Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=836057#post836057][b]Draskovich Kristóf - 2021.08.21. 22:57[/b][/url]

A vizsgaidőszak nem kis stresszel járt a legtöbb diák számára. Jómagam minden tantárgyból megfelelően felkészültem, így nem volt okom arra, hogy azon izguljak, nem fogok átmenni egyik tárgyból sem. Elég magabiztosan indultam neki a vizsgáknak, tudtam, hogy mindent megtettem azért, hogy a maximális teljesítményt nyújthassam minden területen. Meg sem fordult bennem az a gondolat, hogy akármelyik tárgyból is rosszabb jegyet fogok kapni a kiválónál, ugyanis mindig a tökéletességre törekedtem, a szüleim is erre tanítottak. Ráadásul voltak komoly céljaim, nem úgy, mint a legtöbb diáknak, akik csak tengtek-lengtek az iskolában nem nyújtva semmiféle kiemelkedő teljesítményt. Számomra fontos volt, hogy tovább vigyem a család jó hírnevét, kiváló jegyeket szerezzek, hogy aztán a későbbiek folyamán büszkén foglalhassam el a helyem szakmai és szociális szempontból is a társadalmi ranglétrán. Ezen a napon úgy gondoltam, hogy talán jót tenne egy kis séta a levegőn, amely segít kitisztítani a gondolataimat. Nem akartam nagyon távol kerülni a szobámtól, mert rövid időn belül vissza akartam térni oda, hogy tovább folytathassam a tanulmányaimat. Csupán egy kis kitérőt szerettem volna tenni, hogy kizökkenthessem magamat a megszokott környezetemből, ezáltal új erőt, energiát nyerve ahhoz, hogy felkészüljek a következő vizsgámra. A kastély falai közül kilépve az udvaron egyenesen magamba szívtam a friss levegőt, amely rendkívül jól esett. Úgymond, kicsit fel is élénkített, mivel egyáltalán nem éltem semmiféle koffeinnel, így magamra kellett hagyatkoznom, hogy felkelés után friss, üde legyek. Ez mondjuk sosem okozott számomra gondot, mindig is szerettem korán kelni, ráadásul viszonylat rövid időn belül magamhoz is tértem, ahogyan azt mondani szokás. Sétám közben megcsodáltam az udvaron lévő szökőkutat, amely az egész hely kincse volt, enélkül ugyanis egyáltalán nem nézett volna ki jól véleményem szerint a kastély külső része. Azt nem értettem ugyan, hogy mit kerestek az érmék az alján, ez ugyanis rettentően rombolta az összképet, mikor jobban megvizsgáltam az említett tárgyat. Hallottam róla, hogy sokan abban reménykedtek, hogyha érméket dobálnak a szökőkút közepébe, akkor teljesül egy kívánságuk. Számomra ez nevetséges volt, hiszen semmi valóságalapja nem volt az egésznek, és felfoghatatlan volt, hogy mégis miért hisznek egyes emberek ilyen buta rituálékban. Miután megláttam a sok érmét az udvar ékessége közepette, máris megváltozott a véleményem azzal kapcsolatban, hogy ez a hely gyöngyszeme, mivel a sok bedobált fizetőeszköz lerombolta az egész róla alkotott összképet. Hirtelen egy bölcsességnek szánt hang ütötte meg a fülemet, amely a szökőkút közepén elhelyezkedő szobor felől hangzott el:
"Aki szerénység nélkül beszél, nehezen fogja szavait a jó irányba terelni."
Nos, én az elhangzottakkal egyáltalán nem értettem egyet, ugyanis ez tipikus példája volt annak, hogy a legtöbb ember a szerénységet pozitív értelemben használta, jó erénynek fogadta el. Pedig a szerénység az én szótáramban negatív dolognak számított, ugyanis, ha valaki szerény volt, az mindig kevesebbet mutatott magáról a külvilág felé, mint amilyen valójában volt. Ha valaki például tökéletesen teljesített repüléstanból, akkor nem értettem, miért nem tudta azt felvállalni, és pont ellenkezőleg cselekedett. Ugyanis a nyilvánosság felé kevesebbnek állította be magát, mint amire eleve képes volt. Ha valaki remekel egy területen, azt igenis vállalja fel, mivel tény, hogy valóban ért az adott dologhoz, ez pedig egyáltalán nem számít nagyzolásnak. Ez tulajdonképpen annak a felvállalása lenne, hogy valójában mire képes az ember, illetve mihez ért. Tehát, ha valaki valamiben jó, akkor igenis tárja a nyilvánosság elé, hogy jó abban, hiszen ez az igazság, és nincs ebben semmi kivetnivaló. Ráadásul a szerény emberek megtévesztőek, mivel nem azt mutatják magukról, amire valóban képesek, ezáltal számomra negatív hatást keltenek bennem. Egyrészt lebecsülik önmagukat is akarva vagy akaratlanul, másrészt nem a valódi képességeiket tárják a világ elé, részemről ez a viselkedés nem pozitív dolog. Rögvest el is hagytam a szökőkutat, miután elgondolkodtam az elhangzottakon, közben pedig magamban mérgelődtem, hogy hogy lehet egy ilyen ostoba szobrot bölcsként beállítani a szökőkút közepére. Ugyanis ez teljesen megtéveszti az arra járókat, ez pedig egyenesen elfogadhatatlan. Ezekkel a gondolatokkal haladtam egyenesen előre, majd arra eszméltem fel, hogy valami nem stimmelt, mert valami keménynek ütköztem.
- Elnézést kérek, nem akartam neked ütközni, csak túlságosan lekötöttek a gondolataim - közöltem a fiúval, akivel sikerült összetalálkoznom. Rögtön feltérképeztem, hogy bizony nem egy súlycsoportba tartozunk, így próbáltam elkerülni az esetleges konfliktust is. Plusz, ha én tettem valamiféle rossz fát a tűzre, ami rendkívül ritkán fordult elő, akkor képes voltam elismerni a saját hibámat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=840567#post840567][b]Draskovich Kristóf - 2021.12.22. 20:51[/b][/url]

- Netán francia vagy? Enchanté! - üdvözöltem a másikat a saját nyelvén. Már ha az volt, és nem tanulta. Bár szerintem ez volt az anyanyelve, mert eléggé ösztönösen ejtette ki ezt a szócskát a száján.
- Úgy látom, rossz napod van. Már egyszer elnézést kértem. Légy szíves ne rajtam vezesd le a feszültséget - válaszoltam neki nyugodt hangon. Sok ideges diákkal találkoztam már itt, és tisztában voltam vele, hogy előszeretettel vezetik le másokon a saját feszültségüket, ami számomra nem számított egy jó szokásnak.
- Egyébként, ha gondolod, megoszthatod velem, mi a probléma, ha tudok, szívesen nyújtok segítséget - ajánlottam fel a segítségemet neki. Végül is semmi különösebb elintéznivalóm sem volt, csupán levegőzni tértem ki ide. Legszívesebben a barátaim körében töltöttem volna el ezt a kis időt, de jelenleg senki sem ért rá, így egyedül kellett maradnom a gondolataimmal. A másikat végigmérve megfigyelem, hogy egy intelligens emberrel van dolgom, ez látszott a tekintetéből. A tulajdonságait tekintve nem lehetett rossz arc, viszont az lerítt róla, hogy a mai nap eléggé megviselte, és emiatt volt idegesebb a kelleténél, ami viszont számomra kényelmetlen helyzetet szült. Elég sok ilyen egyénnel találkoztam itt az intézményben.
- Valóban szörnyű napod lehet. Többször nem kérek elnézést. Légy szíves ne rajtam vezesd le a feszültséget - válaszoltam neki nyugodt hangon. Sok ideges diákkal találkoztam már itt, és tisztában voltam vele, hogy előszeretettel vezetik le másokon a saját feszültségüket, ami számomra nem számított egy jó szokásnak.
- Vagy akár mehetnénk is a dolgunkra - egyébként nem volt semmiféle különösebb teendőm, elintéznivalóm. Csupán levegőzni tértem ki ide. Legszívesebben a barátaim körében töltöttem volna el ezt a kis időt, de jelenleg senki sem ezt rá, így egyedül kellett maradnom a gondolataimmal. A másikat végigmérve megfigyelem, hogy egy intelligens emberrel van dolgom, ez látszott a tekintetéből. A tulajdonságait tekintve nem lehetett rossz arc, viszont az lerítt róla, hogy a mai nap eléggé megviselte és emiatt volt idegesebb a kelleténél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=840903#post840903][b]Draskovich Kristóf - 2021.12.26. 20:13[/b][/url]

Sosem értettem meg az olyan embereket, akik másokon vezették le a feszültséget, vagy attól tartottták magukat nagyobbra a többieknél, ha másokba belerúghattak. Úgy tűnt, hogy ezzel a sráccal nem lehet szót érteni, mert teljesen a rabjukká tették az érzései, ösztönei. Mindezek ellenére azonban megpróbáltam újra megütni vele egy normális hangnemet.
- Aúcs! - horkantam fel, mikor sikerült szépen seggre elvágódnom  a padlón. Annyira el voltam mélyedve a gondolataimban, hogy kianalizáljam a másik érzelmi világát, hogy észre sem vettem, milyen akadályt állított elém. Bele is kapaszkodtam segítő kezeibe, majd picit a hátsómat fájlalva  álltam fel egy köszönömöt elrebegve feléje.
- Igen, egy kicsit sikerült megütnöm, de nem vészes - válaszoltam neki, miközben a szárnyai alá vett, és szép lassan haladtunk előre. Nem tudtam, hogy honnan eredt ez a cicafiú kifejezés, úgy tudtam, hogy a fiatal kan macskákat hívták így. Ez most mindenesetre újdonság volt számomra, de hát ahány ház, annyi szokás...
- Nem vagyok svájci, se pedig francia. A kérdésedre válaszolva reggel fürödtem - válaszoltam a fiúnak komoly arccal. Nagyon kifinomult szaglása lehetett, ha valakinek a származását az illata alapján ítélte meg. Le a kalap előtte. Reméltem, hogy az aurori pályát választja majd, mert ott így biztosan remekelne. Eléggé megilletődtem, amikor magához húzott, és felajánlotta, hogy megharap vagy stílust váltok. Nem értettem, miben kéne változtatnom, és miért kaptam egy újabb becenevet...
- Nem kérek harapást, az viszont remek lenne, ha civilizáltan tudnánk egymással kommunikálni - reagáltam a mondandójára. Először megfordult a fejemben, hogy vámpírral van- e dolgom a harapás kapcsán, de ismeteteimet átvizsgálva gyorsan elvetettem ezt a gondolatot.
- Egyébként Kristóf vagyok, Rellonos prefektus, második évfolyamos - mutatkoztam be neki, ha már a sors keresztezte az útjainkat.
- Mondd csak, gondolkodtál már az aurori pályán? - kérdeztem tőle érdeklődve, mert kíváncsi voltam, hogy megfordult-e már a fejében ez a pályaválasztási gondolat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=841489#post841489][b]Draskovich Kristóf - 2022.01.01. 21:06[/b][/url]

Úgy tűnt, hogy valamilyen szinten mégiscsak dűlőre jutottam a másikkal. Látszott rajta, hogy nagy magabiztossággal bírt, ami igencsak dicséretes volt. Biztos voltam benne, hogy az ilyen tipusú emberek mindig is érvényesülni fognak az életben, legyen szó bármiféle szituációról. Persze az nem járt jól, akivel elszaladt az a bizonyos ló, de úgy tűnt, hogy a fiú nem ezek közé tartozik. Igaz, még a szavajárásán lehetett volna mit javítani a csúnya beszéd végett, de ez legyen a legkevesebb...
- Örülök, hogy megismertelek, Vince. Szép neved van. Öhm, nem értem, mire célzol. Sose kellett még pénzt kérnem senkitől. Viszont, szerintem még sokra fogod vinni az életben, mert megvan a kellő önbizalmad, és elég rátermett vagy - osztottam meg a gondolataimat az új ismerősömmel.
- Nos, nem tudom, de valami legbelül azt súgja, hogy tökéletes auror válna belőled. Megvan hozzá minden tapasztalatod, és a fizikai erőnléted is passzol hozzá - feleltem neki, miközben egyre közelebb lépett hozzám.
- Erről is beszélek részben, mert semmivel sem foglalkozva a másik intim szférájába vagy képes lépni. Ez igazi bátorságra vall. Ha ugyanezt képes vagy megcsinálni egy nálad nagyobb súlycsoportba tartozó egyénnel, akkor nyert ügyed van - ecseteltem Vincének a meglátásaimat, majd egy nagyobb lépéssel, egy könnyed mozdulat kíséretében kiléptem a másik intim zónájából.
- Ha az ember nem adja fel az álmait, bármire képes lehet - tettem még hozzá, bár úgy gondoltam, hogy ezzel a fiú is tisztában van. Ő azok közé tartozott, akik nem adják fel könnyedén az álmaikat, elképzeléseiket. Ha megvolt a megfelelő cél, akkor semmi sem állíthatta meg az embert, ha elég elszánt volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=841591#post841591][b]Draskovich Kristóf - 2022.01.02. 21:25[/b][/url]

Egész jól szóba elegyedtem a fiúval, arra is gondoltam, hogy jó pénz fejében időnként móresre taníthatna néhány diákot, akik teljesen el vannak szállva maguktól. Nem említettem ezt meg neki, de megjegyeztem azt, hogyha bárhol erőteljes beavatkozásra van szükség, akkor rá biztosan lehet számítani.
- Az helyzettől függ, kivel hogyan viselkedem, de igyekszem mindenkihez pozitívan hozzáálláni. Nagyon szívesen. Ami a szívemen, az a számon típus vagyok. Amiket rólad elmondtam, azzal csupán az igazságot és a tényeket tártam eléd - válaszoltam komoly arccal, de legbelül nagyon jólesett a fiú elismerése.
- Ez az! Meglásd, kiváló auror lesz belőled - mondtam mosolyogva Vincének, bátorítani egyáltalán nem kellett, látszott, hogy teljesen beleélte magát a dologba.
- Apám a Varázsbűn-üldözési Főosztály auror-parancsnok helyettese. Szóval, ha valóban ezt a szakmát választod, tudok pár szót szólni az érdekedben - világosítottam fel új ismerősömet. A világ így működött, főként jó kapcsolatok révén kerülhetett be az ember komolyabb pozíciókba. Ezt már megtanultam otthon a szüleimtől.
- Egész jól eltaláltad ezt, ugyanis a későbbiek folyamán a minisztériumban szeretnék dolgozni. Mindenképp valamiféle szellemi munkát szeretnék végezni. Itt igyekszem kiválóan teljesíteni mindenből, és kihozni magamból a maximumot - vázoltam fel röviden a jövőbeli elképzeléseimet.
- Szereted a kviddicst? Hogy megy? - dobtam fel egyet a kedvenc témáim közül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=842005#post842005][b]Draskovich Kristóf - 2022.01.09. 22:07[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=842374#post842374][b]Draskovich Kristóf - 2022.01.17. 23:09[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=846045#post846045][b]Draskovich Kristóf - 2022.04.27. 20:14[/b][/url]

Nem igazán értettem a fiú magyarázatát, valószínűleg valamiféle speciális elfoglaltság lehetett, amihez csak ő értett, így csupán bőszen bólogattam.
- Nem fogok, ígérem - feleltem neki őszintén. Eszembe sem jutott volna úgymond feleslegesen keménykedni, Vince védelme viszont jól jöhetett bármilyen szorult helyzetben.
- Szívesen csinálom ezeket, a szüleim tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy mi számomra a legjobb, én pedig arra törekszem, hogy a társadalom hasznára váljak, és előre léphessek a ranglétrán - adtam meg a kielégítő választ a másiknak komoly arccal.
- Köszönöm a meghívást, szívesen ellátogatok veletek a faluba - válaszoltam izgatottan. Nem tudtam, milyen programot szerveznek, de úgy gondoltam, maradjon számomra meglepetés. Legalább élek egy kis közösségi életet is...
- Bocsáss meg, de most mennem kell. Még nem kell írnom a házi feladataimat. Örvendtem - köszöntem el Vincétől integetve egy kis mosoly kíséretében, majd kezeimet a zsebeimbe téve visszaballagtam a szobámba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=851548#post851548][b]Draskovich Kristóf - 2022.08.22. 20:36[/b][/url]

Épp végeztem az egyik történelmi jellegű mű elolvasásával, mikoris azon kaptam magam, hogy nincs semmi más tennivalóm. Elgondolkodtam rajta, hogy már lassan több mint három éve képviselem a Rellon házat, emellett éltanuló, és prefektus lettem. A szüleim igazán büszkék lehetnek rám, hiszen idáig minden elvárásuknak tökéletesen megfeleltem. Kifejezetten kellemesen éreztem magam az intézmény falai között, számos aranyvérű kapcsolatra tettem szert, amelyek a jövőben a hasznomra válhatnak. A szüleim persze rendkívül hiányoztak, de az érzelmeket eltemetve magamban minden erőmmel és energiámmal arra koncentráltam, hogy a lehető legjobbat nyújtsam tanulás és előrelépés terén. Visszakanyarodva a mai napra, miután elolvastam a kiszemelt könyvet, úgy határoztam, hogy szívok egy kis friss levegőt, és sétálok egyet az iskola udvarán. Így is tettem, felöltöztem az időjárásnak megfelelő ruházatba, majd útnak indultam. A folyosón szemrevételeztem egy plakátot, amelyen egy eltűnt macska szerepelt. Többször is feltettem magamban a kérdést, hogy hogyan lehet egy primitív létformához ennyire ragaszkodni. Na, és? Mi van, ha eltűnt? Netán összedől a világ? Ugyan már! Intettem lemondóan a plakát felé. Az utam során többször is szembetaláltam magamat a plakáttal, amely eléggé bosszantó volt. Miért nem vesz egy másik macskát az illető? Sosem szívleltem az állatokat, sőt, a macskákat sem, habár sosem volt szerencsém egy ilyen állathoz. A legtöbb diákkal ellentétben nekem sosem volt úgymond kis kedvencem. A szüleim szerint az állatok haszontalanok, a macskák, kutyák büdösek, és bolhásak, ráadásul összeszőröznek mindent. A hallottak alapján egyáltalán nem volt rá igényem, hogy bármiféle állatot tartsak, igazából nem is érdekelt a téma. Mikor kiértem az udvarra, tettem egy nagy sétát a friss levegőn ebben a festői környezetben. Le sem tagadhatom, jól esett kicsit kiszellőztetni a fejemet. Mikor a sétám végére értem, hirtelen egy halk horkolásra lettem figyelmes az egyik bokor alatt. Kíváncsivá tett, hogy vajon ki vetemedett arra, hogy egy ilyen rendhagyó helyet választott magának pihenés gyanánt. Közelebb léptem a helyszínhez, és az alvó állatban rögvest ráismertem a kiplakatolt macskára. Hirtelen az ötlött be, hogy hagyom a fenébe az egészet, nem én tehetek arról, hogy a tulajdonos elveszítette a birtokában lévő élőlényt. Elkezdtem elindulni vissza a kastélyba, majd bevillant, hogy amíg nem lel az állatra a gazdája valószínűleg az ebédlő asztala is ki lesz plakátolva a macska képével. Valamiért ez rémesen idegesített, nem akartam belefutni lépten-nyomon a szőrös lény plakátjába. Inkább úgy határoztam, hogy előkerítem a gazdáját, akit már ismertem látásból. Egy Levitás félvér lány volt, nálam idősebb korosztály. Elindultam a megkeresésére, miközben reményeim szerint az állat tovább szundikált a bokor árnyékában. Én ugyan meg nem fogom ezt a bolha fészket, kizárt dolog! Ráadásul lehet, hogy karmol, és jól össze is szőrözne. Foglalkozzon vele szépen a gazdája. Út közben azon gondolkodtam, hogy éppen hol tartózkodhat a lány... óriási szerencsémre belefutottam az udvar bejáratánál.
- Örvendek, pont te vagy az én emberem! Az imént belefutottam a keresett macskádba. Az egyik bokor alatt pihen. Ha gondolod, odavezetlek, aztán befoghatod az állatot - közöltem a másikkal a legnagyobb komolysággal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=853032#post853032][b]Draskovich Kristóf - 2022.09.21. 23:05[/b][/url]

- Te a vadászat és a Hold istennőjéről nevezted el a görög mitológiából az állatodat? - fúrtam tekintetem az övébe teljes mértékben elhűlve.
- Elárulnád, hogy jutottál el arra a végső döntésre, hogy ezt a mitológiai elnevezést add neki? - szökkent fel a szemöldököm hirtelen, miközben az arcomra kiült a meglepetés varázsa. Szerencsére a macska meglelésében, illetve valószínűleg a befogásában is teljes mértékben közreközreműkött a lány legnagyobb megkönnyebbülésemre.
- Természetesen odavezetlek hozzá, mutatom az utat. Kövess, kérlek! - indultam útnak a legnagyobb határozottsággal. Ha szerencsém lesz, és a primitív létforma is úgy akarja, akkor nyert ügyem van, és gyorsan letudhatom ezt a dolgot. El is vezettem a másikat oda, ahol az állat az igazak álmát aludta a bokor alatt. Azonban sajnálatos módon nem az a látvány fogadott, amire számítottam.
- Ezt nem értem. Pár perce még itt volt, vajon hová tűnhetett el ilyen rövid időn belül? - emeltem kérdőre vonva a tekintetemet Bettire.
- Gyere utánam! Nem juthatott messzire! - közöltem vele határozottan, majd megindultam az udvar másik vége felé nem törődve azzal, hogy követ-e a másik, vagy sem.  
- Ott van! Hogy volt képes felmászni oda? Ez hihetetlen... - mutattam az egyik magas fára, amelynek a tetején ott nyávogott a macska kétségbeesetten.
- Miért nem tud lejönni onnan, ha már egyszer felmászott rá? - morfondíroztam hangosan, miközben az adott helyzetet vizslattam, illetve elemeztem ki magamban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=853778#post853778][b]Draskovich Kristóf - 2022.10.02. 18:29[/b][/url]

- Ez igazán dicséretes - bólintottam elismerően. Kevés diákot ismertem, aki a másik nemhez tartozott, és érdeklődött a görög mitológia iránt. Az viszont már nem nyerte el a tetszésem, hogy egy alsóbbrendű lényt egy istennőről nevezett el. Erre nem reagáltam semmit, egyrészt úgysem értette volna meg az álláspontomat ez ügyben, másrészt nem volt hangulatom kis előadást tartani a témával kapcsolatban.
- Valóban nem képes megmaradni egy helyben. Pedig úgy tűnt, hogy mélyen elnyomta az álom - állapítottam meg kissé letörve, letargikusan. Közben az utunkon tovább haladva rátaláltunk a macskára, amely egy fán ragadva hangosan nyervákolt.
- Akkor adjunk neki kellő motivációt ahhoz, hogy lejöjjön! - vágtam rá határozott hangnemben, miközben Bettire tekintettem.
- Lássuk csak, mi jöhet szóba... ha jól tudom, ezek az állatok szeretik a hasukat. Van esetleg valamilyen nasid, jutalomfalatod, amivel le lehetne csalogatni a fáról? - érdeklődtem meg a lánytól. Az egyik háztársam tartott macskát, és egyszer vidáman ecsetelte a barátjának, hogy különféle ízletes falatkákkal eteti időnként a kedvencét, amit az imád. Engem hidegen hagyott ez a téma, de akaratlanul is fültanúja voltam ennek a beszélgetésnek, mivel pont mellettem történt ez az érdektelen eszmecsere. Arra a következtetésre jutottam, hogy talán ez megoldás lehet Betti problémájára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=854339#post854339][b]Draskovich Kristóf - 2022.10.16. 00:54[/b][/url]

A lány mosolyát egy elismerő biccentéssel fogadtam. Idővel a macska keresésére indultunk nagy hévvel.
- Értem - tekintettem Bettire komoly arccal, hiszen elmagyarázta, hogy a macskák szokásai igencsak kiszámíthatatlanok. Közben megtaláltuk az állatot a fán, aki nem tudott végül lejönni onnan, csak kétségbeesetten nyávogott végig. Közben figyeltem, ahogyan a lány a táskájában keresgélt némi jutalomfalat reményében. Végül kiderült, hogy sajnos nem találta meg a számításait.
- Kár, hogy nem maradt nálad némi jutalomfalat... talán azzal lecsalogathattuk  volna a fáról - emeltem kékjeim a másikéba kissé lehangoltan, ámde tovább gondolva a dolgot. Csak azért sem akartam feladni a reményt, hogy lehozza a hőn szeretett állatát a magasból, mivel már csak egy kis karnyújtásnyira álltunk a sikertől.
- Nos, tisztázzuk először azt, hogy nem szoktam belenézni más holmijába. Viszont most itt van előttem minden, és csak segíteni akarok. A szendviccsel nyilvánvalóan nem jutunk előre. Esetleg, ha azt a plüss nyulat tudnád valamiképp mozgatni, az talán játékosságból felkeltené az érdeklődését, és lejönne a fáról. Ha viszont nem járnánk sikerrel, akkor a Mobilicorpus testlebegtető bűbáj segítségével lehozhatjuk Artemiszt a magasból - osztottam meg az ötleteimet Bettivel mindent számításba véve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=854843#post854843][b]Draskovich Kristóf - 2022.10.21. 00:45[/b][/url]

- Ne csüggedj, lehozzuk a macskád a fáról! Legközelebb viszont gondoskodj arról, hogy több jutalomfalat legyen nálad, felkészülve az ehhez hasonló helyzetekre. Sosem lehet tudni, mikor fordul elő újra egy hasonló szituáció, jobb előre felkészülni erre - néztem komolyan a lány szemébe. Úgy látszott a másik reakcióján, hogy nagyobb a szívére vette a nyulas dolgot, és ennek függvényében nem is kívánta bevetni, mint esetleges csalit. Nem igazán értettem ezt az egészet, de úgy gondoltam, hogy nyilvánvalóan megvolt erre a saját oka, ez pedig kizárólag rá tartozott.
- Megértem... nyugodj meg, nem lesz felhasználva a nyúl ebben az esetben - válaszoltam neki határozottan, hiszen láttam rajta, hogy kissé felzaklatta a helyzet.
- Nos, mit szólsz ahhoz, ha bevetnénk az általam említett második opciót, azaz a Mobilicorpus testlebegtető bűbájt? Hacsak nem találunk előtte egy másik csalit, ami kihozza belőle a játékosságot, és az érdeklődését fenntartva lehozzuk Artemiszt a fáról - osztottam meg a további ötleteimet Bettivel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=856054#post856054][b]Draskovich Kristóf - 2022.11.07. 20:41[/b][/url]