Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Ritkán, de voltak Lillának rossz döntései. Na jó, igazság szerint, ha őszinte akart lenni magával, akkor az utóbbi időben talán gyakrabban is, mint korábban. És a ma reggeli sem volt kivétel ez alól, hiába tűnt laikus szemmel nagyszerű ötletnek.
Történetesen ugyanis úgy döntött, futni fog. Nem azért, mint kisebb korában, mikor megkergették, és galacsinokat reptettek utána, hanem mert állítólag egészséges volt. Sokan csinálták, nem tévedhettek ennyien. Bár persze de, nem kellett messzire mennie, hogy találjon jó ellenpéldát, a politika másról se szólt, mint tömegek megvezetéséről. Kezdett egyre inkább undorodni saját, választott szakirányától.
A testmozgás azonban igazoltan olyasmi volt, ami jót tett, főleg ha az ember egyébként előszeretettel ült egész nap, könyvek fölé görnyedve, megfeledkezve az étkezésekről, és egyszerre, az éjszaka közepén pótolva be mindent. Túlzásba esve, majd erre ráeszmélvén gyötrelmes perceket töltve a mellékhelyiségben. Ebből állt Lilla átlagos napja, és fizikálisan is kezdte érezni ennek mellékhatásait.
Fájtak a tagjai, a háta, az ujjai ropogtak, ha mozgatta őket, és szemei is beesettek voltak. Nem nézett ki túl egészségesen, ami nem volt újdonság, de az, hogy tenni akar ez ellen, már inkább. Szóval keresett magának egy melegítőt, lófarokba kötötte haját, és már épp azon volt, hogy kekocog a lépcsőkön, amikor úgy döntött, hogy maga a futás kezdődhet kicsit később is. Szóval kissé fájdalmas fintorra húzva orrát átalakult, és kireppent az ablakon. Örült végül, hogy így döntött, mert már látott többeket is az iskola körül lődörögni, és inkább el akarta kerülni, hogy meglássák, hogy Vizsnyicky Lilla futni indul épp. Még kiröhögik. Szóval vissza sem változott, míg a város határába nem ért.
Fújt egyet, a térdére támaszkodva - már a repülés is teljesen kifárasztotta - majd lassan elindult. Először csak sétált, aztán kocogni kezdett a kihalt utcákon, de igen hamar szúrni kezdett az oldala, a lábaira meg mintha ólmot kötöttek volna.
Lassított, és lépkedni kezdett, levegőért kapkodva, kezét bordái alá szorítva, mikor valaki elsuhant mellette. Zúgott a füle, ezért nem hallotta meg érkezni, és mikor alakja hirtelen a látóterébe került, megijedt.
- Bazd.. - szaladt ki a száján, de elharapta a mondatot, mert megbicsaklott a lába, és kis híján elvágódott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Két hét rengeteg idő. - Állapítom meg teljes nyugalomban, noha azt is tudjuk, hogy villámsebességgel tud eltelni. A két hét, az néha tényleg olyan, mintha csak egy pillanat lenne. De itt, Bogolyfalván, mintha az idő kicsit lelassulna. Az emberek nem rohannak, nem kapkodnak, és ennek köszönhetően az idő is ráér. Hiszem, hogy egyetlen hét is elég ahhoz, hogy dolgozni kezdjen, ám ennek nem adok hangot, hiszen, ha megtenném, azzal elhitetném a reményt, hogy itt kint minden olyan pillanatok alatt megvan. Mi van akkor, ha csak a tizedik vagy a tizenharmadik napon kezd el dolgozni? Akkor csalódott lett, hiszen egy hetet mondtam. Egyelőre elég annyi, hogy két hét sok, de, ahogy ő mondta, minél előbb szeretné, így hát mindannyian arra fogunk törekedni, hogy így legyen.
- Mit is mondtak, meddig kell rajtad lennie? - Pillantok le a karkötőre, ami szerencsére nem üvölti magáról azt, hogy a minisztérium adta, sem azt, hogy a mellettem sétáló börtönben volt. Pont olyan, mint bárki, aki az egyetemi kollégiumban lakik, és éppen most tért haza, hogy az anyja mosson rá, és főzzön valamit, amit nem lehet megkapni egy gyorsétteremben. A hazai ízek mágiája, ahogy mondani szokás. Felpillantok az arcára, más megszidná, de én nyilván nem olyan vagyok, mint más, szóval csak szélesebbé válik a mosolyom.
- Zavar, ha elszívok egy szálat? - Zsebemből előhúzom a szép és egyedi, mélybordó, arany mintájú tartómat. Még nagyon régen kaptam, és mielőtt bárki bármit feltételezne, ez nem más, mint, csak egyszerű cigaretta. Olyan sokszor próbáltam leszokni, hogy már fejben se tudom tartani, de az a nagy helyzet, hogy egyáltalán nem sikerült, és mivel az elemi mágiám okán a láncdohányosságra megvan minden esélyem, van egy olyan érzésem, hogy bizony én ettől "szenvedek", de annyi baj legyen, hiába van a dohányzásnak a legrosszabb marketingje, kevésbé érzem azt, hogy bárkit is szétvernék, mint az a sok részeges ember a híradásokban.
- Van olyan munka, amit szívesen csinálnál, vagy nem akarsz annyira válogatni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

   -  Még öt évig - mormogja válaszul a karkötőt illetőleg - De a pálcámat hamarabb visszakapom, ha úgy látják jónak.
Két hét rengeteg idő - na igen. Leginkább akkor, ha az ember nem viseli magán az MMM nyomkövető bélyegét. Ha megismer találkozik valakivel, természetesen rajta áll, hogy felfedi-e előtte szabadságának státuszát, azonban egy állásinterjún már nem egészen ennyire egyszerű a helyzet, ott kénytelen őszintén válaszolni büntetett előéletét illetően.
   -  Nem zavar, ha adsz egyet.
Nem is igazán vár válaszra, csak nyújtja a tenyerét a cigaretta után. Különben nem dohányzik, legalább is nem gyakran, az elmúlt három évben pedig ezt értelemszerűen egyáltalán nem tehette meg. Most azonban, a szénfüst szagú peronon sétálva megjött a kedve hozzá.
   -  Nekem mindegy, mit csinálok - folytatja, miztán megkapta a szálat. Ha nem, elveszi magának úgyis - A nagybátyám próbált intézni valamit a minisztériumban, de az szóba se jöhet. Szóval most várok. Az a baj, pálca nélkül nm tudok csinálni semmi értelmeset, csak valami tilitoli szarságot. Már arra is gondoltam, mugli munkát vállalok, de ahhoz pedig nem ártana tudni bármit a mugli munkákról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem zavarja, ha nem fogják kitörölgetni az úri városi népek a bográcsot, majd megteszi helyettük, kaja kárba nem vész. Van még hely a fagyasztóban, pár adag megy is majd oda, azokra a napokra, amikor ideje vagy ereje nem lesz főzni, csak előveszi és már kész is. Ha meg megeszi a lakótársa, akkor így járt, több doboz van ott, nem aggódik, hogy nem jut neki. Akkor sem, ha most se marad egy csepp sem, az meg ugye elismerés, mint a távol-keleti országban a kiadós böfögés az asztal mellett, itthon meg rögtön meg a kulturálatlan disznózás ugyebár. Ahány ország… bár ott, nem hiszi, hogy gulyást főzne bárki is, bár azt mondják, a magyarok mindenhol IS ott vannak.
Fejét kapja fel, amikor viszont érkezni látja őket, kezét megemelve integet, míg még ügyködik egy sort, majd a hátlapogatás után feltápászkodik.
- Valahogy úgy, igen. Alapgondolat, hogy a felnőttek közül se szereti mindenki, így könnyebb utólag beletenni – bólogat, hogy lényegében igen, mindenre gondolt. Ő már csak ilyen, mindig a legjobbat szeretné és tesz is érte, amennyire csak tud. Lehet túl sok, lehet ő a hülye, lehet ez a jó. Kinek mi. - Na, szuper. Kismillió krumplis és piros receptet tudok, nem lesz gond – nem kezdi el sorolni, csak letelepszik ő is, hogy az eddigi rész-kóstolások után, ő is egyen valamit. Mások azzal is jól laknak, neki csak az étvágya nőtt.
- Csak nyugodtan, szolgáljátok ki magatokat – mert nem kéne mindet egyedül bevernie, annak sem lenne jó vége. - Milyen az a bodzabor? - mozgatja meg a fantáziáját, mert sose ivott ilyet. Hát majd most kiderül. Párat tunkol a kenyérrel, megfújva kapja be a falatot, majd azon rágódva hallgatja az élményeket. Aprót nevet fel, mert ő is rárabolna, ha itt lenne mellette, ez nem vitás. Nem is érti, mi volt akkor a koncepció, hogy erre nem gondoltak.
- Kapnak, úgy tudom. Jó, nem csípős gulyást, de valamit igen – gyanítja, hogy annak nagy része lehet cukor lesz és más édesség, szóval lefáradás helyett pörgés lesz ebből. - Nem is értem, nekünk felnőtteknek miért nincs szarvasagolás vagy menő körhinta. Hallatlan – rázza meg a fejét, mintha már készülne a panaszlevéllel. Falatozik párat, majd nyúl ki Dimi felé, aki diszkréten kíván megfulladni, ennek megelőzésére veregeti finoman hátba.
- Akartam mondani, hogy becsapós és néha először nem bánt annyira. Szóval… csak óvatosan – engedi le a kezét, majd dől vissza. Nem is rossz, mármint a gulyás. Egy csipet sót szór bele, neki ennyi hiányzik belőle, majd pillant Ármin felé. Hasonlóképp csillanhat fel a szeme, mint a gyerekeknek, miközben bólogat.
- Naná! Fagyizzunk – egyezik bele hamar, majd megvonja a vállát. - Egy óra múlva eredményt hirdetnek, gondolom addig, meg ameddig el nem fogy. Nincs időponthoz kötve, szóval szabaddá tudom tenni magam értetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Nem - vágtam rá szinte azonnal, de ki hallgat rám? Ja igen, a barátom valahogy soha. Összevont szemöldökkel néztem a mókolását a filccel, és csak csóváltam a fejemet. - Még mindig nem. És remélem azt is tudod, hogy így még csak megcsókolni se foglak - fordult vissza a pizzám felé. Minek nekem párkapcsolat, ha ott van az a zseniális étel egy adag csípős paprikával a tetején? Jobb barátom lenne, mint ez a félnótás. Még csak vissza se szólna nekem.
- Pontosan. Az sose fair, ha csak az egyikünk mond le valami nagy dologról. Sok ilyen dolog rámehetne a kapcsolatunkra később. Nem kockáztatok - mosolyogtam a férfira. Tudhatta jól, hogy neki ennyi volt a szabad élet. Kifogtam magamnak, és nem engedtem többé. Mert szerettem. A szívem őt választotta, az övé pedig engem. Talán eleinte is csak rosszul kezeltük a másik iránti vonzalmunkat, és azért veszekedtünk olyan sokat. Na persze nem mintha most minden rózsás lenne, de lassan összecsiszolódtunk újra.
- Sajnálom, de a bajusszal a szád felett nem tudom komolyan venni a kérdésedet - nevettem el magamat, ahogy rápillantottam. - Olyan mintha valami állat oda mászott volna - mosolyogtam továbbra is. Kezemből még a pizza is kiesett. Egy pillanatra olyan normális volt minden. Mintha sose lett volna kórház, se szakítás, se nyomorúságos, önsanyargató hónapok. Ketten voltunk a világ ellen, és hirtelen már legyőzhetetlenekké is váltunk. Legalábbis ha mást nem is, legalább a csípős pizzát sikerült legyűrnöm. És ez, az első lépés volt a jövőnk felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Öt? Mondjuk, az egy kicsit lassabban fog eltelni. - A lassabban szót egy hangyányi érzékletességgel még meg is nyomom, hogy érezze ő is, tisztában vagyok vele, hogy ez mit is jelent. Az öt hosszú, én már csak tudom, hiszen nagyon tudok számolni a hónapokkal, évekkel, az életem nagyon részét ezek elég erősen meghatározták. Jó időbe telt, amíg leszoktam erről. Mostanra már megtanultam elengedni magam egészen, de elég egyetlen ilyen mondat, és máris elkezdem berakni az idővonalra, eseményeket társítani hozzá, illetve az addig eltartó időszakhoz. Bogi például addigra már felnőtt lesz, és ez eddig a legijesztőbb társítás, amit életemben csináltam.
- Adok. - Nyújtom felé a fém dobozt, hogy vegyen nyugodtan, majd az öngyújtót is, ami kissé obszcén, olyan, mint azok a tollak régen, amiket, ha megfordítottál, akkor a lány ruhája köddé vált, most ugyanez a helyzet, és igen, ugyanúgy nő van rajta, csak éppen a gyújtások hatására válik meztelenné. Ha öngyújtót vásárolsz, mindig nézd meg, hogy az milyen.
- Vannak itt is olyan munkák, amikhez nem kell pálca. Tudom, hogy nem a legnagyobb élvezet egy varázslónak varázstalanul élnie, de van egy-két jobb munka is, összegyűjtöttem már párat, azokat át tudod nézni, és közben még érdeklődhetünk, Vannak nappali és éjszakai munkák is, és, csak az Árnyasra ne menj sötétedés után és nem lesz baj. - Hosszan szívok bele a cigarettába, itt lenne illendő megemlíteni, hogy vékony, női, szinte csak szimbolikus, de az a nagy helyzet, hogy nem. Normális cigarettát szívok, olyat, aminek van rendes nikotintartalma. Odáig vagyok persze az ízesítettekért, de, amióta a mentolost kivonták a forgalomból, véleményem szerint a világ rosszabb hely lett. Éppen a mentolost, még mindig hihetetlen.
- Persze a tanács, meg a polgármester dolgozik a megtisztításán, és olykor hosszabb ideig van is eredménye, de aztán, ahogy elülni látszik a történet, megint előkerülnek. Más helyeken nyugodtan kint lehetsz késő estig, vagy akár éjszakára is, mármint, felnőtt vagy, tudsz saját belátásod szerint cselekedni. - Mindig emlékeztetnem kell magam, hogy nem kell véranyának lennem, de egyszerűen csak úgy elindul a folyamat, és gyakorlatilag megállíthatatlanná válik, aggódás, öröm meg bánat, és megint aggódás. Kilépve az állomásról először egyenesen haladok vele tovább, de az első lehetőségnél jobbra fordulok vele. Sokan elmennek a központba, és onnan közelítik meg az utcát, de ők nem is laknak itt születésük óta, ezért nem is tudhatják a rejtett utakat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Kicsit lassabban. Megforgatja a szemét, amíg megáll a nő mellett és kihúz egy  cigarettát az elegánst tartóból. A hivatalos büntetésének időtartama nyolc év, de ezen még rövidíthetnek, ha a magaviselete és a rácsokon kívüli élete okán úgy látják jónak - legalább is a görbe hátú, kávétól rothadó fogú ügyvéd ezekkel a biztató szavakkal veregette hátba annak idején, mielőtt ezüst bilincsbe verve el nem szállították volna a Mecsekbe. A pálcája azonban, amit értelemszerűen a leginkább hiányol, néha azon kapja magát, álmodik a mélybarna galagonyáról, olyankor pedig a megszokottnál is zaklatottabban ébred.
Felhorkant a gyújtó láttán, milyen jópofa. Aztán adja vissza a nőnek, miután meggyújtotta a szálat, ők pedig tovább indulnak az épület mentén.
   -  Szerintem ne aggódd túl magad, tudok vigyázni magamra.
Furcsa számára a nő aggodalma és gondoskodása, mégis jól esik neki: Ismeretségük kezdetén minden eszközt bevetett, hogy elmarja maga mellől, nem egyszer bántalmazta verbálisan, talán fizikailag is megtette volna, ha nemfélt volna tőle, hogy az őrök tengeri uborkává változtatják büntetésül. Emma azonban minduntalan megjelent, ő pedig először csak belefásult, majd egyáltalán nem látta okát az ellenkezésnek.
Az épület bejáratánál csak páran lézengenek, sütő gesztenye szagát hordja a szél. A szabad kezével óvatosan megérinti a nő vállát, hogy álljon meg egy pillanatra nem sokkal aztán, hogy befordultak az első sarkon.
   -  Csak azt akartam mondani - kezd bele egy mély levegővétellel -, hogy köszönök mindent. Hogy kijöttél értem, meg hogy... hát, mindent. De ha nem baj, letenném a cuccaimat és egyedül lennék egy kicsit. Nem miattad, hanem ez egy kicsit sok így. Mármint - a fejével valamerre oldalra bök. A világ - ez az egész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Will
Poros pihi Puha Gombóccal
______________________________________________________

Elhagyom az erős utolsó fáit és kilépek a napra. Ritka, hogy ennyire meleg legyen november elején. Behunyom szemem és nagy levegőt veszek. Tökéletes idő. Egyedül a hűvös szél emlékeztet a közelgő télre, belekap kibontott hajamba és navinés egyenruhába. Nem volt kedvem átöltözni. Féltem, hogy ha nem sietek a végén elbújik a nap. Meglazítom nyakkendőm és kigombolom az első három gombot. Ahogy újabb lépést teszek hátulról a bokámnak csapódik valami. Zavartan hátrapillantok.
- Ja tényleg, te is itt vagy - motyogom, ahogy felemelem a nyulat. Nem tudtam otthon hagyni, mindig kirohant a résen, így végül csak hozni kellett. Igazi hisztis pasi.
Will kabátja puhán átöleli testem, tökéletes átmeneti darab, nem is tudta a férfi mitől vállt meg amikor rám terítette aznap reggel.
Keresek egy király helyet, aztán leterítem a kabátot és rá telepedek. A nyulat leveszem a pórázról, ha szerencsém van világgá megy, de ez a dög ragaszkodóbb mint a szórólaposok a mugli plázákban. Kicsit távolabb ugrál néha, mégis visszajön előbb vagy utóbb.
Az eddig zsebembe rejtett üvegcséért nyúlok. Kapja be Winter, hogy már megint nem találtam. Mondjuk nem kerestem. De faszomat bele, hogy mindig bújócskázik és nincs a harmadikosok óráinak a közelébe. Ezért kényszerülök ma is egyedül ide. Ritkán csinálom egyedül, csak mostanában, csak egy-két alkalommal, amíg a férfi ennyire elfoglalt. Utána visszatérünk a rendes, megszokott dolgokhoz. A titok, hogy mértékkel kell, hogy ne függjek rá. Még nem értem el a határt, meg tudnék állni ha akarnék. Bármikor le tudom tenni. Akár ebben a pillanatban is. Ezzel a gondolattal öntök ki ujjamra egy kicsit és nyalom le, hogy aztán visszadugva zsebembe elégedett sóhaj mellett dőljek ki és hunyjam le szemeimet. És akkor most napnyugtáig egy kis béke.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

   -  Oh for fuck's sake, really...
Egy mély szusszanással lassít le, áll meg, majd biceg arrébb, a másodpercekkel korábban, a pocsolyában bokáig elmerült cipőjét fégighúzva a betonon. Az istenverése kertitörpék, azok szórakoznak vele, hogy efféle, vagy ennél némileg életveszélyesebb akadályokat falevelekkel álcáznak az ösvényen, hogy aztán sárgalacsinokkal dobálják meg azokat, akik belesétálnak és hasra esnek emiatt. És igen, hallja is a magas hangú vihogást, apró lábak csattogását a sárban, a fák közül.
Hát ismét futásnak ered.
Az iszapgombócok pedig mögötte sorozzák meg a tó köré éptett sétány felületét.
Ez a negyedik nap zsinórban, hogy ez történik vele - tudja, mert negyedik reggel ébred izomlázra, de ellenben pont ugyanannyi ideje nem rángatja az ideg minden éjjel; futni jár a tó köré. Gyűlöli minden tetves, rohadt pillanatát- de Emmának igaza volt, a feszültséget remekül oldja, amíg pedig a törpék csapdáit kerülgeti, legalább elfelejti, hogy lényegében senkit és semmit nem ismer ebben az átkozott faluban, de még az országban sem.
Még mindig a korábbi összeütközésen dohogva fordul be egy kanyarban, ami egy nagyobbfajta, művészeti célzattal meghagyott, megannyi diák által dedikált sziklát kerül meg. A lélegzete épp, hogy párát hagy a levegőben, a napon azonban, ahová a fák közül végül ő is kibukkan, kifejezetten meleg van. Szuszogva és magában szentségelve lassít, majd áll meg végül, amikor úgy érzi, elhagyta a gnómok lőtávolságát.
És ekkor látja meg őt.
Hogy mennyire hiányzott neki. Az újbóli találkozás reményével tér le az ösvényről nyomban, hogy elinduljon felé.
A kabátja. Ja, meg ott hever rajta a lány is, de ez jelenleg mellékes, amin fekszik, az azonban egy remek, tökéletesen meleg és puha kabát.
   -  Ahoy, tengerész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Will
Poros pihi Puha Gombóccal1
______________________________________________________

Kicsi kell, míg érezni kezdem a hatást. Testem elkezd könnyebb lenni minden, egy fokkal fényesebb. A gondolataim is, szemhéjamon áttörő fény is. Kinyitom szememet és felülök, el kéne egyet menni fürödni. Megnedvesítem ajkam, a szél fújhatta ki, ha nem ápolnám mindenféle szír-szar balzsamokkal már ezer éve cserepesre száradt volna, mint a régi házak tetején. Elvigyorodom a példára, ez kurva jó volt amúgy. Általában ilyen retek jó hasonlataim vannak. Ha nem lennék ilyen rohadt király a szakmámba és törnék drogbárói babérokra, talán humoristának kellett volna állnom. Oldalra pillantok, a kabáttól nem messze egy nagyobb pocsolya terül el, amiből visszanéz rám a saját tükörképem. Hunyorítva fókuszálok rá. Amúgy, kibebaszott csinos vagyok. A  hajam, ahogy lekunkorodik laza, hullámos fürtökben átölelve testem eléggé modelleket megszégyenítő látvány, ajkaim teltek, sőt, még egy kis hasadás is van középen. Közelebb hajolok. Igen határozottan rohadt gyönyörű ember vagyok. Aztán megváltozik a szemem színe, formája, az egész arcom, ajkam vörös rúzstól lesz súlyos, aztán fekete árnyalatot kap. Kuncogva szórakozok, aztán, mintha hirtelen megharagudtam volna, fogok meg egy közeli követ és vágom a pocsolyába. Az arckép fodrozódva eltűnik és Júlia újra Júlia lesz. Én én vagyok. Az igazi én. Az ezer közül a legelső. Asszem. A hangra újból összevonom szemöldököm. Mi a fasz? Megtanult beszélni a nyulam?
Megfordulok és felpillantok a férfira.
- Nagy fiú! - vigyorodom el. Hogy is hívták? - Miért vagy csupa retek térdtől lefelé? - nézek végig rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Vattai Júlia
és Puha Gombóc

A vártnál jobban örül a kabátja viszontlátásának - már-már őt is meglepi, milyen mélyen gyökerező, feszengő és kissé állatias izgalommal tölti el, amikor annak pirossal hímzett szegélyét meglátja a fűben, ahogy a lány szőke fürtjei szétterülnek rajta. Minden bizonnyal ez egy nagyszerű kabát, hisz nem véletlenül tért vissza ide nap mint nap, ejtette útba a tó sétányát, ahányszor futni járt, vagy lébecolt céltalanul a környéken, hátha ismét erre jár. Mármint, a kabátja, természetesen.
   -  Én... ahh...
Végignéz magán. A jobb lábszára térdig sáros, melyre itt-ott moha ragadt, fekete melegítő pulóvere, amit Emma kényszerített rá indulás előtt (meg fogsz fázni ilyen hidegben!) érzi, hogy az átizzadt pólójára tapadt, a haja leginkább a szemébe lóg. Elegáns.
   -  Összetűzésbe keveredtem. Egy törpével.
Minek tagadja le, végül is jobban járt, mint tegnap, amikor derékig beszakadt egy gödörbe, azok a rohadékok pedig tehénszarral dobálták meg. Hol talál egy törpe tehénszart, merülne fel itt a kedves olvasóban. Nos, ezt fedje jótékony, balladai homály.
   -  És te tudtad, hogy egy pamacs szagolgatja a lábad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Will
Poros pihi Puha Gombóccal2
______________________________________________________

A férfi megjelenése meglep, pláne, hogy nem is hallottam. Egyik manó sincs a közelbe, szóval azzal nyugtázom végül, hogy honnan is kellett volna tudnom és ennek semmi köze a porhoz. Alig hat, nem is érzem. Nem is...a magyarázatára kitör belőlem a nevetés. Annyira irreálisan hangzik az egész, a majdnem 1,90 magas pasas meg a 30 centis törpék párbajáról, amit úgy tűnt ő veszített el. Kezeimet ajkaim elé teszem, próbálom nyugtatni magam, mert ha röhögőgörcsöt kapok, abból kurvára nem fog kisülni semmi jó csak napokig tartó izomlás. Azt meg ki a fasz akarja bevállalni amikor minden nap minimum egyszer ki kell kelni az ágyból.
- Örülök,hogy azért hadi túszokat nem szoktak ejteni  - vihorászok tovább.
A figyelmeztetésre lepillantok a lábamra, amit épp Gombóc nagy erőkkel simogat az állával.
- Óóh, el is felejtettem - megint - ő itt az egyetlen állandó férfi az életemben, Puha Gombóc. - mutatom be. Mostanában egyre gyakrabban felejtem el és mindig annyira meglepődök, amikor valaki az ölemre mutat, hogy meg lehet e simogatni. Folyton perverznek gondolom őket amíg le nem nézek.
- Amúúúúgy varázsoljalak gnóm támadás mentessé? - kérdezem nagylelkűen, mert így aztán csak ácsoroghat ott ameddig akar de a saját kabátját meg nem környékezheti mert összemocskolná. Apropó nem a földön van? Lol de. Mindegy. Akkor is koszos lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Vattai Júlia
és Puha Gombóc

   -  Az lehet, nem ártana.
A lány elneveti magát a nyomorán, általában megsértődne ezen, de be kell vallania, van valami groteszk mód humoros abban, ahogy egy felnőtt férfit mindenféle jött-ment manók helybenhagynak. Ha lenne pálcája, ennek ellenére, már rég saslikot csinált volna belőlük, addig is, legalább Júlia jól szórakozik ezen.
   -  Puha Gombóc. Hát beszarás.
Minden előzetes feltételezés ellenére, ő szereti az állatokat. A nyulakat és egyéb kártevőket főként grillen vagy megmérgezve, most mégis leguggol, hogy úgy-ahogy egy szintbe kerüljön a gyapjas kis döggel. A kezét, ahogy a kutyáknak szokás, kinyújtja felé, aztán ha a rágcsáló közelebb jön, akkor hozzá is ér, ha nem, ő akkor is nyugodtan fog aludni ma éjjel.
Puha Gombóc, az egyetlen állandó férfi.
Oda-odapillant a lányra, számára nem tűnhet fel semmi szokatlan a viselkedésével kapcsolatban, elvégre mindössze egyszer találkoztak, azt sem egészen tisztán. Az egy héttel ezelőttihez képest így a legmeghatározóbb különbség számára, hogy nincs kínzó hányingere, minden második lépés után pedig nem szeretne leülni, hogy levegőt vegyen és sajnáltassa magát. Apropó.
   -  Na csússz arrébb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Will
Poros pihi Puha Gombóccal2
______________________________________________________

- Máris, máris - nyúlok pálcámért ami mellettem hevert a kabáton - na, hogy is van, hm ja ja igen - kicsi gondolkodási idő kell, mire rájövök a szóra, meg úgy annak helyes kiejtésére is, nehogy a srácot valami egészen másnak vessem alá, de végül csak sikerül tisztára mosdatnom őt. Tiszta remek háziasszony lennék annyi biztos. Ezek után már jöhet a gyerek is, a fűfolt sem jelenten problémát.
Csendesen figyelem ahogy megpróbál szocializálódni a nyúllal. Ajjaj William, mert időközbe megvilágosodtam, hogy hívják, itt vétetted lehet az egyik legnagyobb hibádat. A nyúl közelebb ugrál, engedi, hogy megvakargassák. Somolygok a jeleneten, mert tudom, hogy mi fog következni.
- Óhaja számomra parancs- kuncogok arrébb csusszanva, hogy le tudjon ülni mellém. Már szép tiszta, szabad neki. Megengedtem. Amint helyet foglal, azonnal az ölére pillantok aztán vigyorogva rá és beharapom az ajkam. Igen, pontosan tudom mi fog történni és néhány pillanaton belül Will is érezheti, hogy valami szép lassan belemászott az ölébe.
- Első számú szabály, soha ne simogass meg nyulat, mert ezek a faszok aztán elvárják, hogy folytasd - mutatok rá kuncogva. Puha Gombóc rengeteg áldozatot szedett már az idők során, általában a lányokat jobban preferálta, de nem mondanám igazán válogatósnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Vattai Júlia
és Puha Gombóc

Különben őt egyáltalán nem zavarta volna, hogy koszos - mi több, fel sem tűnt volna neki, ha a lány nem hívja fel a figyelmét erre. Mindenesetre egyhamar tiszta lesz, ami talán annyiban javít a hangulatán, hogy bokáig nem csurom vizes és amikor már közelebb lép, hogy leüljön, a lépteit nem kíséri tompa cuppanás.
Se nem túl messze, sem pedig kényelmetlenül közel - nagyjából így jellemezné a pozíciót, amit felvesz a kabátján, gondolatban vállon is veregeti magát emiatt a bravúros távolságválasztás miatt. A tó tükre feszülten fodrozódik valahol a nádason túl a szélben, a levegő bomló falevelek őszies, megnyugtató szagát hordja.
Négy apró mancs végigsétál a combján, majd elhelyezkedik az ölében.
Ő mint akinek a kezébe először adnak csecsemőt, mozdulatlanul és némileg aggódva figyeli, ahogy a gombóc elhelyezkedik, a keze megáll valahol a mozdulata felénél a levegőben egészen addig, amíg a rágcsáló ismét nagyjából mozdulatlanná sem válik, akkor ér hozzá óvatosan, hogy a mutatóujjával bizonytalanul megvakargass a lapátfüle tövét. Nem azért, mert tart a nyulalktól, hanem a legutóbbi, amit a kezében tartott, az úgy gyomron rúgta, hogy öklendezni kezdett. Gombóc pedig jelenleg igencsak elhelyezkedett a koronaékszereken.
   -  Hát ez kurva aranyos. Majdnem annyira, mint te ebben a cuccban, mert mi ez, egyenruha?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Will
Poros pihi Puha Gombóccal
______________________________________________________

Kicsit csalódott vagyok, amiért mégis megtartja a távolságot kettőnk között. Pedig tiszta illatos vagyok, nem is értem. A nyuszi azonban úgy dönt megmássza és ezt vigyorogva figyelem. Will reakciója iszonyatosan mókás. Olyan, mintha hirtelen kővé dermedt volna, aztán mikor Puha Gombóc elhelyezkedik lassan csak megérinti. A elégedetten fogadja a vakarást, mindennek is örül, csak legyen kezek alatt. A bókra végignézek magamon, aztán feltérdelek, hogy kisimítva szoknyámat megmutassam neki az egész egyenruhát.
- Aha, diáklány szerelés, az igi elég pervi úgyhogy minden lány ilyet hord - vigyorodom el. Igaz a többi lánynak nincs annyira kigombolva az inge, hogy melltartókasárig dekoltált legyen tőle a ruha. Viszont így sokkal de sokkal kényelmesebb.
- Remélem nem veszélyezlek vele, néhány kölyök zavarba szokott jönni, szóval csak szólj ha gondot okozok - tettem hozzá előre dőlve, majd kuncogva visszaülök a kabátra, de azért közelebb csúszva hozzá. Azé na.
- És mikor tervezzük a következő kikötést kapitány? Már égek a vágytól - kezeimmel megtámaszkodom hátul és rá pillantok. Valamelyik este meg lehetne ismételni, mert jó volt a ringatózás, a beszélgetés, a rum. Azt hiszem megszerettem a rumot, akkor is, ha másnap délután már az enyém is felkívánkozott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Vattai Júlia
és Puha Gombóc

Ahogy a nyúl elnyúlik (haha) az ölében, ő az ujjait a puha bundába süllyeszti; érzi a törékeny csontokat, az apró szív szapora dobogását, minden kis lélegzetvételt; ahogy a nedves kis orr a csuklójára bök, őt pedig valójában most semmi sem akadályozná meg abban, hogy rászorítson és összeroppantsa a kis testet, kiszorítva belőle az életet.
Végigsimít rajta, a tekintete a lány felé fordul, ahogy az feltérdel mellette a kabáton. Olyan közel van, hogy majdhogynem érzi az illatát a falevelek és a tó szagán túl. Szabad kezével megtámaszkodik maga mellett, az ujjai vége az őszi fűhöz érnek, nem próbálja leplezni, ahogy a szeme elidőzik a lány combján ahogy az a szoknya szárával találkozik, majd röviden a dekoltázson, mielőtt visszakúszna Júlia arcára. Azonban nem tesz semmit, csak a szeme szűkül össze kissé, az arca pedig egy pillanatra rándul félmosolyra.
   -  Nos - az ujjbegyeivel ismét végigsimít a nyúl bundáján - Egyrészt én nem vagyok kölyök, ahogy te sem vagy húsz éves.
Tudja, sejti. Igenis bosszantotta, hogy nem tudja a nevét, hát munkába látott, első megrökönyödésére azonban a mestertanoncok között nem talált senkit, akire minimálisan is illene a leírása. Némi időbe telt, amíg levonta a következtetést tehát: fogalma sincs, ki a lány, de azt már sejti, ki nem.
   -  De ezt az apróságot szívesen elnézem, ha legközelebb az első tiszt gondoskodik a rumról. Vagy másról. Odáig vagyok a... meglepetésekért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Will
Poros pihi Puha Gombóccal 1
______________________________________________________

- Oh valóban? - fordítom oldalra a fejemet -honnan tudod, csak nem kémkedtél utánam? - kérdem vigyorogva közelebb hajolva hozzá - és mit találtál? - kérdezem halkabb kihívóbb hangon. Ha valóban megtette, tök felesleges a lapokat rejtegetnem, bár amúgy sem találhat olyat, ami olyan nagyon befolyásolna bármit is. Fél év. Nagy cucc. Azon kívül tudom, hogy semmi olyasmibe nem dugta a kicsi nózikáját, amibe nem lett volna szabad.
Szóval meglepetést szeretne, szélesen elvigyorodtam, ezer meg egy féle képpen meg tudnám lepni. Ebből húsz csak a fehérneműim színe és fazonja lenne. Persze alkohol terén is rengeteg mindent tudnék felsorakoztatni. Ugyan a rum vitathatatlanul a egyik legjobb döntés, ha az ember kalózkodni szeretne.
-Nincsen más vágyam csak a kapitányt kielégíteni a meglepetéseimmel, majd kitalálok valamit ami mindkettőnket jól leköthet - ígérem meg végül aztán áttéve testsúlyomat egyik kezemre másikkal megsimogatom a férfi ölében heverő nyúl buksiját. Ő nagyon elvan, teljesen kiterülve élvezi, hogy látszatra mind a kettőnknek a figyelemközpontjába tudta tolni a hatalmas, puha seggecskéjét. Hihetetlen mennyire pofátlan egy dög ahogy még a fejét is megdönti jelezve, melyik fülét kéne vakarni, mert még az sem mindegy. Ki a fasz kényeztette ennyire el?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Vattai Júlia
és Puha Gombóc

   -  Hát - hogy kémkedett volna? Nem igazán; azonban meglepően élvezte, hogy a lány eltűnt, mintha soha nem is létezett volna név nélkül, említés nélkül, csak sajgó, másnapos fejében létezve tovább. Félmosollyal dönti oldalra a fejét ő is, akár a lány - nem mondom könnyebb lett volna, ha elmondod, hogy hívnak és nem hazudsz a korodról. Nem segítesz benne, hogy visszakapjam a kabátom.
Mocskos kis hazudozó.
Az ölében heverésző nyúl bundáját simogatja, monoton és automatikus mozdulatokkal. Őszintén nem tudja, mit csinál - nem az gyapjas kis kártevővel, hanem a lánnyal, aki mellette ül, olyan kényelmes közelségben. A pimasz kis dög felébresztett benne valamit, ami rég mélyen aludt benne, most pedig nyújtózkodva próbálgatja a karmait, ő pedig szórakozottan élvezi ezt.
Az ujja épp, hogy összetalálkozik a lányéval a nyúl puha szőrén. A lány keze után kap.
   - Mit csinálsz később?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Will
Poros pihi Puha Gombóccal
______________________________________________________

Elvigyorodom ahogy a férfi is belemegy a játékba és oldalra dönti fejét. Ajkamba harapok.
- A kabátod? Szóval az egész erre ment ki? - halkan felnevetek - és mi van, ha nem hazudtam? Hogyan tudnád megcáfolni az állításom ellenkezőjét? - kérdezem felvonva szemöldököm, szemeimbe nézve, de végig mosolyogva. Az egész csak játék, ugyan olyan, mint amit a hajón játszottunk egyik éjszaka. A játékszabályok se igazán változtak, csak a kérdések mások. No meg a játékosok ítélőképessége. A kérdés az, hogy az enyém melyik irányba mozdult el. Ugyan egy kortyot se ittam, de tudom, hogy sokkal több dologra vagyok rávehető mint részegen és mégis inkább én veszek rá embereket dolgokra, vagy játszadozom velük, hitetve el velük ezt-azt.
Amikor kezeim után nyúl lepillantok ujjainkra. Libabőrös lettem az érintéstől.
-Mit szeretnél, hogy csináljak? - kérdezek feltekintve rá. Bár a válasz elég egyértelmű, vagy nem is tudom, még benyöghet valami random faszságot is. Férfi, bármi kitelik a fajtájából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Vattai Júlia
és Puha Gombóc

   -  Egyelőre még nem tudom. De úgyis rájövök, ki vagy.
Megkérdezhetné. Mi több, követhetné hazáig, vagy lehúzhatná róla az egyenruha blézerét, amibe az efféle diáklányok gondos édesanyjai aranyfonállal bele szokták hímezni tulajdonosuk nevét. De mi lenne abban a szórakoztató?
A névhez történet kapcsolódik, család, barátok, testvérek. Akinek neve van, az reggelente törölközőben mossa a párás tükör előtt, leeszi magát ebédkor és a csapban mossa a szennyesét. De a lánynak egyelőre ilyene nincs, csak egy személyazonosság nélküli senki sem, akiről azt képzel, amit akar. Egy Júlia lehet szende szűz és pofoznivaló dög, attól függően, neki milyen fantáziához van hangulata. Schödringer szőke, loknis macskája.
Rászorít a lány kezére, a tekintete a lányát fürkészik. Olyan közel van, hogy a lélegzetét érzi magán. A nyúl a csuklóját bökdösi türelmetlenül. A tekintete a szemeiről az ajkaira siklik, majd vissza.
   -  A Pubban dolgozom estig -elengedi a lány kezét - Hozd vissza a kabátom.
A lány kezébe adja a gyeplőt: ha akar valamit, nála a labda.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Will
Poros pihi Puha Gombóccal
______________________________________________________

Először átfut az agyamon, hogy miért nem kérdezi meg, hiszen nem volna egyszerű első kézből magyarázatot követelni? Talán ez a perverziója? Unalomból szeret fogócskázni lányokkal? Ha igen, hát én aztán nem fogom elrontani a játékát, sőt, fokozom is, miért ne. Én is unatkozom, játszunk együtt. Keresse hát a macska az egeret, aztán ha elkapja rájön, hogy egér kergetett macskát.
- Tudod William Krise - felvágás, hogy én tudok mindent - ez hét pecsétes titok, nem jöhet rá akárki - szólok olyan sajnálkozó hangon, somolyogva, hogy az már szinte színházi játéknak is beillik.
Kezeimre szorít, de végig szemeit nézem, akkor is, amikor elkalandozik. Közel van hozzám, nagyon közel. Érzem meleg leheletét és hallom szuszogását.
- Nem adom vissza a kabátodat - jelentem ki, amikor elengedi kezem, az lecsúszik a nyúlról a combjára, a távolságot pedig nem csökkentem közöttünk. Persze, csak úgy adjak vissza valamit, ami értékes portéka lehet ebben a játszmában. Na még mit nem. Azért tenni is kell William, azért tenni is kell.
- Vedd el, vagy fizesd meg az árát, hogy visszakapd - teszem még hozzá suttogva, hiszen a fennhang ilyen közelségben amúgy is már felesleges dolog. Nem odavaló.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Vattai Júlia
és Puha Gombóc

Hát így állunk.
   -  Ez nem vall egy első tisztre. Mit tervezel, zendülést?
Neki sem kell hangosan beszélnie, mi több, a lány ajkairól is le tudná olvasni a szavakat innen, ha nagyon szeretné. Júlia keze az ő combjára siklik, érzi, ahogy ösztöni énje is felemeli a fejét, hogy elővillantsa az agyarait. Az ő keze azonban a nyúl bundáján marad.
A lány haját meglibbenti a szél, szabaddá téve a nyakát, ő  szeretne rámarni, mint a nagymacskák, lehúzni róla ezt a gusztustalan, jókislányos blúzt, érezni a bőrét az ujjai alatt, nyomot hagyni rajta, megbillogozni, mint egy állatot.
Szedd össze magad.
Az ujjai elkapnak egy szőke tincset, néhány pillanatig még farkasszemet néz a lánnyal, a szálakat hagyja végigfolyni a bőrén.
Óvatosan megemeli a nyulat, majd átteszi a lány ölébe, hogy felálljon.
   - Kettőkor bezárom a helyet. De ha arra jársz, megegyezhetünk a váltságdíjban. Nálam lesz a kulcs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Will
Poros pihi Puha Gombóccal
______________________________________________________

- Oh soha, én mindig is hűséges leszek a kapitányomhoz- búgom ártatlan hangszínnel, ami mégsem kecsegtet semmi hasonlót. A legtöbb nagyfiú a comb érintésénél és a néhány milliméteres távolságnál már elveszítette volna a fejét, William mégsem ilyen. Egyszerre őrjítően dühítő, és őrjítően szexy, hogy ennyire kéreti magát.
Amikor megérinti hajamat azt hiszem megtörik a jég, aztán a nyúl átkerül az ölembe. Ajkamba harapva nézem ahogy feláll és elmegy. Hülye fasz.
- Nekem kellett volna az ölébe ülnöm, nem neked - tájékoztatom a nyulat, miután a férfi eltűnik a fák között. Hülye nyomorult. Bassza meg. Mordulva vágom le magam a földre, aztán ülök fel újra.
Meg fogom keresni Wintert. Akár hol van, bassza meg felkeresem, berángatom az első kicsit is takarásban lévő helyre és...igen ez jó terv. Megfogom a nyulat és magamra terítem a kabátot. A kabátot ami az egyetlen ütőkártyám. Még utoljára elnézek abba az irányba ahol a férfi eltűnt úgy húsz perce.
- Jól kevered a lapjaid William, de nem tudsz a nyomomba érni - suttogom, aztán bevetem magam a fák közé. Ma dugni fogok. Ha nem vele, hát mással, de utána józan, tiszta fejjel vissza fogok térni és olyan kegyetlen macska-egér játékot űzni, hogy teljesen ki lesz éhezve egyetlen érintésemre is. Azt megígérhetem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Még mindig nem tudom, hogy hányadán álljak Nadiaval. A múltkor elküld, és most ide jön bocsánatot kérni? Mert nyilvánvalóan ez a szándék, mivel, amikor elkapja a gépszíj, ő sem enged. Nem mintha rám jellemző lenne a saját vélt igazam elengedése, meg ha úgy van és belémlép, akkor nem igazán fogom vissza magam és még mindig tudok bunkó lenni. Mit csináljak, ilyen vagyok, de úgy gondolom, hogy ezen a téren már rengeteget fejlődtem, köszönhetően az üldöztetésnek. Muszáj volt, ha nincs semmi ilyen, akkor valószínűleg nem ilyen ember lennék. Még az is lehet, hogy boldogabb, bár Nati igazán kiteljesít. Valószínűleg, amikor már nagyobb lesz, előhúzza majd azt, hogy nem neveltem eléggé, meg ott hagytam őket, és még lesz is benne igaza. Más kérdés, hogy majd akkor semmi köze nem lesz a tárgyhoz, meg Nadiatól eddig jó nevelést kapott, szóval hiába is fog vádaskodni. De ez még egyelőre igen messze van.
- Csak felfigyeltem rá, egy ismerősöm mondta, de mindegy is, tudom, hogy kamu volt, csak jót nevettem, mikor kiderült, hogy téged tartanak prostinak. Tény, hogy  tudsz szexin öltözni, de azért vannak határok - kacsintok rá mosolyogva, remélem nem érti félre az egészet, csak szórakozok vele. Én is megiszom a magam vizének a felét, miközben az Ákos nevű "kedves barátjáról" és az öregasszonyok pletykáiról hallgatom. Tényleg kemény itt az élet, öcsém!
- Na igen, az a buli jó volt. Nem tudnám illendően mondani, hogy jól néztél ki kurvának, szóval inkább nem mondok semmit - vonok vállat, hiszen így sikerült elvenni az egész élét. Én pap voltam, de nem éreztem magam jól abban a gúnyában, túl szoros volt, Nadiaé sokkal egyszerűbb és jobb volt. Sokat mutató, de végül is ez volt a beugró. Ezek a muglik milyen dolgokat tudnak már kitalálni!
- Nehéz? - ráncolom össze a homlokom, mert még nem tudom, hogy pontosan mire akar kilyukadni. Mi benne a nehéz? Ráadásul én eddig is itt voltam, de ezzel az olcsó poénnal most nem akarom megszakítani a gondolatmenetét. Látszik, hogy nehezebben vette rá most erre magát, mint gondoltam. De aztán végül megértem, hogy mire gondol... a család. Nos, nem tudom, ettől még lehetünk család, ha a mama elköltözik, ehehehe.
- Annak, de ezt már megszoktam - mosolyodom el, és észrevettem ám a mondatai mögötti másik értelmet is. Azért jól esik, hogy még mindig tetszem neki, attól függetlenül is, hogy a múltkor rám akart mászni. Akaraom mondani, rám mászott. Annyi baj legyen, akkor rá lehetett fogni arra, hogy ivott, meg szomorú volt, de most ez őszinte volt.
- Amíg nincs senkink, nyugodtan megérinthetsz szerintem. Persze nem tudom, hogy pontosan mire gondoltál az érintésen... - emelgetem meg egyszerre a szemöldökeim, majd komolyabb képpel folytatom. - Fogalmam sincs, hogy jó ötlet lenne-e újra randiznunk, mert nekem sem vagy éppen semleges. Tök jó rátok nézni, és mindig is ilyesmi családra vágytam, de... - kicsit megállok, magam sem tudom miért, pedig pontosan tudom, hogy miért. - ...a múltunk nem tudom mit okozhat. Ráadásul az anyósjelölt eléggé egyértelmű állásponton van, nem szeretném, ha miattam bántana, főleg nem azért, mert szeretlek. Mert szeretlek, még ha nem is úgy, mint régen - révedek el egy pillanatra. - Szerintem tudnálak úgy is, de egyelőre várjunk még, hogy biztosabbak legyünk a dologba. Addig pedig szívesen leszek a családod része, és ha mégsem minket akar egymásnak a sors, úgy is. Natit nem adnám oda senkinek - nem mintha bármilyen jogon követelhetnék dolgokat, de úgy érzem, ha ő őszinte velem, akkor legyek én is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Minden olyan mesébe illően alakult egész nap, de tényleg. Jót sétált a szép időben. Aztán találkoztak Bertalannal. Aztán bejöttek és ő finom süteményeket tömhetett magába. Beszélgethetett azzal az emberrel üldögélve, ebben a menő cukrászdában, akire felnéz. Ráadásul még picit bele is pistult menet közben. Erre most leforrázta. Nagyszerű. - Igen...igen, jól vagyok. Semmi bajom, csak kicsit zsibbad a kezem - pislog fülig vörösödve és visszahúzza kezét, amit lehet nem fog egy ideig megmosni, mert akkor lejönne róla az auror lenyomata. Olyan aranyos tőle, hogy még ő aggódik. Réka szélesen elvigyorodik erre a gondolatra. Aztán eszébe jut valami. - Elmondod mit éreztél közben? Mert magamon nem tudom kipróbálni, de nagyon érdekel, hogy milyen, amikor csinálom - csacsog, hogy valahogy elfedje a zavart, amit a bénázása meg Bertalan miatt érez, de a természete felülvezérli. Kezébe ragadja a férfiét, és amennyiben az nem húzza el, úgy nézegetni kezdi. Olyan közelről hogy kicsit kancsalít is és orrában érzi a másik fél illatát, vagy legalább az öblítőét, amit használ. Széles béka mosolya büszkén uralja el bájos hörcsögarcát. - Ügyes vagyok! Szebb lettél, mint új korodban. Mondjuk az voltál eddig is, de tényleg nem látszik semmi - vizsgálgatja a kezet, majd mikor rájön, hogy épp fogja a kezét egy komoly aurornak, vagyis annak pont, akit elvileg ő fog majd tanítani, gyorsan de puhán leteszi a kezét az asztallapra. Felmosolyog és eligazgatja ujjait, ha nem húzta el a kezét a férfi. Aztán inkább egy villányi süteménnyel fojtja magába a hülyeségeket, amiket mondana. Nehezére esik nem beszélni, de most talán jobb, ha megvárja Bertalan reakcióját és addig is magában nagyon gyorsam és vég nélkül kezd elmormolni minden általa ismert imát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

   - What the hell...?
Fél kezét a pulton támasztva, hunyorogva betűzi ki a falra függesztett pergamen feliratát: Nagykorú vásárlóinknak a szolgáltatások után fizetendő összeg bizonyos hányadát lehetőségük van véradással kiváltani. Homlokára értetlen ráncok futnak, ajka kissé elnyílik, végül azonban eldönti magában, biztos ő nem érti a magyar nyelv finomságait eléggé, ez pedig előfordulhat, hogy valamiféle kelet-európai humor. A tenyerét a polírozott fán végighúzva fordul meg és lép tovább.
A telefonja felrúnázása miatt érkezett és amiatt várakozik, céltalanul bolyongva vitrintől vitrinig. Jelenleg nincs kifejezett szüksége rá, a napjai legnagyobb részét egyelőre Bogolyfalván, a civilizáció elől elrejtve tölti, ahol nem, hogy mobilra nincs szükség, de pár perc sétával személyesen is elérhet, akit akar. Ha lenne pálcája, lyukad ki ismét a kényes pontnál, mindezt megoldhatná magának.
Lejjebb hajol, hogy közelebbről megnézze a kiállított, fémes-arany biszbaszokat és vackokat, a kezeit a kabátja zsebébe nyomja, néha fel-felpillant a félreeső ajtó felé, ahol György - ezt a nevet meg sem próbálta megjegyezni vagy kimondani - percekkel korábban eltűnt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Egyszerűen fel nem tudta fogni, hogy lehetett ennyire kibaszottul hülye. Az még hagyján, hogy felvette a földről, elvégre felelősségteljes dolog nem szanaszét hagyni ilyesmit, de hogy juthatott eszébe a nyakába akasztani azt a rohadt ékszert!? Ki csinál ilyesmit? Ostoba, meggondolatlan libák. Körülbelül annak érezte most magát, még napokkal később is, mikor már enyhülni látszottak a tünetek, melyeket a nyilvánvalóan elátkozott tárgy okozott. Amitől Bence az eszméletét vesztette, és melytől úgy egészen mellékesen olyasmit kezdtek egymás iránt érezni, ami nem is volt köztük.
Furcsa - gondolta -, bár már nem volt rá hatással a dobozba, mindenféle varázslattal és védelmi bűbájjal zárt, hóna alatt tartott nyaklánc, még mindig érdekelte, mi van a sráccal. Nem gondolt már rá úgy, dehogy! Viszont nem tagadhatta, hogy tényleg jól érezte magát a társaságában, és ez nem egyedül az átok miatt volt. Az csupán felerősített, kicsit eltorzított pár érzést, de azok nem alakultak volna ki, ha menthetetlenül unszimpatikus, és elviselhetetlen a másik. Utána olvasott az ilyen átkoknak, de azért jobbnak látta, ha szakértő kezekre bízza az ékszert. Hogy azért lehetőleg más kezébe már ne kerüljön így.
Kállay professzort nem találta éppen, ezért indult le Bogolyfalvára, és volt most a Kins & Kensben. Talán itt tudnak valamit kezdeni ezzel a veszélyes cuccal, ha meg nem, majd akkor a minisztériumban próbálja elpasszolni.
- Bocsánat.. - Véletlenül majdnem nekiment valakinek, miután befordult a sarkon.
Nem ismerte, legalábbis még sosem találkozott vele, mégis egyből felismerte az arcát. Olvasott róla, nem is olyan régen az egyik kutatása kapcsán, és ez a fajta találkozás olyan meglepetésként érte, hogy egy pillanatra elfelejtett levegőt venni. Szeme összeszűkült, mintha gyanakodna, és ajkait is összepréselte.
- Remélem közmunkát végzel itt - tette egyből nyilvánvalóvá, hogy tisztában van vele, hogy kivel áll szemben. Nem tudta, mennyire tud magyarul, ha tud, illetve, hogy működnek-e fordítóbűbájok a boltban, ezért inkább angolul szólalt meg.
Azt viszont végképp nem tudta, minek állt egyáltalán szóba vele. Nem mintha azt feltételezné, hogy Krise a Zengőbarlangból szabadulva bolti lopásra adja egyből a fejét, szóval nyilván nem a lelkiismerete szólt ki belőle. Akkor talán.. a kíváncsiság?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Egy öreg kinézetű, kibelezett fényképezőgépet nézeget, maga sem tudja miért, megkocogtatja az üveget, mintha arra számítana, hogy az eszköz életre kel. Némileg ért a mugli eszközökhöz, elvégre ne megy kő alatt nőtt fel, az ismeretei azonban megragadtak az általános elektromosság, egy tévé beüzemelése és a telefonhasználat szintjén. Talán, ha már jelenleg varázstalan életet kell élnie, beszerezhetne valami újat - ezzel pillant arrébb a fiatalabb, digitális gépek felé. És ekkor ütköznek belé.
Először csak mormog valamit az elnézéskérésre, futólag rápillant a lányra; nem történt semmi. Azonban, őszinte megrökönyödésére, a lány megszólítja őt, melyre kénytelen kihúzva magát egyszerre szembe fordulni vele.
   -  Te mégis ki a faszom vagy?
Ellenben ő magyarul szól hozzá, hiszen hallja a karcos akcentust, de különben is, ki az úristennek képzeli magát ez az alacsony kis szotyipöcs?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Valami más lehetett az oka. Elvégre mit érdekelné őt, hogy mit keres itt egy büntetett előéletű fazon? Nem azért szólította meg, mert a körmére akar nézni, esetleg felügyelőtisztet játszana. Egyáltalán nem érdekelte, ha elkövet valamit, ami miatt leültetik a maradék időre is, ami még van neki. Kivéve persze, ha komolyan ártana valakinek, de ugye ilyesmiben nem találták bűnősnek.
Jobban is utánanézhetett volna, hogy vajon csak bizonyíték híján, vagy tényleg ártatlan volt ebben. De ha mégse, talán tart tőle? Most, hogy felegyenesedett, és rámordult, jóval fenyegetőbbnek hatott, de Lilla könnyedén kitapintotta pálcáját zsebében, nem tartott attól, hogy ne tudná megvédeni magát. Különben sem egy eldugott sikátorban voltak, hanem egy üzletben. Ahol mások is voltak.
- Mit érdekel az? - villant meg a szeme a durva kérdésre, és máris érezte, hogy ismerős méreg futja át az ereit. De nem! Nem csinálhatta ezt folyton. Nem ezért szólította meg. Nem veszekedni akart. Már megint. Még valakivel.
Egy pillanatra lehunyta a szemét, és beszívta a levegőt. Lépett egyet hátra, és felemelte kezeit.
- Ne haragudj - kezdte, és még egy apró mosoly is átsuhant az arcán. Csak amolyan feszültségoldásként. - Nem akartam tapintatlan lenni, csak felismertelek és.. érdekelt, mi járatban vagy itt.
Vagy valami ilyesmi lehetett, nem tudta biztosan. Amit tudott, hogy a viselkedésén, azon, ahogy az emberekhez viszonyult, változtatnia kell. Az átok felerősítette ezeket és a Bencével való kontraszttal rávilágított, hogy menyire nincs ez rendben. De mi van, ha normálisan, kedvesen, vagy legalábbis ilyesmiket pedzegetve el tudna beszélgetni egy ilyen alakkal? Az már aztán fejlődés lenne, nem igaz?