Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=786835#post786835][b]Dana Straw Berry - 2019.12.30. 01:16[/b][/url]

Úgy gondoltam, hogy részt veszek a szilveszteri bulin, mert nem volt kedvem a szobámban ülni, és mivel senki részéről nem kaptam meghívást, így egyedül vágtam neki a bulinak. Nagylány voltam már, fel tudtam dolgozni, hogy megint magamra maradtam, pedig reménykedtem benne, hogy meghív az, akivel valamiféle alakuló kapcsolatom volt. Dögösen felöltöztem, felvettem egyberészes rózsaszín ruhámat, hozzá szandált, a hajamat szabadon hagytam kis hullámokat kreálva bele, aztán megindultam a buliba. Még válltáskát se vittem magammal, csupán egy pici kézitáskát, amiben a legfontosabb dolgaim belefértek. Amint a buliba éltem, elég nagy tömeg és gyors ütemű zene fogadott. Nem igazán voltam bulis hangulatban, de méltóságteljes léptekkel a bárpult felé vettem az irányt, már amennyire a tűsarkúm engedte, és rendeltem magamnak egy martinit. Marha jól esett az első korty, le is ültem a bárszékre, közben kémleltem a társaságot. Kissé irigykedve figyeltem a párocskákat, akik tök jól elvoltak egymással felhőtlenül, közben pedig totál magányosnak éreztem magam. Nem gondoltam, hogy ennyire magamra fogok maradni, azt se tudtam, hogy egyáltalán Mihail felől hallok-e még. Igaz, barátaim voltak bőven, fiúk is, lányok is, ennek ellenére mégis egyedül éreztem magam, hiszen az a fajta kapcsolat nem pótolja a párkapcsolatot. Ittam szomorkásan egy újabb kortyot az italomból, ügyelve arra, hogy kifelé semmi se látsszon a bánatomból, abból, hogy rohadtul semmi sincs rendben, hiszen senkinek semmi köze nem volt hozzá. Akkor tömegnyomor volt, hogy heringparti volt a bejáratnál is, ám benn még annyira se volt levegő, mint kinn. Úgy döntöttem, hogy fogom az italomat, aztán levegőzök egyet a bejáratnál. Mikor kimentem, észrevettem, hogy ott áll Mihail is. Rá emeltem csodálkozó tekintetem, közben összeszorult a szívem, hogy itt van, és engem el sem hívott. Ezekkel a gondolatokkal álltam szinte földbe gyökerezve szorongatva az italomat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=786928#post786928][b]Dana Straw Berry - 2019.12.30. 20:52[/b][/url]

Nagyon furcsálltam, hogy Mihail eljött a buliba, főleg, hogy talán egyedül jött... nem voltam benne biztos, de mivel nem láttam mellette mást, így úgy gondoltam, hogy ő is magányos farkast játszott a partin. Számomra ez teljesen értetlen volt, hiszen ennyi erővel elhívhatott volna nyugodtan. Mikor megállt előttem mindenféle kertelés nélkül közölte velem egy olyan dolgot, amit nem tudtam hová tenni. Ajkaimat harapdálva emeltem poharam az ajkamhoz egy újabb kortyot fogyasztva a finom alkoholos nedűből, hirtelen köpni-nyelni sem tudtam, annyira ledöbbentett a közlendője. Nem tudtam elképzelni, hogy mire utalhat, hiszen a csónakos eset óta egyáltalán nem találkoztunk, nem gondoltam volna, így köszönt majd.
- Mire célzol ezzel? - kérdeztem tőle kerek szemeket meresztve rá poharamat szorongatva. Aztán folytatta az átbaszásos szöveggel, melynek hatására szemöldököm egyre magasabbra emelkedett, majd kiült az értetlenség is az arcomra.
- Pontosítanál? Mire gondolsz pontosan? Nem értelek... én nem csináltam senkivel semmi rosszat, az én lelkem tiszta - fúrtam tekintetem szúrósan a kékjeibe. Nem szerettem, ha alaptalanul gyanúsítgattak, pláne, hogy tényleg nem csináltam senkivel se semmi olyat, ami kihatással lenne ránk. Addig nem tudtam neki semmilyen magyarázattal szolgálni, amíg nem bökte ki, hogy mégis mire gondolt. Sajnos nem voltam gondolatolvasó, de azért nekem is megvolt a magam véleménye a dologról.
- Egyébként egy kapcsolat alapja a bizalom, ha az nincs meg, akkor nincs mire építeni - tettem hozzá szomorúan, és még mindig nem értettem, mi a gondja.
- Ha már itt tartunk, nem is értem, hogy gondolod, hogy csak úgy előtűnsz a semmiből, és elkezdesz gyanúsítgatni. Egyáltalán nem érzem úgy, hogy bármilyen lépést tennél irányomba. Ha tényleg annyira azt vallod, hogy a tiéd vagyok, akkor foglalkozz is velem! Mégis minek vagyok neked, ha eltűnsz és nem törődsz velem? Ez nekem egyáltalán nem jó. Nem csináltam semmi rosszat, de igenis elhanyagolva érzem magam, ez pedig így sehova se vezet! - adtam ki magamból én is a kételyeimet irányába. Egyáltalán nem témaelterelésnek szántam a dolgot, hanem úgy gondoltam, igenis tudatosuljon benne, hogy milyen érzelmeket élek most át.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=786974#post786974][b]Dana Straw Berry - 2019.12.30. 23:04[/b][/url]

Csodálkozva hallgattam a másikat, miszerint én fetrengtem Somával... gőzöm se volt róla, honnan szedte ezt, de úgy gondoltam, hogy ha már ezt gondolja, elmagyarázom neki a helyzetet.
- Nem tudom, ezt honnan vetted, de akkor öntsünk végre tiszta vizet a pohárba. Szóval elmentem valakivel a karácsonyi vásárba, mert elhívott, mint oly sokan. Elhülyültünk, nem történt semmi, annyi történt a jégpályán, hogy valaki felborította őt, aztán rám esett. Kicsit sok bort ivott, megcsókolt volna nyilván, mert nem tudta, hogy mi a helyzet, nem is volt róla szó idáig. Én pedig képzeld, leállítottam, hogy ez nem lenne jó ötlet. Aztán visszamentünk a vásárba, ittunk még egy bort, én pedig rólad áradoztam neki, hogy mennyire odavagyok érted. Ő pedig ezt tiszteletben tartotta, sőt, még pozitívan is állt hozzánk, megértette a dolgot. Minden jót kívánt nekünk - szóval egyáltalán nincs semmi miatt aggódni valód - magyaráztam a másiknak ügyelve a részletekre is.
- Igen, tisztában vagyok vele, mit beszéltünk. De azért, ha már neked ígértem magam, akkor igenis foglalkozz velem. Nem bírok úgy élni, ha nem keresed a társaságomat, ennyi erővel el is felejthetsz, ha nem szeretnél tőlem semmit. De azért, ha már megegyeztünk valamiben, akkor azért örülnék, ha nem hanyagolnál el. Nem tudom, hogy adjam még a tudtodra, foglalkozz velem vagy akkor felejts el és tegyél le rólam. Nem szeretnék folytonosan úgy élni, hogy eltűnsz és nem érdekellek. Ha ezt nem tudod teljesíteni, akkor hagyjuk az egészet. Nem gondoltam, hogy ennyire el fogsz hanyagolni... Ha kicsit is megerőltetnéd magad az irányomba, rájöhetnél, hogy nagyon is jól ellennénk. De úgy látom, ezt nem szeretnéd. Akkor viszont nincs miről beszélni - feleltem neki teljes elkeseredettséggel. Így tényleg nem volt értelme az egésznek, nagyon el voltam most keseredve, úgy látszott, hogy egyáltalán semmit sem akar tőlem, hamis vágyakat tápláltam iránta.
- Egyébként nagyon mást terveztem erre a napra, de tudod, így meg se érdemled, ha így állsz hozzám - közöltem vele síró hangon, egyáltalán nem erre számítottam. Nem gondoltam volna, hogy egy lépést se fog az irányomba tenni, arra meg végképp nem, hogy még csak vonzódásból sem. Hát, ha így döntött, akkor nem volt értelme tovább folytatni a dolgokat.
- Tudod én adok neked, de én is elvárom tőled, hogy te is így tegyél. Nem egy
tárgy vagyok, én is emberből vagyok. Döntsd el, hogy mi a fontos neked, de ha én nem szerepelek abban a bizonyos listában, és nem fogsz velem a továbbiakban törődni, akkor nincs értelme az egész dolognak. Mindketten belementünk az adott feltételekbe, ez pedig közös energiabefektetést kíván tőlünk - magyaráztam neki, mert ezek szerint nagyon is félreértelmezte a dolgokat. Mégis mit hitt? Legyek az övé és aztán nem fogom érdekelni a továbbiakban? Hogy aztán egy jó ideig felém se néz? Hát ez egyáltalán nem így működik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=787049#post787049][b]Dana Straw Berry - 2019.12.31. 18:18[/b][/url]

Nem tudtam leszűrni Mihail arckifejezéséből, hogy vajon mire gondolhat, miközben elmeséltem neki a sztorit úgy, ahogyan az történt. Miután a végére értem, felvontam szemöldökömet egy csodálkozó arckifejezés kíséretében, mikor észrevételeztem, hogy igencsak szórakoztatja a sztori. Annak ellenére, hogy nem történt semmi olyan, mint amire ő esetleg gondolt, nem ezt a reakciót vártam tőle. Meglehet, én is kissé túlérzékeny voltam, meg jelen helyzetben egyébként is tele volt a hócipőm mindennel, még sosem éreztem magam ennyire elkeseredettnek, mint most. Nem gondoltam, hogy ennyire képes palástolni az érzéseit, ha egyáltalán voltak, mert idáig nem úgy tűnt, hogy igazán érdekelném. Lehet könnyebben fogadtam volna, ha elkezd ordítani, csapkodni vagy bármi mást csinálni, bármit, csak váltanék ki valami reakciót belőle. Ráadásul az is nyugtalanított, hogy meg sem szólalt, hát akkor meg minek koptattam feleslegesen a szám? Ittam egy nagyobb kortyot a martiniből, mely jelen helyzetben iszonyúan jól esett. Ezután kiadtam magamból a dühömet, azt a sok-sok feszültséget, amely idáig lappangott bennem, most pedig minden kitört belőlem. Legnagyobb meglepetésemre nagyszerűen tűrte a dolgot, úgy tűnt, sikerült meghagynia a hidegvérét, pedig csak úgy záporoztak feléje a keserű szavak. Mikor hirtelen közelebb lépett hozzám, és hátrasimított egy kóca tincset az arcomból, teljesen beleborzongtam. Eszembe jutott az első találkozásunk a folyosón, majd az első randink, és most ez a groteszk helyzet, hogy idáig jutottunk, mégpedig elég gyorsan.
- Megbeszéltük igen, de arra egyáltalán nem számítottam, hogy magamra hagysz, és felém se nézel. Mégis, hogy gondolod ezt? Hogyan is alakulhatna ki bármilyen kapcsolat köztünk, ha te nem is próbálkozol bármilyen lépést tenni felém.... felénk... hogy kiderüljön? Nem egy tárgy vagyok, akit kedved szerint elővehetsz a szekrényből, a régi limlomjaid közül, hogyha kedved szottyan hozzám, aztán pedig magasról teszel rám - fúrtam tekintetem a másik jeges kékjébe.
- Hogy szomorú lennék a végén? Hát, már most az vagyok... lehet sokkal előbbre haladtunk volna, ha nem így alakulnak a dolgok. Viszont így sosem leszel boldog, ha falakat húzol magad köré, és nem engedsz be rajtuk senkit. Lett volna rá lehetőség, hogy ez változzon, de úgy látom, hogy nem szeretnél élni vele. Nagyon sajnálom... - néztem rá szomorú tekintettel a poharamat szorongatva. Iszonyatosan fájt ez az egész, de nem tudtam őt megmenteni saját magától. Ha nem akarta megtapasztalni azt, amiről beszéltünk, esetleg esélyt adva arra, hogy valami komolyabb kialakuljon köztünk, akkor nem volt miről beszélni. Így én is csak szenvedtem, magányosnak éreztem magam, ami nekem sem volt jó. Hiába voltam oda érte, próbáltam előrébb vinni a dolgot, ha ő erre nem állt készen, és teljesen más elképzelései voltak a témával kapcsolatban. Szomorúan, szótlanul álltam ott előtte, hogy reagáljon valamit, de legbelül már tudtam, mi lesz a végkifejlet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=787061#post787061][b]Dana Straw Berry - 2019.12.31. 19:23[/b][/url]

- Bárcsak megérteném, hogy mihez kell ennyi idő. Szerintem vártam eleget rád, mégse történt semmilyen lépés az irányomban. Ha nem találkozunk, nem töltünk elég időt együtt, akkor nem is derül ki, hogy kialakulhat-e valami komolyabb dolog köztünk - feleltem sóhajtva a fiúnak, majd egy újabb kortyot ittam az italomból.
- Ezt a gyors dolgot se értem... idáig azt hangsúlyoztad ki, hogy nincs összefüggés aközött, hogy a tiéd vagyok, és hogy érdeklődsz-e utánam, kapcsolatba lépsz-e velem. Ebből pedig igencsak azt szűrtem le, hogy nem szeretnél felém közeledni, mert, ha te is annyira szeretted volna ezt a dolgot, amennyire én, akkor nem hezitáltál volna ennyit - feleltem neki keservesen a poharat forgatva ujjaimmal.
- Sejtem, hogy védekezési reakcióként építesz fel magad köré falakat, de abban is biztos vagyok, hogyha nem engedsz magadhoz közelebb senkit, akkor képtelen leszel átérezni azt, amit egy igaz, boldog kapcsolat nyújthat. Ez szerintem pedig hozzá tartozik az élethez. Nagyon sajnálom, hogy így döntöttél - tekintettem rá őszinte arccal, sajnáltam, hogy így alakult ez az egész. Egyrészt magába szippantott a bánat, a keserűség, ám valahogy mégse tudtam haragudni rá, inkább sajnáltam. Nagyon normálisan állt hozzám a kitörésem ellenére is, szívem teljesen összeszorult, miután egy búcsúcsókot lehelt a homlokomra. Hirtelen aztán érzelmek hada járt át, egyszerre éreztem csalódottságot, szomorúságot, fájdalmat, miután megindult másfelé.
- Nem hagyhatsz csak úgy itt! Csupán ennyit jelentettem neked?! - üvöltöttem utána, majd kiittam poharamból az utolsó korty martinit, és dühösen a földre dobtam azt, mely apró szilánkokra tört. Levetettem magam a földre, és elkezdtem keservesen sírni, könnyeim csak úgy záporoztak, iszonyúan fájt az egész, ami történt, gyűlöltem mindent, az egész hülye bulit, a vidám párocskákat, az egész létet. Úgy tűnt, hogy minden elcsesződött, ami olyan szépnek, izgalmasnak indult, és úgy éreztem, hogy ez életem egyik legelbaszottabb napja. Tudtam, hogy nem fog visszafordulni kacér mosollyal az arcán, hogy csupán csak viccelt, és velem akar lenni, folytatni akarja a dolgot. Elég nagylány voltam már ahhoz, hogy ne higgyek már a tündérmesékben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=787124#post787124][b]Dana Straw Berry - 2020.01.01. 03:49[/b][/url]

- A döntés mindenkinek a kezében ott van, csak élni kell vele - néztem rá komor arccal.
- Igen? Hát akkor most megtudhattad, hogy mi ez az egész. Nagyon mást terveztem mára, de úgy látszik, megvolt a hangulatrombolás hozzá, sajnálom - néztem rá jelentőségteljesen.
- Ha egy kicsit is vonzódnál hozzám vagy érdekelnélek, akkor nem így viselkednél, nem ezt mondanád. Ami tudod, nagyon is fáj nekem - néztem rá újra szomorkás tekintettel. Ezek szerint egyáltalán nem érzett semmit irányomba, ami igencsak sértette az önérzetemet.
- És, ha nem hallottál volna semmit, akkor vajon megkerestél-e volna vagy nem is jöttél volna oda hozzám a továbbiakban sem? Ha érdekellek, könyörgöm, foglalkozz velem, vagy ha egyáltalán nem, felejts el egy életre - néztem rá nagy szemeket meresztve. Rosszul esett, hogy csupán a hülye pletyka kapcsán keresett fel, nem pedig azért, mert valóban érdekeltem. Közben szépen sikerült tisztáznunk, hogy egyáltalán nem illik össze az elképzelésünk, már ami egymáshoz kapcsolódik, ő pedig szépen ott hagyott. Én jól földhöz vágtam a poharat ennek fényében, mely apró szilánkokra hullott, és totál kész voltam az egész helyzettől. Lerogytam a földre, és úgy itattam az egereket. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy visszafordul majd, azt hittem, hogy valóban megindul előrefelé nem érdekelve azt, hogy velem mi lesz a továbbiakban.
- Miért érdekel az téged? Úgyis itt fogsz hagyni. Egyáltalán nem izgat téged, hogy mi van velem - éreztem, ahogy derekamra vándorol a keze, majd magához szorított. Ennek hatására egyre szaporábban kezdett verni a szívem, hiszen már rég voltunk ennyire közel egymáshoz.
- Mondd csak, mit szeretnél tőlem? - néztem a szemébe határozott tekintettel, majd karommal átkulcsolva a nyakát csupán egy leheletnyi távolság választott el  ajkaitól. Vajon itt hagy újra, ahogy ígérte vagy ha érez irántam bármit is, tesz valamilyen lépést felém? Ha nem tudta betartani, ami fontos volt számomra, akkor úgy èrzem, bármilyen fájdalmas is, de nincs miről beszélnünk. Ez így nekem sem volt jó, így csak raboltuk egymás idejét.
- Azt hiszem, hogy iszom még egy martinit. Ez a pohár már úgyis széttört darabjaira.- néztem a pohár darabkák felè távolabb lépve Mihail-tól egy nagy sóhaj kíséretében.
- Szívből kívànom, hogy találj valakit magad mellé idővel, akivel boldog leszel, és aki felkelti valóban az érdeklődésed - néztem rá komoly tekintettel, hogy aztán tisztázhassam én is magamban a dolgokat, hiszen már ő is kimondta, hogy ez ennyi volt. Azon járt az eszem, hogy mielőbb kerítsek magamnak valami piát az este margójára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=787277#post787277][b]Dana Straw Berry - 2020.01.02. 18:47[/b][/url]

Tisztában voltam vele, hogy mit mondott akkor, szavai mégis iszonyatosan fájtak, főként azért, mert egyoldalú volt az egész dolog. Mint kiderült, teljesen máshogyan álltunk hozzá mindenhez, mindketten ragaszkodtunk a saját álláspontunkhoz. Ráadásul minél jobban hajtogatta a maga igazát, annál kevésbé tudtam hinni neki. Mikor elhangzott a szájából, hogy megértést szeretne, legszívesebben én is ugyanezt mondtam volna neki, csak hozzátettem volna, hogy nem úgy működnek a dolgok, ahogyan azt ő sajátosan elképzeli, valamint, hogy ha kicsit sem kompromisszumképes, nincs miről beszélni. Arra jutottam végül, hogy inkább nem mondok semmit, hiszen semmi értelme, hogy ugyanazokat a köröket rójuk újra és újra eredmény nélkül. Férfiak...a teremtés koronái... na, persze!
- Nem kell több fájdalom, hiú remény... vége - feleltem neki a szemébe nézve, miután eltávolodtunk egymástól, ám azért még kaptam tőle egy apró kósza csókot a szám sarkára.
- Neked is sok sikert! - néztem rá, közben arra gondoltam, hogy valóban nem számíthattam neki olyan sokat, ha ennyire könnyen lemondott rólam. Valahogy nem hatott meg az, amit mondott nekem, hiszen amennyire őszintének tűnt, épp olyannyira lehetett megjátszott is. Egyáltalán nem tudtam kiigazodni rajta, de már ott tartottam, hogy nem is állt szándékomban többet az egésszel foglalkozni ezek után. Egyszerűen nem volt értelme tovább erőltetni a dolgot, pláne úgy, hogy  a másik ezt nem is akarta igazán. Valamilyen szinten magam is felelősnek éreztem magam a kialakult helyzetért, de valljuk be, azért mégiscsak kettőn állt a vásár. Véget ért a dolog, ezen nem volt mit vitatni, de legalább nem váltunk el csúnyán egymástól. Intettem neki én is, majd visszamentem a buliba, hogy szerezzek magamnak valami italt, mert az most nagyon rámfért. Micsoda évzáró buli volt ez!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=830684#post830684][b]Dana Straw Berry - 2021.04.30. 21:53[/b][/url]

Remek barátságot kötöttem Lucas-sal az elmúlt év folyamán, ugyanis már az évnyitó alkalmával, amikor először találkoztunk a klubhelyiségben, kiderült, hogy számos közös vonás volt bennünk, és szuperül megértettem magam vele. Kevés ember volt, akinek elmeséltem, hogy hogyan voltam képes feldolgozni a szakítást Somával, őt viszont beavattam ebbe a titokba, mert érdemesnek tartottam rá. Nem is tudom, hogy miért bíztam meg benne ennyire, talán azért, mert szinte mindent meg tudtam beszélni vele, mondhatni közös nevezőn voltunk a legtöbb dolgot illetően. Sokszor futottunk össze az elmúlt idők folyamán, így volt időnk bővebb ismeretséget kötni egymással. Nemrégiben megemlítettem neki, hogy Hápi mellé szeretnék egy állatkát, de még nem döntöttem el, milyet szeretnék mellé. Legtöbbnyire a vadászgörény, a kutya, illetve a golymók jött szóba. Legnagyobb meglepetésemre végül Lucas oldotta meg ezt a nagy dilemmát, ugyanis úgy alakult neki, hogy a lakhelyéről magával hozott erre a tanévre három kis kutyust, amelyeket aztán a jelenlegi körülmények miatt nem tarthatott meg, úgyhogy igyekezett gazdát találni nekik. Egyik alkalommal mutatott képeket a kutyuskákról, és megkérdezte tőlem, hogy örökbe fogadnám-e az egyiket, mert az nagy segítség lenne a számára, és tudná, hogy jó helyre került az eb. A történet ott kezdődött, hogy a nagynénjének a kutyája megszülte az ebeket, majd a picurokat Lucas gondjaira bízta a nő. A képeket elnézegetve rögtön megtetszett az egyik kutyus, úgyhogy rögtön arra az álláspontra jutottam, hogy befogadom. Úgy gondoltam, hogy mivel kellően játékos lehet, remek társa lesz majd Hápinak, ráadásul barátságosnak tűnt, és még nevelhető is volt. A sráccal a fénylő lelkek udvarán beszéltük meg a találkát, ahova már jóval idő előtt odaértem. Magammal hoztam egy kutyahordozót is, majd izgatottan vártam a helyszínen, hogy a megbeszélt időpontban feltűnjön a barátom a kutyus társaságában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=830749#post830749][b]Dana Straw Berry - 2021.05.01. 21:51[/b][/url]

Igaz, hogy Hápi már elég idős volt kacsaévekben mérve, de még mindig nagyon játékosnak tűnt. Nagyon vártam már, hogy kapjak valamilyen társat mellé, mert sajnos mostanság feltorlódtak a teendőim, így nem volt időm rá, hogy eleget foglalkozzak vele. Nem is kellett sokat várnom a barátomra, mert időben megjelent a megbeszélt időpontban. Eszembe jutott az az alkalom, amikor először találkoztunk, ugyanis már akkor is remekül megértettük egymást. Igazából szinte mindenkivel megtaláltam az iskolában a közös hangnemet, a fiútól pedig még tanulhattam is a mugli dolgokat illetően.
- Szia Lucas! Köszi, te is nagyon fess vagy ám! - kacsintottam a srácra nevetve, majd a figyelmem a dobozra terelődött, amelyből a barátom elővarázsolta a kutyust.
- Ó! Ez a kutyuska annyira édes! - kaptam a mellkasomhoz a kezeimet, miközben teljesen megváltozott a hangnemem, és majd elolvadtam az kis eb láttán. Át is vettem a fiútól a kutyakölyköt, óvatosan tartva magam elé, majd az arcomat a cuki pofikájához simítottam, aztán ölbe is vettem, amit egész tűrhetően bírt.
- Annyira cuki ez a kutyus! Tökéletes társa lesz Hápinak! - közöltem a sráccal boldogan. Nagyon hálás voltam neki, hogy felajánlotta nekem ezt a lehetőséget, mert sokáig dilemmáztam azon, hogy milyen állat lenne a kacsám mellé való.
- Lenne kedved cserébe egy vacsihoz? Én állom. Étel-ital benne van, csak mondj egy időpontot, ami megfelel neked - mondtam nagy lelkesedéssel, miközben a karommal ringattam a kutyuskát. Még gondolkodtam rajta, hogy mi legyen a neve, nem akartam elhamarkodni a dolgot. Közben pedig eszembe jutott, hogy talán Lucas el is nevezte már őt, úgyhogy úgy tartottam illőnek, ha rákérdezek erre a témára.
- Elnevezted már a kutyust?
Nagy szemeket meresztve tekintettem rá, majd tekintetem újra a kutyára vándorolt, akit továbbra is a karjaimban tartottam, és látszólag tetszett neki a helyzet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=831117#post831117][b]Dana Straw Berry - 2021.05.07. 21:20[/b][/url]

- A testvéreire akadt már érdeklődő? - kérdeztem kíváncsian. Reméltem, hogy már ők is elkeltek, ha pedig nem, akkor minél előbb gazdára találnak. Addig is jó helyen voltak, ugyanis Lucas kellő figyelmet fordított rájuk, és maximálisan törődött velük. Elgondolkodtam azon, hogy vajon a kutyunak hiányozni fognak-e a testvérei, még az is megfordult a fejemben, hogy idővel talán el is feledkezik róluk.
- Szerinted hiányozni fognak neki a testvérei? Talán, ha olyan gazdihoz kerülnek, időnként meglátogathatná őket, hogy eltölthessen velük egy kis időt - adtam hangot az aggodalmamnak, nem szerettem volna teljesen elszakítani tőlük. Én minden tőlem telhetőt megteszek annak érdekében, hogy mindent megadjak neki, még játszótársa is lesz Hápi személyében, de azért a testvéreit nem tudom semmivel sem pótolni. Közben érdeklődve szemléltem, ahogyan a fiú egy kék színű pórázt vesz elő, majd átnyújtja nekem.
- Ó, de szuper, nagyon szépen köszönöm! Ez az alapkellék jól fog jönni! - néztem rá hálás mosollyal, majd szabad kezemmel, amiben nem a kutyát tartottam, átvettem tőle az ajándékot.
- Remek ötlet! A pizzát én is szeretem, az időpont pedig tökéletesen megfelel! - válaszoltam a srácnak jókedvűen, miközben az ebet babusgattam. Igazából sokáig törtem rajta a fejem, hogy hogyan tudnám meghálálni neki, hogy Hápi végre nem lesz egyedül, és, hogy végre lesz egy másik állatkám is, aztán úgy döntöttem, hogy egy vacsora, vagy egy közös kajálás által jelzem felé, hogy mennyire hálás vagyok neki. Enni mindenki szeret, ezáltal pedig meg tudom neki köszönni ezt a kedves gesztust, hogy a gondjaimra bízta a kutyust.
- Nos, így elsőre jó pár név eszembe jutott, mint például a Phil - szerinted az a név illene rá? - kértem ki a fiú véleményét. Úgy tűnt a kis kutya a szívébe zárt, mert esze ágában sem volt kiszakítania magát a karomból, igaz még egy kicsit félénknek mutatkozott, de látszott rajta, hogy egyáltalán nem volt ellenére az adott helyzet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=831123#post831123][b]Dana Straw Berry - 2021.05.07. 22:15[/b][/url]

- Ezt szomorúan hallom, remélem, minél előbb gazdára találnak. A haverod viszont rendes, máris szimpatikus, hogy befogadta az ebeket. Ha gondolod, megkérdezem az egyik barátnőmet, hogy kell-e neki kutyus. Mostanában gondolkodott rajta, hogy be kéne szereznie valamiféle kedvencet magának, és nemrég szakított a pasijával. Pontosabban a pasi dobta... szóval eléggé magányos. Egy kutyus legalább lefoglalná, és könnyebben szabadulna a szomorkás hangulattól is - ajánlottam fel ezt a lehetőséget Lucas-nak, hiszen tudtam, hogy a lánynál remek kezekben lenne a kutyus. Amúgy is azt terveztem, hogy találkozom majd vele, és megmutatom neki a kutyumat is, aztán simán el tudok beszélgetni majd vele arról, hogy mit szólna egy saját kis kedvenchez. Közben azon mosolyogtam, hogy a kutyus kidugta a nyelvét, mikor Lucas megsimogatta, annyira cuki volt ez az állatka, hogy hihetetlen.
- Azt már látom, hogy szereti, ha dögönyözik - pillantottam a fiúra nagy mosollyal az arcomon, majd én is megsimogattam az ebecske buksiját.
- Ó, ezt nem is tudtam! Mindig tanul az ember valami újat! Nagyon köszi, hogy áthozod nekem azt a plüsst, sokat segítesz vele a kutyunak is - feleltem a srácnak hálás tekintettel, így nagy az esély arra, hogy a kis kedvencem meglesz a testvérei nélkül is új életet kezdve mellettem.
- Szuper! Rendben, tali a bejárat előtt. Egyébként melyik a kedvenc pizzád? Én tenger gyümölcseit fogok enni, bolognaisat, vagy sonkásat - soroltam fel neki a három kedvencemet.
- Jut eszembe a pizzák terén, Olaszban jártál már? Állítólag ott isteni finomak a pizzák, és vékony tésztájúak sok feltéttel - érdeklődtem tőle. Mivel olasz nyelvet tanultam, elterveztem, hogy egyszer majd elutazom Olaszországba, aztán természetesen megkóstolom az ottani pizzakínálatot is.
- Most már biztos Phil lesz a neve, illik hozzá - döntöttem el a kérdést, majd magamba mosolyogva konstatáltam, hogy ennyire jól érzi magát velem a kutyus. Reméltem, hogy azért majd, ha máskor összefutunk Lucas-sal, és megszokja már az új környezetét, akkor azért a fiúval is foglalkozni fog, hiszen mégiscsak ő fogadta be, és gondoskodott róla egy ideig.
- Szerintem még nagyon új neki a helyzet, a szitu, idővel biztos másra is összpontosít majd - feleltem a fiúnak, miközben tovább dögönyöztem a kutyuskát.
- Jól vagyok, a szünetet a családomnál töltöttem, aztán ellátogattam a nővéremékhez is. A vizsgáim sikerültek, még magam is meglepődtem rajta, mennyire jól. Most újdonság számomra ez a mesterképzéses szak, de majd belejövök. Általános mesterszakra jelentkeztem, közben majd dolgozom mellette a kávézóban részmunkaidőben, meg a menhelyen is. Tudod, az a célom, hogy legyen egy saját lakásom, vagy béreljek legalább egyet, na meg Karolával szeretnék majd divatüzletet nyitni. Veled mi újság mostanság? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel, közben pedig még Phil is feléje fordította a pofikáját, mintha csupa fül lenne, mi újság a fiúval.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=832636#post832636][b]Dana Straw Berry - 2021.06.13. 00:10[/b][/url]

- Nagyon helyes. Ha kedveli az állatokat, rossz ember nem lehet - feleltem a fiúnak mosolyogva, mert én is úgy tudtam, hogyha valaki szereti az állatokat, akkor az csakis jó tulajdonságokkal rendelkezhet.
- Szuper! Nála tuti jó kezekben lenne az a kutyus! - tekintettem a fiúra nagy lelkesedéssel. Biztos voltam benne, hogy a barátnőm remek gondját fogja viselni az újdonsült kutyusnak. Az én ebecském nagyon cuki volt, mivel remekül érezte magát a karjaimban, esze ágában sem volt tovább állni, és új helyet keresni. Ez engem is jó érzéssel töltött el, és próbáltam a legjobb tudásom szerint odafigyelni a kutyusra.
- Azért elég sok pizzát szeretsz. Tudom, hogy nem láttam még az étlapot, de tudom, hogy melyik a kedvenc pizzám. Ha belegondolsz, te sem látod az eléd tett ételt előre, csak akkor szembesülsz vele, miután felkínálták neked - válaszoltam neki nagy bölcsen. Ebben volt már tapasztalatom, elég sok helyen megfordultam már, és csupán akkor derült ki, hogy milyen az étel, miután felszolgálták. Volt, ahol kóstolóval is egybekötötték az étkeztetést, de, mikor élesben ment a dolog, kiderült, hogy mégsem olyan minőségű volt az étel, amit ígértek. És még soroltatnám... voltak fura dolgok ezen kívül is. Persze pozitív tapasztalataim is voltak, mégpedig nem is kevés.
- Én is szívesen ellátogatnék egyszer Olaszba, annyi minden van ott, ami érdekel - fordultam lelkesen a fiú felé.
- Remélem, hogy tényleg így lesz. Én mindenesetre próbálom kihozni magamból a maximumot feléje, hogy jó gazdája legyek - közöltem Lucas-sal, miközben a szemébe néztem.
- A művészeti szakirány remekül hangzik. Nekem is tetszett, de ezen belül nem igazán vagyok tehetséges - mosolyodtam el, hiszen nekem teljesen más terveim voltak.
- Bizony, szeretnék egy saját lakást, na meg Karolával egy divatüzletet nyitni. És még itt van a mesterképzés is, amit be kell fejeznem - ecseteltem a fiúnak a dolgaimat a jövőt illetően.
- Rendben van. Naná, hogy vigyázok Phil-re - viszonoztam a fiú pacsiját, majd miután megvakarta a kutyus buksiját, én is elindultam a kastély felé, hogy folytassam a teendőimet, és otthont adjak az újdonsült kutyusomnak.