Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Nehéz volna megmondania, mikor érezte azt, hogy itt a pillanat, szólni akar, beszélni, a pillanat egy töredékéig kapcsolatot teremteni az ikertestvérével. Túlontúl hosszú évek óta élnek és léteznek külön, mintha egymásból kiszakított magányos részek lennének. A csonkok, melyek róluk lógnak pusztán nevetséges kellékek, hisz az igazi seb nem elválásuk, hanem egymás ellen fordításuk. Egy szavas válaszok, félvállról odavetett mondattöredékek, ezek maradtak, s ez az, amibe Augustine belefáradt. Talán tökéletesebb a húga, okosabb, ügyesebb, jobb szívű, szinte már éteri, viszont néha azt érzi, nem képes tovább harcolni sem vele, sem ellene. Csak azt akarja, hogy ugyanolyan diák legyen, mint bárki más, külön elvárásoktól mentesen, ne kelljen olyasvalaki árnyékában élnie, akit szeretnie kellene gyűlölet helyett. Lehelete betölti az előtte elterülő teret, mielőtt semmivé foszlana, s a korábban kimondott szavak is élesen feszülnek közöttük. Mit lehet utálni a szünetben, hisz a család az egyik legjobb dolog, amit ember kaphat! Már amennyiben családnak lehet nevezni azt, amibe a fiú minden alkalommal hazatér és, ahonnan rengeteg, kisebb-nagyobb billoggal tér vissza. Emlékeztetés.
A kérdésre túlontúl lassan, mintha csak egy örökkévalóságig tartana fordítja Auguste felé fejét, hogy aztán ismét maga elé bámuljon és hanyagul megvonja vállát. Mit kellene mondania? Az igazat? A lány úgysem hinne egy fekete báránynak, bizonyosan azt állítaná, hogy a fiú hazudik és be akarja sározni apjukat, erre viszont semmi szüksége sincs jelen pillanatban. Épp elég baj az neki, hogy szembenézhet a sötét alakkal, aki minden szünetben hazavárja. Mégis azt érzi, mondania kell valamit, mondani akar valamit. - Szar otthon - ebben semmi konkrétum nincs. Sem a verések, sem a szidalmak, sem az állandó bűntudat és epe, mely feltörik újból és újból. A végtelen önutálat, ami gombócot növeszt torkában és eléri, hogy öklendezni kezdjen valahányszor megjátsszák, hogy ők igazi apa-fiú páros. Merthát apja néha megpróbál felszedni egy nőt, hazaviszi, olyankor pedig ódákat zeng magáról, Augustine feladata pedig pusztán annyi, hogy mosolyogjon és bólogasson.
Fogalma sincs, miért, de úgy érzi, inkább anyjával élne. Hagyná a fenébe a saját vonatát, titkon felszökne húga után a hozzájuk tartó szerelvényre és sohasem tekintene vissza. De vajon benézve az ablakon azt látná, amit jelenleg hisz? Egyáltalán volna még helye ott, ahová készül? Ismét Auguste-re néz, de nem szól semmit, csak emlékezetébe vési a lány vonásait. Ő sem boldog, no de miért is lenne? Nem tud még többet tenni a Bagolykőért, amíg otthon van... A lánnyal ellentétben Augustine-hoz nem jutnak el azok a szóbeszédek és igazságok, melyek ikre fegyelmezetlenségét, megkérdőjelezhető tanulmányi eredményeit taglalják, s bár az év végén nem hallotta felolvasva a nevét, talán csak a jövő évi listára fog felkerülni, hiszen sok a változás a régi iskolájához képest. Elkalandoznak gondolatai, s azon kapja magát, hogy még mindig a lány arcát fürkészi, így lassan, mintha mindez természetes lett volna, újra előre fordítja fejét és bámulja tovább a padlót. Fogalma sincs, mit kéne mondania, ami belefér annyi időbe, amit kaphatna a másiktól, így inkább hallgat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Választhatta volna azt is, hogy nem mond semmit. Vagy akár mondhatott volna annyit is, hogy hm, hát, itt izgalmasabb az élet. De nem, helyette válaszolt, méghozzá úgy, hogy ennek hallatán csak több kérdés fogalmazódott meg a lányban, mint amennyi eddig piszkálta. Bal szemöldöke emelkedik meg csupán, és az is éppen hogy csak, enyhén keveredik a meglepettség, a hitetlenség, a kíváncsiság, nem is tudja hirtelen, erre most mit mondjon. Egy részre felhorkanna, hogy ugyan már, annyira nem lehet rossz, egy másik érdeklődve dönti félre fejét, hogy saját magát visszhangozva tegye fel ismét a miért kérdést, míg egy harmadikból ki akar bukni valami hasonló panaszáradat. Ezutóbbi az, ami igazán megrettenti a lányt, és arra készteti, hogy torkát megköszörülve csússzon feljebb, kabátját szorosabbra húzva, kezeit ismét elbújtatva zsebében. Most hirtelen nagyon idegennek, kényelmetlennek tűnik ugyanaz a helyzet, ami korábban olyan egyszerűnek és könnyednek tűnt, agyában lázasan járnak a gondolatok, miközben emlékeivel és érzelmeivel egyaránt próbál birokra kelni. Ő nem ennyire... Hirtelen gondolkodású, döntésű ember. Auguste inkább magába fordulva ülne le emészteni a hallottakat, órákig, ha nem napokig, újra és újra lejátszva magában a beszélgetést, keresve azokat a jegyeket, a hangszíneket, amiket esetleg addig nem vett észre.
Úgy érzi, mintha megfagyott volna a levegő, de lehet, csak benne, a váratlanul borongós válasz kirántja abból a komfortosnak éppen hogy csak mondható zónából, amibe eddig úgy-ahogy megpróbálta besorolni beszélgetésüket. Nem tudja mihez kezdjen. Nem tudja, így megpróbál érzéseire hagyatkozni, mint eddig is tette. Azok legalább mindig ott vannak neki.
Feje oldalra biccen, tekintete Augustine arcára siklik, vonásait fürkészik. Testtartását, lélegzetvételét, még azt az önnön súlyától éppen megereszkedő hajtincset is végigköveti, ami épp akkor siklik el a többin.
Tényleg szar lenne otthon? De hát ott az apja, a szerető apja, aki kiskorukban a nyakukba vette őket, ha nem láttak jól, segített sátrat építeni a nappaliban, és ha a lány félt éjszaka egyedül kimenni a mosdóba, zseblámpával és szörnyek elleni légfirssítő spray-vel kísérte el. Szoros, meleg öleléssel várta haza ovi után, nevette forgatta meg a levegőben; és ő volt az, aki még ha a lány rosszalkodott is, csak megcsiklandozta az oldalát, és játékosan szidta meg.
A másik tekintetét keresi. És bár nem ismeri, bár régóta nincsenek már egy hullámhosszon, nem tudja megkérdőjelezni a mondottak igazát. Idegennek, erőltetettnek hangzana erre legyinteni, kétsége csak magába vetve van, hogy talán valamit rosszul érzékel, vagy fog fel, de mégsem tud kételkedni az elhangzottakban. Miért? Miért, amikor kettejük közül a fiúnak mindene megvan, amit csak kívánhatott? - Akkor ne menjünk haza.
Nem átgondolt szavak ezek. Valahol emlékeztetnek a régi szövetségekre, amiket oly sokszor kötöttek, valahol újak és távol állnak tőlük, mégis, egy szerény de fájón várt vágyképet vázolnak fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Az ember a családját nem válogathatja meg.
Rendben, azt aláírom, hogy a házasság az más, mert végül is, ott te választod meg, hogy kit veszel el, de ugyanakkor mégsem. Mert bár a te választásod, de történetesen, ha nem a logika szerint járunk el, akkor megmagyarázhatatlan, hogy miért éppen a másik az, akire igent mondunk. Nem értjük, hogy miért ő, és valljuk be, a házasságok legtöbbje egyáltalán nem reális, de onnantól, hogy megtörténik, az egyáltalán nem reális döntés lesz a családod, és nem válogathatod meg, de mégis tökéletes.
- Itt vagyok.
Bólintok pár aprót, mert tényleg így van, és én magam sem hittem, hogy így lesz. A Tündérmanóba mentem vissza, a régi szobámba, még úgy is, hogy tudom, bármikor összefuthatok Zorkával, úgy is, hogy tudom, Barni is itt van, és az lenne a legcélszerűbb, ha egy ideig inkább kerülném az utca elejét. Indításként egy olyan tizenöt évre gondoltam, hogy Barni ne kapjon frászt tőlem, aztán majd jönnek az extrák. De a tény, hogy itt vagyok, az első lépés, a második pedig, hogy ezt hangosan ki is mondom.
- Ez sok mindentől függ. Ha megtalálom a helyem itt, az egyetemen, az életben, akkor sokáig. El kellett mennem, hogy vissza tudjak jönni.
Tudom, hogy nem volt könnyű neki, hogy nem volt igazságos sem vele, sem a szüleinkkel, hogy én hosszú időre máshol akartam lenni, de a tény, hogy máshol voltam igazán kellett ahhoz, hogy most itt legyek. Rendben, egy kicsit bonyolult vagyok még, de nagyon sokáig hallgattam, nem beszélgettem másokkal, és magamban rendeztem mindent, ami történt.
- Cath nem mesélt semmit, pedig kérdeztem rólad, de azt mondta, ha elmond mindent, akkor nem lesz miről mesélned. Szóval, van kedved mesélni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Meredek? Ezt csak azért gondolod, mert nem láttad még őket együtt. A bátyám olyan aranyosan néz rá, hogy azt nem is lehet szavakkal leírni. Komolyan mondom neked, ha látnád, elhinnéd, hogy nagyon is lehet, hogy Payne lesz.
Én legalábbis nagyon szurkolok ennek, mert lehet, hogy Zorka egy hurrikán, viszont Jason életébe pont egy olyan nő kell, aki ennyire nagyon intenzív és aktív, akivel nem unatkozik, aki feldobja a mindennapokat. Én őket tökéletesnek képzelem együtt, és nagyon remélem, hogy mind a ketten révbe érnek a másik által. Itt az ideje, hogy Jas és Zorcsi is boldogok legyenek, és az biztos, hogy én teljes mellszélességgel mellettük állok majd.
- Nem lehet kezelni, ha hozzám szól valaki?
Egy kicsit megemelem a szemöldökeimet, és nem tudom eldönteni, hogy most csak nagyon bonyolult vagyok szerinte, vagy szimplán leostobázott. Nagyon remélem, hogy az előbbi, és valljuk be, bár Annie sosem mondta el, hogy ők ketten hogyan találtak egymásra, őszintén, ötletem sincs, hogy hogyan sikerült, de azt viszont látom, hogy ők is jól összeillettek, vagyis hát, illettek volna, ha kitartóbbak, mert nekik meg ilyen “nem értem én a másik nemet” összehangolódásuk van.
- Ja, hogy a nőket? Ne is akard, mi sem értjük magunkat. Valójában elmebetegek vagyunk, csak a jóisten adott nekünk mellet és mosolyt, hogy kiiktassuk a gyanakvásotokat. De nyugi, tényleg mi sem értjük magunkat, olyan, mintha egész életünkben a tinédzser hormonjaink száguldoznának egy végtelen hullámvasúton. Én se kezdenék nővel, veszélyes és bonyolult játék.
Éppen ezért nem érti az ember a leszbikusokat sem, mert ott aztán két nő kerül bele ebbe a végtelen spirálba, ami talán még veszélyesebb, mint egy ellentétes nemű felállás. De nem tudom, nem ismerem belülről a dolgot, csak magamból indulhatok ki, és azt tudom, hogy én nem akarok magammal lenni.
- Engem nem zavar, ha maradsz. Mármint, nem sok alkalmunk volt beszélgetni addig, amíg úgy volt, hogy rokonok leszünk, de most ebben az átmeneti állapotban, amikor még nem tudjuk, hogy végül azok leszünk-e, szóval, nincs kedved meginni valamit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egyetértően bólogatok. Igaza van, ilyen messziről soha nem jönnék rá, hogyan működik ez az egész, de közelebb menni meg még elég esélytelennek tűnik. Széles mosoly lesz ajkaimon, ahogy az igen sok embert fürkészem, akik éppen rendezik az adományokat, vagy beállnak a sorba, hogy letehessék. Hihi, ez mindig olyan jó.
- Úúú, ez nagyon klassz ötlet! Nekem nincs sok barátom, szóval nem mész velem sokra, de hátha Kende tovább vinné a hírt - bólintok aprót. Ezerszer több ismerőse és barátja van a fiúnak, mint nekem valaha lesz a kastélyban vagy a környékén, és biztosan szívesen is segítene. Ha nem is adakozni, vagy beállni önkéntesnek, de legalább tovább adja a többieknek az infót. Már azzal is beljebb megyünk. Ismét a tömeg felé pillantok Amélia szavai nyomán. - Én szívesen beállnék önkéntesnek is, csak törékeny dolgot ne adjanak a kezembe. Meg éleset. Meg olyat, aminek árt, ha leejtem - szalad ráncba a szemöldököm, ahogy vissza fordulok, magam előtt fixírozom a földet. - Vagy simán nem kellene önkéntesnek lennem - nézek Améliára végül széles mosollyal. Nem arról vagyok híres, hogy szerencsés vagyok, és erről talán Cone tudna a legtöbbet beszélni, aki konkrétan a saját bénaságomtól mentett meg a borostyánnal. Halkan kuncogok fel az emlékre, mert végül is segített és nem hagyott magamra, bár azóta is tartozom neki, de ez legyen a legkevesebb. Egy helyben toporgok kicsit, tenyereimet dörzsölöm össze, mielőtt megmutatnám a hozott holmikat.
- Azt mondod? - pillantok a táskába. - Azért én remélem, hogy tudok még hozni több mindent is - bár a keret kicsit szűkös egy hónapra, de csak megoldom valahogy. Szeretnék még adni. - Óóó, igen. Nagyon. Apával olvastunk fel egymásnak mindig, éppen azt, ahol kinyitódott a kötet - kuncogok fel halkan az emlékre, ahogy magam elé emelem. - Ez az én kötetem, az övét megtartottam - mosolyodom el halványan, a borítót fürkészve. - Te szereted? - pillantok rá végül, immár szélesebb mosollyal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Sapkája alól kilógó sötét fürtjeit a lámpák fényében szikrázó hópelyhek pettyezik. Kesztyűbe bújtatott, vékony ujjai termoszára kulcsolódnak, s lélegzetének párafellege követi. Bakancsa nyoma hamar eltűnik a szaladó hóesésben, ahogy befelé sétál munkahelyére ezen a szentestén. Csendes a város. Hősnőnk szívében sem dúl vihar. Békés és vidám, hiszen minden olyan szépen alakult eddig. Imolával, a szüleivel, Tamással és az ő anyukájával együtt ülték körül az ünnepi asztalt, a Holdfény 33-ban gyűlve össze. Szegedi halászlevet, töltött káposztát és hatlapos mézest ettek. Mellé fűszeres almapuncsot ittak és a közösen töltött értékes idő mellett, apróbb-nagyobb ajándékokkal szereztek örömet egymásnak. Imola rajzolt mindenkinek valamit. Hősnőnk szíve, sajátját nézegetve, bármilyen boldog is volt, kicsit mégis elnehezült. Egy pillanatra felrémlett előtte az aprónép egy másik alkotásának emléke. Tamástól egy különleges, mahagóni lemeztároló állványt kapott. Margit nénitől egy fényképalbumot, hogy legyen mit megtöltenie emlékekkel. Szülei pedig egy ezüst medállal lepték meg lányukat. Az ékszert kinyitva Imola, Róbert és Iza mosolyogtak vissza rá az egyik, míg férje Zoli, kisfia Peti és jóbarátjuk Marcell a másik oldalról a benne lévő képekről. - Így mindig melletted leszünk - súgta oda neki apja, ahogy fel segítette tenni nyakába az ajándékot. Fejét rázva gondol vissza a pillanatra. Beérve az épületbe jellegzetes zajok, kellemes meleg és a konferencia szobában álló fenyőfa illata fogadja. Egyenesen az "A" stúdióba veszi az irányt, ahol kollégája már javában pörgeti a lemezeket. Elektra rutinos, macskákat megszégyenítő nesztelenséggel lép be az üvegezett kalitkára emlékeztető helyiségbe, hogy kabátjától megválva nekikezdhessen a műsorára való felkészülésnek. Felvételről fog leadni pár témába vágó beszélgetést, amiket szándéka szerint remek dalokkal kísér le majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Akinek nincs családja, vagy éppen nincs messze a családja, az vállalja be a karácsonyi blokkot. Illetve az, akinél csak huszonötödikén van nagy családi banzáj. Ez utóbbi igaz rám is, reggel indulok a Balatonhoz, ahol összegyűlik a család. Már minden össze van csomagolva, éppen ezért vagyok ilyen könnyen ma este Szívesen vállaltam be, hogy a gyerekesek, meg a Szentestét megülők ott tudjanak lenni.
- És most jöjjön egy szám, melyhez második esélyt kér Laci Korinnától. Nagyon sajnálja az elmúlt hetek veszekedéseit, és kéri, hogy találkozzatok holnap ott, ahol minden elkezdődött. Kori, remélem hallod, és adsz egy esélyt ennek a fiúnak, hiszen ez egy igen feszült időszak.
Halkan már indul az utolsó szavak alatt a Please forgive me, én pedig lejjebb veszem a fülesem, hiszen most nem hallanak minket, és szokásos Andrisos féloldalas mosolyomat megvillantva az idő közben belépő felé biccentek.
- El fog menni. A csaj. A srác pedig megkéri a kezét, olyanok vagyunk, mint Cupido szárnysegédjei.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Minden olyan gyorsan történt. Az egyik pillanatban még bakelitek közt lapozgatott és hallgatta a kollégája kellemes orgánumát. Aztán jött az általa felkonferált dalammal első néhány taktusa...Koponyájába éles fájdalom nyilallt, majd elméje színes szélesvásznán, akárha látomás volna, megjelent a vörös ajtó és feltárult. Egész teste, ujjaival egyként elgyengült. Kihullott kezéből a benne tartott lemez, s puhán ért a szőnyegpadlóra. Hősnőnk pedig a másodperc tört része alatt élt át olyan eseményeket, melyeket azt hitte, örökre elvesztett. - Hege... - Ejti ki közben az azokban főszerepet játszó férfi nevét hangtalan. Egy tánc, egy csók, forró éjszakák, viták. Megannyi fontos pillanat képei zúdultak ki a nyílászáró mögül, amik eddig rejtve voltak. Elektra alig kap levegőt. Meg kell kapaszkodnia az ember magas polcsor szélében, különben minden bizonnyal összerogyna. Arcán könnycseppek futnak, miközben lassan helyére kerülnek az események és a tények. - Meghalt - artikulálja aztán, ahogy megérti, hogy elvesztette őt is, ahogyan egykor a férjét, örökre. Fejét lehorgasztva mélyet sóhajt, próbál eltűntetni pulóvere ujjával minden árulkodó nyomot, mielőtt megfordulna. Arca fakóbb nem lehet, tekintete pedig zaklatott-szomorú, de tartja magát. Egykor sem omlott össze mások előtt, s most sem fog, ezt rég megfogadta. Lehajol a lemezért. - Cupido? Nincs ahhoz még kicsit túl korán? - terel azonnal halvány mosolyra húzva ajkát, ahogy eljutnak tudatáig kollégája szavai. Még mindig fülében csengenek azok a hangok, melyek emlékeiből visszhangoztak az imént. Dühös vádak, szenvedélyes ígéretek. Azonban a vörös ajtó ismét bezárult. Feje viszont hasogat még mindig, míg gyomra is émelyegni kezd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Szeretem a rádiózást, mert itt nem látszik az arcom, csak a hangom, és csinálhatok bármit. A helyzet pedig az, hogy vigyorok, mivel elképesztően romantikus alkat vagyok, komolyan, minden csajom maximálisan odáig volt ezért, meg értem is, és eddig mindig csak azért mentünk szét, mert nem volt meg a nagy szerelem, de teljes békében, nekem nincs olyan nagyon rossz élményem, amikről mások mesélnek. Valószínűleg, ha majd teljesen betalál a szívembe a nyíl, akkor majd nagyon fogok szenvedni.
- A szerelemhez sosincs elég korán. Ééés itt is van a következő kérésünk, ami egyben az utolsó is ebben a blokkban, és ami igazolja, hogy szerelemben nincs lehetetlen. Mielőtt elindítom Kori kérését, amivel Lacinak szeretne üzenni, kívánok mindenkinek csodálatos ünnepeket, bejglimérgezést és töltött káposzta undort. Éjfélkor csókoljátok meg a mellettetek állót, akár szeretitek, akár nem, hiszen ezen múlik a szerencsétek. Néhány perc múlva a mikrofonnál bájos kolléganőm csodás hangját hallhatjátok, ugyanis Rothstein Elektra már meg is érkezett a stúdióba. Még egyszer kellemes ünnepeket, és szóljon a Right Here Wating for You. Találkozunk az új évben, újabb kívánságokkal. Kori és Laci, hajrá! Üzenjetek.
A végét követően gyorsan benyomom a számot, majd felkelve nyújtózok egyet. Ez is megvolt.
- Rohannom kell, mert hajnalban megy a vonatom. Boldog ünnepeket.
Közelebb lépve egy nagy, cuppanós puszit nyomok az arcára, mielőtt ellen tudna állni, intek és a következő pillanatban kilépek a helyiségből. Valószínűleg, ha figyelmesebb lennék, nem tenném, de ma este is van egy nő, akivel még nagyon sok dolgom van, és nagyon koráb eljön az a bizonyos hajnal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Talán így kellett lennie. Ezen az estén. Itt és most. Hiába csitult pár percre az iménti gyötrő fájdalom, a következő dal hatására, az előbbinél hatalmasabb erővel csap le újra hősnőnkre, hogy meggörnyedt belé. Érzékeli a vörös ajtó, elméje mélyén ismét feltárul. Festék illata, kórházi fertőtlenítőszerével keveredve kúszik maró alattomossággal orrába. Fülében saját fojtott sikolya lüktet és tépi szét megmaradt önuralmát. Bőrét tűz perzsel, mintha kaszaboló átkot olvastak volna egész lényére, s mint kiderül így is történt nemrég. Elektra sötét szemei tágra nyílnak, a más számára láthatatlan képsorok ismételt feltűnésétől. Zihálva igyekszik levegőhöz jutni, szíve ritmustalan verdes bordái ketrecében. - Karsa... - formálja suttogva szép ívű ajka a nevet, mely egyszerre jelent kezdetet és véget. Emlékei visszatértek. Az igazság lám utolérte, pedig már nem is kereste. Mielőtt azonban átélhetné ennek a ténynek, egész valójára nehezedő súlyát, a kollégája rövid búcsúja zökkenti ki néhány pillanat erejéig. Megrökönyödve állja a szeleburdi férfi pusziját, pedig máskor hevesen és nevetve tiltakozna. Kisvártatva magára marad. Üres tekintettel bámulja az ajtót, melyen a kolléga távozott az előbb, majd mintha csak révületből eszmélne, húzza elő pálcáját. - Disaudio! - fordul körbe, hogy kivetve az igézetet, maga köré hangzáró falat vonjon. A zenei blokk még úgy húsz percig eltart. Addig kell tombolnia. Ennyi ideje van dönteni. Gondolatban végig sorjáz a visszakapott időn. Üvölt, zokog és átkozza a Sorsot, mely ezt tette velük. Térdre rogyva ül a földön, mialatt színről színre látja meglelt múltját elméje színes szélesvásznán. - Senki sem tudhatja...Azt kell hinniük, hogy az amnéziám tartós, különben megint csak szenvedni fogunk...Mindannyian... - dönt végül, nehéz szívvel fosztva meg magát minden reménytől. Az vigasztalja csupán, hogy Hege és ő elbúcsúztak. Ott a pub mögött. Felkel hát a padlóról, feloldja a némító varázst, hogy azután, mintha ez az egész meg sem történt volna leadja műsorát. Rothstein Elektra nem ugyanaz többé és nem is lesz már ugyanaz. Soha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy

Fogalma sem volt róla, hogy a másik miken megy keresztül. Nem csak Marina volt az egyetlen, akinek a mellkasán úgy ült a szomorúság, mint Nagy Úr a pénzhalmon, hanem Kendéén is. Míg a barna egy hétnyi hallgatás után sikeresen kiadta a nagyját magából, a fiú még a felületet is képtelen volt kapargatni. Egy halvány információ pedig édeskevés volt a dánnak. Tényleg elhitte, hogy jót tesz. Madam Lykke is mindig arra tanította, hogy minél gyorsabban próbálja újra, mert ha valamitől elkezd viszolyogni, az idővel csak még rosszabb lesz. Félelem, fóbia. Ha Marina tudta volna, hogy Kende mennyire irtózik ettől a találkozótól, akkor is megtette volna.
Nem mindenkinek tűnt volna fel az a halvány torpanás az agyban, de Marina túlságosan is figyelt másokra. Még akkor is, mikor a nagy szája járása közben erről mások megfeledkeztek.
- Viccelsz? Megyek mindenhova, ahova te - fogta meg a szőke kezét Marina, és egy lépéssel már süllyedt is el a vízben. Egy pillanattal később a felszínre jött, és mosolyogva nézett a barátjára. - Oké, ruhában úszni nehezebb, mint hittem - vallotta be a másiknak. A cipőjéről nem is beszélve, ami valószínűleg majd egészen a kastélyig fog cuppogni neki.
- Na jó Kende. Mit gondolsz, készen állsz rám? - vonogatta a szemöldökét a lány, és igyekezett az összes boldogságát összegyűjteni Kendének. - Verseny. Te meg én - jelentette ki, de mielőtt a szőke elhihette volna, hogy a dánnak esélye se lenne, gyorsan hozzátette. - Kutyaúszás a csónakig - villantott huncut mosolyt, és kérdés nélkül kaparni kezdett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Orráig húzza sálját, sapkája pedig szemöldökéig elnyeli a fejét. Épp csak hosszú, pirosra dermedt orra kandikál ki. Körbeforog a téren, oldalán átalvetett iskolatáska, teteje felnyitva, hogy jobban hozzáférjen a tartalmához. Szipog egyet, majd benyúl, hogy kihúzzon egy lapot. Kicsit kotorászik még, majd egy másikat is előhúz, összeméri őket s elégedetten állapítja meg, hogy a terve még mindig remek.
Munkát és lakást fog keresni. Egyszerre. Vagy egymás után. Lehetőleg ebben a sorrendben. Odalép az egyik épület falához, feligazgatja az egyik lapot, nézegeti innen-onnan, hogy egyenes legyen, aztán ragasztót kotor elő a zsebéből és felrögzíti a hirdetéseit a házfalra. Talán nem fognak leesni. Következőnek egy oszlopot szemel ki, valamivel simább felületnek tűnik. Oda is siet hosszú léptekkel, de mielőtt még csinálhatna valamit, egy ajtó nyílik mögötte s egy morcos vénember dugja ki a fejét. Öklét rázva elküldi Lénártot, levandálozza és az aurorokkal fenyegetőzik. Lénártnak fogalma sincs, hogy tényleg kijönnének-e az aurorok, de azért kicsit odébb üget, betér egy mellékutcába s ott várja meg, míg csukódni hallja az ajtót.
Várakozás közben mocorgás támad a kabátjában. Egy fekete kutyaorr bukkan ki, majd egy rózsaszín nyelv képen törli a fiút. Rögtön vigyorogni kezd s kicsit lehúzza a cipzárját, hogy Sissi szétnézhessen, ha már felébredt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Minden szentet leátkoz. Az egy dolog, hogy most el sem tévedt és időben végzett, de hogy megint kellett volna a kísérő, az fix. Legalább már csak azért, hogy könnyítsen a szenvedésen, amit magának okoz. Nem kell neki ellenség sem, elég, ha követi az agyament ötleteit. Az még mindig él, hogy a szobáját időszerűen újrarendezi, vagy már hatszor, de hol a polcrendszer és az apróbb dolgok ilyen nehezek, arra nem gondolt. Vállába már biztosan húsig vágódott a jól ismert kék szatyor füle, illetve a kezében tartott dobozok, pontosabban kettő, vészesen meginog, megint megállásra kényszeríti. A vonatig a taxi ideális volt, felcipelni és lecipelni se volt gond, na de mióta elindult… Vagy tényleg öregszik, egyre gyengül vagy egyszerűen mértéktelen, jó kérdés. Nyögve áll meg, amikor a doboz csúszni kezd. Nem is azokkal van a gond, hanem a szatyor… túl sok. Lepakol a földre, a táskát is mellé és nyekeregve mozgatja át a vállát. Rágyújt, majd estére talán haza is ér címmel, és körbepillant. Nem járnak tán erre annyira, ha itt hagyja az egyik bokorban, hazasiet, majd vissza és újfent, akkor talán… azonban azzal meg annyit sétálna, hogy a lassan közelgő Hold miatti sajgó lábai nemigen díjaznák. Tehát szenved. Szenvedne, de ekkor meglát egy alakot. Majd mosolyog szépen, meg minden, nem mintha udvarolni akarna bárkinek, csak két kézre van szüksége. Azonban, ahogy az alak kirajzolódik, ismerőssé válik, pontosabban egy diákévá, akit tanít. A neve lassan ugrik be, valamit mosolyog a kabátjába, amire pislog párat, majd végül eltapossa a csikket és közelebb lép.
- Hé, hello, itt, itt hátul! - integet neki, ha amúgy nem venné észre. Annyira nem alacsony, de komolyan, lassan a negyedévesek nőnek fölé, vagy ez az óriások nemzedéke, már nem tudja. - Lénárt, segíts nekem. Meghálálom, ígérem - még a neve is beugrik, ő pedig hozza a kiskutya szemeket is. Na, ennél lejjebb sincs már nagyon, de mostanság épp nem érdekli semmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Valaki hangosan és látványos szenved a közelben, arra fordul, de nem mozdul, csak figyeli az ügyetlenkedését. Rögtön felismeri, nincs sok olyan tanár, akit kedvelne, meg aki őt is kedveli, nyilván azt a párat még ő is meg tudja jegyezni. A csomagok lepakolására azért már toporogni kezd, odamenne meg nem is. Nem a segítséggel van baj, nem nevelte őt az anyja udvariatlan taplónak, hanem inkább arról van szó, hogy az emberek többsége a hála jelei helyett inkább ráfújnak, hogy hagyja őket békén.

Mikor észreveszi s megszólítja Belián - mert magában csak így, keresztnevén emlegeti, így ismerte meg még diákként -, oda slattyog mellé. Sissi közben már majdnem kiesik a kabátból, annyira kíváncsi, de Lénárt vissza tuszkolja.
 - Fázni fogsz, ülj nyugton - csitítgatja az ebet, aki ettől mindent csinál, csak épp elcsitulni nem akar. Végül csak kikerül s ott futja a köröket
kettejük körül, apró lábait dobálja, hogy ne maradjanak sokáig a fagyos földön.
 - Melyiket vegyem el? - kérdezi a tanártól, a csomagokra bökve. A saját táskáját kicsit hátrébb igazgatja, hogy szabad legyen oldala is, keze is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem szeret vagy épp nem szokott kérni dolgokat, valahogy úgy van vele, hogy sokkal jobban érzi azt, ha adhat és nem kér cserébe semmit sem. Persze, van az a helyzet, mindentől függetlenül, amikor pedig muszáj. Van, hogy mágiára van szükség, van, hogy egyszerűen csak valami apróságra. Mint most ez. Nem is érzi magát rosszul, inkább kellemetlen ez, mert esetlenebbnek tűnik, mint ami valójában. Tudja, hogy mások szemében mi volt és mi lett, hogy vannak, akik a sok rossz időszaka után nemigen kedvelik már a társaságát, de azt elfogadja, nem is aggódott egy percig sem. Most, szép lassan indul vissza a szép, kellemes felé és ahol ő is stabil és egyre több élet van benne. Tény, hogy van, ami nem és később sem biztos, hogy visszaáll, de nem fontos. Most főleg nem, most csak az, hogy megszánja-e e segítséggel.
A szavakra majdnem reagál, amikor meglátja, kinek is szól valójában. És most olyan mint egy gyerek, felcsillanó szemekkel figyeli a gombszemeket és orrot, meg a bundát, amely izgatottá vált.
- Jaj, egyem meg. Nagyon édes kis haver - szívesen meg is tutujgatná, de ahhoz érdekes helyen van és most amúgy is mást kért.
- Ezt a két dobozt. Nem nehéz, csak ez a böszme szatyor lecsúszik állandóan és nincs kezem. Szóval, kérlek, tényleg nagyon köszönöm - majdnem ugrál örömében, de visszafogja magát. Lehajolva veszi fel a szatyrot, majd megint a kutyához, ha engedi, akkor meg is simogatja.
- Illetve neki van egy kezem - emeli fel a kutyát, így az már nem fázik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ahhoz képest, hogy a fél iskola egy bullynak vagy minimum egy üresfejű tuskónak tartja, neki általában eszébe se jut valaki felett ítélkezni. Nem szokott azon elmélkedni, hogy a másik milyen valójában, vagy milyen volt, s túl se analizálja a dolgokat. Úgy veszi, ahogy kapja. Persze azzal tisztában van, hogy ki volt vele kedves és ki semleges vagy goromba. Belián pedig mindig kedves volt. Ő se viselkedett vele soha másként. Legalábbis nem tud róla, ha meg mégis, az nem volt szándékos.
 - Ő Sissi - mutatja be a kutyát, ha már így előtérbe kellett annak furakodnia. Mindig ezt csinálja. Bár nem rója fel neki, imádja a kislányt, s büszke rá.
Térdből lehajol a dobozokért, hogy a táskájából ne ömöljön ki minden, aztán ott forog, azon gondolkodva, hogyan rögzítse magához az állatot, ha már az nem bírt nyugton ülni. Belián érkezik a megoldással s bólogat is neki lelkesen.
 - De csak óvatosan - lép oda melléjük, hogy lecsekkolja, hogy nem szorítja-e túlságosan vagy valami. Sokszor akarják megsimogatni és ölbe venni az iskolatársai - mármint a kutyát, nem őt -, de ritkán engedi meg nekik. Főleg alsóbb éves lányok, van aki rendszeresen felé kerül, már tudják az órarendjét és programját. Sissi rögtön mindenkit elhalmoz kutya-nyálas szeretetével, ez alól most Belián sem kivétel. Lénártnak több időre van hozzá szüksége - meg több kutya-nyálra, ha valaki erre vágyna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Tudja és hallott eleget, mivel tanár, akaratlanul nyitva van a szeme és a füle is. Még ha sok mindent nem is akar észlelni, sokféle tudás vagy csak pletyka van a fejében, amikből építkezni tud, és amik miatt szépen lassan bizonyos ajtókat zárogat be. Fájdalmas, kellemetlen, de szükséges. A fiúról így bőven tudja, hogy nem épp a legjobb személyiség, csak éppen valahogy ebből ő semmit se látott. És amúgy sem ez határoz meg neki embert, ki mit mond róla, bőven elég az, amit lát. Sőt, szereti ő megítélni az embereket, ahogy látja és fogadja. Az, hogy naivan bízik mindenkiben és a jót keresi bennük, az már az ő gondja.
- Szia Sissy, örvendek - egy kis hálás gombóc, ő meg imád minden állatot, ha lehetne, tele lenne velük a ház, de hát, van egy nagy, aki nem engedi a többit. Mindegy, mert talál ő elég alkalmat arra, hogy bundát tutujgasson.
- Az vagyok, igen. Van egy cicám, ő harap ha csúnyán nyúlok hozzá - pillant le, simítja meg majd nevet fel, amikor nemes egyszerűen kapja a kutya puszikat, nyálat, mindent. Nem zavarja, láthatóan. - Tényleg köszi és ezer bocs, hogy megzavarlak a… mit tettél ki? - hunyorog a plakát felé. Közben azért elindul, hideg van ácsorogni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kicsit még óvón-féltőn, kicsit azért olyan büszkén ácsorog ott mellettük, nézi, ahogy Belián Sissivel ismerkedik. Csodálja, hogy eddig nem futottak össze hármasban. Nyilván órákra nem viszi az ebet, de azon kívül mindig ott lohol a nyomában a fehér törpegombóc. Így ölben, kabátba rejtve csak ilyenkor, ha nagyon hideg van, vagy esik-havazik. Olyankor azért jobb bent maradni mindkettejüknek.
Most különleges és kivételes alkalom van, hogy kint flangálnak, s nem számított rá, hogy ismerős lesz tanúja akciójának.

 - Hát persze - bólint rá az információra, hogy cicája van Beliánnak. Meg se lepődik, hogy ő egy cat person. És igen, a macskák hamarabb kapnak az emberekbe, mint a kutyák. Cicája ugyan soha nem volt, kutyája is csak ez az egy szem, de szokott a menhelyre járni. A macskák őt mindig elkerülik vagy fújnak rá.

Ahelyett, hogy elmondaná, mit is tett ki a házfalra, inkább fél lábra áll, felhúzott térdén egyensúlyozza a dobozt, hogy szabaddá vált kezével kiszedjen egy plakátot a zsebéből. Pont a munkakeresős akadt a horgára, ezt dugja most Belián orra alá. Ha sikerül elolvasnia szépnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető kézírását, kiderülhet belőle, hogy egy ötödéves keres alkalmi munkát és hogy van már tapasztalata több téren is.
Igazából nincs tapasztalata semmiben. Vigyázott már más navinések kisállataira, ha azok rá merték bízni, amíg valamiért távol voltak. Meg nyírt füvet. Ami nem biztos, hogy különösen kiemelkedő karrier egy varázslónak.
De ő nem egy különösen kiemelkedő varázsló. Valójában fogalma sincs, mihez tudna kezdeni. Nem jó semmiben és az elmúlt öt és fél év nem adott semmilyen konkrét képességet neki. Igen, tudja, mit kezdjen egy sikító mandragórával, ügyesen ki tudja keverni a legfőbb bájitalokat. Tudja, Belián miért néz ki egyre pocsékabbul, ahogy a telihold közeleg. Tudja, hogyan kell megülni egy seprűt. Tud biciklizni. Ezekkel legfeljebb egy gyengébb stand-upos számot tudna összeállítani, bár előadni azt sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem szorongatja és úgy néz ki, a kutyának sincs ellenére, hogy így lássa a világot. Bár izgága kissé,  de biztosan tartva nem fordul ki és esik le, vagy éppen szalad világgá. Nem lenne kellemes, hogy első alkalommal, amikor ő ajánlja fel, hogy tartja, akkor el is baltázza. Szép kis civil bemutatkozó lenne, ha már a tanár oldalát ismerik, akkor valami hasonló kellene legyen a másik is. Vagy valami olyasmi.
- Persze? - pillant felé kíváncsian, hogy ezt mire is érti. Ennyire nyilvánvaló a macska léte az életében vagy épp jön az, hogy keletkezik egy vita, hogy melyik is hasznosabb négylábú barát. Bár, utóbbit nem nézi ki a másikból valahogy. Igen, még mindig egy naiv alak, aki semmi rosszat nem feltételez. Majd megjárja megint? Az ezen való aggódás helyett fordul ismét felé, ahogy egyensúlyozik egy sort és vadász elő egy olyan lapot, amit nemrég ügyeskedett fel a táblára. Elébe is kerül, ő pedig először kissé kancsalítva bámul rá, majd kissé hátrébb hajolva olvassa el a sorokat.
- Ó, vagy úúúúgy! - immáron felvilágosodva bólogat párat, hogy érti már a dolgot. Hasonlóan kezdte ő is, tanulás mellett munka, mert hát nem mindenki mögött áll egy teli buksza vagy épp család, akikkel minden könnyebb. Vagy ha van is, nem akarnak élni vele. Mindegy mi az opció.
- És tanulás mellett, hétvégente? Vannak helyek, ahol lehet diákként is dolgozni. Ott jártál már? - közben előre indul, így haladva a cél felé, amely majd a ház lesz és a kényelmes meleg. - A kastélyban élsz? - érdeklődik, mert ki tudja, lehet a segítségért cserébe majd valamit talál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kicsit kevésbé görcsöl mostmár, hogy látja, Sissi elégedetten élvezkedik az új hódolója karjában. Ez egy dög.
 - Hm - hümment egyet igenlően, mint aki szerint minden érthető. De talán mégsem az? - Látszik rajtad, hogy inkább a macskákat kedveled. - Magyarázatát vállvonogatással kíséri, mert fogalma sincs, hogyan mondhatná el érthetőbben. Hangjában és arcán nyoma sincs negatív érzésnek. Nem gondolja, hogy bármi sértőt, bántót mondott volna. Mintha csak azt állapította volna meg, hogy december van.

Ahogy felvilágosítást nyert Belián, Lénárt leereszti a karját és újra két kézzel fog rá a csomagra. A másik plakátot elő se veszi. Előbb munka kéne. Hol kapna lakást, ha nem tud fizetni? Tényleg. Nem lenne valahol ilyen... szociális izé? Ahol pár hónapig dekkolhatnak az emberek ingyen. Mintha látta volna valamelyik filmben. Vagy ahhoz árva vagy menekült vagy egyedülálló anya kell legyél? Ezeket soha nem tudja. Bár eléggé menekültnek, olykor árvának is érzi magát, s ahogy jobban belegondol, akár egyedülálló szülő is lehetne Sissivel.
 - Hol ott? - kérdez vissza kissé értetlen pofával. - Igen amúgy, suli mellett. Muszáj idén levizsgázzak.
A tavalyi fiaskóra gondolva zavartan lehorgasztja az orrát. Belián tudja, miért olyan fontos ez neki. Bár gyógynövénytanból átment, azért terjed a hír.
 - A kastélyban, ja. Miért, van jobb javaslatod? - felpillant, tekintetében egy csipetnyi remény bújkál. Épp csak egy csipetnyi. Mert azért túl sokat nem vár el az élettől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hát az értetlen most egyértelműen nem Lénárt, de ezt már nem teszi hozzá. Neki is sokszor becsúszik, hogy fejben kibontja a gondolatot és szép tisztán érthető, kifelé azonban csak egy töredéke sikerül és még ő van kicsit meglepve, hogy de miért nem értik, miről van szó. Aztán koppan, röhög egyet és magyaráz. Mint most a másik, bár nem nevet, azonban leesik neki az egész.
- Vagy úgy, vagy úgy. Igazából, mindent szeretek. A macskát kaptam a születésnapomra, de imádom, viszont ugyan így ellennék egy kutyával, sünnel vagy akár tigrispitonnal is. Nem válogatok – majdnem hozzá is teszi, hogy mert részben ő is az, bestia, de nem éppen szép ilyeneket mondania magáról, vagyis, eddig senki sem vette jól, ha ilyet csinált. De tény, talán egy árnyalattal jobban fordul a macskák felé, szóval, részben igaza is van.
- Szólj ha nagyon nehéz – pillant a dobozokra, hogy bár nem abban van a törékeny, de törött vagy fájó csukló sem jó. Az a baj, hogy hiába van egy spéci táskája, amelyet megbütyköltek neki némi tértágítóval, nem meri elvinni, mert egy, hol pakol bele, meg hát eléggé feltűnő lenne. Azonban ez után inkább vállalja a kockázatot, hogy akár egy WC-ben is, ha kell, de azt fogja vinni. A gerince és a háta majd nem lesz hálás, de a kabátjában van egy lap, amit a kezébe nyomott a drága hostess, hogy milyen király masszázsok vannak valahol.
- Hát az éttermekben, kávézókban. Én például a Kukoricában szolgáltam fel, de kiszállítós ember is lehet. Nyilván a többi ilyennél is – bár fogalma sincs, hogy mondjuk a Bezsnay-ba kell-e árufeltöltő, hogy egy diáknak mennyire színes a felhozatal.
- Ááá igen, a vizsga – mert rémlik neki, hogy nem sikerült az és most kellene. Ismerős helyzet, annyiban más, hogy neki sikerült. - Csak a munka miatt, hogy lenne kényelmesebb. Nem a legjobb egy hosszú műszak után visszasétálni a kastélyba. Miért, ki szeretnél költözni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Azért jó, hogy ennyire közvetlen vagyok, mert mindenre is van egy emberem. Akármit kell elintéznem, tudom, hogy van valahol a kastélyban valaki, aki a segítségemre siet. Most is ennek a tudatában vágtam neki a falunak, hogy útközben majdcsak összeszedek valakit, aki megment. Én meg a könyvek ugyanis nem vagyunk valami nagy barátságban, ezt szerintem mindenki tudja. De hát nekem is vannak olyan rokonaim, akiket karácsonykor szívesen megajándékoznék valami hozzájuk passzolóval - vagy nem passzolóval, attól függ, hogy szeretem-e őket vagy nem. Na de a lényeg, hogy valakit mindenképp fognom kell magam mellé. És lám, az udvaron épp szembetalálom magam Kristóffal. Van néhány közös óránk, beszéltünk is már néhányszor, és véletlenül tudom róla, hogy tökre otthon van ebben az irodalom témában. Na ő lesz az én emberem!
- Csáó! - szegődök mellé arcomon a szokásos bogis mosolyommal. Tudod, ez az, amiből már mindneki tudja, hogy akarok valamit, és azt a valamit meg is szerzem. - A segítségedre lenne szükségem. Ajándékot szeretnék venni. Könyvet. Nem lenne kedved elkísérni? - pillogok rá legszebb nézésemmel. Tudom, hogy nem fog nemet mondani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Több hét telt már el azóta az este óta, én viszont még mindig nem hiszem el, hogy vége. Reggelente felébredve mintha érezném a gyűrű súlyát az ujjamon. Felkelve várom, hogy kényelmetlenül feszüljön a bőröm, óvatosan mozdulok, mert fel vagyok készülve a tompa fájdalomra. Végül egyik sem érkezik. Minden fizikai sérülésem makulátlanul eltűnt, újra olyan formában vagyok, mint a Fenyvessyvel való találkozásom előtt. Testileg legalábbis mindenképp...
Kifejezéstelen arccal róvom a kastélytól a kúriáig vezető útszakaszt, a lehető legrövidebb opciót választva. Gyomrom görcsben áll, hiába van nálam az új pálcám, még nem sikerült annyira megszoknom, hogy magabiztosan forgassam. Megalázó bevallanom, de félek. Túlságosan mély nyomott hagyott bennem az aranyvérűek hercege.
Egyedül a pyromágiám megléte ad némi nyugalmat. Ujjaim takarásában apró szikrákat élesztek fel és pukkasztom is el őket egy pillanattal később. Annyira régóta sóvárogtam utána, hogy most, hogy ismét az enyém, nem tudom nem használni. Egyszerűen szükségem van rá, hogy a Fenyvessy ajándékául szolgáló elemi félelem a háttérbe tudjam szorítani. Mert én, Ombozi Boróka - egyértelműen a keresztnevem hangsúlyozva -, nem engedhetem meg, hogy gyengének lássanak. Nem engedhetem meg, hogy annak lássanak, ami nem vagyok. És mégis...
Belül fortyogó dühvel, arcomon negédes mosollyal fordulok Bogolyfalva nagyasszonyai felé. Fogalmam sincs, hogy mikor gyűltek ismét mögém, nem is érdekel, de a már cseppet sem halk megjegyzéseiket akkor sem tudnám figyelmen kívül hagyni, ha akarnám. Mostanra viszont elértem arra a pontra, hogy nem is akarom.
- Bözsi néni, mi lenne, ha a gyilkos némber helyett inkább a lotyónál maradnának, mint régen? Azzal sokkal jobban tudtam azonosulni. - Kékjeim sötéten csillanak, ám hangom és mosolyom annyira pofátlanul tenyérbemászó, hogy öröm nézni a magyasszonyok hitetlenkedő arcát.
- Tényleg nem vagy más lányom, mint egy elmeháborodott hozományvadász! Megboldogult édesapád biztosan forog a sírjában. - Apám említésére egy pillanatra eltorzul a mosolyom. A feszültség egyre nő bennem és az öreglányokat nézve már csak azon gondolkodom, hogy melyiket gyújtsam fel először. Vegülis, miért ne adhatnék alapot a pletykáknak, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Ugyan régen volt már, évek is elteltek, ám én magam bárhol és bármikor hivatkozhatok rá. Utálom, de megtehetem, és néha nagyon jól esik. Csendre van szükségem és nyugalomra. Arra, hogy ne kelljen magamra odafigyelni, hogy mondhatok bármit, nem lesz súlya. Ez akkor van, amikor egyedül vagyok, és gyakran vagyok egymagam. Csodálkozunk? Hiszen egyet várnak tőlem, egyetlen egyet. De nem teszem meg, nem vagyok hajlandó megtenni. Azt az egyet sosem. Labilis. Vannak, akik ezzel a szóval illetnek, és olykor én magam is ezt érzem. Vannak valóban nehezebb napok, olyanok, amikor minden kilátástalanná válik, azt hiszem, olyankor vagyok a legfáradtabb. Annyira fáradt, hogy már nem tudok elaludni. Hogy mit csinálok? Dolgozom. Dolgozom, nem gondolok másra, csak a munkára. Dolgozom reggel, délben, este és éjjel, ájultan fekszem ágyamba, majd újra kezdődik az egész. Ám eljönnek a napok, amikor képtelen vagyok elaludni. Olyankor a levegőn vagyok, sétálunk, aminek két kimenetele van, vagy elálmosodom, vagy felébredek, bármelyik megfelelő.
- Lavi?
Az igen tekintélyes méretekkel rendelkező pireneusi hegyikutya, aki mér kölyökként is méltó volt a Lavina névre, melyet még a húgom adott neki, hirtelen vált irányt, és indul el Bogolyfalva egy olyan részére, melyre amúgy nem mentem volna. Aki hisz benne, nyilván a sorsra fogja majd a történteket, és mindazt, ami jön majd, én magam a kutyát okolom azért, hogy gyakorlatilag belekerülök egy igen forró helyzetbe, ám, mielőtt tovább mehetnék, a kutya dönt helyettem, és szó szerint az asszonyi had és a lány közé ül. Persze, hogy oda. Attól még, hogy én mondhatok nemet, az események nem kerülnek el, a képek, történetek, és elég egyetlen pillantás, hogy felmérjem, ki a másik fél, és nevetni lenne kedvem. Micsoda otromba helyzet, akárcsak a pillantás, ahogy végignéznek rajtam. Ó igen, látom, hogy ismernek.
- Hölgyeim.
Biccentek feléjük, majd a mellettem álló felé fordulok, és esküszöm, hogy nem vagyok eléggé pihent, mégis, józan eszemre kell majd hivatkoznom.
- Kedvesem. Azt hittem, a színház előtt találkozunk. Megtetszett valamelyik ruha?
Biccentek a kirakat felé, mert valami ruhabolt előtt álldogálunk, és hát mi mást is mondhatnék hirtelen. Hallom az elhűlt Rónaky urazást a másik oldalról, ám én magam nem teszek mást, csak mosollyal az arcomon, vidáman pillantok a mellettem állóra. Váratlan fordulat? Mi az hogy!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Légy, ami lenni akarsz. A feleségem mindig ezekkel a szavakkal biztatott engem, és azon a rövid életszakaszon is, melyben a kislányunk édesanyja lehetett fizikailag is. Zsini pedig, bár édesanyját nem ismeri, szavait nem hallhatta, mégis minden egyes nap az, ami lenni akar. Ma például halmozottan zöld tündér. Legalábbis erről uralkodik a tavalyi farsangról megmaradt, de még ki nem nőtt, több rétegű, fényes anyagú szoknya is, mely úgy öleli körül, mint egy virág. Ehhez persze zöld, ujjatlan pólót választott, zöld kardigánt, aminek a gombjai barnák, barna harisnyát zöld levélmintával, és zöld csizmát. Igazi nő, rengeteg csizmája van, olyan sok, hogy az ember azt hihetné, nem is gyerek, csak nem nőtt nagyra. De gyerek, határozottan az.
- Hol van Ubulka? - Mivel egész hadsereget hozunk magunkkal, noha már elsős a gyerek, fontos, hogy hazafelé is megnézzük, mindenki megvan-e. Így esik meg az, hogy Ubulka sorsáról is tudomást szerzek, ő ugyanis a délutánon új otthonba költözött. a Pingvin mostantól a Macskabagoly utcában fog lakni, egy kisfiúnál, aki délután sokat sírt. Az összevont csoportba a gyerekek egy ideig tanulnak, majd ha akkor sem jönnek értük a szüleik, akkor játszhatnak a kisebbekkel, így esett, hogy az én lányom is a kisebbek között talált valakit, akivel jót tehet. Szóval akkor most Ubulka nélkül folytatjuk életünk. Jobb is. Egyszer véletlenül a kutya megszerezte és leszakította a fejét, és mivel nem találtam a pálcámat, kénytelen voltam kézzel visszavarrni. A napjai meg vannak számlálva, de talán ott lesz egy ügyesebb anyuka, aki megmenti az életét.
- Elnézést. Elkérhetem az a zöld csizmát? - A mellettem gyermekét öltöztető anyukára pillantok, szemüvegem egy kicsit feljebb tolva. El kéne már mennem újat csináltatni, csak mikor, ugyebár. A gyerekért is időben ideérhetnék, de jobban szeretem, ha közösségben van, otthon csak én vagyok neki. A nő ismerős, mintha láttam volna már, de annyira nem sokszor, hogy gondolkozni kezdjek, hol is láttam, így nekem a csizma megszerzése most az elsődleges.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő

Üdvözletem,

Szeretném a gyermekemet - Mihálovics Georginát - Zsinit az 1.B osztályba beíratni.

Köszönöm!

Tisztelettel:

Mihálovics Iván
Szülő/Gondviselő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Teltek-múltak a napok azóta, hogy azon a sorsdöntő Szentestén visszanyerte emlékezetét. Akkor és ott, meghozta élete talán legnehezebb döntését. Senki sem tudhatja... Fogadta meg magának a titoktartást, s tartja is hozzá magát nap-nap után. Életük pedig ennek okán, szép lassan visszatért egy mondhatni új, de megszokottá vált mederbe. Választott hazugságát köntösként öltötte fel, s érzi mind kényelmesebbnek az idő múltával. Egyszerűbbé váltak általa a mindennapok. Akarata szerint nem kell felismernie senkit, mégis láthatja miként reagálnak jelenlétére azok, akik szeretik és azok, akik kevésbé szívlelik. Tudva az igazságot, más figyelni a tettetést. Döbbenetes tapasztalat ez számára minden pillanatban. Ironikus helyzetek sorát szülte már, de nem visszakozik, hogy kibogozza az összekuszálódott szálakat. Meghagyja őket az amnézia mindent elfedő leple alatt. Így legalább képes megvédeni a számára fontos személyeket anélkül, hogy fájdalmat okozna bárkinek, saját magán kívül. Az első néhány nap nehéz volt, szinte gyötrő volt a mímelés, de túlélte ezt is, ahogy az eddigieket is mindig. - Gyere Kicsim, induljunk! - szólítja meg lányát, aki egy másikkal beszélget. A szőke leányzót jól ismeri, mégis úgy néz rá, mintha sosem hallott volna róla semmit. "Cukorka maffiózó". Ezt a nevet adta magában neki annak idején, amikor egykor volt szövetségese mesélt neki örökbefogadott gyermekéről. Jobbja felől ekkor meghall egy alig ismerős hangot, ami kizökkenti gondolatiból. Egy kérést intéz hozzá valaki. Felkap egy csizmát a sok közül, hogy azután úgy nyomja oda, a rá jellemző laza-hanyag mozdulattal, ellenőrzés nélkül a másik felé, hogy rá sem pillant. Sietniük kell. Várja az illusztrálásra felkért fickó. Előtte az aprónépet el kell még vinnie Tamáshoz, aki megígérte, hogy vigyáz rá, míg hősnőnk összeül a férfival. Furcsa körülmények között találta meg, még az ünnepek idején. A rádió tagjaival beültek a pubba, ahol az egyik sör alátéten meglátott egy skiccet. Addig faggatta a csapost Benedeket, akit természetesen direkt nem ismert fel, míg az el nem árulta az alkotó nevét. Felkutatta, elmondta neki az ötletét, megmutatta a kézirat első fejezetét és azóta rendszeresen egyeztetnek. - Imola gyere, mennünk kell! Tomi azt mondta megcsináljátok a kincsesládádat..Ne várassuk! - hívja újra lányát, mire a lányka elköszön, majd felé igyekszik. Egyszerű kék farmerban van és apró gyöngyökkel díszített lila pulóverben. Nagyon felnőttes, talán túl komoly is a korához képest, azonban a vele történtek fényében ez nem is meglepő. Hősnőnk sem épp színes jelenség, már ami a ruházatát illeti. Zöld farmere fölé ma szürke pulóvert húzott és enyhén hullámos haját kiengedte. Orrán ovális, grafit szürke keretes szemüvege pihen, hosszú pilláit spirállal emelte ki, míg ajkait mélyvörös szájfény teszi élénkké. Fakó arcának éles vonásai, fanyar szépsége újra megkapó, ahogyan kisugárzása is figyelemreméltónak mondható.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Hallgatom a mesét a mai napról, hogy mi minden történt, hogy Zorka néni ma milyen csinos volt és milyen vicces, meg, hogy van neki egy nagyon nagy barátja, aki egy másik tanárnak a testvére, és hát az élet mint mindig, most is megmutatja, hogy minden olyan bonyolult a világban, mint, amilyen volt.
- Köszönöm. - A nő a gyereket hívja, az Imola név ismerősen cseng nekem. Nem sok ilyen nevű gyerekkel találkoztam életem során, és a különleges nevek megragadnak. A lányomra pillantok, aki rám néz, mélybarna szemei értelmesen csillognak. Van, hogy szavak nélkül kommunikálunk, ilyen volt az anyjával is, szavak se kellettek hozzá, és én tudtam, hogy mit akar, és viszont. Most is csak bólint, és választ ad a kérdésemre. Szóval ő az. Az amnéziás nő a szomszédból. A húgom a szüleivel beszélt párszor, mielőtt elköltözött volna. A kutya miatt, a helyzet miatt, a kislányok miatt. Bólintok, és részemről nem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget. Többet kellene az utcán járnom ezek szerint, és akkor jobban ismerném, hogy kik laknak a környéken, de csak azt az agresszív férfit tudom, akinek a kutyája is idegbajos, szembe lakik, így sosem megyünk az utcának azon a felén teljesen végig, Vasvárynál mindenképpen átjövünk, de inkább előbb.
- Zsini? - A kislány, akire a zöld szövetkabátot úgy kell felsegíteni, és akit egészen biztos, hogy a húgom rontott el, befejezve az öltözködést ellép tőlem, és ahelyett, hogy az én kezemet fogná meg, ahogy szokás volt ez mindig is, Imola keze után nyúl, és mosolyogva pillant fel rám.
- Úgyis egy helyre megyünk.
Zavartan pillantok fel a nőre, mert fogalmam sincs hirtelen, hogy mit kezdjek a helyzettel. Mármint, tudom, hogy amnéziás, de mi eleve nem is találkoztunk, szóval ha nem is emlékszik rám, jelezhetem neki, hogy ez azért van, mert nem is találkoztunk?
- Szomszédok vagyunk, csak még nem találkoztunk. Önök laknak a lila házban, ha jól sejtem. - Nem találkoztunk. Végül is, csak évek óta élünk egy helyen, egy viszonylag kicsi településen.