Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

Annyira unatkozom, hogy nem tudom elmondani. Péntek van, szóval Móric Borcsával tölti az idejét, a dudi felszívódott valahova, és még csak nem is mondta hova, ami hallatlan! Rin meg nem tudom hol van, mert nem válaszolt. Kénytelen vagyok feltalálni magam, amíg barátnőm végre megtisztel a válasszal, mert máshoz meg rohadtul nincsen kedvem. Szívás volt az elmúlt pár hét, szóval nem akarok erőltetetten mosolyogni meg faszkodni valami gyökerekkel, hanem csak őszintén baromkodni a barátaimmal. Ami nehéz, ha azok felszívódtak, mert miért ne? Persze, engem meg kihagynak a buliból. Jó, nem, kicsit drasztikus vagyok, belátom, mert a dudinak biztos nagyon fontos dolga van, de ha Rin azért nem válaszol, mert Lili manduláját nyalogatja megint, akkor mérgi leszek. Kicsit. Viszonylag mérgi. Úgyhogy egyelőre egyedül róvom a folyosókat, mint valami magányos farkas - kérlek… -, amíg meg nem látom Furcsajt. Hah! Király! Széles vigyor lesz arcomon, futni kezdek, majd cipőm talpát a padlóra csapva csusszanok be elé, hogy azonnal mellé vágódjak.
- Csőőőőőőőőő Furcsaj - dőlök is oldalra, hogy fejemet ölébe hajtsam. Nem feltétlen foglalkozom azzal, hogy esetleg füzet, könyv, papír vagy bármi van-e a lábain, amire én éppen a fejemet hajtom. Nekem éppen teljesen kényelmes, szóval csak kicsit helyezkedem, majd pillantok fel rá. Jobb kezemmel nyúlok át magam fölött, hogy megfoghassam bal kezét, amit a hajamra teszek. - Simogass pls - bólintok pár aprót, majd hunyom le szemeimet. - Szóval az van, hogy gondolkodtam, mert tudok olyat, és szerintem jót tenne neked, ha kicsit több időt töltenél nem levitásokkal - bólintok ismét párat. - Ez fonti, Furcsaj, mert ilyen… ilyen vagy, érted, tökre nem egészséges ennyire mosolytalanul élni az életet - pillantok fel rá végül, féloldalas mosollyal. - Szóval mit mondasz? Bevállalsz a nyáron egy Mórocz-féle programot? - mert az összes zseniális, és aki mást mondd, az egyértelműen hazudik. - Amilyen elbűvölő a társaságom, felőlem több is lehet - mármint komolyan. Borzasztó, amit a csaj tol. Tök ritkán látni mosolyogni, szerintem nevetni még nem is láttam vagy hallottam. Hát a bánatba lehet állandóan bánatos retekként élni az életet, ugye? Brutális.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=835388#post835388][b]Mórocz A. Móric - 2021.08.06. 17:47[/b][/url]

Annyira unatkozom, hogy nem tudom elmondani. Péntek van, szóval Móric Borcsával tölti az idejét, a dudi felszívódott valahova, és még csak nem is mondta hova, ami hallatlan! Rin meg nem tudom hol van, mert nem válaszolt. Kénytelen vagyok feltalálni magam, amíg barátnőm végre megtisztel a válasszal, mert máshoz meg rohadtul nincsen kedvem. Szívás volt az elmúlt pár hét, szóval nem akarok erőltetetten mosolyogni meg faszkodni valami gyökerekkel, hanem csak őszintén baromkodni a barátaimmal. Ami nehéz, ha azok felszívódtak, mert miért ne? Persze, engem meg kihagynak a buliból. Jó, nem, kicsit drasztikus vagyok, belátom, mert a dudinak biztos nagyon fontos dolga van, de ha Rin azért nem válaszol, mert Lili manduláját nyalogatja megint, akkor mérgi leszek. Kicsit. Viszonylag mérgi. Úgyhogy egyelőre egyedül róvom a folyosókat, mint valami magányos farkas - kérlek… -, amíg meg nem látom Furcsajt. Hah! Király! Széles vigyor lesz arcomon, futni kezdek, majd cipőm talpát a padlóra csapva csusszanok be elé, hogy azonnal mellé vágódjak.
- Csőőőőőőőőő Furcsaj - dőlök is oldalra, hogy fejemet ölébe hajtsam. Nem feltétlen foglalkozom azzal, hogy esetleg füzet, könyv, papír vagy bármi van-e a lábain, amire én éppen a fejemet hajtom. Nekem éppen teljesen kényelmes, szóval csak kicsit helyezkedem, majd pillantok fel rá. Jobb kezemmel nyúlok át magam fölött, hogy megfoghassam bal kezét, amit a hajamra teszek. - Simogass pls - bólintok pár aprót, majd hunyom le szemeimet. - Szóval az van, hogy gondolkodtam, mert tudok olyat, és szerintem jót tenne neked, ha kicsit több időt töltenél nem levitásokkal - bólintok ismét párat. - Ez fonti, Furcsaj, mert ilyen… ilyen vagy, érted, tökre nem egészséges ennyire mosolytalanul élni az életet - pillantok fel rá végül, féloldalas mosollyal. - Szóval mit mondasz? Bevállalsz a nyáron egy Mórocz-féle programot? - mert az összes zseniális, és aki mást mondd, az egyértelműen hazudik. - Amilyen elbűvölő a társaságom, felőlem több is lehet - mármint komolyan. Borzasztó, amit a csaj tol. Tök ritkán látni mosolyogni, szerintem nevetni még nem is láttam vagy hallottam. Hát a bánatba lehet állandóan bánatos retekként élni az életet, ugye? Brutális.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=835596#post835596][b]Harmat Betti - 2021.08.11. 13:35[/b][/url]

Lehet, hogy a Fénylő Lelkek Udvara nem a legjobb választás arra, ha tanulni akarok és egyedül lenni. A péntek délután pedig nem a legnépszerűbb időpont tanulásra. Én mégis muszájnak éreztem, mert lemaradtam mágiatöriből. Ezért is ücsörgök péntek délután, teljesen egyedül egy padon, kezemben a tankönyvvel, jegyzetfüzettel és egy tollal. Még egészen érdekel is a tananyag, így nem mondhatom, hogy különösen unalmasan telne a délutánom. Persze vágynék rá, hogy a barátaimmal vagy esetleg Elivel legyek, de nem lóghatok folyton a nyakán, talán neki is jó, ha van egy-két nap, amikor nem töltünk minden szabad percet együtt. Ki is űzöm a fejemből annak a gondolatát, hogy tanulás helyett inkább megkeresem, és megpróbálok teljesen a könyvre fókuszálni, megemészteni az olvasott sorokat.
A diákok járkálnak körülöttem, párok ücsörögnek az árnyékban vagy a többi padon. Megtanultam azonban már, hogyan tudom kizárni a zajt, az iskola természetes nyüzsgését. Képes vagyok akár a Nagyterem közepén is olvasni, vagy akár tanulni is, ha mindenképpen szükséges. Az ugyan zavar kicsit, mikor egy vézna srác kiröhög a haverjaival, és látom ahogy összesúgnak, felém sandítva. Erőt veszek azonban magamon, és egy fejrázással megpróbálom lerázni magamról a dolgot. Vissza is fordulok a könyvem felé, kiírok egy újabb fontos sort, és sikerül teljesen elmerülnöm a történelemben.
A rellonos felbukkanása tehát teljes meglepetésként ér. A tollam a földre esik, a füzetem felső lapjai pedig rendesen összegyűrődnek, ahogy a fiú az ölembe hajtja a fejét. A meglepettségtől először azt is elfejtem, hogy éppen nagyonis rosszban vagyunk. Morcosan nézek le rá, balomat pedig azonnal el is rántom, ahogy a hajához ér. Nem tudom, mit is kezdjek a helyzettel. Nem beszéltünk már egy jó ideje, én pedig erősen szégyellem magam, mert hiába éreztem úgy, hogy nem haragszom már, nem volt merszem megkeresni, és bocsánatot kérni tőle.
- Ó, valóban? Eddig nem villogtattad ezt a képességet. - Közben kihúzom a feje alatt ragadt jobb kezemet is, hogy két könyökömet támaszthassam a pad háttámlájára. Aztán hamar meg is bánom, hogy kimondtam a szavakat, ahogy eszembe jut, hogy inkább kibékülni szeretnék a fiúval, mint jobban összeveszni. - Bocsánat - mondom végül halkan, lehunyt szemmel. Azt hiszem, ez az egy szó vonatkozik arra is, ami legutolsó találkozásunk alkalmával történt.
- Milyen programra gondolnál? - kérdezem, kis hallgatás után. Próbálom eldönteni, mennyire sértődjek meg azon, hogy ennyire komornak lát. Mert ennyire durcás azért nem vagyok mindig. Ugye? Szerintem sokat mosolygok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=836172#post836172][b]Mórocz A. Móric - 2021.08.25. 19:48[/b][/url]

Csak fél füllel hallom meg, hogy valami koppan a padlón nem messze tőlünk, de nem figyelek rá, mert nem érdekel. Így a legegyszerűbb élni az életet, az viszont nagyon is feltűnik, hogy elrántja a kezét tőlem. Durcásan szusszanok, sajátom áll meg a levegőben, majd kissé hátrébb feszülve fogom meg ismét a kezét. - Nyugi már, nem harapok - mosolyodom el ellenállhatatlanul, ujjaim lágyan fonódnak csuklójára, hogy ismét megpróbálkozzak tincseimre tenni a kezét, mert igenis megérdemlem, hogy simogatva legyek. Nagyon, de nagyon produktív voltam ma, úgyhogy ez a minimum, és sajnos - nyilvánvalóan nem sajnos amúgy - Furcsaj az elszenvedője annak, hogy a brutálisan puha tincseim között turkálhat. Milyen örömteli nap!
- Pedig eskü nagyon jól megy, éppen ezért rángatlak ki a komfortodból, mert néha rád nézek, és öngyilkos lennék legszívesebben - bólogatok párat lehunyt szemekkel, hogy nyomatékosítsam szavaimat, mert ez elengedhetetlen. Megállok az egyik bólintás közepén, kékjeimet kinyitom, ahogy felfelé pislogok rá az egyetlen szóra. Halvány mosoly kerül ajkaimra, gondolkodás nélkül nyúlok fel és bököm meg óvatosan arcát, hogy kinyissa szemeit és rám nézzen. - Nem para - húzom vissza kezemet, hasamra teszem a másikkal együtt, majd ismét lehunyom a szememet, hümmentek is mellé, mert most hatalmas gondolkodások vannak tesó.
- Igazából nemtom, majd kitaláljuk. A spontán progik a legjobbak, majd szólok, ha Kendével csinálunk valami baromságot, és akkor becsattanhatsz mellénk - vonom meg vállaimat lezseren. Hamarosan jön a nyári szünet, szóval tényleg minden lehetőséget meg fogok ragadni azért, hogy legalább egyszer hallhassam önfeledten nevetni Furcsajt. És köztudott, hogy erre a legjobb alapanyag a dudi és én. Nem elég, hogy brutálisan császárul nézünk ki - így is van! - császár, 2021.08.25. -, de még a humorunk is brutálisan letaglózó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=837225#post837225][b]Harmat Betti - 2021.09.23. 21:49[/b][/url]

Ugyan bennem nincs már harag, és láthatóan Móric sem neheztel rám legutóbbi találkozásunkért, elfelejteni nem felejtettem. Én sosem voltam, és még mindig nem vagyok annyira laza, hogy ne hozzon zavarba, ha az ölembe fekszik. Az, hogy még simogassam is, csak még kényelmetlenebbül ér. A rellonos nem hagyja annyiban azonban, elkapja a csuklómat. Arcom megrándul, ahogy ujjaim ismét a tincsein landolnak. El már nem emelem kezem, simogatni viszont nem vagyok hajlandó. Egyszerűen homlokán hagyom a tenyerem. Onnan húzom hátra aztán, hogy könyökömet támasszam a pad háttámlájára. Arcomat az égre fordítom, úgy mondom ki szúrós megjegyzésemet. Nem gondolom végig szavaimat mielőtt kimondanám, csak kicsúsznak számon, és csupán utólag tudom megbánni. Móric szerencsére jó hangulatában van azonban, és könnyen megbocsájt azért a pár szóért. Ahogy azt hiszem a múltkori vádaskodásomért is. Sokat gondolkodtam a veszekedésünkön, sokszor megbántam azokat, amiket a fejéhez vágtam, aztán mikor Améliával kibékültek, még rosszabbul kezdtem érezni magam. Sokszor terveztem, hogy bocsánatot kérek végre, de sosem tudtam, hogyan. Inkább elkerültem hát a srácot.
Kinyitom a szemem, ahogy megérzem a bökést az arcomon, és visszamosolygok rá. Ahogy kifújom a levegőt, észreveszem, mennyire feszülten tartottam eddig mellkasomban azt. Most kicsit megkönnyebbülök, a mosoly is az arcomon marad. Annak ellenére is, hogy a rellonos sérteget egy bizonyos módon.
- Azért nem vagyok rongybaba, nem fogtok elrángani ám bárhová - rázom meg hevesen a fejem. Mert bármennyire is kedvem volna a közös szórakozáshoz, rendesen visszariaszt a Móric és Kende páros. Talán ha Amélia is jön. - És egyik napról a másikra se fogok tudni ugrani. - Spontán programról volt szó? Ha csak egy nappal előtte értesülök róla, az elég spontán lesz. Sajnálom, én így működöm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=837777#post837777][b]Mórocz A. Móric - 2021.10.05. 22:53[/b][/url]

Komolyan mondom, hogy elképzelni sem tudom, hogy lehet ilyen mereven leélni az életet, ahogy Furcsaj teszi. Eddig ha egyszer láttam mosolyogni, talán sokat is mondok, szóval szerintem tökre érthető a gondolatmenet, hogy akkor igenis kiszakítom a komfortból. Ami sokkal nehezebb lesz, mint gondolhatnám, de hát, gyerekek, bakkerka: Kiscsibével is sikerült, és lássuk be, igenis élvezi a hirtelenségemet. Vahahahaha!
Győzelemittas mosoly kerül ajkaimra, mikor végre eljutunk odáig, hogy legalább ne rángatózzon, bár a jól megérdemelt simogatásomat ugyanúgy nem kapom meg. Mindegy. Valahogy majd túllendülök rajta, ennél most sokkal fontosabb dolgom is van. Viszonylag. Nézőpont kérdése. - Óóó, kérlek! - nevetek fel jóízűen. - Ezt nagyon sokan mondták már, és végül mindegyik szétadta azt a napot - kezem mozdul lassan, hogy óvatosan bökjek mutatóujjammal alkarjára, ami közelebb esik hozzám. - Jó lesz, Furcsaj, csak bízz bennem kicsit - engedem vissza kezemet, hasamra csúsztatom tenyérrel lefelé, hogy felfelé pisloghassak, teljesen ártatlanul Furcsajra.
- Remélem tudod, hogy a spontán azt jelenti, hogy előtte harminc perccel jó, ha szólok - emelkedik meg egyik szemöldököm kérdőn, majd vigyorodom el még jobban. - Felőlem a fura pasidat is hozhatod, nem érdekel - vonom meg vállaimat, amennyire tehetem a helyzetünkből adódóan. Teljesen képben vagyok, hogy van valami eridonos csodabogár az életében, aki akkor csoda a leginkább, ha nem robbantja fel magát valami cselekedete közben. De há’ ugye nem én vagyok vele együtt, szóval nekem teljesen mindegy, de azért a csávó boldoggá tehetné jobban Bettit, mert ez így tarthatatlan! Most gondolatban ingerülten az asztalra csaptam, hogy mindenki érezze a súlyát a dolognak.