31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 285
Írta: 2020. december 2. 21:03 | Link

Benett
[és a repülő kaméleon]

Könyvem és jegyzetem felsőtestemhez ölelve gyorsítok már eleve igyekvő lépteimen. Kivételesen nem azért a nagy rohanás mert időre oda szeretnék érni valahova, sokkal inkább azért, mert kezeim közül csúszni kezd a füzetem és a könyvem kupaca. Éppen csak elérem az udvarban a padot, hogy lecsúsztassam őket rá. A mai napom még sűrűbb, mint a korábbiak. A holnapi napom sem fog különösebben máshogy zajlani, ahogyan az azutáni sem, és a naptáram kezd egyre inkább fodrosodni. Egy pillanatnyi időt sem akarok magamnak hagyni, hogy fölösleges időpocsékolásként teljen, mert azt türelmetlen, elkalandozott gondolataim követik és arra nincs szükségem. Tényekre van szükségem, ahhoz azonban a válasz üzenet kell a családomtól. Már ha még egyben van egyáltalán. Gyűlölöm, hogy üzengetve kell megbeszélnünk, márpedig nem kértek haza, én meg csak azért sem megyek. És tessék, megint ezen töröm a fejem! Helyette inkább vászontáskámba lesek. Valahogy csak bele tudok még illeszteni egy-két füzetet. Kényelmesen elhelyezkedem a padon, de fel is ugrom elhúzott szájjal. Hideg. Nem meglepő, lehettem volna okosabb. Húzok egyet meglazul copfomon, ahogy meglátom közeledni a háztársam nyúlánk alakját. Amikor tekintetünk találkozik, intek neki, de pillantásom tovább szökik, és azonnal kíváncsiság csillan meg benne. – Sziasztok – apró mosoly jelenik meg szám szélén, ahogy előrébb dőlve lesem meg az állatot. Hallottam már róla, de még nem találkoztunk a kaméleonnal, sőt eddig semmilyen kaméleont nem láttam élőben.– Mi járatban erre? – nézek fel a fiú arcára. - Ugye tudod, hogy egy kishaver közlekedik veled? - teszem fel költői kérdésem.
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), DÖK tag, Színjátszó vezető, Negyedikes diák


still alive
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 457
Írta: 2020. december 6. 14:02 | Link

Amélia

Gondolataimba merülten lépdelek előre komótosan. Rajtam a téli hosszú kabát, vállamon Kamcsi karmának biztonságot kereső szorítása. Bármennyire is kapaszkodik belém, nem tesz kárt a szövetben. Ha így tenne, valamelyik bűbájjal könnyedén meg tudom javítani az anyagot. Ezúttal nincs időm, se kedvem arra, hogy a birtokig vigyem le, a hideget egyébként se viseli jól, de meggyőződésem szerint szüksége van egy kis friss levegőre ahhoz, hogy amennyire csak egy kaméleon tud, felélénküljön. De a legfőbb szempont természetesen az, hogy ne gémberedjen el a szárnya. Erre a testrészére kell a legjobban ügyelnem.
Kisétálok a boltívek mögül. A terep megfelelő arra, hogy egy kicsit szabadon tudjam őt engedni. Az időjárás nekünk kedvez, kissé enyhébb napunk van az ilyenkor általában elvárhatónál. Egy háztársam kivételével valamennyi diák a bent tartózkodást választotta, s a kerengő félhomályából sem tűnik úgy, hogy figyelne az a bizonyos szempár. Tehát nincs itt. Elmúlt. Erről néha még mindig megfeledkezem, olyan furcsa érzés, hogy végre megkönnyebbülhetek, hogy el se hiszem igazán.
Integetek Améliának, de nem számolok azzal, hogy beszélgetni is fogok vele, amíg fel nem teszi ő a kérdését. Láthatóan zavarba jövök tőle, de nem ő az első, akire nagy hatást gyakorol a háziállatom. Azt hiszem, büszke gazdájaként egy ideig ettől függetlenül nem fogom megszokni az ezzel járó népszerűséget.
- Remélem nem zavarunk a levegőzésben. Egy kicsit kihoztam, hogy repüljön. Képzeld, a múltkor beverte a fejét a körlet plafonjába... Azóta félek a kastélyban reptetni - tördelem zavartan az ujjaimat, aztán megveregetem Kamcsi hátát, aki néhány centire a levegőbe emelkedik, de egyelőre még a közelemben marad.
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 285
Írta: 2020. december 11. 22:16 | Link

Benett
[és a repülő kaméleon]

Tavaly kezdtek először érdekelni a mágikus állatkák, amikor Lizával a vízesésénél az átlátszó cseppek között legjobb barátnőm mesélt nekem az ott úszkáló állatokról. Majd Sári elemi állatával való találkozás, és persze a könyv a hippogriffekről, mind felkeltette az érdeklődésemet, de sosem láttam még repülő kaméleont. De már hangzásra is csodásnak képzeltem el, és nem tévedtem sokat, mert Benett állatkája egészen elképesztő kis figura volt. Hihetetlen még mindig volt min elcsodálkoznom a kastélyban. – Cseppet sem – ingatom a fejemet el sem fedve vizslatásomat, majd tekintetem tovább suhan és nagyokat pislogok fel a fiúra. – Nem csodálom – közlöm és visszanyelem a halk nevetést, ami elő akart bukni. Igazán nem lenne illendő. – De úgy tűnik itt tökéletesen elvan – figyelmem az éppen meginduló kaméleonra terelődik, aki bizony tényleg repül. – Milyen magasra megy fel? Mármint akkor tovább haladt volna akár a körlet magas plafonjánál is, igaz? - illesztem össze az információmorzsákat - Régóta meg van különben? – buknak ki sorra a kérdések. – Szólj, ha sok vagyok, nem mindig tűnik fel. – emelem, majd ejtem alá mindkét vállam. Újra erősítek a copfomon, és pillantásom az állatkára ragadva követi annak mozgását. Kishaver, most aztán szívesen lennék a helyedben.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. december 11. 22:18
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), DÖK tag, Színjátszó vezető, Negyedikes diák


still alive
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 457
Írta: 2020. december 22. 20:35 | Link

Amélia

Volt olyan időszak, amikor sokan beszéltek rólam a hátam mögött. Ha nem is én voltam a legismertebb diák, bizonyos pletykák végigjártak a hálókörletek szobáin, kis híján pedig a tanári kar füléig is. Azóta viszont úgy érzem, hogy ismét a háttérben vagyok. Nem bánom. Nem éppen az iskolaelső címemmel forogtam ennyire közszájon, jobb is, ha elfelejtik az emberek az okokat. De amikor tudatosul bennem, hogy mások figyelme általában a kaméleonom miatt szegeződik rám, egy nagyon picit frusztrálni kezd. Ha nem ülne a vállamon, vajon levegőnek néznének-e?
Természetesen meglepő volna, ha pont az egyik háztársamat zavarnám a fejszellőztetésben. Ha így lenne, a legrosszabb esetben is annyit tudnék tenni, hogy átmegyek az udvar másik végébe. De fellélegzek, hiszen maradhatunk.
- Mármint mit? - ráncolom össze a szemöldökömet egy pillanatra. Értetlenül állok halk nevetése előtt, mintha valami borzasztóan kínosat mondtam volna, de mégsem tűnik gúnyolódónak. - Igyekszem a kedvében járni. Egy kis változatosság talán még neki is jót tesz - vakarom meg a fejem, és hagyom, hogy fejmagasságban repdessen egy kicsit. Nem szeretném zavarba hozni Améliát azzal, hogy rögtön a nyakára-fejére reptetem, mert tudom, hogy sokan félnek az állattól, és csak távolról tartják érdekesnek. Ezért Kamcsi ráérősen rászáll az egyik közeli padra, aztán tovább repked egy kicsit, de sose megy túl messze tőlem.
- Sosem figyeltem, hogy meddig tudna felmenni. Jobb, ha nem feszegetem a határát. Szerintem csak ügyetlen volt, mert egyébként nem szeret túl sokat repülni, ahhoz túl lusta, hogy messzire szálljon. Még valamilyen ünnepi ajándék volt, bő egy éve talán, tudja fene - nevetek fel az idő múlásán. - Nem vagy sok. Még. Neked van állatod? Mi újság amúgy?
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 285
Írta: 2020. december 25. 22:18 | Link

Benett
[és a repülő kaméleon]

Mindig előttem van a kép, hogy a kaméleon kis buksiját a plafonnak koppintja, szemei meglepetten járnak mindenfele. De most ahogy elnézem, teljesen jól van - már nem mintha értenék hozzá – ahogy a levegőben megközelíti a padot. - Hogy ezek után félsz a kastélyban reptetni  – utalok vissza korábbi szavaira.
 Aprókat bólintok miközben beszél, és elmerengek vajon én mit reagálnék egy állatnak ünnepi ajándékként. Nem rajongok a meglepetésekért és egy állat érkezésére, mint felelősség, mindenképpen jó lenne felkészülni…  közben persze, mennyire szuper lenne kapni egy kedvencet! A kaméleon gazdája szavait alátámasztva nem lófrál el, marad a közelünkben – Így legalább nem kell aggódnod, hogy elveszik, még akkor sem, ha kihozod a levegőre – mosolyodok el. - Ó, a nevét még nem is kérdeztem – sandítok fel a háztársamra.
 A nemrég felfogott lófarkam balra, majd jobbra lendül, a fejrázásom ritmusára. – Nincsen, sajnos. Régóta szeretnék egy kutyát, de otthon a könyvesboltunkkal egybekötve élünk, így a szüleim már a gondolatot is elutasították – megvonom a vállam. – Különben nagyon szeretem az állatokat, a mágikus lények pedig főleg érdekelnek szóval, ha majd megtehetem biztosan lesz - ezt határozottan állíthatom. De azért mégis, a magam tizenöt évével és az anyagi helyzetünkkel nem is tudom hogyan férhetne bele. Pedig, ha mágikus is lenne, akkor sem aggódnék, rengeteg hely van, ahonnan segítséget kérhetnék a gondozásában.
– Éppen azon vagyok, hogy kitaláljam, melyik napomon lehetne benézni a városba, mielőtt még hazautaznék az ünnepekre – válaszolom a pillantásomat Benett-re emelve. – Szeretnék ajándékot nézni, meg persze jó lenne némi itteni édességet is magammal vinni a szünetre. – mosolyodok el. Bár ne ódzkodnék ennyire a hazalátogatástól, de a nasimmal átlendülhetek rajta.


Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. december 25. 22:19
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), DÖK tag, Színjátszó vezető, Negyedikes diák


still alive
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 457
Írta: 2020. december 28. 19:51 | Link

Amélia

- Ja, hogy ja... - kapok a szám elé, ahogy kínos nevetésem megtöri az udvar pillanatnyi csendjét. Ismét csak emlékeztetem magam arra, hogy a másokkal való kommunikáció sosem volt az erősségem, és még mindig jó lenne, ha a lehető legkevesebbet szólalnék meg. Pedig nehéz néha, főleg ha belendülök, és kicsit elengedem magam. De az elmúlt évek során mindig rájöttem, hogy csak bajt hozott rám a bőbeszédűség, és akkor volt az igazi, amikor még ennél is jobban éltem a szürke kisegér életformámat. De fogjuk csak arra, hogy zavarban vagyok.
-  A legjobban inkább attól félek, hogy ellopják. Tudom, hogy van egy kis híre a kastélyban, és hát valóban elég különleges. Képzeld, egyszer már elvették tőlem ketrecestül, és nekiállták rázogatni benne. Ott visított a szerencsétlen... Ezek után gondolhatod, hogy mennyire vigyázok rá! - feledkezem meg arról, hogy az esetemben hallgatni inkább aranyat ér, de mindmáig nagyon eleven emlék számomra a legutóbbi hazautazás körüli műsor, amit Theon vágott le. Csak utána csapok a homlokomhoz, hogy Amélia kérdezett is tőlem. - Kamcsi a neve. Kamcsi, a kaméleon. Nem voltam valami kreatív - vonok vállat szerény mosollyal, aztán felkapom a fejem.
- Na várj! A szüleiteknek könyvesboltja van? És erről nem is tudtam eddig? De jó neked - csillan fel a szemem. Min Jong jut eszembe, akinek a sorsa bizonyára hasonló lehet Améliához, és talán még ismerik is egymást korábbról. Tény, hogy sokat láthat olvasni, ezért tudja, hogy a könyvekkel meg lehet fogni engem. - Értem. Hát, a vásárlás nálam sem egyszerű. Jó lesz azért kicsit hazamenni és pihenni, nem? - kérdezem bizonytalanul. Nos, tavaly nem voltam valami nyugodt, amikor haza kellett utaznom, de idénre már sokkal több családi vita oldódott meg, ezért azt hiszem, hogy nem fognak bántani.
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 285
Írta: 2021. január 4. 23:32 | Link

Benett
[és a repülő kaméleon]

Töprengések, elkalandozások, talán a legjobb barátaim voltak, így nem idegen érzés számomra, ha egy időközben tovább gurult gombolyag fonala után kell kapnom, mielőtt még elveszne. Felismertem az általam már komfortossá vált helyzetet, amibe Benett belecsöppen, és csak helyeslően bólintok egy apró mosoly kíséretében. Az lesz az. Félre biccentett fejjel hallgatom a történetet, amibe belekezd, majd végére érdeklődőn pislogó szemeim kikerekednek. Én is hallottam az állatkájáról, de kíváncsiságom hatására nem éppen a ketrecestül rázogatás ötlött az eszembe. – Eszementek, istenem… - rázom a fejem. – Jajj, elképzeltem, hogy velük történik ez meg. Szerintem cseppet sem találnák szórakoztatónak. – pillantásom a kisállatra téved, akinek közben a nevét is megtudom. – Ne csináld, legalább illik hozzá – teszem csípőre a kezeimet. – Jobb, mint egy Jenő, mondjuk – húzom el a számat és nagyon remélem, hogy nem pont így hívják a testvérét, vagy az apukáját, vagy én nem is tudom kiét.
– Libresszió – bólintok. – Mondjuk a kávézó csak nemrégen nyílt mellé - csípőre tett karom összefonom magam előtt. - Azért sem tudhatsz róla, mert nem a közelben hanem otthon, Tölgyhegyen van – és nem is sokaknak említettem. Aki jobban ismer, az tudja, hiszen a természetemet és jellememet jobban formálta a hely, mint a családom maga és most újra kétesnek érezem, hogy valóban olyan jó e nekem, vagy sem. És, nem ennek semmi köze a rellonos megjegyzéseihez.
– De, de, remélem így lesz – nézek újra a közelünkben ólálkodó Kamcsira. – Benett? Olyat lehet, hogy rárepüljön az alkaromra? – kérdezem óvatosan éppen csak a fiúra sandítva a kisállatról. Megvárom a válaszát úgy kérdezek vissza – Neked milyen terved van a szünetre?

Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), DÖK tag, Színjátszó vezető, Negyedikes diák


still alive
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 457
Írta: 2021. január 27. 13:07 | Link

Amélia

Próbálom visszafogni magam, mielőtt újból elöntene a méreg, de akárhányszor csak visszagondolok erre a szörnyű emlékre, a fejem elvörösödik, és legszívesebben káromkodnék egy sort. Öklömet összeszorítva hagyok magamnak néhány másodpercet, hogy lehiggadjak. Természetesen nem csak az állatom iránt érzett sajnálatom van benne ezekben a mozdulatokban. Sokkal jobban fáj az, hogy ezt a bizonyos dolgot ki, s miért tette. Meg a többit. Amiről nem beszélhetek, nem szívesen osztom meg mással, mert ha múlhat rajtam, hogy ne terjedjenek tovább a szóbeszédek, akkor meg is teszek minden tőlem telhetőt. De tény és való, hogy ezt a fiút sem a puszta szórakoztatás, beteg vágyainak kiélése hajtotta, hanem engem akart vele megzsarolni.
- Hát... maradjunk annyiban, hogy sokféle alakot fújt ide össze a szél - jegyzem meg mosolyogva, aztán legyintek egyet, és már Kamcsi nevéről is van szó. - A Jenő szerintem aranyos név. Szerintem vicces is egy ilyen állatnak. Csak mintha öregítené. A Kamcsitól fiatal marad- töprengek el rajta, ahogy egyre nagyobb csodálattal szemlélem.
Elismerően bólintok a névre, mintha tudnám, hogy ez a hely hol van, de az arckifejezésem azt is elárulja, hogy még Tölgyhegyről se hallottam életemben soha. Megvakargatom hátul a fejemet, a teljes összezavarodottság jeleit mutatva, ugyanakkor el is szégyellem magam, amiért harmadévem taposva még mindig tájékozatlannak számítok a varázsvilágban. De hát érhetnek, és valószínűleg életem végéig érni is fognak ilyen kellemetlenségek. Ő talán aranyvérű lehet.
- Egyszerűbb, ha átadom, mert idegenekre nem szoktattam még rá, hogy odarepüljön. Sok félreértés lehetne belőle. Szóval az úgy jó? - indulok meg, hogy összeszedjem az állatomat, aki engedelmesen a két tenyerembe száll. Aztán, ha Amélia beleegyezik, odalépek hozzá, és óvatosan átadom őt neki, hogy simogathassa, és esetleg útjára indítsa, amikor úgy érzi. - Pihenés, pihenés, pihenés. És egy kis olvasás, meg tanulás. Nem nagyon gondoltam bele. Sodródom az árral, mint mindig - nevetek kínosan.
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 285
Írta: 2021. február 4. 11:54 | Link

Benett
[és a repülő kaméleon]

Tény, hogy nem sorolnám a legnagyobb erőségeim közé mások érzelmeinek a leolvasását, avagy lefordítását magamban, egyáltalán a befogadással vannak bajaim - mindezt foghatom az antiszociális neveltetésemre - de egy pillantás az előttem állónak az arcáról a mozduló kezeire, és azt hiszem értem. A történet, ami éppen felmerült nem csodálom, ha még mindig hatással van Benettre és én pontosan itt döntök úgy, hogy nem feszegetem tovább a dolgot. Ő maga le is zárja a témát egy utolsó elejtett mondattal, amely hatására akaratlan bukkan fel lelki szemeim előtt a rellonos pimasz mosolya és hallom fülembe a maró gúnyt. Szavak helyett aprót bólintok beleegyezően. Az biztos, Benett, ebben abszolút egyet tudok érteni!
- Igaz, én még sosem neveztem el állatot… vagy úgy, bármit – biccentem oldalra az állam. Ha mondjuk lenne egy kutyám egészen biztosan film, avagy könyv karakter után kapná a nevét. Tekintetem az egyedi kisállatot követi, el is mosolyodok néhány apró mozdulatán.
- Persze, legyen, ahogy mondod – bólintok, hiszen nem értek hozzá, ilyenkor jobb a hozzáértőre hagyatkozni, mintsem makacsságom hátszelével fejjel futni a falba. Kék szemeim Benett mozdulatait figyelik, amint megfogja Kamcsit, igyekszem őket leutánozni, ahogy szárnyaira ügyelve, egészen óvatosan átveszem a kaméleont. Az első simításnál kitapintom a testén lévő apró redőket és domborulatokat. Szája egy vonallá simul, alig látszik meg lassan mozduló szemei alatt ülve. Teste vége jobban kunkorodik, ahogy lábaival belém kapaszkodik, amíg tartom. Az aranyhajból Pascalra emlékeztet, csak Kamcsinak jobb ezekkel a szépen ízelt szárnyakkal. – Nagyon elegáns vagy – mondom Kamcsinak egy apró mosolyt megengedve magamnak, közben igyekszem nem kizökkeni a beszélgetésemből, a hús vér emberrel ugyebár. Tekintetem nehezen veszem le róla, mutatóujjam külsejével cirógatom az álla alatt, majd a hátán, közben hallgatom Benett terveit a szünetre. – Nyugalmasnak hangzik, az pedig sosem rossz – mondom neki, majd mozdul szám széle a nevetése hallatán. – Én, úgy néz ki, hogy a karácsonyi koncertre segítek majd felkészülni az otthoni diákoknak – még mindig nem értem a mesterem, hogyan gondolta. Türelmes vagyok, csak sose oktattam még senkit. Az, és a tudálékosság nem ugyanaz.

Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), DÖK tag, Színjátszó vezető, Negyedikes diák


still alive
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 457
Írta: 2021. február 17. 18:30 | Link

Amélia

- Akkor ez azt jelenti, hogy soha semmilyen állatod nem volt még? - kérdezem kíváncsian, de nem vagyok meglepett, hiszen sem a belvárosi lakásunk, sem pedig az abban lakók létszáma nem igazán tette lehetővé számunkra, hogy állatfarm is legyen az otthonunkból. Néhány gyenge kísérlet után a szüleim sajnos hamar feladták, hogy megtűrjenek egy kedves kis négylábút magunk körül. Úgyhogy számomra is különleges élmény volt, hogy végre kaptam valakit, még ha nem is terveztem vele egyáltalán, hiszen magamtól eszembe nem jutott volna a kastélyban gazdává válni. Itt is vagyunk elegen, itt is szűkös a hely, és pláne elfoglalt vagyok. De úgy tűnik eddig, hogy jól megférünk egymás mellett. Az meg, hogy a tanulmányaimban nem a legjobbak között vagyok már, nem neki tudható be, és később bármikor felhozom az átlagomat, ha szorgalmas vagyok.
- Ha majd szeretnél, akkor biztosan el fogsz tudni nevezni egyet. Amúgy szoktam néha járni a Menhelyre, ott sok örökbe fogadásra váró cukiság van. Kipróbálhatod rajtuk a névadást, arcra mi illik hozzájuk a legjobban. Jó móka. Aztán még az is lehet, hogy a szívedhez nő valamelyik. Felnőttként biztosan lesz lehetőséged nevelni - jár el a szám, lassan ki is szárad, ha ennyit beszélek.
Mosolygok, ahogy Kamcsi először zavarba jön az idegen érintéstől, de aztán hamar megszokja a barátságos ujjakat. Amélia rendkívül kegyesen bánik vele, nincs oka félnie, főleg egy ilyen bók után. Óvó gazdiként a közelükben maradok.
- Ugye, milyen fura a bőre? De meg lehet szokni. Simogasd nyugodtan, a szárnyai körül vigyázz egyedül - tanácsolom. - Mármint zenében? Min játszol? - kelti fel az érdeklődésem. Még meg is hallgatnám, ha tudnám, hol van az a fura hely.
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 285
Írta: 2021. március 11. 18:50 | Link

Benett
[és a repülő kaméleon]

Nem sokszor gondolkodom el rajta, de egyre biztosabban érzem, hogy nem is lenne olyan rossz egy kisállat. Már olyan, amit képes vagyok gondozni és talán nem is varázslény, hiszen olyan hirtelen lettem a része ennek a világnak, talán egy kedvenc, mint egy kutya kicsit még komfortosabbá tenné nekem a változást. De nem igen kalandozok el, hiszen Benett kérdez. - Nem, még nem, de egyre több embert ismerek a kastélyban, akinek van. Lehet én is meg tudnék birkózni még egy kis felelősséggel - mosolyodok el háztársamra sandítva.
Figyelmesen hallgatom, kissé félre biccentett fejjel, mert nem mond butaságot a másik. Abszolút nem! És ettől kicsit fel is villanyozódom. - Sose jutott volna eszembe, de el kell ismernem, ez kreatív - bólogatok. - A végén lehet még onnan is vennék magamhoz valakit - gondolkodok el, hiszen ez rám vallana. A menhelyről elhozni egy állatot. - Mindenképpen elnézek majd arra - biztosítom róla Benettet, hogy tudja, megfogadom a tanácsát.
- Kicsit. Inkább csak szokatlan - válaszolom, majd úgy teszek, ahogy kér, és a kaméleon szárnyait megpróbálom inkább kerülni. Álla alatt cirógatom, miközben felmerül a legkedvesebb témám. - Igen, zenében. Zongorázok, és néha, ha úgy alakul, akkor énekelek - bár az iskolai kórus óta nem rajongok a nyilvános dalolászásért. Hagyjuk is, meg is tartom magamnak ezt az infót.

Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), DÖK tag, Színjátszó vezető, Negyedikes diák


still alive
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 457
Írta: 2021. március 31. 03:25 | Link

Amélia

- Majd meglátod. Vagy legrosszabb esetben a házvezetés fogja magát, és egy ünnep alkalmából meglep egy olyannal, aminek még örülnél is - mosolyodom el én is, majd vállat vonok. Igazából biztos vagyok benne, hogy kaptak egy fülest valahonnan, vagy ők maguk sejtették meg, esetleg egyéb mágikus úton fürkészték ki, hogy milyen háziállatnak örülnék, noha a kaméleon esetében álmomban sem gondoltam volna azt, hogy az enyémnek szárnyai is lesznek. De lettek, így alakult. Ilyen szempontból a sors rendezte ezt a kérdést, és szerintem elég sokat tanultam felelősségről, időbeosztásról. Meg hát elég jó visszajelzés, hogy sikeresen tudok róla gondoskodni, és egy fikarcnyit az úgynevezett menőségem is nőni tudott általa.
- Ugye? Örülök, hogy segíthettem az ötlettel. Sajnos nem reklámozzák eléggé a lehetőséget, gondolom a hirdetésre kevés galleon futja, így nem jut el a hírük mindenkihez. DÖK tagként lehet, hogy felvetem majd az örökbefogadás népszerűsítésének gondolatát, valami együttműködést biztosan ki tudnának találni. Még talán pontokat is hoznék a házunknak - élem bele magam egyre jobban az ötletembe, és büszke vagyok, hogy sikerül egy épkézláb tanácsot adnom Améliának. Hagyom, hogy kedvére simogassa Kamcsit, aki ahhoz képest nem marad teljesen nyugton a kezében, mert időről-időre mocorogni kezd, mintha el akarna mászni róla. Talán pozíciót váltana, mert úgy kényelmesebb, vagy szeretné megvakartatni a hasát, ki tudja. Most nem szólok közbe.
- Én is tanultam zongorázni. A kastélyban erősen kopik a tudásom - jegyzem meg kissé szomorúan. Nem mintha úgy gondolnám, hogy érdekelné őt, inkább csak hangosan gondolkodom.
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 285
Írta: 2021. április 5. 15:50 | Link

Benett
[és a repülő kaméleon]

Jajj, csak a meglepetések kerüljenek el! Bőven jutott számomra elég belőlük az évre és amúgy sem kedvemre valók, az ideiek ennek okát pedig teljes mértékben alá is támasszák. - Ha olyan felelősség kerül a kezemben, mint egy kisállat, azt azért jobb lenne előre tudni - bólintok mellé határozottan. Akkor már magam szeretném eldönteni a fajtáját és beszerezni előtte minden szükséges kelléket, hogy már komfortosan kerüljön hozzám. Meg persze, jó volna, ha anyukám tudna róla, sőt, ha már anya... semmiképp sem rontanék a helyzetünkön egy mágikus állatkával, akkor aztán biztos megszűnne a csend király köztünk. Csak éppen nem úgy, ahogyan én azt szeretném.
- Az igazán remek lenne! Szerintem támogatnák a DÖK-ösök - bólogatok, majd megállok és felsandítok Benettre. - Az Edictumba is lehozhatnék róla valamit most, hogy az újság is szóba került. Azért elég nívós az iskolalap, egyre több emberről hallom, hogy olvassa - magyarázom, csak utána veszem észre, hogy a kezemben a kishaver lelkesen mocorog. Remélem nem fogtam le a szárnyát! Lazítok még inkább a fogáson és hagyom, hadd tegye, amit szeretne.
- Oktató hiány miatt? - kérdezek rá. - Mert Domonkos és én is a kívánságok termébe szoktam járni. Elég népszerű a hely, így aztán nehéz olyan alkalmat kifogni, amikor szabad. Viszont megéri, mert nagyon szépen szól - szebben, mint az akváriumban a víztől zajos és tompa hangú hangszer. - Tanácsért, tanács: próbáld meg a termet - mosolyodom el, ahogy előre nyújtom lassan a karomat, hogy Kamcsi vissza kerülhessen a gazdájához, hacsak nem kap szárnyra.

Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), DÖK tag, Színjátszó vezető, Negyedikes diák


still alive
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 457
Írta: 2021. április 6. 18:01 | Link

Amélia

- Tényleg? Köszi, hogy így gondolod - válaszolom neki szerényen, elpirulva, de azért kihúzom magam kissé, amiért hallok némi támogató szót másoktól. Általában megszoktam, hogy hangosan ötletelek, és folyamatosan járatom az agyamat valamin, de sokszor megfeledkezem arról, hogy az ilyenkor kimondott gondolataimat mások is hallhatják, és arra végképp nem szoktam felkészülni, hogy reagáljanak is rá. Legalábbis nem pozitív értelemben.
- Ja igen, te cikket is írsz. Elég elfoglalt lehetsz akkor - állapítom meg, miután végignézek rajta szigorúan. - Szeretem olvasni, kivéve, ha épp rólam írnak valami olyat. Publikus az álneved? - próbálkozom megtudni a lehetetlent, ehhez egy hízelgő hangszínt is bevetek, de sok reményt nem fűzök hozzá. Mai napig emlékszem arra a borzasztó beszámolóra rólam a karácsonyi bál környékén, amitől bevéstem magam a köztudatba néhány ideig-óráig, aztán ahogy lenni szokott, elült a botrány, és az alattam jövő generáció jó eséllyel egyáltalán nem tudhatja rólam, hogy mik történtek korábban. Ehhez kapóra jött a visszavonulásom, de... Egy Edictum cikkíró biztosan képben van még. Ezért jó, ha nem haragítom őket magamra. De amilyen jelentéktelennek gondolom magam, nem sok vizet zavarok ahhoz, hogy bárki is rám nézzen. Már ha szerepelek egy talán létező nyilvántartásban náluk, ha számon tartják, ki-mikor-miért kerül említésre. Kamcsi tovább mocorog, azt hiszem, repülni akar. Jelzek Améliának, hogy engedje el, így komótosan visszarepül a vállamra.
- Domonkossal? Hmmm... - hümmögök jó hosszat. Ki a fene lehet? - Amúgy nem, egyszerűen nem volt rá időm, mert volt egy kis behozni valóm a varázsvilágban. Aztán nem tudom, mennyire látszik, de elkezdtem sportolni is valamennyit, mert azt fontosabbnak hittem. De most, hogy mondod, a Kívánságok terme jó ötlet hozzá elnézni. Majd megmutathatom, hogy mire emlékszem - vetem fel, feldobódva a gondolattól, hogy újra zenélhetek.
  
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 285
Írta: 2021. április 10. 07:21 | Link

Benett
[és a repülő kaméleon]

Nem ismerem a DÖK elnököt és a helyettest, de viszonylag sokakról - jó, magamhoz képest sokakról - tudom, hogy tagok. Egy ilyen ügyet pedig még ők is támogatnának. Rellonosok ide vagy oda. Így aztán őszintén bólinthatok és mosolyodhatok fel Benettre, mert igen, tényleg így gondolom. Komolyan akaratlan nevetem el magam, tekintetem téved a padra letett holmimra, mivel éppenséggel most is volna mit csinálnom. De ha egyszer végre alkalmam van kicsit közelebbről szemügyre venni egy ilyen különleges teremtményt - mármint nyilván Kamcsit és nem Benettet, ezt azért tisztázzuk, mert lehet egyértelmű, de ismerek olyat, akinél nem volna az. - Igen, elég elfoglalt szoktam lenni - dehát magamnak csinálom. A méregető pillantásától pislákolok, hogy mégis mi fog jönni ez után, de közben Kamcsira s lepillantok. - Nem szoktam pletykákat írni - szögezem le, ha erre kíváncsi. - A szerkesztőségbe sem viszem őket. Nem kedvelem az ilyesmit. Inkább foglalkozok akár a menhely témájával, interjúkkal, ilyesmi - magyarázom, hogy végül a kérdésére is választ adjak. - Miért ne volna? Birdie névvel írom a cikkeket.
Elengedem Kamcsit, figyelem a mozgását, majd visszarázódok a beszélgetésbe. - Igen vele, navinés, lehet ismered őt - húzom jobban össze magamon a felsőmet, közben hallgatom, ahogy mesél. - Persze, mindenképpen jó ötlet! Ha gondolod segíthetek is vele, ha akad úgy időnk - indokolt a többes szám, mert bár én tudom, hogy ritkán van szabadidőm, Benett is épp úgy hangzott, mint akinek bőven van mivel foglalkoznia az elkövetkezendő napokban, avagy hetekben. - Nekem most mennem kell - lépek a dolgaimhoz, amiket magamhoz veszek és csak utána fordulok háztársamhoz. - De igazán köszönöm, hogy bemutattál a kisállatodnak. Majd úgy is összefutunk még - intek neki, és kicsit kapkodva lépteimet megyek a dolgomra. Csak jó lenne, ha figyelnék, mert ebből lesznek az esések, ha így sietek.

Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék