36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 11. 12:39 | Link

Rufus Kiss


Talán tegnap mégsem kellett volna kimennem az udvarra a lábam miatt. A fájdalom nem múlt el,de szerencsére nem olyan vészes. Tudom, hogy pihentetem kéne, de persze pont akkor nem tudok nyugton maradni, amikor kéne. Órák után egyből a szobámba mentem egyből, hogy pihenjek, de ez nem igazán jött össze, mert majd megöl az unalom. Végül arra a következtetésre jutok, hogy friss levegőre van szükségem. De nagyon nem akarok eltávolodni a kastélytól, ig valami közeli helyet kell választanom. Na és mi a legközelebbi hely, ami még látványban is szép? Hát a Fénylő lelkek udvara. A könyveim közül előkotorászok egy önismereti könyvet, és elindulok. Kicsit bicegek, nem akarom még nagyon megerőltetni a lábam, de így hosszabb idő alatt érek le, mintha nem lenne semmi bajom.
Az udvar még mindig nagyon szép,igaz nem voltam itt meg olyan sokszor, talán 3-4 alkalommal álltam meg itt hosszabb időre, de még mindig elbűvöl a látványa. Egyenesen a oda felé veszem az irányt, hogy le tudjak ülni, ami kicsit lassan sikerül, de végül leülök. Körbenézek, és egy mosollyal nyugtázom, hogy jelen pillanatban nincs itt senki, de ez bármikor megváltozhat, mert elég népszerű ez a hely. Kinyitom a könyvet, és elkezdek olvasni, s szokásomhoz híven, szép lassan kizárom magam körül a világot, és csak a könyvre koncentrálok.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 11. 13:03 | Link

Keiko Cool


A majdnem egy hetes rosszullét után végre elérkeztem arra a szintre, hogy kikeljek az ágyból és sétáljak egyet. Mivel nincs rossz idő, sőt süt a nap és a szél is lengedezik egy kicsit, ezért természetesen nem a kastélyban fogok sétálgatni, hanem kint a szabadban, a jó időben. Nem tudom, hogy mi bajom lett, hogy 5 napig az ágyban feküdtem, szédültem, lázam volt és köhögtem is, de szerencsére már elmúlt. Anyámnak természetesen ezt nem említem meg, még a végén hazarendelne. A mai körsétám úti célja a Fénylő lelkek udvara, ami véleményem szerint a legszebb hely a kastélyon kívül, bár a kastélyba se találok ehhez hasonló helyet. Tényleg nagyon szép, és magával ragadó az egész. Amikor odaérek megpillantom Keikot, aki egy könyvet olvas, ha jól látom. Halkan odalépek hozzá, hogy ne zavarjam meg az olvasásban, bár ez elég buta gondolat tőlem, hisz, ha már odamegyek hozzá akkor úgyis megzavarom, de mindegy. Amikor mellé érek, megszólítom a lányt.
-Szia! Mi újság? Mit olvasol?-teszem fel a kérdéseket, egy mosoly kíséretében, és a lányra figyelek, de még mindig mellette állok. Elég rég nem láttam őt, és amikor utoljára találkoztam vele, akkor még nem kapott el ez a betegség, de ő nem volt valami jó passzban, hisz Márk valamivel megbántotta őt, és én azóta se tudom, hogy mi történt akkor ott.
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 11. 13:36 | Link

Rufus Kiss


Ez a könyv kicsit elgondolkodtató, és olyan kérdések járnak a könyv olvasása közben a fejemben, hogy "Ki is vagyok én?" vagy "Mi akarok lenni, milyen célt akarok elérni?". Igazából ezeken gondolkodom, nem is a könyvet olvasom, ár szinte csak dísznek van az ölemben. Nem is veszem észre, hogy valaki közeledik, mégcsak a lépésének zaját sem hallom. Így érthető, hogy ijedtemben összerezzenek, mikor valaki hozzám szól, még jó hogy nem esett ki a kezemből a könyv. Ezt a hangot már jól ismerem, és gazdáját egyből felismerem, így már egy mosollyal az arcomon nézek fel, és boldogan nyugtázom, hogy valóban Rufus az.
- Szia. Valami önismereti könyvet. Asszem. - Mondom, és halkan elnevetem magam, és a könyvet magam mellé teszem. Felállok, hogy meg tudjam ölelni a srácot, de ez rossz ötletnek bizonyult, mert azzal a lendülettel vissza is estem a padra. Ez rossz ötletnek bizonyult, mert most kicsit jobban fáj, ami arcomon is meglátszik. Ezt legyűrve egy mosoly kíséretében fordulok Rufus felé.
- Egész héten nem láttalak, valami bajod volt? - Kérdezem. Egy kicsit aggódtam miatta, mert nem láttam őt még órákon sem, és csak reménykedni tudtam, hogy nincs semmi baja.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 11. 14:06 | Link

keiko Cool


Nem gondoltam arra, hogy megfogom ijeszteni Keikot, bár számíthattam volna erre, hisz kis sunyi voltam, de szerencsére nem történt semmi. A lány mosolyogva közön nekem, bár azt pontosan nem tudja,hogy milyen könyvet olvas ezen én is nevetek, de aranyosnak találom emiatt őt.
-Önismeret? Az jó, és hogy tetszik?-teszem fel neki a kérdést, még mindig egy széles mosollyal az arcomon. Majd tágra nyílt szemekkel nézem Keiko kínlódását ahogy felpróbált állni, de nem jött össze neki. Nem tudom, hogy mi baja lehet, de látom az arcán, hogy nem esett jól neki a visszahuppanás.
-Mi a baj? Minden rendben? Jól vagy?-teszem fel neki a kérdéséket aggodalommal, de Keiko kérdésére is válaszolok.
-Igen, megfáztam, de már jól vagyok. És veled mi újság? Mi történt? Jól vagy? Ne mond azt, hogy jól vagy, mert látom, hogy van valami!-az egy dolog, hogy Keikonak hazudtam, most nem is érdekel, jobban érdekel az, hogy vele mi van, mert ahogy látom történt valami, amíg nem találkoztam vele. Azért remélem senki se bántotta őt.
-Bántott valaki? Csak nem Márk?-teszem fel a kérdéseket, és figyelem a lányt, az biztos, hogyha megtudom, hogy kibántotta őt, akkor nem állok jót magamért.
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 11. 14:31 | Link

Rufus Grin


Valóban megijesztett, de csakúgy kicsit, és nincs semmi baj, de azért viccesnek tartom, hogy milyen csendben tud közlekedni. Mint egy.... mint egy macska. És ez tényleg vicces, amitől mosolyra húzódik a szám, mégjobban, mint ahogy eddig is volt.
- Egész jó, vagyis hát, nagyon elgondolkodtató, de jó. - felelem. Így utólag belegondolva jó ötlet, hogy felvettem ezt a tantárgyat,és tényleg szükségem is volt rá. Sokat gondolkodom el magamon, és a környezetemmel kötött kapcsolataimon.
Látom Rufus arcán az aggodalmat, mikor visszaesek a padra, de próbálom megnyugtatni őt, hogy nincs semmi baj, és remélem, hinni is fog nekem.
- Nem, nincs semmi bajom, komolyan. Csak tegnap elestem, és azóta kicsit fáj a lábam. Vagyis a bokám,de komolyan nincs semmi különösebb bajom. Hidd el, jól vagyok. És nem, Márk nem csinált semmit, csak én ügyetlenkedtem. - Feleltem, ég halvány mosollyal az arcomon. Tegnap tényleg az én hibám volt, hogy elcsúsztam, kicsit jobban kéne máskor figyelnem a lábam elé, de remélhetőleg több ilyen nem lesz. - De örülök, hogy most már jobban vagy. - Mondom, egy hatalmas mosoly mellett.
- Nem ülnél le? Rossz nézni, hogy te állsz. - Szólalok meg, és megpaskolom magam mellet a helyet. Ha leül, akkor ismételten elmosolyodom, és így legalább nem kell annyira felnéznem rá.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 11. 15:21 | Link

Keiko Cheesy


-Értem, pont ez a lényege, hogy elgondolkodj mindazon amit leírnak benne.-mosolygok Keikora. És csak figyelmesen hallgatom tovább, a válaszát is, és valami miatt megnyugszom, hogy nem bántotta senki, és elesett.
-Értem, azért legközelebb jobban vigyázz magadra! Amúgy a legutóbbi találkozásunk után nem nagyon tudtunk beszélni, de most nem mondanád el, hogy pontosan mi is történt ott akkor?-teszem fel a kérdést, és ha Keiko elmondja akkor figyelmesen hallgatom végig, közben leülök mellé, hogy ne essen neki rosszul amiért én felette állok, mint egy szobor. Még a végén azt hiszik, hogy valami átkot küldött rám, ami miatt egész nap mellette kell állnom, bár szívesen vigyáznék rá, de tudom, hogy egy idő után folyton zavaróvá válna a lány számára, ha én mindig ott állnék mellette és vigyáznék arra, hogy ne essen semmi baja. Úgy se lehetek mindig ott és így legalább mind a kettőnk között megvan a bizalom, bár én már kezdek egy kicsit úgy viselkedni, mintha kapcsolatban lennék vele, de erről a rossz szokásomról le kell szoknom, csak a barátja vagyok akibhen megbízhat, semmi több jelenleg.
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 11. 15:48 | Link

Rufus Kiss


- Hát, igen, és talán ezért is vettem fel ezt a tantárgyat. - felelem mosolyogva, és végig Rufus szemébe nézve. Jó látni, hogy valamelyest megnyugszik, hoy nem bántott senki. Bele se merek gondolni, mi lenne, ha valaki bántott volna,death biztos, hogy nem lenne jó vége. Talán még saját magában is kárt tenne, és azt nem bírnám elviselni, hogy miattam tenne kárt magában.
- Vigyázok. Az is csak véletlen volt.- felelem vigyorogva. Igazából szerintem azok miatt az undok képek miatt estem el. Bár nem jó dolog másokat hibáztatni, de mindegy. A következő kérdésére már lekonyul a mosoly az arcomról, mert nagyon nem szeretnék erről beszélni. De kérdezte, szóval.nem tehetek mást. Örültem, hogy akkor nem kérdezősködött, és reméltem hogy nem is fogja felemlegetni soha, hogy el lehessen felejteni azt, ami akkor történt. Én legalábbis el szeretném felejteni, de ő gondolom nem így gondolja.
- Öhm... hát, szóval.... Végül is nem történt semmi, csakúgy kis hülyeségen húztam fel magam. Ennyi. - mondom végül, és remélem,hogy nem fog többet kérdezősködni. Ami akkor történt, az tényleg semmiség volt,persze akkor nem annak tűnt, de most így gondolom. Tényleg nem kellett volna fel húznom magam, de egyszerűen ezt hozta ki belőlem az adott helyzet, és ezt már nem.tudom megváltoztatni, bármennyire is szeretném.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 11. 16:08 | Link

Keiko Grin


-Te is felvetted? Én is, mondjuk még nem voltam olyan sok Önismeret órán, bár ez köszönhető annak, hogy nemrég érkeztem a suliba, meg most ez a betegség is ágyba küldött pár napig, de már jó vagyok és visszatértem.-nevetek magamon, de tényleg úgy érzem magam mintha feltöltődtem volna és most újult erővel tértem vissza az iskolai életbe. Figyelmesen hallgatom Keikot. Amikor azt mondja, hogy véletlenül esett el, akkor egy felnevetek, de gyorsan el is fojtom, nehogy bunkónak tűnjek, és meg is magyarázom, hogy min nevettem el magam.
-Gondoltam, hogy véletlenül estél el, az ember direkt nem szokott elesni, vagy nagyon ritka.-és most jön a mőltkori esett története, én már ülök és figyelem Keikot, nem nagyon részletezi, hogy pontosan mi is történt közte és Márk között, vagyis, hogy miért vesztek össze. Én meg azon töprengek, hogy most ráérdezzek-e a történtekre vagy hagyjam. De végül egy tök jó ötlet jut eszembe, amiről keiko nem tudhat, mert úgy se engedné, de engem érdekel, hogy mi is történt, ezért majd Márkot megkérdezem az esetről. Keikot meg megnyugtatom azzal, hogy úgy teszek, mintha nem érdekelne az eset.
-Értem. Akkor majd bocsánatot kérek Márktól, hogy olyan voltam vele, azt hittem sokkal komolyabb. Majd találkozom vele.-mondom Keikonak megnyugtatás képpen.
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 11. 19:44 | Link

Ruuufus Kiss


- Igen felvettem. És nekem ez az egyik kedvenc tantárgyam. Persze a melodimágia, és rajzmágia mellett. Voltam már egy pár órán, és óra után mindig nagyon sokat gondolkodtam azoon, amik ott hangoztak el. - felelem, mosolyogva. örülok, hogy ő is felvette ezt a tantárgyat, mert így már eggyel több dolog van, amiről tutdunk beszélgetni. Na nem mintha eddig nemlett volna miről beszélnünk, de ez legalább olyan, ami mosolyt fest arcomra, és nem elszomorít, vagy komorrá tesz. "Csúnyán" nézek Rufusra. mikor elkezd nevetni? de végül halkan én is elnevetem magam, mert végülis tényleg vicces már így utólag belegondolva ez az egesz. Csak akkor nem tűnt annak. Talán mások is úgy reagáltak volna akkor mint én, de persze biztos vannak olyanok, akik tudnak nevetni saját ügyetlenségükön, de én nem tartozim ezek közé.
- Csak nem figyeltem a lábam elé, és ott volt a folyosó közepén egy tócsa, és megcsúsztam, és egy kicsit rosszul estem. - mondom el a történteket, de arra már nem térek ki, hogy ha az a rellonos srác nem jött volna, akkor még egy jó darabig ott ültem volna. Ki tudja, hogy reagálna, de szerintem nem is akarom megtudni. E+gy halvány mosollyal nyugtázom, hogy nem kezd el tovább kérdezősködni a múltkori esetről. De azért még mindig aggódom egy kicsit, hogy nem volt túl őszinte, de ezeket a gomdolatokat próbálom elhessegetni.
- Helyes. - felelem vigyorogva. - Éééés, akkor most az jön, hogy mesélsz a családodról. - Vetem fel a következő témát.  Múltkor is, mire sor került volna erre, vissza kellett mennünk a kastélyba, és nem volt rá idő. De én már meséltem, szóval ő jön, így kíváncsisággal teli szemekkel nézek Rufusra.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 11. 20:57 | Link

Keiko


-Akkor ezek szerint elég sok közös óránk van, ha a Melodimágiát is, Rajzmágiát is, és az Önismeretet is felvetted, mert ezeket a tantárgyakat én is felvettem.-majd észreveszem, hogy Keikonak nem tetszik, hogy kiröhögtem őt.
-Bocsi, nem akartalak kinevetni. és nem segített neked senki? Egyedül álltál föl?-teszem fel neki a kérdést tágra nyílt szemekkel, hisz eléggé meglepő, hogy az ember a kastélyban simán eleshet úgy, hogy senki nem törődik vele. Azért remélem, hogy legalább egy ember segített a lánynak, és nem egyedül kellett fájó bokával a földről felállnia. Majd tovább hallgatom Keikot, és csak remélem, hogy nem veszi észre, hogy hazudtam neki vagyis pontosabban taktikát váltottam. És újra előjön a család. Most már tényleg muszáj mesélnem neki a családomról, pedig eddig sikeresen eltereltem erről a témáról a beszélgetést, de ami késik nem múlik.
-Az én családom, fura család. Még 7 éves koromban elhagyott minket apukám, így engem és a két testvéremet anyukám és a nagyszüleim neveltek fel, de leginkább a nagyszüleim, mert anyukám orvos és kevés ideje volt. A nagyszüleinkre meg mindig számíthattunk. Londonban élünk, én vagyok a legidősebb a tesóim közül, és anya mugli apa pedig aranyvérű varázsló. Anya nem szívesen engedett el engem ide, mert félt, hogy elveszít úgy, mint apát, de ez sose fordul elő. Nos, röviden ennyi a családom története. Ha van kérdésed akkor kérdezz bátran!-a mondandóm befejeztével figyelem Keiko reakcióját.

Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 11. 21:37 | Link

Rufus


Egyre boldogabb vagyok, ahogy egyre több... Hogy is mondjam... "közös tulajdonságunk" van. Mármint már elég sok tantárgyat vettük fel mindketten, és ez szerintem nagyon jó, mert ez azt jelenti, hogy ő is ugyanolyan "művészlélek" mint én. Vagy ha nem is, akkor csak majdnem,de már ez is nagyszerű.
- Öhm... de, de segítettek. Vagyis egy rellonos srác jött, és ő segített fel. - ennyit szerintem elég elmondanom, és végül is nem hazudtam, a teljes igazságot mondtam el. Vagyis majdnem, de az az apró kis részlet szerintem nem olyan fontos. A lényeg az, hogy nem egyedül kellett fel tápászkodnom, hanem segítettek. - Szóval nem voltam egyedül. De arra is rájöttem, hogy vannak elég undok festmények is. - mondom, és elmosolyodom. Eszembe jutnak azok a festmények, akik csak nevettek a szerencsétlenségemen, és ha Roland nem jött volna,akkor még ki tudja meddig nevettek volna még. De ez már múlt, most már nem olyan fontos.
Figyelemmel, és érdeklődéssel téli szemekkel hallgatom végig Rufust, és mikor végez, először csak mosolygok.
- Hát akkor az én apám egy fokkal jobb a tiednél. - Mondom, e elnevetem magam. - Az enyém is elhagyott minket,de azért kicsit foglalkozott velünk. Ami mondjuk abból állt, hogy karácsonykor küldött ajándékot. Bár ő az oka, hogy most itt lehetek. - Folytatom egy mosoly kíséretében. - Bár nekem nincsenek testvéreim, de mindig is szerettem volna egyet. - Olyan jó neki, hogy vannak tesói, én erről csak képzelegtem mindig, de már szerintem sosem lesz tesóm. - Nekem mondjuk ott volt 10 éves koromtól a, most már nevelőapám ott volt nekem, aki.már a kezdetektől apám helyett apám volt. - Fejezem be végül, egy halvány mosoly mellett. - Dee, te a tesóidat szereted? Mármint jó viszonyban vagy velük? - Jó, tudom, ez nagyon hülye kérdés volt, de én szinte semmit nem tudok az ilyenekről, mert én nem tapasztaltam. De láttam már sok tesót, akik vagy jóban voltak, vagy nem, és ez most tényleg érdekel.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 12. 01:25 | Link

Keiko


Valóban egyre több közös tulajdonságunk van Keikoval, és egyre jobban kezdjük megismerni egymást, ami nagyon jó.
-Egy rellonos srác segített? Biztos, hogy rellonos volt? És nem nevetett ki meg semmi?-teszem fel csodálkozva a kérdéseket, álmaimba se tudnám elképzelni, hoy egy rellonos diák segít egy levitás diáknak. Viszont annak örülök, hogy legalább valaki segített neki, kár, hogy nem én voltam az a valaki emiatt furdal is a lelkiismeret, de örülök, hogy segítettek neki.
-Az én apám hét éves koromig törődött velünk, aztán elment egy varázsló iskolába tanítani, utána többet nem jött haza. Szerintem leginkább emiatt nem akart ide engedni anyám. Igen, szeretem a testvéreimet, jó a kapcsolatom velük. Bár néha feltudjuk bosszantani egymást, és vannak veszekedések, de a bajban kiállunk a másikért, és mindig ott vagyunk egymásnak, ha van valami. Nagyon szeretjük egymást. Emlékszem volt olyan amikor anya korán ment dolgozni a nagyszüleim nem voltak otthon, és én, mint a legidősebb tesó korán keltem csináltam valami kaja szerűséget nekik, aztán felkeltettem őket, ők felöltöztek és elkísértem őket a sulijukba, majd utána én is mentem a sulimba. nem egy suliba jártunk, a tesómék egyházi iskolába jártak én meg államiba.-mesélem el neki a családom történetét.
-Nos, most már te is tudsz rólam és a családomról sok mindent.-mondom Keikonak mosollyal az arcomon és kezdem egyre jobban megkedvelni a lányt.
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 12. 12:40 | Link

Rufus


- Igen, biztos. Nem, nem nevetett. Végül is a kivétel erősíti a szabályt. - felelem egy mosoly mellett. Először én is csodálkoztam, hogy milyen kedves, de biztos van más tulajdonsága is, ami miatt rellonos lett. És örülök is, hogy jött, bár egy másik személynek jobban örültem volna. És az a bizonyos másik személy az Rufus.
 - Az én apám is a munkája miatt hagyott el minket, mert ő azt mindennél fontosabbnak tartotta, és emiatt eleg sokat is veszekedett az utóbbi néhány évben anyuval, ami nekem nagyon nem esett jól. És hát végül el is váltak, és minden kapcsolatot megszakítottak egymás között. - mondom egy halvány mosollyal az arcomon, ami talán kicsit erőltetettre sikeredett, de ez most nem igazán izgat. - Nekem csak unokatesóim vannak, de azok aranyvérűek, és nagyon lenézik a félvér, vagy sárvérű varázslókat. És hát így nem igazán jó a kapcsolatunk. Jobban mondva csak akkor szólunk egymáshoz, ha nagyon muszály. De nem is hiányoznak. Megvagyok én nélkülük is. - fejezem be mondandómat, és egy újabb mosolyt erőltetek az arcomra. Most már elég sokat tudunk egymásról, legalábbis szerintem már így van, és ennek nagyon örülök. Ahogy egyre jobban megismerkedünk, úgy kedvelem meg egyre jobban Rufust, egyre jobban beleszeretek. És ez furcsa érzédeket kelt bennem, amiket még nem tudok hova tenni.
-Szerintem én megyek vissza a szobámba. Jössz te is? - kérdezem és elvigyorodom, majd szép lassan, és óvatosabban, mint az előbb, feltápászkodom, és Rufus mellet, belé kapaszkodva megyunk vissza a levitába.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék