31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!


Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 28 ... 36 37 [38] 39 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 189
Összes hsz: 267
Írta: 2020. december 2. 21:03 | Link

Benett
[és a repülő kaméleon]

Könyvem és jegyzetem felsőtestemhez ölelve gyorsítok már eleve igyekvő lépteimen. Kivételesen nem azért a nagy rohanás mert időre oda szeretnék érni valahova, sokkal inkább azért, mert kezeim közül csúszni kezd a füzetem és a könyvem kupaca. Éppen csak elérem az udvarban a padot, hogy lecsúsztassam őket rá. A mai napom még sűrűbb, mint a korábbiak. A holnapi napom sem fog különösebben máshogy zajlani, ahogyan az azutáni sem, és a naptáram kezd egyre inkább fodrosodni. Egy pillanatnyi időt sem akarok magamnak hagyni, hogy fölösleges időpocsékolásként teljen, mert azt türelmetlen, elkalandozott gondolataim követik és arra nincs szükségem. Tényekre van szükségem, ahhoz azonban a válasz üzenet kell a családomtól. Már ha még egyben van egyáltalán. Gyűlölöm, hogy üzengetve kell megbeszélnünk, márpedig nem kértek haza, én meg csak azért sem megyek. És tessék, megint ezen töröm a fejem! Helyette inkább vászontáskámba lesek. Valahogy csak bele tudok még illeszteni egy-két füzetet. Kényelmesen elhelyezkedem a padon, de fel is ugrom elhúzott szájjal. Hideg. Nem meglepő, lehettem volna okosabb. Húzok egyet meglazul copfomon, ahogy meglátom közeledni a háztársam nyúlánk alakját. Amikor tekintetünk találkozik, intek neki, de pillantásom tovább szökik, és azonnal kíváncsiság csillan meg benne. – Sziasztok – apró mosoly jelenik meg szám szélén, ahogy előrébb dőlve lesem meg az állatot. Hallottam már róla, de még nem találkoztunk a kaméleonnal, sőt eddig semmilyen kaméleont nem láttam élőben.– Mi járatban erre? – nézek fel a fiú arcára. - Ugye tudod, hogy egy kishaver közlekedik veled? - teszem fel költői kérdésem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), DÖK tag, Színjátszó vezető, Negyedikes diák


still alive
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 457
Írta: 2020. december 6. 14:02 | Link

Amélia

Gondolataimba merülten lépdelek előre komótosan. Rajtam a téli hosszú kabát, vállamon Kamcsi karmának biztonságot kereső szorítása. Bármennyire is kapaszkodik belém, nem tesz kárt a szövetben. Ha így tenne, valamelyik bűbájjal könnyedén meg tudom javítani az anyagot. Ezúttal nincs időm, se kedvem arra, hogy a birtokig vigyem le, a hideget egyébként se viseli jól, de meggyőződésem szerint szüksége van egy kis friss levegőre ahhoz, hogy amennyire csak egy kaméleon tud, felélénküljön. De a legfőbb szempont természetesen az, hogy ne gémberedjen el a szárnya. Erre a testrészére kell a legjobban ügyelnem.
Kisétálok a boltívek mögül. A terep megfelelő arra, hogy egy kicsit szabadon tudjam őt engedni. Az időjárás nekünk kedvez, kissé enyhébb napunk van az ilyenkor általában elvárhatónál. Egy háztársam kivételével valamennyi diák a bent tartózkodást választotta, s a kerengő félhomályából sem tűnik úgy, hogy figyelne az a bizonyos szempár. Tehát nincs itt. Elmúlt. Erről néha még mindig megfeledkezem, olyan furcsa érzés, hogy végre megkönnyebbülhetek, hogy el se hiszem igazán.
Integetek Améliának, de nem számolok azzal, hogy beszélgetni is fogok vele, amíg fel nem teszi ő a kérdését. Láthatóan zavarba jövök tőle, de nem ő az első, akire nagy hatást gyakorol a háziállatom. Azt hiszem, büszke gazdájaként egy ideig ettől függetlenül nem fogom megszokni az ezzel járó népszerűséget.
- Remélem nem zavarunk a levegőzésben. Egy kicsit kihoztam, hogy repüljön. Képzeld, a múltkor beverte a fejét a körlet plafonjába... Azóta félek a kastélyban reptetni - tördelem zavartan az ujjaimat, aztán megveregetem Kamcsi hátát, aki néhány centire a levegőbe emelkedik, de egyelőre még a közelemben marad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 189
Összes hsz: 267
Írta: 2020. december 11. 22:16 | Link

Benett
[és a repülő kaméleon]

Tavaly kezdtek először érdekelni a mágikus állatkák, amikor Lizával a vízesésénél az átlátszó cseppek között legjobb barátnőm mesélt nekem az ott úszkáló állatokról. Majd Sári elemi állatával való találkozás, és persze a könyv a hippogriffekről, mind felkeltette az érdeklődésemet, de sosem láttam még repülő kaméleont. De már hangzásra is csodásnak képzeltem el, és nem tévedtem sokat, mert Benett állatkája egészen elképesztő kis figura volt. Hihetetlen még mindig volt min elcsodálkoznom a kastélyban. – Cseppet sem – ingatom a fejemet el sem fedve vizslatásomat, majd tekintetem tovább suhan és nagyokat pislogok fel a fiúra. – Nem csodálom – közlöm és visszanyelem a halk nevetést, ami elő akart bukni. Igazán nem lenne illendő. – De úgy tűnik itt tökéletesen elvan – figyelmem az éppen meginduló kaméleonra terelődik, aki bizony tényleg repül. – Milyen magasra megy fel? Mármint akkor tovább haladt volna akár a körlet magas plafonjánál is, igaz? - illesztem össze az információmorzsákat - Régóta meg van különben? – buknak ki sorra a kérdések. – Szólj, ha sok vagyok, nem mindig tűnik fel. – emelem, majd ejtem alá mindkét vállam. Újra erősítek a copfomon, és pillantásom az állatkára ragadva követi annak mozgását. Kishaver, most aztán szívesen lennék a helyedben.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. december 11. 22:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), DÖK tag, Színjátszó vezető, Negyedikes diák


still alive
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 457
Írta: 2020. december 22. 20:35 | Link

Amélia

Volt olyan időszak, amikor sokan beszéltek rólam a hátam mögött. Ha nem is én voltam a legismertebb diák, bizonyos pletykák végigjártak a hálókörletek szobáin, kis híján pedig a tanári kar füléig is. Azóta viszont úgy érzem, hogy ismét a háttérben vagyok. Nem bánom. Nem éppen az iskolaelső címemmel forogtam ennyire közszájon, jobb is, ha elfelejtik az emberek az okokat. De amikor tudatosul bennem, hogy mások figyelme általában a kaméleonom miatt szegeződik rám, egy nagyon picit frusztrálni kezd. Ha nem ülne a vállamon, vajon levegőnek néznének-e?
Természetesen meglepő volna, ha pont az egyik háztársamat zavarnám a fejszellőztetésben. Ha így lenne, a legrosszabb esetben is annyit tudnék tenni, hogy átmegyek az udvar másik végébe. De fellélegzek, hiszen maradhatunk.
- Mármint mit? - ráncolom össze a szemöldökömet egy pillanatra. Értetlenül állok halk nevetése előtt, mintha valami borzasztóan kínosat mondtam volna, de mégsem tűnik gúnyolódónak. - Igyekszem a kedvében járni. Egy kis változatosság talán még neki is jót tesz - vakarom meg a fejem, és hagyom, hogy fejmagasságban repdessen egy kicsit. Nem szeretném zavarba hozni Améliát azzal, hogy rögtön a nyakára-fejére reptetem, mert tudom, hogy sokan félnek az állattól, és csak távolról tartják érdekesnek. Ezért Kamcsi ráérősen rászáll az egyik közeli padra, aztán tovább repked egy kicsit, de sose megy túl messze tőlem.
- Sosem figyeltem, hogy meddig tudna felmenni. Jobb, ha nem feszegetem a határát. Szerintem csak ügyetlen volt, mert egyébként nem szeret túl sokat repülni, ahhoz túl lusta, hogy messzire szálljon. Még valamilyen ünnepi ajándék volt, bő egy éve talán, tudja fene - nevetek fel az idő múlásán. - Nem vagy sok. Még. Neked van állatod? Mi újság amúgy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 189
Összes hsz: 267
Írta: 2020. december 25. 22:18 | Link

Benett
[és a repülő kaméleon]

Mindig előttem van a kép, hogy a kaméleon kis buksiját a plafonnak koppintja, szemei meglepetten járnak mindenfele. De most ahogy elnézem, teljesen jól van - már nem mintha értenék hozzá – ahogy a levegőben megközelíti a padot. - Hogy ezek után félsz a kastélyban reptetni  – utalok vissza korábbi szavaira.
 Aprókat bólintok miközben beszél, és elmerengek vajon én mit reagálnék egy állatnak ünnepi ajándékként. Nem rajongok a meglepetésekért és egy állat érkezésére, mint felelősség, mindenképpen jó lenne felkészülni…  közben persze, mennyire szuper lenne kapni egy kedvencet! A kaméleon gazdája szavait alátámasztva nem lófrál el, marad a közelünkben – Így legalább nem kell aggódnod, hogy elveszik, még akkor sem, ha kihozod a levegőre – mosolyodok el. - Ó, a nevét még nem is kérdeztem – sandítok fel a háztársamra.
 A nemrég felfogott lófarkam balra, majd jobbra lendül, a fejrázásom ritmusára. – Nincsen, sajnos. Régóta szeretnék egy kutyát, de otthon a könyvesboltunkkal egybekötve élünk, így a szüleim már a gondolatot is elutasították – megvonom a vállam. – Különben nagyon szeretem az állatokat, a mágikus lények pedig főleg érdekelnek szóval, ha majd megtehetem biztosan lesz - ezt határozottan állíthatom. De azért mégis, a magam tizenöt évével és az anyagi helyzetünkkel nem is tudom hogyan férhetne bele. Pedig, ha mágikus is lenne, akkor sem aggódnék, rengeteg hely van, ahonnan segítséget kérhetnék a gondozásában.
– Éppen azon vagyok, hogy kitaláljam, melyik napomon lehetne benézni a városba, mielőtt még hazautaznék az ünnepekre – válaszolom a pillantásomat Benett-re emelve. – Szeretnék ajándékot nézni, meg persze jó lenne némi itteni édességet is magammal vinni a szünetre. – mosolyodok el. Bár ne ódzkodnék ennyire a hazalátogatástól, de a nasimmal átlendülhetek rajta.


Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. december 25. 22:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), DÖK tag, Színjátszó vezető, Negyedikes diák


still alive
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 457
Írta: 2020. december 28. 19:51 | Link

Amélia

- Ja, hogy ja... - kapok a szám elé, ahogy kínos nevetésem megtöri az udvar pillanatnyi csendjét. Ismét csak emlékeztetem magam arra, hogy a másokkal való kommunikáció sosem volt az erősségem, és még mindig jó lenne, ha a lehető legkevesebbet szólalnék meg. Pedig nehéz néha, főleg ha belendülök, és kicsit elengedem magam. De az elmúlt évek során mindig rájöttem, hogy csak bajt hozott rám a bőbeszédűség, és akkor volt az igazi, amikor még ennél is jobban éltem a szürke kisegér életformámat. De fogjuk csak arra, hogy zavarban vagyok.
-  A legjobban inkább attól félek, hogy ellopják. Tudom, hogy van egy kis híre a kastélyban, és hát valóban elég különleges. Képzeld, egyszer már elvették tőlem ketrecestül, és nekiállták rázogatni benne. Ott visított a szerencsétlen... Ezek után gondolhatod, hogy mennyire vigyázok rá! - feledkezem meg arról, hogy az esetemben hallgatni inkább aranyat ér, de mindmáig nagyon eleven emlék számomra a legutóbbi hazautazás körüli műsor, amit Theon vágott le. Csak utána csapok a homlokomhoz, hogy Amélia kérdezett is tőlem. - Kamcsi a neve. Kamcsi, a kaméleon. Nem voltam valami kreatív - vonok vállat szerény mosollyal, aztán felkapom a fejem.
- Na várj! A szüleiteknek könyvesboltja van? És erről nem is tudtam eddig? De jó neked - csillan fel a szemem. Min Jong jut eszembe, akinek a sorsa bizonyára hasonló lehet Améliához, és talán még ismerik is egymást korábbról. Tény, hogy sokat láthat olvasni, ezért tudja, hogy a könyvekkel meg lehet fogni engem. - Értem. Hát, a vásárlás nálam sem egyszerű. Jó lesz azért kicsit hazamenni és pihenni, nem? - kérdezem bizonytalanul. Nos, tavaly nem voltam valami nyugodt, amikor haza kellett utaznom, de idénre már sokkal több családi vita oldódott meg, ezért azt hiszem, hogy nem fognak bántani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 189
Összes hsz: 267
Írta: 2021. január 4. 23:32 | Link

Benett
[és a repülő kaméleon]

Töprengések, elkalandozások, talán a legjobb barátaim voltak, így nem idegen érzés számomra, ha egy időközben tovább gurult gombolyag fonala után kell kapnom, mielőtt még elveszne. Felismertem az általam már komfortossá vált helyzetet, amibe Benett belecsöppen, és csak helyeslően bólintok egy apró mosoly kíséretében. Az lesz az. Félre biccentett fejjel hallgatom a történetet, amibe belekezd, majd végére érdeklődőn pislogó szemeim kikerekednek. Én is hallottam az állatkájáról, de kíváncsiságom hatására nem éppen a ketrecestül rázogatás ötlött az eszembe. – Eszementek, istenem… - rázom a fejem. – Jajj, elképzeltem, hogy velük történik ez meg. Szerintem cseppet sem találnák szórakoztatónak. – pillantásom a kisállatra téved, akinek közben a nevét is megtudom. – Ne csináld, legalább illik hozzá – teszem csípőre a kezeimet. – Jobb, mint egy Jenő, mondjuk – húzom el a számat és nagyon remélem, hogy nem pont így hívják a testvérét, vagy az apukáját, vagy én nem is tudom kiét.
– Libresszió – bólintok. – Mondjuk a kávézó csak nemrégen nyílt mellé - csípőre tett karom összefonom magam előtt. - Azért sem tudhatsz róla, mert nem a közelben hanem otthon, Tölgyhegyen van – és nem is sokaknak említettem. Aki jobban ismer, az tudja, hiszen a természetemet és jellememet jobban formálta a hely, mint a családom maga és most újra kétesnek érezem, hogy valóban olyan jó e nekem, vagy sem. És, nem ennek semmi köze a rellonos megjegyzéseihez.
– De, de, remélem így lesz – nézek újra a közelünkben ólálkodó Kamcsira. – Benett? Olyat lehet, hogy rárepüljön az alkaromra? – kérdezem óvatosan éppen csak a fiúra sandítva a kisállatról. Megvárom a válaszát úgy kérdezek vissza – Neked milyen terved van a szünetre?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Bernáthy Zsófia
Diák Eridon (H), DÖK tag, Színjátszós, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 83
Írta: 2021. január 7. 01:51 | Link

Ricsi
Cigi | Egyenruhában

A hosszú és nehéz napok egymást követték. Az idegeim egyébként tartósak, de persze nekik is megvannak a határaik. Mindig máshol van ez a határ, de tudom, hogy időről-időre el jön az a pont. Amikor elpattannak a dolgok. A szilveszteri buli ugyan feltöltött valamennyire, de a felfoghatatlan mennyiségű tananyag azonnal leszívta minden erőmet. Otthon is rám szálltak közben, hiszen "Jön a VAV, tudnom kell mihez kezdek utána!". Lídia még a Bagolykőben is zaklat miatta. Felkeresett többször az étkezések alatt is, sőt, egyszer megvárt bájitaltan után. Csak éppen az a nagy büdös helyzet, hogy én pontosan tudom, mi az, ami érdekel. Egyszerűen nincs kedved kitalálni vele nekik, mert tudom, hogy úgyis csak hegyibeszédet kapnék utána. Arról, hogy milyen fontosak a jó kapcsolatok, egy minisztériumi munka, magas pozíció, és a többi és a többi... Ehhez pedig rohadtúl nincsen kedvem.
A társasági életem sincsen a csúcson, tekintve, hogy - bár nem mindenki veszi véresen komolyan - tanul. Ráadásul összevesztem az egyik negyedéves sráccal is, aki többet akart, mint ami eleve volt köztünk. Egyenesen megmondtam neki, hogy nekem tökéletes, ami van, mire ő totálisan megsértődött, és otthagyott. Nem rázott meg különösebben a dolog, de így felé sem fordulhatok vigaszért.
Nem tudtam már mit kezdeni magammal, miután kiszabadultam végre sárkánytanról. Ráadásul a nővéremet is megpillantottam a folyosó túloldalán, így kilencven fokos fordulatot véve elrohantam inkább. Az egyik földszinti folyosón lyukadtam ki menekülésem végére. Lelassítva próbáltam eldönteni, mennyire omolnék össze, ha nekilátnék a temérdek házinak. Nem kellett sokáig agyalnom a dolgon. Végül a Fénylő Lelkek Udvarán találtam magam. Az iskola többi pontjához képest a hely egész nyugodt volt. Ennek ellenére az udvar egyik sarkába húzódtam. A táskám rögtön a földön landolt, rajta pedig a talárom.
Idegesen kifújtam a levegőt, és a falnak támasztottam a hátam. Nem vagyok nagy dohányos, és vagy egy hónapja nem is volt a kezemben cigi, most mégis azon kaptam magam, hogy rágyújtok egy szálra. Idegesen fújtam ki a füstöt, miközben az öngyújtómmal játszottam. Azon kevés muglitárgyak egyike, amiket használok. Nem mintha szükség lenne rá, hiszen egy egyszerű bűbájjal elintézhető, mégis viccesnek tartom a kis tárgyat.
Utoljára módosította:Bernáthy Zsófia, 2021. január 10. 16:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
Diák Eridon (H), Másodikos diák


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. január 7. 11:28 | Link

Próbál feltűnés nélkül közlekedni - azaz egy ruszki torpedóromboló kecsességével kúszik le az udvarra.
- Hol is vagyok?... - teszi fel a banális kérdést immár sokadszor mai nap folyamán, miközben átlépi a kis boltíves ajtót a folyosó végén, és egy puccos botanikus kertben találja magát.
- Ach, du heilige Scheiße, itt meg mi történt?! - szalad fel a szemöldöke a homloka közepére, amitől rögtön egy dülledt szemű cickányra hajaz.
Ez a hely pont úgy fest, mintha felrobbant volna egy virágbolt, meg két kertész. De há' végül is nem mindegy? A lényeg, hogy kevésbé legyen szem előtt, mint a tantermek közepén vagy az ebédlőben.
- Szia, creepy szobor - csalinkázik el a szökőkút mellett zsebre dugott kézzel. Az aprólékos kőfaragás során nagy gondot fordítottak arra, hogy a központi alak roppant bölcs és tiszteletet parancsoló varázslónak nézzen ki. Ezért aztán Ricsi gyorsan felvési gondolatban a bakancslistájára, hogy alkalomadtán tanga bugyit húzzon az ipse fejére. (Előtte még kell szereznie valahonnan egy tanga bugyit.)
A retinaszaggató virágkavalkád ellenére éppen egy ilyen helyet keresett. Szabadtér is, meg nem is, és meg lehet húzódni a bokrok alatt anélkül, hogy egy prefektus az arcába állna korcsolyával.
Beleszimatol a levegőbe, és elmosolyodik. Oh-hohó! Van itt már más rendbontó is. A cigarettafüst jellegzetes illatát követi, mint a róka, és két sövény között kipenderülve egyenesen egy idősebb leány elé toppan.
- Helló! - köszön lelkesen. - Ez itt a kijelölt dohányzó részleg, ugye?
Választ sem várva a kapucnis pulcsija zsebébe kotor, és előránt egy szál cigarettát, ami minden bizonnyal nem a gyárban készült, mert gyanúsan pufók és girbegurba.
- Adsz tüzet? - biccent a lány kezében tartott öngyújtó felé. A huncut pofázmányán még mindig (vagy már megint) éktelen sárgáslila zúzódás virít, de mivel vigyorog, mint a torkosborz, nem úgy tűnik, mintha zavarná a dolog.
Utoljára módosította:Koppány Richárd, 2021. január 31. 09:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Bernáthy Zsófia
Diák Eridon (H), DÖK tag, Színjátszós, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 83
Írta: 2021. január 10. 19:49 | Link

Ricsi
Cigi | Egyenruhában

A kertben csak egy-két diák tartózkodott rajta kívül, ők is csendesen olvasgattak, vagy tanultak. Tudom, hogy egyikük sem prefektus, így nem zavart az sem, ha megérezték a dohány szagát. Az az egy kép hangosabb mondat viszont megütötte a fülemet. A fejemet a falnak döntöttem, és összeszorítva a szemem próbáltam kizárni a hangokat. Nem vágytam másra, csak a csendre és a magányra. Kizárni az iskola zaját, a stresszt és minden mást. Csak később vettem észre, hogy ujjaim rászorultak a szál cigire idegességemben. Lassan fújtam ki a füstöt, és próbáltam teljesen kiüríteni a fejem. Nem is tudom, meddig álltam ott csukott szemmel. Különösen erőteljes hang volt az, ami kizökkentett a nyugalmamból. A srác előttem állt, különösen pimasz szemével pedig egyenesen rám nézett. Alaposan végig mértem, mielőtt válaszoltam neki. Fene tudja hogyan szerezte őket, de nem tudtam nem kiszúrni az arcán éktelenkedő zúzódást.
- Számomra igen - vontam meg a vállam végül kérdésére.
Mikor azonban ő is előhúzott egy csikket, rájöttem, hogy kérdése nagyon is költői volt. Egy darabig csak néztem a gyereket. Másodévesnél biztos nem lehetett több. Talárja színe szerint háztársak vagyunk, ám nem emlékeztem az ábrázatára.
- Hány éves vagy te? - végül a kérdezés mellett döntöttem. Megpróbáltam felölteni a szigorú arckifejezésem, ám szerintem nem rendelkezem olyannal, mert az arcom inkább kihívó volt, mint szigorú. Közben elnyomtam a csikket a falon, és a mellettünk álló kukába hajítottam. - Tessék - dobtam oda a gyújtót a srácnak.
Feltételeztem róla, hogy mugligyerek, ám erre inkább nem kérdeztem rá. Inkább elővettem én is még egy szálat, kezemet pedig az öngyújtómért nyújtottam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
Diák Eridon (H), Másodikos diák


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. január 11. 15:03 | Link

Elkapja a felé dobott öngyújtót, mint a vércse, és egy rutinos kattintással rápöffent.
- Mér'? - kérdezi reszelősen, lenntartva a füstöt. - Van jelentősége?
Visszadobja a gyújtót, majd pár másodpercig kíváncsian méregeti a csajt. Jó feszkósnak tűnik, szinte vibrál, és ordít róla, hogy elege van az egész világból. Vagyis még egy okkal több, hogy Ricsi a vérét szívogassa szegénynek. A felborzolt kedélyállapot a provokáció legjobb táptalaja. Freak-YESSZ!
- A biológiai kor önmagában nem tesz bölcsebbé, csak tapasztaltabbá, de ha hülye vagy ahhoz, hogy az élettapasztalataidból levond a megfelelő konzekvenciákat, akkor így is, úgy is rácsesztél, sz'al ezért van az, hogy messze nem minden öreg ember bölcs, sőt mondhatni, ostoba - hadarja egy szuszra, miközben kiengedi az orrán az égésterméket, mint egy sárkány. Vicces, amikor ilyen Lakatos Koelhói sufnibölcsességek esnek ki a cickány pofáján.
- Tizenhat vagyok - feleli aztán, majd kisfiúsan félrebillenti a fejét. A felsőbb évesnek az arcára van írva a kétely, meg hogy ezt tutira nem kajálja be, úgyhogy hozzáteszi:
- Tizenöt... Na jó, tizennégy. ÉS FÉL!
A cigijének gyanúsan őszi gazégetésre emlékeztető szaga van, és persze szemtelenül fújja a füstöt a lány szemgolyóiba a következő pöffentésnél.
- Richárd vagyok egyébként - mutatkozik be előzékenyen, mert azért volt gyerekszobája. (Még ha fel is robbantotta párszor.) - A barátaimnak Ricsi, anyáméknak "KoppányRichárd-mitműveltél-mármegint?" - mutat macskakörmöt a levegőben a bal keze mutató- és középső ujjával, a muterja ideges hanglejtését utánozva.
- Kérsz? - nyújtja aztán a másik felé a parázsló csikkét. - Ettől lelazulsz ám. Jobb, mint az a szar, amit zsinórban szívsz - biccent a csaj második szál cigarettája felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Bernáthy Zsófia
Diák Eridon (H), DÖK tag, Színjátszós, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 83
Írta: 2021. január 25. 22:38 | Link

Ricsi
Cigi | Egyenruhában

Hatalmas sóhajtás kíséretében fújtam ki a füstöt. A fejemben próbáltam felsorolni a legjobb indokokat, hogy miért ne átkozzam el a gyereket. Egy silencio-t ráküldtem volna szívesen! Ha rám találnak a cigivel úgyis bajban leszek, ezen már nem múlna. Végül mégsem kaptam a pálcám után, inkább csak reménykedtem, hogy a srác elhúz mellőlem a nagyon közeli jövőben. Ez a vágyam azonban nem látszott teljesülni. A fiú továbbra is ott dekkolt. A pumpa csak feljebb ment bennem, ahogy magyarázni kezdett. Pimasz fejét vizsgálva csak egy szemforgatást kapott tőlem, ahogy arra is, hogy megpróbálta bemesélni nekem, elmúlt már 16. A füstöt az arcomból egy legyintéssel próbáltam meg elterelni, ám ez nem bizonyult sikeresnek, így csak dühösen összerántottam az arcom.
- Zsófi. - Az én bemutatkozásom sokkal szűkszavúbbra sikeredett. A szüleim szemében egyszerűen Zsófia vagyok, ám azt nem óhajtottam az orrára kötni. Amiről pedig nem tudnak, az nem fáj az ősöknek sem, így nem mesélem el nekik a kastély béli mindennapjaimat sem. Lídiától pedig a lehető legtávolabb maradok.
Az olcsó cigi az ujjaim közt nem igazán érte el a várt hatását, és persze nem segített az sem, hogy Ricsi belepofátlankodott a személyes terembe. Az ajánlata viszont más részről csábító volt. Vállat vonva vettem át a felém nyújtott szálat. Magamban azért örültem a dolognak, hiszen nagy szükségem volt valamire, ami elfelejtteti velem a mai napot. Legalább egy kis időre.
Nagyot szívtam belőle, majd lassan fújom ki a füstöt. Egy második slukk után pedig vissza is nyújtottam a csikket.
- Honnan szerezted? - Csak kis idő után kérdeztem végül rá, furdalta az oldalamat a kíváncsiság.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), DÖK tag, Színjátszó vezető, Negyedikes diák


still alive
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 457
Írta: 2021. január 27. 13:07 | Link

Amélia

Próbálom visszafogni magam, mielőtt újból elöntene a méreg, de akárhányszor csak visszagondolok erre a szörnyű emlékre, a fejem elvörösödik, és legszívesebben káromkodnék egy sort. Öklömet összeszorítva hagyok magamnak néhány másodpercet, hogy lehiggadjak. Természetesen nem csak az állatom iránt érzett sajnálatom van benne ezekben a mozdulatokban. Sokkal jobban fáj az, hogy ezt a bizonyos dolgot ki, s miért tette. Meg a többit. Amiről nem beszélhetek, nem szívesen osztom meg mással, mert ha múlhat rajtam, hogy ne terjedjenek tovább a szóbeszédek, akkor meg is teszek minden tőlem telhetőt. De tény és való, hogy ezt a fiút sem a puszta szórakoztatás, beteg vágyainak kiélése hajtotta, hanem engem akart vele megzsarolni.
- Hát... maradjunk annyiban, hogy sokféle alakot fújt ide össze a szél - jegyzem meg mosolyogva, aztán legyintek egyet, és már Kamcsi nevéről is van szó. - A Jenő szerintem aranyos név. Szerintem vicces is egy ilyen állatnak. Csak mintha öregítené. A Kamcsitól fiatal marad- töprengek el rajta, ahogy egyre nagyobb csodálattal szemlélem.
Elismerően bólintok a névre, mintha tudnám, hogy ez a hely hol van, de az arckifejezésem azt is elárulja, hogy még Tölgyhegyről se hallottam életemben soha. Megvakargatom hátul a fejemet, a teljes összezavarodottság jeleit mutatva, ugyanakkor el is szégyellem magam, amiért harmadévem taposva még mindig tájékozatlannak számítok a varázsvilágban. De hát érhetnek, és valószínűleg életem végéig érni is fognak ilyen kellemetlenségek. Ő talán aranyvérű lehet.
- Egyszerűbb, ha átadom, mert idegenekre nem szoktattam még rá, hogy odarepüljön. Sok félreértés lehetne belőle. Szóval az úgy jó? - indulok meg, hogy összeszedjem az állatomat, aki engedelmesen a két tenyerembe száll. Aztán, ha Amélia beleegyezik, odalépek hozzá, és óvatosan átadom őt neki, hogy simogathassa, és esetleg útjára indítsa, amikor úgy érzi. - Pihenés, pihenés, pihenés. És egy kis olvasás, meg tanulás. Nem nagyon gondoltam bele. Sodródom az árral, mint mindig - nevetek kínosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
Diák Eridon (H), Másodikos diák


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. január 31. 10:12 | Link

- Kacc! - kommentálja vidáman, mikor a lány átveszi tőle a csikket. - Pedig hercegnőnek tűnsz.
Voltak kételyei felőle, hogy a Zsófi névre keresztelt tiptop kis bige elfogad egy szál herbált, de vagy nagyon le van strapálva agyilag, vagy ahogy a mondás is tartja: alamuszi nyuszi nagyot ugrik.
- A johannesburgi állami kincstár nyitókódja nem kéne? - hunyorog szemtelenül arra a kérdésre, hogy honnan szerezte a cuccot. - De a jó hír, hogy van még, és egészen olcsón megszámítom neked.
A pillantása pofátlanul a lány mellső domborzatára téved. Bár egyáltalán nem kihívó az öltözéke (KÁR!), ám a talárja a táskájára dobva hever a földön, úgyhogy nincsenek nehézpáncélzat mögé rejtve a nőies formái.
- Adok mondjuk... - méregeti hümmögve a kínálatot. - Hat százalék kedvezményt.
Elégedetten szusszan. Hármat-hármat megér a kilátás, és most nagyon jófejnek érzi magát, mert egyébként nem szokott alkudozni.
A második slukk után jelezte volna, hogy annyi elég lesz, de a csaj magától is tudja, és visszanyújtja a csekkát. Ricsi elismerően biccent, miközben átveszi, és a szája sarkába dugja.
- Öt perc múlva sokkal jobban fogod magad érezni - jelenti ki határozottan. - Addig is elmesélheted, hogy min feszültél be ennyire.
Mivel természeténél fogva kiközösíti a társadalmat, Ricsi számára a bizonyítási és megfelelési kényszer miatt érzett szorongás ismeretlen fogalom, és bár megérteni valószínűleg nem fogja, de cserébe elpofázni sem.
- Hallod, Zsófi? - pöffent ki egy kövér, fehér füstpamacsot. - Beszélj róla, különben megmérgez, és beteg leszel.
Kis szünetet tart, közben megvakargatja a bal mutatóujjával a jobb orrcimpáját.
- Ha nem nekem, akkor másnak.
Az totál érthető, ha az ember nem zúdítja minden kínját egy idegen nyakába, még ha ez az idegen érdeklődő is. Az viszont nem oké, ha teljesen magába fojtja.
- Hidd el, tudom, miről beszélek. Faterom badass pszichiáter, ami rajtam mondjuk nem látszik - horkan fel cinikusan. - De attól még figyelek ám.
Ami azt illeti, másra sem figyel, csak az emberi pszichére. Meg hogy aktuálisan mivel csaphatná szét saját magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 189
Összes hsz: 267
Írta: 2021. február 4. 11:54 | Link

Benett
[és a repülő kaméleon]

Tény, hogy nem sorolnám a legnagyobb erőségeim közé mások érzelmeinek a leolvasását, avagy lefordítását magamban, egyáltalán a befogadással vannak bajaim - mindezt foghatom az antiszociális neveltetésemre - de egy pillantás az előttem állónak az arcáról a mozduló kezeire, és azt hiszem értem. A történet, ami éppen felmerült nem csodálom, ha még mindig hatással van Benettre és én pontosan itt döntök úgy, hogy nem feszegetem tovább a dolgot. Ő maga le is zárja a témát egy utolsó elejtett mondattal, amely hatására akaratlan bukkan fel lelki szemeim előtt a rellonos pimasz mosolya és hallom fülembe a maró gúnyt. Szavak helyett aprót bólintok beleegyezően. Az biztos, Benett, ebben abszolút egyet tudok érteni!
- Igaz, én még sosem neveztem el állatot… vagy úgy, bármit – biccentem oldalra az állam. Ha mondjuk lenne egy kutyám egészen biztosan film, avagy könyv karakter után kapná a nevét. Tekintetem az egyedi kisállatot követi, el is mosolyodok néhány apró mozdulatán.
- Persze, legyen, ahogy mondod – bólintok, hiszen nem értek hozzá, ilyenkor jobb a hozzáértőre hagyatkozni, mintsem makacsságom hátszelével fejjel futni a falba. Kék szemeim Benett mozdulatait figyelik, amint megfogja Kamcsit, igyekszem őket leutánozni, ahogy szárnyaira ügyelve, egészen óvatosan átveszem a kaméleont. Az első simításnál kitapintom a testén lévő apró redőket és domborulatokat. Szája egy vonallá simul, alig látszik meg lassan mozduló szemei alatt ülve. Teste vége jobban kunkorodik, ahogy lábaival belém kapaszkodik, amíg tartom. Az aranyhajból Pascalra emlékeztet, csak Kamcsinak jobb ezekkel a szépen ízelt szárnyakkal. – Nagyon elegáns vagy – mondom Kamcsinak egy apró mosolyt megengedve magamnak, közben igyekszem nem kizökkeni a beszélgetésemből, a hús vér emberrel ugyebár. Tekintetem nehezen veszem le róla, mutatóujjam külsejével cirógatom az álla alatt, majd a hátán, közben hallgatom Benett terveit a szünetre. – Nyugalmasnak hangzik, az pedig sosem rossz – mondom neki, majd mozdul szám széle a nevetése hallatán. – Én, úgy néz ki, hogy a karácsonyi koncertre segítek majd felkészülni az otthoni diákoknak – még mindig nem értem a mesterem, hogyan gondolta. Türelmes vagyok, csak sose oktattam még senkit. Az, és a tudálékosság nem ugyanaz.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), DÖK tag, Színjátszó vezető, Negyedikes diák


still alive
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 457
Írta: 2021. február 17. 18:30 | Link

Amélia

- Akkor ez azt jelenti, hogy soha semmilyen állatod nem volt még? - kérdezem kíváncsian, de nem vagyok meglepett, hiszen sem a belvárosi lakásunk, sem pedig az abban lakók létszáma nem igazán tette lehetővé számunkra, hogy állatfarm is legyen az otthonunkból. Néhány gyenge kísérlet után a szüleim sajnos hamar feladták, hogy megtűrjenek egy kedves kis négylábút magunk körül. Úgyhogy számomra is különleges élmény volt, hogy végre kaptam valakit, még ha nem is terveztem vele egyáltalán, hiszen magamtól eszembe nem jutott volna a kastélyban gazdává válni. Itt is vagyunk elegen, itt is szűkös a hely, és pláne elfoglalt vagyok. De úgy tűnik eddig, hogy jól megférünk egymás mellett. Az meg, hogy a tanulmányaimban nem a legjobbak között vagyok már, nem neki tudható be, és később bármikor felhozom az átlagomat, ha szorgalmas vagyok.
- Ha majd szeretnél, akkor biztosan el fogsz tudni nevezni egyet. Amúgy szoktam néha járni a Menhelyre, ott sok örökbe fogadásra váró cukiság van. Kipróbálhatod rajtuk a névadást, arcra mi illik hozzájuk a legjobban. Jó móka. Aztán még az is lehet, hogy a szívedhez nő valamelyik. Felnőttként biztosan lesz lehetőséged nevelni - jár el a szám, lassan ki is szárad, ha ennyit beszélek.
Mosolygok, ahogy Kamcsi először zavarba jön az idegen érintéstől, de aztán hamar megszokja a barátságos ujjakat. Amélia rendkívül kegyesen bánik vele, nincs oka félnie, főleg egy ilyen bók után. Óvó gazdiként a közelükben maradok.
- Ugye, milyen fura a bőre? De meg lehet szokni. Simogasd nyugodtan, a szárnyai körül vigyázz egyedül - tanácsolom. - Mármint zenében? Min játszol? - kelti fel az érdeklődésem. Még meg is hallgatnám, ha tudnám, hol van az a fura hely.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Molnár Zselyke
Diák Eridon, Másodikos diák


Lovas Lány|Ms. Mulan|Zsezsi
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 55
Írta: 2021. március 1. 12:00 | Link

Poulain tanárnő


Fárasztóbb volt a vizsgaidőszak itt, mint ahogyan azt gondolta, de ugyanakkor rengeteg érdekességet volt alkalma tanulnia itt, úgyhogy egyértelmű számára: marad a következő évekre is, annyira megszerette a varázsvilágot.
A jó időre tekintettel inkább kifelé vette az irányt, kár lett volna ebben a szép, napos időben bent lebzselni, amikor a friss, szabad levegőnél nincs is jobb. Nagyon jó hatással is van rá az, hogy természetes napfénynél tanulhat, és persze, mellette pihent a nasis tároló dobozkája is, hogyha megéhezne a nagy feladat közepette. A Káros Szerek Ismerete tantárgy anyagait vizsgálgatta éppen, amikor váratlanul leültek mellé a padra.
 – Oh, bocsánat – tekintett föl a jegyzeteiből, majd kissé megtámaszkodott, hogy a másik elférhessen mellette. Ahogy jobban megnézte az illetőt, látszott, hogy idősebb, akár felnőtt is lehet, esetleg pedagógus, bár nem hinné, hogy sok közük lenne egymáshoz, ha tanítaná Zselykét, bizonyára felismerné ez az elsős nebuló.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vivien Poulain
Tanár, Előkészítős tanár


Szellemekkel sutyorgó
offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 58
Írta: 2021. március 8. 18:04 | Link


e x a m c o r r e c t i o n

Elkezdődött a vizsgaidőszak, és ezzel együtt Vivien számára a vizsgajavítás-időszak is. A harmadikos évfolyamot már teszt alá vetette, és örült, hogy nebulók arcán nem a kétségbeesést látta visszaköszönni, hanem a magabiztos tudás jelét vélte felfedezni. És ez a kész kérdéssorokon is látszott, nem az esélytelenek nyugalmával tudták le diákjai a dolgot.
Viszont már kezdett elálmosodni a kastélyban, az asztal fölé hajolva, és a fényviszonyok sem voltak a legideálisabbak, és varázslat helyett inkább úgy döntött, kisétál a friss, kellemes, nem túl meleg, de már nem is csípősen hideg időbe, és leül a Fénylő Lelkek Udvarán egy padra. Nem érte túl váratlanul, hogy a legtöbbet foglaltan találta, a Bagolykő átmeneti lakói is szívesen tanultak és készültek idekint. Végül egy látszatra elsős kislány mellett talált helyet, és bár megkérdezte, szabad-e a hely, talán túl halkan tette, mert az ázsiai vonásokkal áldott lány csak akkor vette észre, mikor már leült mellé, kezében a mappával, melyben a kitöltött vizsgalapok vártak javításra.
Vivi elmosolyodott a lány szabadkozását hallva és megrázta kicsit fejét.
- Semmi gond, te ne haragudj, hogy csak így leültem melléd. Nem zavarok, ugye? Nekem is van némi átnéznivalóm - paskolta meg a mappa kemény fedelét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
Diák Levita (H), Negyedikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 331
Összes hsz: 1048
Írta: 2021. március 9. 13:36 | Link

Lucas
és még valaki..?

Vannak, akik szeretnek bebújni egy meleg takaró vagy pokróc alá, elkényelmesedve a kandalló tüze előtt, vagy a ágyikójukban, miközben odakint esik valami csapadék, de Lili inkább az aktív pihenés híve volt. Örökmozgó, lelőhetetlen buzgómócsing, aki amint jó időt neszelt, már szaladt is kifelé, mit sem törődve holmi tüdőgyuszikkal, vagy hasonlókkal.
És az idő láthatóan, érezhetően jobbra, melegebbre fordult, és százágra sütött a Nap is. A kissé hűvös levegőt egyedül a még kicsit fagyos szél okozta, de éppen miatta csapta hóna alá a szőke levitás kissé megviselt papírsárkányát is.
Sok mindenben volt béna, több mindenben, mint amiben ügyes, és a sárkány eregetés is előbbi csoportba tartozott, de Lilkónak cseppet sem vette kedvét, még az az apróság sem, hogy egyszer már az életére is tört a játék. Pedig a legtöbb dolgot hamar elunta, és feladta, de a sárkánynak adott egy újabb esélyt. Mintha vak lett volna a jelekre, pedig aztán elég nyilvánvalóak voltak.
Éppen a Fénylő Lelkek Udvarán vágott át, és mivel már itt is volt némi légmozgás, fel-feldobálta a reptetnivalót, és azon elmélkedett, vajon milyen varázslattal segíthetne neki egy kicsit tartósabban a levegőben maradni. A legnyilvánvalóbb, virgardium leviosa varázs túlontúl kézenfekvőnek tűnt, ráadásul úgy okoskodott, hogy lebegtetni valamit nem ugyanaz, mintha repülne, hiszen akkor adott ponton fog a levegőben állni, és amíg tart a varázslat, nem is kap bele a szél, vagy ha mégis, az ellenállástól még a végén eltörne.
Volt azért némi esze, csak többnyire tűnt úgy, mintha óriási tévedésből került volna a kékek házába. De aztán a következő pár pillanat ismét rácáfolt, mert ahogy elcaplatott volna a mágus szobra előtt, valahogy sikerült belegabalyodnia az épp feldobott sárkánynak a kőkarba, és miután kis híján hátraesett, ahogy visszarántotta őt, mert hát a zsinórt azt fogta, csak még jobban rácsomózta a zsinegjénél megcsavarodott sárkányt, hogy aztán némi rángatás, kibogózási kísérlet, és nyögve húzás-vonás után őrá is épp úgy rátekeredjen a zsinór.
Megállt végül, és törökülésben leült a földre, elgondolkodni az életén. Ilyen béna komolyan nem lehet - gondolta, de persze tévedett. Most legalább nem volt életveszélyben, legalábbis amíg a nyaka köré nem tekeri a zsinórt, addig csak úgy nézett ki, mintha a varázsló szobra megkötözve tartaná őt.
Így üldögélt pár pillanatig, míg lépteket nem hallott közeledni.
- Hahó! Kérhetek egy kis segítséget? - kiálltotta, mielőtt az illető, akit még nem is látott, valahova másfelé indul el, és nem ki, ide, az udvarra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

🥝
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 189
Összes hsz: 267
Írta: 2021. március 11. 18:50 | Link

Benett
[és a repülő kaméleon]

Nem sokszor gondolkodom el rajta, de egyre biztosabban érzem, hogy nem is lenne olyan rossz egy kisállat. Már olyan, amit képes vagyok gondozni és talán nem is varázslény, hiszen olyan hirtelen lettem a része ennek a világnak, talán egy kedvenc, mint egy kutya kicsit még komfortosabbá tenné nekem a változást. De nem igen kalandozok el, hiszen Benett kérdez. - Nem, még nem, de egyre több embert ismerek a kastélyban, akinek van. Lehet én is meg tudnék birkózni még egy kis felelősséggel - mosolyodok el háztársamra sandítva.
Figyelmesen hallgatom, kissé félre biccentett fejjel, mert nem mond butaságot a másik. Abszolút nem! És ettől kicsit fel is villanyozódom. - Sose jutott volna eszembe, de el kell ismernem, ez kreatív - bólogatok. - A végén lehet még onnan is vennék magamhoz valakit - gondolkodok el, hiszen ez rám vallana. A menhelyről elhozni egy állatot. - Mindenképpen elnézek majd arra - biztosítom róla Benettet, hogy tudja, megfogadom a tanácsát.
- Kicsit. Inkább csak szokatlan - válaszolom, majd úgy teszek, ahogy kér, és a kaméleon szárnyait megpróbálom inkább kerülni. Álla alatt cirógatom, miközben felmerül a legkedvesebb témám. - Igen, zenében. Zongorázok, és néha, ha úgy alakul, akkor énekelek - bár az iskolai kórus óta nem rajongok a nyilvános dalolászásért. Hagyjuk is, meg is tartom magamnak ezt az infót.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Harmat Betti
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 358
Írta: 2021. március 16. 01:05 | Link

Júlia
Mit tettél?!
Ruha

Hatalmas mosollyal az arcomon lépek ki a boltív alól. Kezemben egy frissen kikölcsönzött regényt tartok. Egy pillanatra megállok, ahogy kiérek a szabad ég alá, és arcomat a Nap felé fordítom, hogy friss tavaszi sugarai megsimíthassák a bőrömet. A tavaszi nap sugarai a világon mindennél békésebb mosolyt tudnak az arcomra varázsolni. Egyik kedvenc időtöltésem a napon olvasni, így meg is ragadom az üres szombati délután magányát, hogy a szabadban lapozzam fel a könyvemet.
Tovább indulva egy üres padot keresek, hogy kényelembe helyezhessem magam, ám szemeim valami máson akadnak meg. Alig pár méterre tőlem navinés évfolyamtársam áll, mégpedig azzal a szőke hajkoronával, amiről Hunor annyit áradozott. Elsőre nem is tudom mit kezdjek a helyzettel. Nem gondoltam a lányra egy pár napja. Azóta, hogy Hunortól csak egy értetlen pillantást kaptam, mikor Júliáról kérdeztem. Aznap végig a navinésen gondolkodtam, meg azon, mi történhetett köztük, amit barátom nem szeretne elmondani nekem. A haloweeni csókjuk óta Hunor szeme csak úgy csillogott, mikor a lányról beszélt. Valóban élvezte a Júliával töltött időt, és boldognak láttam, hogy talált valakit. Talán különlegesnek is érezte magát, hogy Júlia elment vele a Haloweeni Bálra. Valami azonban megváltoztatta a dolgot. Nem beszélt nekem arról, hova vinné a lányt randira, vagy, hogy hogyan telt aznap a közösen töltött pár órájuk.
Pár percig csak állok a napon, szemeimet Júliára szegezve. Talán észre is veszi a dolgot, hiszen az emberek megérzik, ha valaki bámulja őket. Fogalmam sincs, mit kéne tennem. Nem szeretném Hunort hátba támadni azzal, hogy a lányt kérdezem meg arról, amit nem akar elmondani. Másik oldalamat viszont furdalja a kíváncsiság. Na és mi van, ha Júlia megbántotta Hunort? Akkor mindenképpen beszélnem kell vele! Odamenjek, vagy ne menjek? Csak tanácstalanul ácsorgok az udvar közepén, a navinést bámulva. Nem is veszem észre, milyen hosszan tartom rajta a szemem, míg végül tényleg megszólítom.
- Szia - kicsit közelebb is lépek hozzá, hogy ne kiabálva kelljen beszélgetnünk. Ha egyáltalán akar velem beszélni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bernáthy Zsófia
Diák Eridon (H), DÖK tag, Színjátszós, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 83
Írta: 2021. március 17. 20:13 | Link

Ricsi
Cigi | Egyenruhában

Egy kacsintás - ennyit kapott tőlem a hercegnős mondatára. Ha látott volna 10 évesen! Persze azóta teljesen más ember vagyok. Ha a nevem nem is arról árulkodik. Na és olyan pimasz képet is tudok vágni, mint Ricsike. Mégsem viszonoztam a pimasz nézését, csak az udvar közepe felé bámultam el, ahol két mestertanonc enyelgett. Na, mi legyen, vegyek tőle? Végül a nem mellett döntöttem. Amíg van egy ilyen kedves elsőéves, aki megosztja velem ingyen, addig nincs szükség a pénzköltésre. Cserébe pedig nem szóltam rá a bámészkodásért. Vagyok elég magabiztos, hogy ne hozzon zavarba ezzel.
- Most kihagynám ezt a kegyes ajánlatot. De esetleg máskor is megkínálhatnál - nyújtottam vissza neki a jól megtömött szálat. Majd összefontam karjaimat mellkasom előtt, mintegy jelzésként számára. Ezzel a mozdulattal dőltem hátra, fejemet a falnak döntve. - Remélem is - határozottsága egyszerre tetszett és ijesztett meg. Fene tudja, mivel tömte meg pontosan a cigit, így csak remélni tudtam, hogy a kívánt hatást éri majd el. - VAV, család, mi lesz suli után" satöbbi. Semmi extra, csak a mindennapi cirkusz. De néha annyi is elég, hogy elszakadjanak az ember idegei - beszéd közben ellöktem magam a faltól, és a földre telepedtem. Lábaimat előrenyújtottam, hiszen az egyenruha részeként szolgáló szoknya nem a legelőnyösebb viselet földön ücsörgéshez. Hátamat azonban így is a falnak döntöttem, és onnan bámultam fel Ricsire.
Lassan azt is érezni kezdtem, ahogy idegeim ellazulnak, fejemből pedig lassan kivesztek a VAV, Lídia és egyéb idegőrlő gondolatok.
- Csüccs le - mosolyogtam a fiú arcába, miközben arrébb húzódtam, hogy elférjen mellettem. - Szóval te mugli gyerek vagy, mi? - A kérdés részemről abszolút nem volt rosszindulatú, ám akkor ott eszembe se jutott, hogy a másik félnek ez nem biztos, hogy így jön le. Persze Ricsi tudtommal nem az a személy, aki olyan könnyen megsérthető.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucas M. Deighton
Diák Navine (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 200
Írta: 2021. március 21. 16:21 | Link

Lili
s majd a meglepi vendég  Cheesy

- Aha, elég húzósak voltak a vizsgák, egy kicsit parázok is, hogy sikerült-e mind. A VAV? Uhh, kemény volt, de volt egy kis segítségem - sejtelmes mosollyal meséltem az egyik haveromnak, hogy mi történt, s bár próbált kifaggatni, hogy mégis miféle segítségem volt, semmit sem árultam el neki. Váltottunk még pár szót, végül elsietett, mert neki még hátra volt egy vizsgája, s éppen arra loholt el.
Rajtam viszont volt némi megkönnyebbülés, bár még nem tudtam az eredményeimet, de valamiért úgy éreztem, hogy talán csak meg lesz mindenütt a jegy, és nem kell évet ismételnem. Az duplán ciki lett volna, részben a nagynéném miatt, aki bízott bennem, másrészt meg Olívia miatt is, aki utána biztosan kapná az ívet, hogy milyen gyökér sráccal jár. Mondjuk valószínűleg nem is az eszem miatt szeretett.
Ahogy ezen agyaltam, kiszúrtam az ablakon át egy csajt, aki a fénylő lelkek udvarán szerencsétlenkedett egy sárkánnyal. Szinte egyből leesett, hogy ez bizony Lili lesz, mert legutóbb is ő arcoskodott a sárkányával, amiből aztán baleset lett, s még csoda, hogy akkor nem fulladt bele a tóba. Nekem meg már lassan az lett a küldetésem, hogy kimentsem a csajt. Mindenesetre most is úgy tűnt, hogy hadilábon áll ezzel a holmival, így célirányosan elindultam felé, de mire kiértem az udvarra, nagyon úgy tűnt, hogy már meg is történt a baj. Röhögés nélkül viszont ezt nem lehetett kibírni, így látva a törökülésben ücsörgő, madzagok által az oszlophoz bilincselt lányt, hangos nevetésben törtem fel. - Lili ne már, mond, hogy nem megint a sárkányolimpiára hajtasz - nevetve csóváltam meg a fejem, ahogy közelebb sétáltam hozzá, majd leguggoltam vele szemben. - Miért szivatod magad ezzel a sárkánnyal, ez nálad valami…fétis? - pár pillanatig értetlenül néztem rá, majd neki álltam kibogozni a madzagok közül. Nem ment egyszerűen, így inkább elővettem a pálcámat, s egy vágó varázslat segítségével elvágtam a madzagot, ami ezután könnyedén hullott a földre. A sárkány után meg nyújtóztam, amit szintén sikerült leakasztanom az oszlopról. - Tessék, gyere, üljünk már le, aztán mesélj, mi van veled? - a legközelebbi pad felé tereltem, aztán le is dobtam magam a padra, s még mindig nevetve figyeltem. Kész káosz volt ez a csaj.
Utoljára módosította:Lucas M. Deighton, 2021. március 21. 16:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
Diák Eridon (H), Másodikos diák


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. március 23. 08:52 | Link

- Oké királylány, te tudod - hagyja annyiban a visszautasított ajánlatot. - Ha mégis meggondolnád magad, csak kopogj be a szobámba. Ja, és nyugodtan mondhatod a megbízható barátaidnak, hogy négyezer per gramm.
A megbízható szót rutinból megnyomja, holott zsigerből érzi, hogy Zsófi nem fog az első prefektushoz szaladni az infóval. Ha ennyire nyámnyila lenne, akkor a spanglit sem fogadta volna el ilyen lazán.
Békésen szívogatja a maradék csikket, s közben csalódottan veszi tudomásul, hogy a szép gömbölyű idomokat egy elutasító karmozdulattal védvonal mögé rejtik a kíváncsi szemei elől.
- Hajj... - sóhajt lemondóan, aztán rálegyint. Úgyis túl fiatal hozzá a csaj. A cickány pillantása ritkán akad meg olyan nőn, aki 1.) nem Billie Eilish 2.) nem idősebb nála legalább húsz évvel.
- Hát nem vagyok a téma szakértője - vonja fel a fél szemöldökét -, de amiket most felsoroltál, azok egyáltalán nem tűnnek áthidalhatatlan akadálynak. Éppen nincs nálam a Bölcsek Köve, mer' a másik nadrágom zsebében hagytam - vigyorog pimaszul -, viszont azt látatlanba megmondom neked, hogy a problémák többsége idővel magától megoldódik. Akkor is, ha görcsölsz rajtuk, meg akkor is, ha nem.
Nyögve lezuttyan a lány mellé, és szétdobja a lábait. Filléres teszkós tornacsukát visel, ami eredetileg fehér volt, de most az alkoholos filctollak összes elképzelhető árnyalatában pompázik. Mindkét cipőfűzője kibomlott, és slendriánul csüng a földre. (Az egyik piros, a másik ciánzöld.)
- Mugli, ja aha - horkan fel vidáman. - Mégis mi a hóhérmákját keresnék itt akkor, te Zsófi? - sandít a lányra huncutul hunyorogva. Amaz láthatóan kezd ellazulni. Végre nem tűnik olyan merevnek, mint egy sarokba ültetett játékbaba.
- Sárvérű vagyok. A családom egyetlen varázshasználó tagja.
Kiveszi a szájából a csekkát, és lepöccinti a hamut. Elgondolkodva megforgatja az ujjai között, mielőtt visszadugja. Nincs pazarlás, a herbált csutkáig illik szívni.
- Az ösztönös mágiám bitang erős, de közben meg sokszor abban sem vagyok biztos, hogy melyik végén kell megfogni a pálcát - vonja meg a vállait. - Na és te mi leszel, ha nagy leszel? Mert gondolom, nem a "VAV-család-mindennapicirkusz" dönti el helyetted - mutat macskakörmöt a levegőben az ujjaival, miközben a lány szavait idézi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Süveges Lili
Diák Levita (H), Negyedikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 331
Összes hsz: 1048
Írta: 2021. március 26. 12:55 | Link

Lucas
és még valaki..?

Egyébként rájött már, hogy a legtöbb kellemetlen helyzet, amibe sikeresen belesodorta magát, könnyedén elkerülhető lett volna, ha nem csak az esetek kilencvenöt százalékában, hanem mindig tart társaságot maga mellett. Ahogy a vécére se járt ki sose egyedül, úgy neki igazából sehova se szabadott volna. Mert ilyenek történnek.
Igaz, most valószínűleg nem fenyegette életveszély, mint a sárkányával vívott legutóbbi hiábavaló viaskodása alkalmával, de sose lehetett tudni. Lehet, hogy még egy-két ügyes mozdulat, és kapkodhat levegő után.
A felmentősereg azonban ezúttal sem várta meg, míg súlyosbodnának a kilátások, és Lili hitetlenkedő nevetéssel fogadta személyes szuperhősét, Lucast. Mégis mennyi volt az esélye annak, hogy éppen ő akad majd rá elsőként?
- Héé, én se mondom meg neked, hogy mondj le az álmaidról! - nevetett, ahogy figyelte a közeledő, rajta igen jól szórakozó srácot. - Ez hobbi, nem fétis, és tök nem ér ám így kinevetni!
Persze még utóbbit is kacarászva tette hozzá. Lilin senki sem tudott jobban nevetni Lilinél. Viszont Lucas szerencsére nem érte be kárörvendéssel, hanem azonnal a bajbajutott segítségére sietett, ezért volt ő szuperhős elvégre. Igaz, a sárkány madzagjai bánták a dolgot, de áldozatok mindig vannak. Meg aztán azt könnyebb kijavítani, mint a lányt újjáéleszteni.
A levitás hálás mosoly keretében átvette az akció végén kötélvesztett sárkányát, és követte Lucast egy közeli padhoz.
- Mi történt szilveszter óta? - kérdezte, és eszébe jutott az este a sráccal. - Gondolom az érdekel, hogy mennyi szerencsét hozott nekem az a csók, ugye?
Nem, igazából egyáltalán nem jutott eszébe ezen túl sokat elmélkedni, nem jelentett a navinésnek sem semmit, így aztán Lilkó sem csinált belőle nagy ügyet. Elhitte neki, hogy ez csupán egy ártatlan hagyomány, és nem kell belelátni semmi különösebbet. Így nem is tette.
- A vizsgákon amúgy azt hiszem, mind átmentem, nem éreztem, hogy nagyon rosszul menne. Ha neked köszönhetem, akkor köszi - vigyorgott lelkesen rá a mellette ülőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

🥝
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2021. március 27. 20:22 | Link

Gerlepár
Kinézetem


Az ember, ha olyat lát, amit nem szeretne, vagy törli elméjéből a képet, vagy bosszút esküszik, vagy elindul benne egy olyan folyamat, mely nagyon sok esetben az adott személlyel formázott és alakított kapcsolatát zárja le. Én magam, ahogy ülök, és nézem a képet, hirtelen olyan sok mindent megértek. A frászt az összeköltözés miatt például kifejezetten a helyére teszem, látva, hogy mással milyen jól elvan. Szilveszterkor. Az a csók fontos, hiszen szerencsét hoz, és mivel én nem csókolóztam akkor, tekintve, hogy a párkapcsolatomban lévő másik fél éppen mással volt, igaz az elmélet, mely szerint a szerencse mellénk áll vagy elszegődik.
Összetéphetném, elégethetném, kiélhetném rajta minden dühömet, ám mégsem teszem, úgy érzem, hogy egy ilyen kép nem való évkönyvbe, de ellő volna, ha a tulajdonosa visszakapná. Vagy tulajdonosai. Érzelemmentes fejjel ülök a szerkesztőségben, miközben duplikálom a képet, és a friss verziót is magamhoz véve indulok neki, hogy megkeressem, bár fogalmam sincs, hogy hol lehet ilyenkor, ki tudja, talán a kis szöszi szájába suttogja éppen a gondolatokat, és meséli izgatottan, hogy milyen könnyedén ment át a vizsgákon. Persze, ha mindent lesúgnak neked, úgy nem nehéz.
- Te gyökér.
Mordulok, mert ahogy lépkedek a folyosón, fülem hallja a hangját, és szemem oldalsó szegletében felismerem a sziluettét. Olyan hirtelen szólalok és torpanok meg, hogy ne messze tőlem egy elsős szinte vigyázzba vágja magát, de most nincs idegzetem elmesélni neki, hogy nem rá gondoltam. Nézem egy kicsit őket, azt, ahogy Lucas a lány közelében viselkedik. Alsó ajkamba harapva elmélkedem a következő lépésen, míg végül arra a döntésre nem jutok, hogy nem fogok úgy viselkedni, mint egy gyökér. Teljesen rendes leszek, míg ha én nem is első kézből értesültem arról, hogy hárman vagyunk ebben, vagy arról, hogy én nem igazán vagyok már benne. Nyilván a vizsgákra még jó voltam, de ezek után nem kellek már. Kihúzva magam, felszegett fejjel sétálok közelebb, és megállva előttük szinte angyali mosollyal pillantok le rájuk.
- Helló. Holló úr kiküldte az eredményeket a varázstaniról. Épp az évkönyvet rakom össze, és gondoltam szeretnétek belőle egy-egy példányt.
Még mindig baromira kedvesen mosolygok, miközben feléjük nyújtom a képeket, és ha elvették, biccentve egyet indulok tovább, mintha nem lenne a helyzet baromira megalázó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucas M. Deighton
Diák Navine (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 200
Írta: 2021. március 27. 20:50 | Link

Lili és Olcsi,
na meg az ártatlan! Lucas Grin

- Álom? Ne röhögtess már Lili, ezt az álmodat inkább add fel - tettem hozzá, s még mindig hangosan nevettem, kész vicc volt ez a lány ezzel a sárkánnyal, nem is nagyon értettem, hogy miért kínozta magát ezzel, s miért nem választott valamilyen más sportágat. Mondjuk, jobban belegondolva talán nem is baj, mert valószínűleg más sportban is lesérülne vagy fennakadna. Bele sem mertem gondolni abba, hogy mi lenne, ha kviddicsezne, akkor talán már rég valamelyik karikában kalimpálna. - De ér, ez irtó vicces - nem hagytam abba a nevetést, de azért megszántam, s ezután némi varázslat segítségével ki is tudtam őt szabadítani a madzagok fogságából. Ha pedig úgy hozta az élet, hogy összefutottunk, miért is ne beszélgessünk, hisz rég találkoztunk már. Emiatt invitáltam az egyik padhoz, mégis csak jobb volt ücsörögni, mint ácsorogni, amiből a mai napra már bőven kijutott. - Szilveszter óta? Hú, nem sok minden, levizsgáztam, de a szuperhős jelmezem még mindig nem készült el - jegyeztem meg nevetve, aztán egy vigyor is felütötte a fejét, mert ugyan nekem hirtelen nem jutott eszembe a csók, de ha már szóba hozta, végül is, igen, érdekelt hogy lett-e szerencséje. - Mondjuk, milyen szerencsét hozott? Mert ugye hozott? - kíváncsian pillantottam rá, s úgy tűnt, hogy a vizsgák kapcsán talán szerencséje volt. - Ó hát ezt akkor tuti nekem köszönheted - mondtam egy vigyorral, persze csak hülyéskedtem, hisz semmit nem tettem hozzá ahhoz, hogy neki jó legyen a vizsgája, ezt csakis magának köszönhette. - Na és… - eddig jutottam el, mert léptekre figyeltem fel, s amint elfordítottam a fejem, meg is pillantottam azokat a dögös lábakat. Már ezer közül is felismerném, de azért felvezettem a pillantásom Olcsira, s egy meglepett mosollyal pillantottam rá. - Szia Olívia, hű komoly? Milyen lett a tiéd? - vártam a jó hírt, mert nagyon szurkoltam Olcsinak, tudtam hogy mennyire számít neki egy jó eredmény, közben az is megfordult a fejemben, hogy illene bemutatnom Lilinek, mert szerintem eddig még nem is találkoztak. - Már meg is vannak a fotók? Köszi! - meglepett mosollyal nyúltam az egyik példány felé, de ahogy megláttam a képen szereplő jelenetet, amin egész pontosan a szilveszteri csókunk volt megörökítve, egy pillanatra elhűltem. Igen, azt hiszem lefagytam, mert sajnos ezen a hülye képen ez nagyon is úgy festett, mintha csókolóznánk, pedig az csak egy ártatlan, szerencsehozó szilveszteri csók volt, mindenféle szenvedélytől mentes. - Öhhh, várj! Olívia…- ciki, soha nem kerültem még ilyen helyzetbe, de úgy éreztem, tartozom némi magyarázattal, így felpattanva a padról, Oli után léptem, s beelőzve őt, megtorpantam előtte. - Ez…ez nem az, aminek látszik a képen. Igaz Lili? - hirtelen nem jutott az eszembe semmi, így a levitás lány megerősítését vártam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
Diák Levita (H), Negyedikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 331
Összes hsz: 1048
Írta: 2021. március 28. 12:25 | Link

Olívia & Lucas

Legszebb öröm a káröröm, szokták mondani, és ez addig igaz is volt, amíg valóban vicces volt a helyzet, és egyelőre Lili nagyon is annak találta kettejük teljes ismerettségét. Elvégre eddig valóban főleg abból állt, hogy meg kellett őt menteni egy papírsárkánytól. És egyelőre nem is sejtette, hogy rövidesen már nem lesz ilyen mókás ez az újabb találkozás.
Megpróbált Lili durcás arcot vágni, de nevetve ez elég nehezen ment. Míg le nem ültek a padra, egész kipirult az arca.
- Nehéz lesz megőrizned az inkognitódat, ha nem készülsz el azzal a jelmezzel. De ne félj, én megtartom a titkod - mondta, és végighúzta összecsiptetett hüvelyk és mutatóujját száján, mintha becipzározná azt.
Nem mintha sokáig úgy maradt volna, Lilinek nem volt szokása tartósan csendben maradni. Pláne, ha volt miről beszélgetni, és nekik éppen akadt. Vizsgákról, és a szerencséről, amit az újévi csók hozott. Ugyan nem lehetett sehogy sem bizonyítani, hogy anélkül nem pontosan ugyanazon szerencsés vagy épp kevésbé szerencsés események sora sodorta volna őket idáig, de igazából nem is számított. Bólintott, hogy igen, minden jól alakult vele, és Lucas épp belekezdett volna valamibe, mikor egy nagyon csinos lány lépett oda hozzájuk, arcán mosollyal. De a szeme nem mosolygott, legalábbis Lili valami furcsát látott rajta, mégis gondolkodás nélkül a felé nyújtott képért nyúlt, arcára kirajzolódott végtelen kíváncsiságának maszkja.
Lucast ismerte, de Lilinek még nem volt hozzá szerencséje, bár úgy rémlett neki, hogy az újságnál dolgozik. Ezt mondjuk az évkönyv emlegetése is megerősítette. Viszont még mindig a őt figyelte, és csak egy futó pillantást vetett a képre, amit kapott, nem is realizálva, mi van rajta. Lucas azonban felpattant és a távozó után futott, Lilkó pedig csak pislogott, hogy mi történik. Aztán azonban egy kérdés szegeződött neki, és neki elnyílt az ajka.
- Mi..? Hogy..? - Rámeredt a kezében tartott képre, és végre rájött, mit is lát rajta. Arca felderült kissé, bár maga sem tudta, miért.
Mindenesetre nem rakta össze a dolgokat időben. Pedig nem lett volna nehéz: adott a kép, amin az látszik, hogy megcsókolják egymást szilveszterkor, Lucas, akinek eléggé kétségbeesett ábrázata volt épp, és az őket épp faképnél hagyni készülő főszerkesztő - mert, hogy közben inkább erre jött rá.
- De, szerintem ez pont az, vagy nem? A szilveszteri szerencse csók. Pont erről beszéltünk az előbb, nem emlékszel? - Olyan ártatlan volt, mint a még meg sem született bárány. És nagyon butus.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

🥝
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), DÖK tag, Színjátszó vezető, Negyedikes diák


still alive
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 457
Írta: 2021. március 31. 03:25 | Link

Amélia

- Majd meglátod. Vagy legrosszabb esetben a házvezetés fogja magát, és egy ünnep alkalmából meglep egy olyannal, aminek még örülnél is - mosolyodom el én is, majd vállat vonok. Igazából biztos vagyok benne, hogy kaptak egy fülest valahonnan, vagy ők maguk sejtették meg, esetleg egyéb mágikus úton fürkészték ki, hogy milyen háziállatnak örülnék, noha a kaméleon esetében álmomban sem gondoltam volna azt, hogy az enyémnek szárnyai is lesznek. De lettek, így alakult. Ilyen szempontból a sors rendezte ezt a kérdést, és szerintem elég sokat tanultam felelősségről, időbeosztásról. Meg hát elég jó visszajelzés, hogy sikeresen tudok róla gondoskodni, és egy fikarcnyit az úgynevezett menőségem is nőni tudott általa.
- Ugye? Örülök, hogy segíthettem az ötlettel. Sajnos nem reklámozzák eléggé a lehetőséget, gondolom a hirdetésre kevés galleon futja, így nem jut el a hírük mindenkihez. DÖK tagként lehet, hogy felvetem majd az örökbefogadás népszerűsítésének gondolatát, valami együttműködést biztosan ki tudnának találni. Még talán pontokat is hoznék a házunknak - élem bele magam egyre jobban az ötletembe, és büszke vagyok, hogy sikerül egy épkézláb tanácsot adnom Améliának. Hagyom, hogy kedvére simogassa Kamcsit, aki ahhoz képest nem marad teljesen nyugton a kezében, mert időről-időre mocorogni kezd, mintha el akarna mászni róla. Talán pozíciót váltana, mert úgy kényelmesebb, vagy szeretné megvakartatni a hasát, ki tudja. Most nem szólok közbe.
- Én is tanultam zongorázni. A kastélyban erősen kopik a tudásom - jegyzem meg kissé szomorúan. Nem mintha úgy gondolnám, hogy érdekelné őt, inkább csak hangosan gondolkodom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2021. április 4. 17:12 | Link

Gerlepár


- Persze, hiszen ez sosem az, aminek látszik.
Felelem teljes nyugalommal, még egy kicsit csodálkozó arcot is vágva, mint aki nem érti, hogy miért is magyarázkodik. Ugyan, kérlek, hiszen, ha a pasid, mármint a hivatalos párkapcsolatod egy képen egy lánnyal smárol, mint kiteszed a lábad a kastély területéről, és erről egy egész fotósorozat készül, az nyilván nem megcsalás. Nem is csók. Ugyebár. Lehet, hogy éppen szájon át lélegeztette, vagy egy rágót feleztek el, bármi lehet, bármilyen magyarázatot felhozhat. Vagy nem, ugyanis Lili megadja a választ, vagyis azt, hogy ez egy csók. Nahát! Hát erre igazán nem gondoltam volna. Akkor ez mégis az, aminek látszik?
- Egy kis nosztalgia? Szerencse csók.
Ismétlem teljesen bájosan, ám, ha Lucas rendesen rám néz, ha a szemembe mer nézni, akkor pontosan láthatja, hogy ez nagyon nem így van, hogy bent éppen felrobbanni készülök, és nagy valószínűség szerint, ha Lili őszintesége nem döbbent meg, meg a nyílt terep ténye, akkor mostanra nagyon csúnyán nekiestem volna.
- Édesek vagytok együtt. Nem gondoltatok még rá, hogy összejöttök? Azt mondják, hogy szilveszterkor a legkülönlegesebb embert kell megcsókolnod, és hát ha jól tudom, egyikőtöknek sincs senkije. Legalábbis gondolom, hiszen, csókolóztatok.
Hányadszor is szakítunk? Áh, ki számolja már. Olyan, mintha az egész univerzum azt üzenné, hogy nem lesz ez hosszúéletű, és, hogy nem teszünk mást, csupán csak elhúzzuk a különválást azzal, hogy állandóan összejövünk. Talán tényleg egy olyan lány mellett kellene lennie, mint Lili, hiszen, amikor csak felvetettem neki az összeköltözést, úgy nézett rám, mintha valamit szörnyűséget mondtam volna. Talán szörnyűség is volt, és a kép a bizonyíték rá.
- Várakozáson felüli. Egy gyökérnek súgtam végig, aki el is késett. Ki tudja, lehet elsmárolta az idejét. Megesik. Mennem kell, edzésem lesz. Hajrá.
Vonom meg a vállaimat, és bár tényleg lesz egy jó két óra múlva, de ha most itt maradok, és még azt is végig kell hallgatnom, hogy tényleg összejönnek, akkor kiakadok, így most csak fogom magam, és szépen elindulok vissza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 28 ... 36 37 [38] 39 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék