Sharlotte

Csodálatos idő van és azt hiszem, hogy már régen sétálgattam csak úgy, gondtalanul a birtokon. Most szerencsére éppen nincs órám és edzenem sem kell, úgyhogy egy kiadós ebéd után érkezem a Fénylő Lelkek Udvarához. Mindig is szerettem ezt a helyet, kellemes nyugodtsággal tölt el. Az idő is gyönyörű szép, úgyhogy nincs is jobb, mint sétálni egyet a birtokon. Egész nagy kört tettem, de végül ide érkeztem, hiszen tényleg szeretem ezt a helyet. Mostanában nem nagyon élek társasági életet, élvezem, hogy bizony Mestertanonc lettem. Habár kicsit fárasztóak az órák, sok tanulnivalóm akad, azért baromira élvezem, hogy immár "nagy" vagyok. A vizsgáim is egész jól sikerültek, a szüleim is büszkék voltak rám. Hiszen - igaz, hogy tanulok tovább, de - elvégeztem egy alapfokú iskolát és nem is akár milyet, hiszen azért a Bagolykőnek elég nagy hírneve is van. Jó, persze nem egy Roxfort, de nem marad le tőle nagyon sokkal. Szeretem ezt a sulit, mindig is szerettem, és örülök, hogy itt tanulhatok első éves koromtól fogva. Zsebretett kézzel sétálok az udvar felé, ahova gyönyörű szépen besüt a napfény és megcsillan a kúton, ami az udvar közepén van. Egy egyszerű fekete farmer van rajtam, egy zöld ing, alatta egy fekete pólóval és egy sima sportcipő. Szeretem a lazaságot, szeretem kényelmesen érezni magam. A szememre egy napszemüveget is biggyesztettem, kezemen pedig ott van a bőrkarkötőm, amit még anno Mercédesztől kaptam. Eszembe jut a lány csinos arca, és elgondolkozom, hogy vajon mi lehet vele és hol lehet? Azért kicsit hiányzik, hogy nem látom, de hát... Sajnos ezt hozta a sors. A lányon gondolkodva leülök az egyik padra úgy, hogy a támlájára ülök, a lábam pedig az ülő részen van. A térdemre hajolva támaszkodom és lazán ücsörögve élvezem a napsütést és nézem a kutat, ahogy halkan csobog bele a víz.

http://www.polyvore.com/cgi/set?id=79641993