Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=106437#post106437][b]Caius Randy Woodrow - 2013.04.21. 13:23[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=106462#post106462][b]Sharlotte Johanson - 2013.04.21. 13:44[/b][/url]

Néha napján azért neki is akad szabadideje, még ha mostanában elég sok dolga van, extra feladatok, a házimunka, meg persze a tanulás, ami nagyon az alap dolgok között van. De ha már hétvége, és végzett mindennel, akkor miért ne térhetne vissza egy kicsit régi énjéhez, és kezdhetne csak úgy sétálni, mint régen?
Ruházata egyszerű, rövidnadrág, fekete felsővel, a magassarkú, ami elengedhetetlen, de most nyitott, szandálszerű, darabot viselt, a jó időre és a napsütésre tekintettel pedig a napszemüvege is elengedhetetlen kellék. Haja csak úgy össze-vissza állt, nem foglalkozott vele, csak ment. A faluba annyira nem akart, ott ilyentájt elég sokan vannak, meg olyan hely sincs, amire ő vágyott. Azt tulajdonképpen nem tudta, mit akar, csak valami mást, mint a megszokott, éppen ezért indult el a kastély felé, és útja szépen lassan a Fénylő Lelkek udvarára vezetett. Meglepetésére nem volt egyedül, de nagyon ismerős volt neki a fiú, csak először nem ugrott be, honnan. Megszokottan mosolyogva közeledett, ahogyan gondolkodott, ki is lehet, majd aztán beugrott, hogy kviddicsezik, és talán Caius lehet a neve, de ebben nem volt biztos. A különös ülőpozícióval nem sokat foglalkozott, hiszen annyira nem meglepő.
- Heló! - köszönt pár méter távolságból, persze egyre közeledve, majd ahogy a padhoz ért, a másik oldalára ugyanúgy feltelepedett, mint a másik, könyökével térdén támaszkodva, és fejét felé fordította.
- Mi járatban erre? - tett fel egy eléggé közvetlen, de furcsa kérdést. Abban sem volt igazán biztos, hogy a fiú tudja, hogy ő kicsoda, még hogyha ő maga már tisztában van vele, hogy a mellette ülő az bizony terelő a Főnixeknél. A játékosokat csak megjegyzi még, akkor is, ha elég sok embert kell memorizálni a kinézetre és névre mostanság. Ennél többet egyelőre nem kívánt kérdezni, közölni, vagy bármit csinálni, mert az már rajta áll, hogy vevő-e a beszélgetésre, akar-e társalogni, vagy bármi, mert akkor majd folytatja természetesen, de addig csak vár.