Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

Nagyon korán kelt, hogy elkerülje még a többi diákot. Alig várta, hogy elég jó legyen az idő és megtehesse azt, amire azóta vágyott, hogy átlépte a kastély kapuját és megpillantotta az udvaron húzódó szökőkutat. Ám mivel rengeteg volt az új inger, a bemagolásra váró szabály és még annál is több új ismeret és ház feladat, egyre csak tolódott a terve. Viszont ma elérkezett a várva várt nap. A Nap már kora reggel fényárba vonta az udvart és arannyá változtatta a szökőkút vizét. Boldizsár próbált minél nesztelenebbül készülődni, hogy véletlenül se ébressze fel a legszebb álmaikat megélő szobatársait, majd mosolyogva, sietős léptekkel indult meg az udvar felé. A nagy izgalomban még fésülködni is elfelejtett, így amúgy is bongyori frizurája még jobban hasonlított egy szénakazalhoz, mint általában.
Az udvarra kiére megborzongott a hajnali friss levegőtől. Nagyokat nyújtózkodva lépdelt egyre közelebb és közelebb a szökőkúthoz, majd előtte megállva, szélesen elmosolyodott. Körbepillantott, hogy esetleg bóklászik-e más is rajta kívül erre ezen a korai órán, majd miután meggyőződött róla, hogy most még egyedül van, izgatottan végigsimított az amulettjén.
Apró karmai karistolták a kövezetet, ahogy egyszer, majd még egyszer körbefutotta a szökőkutat, mielőtt felugrott volna rá. Először csak az orrát dugta bele a vízbe, amitől prüszkölnie kellett, szőre felborzolódott tőle a hátán. Megrázta apró testét, majd a peremen ügyeskedve ugrált körbe. Végül újra megpróbálkozott, ezúttal a mancsát dugta a vízbe, majd egy nagy szökkenéssel placcsant a medencébe. Boldogan makogva ugrándozott, fejecskéjét be-bedugta a vízbe, majd a csobogó részhez ugrándozott és a lehulló vizet kezdte harapdálni. A kastélyba érkezése óta ez a legboldogabb reggele!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=835853#post835853][b]Péntek Boldizsár - 2021.08.17. 21:36[/b][/url]

Nagyon korán kelt, hogy elkerülje még a többi diákot. Alig várta, hogy elég jó legyen az idő és megtehesse azt, amire azóta vágyott, hogy átlépte a kastély kapuját és megpillantotta az udvaron húzódó szökőkutat. Ám mivel rengeteg volt az új inger, a bemagolásra váró szabály és még annál is több új ismeret és ház feladat, egyre csak tolódott a terve. Viszont ma elérkezett a várva várt nap. A Nap már kora reggel fényárba vonta az udvart és arannyá változtatta a szökőkút vizét. Boldizsár próbált minél nesztelenebbül készülődni, hogy véletlenül se ébressze fel a legszebb álmaikat megélő szobatársait, majd mosolyogva, sietős léptekkel indult meg az udvar felé. A nagy izgalomban még fésülködni is elfelejtett, így amúgy is bongyori frizurája még jobban hasonlított egy szénakazalhoz, mint általában.
Az udvarra kiére megborzongott a hajnali friss levegőtől. Nagyokat nyújtózkodva lépdelt egyre közelebb és közelebb a szökőkúthoz, majd előtte megállva, szélesen elmosolyodott. Körbepillantott, hogy esetleg bóklászik-e más is rajta kívül erre ezen a korai órán, majd miután meggyőződött róla, hogy most még egyedül van, izgatottan végigsimított az amulettjén.
Apró karmai karistolták a kövezetet, ahogy egyszer, majd még egyszer körbefutotta a szökőkutat, mielőtt felugrott volna rá. Először csak az orrát dugta bele a vízbe, amitől prüszkölnie kellett, szőre felborzolódott tőle a hátán. Megrázta apró testét, majd a peremen ügyeskedve ugrált körbe. Végül újra megpróbálkozott, ezúttal a mancsát dugta a vízbe, majd egy nagy szökkenéssel placcsant a medencébe. Boldogan makogva ugrándozott, fejecskéjét be-bedugta a vízbe, majd a csobogó részhez ugrándozott és a lehulló vizet kezdte harapdálni. A kastélyba érkezése óta ez a legboldogabb reggele!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=838048#post838048][b]Theodore B. Marchetti - 2021.10.13. 20:37[/b][/url]

nagyon reggeli cukiság - és ami mögötte van

Nem tudni, hogy még nem feküdt le, vagy túl korán kelt, esetleg korán feküdt és ennyi elég volt. Annyi biztos, hogy a többiek előtt mászott ki és a szokatlan, csendes klubhelyiség és kastély fogadta. Több sem kellett neki, hogy papucsban és félig-eddig pizsomában, ami egy melegítőnadrágot és fekete pólót takart magában, elinduljon. Zsebébe tömködte az öngyújtót és a dobozt, amelyet lassan fel kell tölteni, de addig is, ki kell használni ezt a szép időszakot. Ásítozik még ugyan, miközben lefelé csattog, mintha csak korai kelője lenne egy neves hotelnek és ki kell menni levegőzni. Égnek álló tincseit rendezi fejére, lapítja hátra az egészet. Kell majd nyisszantani belőle, különben az elsős kiscsajok nem csak a színes tincseken fognak derülni, hanem előbb-utóbb  be is akarjál fonni. Mondjuk az olyan vikinges lenne, szóval sokan nem veszítene, el is gondolkodik ezen pár percig.
Az udvar felé veszi az iránt, de nem teljes kintre, a nagy bejáratot inkább még elkerülve oldalaz az egyik nyitott helyszín felé. Nincsenek mára nagy igényei, mondjuk a reggelire már fáj a foga, azonban nem emiatt kezdi körmét rágni. Néhol akad rajta a fekete lakkból, de mivel beszakadt, így kezd vele valamit. Mert még menet közben sem lehet teljesen nyugalomban lenni, csak tenni és csinálni bármit, mint akinek muszáj lenne kitölteni minden átkozott percet valamivel. Agya gondolkodni és bonyolult dolgokra még hasztalan, a kevés alvással inkább morcos vénember és lusta dög keveréke. Az biztos, ma nappal valahol el fogja nyomni az álom, remélhetőleg valami olyan helyen, ahol nem rúgnak bele és hasonlók. Mivel itt nincs nap végén hazafelé vonat, busz, mert ott lenne a legjobb. Mindegy. Azt tudja, hogy meg kell keresnie azt a tagot, akinek az a fura írása van, mert legutóbb is sokat segített megérteni, hogy mi a francról volt szó Mágiatörin. No, ott tudna aludni.
Éppen ásítana, de csak kattan egyet az állkapcsa, ahogy megtorpan és bámulja azt, amit először el sem hisz. Még a szemeit is megdörzsöli, de nem, nem tűnik el. Először macskának tűnt, aztán rájött, hogy víz van ott és oda macska magától nem menne. Csak csendben bámul, ahogy végre fogja magát és közelebb merészkedik. Most ő a macska, puhán lép, amennyire tud és közelebb osonva nyújtja a nyakát, hogy mégis… az ott… mi?!
- Beszarás – szólja el magát végül, a sokadik fickándozás és harapdálás láttán és felnevet. Ritka fura gondolat, de ez neki aranyos. Mint az emberevő nyúl, amit tutujgatott városnapon, vagy talán még annál is aranyosabb. Odalép, de mégsem a kút mellé, bár sanszos, hogy el fog rohanni, de na. Különleges kedvenceket engednek be ide, annyi szent.
- Te nagyon cuki vagy, kár hogy nincs neked kajám – mintha amúgy értené, mit mond. Mert ugye, az fel sem merül benne, hogy mit rejt a bunda. Hát ő is vidám lett ettől.