Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Komolyan annyiszor meglep, hogy talán emiatt nem unok rá sosem. Néha olyan, mint egy kisgyerek, néha pedig a legelvetemültebb rellonossal vetekszik, mint, ahogy most is. Simán elhiszem, hogy engem akar. Simán elhinném, hogy pontosak legyünk, öcsém! Tudom, hogy milyen, mit vall és azt is, hogy nem jövök be neki valami miatt. Mégis, a barátom szeret lenni, kissé mazochista alkat ez az Iza. De az is lehet, hogy én kellek, hogy tudja, mikor és hol büntethet meg legközelebb. Mert ez a lételeme, ebben biztos vagyok. Most például eljátssza, hogy mennyire szerelmes belém, és azt is, hogy mindenkinek annyi, ha csak rám néz. Biztosan tudom, hogy ezzel engem is szeretne szívatni, de a szív dolgaival illik vigyázni, meg a szüleimmel. A következő meglepetés akkor ér, amikor folytatja a dolgot, pedig tudhatná, hogy figyelnek engem és Lyt is…
- Hát legyen. Ly majdcsak megbékél a helyzettel, hogy szeretőm van – magamtól most felvisítanék a röhögéstől, mert Izus kapott most egyet vissza. Ha tovább játszik, elismerem, hogy jól bírja, ha nem, akkor ki fog akadni. Persze abban biztos vagyok, hogy ezt valahol, valamilyen formában még visszakapom, de az is lehet, hogy most fog fellökni véletlenül. Szóval erre most jól felkészülök, nem érhet váratlanul. Egyvalamivel lephet meg, de azt nem fogja megtenni, szóval emiatt nem aggódom. A csikizés pedig jár, de megoldja valahogy. A kis őzgida, hogy ugrál már!
Aztán megállít és követelőzni kezd, lassan tényleg elhiszem, hogy a csajom, öcsém. Csak a nők tudnak ilyen hirtelen váltani, mert mondok valamit és úgy tenni, mintha az előbb semmi sem történt volna.
- Beszélgettek róla a kh-ban – remélem erre várt, én pedig vállat vonok. Kicsit összébb is húzom magam körül az ingem, mintha meg kellene igazítanom. De tényleg így volt, két sárvérű ezt ecsetelte, még el is játszottak egy jelenetet, szánalmas volt, természetesen. A talárjukból köpenyt csináltak és ugráltak, mint a veszettek. Tudhatná, hogy nem hazudok, még sosem kellet.
- Hogynepersze. Mert Lilien ezt mondja, tudom – eresztem le a vállam, mintha megadnám neki magam. Talán tényleg meg fogok nézni egyet, hogy végre békén hagyjon. Biztos, hogy utána, az elemzésnél már nem fog neki örülni, hogy rábeszélt. Hogy miért említem, hogy eltalálja a gurkó? Mert majd minden meccsen találkoznak, lehet, hogy Iza azért nem pasizik, mert gurkózik. A gurkók a szerelmei, csak hát egy vasgolyó, hát nem is tudom, kissé furcsa dolog ez nekem, majd máskor megkérdezem, hogy mi benne a jó. Láthatólag sokat vannak együtt, hihihi.
- Micsoda szuperhős film cím! Másnaposok. Biztos hoznak egy másik napot, nem pedig részegek, hiszen szuperhősökről van szó. Gratulálok – röhögök fel, ahogy csak én tudok, tehát az őszi szél fordul meg úton és mindenki beleremeg izgalmában.
- Na, mutass ilyen hősöset, ha már rábeszéltél, mondjuk az amerikai hajóskapitányt – nyilvánvaló, hogy már csak ugratom, mert ezerötszázszor elmondta már, hogy az „Steve Rogers, az Amerika Kapitány”.
- Akkor most hétvégén? És hol? Mert, hogy muglik közé nem viszel, nyugodtan biztos lehetsz benne, hacsak nem akarsz komoly bajt – remélem eléggé kifejezően néztem rá, hogy tudja, nem a levegőbe beszélek. Amúgy de, mert mindenki csak oda tud. Szóval jó lenne, ha ezt komolyan venné és szerezne valamit, amivel meg tudjuk nézni. Ez a mágia, nem?
- Ha kell a szerkezetre pénz, adok… majd megadod valahogy szerelmem – magamhoz vonom és adok egy puszit az arcára, de olyan émelyítő szerelmeset. Sok sikert a későbbi magyarázkodáshoz, remélhetőleg az Edictum is látta a mai jelenetünket, öcsém!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Áhá, szóval… el tudom képzelni magamtól is, hogy miről szól. Néhány mugli berúg, és fura dolgokat csinálnak közben. Milyen eredeti – a szarkazmusom eléggé érezhető, hiszen tényleg csakis mugli film lehet, ahol részegekről csinálnak egy filet és még meg is nézik. Amikor át is élhetnék… hahaha, mekkora ötlet. Majd lesz egy olyan is, hogy vásárolni mennek a muglik és a végén kifizetik a pénztárolóban. Legalább ennyire izgalmas és vicces lehet. Vajon Kovácsné asszony vesz-e tejet, vagy csak lisztet? A következő epizódból megtudhatják! Hát, normális, öcsém?!
Iza nagyon beleélte magát ebbe a szeretős dologba, de tényleg. Röhögnék is, ha küldene baglyot a szüleimnek, mint szeretőt. Csak kár, hogy utána el kéne bujtatom, ha még szeretném látni… Ez ugyanis nem annyi tréfás dolog, de meghagyom a hitében, úgyis csak viccel. Nagyon remélem, hogy a baglyot nekem szánta és csak én értem félre.
- Persze drágám, rágcsát hozzak én? Hú, már annyira izgulok! – ironizálok neki, és hagyom, hogy győzzön. Nyilván csak azért jöhet létre ez az egész, remélem, jót fogok aludni rajta. Csodálkoznám, ha meglepne és élvezném, azonban tény, hogy felkeltette az érdeklődésem egy hangyányit. De tényleg, és csak is Iza miatt,. hihetetlen, ugye? Még a végén rávesz, hogy majd muglik között mutatkozzak egyszer, öcsém! Na, az lenne csak a hihetetlen történet. De nem hiszem, hogy nincs annyi sütnivalója, hogy…
- Hééé, öcsém, mit képzelsz? - egy csávó mellettünk suhan el, de nekem löki Izát, hát nem lát a hülye a saját fejétől? Besz*r*s, mindjárt utána is lendülök, és gyorsan maradásra és aszfaltmegfigyelésre fogom késztetni. De nem fog összejönni, ugyanis Izának még koordinációs gondjai vannak, és engem használ támasztéknak. Persze, segítek neki, ahogy tudok, szóval elkapom. De ahhoz képest, hogy csúnyán beszél – jaj, de ilyet, egy levitás prefektustól kérem! -, gyorsan lenyugszik, majd el is mosolyodik.
- Már mit h… - belém forrassza a szót egy szájra puszival, én meg csak kerek szemekkel bámulom, nézem, ahogy elszökdécsel sietősen. Megnyalom az ajkaim, ami most ragacsos vattacukorszirup ízű, és nevetni kezdek. Komolyan olyan lenne ez az egész, mint egy szirupos mese, öcsém! Mármint mugli mese, természetesen. Persze, nem hagy igazán nyugodni, hogy miért csinálta ezt, ez már kezd túlmenni egy határon, vagy csak én érzem így? Na, mindegy, majd a mozi alatt megkérdezem, hogy mi is volt ez?
- Hát apámnak én is küldenék valamit, ha lehetne - fintorodok el, miközben halkan magam elé motyogok, majd vállat vonok, mert nem értem az egészet. Összezavar és ez nagyon dühítő. Abban pedig biztos vagyok, hogy pont ez volt a célja. Még, hogy a rellonosok gonoszak… Nem kell félteni egyik házat sem. Lassan erőt kell vennem magamon, mert az egy helyben ácsorgás és fintorgás elég hülyén veszi ki magát a Fő utcán. Ezt még nagyon megbánja, csak én nem nagyon tudok vele kiszúrni… de majd kitalálok valamit, öcsém!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem bírom már, komolyan, öcsém! Mit kezdjek magammal, bele fogok őrülni. Ráadásul a kastély legalább ötven százaléka szőke, tehát ha meglátom ezt a színt egy fejen, máris szívrohamot kapok. Nagyon bekavarodtam, mint egy rántás, de komolyan! Érzelmileg nem is tudnám jellemezni magam, de lehet, hogy ha kibérelnék egy szobát és beülnék a sarokba sírni, az jót tenne. De nem vagyok lány, és amúgy sem megy a sírás, ezért valahogy rendbe kell hoznom magam, mert ez így elég szánalmas. És még én mondtam rá, hogy úgy néz ki, mint egy Vizi hulla. Akkor engem kétszer nyírtak ki azóta és meg is büdösödtem, mert kábé halszemekkel és érdektelenül járok-kelek kastélyban. Szerencsére kevesen próbálnak a kedvemben járni, de ők is abbahagyják pár pofon után, nemre és korra való tekintet nélkül. Leginkább magammal nem tudok elbánni, meg a rohadt szívemmel, ami állandóan csak össze-vissza ver, ha a kék szemekre gondolok, vagy meglátom a tulaját.
Na, ma úgy döntöttem, hogy felejtős napot tartok. Nem vagyok az az iszákos fajta, én élvezni szoktam azt a pár pohár bort, amit megiszok néhanapján, vagy alkalmakkor. nem is hiszem, hogy azt a minőséget itt kapni lehet, vagy hallottak-e már róla. De azt mondták, hogy egy napra, vagy éjszakára el tudok felejteni mindent, ha egy kicsit nagyon sokkal többet iszom a kelleténél. Lementem a csárdába, és kifizettem VIP helyiséget az éjszakára, még az is lehet, hogy a dupláját kapta a tulaj, nem számoltam. Mivel nem elégedetlenkedett, én is elégedett voltam. Annyit mondtam csak neki, hogy küldjön majd be egy csajt, akinek barna és valamilyen színű – de nem szőke! – haja van, ha akar szórakozni egy kicsit ingyen. Vagy inni, vagy dumálni, vagy akármi. Az egyedüllét nagyon károsan hat rám, azt már tudom, Lyra meg ugye szőke, vele meg amúgy sem lenne bölcs döntés megbeszélni azt, hogy: tök jó, hogy el vagyunk jegyezve, de Izát szeretem. Ugye nem baj? Ó, repesne az örömtől, annyira nem, mint most én, de nyilvánvaló, hogy mennyire örülne nekünk. Bár gőzöm sincs, hogy Ly mit gondolna, de remélem, megölne. Akkor mégiscsak elé kéne mondani neki…
Egyelőre még csak pár pohárral ittam valami lángnyelv izéből, ha nem is volt jó, legalább hatott. Szóval a Dartsot dobálgattam a berendezésbe, miközben iszogattam azt a löttyöt, és talán tényleg kezdtem elfelejteni őt egy pillanatra. Oké, több pillanatra! Meg fogok bolondulni!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Egyelőre valahogy még mindig nem voltam elégedett. Nem is tudom, hogy miért vagyok itt, minek csinálom ezt. Hiszen semmi értelme! Iza nem szeret, csak megcsókolt. Létezik ilyen? Én mondtam neki? Vaaagy mert ez volt a jutalmam a filmnézésért? Nem, nem áll össze, nem értek semmit, mert nincs is értelme. Arra már rájöttem egyedül is, hogy szép lassan ellopta a szívem, persze jó értelemben. A rossz értelem az, hogy én nem az övét. Nem a derékszíját, hanem a szívét. Ó, a jó francba már, el kéne innen mennem, vagy beugrani a kandallóba és magamra gyújtani.
- Helló – rázkódom össze, amikor egy női hang – és nem az Övé, szerencsére – megszólít. Megpördülök, és a vigyorát viszonzom, még a poharam is megemelem, és iszom egy kortyot. Ami azt illeti, nem ismerem őt személyesen, csak láttam már a kastélyban. Hát kábé ennyi, annyian járnak oda, hogy nem tudok mindenkit megjegyezni és legtöbbször nem is érdekelnek. Kicsit azért most hiányolom ezt a tudást, de annyit tudok, hogy valaki jó munkát végzett, hiszen itt van a lány. Leülök és figyelem, ahogy odajön mellém, hirtelen nem tudok mit mondani neki. Szerencsémre megtöri a csendet, én pedig odafordulok felé.
- Jók az információid… hmm. Zétény vagyok – biccentek, mert kezet nem nyújtok neki, egyelőre. Lehet, hogy kéne? Lehet, nem tudom igazán.
- A te neved? Mondhatsz bármit, valószínűleg nem fogok utánanézni – vigyorodom el, majd ránézek. Szerintem igazán szomjas lehet.
- Kérsz valamit inni? Látom rajtad, hogy nem vagy jól, az ital segít, állítólag. Legalábbis remélem, különben nagy sz*rban leszünk – kuncogok, mint egy idióta és bemegyek a bárpult mögé. Remélem, követés akkor felvehetem a rendelést. Egyébként nem öltöztem ki, 50-60 galleonnál nagyobb értékű ruha nemigen volt rajtam. Egy vékony ing, egy hosszú nadrág és a hideg miatt egy szövetkabát, ami a terem bejáratánál lógott a fogason.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Elkapta Ella kezét és megrázta, normálisan. Nagyon régen fogott már kezet valakivel, nem szokta csak úgy nyújtogatni akárkinek, főleg nem egy idegennek, és főleg egy olyan idegennek nem, aki nincs lecsekkolva. De a lángnyelv most elnyomta a sznobizmusát, és a negatív tulajdonságai nagy részét. Máskor biztosan nem így cselekszik, de most nem máskor van. Jelenleg nem érdekli az sem, ha Ella esetleg sárvérű, ami nála el nem mondhatóan nagy szó.
- Farkas Zétény – ezzel kicsusszan a keze a másikéból, csak jobb a hűvös poharat fogdosni, mint eljátszani a kedves embert. Igaz, most talán Ella kitüntetésben gondolhatná magát, ha ismerné őt. De mindkettőjük szerencséjére ez nem így van.
Közben a pulthoz ment és elővette a kínálatot. Meglepődve tapasztalta, hogy van O’rum, ami jellegzetes közepes márka az égetett szeszekből. Ráadásul olyan mellékhatása van, hogy többször elszíneződik a világ, a színek helyet cserélnek. Természetesen bódító. Ára egy kisebb vagyon, akinek ez megterhelő, de úgy látszik tényleg sokat fizethetett, vagy ezeket később számítják fel.
Kitölti a két italt félig jéggel telt poharakba, egy tálcára teszi az üveggel együtt és már Ella mellé is ül, az asztalra lepakolva a cuccokat a kezéből.
- Ez tetszeni fog Ella – mondja vigyorogva, majd eszébe jut, hogy megkérdezték. – Nem tudom, okoskodtam – vonja meg a vállát, de azt nem közli, hogy ő bizony nemigen van jól. Persze Ella már így is jócskán elterelte a figyelmét. Rámutat a pohárra és megvárja, amíg a másik elveszi a sajátját, majd felveszi az övét is. Koccintásra emeli, majd mond egy rövid tósztot.
- Cupidó halálára! – fel is röhög, majd amint koccannak a poharak le is gurítja az egészet, holott ez nem túl jó ötlet, mert ez az ital tényleg elég gyorsan hat. De most az egyszer élünk játékot játssza és felejteni akar. ha pedig van vele egy másik lány, aki nem szőke, talán még sikerül is majd neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Igaz – koccintok a lánnyal, aki egyre szimpatikusabb nekem. Nem igazán érdekli, hogy miért hívtam meg, úgy tűnik, csak sodródik az árral. ~ Vagy csak szomjas. ~ Szórakozom magamban, miközben nézem őt. Egész csinos végül is, mindig jobb egy olyan társaságban lenni, aki nem taszít. Kérdés, hogy jelen állapotomban ki taszítana igazán. Rohr, ő biztosan.
Hatni kezd az ital, Ella pedig nevetgél és felfedezi a hatását. Nekem is kezdenek színt váltani a dolgok, nagyon mókás. ~ Merlin szakállára, ilyen szavakat használok, hogy mókás!  ~ Tovább kortyolgatom az italt és várom a kérdést, mert bízom benne, hogy lesz neki.
- Mióta megjöttél, remekül. Addig unatkoztam – vigyorgok, nem mintha Ella bármit is tett volna, hogy elmúljon a rosszkedvem. Valószínűleg pont elég, hogy itt van velem, és nem vagyok egyedül. Fura, új érzés, mert nagyon szeretek egyedül lenni, sőt. Inkább egyedül vagyok, mint idegenek és idegesítők társaságában.
- Párnák? Azok zöldek – vihogok vele, te jó ég, és elkapom őt. A fejünk összekoccan ezzel el is kapom a sajátom, és odakapok, miközben röhögök tovább. Tipikus, mint a színdarabokban, amiken halálra untam magam anyámékkal. De most igazán vicces, ahogy őt nézem. Az ajkai lilává varázsolódnak, a szemei pedig szivárványszínes lesz.
- Azta, de kemény a szemed, öcsém! – röhögök, de akkor Ella fülei megnyúlnak. Persze csak úgy látom, szerintem nem nőhettek meg, csakis az ital hatása lehet. Az illúzió ebben teljesedhet ki.
- Tudsz táncolni? – benyúlok az asztal alá és tapogatni kezdem, mintha keresnék valamit. Ez valóban így van, van itt valami gomb, amit, ha megnyomok elindul a zene.
- Ez lesz az! – mondom, és úgy elszórakozok az asztallal, hogy nem veszem észre, hogy előbb a navinés lábát nyomom meg a térdénél, majd az orrát. – Ö… hoppsz – nevetek tovább, majd újra lenyúlok az asztalhoz. Közben nem tudom, hogy mijét érintem még meg, de siker koronázza a tetteimet, lágy zene csendül fel.
- Gyorsabb nincs? – fintorodok el. – Erre nem akarok táncolni - duzzogok, de azért iszok még egy kortyot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Én is, és remélem, még soká esek le, hahaha – vihogok én is, amit szerencsére kizárólag Ella lát, bár őszintén ma nem érdekelne. A holnap már más kérdés, de az meg nem jut eszembe, de mindegy is. Zenét kell indítanom, hogy ne unjuk szét magunkat, vagy ne kezdjünk el filozofikusan hányni egymás okfejtéseitől. Az enyémtől, most biztos eléggé lehetne, így megkímélném a szimpatikus csajszit ettől az áldozattól.
Miközben keresem a gombot, ami az asztalba van beépítve, véletlenül végigtapizom a lábát. Hát ez van, de most nem vagyok túl jó egyensúlyban magammal.
- Bocsesz, de olyan jó lábad van, hogy azt hittem, abban is van egy – röhögök vele, majd végül megtalálom, amit kerestem és bekapcsolom a zenét. Sajnos nem valami pörgős, amibe bele is szédülhetnénk, hanem valami lassú nyál, ami nem hiányzik a lelki sérülésemnek. lehet, hogy meg kéne látogatnom a véla nőcit, hogy szívja ki a fejemből a szerelem nevű hülyeséget.
Ella invitálását nem tudom visszautasítani, és finnyázó fejemből, mosolygós válik. Hát igen, most nem vagyok beszámítható, akár félni is lehetne tőlem. Leteszem gyorsan a poharat, éppen a szélére az asztalnak, mert Ella erősen húz.
- Megyek már – vigyorgok, majd elkapom a derekát, és az egyik kezét és táncolni kezdek. Mivel unom a normális táncbeállást, rövid időn belül felteszem a kezét a vállamra, én pedig elkapom a derekát mindkét kezemmel és magamhoz húzom. Aztán pörgetem, bedöntöm, mikor éppen mi jut eszembe. Van, hogy felkapom és úgy forgunk, közben változik a zene is, kicsit gyorsul, mindenféle ökörséget bevetek, ami eszembe jut.
Vészesen közel kerülve az arcához simítok végig a hátán egy lassabb dal közben, és vigyorgok. Tényleg így fog maradni a szám, ha így haladunk. Ráadásul az ital igazán megteszi a hatását, semmi másra nem tudok gondolni, csak Ellára, megszűnt a külvilág, csak a zene és Ella létezik.
- Remélem nem bántad meg, hogy nem tudok táncolni – vigyorgok, majd a vállára teszem a fejem. Úgy próbálok mozogni, hogy minél kisebb legyen a távolság közöttünk, ha egyáltalán van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem gondoltam, hogy egy számomra tök ismeretlennel bárhogyan is jól érezhetem magam. Mindig bennem van a félsz, hogy csak azért kedves valaki velem, mert van pénzem. Igaz, most egy szavam sem lehet, mert ezt hagytam meg a kocsmárosnak, hogy az jöjjön, aki szeret ingyen inni, meg néhány fura kiegészítője van. Lehet, hogy azért, mert a kétszínű haj, azért nem annyira közkedvelt, vagy trendi, legalábbis ebben a kombinációban. Ez arra utal, hogy igazán nem vágytam senkire, de Ella érkezése tökéletesen megcáfolta ezt. Normális, vigyori, nekem most ilyen kellett, akiről nem az jut eszembe, hogy mennyi bajom van. Oké, mondjuk Rohr-t kirugdostam volna, de az egy másik eset. A kezdeti tapogatózások után, gyorsan megvolt az összhang közöttünk és már a táncparkettet tapostuk, szerencsére ezt egyikünk lába sem bánta még, jelenleg egyébként az sem érdekelt volna. Ez az ital és az egész környezet jót tett, sikeresen kiüldözte belőlem a negatív gondolatokat és nem igazán engedte a felszínre őket. Csak az önfeledt és szabályok nélküli világ egy ismeretlennel, akinek az számít jelenleg, ami nekem: semmi. Csak jól érezzük magunkat, ez a cél, bárki okoskodása nélkül.
Tényleg mindenhogyan táncolunk, nagyrészt én vezetek, és stílusra, ütemre való tekintet nélkül forgatom, pörgetem. Néha azért sikerül eltalálni ezt, azt, de nem számít. Most már jó szorosan egymáshoz simulunk, egy kicsit pihenni kell, a következő menet előtt. A fülcimpámat megkaristolja a nyelvével, nekem meg végigfut a borzongás a testem, tarkótól bokáig. Még fel is szisszenek, bár nem a fájdalomtól, kellemes érzés, próbálom elkapni a fülem, reflexszerűen.
- Ez… - elfordítom a fejem, és visszaadom neki, de én a nyakát célzom meg, és végighúzom a fogam a lüktető erét fedő bőrén. – Most visszakaptad – kuncogok, majd folytatom a táncot, mintha mi sem történt volna. Tehát elveszem a fejem a válláról és a szemibe nézek. Azok most eléggé lilák, a haja pedig élénk narancs és kék színben csillog. A derekáról kissé lentebb csúszik a kezem és úgy forgatom jobbra-balra, miközben néha meg is szorítom a kerekded dombokat.
Hirtelen megcsókolom, valahogy úgy érzem, hogy ez a helyes, és megérdemli a világ, de főleg én, meg Ella. Aztán el is húzom az ajkamat és tovább táncolok vele.
- Hát nem is, tudom. Fura volt… Ismétlés? – félvigyorral az ajkamon teszem fel a kérdést, közben már eléggé jojózik a szemem a sok színtől. Mintha a színtelítettség gombot tövig nyomnánk, az pedig kiakadna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nos, ha ez felejtős „bulinak” is indult, az is lehet, hogy felejthetetlen lesz. Már nem bántam, hogy kitaláltam a táncot, és azt sem, hogy Ella belerángatott. Hatott az ital is, hatott a lány vonzereje is, egyre jobban elmerültem az estébe, és egyre kevésbé érdekelt bármilyen külső körülmény is. Annyira összeomlani látszott a sziklaszilárdnak képzelt világom, hogy a józan ész inkább hátrahúzódott és teret engedett mindennek, csak ne omoljak én is össze. Ehhez persze kellett Ella végtelenül pozitív és vicces beállítottsága, a bolond vigyora és az, hogy velem akart lenni. Láttam, hogy ez így van, éreztem a közeledését és azt is, hogy az enyémet egy cseppet sem hárítja. A szín kavalkád és az izgalom megtette hatását, amit régen ösztönből megtettem, most eddig nem mertem, mert nem akartam megtörni a varázst. Simán végigmértem a kezeim segítségével a hátsó domborulatait, ő pedig megadta a kezdő lökést a fülem rágcsálásával. Meg is csókoltam, és azt hiszem a legjobb döntés volt, tényleg minden kiment a fejemből, csak ő és én voltam. Egy kicsit még hezitáltam rám nem jellemző módon, de aztán újra meg akartam csókolni, ő pedig nem hagyott más utat, még ha akartam volna mást is. De nagyon nem akartam, sőt őt akartam, az ajkait, érezni minden porcikáját és elmerülni egy különös táncban. A parkett közepén faltam az ajkait, bár néha úgy éreztem, hogy ő már azt a kis kontrollt is elvesztette, ami eddig benne volt, ha volt egyáltalán. Felkaptam az ölembe, de az ajkairól nem szálltam le, csak elszállítottam magunkat a kandalló elé. Milyen romantikus, igaz? Az lenne, ha nem az erős ösztönszerű vágyak dominálnának, ahogy elkezdem megszabadítani a ruháitól, hiszen a kandalló előtt elég meleg van, nem szeretném, ha melege lenne. Az éjszaka valóban felejthetetlen marad, hiszen Ellában egy különös ismeretségre tettem szert, amit azt hiszem talán sosem bánok meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Lassan vége a vizsgaidőszaknak, amint azt lehet tudni, nekem simán ment. Nem vagyok egy nagy tanulós, de hát nem is kell, ha ilyen jó agyam van mindenhez. Megragadnak benne a dolgok, ennyi az egész. De most nem azért ülök itt az étteremben, hogy megünnepeljem az amúgy is elvárható eredményem, hanem mert a jövendőbelimmel van találkozóm. Nem is igazán tudom, hogy minek nevezzem őt, talán ez a legjobb megfogalmazás Lyrára. Mindketten végzünk, és szerintem mindketten megkaptuk a levelet, ami felfrissíti a memóriánkat, hogy ha végzünk, akkor bizony esküvő lesz és boldog házasság. Legalábbis nekem ilyeneket írtak, hogy néhány háztárstól, akik jóban vannak velem – van ilyen? – megtudták, hogy milyen jól összeillünk, és mennyire boldogok vagyunk együtt. Gratulálnak, hogy megértettem, milyen fontos ez és próbáltam alkalmazkodni, és tessék igazuk lett, megfelelő menyet választottak, stb. Ja, valóban marha jól eljátszottuk a szerepeinket, de nem igazán közeledtek az álláspontjaink. Illetve de, mert a kezdeti ellenségeskedés, olyankor gyűlölet, egy normális viszonnyá szelídült. Én meg nem tudom, hogy hányadán állunk, egyelőre még a sokkot, amiben Gwennel voltam, azt próbálom feldolgozni. Mármint, hogy egészen normális lány, így hogy megismertem, annak ellenére, hogy Cupido kellett hozzá, hogy szóba álljak vele. Persze már elmúlt a hatás, és… hát nem tudom, szerelmes biztos nem vagyok, mert most már másodjára tapasztaltam meg, hogy milyen az, és a második nagyon intenzív volt. Na, mindegy, nem tudom, hogy mi lesz, csak azt, hogy Lyrának szeretném, ha boldog élete lenne, vagy velem, vagy nélkülem. Ezért majd megteszem, amit meg kell, de egyelőre jó lenne valamivel kihúzni még, hogy ne legyünk házasok. Kéne még pár év, vagy ilyesmi, olyan rohadt gyorsan elrepült ez a három is.
Nem öltöztem túl egyébként, Lyrának pedig egy szép és különleges orchideát hoztam, amit már a helyiek be is tettek egy szép vázába. Akármi is van, a látszatot fenn kell tartani, de amúgy sem bánom, megérdemli, ha már elvisel, nem? Az étlap megérkezett, de egyelőre nem rendeltem semmit. A találkát délután négyre beszéltük meg, még van nagyjából 5 perc, hogy megérkezzen, vagy tíz, hogy nőiesen késsen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Kíváncsi vagyok, hogy ma milyen lesz. Általában nagyon ad magára, de az utóbbi hetek eléggé megfárasztották Lyt, gondolom az elvárások, na meg a Levita hírnevén sem eshet csorba. Bár szívesen az orra alá dörgölném a házpont állást, de már megtettem Izánál, így már nem olyan jó muri. Főleg a szöszke reakciója, ahol nem ismerte el a vereséget, hanem majd a vizsgákat ők nyerik. Kérdem én, azt hol jegyzik? Mindegy, Iza már csak ilyen…
Ly éppen csak késik – ami amúgy nem szokása, de bőven belefér -, és máris felpattanok, ahogy meglátom, a széke mellé lépve viszonozom a viszontlátás mosolyát.
- Szia Ly! – köszönök vissza és természetesen a köszönő puszi is megy az ő arcára. Na, nem úgy, mint a kézfejére az első találkozáskor, bár tény, hogy az is szórakoztató volt a maga módján. Most csak kap egy finomat, abból a kevés fajtából, ami ritkán jellemző rám, de tényleg szeretném, ha akaratunk ellenére összeköt majd minket a sors apáink által, én legyek a legkevésbé rossz az egészben. Igen, ilyen áldozatra is képes vagyok, mert pontosan tudom, hogy mit érezhet.
Kihúzom neki a széket, és a feneke alá teszem, ahogy leül, majd én is helyet foglalok. Miközben az étlapot kezdi böngészni, azonnal a tárgyra tér, pedig most jó lett volna egy kicsit másról is beszélgetni. Kábé mindegy miről, mert ez a téma… hát, nem a szívem csücske. De akkor legyünk gyorsan túl rajta.
- Persze, már nagyon vártam. Nos, neked mik az elképzeléseid, hogy húzzuk még az elkerülhetetlent? Gondolom, most nem szeretnél még megházasodni, bármennyire vonzó lehetőség is vagyok – most nem arrogánsan, hanem némi öniróniával(!) a hangomban és mosolyogva szólok. Remélem, értékeli, és amíg el nem felejtem…
- A virág természetesen a tiéd – teszem hozzá, bár nem hiszem, hogy nem tudná, de így illik. Jó ez az etikett: mindent magyarázz meg, ami egyértelmű.
- Amúgy minden oké veled? Kissé nyúzott vagy – én már látom, hogy a pincér megáll a lépcső alján, de még intek finoman a fejemmel, hogy ne jöjjön. Hagyjuk egy kicsit szusszanni Lyt, majd amikor már látszólag kiválasztotta amit szeretne, bólintok a pincérnek, aki el is indul felénk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Viszonzom a mosolyt, természetesen nem lepődtem meg. Lyra sincs oda az esküvőért és még nem érzem magunkat annyira érettnek arra, hogy el tudjuk játszani a szerepünket, vélhetően valamelyikünk kiakadna és elrontaná. Valószínűleg én, még akkor is, ha mindig is hangsúlyozom, hogy én járnék jobban kettőnk közül.
- Majd én meggyőzöm apádat, hogy muszáj mestertanoncnak maradnod, mert a Farkas család nem vesz el egy alulképzett lányt, vagy ilyesmi – vonom meg a vállam fintorogva, mert semmi esetre sem Ly képességei ellen irányultak a szavaim, csak kell valami, amivel húzhatjuk még egy kicsit, és tényleg nem sok lenne az a három év.
- Mármint szerintem okos vagy, csak ha kell, ezt mondom – teszem le a nagyesküt és meggyőző akarok lenni a számára is, hogy nem akarom fikázni. Persze felhívom a figyelmét a virágra, ha már beszereztem neki és meg is kapom érte a dicséretet, ami nekem jár. A nyúzott arcára is kitérek, mert egyébként szép pofija van, de most eléggé karikásak a szemei és látszik, hogy nincs jó formában.
- Iza is ilyen akkor? Komolyan, ti prefik nem gondolkodtatok még azon, hogy néha lógjatok? Túlhajszoljátok magatokat a kötelesség jegyében, de kérdem én, minek? Jobb lesz attól neked? Kétlem – kérdezem a szemeibe nézve, még komolyan is. Sosem értettem ezt a nagy kötelességtudatot a levitás prefiknél. Azért nálunk nem ennyire durva a helyzet, meg néha szemet is hunynak néhány dolog felett, mert utálnak jelentést írogatni, főleg ha csak kisebb incidens történt. A kérdése meglep, mert még nem gondoltam bele igazán.
- Hát, ha már maradni akarsz, akkor maradok én is, a saját érdekünkben. Majd választok valamit, és még jól is fog jönni az alibihez, nem? – emelgetem meg a szemöldököm vigyorogva. Ez tényleg nem rossz ötlet igazából, és egészen kivitelezhető. Na, még maradunk pár évet és lehet, hogy megszokjuk egymást egy légtérbe, meg ilyesmi. Úgy csak könnyebb lesz végigszínlelni az esküvőt is.
- Cupido ellen van valami tipped? – mondom mellékesnek tűnően, miközben ő rendel, és én is kérek valamit. A választásom némi salátára, és sült húsra esett, azzal a fura nevű „aszhalcit” szósszal, ami kedvedre való ízt kölcsönzi számodra. De tényleg, állítólag mindenkinél más, és eddig bevált.
- A lábaddal azóta sincs gond? - kérdezem, amíg a pincér megjön az italokkal, én csak sima vörösbort kértem, az itteni legjobból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Sok a dolog és úgy tudom, hogy ma érkezett meg a nekem szánt szállítmány az itteni mágikus postára. Jogos a kérdés, hogy miért nem bagolyba jött. Nem szeretném, ha az új kollekciómat dagadék baglyok hagynák el, így majdnem, hogy mugli postával szállíttatom, de nagyrészt hasonló a módszer a varázspostánál is. Csak a hoppanálás és a Hopp-por kissé lerövidíti az utazást. Az ilyen értékű ruhákat egyébként sem mernék állatokra bízni, még ha a legjobb baglyokról is van szó, szóval csak a szó szerinti kézbesítés lehetséges. Nagyjából fél órával ezelőtt volt, hogy odaértem a mágikus postára, ami ideiglenes, és ha jól tudom, ma csak nekem jelent meg. Mégis várnom kellett húsz percet legalább, mire mindent átvettünk, tételesen megnéztem az árut és kifizettem a költségeket. Maradt itt néhány ember, akik majd felviszik a kastélyba a ruhákat – van engedélyük nyugi -, de most már minden el van intézve, és újságot lapozgatva sétálok a kissé saras bogolyfalvi utcán. A címlapon én vagyok, hiába be kell segítenem néha az újságoknak, hogy legyen bevételük. A ruházatomat egyetlen lábszárközépig érő, divatos vászonkabát takarja. Sajnos hiába van napsütés, nemrégen esett, és még szél is fújt, az utcák tele vannak tócsával és sárral, így figyelni kell a bakancsomra is, ha nem szeretném, hogy túl koszos legyen. Mégiscsak egy vagyon volt, meg egyébként is, jól kell kinéznem, mert ezek kinéznek. Már messziről hallom a kurjantgatást, és kicsit odébb is állok, hiszen a hangom hátulról és felülről érkeznek. Visszanézve és némileg biztonságba már látom a két kiskölyköt, akik vélhetően lopott seprűkkel száguldoznak a faluban és most jött el nekik a pillanat, hogy le is ereszkedjenek talajszint közelébe. Mellettem ugyan elmennek, de nem sokkal a kastély felé vezető úton, a szökőkút mellett reppennek el és beledobnak valamit. Nos, én itt megtorpanok, miközben a páros vihorászva elreppen. Hirtelen az összes víz minden irányba kicsapódik, sőt még a sarat is felveri valahogy. A közelben tartózkodókat ez váratlanul éri, hiszen gyorsan történt az egész. Szerencséjük a fiúknak, hogy nem voltam ott, de van ott egy szöszi, aki rendesen kapott. Nem lesz egyszerű kivakarni majd belőle, ráadásul úgy látom egész igényes a lány. Hát, most nem annyira…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A kis szemétládák elintézték a népet, röhögnöm kell. Amikor már halljuk, hogy ilyen idióták közelednek, jobb félreállni, vagy kimutatni, hogy baj lesz, ha beléd kötnek. Ma voltam olyan gáláns, hogy az előbbit választottam, így túlélték kék-zöld foltok és átkok nélkül a kis huligánok. Azonban nem mindenki járt jól, a jól öltözött szőke kapott mindent. Mi több, mint egy kis óvodás sipítozni kezd, én meg röhögni. Hát ezt nem hiszem el, mit kiabál? „Jézi”? Az mi a Merlin terméke? Az már majdnem Zéti, de szerencsémre nem ismerem a csajt, így az biztos nem lehet. Persze ismerheti a nevemet, mégiscsak egy Farkasról van szó. Az is tény, hogy amíg nem volt összerondítva, nagyon kellemes megjelenésű, ápolt csajsziról van szó. De azzal, hogy így megalázta magát, sokat esett a megítélése elsőre. Azért odasétálok a kezemben az újsággal - aminek a címlapján virítok -, megnézni, hogy ki is ez, és van-e esetleg komolyabb sérülése. Mint mondtam, jó napom van.
- Helló, minden oké? A kis huligánok jól megfürdettek – a mosolyt nem lehet levakarni rólam, bár most nem gúnyolódom, mint, ahogy azt bárki megérdemelné. Így közelebbről már látom, hogy nem a nincstelenek és a magukat gazdagnak gondolók közé tartozik, a ruhája egy kisebb vagyon, képzelem, hogy a haj sem halolajtól fényes, hanem valami irtó drága cucctól. Ez a csak ad magára, és még pénze is van hozzá, micsoda meglepetés. Mármint nem a pénz, hanem, hogy igényesen használja fel, nem egy összedobált ruházata van, hanem kigondolt, jól megfontolt outfit. Minden harmonizál, kiemeli a szemeit, amik tényleg szépek és vonzók, és oda is fókuszálsz rá, ha épp nem a dekoltázsát bámulod, mint én. Hiába a rejtett, és tiltott dolgok a legvonzóbbak és legkeresendőbbek. Szóval megbámulom, nem nagyon szoktam visszafogni magam, és megállapítom, hogy egyben van a lány, csak elcsúfítják a sár és vízfoltok.
- Látom, van ízlésed Jézi – dicsérem meg, ez a legtöbb, amit egyelőre kaphat. Ha még mutat valamit a személyiségéből, ami tetszik, akár le is nyűgözhet majd. Lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Még mindig nem tudtam eldönteni, hogy hogyan viszonyuljak a lánykához. Általában átnézek mindenkin, ha nincs benne valami érdekes. Ez a lány hát szép, de ez még nem különlegesség a Bagolykőn, mert tényleg sok szép lány van, de a ruhája, és a megjelenése teljesen korrekt, sőt árulkodik arról, hogy nem veri fogához a galleont.
- Igen, ez nekem is feltűnt. De ha tudnák, csak még elégedettebbek lennének, szóval szerintem inkább ne hangoztasd. Sőt, mi van, ha letépik rólad és eladják? Vigyázni kell, hogy miben jársz – kacsintok a lánykára, miközben ő is megdicsér engem, cserébe megnézem magamnak. Így működik ez a világom, öcsém. Azért a beszéde kissé fura, olyan néha, mintha kicsit felszínes lenne, bár megértem, hogy félti a ruháját és bosszús. Csak ezek a szavak… ha káromkodna, talán fel sem tűnt volna.
- Köszi – nyugtázom és az újságot mintegy véletlen úgy fordítom, hogy meglásson a címlapon. A francia divatújságot biztosan ismeri, nem a legolcsóbb Cosmo és társai, kevesekhez jut el. Egy teszt belefér, bár azt is megfogadtam, hogy legközelebb nem megyek el a fotózásukra. A fele ruhájukat visszadobáltam, hogy rám olyat nem adnak, mert oké, hogy extravagáns, de rám azt nem adja senki, vagy ne legyen a nevem Farkas Zétény. Végül is belementek és valami másik pasira erőltették rá. Valahogy elment a kedvem már ettől, régebben élveztem, hogy a nevemet felhasználva adták el a cuccaikat többek, de már uncsi, komolyan. Közben a leányzó eltünteti a foltokat, és nem csak simán, hanem valami különleges folteltávolító igével. Nocsak, úgy látszik, nagyon rá van függve erre.
- Farkas Zétény – fogadom el a kezét, és most jó kedvemben vagyok, kap egy leheletnyi kézcsókot. Hiába, aki úriember, az én vagyok. Lehet, hogy még meg is köszöni, hogy nem simán kezet fogtam vele. Nagyon kiemelte a vezetéknevét, és meg is ütötte a fülemet természetesen. Gondolom ezért csinálta. Én nem emeltem ki a nevem, mert aki nem ismeri, az így járt.
- Vittman? – még egyszer megnézem a ruháját, meg őt is egészen közelről, főleg a szemeit, odahajolva hozzá. – A talárszabász üzlet tulajdonosainak a lánya? – most én nyomom meg az „A” betűt, hogy tudja, elismerem őket. Volt is pár talárom, de gőzöm sincs melyik az. Viszont mivel megvettem biztosan jó minőségű ruháik vannak. Néhány partyn akár találkozhattunk is, de általában gyorsan megunom őket és csak a köelező dolgokon veszek részt. Talán láttam már, nem esküdnék meg rá. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem tetszik a csaj külsőleg. Mert de, sőt.
- Aztán mi járatban a faluban? Gondolom nem fürödni jöttél – évődök egy picit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Relaxálni akartam végre. Elegem volt a sok hűhóból és gondolkodnom kellett a jövőről. Maradjak egyáltalán itt, és várjam, hogy Lyvel mikor leszünk egy pár? Persze a szöszi egészen megváltozott már első találkozásunk óta, szóval nem lenne probléma vele feleségként sem. Szerintem ellennénk, még ha nem is lennénk valódi egy pár. Hagynék neki teret és akkor nem durcáskodna. Az mondjuk benne is elég kemény, ha előveszi a rosszabbik énjét. Esetleg itt is hagyhatnék mindent, meg tudnék élni apámék pénze nélkül is, és akkor tényleg azt tehetnék, amit csak akarok. Nem mellesleg ezzel bemutathatnék a családomnak, hogy lám, Zétény enélkül is boldogul.
Na, ezért találtam ki, hogy eljövök a fürdőbe, ahol sosem voltam még, de állítólag nagyon kis csendes, meg jó környezetben van.gyorsan megtalálom a táblák alapján, majd még gyorsabban ki is fizetem a belépőt. Átöltözöm az öltözőben, és nézem, ahogy a pecsét, amit kaptam egyre jobban világít. Komolyan, elég óvodás dolog ilyet csinálni, de ez Bogolyfalva, megszokhattam volna már, hogy nem minden az én elképzeléseim szerint működik.
Végül egy fecskében zuhanyzás után bevetettem magam a "habokba", és valóban jól esett a meleg víz nyugtató hatása. Kerestem is gyorsan egy helyet magamnak, de mind ami tetszett foglalt volt. Ezért aztán találomra választottam egyet, ahol jó a kilátás, és odamentem a szöszi csajhoz, aki birtokolta a helyet. Persze bőven elférünk egy ilyen helyen úgy is, hogy nem kell még csak beszélnünk sem.
- Helló, megosztod a helyet velem? Zétény vagyok, ha érdekel - vonok vállat és várom, hogy odaengedjen, vagy elküldjön. nekem mindegy, bár egészen jó kis csaj, szóval szívesen maradnék. természetesen megnézem magamnak, ha már itt van fürdőruhában. Illetlenség lenne, ha nem bámulnám meg, öcsém.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Nos, mint tudjuk, a kivétel gyengíti a szabályt. Nem vagyok bunkó, ha nem kell, szóval köszi – ennyivel azt hiszem el is intéztük, hogy milyen rettentő udvarias srác vagyok. Igen, meg jóképű is, szinte illik hozzám a szöszi, jobban, mint itt bárki más. Ha már itt vagyok, akkor olyan mellé megyek, aki külsőleg is felérhet hozzám, meg még az is lehet, hogy van egy kis sütnivalója ott bent.
Az, hogy felismer, némileg meglep, de azért nem annyira, hogy foglalkoztasson. Az jobban, hogy én nem ismerem őt, de hamar kiderül, hogy miért. A sok ember között nem mindig találkozhatsz mindenkivel, én pedig amúgy sem vagyok népszerű a sok cseverésző között, hogy csak úgy odajöjjenek hozzám. Most is én jöttem oda, az is igaz, de ez szituáció volt.
- Jól nézel ki, szóval, de feltűnő vagy. Az más kérdés, hogy nem vadászom az új szépségeket, hogy ismerkedhessek, vagy csak posztereket csináljak belőlük. Bár te lehetnél az egyik hónap, az tuti – bókolok egy kicsit, végül is tényleg jó csaj. Befekszem mellé, de most nem kívánok  domborulat nyomás próbákat végezni, csak élvezem a pillanatot és a társaságot. Izának ez biztos nem menne, persze ő lány.
- Túl híres vagyok biztos. Sosem érdekelt, hogy mit fecsegnek rólam, mert ha elém kell állni, mindjárt csukva marad az a száj, mintha ragasztóbűbájt kapott volna – vonom meg a vállam amennyire lehet, gondolatban nagyon. – Rólad is biztos van pletyka, de hozzám nem jutott el. Amúgy pedig csapd fel az Edictum egyik számát és onnan is lehet tájékozódni a nagyrészt hamis hírekről. De én jókat szórakozom rajtuk. Van, hogy kifigyelek egy rellonos párost az újságból,  és várom, hogy legyen valami – kuncogok, majd bejezem a lebegést és leülök a vízben lévő padra. Nagyjából mellkasig lógok ki a vízből, kicsit meg is mozgatom a nyakamat.
- Kell figyelnem féltékeny pasira, vagy élvezhetem a fürdőt és a társaságod? – érdeklődöm, mert nem fakarok felesleges köröket futni magyarázkodással, na meg pofonokat osztani. Pihenni jöttem, nem pedig megmutatni milyen nagyszerűen felkészült vagyok mindenből. talán kicsit félreérthető a fogalmazásom, de ez már nem az én bajom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Röviden felnevetek a válaszán, egészen belevaló a csaj, és még jó a humora is. Nahát, egyből van ilyen is, nem csak a fanyalgók és a rátartiak? ?Meglepő, komolyan mondom.
- Ha gondolod, minden hónap a tiéd lehet, és akkor jár 30% a bevételből, ha piacra dobom. De akkor bele kell adnod mindent – folytatom a finom kuncogást. Nagyon jó kis naptárt össze lehetne hozni belőle, bár nem a legmodellebb típus, de van benne valami, ami nagyon vonzóvá teszi. Ezt pedig nem azért mondom, mert gyakorlatilag egy szál fürdőruhában, érintés közelben van itt mellettem. De azért valószínűleg ez is közrejátszik.
- Nem szoktam dicsekedni semmivel, a tetteim magukért beszélnek, legyenek azok jók, vagy rosszak. Egyébként pedig nem szokásom azért kilesni embereket, de néha unaloműzésnek tökéletes, ha már nincs más, vagy éppen Rohr nem jön az utamba, hogy fellökhessem. Borzalmas az a lány – még bele is borzongok, ahogy a vörös hajú mosolybolond képe beúszik a szemeim elé. Tényleg lyukas az agya, és hát azt hiszi, hogy minden ember mulatságosnak gondolja őt. Pedig nagyon nem az. Gyorsan el is terelem a témát inkább rá, mégiscsak értelmesebb és sokkal szebb az előbb említettnél. Ez már csak egy ilyen sport, és bármennyire is kacérkodom vele azért egy kicsit – amit úgy veszek észre, hogy viszonoz is -, nincs kedvem pasikkal vitatkozni.
- Általában nem szorulok védelemre. De azért ezt most elfogadom, hátha meg kell védelmezned – viszonozom a mosolyát, úgy érzem megfelelő társaságba érkeztem. Nincs nagyzolás, meg lenyűgözés, csak egyszerű ismerkedés, és némi szikra. Ez pont elég mindenre, de akár semmire is, szóval a tökéletesen harmóniát, amiért jöttem, megtaláltam a barlangfürdőben és Szofi személyében.
- Hát, ha féltékeny is lenne rád valaki, nem hiszem, hogy menekülnöd kéne. Szóval nem kell aggódnod, egyébként sincs senki, aki féltékeny lenne rám. Biztos a csillagok állása, vagy ilyesmi baromság – egy kicsit becsúszom a víz alá és élvezem a tompa hangzású vízi világot. Pár másodperc elteltével felbukkanok és eligazítom a hajamat. Kicsit közelebb csusszanok, hogy finoman összeérjünk. Ha már szórakozás, legyen valami alapja is.
- Egyébként el akarnál csábítani? Vigyázz, mert veszélyes alak vagyok – nevetgélek, és kiteszem a fejem a partra. A két kezemet is kitárom és kit elfektetem őket, igazán kényelmes.
- Milyen szolgáltatásai vannak még a fürdőnek, tudod esetleg Szofi? Nem néztem körül igazán…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Újra itt, nyolc év után? Már nem is emlékszem. Szándékosan nem jöttem mágikus módszerrel, ha a vonatot nem nevezzük annak. Még meg kell itt találnom a helyem, alig egy hete jöttem, és éppen csak beiratkoztam a menedzser MT szakra. Nem is igazán tudom, hogy miért arra, talán azért, mert abból még bárhova el lehet jutni, és úgy tudom Várffy is itt van valahol, akár segíteni is tud. Ugyan sok közünk nem volt egymáshoz, azon kívül, hogy Izát kedveltük, de egy próbát megér. Épp csak kivettem egy szobát a Csárdába, legalább nem változott nagyot, csak csinos a felszolgálólányok, így legalább változatosan legeltethetem a seggükön a szemeim, öcsém. Rohadt nehéz volt ide visszajönni, de az egyetlen barátom még itt van, és ugyan kihez máshoz jöhetnék? A családom azt mondta, oda nagyon ritkán, csak ha kötelező a megjelenés és persze írjam meg, hogy Gergő viszi tovább a családi bizniszt. A kis fasz, de legyen az övé. Szóval talán ez az utolsó lehetőségem a szocializálódásra, már csak annyi kellene, hogy Iza mondjuk ne ásson el az első találkozáskor, amihez meg van minden joga. Tudom, hogy hol lakik, egyszer követtem hazáig. Milyen boldog volt, jó volt nézni, hogy kikupáltam anno, mi más lehetne a titka? Sajnos a házasságát nem vágom, a Norbi gyerek nem éppen egy normális fazon, de úgy látszik, hogy Iza szereti, hát akkor minek ugráljak feleslegesen ellene? Amúgy meg jól bánik vele, szerintem felszedett a szöszi pár kilót, de lehet majd nem ezzel kéne kezdenem. Még mindig nem vitt rá a lélek, hogy bekopogjak hozzájuk, pláne, ha még Norbert is otthon van, nem hiszem, hogy ő örülne, persze a ház asszonya sem fog feltétlenül. Talán még vissza tudom kapni valamennyire, ha már annyit törődött velem anno. Én meg itt hagytam a szarba, szó nélkül. Fuckin Zétény's move. Mivel semmi dolgom egyelőre, itt ülök a szökőkút szélén, kezemben a szokásos cigarettámmal, és csak szívok, ahogy eddig az élet tette ezt velem. Érdekes, hogy amennyire gyűlöltem anno, amikor idekerültem, úgy vágyom vissza abba az időbe gyűlölni Lyrát és az az egész BK-t, ahogy az idejárók hívják. Vele sem tudom mi van, remélem talált magának valami jobb elfoglaltságot, minthogy a feleségem legyen. Amúgy hálás lehet, majd megadom a bankszámlaszámom.
Az emberek vidámak, vagy éppen veszekednek, amott meg egy fiatal diák hány. Érdekes nézni a felhozatalt, és szinte észre sem veszem, hogy egy ismerős halad el mellettem, nem olyan messzire. Viszont onnan fúj a szél és felismerem az egykori barátom, kedvenc parfümjének illatát.
- Helló Iza - mondom ki hangosan, már jó pár lépés távolságra van, ahogy nézem a sietős lépteit és lebbenő aranykalász-szín haját. Még az is lehet, hogy összekeverem valakivel, de... kizárt dolog. Ülve figyelem a reakcióit és elnyomom a cigit, amit aztán belepöckölök a kútba. Hát nem éppen idilli, de a mi kapcsolatunk talán sosem volt az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az időt mintha valaki belassította volna, valószínűleg ő volt. Mintha átlátnék rajta, ahogy megtorpan, és összefogja a kabátját. Megfordul és... én nem tudom mit látok a szemeiben, talán hitetlenség? Öröm? Bánat? A szemeivel mindig meg tudott venni, és látom, ahogy tétovázik. Majd mégis megindul. Merlin! Segíts! Nekem végem! Felállok a kút kávájáról, és... nem tudom eldönteni, hogy mit csináljak. Főleg, hogy elkezdenek potyogni a könnyei. Ne, kérlek ne. Végigfut a hátamon a hideg, ő pedig elindul. Lassan behunyom a szemeimet, és lehet, hogy meg fog ölni, de Merlinre, hagyni fogom neki. Kiül minden érzelem az arcára, és csak hallom, ahogy érkezik, egyre közelebb. A cipője puhán koppan, elkapja a kezeimet, és magához ránt. Kinyitom a szemeimet, és hagyom, hogy hozzám bújjon, a kezeim automatikusan kulcsolják át a zokogó testét. Akármennyire is kemény vagyok, ez túl sok nekem. Ez a szeretet, ez egyszerűen nem nekem való és ami a legfontosabb, egyáltalán nem érdemlem meg. Sokkal jobb lett volna, ha nekem jön és hagyom magam csapkodni. Persze ez még megtörténhet később is. Szóval ölelem őt, a legjobb barátom, aki csak örül nekem mint egy kisgyerek. Láttam már sírni, de így nem és ez egyben olyan felemelő és szégyenteljes számomra.
- Igen - nyögöm elhaló hangon, de inkább folytatom, hogy ne mindenki minket nézzen, főleg miatta, őt féltem, nem magamat. - Ne csináld, ne sírj, nem érdemlem meg - borzasztó dolog ez, én nem ezt vártam, nagyon nem erre számítottam, csak azt nem tudom, hogy miért nem jutott ez eszembe egyáltalán. Iza mindig is ilyen meglepő volt, sosem azt tette, amire kértem, sosem úgy lepett meg, ahogy gondoltam, akkor miért is fogadott volna úgy, ahogy vártam?
- Sajnálom, hogy nem lehettem ott az esküvődön, de nagyon sokat gondoltam rád. Meg úgy mindent sajnálok, a rohadt életbe - szorosabbra fogom őt, és elerednek a könnyeim. Komolyan hogy mer bárki ilyet kicsalni belőlem? Miért szeretem én még mindig ezt a lányt ennyire? Talán mert az ő fényképébe kapaszkodtam sokszor, hogy normális maradjak? Hehe, Zétény, meg a normálisság. Mindegy. Kicsit engedek a szorításon és várom, hogy történjen más is. Kisöpröm a könny áztatta tincseit a szemeiből, hogy a szép kékek az elmémbe marjanak. Én sem hittem, hogy újra látom őt. Ha visszatekerhetném az időt, nem így jöttem volna és mást csinálok. De ez van, így történt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nevet, végre nevet, Merlinre! Akkor nem fogja az összes könnyét most kisírni,habár a nevetés is könnyeket szül, szóval van még aggódni valóm. Persze szinte azonnal sarokba szorít, és muszáj mondanom valamit, amire tudom, hogy hogyan fog reagálni és kivételesen azt is kapom. Ha azt vesszük ezzel is meglepett,hogy nem lepett meg, ez kész.
- Nem akarom tudni, Iza. Nem akarok belegondolni, hogy bárki miattam bármit is csinált volna veled, ami a hátrányodra vált volna. Lehet, hogy semmit, de nem mertem megkockáztatni, egyszerűen csak így tudtam vigyázni rád. Jó tudom, ez nem megoldás, meg hülye voltam, de nem volt jobb ötletem. Konkrétan most se lenne jobb, de hát ismerhetnél már annyira, hogy ha kitalálok valamit, akkor az úgy van... már ha nem tudsz lebeszélni. Te vagy az egyetlen, aki valaha változtatott rajtam valamit és ha elmondom az egészet, biztosan nem lett volna ilyen könnyű, hogy lelépjek. Ha ezt lehet egyáltalán könnyűnek nevezni, de érted - egyre csak húzom a tésztát, az meg nyúlik és minél többet beszélek, annál rosszabb lesz. De valóban nem akartam kockáztatni, mert ha Izának bármi baja is lett volna, azt nem biztos, hogy túlélem. Megzsarolnak vele mondjuk. Hát hogy tudtam volna a szemébe nézni? És emelett oda kellett volna mennem, megtörten, szánalmasan, legyőzötten. Inkább legyen nekünk lelkileg rossz egy kicsit... hát nem jött be ez sem. Most már mindegy mi volt, a lényeg, hogy itt vagyok.
Megmutatom neki a képet, de nem sokat segít... talán csak egy pillanatra. Én nem tudom, hogy mit is kéne még csinálnom, hogy ez a találkozás jobb legyen, és tartok tőle, hogy nem lesz jobb. Ahogy kiejti a nevemet, megborzongok, végigfut a hátamon a hideg. Nem is tudom mikor hallottam utoljára tőle így, a teljes nevemet és nem is tudom, hogy miért esik úgy ahogy.
- Tudom, hogy megtetted volna és igen, nem hagytam - most a vonásaim megkomolyodnak, fel kell fognia, hogy mindent megtettem érte, amit csak tudok. gyakorlatilag feladtam a barátságunk, akkor még a szerelmem is miatta. Nagyobb áldozat volt, mint, amit bárkiért bármikor megtennék. Igen, akkor még szerettem, nem tudtam megszabadulni a zöldektől, a mosolyától és úgy tőle. Úgyhogy mindent megtettem azért, hogy a barátja maradhassak, az ominózus beszélgetésük után, náluk. Azt hiszem viszonylag sikeres volt, de a parázs megmaradt, és talán sosem huny ki teljesen. Persze, most már máshogy látok sok mindent, és nem vágyom a szerelmére, de a barátságára nagyon. Kitől tudnék bármilyen tanácsot kérni, amit el is fogadnék, akár kéretlen, akár nem? Na, ugye, öcsém!
- Szép! Akkor mégis jól alakult az életed - most ellágyulnak nekem is az arcvonásaim, nagy kő esik le a szívemről, már csak azért is, mert minden jól alakult, tehát végül is nem rontottam el az egész életét. Ez már valami. - Na, ne mond! - őszintén mosolygok és látom a megnagyobbodott hasát, lágyan visszahajtom a kabátját, miután megsimogatta büszkén a hasát. - Nehogy megfázzatok! - indoklom meg a cselekedetem. - Gratulálok, és örülök, de tényleg nagyon örülök - már elképzeltem magam nagybácsiként, amikor hasznos dolgokat tanítok a kis prücsöknek. Állj! Miket beszélek már megint, te jó ég?! Alig, hogy meglátom őt, máris ilyen gondolataim támadnak. Még hogy nagybácsi Zétény, te tényleg meghibbantál, öcsém!
- Szóval akkor lesz több, helyes, helyes. Másoknak is kellenek az ilyen barátok, jó géneket örököl majd. Az egyik részében legalábbis biztos vagyok - úgyis tudja, hogy Norbertet nem tartom teljesen épelméjűnek, de eszembe sem lenne ellene beszélni. Ez csak egy vélemény volt, soha nem ártanék a kapcsolatuknak, sőt, addig védeném, amíg Iza szereti azt a bolondot. Szerencsés bolondot. Gyorsan kizökkent a jó hangulatomból a kérdéseivel, ennek ellenére mosolyogva várom végig, miközben megsimítom a bal arcát.
- Biztos, hogy erre most kell válaszolnom, itt a tér közepén? Úgy tudom, hogy Ly jól van és boldog, de csak ennyit tudok róla. Visszajöttem tanulni, szóval itt leszek neked. A többire máskor válaszolok, mert nem akarlak sokkolni, amikor várandós vagy. Majd apránként elmondom - harapom be komorabban az ajkaim, de a legfájdalmasabban mégis az utolsónak érkező kérdése esik. Szorosan magamhoz húzom - vigyázva a babára -  és a fülébe suttogom.
- Nem, soha többé - ejtem ki a legkomolyabban, ahogy csak tudom. Elvileg okom sem lenne rá. - Csak mondj meg mindent őszintén, ahogy eddig, csak rád számíthatok. Jó, mondjuk a csajozásban nem biztos, hogy kérek véleményt - mosolygok, majd elhúzom a fejem és a szemeibe nézek, hogy megnézzem jól magamnak. Aztán pedig újra magamhoz szorítom és beszívom a hajának illatát. Egészen szerelmes párnak nézhetünk ki, de ennél nagyobbat nem is tévedhetne bárki. Ez egy őszinte barátság, sokkal többet ér, mint a szerelem. A könnyeim újra elerednek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Látom, hogy hiába magyarázom neki, de ő meg azt nem tudja, hogy az én családom meddig megy el. Kár lenne ezen veszekedni, annyira nincs értelme, hogy felesleges gerjedelmet szülne kettőnk között, a legnegatívabb értelemben. Nézek rá, ahogy próbálja belém táplálni, hogy tévedtem, de csak visszamosolygok rá.
- Nem érted. Nem kezeltelek úgy, és lehet, hogy megvédted volna magad, vagy megvédtek volna mások. De nem akartam semmit sem a véletlenre bízni. És ha Norbinak lett volna baja, vagy bárki másnak, akit te is ismersz? Szóval tök mindegy, hogy mi lett volna, ha tévedtem, ha nem. A lényeg, hogy… elmentem – inkább itt hagyom abba az egész magyarázkodást, pont elég. Remélem, elfogadja, hogy úgysem lehet semmit sem megváltoztatni már, bárhogy is cselekedhettem volna. Annyira jó lett volna, ha akkor megkérdezem erről őt, de nem tettem. Így történt, kész, vége. Amúgy is csak egyre jobban fáj, ahogy sorolja a hibáim. De szerintem meg minden jól alakult, úgyhogy mondhatjuk, hogy az idő engem igazolt. Szóval a baba. Egy kicsit cinkelem a Norbertet, ő pedig persze, hogy védi. Hányszor volt régen ilyen, vagy ehhez hasonló ellentétes véleményünk? Nem is emlékszem, de, hogy sok, az tuti.
- Hát gondolom, hogy annyira nem borzalmas, ha hozzámentél. Neked – vigyorodom el, majd folytatom. – De nyugi, semmi kifogásom ellene, és örülnék, ha örökre együtt maradnátok, szóval – vonok vállat. Amíg együtt vannak, nem bánom, csak szeresse Izát. Az pont elég, hogy boldog legyen, nekem meg akkor jó, ha ő boldog. – Persze azért… nem kell haverkodni vele, ugye? – nézek rá, nézem a zöldjeit, és csak egy félmosolyom tudatja vele, hogy viccesnek tűnő kérdést tettem fel. De persze Izát sosem lehetett igazán kizökkenteni, és egyből követelőzik. A legnagyobb baj ezzel, hogy igaza van, jár neki a válasz, és egy bunkó állat volnék, ha nem mondanák el mindent. Majdnem mindent.
- Nem akartam rád ijeszteni – ugrom át a kínosabb részeket. – Csak, megéreztem a parfümöd – vonok vállat újra és még folytatom. – Ha tudtam volna, máshogy kezdek hozzá, nyugodtabb körülmények között, de mindig spontán voltam, nem szeretem a túlságosan is megszervezett dolgokat – húzom el a számat, remélem ez elég magyarázat lesz.
- Ne fárassz, kismama – vigyorodok el. – Én vagyok az, aki kiforgatja mások szavait, nem te – de ezek után, megint kikívánkoznak a könnynek a csatornáikból. Hát ez van, remélem az elkövetkező jó néhány évben ez lesz az utolsó, hogy bárki így lát.
- Igen, tudom – harapom be az ajkam, és végül, ha nagy nehezen is, de összeszedem magam. Sóhajtok egy nagyot, kitörlöm a könnyeim és valódi kedvességgel nézem meg az arcát. Azért sokkal jobb ez így, mint a fényképen látni. Érzem a közelségét, a szeretetét, soha nem kaptam senki mástól ennyit eddig. Ez azért eléggé új.
- Ó, hát még sehol. A csárdában bérlek egy szobát, egyelőre keresgélek, ha gondolod, gyere el, ott folytassuk. Meg vehetünk közben valami kaját is, nehogy rám szóljanak, hogy éheztetlek. Nem mintha jogom lenne bármihez is veled kapcsolatban, de na, mégiscsak én vagyok Farkas Zétény, öcsém – most már jobban vagyok, de hogy nem fogom kitörölni ezt a napot az emlékezetemből, az már biztos. Miután elengedem, zsebre vágom a kezem és várom, hogy mi lesz. Lehet, hogy dolga van, főznie kell az apjuknak, vagy pont a másik várja haza a kismamát. Mégiscsak sok idő telt el, nehéz elfogadni ezt…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A mai nap elég unalmas volt. Gondoltam, elhívom Kimet egy kis dumálásra valahova, de ma nem igazán ért rá, szóval simán visszamondta a dolgot. Nem bántam, mert bírom a határozott csajokat, és egyre szimpibb a kakaóbarna leányzó, aki a legbénább nevű utcába lakik. Mondjuk az, hogy én a csárdában csövezek, sokkal bénább, de majd lesz házam biztos, csak még ahhoz is lusta vagyok, hogy elkezdjek ezzel komolyabban foglalkozni. Néhány újságot már beszereztem, megnézegettem, hogy mik az új trendek, és a retro dolgokat is megnéztem. Szóval, miután elolvastam azt a három újságot, utána hívtam Kimet, aki ugye skippelte az estét. Izát is megcsörgettem, de a Levitás teendői miatt lemondta a dolgot. Hát azért ezt megmondtam neki, hogy milyen barát már, amikor az iskola fontosabb nálam. De valami Máriáról beszélt, aki sokat rosszalkodik, meg hogy pórázt tesz rá, meg mit tudom én. Szerintem jól teszi, legalább gyengíti a sztereotípiát, de sajnos ez sem segített azon, hogy elhagyja házvezetői teendőit. Most mit mondhatnék? Hajrá Mária? Szóval Iza is dobta a szuper estét velem, ami azért egy kicsit rosszul esett, de alényegen nem változtatott. Egyelőre az aktuális rellonosokkal meg még nem haverkodtam össze annyira, Quinnt pedig necces lett volna elhívni, szerintem ő benne lett volna némi bulizásba, vagy dumálásba, de hát mégiscsak a HV-m. Iza más, cssss.
Így maradtam én, hogy egyedül iszogassak majd, mert az olvasás már csak elálmosított volna. Így aztán felöltöztem kisgatyából úgy nagyjából, még egy vékony kabátot is magamra dobtam, ami jól szellőzik, ha nyitva van, de egyébként, ha kedvem támad sétálni, nem kell visszamenni valami melegebbé. Végül lesétáltam a kocsmarészbe és körülnéztem. Tényleg illene már innen elköltöznöm, valami normálisabb helyre, hát ide még csaj se jön be. Akarom mondani, kivételesen most egy vörös benn, de úgy láttam már nagyon nézegetett valakit, miközben iszogatott. Rendeltem magamnak némi szívmelegítőt, azaz a legjobb whiskyjéből, ami itt nem egy nagy minőség, de legalább nem a pancsolt, és a pultnak dőlve nézelődtem a vendégeken. Nem mondom, néha a vörösre emeltem a tekintetem, de ő másét kereste, szóval a szépség most már teljes bizonyossággal várt valakire.
Az órámra pillantottam és rezignálva tudatosul bennem, hogy már éjjel 11 van, talán ezért is lehetett, hogy Kimnek nem akarózott kimozdulni. Na, mindegy, rendeltem még párat, előbb utóbb úgyis bealtat a dolog, addig meg ökör iszik magában-t játszok, öcsém. Közben mégsem sikerült elaludnom, mart a vörös csajra a kiszemelt pasi ezek szerint igényt tartott, nem tudtam érte kárhoztatni. Viszont valami félreértés is lehetett, mert a rézszín hajú már hátrálni kényszerült a finom mívű beszélgetés során. NA, ekkor már másokkal egyetemben én is feléjük fordultam, és vártam, hogy mi lesz a végkimenetel. Ha nagy baj van, azért kimentem a csajt az okoskodótól, de nem vagyok egy szeretetintézmény, öcsém. Azért remélem lesz annyi esze a pasinak, hogy határokon belül marad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Már-már azt hittem, hogy unalmas lesz az estém, de a vörös hajú leányzó, aki komolyan kirívott a tömegből – nem, mintha én nem, de azt már talán megszokta a törzsközönség egy hónap alatt -, gondoskodott egy kis állóvíz felkavarásról. Én nem értem, hogy hogy van bátorság az ilyen pasikba, vagy épp nőkbe odamenni egy ilyen nem idevaló lányhoz, de meg kell mondjam, hogy dicséretre méltó bátorság, vagy óriási önbizalom a piától, mert amúgy nem nagyon van a fickónak mire. Kérdés, hogy ez a szépségnek, hogy tetszik, nyilván van egy száz százalékos tippem, hogy hogyan fog. A whiskey-mben a jeget körbeforgatom és úgy nézem végig a jelenetet. A férfi viszonylag jól halad, vagyis nem veszi figyelembe azt, hogy semmi esélye vöröskénél. Figyelemreméltó taktika, én mondom. Nem mindent hallok, hiába van viszonylagos csend a kialakult párbeszéd miatt, csak néhol van halk pusmogás, meg a zene és a székek nyikorgása zavarja meg az udvarlásnak csak halvány mivoltjának nevezhető beszélgetést. Azt viszont meghallom, hogy inkább velem kezdeni, mint vele, azaz van ízlése, meg így körbenézve meg is értem. Kap egy halvány mosolyt, meg a homlokomhoz érintem a bal kezem mutatóujját, majd felé, üdvözlésképpen. De amúgy mást nem csinálok, csak figyelem tovább. Na, a lány utolsó mondata megmosolyogtat, ahogy mégis otthagyják. Olyan szürreális az egész, mintha a fickó, amikor rám nézett, megértette, hogy nem ugyanaz a kaliber. Ki érti ezt, öcsém?! Biztosan látja rajtam a vörös, hogy én is furán nézek a távozó fickóra, majd szép lassan visszajönnek a kocsma hangjai, sőt némi vidám diskurzus is elindul az exudvarló asztalánál. Visszapillantva a lányra, már nem figyel rám, tehát én sem érdeklem igazán, csak kapóra jöttem. Igazán szívesen, öcsém. Legalább meghívhatott volna valamire, ha már tulajdonképpen megmentettem. Közben elkortyolgatom a wishkeyt, szóval intek a pultusnak, hogy jöhet a következő. Habár már kifizettem előre vagy hármat – őszintén szólva nem néztem, de kábé annyi lehetett – nemkértem ki, mindig frissen kell. Meglát engem és elmegy a lány előtt, aki már kikészítette a pénzét, de mégis hozzám jön.
- Van egy rajongód, Z – pillant óvatosan a vörösre, én meg csak vállat vonok. – Á, csak jó voltam neki alibinek, Eszti cica – kacsintok rá, majd én is elpillantok a lány felé, aki türelmeseb várja, hogy elvegyék a pénzét. Amúgy jó bőr, és a fene sem tudja, hogy mit keres itt, hiszen még ebben a kisvárosban is akadnak jobb helyek. – De ha ennyire akarod, szólhatsz pár jó szót az érdekemben, végül is. Unatkozom – susogom a szép szemeibe, ő pedig kajánul elvigyorodik, és ott hagy egy újabb adag itallal. Próbálom nem bámulni a diskurzust, de Eszti bedobja magát, szóval megemlít a vörösnek. Nem tudom, hogy miért, hiszen még le sem feküdtem vele, de végül is, úgy látom elég, ha jó fej vagyok, ami nálam természetes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Eszternek kiadtam az ukászt, és mint egy jó katona teljesíti is a kiadott parancsot. Oké, vele is kerülgetem már egy ideje a forró kását, de inkább csak játék az egész, amit ő is élvez, és nem lépett át egyetlen határt sem. Jót és rosszat egyaránt nem. Viszont a vöröskét nem biztos, hogy érdeklem, még csak véletlenül sem néz felém, amiből lehet következtetéseket levonni, de úgy tűnik a mai este jobbá tétele elmarad. Pedig D. szerint sok csaj bukik rám, azt hallotta, és ha egy Denis Brigthmore mond ilyet, annak illik elhinni, de ma… ma nem vagyok a szerencse kegyeltje. Egy nő van hozzám közel, aki nem pattintott le mára, annak meg úgy tűnik, nem jövök be. Hát, ha nem, hát nem, elfordulok az italom felé. Lassan forgatom meg újfent a jeget, a kis darab hidegség, pedig mint egy nagyobb darabról leváló, vándorol körbe-körbe és hűti az italt. Hirtelen áll föl a szőr a hátamon, ahogy a fülemhez ér valakinek a hangja és a tüdejéből kiszökkenő meleg levegő. Hú öcsém, ez valami ninja, most meglepett. Elég béna is tőlem, majd nem fogom reklámozni, szóval gyorsan elmosolyodom a kérdésén.
- Nem vagyok félős vöröske – még mielőtt meglátnám, tudom, hogy ő az, azért pár perc alatt nem felejtem el valaki hangját, az övé pedig valamiért… hmmm… izgató? Jó, most azért odatette magát, hogy belém ragassza babszemet és felborzolja érzékszerveimet, így könnyű. De tényleg, jóféle orgánuma is van, és mivel mellém ül egy whiskey társaságával felé is fordulok nyomban. Az arcát már talán láttam valahol, de lehet, hogy csak szeretném azt hinni. Gőzöm sincs, hogy ki ő. A mondandója sietségre sugall, rá is nézek az órámra. Ne már! Sírni fogok ma, mint egy szaros kölyök, öcsém!
- Azt tudod, hogy tizenegy óra öt perc van? Vagy menjünk hozzád? – micsoda rögtönzött burkolt és teljesen félreérthető válasszal rukkolok elő, én az élő legendája az iskolának. Hát, nem hiába figyeltem én Felagund óráin másra, hogy tökéletesítsem magam, megérte.
- Kösz az italt, Piroska. Szellemes – a kis áruló Eszterre pillantok a lány mellett, aki most épp csak a formás hátsóját mutatja, szóval nem tudok neki üzenni - sóhajtok egy rövidet - semmit.
- Azért azt remélem, hogy nem ugyanaz lesz a mese vége – fintorgok egy kicsit, majd felemelem a poharam. – Zétény vagyok egyébiránt és a legszebb csajra ezen a lepukkant helyen – hát na, nem egy Hilton, egyezzünk meg abban. Koccintok, ha úgy dönt, de mindenképpen felhajtom a maradék whiskymet, főleg, hogy van már új is, így nem kell kicsit sem elhúznom az ital hatását azzal, hogy lassabban iszom, mint, ahogy illik.
- Egy ilyen dekoratív és feltűnően jól ruházkodó lányt, mi vezette arra rá, hogy egyáltalán bekoszolja a cipellőjét egy ilyen hely padlózatával? – igen, attól, hogy már nem divataolok, megismerem a márkákat, ha jobb lenne a fény, még lehet, hogy a rúzsára is mondanék egy tippet. Öcsém, régen a modell csajok mennyit nyünnyögtek ezen, de mikor volt az már? Lehet nem is volt. A partneremre figyelek, mert a válaszára nagyon kíváncsi vagyok. Tényleg, mi a szarért jött ide? Még Bogolyfalván is rengeteg jobb hely van ennél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Hmm – ennyit tudok hozzáfűzni, és megpróbálom jól megnézni magamnak a vörös tincseket, esetleg alatta látható-e valami, de a Csárda nem túl világos, így nem sokáig legeltetem rajta a szemeimet. De tény, hogy örülök, mert elfogadta a kérésem, amit közvetve adtam tovább. Ez sok mindent jelenthet, ahogy körbenézek, nem sok olyan normális férfi van éppen, mint én, tehát azért nagyon nem kellett gondolkodnia, hogy ki lehet potenciális jelölt, akiben van elég sárm hozzá. De azért az „éjfélre haza kell érnem” súlyos lelki traumát okoz nálam, amit muszáj meg is jegyeznem. Nem esik kétségbe tőle.
- Huh, veszélyes egy édesapád van. De nem bánom, nem mára terveztem a temetésem – bólintok végre, hagyom, hogyha nem akarja elárulni, hogy hol lakik, ne tudjam meg. teljesen érthető egy első találkozáskor, meg egyébként sem érdekel igazán. Csak a szituáció hozta ki belőlem a kérdést.
- Komolyan? Nem tudtam, hogy míg távol voltam feminizmusba csaptunk át. De adom, ahogy manapság mondják – hú, mintha olyan marha öreg lennék, öcsém. – Eddig a bedobásodra egyébként kapsz egy 10 pontot – apró mosolyt is kap az elismerés mellé, én pedig egy új whiskey-t. Ha ez nem érte volna meg, akkor mi? A fizikai kontaktus meglep, és finom bizsergetéssel tölt el, de valóban nem számítottam rá. A temperamentum kiváló, pont elég rámenős ahhoz, hogy ne nevezzem nyomulósnak.
- Esztit? Hát azért akadt egy vetélytársa – fordítom felé a tekintetem. Tény, hogy nem volt még semmi a pultosok gyöngyével, és lehet, hogy nem is lesz, de fenntartom az érdeklődésem iránta. Meglátjuk, mit hoz a jövő, úgy tűnik, hogy megtalálnak a csajok, hogy ne unatkozzak. Ami nem is nagy baj, kellenek a modelljelöltek is, ugyebár. A nevére már iszom is, ha koccint, ha nem, szóval Odett. Nem szokványos név, de gondolom gazdag család sarja, ott szeretnek mindenféle bolondosabb nevekkel szórakozni. Mondjuk még mindig jobb, mint az Anasztázia. Gőzöm sincs, hogy miért gondolkodom ezeken, öcsém.
- Hú, te, ilyen szavakat 11 után már betiltottak. Egyelőre házat nézek, vagy lakást, de az is lehet, hogy betársulok valahova. Addig meg elvagyok itt is, a szüleim nagy örömére – biztosan csöpög a gúny és a szarkazmus belőlem a mondatom végére, de nem érdekel. nem érdekelnek a Farkasok, egyék meg, amit főztek, csak engem hagyjanak békén. Még nem szóltak a Csárda miatt, szóval vagy nem tudják, vagy nem mernek szólni. Remélem az utóbbi.
- Ha szeretnéd, körbevezetlek a szobámban és ha már éjfélre menned kell, sok másra amúgy sincs lehetődég. Még tévém is van – igaz, Kimoriah óta, nem nagyon kapcsolgatom, mert mi van, ha megint találok valami újdonságot.
- Ja, és ott nincs büdös, mert kifesttettem, meg fertőtleníttettem. Majdnem luxus, a körülményekhez képest – ha ez nem hozza fel őt, akkor semmi. Iszogatom a Whiskeyt, és egyre jobban visz el a dolog kedvezőbb irányba. Remélem nem félős Piroska.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Csak bólintok, hiszen igaza van. Nem vettem észre, hogy nem ez a hajszíne, de manapság már pár varázslat és fiúból lánynak nézel ki, százfűlé főzet nélkül. Kérdés inkább az, hogy miért rejtegeti magát, és ha rejtegeti, miért jön egy ilyen csárdába? Habár… itt úgysem kérdezősködnek, meg az is valószínű, hogy kevesen ismerik. Eddig nem úgy tűnt, mintha bárki mást akarna tőle, mint egy csinos nőtől, az álca tehát működött.
- Angyalom – mondom ki én biztosan nem vérfagyasztó hangsúllyal, inkább olyan kíváncsi éllel a hangomban. Nagyon furcsák az apák, de én megértem, hogy óvni kell a lányaikat. Fordított esetben valószínűleg nem igazán örülnék, hogy a lányom ilyen helyen van, de megbíznék benne, mert tudom, hogy úgysem lehet mit tenni ellene. Saját tapasztalat, hogy minél jobban tiltunk valamit, annál jobban ragaszkodnak hozzá a kölykök, vagy épp fordítva. Ahogy Lyrával is volt, egyikünk sem kívánta a házasságot a másikkal, sem akkor amikor még utáltuk, sem akkor, amikor már kedveltük egymást. Hiszen nem mi akartuk, tehát szó sem lehetett róla.
- A férfi szerzi a plüssmacit a nőnek, tehát én lövök és megkapod – nevetek fel a céllövöldés megjegyzésre, amit be is fejezek a magam módján. Ha félreérthető, hát az, de nem érdekes, kivételesen tényleg az eredeti jelentésére gondoltam. Gondolataim persze elkalandoznak Esztire, de nem sokáig, mert az álvörös leányzó pont elég ahhoz, hogy a szemeim visszataláljon az elérhető esti partnerre. A kérdése jogos, de nem tudom, hogy a felszolgálók gyöngye mennyire lenne benne, egy édeshármasban, míg Odett valószínűleg igen, ha már felhozta. Nem mondom, hogy nem próbálnám ki-e két szépséggel, de például Nadianal sem éreztem rá késztetést, hogy de jó lenne még valaki. Azt hiszem, az ilyen dolgok csak jönnek maguktól, vagy sosem érkeznek meg.
- Nekem annyira nem kényes. Egyszerűen csak nem fogják fel, hogy engem nem tudnak irányítani. Így megvontak egy csomó mindent, amire már nincs szükségem. Tény, hogy régen bosszantott volna a dolog, de most már annyi minden történt, hogy megváltoztak a prioritásaim, öcsém. Csak hát néha meg kell jelennem hivatalos összejöveteleken – vállat vonok, így is sokat mondtam már. Persze, ha nagyon utánam akar nézni, úgyis rájön, hogy ki lehetek, de szerintem így, hogy csak egy átlagos Farkas lettem – szerintük -, nem igazán érdekes a családom.
- Az érdekes, de menjünk – nem hittem volna, hogy pont ő mond ilyet, de hát mit lehet tudni, hogy mit titkolnak még az ember magukról. Lehet, hogy ez az egy ruhája van, vagy csak lázad és a fába épített kisházában él, hogy bosszankodhassanak a szülei. Fel is állok, ő pedig megvárja, hogy mutassam az utat.
- Kövess akkor, szexi Odett – vigyorodom el, majd elindulok a lépcső felé. Felmegyünk az emeletre és az balra a második ajtó az enyém. A pálcámmal rámutatok a zárra, ami kattan a megfelelő varázslat feloldja a zármechanikát. Óvatosan belököm, majd a bal tenyerem felfelé fordítva a szobám felé intek, hogy merre is mehet tovább.
- Hát, ennyi volna – mutatok lépek mögötte be, majd becsukom magam mögött az ajtót. Nem egy nagy valami, van egy kis teakonyha, egy nappaliszerű egy nagy kanapéval, TV-vel, dohányzóasztallal, és van a sarokba egy franciaágy is. Van még bent egy pár szekrény, amiben a ruháim és Ez mind egy légtéren belül és természetesen van még két ajtó a mellékhelyiségnek és a fürdőnek, ahol egy kád, és egy polcos mosdó található, egy egész nagy tükörrel. Amit mindjárt láthat, az a híres Zétény féle rend: minden derékszög, párhuzam. Ha van is por, az a takarítók hibája, nincs szennyes eldobálva, az ágy be van vetve. Szóval minden elég rendezett és halvány levendulaillat csaphatja meg a belépő orrát, ha odafigyel.
- Elég szerény, de ez egy Csárda – vonok vállat, és ha van kabátja, lesegítem róla és felteszem a fogasra. Egy régi mugli telefonkészülék van a bejárat melleti kisasztalon, odalépek és Odettre sandítok.
- Kérjünk még valamit, vagy TV-zel? – nevetek fel, mert ugye bármit is csinálhatunk, amit egy ilyen szobában lehet. -  Esetleg táncolhatunk – kuncogok, mert nos, nem akarom letámadni. Egyelőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

  ruha

- Akkor medvét lövök – kacsintok rá jelentőségteljesen, mert ha ismeri Medve Lászlót, gyermekkori nevén Maci Lacit, akkor magától is rájöhet, hogy mire gondolok. Azért a pusziért nem tudom, hogy megérné-e bármennyit is melózni, hogy beférkőzhessek bárki kegyeibe. Igaz, az sem mindig mindegy, hogy hová kapod azt a puszit, de oda meg ugye kevés egy. Nem tudom mi lesz ma este, de kezdek belelkesülni, hogy talán mégiscsak nem lesz unalmas, mert társaságban sokkal jobb minden. Pláne, ha a társaság egy szívdöglesztő csajszi, akinek mindenféle titkai vannak. Itt van ugye, hogy miért nem az igazi hajszínével van itt, meg miért van itt, de a válaszai nagyon cselesek és váratlanok. Szeretem, ha valaki kreatív, mert az minden téren megmutatkozik valamilyen formában.
- Meglepne, de ugye ki tudja. Főleg, ha inkognyitó módban vagy, vagy százfűlében. Ilyen csajt bárki felvenne magára egy főzettel – halványan elmosolyodom, kezdem tényleg jól érezni magam. A rokonaim nem érdemelnek ennél több szót, de még csak gondolatot sem. Főzzenek maguknak otthon, aztán sózzák el. Nem tudom, hogy miért imponál az, hogy a lány kezdeményez, de van benne valami rejtett izgalom. Oké, én hívtam meg egy italra, de valahogy nem érzem, hogy annyira bánná, sőt az első nagyjelenet után, már-már én leszek a bosszú a szép fogú miatt. Legalábbis az arcukból ítélve, azt hihetik. Én nem hiszem, nyilván én vagyok az egyedüli normális egyén itt, meg érdemes is bármikor megismerkednie velem egy ilyen szexi dögnek. A jelzővel fel is invitálom magamhoz, hogy megtapasztalhassa Zétény mennyire egy úriember, hogy egy Farkas beengedi az odújába. Valamit beszél Eszterrel, amire felvonom a szemöldököm egy pillanatra, mert a pultos leányzó jót mulat rajta. Remélem rendelt valami piát. Végül beengedem a birodalmamba Odettet, ha már ilyen nagylelkű vagyok és felhívtam. Mégsem csaphatom az orrára az ajtót, na ugye?! A cipő gyorsan lekerül, ami egyrészt jelzi, hogy maradni szeretne, másrészt nem akarja a rendemet szétvágni, két jó pont egyszerre. Ha meglesz az 5, hangosabb lesz az éjszaka, mint gondoltam. Nem, nem a zene miatt.
- Magam, de annak nincs köze a tévézéshez – vigyorodok el egy pillanatra, miután odasétálok a távirányítóval hozzá, illetve mögé. – Parancsolj, kapcsolj át - hátulról átkaroló mozdulattal – és félreérthető szándékkal, szavakkal - teszem a teste elé a távirányítót, egy kicsit hozzá is érek valójában a testemmel, de ez csak az „így jött ki” mozdulat. Szándékosság nem volt benne, de tény, hogy talán jobban megközelítettem, mint, ahogy illene. Csak hát az illem kicsit kezd elszállni a lány bőrének illatától, meg attól, amit már megjegyeztem magamban korábban. Szexi egy dög.