Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=828156#post828156][b]Vajda Olívia - 2021.03.27. 20:22[/b][/url]

Az ember, ha olyat lát, amit nem szeretne, vagy törli elméjéből a képet, vagy bosszút esküszik, vagy elindul benne egy olyan folyamat, mely nagyon sok esetben az adott személlyel formázott és alakított kapcsolatát zárja le. Én magam, ahogy ülök, és nézem a képet, hirtelen olyan sok mindent megértek. A frászt az összeköltözés miatt például kifejezetten a helyére teszem, látva, hogy mással milyen jól elvan. Szilveszterkor. Az a csók fontos, hiszen szerencsét hoz, és mivel én nem csókolóztam akkor, tekintve, hogy a párkapcsolatomban lévő másik fél éppen mással volt, igaz az elmélet, mely szerint a szerencse mellénk áll vagy elszegődik.
Összetéphetném, elégethetném, kiélhetném rajta minden dühömet, ám mégsem teszem, úgy érzem, hogy egy ilyen kép nem való évkönyvbe, de ellő volna, ha a tulajdonosa visszakapná. Vagy tulajdonosai. Érzelemmentes fejjel ülök a szerkesztőségben, miközben duplikálom a képet, és a friss verziót is magamhoz véve indulok neki, hogy megkeressem, bár fogalmam sincs, hogy hol lehet ilyenkor, ki tudja, talán a kis szöszi szájába suttogja éppen a gondolatokat, és meséli izgatottan, hogy milyen könnyedén ment át a vizsgákon. Persze, ha mindent lesúgnak neked, úgy nem nehéz.
- Te gyökér.
Mordulok, mert ahogy lépkedek a folyosón, fülem hallja a hangját, és szemem oldalsó szegletében felismerem a sziluettét. Olyan hirtelen szólalok és torpanok meg, hogy ne messze tőlem egy elsős szinte vigyázzba vágja magát, de most nincs idegzetem elmesélni neki, hogy nem rá gondoltam. Nézem egy kicsit őket, azt, ahogy Lucas a lány közelében viselkedik. Alsó ajkamba harapva elmélkedem a következő lépésen, míg végül arra a döntésre nem jutok, hogy nem fogok úgy viselkedni, mint egy gyökér. Teljesen rendes leszek, míg ha én nem is első kézből értesültem arról, hogy hárman vagyunk ebben, vagy arról, hogy én nem igazán vagyok már benne. Nyilván a vizsgákra még jó voltam, de ezek után nem kellek már. Kihúzva magam, felszegett fejjel sétálok közelebb, és megállva előttük szinte angyali mosollyal pillantok le rájuk.
- Helló. Holló úr kiküldte az eredményeket a varázstaniról. Épp az évkönyvet rakom össze, és gondoltam szeretnétek belőle egy-egy példányt.
Még mindig baromira kedvesen mosolygok, miközben feléjük nyújtom a képeket, és ha elvették, biccentve egyet indulok tovább, mintha nem lenne a helyzet baromira megalázó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=828729#post828729][b]Vajda Olívia - 2021.04.04. 17:12[/b][/url]

- Persze, hiszen ez sosem az, aminek látszik.
Felelem teljes nyugalommal, még egy kicsit csodálkozó arcot is vágva, mint aki nem érti, hogy miért is magyarázkodik. Ugyan, kérlek, hiszen, ha a pasid, mármint a hivatalos párkapcsolatod egy képen egy lánnyal smárol, mint kiteszed a lábad a kastély területéről, és erről egy egész fotósorozat készül, az nyilván nem megcsalás. Nem is csók. Ugyebár. Lehet, hogy éppen szájon át lélegeztette, vagy egy rágót feleztek el, bármi lehet, bármilyen magyarázatot felhozhat. Vagy nem, ugyanis Lili megadja a választ, vagyis azt, hogy ez egy csók. Nahát! Hát erre igazán nem gondoltam volna. Akkor ez mégis az, aminek látszik?
- Egy kis nosztalgia? Szerencse csók.
Ismétlem teljesen bájosan, ám, ha Lucas rendesen rám néz, ha a szemembe mer nézni, akkor pontosan láthatja, hogy ez nagyon nem így van, hogy bent éppen felrobbanni készülök, és nagy valószínűség szerint, ha Lili őszintesége nem döbbent meg, meg a nyílt terep ténye, akkor mostanra nagyon csúnyán nekiestem volna.
- Édesek vagytok együtt. Nem gondoltatok még rá, hogy összejöttök? Azt mondják, hogy szilveszterkor a legkülönlegesebb embert kell megcsókolnod, és hát ha jól tudom, egyikőtöknek sincs senkije. Legalábbis gondolom, hiszen, csókolóztatok.
Hányadszor is szakítunk? Áh, ki számolja már. Olyan, mintha az egész univerzum azt üzenné, hogy nem lesz ez hosszúéletű, és, hogy nem teszünk mást, csupán csak elhúzzuk a különválást azzal, hogy állandóan összejövünk. Talán tényleg egy olyan lány mellett kellene lennie, mint Lili, hiszen, amikor csak felvetettem neki az összeköltözést, úgy nézett rám, mintha valamit szörnyűséget mondtam volna. Talán szörnyűség is volt, és a kép a bizonyíték rá.
- Várakozáson felüli. Egy gyökérnek súgtam végig, aki el is késett. Ki tudja, lehet elsmárolta az idejét. Megesik. Mennem kell, edzésem lesz. Hajrá.
Vonom meg a vállaimat, és bár tényleg lesz egy jó két óra múlva, de ha most itt maradok, és még azt is végig kell hallgatnom, hogy tényleg összejönnek, akkor kiakadok, így most csak fogom magam, és szépen elindulok vissza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=829275#post829275][b]Vajda Olívia - 2021.04.08. 21:16[/b][/url]

Dühös vagyok, de nem annyira, mint hittem, hogy leszek, valami rosszabbat érzek, csalódott és fáradt vagyok, és úgy érzem, hogy az elmúlt időben számos igazságtalanság ért, és nem is én voltam a hunyó. Mintha hirtelen átalakulnának az érzéseim és a kiábrándultság a szerelem rovására menne. Már nem érzem azt, hogy képes lennék tovább lendülni, vagy, hogy képes akarok lenni tovább lendülni. Igazából, csak el akarok menni innen, de Lucas állandóan jön utánam, én meg nem akarom, hogy még tovább kövessen. Simán csak nem. Ne tegye. Éppen ezért torpanok meg sokadjára, amikor megint Lilit használja védőhálóként, és valahogy a lányra egyáltalán nem is haragszom, rá tényleg nem.
- De, ez fura. Az ember el szokta mondani, hogy van barátnője. És az a legviccesebb az egészben, hogy ha nem így tudom meg, akkor nem is lett volna semmi bajom vele. Akkor ezt mondom, ez egy szép gesztus volt, vagy, örülök, hogy el tudtátok kapni a pillanatot.
Én tényleg nem haragudtam volna. A tudatlanság rosszabb, az, hogy úgy érzem, hülyének vagyok nézve, hogy egész végig hülyének voltam nézve. Hiszen, most is együtt vannak, és szegény lány nem is tudta, hogy én létezem, és nem is akarom, hogy rosszul érezze magát, de nem tudom nem elmondani a dolgokat, mert nem akarok erről több szót váltani.
- Nem, ennél van egy még viccesebb, az, hogy bárkivel beszéltem, mert mondjuk az volt a dolgom, hogy beszéljek vele, meg lettem vádolva. Megcsallak Dusánnal, Teodorral, Romhányival, bárkivel gyakorlatilag, aki hímnemű és az ötven méteres közelemben tartózkodik. Pedig eszembe se jutott soha ilyet tenni, de erre szokták azt mondani, hogy mindenki magából indul ki. Ezek szerint nem is én vagyok az igazi hunyó ebben az egészben, nem az én lelkiismeretem miatt kellett aggódni egész végig.
Mert ez nem más, mint kivetítés. Kivetítette rám a dolgot ezek szerint. Talán a bűntudatát emiatt a csók miatt, talán egy másik miatt, ami még nem jött szembe velem, ki tudja. De az biztos, hogy én ma már nem szeretnék többet tudni, és ami azt illeti, máskor sem.
- Amúgy, tényleg helyesek vagytok együtt. Ha együtt akartok lenni, legyetek. Mert én nem szeretnék veled lenni.
Ezt pedig olyan komolyan mondom, hogy még a szemébe is nézek. Komolyan gondolom, hogy egyszerűen mi ketten képtelenek vagyunk együtt lenni, mint a normális párok. Ennyi őrületre még Ricsiék se voltak képesek, pedig, ha valaki nem kispályás, akkor az ő. A két kezemet felemelve jelzem Lucasnak, hogy ne kövessen, mert nem akarok a közelében lenni, és nagyon remélem, hogy legalább ezt tiszteletben tartja. Muszáj lemennem a pályára, és kiedzenem magamból ezt az egész feszültséget, és amint lehet, gyorsítok is a lépteimen, hogy semmiképpen se akarjon senki se beszélni velem.