36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2021. április 30. 21:53 | Link




Remek barátságot kötöttem Lucas-sal az elmúlt év folyamán, ugyanis már az évnyitó alkalmával, amikor először találkoztunk a klubhelyiségben, kiderült, hogy számos közös vonás volt bennünk, és szuperül megértettem magam vele. Kevés ember volt, akinek elmeséltem, hogy hogyan voltam képes feldolgozni a szakítást Somával, őt viszont beavattam ebbe a titokba, mert érdemesnek tartottam rá. Nem is tudom, hogy miért bíztam meg benne ennyire, talán azért, mert szinte mindent meg tudtam beszélni vele, mondhatni közös nevezőn voltunk a legtöbb dolgot illetően. Sokszor futottunk össze az elmúlt idők folyamán, így volt időnk bővebb ismeretséget kötni egymással. Nemrégiben megemlítettem neki, hogy Hápi mellé szeretnék egy állatkát, de még nem döntöttem el, milyet szeretnék mellé. Legtöbbnyire a vadászgörény, a kutya, illetve a golymók jött szóba. Legnagyobb meglepetésemre végül Lucas oldotta meg ezt a nagy dilemmát, ugyanis úgy alakult neki, hogy a lakhelyéről magával hozott erre a tanévre három kis kutyust, amelyeket aztán a jelenlegi körülmények miatt nem tarthatott meg, úgyhogy igyekezett gazdát találni nekik. Egyik alkalommal mutatott képeket a kutyuskákról, és megkérdezte tőlem, hogy örökbe fogadnám-e az egyiket, mert az nagy segítség lenne a számára, és tudná, hogy jó helyre került az eb. A történet ott kezdődött, hogy a nagynénjének a kutyája megszülte az ebeket, majd a picurokat Lucas gondjaira bízta a nő. A képeket elnézegetve rögtön megtetszett az egyik kutyus, úgyhogy rögtön arra az álláspontra jutottam, hogy befogadom. Úgy gondoltam, hogy mivel kellően játékos lehet, remek társa lesz majd Hápinak, ráadásul barátságosnak tűnt, és még nevelhető is volt. A sráccal a fénylő lelkek udvarán beszéltük meg a találkát, ahova már jóval idő előtt odaértem. Magammal hoztam egy kutyahordozót is, majd izgatottan vártam a helyszínen, hogy a megbeszélt időpontban feltűnjön a barátom a kutyus társaságában.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2021. április 30. 21:54
Hozzászólásai ebben a témában

Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. április 30. 22:42 | Link

Dana

A kutyákat még az évnyitón hoztam magammal, aztán az egyik faluban lakó haveromnál pakoltam le őket, aki megengedte, hogy addig ott maradjanak, amíg nem találok gazdit a kutyusoknak. Emiatt naponta látogattam őket, mindig vittem nekik valami finom falatot, meg játszottam is a kölykökkel. Petya haverom is megkedvelte őket, olyannyira, hogy úgy döntött, az egyiket megtartja, viszont még így is akadt két kis kölyök, aki gazdára várt. A suliban meg jó néhányan tartottak háziállatokat, emiatt egy kicsit reménykedtem abban, hogy sikerül majd valamelyik háztársamat rábeszélni, hogy fogadja be a két kölyök közül valamelyiket. Nem szívesen vittem volna őket menhelyre, ilyesmit el sem akartam képzelni.
Sajnos, jó ideig nem is akadt érdeklődő, ráadásul a napjaim sem alakultak túl jól, összegyűltek a fejem felett a sötét fellegek, a kutyakérdést mégis meg kellett valahogy oldanom. Már kezdtem feladni, amikor egy napon összefutottam Danával, s neki is meséltem a kölykökről. Még meg is mutattam őket neki, persze csak fotón, de szerencsére úgy tűnt, hogy ő nem zárkózik el attól, hogy az egyik kiskutya tulajdonosa legyen. Nagyon megörültem, hisz jól ismertem már a lányt, és tudtam azt, hogy gondoskodó, s nála jó helyen lenne az eb. Meg is beszéltük, hogy behozom neki, hogy személyesen is találkozzanak, igaz egy kicsit lélekben arra is készültem, hogy már most el is viszi majd magával. Emiatt vettem egy pórázt is ajándékba, s a dobozba helyeztem, a kutyus mellé.
Be kellett őt csempésznem a kastélyba, de ezzel nem volt semmi probléma, a nem túl nagy dobozzal a hónom alatt sétáltam a találkahelyre, s odaérve a Fénylő lelkek udvarárhoz, már messziről kiszúrtam a lányt.
- Szia Dana! De csinos vagy ma! - nem csak ma, általában csinos volt, egyike volt a házon belül azoknak a lányoknak, akik mindig jól öltöztek. Mellé érve nem is teketóriáztam tovább, a dobozt a földre tettem, és kiemeltem belőle a kis barna kutyust. - Ő lenne az, kisfiú - mondtam mosolyogva, ahogy Dana felé nyújtottam a kölyköt, aki egyelőre még megszeppenve pislogott a lányra, kicsit még félt.
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2021. május 1. 21:51 | Link




Igaz, hogy Hápi már elég idős volt kacsaévekben mérve, de még mindig nagyon játékosnak tűnt. Nagyon vártam már, hogy kapjak valamilyen társat mellé, mert sajnos mostanság feltorlódtak a teendőim, így nem volt időm rá, hogy eleget foglalkozzak vele. Nem is kellett sokat várnom a barátomra, mert időben megjelent a megbeszélt időpontban. Eszembe jutott az az alkalom, amikor először találkoztunk, ugyanis már akkor is remekül megértettük egymást. Igazából szinte mindenkivel megtaláltam az iskolában a közös hangnemet, a fiútól pedig még tanulhattam is a mugli dolgokat illetően.
- Szia Lucas! Köszi, te is nagyon fess vagy ám! - kacsintottam a srácra nevetve, majd a figyelmem a dobozra terelődött, amelyből a barátom elővarázsolta a kutyust.
- Ó! Ez a kutyuska annyira édes! - kaptam a mellkasomhoz a kezeimet, miközben teljesen megváltozott a hangnemem, és majd elolvadtam az kis eb láttán. Át is vettem a fiútól a kutyakölyköt, óvatosan tartva magam elé, majd az arcomat a cuki pofikájához simítottam, aztán ölbe is vettem, amit egész tűrhetően bírt.
- Annyira cuki ez a kutyus! Tökéletes társa lesz Hápinak! - közöltem a sráccal boldogan. Nagyon hálás voltam neki, hogy felajánlotta nekem ezt a lehetőséget, mert sokáig dilemmáztam azon, hogy milyen állat lenne a kacsám mellé való.
- Lenne kedved cserébe egy vacsihoz? Én állom. Étel-ital benne van, csak mondj egy időpontot, ami megfelel neked - mondtam nagy lelkesedéssel, miközben a karommal ringattam a kutyuskát. Még gondolkodtam rajta, hogy mi legyen a neve, nem akartam elhamarkodni a dolgot. Közben pedig eszembe jutott, hogy talán Lucas el is nevezte már őt, úgyhogy úgy tartottam illőnek, ha rákérdezek erre a témára.
- Elnevezted már a kutyust?
Nagy szemeket meresztve tekintettem rá, majd tekintetem újra a kutyára vándorolt, akit továbbra is a karjaimban tartottam, és látszólag tetszett neki a helyzet.
Hozzászólásai ebben a témában

Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 3. 18:31 | Link

Dana

- Igyekszem - mosolyodtam el, ahogy még közelebb lépdeltem azzal a nagy dobozzal, amiből aztán csak előkerült az a barna kutyus. Szegényke elég félősnek tűnt, nem tudhatta, hogy mi vár rá, ha majd újra kikerül a buksija a dobozból. Talán még a tesói is hiányoztak neki, de tudtam jól, hogy Danánál nagyon jó kezekben lesz, s ez a lány biztos, hogy gondoskodni fog a kölyökről, nem hagyja majd magányra kárhozni. - Édes, és veszedelmes - tettem hozzá nevetve, mert igazán eleven kis kölyök volt, szívesen rágcsálta meg az ember nagylábujját, ha épp ahhoz volt kedve. - Most nyugisnak látszik, de ne hidd el, amint feloldódik, máris kereshetsz magadnak fedezéket - még mindig nevetve jellemeztem a kölyköt, akit aztán át is adtam Danának, s míg ő végre magához húzta az ebet, addig még turkáltam a dobozban, és előhúztam belőle a pórázt.- Ez még hozzá jár, ajándék, mert nem tudtam, hogy hol ilyen dobozt, ezzel tudod majd sétáltatni. Fiús, kék - azt is átnyújtottam a lánynak, s ezután foglaltam csak helyet a padon, figyelve kettősük első szárnypróbálgatásait.- Reméljük, hogy ezt Hápi is így fogja gondolni - mondtam nevetve, s odanyújtózva megsimogattam a kutyus buksiját. - Vacsi? Persze, miért is ne? Egy jó pizzát bármikor - tetszett az ötlet, imádtam a pizzát, és jó ideje csak a manók házi kosztját ettem, így rám fért volna már egy kis olasz ízvilág.- Ráérek hétköznap is, de jobb lenne inkább hétvégén, mondjuk szombaton négy körül? - bedobtam az időpontot, direkt nem estit, nehogy úgy gondolja, hogy randi, közben figyeltem, ahogy a kölyök szimatolgatva ismerkedik a lánnyal. - Próbáltam, de egyikre sem hallgatott igazán, szóval rajtad a sor, hogy adj neki egy klassz nevet. Van már valami ötlet? - kérdeztem kíváncsian.
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2021. május 7. 21:20 | Link




- A testvéreire akadt már érdeklődő? - kérdeztem kíváncsian. Reméltem, hogy már ők is elkeltek, ha pedig nem, akkor minél előbb gazdára találnak. Addig is jó helyen voltak, ugyanis Lucas kellő figyelmet fordított rájuk, és maximálisan törődött velük. Elgondolkodtam azon, hogy vajon a kutyunak hiányozni fognak-e a testvérei, még az is megfordult a fejemben, hogy idővel talán el is feledkezik róluk.
- Szerinted hiányozni fognak neki a testvérei? Talán, ha olyan gazdihoz kerülnek, időnként meglátogathatná őket, hogy eltölthessen velük egy kis időt - adtam hangot az aggodalmamnak, nem szerettem volna teljesen elszakítani tőlük. Én minden tőlem telhetőt megteszek annak érdekében, hogy mindent megadjak neki, még játszótársa is lesz Hápi személyében, de azért a testvéreit nem tudom semmivel sem pótolni. Közben érdeklődve szemléltem, ahogyan a fiú egy kék színű pórázt vesz elő, majd átnyújtja nekem.
- Ó, de szuper, nagyon szépen köszönöm! Ez az alapkellék jól fog jönni! - néztem rá hálás mosollyal, majd szabad kezemmel, amiben nem a kutyát tartottam, átvettem tőle az ajándékot.
- Remek ötlet! A pizzát én is szeretem, az időpont pedig tökéletesen megfelel! - válaszoltam a srácnak jókedvűen, miközben az ebet babusgattam. Igazából sokáig törtem rajta a fejem, hogy hogyan tudnám meghálálni neki, hogy Hápi végre nem lesz egyedül, és, hogy végre lesz egy másik állatkám is, aztán úgy döntöttem, hogy egy vacsora, vagy egy közös kajálás által jelzem felé, hogy mennyire hálás vagyok neki. Enni mindenki szeret, ezáltal pedig meg tudom neki köszönni ezt a kedves gesztust, hogy a gondjaimra bízta a kutyust.
- Nos, így elsőre jó pár név eszembe jutott, mint például a Phil - szerinted az a név illene rá? - kértem ki a fiú véleményét. Úgy tűnt a kis kutya a szívébe zárt, mert esze ágában sem volt kiszakítania magát a karomból, igaz még egy kicsit félénknek mutatkozott, de látszott rajta, hogy egyáltalán nem volt ellenére az adott helyzet.
Hozzászólásai ebben a témában

Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 7. 21:37 | Link

Dana

- Nem, még nem akadt gazdijuk, de szerencsére a haverom azt mondta, hogy addig maradhatnak nála a kölykök, ameddig nem találok gazdit. Az egyiken gondolkodik, még az is lehet, hogy azt megtartja, és akkor már csak egynek kell gazdát találnom - közben megsimogattam a Dana kezében tartott kölyök buksiját, aki ide-oda csóválta a farkát, s még a nyelvét is előre dugta, jópofa kiskutya volt, megmosolyogtatott. - Az elején biztos, hogy hiányozni fognak egymásnak, de pont erre találták ki azt, hogy adnak a kölyöknek egy plüssöt, ami korábban mindhármukkal együtt volt, így ha megérzi a kölyök a plüssállaton a szagot, akkor nem fogja magát annyira egyedül érezni. De sajnos, ilyet most elfelejtettem hozni, viszont jó is, hogy szóba hoztad. Holnap majd átugrom érte, és elhozom neked - nagyjából ennyit tudtam a kutyákról, ezt is egy műsorban hallottam, és abban sem voltam biztos, hogy vajon minden ebnél beválik-e ez a módszer, abban viszont reménykedtem, hogy Danánál jó sora lesz a kölyköknek.  Közben eszembe jutott a póráz, amit oda is adtam ajándékként, s úgy tűnt, hogy a lány ennek is örült. - Az biztos, ha el akarna lófrálni, ezzel vissza tudod majd fogni - mondtam nevetve, s ha már szóba jött, hogy majd valamikor kajálhatnánk egy jót, bedobtam a pizzát. Ennek egy oka volt, imádtam, s biztos voltam benne, hogy mindenki más is szereti, ezzel nem lehet mellé lőni. - Remek, akkor majd találkozzunk a pizzéria előtt - mondtam mosolyogva, s előkapva a telefonomat, be is véstem az időpontot. - Phil? Hm, egyszerű, rövid, de jól hangzik. Mizu Phil? - kíváncsian kérdezgettem a kutyát, de az nagyjából rám sem hederített, mióta Dana kezében volt. - Na tessék, úgy tűnik, hogy elnyerted a tetszését, jól érzi magát veled - mondtam mosolyogva. - Egyébként mi a helyzet, minden okés? Hogy indult az új év? - kérdeztem kíváncsian, volt még pár percem a következő órám előtt.
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2021. május 7. 22:15 | Link




- Ezt szomorúan hallom, remélem, minél előbb gazdára találnak. A haverod viszont rendes, máris szimpatikus, hogy befogadta az ebeket. Ha gondolod, megkérdezem az egyik barátnőmet, hogy kell-e neki kutyus. Mostanában gondolkodott rajta, hogy be kéne szereznie valamiféle kedvencet magának, és nemrég szakított a pasijával. Pontosabban a pasi dobta... szóval eléggé magányos. Egy kutyus legalább lefoglalná, és könnyebben szabadulna a szomorkás hangulattól is - ajánlottam fel ezt a lehetőséget Lucas-nak, hiszen tudtam, hogy a lánynál remek kezekben lenne a kutyus. Amúgy is azt terveztem, hogy találkozom majd vele, és megmutatom neki a kutyumat is, aztán simán el tudok beszélgetni majd vele arról, hogy mit szólna egy saját kis kedvenchez. Közben azon mosolyogtam, hogy a kutyus kidugta a nyelvét, mikor Lucas megsimogatta, annyira cuki volt ez az állatka, hogy hihetetlen.
- Azt már látom, hogy szereti, ha dögönyözik - pillantottam a fiúra nagy mosollyal az arcomon, majd én is megsimogattam az ebecske buksiját.
- Ó, ezt nem is tudtam! Mindig tanul az ember valami újat! Nagyon köszi, hogy áthozod nekem azt a plüsst, sokat segítesz vele a kutyunak is - feleltem a srácnak hálás tekintettel, így nagy az esély arra, hogy a kis kedvencem meglesz a testvérei nélkül is új életet kezdve mellettem.
- Szuper! Rendben, tali a bejárat előtt. Egyébként melyik a kedvenc pizzád? Én tenger gyümölcseit fogok enni, bolognaisat, vagy sonkásat - soroltam fel neki a három kedvencemet.
- Jut eszembe a pizzák terén, Olaszban jártál már? Állítólag ott isteni finomak a pizzák, és vékony tésztájúak sok feltéttel - érdeklődtem tőle. Mivel olasz nyelvet tanultam, elterveztem, hogy egyszer majd elutazom Olaszországba, aztán természetesen megkóstolom az ottani pizzakínálatot is.
- Most már biztos Phil lesz a neve, illik hozzá - döntöttem el a kérdést, majd magamba mosolyogva konstatáltam, hogy ennyire jól érzi magát velem a kutyus. Reméltem, hogy azért majd, ha máskor összefutunk Lucas-sal, és megszokja már az új környezetét, akkor azért a fiúval is foglalkozni fog, hiszen mégiscsak ő fogadta be, és gondoskodott róla egy ideig.
- Szerintem még nagyon új neki a helyzet, a szitu, idővel biztos másra is összpontosít majd - feleltem a fiúnak, miközben tovább dögönyöztem a kutyuskát.
- Jól vagyok, a szünetet a családomnál töltöttem, aztán ellátogattam a nővéremékhez is. A vizsgáim sikerültek, még magam is meglepődtem rajta, mennyire jól. Most újdonság számomra ez a mesterképzéses szak, de majd belejövök. Általános mesterszakra jelentkeztem, közben majd dolgozom mellette a kávézóban részmunkaidőben, meg a menhelyen is. Tudod, az a célom, hogy legyen egy saját lakásom, vagy béreljek legalább egyet, na meg Karolával szeretnék majd divatüzletet nyitni. Veled mi újság mostanság? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel, közben pedig még Phil is feléje fordította a pofikáját, mintha csupa fül lenne, mi újság a fiúval.
Hozzászólásai ebben a témában

Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 9. 19:32 | Link

Dana

- Aha, jó arc, kedveli az állatokat - mosolyogva kontráztam a lány szavaira, aztán bólintottam az ötletére, hogy ajánlja be a barátnőjének az egyik kiskutyát, így mégis csak nagyobb az esély arra, hogy gazdát találjak a kölyöknek. - Jól van, ha úgy érzed, hogy nála jó kezekben lenne a kutyus, tud róla gondoskodni, akkor nyugodtan mesélj neki róla - elfogadva a lehetőséget, megint csak bólintottam egyet.
Közben a jelenlegi ebbel jól elszórakoztunk, úgy tűnt, hogy újdonsült gazdájának karjaiban nagyon is jól érzi magát, érdeklődően szagolgatta, fürkészte Danát, s barátkozott a lánnyal. Az ajándékot átadtam, Dana örült neki, s még a kajálást is sikerült leegyeztetnünk.
- Hú, jó a kérdés, mert nagyon sok pizzát imádok, de mondjuk jöhet a sonka-gombás, a szalámi-kukoricás, a hawaii, a kolbászos és a négysajtos is, hm meg a sima paradicsomos - úgy nagyjából sikerült neki felsorolnom minden alap pizzát, de tényleg ezeket szerettem, nem kedveltem az agyoncsicsázott extrém változatokat. - De amúgy honnan tudod már előre, hogy milyet fogsz kérni? Még nem is láttad az étlapot - ezen egy kicsit elmosolyodtam, Dana mókás egy lány volt.
- Olaszban még nem jártam, de egyszer szívesen elutaznék oda. Bostonban viszont volt egy kimondottan olasz pizzéria, olasz tulajjal, és neki elég jó pizzája volt, szóval remélem, hogy itt is ilyenek lehetnek - foglaltam össze röviden, majd bólintottam egyet a névválasztásra, nekem eddig egy névre sem hallgatott a kutya, viszont reméltem, hogy a Phil-re majd csak hallgatni fog a kölyök. - Pár hét, és meg fog szokni, ne aggódj - nyugtattam meg, abban biztos voltam, hogy egy-két estén át még nyöszörögni fog a kis töki, de aztán majd csak megbarátkozik az új környezetével.
A kutya közben jól érezte magát, mi pedig tovább beszélgettünk, sikerült is megtudnom néhány dolgot a lány szünetéről , s a továbbtanulási terveiről.
- Jól hangzik, én elég nehezen döntöttem, végül a művészeti szakirányt választottam. Majd csak lesz belőlem valami - mondtam halovány mosollyal, miközben zsebre csúsztattam a kezeimet, s meghallgattam Dana céljait.
- Wow, lakás és bolt? Nagyon jól hangzik! Ez igen, ezek aztán a tervek - őszinte volt a mosolyom, mert örültem a lány sikerének és céltudatosságának, de azért ott motoszkált bennem az érzés, hogy nekem nincsenek ilyen terveim, pedig jó lenne, ha volnának. Ez egy kicsit le is hangolt, de nem akartam kimutatni a lány előtt. Szerencsére, épp kapóra jött, hogy kezdődött az órám, így nem is tudtam már tovább maradni.
- Hát, tanulgatok, ilyesmi, sokminden más nincs - mondtam vállat vonva, nem akartam belebonyolódni abba, hogy mennyire rosszul mennek a dolgaim Olíviával. - Most viszont mennem kell órára, később ütközünk, vigyázz Philre - mondtam mosolyogva, adtam egy pacsit Danának, még megvakartam a kiskölyök buksiját, aztán elindultam a kastély irányába.


//köszi a játékot Smiley //
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2021. június 13. 00:10 | Link




- Nagyon helyes. Ha kedveli az állatokat, rossz ember nem lehet - feleltem a fiúnak mosolyogva, mert én is úgy tudtam, hogyha valaki szereti az állatokat, akkor az csakis jó tulajdonságokkal rendelkezhet.
- Szuper! Nála tuti jó kezekben lenne az a kutyus! - tekintettem a fiúra nagy lelkesedéssel. Biztos voltam benne, hogy a barátnőm remek gondját fogja viselni az újdonsült kutyusnak. Az én ebecském nagyon cuki volt, mivel remekül érezte magát a karjaimban, esze ágában sem volt tovább állni, és új helyet keresni. Ez engem is jó érzéssel töltött el, és próbáltam a legjobb tudásom szerint odafigyelni a kutyusra.
- Azért elég sok pizzát szeretsz. Tudom, hogy nem láttam még az étlapot, de tudom, hogy melyik a kedvenc pizzám. Ha belegondolsz, te sem látod az eléd tett ételt előre, csak akkor szembesülsz vele, miután felkínálták neked - válaszoltam neki nagy bölcsen. Ebben volt már tapasztalatom, elég sok helyen megfordultam már, és csupán akkor derült ki, hogy milyen az étel, miután felszolgálták. Volt, ahol kóstolóval is egybekötötték az étkeztetést, de, mikor élesben ment a dolog, kiderült, hogy mégsem olyan minőségű volt az étel, amit ígértek. És még soroltatnám... voltak fura dolgok ezen kívül is. Persze pozitív tapasztalataim is voltak, mégpedig nem is kevés.
- Én is szívesen ellátogatnék egyszer Olaszba, annyi minden van ott, ami érdekel - fordultam lelkesen a fiú felé.
- Remélem, hogy tényleg így lesz. Én mindenesetre próbálom kihozni magamból a maximumot feléje, hogy jó gazdája legyek - közöltem Lucas-sal, miközben a szemébe néztem.
- A művészeti szakirány remekül hangzik. Nekem is tetszett, de ezen belül nem igazán vagyok tehetséges - mosolyodtam el, hiszen nekem teljesen más terveim voltak.
- Bizony, szeretnék egy saját lakást, na meg Karolával egy divatüzletet nyitni. És még itt van a mesterképzés is, amit be kell fejeznem - ecseteltem a fiúnak a dolgaimat a jövőt illetően.
- Rendben van. Naná, hogy vigyázok Phil-re - viszonoztam a fiú pacsiját, majd miután megvakarta a kutyus buksiját, én is elindultam a kastély felé, hogy folytassam a teendőimet, és otthont adjak az újdonsült kutyusomnak.



//Köszönöm a játékot! Smiley//
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2021. június 13. 00:12
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék