Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara. Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával. Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz. Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.
|
|
|
Nikola Vinjić INAKTÍV
offline RPG hsz: 17 Összes hsz: 259
|
Írta: 2013. január 20. 15:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=48265#post48265][b]Nikola Vinjić - 2013.01.20. 15:44[/b][/url] Hiába vagyok már egy ideje a kastély falai közt, néha elfog az érzés, hogy időként egy-egy helyiség, folyosó, sőt egész szárny képes, és fogja magát, és elköltözik máshová, és amit eddig megtaláltam, most hiába keresem. Persze az is lehet, hogy ez csak egy jó kifogás arra, hogy tökéletesen bénán tájékozódom. De mégis melyiknek nagyobb a valószínűsége? Naná, hogy annak, hogy a kastély szórakozik velem! Csak velem. És most ismét, fogalmam sincs hol vagyok, órára tartok, de már a végén azt se tudom, melyikre indultam el. Persze a jóslástan tankönyvem megsúgná, ha betekintenék táskámba, de az túl egyszerű lenne. És ki tudja, talán még a könyveim is gyorsan kicserélődtek a móka kedvéért. Nem, nem vagyok paranoiás, de esküszöm csinált ilyet már az egyik. Azt hiszem Átváltoztatástan volt ráírva kezdetben. Nincs is ilyen órám! Egy újabb bal kanyar, és egy folyosón találom magam, melyről csupán egy boltíves ajtó nyílik. Ha már itt vagyok, mindenképp megnézem, hátha tanterem, de ahogy közelebb érek, érzem, hogy hidegebb levegő süvít be a küszöb felett. Megtorpanok, és kikapom pulóverem táskámból, és magamra rángatom. Először fordítva, de még mielőtt az ujjaiba is bebújnék, elforgatom nyakamon. Remélhetőleg elég lesz, talán nincs olyan nagy hideg ma. Kezem a kilincsen, és már lököm is ki az ajtót, és szinte repülök utána, mert kicsit nehezen nyílik először, aztán meg nagyon. Először azt hiszem, hogy a kastély egy romos részére érkeztem, de nem, csupán hiányzik a tető. Az oszlopok mentén egy kert látványa tárul elém, közepén egy szökőkúttal, rajta egy ismerős arccal. Valami híres mágus szobra lehet, az biztos, de a neve az életben nem fog eszembe jutni. Történelem könyv sincs nálam, csak jóslástan, ami lehet, hogy átváltoztatástan. Szóval rögtön le is mondok róla, hogy megfejtsem a rejtvényt, inkább beljebb lépkedek, hogy felfedezzem az újabb, sose látott részét a tanodának. - Sosem tévedhetsz el, ha barátaidra támaszkodsz a bajban - szólal meg a szobor. - Hát kösz, de nincs itt egyik se - mondom neki. Erre valamiért nem válaszol.
|
|
|
|
Nikola Vinjić INAKTÍV
offline RPG hsz: 17 Összes hsz: 259
|
Írta: 2013. január 20. 16:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=48380#post48380][b]Nikola Vinjić - 2013.01.20. 16:57[/b][/url] Már megint eltévedtem, semmi kétség, de mindegy, kezdek hozzászokni. Jól jönne nekem egy térkép, vagy legalább egy iránytű, csak hogy tudjam, melyik irányban vagyok eltévedve. Most azonban úgy tűnik, semmi egyéb kellemetlenséggel nem jár, hogy nem tudom, hol vagyok, és merre van, amerre tartanék. Nyugalom van, még kellemes az időjárás is, és igen szép részére értem a mágusikolának. És még társaságom is van. Persze már megint csak egy olyan, ami nem is él igazából. De legalább nem akar bántalmazni, vagy szándékosan kiszúrni velem, mint a festmények annó, mikor ide érkeztem. Aztán már épp azon vagyok, hogy megfordulok, és visszamegyek, keresni egy újabb folyosót, mikor újabb hangot hallok a szökőkút lakója felől. Hogy rendesen körülnéztem-e? Először nem is esik le, hogy nem ugyanazt a mély hangot hallom, ami előbb bölcselkedett, hanem egy másikat, helyette megfordulok, tekintetem ide-oda fordítom, hogy körülnézzek, és akkor megpillantom a fehér golyóbist, mely elég egyértelműen felém közeledik. - Vhoaa! - kiáltok fel meglepettségemben, és fürgén háthaugrok, de mivel még félig másfelé állok, mint amerre mozdulok, az egész mozdulat egy tökéletesen kivitelezett esésbe torkollik. A hátsó felemre esek, az éppenséggel elkerült, és így már alacsonyabban szálló hógolyó pedig simán a nyakamban landol. A csípő hidegtől néma kiáltásokra formálódik szám, és gyorsan próbálok kikapkodni az olvadó hólét a pulcsim alól. Végre sikerül is felpillantanom a támadás helyszínéül szolgáló szoborra, és értetlenül bámulok rá. Nem, határozottan ki van rázva, hogy a szobor volt. Még hó sincs a közelében, csak víz, meg a sok kis érme, amit elég ciki lenne, ha belegyúrna a hógolyóiba. De egyáltalán nem is gyúr hógolyót! Hisz az utolsó pillanatban tisztán hallottam, hogy egy lány volt! Gyorsan felmarkolok egy adag havat, és a szökőkútra felpattanva, védelmétől megfosztva hajítom gondolkodás nélkül nyakába az áldást. Gyorsabban cselekszem, mint ahogy felismerem rellonos évfolyamtársam. De azért a támadáshoz képest viszonylag kedvesen hozzáfűzöm: - Jé, szia!
|
|
|
|
Nikola Vinjić INAKTÍV
offline RPG hsz: 17 Összes hsz: 259
|
Írta: 2013. január 20. 18:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=48448#post48448][b]Nikola Vinjić - 2013.01.20. 18:05[/b][/url] Ismét tetszeleghetek az áldozat szerepében, no nem mintha kedvemre való lenne a dolog, igazság szerint kezdem unni is, ezért döntök nyomban a törlesztés mellett. A szökőkút szobra meglepetten forgatja kőszemét, ami persze nem igazán látszik, mivel híján van a szembogarának, szóval csak sejthető, hogy azt nézi, mit kaszkadőrködök tálcáján állva, kezemben egy jó adag hóval. Nem valószínű, hogy visszatartott volna, ha tudom, kivel állok szemben, sőt, lehet két marok fehér kásával kedveskedtem volna neki, de már nem változtathatok a terven. Felháborodottan esik nekem, én meg csak elnevetem magam. - Csak amennyire te is! - a hatás kedvéért nyelvet is öltök, de nem gondolom túl komolyan, különben nem nevetnék rajta. Úgy látszik ritkán kapja vissza a húzásait, de bennem nem kell csalódni. Azonban jól belém fojtja a nevetést egy újabb adag hóval. Még a számba is jut belőle bőven, így a következő pár másodpercet köpködéssel töltöm. Ezek után eljátssza a meglepettet. Kapcsolok, és egy gyors mozdulattal a fejére söpröm azt a jó adag havat, ami a szobor fején csücsült eddig békésen. - Hűű - tátom el meglepetten a számat. - Hát te se vagy épp száraz!Mielőtt még újabb támadást indíthatna ellenem, leugrok a kútról, és kalimpálok egy sort, mikor sikerül megcsúsznom, és majdnem vágnom egy újabb seggest. - Igen, tényleg órám volna.. valahol - felelem kérdésére kisvártatva, biztos távolságba húzódva a lánytól. - Jóslástan, ha minden igaz. De eltévedt.. a tanterem, és nem talál engem.Igen, ez így teljesen hihető. És logikus, valljuk be. - De most már elég cinkes lenne késve beérni.. remélem nem fog Fédra néni elevenen felfalni, ha legközelebb meglát.Persze ennek lehetőségéhez előbb a Zoéval való találkozást kell túlélnem. - És te mi jót csinálsz? - kérdezem, körülnézve, újabb bűntényeinek nyoma után kutatva.
|
|
|
|
Nikola Vinjić INAKTÍV
offline RPG hsz: 17 Összes hsz: 259
|
Írta: 2013. január 20. 19:48
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=48640#post48640][b]Nikola Vinjić - 2013.01.20. 19:48[/b][/url] Nem terveztem, hogy a szabadba jövök, még kevésbé, hogy havas leszek, így a nem is tudom milyen csoda folytán nálam maradt pulóver kezd kissé kevésnek hatni, ahogy újabb és újabb adag hideg pelyheket kapok a nyakamba. Remélhetőleg a megfázás elmarad, bár, ha jóslástanon lennék, meg tudnám jósolni, hogy lesz-e belőle vagy sem. Bár, ha ott lennék, sanszos, hogy eleve nem lennék havas. - Hát jó - hajtok fejet szavainak, és a hatás kedvéért még bólogatok is egy sort nagy komolyan. - Igazad van. A te hülyeségedhez én nem érek föl.Hozzáfűzném még, hogy "taníts, mester", de talán ennyi is elég lesz, nem szeretném túlságosan kihúzni a gyufát, hátha a végén még rossz néven veszi. Az újabb adag fehér áldás elől félreugorva, és a már említett bakit produkálva keresek magamnak biztonságos helyet, ahol a közvetlen támadásaitól viszonylag biztonságban érezhetem magam. Fürge vagyok ugyan, ha számítok rá, de ez még nem feltétlen jelenti, hogy meg is úszom szárazon. Illetve, arról már azt hiszem lecsúsztam. És majdnem el. - Hát, azért most jól jönne, ha mondjuk meg akarnám jósolni, hogy megúszom-e, hogy nem jelentem meg órán - mondom kicsit aggódva. - Még nem nagyon fedeztem fel magamban a jóst, de azért remélem, valahogy átjutok másodikba. Elméletileg elég az elmélet is, valódi jóslásra nem lesz szükség. Pláne, hogy ha olyasmit jósolok, ami a távoli jövőben van, és nincs idő kivárni, hogy megtörténik-e, így átmegyek.Széttárom a karom, mintha a spanyol viaszt találtam volna föl. De még mindig furdal a kíváncsiság, hogy mit is ügyködik itt Zoé, elvégre csak nem követett engem, hogy megdobálhasson, mert még én magam se tudnám követni magam. Az előbb még biztosra vettem volna, hogy valamelyik toronyban caplattam felfelé, most meg a földszinten vagyok. Ha nem láttam volna már, hogy néz ki egy hopponálás, és milyen hatást gyakorol a használójára, azt hinném, véletlenül ide-oda hopponálom magam. - Kísérletezgetsz? - vonom fel a szemöldököm. Tudom, hogy szeret a bájitalokkal játszani, de most nem látok nála se üstöt, se fiolákat, semmit. Bár nyilván elrejthette a zsebében, szóval a tisztes távolságot továbbra is tartom. - És mivel? Segítsek esetleg? - nem teljesen önzetlen a segítő szándékom, csak így talán elkerülhetem, hogy rajtam csattanjon. Inkább kapja más a rellonos következő meglepijét. - Háát nem is tudom... valószínűleg tényleg nem fogják bevenni - bólogatok. Habár van már egy-két ember, aki könnyedén tanúskodhatna, hogy bizony a saját szobámban is képes vagyok eltévedni. - Esetleg azt mondom, hogy te raboltál el. Az hihetőbb - nevetem el magam.
|
|
|
|
Nikola Vinjić INAKTÍV
offline RPG hsz: 17 Összes hsz: 259
|
Írta: 2013. január 20. 21:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=48731#post48731][b]Nikola Vinjić - 2013.01.20. 21:13[/b][/url] Valami motyogást hallok válaszként, talán kifogyott a szúrkálódásaiból, és csak elküldött halkan melegebb égtájra, amit annyira nem is bánnék, hiszen a többszörös havas meglepetésnek köszönhetően most kissé fázom. - Hogy mondod? - kérdezem nagy kíváncsiságot tettetve. - Jól sejtem, hogy te nem vetted fel a jóslástant? - teszem fel az igencsak logikus kérdést, szavaiból ítélve legalábbis legfeljebb azért járhat be órára, hogy nevessen a dolgon, bár elég valószínű, hogy a Tanárnő ezt nem igazán tűrné el. Így marad az, hogy eleve a közelébe se szagolt a dolognak. Pedig azok a teák nagyon finomak tudnak lenni. - Viszont ha kétesélyes, akkor elég nagy százalékom van rá, hogy megúszom.Meg persze ugyanakkora arra, hogy nem. De legyünk csak pozitívak. És habár muglikkal szórakozni nem sok kedvem van jelenleg.. lehet meg kéne jósolnom, hogy később lesz-e ilyen irányú szándékom, mert akkor megtanulok jósolni. Ezzel az elmélettel persze már megint van némi gond, azt hiszem. Úgy tűnik segítő szándékom, vagy legalábbis az, ami annak látszik célt ér, vagy legalábbis úgy látszik, mert Zoé rábólint segítségéül szegődésemre. Persze már ezen a ponton gyanakodnom kéne, de túlságosan is eltereli figyelmem annak gondolata, hogy talán beülünk egy fortyogó üst mellé, és ott majd jó meleg lesz. De hogy lehetek ilyen bolond, ilyen bájos mosolyt nem kapnék hátsó szándék nélkül tőle! - És mi készül? - kérdem, hátha valami számomra is ismerős főzetről kerül le a lepel. Habár anyám nem remekelt a gyakorlatban, elméletben zseniális bájitalfőző volt, róla pedig ragadt rám egy kevés. Újabb kifogásomat hallva már ki is nevet. - Hát mondjuk kísérleti nyúlnak, mármint tesztalanynak vagy ilyesmi.. vagy mit tudom én - széttárom a karom, és értetlenül megrázom a fejem, mintha a legtermészetesebb dologról volna szó. - Hát én tudjam, miért raboltál el? Nem tehettem semmit!Próbálom a vigyort a végéről elhagyni, de azért nem olyan egyszerű az. Ekkor azonban észre veszek az arcán valamit. Mintha különös, várakozó tekintetet öltött volna föl. Megtorpanok, és egy "hmm"-re formálom összepréselt ajkaim. - Hová is megyünk?
|
|
|
|
Nikola Vinjić INAKTÍV
offline RPG hsz: 17 Összes hsz: 259
|
Írta: 2013. január 20. 22:48
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=48880#post48880][b]Nikola Vinjić - 2013.01.20. 22:48[/b][/url] Zoé elég nyilvánvalóan a tudtomra adja, hogy nem a jóslástant tartja a legmegbízhatóbb tudományágnak a varázsvilágban, és nem is igazán érzek késztetést, hogy vitatkozzak vele, noha nem vagyunk ugyanazon a véleményen. Tanúja voltam, hogy a jóslatok olykor igenis valóra válnak. Csak kis százalékban. Így aztán visszamosolygok és megrántom a vállam csupán. De azért "jóslatára" kiöltöm a nyelvem kissé. - Köszi - hálálom meg szellemességét. - Dehát itt nincsenek is falak, csak oszlopok - nézek én is körbe, és keresem rajtuk a fülelő kis réseket, amiket az idő vájt beléjük. - Gondolod, hogy máris a titkaidat lopkodják? Ha már most ekkora szám vagy, bele se gondolok mi lesz később - mondom nagy komolyan, de egy vigyor mögül. Feltételezésem mulattatja, de reakciója engem kevésbé, érik bennem a gondolat szavait hallgatva, hogy talán nem is áll messze a valóságtól, ahogy megítéltem. Persze csak viccnek szántam, de kicsit most elbizonytalanodom. Pedig olyan ártatlan, bájos arca van, a legutolsó lenne, hogy azt feltételezem, hogy túszokat ejt. Mondjuk az ilyesmit szokás kihasználni, szóval ki tudja. - Szóval néhány év múlva kezdhetek aggódni? - kérdezem. - Tudnál egy kicsit pontosabb lenni? Szeretném tudni, hány évem van még hátra gondtalanul.Persze a vigyort nem hagyom le a végéről, biztos ami biztos, nem adom meg neki az örömöt, hogy azt higgye, komolyan veszem a dolgot. Nem, mondom, nem veszem komolyan! De akkor is, most gyanakvás fogott el. És a dolog csak tovább erősödik, ahogy egyre inkább adja az ártatlant. Nem sok mindent tudok még róla, de nagyon bűzlik a viselkedése. Azért aggódik, hogy megfázok? Egyáltalán, foglalkozik vele? - Én mondom, sántikálsz valamiben - jelentem ki határozottan, fürkésző tekintetem arcára szegezve, mely most mentes mindenféle vigyortól, vagy egyértelmű jelétől valami kis aljasságnak. Talán csak én vagyok paranoiás? - Abba a forró csokiba akarsz csempészni valamit, igaz? Én bizony nem fogadok el tőled semmit ami folyékony!Határozott vagyok, akárcsak lépteim, melyeket befelé irányítok, mert azért ha forró csokira nem is (legalábbis az övére), a kastély melegére már annál inkább vágyom. És akkor hirtelen helyet cserél ég és föld körülöttem, lábaim a magasba repülnek, testem pedig engedelmeskedik a gravitációnak. Bárcsak ne találta föl az az átkozott mugli! A fene essen belé, és az almájába.
|
|
|
|