31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék
Fénylő Lelkek Udvara - Lucas M. Deighton hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Lucas M. Deighton
Diák Navine (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 236
Írta: 2021. március 21. 16:21 | Link

Lili
s majd a meglepi vendég  Cheesy

- Aha, elég húzósak voltak a vizsgák, egy kicsit parázok is, hogy sikerült-e mind. A VAV? Uhh, kemény volt, de volt egy kis segítségem - sejtelmes mosollyal meséltem az egyik haveromnak, hogy mi történt, s bár próbált kifaggatni, hogy mégis miféle segítségem volt, semmit sem árultam el neki. Váltottunk még pár szót, végül elsietett, mert neki még hátra volt egy vizsgája, s éppen arra loholt el.
Rajtam viszont volt némi megkönnyebbülés, bár még nem tudtam az eredményeimet, de valamiért úgy éreztem, hogy talán csak meg lesz mindenütt a jegy, és nem kell évet ismételnem. Az duplán ciki lett volna, részben a nagynéném miatt, aki bízott bennem, másrészt meg Olívia miatt is, aki utána biztosan kapná az ívet, hogy milyen gyökér sráccal jár. Mondjuk valószínűleg nem is az eszem miatt szeretett.
Ahogy ezen agyaltam, kiszúrtam az ablakon át egy csajt, aki a fénylő lelkek udvarán szerencsétlenkedett egy sárkánnyal. Szinte egyből leesett, hogy ez bizony Lili lesz, mert legutóbb is ő arcoskodott a sárkányával, amiből aztán baleset lett, s még csoda, hogy akkor nem fulladt bele a tóba. Nekem meg már lassan az lett a küldetésem, hogy kimentsem a csajt. Mindenesetre most is úgy tűnt, hogy hadilábon áll ezzel a holmival, így célirányosan elindultam felé, de mire kiértem az udvarra, nagyon úgy tűnt, hogy már meg is történt a baj. Röhögés nélkül viszont ezt nem lehetett kibírni, így látva a törökülésben ücsörgő, madzagok által az oszlophoz bilincselt lányt, hangos nevetésben törtem fel. - Lili ne már, mond, hogy nem megint a sárkányolimpiára hajtasz - nevetve csóváltam meg a fejem, ahogy közelebb sétáltam hozzá, majd leguggoltam vele szemben. - Miért szivatod magad ezzel a sárkánnyal, ez nálad valami…fétis? - pár pillanatig értetlenül néztem rá, majd neki álltam kibogozni a madzagok közül. Nem ment egyszerűen, így inkább elővettem a pálcámat, s egy vágó varázslat segítségével elvágtam a madzagot, ami ezután könnyedén hullott a földre. A sárkány után meg nyújtóztam, amit szintén sikerült leakasztanom az oszlopról. - Tessék, gyere, üljünk már le, aztán mesélj, mi van veled? - a legközelebbi pad felé tereltem, aztán le is dobtam magam a padra, s még mindig nevetve figyeltem. Kész káosz volt ez a csaj.
Utoljára módosította:Lucas M. Deighton, 2021. március 21. 16:22 Szál megtekintése
Lucas M. Deighton
Diák Navine (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 236
Írta: 2021. március 27. 20:50 | Link

Lili és Olcsi,
na meg az ártatlan! Lucas Grin

- Álom? Ne röhögtess már Lili, ezt az álmodat inkább add fel - tettem hozzá, s még mindig hangosan nevettem, kész vicc volt ez a lány ezzel a sárkánnyal, nem is nagyon értettem, hogy miért kínozta magát ezzel, s miért nem választott valamilyen más sportágat. Mondjuk, jobban belegondolva talán nem is baj, mert valószínűleg más sportban is lesérülne vagy fennakadna. Bele sem mertem gondolni abba, hogy mi lenne, ha kviddicsezne, akkor talán már rég valamelyik karikában kalimpálna. - De ér, ez irtó vicces - nem hagytam abba a nevetést, de azért megszántam, s ezután némi varázslat segítségével ki is tudtam őt szabadítani a madzagok fogságából. Ha pedig úgy hozta az élet, hogy összefutottunk, miért is ne beszélgessünk, hisz rég találkoztunk már. Emiatt invitáltam az egyik padhoz, mégis csak jobb volt ücsörögni, mint ácsorogni, amiből a mai napra már bőven kijutott. - Szilveszter óta? Hú, nem sok minden, levizsgáztam, de a szuperhős jelmezem még mindig nem készült el - jegyeztem meg nevetve, aztán egy vigyor is felütötte a fejét, mert ugyan nekem hirtelen nem jutott eszembe a csók, de ha már szóba hozta, végül is, igen, érdekelt hogy lett-e szerencséje. - Mondjuk, milyen szerencsét hozott? Mert ugye hozott? - kíváncsian pillantottam rá, s úgy tűnt, hogy a vizsgák kapcsán talán szerencséje volt. - Ó hát ezt akkor tuti nekem köszönheted - mondtam egy vigyorral, persze csak hülyéskedtem, hisz semmit nem tettem hozzá ahhoz, hogy neki jó legyen a vizsgája, ezt csakis magának köszönhette. - Na és… - eddig jutottam el, mert léptekre figyeltem fel, s amint elfordítottam a fejem, meg is pillantottam azokat a dögös lábakat. Már ezer közül is felismerném, de azért felvezettem a pillantásom Olcsira, s egy meglepett mosollyal pillantottam rá. - Szia Olívia, hű komoly? Milyen lett a tiéd? - vártam a jó hírt, mert nagyon szurkoltam Olcsinak, tudtam hogy mennyire számít neki egy jó eredmény, közben az is megfordult a fejemben, hogy illene bemutatnom Lilinek, mert szerintem eddig még nem is találkoztak. - Már meg is vannak a fotók? Köszi! - meglepett mosollyal nyúltam az egyik példány felé, de ahogy megláttam a képen szereplő jelenetet, amin egész pontosan a szilveszteri csókunk volt megörökítve, egy pillanatra elhűltem. Igen, azt hiszem lefagytam, mert sajnos ezen a hülye képen ez nagyon is úgy festett, mintha csókolóznánk, pedig az csak egy ártatlan, szerencsehozó szilveszteri csók volt, mindenféle szenvedélytől mentes. - Öhhh, várj! Olívia…- ciki, soha nem kerültem még ilyen helyzetbe, de úgy éreztem, tartozom némi magyarázattal, így felpattanva a padról, Oli után léptem, s beelőzve őt, megtorpantam előtte. - Ez…ez nem az, aminek látszik a képen. Igaz Lili? - hirtelen nem jutott az eszembe semmi, így a levitás lány megerősítését vártam.
Szál megtekintése
Lucas M. Deighton
Diák Navine (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 236
Írta: 2021. április 5. 20:26 | Link

Olcsi és Lili

Látva a képet, először néhány másodpercig csak értetlenül ráncoltam a homlokomat, nem is nagyon értettem azt, hogyan is készülhetett rólunk ilyen fotó, ráadásul mozgókép, amolyan gif féle. Mert hogy a muglik világában ott a teló, meg a digitális fényképező, az addig oké, de itt mégis ki állt neki titkon lesben és sutyiban fotózni? És miért pont minket?
Emiatt ezernyi kérdés keringett a fejemben, Olívia reakciója azonban ennél is jobban foglalkoztatott, hisz amilyen hamar a távozás mezejére perdült, mindebből csak arra tudtam következtetni, hogy sajnos totálisan félreértette ezt a képet. Nem volt más választásom, nem hagyhattam őt csak úgy elmenni, emiatt is ugrottam elé, elállva ezzel az útját. Ahogy tekintetét fürkésztem, akkor már én is láttam benne valamit, valami olyasmit, ami nem sok jót sejtetett. Próbáltam is kimagyarázni, még Lili megerősítését is vártam, hisz ő is lány volt, szerintem már levágta, hogy Olívia a barátnőm, s ki tudta volna jobban elmagyarázni egy lánynak a valót, ha nem egy másik lány?
- Öhhh, várj! Olívia…- ciki, soha nem kerültem még ilyen
helyzetbe, de úgy éreztem, tartozom némi magyarázattal, így felpattanva a
padról, Oli után léptem, s beelőzve őt, megtorpantam előtte. - Ez…ez nem az, aminek látszik a képen. Igaz Lili? - hirtelen nem jutott az eszembe semmi, így a levitás lány megerősítését vártam. - Hát nem sosem, de most igen..Lili - megint csak a szöszire néztem segélykérőn, aki a korábbi blokkolást követően végre megszólalt. Ennek viszont addig örülhettem, míg meg nem hallottam, hogy mit beszél. Még a szemeim is elkerekedtek, s szinte már szuggerálva lestem Lilit, gondolván, hogy mi van már, elment az eszed? Ne dumálj már ilyesmit a barátnőmnek.
- Hát de, köszi Lili, ezzel most nagyon sokat segítettél - dünnyögtem oda, érezhette rajtam, hogy nagyon nem örülök, mert nem hogy kisegített, csak még kellemetlenebb helyzetbe hozott. Zavaromban jobbommal a tarkómat kezdtem el vakarászni, miközben tekintetem újra Olívia íriszeire emeltem.
- Igen, pontosan, szerencsecsók! - végül csak Olívia mondta ki, egy kicsit meg is örültem, hisz ezek szerint a barátnőm is vágja ám a témát, ismeri ezek szerint a bostoni szokásokat. Viszont a tekintetében nem véltem felfedezni a nyugalmat, mi több, mintha tébolyult tenger hullámaival néztem volna farkasszemet. Hüledezve hallgattam őt, ahogy rólam és Liliről beszélt, s mikor szóba hozta a vizsgát, kezdtem elsüllyedni szégyenemben, mert így megtudhatta Lili, hogy a vizsgán bizony segítségemre volt Olcsi,s neki köszönhetően valószínűleg nem buktam meg. Mindenesetre ez most kevésbé számított, az sokkal inkább zavart, amit Olívia gondolt, s a tény, hogy láttam, mennyire bántja őt ez az egész.
Újra elindult, de továbbra sem hagyhattam ezt az egészet annyiban, így gyorsan a karja után nyúltam, s nem túl erősen, de rákulcsoltam az ujjaimat, hogy visszatartsam őt. - Olívia légy szíves ne menj el, ez őrült nagy félreértés. Én és Lili nem kavarunk a hátad mögött, igaz Lili? - a szőkére pillantottam a padon, majd vissza Olcsira. - Egyetlen szerencse csók volt, ahogy Te is mondtad, ez hagyomány, szilveszteri, semmi érzelem sem volt benne. Lilinek se számított, meg nekem se, és azóta se történt semmi ilyen. Kérlek, higgy nekem - őszinte aggodalom csillant fel a tekintetemben, tényleg fostam attól, hogy most szakít, mert nem akartam hogy ez megtörténjen. Aztán Lilire néztem, bízva benne, hogy talán már rájött, mi zajlik itt, és segít igazolni a szavaimat.
- Lili, mond már el neki, hogy nem volt semmi azóta.
Szál megtekintése
Lucas M. Deighton
Diák Navine (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 236
Írta: 2021. április 9. 19:16 | Link

Olívia és Lili

Hiába próbáltam tisztázni a helyzetet, amibe keveredtem, ez nem is volt olyan egyszerű, főleg ha akadt egy fényképes bizonyíték, és egy cuki lány, aki akaratlanul, de szavaival jócskán bekavart. Ennek ellenére próbáltam megértetni Olíviával azt, hogy tényleg félreérti a dolgot, s miután én elmondtam, úgy Lilit is arra kértem, hogy erősítse meg a szavaimat. S végre, a lány úgy tűnt, hogy érti, miféle zűrbe is csöppent, és kisegít. Azt gondoltam, hogy majd, ha megerősíti, hogy azóta sem történt semmi, akkor Olcsi is megnyugszik, rájön, hogy nincs semmi köztem és a levitás lány között, és akkor majd csak mosolygunk ezen az egész félreértésen. Lili azonban szinte tökéletes időzítéssel tudott változtatni a helyzeten, mert a következő pillanatban már mondhatni Ő is számon kérően vágta hozzám a kérdését. - Hogy mi? Lili! - morcosan ráncoltam a homlokomat, el se akartam hinni, hogy ennyire meggondolatlan ez a lány. Komolyan, kezdtem úgy érezni, mintha mindketten összejátszottak volna ellenem, de mielőtt még megszólalhattam volna a védelmemben, Olívia csak ismételte Lili szavait, döbbenten hallgattam végig. - Olívia, kérlek..- hiába próbáltam szóhoz jutni, a lány tovább mondta, és olyan dolgokat sorolt, amik ellen viszont tényleg nem volt mentségem, hisz megtörtént. Valóban megvádoltam Őt, nem egyszer voltam féltékeny, s emiatt nem is egyszer vesztünk össze egymással. Igaza volt, még sem éreztem úgy, hogy annak az esetnek most bármilyen köze is lehetne a mostanihoz. Ideges lettem. - De nem vagyok hunyó, miért kell nektek csajoknak állandóan kombinálnotok? - vágtam vissza, mert nagyjából eddig sikerült megőriznem a türelmemet, azonban a feszültség kirobbant belőlem. A legrosszabb az volt, hogy Olívia még mindig higgadtabban kezelte a helyzetet, mint én, ráadásul az utolsó szavaival teljesen a földhöz vágott, s köpni-nyelni sem tudtam. Csak bámultam rá értetlenül, aztán közelebb akartam lépni hozzá, de határozottan utasított el, s a következő pillanatban sietve hagyott ott minket.
Tehetetlenségemben a tarkómat gyűrtem kezeimmel, még mindig Őt figyeltem,  nem tudtam, hogy jó lenne-e, ha utána rohannék, vagy mi a francot kellene tennem. Egyáltalán hogy lehet az, hogy ennyi elég volt ahhoz, hogy szakítson velem? Talán már reggel sem szeretett?
Pár másodperccel később  fordultam csak Lili felé, de nem tudtam a dühömet palástolni. Haragudtam a sárkányokkal bénázó lányra, mert én ez eddig mindig segítettem rajta, Ő viszont az első alkalommal, mikor szükségem lett volna a támogatására, bekavart.
- Mond, hogy lehetsz ennyire ostoba? Hogy mondhattál neki olyat, hogy fura, hogy nem meséltem róla? Miért kellett volna mesélnem? Vagy mégis mikor? Miközben kibogozlak a fojtogató madzagokból? - haragosan vágtam hozzá a kérdéseimet, hirtelen rajta vezettem le a dühömet.
Utoljára módosította:Lucas M. Deighton, 2021. április 9. 19:17 Szál megtekintése
Lucas M. Deighton
Diák Navine (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 236
Írta: 2021. április 11. 18:29 | Link

Lili

Annyira dühös lettem, haragudtam Olíviára, aki egy ilyen félreértés végett egyszerűen csak szakított, úgy, mintha nem is jelentettünk volna semmit egymásnak. Haragudtam Lilire is, mert nem fért meg a fejemben, hogyan is hozhatott ilyen kellemetlen helyzetbe a barátnőm előtt, s hogyan tehetett fel nekem efféle kérdéseket? Azt hittem, hogy jó a viszonyunk és haverok lettünk, most mégis az ellenkezőjét éreztem, hisz egy barát nem cselekszik úgy, hogy azzal ártson a másiknak. Ha pedig nem tudott hozzátenni a dologhoz, akkor inkább maradt volna csöndben. Emiatt is néztem dühösen a lányra Olívia távozását követően, s nem is tudtam megállni, hogy ne vágjam hozzá haragos szavaimat. Tényleg érthetetlen volt az egész szituáció, ilyenbe is csak lányok tudtak belerángatni, mert ők soha nem értettek semmit, és mindig mindent túlkombináltak, mindenben láttak valami olyat, ami nem is létezett.
- Miért is? Egy hülye szilveszteri csókról beszélünk, egy ártatlan szerencse hozó szokásról, nem kikezdtem veled, akkor minek mondtam volna? - vágtam hozzá dühösen, s tényleg nem is értettem Lilit. Miért kellett volna mondanom? Lehet, hogy ő többet gondolt ebbe?
- Persze, vonuljál csak el, miután jól bekevertél itt nekem - morogtam utána még dühösen, túlzásba is estem egy kicsit, s akkor ott és abban a pillanatban rázúdítottam a dühömet, és a feszültséget, amit az Olíviával való szakítás okozott.
Egy ideig még ücsörögtem kint, újra ismétlődtek elmémben az események, de nem tudtam, hogy mit kéne tennem. Csatát vesztetten vonultam vissza a szobámba.
Szál megtekintése
Lucas M. Deighton
Diák Navine (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 236
Írta: 2021. április 30. 22:42 | Link

Dana

A kutyákat még az évnyitón hoztam magammal, aztán az egyik faluban lakó haveromnál pakoltam le őket, aki megengedte, hogy addig ott maradjanak, amíg nem találok gazdit a kutyusoknak. Emiatt naponta látogattam őket, mindig vittem nekik valami finom falatot, meg játszottam is a kölykökkel. Petya haverom is megkedvelte őket, olyannyira, hogy úgy döntött, az egyiket megtartja, viszont még így is akadt két kis kölyök, aki gazdára várt. A suliban meg jó néhányan tartottak háziállatokat, emiatt egy kicsit reménykedtem abban, hogy sikerül majd valamelyik háztársamat rábeszélni, hogy fogadja be a két kölyök közül valamelyiket. Nem szívesen vittem volna őket menhelyre, ilyesmit el sem akartam képzelni.
Sajnos, jó ideig nem is akadt érdeklődő, ráadásul a napjaim sem alakultak túl jól, összegyűltek a fejem felett a sötét fellegek, a kutyakérdést mégis meg kellett valahogy oldanom. Már kezdtem feladni, amikor egy napon összefutottam Danával, s neki is meséltem a kölykökről. Még meg is mutattam őket neki, persze csak fotón, de szerencsére úgy tűnt, hogy ő nem zárkózik el attól, hogy az egyik kiskutya tulajdonosa legyen. Nagyon megörültem, hisz jól ismertem már a lányt, és tudtam azt, hogy gondoskodó, s nála jó helyen lenne az eb. Meg is beszéltük, hogy behozom neki, hogy személyesen is találkozzanak, igaz egy kicsit lélekben arra is készültem, hogy már most el is viszi majd magával. Emiatt vettem egy pórázt is ajándékba, s a dobozba helyeztem, a kutyus mellé.
Be kellett őt csempésznem a kastélyba, de ezzel nem volt semmi probléma, a nem túl nagy dobozzal a hónom alatt sétáltam a találkahelyre, s odaérve a Fénylő lelkek udvarárhoz, már messziről kiszúrtam a lányt.
- Szia Dana! De csinos vagy ma! - nem csak ma, általában csinos volt, egyike volt a házon belül azoknak a lányoknak, akik mindig jól öltöztek. Mellé érve nem is teketóriáztam tovább, a dobozt a földre tettem, és kiemeltem belőle a kis barna kutyust. - Ő lenne az, kisfiú - mondtam mosolyogva, ahogy Dana felé nyújtottam a kölyköt, aki egyelőre még megszeppenve pislogott a lányra, kicsit még félt.
Szál megtekintése
Lucas M. Deighton
Diák Navine (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 236
Írta: 2021. május 3. 18:31 | Link

Dana

- Igyekszem - mosolyodtam el, ahogy még közelebb lépdeltem azzal a nagy dobozzal, amiből aztán csak előkerült az a barna kutyus. Szegényke elég félősnek tűnt, nem tudhatta, hogy mi vár rá, ha majd újra kikerül a buksija a dobozból. Talán még a tesói is hiányoztak neki, de tudtam jól, hogy Danánál nagyon jó kezekben lesz, s ez a lány biztos, hogy gondoskodni fog a kölyökről, nem hagyja majd magányra kárhozni. - Édes, és veszedelmes - tettem hozzá nevetve, mert igazán eleven kis kölyök volt, szívesen rágcsálta meg az ember nagylábujját, ha épp ahhoz volt kedve. - Most nyugisnak látszik, de ne hidd el, amint feloldódik, máris kereshetsz magadnak fedezéket - még mindig nevetve jellemeztem a kölyköt, akit aztán át is adtam Danának, s míg ő végre magához húzta az ebet, addig még turkáltam a dobozban, és előhúztam belőle a pórázt.- Ez még hozzá jár, ajándék, mert nem tudtam, hogy hol ilyen dobozt, ezzel tudod majd sétáltatni. Fiús, kék - azt is átnyújtottam a lánynak, s ezután foglaltam csak helyet a padon, figyelve kettősük első szárnypróbálgatásait.- Reméljük, hogy ezt Hápi is így fogja gondolni - mondtam nevetve, s odanyújtózva megsimogattam a kutyus buksiját. - Vacsi? Persze, miért is ne? Egy jó pizzát bármikor - tetszett az ötlet, imádtam a pizzát, és jó ideje csak a manók házi kosztját ettem, így rám fért volna már egy kis olasz ízvilág.- Ráérek hétköznap is, de jobb lenne inkább hétvégén, mondjuk szombaton négy körül? - bedobtam az időpontot, direkt nem estit, nehogy úgy gondolja, hogy randi, közben figyeltem, ahogy a kölyök szimatolgatva ismerkedik a lánnyal. - Próbáltam, de egyikre sem hallgatott igazán, szóval rajtad a sor, hogy adj neki egy klassz nevet. Van már valami ötlet? - kérdeztem kíváncsian.
Szál megtekintése
Lucas M. Deighton
Diák Navine (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 236
Írta: 2021. május 7. 21:37 | Link

Dana

- Nem, még nem akadt gazdijuk, de szerencsére a haverom azt mondta, hogy addig maradhatnak nála a kölykök, ameddig nem találok gazdit. Az egyiken gondolkodik, még az is lehet, hogy azt megtartja, és akkor már csak egynek kell gazdát találnom - közben megsimogattam a Dana kezében tartott kölyök buksiját, aki ide-oda csóválta a farkát, s még a nyelvét is előre dugta, jópofa kiskutya volt, megmosolyogtatott. - Az elején biztos, hogy hiányozni fognak egymásnak, de pont erre találták ki azt, hogy adnak a kölyöknek egy plüssöt, ami korábban mindhármukkal együtt volt, így ha megérzi a kölyök a plüssállaton a szagot, akkor nem fogja magát annyira egyedül érezni. De sajnos, ilyet most elfelejtettem hozni, viszont jó is, hogy szóba hoztad. Holnap majd átugrom érte, és elhozom neked - nagyjából ennyit tudtam a kutyákról, ezt is egy műsorban hallottam, és abban sem voltam biztos, hogy vajon minden ebnél beválik-e ez a módszer, abban viszont reménykedtem, hogy Danánál jó sora lesz a kölyköknek.  Közben eszembe jutott a póráz, amit oda is adtam ajándékként, s úgy tűnt, hogy a lány ennek is örült. - Az biztos, ha el akarna lófrálni, ezzel vissza tudod majd fogni - mondtam nevetve, s ha már szóba jött, hogy majd valamikor kajálhatnánk egy jót, bedobtam a pizzát. Ennek egy oka volt, imádtam, s biztos voltam benne, hogy mindenki más is szereti, ezzel nem lehet mellé lőni. - Remek, akkor majd találkozzunk a pizzéria előtt - mondtam mosolyogva, s előkapva a telefonomat, be is véstem az időpontot. - Phil? Hm, egyszerű, rövid, de jól hangzik. Mizu Phil? - kíváncsian kérdezgettem a kutyát, de az nagyjából rám sem hederített, mióta Dana kezében volt. - Na tessék, úgy tűnik, hogy elnyerted a tetszését, jól érzi magát veled - mondtam mosolyogva. - Egyébként mi a helyzet, minden okés? Hogy indult az új év? - kérdeztem kíváncsian, volt még pár percem a következő órám előtt.
Szál megtekintése
Lucas M. Deighton
Diák Navine (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 236
Írta: 2021. május 9. 19:32 | Link

Dana

- Aha, jó arc, kedveli az állatokat - mosolyogva kontráztam a lány szavaira, aztán bólintottam az ötletére, hogy ajánlja be a barátnőjének az egyik kiskutyát, így mégis csak nagyobb az esély arra, hogy gazdát találjak a kölyöknek. - Jól van, ha úgy érzed, hogy nála jó kezekben lenne a kutyus, tud róla gondoskodni, akkor nyugodtan mesélj neki róla - elfogadva a lehetőséget, megint csak bólintottam egyet.
Közben a jelenlegi ebbel jól elszórakoztunk, úgy tűnt, hogy újdonsült gazdájának karjaiban nagyon is jól érzi magát, érdeklődően szagolgatta, fürkészte Danát, s barátkozott a lánnyal. Az ajándékot átadtam, Dana örült neki, s még a kajálást is sikerült leegyeztetnünk.
- Hú, jó a kérdés, mert nagyon sok pizzát imádok, de mondjuk jöhet a sonka-gombás, a szalámi-kukoricás, a hawaii, a kolbászos és a négysajtos is, hm meg a sima paradicsomos - úgy nagyjából sikerült neki felsorolnom minden alap pizzát, de tényleg ezeket szerettem, nem kedveltem az agyoncsicsázott extrém változatokat. - De amúgy honnan tudod már előre, hogy milyet fogsz kérni? Még nem is láttad az étlapot - ezen egy kicsit elmosolyodtam, Dana mókás egy lány volt.
- Olaszban még nem jártam, de egyszer szívesen elutaznék oda. Bostonban viszont volt egy kimondottan olasz pizzéria, olasz tulajjal, és neki elég jó pizzája volt, szóval remélem, hogy itt is ilyenek lehetnek - foglaltam össze röviden, majd bólintottam egyet a névválasztásra, nekem eddig egy névre sem hallgatott a kutya, viszont reméltem, hogy a Phil-re majd csak hallgatni fog a kölyök. - Pár hét, és meg fog szokni, ne aggódj - nyugtattam meg, abban biztos voltam, hogy egy-két estén át még nyöszörögni fog a kis töki, de aztán majd csak megbarátkozik az új környezetével.
A kutya közben jól érezte magát, mi pedig tovább beszélgettünk, sikerült is megtudnom néhány dolgot a lány szünetéről , s a továbbtanulási terveiről.
- Jól hangzik, én elég nehezen döntöttem, végül a művészeti szakirányt választottam. Majd csak lesz belőlem valami - mondtam halovány mosollyal, miközben zsebre csúsztattam a kezeimet, s meghallgattam Dana céljait.
- Wow, lakás és bolt? Nagyon jól hangzik! Ez igen, ezek aztán a tervek - őszinte volt a mosolyom, mert örültem a lány sikerének és céltudatosságának, de azért ott motoszkált bennem az érzés, hogy nekem nincsenek ilyen terveim, pedig jó lenne, ha volnának. Ez egy kicsit le is hangolt, de nem akartam kimutatni a lány előtt. Szerencsére, épp kapóra jött, hogy kezdődött az órám, így nem is tudtam már tovább maradni.
- Hát, tanulgatok, ilyesmi, sokminden más nincs - mondtam vállat vonva, nem akartam belebonyolódni abba, hogy mennyire rosszul mennek a dolgaim Olíviával. - Most viszont mennem kell órára, később ütközünk, vigyázz Philre - mondtam mosolyogva, adtam egy pacsit Danának, még megvakartam a kiskölyök buksiját, aztán elindultam a kastély irányába.


//köszi a játékot Smiley //
Szál megtekintése
Fénylő Lelkek Udvara - Lucas M. Deighton hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék