amúgy vagy retek hideg van vagy irracionálisan meleg ebbe a dög időszakba, megint elcsendesedünk.
Új témán gondolkodok, de hiába, elkéstem. A lány felteszi a kérdést és elkezdődik a színházasdi. Mármint az alapon túli. Úgy döntök én is a hülyét fogom tettetni ahogy Hunor is. Ugyan már, ez egy varázslóiskola, ahol elsőtől kezdve konkrétan van legalább három olyan óránk, ahol ki tudunk kotyvasztani ilyesmit ha ügyesebbek vagyunk. Ha meg nem, akkor meg azért kapunk amnéziát mert elbasztuk a dolgot és csinos mellékhatást kaptunk a bájitaltól, varázslattól. A Bagolykő nem egy életbiztosítás.
Ahogy Bettire tekintek legbelül szakadok, de arcomról semmi hasonló érzelem nem olvasható le csak értetlenség, hogy valaki miért hoz fel olyan embert, akit jóformán nem is ismerek. Azt se gondoltam volna, hogy tovább fog faggatózni és nem kap azonnal errort az agya. Az, hogy kicsit sikerül kizökkentenem elégedettséggel tölt el.
A magyarázkodásra csak bólintok. Végül is meg lehet érteni, hogy az ember messzire elmegy csak azért, hogy a legjobb barátjának segíthessen. Nekem is van ilyen barátnőm, de ő most a feketepiacon tesz-vesz, nem folytatta a sulit, valószínűleg soha a büdös életbe nem lesz semmi végzettsége vagy egyáltalán érettségie. De ha bajba lenne és tudnék róla, tuti, hogy embert is ölnék akár érte.
- Aztán megittunk egy italt és ő elhopponált - bólintottam, mintha csak segíteni akarnék neki befejezni a mondatot.
- De aztán valamikor bocsánatot kért, csak nem emlékszem egész pontosan mikor - ajkamhoz tettem kezem, mint aki nagyon agyal, aztán megvonom inkább csak a vállam, mintha ez az infó már soha nem lenne meg.
- Úgyhogy ha ezért aggódik Halloween óta mond meg neki, hogy nem haragszom, meg amúgy is az ital tehetett róla nem ő - teszem még hozzá megértő mosollyal. Mint akinek totál nem fura, hogy egy októberi eseményt fél évvel később hoznak fel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 357
Írta: 2021. április 13. 17:54 | Link

Júlia
Mit tettél?!
Ruha

Máskor szívesen csevegnék volna még vele a tavaszról, most azonban teljesen máson jár az eszem. Az pedig végképp elfelejtteti velem a virágzó fákat, hogy ő sem emlékszik Hunorra. Arcomról egyértelműen leolvasható, mennyire össze vagyok zavarodva. Minden mondatával egyre jobban összekavarj a gondolataimat.
Más magyarázatot nem találok a helyzetre, csak, hogy valaki szórakozott velük. Esetleg féltékenységből átkozta meg őket. És bár nem fér a fejembe, hogy bárki hogyan lenne képes ilyesmire, tudom, hogy a Bagolykő nem a legbiztonságosabb hely a világon. Hiszen ha valaki elég okos és szemfüles, minden hozzávalót össze tud szedni bármely bájitalhoz, ha pedig inkább pálcájára hagyatkozna, a könyvtárban kötetek sora áll a rendelkezésére, régi, elfeledett, vagy akár ma is használt bűbájokkal tele pakolva. Ennek ellenére legbelül nem tudom elhinni, hogy bárki képes lenne ilyesmire. De hát, mindig mondták, hogy naiv vagyok. Már kezdem elhinni. Ahogy azt is, hogy csak álmodtam az egész Hunor és Júlia dolgot.
- Igen, akkor velem volt - bólintok, kínos mosolyra húzva a számat. Nem csak Hunor és Júlia volt ugyanis a Halloweeni bálon, én is elmentem végül, de a bulizás helyett rögtön sikerült a kísértetházra rátalálnom. Ott futottunk össze Hunorral, a kis kalandunk végén pedig arra is fény derült, ő hogyan került oda.- Evett abból az elvarázsolt pop-cornból. - Én is magyarázkodom, bár Júliában láthatóan nincsen harag a dolog miatt. Tényleg olyan édesnek és kedvesnek látszik, amilyennek Hunor leírta őt.
- Megmondom - mosolyodom el.
A gond csak az, hogy Hunor nem aggódik semmi miatt, ami Júliával kapcsolatos. Még a bálra sem emlékszik. Legalábbis úgy tesz, mintha nem emlékezne. de nem, ő nem olyan, aki megjátszana ilyesmit. Előttem nem.
- Igazából olyanokat is mesélt pár hete, hogy sétáltatok a faluban, meg beszélgettettek. De azt hiszem, álmodtam csak az egészet - nevetek fel kínosan. Más magyarázat nincsen a helyzetre. Azt nem is tudom, miért osztom meg ezt az egészet a navinéssel, talán megerősítésre várok, hogy megesik az ilyesmi, nem vagyok bolond.
Utoljára módosította:Harmat Betti, 2021. április 13. 17:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vattai Júlia
Diák Navine (H), Animágus, Negyedikes diák


A Poros néni
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 90
Írta: 2021. április 26. 20:56 | Link

Betti
A Vallatás

______________________________________________________


-A popcorn volt az oka? Mindig is azt hittem az ital - lepődök meg, amúgy ténylegesen is. Én kajakra bekajáltam, hogy az italtól. Úgy tűnik nekem se jó mindig a megfigyelőképességem, bár ennek kifejezetten nem örülök. Ilyen hibákat ha máshol vétettem volna, már bajom is származhatott volna belőle. Pontosítva, Bettinél nagyobb bajom.
- Köszönöm - bólintok, aztán visszaemelem tekintetemet a fákra. Bízom benne, hogy ennyi volt az egész, hogy végre zavartan elmegy és nem kérdezősködik többet. Mégis minden reményem ellenére tervek milliói özönlötték el az agyamat. Azon rágódtam mit mondhatnék, ami annyira ki tudja zökkenteni, hogy tényleg abbahagyja az áskálódást. Lett barátom? De hát nincs. Nem az esetem Hunor? Hiszen az túl meredek kijelentés lenne, ami inkább gyanúsabbá tenne, mintsem ártatlanná.
Tessék, hát igazam lett, Betti újból megtöri a csendet. Összevonom szemöldököm a kijelentésre. Az lenne a legjobb ha álomnak tartaná, ám ha odamegy néhány diákhoz aki látott minket és megkérdezi, akkora csoportos álom nincs a világon, hogy az egész falu benne legyen. Faszom az egészbe. Ha elkapnám egyik éjjel simán megoldhatnám az egészet mielőtt még fecsegni kezdene. A szájpadlásához szegezhetném a nyelvét, vagy összevarrathatnám, nem is, talán a nyelvdagasztó lenne az ideális. Az egy brutálisan nehéz igézet, azonban legalább fáj is és megtanulhatná, hogy ne üsse mások dolgába azt a nagy orrát. Így kellene. De nem lesz semmi sem. A poklokban is meglazult hitem. Hunor szomorú lenne, ha Bettit bántódás érné. Ostoba gyengeség, buta, buta érzelmek.
Együtt érző mosollyal nyugtázom végül szavait, mint úgy gondolja tényleg álom lehet a dolog, mégsem akarja kinevetni társát.
- Néha intenzív álmai vannak az embernek, teljesen valóságosnak hitt képekkel - próbálom vigasztalni, biztató mosolyra húzva számat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Molnár Zselyke
Diák Eridon, Másodikos diák


Lovas Lány|Ms. Mulan|Zsezsi
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 55
Írta: 2021. április 27. 21:56 | Link

Poulain tanárnő



Őt aztán ugyan nem zavarta, ha valaki leült mellé, inkább az, hogy a picit feltámadt, hűvösebb szellőcske rendszerint ellapozott onnan, amit éppen olvasott, és így nem igazán lehetett koncentrálni.
- Á, dehogy, tanárnő, én egész jól bírok odafigyelni több felé is. Egy versenylovasnak ez alap – biztosította a tanerőt, hogy semmi ellenérzést nem tápálált az eset iránt, sőt, kimondottan érdeklődve pillantott Poulain tanárnő felé. Őt még nem tanította, és a tanárgyakt listájánál látta, hogy csak harmadévtől elérhető a tárgya. – Tényleg, tanárnő, hogyhogy az ön tárgya csak harmadévtől tanulható? Ráépül valamelyik másik alaptantárgyra, mint mondjuk akár az SVK-ra?
Ez tényleg érdekelte. Szíve szerint felvenné majd az esedékes tanévben, de így is attól tartott, hogy annyira szétszedte a figyelmét a sok-sok érdekességgel, hogy előbb-utóbb a jegyei bánják, azt meg nem engedhette meg magának. A mágia nem játékszer, és ha rosszul tanul meg valamit, az akár csúnya eredménnyel végződhet.
- Nagyon nehéz az ön tárgya? – sejtette, hogy kitöltött vizsgalapok lapulhattak a tanárnő kezében. azok várhattak átnézésre. Íj. Remélte, hogy nem lesz közte karós eredmény a végén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Elsős mestertanonc


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 585
Összes hsz: 1250
Írta: 2021. április 30. 21:53 | Link




Remek barátságot kötöttem Lucas-sal az elmúlt év folyamán, ugyanis már az évnyitó alkalmával, amikor először találkoztunk a klubhelyiségben, kiderült, hogy számos közös vonás volt bennünk, és szuperül megértettem magam vele. Kevés ember volt, akinek elmeséltem, hogy hogyan voltam képes feldolgozni a szakítást Somával, őt viszont beavattam ebbe a titokba, mert érdemesnek tartottam rá. Nem is tudom, hogy miért bíztam meg benne ennyire, talán azért, mert szinte mindent meg tudtam beszélni vele, mondhatni közös nevezőn voltunk a legtöbb dolgot illetően. Sokszor futottunk össze az elmúlt idők folyamán, így volt időnk bővebb ismeretséget kötni egymással. Nemrégiben megemlítettem neki, hogy Hápi mellé szeretnék egy állatkát, de még nem döntöttem el, milyet szeretnék mellé. Legtöbbnyire a vadászgörény, a kutya, illetve a golymók jött szóba. Legnagyobb meglepetésemre végül Lucas oldotta meg ezt a nagy dilemmát, ugyanis úgy alakult neki, hogy a lakhelyéről magával hozott erre a tanévre három kis kutyust, amelyeket aztán a jelenlegi körülmények miatt nem tarthatott meg, úgyhogy igyekezett gazdát találni nekik. Egyik alkalommal mutatott képeket a kutyuskákról, és megkérdezte tőlem, hogy örökbe fogadnám-e az egyiket, mert az nagy segítség lenne a számára, és tudná, hogy jó helyre került az eb. A történet ott kezdődött, hogy a nagynénjének a kutyája megszülte az ebeket, majd a picurokat Lucas gondjaira bízta a nő. A képeket elnézegetve rögtön megtetszett az egyik kutyus, úgyhogy rögtön arra az álláspontra jutottam, hogy befogadom. Úgy gondoltam, hogy mivel kellően játékos lehet, remek társa lesz majd Hápinak, ráadásul barátságosnak tűnt, és még nevelhető is volt. A sráccal a fénylő lelkek udvarán beszéltük meg a találkát, ahova már jóval idő előtt odaértem. Magammal hoztam egy kutyahordozót is, majd izgatottan vártam a helyszínen, hogy a megbeszélt időpontban feltűnjön a barátom a kutyus társaságában.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2021. április 30. 21:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucas M. Deighton
Diák Navine (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 200
Írta: 2021. április 30. 22:42 | Link

Dana

A kutyákat még az évnyitón hoztam magammal, aztán az egyik faluban lakó haveromnál pakoltam le őket, aki megengedte, hogy addig ott maradjanak, amíg nem találok gazdit a kutyusoknak. Emiatt naponta látogattam őket, mindig vittem nekik valami finom falatot, meg játszottam is a kölykökkel. Petya haverom is megkedvelte őket, olyannyira, hogy úgy döntött, az egyiket megtartja, viszont még így is akadt két kis kölyök, aki gazdára várt. A suliban meg jó néhányan tartottak háziállatokat, emiatt egy kicsit reménykedtem abban, hogy sikerül majd valamelyik háztársamat rábeszélni, hogy fogadja be a két kölyök közül valamelyiket. Nem szívesen vittem volna őket menhelyre, ilyesmit el sem akartam képzelni.
Sajnos, jó ideig nem is akadt érdeklődő, ráadásul a napjaim sem alakultak túl jól, összegyűltek a fejem felett a sötét fellegek, a kutyakérdést mégis meg kellett valahogy oldanom. Már kezdtem feladni, amikor egy napon összefutottam Danával, s neki is meséltem a kölykökről. Még meg is mutattam őket neki, persze csak fotón, de szerencsére úgy tűnt, hogy ő nem zárkózik el attól, hogy az egyik kiskutya tulajdonosa legyen. Nagyon megörültem, hisz jól ismertem már a lányt, és tudtam azt, hogy gondoskodó, s nála jó helyen lenne az eb. Meg is beszéltük, hogy behozom neki, hogy személyesen is találkozzanak, igaz egy kicsit lélekben arra is készültem, hogy már most el is viszi majd magával. Emiatt vettem egy pórázt is ajándékba, s a dobozba helyeztem, a kutyus mellé.
Be kellett őt csempésznem a kastélyba, de ezzel nem volt semmi probléma, a nem túl nagy dobozzal a hónom alatt sétáltam a találkahelyre, s odaérve a Fénylő lelkek udvarárhoz, már messziről kiszúrtam a lányt.
- Szia Dana! De csinos vagy ma! - nem csak ma, általában csinos volt, egyike volt a házon belül azoknak a lányoknak, akik mindig jól öltöztek. Mellé érve nem is teketóriáztam tovább, a dobozt a földre tettem, és kiemeltem belőle a kis barna kutyust. - Ő lenne az, kisfiú - mondtam mosolyogva, ahogy Dana felé nyújtottam a kölyköt, aki egyelőre még megszeppenve pislogott a lányra, kicsit még félt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Elsős mestertanonc


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 585
Összes hsz: 1250
Írta: 2021. május 1. 21:51 | Link




Igaz, hogy Hápi már elég idős volt kacsaévekben mérve, de még mindig nagyon játékosnak tűnt. Nagyon vártam már, hogy kapjak valamilyen társat mellé, mert sajnos mostanság feltorlódtak a teendőim, így nem volt időm rá, hogy eleget foglalkozzak vele. Nem is kellett sokat várnom a barátomra, mert időben megjelent a megbeszélt időpontban. Eszembe jutott az az alkalom, amikor először találkoztunk, ugyanis már akkor is remekül megértettük egymást. Igazából szinte mindenkivel megtaláltam az iskolában a közös hangnemet, a fiútól pedig még tanulhattam is a mugli dolgokat illetően.
- Szia Lucas! Köszi, te is nagyon fess vagy ám! - kacsintottam a srácra nevetve, majd a figyelmem a dobozra terelődött, amelyből a barátom elővarázsolta a kutyust.
- Ó! Ez a kutyuska annyira édes! - kaptam a mellkasomhoz a kezeimet, miközben teljesen megváltozott a hangnemem, és majd elolvadtam az kis eb láttán. Át is vettem a fiútól a kutyakölyköt, óvatosan tartva magam elé, majd az arcomat a cuki pofikájához simítottam, aztán ölbe is vettem, amit egész tűrhetően bírt.
- Annyira cuki ez a kutyus! Tökéletes társa lesz Hápinak! - közöltem a sráccal boldogan. Nagyon hálás voltam neki, hogy felajánlotta nekem ezt a lehetőséget, mert sokáig dilemmáztam azon, hogy milyen állat lenne a kacsám mellé való.
- Lenne kedved cserébe egy vacsihoz? Én állom. Étel-ital benne van, csak mondj egy időpontot, ami megfelel neked - mondtam nagy lelkesedéssel, miközben a karommal ringattam a kutyuskát. Még gondolkodtam rajta, hogy mi legyen a neve, nem akartam elhamarkodni a dolgot. Közben pedig eszembe jutott, hogy talán Lucas el is nevezte már őt, úgyhogy úgy tartottam illőnek, ha rákérdezek erre a témára.
- Elnevezted már a kutyust?
Nagy szemeket meresztve tekintettem rá, majd tekintetem újra a kutyára vándorolt, akit továbbra is a karjaimban tartottam, és látszólag tetszett neki a helyzet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucas M. Deighton
Diák Navine (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 200
Írta: 2021. május 3. 18:31 | Link

Dana

- Igyekszem - mosolyodtam el, ahogy még közelebb lépdeltem azzal a nagy dobozzal, amiből aztán csak előkerült az a barna kutyus. Szegényke elég félősnek tűnt, nem tudhatta, hogy mi vár rá, ha majd újra kikerül a buksija a dobozból. Talán még a tesói is hiányoztak neki, de tudtam jól, hogy Danánál nagyon jó kezekben lesz, s ez a lány biztos, hogy gondoskodni fog a kölyökről, nem hagyja majd magányra kárhozni. - Édes, és veszedelmes - tettem hozzá nevetve, mert igazán eleven kis kölyök volt, szívesen rágcsálta meg az ember nagylábujját, ha épp ahhoz volt kedve. - Most nyugisnak látszik, de ne hidd el, amint feloldódik, máris kereshetsz magadnak fedezéket - még mindig nevetve jellemeztem a kölyköt, akit aztán át is adtam Danának, s míg ő végre magához húzta az ebet, addig még turkáltam a dobozban, és előhúztam belőle a pórázt.- Ez még hozzá jár, ajándék, mert nem tudtam, hogy hol ilyen dobozt, ezzel tudod majd sétáltatni. Fiús, kék - azt is átnyújtottam a lánynak, s ezután foglaltam csak helyet a padon, figyelve kettősük első szárnypróbálgatásait.- Reméljük, hogy ezt Hápi is így fogja gondolni - mondtam nevetve, s odanyújtózva megsimogattam a kutyus buksiját. - Vacsi? Persze, miért is ne? Egy jó pizzát bármikor - tetszett az ötlet, imádtam a pizzát, és jó ideje csak a manók házi kosztját ettem, így rám fért volna már egy kis olasz ízvilág.- Ráérek hétköznap is, de jobb lenne inkább hétvégén, mondjuk szombaton négy körül? - bedobtam az időpontot, direkt nem estit, nehogy úgy gondolja, hogy randi, közben figyeltem, ahogy a kölyök szimatolgatva ismerkedik a lánnyal. - Próbáltam, de egyikre sem hallgatott igazán, szóval rajtad a sor, hogy adj neki egy klassz nevet. Van már valami ötlet? - kérdeztem kíváncsian.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Elsős mestertanonc


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 585
Összes hsz: 1250
Írta: 2021. május 7. 21:20 | Link




- A testvéreire akadt már érdeklődő? - kérdeztem kíváncsian. Reméltem, hogy már ők is elkeltek, ha pedig nem, akkor minél előbb gazdára találnak. Addig is jó helyen voltak, ugyanis Lucas kellő figyelmet fordított rájuk, és maximálisan törődött velük. Elgondolkodtam azon, hogy vajon a kutyunak hiányozni fognak-e a testvérei, még az is megfordult a fejemben, hogy idővel talán el is feledkezik róluk.
- Szerinted hiányozni fognak neki a testvérei? Talán, ha olyan gazdihoz kerülnek, időnként meglátogathatná őket, hogy eltölthessen velük egy kis időt - adtam hangot az aggodalmamnak, nem szerettem volna teljesen elszakítani tőlük. Én minden tőlem telhetőt megteszek annak érdekében, hogy mindent megadjak neki, még játszótársa is lesz Hápi személyében, de azért a testvéreit nem tudom semmivel sem pótolni. Közben érdeklődve szemléltem, ahogyan a fiú egy kék színű pórázt vesz elő, majd átnyújtja nekem.
- Ó, de szuper, nagyon szépen köszönöm! Ez az alapkellék jól fog jönni! - néztem rá hálás mosollyal, majd szabad kezemmel, amiben nem a kutyát tartottam, átvettem tőle az ajándékot.
- Remek ötlet! A pizzát én is szeretem, az időpont pedig tökéletesen megfelel! - válaszoltam a srácnak jókedvűen, miközben az ebet babusgattam. Igazából sokáig törtem rajta a fejem, hogy hogyan tudnám meghálálni neki, hogy Hápi végre nem lesz egyedül, és, hogy végre lesz egy másik állatkám is, aztán úgy döntöttem, hogy egy vacsora, vagy egy közös kajálás által jelzem felé, hogy mennyire hálás vagyok neki. Enni mindenki szeret, ezáltal pedig meg tudom neki köszönni ezt a kedves gesztust, hogy a gondjaimra bízta a kutyust.
- Nos, így elsőre jó pár név eszembe jutott, mint például a Phil - szerinted az a név illene rá? - kértem ki a fiú véleményét. Úgy tűnt a kis kutya a szívébe zárt, mert esze ágában sem volt kiszakítania magát a karomból, igaz még egy kicsit félénknek mutatkozott, de látszott rajta, hogy egyáltalán nem volt ellenére az adott helyzet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucas M. Deighton
Diák Navine (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 200
Írta: 2021. május 7. 21:37 | Link

Dana

- Nem, még nem akadt gazdijuk, de szerencsére a haverom azt mondta, hogy addig maradhatnak nála a kölykök, ameddig nem találok gazdit. Az egyiken gondolkodik, még az is lehet, hogy azt megtartja, és akkor már csak egynek kell gazdát találnom - közben megsimogattam a Dana kezében tartott kölyök buksiját, aki ide-oda csóválta a farkát, s még a nyelvét is előre dugta, jópofa kiskutya volt, megmosolyogtatott. - Az elején biztos, hogy hiányozni fognak egymásnak, de pont erre találták ki azt, hogy adnak a kölyöknek egy plüssöt, ami korábban mindhármukkal együtt volt, így ha megérzi a kölyök a plüssállaton a szagot, akkor nem fogja magát annyira egyedül érezni. De sajnos, ilyet most elfelejtettem hozni, viszont jó is, hogy szóba hoztad. Holnap majd átugrom érte, és elhozom neked - nagyjából ennyit tudtam a kutyákról, ezt is egy műsorban hallottam, és abban sem voltam biztos, hogy vajon minden ebnél beválik-e ez a módszer, abban viszont reménykedtem, hogy Danánál jó sora lesz a kölyköknek.  Közben eszembe jutott a póráz, amit oda is adtam ajándékként, s úgy tűnt, hogy a lány ennek is örült. - Az biztos, ha el akarna lófrálni, ezzel vissza tudod majd fogni - mondtam nevetve, s ha már szóba jött, hogy majd valamikor kajálhatnánk egy jót, bedobtam a pizzát. Ennek egy oka volt, imádtam, s biztos voltam benne, hogy mindenki más is szereti, ezzel nem lehet mellé lőni. - Remek, akkor majd találkozzunk a pizzéria előtt - mondtam mosolyogva, s előkapva a telefonomat, be is véstem az időpontot. - Phil? Hm, egyszerű, rövid, de jól hangzik. Mizu Phil? - kíváncsian kérdezgettem a kutyát, de az nagyjából rám sem hederített, mióta Dana kezében volt. - Na tessék, úgy tűnik, hogy elnyerted a tetszését, jól érzi magát veled - mondtam mosolyogva. - Egyébként mi a helyzet, minden okés? Hogy indult az új év? - kérdeztem kíváncsian, volt még pár percem a következő órám előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Elsős mestertanonc


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 585
Összes hsz: 1250
Írta: 2021. május 7. 22:15 | Link




- Ezt szomorúan hallom, remélem, minél előbb gazdára találnak. A haverod viszont rendes, máris szimpatikus, hogy befogadta az ebeket. Ha gondolod, megkérdezem az egyik barátnőmet, hogy kell-e neki kutyus. Mostanában gondolkodott rajta, hogy be kéne szereznie valamiféle kedvencet magának, és nemrég szakított a pasijával. Pontosabban a pasi dobta... szóval eléggé magányos. Egy kutyus legalább lefoglalná, és könnyebben szabadulna a szomorkás hangulattól is - ajánlottam fel ezt a lehetőséget Lucas-nak, hiszen tudtam, hogy a lánynál remek kezekben lenne a kutyus. Amúgy is azt terveztem, hogy találkozom majd vele, és megmutatom neki a kutyumat is, aztán simán el tudok beszélgetni majd vele arról, hogy mit szólna egy saját kis kedvenchez. Közben azon mosolyogtam, hogy a kutyus kidugta a nyelvét, mikor Lucas megsimogatta, annyira cuki volt ez az állatka, hogy hihetetlen.
- Azt már látom, hogy szereti, ha dögönyözik - pillantottam a fiúra nagy mosollyal az arcomon, majd én is megsimogattam az ebecske buksiját.
- Ó, ezt nem is tudtam! Mindig tanul az ember valami újat! Nagyon köszi, hogy áthozod nekem azt a plüsst, sokat segítesz vele a kutyunak is - feleltem a srácnak hálás tekintettel, így nagy az esély arra, hogy a kis kedvencem meglesz a testvérei nélkül is új életet kezdve mellettem.
- Szuper! Rendben, tali a bejárat előtt. Egyébként melyik a kedvenc pizzád? Én tenger gyümölcseit fogok enni, bolognaisat, vagy sonkásat - soroltam fel neki a három kedvencemet.
- Jut eszembe a pizzák terén, Olaszban jártál már? Állítólag ott isteni finomak a pizzák, és vékony tésztájúak sok feltéttel - érdeklődtem tőle. Mivel olasz nyelvet tanultam, elterveztem, hogy egyszer majd elutazom Olaszországba, aztán természetesen megkóstolom az ottani pizzakínálatot is.
- Most már biztos Phil lesz a neve, illik hozzá - döntöttem el a kérdést, majd magamba mosolyogva konstatáltam, hogy ennyire jól érzi magát velem a kutyus. Reméltem, hogy azért majd, ha máskor összefutunk Lucas-sal, és megszokja már az új környezetét, akkor azért a fiúval is foglalkozni fog, hiszen mégiscsak ő fogadta be, és gondoskodott róla egy ideig.
- Szerintem még nagyon új neki a helyzet, a szitu, idővel biztos másra is összpontosít majd - feleltem a fiúnak, miközben tovább dögönyöztem a kutyuskát.
- Jól vagyok, a szünetet a családomnál töltöttem, aztán ellátogattam a nővéremékhez is. A vizsgáim sikerültek, még magam is meglepődtem rajta, mennyire jól. Most újdonság számomra ez a mesterképzéses szak, de majd belejövök. Általános mesterszakra jelentkeztem, közben majd dolgozom mellette a kávézóban részmunkaidőben, meg a menhelyen is. Tudod, az a célom, hogy legyen egy saját lakásom, vagy béreljek legalább egyet, na meg Karolával szeretnék majd divatüzletet nyitni. Veled mi újság mostanság? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel, közben pedig még Phil is feléje fordította a pofikáját, mintha csupa fül lenne, mi újság a fiúval.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Harmat Betti
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 357
Írta: 2021. május 8. 12:02 | Link

Júlia
Mit tettél?!
Ruha

Aprót felnevetve bólintok kérdésére. Az biztos, hogy a szervezők kitettek magukért. A halom megbűvölt kaja, a kísértet ház, az álarcok, meg ahogy az egész kinézett... Az nem állíthatom, hogy jól éreztem magamat, ám az nem a bál hibája volt. Inkább a saját gyávaságomnak tudható be a dolog. Nem vagyok büszke arra, ahogy a kísértetházban viselkedtem. De legalább nem egyedül kellett végig másznom rajta. Hunor mindig támasz számomra, most az egyszer szeretnék hát én is segíteni neki. Azt viszont nem tudom megtenni, ha nem beszél velem arról, mi történt köztük.
Én is bólintok, ahogy megköszöni ígéretemet. Követem tekintetét, és én is ismét a fákon nyugtatom tekintetem. Tényleg szépek. Ha pedig nem aggasztana ennyire ez az egész Hunor és Júlia sztori, órákig tudnék ülni, és bámulni a rügyező fákat és bokrokat. Romantikusak. A tavasz a romantika időszaka. Mind az állatok között, mind az irodalomban, s talán az embereknek is nagyobb szükségük van a szerelemre a hosszú, rideg tél után, mint az év bármely más időszakában. Ha nem is megtapasztalna, olvasni, hallani a szerelemről is szép. Pláne ha az ember legjobb barátját érinti a történet.
Ám úgy tűnik, túlságosan is akarom, hogy neki is jusson a szerelemből, inkább megálmodtam magamnak. Jól esik Júlia együttérző mosolya is, annak ellenére, hogy mennyire kínos ez az egész. Kellett nekem idejönnöm. Kénytelen voltam bevallani neki, hogy valószínűleg álom volt az egész, az egész, amiért zaklatom. Hosszú idő után mondom csak ki.
- Hát igen - egy a kontyomból kieső tincsemet piszkálom zavaromban. Szemeimet pedig még mindig a fákon nyugtatom. Csak egy köszönetnek szánt pillantást vetek a navinésre.
Fel nem állok azonban. Hiszen jövetelem eredeti célja nem az volt, hogy letámadjam Júliát. Ha pedig már leültem, talán kínosabb lenne egy méterrel arrébb menni. Mintha zavarna a társasága. Helyette inkább csak hátra dőlők a padon, és csukott szemmel fordulok az ég felé. Én nem szólalok meg többet, ha ő meg nem töri a csendet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucas M. Deighton
Diák Navine (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 200
Írta: 2021. május 9. 19:32 | Link

Dana

- Aha, jó arc, kedveli az állatokat - mosolyogva kontráztam a lány szavaira, aztán bólintottam az ötletére, hogy ajánlja be a barátnőjének az egyik kiskutyát, így mégis csak nagyobb az esély arra, hogy gazdát találjak a kölyöknek. - Jól van, ha úgy érzed, hogy nála jó kezekben lenne a kutyus, tud róla gondoskodni, akkor nyugodtan mesélj neki róla - elfogadva a lehetőséget, megint csak bólintottam egyet.
Közben a jelenlegi ebbel jól elszórakoztunk, úgy tűnt, hogy újdonsült gazdájának karjaiban nagyon is jól érzi magát, érdeklődően szagolgatta, fürkészte Danát, s barátkozott a lánnyal. Az ajándékot átadtam, Dana örült neki, s még a kajálást is sikerült leegyeztetnünk.
- Hú, jó a kérdés, mert nagyon sok pizzát imádok, de mondjuk jöhet a sonka-gombás, a szalámi-kukoricás, a hawaii, a kolbászos és a négysajtos is, hm meg a sima paradicsomos - úgy nagyjából sikerült neki felsorolnom minden alap pizzát, de tényleg ezeket szerettem, nem kedveltem az agyoncsicsázott extrém változatokat. - De amúgy honnan tudod már előre, hogy milyet fogsz kérni? Még nem is láttad az étlapot - ezen egy kicsit elmosolyodtam, Dana mókás egy lány volt.
- Olaszban még nem jártam, de egyszer szívesen elutaznék oda. Bostonban viszont volt egy kimondottan olasz pizzéria, olasz tulajjal, és neki elég jó pizzája volt, szóval remélem, hogy itt is ilyenek lehetnek - foglaltam össze röviden, majd bólintottam egyet a névválasztásra, nekem eddig egy névre sem hallgatott a kutya, viszont reméltem, hogy a Phil-re majd csak hallgatni fog a kölyök. - Pár hét, és meg fog szokni, ne aggódj - nyugtattam meg, abban biztos voltam, hogy egy-két estén át még nyöszörögni fog a kis töki, de aztán majd csak megbarátkozik az új környezetével.
A kutya közben jól érezte magát, mi pedig tovább beszélgettünk, sikerült is megtudnom néhány dolgot a lány szünetéről , s a továbbtanulási terveiről.
- Jól hangzik, én elég nehezen döntöttem, végül a művészeti szakirányt választottam. Majd csak lesz belőlem valami - mondtam halovány mosollyal, miközben zsebre csúsztattam a kezeimet, s meghallgattam Dana céljait.
- Wow, lakás és bolt? Nagyon jól hangzik! Ez igen, ezek aztán a tervek - őszinte volt a mosolyom, mert örültem a lány sikerének és céltudatosságának, de azért ott motoszkált bennem az érzés, hogy nekem nincsenek ilyen terveim, pedig jó lenne, ha volnának. Ez egy kicsit le is hangolt, de nem akartam kimutatni a lány előtt. Szerencsére, épp kapóra jött, hogy kezdődött az órám, így nem is tudtam már tovább maradni.
- Hát, tanulgatok, ilyesmi, sokminden más nincs - mondtam vállat vonva, nem akartam belebonyolódni abba, hogy mennyire rosszul mennek a dolgaim Olíviával. - Most viszont mennem kell órára, később ütközünk, vigyázz Philre - mondtam mosolyogva, adtam egy pacsit Danának, még megvakartam a kiskölyök buksiját, aztán elindultam a kastély irányába.


//köszi a játékot Smiley //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 29 ... 37 38 [39] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék