37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék
Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Elizabeth Marmorel
INAKTÍV


Csak Lizi
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 67
Írta: 2012. november 4. 13:58 | Link
Azariel

Hónom alá csaptam az "Átváltozások" névre hallgató könyvemet még a Gólyalakban, ezzel a kötettel közeledek egy olyan helyre, ahol reményeim szerint tudok egy kicsit olvasni. Szeretem ezt a helyet, Bagolykőt, a tanév kezdete óta már sikerült megszoknom az itteni nyüzsgését, azonban szükségem van néhány perc egyedüllétre.

Lassan, csendesen lépkedek a belső udvarban. Még sosem jártam itt, elbűvöl a szökőkút varázsa és békéje. Kezdetlegesen elhatározom, hogyha később tehetem, mindenképp ellátogatok még ide - talán ez a hely lesz az én is bázisom, ahol időm nagy részét a későbbiekben eltöltöm.

Elégedett mosollyal arcomon foglalok helyet a szökőkút peremén, majd lábamat keresztbe rakva felcsapom Ovidius művét, majd továbbfolytatom az olvasást Pygmalion történeténél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Discere non est vitiosum, sed ignorare.
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 17. 23:00 | Link
Szendrődy Tanár úr

Levegő.... igen, erre van most szükségem, mert különben  megfulladok. Ez a sok ember... honnan jönnek, és mégis hogy férnek itt el?
A falhoz lapulok, nehogy bármi kár essen bennem, közben elborzadva figyelem a tömeget. A nagyterem az a hely, ahová én soha többé nem teszem be a lábam, bár igazán beláthatnám végre, hogy egy iskolában vagyok, emberek közt, de... egyszerre ennyi... mintha Prada leárazás lenne, komolyan, csak ott nem érezném ennyire elveszettnek magam, amit persze nem hagyok kiülni az arcomra.
Életemben nem voltam még ekkora tömeg közelében,hisz magántanuló voltam, ráadásul, ha valami csoda folytán mégis több emberbe botlottam, lefoglaltam magam azzal, hogy a ruhájukat elemeztem. Na de itt, ez a talár mindenkinek egyforma, leszámítva a rajta levő címert, és ez idegesít a legjobban. Nem csak a szabadságomtól, de az egyéniségemtől is megakarnak fosztani? Mégis milyen.... vadállatok teszik ezt.
- Rendben, quiétude - motyogom magam elé, és tényleg azon is vagyok, hogy lenyugodjak. Mihelyst kezdenek oszladozni, én nem törődve a takarodó fontosságával, meg a szabályok betartásával, az udvar felé veszem az irányt. Nem érdekel, hogy hideg van, nem érdekel, hogy öt perc múlva mehetek is vissza, ki kell szellőztetnem a fejem, és össze kell szednem magam. Mennyivel könnyebb helyzetben lennék, ha felvilágosítottak volna az itteni életről, de nem, Gregorynak még csak eszébe se jutott.
- Cheval- fortyogok is mellé,és már-már trappolok, ami nem szokásom. Valami kútnál kötök ki, ami jelenleg a legkevésbé érdekel, így fogom magam, és leülök a peremére.
Próbálom emészteni azt a rengeteg mindent, ami így a napokban történt velem, kezdve azzal, hogy idejöttem, azon túl, hogy a kávés gép is kifogott rajtam, mert bár muglik között éltem, abszolút nem kellett használnom, ráadásul még el is tévedtem, és most ez. A legszívesebben torkom szakadtából ordítanék, de ehelyett, a lábamra teszem a könyököm, és a tenyereim közé temetem az arcom. Nem fázok egyenlőre, sőt azt sem érzem, milyen idő van, most ahhoz túl ingerült vagyok. Mellesleg ezt a hülye talárt is letépném magamról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dorothy H. Middlehurst
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 3. 18:12 | Link
Ármin - olyan este 11 körül

Szép, holdfényes este. Ha az időjárási adottságokon múlna csak, hogy mikor indulok sétára, mostanában szinte biztos, hogy folyton kint lennék. De szerencsére nálam ez sok más összetevőn is múlott, mint például a hangulatomon, ami napok óta először, most volt ilyesmire megfelelő.
Hosszú fonatot készítettem a hajamból, felvettem egy fekete farmert és a szürke, jól kibélelt, igencsak meleg pulóveremet, aztán el is indultam.
Nehéz döntés volt, hogy merre menjek. Egy darabig szinte teljesen céltalanul bolyongtam a kastélyban, bár már a sétám elején biztos voltam benne, hogy valahol a szabadban fogok majd kikötni, ugyanis azért indultam neki, mert az ablakon kinézve elcsavarta a fejemet a felhőmentes éjszaka. Elég ritkán lehetett mostanában ilyet látni, szóval talán nem is csoda, hogy úgy megtetszett a látvány.
Addig bóklásztam ameddig ki nem tévelyedtem a fénylő lelkek udvarára. Ott sóhajtottam egy nagyot és úgy éreztem, hogy most itt lesz az ideje végre megállni és letelepedni egy kicsit, így a közeli padhoz léptem és lecsücsültem rá. Közben összébb húztam az egyébként rám elég bő pulcsit és összefontam magam előtt a karjaimat, ugyanis kezdtem rájönni, hogy kicsit túlságosan is lengén öltöztem a mostani időjáráshoz. A lábaimat keresztbe tettem, közben pedig, körbenézve meg kellett állapítanom, hogy gyakorlatilag senki nem volt itt kint az udvaron, rajtam kívül. Annyira ki volt halva a kastélynak ez a része most, hogy akár bárki szabadon meg is gyilkolhatott volna, észre sem vette volna senki. Na persze, azért ahhoz még nekem is lett volna egy-két szavam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Laurena Aquamarine
INAKTÍV


Levitás-mamiprefi ^^
offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 3203
Írta: 2012. december 6. 00:07 | Link
December 6.
Mikulás napja
Kaland Trixinek PART IV.  Angel


Nem volt egy nagyon nehéz feladvány ez! Főleg az utolsó szavak, nagyon árulkodóak voltak, remélhetőleg Trixi is rájött, hogy a Fénylő Lelkek udvarába kellett megérkeznie. Amint megérkezik, máris feltűnhet neki, hogy itt valami más, mint eddig volt. Lau pirosra színezte át a szökőkút színét, pont azért, hogy nagyon feltűnő legyen, a vizet pedig behintette kis csillámmal, hogy gyönyörűséges látvány legyen ez az egész, ha Trixi megérkezik, egyből vonzza oda a lány figyelmét.
Ha közelebb megy a szökőkúthoz, s mélyen belenéz, a szikrázó vízben ékszerek pompáznak, melyek pontosan megegyeznek Trixi stílusával. Ez nem véletlen, ez is egy kis meglepetés a lánynak, amit minden bizonnyal hamar kipecázik, s máris magáénak birtokolhatja őket. A kalandnak viszont itt még korán sincs vége, az ékszerekkel együtt újabb levél jelenik meg Trixinek címezve, s a következőket tartalmazza:



Valóban ez volt az utolsó előtti állomás, a következőben már Laurena várja a lányt, felfedi kilétét és átadja a további dolgokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
"Close your eyes, make a wish and blow out the candle-light ..."
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 30. 16:08 | Link
Rose
- dec 31. délelőtt.

Hogy egy percet sem képes egy helyben, a fenekén tölteni, édesanyjától örökölte, aki hatszor körbeugrálja apját, míg az a varázsvilág híreit olvasva sokszor teljesen elfeledkezik kötelezettségeiről, fontos, vagy kevésbé fontos dolgairól. Hangosan szidalmazza az árfolyamértékek lefolyását, a politikai élet döntéshozatalait, a minisztert, annak fiát, még Ivánt is előkapja néha, hogy miért nem tesz rendet országunk fővárosában. A nagyobbik Araczki olykor leül apjuk mellé, hogy hosszadalmas vitába bonyolódjon vele, és elmondja századjára is, ő Vácról semmit nem tehet az ellen, amit az okosok fent művelnek. Nimród morogva kéri ilyenkor az édesanya által elkészített tejeskávéját, és magában elmélázva folytatja beláthatatlan hosszúságú magyarázatát az egész világ számára. Ilyenkor például jó távol lenni a ház urától, és megbújni az évek során fellelt egyik-másik rejtekhelyen. Endre egész héten jár-kel a kastélyban, és annak környékén, mindent felkutat, megkeres, megtalál, egyszerűen mindenhol ott van, csak ahol éppen lennie kellene, na ott nincs. Bőrdzsekijét magára kapva, napszemüvegben indul, hogy ismét friss levegőt szívjon. A talárját, mint egyébként kötelező ruhadarabot, rég nem tart magánál, még Angliában szokott le erről az öltözékeltakaró, sivár lepelről, amit akkor is csak akkor és úgy vett fel, ha maga az igazgatóság parancsolt rá. Hiába, az öltözködésére mindig szeretett odafigyelni. Első gondolata, hogy a csárdába, vagy a közeli pubba látogat el, hogy igyon egy jól elkészített, finom forralt bort, de útközben letér az odavezető ösvényről, mert egy sokkal érdekesebb látnivaló gondolata csillapítja kíváncsiságát. A navine folyosója környékén beszélték a festménylakók, hogy ha egyszer kiszabadulhatnának kereteik fogságából, akkor egy bizonyos bölcselő udvart látogatnának meg, amiről olyan sokan csevegnek mostanság. Endre ugyan csak fél füllel hallotta ezt a beszélgetést, de nem feledte el, és ami képes eltántorítani a forralt bor útjáról, az bizony megér egy misét. Bakancsa hangosan becézi a hótakarót a negyedéves talpa alatt, és bár hideg van, legalább a magasban leselkedő Nap sugárzó fénye nem égeti ki a fiú szürke szemeit. Nem biztos a számára ideális, az udvarhoz vezető irányban, de mintha úgy hallotta volna, hogy egy tiszta vizű, fénylő kutat kell keresnie, az pedig csak erre lehet, hiszen... hiszen ha nem erre van, akkor...
- Csak keringek itt összevissza - fejezi be gondolatait a szokott hangnemnél sokkal hangosabban, és meleg levegőt kiengedve száján megáll, és szemüvegét orra hegyére tolva tekint fel az égre. - Az egyik oldalamon egy hatalmas kastély éktelenkedik, a másikon egy bazi nagy erdő, felettem a kék ég, én meg idelent fogok megfagyni. Azok a piszok festmények ezer, hogy csak kitalálták azt a kutat!
Hangosan mérgelődik, de közben folytatja útját, mert félő, hogy beigazolódik a fagyás képzete.
- Azért nem volna rossz az újévet megélni - mondja magának, és Istennek is részben, hogyha a kút nem is létezik, őt azért ne hagyja meghalni. - Nem hiszem el, hogy az a sok öreg nő a semmiről beszélgettek a poros vásznuk alatt! Én meg még hiszek is nekik! Ez komolyan mondom..., ilyen nincs a világon sem!
Belejön a morgásba, és ha ezt a jelenetet most egy családtag látná, azt mondaná, hogy igen, bár az aktivitását édesanyjától örökölte, jutott belőle Nimródból is, aki seperc alatt felbőszül bármily apróságon is. Endre ugyan türelmesebb ember, mint az öreg, kiéli magát a hóban, egyedül, a világ mögött, egy nem létező kút keresése közben.
- Bölcsnek hiszed magad, mi?! - kiáltja a tiszta vizű kútnak, hátha az fogja magát, és kegyeskedik a negyedéves fiú elé jönni. - Bölcsen elbújtál, annyi szent. Biztos szereted a magányt, mert hogy nem sokan találhatnak rád, a fejem teszem erre! Bezzeg én ráérek egy tárgyat keresgélni, mint valami mugli filmszínész, aki ereklyék után futkos két órán keresztül... nem vagyok normális.
Morog, és morog, de közben rúgja a havat maga előtt és zsebre tett kezekkel halad remélhetőleg a megfelelő irányba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikola Višnjić
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 259
Írta: 2013. január 20. 15:44 | Link
Hiába vagyok már egy ideje a kastély falai közt, néha elfog az érzés, hogy időként egy-egy helyiség, folyosó, sőt egész szárny képes, és fogja magát, és elköltözik máshová, és amit eddig megtaláltam, most hiába keresem. Persze az is lehet, hogy ez csak egy jó kifogás arra, hogy tökéletesen bénán tájékozódom. De mégis melyiknek nagyobb a valószínűsége? Naná, hogy annak, hogy a kastély szórakozik velem! Csak velem.
És most ismét, fogalmam sincs hol vagyok, órára tartok, de már a végén azt se tudom, melyikre indultam el. Persze a jóslástan tankönyvem megsúgná, ha betekintenék táskámba, de az túl egyszerű lenne. És ki tudja, talán még a könyveim is gyorsan kicserélődtek a móka kedvéért. Nem, nem vagyok paranoiás, de esküszöm csinált ilyet már az egyik. Azt hiszem Átváltoztatástan volt ráírva kezdetben. Nincs is ilyen órám!
Egy újabb bal kanyar, és egy folyosón találom magam, melyről csupán egy boltíves ajtó nyílik. Ha már itt vagyok, mindenképp megnézem, hátha tanterem, de ahogy közelebb érek, érzem, hogy hidegebb levegő süvít be a küszöb felett. Megtorpanok, és kikapom pulóverem táskámból, és magamra rángatom. Először fordítva, de még mielőtt az ujjaiba is bebújnék, elforgatom nyakamon. Remélhetőleg elég lesz, talán nincs olyan nagy hideg ma.
Kezem a kilincsen, és már lököm is ki az ajtót, és szinte repülök utána, mert kicsit nehezen nyílik először, aztán meg nagyon.
Először azt hiszem, hogy a kastély egy romos részére érkeztem, de nem, csupán hiányzik a tető. Az oszlopok mentén egy kert látványa tárul elém, közepén egy szökőkúttal, rajta egy ismerős arccal. Valami híres mágus szobra lehet, az biztos, de a neve az életben nem fog eszembe jutni. Történelem könyv sincs nálam, csak jóslástan, ami lehet, hogy átváltoztatástan. Szóval rögtön le is mondok róla, hogy megfejtsem a rejtvényt, inkább beljebb lépkedek, hogy felfedezzem az újabb, sose látott részét a tanodának.
- Sosem tévedhetsz el, ha barátaidra támaszkodsz a bajban - szólal meg a szobor.
- Hát kösz, de nincs itt egyik se - mondom neki. Erre valamiért nem válaszol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily K. Crusader
INAKTÍV


~Világutazó
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 109
Írta: 2013. február 17. 14:19 | Link
Aileen

Mindig is azt hittem, szeretem a személytelen helyeket. Pályaudvarok, repterek ahol sok ezer ember fordul meg nap mint nap, de mind ismeretlenek. El lehet bújni köztük, nem kérdez senki semmit, nem kell válaszokat adni, és talán pont ezért szerettem ott tölteni az időm. Amikor az átszállás miatt több órát vagy akár egy egész éjszakát töltöttünk a váróban a legmulatságosabb dolog volt 6 éves korom óta. A kastély ódon falai valami miatt ugyan ezt idézték bennem, de így pár nap elteltével már egészen nyomasztó volt ez az érzés. A tudat, hogy nincs olyan ember, akihez odaszaladhatsz ha problémád van egy ideig izgalmas, de huzamosabb idő után már kétségbeejtő.
Talán ezért menekültem minden áron a kastélyból, amikor megláttam, hogy kint süt a nap. Lehet, csak áltatom magam azzal az érzéssel, hogy a szabadban jobb lesz, de legalább az a pár perc, amíg kiérek reménykedéssel, nem pedig a honvágy miatti hisztériázásommal telik. Gyűlölök hisztizni, a legrosszabb dolog, amit egy lány csinálhat, és talán pont emiatt nem vagyok mostanában önmagammal sem jóban, mert minden gondolatomat lekötötte a "haza akarok menni", "normális életet akarok élni" és hasonló tartalmú naplóbejegyzések írása.
Viszont most a napsugarak tényleg némi reménnyel kecsegtettek, úgyhogy gyorsan felhúztam a drapp bakancsom, és egy szál pulcsiban és farmerben elindultam a szobából. Pár lépés után viszont kicsit visszarettentem, mert jóval hidegebb volt a folyosón, mint vártam, úgyhogy visszaszaladtam a sálamért, és így egy fokkal felkészültebben vágtam neki a kastélynak. Boldog mosollyal léptem ki a napon, várva, hogy a D vitamin átjárja az arcbőrömet, de ehelyett csak csípős szél és fogvacogtató hideg jutott. Nem csoda...én vagyok a hülye. Mit vártam februárban? Hogy a napsütéshez majd 20 fok és csodás szellő párosul? Ugyan, tényleg gondolkozhattam volna kicsit előre, de sebaj, legalább hasznát veszem annak, hogy az elmúlt két napban alaposan áttanulmányoztam a kastély térképét, és a Fénylő Lelkek Udvarát mintha pont ilyen helyzetekre tervezték volna. Úgyhogy a FLU felé vettem az irányt, és amint megtaláltam a szökőkutat, abban a boldog tudatban ültem le a kávájára, hogy legalább egy dolog van ebben a varázslatos izébizében ami hasznos.

Aileen Aurora
~február 17. (délelőtt)
outfit
Utoljára módosította:Emily K. Crusader, 2013. február 23. 15:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Look like a girl, act like a lady, think like a man and work like a boss!

Zoé♥
Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. március 8. 20:41 | Link
Javasbácsi

* A pici hercegnő úgy határozott, hogy ma neki az udvaron kell játszania. Az anyukája mostanában nem nagyon ér rá, hogy elvigye a játszótérre meg sajnos sokáig rossz idő is volt. Ma viszont szikrázó napsütés lengi be az egész területet, felhőnek meg télnek nyoma sincsen. Igazi játszós idő ez, így felpakolja az összes olyan játékát, amire szüksége lehet, s vidáman elindul az udvarra. Van nála színes kréta, pöttyös labda, egy szőke hajú baba meg egy játék unikornis. Vidáman szökdécselve halad le a számtalan mennyiségű lépcsőn, határozottan szeli a kanyarokat, és mindösszesen kétszer gurult el a labdája, úgyhogy kifejezetten ügyesnek mondható ma. Kitárja az iskola hatalmas bejárati ajtaját, rögtön a szökőkúthoz siet és lepakolja mellé a cókmókját. Most leginkább a rajzoláshoz van kedve, ezért előkapja a kabátzsebéből a színes krétákat, leguggol és átadja magát az alkotás élvezetének. Tudja, hogy a szép kabátjában nem szabad leülnie, meg azt is, hogy beteg lesz attól, ha a hideg kőre leteszi a popsiját. Először kékkel rajzol egy házikót, majd feketével jó nagy kunkort fest a kéményhez. Hideg van, fűtenie kell az ott lakó családnak, akik most kinn vannak a kertben. Ott áll egy nagy fa, meg sok virág. A gyerekek labdáznak, a felnőttek meg állnak és nézik őket. Nem messze tőlük egy sárkány figyeli a családot, de nem bántja őket, aranyos kis jószág.  Az égen egy narancssárga napocska mosolyog a kedves képen. Miután ezzel végzet megunta az alkotást úgy dönt, hogy inkább Sawával, a babájával, meg Lekkivel az unikornissal folytatja inkább a játékot.  Ráül a labdájára a szökőkút mellett, s annak peremén kezdi el mozgatni a figurákat. Sawa, a hercegnő éppen egy erdőben sétál, és énekelget.* - Imádom az eccavút, imádom az eccavút! * Dalolja a kislány a baba helyett, majd arra vágtat Lekki is, a patadobogást a szájával próbálja imitálni.* - Jaaj, itt egy egyszarvúúú! * Kiáltja lelkesen a kislány. Óvatosan a patás irányában mozgatja hercegnőjét, miközben a lovacska távolodni próbál a királylány elől.* - Nyihaha, nyihaha!* "Mondja" kétségbeesett hangon a pici lány.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Győri Barbara
INAKTÍV


Mother of Dragons
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 631
Írta: 2013. március 15. 13:41 | Link
Czettner L. Zora.

Kislány koromban alig vártam, hogy egyszer láthassam, bejárhassam a kastélyt. Minden zugra kíváncsi voltam, emlékszem álmomban mennyiszer jutottam el a tornyokba, bagollyal üzentem a faluba a szüleimnek, és a többi.
Most azonban, hogy lehetőségem nyílt felfedező utakra menni, valahogy elmúlt minden kíváncsiság. Az első hetekben megnéztem pár helyet, és kifújt. Szerintem rossz házba is kerültem. Az a sötétség és pincedolog...köszönöm de inkább kihagyom. Sokkalta kellemesebb a falubeli házam, főleg amikor meglátogatnak Ákosék is.
Apropó Ákos. Ígérte, hogy visszajönnek, és letelepszenek a lányokkal, de sehol semmi hír erről. Gyakran beugranak, olyankor beszélgetünk és megiszunk egy kávét, aztán van, hogy csak leadja pár órára a lányokat amíg teszem-veszem-magam kisasszonnyal romantikáznak. Néha elég idegesítő tud lenni...
Visszatérve a kastélyra, hát sikeresen átslisszoltam másodikba egy vizsga megírásával. István cseppet sem könnyű repüléstan vizsgát adott. Leginkább azért volt nehéz, mivel az utóbbi évek során nem kísértem olyan nagyon figyelemmel az eseményeket. Furcsán hangzik egy kviddicses családból származó lánytól, mentségemre szóljon, hogy a karrierem egészen eddig teljese elterelte a figyelmem és ezzel egyben az életem.
Mivel elegem volt a bogolyfalvi utcákból, de szerettem volna a közelben maradni, felsétáltam az iskolához, hátha jó társaságot fogok ki, vagy egyszerűen egy olyan helyre tévedek, ami megfog, és egy ideig ott is tart.
Királykék nadrágban, és fekete, tavasziasabb kabátban sétálgattam a réten. Valahogy így keveredtem arra az udvarfélére, ahol egyből feltűnt a szökőkút. Mosolyra húzódott a szám, pontosan ilyenre vágytam. A fal melletti padra ültem, és gyorsan össze is húztam a nyakamon a sálat. A hirtelen feltámadó szél ellen kellett, ugyanis ki nem állhatom, ha megfázok.
Utoljára módosította:Győri Barbara, 2013. március 15. 13:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
♥
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. március 26. 17:08 | Link
Emma

Reggel, mikor kinéztem az ablakon, nem akartam hinni a szememnek. Szakad a hó, de már március van. A tavasz se a kedvencem, de már elég a hóból. Köszönjük, hogy volt, de most már igazán nyugdíjba mehetne. Még az a szerencse, hogy van melegebb cuccom, amiben felöltözhetek.
A táskámból előkeresem a fényképes albumot, amiben a régebbi képeim vannak a csapattal, meccsekről meg ilyenek. Jó lesz feleleveníteni az emlékeket, de mivel nem akarom, hogy a többiek cikizzenek a nem mozgó képek miatt, így inkább kimegyek az udvarra. Még akkor is, ha szakad a hó, biztonságban tudom nézni.
A kabátomba rejtve az albumot, elindultam lefelé a lépcsőn, és ki a Levita toronyból. Lassan sétálgatok erre-arra, ameddig ki nem találok az udvarra. Érdekes volt a szökőkúttal a közepén, meg azzal a szoborral a közepén. Ha nem szakadna ennyire a hó, akkor jobban szemügyre venném… de mindegy. Közelebb sétálok a szökőkúthoz, és alaposan megnézem. Tetszik, ez is olyan hely lesz majd, ahova sűrű fogok kijárni. Csak most ebben a hóviharban alig látok valamit. Egy padot pillantok meg, mikor körbenézek, és azonnal le is támadom. Kényelmesen elhelyezkedek rajta, előveszem az albumot, és nézegetni kezdem a képeket, amik 2005-től kezdődnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Leonard Harris
INAKTÍV


tartalmas titulus helye
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1629
Írta: 2013. április 1. 23:01 | Link
Keith Y.
.kellemes, tavaszi, hűs este.

 Egyszer volt, hol nem volt, vége is volt. A nappalnak. De még mindig nem volt kedvem bemenni. A nap nagy részét a faluban töltöttem, ha már ilyen idióta időjárás uralkodott mindenhol, miért ne használjam ki. Az iskola felé battyogtam vissza, miközben kiropogtattam a nyakam és körbetekintettem. Még nem volt késő, de már sötétedett. Tökéletes időpont, úgy mindenre. Sétálni, merengeni vagy csak leülni valahová. De hová? A kinti helyek nem annyira jó döntések, még a túlbuzgó prefik rajtam éleznék a nyelvüket, hatalmukat, ha nyílt terepen, majdhogynem tálcán kínálom neki magamat. Hogyne, Leo vagyok én, nem bolond.
Így, amint tehettem éles kanyarral levágtam a kastély felé vezető utat. Kedvtelen képpel rúgtam bele egy kavicsba, amely nem olyan messze ért földet, halk puffanással. Amint odaértem, ismét belerúgtam, de úgy, mintha ez a szerencsétlen kavics tehetne arról, hogy vergődöm és nem tudok mit kezdeni magammal. Ahogy focizgattam a kövecskével, úgy értem közelebb a fénylő lelkek udvarához, melyre tekintve vállrándítással reagálta. Hagyva a "labdámat", besétáltam, körbetekintve nyújtóztam egy sort, agyaltam ki, mégis mi a fészkes fenét csináljak itt. Beljebb haladva vágtam zsebre kezeimet, miközben kiszúrtam az ismerős szökőkutat, amivel már nem elsőre akadtam össze. Már nem tudom kinek a társaságát élveztem itt, de lábat azt tuti mostam benne, ennyi rémlik. Régi emlékek, nem sokat engedek át a szűrön, már nem. Inkább csak sóhajtottam, leültem a szökőkút peremére és lábamat kinyújtva tekintettem előre. Sehol senki, de még a hangjuk sem ér el ide. Pálcámat elővéve forgattam ujjam közt, unaloműzés céljából. Fejemet hátradöntve tekintettem felfelé, külső szemlélőnek talán úgy tűnhettem, mint aki épp a szökőkútba akar beleesni, holott én csak így pihentem. A fura dolgaimat még mindig nem vakartam le. Nem is akarom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
müty müty
ex-prefektus | ex-hajtó | David védelmezettje | Rambo | Kérdezős
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. április 5. 21:55 | Link
Lyra
10 óra után Shocked

Hajajjaj... Már negyed 11 van, de nem jön álom a szememre. Hogy lehet ez?! Pedig ilyenkor már javában alszok, most meg... Nem is értem magamat. Talán nem kellett volna délután lefeküdni aludni. Ugyanis mint a négy éves, én ma délután aludtam. Azért az ujjamat nem vettem be a számba, de aludtam. Tök fura, mert már 13 vagyok, pár hét múlva pedig 14. Oké, ma tényleg nehéz napom volt, mert csupa olyan óra volt, amit nem szeretek. Kivéve a Gemmológiát. Abból beadtam egy pályázatot és tanársegéd lettem. Nagyon szuper a tárgy! És Kőszegi professzor is nagyon-nagyon kedves. Már azt várom nagyon, hogy én is tartsak egy órát. De ha továbbra is gondolkodom, nem fogok elaludni. Talán a birkaszámolás jó lesz... Akkor kezdjük is: Egy bari, két bari, három bari, négy bari, öt bari, hat bari, hét bari, nyolc bari, kilenc bari, tíz bari, tizenegy bari... Bah, ez sosem jött be! Inkább.. kerülök egyet. Bár a múltkori incidens óta nem nagyon kéne nekem járkálnom, a rellonos prefik nehogy elkapjanak, így is a bögyükben vagyok. De nem fogok én találkozni senkivel, majd lassan és halkan megyek. Ügyes vagyok én.
Kikászálódok a pihe-puha meleg ágyikómból és felveszem a köntösöm. Belebújok a mamuszomba és elindulok az ajtóhoz. Nagyon halkan kinyitom, aztán ki is slisszanok. Lassú, csöndes léptekkel haladok a folyosókon, nem akarok bajt hozni a fejemre, otthon így is elég mérgesek rám. De ha jól tudom Janey sem volt egy angyal, szóval nem tudom mi baja van. Bah, szülők... ilyenkor olyan szigorúak. Szerencsére a folyosókon egy árva lélekkel sem akadok össze, a festmények pedig már alszanak. Szerencsés vagyok. Ekkor meg is érkezek a fénylő lelkek udvarába. Szeretem ezt a helyet, olyan csendes és barátságos. Leülök a szökőkút szélére és csak nézem a vizet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2013. április 21. 13:23 | Link
Sharlotte

Csodálatos idő van és azt hiszem, hogy már régen sétálgattam csak úgy, gondtalanul a birtokon. Most szerencsére éppen nincs órám és edzenem sem kell, úgyhogy egy kiadós ebéd után érkezem a Fénylő Lelkek Udvarához. Mindig is szerettem ezt a helyet, kellemes nyugodtsággal tölt el. Az idő is gyönyörű szép, úgyhogy nincs is jobb, mint sétálni egyet a birtokon. Egész nagy kört tettem, de végül ide érkeztem, hiszen tényleg szeretem ezt a helyet. Mostanában nem nagyon élek társasági életet, élvezem, hogy bizony Mestertanonc lettem. Habár kicsit fárasztóak az órák, sok tanulnivalóm akad, azért baromira élvezem, hogy immár "nagy" vagyok. A vizsgáim is egész jól sikerültek, a szüleim is büszkék voltak rám. Hiszen - igaz, hogy tanulok tovább, de - elvégeztem egy alapfokú iskolát és nem is akár milyet, hiszen azért a Bagolykőnek elég nagy hírneve is van. Jó, persze nem egy Roxfort, de nem marad le tőle nagyon sokkal. Szeretem ezt a sulit, mindig is szerettem, és örülök, hogy itt tanulhatok első éves koromtól fogva. Zsebretett kézzel sétálok az udvar felé, ahova gyönyörű szépen besüt a napfény és megcsillan a kúton, ami az udvar közepén van. Egy egyszerű fekete farmer van rajtam, egy zöld ing, alatta egy fekete pólóval és egy sima sportcipő. Szeretem a lazaságot, szeretem kényelmesen érezni magam. A szememre egy napszemüveget is biggyesztettem, kezemen pedig ott van a bőrkarkötőm, amit még anno Mercédesztől kaptam. Eszembe jut a lány csinos arca, és elgondolkozom, hogy vajon mi lehet vele és hol lehet? Azért kicsit hiányzik, hogy nem látom, de hát... Sajnos ezt hozta a sors. A lányon gondolkodva leülök az egyik padra úgy, hogy a támlájára ülök, a lábam pedig az ülő részen van. A térdemre hajolva támaszkodom és lazán ücsörögve élvezem a napsütést és nézem a kutat, ahogy halkan csobog bele a víz.

http://www.polyvore.com/cgi/set?id=79641993
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eridonos Végzős Terelő
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2013. április 21. 13:52 | Link
Sharlotte


Élvezem a napsütést, lazán kicsit a nap felé fordítva az arcomat. Tudom, hogy ilyenkor vigyázni kellene a nappal, hiszen könnyen leéghet az ember és meg is fázhat, hogyha nem figyel de úgy vélem, hogy itt az udvaron nem fúj annyira aszél és egész szépen idesüt a nap, nem is kell attól tartani, hogy megfázik az ember. A leégéstől már annál inkább, de szerencsére a fák lombjai kicsit szűrik a napsugarakat, úgyhogy azt hiszem elég sokáig kellene itt ücsörögni, hogy meg is látszódjon. Na meg persze nekem szerencsém van, hiszen az ingemet csak feltűrtem, ahogy beborítja az egész hátamat, max. a nyakam van kint. A fejemet a nap sugarai felé tartom, ezért nem is nagyon figyelek fel arra, hogy valaki közeledik. Csak a cipőkopogásra leszek figyelmes, hiszen annyira nem kapcsolom ki az érzékeimet, hogy ne halljak semmit. Hamarosan a kopogáshoz hang is társul, így kinyitom a szememet és egy gyönyörű, szőke hölgyeményt pillantok meg közeledni felém, majd helyet is foglal a padon. Végignézek rajta és egy apró mosoly jelenik meg az ajkamon, hiszen felismerem őt.
- Szia Sharlotte! - köszöntöm a leányzót és szélesebben elmosolyodom, hiszen ismerőssel van dolgom. Ő is kviddicsezik, így lehet, hogy ő nem nagyon emlékszik rám, én viszont tudom, hogy Navine-es és talán harmadikos? De lehet, hogy csak másodikos. De végül is ez nem is nagyon számít. A kérdésére lazán hátradőlök és megvonom a vállam.
- Van egy kis szabad időm és élvezni akarom a napsütést. Örülök, hogy már ilyen jó idő van. Imádom a természetet és a friss levegőt. Hát te? Te is sétálgatsz egy kicsit? Vagy találkozód van valakivel? - fordulok a leányzó felé és amíg válaszol, addig kicsit végigmérem. Egészen csinos.
Utoljára módosította:Caius Randy Woodrow, 2013. április 21. 13:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eridonos Végzős Terelő
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2013. április 21. 14:29 | Link
Sharlotte


Kényelmesen ücsörögve a padon élvezem a napsütést, ahogy a nap meleg sugarai bizsergetik az arcom. Nem sokáig hunyom le a szememet,hiszen hamarosan társaságom akad egy csinos Navine-s személyében, akit a kviddics pályáról ismerek. Habár nem sokat beszélgettünk még és nem is sokat tudok a lányról - tán csak a nevét és a házát - mégis örömmel tölt el, hogy egy "ismerőssel" hoz össze a sors és nem egy vad idegennel. Habár szeretek ismerkedni, mégis jobb szeretem az olyan embereket, akivel már beszéltem legalább néhány szót. Elég sokan vagyunk itt az iskolában, bőven akad még olyan ember, akit nem ismerem. Habár szerencsére a kviddicses játékomnak köszönhetően engem többen ismernek, mint ahány embert én ismerem és ez bizony büszkeséggel tölt el. Bizonyára a lány is így van ezzel. A kérdésemre a leányzó egyszerűen válaszol: ő is sétálgat a kellemes napsütésben. Egy mosollyal nyugtázom a dolgot és a lány szemébe nézek, kicsit oldalra döntött fejjel.
- Na igen, hosszú volt a tél. - borzongok meg, ahogy a hideg, havas télre gondolok.
- Durva, hogy nem régen olvadt el a hó és máris olyan, mintha nyár lenne. - gondolkozom el és igazából nem is a lánynak mondom a dolgot, csak úgy magamban elgondolkodom és hangosan mondom ki a szavakat. Majd megcsóválom a fejemet és ismét Sharlotte-ra pillantok és megvonom a vállam. Hátratámaszkodok a padon és az arcomat ismét a nap felé fordítom. A kérdésre elvigyorodom.
- Király! -mondom a napfénybe, de hogy ne legyek pofátlan a leányzó felé fordulok.
- Elég jó, habár kicsit többet kell tanulni, de élvezem. Van külön tornyunk, és kaptam egy külön szobát is. - vigyorodom el és lazán megvonom a vállam.
- Most már én is a "nagyok" közé tartozom. - vigyorgok.
-Te mikor végzel? Hanyadikos vagy? Kettő, három? - kérdezek rá konkréten, hiszen az én memóriám sem lehet tökéletes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eridonos Végzős Terelő
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2013. április 21. 14:54 | Link
Sharlotte

A kellemes időt eléggé kitárgyaltuk, így valami izgalmasabb téma kerül szóba a Mestertanoncság. Elmesélem a leányzónak, hogy én baromira élvezem a dolgot, habár igaz, hogy kicsit nehezebbek az órák és a tananyag, mint amik eddig voltak. De hát az hiszem, hogy ez nem is annyira meglepő, hiszen ez már Mesterképzés, jó hogy itt többet kérnek számon és nehezebben, mint az alap fokú képzésnél. De azt hiszem, hogy meg fogok tudni birkózni vele, hiszen a vizsgáimat igen szép teljesítménnyel tettem le, talán csak az SVK az, amit rejtegetnek kell, de az nem is annyira izgatott és nem is készültem rá annyira, hogy abból tényleg kiváló eredményt érhessek el. Az igazat megvallva tényleg elég furák lettek a vizsgáim, de büszke vagyok magamra, hiszen egyszer sem buktam és van, aki még eddig sem jutott el.
- Oh, akkor ezek szerint kétszer buktál? Az nem gáz ám, egy csomóan buknak. Volt olyan ismerősöm, aki előbb kezdte a sulit, mint én és még mindig a másodikat csinálja. Illetve csinálta, mert abbahagyta az iskolát és elment valami művészeti suliba. - vonom meg a vállamat és eszembe jut Mercédesz, hiszen ő volt az, aki nem volt valami frankó a mágiából, és inkább a táncba fojtotta a tehetségét. Szóval bátorítóan mosolygok a leányzóra és érzékeltetem vele, hogy itt nem gáz, hogyha valaki megbukik, hiszen nem sok ember van, aki egyből,bukás nélkül végzi el az 5 évet. Én mondjuk pont olyan vagyok, de hát ez kit izgat?
- Aha, lehet. 93-as születésű vagyok, most júniusban leszek 20. Várjál? - mondom, majd kezdek számolgatni és végül elnevetem magam.
- Igen, annyi. - vigyorgok és egy kicsit talán el is pirulok, hiszen elég ciki, hogyha az ember nem tudja, hogy hány éves.
- És amúgy tudod, hogy mit akarsz majd magaddal kezdeni? Te is maradsz MT-nek, vagy esetleg máshol folytatod a tanulmányaidat? Én sem akartam itt maradni, csak aztán megtetszett a kviddics tehetségkutató program és végül maradtam. Aztán remélem, hogy lesz is belőle valami... - vonom meg reménykedő tekintettel a vállamat és kicsit meg is csóválom a fejemet. Elég ciki lenne, hogyha elvesztegetnék itt 3-4 évet még pluszba és nem sikerülne semelyik csapatba sem bekerülnöm.
- Tényleg, milyen poszton is játszol? - teszek fel egy kérdést, ami lehet, hogy fura lehet, de igazából a pályán nem nagyon szoktam beazonosítgatni az emberkéket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eridonos Végzős Terelő
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2013. április 21. 15:25 | Link
Sharlotte

- Ne is hagyd abba. Nem éri meg. És tényleg iszonyatosan jó dolgokat lehet tanulni és azért hogyha kicsit is odafigyelsz az órákon, akkor azért át lehet csusszan a vizsgákon. Én az a jó, hogy egy csomó érdekes tárgy közül lehet választani. Én mindig is imádtam fényképzeni és mikor elindult a fotós óra, hát egyből felvettem. És örülök neki, mert nagyon élvezem! - lelkendezek egy kicsit, hogy bátorítsam is egy kicsit a lányt. Látom, hogy nincs elkenődve, amin nem is csodálkozom, hiszen tényleg elég sokan halasztanak, vagy buknak és itt ez nem ciki, senki nem dörgöli a másik orra alá, hogy "én még egyszer sem buktam, te mennyire béna vagy". Úgyhogy ha nem is emelt fővel, de azért elég normálisan és bátran lehet viselni azt ,hogyha valaki évet ismétel.
- Loise, az egyik hajtónk mondta - tök jóban vagyunk és sajnálta volna, ah elmegyek - hogy bukjak meg, csak hogy még egy évet maradjak. - nevetem el magam és csóválom meg a fejemet.
- Persze nem buktam meg, inkább itt maradtam Mestertanoncnak. Büszke is volt rám és örült nekem. - mosolyodom el lágyan és eszembe jut, hogy régen beszélgettem már a szöszivel.
- De tudod, hogy milyen szakok vannak, nem? - kérdezem meg Sharlotte-tól a dolgok és komolyan pillogok rá. Azért azt nem árt tudni, hogy milyen szakok vannak, hiszen hogyha abszolút nincs olyan, ami érdekelné a leányzót, akkor felesleges itt maradnia.
- Én még a régészet felé is tekintgettem, habár soha nem voltam jó Mágiatörténetben. - nevetem el magam és vonom meg a vállamat. Hiszen annak az egyik fő alapja a történelem, amit valahogy soha nem szerettem.
- Azt hiszem, hogy a pocsék memóriám a gond, mert abszolút nem tudok évszámokat megjegyezni. Szívás. - fintorgok, majd elvigyorodom.
- Őrző? Az király. A Főnixekkel? Ja, igen, elég frankón megvan a csapat. bár most kicsit lanyhultunk, mert a vizsgaidőszakban nem voltak edzéseink, de azt hiszem, hogy Lenna be fog erősíteni és hamarosan elkezdünk edzeni a következő idényre. De igen, azt hiszem, hogy tényleg frankón megvagyunk, hiszen elég sokan már 2-3 idényt is lejátszottunk együtt. Már eléggé összeszoktunk. - válaszolom mosolyogva a leányzónak.



Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eridonos Végzős Terelő
Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. május 18. 02:31 | Link
Vani


* Micsoda csuda klassz  dolgok történtek vele mostanában! Megjött Keith, aki valami nagyon mókás fiú, meg persze, ami legjobb, itt van LETTIIIIIIIIIIIIII! Annyira vicces volt, amikor éppen játszottak Kami bácsival és akkor kopogtak, az ajtó kinyílt és ott állt Letti! Egyből el tudta dönteni, hogy nem Vivien az, pedig sokan nem tudják megkülönböztetni őket. Ő bizony nem mondja el a titkot, hogy mi alapján lehet.  Először azt hitte, hogy csak látogatóba érkezik, viszont kiderült, hogy itt maraaad! Nagyon furcsa, hogy nem unikornisos lesz, hanem szfinxes. Riri unikornisos akar lenni, mert akkor az anyukája csomó unikornisos titkot elárulna neki, amitől ő lenne ott a legokosabb gyerek. Az iskolában is egész jól teljesít, már tud szótagolva olvasni. Azt mondta a tanító néni, hogy pár hónap múlva már úgy fog menni, mint a nagyoknak. A mai napra is elég sok leckét kaptak, át kellett másolni 10 szót, amiben” j” és „ly” volt, hogy megtanulják, hogyan kell ezeket helyesen írni. Az egyik buta fiú a vajat képes volt leírni ly-vel, pedig a tanító néni elmondta rögtön az elején, hogy a tejtermékeket nem úgy kell írni. De Milán akkor sem figyelt, csak játszott a kisautójával. A számolás sem nehéz, igazából nagyon tetszik neki az iskola, de olyan rossz, hogy nem alhatnak napközben. Még szerencse, hogy kimehetnek az udvarra játszani, mert ha nem lenne így, hát megőrülne. Azért büszkén hordja az iskolatáskáját, mert már nem óvodás, hanem elsős nagylány.
Ma a leckeírás után Letti sajnos nem ért rá játszani vele és az anyukájának is valami halaszthatatlan értekezlete volt Kahi bácsival, így megengedték neki, hogy kimenjen az udvarra játszani. Vitt magával krétát, a kedvenc labdáját meg egy rongybabát, úgyhogy biztos nem fog unatkozni. Ania babát nekitámasztotta a szökőút oldalának, rögtön mellé rakta le pöttyöst. Először rajzol egy édes kis házikót a kőre, majd mellé jó nagy felhőket meg napocskát is. Ezt hamar elunja, lebiggyesztett szájjal keres valami jó szórakozást. A nagyok mind elrobognak mellette, senki nem jön játszani vele. Sóhajtva felpattan és a szökőkút mélyére bámul, ami telis tele volt érmékkel. Neki sem kellett több, rájött, hogy mit fog játszani. Fogja a fehér krétáját és egy jó nagy négyzetet rajzol, majd elé kettőt, az elé egyet, megint kettőt és ezt addig folytatja, amíg 10 nem lesz belőle. Ugróiskolaaaaaaaa, ez az! Szépen, pontosan beleírja a számokat, ahogy tanulta, majd csípőre tett kézzel megcsodálja a művét. Nem is sokszor lett görbe a vonal, ez nagyon szép lett.  Kihalászik egy érmét a kútból, majd fél lábbal megáll az egyes számot viselő négyzet előtt és eldobja. Az érme a 4-esen landol, úgyhogy kicsit inogva, de elugrál a hármasig, majd lehajol érte, ami még inkább kibillenti az egyensúlyából,de csak talpon marad. Szépen visszaugrál a kiindulásig, majd újra eldobja a pénzérmét.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sheilah Frewen
INAKTÍV


Sheli
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 22
Írta: 2013. június 23. 20:07 | Link
Tiffany, Charles


  Csalódottan nyitom ki szemeimet, ahogy a nap sugarai betörnek a csikólak ablakán. Na neee, olyan szépet álmodtam, minek kellett felébrednem?!? ÁÁÁ, nem akarok felkelniii....most mégis mit csináljak, fél kilenckor?? Ilyenkor vasárnap épeszű ember nincs ébren...
  Kikászálódom az ágyból, s az első, amit felülés közben észreveszek, hogy szeretett bazinagy gyíkom, aki még annyira új, hogy neve sincs,  ( 30 cm )nagyban fel próbál mászni az ágyamra. Erre elröhögöm magam, s felsegítem az ágyra. Turkálni kezdek a bőröndömben kánikula-ruha után mindjárt megfulladok, komolyan. Egy félórányi gondolkodás után előhalászom a fehér-zöld kockás rövid gatyám, meg egy lehetőleg hozzá nem illő toppot, a nyakamba akasztok néhány hosszú-rövid nyakláncot, aztán hirtelen megakad a szemem az éjjeliszekrényen levő szemüvegemen...bleah, maradjak inkább vak, minthogy ezt felvegyem...de tök jól néz ki a kerete..forgatom a kezemben a narancssárga-zöld keretes szemüveget, majd egy hirtelen megfontolásból kipattintom a két lencsét a keretből. Na, így már klassz Büszkén teszem fel immár lencse nélküli szemüvegemet, majd kissé gyorsan kifésülöm a hajam, fogat mosok, s mikor teljesen elrendeztem magam, visszaülök az ágyamra a gyík mellé, aki most meg a száját nyalja éhessége kifejezése érdekében. Most mi legyen? Talán sétálnom kellene egyet...kivihetném ezt a balféket is kaját szerezni, meg egyáltalán kitapasztalni, hogy mit szokott enni...de hova menjek? Hisz alig ismerem a kastélyt..ÁÁÁ, megvaan: megyek a kedvenc helyemre, a fénylő lelkek udvarába, klassz Újonnan feldobódva sétálok ki a kastélyból egyenesen a kedvenc helyem fele, szatyromban a gyíkommal ( hhú, ki kéne találni neki egy nevet...) Mikor odaérek, egyből a szökőkút peremére ülök le, és belelógatom kezeim a vízbe. Húúú, hátha van benne bééka..Azzal kotorászni kezdek a békanyál alatt, míg a balfék gyíkom vidáman ugrándozni kezd a fűben, hogy: ÁÁÁ, szabadsáááág!

 
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2013. július 2. 18:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alig  várom a napfelkeltét. Milyen jó lenne, ha holnapra kiderülne az ég!:)
|elsős|színjátszós|Gyík|életművész
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. június 30. 22:48 | Link
Szelniczky Mínea

Reggel a klubhelyiségből indultam. Egész nap a kastély körül sétáltam. A fénylő lelkek udvara szimpatikus hely volt ismerkedni. Egész nap, csak körbe mentem, néha barátokkal találkozva. Estefele megpillantottam egy lányt.
-Szia! Nincs kedved sétálni?
Csábítóan mosolyogtam a lányra.
-A nevem Zsolt, és téged hogy hívnak?-
Még egy helyben álltunk, de amint pozitív jelt kaptam elindultunk a lánnyal sétálni.  A lány szerintem jól nézett ki. Örültem az újabb ismerkedésnek.
-Melyik házban vagy?-
A nap narancssárga sugarai megszépítették az eget. A pillanat nem tarthat sokáig, mivel lassan este van. Miután minden kérdésére választ kapok kihasználja a romantikus pillanatot egy hülye kérdéssel, ami egy kérés inkább.
-Mesélj magadról! Mindent, amit fontosnak tartasz!
Majd egy bátorító mosollyal, érzékien megfogom a lány kezét. Remélem, hogy a lánynak nem lesz ellenére, és kíváncsian várom meséit. Aktívan részt veszek benne, meglepődök, és lassan a szökőkút fele irányítom a lányt. Ha meséjét befejezi:
-Szereted a fénylő lelkek udvarát? Olyan gyönyörű! És a szökőkút!-
Mindvégig mosolygom, ezzel próbálom bátorítani a lányt.
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. július 1. 13:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isobel White
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 770
Írta: 2013. július 9. 23:50 | Link
Leonie


Azon a napon Isobel különösen éhes volt ébredéskor. Gyomra, mintha a háborgó óceán összecsapása című zenés-táncos előadást akarta volna színpadra vinni. Az ablakon beáradó fény pimaszul az arcába világított, ezért hunyorognia kellett. Nehézkesen ült fel ágyában és alig tudta lehámozni magáról a vékonyka nyári takarót. Ennie kellett, nem volt más lehetősége...Általában véve hatalmas mosollyal, két- három lépcsőfokot átugorva közelítette meg egyik kedvenc helyét a kastélyban, a nagytermet. Most alig bírták lábai a tempót, holott a lépcsőkorlátokon kapaszkodott és eresztette le magát fokról fokra. A hálóteremben minden dugi éléskamrája megfogyatkozott, így különösebb energiabevitel nélkül kellett megbirkóznia a lépcsőkkel. Minél közelebb járt céljához, annál hangosabban korgott a pocak... Hiába esett jól az ekkortájt beáramló hűvös szellő a nyitva hagyott bejárati ajtón át, így is hosszadalmasnak érezte az alig 5-6 perces utat.
Nemrégiben kikerült egy hirdetőfal, amit ha akart, Isobel is használhatott volna. Tervbe is vette egyszer, de valahogy elfelejtődött a dolog. Mindig hagyott némi időt elmélázni a hirdetéseken, sokszor mindenki elől kitakarva a lényeget, ahogy gondolataiba merülve, olykor dúdolva bámészkodott a cetlik között. Eddig egyikre sem jelentkezett. Korrepetáláshoz még nem volt elég idős, egy zenekarba belépni meg túl félős. Ám most fordult a kocka. Az egyik legfrissebb felhívást szemelte ki magának azon belül is az ingyen ölelést. Mit neki korgó gyomor, fájdalom? Bátrabb mosoly terült el arcán és mielőtt bárki beelőzhette volna a forgalmas folyosón leszakította az elsőt.
Vidámabban vonszolta magát a levita asztalához. Kedvét fokozta, még akadt elég ennivaló, nem falták fel előle háztársai a reggelit. Koncentrált nekikészülésnek lehettél szemtanúja kedves olvasó, ha épp akkor a nagyteremben jártál. Púposra szedett tényér, csordultig telt pohár finom, hűs töklével. Palacsinta hegyek a vastagtésztás változatból nyakon öntve juharsziruppal és egy kis friss gyümölccsel. Mennyei!
Haspók Isobel táskájából pennát és tintát vett elő. Pergamenje, vagy legalább valami papírféléje sem akadt, amit némi tanakodás után egy szalvétával oldott meg. Sebtiben hozzálátott a szöveg megalkotásához. Kacskaringós betűi szelték a vékony anyagot, a tinta átütött több rétegen is. Ha Leonie megkapja ezt az üzenet, tudni fogja, hogy egy Isobel White nevű hölgyemény szakította le az ingyenes ölelést és várja a fénylő lelkek udvarán.
Nem túl nőies iramban lapátolta be maradékát, hogy a bagolyház fele fusson a rögtönzött levéllel. Igen, jól láttad, futott. Oda kellett érnie a helyszínre még Leonie előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. július 29. 15:00 | Link
Yarista - reneszánsz nap
Ruhácska

Eljött az utolsó nap, a bál napja. A DÖK egy nagyobb meglepetéssel készültek a jó népnek, hisz ha már lúd, legyen kövér. Az esti királyi lakomának alapozás kellett, ez pedig reggeltől el is kezdődött. Ahogy mindenki másnak, Amirának is lecserélődött a ruhatára. Hosszas ruhaválogatás után döntött úgy, hogy egy hidegebb, szürkés árnyalatba bújik hozzá illő kiegészítőkkel és cipővel. A haját a nagy meleg ellenére is kiengedve hagyta, egy szép csattal tűzte hátra egy részét.
A kicsik, az anyukájuk, és persze Leo is sétálni akartak már egy jót, hiszen erre a napokban nem volt lehetőségük a gazdi elfoglaltságai miatt. A bajnokokkal való járkálás és kísérgetés töltötte ki a legtöbb idejét, és hát a többit természetes, hogy jövendőbelijére fordította.
Négy kis puffskeinnel nehézkes a séta, de egyébként egészen jól neveltek, és már várják a leendő gazdájukat. Valószínű, hogy a leendő gazdik is hasonló izgatottsággal várják, hogy ezek a kis csöppök megérkezzenek hozzájuk.
Szóval így hetesben, rengeteg noszogatás után sikerült elindulniuk. Amira egy kicsit ki akart menni a szabad levegőre kipróbálni a ruhát, ami egyébként -mint ahogy az összes többi, hogy legalább ezért ne húzzák a szájukat a kastélylakók- olyan bűbájokkal volt ellátva, amitől semmi melegérzése nem volt a viselőnek a nehéz, vastag anyagból készült ruhákban. Mintha egy sima nyári ruhában sétált volna, úgy érezte magát azzal a kivétellel, hogy sokkal különlegesebb viseletben sétált ki egészen a Fénylő lelkek udvaráig.
-Törpék, nem szabad megenni egymást -szólt rá a kicsi pattogó szőrpamacsokra amikor a fiúk nekiestek egymásnak. A fejét csóválva ült le a fal melletti padra, de azzal a lendülettel fel is állt, hogy odafusson a szökőkúthoz, ahova éppen abban a pillanatban készült beesni a legkisebb, kis fehér gombóc.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 7. 22:08 | Link
Ethan

Az eridonosnak legnagyobb szívfájdalma, hogy sokat kell várnia arra, hogy lenyugodjon  a nap, tudniillik, szikrázó nap sütésben ő nem járkálhat. Így mihelyst elmúlik a veszélye annak, hogy esetleg megpörkölődhet, már viharzik is ki, friss levegőt szívni.
Így került a Fénylő lelkek udvarára, mi emberként is az egyik kedvenc helye volt. Egy padon dúdolgat, miközben élvezi a kilátást. Most, hogy túljutott  a ponton, és a vele járó önmarcangoláson, kezdi élvezni ezt a létet, még annak ellenére is, hogy még mindig nem fűl a foga ahhoz, hogy másokat bántson, pedig ha életben akar maradni, elengedhetetlen. Egy könyv nyugszik az ölében, amit csak nem akaródzik kinyitni, pedig.... nem ártana kicsit tanulni is, na nem mintha az órái túlnyomó többségére bejárna... Vagy ha ott is van se veszik észre, ami ugyan nem zavarja, hisz mindig is "láthatatlan" volt, most meg... talán kicsit örül is annak, hogy egyesek nem figyelnek a vészcsengőre, pedig az ott csilingel, akárhányszor valaki közelébe kerül. Ösztönösen megérzik a veszélyt, és bár, Olivia egy tünemény, ha épp tiszta az agya, attól még veszélyes, mi sem bizonyítja jobban, hogy egy barátját a gyengélkedőre küldte, nem is olyan rég.
Már messziről hallja a szív dobogást, mai arra engedi következtetni, lassan nem lesz egyedül, és be is igazolódik, mikor meglátja Ethant. A srác egyel felette jár, így evidens, látta már párszor, abban azért nem biztos, hogy beszéltek is... az emberi emlékei, nos... lekorlátozódtak a mérhetetlen fájdalomra, amit a harapás okozott.
- Szia, ne ijedj meg- "köszön" oda, mert mégse szeretné a frászt hozni rá, már pedig egy szobor épp hogy eltakarja.
- Téged is kivonzott a friss levegő?- kérdi kedves mosollyal az arcán, mert ha már nincs egyedül, igazán kihasználhatja az alkalmat egy kis beszélgetésre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Natacha Couteau
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 290
Írta: 2013. augusztus 10. 17:04 | Link
Márk

Ideje lenne tanulnom. Vagyis folytatni a tanulást, amit még tegnap elkezdtem, ennem jutottam vele túlzottan sokra. Mondjuk az igaz, hogy a Gólyalak nem épp a legmegfelelőbb hely a tanulásra, mert általában mindig van ott valaki, akitől nem tudok tanulni. De én sikerrel akarom elvégezni a vizsgákat, ami nem fog menni, ha nem tanukok rá eleget.
Most is két lány beszélget, és nevetgél, egész hangosan, és szerintem nem is vették észre, hogy más is van itt, nem csak ők. Így fogom a bűbájtán könyvemet, és kimegyek a szobából, s egy igen határozott mozdulattal becsapom magam mögött az ajtót. Talán erre már felfigyelnek a lányok, bár egy kicsit már későn. Na de akkor hova menjek tanulni? Áá, megvan! Caius múltkor ajánlotta a Fénylő lelkek udvarát, hát itt az ideje elmenni oda. Viszonylag hamar odatalálok, úgy nagyjából 20 perc bolyongás után, és egy kedves levitás lány segítségével. Valóban szép az egész udvar, pár percig csak állok és csodálkozom, majd a kúthoz közelebb lépek. A víz nagyon tiszta, és annak a varázslónak a szobra is szép. Mikor kicsodálkoztam magam, a pad felé veszem az irányt, amire aztán lefekszem, egyik lábam felhúzom magamhoz, a másikat pedig lelógatom. Szerencsére most még nincs itt senki, aki rámszólhatna, hogy hagyjak másnak is helyet, és így legalább nyugodtan tudok tanulni is. A könyvet a fejem felé - vagyis az arcom elé - emelem, és elkezdem olvasni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mivel nő vagyok, így nem tudom mit akarok, de fenntartom a jogot hozzá, hogy hisztizzek ha nem kapom meg.

már nekem is van :3 - kérdezz
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 11. 12:39 | Link
Rufus Kiss


Talán tegnap mégsem kellett volna kimennem az udvarra a lábam miatt. A fájdalom nem múlt el,de szerencsére nem olyan vészes. Tudom, hogy pihentetem kéne, de persze pont akkor nem tudok nyugton maradni, amikor kéne. Órák után egyből a szobámba mentem egyből, hogy pihenjek, de ez nem igazán jött össze, mert majd megöl az unalom. Végül arra a következtetésre jutok, hogy friss levegőre van szükségem. De nagyon nem akarok eltávolodni a kastélytól, ig valami közeli helyet kell választanom. Na és mi a legközelebbi hely, ami még látványban is szép? Hát a Fénylő lelkek udvara. A könyveim közül előkotorászok egy önismereti könyvet, és elindulok. Kicsit bicegek, nem akarom még nagyon megerőltetni a lábam, de így hosszabb idő alatt érek le, mintha nem lenne semmi bajom.
Az udvar még mindig nagyon szép,igaz nem voltam itt meg olyan sokszor, talán 3-4 alkalommal álltam meg itt hosszabb időre, de még mindig elbűvöl a látványa. Egyenesen a oda felé veszem az irányt, hogy le tudjak ülni, ami kicsit lassan sikerül, de végül leülök. Körbenézek, és egy mosollyal nyugtázom, hogy jelen pillanatban nincs itt senki, de ez bármikor megváltozhat, mert elég népszerű ez a hely. Kinyitom a könyvet, és elkezdek olvasni, s szokásomhoz híven, szép lassan kizárom magam körül a világot, és csak a könyvre koncentrálok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 17. 15:44 | Link
Blanka

Miután mindent megtanultam csak lézengtem a suliban. Nemsokára megírom az LLG vizsgát. Huh! Pihennem kell. Ezért jöttem ide, varázslatos ez a hely. Maga a neve is csodálatos.
Nem sokan bóklásznak erre. Miért is tennék? Vizsgaidőszak van.
Ma különösen boldog vagyok, felszabadultan ugrándozom körbe az üres udvart, megölelgetem az oszlopokat, beszívom a friss levegőt. Még egy dalt is eléneklek halk, félős hangon. Milo kedvenc dalát. De most ez sem szomorít el. Vidám és kiegyensúlyozott vagyok. Meghallok néhány hangot az épület többi részéről, miközben a távoli erdőt bámulom.
~Mennyire szeretnék most az erdőben lenni~-gondolom és mélyet sóhajtok, majd elengedem az oszlopot, amit eddig átöleltem és támaszkodtam is rá.
Megfordulok, miközben halkan azt éneklem:
-Madarak a kékes égen, hűvös szél fúj messze keleten....-elakad a hangom. Mögöttem egy lány áll. Barna haja és nagy szeme van.
Ismerkedős kedvem van. Elvégre boldog vagyok.
Széles mosolyra húzom a szám:
-Szia! Még nem ismerlek. Az én nevem Katniss Leyla Clare, másodikos, a Levitából. Tudom, tudom a Levitában van egy másik Katniss. Ugyanúgy néz ki mint én. Találkoztál már vele? És te hányadikos vagy?- nyújtok kezet neki.
-Melyik házban vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yvonne L. West
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 24. 19:22 | Link
Jeremy *-*
Öltözet


Lassan kezd lemenni a nap, imádom nézegetni. Odahaza persze könnyebb volt, hiszen csak kisétáltam a szobámból az erkélyemre, leültem, szívtam magamba a friss levegőt és élveztem a pillanatot. Szinte emlékszem az összes naplementére amit eddig láttam. Kíváncsi vagyok itt milyen. Felöltöztem, most már egy kissé melegebben, hiszen ahogyan egyre jobban esteledik, úgy lesz egyre hidegebb is. Érezni, hogy hamarosan itt van az ősz, vége a jó meleg időnek. Amint mindennel végeztem, kiléptem a szobából, majd elindultam lefelé a lépcsőn. Magam mögött hagytam a Rellon körletet, majd egy másik lépcsőházat, aztán egy hirtelen mozdulattal befordultam az egyik folyosóra. Nem tudtam, hogy pontosan hova is szeretnék menni, inkább csak...mentem. Pár perc elteltével a szemem megakadt egy érdekesnek tűnő helyen. Sehová nem volt kiírva, hogy mi ez pontosan, de első látásra nekem úgy tűnt, mintha valami üvegház szerűség lenne. Benyitottam az ajtón, majd egy gyönyörű és hatalmas szökőkúttal találtam szemben magamat. Imádom a szökőkutakat! Körbenéztem, nincs-e senki más a közelemben, majd mikor már biztos voltam abban, hogy egyedül vagyok, szinte már odaugráltam a kúthoz, mint valami gyerek. Sosem csináltam még ilyet, és valószínűleg ezek után se fogok, de olyan jól esett egy picit ugrálni. Igen, én lennék a kemény csaj, a vérbeli Rellonos. Leültem a kút szélére, és a vizet kezdtem el bámulni. Olyan mélynek tűnt, és kristálytiszta volt. Életemben nem láttam még ehhez hasonlót, nagyon tetszett. Ott helyben eldöntöttem, hogy ide minden este kijövök, itt még a friss levegő is érezhető volt, és kiláttam az udvarra. A kút széléről át telepedtem a földre, hátammal támaszkodva a kútnak, és nézelődni kezdtem. Ugyan nem sokat, de láttam pár virágot is, egész jól díszítették a helyet, illettek ide. Valahogy, olyan tökéletes volt itt minden. Túl tökéletes. Kicsit gyanakvó szoktam lenni, ha valami pont olyan mint amilyet én szeretnék, vagy ahogyan én elképzeltem, mindig azt hiszem, hogy valami csapdába kerültem, vagy így akarnak becsalni oda. Túl paranoiás vagyok, le kellene szoknom róla. A víz csobogása, ahogyan hallottam odakintről a madarakat, igazán megnyugtatóan hatottak rám. Az elmúlt pár napban nem tudtam kipihenni magamat rendesen, úgyhogy ennek épp itt volt az ideje. Sóhajtottam egyet, majd elkezdtem rágni a körmeimet. Mindenki figyelmeztetett már vagy 100x hogy ez egy baromi rossz szokás, de valamiért nem tudok leszokni róla. Próbáltam már, de... ami nem megy azt nem kell erőltetni. Békén lehet hagyni engem. Szerintem már nagylány vagyok, magamtól is meg tudom állapítani mi jó nekem, és mi nem. Elmosolyodtam, ahogyan ezek kavarogtak a fejemben, majd sóhajtottam egyet, és tekintetemet a bejárati ajtóra szegeztem, mintha hallottam volna valami neszt afelől...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. augusztus 26. 20:31 | Link
'Lizbeth

Lassan már másra sem tudok gondolni. Élem újabban megint unalmas, szánalmas kis életemet, órákra járok, beszélgetek egy-egy ismerőssel és várom, hogy jöjjön már vissza. Volt, hogy napjában többször is az Eridonos bejárat előtt ültem a hűvös földön, hátam az öreg falnak támasztva abban a reményben, hogy hátha megjelenik. De csak nem jött. Pedig mikor én ismét az iskola falai közé száműztem magam, még a reptéren megígérte, hogy nem marad sokáig. Vállat vontam, az ő dolga, biztos van még mit elintéznie, elvégre több mint 8 hónapig éltünk együtt a világ másik felén. Míg úton voltam a két hely között.. Mindig ugyanaz a hátborzongató, lesújtó érzés kerített hatalmába, hogy a mögöttem ülő férfi jobb zsebében egy beretta van, a nő, aki lepecsételte az egyik mugli kártyámat, mindenképpen be akar hatolni a tudatomba. Gyanakvással éltem egész eddigi életemben és ezen már semmi sem fog segíteni.
Abban a reményben jöttem ide, az iskolába úgy nagyjából 4-5 éve, hogy talán el tudok rejtőzni egy ideig, tán ezzel megvédek valakit, aki többet jelentett az egész kis nyomorult életemnél. És nem csak Danielle-t, Gingert meg a lányokat, hanem a szomszédokat, régi ismerősöket, a kocsmából a csapost. Mindenkinek jobb, ha eltűnök a Földről. Ám ez nem így lett. Hogy sajnálom-e? Természetesen. Elmondhatatlanul hosszú ideig csak azon voltam, hogy végre véget vessek ennek a kínlódásnak, amit az életemnek neveztem. És akkor jött Ő. Minden értelmet nyert, a reggeli felkeléstől kezdve egészen a közös étkezésekig minden az ég világon. De képtelenség, ha valakivel, velem ilyen ugyan nem fordulhat elő, hogy egy tökéletes lányt kapok egy ilyen ormótlan lélek és test mellé, ami nekem jutott. Nem olyan vagyok, akit bárki is magának kívánna, ezt nagyon is jól tudom, épp ezért nem bízok vagy közeledek alkamasint senki felé. De Ő egészen más és mindig is az volt. Többet látott bennem egy hét alatt, mint én az egész akkori 18 évem alatt. Meglátta bennem azt a valamit, amire én soha nem leszek képes. El akartam magam szakítani Tőle, hiszen ez velem nem történhet meg, ez.. túl szép lett volna mindez...
Pár napja jött vissza, azóta egyszer sem ültem ki a körlete bejáratához. Nem akartam, hogy tudja, mennyire rettenetesen hiányzott, amíg nem lehettem vele. Nyilvánvalóan önző lépés ez tőlem, mégse akartam magam gyengének mutatni, habár már nem vagyok ugyanaz, mint egy évvel ezelőtt. Ám a különbség az, hogy nem is akarok többé olyan lenni. Az ösztöneim, a reflexeim nem fognak elaludni, azok már úgy belém itták magukat, hogy arra nincsen szó.
És most itt ülök. pár órája kiküldtem egy baglyot, hogy mikor és hol, ám már jó fél órával előtte itt ülök kint egy belebújós, kapucnis pulcsiban meg egy hosszú szárú farmer nadrágban. A kezemben egy felismerhetetlen tárgy, amivel nem tudom, hogy mit tegyek, már több, mint fél éve. Talán ez lesz a legalkalmasabb pillanat. De.. én vagyok az, akinek meg kell ezt tennie? Nem mást szántak neki odafent? Mellettem sose lesz könnyű élete, még ha ezt is választaná, és .. Ki vagyok én hozzá képest. Számomra nem fog más lány létezni ebben a világban, ám lehet, hogy számára mégis mást rendeltek el.. De meg kell próbálnom. Ennyivel tartozok magamnak is, és egyébként meg a döntés az ő kezében van, én csak.. Én csak felajánlok egy lehetőséget..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 22. 09:32 | Link
Marcell

*Álmos, esős napnak ígérkezik ez a mai. Álmosan is ébredt, később a tervezettnél, így ráadásnak még morcos is kissé. Ehhez még egyelőre nem is számolta hozzá azokat az ablakból nagyon is jól látható csúnya, szürke esőfelhőket, pedig azt tervezte, hogy ma kipróbálja, milyen Lisbeth hangzása a réten. A sötét gyönyörűség már hatodik éve a tulajdona, még mesterrel készítették a szülei, miután úgy gondolták, hogy a éppen ideje, hogy legyen saját hegedűje. A rét ugyan kiesett az esélyes helyszínek közül, azonban gyakorolnia mégis kell, az kihagyhatatlan része a napjainak. Köré épül minden egyéb. Elindult hát keresni egy jó helyet, ahol talán senkit nem zavar meg. Az időre való tekintettel vastag sötétkék felső van rajta a szintén sötétkék farmerhez és teniszcipő, kezében meg ott a fekete hegedűtok, amit még véletlenül sem lóbál. Nem, egy hegedű annál jóval több törődést érdemel, hogy csak úgy lóbálná. Félúton a rét fele végül megleli a pillanatnyilag tökéletesnek ígérkező helyet. Ugyan csobog a szökőkút vize, de majd megpróbál nem figyelni rá, ha meg nagyon nem fér meg együtt a hegedű hangjával, hát keres másik helyet. Egyelőre csend van, nem úgy tűnik, mintha zavarna bárkit is, és ez elég. A többi mindjárt kiderül. Elsétál a padig, ráteszi a tokot, és ő is leül mellé, amíg kiveszi és átnézi a kottáit. Mellőzve a szó szoros értelmében vett klasszikusokat végül A Gyűrűk urából választ egy dalt, még időszerű is szövegét tekintve, hiszen a téli hideg érkezésének említésével kezdődik. Elénekelni nem tudná, de gyakorolni tökéletes. Felkel, elteszi a fölös kottákat, azt az egyet, amire éppen szüksége van, a pad támlájának támasztja, alját becsíptetve a hegedűtok alá, majd előkerül a hegedű is végre. Először is egy gyors skálázás kerül műsorra, megszokásból adódóan, majd játszani is elkezd. Végeredményben egész szépen szól a szökőkúttal a háttérben a dal, elégedett mosoly jelenik meg az arcán és teljes beleéléssel játszik tovább. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. november 10. 20:36 | Link
Bogi
egy hideg vasárnapon, délután 18 órakor

Már itt ücsörög egy ideje a padon. Kezein ujjatlan kesztyűk pihennek a hideg időjárásra való tekintettel, haja oldalt befonva omlik alá vállára. Hátát, sőt egész felsőtestét kényelmes, meleg kabát burkolja be jótékonyan megőrizve az állandó, még éppen jónak titulálható testhőjét. Testének alsó hányadát vastag, kék harisnya fedi mellé egy farmerszoknya párosult hű társként, s a térd alatt érő csizmák dölyfösen pöffeszkednek tulajdonosuk lábán újdonságuk hirdetvén a nagyvilág számára.
Jómaga dudorászik egy szép, míves sastoll pennával kopogva jegyzetein, miközben ismétel mágiatöriből. Nemsokára megkezdődnek a parciális tesztek és nem akarna alulmaradni az eredményeket illetően senkivel szemben sem. Igazából mostanság minden idejét arra használja, hogy tanuljon, mert kb tizenkilenc tárgya van idén és mindből Kiváló minősítést óhajt szerezni a stréber fejével.
Mellette egy termoszban (Claire ajándéka ki tudja, milyen okból. Nem utasította el, de csak azért, mert pillangókkal díszített elég csinos darab) forrócsoki lötyög, s ha leleplezné a tetejét, még gőzölögne a finom, fahéjas ital; saját kezűleg gyártotta a konyhán fél órával ez előtt és még bőven akad belőle. Sütit is hozhatott volna, de akkor biztosan foltossá varázsolja a jegyzeteit. Lasch tanár úrral pedig nem szívesen húzna ujjat. Igazából egy tanárával sem kekeckedne, bár a nem hivatalos tanárai közül eggyel pont, hogy üsd-vágd-nem-anyádat játszanak újabban. Bár még tőle is tart. David egyedi módon fizettette ki vele az első óra díját. Azóta is fülig belepirul, hogy elgondolja, hogy első két csókját egy felsőstől kapta, aki ráadásul verekedni tanítja. Ezt Yarista előtt nem is reklámozta, mert másik tanára, a kviddics szakértő úriember biztosan lehordaná, mire adta a fejét. Sőt, Niki elől is elhallgatta leveleiben, mert unokanővére tán jól leteremtené, hogy megőrült. Pedig ő csak "önvédelmet" (utcai bunyó ez, de mindegy) óhajt tanulni.
~"Európában a 15. és 18. század közé tesszük a boszorkányság óvilági kezdeteit. A germán népek megtelepedésétől az Óvilág nagy türelemmel viseltetett a fehér és fekete mágiával, valamint a boszorkánysággal szemben."~ darálja magában néma, mozgó ajkakkal a jegyzetek tartalmát, közben meg a termosza után kezd vaktában kotorászni, de egy szerencsétlen mozdulatnak hála sikerül levernie és az italőrző tárgy elgurul, elgurul, ki tudja, hol áll meg, s kit hogyan talál meg...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék