[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=841048#post841048][b]Péntek Boldizsár - 2021.12.27. 18:13[/b][/url]
Kedves Augustine
Mirror, mirror on the wallBoldizsár már hozzászokott, hogy a gúny tárgya legyen. Az előkészítőben gyakran piszkálták. Meg se kellett szólalnia ahhoz, hogy felfigyeljenek rá és csúfnevekkel illessék. Olykor a hosszú haja miatt. Olykor a nyüzüge testalkata miatt. Olykor a lányos arca miatt. Előfordult, hogy otthon sírva vallotta meg édesanyjának, hogy épp mivel cukkolták, hogy épp milyen viccesnek vélt csínnyel alázták meg őt. Az édesanyja megértő kedvességgel simította ilyenkor hosszú haját és arra kérte Boldizsárt, hogy legyen jó fiú. Legyen okosabb és kedvesebb, mint azok, akik őt piszkálják. Nagyon nehéz volt, de mindig így cselekedett és azóta is folyamatosan erre törekszik.
Ám azta bővült a lista. Megkapta az amulettjét és ezzel egy új életet nyert vele. Egy sokkal szabadabb és boldogabb életet, de a szabályok bővültek. Már nem volt elég, hogy csendben tűrje a gúnyolódást, hogy segítsen még akkor is, ha inkább az ellenkező irányba szaladna. Ő már bagolyköves diák, már nem az az előkészítős kisfiú, aki volt. Bizony bármennyire is nehéz, neki már ki kell állnia mindamellett, amiben hisz. Mert hiába cselekszik jól, ha más rossz tettei felett szemet huny. Az édesanyja most biztosan nagyon büszke lenne rá, ha látná.
- Akkor... szólok egy tanárnak vagy egy prefektusnak - vékony hangja majdnem elveszik a körülöttük lévők zsivajába. Szíve a torkában dobog, ujjai már elfehéredtek, ahogy a könyveit szorongatja, védve őket a felsőbb évestől. Barnáit a fiún tartja, véletlen se néz az őt gúnyolókra, mert tudja, hogy akkor inkába szállna a bátorsága.
- Oltsd el, kérlek. Megsebesíthetsz másokat - kéri újra, kissé magabiztosabb hangon. A cigarettafüst ilyen közel ár marja az orrát, de megállja, hogy fintorogjon miatta. Ő nem elég ahhoz, hogy hasson a fiúra és ezt nagyon is jól tudja. Épp csak egy pillanatra néz vissza a kastély felé, hátha meglát egy tanárt, aki segítségére siethetne, hasztalan. Mielőtt barnái ismét elkapnák a fiút, hirtelen forróságot érez a karján. Szemei elkerekednek, könyvei kiesnek a kezéből és Boldizsár torkából rövid, lányos sikkantás tör fel. Ijedten kezdi csapkodni inge ujját, ami a láng gyors csókjától elszineződött ám, de nem égett ki.Barnái fátyolossá válnak, ajka lebiggyen, ahogy a fiúra néz, majd remegő kézzel húzza elő a pálcáját és szegezi a még mindig lángoló könyvnek.
- Wasser! - mondja remegős hangon és ha nem gátolják meg benne, végre eloltja szegény, meggyalázott könyvet, hogy utána felszedje némán a saját elhujjajtott tankönyveit.