Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=824186#post824186][b]Bernáthy Zsófia - 2021.01.07. 01:51[/b][/url]

A hosszú és nehéz napok egymást követték. Az idegeim egyébként tartósak, de persze nekik is megvannak a határaik. Mindig máshol van ez a határ, de tudom, hogy időről-időre el jön az a pont. Amikor elpattannak a dolgok. A szilveszteri buli ugyan feltöltött valamennyire, de a felfoghatatlan mennyiségű tananyag azonnal leszívta minden erőmet. Otthon is rám szálltak közben, hiszen "Jön a VAV, tudnom kell mihez kezdek utána!". Lídia még a Bagolykőben is zaklat miatta. Felkeresett többször az étkezések alatt is, sőt, egyszer megvárt bájitaltan után. Csak éppen az a nagy büdös helyzet, hogy én pontosan tudom, mi az, ami érdekel. Egyszerűen nincs kedved kitalálni vele nekik, mert tudom, hogy úgyis csak hegyibeszédet kapnék utána. Arról, hogy milyen fontosak a jó kapcsolatok, egy minisztériumi munka, magas pozíció, és a többi és a többi... Ehhez pedig rohadtúl nincsen kedvem.
A társasági életem sincsen a csúcson, tekintve, hogy - bár nem mindenki veszi véresen komolyan - tanul. Ráadásul összevesztem az egyik negyedéves sráccal is, aki többet akart, mint ami eleve volt köztünk. Egyenesen megmondtam neki, hogy nekem tökéletes, ami van, mire ő totálisan megsértődött, és otthagyott. Nem rázott meg különösebben a dolog, de így felé sem fordulhatok vigaszért.
Nem tudtam már mit kezdeni magammal, miután kiszabadultam végre sárkánytanról. Ráadásul a nővéremet is megpillantottam a folyosó túloldalán, így kilencven fokos fordulatot véve elrohantam inkább. Az egyik földszinti folyosón lyukadtam ki menekülésem végére. Lelassítva próbáltam eldönteni, mennyire omolnék össze, ha nekilátnék a temérdek házinak. Nem kellett sokáig agyalnom a dolgon. Végül a Fénylő Lelkek Udvarán találtam magam. Az iskola többi pontjához képest a hely egész nyugodt volt. Ennek ellenére az udvar egyik sarkába húzódtam. A táskám rögtön a földön landolt, rajta pedig a talárom.
Idegesen kifújtam a levegőt, és a falnak támasztottam a hátam. Nem vagyok nagy dohányos, és vagy egy hónapja nem is volt a kezemben cigi, most mégis azon kaptam magam, hogy rágyújtok egy szálra. Idegesen fújtam ki a füstöt, miközben az öngyújtómmal játszottam. Azon kevés muglitárgyak egyike, amiket használok. Nem mintha szükség lenne rá, hiszen egy egyszerű bűbájjal elintézhető, mégis viccesnek tartom a kis tárgyat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=824301#post824301][b]Bernáthy Zsófia - 2021.01.10. 19:49[/b][/url]

A kertben csak egy-két diák tartózkodott rajta kívül, ők is csendesen olvasgattak, vagy tanultak. Tudom, hogy egyikük sem prefektus, így nem zavart az sem, ha megérezték a dohány szagát. Az az egy kép hangosabb mondat viszont megütötte a fülemet. A fejemet a falnak döntöttem, és összeszorítva a szemem próbáltam kizárni a hangokat. Nem vágytam másra, csak a csendre és a magányra. Kizárni az iskola zaját, a stresszt és minden mást. Csak később vettem észre, hogy ujjaim rászorultak a szál cigire idegességemben. Lassan fújtam ki a füstöt, és próbáltam teljesen kiüríteni a fejem. Nem is tudom, meddig álltam ott csukott szemmel. Különösen erőteljes hang volt az, ami kizökkentett a nyugalmamból. A srác előttem állt, különösen pimasz szemével pedig egyenesen rám nézett. Alaposan végig mértem, mielőtt válaszoltam neki. Fene tudja hogyan szerezte őket, de nem tudtam nem kiszúrni az arcán éktelenkedő zúzódást.
- Számomra igen - vontam meg a vállam végül kérdésére.
Mikor azonban ő is előhúzott egy csikket, rájöttem, hogy kérdése nagyon is költői volt. Egy darabig csak néztem a gyereket. Másodévesnél biztos nem lehetett több. Talárja színe szerint háztársak vagyunk, ám nem emlékeztem az ábrázatára.
- Hány éves vagy te? - végül a kérdezés mellett döntöttem. Megpróbáltam felölteni a szigorú arckifejezésem, ám szerintem nem rendelkezem olyannal, mert az arcom inkább kihívó volt, mint szigorú. Közben elnyomtam a csikket a falon, és a mellettünk álló kukába hajítottam. - Tessék - dobtam oda a gyújtót a srácnak.
Feltételeztem róla, hogy mugligyerek, ám erre inkább nem kérdeztem rá. Inkább elővettem én is még egy szálat, kezemet pedig az öngyújtómért nyújtottam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=825282#post825282][b]Bernáthy Zsófia - 2021.01.25. 22:38[/b][/url]

Hatalmas sóhajtás kíséretében fújtam ki a füstöt. A fejemben próbáltam felsorolni a legjobb indokokat, hogy miért ne átkozzam el a gyereket. Egy silencio-t ráküldtem volna szívesen! Ha rám találnak a cigivel úgyis bajban leszek, ezen már nem múlna. Végül mégsem kaptam a pálcám után, inkább csak reménykedtem, hogy a srác elhúz mellőlem a nagyon közeli jövőben. Ez a vágyam azonban nem látszott teljesülni. A fiú továbbra is ott dekkolt. A pumpa csak feljebb ment bennem, ahogy magyarázni kezdett. Pimasz fejét vizsgálva csak egy szemforgatást kapott tőlem, ahogy arra is, hogy megpróbálta bemesélni nekem, elmúlt már 16. A füstöt az arcomból egy legyintéssel próbáltam meg elterelni, ám ez nem bizonyult sikeresnek, így csak dühösen összerántottam az arcom.
- Zsófi. - Az én bemutatkozásom sokkal szűkszavúbbra sikeredett. A szüleim szemében egyszerűen Zsófia vagyok, ám azt nem óhajtottam az orrára kötni. Amiről pedig nem tudnak, az nem fáj az ősöknek sem, így nem mesélem el nekik a kastély béli mindennapjaimat sem. Lídiától pedig a lehető legtávolabb maradok.
Az olcsó cigi az ujjaim közt nem igazán érte el a várt hatását, és persze nem segített az sem, hogy Ricsi belepofátlankodott a személyes terembe. Az ajánlata viszont más részről csábító volt. Vállat vonva vettem át a felém nyújtott szálat. Magamban azért örültem a dolognak, hiszen nagy szükségem volt valamire, ami elfelejtteti velem a mai napot. Legalább egy kis időre.
Nagyot szívtam belőle, majd lassan fújom ki a füstöt. Egy második slukk után pedig vissza is nyújtottam a csikket.
- Honnan szerezted? - Csak kis idő után kérdeztem végül rá, furdalta az oldalamat a kíváncsiság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=827769#post827769][b]Bernáthy Zsófia - 2021.03.17. 20:13[/b][/url]

Egy kacsintás - ennyit kapott tőlem a hercegnős mondatára. Ha látott volna 10 évesen! Persze azóta teljesen más ember vagyok. Ha a nevem nem is arról árulkodik. Na és olyan pimasz képet is tudok vágni, mint Ricsike. Mégsem viszonoztam a pimasz nézését, csak az udvar közepe felé bámultam el, ahol két mestertanonc enyelgett. Na, mi legyen, vegyek tőle? Végül a nem mellett döntöttem. Amíg van egy ilyen kedves elsőéves, aki megosztja velem ingyen, addig nincs szükség a pénzköltésre. Cserébe pedig nem szóltam rá a bámészkodásért. Vagyok elég magabiztos, hogy ne hozzon zavarba ezzel.
- Most kihagynám ezt a kegyes ajánlatot. De esetleg máskor is megkínálhatnál - nyújtottam vissza neki a jól megtömött szálat. Majd összefontam karjaimat mellkasom előtt, mintegy jelzésként számára. Ezzel a mozdulattal dőltem hátra, fejemet a falnak döntve. - Remélem is - határozottsága egyszerre tetszett és ijesztett meg. Fene tudja, mivel tömte meg pontosan a cigit, így csak remélni tudtam, hogy a kívánt hatást éri majd el. - VAV, család, mi lesz suli után" satöbbi. Semmi extra, csak a mindennapi cirkusz. De néha annyi is elég, hogy elszakadjanak az ember idegei - beszéd közben ellöktem magam a faltól, és a földre telepedtem. Lábaimat előrenyújtottam, hiszen az egyenruha részeként szolgáló szoknya nem a legelőnyösebb viselet földön ücsörgéshez. Hátamat azonban így is a falnak döntöttem, és onnan bámultam fel Ricsire.
Lassan azt is érezni kezdtem, ahogy idegeim ellazulnak, fejemből pedig lassan kivesztek a VAV, Lídia és egyéb idegőrlő gondolatok.
- Csüccs le - mosolyogtam a fiú arcába, miközben arrébb húzódtam, hogy elférjen mellettem. - Szóval te mugli gyerek vagy, mi? - A kérdés részemről abszolút nem volt rosszindulatú, ám akkor ott eszembe se jutott, hogy a másik félnek ez nem biztos, hogy így jön le. Persze Ricsi tudtommal nem az a személy, aki olyan könnyen megsérthető.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=831938#post831938][b]Bernáthy Zsófia - 2021.05.28. 22:55[/b][/url]

Nem szoktam sírni, hiszen arra neveltek, hogy erős legyek. Nem is sírtam cirka 15 éve. Szemeim mégis bekönnyeztek, ahogy ott ültem az egyik pad támláján, kezemben szüleim levelét tartva. Azt hiszem, kívánkoztak már kifelé azok a könnyek az elmúlt néhány hónapban. Először Veréna, majd a vele kapcsolatos botrány, apa elutazása - nem kíméltek az események. Eddig azonban erős voltam, tartottam magam, nem estem szét. A család Lidi eljegyzésére koncentrált, a figyelem elterelődött a botrányról - a felszínen. A feszültség azonban azóta is jelen van a családtagok között, azóta is csak kevesen tudnak erről az egészről. A nővérem házassága azonban boldoggá tette anyát, ahogy a nagyit is, sőt, engem is, ha így kevesebbet kell majd látnom őt. Ráadásul elterelte a figyelmet rólam, arról, hogy milyen szakon tanulok tovább, hogy mit akarok kezdeni az életemmel. Reméltem, hogy míg Lídia esküvőjével vannak elfoglalva, az enyém nem kerül majd szóba. Jólláthatóan tévedtem.
A papír szélei rongyosra gyűrődtek az elmúlt negyed órában, míg a padon ültem, s a levél szélét szorítottam. Ujjaim úgy fogtak rá a papírra, mintha az életem múlna azon a levélen. Bizonyos értelemben múlt is. Merthogy a levél potenciális kérők neveit tartalmazta. Olyan tisztavérű, huszonéves varázslók neveit, kiknek a szülei hajlandóak lennének megállapodni az enyémekkel, és belekényszeríteni a gyereküket egy kényszerházasságba. A felsorolt nevek nagy részét ismertem, sőt, egy részükhöz arcot is tudtam kapcsolni, hiszen évekkel ezelőtt szüleim gondoskodtak róla, hogy minden lehetséges jövőbeli férjet megismerjek. Bemutattak minket egymásnak, pedig még alig 12 évesek voltunk csak. Akkor még nevettem, az egészen. Most pedig itt ülök egy levéllel a kezemben, ami azt igazolja, hogy most már nem csak pusztán bemutatásról van szó. Most már komoly szándékokról, mégpedig a szüleink részéről.
Hirtelen szakadt el bennem valami. Ujjaim elengedték a lapot, mely lassan a földre hullott, a pad elé. Ujjaim pedig a hajamba siklanak, ahogy lehajtom a fejem, államat a mellkasomnak vetve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=832788#post832788][b]Bernáthy Zsófia - 2021.06.17. 23:38[/b][/url]

Kardigánom ujjának vége teljesen átnedvesedett már, s a nadrágomon is látszott egy-két pötty, melyet könnyeim hagytak. A legrosszabbkor jött ez az egész, az utolsó csepp volt a pohárban. De még mekkora csepp! Sosem volt dolgom még mumussal, ám ha találkoznék eggyel, valószínűleg magamat látnám, mégpedig fehér, menyasszonyi ruhában. Talán hisztérikus ennyire kiakadni ezen, és a semmiért nyafogtam, mégsem tudtam visszafogni a sírást. Évek óta szorítottam a tudatom legmélyére, hogy egyszer bizony kapok egy ilyen listát. Évek óta mondogatom, hogy bizony, én világgá megyek, ha férjhez akarnak adni. Tudom azonban, hogy ez nem megoldás, hiszen nem tudnék bujdosva, álcázva élni, másképp pedig megtalálnának. Amúgy is baromság elszaladni a harc helyett. Már csak az a kérdés, itt hogyan lehet harcolni?
Lehajtott fejjel ültem ott, fene tudja meddig, s csak a hátamat ért érintésre néztem fel. Megdörzsöltem az arcom, igyekezve eltüntetni a gyengeség minden jelét, a könnyek maradékát. Aztán ahogy lassan engedtem le a kezem, csak akkor néztem oldalra, ki is ült mellém. Egyik kezem reflexből pálcám fele csúszott, ám mikor realizáltam, hogy barátnőm volt ott, leengedtem karjaimat a combjaim mellé. Kérdésére is azonnal válaszoltam volna, akármennyire akartam azonban, torkomon nem jött ki hang. Inkább a levélért nyúltam, az azonban nem volt sehol. Szemeim riadtan kezdték keresni a közelben. Barnáim végül a rellonos könyvén állapodtak meg, melyből kilógott a számomra jól ismert levélpapír gyűrött sarka. Felismertem, mert a szüleim mindig is ezt a papírt használták, sarkán az aranyszínű pennával.
Csendben mutattam a papírra, kezeim pedig ismét a hajam csúsztak. Fekete tincseim hihetetlenül kócosan ülhettek már a fejemet, ez azonban a legkisebb gondomnak bizonyult akkor. Ujjaim a tarkómon landoltak, úgy emeltem arcomat a nap felé, szemeimet becsukva. Vártam, hogy Emma elolvassa a levelet, s reagáljon rá valamit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=833661#post833661][b]Bernáthy Zsófia - 2021.07.04. 00:34[/b][/url]

Visszahúztam kezemet, hiszen Emmától nem volt tartanivalóm, nem volt szükségem a pálcámra. Bár igazán jól esett volna ketté átkozni valakit, nem barátnőmnek szántam ezt a bánásmódot. Sokkal inkább a nagyanyámnak. Hiszen kétségtelenül a vén boszorka keze volt ebben az egészben. Bogarat ültetett a szüleim fülébe, rábeszélte őket, hogy ez az egyetlen esélyünk, mielőtt összekötnek bennünket Veréna nevével. Abba bele sem gondolt, hogy az unokája hogyan akar élni. Nem érdekelte őt semmi, csak a hírnév, az, hogy az aranyvérűek rangsorának legtetején tudhassa családját. Bernáthyék pedig csak örültek, hiszen ha én vagy Lidi beházasodunk egy jó családba, az az ő státuszukat, kapcsolataikat is emeli. Főleg, ha magyar családokba házasodunk be. Az unokatestvéreim közül sokan külföldi családokkal kötöttek házasságot. Néhányuknak sikerült kibújniuk az aranyvér kötelékéből, és félvérekkel, vagy új aranyvérűekkel házasodtak. Egyikük muglit vett el, őt azóta sem láttam, mert a nagybátyámék nem beszélnek vele, ahogy az én szüleim sem. Ha nagyon akarnék, kapcsolatba tudnék vele lépni, de sosem voltunk olyan jóban, inkább hagyom, had felejtse el nyugalomban a családját.
Visszafordítottam a fejem a rellonos felé, ahogy megszólalt. Őszintén szólva jól esett, hogy ő is így kiakadt a levélen. Jól esett, hogy segíteni akart. Ölelésére halványan elmosolyodtam, s közben próbáltam rendezni a légzésem, hogy szóhoz tudjak jutni.
- Sajnos de, lehet - szusszantam fel. Halkan szóltam, hangom azonban így is fűtve volt a dühtől.
Reméltem, hogy van még egy-két évem, míg megkapom ezt a levelet. Most váratlanul ért, hihetetlenül váratlanul. Elképesztett, hogy a szüleim ezzel foglalkoztak, mikor sokkal nagyobb gonddal kellett megküzdenünk Veréna személyében.
- Az a titok az oka, amit a levélben is említettek - hajtottam le a fejem. Norinán kívül eddig senkinek sem beszéltem róla, se Sárinak, se Emmának. Nem is ott akartam viszont beavatni őket, ahol még a falnak is füle van. Mert ugyan a hírnevünk nem érdekelt, a bámészkodó szempároktól meg akartam kímélni magam. Na meg, talán mélyen, nagyon mélyen, mégiscsak volt bennem némi tisztelet a családom iránt, amiért nem akartam lerombolni azt, amit ők viszont szerettek, a "nemesi életet". - Máskor és máshol beavatlak majd, ha érdekel. - Hatalmas sóhajtással nyomatékosítottam a dolgot, s még egyszer megdörzsöltem az arcom, hátha kicsit ki tudom szedni a szememből a gyötrelmes kinézetet. - Addig viszont, úgy tűnik, végig kell néznem, kikhez akarnak hozzákényszeríteni - nyúltam a levélért, és egyszerűen kihúztam a könyv lapjai közül. Hangom rekedt volt a sírás után.
Pár sor üzenet szerepelt a papíron, a házasság miértje, pár szó Verénáról - csak burkoltan -, az első jelenésem időpontja, ahol ruhákat akartak velem próbáltatni. Néhány ismerős név szerepelt a listán, néhányuk még a Bagolykőben tanult. Mint a navinés Reiner, akinek felismertem a nevét, bár a sráccal még nem beszéltünk soha.