Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Még két vajsört. Nincs valami ütősebb? – nézek rá minden szeretetemmel, amitől egy kicsorbult bögre is tovább repedne. Egyébként is, ami szeretet lakozott bennem, azt a Leonie nevezetű képződmény teljesen lemerítette, visszatérése bizonytalan ideig szünetel.
- Minek neked kettő kisfiam? – kérdezi a pultos, amire már muszáj pálcát húznom, mert úgy látszik ez a kastély és a környéke el van átkozva az idiotizmus mélyen gyökerező fájával. Végül csak félig kerül elő a pálca, nem ér annyit, hogy balhé legyen, visszacsúsztatom a helyére.
- Mert kértem. Fizetek, nem tök mindegy az magának? Kérhetnék százat is – kivágok a pultra egy marék aprót, ami ránézésre is legalább tíz vajsör ára. A pultos gyorsan – naná! –besöpri a pénzt és hoz két sört még, meg valami sárgásabb folyadékot. Biccentek neki kelletlen fejjel, majd leülök az egyik asztalhoz. Kíváncsi vagyok, hogy mikor jönnek a kéregetők, de úgy néz ki, ma elmarad a hősködés, talán tudják, hogy ki vagyok. Szerepeltem már pár újságban, a pletykalapok imádják apám családjáról a szaftos infókat, én pedig eleget adtam nekik. De pont nem tud érdekelni, hogy ki mit gondol. Most sokkal nagyobb a probléma, mivel a szösszencs nem talált semmit, hogy kibújunk a házasság alól. Pedig tényleg, szívből utáljuk az egészet, egymást is, ez csak egy rossz vicc, amit apáink „okosan” kitaláltak. Jó, végül is Lyra, meg én sem tehetünk róla, szóval őt nem annyira utálom, de a kékbe vetett kevés hitem is szertefoszlott, amikor megláttam a fancsali fejét a rossz hírrel. De majd még tovább keres, meg minden, mondta, én meg csak legyintettem. Majd beszóltam kettőt, ő meg elviharzott, és ezzel rövidre is zártuk az aznapi összejövetelünket.
Lehúzom a sárga italt, majd egyből köhögni kezdek. Öcsém, ez mérget itatott velem, Lyra de rohadt szerencsés lett! A cucc úgy marcangolja a torkom, mint mantikór a szűzlányt, ráadásul teljesen lever a víz. Gyorsan elkapom az egyik korsó sört és inni kezdem. Szerencsére enyhül a fájdalom, és megfulladni sem fogok, mindjárt jobb kedvem is lesz. Persze páran röhögnek, de sosem foglalkoztatott a pórnép.
Most viszont, hogy rendben vagyok, ideje körülnézni egy kicsit. Van pár csajszi, akivel lehetne szórakozni valamit, de semmi komoly, vagy párral vannak.  Remélem, számomra is akad majd valami szórakozni való, bár ez a kocsma elég züllött ahhoz, hogy egy jó kis verekedés bármikor kitörjön. Csak várni kell még, gyerek az idő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A helyzet az, hogy magam sem tudom már, hogy miért jöttem ide. Arra emlékszem, hogy volt valami célja azon kívül, hogy a sok idiopatát elkerüljem – ez sem a legjobb hely erre, de legalább nem kérdezgetnek -, de, hogy pontosan mi volt az ok, már a feledés homályába veszett. A lényeg, hogy itt voltam, nem szóltak hozzám nagyon, vagy, ha igen, el tudtam küldeni őket oda, ahova már nem kívánkoztak. Viszont, amióta elmúlt a maró hatása a lötyinek, az utóíze belemászott a torkomba, felragadt a szájpadlásomra, és határozottan jó gyümölcsíze van, olyan, mint egy hamvas baracknak. A sör is megmentett, így nem égtem be a törzsvendégek előtt nagyon. Nyilván a véleményük továbbra sem oszt, vagy szoroz, de azért mégis… Farkas Zétény nem egy pipogya alak, mint láthatják hölgyeim és uraim. Ha pedig már a hamvas baracknál tartottunk, felnéztem az ajtó nyílására és megpillantottam egy fiatal lányt. Na, hogy ő mit keres itt, arról fogalmam sincs, de már előre szórakozom azon, hogy mit fognak leművelni az éhes disznók vele. A kocsma férfitagjainak – tehát az itt lévők 80%-ának – feje mágnesként pozícionált a szép arcú, és dús hajú lányra, aki tétova mozdulatokkal elindult befelé. Mivel az arcán is látható volt, hogy keres valakit, gyorsan szét is néztem, de senki olyat nem láttam, akivel haverkodhatott volna, vagy az ő korosztálya lenne. Picit volt fiatalabb nálam, de amúgy is, mit keres itt egy ilyen csajszi, aki úgy illet ide, mint Deák Bill Gyula a minidiszkóba. Aztán meglátott engem és el is indult felém, mintha felismerés szikrája csillant volna a szemeiben. Heh, hát talán ő is hallott már a nagy múltú és dicsőséges Farkas családról, lehet, hogy olvasott rólam. De honnan a fenéből tudta, hogy itt leszek, nagyon rámenős a kicsike. Mivel a tekintetek továbbra is felé fordultak, a lány megszaporázta lépteit, majd hirtelen leült velem szembe.
- Velem van a kiscsaj, lehet visszatérni az értelmetlen életetekhez – vigyorogtam pár töklé agyú marhafejűre, persze nem mindenki vette a lapot és keménykedni akart. Viszont a kocsmáros igazi businessman, és leállította a hőbörgőket valamivel. Én erre felemeltem felé a korsót, majd visszafordultam a szép arcúhoz.
- Csak nem miattam jöttél szőkeség? Ha már itt tartunk, miért? És szívesen… - utalok arra, hogy megszabadítottam a falu mocskának azon nagy részétől, akik itt tengetik haszontalan életüket.
- De azért örülök, hogy jöttél, már kezdtem unatkozni, és… állj! Te ugye nem vagy eridonos? – nézek rá kissé félrebillent fejjel fixírozva őt. Ez egy fontos kérdés volt, mert ki tudja a mai világban, hogy milyen elvetemült háztársai lehetnek egyes diákoknak. Az is lehet, hogy a vörös törpe nagy cimbije a csaj és valami nagyon okosat akar mondani, amire én nagyon nem vagyok kíváncsi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Őszintén szólva nagyon jól szórakozom a zöld szemű csajszin. Ha a kocsma fekete, akkor ő volt a fehér, ahogy betipegett. Végül csak megtalálta a legjobb társaságot, akit csak kaphatott a környéken, így kénytelen voltam kedvesebbnek mutatkozni, mint ahogy azt eredetileg terveztem.
A gyors erőfitogtatás után – azért csak van mindig vezérhím a farkasfalkában -, ismerkedés helyzet gyorsan a tárgyra tértem. A vicc az öcsém, hogy ő is arra tért, és beugrott minden. Megláttam lófrálni a prefektuskisasszonyt a folyosón, aki a kék birkanyáját terelte fel a klubhelyiségük felé, és mondhatni megtetszett a hátsó fele is, nem csak a zöld szemei. Gyorsan küldtem egy baglyot, hogy látni kívánom, és ezért vagyunk itt, mind a ketten. Az megint más kérdés, hogy mit is szeretnék tőle igazán. Egyelőre nincs ötletem… illetve van, de azt hagyjuk későbbre.
- Én. Szóval az előbb igazat mondtam ezeknek – az utolsó szót olyan megvetően mondom, lesújtóbb már nem is lehetnék. Így is órákig fogok zuhanyozni, hogy mindettől a mocskoktól és légkörtől meg tudjak majd szabadulni. Mivel úriember vagyok, elé tolom a friss vajsört is, még bele sem ittam.
- Tudod a nevem, érdekes. Ez már valami, mondhatni. Honnan? A tiéd pedig… - nézek rá kérdően, mert a levélkére annyit írtam rá, hogy szőke, zöld szemű, levitás prefektuslány a címzett, az iskola szánalmas bagoly mégsem tévesztette el a címet. Kicsit kikapcsolom a külvilágot és nem mordulok rá minden egyes - halk, de csak annyira, hogy azért meghaljuk – beszólogatóra. Remélem, egy idő után elcsendesednek majd, nem akarom, hogy az én fényemen kívül, más barlangi sötétsége is felzaklassa a szöszit. Mivel a pultos is ide-ide pillant, még a mutatóujjammal csinálok egy kört a poharak felett, jelentőségesen az arcába nézve a kocsmárosnak. Remélem, hogy megértette a célzást, mondjuk hozhatna valamit rágcsálni is. Pár perc múlva ki is hozza az italokat, amíg én zöld szeművel társalgok, elégedett vagyok vele, kap még egy kis aprót, szinte oda sem figyelek mennyit nyomok a kezébe és miből, kit érdekel, csak hagyjon magunkra.
- Mit gondolsz, miért szerettelek volna látni? – tök normálisan kérdezem tőle, még egy kis élt sem teszek a hangsúlyomba. Kíváncsi vagyok, hogy rájön-e arra, hogy semmi komoly. Belekortyolok a sörbe és koccintásra emelem, ha ő is szeretné, hozzáüti, ha nem, én akkor is iszom még pár kortyot.
- Te ismered Lyrát? Mondhatnál róla pár dolgot, ő nem olyan bőbeszédű – hátradőlök és várom a beszámolót, ha lesz. Azért bízom benne, hogy többet tud róla, mint én, bár az nem nagy feladat. Az első beszélgetésen túl, csak néha „összemosolygunk”, meg váltunk pár szót, többnyire nem túl udvarias stílusban. Illetve ő nagyon igyekszik nem utálni engem, de láthatóan nehezére esik, én pedig nem segítek neki. Engem fogadjanak el, ahogy megillet, ne nekem kelljen máshoz igazodnom, öcsém. Azért így is kíváncsi vagyok a szöszi információira. Felkönyökölök mindkét kezemmel, megtámasztom velük a fejem és a szemeimet a zöldjeibe fúrom, úgy hallgatom őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Na, bebizonyosodott valami. Ezek a szőkék nem valami válaszolgatni képesek, főleg a csajok. Egy rahedli kérdést bombáztam az arcához, de sza… szóval, nem válaszol egyikre sem. Látom, ahogy gondolkodik, a vajsört visszautasítja, illetve le se tojja. Hát ember az ilyen? Pedig ingyen van tényleg, én fizetek, mi kell még egy csajnak? Tán térden állva kérdezzem meg tőle a dolgokat? Hátradőlök, hátha kizökkenti valami a nagy elmélkedésből, ami gondolom olyan témákat feszeget, hogy jó cipőt vett-e fel a felsőjéhez. Ránézve, tök mindegy, remélem, hamar rájön, hogy velem van, és illene valamit kinyögni.
Megtörik a jég, a háztársa iránt már van egy kis érdeklődése. Nahát-nahát, mi történt? A szfinx engedte használni a fejedet?
- Már mondtam. Keveset tudok róla, és ő sem beszédes. Viszont jó lenne némi infó, ha már ő kegyeskedik elzárni előlem mindent. Nyugi, nem érdekel, hogy milyen titkai vannak, csak úgy általánosan. miket szeret, meg milyen is ő valójában. Eddig eléggé mufurc volt – fejezem be, ennyit nem szoktam egy mondatba belesűríteni, de még én is hibázhatok. Lyra fontos nekem, akár akarom, akár nem. Mivel mind a ketten keressük a módját, hogy megszabaduljunk egymástól, ezzel nem lesz gond, de mi van, ha együtt kell élnünk? Jobb, ha felkészült az ember, minthogy későn tudjam meg, hogy a bal szemére vak. Hogy nézne már ki, ha szólnék neki, hogy a bal oldaladon kit látsz? Ő meg csak annyit mondana, hogy nincs ott semmi. Hehehe, ez már durva lenne, még jó, hogy a szép szemei megvannak, hiszen hogy nézne ki mellettem? Bányarémek kíméljenek, még szerencse, hogy apámnak és az övének is van ízlése, legalább egy valami, ami értékelhető ebben az egész baromságban. Kár, hogy ezzel a lista véget is ért.
- Azt is elmondhatnád, hogy miért jöttél el? El is utasíthattál volna, bár annak általában nem jó vége van. Fura, hogy eljöttél, főleg ide. Mondjuk, megnyugtatlak, ebbe a szánalmas kocsmába többet engem sem látsz – fintorogva, undorodva nézek körbe, ez tényleg egy koszfészek. Gyorsan beverem a sárga italt, mert az végül is nem is volt rossz. Nem szoktam inni, mert eltompítja az érzékeket, én mindig csak azért maradtam néhány haverral, hogy ha ők belekötöttek valakibe, akkor meg tudjam védeni őket, és néhány muglit kiiktathassunk az egyenletből. Közben nézem a csajt, és meg kell mondjam, az idő elteltével egészen megkedveltem a küllemét. Tetszik a hosszú haja és a smaragd szemei is vonzzák a tekintetet, kezdem megérteni a söpredék reakcióját.
- Nos? Válaszolsz? – kérdezem még egyszer, hagytam egy kis időt, hogy összeszedje a gondolatait. Ugye milyen rendes csávó vagyok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

„Azért jöttem, mert hívtál.”
Ez volt az eddigi legjobb mondat, amit egy lány nekem mondott, még a végén megkedvelem. Igaz, hogy nem úgy gondolja, ahogy én, de az mellékes. Látom, ahogy vergődik, hogy miért hívattam a színem elé, megvallom élvezem az egészet, látom, ahogy a kis levitás fogaskerekek majd kitörik egymást.
- És minden idegen hívására elmész? Nem mintha nem értékelném… Kérsz valamit inni? – nézek rá újból, ha már semmisnek vette a vajsörös meghívásomat, ami lássuk be elég nagy érzéketlenség, öcsém. Főleg azért, mert én voltam olyan kegyes, és meghívtam.
Viszont azt látom, hogy fél valamitől, pedig eddig nem adtam rá okot. Nem baj az, ha tartanak tőlem az emberek, de, hogy egy csinos szőke egyből féljen? Az azért már túlzás. Persze, látom, hiába kérdezem, mindig egy másik kérdéssel jön elő. Csajok.
- Lyra a jegyesem – adom meg végül a választ a kérdésére, remélem voltam annyira kedves, hogy nem köptem a nevét és nem utálkozva mondtam az egész mondatot. Figyeltem rá, hogy ne így legyen, bár túl kedvesen sem. Azért mert Lyra jó bőr, még nem biztos, hogy jó csaj is, ami nagy különbség.
- Gondoltam, megtudok róla mástól dolgokat, meglepetéseket okozhatok neki – na persze, Farkas Zétény máris megy a boltba és megveszi a cuki kis rózsát, meg az angyal alakú tojást. De, hogy sikerélménye is legyen Izabellának, elmondom a valódi okot is, ha már idehívtam.
- Amúgy meg jól nézel ki, és ha nem kérdeznél vissza minden kérdésre, már elé is olvadtam volna bizonyosan – kacsintok rá, hát hiába, na. Tetszik a csajszi, főleg azért, mert látszik, hogy nem könnyű préda. Gőzöm sincs ugyan, hogy mit akarok tőle egyelőre, csak annyit tudok, hogy jól néz ki és nem egyszerű eset.
Ettől függetlenül nem lenne baj, ha a szösszencsről is kiderülne valami, bármi. Mert oké, hogy tiszta idegbeteg volt, amikor megmutattam neki a levelet és nem segítettem neki túlságosan, hogy jobban érezze magát, de nekem sem segített senki.
Kicsit belassult a világ, jobb, ha nem iszom még egy ilyen sárga izét, mert elkapnak a prefik, apám meg nem szeretné, ha folt esne a nevünkön. Bár én totálisan le…m, hogy mi kell neki, meg mi nem, hiszen már az is nagy szívesség, hogy a fia vagyok és nem löktem ki az erkélyről. Félrenyúlok, csak másodikra találom el a korsó „kapaszkodóját”, azért a vajsör már ki van fizetve, nem fogom itt hagyni senkinek. De egyelőre még nem iszom, csak nézem azokat a csillogó smaragdokat...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A kiscsaj olyan hülyeségeket gondol, hogy csak kamillázok öcsém! Még hogy én öreg, pedofil fószer! Fújj, nem normális. Oké, az aranyvérű családokban előfordulnak furcsaságok, meg aberráltságok is, de ez egy normális család. Méghozzá nem is akármilyen, hiszen én is a tagja vagyok, az pedig már önmagában nagy kegy, nemde? De térjünk vissza szöszikéhez, mielőtt túlságosan elkalandozgatnak rossz felé a gondolataim. Amúgy kezdem bírni a csajt, mert még tartja magát, és nem húzott el erről a hányástanyáról.
- Hát, úgy nézek én ki, nyuszifül? Már ilyet gondolni rólam, félig sértő. csak azért félig, mert jól nézel ki – vigyorodom el, igazi Farkas-vigyorral. Nyilvánvaló, hogy lehengerlő a stílusom, ezt nem is tagadom.
- Ez csak vajsör, de rendben. Kérsz mást? – végül is ezt sem neki rendeltem igazán, szóval még jól is jött, hogy visszautasította. Lehet, hogy ráérzett, vagy éppen jó partit lát bennem, hogy majd meghívom mindenfélére. Persze, én bárkit meghívok, ha megkapom az árát. Amúgy meg az, hogy elveszi a vajsört előlem, elég meggondolatlan dolog.
- Én a helyedben visszaadnám – vészjóslón villannak asszonyokat megsirató szembogaraim, mert ad egy nem az övé a vajsör, ad kettő én fizettem ki, ad három még szomjas vagyok.
De ugorjunk át a témán, még van pár esélye, hogy ne könyveljem el olyannak, akit többet az életben nem fogok embernek nézni.
- Igen, az, király mi? Nem – adom meg a választ, mielőtt bármit is mondhatna. Attól, hogy nem tetszik nekem, még így van és Lyra a feleségem lesz, ha minden rosszul alakul. Egyelőre ez a legfőbb problémám az egész ittlétem közül, mondjuk már maga, hogy itt vagyok az is gáz. De ez van, valahogy ki kell hozni majd valami jót ebből, és mindent meg is teszek érte majd.
- Nos, ha minden nem jól alakul, akkor igen, elveszem őt. Nem, nem akarja – csak azt nem értem, hogy rám miért nem gondol senki. Én akarom? Dehogy! Semmi okom nincs rá, hogy elvegyem, hiszen nem is ismerjük egymást, és annyi jó csaj van itt, hogy miért ragadnék meg egynél, ilyen fiatal korban? Lehet, hogy Lyra is érdekelne, ha csak úgy meglátnám, mert nincs szégyenkeznivalója azon kívül, hogy levitás, de így, hogy megmondják nekem, hogy kivel kell lennem, már bocsánat, emberek ezek? Na, mindegy, ez még a jövő zenéje, most foglalkozzunk a jelennel a szép szöszi lánnyal.
- Óha, de még milyen zene lehet. Akkor el kéne mennünk legalább táncolni, nem? – emelgetem meg a szemöldökömet. Igaz, még délután volt, de pár óra múlva kezdődik az esti buli, és akkor belecsaphatunk a lecsóba. Ki tudja, talán, ha eléggé elvarázsolom a kiscsajt, még Lyráról is elkotyog némi infót. Egyelőre nem tűnik nagyon közreműködőnek, de látom, nem akarja, hogy igyak. Csak tudnám, hogy miért?!
- Hé, mi van, szabályt szegek, vagy mi? – nem mintha tudnám, hogy egyáltalán prefektus-e vagy sem, mondjuk teljesen mindegy. Nekem csak egyvalaki mondhatja meg, hogy mit csináljak, én magam.
- Anyuuu, ezt az egyet még, naaaa – imitált könyörgésem szerencsére semmilyen ismerősöm nem hallja. Persze lehet, hogy már dolgozik bennem az a sárga lötty, és azért nem vertem még én a kezére egy nagyot, ahogy azt alapesetben megtettem volna. Hiába, tényleg szép zöld szeme van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Jaj, ne haragudj – mondom neki tettetett elnézést kérő hangnemben. Nem igazán érdekel, hogy egy szöszi lelkébe mennyire tapos bele egy elszórt „nyuszifül”. Ahelyett, hogy örülne, mennyire kegyes vagyok, hogy aranyosan(!) becézem. Néha már megerőltető kimondani is ilyeneket, de talán ez a sárga lötty kihoz belőlem olyan dolgokat, amiket amúgy magamtól nem igazán tudnék.
Ráadásul visszautasítja a meghívásomat, másodjára. Miért mit szeretne, hogy könyörögjek? Ez elég vicces megközelítés a tárgyhoz, főleg velem kapcsolatban. Ha pedig jól megnézzük, láthatjuk, hogy rossz vicc, szóval nem fogok nevetni rajta. De, ha már kérdezett elmondom a sztori rá sem tartozó részét. Hiszen ki másra tartozna, mint a Black-Blonde-re és rám? Nem hiszem, hogy egyvalaki is van itt rajtunk kívül, aki felérhetne a rangunkhoz. Igaz, Lyra szóba áll bárkivel, ahogy nézem, de én… még csak véletlenül sem.
- Látom a szemtelenség eléggé kék tulajdonság. Nem is akarok a helyedben lenni nyuszifül – ha már mosolyog rám, mindent tudóan, most szépen visszakapja. Nehéz csak úgy felidegesíteni engem, de azt nem szeretné elérni, mert úgy jár, mint az a piros csaj, az a buggyant. Hála a jó szerencsémnek, nem hozott vele össze a sors azóta sem.
Lyra témáját gyorsan körbejártuk, legalább ebben hasonló a véleményünk. Senki sem akarja ezt a házasságot a két – vagy négy, ki tudja? – szülőn kívül, ami nem meglepő. Tudom, fontosak az ilyen házasságok, de van még pár tesóm, adják hozzájuk őt. Egészen jól ki lehetne használni a kis okoskát, ráadásul a partikon is meg lehet vele jelenni, hiszen csinos a kicsike, mint ez a zöldszemű itt. Kár, hogy róla nem tudni, hogy micsoda…
- Hát veled se könnyű, hallod-e – ingatom a fejemet, közben lemondok a korsó sörről. Tulajdonképpen le…m, hogy nem adja ide, mert, ha nem így lenne, már nálam lenne, ennyire egyszerű az egész. Az meg, hogy nem akar táncolni, már nem is tudom hova tenni. Akar valamit egyáltalán ez a lány?
- Igen, látom, hogy nem szeretnéd, ha innék még egy vajsört. Részegnek találsz? Max tőled részegülhetnék meg, nem ettől a lőrétől – kacsintok rá elmaradhatatlan Farkasvigyorral fűszerezve. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a reakciója, bár ha az eddigi mederbe folyik a beszélgetésünk, akkor nagy változást hiába is remélek. nyilván nem fogok sokáig próbálkozni nála, mert minek? Fonja be a pók a haját, aztán porosodjon a folyosókon, a jelvényét villogtatva. A poharam elviszi, persze közben rajta legeltetem a szemeim, na és? Mit gondolt?
- Hiába is akarnék bármit is, visszautasító vagy. Úgyhogy húzzunk innen a francba – vonom meg a vállamat és hirtelen felállok. Ez nem volt jó ötlet, mert az a sárga ital nem valami kis üdítő lehetett, és megszédülök, de nem véletlenül tanulok kung-fuzni, haláljó az egyensúlyérzékem, de még jobb a reflexem. Ezért meg is kapaszkodom villámgyorsan a hozzám legközelebbi dologba, aki Izabella. A kezét és a fenekét fogom meg, a fejem pedig a vállába ütközik. Tényleg nem sokat fogom, elengedem, amint lehet, de ki tudja, hogy ez milyen hosszú idő, de nem tulajdonítok nagy valamit ennek az egésznek.
- Nem baj, ha elkísérsz. Te vezetsz. Ja, és bocs – vigyorgok rá, és úgy tűnik a hátsófertály érintése józanító hatással volt rám. Nem beszélve arról, hogy megint lovagias vagyok, hiszen hagyom, hogy ő menjen előre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Felhorkanok. Biztosan ő fogja nekem megmondani, hogy én kit hogyan hívjak. Ez a lány még nem ismer engem, ez az egyetlen szerencséje, különben már biztosan felvilágosítottam volna arról, hogy hol a helye. Az más kérdés, ha felvilágosítanám, itt hagyna, én pedig unatkoznék, ami viszont senkinek sem lenne jó a későbbiekre nézve.
Felkacagok, amikor visszakérdez. Miért mit gondoltál, a vajsör taccsra tett? Még a saját jó tulajdonságaival sincs tisztában ez a szőke, ami azért nem jellemző a csinos csajoknál. Mindig tudják, hogy mikor és hogyan jelenjenek meg, és jaj neked, ha kritizálni kezded… bármijét, legyen az a ruhája, vagy a feneke.
- Nem, a részegtől a sarokban – intek odébb a fejemmel, ahol egy nő és egy fickó eléggé felkapott már a garatra, és az egész kocsma tudja, hogy mi lesz a beszélgetés vége. Biztosan nem legózni fognak, de ettől még undorítóan részegek, és hányni lehetne tőlük. Még egy pasinál jobban elfogadott ez – bár számomra visszataszító az is -, de egy nőnél… Már rég kivágtam volna a kocsmából. Tudom, nem ütünk meg nőket, de ahhoz úgy is kell viselkedni, mint egy nő.
Tovább szemrevételezem, mint szabadna Izabella idomait, amit gondolom észre is vesz, de valamiért nem tesz szóvá, túlságosan tapintatos a smaragdszemű.
Végül megunta a várakozást, és elvitte a maradék sörömet is, és kénytelen voltam távozni. Amúgy is kezdtem unni már, hogy semmire sem válaszol igazán, Lyráról pedig még annyit sem tudtam meg, hogy mi a kedvenc virága, esetleg színe. Szóval feltápászkodtam, és valaki kitolva hagyta a székét, amin megbotlottam. Ezért vesztettem el az egyensúlyomat, és kapaszkodóként pedig ott volt Izabella, hát így járt. Örülhet, hogy megérintettem. Viszont az öröme inkább harag volt, mert keményen beletaposott a lábamba.
- Én is azon járok, nyuszifül – nem, nem fogok kiabálni, még akkor sem, ha ilyen gonosz tekintetet próbál vágni, ami inkább vonzóbbá teszi, mint taszítóvá, de erről nem kell tudnia. Bírom a tökös csajokat, ő pedig már fel is húz és kipenderít a csárdából, vagy mi ez. Azért vannak ám határok kicsi lány, mégis mit képzelsz? Felröhögök, mert a következő pillanatban lendül a keze, majd ugyanezt kérdezi tőlem is, viszont van benne életösztön és nem vág képen. Megóvta őt a védőangyala, persze a falhoz taszajtásnak sem örültem, igaz, hagytam, hogy megtegye. hagy érezze magát felsőbbrendűnek, hogy megtapasztalhassa, milyen lenne az én helyemben.
- Figyelj kicsi lány. Nekem mindenhez jogom van. Például azt hiszed, hogy részeg vagyok, pedig a közelében sem járok. Szóval lehet, hogy azt gondolod, hogy neked is mindenhez jogod van, de ez koránt sincs így. Elnézést is kérhetsz az agresszivitásodért, úgy tudtam a levitások szelídebbek – vigyorgok rá, és ha megpróbál megütni, leszerelem.
- Elhívtalak, meghívtalak, kérdeztem. Te pedig igaz eljöttél, de visszautasítottál mindent, és lehetőleg nem válaszoltál, aztán még el is rángatsz a kocsma szeme előtt. És akkor megkérdezed, hogy mit képzelek magamról? – széttárom a kezeimet, de még nem fejeztem be, most jön a slusszpoén, szerintem kiakad, mint az ingaóra.
- Ha megcsókolsz, elfejtem neked, hogy ilyen rossz voltál – nézek komolyan a világító macskaszemekbe. Nem mondom, nem leszek a mai nap legszimpatikusabb embere, de hol érdekel engem mások véleménye? Azért a csókja nem jönne rosszul, ha már nagyjából egy órát jól összemelegedtünk. Nyilván nem így van, de nyilván kit érdekel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A csárda csendje nem olyan izgalmas, gondolom ezért kellett távoznunk idő előtt belőle. Mondjuk, egy csaj lehet gyengédebb is, mint, hogy megtapossa a lábam, majd kipenderítsem – persze mindenki tudja, hogy nem álltam ellen, nem kell bizonygatnom – az undorítóan piszkos helyről, és nagy hegyi beszédet zúdítson rám. Ha nem tudná, sokkal keményebbeket átéltem én hetente, vagy akár naponta is, amíg otthon voltam, szóval az ilyen próbálkozások nem is igazán hatnak meg, kicsit sem.
Viszont én is tudok tartani ilyeneket, sőt még jobbat is, mert igazam van, mint mindig. Kicsit ugyan kisarkítottam a jelenetet és kivettem belőle azokat a dolgokat, ami miatt így viselkedett, de az én szemszögemből simán lehet így, ahogy én előadtam. A kis prefi meg majd megtanulja, hogy a nagy Zével nem érdemes próbálkozni, hiszen nagyon kemény gyerek, amellett, hogy szép és szerény.
A másik az, hogy nem hagyom beszélni, mert még lány lévén kidumálná magát valahogy egy olyan dologgal, amire én nem is gondoltam. De nincs szerencséje beléfojtom a szót, minden egyes próbálkozásánál, sőt a végén lezárom egy váratlan fordulattal. Látom, ahogy a zöldszemű agyvize hirtelen forrni kezd és a fülére is rámehetett valami, mert nem hisz annak, amit hallott tőlem.
- Azt mondtam, hogy nyugodtan kiengesztelhetsz egy csókkal, mondjuk így – mivel sebezhetőnek tűnik, én pedig hála a nekem nagyon is gyors vagyok, megpróbálom én megcsókolni. Semmi extra, kap egy szájra puszit, azt kész. A pofonra felkészülök, de félre fogom ütni a kezét, hiszen igazam van, ahogy mindig is, de most tényleg. Aki nem hisz ebben, az nem érdemli meg a figyelmem sem. Ravszul vigyorgok a próbálkozás után, most már biztos vagyok benne, hogy nem fog elkísérni a Rellon bejáratához. Így jár az, aki szemtelen, meg megtapos, még akkor is, ha nem jelképesen.
- Nos, akkor elkísérsz a kastélyba, drága Izabellám? – érdeklődöm, beszúrva még egy kicsit a becézgetéssel, bár már az is lehet, hogy mire válaszolna, már elszaladt. Sosem értettem a lányokat, érthetetlen reakcióik vannak. Mindenestre, ha eddig nem zártam volna le az estét, ez a manőver biztosan betett neki. Végül is mindegy, egészen jó lett, pedig nagyon unalmasan indult.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Elöljáróban elmondanék magamról valamit. Nagyon tehetséges vagyok, és irigyek rám sokan. De nem kellenek barátok, akik a pénzemért vannak velem, vagy csak a fényemben akarna tündökölni, ezzel ők is elhiszik, hogy érnek valamit. Igaz, nem is nagyon törekszem a barátságok megkötésére, mert a barátság=gyengeség. Egy baráttal sarokba tudnak szorítani, ha kell, kioszt, mert olyan napja van, csak azért, hogy később bocsánatot kérhessen. Meghallgat, de a barátság érdekében nem mindig mondja ki a véleményét, amit valójában gondol. Nekem, ha egyszer lesz igazi barátom, akkor az őszinteség lesz a legfontosabb és nem fog érdekelni, ha megbánt a véleményével, vagy én őt az enyémmel. Izabella pedig ilyen, megmondja, hogy mit gondol, még akkor is, ha az nekem nem tetszik. Ellenben nem az a barátkozós, nyílt fajta, már amennyire engedte magát megismerni. Nem beszélve arról, hogy azén módszereim nem mindenkinek tetszenek, neki főképp nem jön be az, ami vagyok. Így nem igen lesz belőle barátság, hiszen nem egyeznek a nézeteink sok mindenben, sőt ütköznek, ami nem sok jót sejtet. Amúgy nagyon karakán csaj, szóval nem rejti a véka alá az érzéseit. Tökéletes barát lehetne, de nem félek feltételezni, hogy nem sokat fog a közelembe tartózkodni ezek után.
Megcsókolom, mert jár nekem, és mert én úgy akarom. Persze nem igazi csók, azt megtarthatja a hercegének, csak jelzésértékű, hogy kiegyenlíthesse a számlát, amije velem szemben volt. Persze ellök magától, és lemerevedik. Tudom, tudom, ennyire jó volt. Sőt olyan jó, hogy még a könnyei is előkerültek, hát lehet ennél szebb vége egy randinak?  Igen, tudom, ő máshogy látja, de majd később rájön, hogy így érzett. Kész, a kiscsajnak annyi, lefagyott. Úgyhogy nekem is esik, én meg hagyom magam egy kicsit, majd leállítom, lefogom a karjait, és figyelek, hogy megrúgni se tudjon, főleg az érzékenyebb pontoknál.
- Csak egy csók volt, mit vagy úgy oda?! – megpróbálom megölelni, hátha az vigaszt jelent neki, ennyire nem akartam kiakasztani. Egy kicsit talán igen, de ennyire nem.
- Megyünk? Vagy inkább húzzak a francba és menjek egyedül, igaz? – indulok el lassan a kastély felé, otthagyva őt, ha nem akar velem jönni. Egészen érdekes kis este volt a mai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Jó volt, szép volt, de könnyen elrontható az emlék. Látom Izabellán, hogy nem tud felülkerekedni ezen az egészen, hogy megbántott. Igen, eléggé a lelkembe taposott azzal, hogy mindenfelől visszautasított, és csak magára gondolt, miközben én mindent megtettem, hogy jól érezze magát. Végül meguntam ezt a negatív hatást, és, hogy én kompenzáljam a dolgokat helyette kapott egy csókot, ami már alapvetően nagy kegy tőlem, hiszen nem osztogatom bárkinek. Lehet, hogy most tévedtem, még ez is előfordul néha nálam, igen.
- Nem áll feljebb, csak igazam van – ennyi és nem több. Nem fogok magyarázkodni egy olyan dolog miatt, ami nekem természetes, neki meg hű de nagy valami. Majd legközelebb megkérdezem, hogy szabad-e. Ha eszembe jut.
Teljesen kiakadt, tényleg, nem is gondoltam. Sír, és megakar verni - bár nem tudom, hogy ehhez, honnan vesz bátorságot, pedig azt hittem, hogy a levitások eszesek -, nyilvánvaló, hogy esélye sincs rá, én más súlycsoport vagyok. A helyébe pálcát használtam volna, ha már mindenáron kellemetlenséget szerezne nekem okozni, vagy legalábbis megpróbáltam volna. De ez a kétségbeesett kalimpálás, már kizökkent a jókedvemből, és inkább úgy döntök, hogy otthagyom, hagy főjön a levében.
- Gondolod, érdekel valakit is? Nem ezzel fogok kérkedni, hiszen amúgy sem egy nagy dolog. Ezt meg hagyd abba – na, most kihúzta a gyufát. A lányok legnagyobb veszélyét, a karmokat ereszti belém, ami lássuk be, nem annyira izgalmas jelen esetben. Mivel nem vagyok egy önkínzó típus, nem sokáig hagyom, hogy a bőrömet kapirgálja. Egyszerűen megpróbálom leszedni a kezét, és ha sikerül, félredobom, mintha nem is lenne a testéhez nőve. Lehet, hogy ez okoz némi fájdalmat neki, de nem igazán tud érdekelni. Izabella, nem szeretem a hisztis tyúkokat, ez van. Maximum levesben.
- Megnyugodtál pindur pandúr? Én visszamennék, ha őprefektussága engedi. Ha nem, akkor magára vessen – kicsit összeráncolom a homlokom, hogy érezze, nemigen van választása, csak éppen annyi, hogy velem tarthat, vagy kulloghat haza egyedül. Nagyon nem érdekel jelenleg, hogy mit akar, én már aludni, ennyi elég volt a lányokból egy napra bőven. Sőt talán egy hétre is, csak Lyrával fogok találkozni, annyi pedig elegendő lesz belőlük, hiszen ő, ha lehet, nemigen szól egy szót sem hozzám. Ennél több pedig nem kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem tudom, hogy mi ütött belém, de ma nem ízlett a manók főztje. Persze, nyilvánvaló, hiszen nincsenek megnevelve, hogy mindig kifogástalan minőséget biztosítsanak a diákoknak, ami igen szomorú. Állítólag itt felszabadított manók vannak, akik még így is hajlandóak dolgozni. Mindig is tudtam, hogy szánalmasok ezek a varázslények, de ezzel csak rátettek egy lapáttal. Ahelyett, hogy szabadon járnának, kelnének, manócsemegére vadásznának, vagy mit tudom én, továbbra is rabszolgasorsban maradnak. Ez persze rendben is van, hiszen haszontalan állatok, csak arra jók, amire használjuk őket.
Na, ezért a mai nap meglepem magam valami finommal a gyorsétteremben, mert azt még nem próbáltam ki, és a varázslók sokkal jobban főznek, mint ezek a véglények. Az, hogy nem szabad lemenni a faluba hét közben, sosem akadályozott engem, és egyébként is besötétedett már, nehezebben lehet kérdőre vonni. Gondolom Izabella sem fog erre járni éppen ma, csak, hogy újabb fantasztikus büntetőmunkát adhasson. Amennyire lerongyolódott volt a múltkor, jó, ha nem a gyenguszon fekszik végelgyengülésben.
A ruhám most is tökéletes, habár csak egy varázslatosan szép fekete ing – nyilván nem köznapi, hanem Richards&Richards  -, a hozzá passzoló nadrággal és fényes fekete Gabucci Roset cipővel. Kábé fele ára a fizetővendégek ruházatának a gyorsétteremben, de lehet, hogy alulbecsülöm ezeket. Nem szoktam ugyanis ilyen minőséget számba venni, jó, ha észreveszem egyáltalán.
- Jó estét, rendelnék egy búbos húst, rozettás konflektummal, és egy üveg Ragastellit, ha van 1400-as évekbeli, az pont jó lesz – nyilván nem lesz, örülök, ha a kétezres évek elejéről akad nekik, de sosem lehet tudni. Leteszek neki 5 galleont előlegnek, hogy lássa, nem viccelek, aztán szabad asztalt keresek.
- Természetesen uram, máris készítjük. Addig foglaljon helyet – parolázik a vendéglátós. Szokatlanul nagy ma a forgalom itt, de találok egy üres helyet, mármint félig üreset, hiszen egy barna bőrű lány ül már annál a kétszemélyes asztalnál. nem hinném, hogy vár valakire, nincs annyira kiöltözve, vagy csak én nem látom úgy, meg kell a hely. Odasétálok hozzá, megérdeklődöm, hogy szabad-e a hely.
- Helló, Zétény vagyok. Ugye leülhetek ide? – a kérdésemmel egyhuzamban le is teszem az ülepem a székre és magam alá húzom. Annyit nem foglalkozom most a csajjal, egészen szép egyébként, de előveszem az előkémet és szépen a nyakhoz terítem. Ez sem egy olcsó darab, hiszen meg van bűvölve, alkalmazkodik a viselőjéhez és elegánsan kifeszül rá, nem rontva az összhatást.
Aztán felnézek a leányzóra, hát tényleg nem rossz darab, ami azt illeti. De akkor miért van egyedül?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Szerencsém volt, hogy evés közben még az esztétikai élmény is megfelelő lesz számomra. Én választottam, így ez nem is annyira meglepő, csak az, hogy a csaj nem is szólal meg, be sem mutatkozik. Elég nagy pimaszság, vagy tudatlanság, betudom annak, hogy ő sem ismer engem, hiszen, akkor akár még egy kézcsókra is rávehetném.
Be nem mutatkozik, csak visszakérdez, méghozzá elég agresszíven. Nem vagyok hozzászokva az ilyen hangnemhez, de tényleg jó kedvem van ma, nem bántom. Még.
- Nagyon úgy tűnik, jó megfigyelő vagy – apró mosoly, és egy fujtatás az orromból, amivel megörvendeztetem kis életét. Szóval nem vár senkire, mert akkor vagy elmenne, vagy pedig elküldene, legalábbis megpróbálná. Végül mégiscsak elmenne az asztalomtól, mert nem bírná el ezt a rangbéli különbséget. Legalábbis én nem ismerek ős-aranyvérű színes bőrű máguscsaládot, szóval nagy meglepetés nem érhet.
Pár perc múlva megérkezik az ő rendelése – felettébb bosszantóan nem az enyém jött meg korábban -, meg kell hagynom nem éppen egy csipegető madár adag. Olyan jóféle, ami nem indokolná ezt az alakot, de biztosan szerencsés alkat és nem hízékony.
- Biztos elég lesz, öcsém – csúszik ki a számon, miközben figyelem az ételeket, ami elé toltak. Szerencsére pár pillanat múlva egy nagyon illedelmes személy érkezik, és figyelemreméltó kedvességgel szolgálja fej az én ételemet. Na, ez az, ami elvárható egy jól fizető vendégnél, ez az, amit megszoktam.
- Hát akkor jó étvágyat barnácska – kacsintok a szemeibe, majd magam elé veszem az ételeimet. A villa sajnos nem valami nemes, egy egyszerű, de ezeket már megszoktam. Pedig erre is lehetne figyelni, egy elegáns, nemesfém étkészletből jobban esik az étel, és nincsen fémes íze a villának például. Beveszek egy pár falatot a számba és örülök, hogy ide jöttem, mert nagyon jól sikerült az első adag.
- Prefektus vagy? – érdeklődöm, amikor éppen nincs már semmi a számban, jobb ezt tudni. Ha meg lóg, akkor legalább nem kell a végén kimagyarázni az egészet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Azt látom – nézek a nyaka alá félreérthetetlenül, némi iróniával a hangomban. Nem tudom, hogy ki ez a csaj, de jó parti lehet, ha aranyvérű. Ha nem, akkor meg minek bármit is megtudni róla.
Persze lehet, hogy normális, meg ilyesmi, de ennyiből ki tudná megállapítani. Evőkéje az van rendesen viszont, már tolja is be a krumplit a csábos kis arcocskájába. Jó étvágyat kívánok, amire újra csak felháborodik. Nem lesz ez így jó, nem ismersz még tejszelet.
- Miért? Piroskának hívjalak? Az már foglalt – rázom meg a fejem, nem értem, hogy mi baja a barnácskával, szerintem eléggé kifejező. Lyrát hívom magamban Piroskának, hiszen ha én vagyok a Farkas… de lehet, hogy ő találta ki, ki emlékszik erre már? Lényegtelen, csak, hogy megjött a rendelés és végre megtömhetem a hasam. A bor természetesen késve érkezik, szerintem elmentek venni, de üvegben hozzák és töltenek belőle. Megkóstolom, jó lesz, így intek, hogy teletöltheti. Szép lassan, figyelve tölti tele poharamat, nagyon helyes. Nem köszönöm meg, elég nagy kegy, hogy itt eszem és ők hoztak nekem, amit kértem. Igazán lehetnék kedvesebb is, de ezt a képességem most nem hoztam magammal.
- Esetleg kérsz? – ajánlom fel nagylelkűen, de tényleg. Nem túl olcsó bor, még akkor sem, ha nem az 1400-as kiadás, 5-6 galleonnál nem olcsóbb, szerintem még ez sem. Úgy látom, hogy már elhagyta a gyermekkora határát, ezért is kérdezem meg.
- Szóval prefektus vagy? – kérdezem meg újra, mert érdekel. Nem kéne játszania a némát, hiszen Pazar társaságban lehet velem. Lyra is biztosan rájött már, hogy mennyire jó velem egy légtérben lenni. Egy két beosztottam pedig már egyenesen istenít, ahogy kell. Ez az elvárható minimum, hogy a cipőmet itt koptatom ebben a kastélyban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- A hajad is barna – teszem még hozzá, csak a miheztartás végett. Bár megtehetném, hogy a bőrszín alapján ítéljek, de nem ereszkedem le olyan alacsonyra. A vér sokkal fontosabb, ráadásul, ha akarná, akár ki is fehéríthetné magát, manapság mindent lehet. De jól néz így is ki, minek tenné? Nem értem én ezeket a lányokat.
Megérkeznek az ételek, mindketten hozzálátunk, nemsokára nekem külön meghozzák a borom is, ami igazán ízletes, és még meg is kínálom a barna lányt vele. Természetesen – tényleg nem vártam mást – visszautasítja, nyilván mert nem ismeri, nyilván mert rangomon aluli. Ezek így egymásból szoktak következni sajnos, de ha nem, hát nem, én nem fogom erőltetni, nekem viszont jól fog esni. Valóban finom, mint az gondoltam nem a legjobb minőség, de még így is sok mindent túlszárnyal. Tehát csak biccentek, ha már nem kér, majd újra nekilátok az ételeknek. Szépen fogy előlem a halom, de nem mondhatnám, hogy leveszem a szemeimet a másikról. Jobban esik az étel, ha közben egy jó csaj is van, akit nézhetek.
Hogy ne legyen túl csendes a beszélgetés kétszer is megkérdezem tőle, hogy prefektus-e, mire válaszol. Biztosan szelektív a hallása…
- Miért?  A prefektusoknak a jelvényeiken kívül van valami ismertetőjelük? Izabellán sem látszik, hogy az – vonom meg vállam, az a lány mindennek kinéz, csak prefektusnak sem. Mivel szerintem nincs rájuk írva, így tényleg csak egy jelvény a különbség, meg némi ego, amivel megpróbálnak visszaélni. A rellonosok még betyárabbak is, nekik hamarabb eljár a büntetőkezük, mint a többinek, még szerencse, hogy ez magával vonja azt is, hogy a sajátjaikat nem büntetik, csak ha muszáj. Ezzel kompenzálják a többi házra kirótt restanciákat.
- Nem vagyok egyik sem. Sem prefektus, sem kedves, izéke – pillantok rá a kis barna Anonimusra. Neki persze még nem sikerült bemutatkoznia, de hát mit vártam, ez a Bagolykő, ahová mindenkit beengednek. De tényleg, mintha turistalátványosság lenne a kastély, annyi fajta népség látogatja az órákat. Lassan már nincs magyar, nem tudom mitől olyan r****t népszerű ez a romhalmaz.
Megtörlöm az ajkaimat, majd iszom pár korty a borból. Forgatom az ujjaim között a poharat, nagyon szép, ahogy megtörik a fény a vérszín nedűn.
- Melyik országból jöttél? – kérdezem, bár eddig is magyarul társalogtunk, szóval az egyik szülője biztosan magyar, gondolom. Nem hiszem, hogy gyorstalpalón vett volna részt, mert a mi gyönyörű nyelvünk szerencsére nehezen elsajátítható, nemes, mint az óbor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Jól fogyott az étel, bár a társalgásunk nem volt valami felemelő. Valahogy nem tudott felkapaszkodni hozzám, csak tömte magába a hamburgert, igaz, jól állt neki. Bírom, hogy néhány csaj nem fogja vissza magát és úgy eszik, ahogy jól esik neki. Nos, a barna bőrű leányzó is ilyen, és mint mondtam, nem néz ki rosszul tőle.
„Remek megfigyelő az.”
A magyar még nem az igazi, vagy sosem volt neki, esetleg ironizálni próbál? Nos, ha igen, nem nagyon jött be neki, mert nem veszem fel az ilyet. Sok mindent mondtak már rám, szóval ahhoz, hogy megremegjen a szemöldököm, többet kell tennie. Már csak egy kis rozettásom maradt, a hús sajnos elfogyott, pedig megfelelő volt. Így marad a bor, és a maradékok lassú elfogyasztása.
- Általában van rajtuk jelvény, ennyi. Nem ismerek csak egy prefektust, az is levitás – vonom meg a vállamat. Nem nagyon érdekel, hogy itt ki akar kiskirály, vagy kiskirálynő lenni, mindenféle rangokkal. Az igaziak úgysem itt kezdődnek, maximum vissza lehet velük élni. Húha…
- Nyilván neked meg a bemutatkozás nem az. Pedig biztos tanítják ott is, ahonnan jöttél – simán leutánozom a mozdulatát, csak, hogy értse, nincs igaza. Bár tény, hogy az irónia nem barátom, hiszen nincsenek barátaim. A barátság gyengeség, ezt már nagyon régen megmondták. Végül kiderül, hogy honnan érkezett. Tényleg nem értem, hogy miért jön ide ennyi külföldi, hiszen ez egy kis ország. Ha meg annyira jó itt a tanítás, milyen lehet a többi iskola?
- Hmm – csak ennyit adok válaszul a Dél-Afrikára. Barna bőrű sok mindenki lehet, de tény, hogy nem számítottam erre, talán Amerika ami szóba jöhetett volna, ha csak úgy találgatni kell. Mindegy is végül, én mára végeztem. Még egy fél pohár bort megiszom, majd kiveszek egy pár galleont, és megtörlöm az arcom, biztos maradt rajta némi maradék. Miután megfelelő helyzetbe helyezem a villát és kést, felállok.
- Egy élmény volt – köszönök el a barnától, majd jókedvűen elindulok a pult felé.
- A többi a maguké – biccentek az asztal felé, majd felveszem a kabátom és a kiszolgálók köszönetei közben elhagyom az étkezdét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Eljött a nap, amikor több lehetek Lyránál. Mármint az egyértelmű dolgokon kívül is, akár pár órával később meg is mutathatom neki. Ma van a vizsga, és ha megszerzem az engedélyt, szinte bárhová hoppanálhatok, ahol eddig jártam. Ez nagyon nagy könnyebbség lesz nekem, mert az biztos, hogy nem fogok jönni a hülye vonattal többet és hallgatni a többiek hülyeségét. Kivéve, ha apáink köteleznek rá, hogy a kékséggel egy kupéba utazzunk. Vágyom rá nagyon, mindenki gondolhatja. Bár lehet, hogy rá tudom venni Black kisasszonyt, h ogy rövidítsük meg hoppanálással az egészet, és akkor mindenki jól jár, mi is, meg a szüleink is, akiknek mondhatjuk, hogy együttutaztunk. Még ha az néhány másodpercig is tartott…
Most már a Boglyas tér felé közelítek, hiszen ott lesz a vizsga. Jó pár jómadár előttem érkezik, de nincs miért sietnem, bőven beleférek még a jelzett időpontig. Van két ismeretlen alak, meg Holló úr, aki előadja a szokásosat, én pedig hálálkodom, hogy többet nem kell majd látnom őt.
Én egészen magabiztosan érkeztem, az utolsó két órán egészen parádésan teljesítettem és tudom, hogy hogyan kell végrehajtani az egészet.
A rövid felvezető után elkezdődik az egész, én pedig várok(!) a soromra, végül eljön az idő, hogy én következzek. Odasétálok a kút túloldalára, ahová hoppanálnom kell, megnézem magamnak, majd visszatérek.
- Fogalmam sincs, hogy jártam-e már ott, így már biztos – adom tudtukra, hogy miért is mentem oda igazából. Szerintem nem elég látni, a léleknek ott is kell lennie valamikor, hogy megjegyezze a helyet, de erről nem szól semmilyen hivatalos fáma. Magamban felidézem a három C-t, elvégzem a már majdhogynem szokásossá váló rituálémat. Aztán elképzelem, hogy hova is kell érkeznem, ahogy eddig is, igen, most ráadásul frissek az emlékeim. Elfordulok, hogy ne is lássam, és bizonyítsam, mennyire fontos a jó tájékozódás. Szóval elcsendesítem az elmémet. A három C lebeg a szemeim előtt. Látom, érzem a helyet, ahova érkezni fogok, és folyamatosan oda koncentrálok, amikor is belefordulok a nagy ürességbe, hogy megérkezhessek a másik, vélhetőleg jó oldalon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Még mindig semmi hír nem érkezett a bajba jutott szülőkről. Egyre jobban idegesített a tudat, hogy nem tudok semmit. Ez nem várt dolog, senki sem számított rá, habár biztosan volt egy forgatókönyv, ami ilyen esetekben életbe léphet. Apám elég paranoiás, hogy mindenre, tényleg minden eshetőségre legyen valami válasza. A baj az, hogy ezek nem a családdal, hanem az ügyvédekkel van megosztva, jó szokás szerint. Egyértelmű, hogy van egy időkorlát, ami után majd cselekedniük kell, addig pedig rághatjuk a kefét. Nem volt kedvem senkihez, akit ismerek, így hát amikor már elcsendesedett a kastély, tehát a takarodó idő beköszöntött, lementem a faluba. Nagyon trehányan öltöztem fel, de jelen helyzetben nem érdekelt, hogy hogyan tekintenek rám. Szóval csak egy sima csíkos ing, egy térdfarmer és egy szandál, amivel nekivágtam lefelé a faluba vezető útnak. Nyilván egy kisebb vagyont értek ezek is, de hozzám képest nem túl elegáns szerelésben mutatkoztam. És ha már így hozta a sors, akkor egyszer élünk felkiáltással a csárdába kanyarodtam be. Nos, elég kihalt volt ez is, erre nem számítottam, viszont muszáj volt valamivel elterelni a gondolataimat. Körbenézve egyetlen értékelhető lányt láttam, egy szőkét, aki a kétszemélyes asztal egyik felét foglalta el és sört kortyolgatott. Rendeltem magamnak én is egy vajsört és miután fizettem, egy étlappal a kezembe odaslattyogtam a csajhoz.
- Helló, szabad a hely? - olyan rendes voltam, hogy megkérdeztem ezt, miközben választól függetlenül leültem vele szemben. Felmértem magamnak, csinos, de még mindig lehet mugli, akkor pedig csak simán mákja van, hogy jól néz ki. Hoznak neki egy adag sült krumplit, ami kissé meglep engem, de hát nem én fogom megenni. Én kinyitom az étlapot és lapozgatni kezdem.
- Te is itt tanulsz? - nem tudom, hogy mennyire akar kommunikálni, de nekem most ehhez van kedvem, és remélhetőleg unatkozik és nem másra vár. Bár ez nem az az igazi randihely, ahova a diákok elviszik a csajokat, arra ott van az étterem és a gyorsétterem, vagy a tavacska. Megállok a pizzáknál, és úgy érzem, hogy ez lesz ma a nekem való. A pizza viszonylag gyorsan megvan, és eléggé variálható. Az ujjaim futtatom a betűkön, és belekortyolok a vajsörbe. Nyilván vizezett sz**, de ma még ez sem érdekel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Kellett valami figyelemelterelő. Igaz, ezt azóta minden nap eljátszom, amióta hazatértünk Madagaszkárról a rossz hírekkel. Úgyhogy a mai nap is ez a helyzet és meg is látok egy erre alkalmas személyt. Ami durva, hogy jelenleg csak azt látom benne, hogy csinos, még azt sem tudom, hogy mugliivadék-e, vagy sem, pedig általában ezután jön a valódi szemrevételezés. Megártott a hír, tudom jól. Még az is lehet, hogy el kell innen mennem, az pedig meg milyen durva már? Mármint… biztosan jó lenne, de valahogy kezdem megszokni a közeget és főleg azt, hogy senki sem dirigál. Amit lássunk be, még egy ilyen lepusztult helyen is ajándék, méghozzá valódi, gyémánt értékű. Szóval leülök a szöszkéhez, és rendelek egy italt. Majd kérdezgetni kezdem, ugyanis láttam, hogy felmért magának. Nem maradtam adósa, nem kell félni.
- Én semmihez, csak nem érdekel. De annak úgysincs értelme, gondolom. Nem tanulom – vonom meg a vállaim elegánsan, miközben az étlapot böngészem. A csajszi a kezemhez nyúl és kérdez, a mozdulatára kénytelen vagyok kipillantani a befóliázott papír mögül. Jelentőségteljesen nézek a kezére a válasz előtt.
- Éhes vagyok és gondolatelterelés kell. Az asszony? Ügyes kérdés. Van is, meg nincs is és a választ magam sem tudom, pláne most – érdeklődve nézek rá, csak, hogy még félreérthetőbb legyen a válasz. Ebből aztán mindenfélét leszűrhet, akár a neki tetszőt is. Nekem egyelőre ő tetszik, meg a bolognais pizza. Valószínűleg azt fogok rendelni. Most jön a svéd – ha tudnám, hogy francia! – csavar, a csaj áthajol az asztalon és puszira nyújtja az arcát. Hát, ha már ilyen rendes… Puszit váltok vele, és megtudom a nevét is. Szóval ő sem idevalósi, mondjuk ezen nem kéne már csodálkoznom. Talán emelkedett az oktatás színvonala, amióta ide járok, és azért van egyre több külföldi. Például nagyon jól ki tudok oktatni bárkit, ha úgy adódik.
- Zétény, a jobbik fajtából – kap tőlem is egy mosolyt és természetesen megnézem a dekoltázsát, ha már volt szíves felfedni. Érett dinnyék, de talán nem kéne meglékelni, csak finoman a dolgokkal. Na, de egyelőre hagyjuk ezt, korai még az este, és még nem is ettem.
- Kérsz még valamit, rendelek. De gyanús, hogy oda kell mennem… - hát igen, ez nem valami jó kis étterem, ebben kevés az értelem. Megvárom a választ, majd elviharzok és megrendelem a pizzát, hozok Roxynak italt, ha kért, meg magamnak még egyet. A legjobb borukból kértem, két poharat is mellé, de az első párat, amit leakaszt, elmosatom még egyszer. Azért van az higiénia… amit itt nem kapok meg, de legalább a látszatja meglegyen.
- És te mit keresel itt? Nem tűnsz idevalónak te sem – persze, nyilván kiszúrta, hogy én nem, de ő sem olyannak tűnik. Sült krumplit eszik egy csárdában. Oké, én meg pizzát, egy-egy. Tudom, hogy meg fogom bánni a minőséget, de most az kell, hogy jobban érezzem magam.
- Táncolunk? – érdeklődöm meg gyorsan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A kezemben pörgetve az idősebbik Fresmoon ütőjét, fütyörészve tapostam az utat a kis stég felé. Nem valószínű, hogy meg tudnám különböztetni őket, de a levelem biztosan célba ért. Még az itteni szerencsétlen baglyok is pontosak, így aztán a mandulaszemű biztosan megkapta az üzenetét.
A LEVÉL
Az idő végre megfelelő, bár most is rövid ujjú ingben vagyok, de mellé egy vékonyabb hosszú vászonnadrágot vettem fel, meg egy barna félcipőt. Megpillantom a stéget, szerencsére nincs ott senki. Időben érkezem, ahogy egy igazi úriemberhez illik. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a lány eljön-e egyáltalán. Lehet, hogy csak egy értéktelen ütő, de az is lehet, hogy Dasha saját pénztárcájához képest sokat költött rá. Nem néztem utána igazán, sőt egyáltalán nem, megadja az első benyomás lehetőségét neki, és ha még a vére is rendben van, akkor megegyezhetünk. Elsőre arra gondoltam, hogy Izabelláról kérdezősködöm, amit csak akkor vetetem el, ha nem lesz jobb ötletem. Egy kicsit megsuhogtatom az ütőt, de igazán nincs érzékem hozzá, viszont a kung-fu miatt elég ügyesen forgatom, mint egy rövid botot. Végül megunom és nézem a vizet, várakozó álláspontra helyezkedem a bejáratnak háttal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Igazán utálok várni, de még van ideje megérkezni. Unalmas nézni a hülye tavat, ami ráadásul eléggé koszos is, bár állítólag él benne egy szirén, vagy mi. Na persze, pont ebben, hol máshol? A Bagolykőbe járnak a szirének, ha megunják a többieket. Már azon gondolkodtam, hogy bevágom a vízbe az ütőt, akkor legalább lesz egy csobbanás, meg úszik a fa. Érdekes, mi? Hát ennél, ami most van, biztosan sokkal érdekesebb. De úgy tűnik megúszom a dolgot, mert egyenletes kopogást hallok a hátam mögül, valaki érkezik és minden bizonnyal lány. Nem hiszem, hogy pasik kopogós sarkú cipőben tipegnének felém, ha kedves az életük. Lazán megfordulta, és széttárt karokkal támaszkodtam meg a korláton, persze a jobb kezemben az ütővel. Hát meg kell mondjam, hogy kezdem irigyelni azt a szobát. Izabella is nagyon szép, de Dashát sem küldeném ki, ha bekopogna hozzám. Igazi egzotikus szépség, mandulaszemek, pici orr és izgalmas test. Ami pedig a legfontosabb, állítólag kettő van belőle! Az már azért nagyon durva, öcsém! A mosolyát félreértelmezhetném, ha akarnám, de éppen jó kedvemben talál, na meg nagyon gyönyörű. Micsoda mákja van!
- Hellóka! Biztos hallottál már rólam, tehát emberszámba tudlak venni. Azt nem tudom, hogy miért nem lepődsz meg ezen, a faházban volt, ott hevert félredobva – kár, hogy Izabella ezt nem hallja, pedig megnézném a fejét, amit levág. Igazán vicces lenne, öcsém!
- A többit tudod a levélből – fejezem még be a nagy sztorit. Az más kérdés, hogy ugyan nem hazudtam, de nem is mondtam el a teljes igazságot. Tök felesleges lett volna, hiszen a legvége úgyis az, hogy nálam van az ütő és ő visszakéri.
- Nos, mit ér meg neked ez az ütő? Galleonokat? Információt? Feladatot? Randit valakivel? Csókot? – veszélyes vigyorra görbül a szám és kissé megforgatom az ütőt. Nem, azt gondolom senki sem gondolta komolyan, hogy ingyen és bérmentve, jószívűségből visszaadom? Akkor nem írtam volna levelet. Kábé most veszem észre, hogy eléggé megbámulom őt, az izgalmas helyekre kicsit több időt vesztegetve, mint az illedelmes lenne. Hát ez van, ha valaki jól néz ki, már pedig Dasha igencsak észveszejtő. Biztos a keleti vonások a vonzóak benne, gőzöm sincs.
- A tesód is ilyen jól néz ki? – hát, ha nem jön össze az egyikkel, még mindig ott a másik? Ugyan, miket hordok össze? Ez csak színtiszta üzlet! Bár sok minden átszalad az agyamon velük kapcsolatban, és még az sem zavar, hogy Izabella jó barátja. Bár, ha neki sincs pasija, kiábrándulok a Levitából örökre. Legalábbis az ottani srácokból biztosan, a lányok rendben vannak, öcsém!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem tudtam, hogy mire számíthatok, Izabella szobatársnője csukott könyv volt számomra. Annyit tudtam róla, hogy kviddicsezik, meg órákon futottunk már össze és van egy testvére, talán ikre. De mindenképpen kíváncsi voltam a prefektus lány barátnőjére, hiszen számtalan alkalommal emlegette már, itt volt az ideje megszemlélnem őt, és ha már úgy jött, hasznomra is válhat. Nem kellett sokáig várnom, megérkezett, én pedig laza tartásban fogadtam őt, és máris nekiszegeztem a kérést. Gyorsan kikötötte, hogy nem ad érte pénzt, persze számomra ez volt a legjobb, ugyanis a pénz az, ami a legkevésbé érdekel ebben a dologban. Minden más fontosabb volt nála és ugyan mennyit kérhetnék, egy új ütőért? Ha túláraznám, vehetne a boltban olcsóbban, ha pedig alá… minek nekem aprópénz?
- Remek – erősítem meg, így legalább tudja, hogy az az utolsó opcióm volt. Mi tagadás, a csókot és a randit abban a pillanatban találtam ki, ahogy megláttam őt. Mindig kellenek alternatívák, hogy ha az eredeti terv nem sikerül, lehessen másik. Mindenesetre Dasha felnevet a választékon, ami jó jel. Még mellém is áll, nem tűnik ellenségesnek. Talán unja a tanulást és még velem is szívesebben van, mint a könyvek között, amit teljes mértékben meg tudok érteni. Még akkor is meg tudnám, ha nem rólam lenne szó, de így még plusz pont is jár érte.
- Izabelláról kéne pár infó mondjuk. Például az, hogy te mit jó barátnője, miért nem törődsz vele eléggé? Állandóan félhulla, kimerült és nincs pasija se. Nem tudom, hogy ez miért zavar engem, de zavar. Egyébként meg mesélhetnél valami titkot róla, amivel néha megviccelhetném. Olyan dolgot, amit kevesen tudnak, de nem szupertitok, nem akarlak feltétlenül bajba keverni – miközben beszélek a mellettem lévő lány arcát fürkészem, és meg kell mondjam, hogy tetszik amit látok. De hát ez van, léptem nyomon belebotlok szépségekbe, talán még ez tart a kastély falain belül.
- Persze, ha gyorsan szeretnél végezni, elég egy csók is, ahogy mondtam, bár tudom, hogy ahhoz a levitások gyávák. Egy rellonossal már rég nem beszélgetnék – nézek rá szemtelenül kihúzva a gyufát. Alapjáraton nem ítélem el a Levitát, számomra nem élvez előnyt vagy hátrányt a másik három házzal sem. Viszont muszáj megpiszkálni az az önérzetét mindenkinek, hátha előjön belőle a „csak azért is” öntudat. Plusz, ki tudja, lehet, hogy mindkettő létrejön. Mivel utána megtudhatta, hogy tetszik, amit látok, a kérdés nem volt önzetlen.
- Egy ikerpár, aki hasonlít, micsoda meglátások – fújtam ki a levegőt az orromon, kétkedő hangot hallatva. Talán csak nem félti őt, vele kellene próbálkoznom. Á, nem, Dasha megfelelő beszélgetőpartner.
- Azt tudtad, hogy Izabella fél az edzésektől? Legalábbis állandóan ezt hangoztatja, szóval, ha nem is teljesen igaz, biztosan tart néhány megmozdulásodtól. Ilyen keményen csinálod? Elhivatottság, vagy mi ez? Mondjuk a keményebb csajok, szexibbek, ami igaz is rád. A határozottság lerí rólad, persze nem tudhatod, hogy a következő pillanatban nem-e doblak be a tóba – húzom meg a vállam, hamiskás mosolyt rajzolok fel az arcomra. Mondjuk, ha így belegondolok nagyon vicces lenne, ha csobbanna, csak kétlem, hogy ezek után bárminemű információt megtudnék róla. Még az is lehet, hogy berántana magával, végül is feszes, edzett bőre van, és az arcáról jelenleg nemigen tudok leolvasni semmit. Kicsit közelebb húzódom hozzá, hogy összeérjünk, kíváncsi vagyok, hogy tolerálja-e, vagy nem is tetszik neki a közeledésem, esetleg közömbös iránta, vagy még élvezi is. Izában is majdnem minden egyes alkalommal felfedezek valami olyat, ami eddig nem volt.
- Izabellának tetszik valaki? Nekem tagadja, ha igen. És mondd meg, hogy miért nem pasizik, vagy legalább engedi, hogy valaki közeledjen felé. Persze lehet, hogy csak nekem mondd ilyeneket… Ráadásul megint kivan, mint a teregetett ruha, és még csak véletlenül sem mondja el, hogy miért – folyamatosan a mandulaszemeket nézem, nem tehetek róla, hogy tetszenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

~Taekwondo, hmm~ Újabb dolog, amit megtudtam róla. Tehát magabiztossága részből ebből fakad, hogy a legtöbb mágus ellen, akár puszta kézzel is meg tudja védeni magát. Nyilván, nem szerénységből, de egy mozdulattal letudnám, ha arról lenne szó. Rövidebb, kezek, lábak és nem hiszem, hogy gyorsabb, mint én. A kung-fu sokkal lágyabb, mint az ő harcművészete, még nem küzdöttem taekwondós ellen. Talán erre is sor kerül majd. A magassarkú miatt most megúszta, meg mert olyan rohadt jól néz ki.
- Szóval vattacukor. Még soha sem mondta – furcsa nekem ez, pedig nagyon úgy néz ki, hogy ez Izabelláról alapinformáció. Szóval annyira barátok vagyunk, hogy még azt sem tudom, hogy azt az egészségtelen mugli izét szereti, ami önmagában is fujj, ha már itt tartunk, mert mugli. Kivéve, ha kiderül, hogy valami mágus család találta ki. Azt hiszem ennek nem én fogok utánajárni.
- De kössz a tippet – nos, lássuk, mit lehetne még kiszedni belőle. Mondjuk ez már megér egy fél ütőnyit, de még mindig nem egy egészet. Ezért mindenképpen rá akarom venni a csókra, vagy egy randira, mert ha már volt olyan kedves eljönni, ne csak ennyi legyen a jutalmam. De tényleg, most valahogy nem tartom rossz ötletnek, még akkor sem, ha Iza és Lyra háztársa. Szerintem nem mondaná el, nem annak a típusnak látszik.
- A ténymegállapítás nem egoizmus. Talán nem tartod magatokat szépnek? Hibás gondolat lenne. De lehet, hogy a levitások túl sok szerénységet, vagy álszerénységet ettek, amikor a Bagolykőbe értek. Jó dolog ez, de tök haszontalan. Vagy rá lehet fogni a pasitalanságra, mit tudom én. Sosem értettem, hogy önmagunknak miért kell hazudni… - ez így igaz. Ha valaki szép, az tudja már magáról. És nem azért, hogy ezzel kiemelkedjen, a szépséget kapjuk, nem igazán kell megdolgozni érte, főleg a nőknek. De ez nem az én dolgom, én enélkül is tökéletes vagyok. Dasha és a tesója is nagyon jól néznek ki, ráadásul egészen szórakoztatóan állja a sarat ő is, akárcsak Izabella. Még a végén megkedvelem a levitásokat, hahaha, öcsém!
- Bár hajtónak nem olyan jó – kuncogok fel, bár furcsa, hogy tetszik, hogy elvitte egy gurkó. Na, nem baj, őrzőként még lehet jó. Bár az itteni csapatokból nem nagyon láttam meccseket sem, meg szakértőnek sem mondanám magam, szóval még igaza is lehet. – Szegény pálma, csak össze ne roskadjon. De tényleg csinálhatnál vele valamit… mondjuk mondhatnád neki a következő edzésen, hogy két körrel kevesebbet kell futnia, mert Zétény azt mondta, hogy nagyon fáradt. Persze, csak ha bírod a piszkálását – kap tőlem egy csibészes kacsintást, és ezzel egyenlítettünk. Na tessék, megint csak egy egész ütővel jön nekem, milyen furcsa az élet, igaz?
- Nyugi már, nem vagyok szerelmes belé. Bár lehetnék, de szerintem akkor ennyi lenne a barátságnak, vagy mi a fenének, ami közöttünk van. Az meg annál szórakoztatóbb, hogy elcse***** ilyen baromsággal – mondjuk figyelhetne a szavaira, mert nem kéne felbőszítenie. Izabella már csak azért se járna velem, még ha belegebedne sem. Szerintem Lyrát jobban tiszteli, mint engem, szóval hagyjuk. De egymást szívatni egy teljesen más történet.
- Jól van, nem kell annyira… - nem tudom befejezni a mondatot, mert magához húz és megcsókol. Közben érzem a fogást az ütőjén, és nem ellenkezem, hagyom, hogy kiszakítsa belőle, főleg azért, mert a csókra koncertálok, még halványan bele is pirulok, öcsém! Na, ez nem semmi volt, csak k**** rövid! Dashának elég volt ennyi, mert elindul, muszáj megállítanom, nehogy elmenjen már, öcsém!
- …felfortyanni. Oké, tévedtem, nem minden levitás gyáva – halványan elmosolyodom, elismerően nézek rá. -  Most mondhatnám, hogy én tartozom neked, de nem lenne őszinte – teszem még hozzá, nehogy már aztán kérjen tőlem valami beteges dolgot.
- Jó, hagyjuk Izát, igazad van. Te sokkal… másabb vagy – hát, nem tudtam volna megmondani, hogy milyenebb, de valahogy vonzó volt számomra az, hogy ennyire határozott, még akkor is, ha tudja, hogy bárki láthatta ezt. Persze, ha az egész jelenetet figyeli, le lehet következtetni, hogy mi miért volt.
- Kár, hogy rövid volt – állapítom meg hangosabban, mint gondoltam, és csak nézem őt. Kicsit megakadtam, hogy mivel lehetne ezt folytatni, hiszen meg voltam zavarva, öcsém! De tényleg lesokkolódtam, ez van. Ezek a távol-keletiek mit csinálnak velem? Még mindig érzem a csók ízét a számban, és a parfümje illatát az orromban.
- Na jó, ez nem maradhat ennyiben – odalépek hozzá és hosszan megcsókolom, ameddig csak lehet, ha valami úton módon engedi. Valami átvette az irányítást felettem, a fenébe!
- A francba, megleptél! – mérgelődök, mert nem úgy történt, ahogy terveztem. A csókot úgy, hogy nagy nehezen ráveszem, és mondjuk szerényen ad a számra egy puszit. Erre mit csinál? Letámad és elvesztem az eszem! Ez nem normális dolog, öcsém!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bár nem volt a legszórakoztatóbb tipp, amit valaha is kaptam, de ki tudok belőle hozni olyat, hogy Izabella vagy nagyon örüljön, vagy nagyon ne neki és végül is ez számít. Egyelőre egy terv fogalmazódik meg a fejemben, és már előre röhögök. Az a baj, hogy az „A” tervben nem láthatom a fejét – persze, ha egy kicsit összejátszanék Dashával, akkor talán lehetne valamit -, a „B” tervben viszont biztosan végigröhögném élőben az egészet. Nem tudom, hogy hogyan fogadná, nem vagyok benne biztos, hogy nem pozitívan, a prefik gyöngye. Na, de lapozzunk, most más dolog is van, hiszen épp most mondja el az unalmas élettörténetét, amit már az én mesteremtől sokkal többször hallottam, mint ő a sajátjától. Tényleg meg akartak győzni róla, hogy még jobb lehetek, de a legjobbnál nincs jobb, nemde? Egy mugli valaki, meg amúgy se akarja már megmondani nekem, hogy mit tegyek. Tény, hogy furcsa Misumi mester, lehet, hogy nem is mugli. Talán ezért is kezdtem el nála Kung-fuzni.
- Marhára bejön, hogy ilyen vagy, szóval nem kell a sajnálat. Azonban az önkritika még mindig nem versenyezhet az egyszerű ténnyel, hogy jól nézel ki. Még akkor sem, ha a mestered azt mondja, hogy nem, mert akkor csak egy vak kínai – talán megsértem ezzel a nagy becsületkódexét, de nem szokott érdekelni. Az őszinteséget biztos nem tanítják sehol, pedig azzal is messzire lehet jutni, lásd Farkas Zéténynél az enciklopédiákban.
Talán sikerült egy kicsit megpöckölni, a hú de nagy önuralmát, mert kikel magából és vádaskodni kezd. Aztán csak fogja magát és megcsókol, de csak félig. Hát, hogy lehet ilyen lelketlen valaki? Most, ha 10 másodperccel tovább csókol, abból ugyan mi rossz származott volna? Ez csak ilyen „megmutatom, hogy tudok én kemény is lenni” csók volt, meg az ütőt is megszerezte. Persze, azért elakadt a szavam, a puha ajkai a józan eszem kissé félredobták, szóval még keresgetnem kell. Azt sem tudom, hogy miért nem értette azt meg, hogy nem vagyunk egyenlőbe, hiszen egy fél csókkal mit kezd az ember. Az csak ilyen beetetés, a tiltott gyümölcs héjának a kaparászása, mézesmadzag. Hát nyilvánvaló, hogy kérem a jussom, ezért én következem a csókkal. Igaz, elég nagy ára van, mert nem el akar húzódni és érzem, hogy az egyensúlya megváltozik, azaz rúgni fog. Na, most a nagy dilemma az, hogy ha kivédem, akkor nem lesz enyém a csók, ha meg nem, akkor fájni fog. Egyet tehetek, megfeszítem az izmaimat és az köztes megoldásként elmegy majd. A csók, ahogy rúgása is sikeres, még hátra is tántorodom. Szerencsére a nemes szervemet elkerülte a rúgása – talán életben akart maradni, ha mégis túlélem -, de attól még fájt. Hát nem tudtam, hogy röhögjek, vagy sziszegjek a fájdalomtól, vagy élvezzem a csók nyomait az ajkaimon. Így inkább hátradőltem és szétvetett kezekkel röhögni kezdtem a deszkán, amikor is vádaskodni kezdett. Nyilván most van esélye még revánsot venni, de tudom, hogy nem fog. Az nem lenne becsületes és nagyon fontos az önmérséklet. A hangja is megnyugodni látszik a kifakadása végén, szerintem nyert ügyem van. Röhög, de fáj a rúgása, így ez elég furcsa érzés. Sziszegve nevetgélni vicces látvány lehet, csak kár, hogy rajtam kívül nincs a közelben senki, aki ezt értékelhetné.
- És most már meg is kaptam, megnyerted az ütőt és a csókomat, szerencsés vagy, öcsém! – kuncogok és sziszegek továbbra is a fájdalomtól, és úgy nézem a kis keleti lányt.
- De azért óva intelek a vezérfarkas fizikai bántalmazásától, mert elveszítheti a fejét és akkor nem áll le – kacsintok rá, majd feltápászkodok, még mindig vigyorogva, egyáltalán nem bántam meg a kis közjátékot.
- Majd legközelebb figyelhetnél, hogy én is élvezzem – nevetgélek. – Esküszöm, tetszik, hogy van vér a pucádban. Talán máskor is összefuthatnánk, nem gondolod? – ezt már komolyabban kérdezem, de a finom mosoly még ott remeg a szám szélén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem értem, hogy mire ez a túlzott szerénység, de végül is nem az én dolgom. Dasha neveltetése lényegesen eltér az enyémtől, amit nem is igazán bánok. Már csak a vére fontos, mert akárkivel nem állok szóba, de ezt talán majd megkérdezem legközelebb, nem akarom elrontani ezt a furcsán izgalmas találkozást azzal, hogy kiderül, sárvérű mondjuk. Viszont, amit magamnak akarok, azt meg is szerzem. Kaptam egy csókkezdeményt, de nem voltam vele megelégedve, szóval kiharcoltam egy teljes értékűt. Igaz, megvolt az ára, de szerintem neki sokkal több hatást váltott ki a csók, mint belőlem a félig felfogott rúgása.
A hátamra fekve nevetgélek, mikor megadom a figyelmeztetést előre neki, ő pedig frusztráltan visszakérdez. Nyilvánvaló lesokkolta a csókom, hiszen mennyei lehet, öcsém. Ha lenne belőlem lány, folyton vele csókolóznék, de így be kell érnem azokkal akik itt vannak. Ha pedig már válogathatok, akkor a legjobb minőségből, nem?
- Milyen kérdés ez? Ha te is élvezed, akkor én is, úgy fair, nem? – vágok vissza a levakarhatatlan mosolyommal együtt. Dasha megelégszik ennyivel, úgy néz ki, mert távozni készül.
- Nincs mit, vigyáztam rá. Meg arra is, hogy bizonyos szőkék ne tegyenek kár benne – kacsintok rá, majd visszasétálok a korláthoz. Hallgatom a a lány cipőjének kopogását, ahogy elhalkul a stég padlóján, én pedig újra a vizet bámulom. ~ Hoppá öcsém, mintha… ~ Talán tényleg lakik a tóban egy szirén. meresztem a szemeimet, de nem látok semmit, Mosolyogva figyelem a fodrozódó felszínt, a számat pedig még mindig égeti valamelyest, a halványuló csók íze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Jaj, nehogy már, engem nem érdekelnek ezek. Rosszul leszek tőlük, értsd meg, öcsém! – felháborodva közlöm Izával a dolgot, amikor kilépünk az édességboltból. Most tényleg a mugli mesevilágról, meg ilyen baromságokról kell előadást hallanom tőle? Nem igaz, hogy ezt nem lehet megérteni, hogy engem hidegen hagynak – jobb esetben - ezek.
- Amúgy is, hogy lehet ilyen hülye nevet adni valakinek, hogy Kulk, meg Csiparózsika? – nem hagyom magam, hátha ez elég lesz majd ahhoz, hogy ne próbáljon engem felvilágosítani. Mert ez a nagy terv, hogy ha már barátok vagyunk, ismerjük egymás kedvenceit. Nos, az én listám ugye elég rövid ebből, meg a csajok sem hiszem, hogy lázba hoznák őt, na meg nem engedtem kifizetni azt a rohadt nagy vattacukrot sem, amit a kezébe szorongat és majszolj. Komolyan, ha nem ismerném, azt hinném, hogy ez neki olyan, mint a drog, mert kikerekednek a szemei, és azt a ragacsos izét falja, mintha két napja nem evett volna.
- Nem beszélve Hamupatácskáról. Az egy ló, fogadjunk, aki tüzes szekeret húz, és megment valami mugli malacot – mondom undorodva, még a felkaromat is megvakarom, mert libabőrözni kezd ettől a témától. Amúgy tök jó idő van, nemhogy inkább elmennék valahova szórakozni, de nekünk itt kell nagyon fontos dolgokról beszélgetnünk. Természetesen én már végeztem mindennel, ahogy ezt nem is felejtem el hangoztatni, ahányszor csak találkozunk, vagy találkozom bárki ismerőssel, mi több már végzősnek mondhatom magam. Mivel hivatalosan véget ért már mindenkinek minden, azért is gondoltam egy kicsit Izával téblábolni. A jó hír az volt, hogy kapott rá, de nem bírja ki, ha leszólom az ő által kedvelt dolgokat. Emiatt – mondja -, ha majd megismerem ezeket, én is rájövök, hogy milyen jó dolgok. Mivel sok választásom nincs – lebeszélem, végighallgatom vagy itt hagyom – kénytelen leszek gyorsan dönteni ezek közül. De olyan jó az idő és én nem akarok bent lenni, haza meg ugye nem mehetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- A törpék nem is tudnak beszélni emberi nyelveken. Meg semmi értelme a bányában dolgozni, mert kicsik. Főleg, amelyik elalszik. És mit csinál a néma, tudod a szemetesvödör, amikor ráomlik a szikla? Nem tud kiabálni se. Nem beszélve arról, hogy egy ember be sem férne a házukba. Szóval tökre jó a hozzáállásom, csak nincs a mesének értelme – nyilván ezek mind csak kifogások, hiszen minden mesébe bele lehet kötni, mert gyerekeknek íródtak és nem az a fontos nekik, hogy a Pókegérke szereti-e a sajtot. De úgy látom, nem adja fel, nem az a típus és lelkesen folytatja, kijavít, öcsém! A szemem forgatom már kínomban, nem értem miért nem hagyom itt. Egyen csak, legyen boldog, én pedig malmozok a szobámban. Az is izgisebb, mint a muglik hülyeségei.
- Jó, akkor Hulk, meg izé. Csipkerózsika, vagy ki – vonok vállat, ha ez neki ilyen fontos, legalább leszállunk a témáról. Mert amúgy Hulk egy mugli, aki kifejlesztett valami szert és zöld izévé változik, aki nagyon nagy és a mugli fegyverekkel nem nagyon lehet bántani. Egy jó átok biztosan segítene rajta. Na, és a nagy hős, nem bántja a jó csajt… hát persze, szelektál, meg minden.
- Milyen malacot? Oké, eszembe sincs idekeverni – vigyorgok és leszedek egy kis falatot a vattacukrából, és mielőtt lereagálhatná meg is eszem. Na, meg is lesz a böjtje, mert ilyen édes-mázos izé, ami nagyon cukros és majd elhányom magam.
- Merlinre! És neked ez a kedvenced? – kérdezem, miközben előkapom a pálcámat és egy wasserrel vizet csorgatok a számba. Gyorsan megiszom, amíg ki nem megy az íze a számból. Persze nem mindenki szerethet mindent, de ez a cukros izé eléggé borzasztó. Nekem nagyon.
- Azt – helyeselek, ki tud ennyi ökör nevet megnevezni. De most tényleg. Hamupipőke. A hamu rendben van, de pipőke? Az meg milyen mugli betegség lehet már? Meg mitől hamu az a pipőke? Mondjuk, lehet, hogy csak el kéne fogadnom az egészet és akkor gyorsan vége lenne. A gondolataim és a szemeim elkalandoznak egy szép lány popsijára, aki elhalad mellettünk, és váratlanul ér a kérdése Izának.
- Hát persze. A hercegnőt házimunkára fogták, logikusan és rájött, hogy fáj a lába. Ezért kellett a fejére a pipőke, ami meggyógyította a lábát, jól tudom? – kérdezem egy félmosollyal az arcomon. Mondjuk az eddigi történetekből kiindulva akár ez is lehet a vége.
- Inkább mesélj a szuperhősökről, mert azok jobbak – hazudok sima, észrevehetetlen hanghordozással, de tényleg, azoknak legalább van valami értelmes történetük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Hogyne találkoztam volna törpével, ott van a navinés fogó – legyintek, de nem kötözködöm tovább, mert nincs értelme az egésznek. Hófehérke és a hét törpe. A mesék általában valamire tanítanak nem? Ez mire?  Hogy ha megmérgeznek, majd megcsókolnak, újraéledsz? Ugyan már, Hófehérke is normális volt. Kitakarította a törpék házát, öcsém! De rendes, azt a naaaagy házat. Beletelhetett vagy fél órába is, öcsém!
- Igen, tudom milyen a malac. A legtöbbjük ott eszik a nagyteremben, és nem látott még kést, meg villát. Vagyis de, képen, csak abban lakni lehet – vonom meg a vállam. A diákok nem arról híresek, hogy az evési szokásaik kifinomultak lennének. Esznek kézzel, teli szájjal csevegnek, úgy, hogy a fél káposzta kint van az arcukból, és csöpög le róla a lé. Igen, tudom, hogy milyen a malac. Tehát Iza nem rasszista, mert rózsaszínek a malacok, azt meg a fehér emberekre szokták mondani. Nahát, milyen új dolgokat tudok meg róla, pedig erről még nem is beszélgettünk, üdítő változás.
Viszont kíváncsi voltam, hogy mi a jó a vattacukorban, mert látványra semmi. Gyorsan rájöttem magamtól is, hogy az íze is a látványához hasonló. Édes, gejl, és cukortúltengést okoz. Tényleg majdnem megfordult a gyomrom, de hát az is kemény, ahogy én magam, szóval kibírtam. Azért látványosan eljátszottam a nagy halált, hogy Iza érezze, mit eszik.
Megfenyeget, hogy ne vegyek többet a vattacukrából. Ó, hát emiatt nem kell aggódnia, nálam akkor lát többé ilyet, ha vételezek számára, hogy csendben maradjon, vagy, mert szülinapja van. Azért utána mászok, de még egy kicsit simogatom látványosan a hasam. Úgy, mintha ösztönösen tenném, de mindenki tudja, hogy nem az, tudjátok.
- Azt tudtad, hogy nagyon szexi vagy, amikor fenyegetsz. Szóval, ha pasizni akarsz, mindenképpen fenyegesd meg, nyert ügyed lesz – rákacsintok és fel is nevetek. Azért még hátrapillantok a harmadéves csajnak és dobok neki egy csókot. Elkaphatja, ha aranyvérű, amúgy pedig köpésnek fogja fel. Lehet választani, öcsém!
De ha már ennyire „felvilágosítani” szeretne Iza, akkor legyenek a hősök. Biztosan továbbra is elcsépelt dolgok lesznek és uncsik. Csak ne mesék, könyörgöm!
A kiscsaj visszajött és nagyon örült nekem persze.
- Este 11-kor a főtéren galambom – mondtam neki, szándékosan takarodó időpontot használva. Hát igen, szegény Iza nem aludhat, mert le merem fogadni, hogy megnézi, ott vagyok-e. Pedig nyilvánvaló, hogy nem leszek ott, a kiscsajnak persze felvillannak a szemei, és viháncolva szalad tovább.
- Van Európa, Ázsia kapitány is? Meeeg Bogolyfalva kapitány? Az biztos te lennél. A hős, aki Farkas Zéténynek mugli mesét mond – nevetek, mert el tudnám képzelni, valami szexi kosztümben. Fel alá rohangálna, osztaná a vattacukrot, meg minden.
- Ők ilyen politikusok? – fűzöm tovább a témát, bár akkor miért lennének szuperhősök?
- Jaj nem, várj, tudom – emelem fel a kezem, pedig a képemre van írva, hogy mennyire tudom. – Ő az amerikai szuperhősök vezetője. Megmondja a Hulknak, hogy te most a izét ütöd, mik voltak még? A… - erősen gondolkodnom kell, mert már elfelejtettem a sok nevet, amiket emlegetni szokott. -…Denevérkutyát, vagy a gonosz Csalánembert, ugye? – hát, hogy jól emlékszem-e, igencsak kérdéses, de nagyon várom a választ. Na, ez mondjuk tényleg igaz, öcsém! Röhögni akarok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Tényleg az szexi, és még soha sem láttam ilyen kivitelben, öcsém! Tudja magáról, mégis szerény. Nem mondja, hogy nem az, de nem is hirdeti, csak mosolyog, meg megköszöni, meg ilyenek. Láttál te már ilyet? Én még nem, öcsém! Bár ha már itt tartunk Lyra sem hirdeti magát, pedig lenne miért. Lehet, hogy el fogom vinni egy fotózásra! Igen, ez nagyon jó ötlet. Persze, hogy az, hiszen én találtam ki. Talán lehetne valami közös portfóliónk is, meg ilyesmi. Biztos tetszene otthon, hogy ilyen jó az összhang, ami azért még mindig nincs úgy, ahogy azt az őseink elvárják. Apám meglesz, majd odaadjuk nekik, addig meg nem igazán kell, és hagyjuk is ezt a témát. Nem tudom, hogy egy vagy három évünk van még külön, de az semminek tűnik az elkövetkező 40-50-hez képest…
- Nem, hogy lennél már ilyen? Miket gondolok – jól láthatóan egyetértést színlelek, pedig tud ám felbőszült bikalány lenni. De tényleg, a múltkor is kikelt magából, csak nem tudta. Meg tudja, hogy hogyan kell bánni a szavakkal és mikor mit kell mondani, hogy fájjon. Csak ő ezt nem veszi észre, nálam meg kevésbé működik. Oké, van olyan, hogy túllépi a határt, de ez megbocsájtható.
- Még sosem mondtam? Nagyon beléd szerettem, csak nem merem elmondani, mert félek, hogy nem kölcsönös és akkor összedől a világ – mert lerugdosom, hehe. A vállammal kicsit meglököm, és szerelmes pillantásokat lövellek felé. Tudom, hogy hogyan kell, már láttam egy csomó diáknál, akik enyelegtek a kastélyban. Amúgy pedig Izába még jó is lehet beleszeretni, hiszen jó fej, szerintem ő nem a fehér lovas hercegre váró típus, de bőven van miért szeretni. Csak az aggodalom kétszáz százalékát kéne kicsit helyrebillenteni, úgy már tökéletes lenne minden bizonnyal. De jobb ez így, elég egy tökéletes a kastélyba, nem kell a konkurencia.
Közben gondolataim bizonyítékot nyernek a nevető harmadéves lánykánál, Iza pedig ezen kezd el ironizálni.
- Itt lesz – ez elég egyértelmű volt. Láttam már ezt a csajszit többször is, és egyértelmű jeleket küldözget felém. Lehet, hogy egyszer kihasználom, hogy mindkettőnknek jó legyen, de hosszútávra nem nagyon számíthat. Közben a látóterembe kerül Iza ragacsa, én pedig finoman megfogom a csuklóját és visszaterelem a dekoltázsa elé.
- Kösz, inkább nem. Elég volt az előbb. Még a végén annyi csaj jönne segíteni, hogy féltékeny lennél. Épségben szeretnék visszatérni a kastélyban Izukáááám – röffenek egyet és kuncogok is rá. Egy kicsit még rájátszok erre a szerelmes témára, hátha elkezd rajta gondolkodni, mert akkor is aranyos. Olyan sztorik lehetnek a fejébe, hogy inkább azokat nézném, mint a szuperhőseit.
- Steve-ből csak egy van, besz***k! – felnevetek, az ő hanglejtésével utánoztam a mondatát. Komolyan, mit lehet ennyire szeretni ebben? Mugli dolog, mugliknak való, velük együtt kellene elásni.
- Biztos csak viccelődtél most – nézek rá hitetlenkedve. – Mármint, hogy Farkas Zétény leül egy olyan képizé elé, és végigizgulja Steve kalandjait? Mi van ebben a vattacukorban, ami elvette az eszed? Most vagy ennem kéne belőle még, vagy kidobnom, nehogy komolyabb bajod legyen. Még a végén szövődményes lesz – na persze. Nyilván leülök mugli filmeket nézni. Szerintem úgy kéne, hogy elmenni egy ilyen mugli izébe szobába, ahol sokan vannak és együtt élvezik a filmeket, meg Steve-et. Röhög a vakbelem, Izabellám!
- Tudod. Fekete hacukában van, és ugrál a tetőkön, meg üldözi a gonoszokat. Van benne egy fóka, vagy jegesmedve, vagy pingvin, vagy mi – vállat vonok, mit tudom én, hogy mik ezek.
- Engem akkor rángatsz be egy ilyen elé, ha megcsókolsz cserébe, vagy elkábítasz és a képizé elé kötözöl. Más eset kizárva – és nagyon jól tudom, hogy ezek is.
- Inkább veszek neked még húsz vattacukrot, minthogy ilyenekkel kínozz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Izabellám belepirul a mondandómba, milyen érdekes és aranyos. Persze, ha komolyan mondtam volna, már kiakadna, vagy elszaladna. Így viszont aranyosan belepirul, a szavaknak nagy ereje van. Na, meg a Fő utca is, mintha éppen nekünk lenne kitalálva, a kellemes őszi napfényben, ahogy megyünk, mint egy pár. A fiú megvette a lánynak a kedvenc édességét és bókol neki, hát nem romantikus?
- Talán jobb is, hogy vége a vizsgaidőszaknak. Kezdett megártani neked, Izám – kuncogok, mert ilyeneket nekem még nem mondott. Most tényleg arra biztat, hogy ha úgy érzem, valljak neki szerelmet? Hamarabb kiröhögne, minthogy végigmondjam, és természetesen nem hinné el akkor sem, ha ez totálisan igaz lenne. Pedig el tudnám képzelni, hiszen talán ő áll hozzám a legközelebb jelenleg, és vele máshogy is kényszerülök viselkedni. Sokszor figyelek, hogy mit mondjak neki és mit ne. Persze, ezt nehéz fenntartani, szóval egy hosszú beszélgetésből általában nem sül ki jó dolog. Most is pl. a hülyeségeivel traktál, mármint a mugli hülyeségeivel. De nagyon nagy hős vagyok, végighallgatom és még némi érdeklődést is mutatok. egészen addig, amíg a meg nem jelenik a csajszi.
Ekkor Izabella hozzám bújik, miután elmondja mindenkinek, hogy az övé vagyok. Ez nagyon ledöbbentő, még a szívem is megdobban erősebben, mert sosem gondoltam, hogy hatással van rám, de ilyenek az ösztönök. Átkarolom a derekát, és megpróbálom megcsiklandozni. Azért mindennek van határa, még akkor is, ha kissé belepirulok, legalábbis odafent elég meleg lett ahhoz, hogy tudjam, nem csak a napfény van rám hatással.
- Te, azt tudod, hogy ennek nem fognak örülni a szüleink? – nem, nem rá gondoltam, hanem a Black és a Farkas szülőkre. Nyilván saját magamat kihagytam az egyenletből, gyorsan le kell higgadnom, mielőtt tényleg többre gondolok. Tudom, nagyon jól tudom, hogy csak szívatni akar, és azt, hogy a kiscsaj is tudja a veszélyét annak, ha eljön találkozni velem. Pedig biztos vagyok benne, hogy itt lesz, még így is. Talán mégis jobb a mugli hősök témája attól, hogy rólunk legyen szó.
- Miattam nem fog leesni, hozzá sem nyúlok többet, tiszta ga… maszat leszek tőle, öcsém – a ganéj, mégsem lett volna szerencsés kimondva, a módosítások nagymestere lépett színre most természetesen.
- Az Batman, a „sötét” lovag – röhögök, még a macskakörmöket is mutatom az ujjaimmal. Mugli dolog, sötét dolog és biztosan nem lehet jó. Butítják magukat, holott a mágia mindennél nemesebb. Erről igazán nehéz meggyőzni őket is és engem is, szóval maradjunk annyiban, hogy a mugli dolgok ostobán egyszerűek. De ha ez kell nekik, élvezzék csak.
- Puszit. Azért nem ér fel egy csókkal, úgyhogy Zé nem megy mugli filmet nézni, szerencséjére – ekkor Iza kidobja a pálcikát, bár azt hittem, hogy még leszopogatja róla a maradékot, de úgy tűnik, annyira mégsem bolondult bele ebbe a kajába. De lehet, hogy csak azért, mert látják. A pálcikája pedig a szemetesben landol.
- Ügyes. Látod, van haszna, hogy kviddicsezni jársz, nem csak a kosz, meg a gurkó tapad rád – kell egy kis piszkálás, mert anélkül nincs meg az élet sava-borsa. Biztosan harcra készen áll, mert már nem kell védelmeznie a „finomságát”. Na, arra nem gondoltam, hogy könyörgőre vonja a dolgot.
- Oké, megnézek egyet, egyedül. Mondjál címet – feltartott kezekkel ígérem meg, persze nyilvánvaló volt, hogy miért akarom egyedül nézni. Jót fogok aludni rajta, amíg tart, és még véletlenül sem leszek egy szobában a filmmel. Elolvasom majd, hogy miről szól, hátha ki akar kérdezni. Mert ez a csaj olyan, öcsém!