[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=157654#post157654][b]Amira Loveguard - 2013.07.31. 19:58[/b][/url]
Yari - reneszánsz napRuhácskaMár valahogy nem tud belepirulni Yar -sem más- bókjába. Pedig ha valaki, akkor a szöszke tudja, hogy milyen volt Mira az első napjaiban. Kalapban, ártatlan pillantással ült le mellé, aztán miatta is lett olyan, amilyen.
-Nagyon úgy látszik. Szeretem ezt kihasználni. Ha azt mondanám, hogy most az egész iskola állatkertté kell, hogy változzon, szerintem arra is igent mondana, csak csináljunk valamit -vázolta fel az állást. Tudja, hogy sok arca van, és azt is, hogy mikor melyiket kell használnia. Csak egy-két kivétel van, akik előtt majdnem minden énjét megmutatta már, többek között ilyen Yar is, ezért is viselkedik vele úgy, ahogy. Ha akarna sem tudna nem hülyéskedni vele, és azért az, ami egyszer régen volt köztük, a pillantásaiban fellelhetőek. Persze mára már semmi többet nem érez iránta, mint barátságot. És ez így jó. Egyáltalán nem érez semmi zavart, kötetlenül tud beszélgetni legjobb barátnője jelenlegi párjával. Már ha még azok...
-Hm, ha ezt elmondtam volna, most nem ülnél itt mellettem -vigyorgott rá, majd ránézett a törpéire, akiket éppen Leo terelgetett el a szökőkúttól.
Ahogy elkezdtek beszélgetni, meg is tudta, hogy szerencsére még együtt vannak Amandával, aminek Mira igazán örül. Szereti, ha mindketten jól vannak, és éppen itt az ideje, hogy barátnőjével is eltöltsön már egy kis időt kettesben, mert a tusa alatt szinte tíz percet sem beszélgettek magánügyi dolgokról.
-Igazából nem, nem volt időnk beszélni, róla sem tudok sokat, rólad meg főleg nem -rázta meg egy kicsit a fejét, és kíváncsian pislogott a szöszkére. Elkalandozott. Valahogy ez a "hiányoztál" meg a félmosoly úgymond elbizonytalanította a leányzót, és még mielőtt megtudta volna, hogy mi járt az exrellonos fejében, megmutatta neki a gyűrűt. Még senkinek sem dicsekedett el vele Aliékon kívül.
Valami zavartságfélét látott Yar arcán. Hát persze, ő is meglepődne, ha fordított helyzet állt volna fel, de csak mosolyogni tudott, csillogó szemekkel. Teljesen boldog volt az egésztől.
-Köszönöm -bólogatott pár másodpercig a gyűrűjét nézve.
-Kristóf -javította ki, hiszen vőlegénye nem szereti, ha Krisinek hívják. Mondjuk Mira már csak azért is Krisizni szokta...
-Valami baj van? -felvonta a szemöldökét, de vigyorgott, nem igazán érette, hogy mi játszódott le a fejében, hogy ennyire nehezen ment a dolog feldolgozása.
-Persze, hogy meghívlak -nevetett fel halkan. A közeli barátok biztosan ott lesznek az esküvőn, és talán még Amanda és Yar akkor is együtt lesznek, igaz, hogy messze van még az.
A következő pillanatban a srác felállt, és felhúzta Mirát. Eleinte meglepetten nézett, aztán felnevetett, és hagyta, hogy szétölelgessék, még egy puszit is nyomott az arcára.
-Semmi baj, ez jól esett -lemoshatatlan volt az a vigyor az arcáról, és fejcsóválva pislantott Ecsetékre, akik nem tudták hova tenni a jelenetet.
-Tudod, mindig azt hittem, hogy egyszer hozzád fogok menni -megrázta a fejét, és felsóhajtva lépkedett a szökőkút irányába.