Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=839917#post839917][b]Perényi Eszter - 2021.12.07. 20:41[/b][/url]

Sokan utálták a telet, meg húzták a szájukat a hideg idő miatt, de én Erdélynek egy olyan szegletében nőttem fel, távol a város zajától, ahol minden nap friss levegő ért, és rengeteg időt töltöttem a szabadban. Imádtam a természetet, nem is számított, hogy milyen az időjárás, tőlem eshetett is, abban is ráleltem a jóra. Most viszont havazott, hatalmas pelyhek hullottak alá, s színezték fehérre a tájat, amerre csak a szem ellátott. Olyan jó volt látni, már érezni akartam, ahogy talpam alatt ropog a hó, ezért is siettem ki órák után az udvarra. A nagy sietségben mondjuk lemaradt a sálam, ezért próbáltam a kabátomon feljebb húzni a cipzárt, amennyire csak lehetett. Arcomat gyorsan megcsípte a hideg, ki is pirosodott, leheletem látszott, ahogy magam elé fújtam. Tényleg hideg volt, de ez kellett is ahhoz, hogy megmaradjon ez a gyönyörű, hófehér takaró.
Nem mentem a kastélytól messzire, csak a fénylő lelkek udvarán sétálgattam hótaposómban, kiélvezve a tél varázsát. Egy kicsit el is bambultam, mikor váratlanul szemből felbukkant Nonó, az egyik évfolyam- és háztársam.
- Szia Nonó! - máris mosollyal integettem, kedves lány volt Nonó, az alapján, amennyit eddig sikerült belőle megismernem. - Hú, ne is mond, nagyon hideg van, főleg azért, mert egy kicsit fúj a szél, de legalább friss levegőn vagyok és nem bent kell gubbasztani - el is mosolyodtam, nem akartam felhozni a kastély porcicáit, amik napról napra nagyobbra nőttek, mert a manók elfelejtettek takarítani.  -  Hóembert? Dehogy nem! - nagyon jó ötlete támadt eridonos társamnak, magamtól eszembe sem jutott volna, hogy hóembert építsünk. - Benne vagyok, én elkezdem meggyúrni a törzsét, ha bevállalod az alját - választhatott is, nekem mindegy volt, hogy melyik részéhez fogok hozzá.
- Hékás, szuper lett a sapi! - ügyesen varázsolt magának, aztán engem is meglepett egy sállal. Még a színét is eltalálta, mert passzolt a hajszínemhez, és a kabátomhoz is. - Tetszik, ezt lehet, hogy megtartom. Na kezdjünk neki! - máris felhúztam a kesztyűmet, és neki álltam egy kisebb hógolyó meggyúrásának, hogy aztán görgetve egyre gömbölyűbb és nagyobb legyen.
- Mit szólsz a tegnap esti vacsorához? Te mit ettél? - kíváncsiskodtam közben, kicsit távol ült tőlem, és nem láttam, hogy miből is választott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=841069#post841069][b]Perényi Eszter - 2021.12.27. 20:50[/b][/url]

Megmosolyogtatott, hogy Nonó kiosztotta a hó egy részét, de végül is, jól csinálta, mert nagyjából szemmértékkel kimérte, hogy mennyi hóra lehet szükség ahhoz, hogy elkészítsem a hóember egy részét. Neki is láttam, figyeltem, hogy ő hogyan csinálja, én is hasonló technikával gyúrtam a havat. Először hógolyóvá formáltam, szerencsére jól tapadt a hó, és aztán, ahogy egyre nagyobb lett, úgy kezdtem görgetni előre, hogy egyre nagyobb legyen. Mikor megtettem egy hosszt, visszafelé fordultam, és megint tovább görgettem.  - Jól tetted, hogy gyakoroltad, ügyes vagy - dicsértem meg, és közben én is szemre vételeztem az általa gyúrt hólabdát.
- Nem mindig van dolgom, ha majd épp ráérek, akkor szívesen - bólintottam mosolyogva, egy jó kis beszélgetésre mindig vevő voltam, főleg ha volt tea és süti. - Most is beszélgethetünk - mondtam egy mosollyal, és ha már az érdekelte, hogy hol tanultam, nem tartottam magamban az információt.
- Erdélyből jöttem, ott jártam suliba, sokkal kisebb, mint Bagolykő, de jó volt - feleltem, aztán én is feltettem egy kérdést, de úgy tűnt, hogy Nonó nagyon koncentrál, ezért megismételtem. - Csak azt kérdeztem, hogy te mit ettél a tegnap esti vacsoránál? - megvártam a választ, de közben tovább folytattam a hóember alsó részének kialakítását, ami már egész jól nézett ki.
- A történetem? - egy kicsit váratlanul ért ez a kérdés, nem tudtam, hogy pontosan mire is kíváncsi, de arról nem szívesen akartam mesélni, ami az utóbbi időben történt, azt inkább elhallgattam. - Jó volt, szerettem a sulit, meg most is szeretem, egyik kedvencem a legendás lények gondozása, imádom az állatokat. Most jöttem a tanév elején, és köszi, igen ez eredeti vörös - mondtam mosolyogva. - Én is örülök, bulit? Jó kérdés, milyen bulira gondoltál? Ahhoz nem kell házvezetői engedély? - soha nem rendeztem még bulit, nem is voltam túlságosan bulizós forma, de kíváncsi lettem, hogy Nonó mire is gondolt.
- Na és neked mi a kedvenced, hogy boldogultál eddig itt a suliban? Melyik tanárnál kell sokat tanulni? - mivel még új voltam, nem ártott tudni, hogy kik a szigorúbb tanárok, bíztam benne, hogy Nonótól majd erre is választ kapok.
- Egyébként szerintem ez így már jó az alsó részének, mit gondolsz? Rárakhatnánk törzsnek azt, amit te gyúrtál, és akkor még fej kell, orr, szemek és valami kalapféle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=841537#post841537][b]Perényi Eszter - 2022.01.02. 11:46[/b][/url]

Odakint kezdett még hidegebb lenni, talán egy picit még a szél is felerősödött, ennek ellenére gyúrtuk a havat, mert szerettük volna megépíteni az év első hóemberét. Közben tök jól el tudtunk beszélgetni Nonóval, olyan dolgokat is megtudtam róla, amiket korábban nem, mint például azt, hogy egy cirkuszban nőtt fel. - Ez nagyon menő! - adtam tudtára, hogy tetszik ez a kis történet, nekem hozzá képest enyhén szólva is átlagos életem volt. Azt is megtudtam, hogy derült fény arra, hogy varázserőt birtokol, még ez is izgalmasan hangzott, jó volt őt hallgatni hóember építés közben.  - Ugyan ne bánd, tetszett, amit meséltél - mondtam egy mosollyal, a bulira pedig bólintottam. - Aha, értem én, és biztos örülni fog, főleg ha őt is meghívjuk - nevettem el magam.
- Oké, majd bemutathatsz nekik - biccentettem. - Hamar meg lehet szokni itt a kastély falain belül, először nekem is fura volt, de egyre otthonosabban érzem magam - fűztem hozzá szavaihoz, tényleg egyre jobban éreztem magam Bagolykőn.  
Közben elkészült a hóember alja, szó szót követett, tanárokról érdeklődtem, de nem sikerült választ kapnom, sebaj. - Ugyan, majd megkérdezem a többieket is - mosolyodtam el, és már épp az jött, hogy rápakolhattuk volna hóemberünk aljára a testét, amikor is Nonó esett egy nagyot. Rossz volt látni, azonnal abba is hagytam a hóember építését, majd odasiettem hozzá. - Várj, segítek, gyere - nyújtottam a kezem, és felállítottam a földről. - Figyelj, szerintem jobb lesz, ha ezt megnézi egy gyógyító, elkísérlek a gyengélkedőre - azzal ha Nonó is úgy látta jónak, visszakísértem őt a gyengélkedőre.