Zayday Hudson
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
HazelNem hiszem, hogy én most itt akarok lenni. Egy velem egyidős, de a Rellon házba járó srác ma reggelinél odajött hozzám. Fogalmam sem volt róla, hogy vajon mit szeretne tőlem, mert eléggé elkerülnek azok akik nem ismernek. A háztársaimmal is megpróbálom minél jobban tartani a kapcsolatot, de elég nehéz főleg idén a végzős évben. Az már jó, hogy még senki nem hajtott el ha leültem mellé. Mindenkivel kellemesen elszoktunk beszélgetni, olykor néhányukkal tartunk közös programokat, amik ki szoktak kapcsolni. Szükségem is van rá, mert az idő múlása még fájóbbá teszi apám emlékét. Még mindig érzem az ingjében az illatát, egészen Atlantából cipeltem magammal ide a kastélyba. Mikor egyedül vagyok, akkor néha beszélgetek és apámmal. Tudom, hogy ő már nem létezik és soha többé nem hallom a vidám mosolyát, de jó vele beszélgetni. Mindig tudom miről mi lenne a véleménye, vagy mit is tanácsolna. Szóval, a srác elég magabiztosan elhívott a cukrászdába, ami a faluban van. Igent mondtam, mert jó érzés lenne egy új emberrel ismerkedni. Talán, komolyabb is alakulhat majd köztünk. A kávém felett már türelmetlenül kezdem az órát nézni, még a sütit nem is kértem ki. Nyílik az üzlet ajtaja, és odajön hozzám egy lány. Azt mondja hogy a fiúnak valami baja lett és a gyengélkedőn fekszik. Más nem is hiányzott, és ma már meg sem tudom látogatni mert nemsokára vacsora van. Holnap reggel sort kerítek rá, meg köszönöm a lánynak hogy szólt aki már fut is ki a pasijához. Na, ennek a délutánnak is lőttek megint magamban maradtam. Közeledő léptek zaját hallom, talán a lány jött vissza?
|
|
|
|
|
Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos
RPG hsz: 191
Összes hsz: 309
|
A szomszédos boxban ücsörgött és lényegében végighallgatta az előző beszélgetést az ismeretlen lány és William között. Gondolta, hogy felméri egy kicsit a terepet, mielőtt rászállnának Rubennel a férfira. Egy dolog, hogy kaptak background infót, más dolog, hogy az ifrit szeret a másodkézből érkező tudáson kívül saját tapasztalatból építkezni.
Nagyon lendületben volt azzal kapcsolatban, hogy érje el a férfinél azt az abszolút mélypontot, amelyből aztán felkanalazhatja - de kezd olyan érzése lenni, hogy a közbenjárásuk nélkül is adottak lennének a körülmények.
Na mindegy. Az ötlete továbbra is annyira tetszik saját magának, hogy nem akar lemondani róla. Igazából most jönne az, hogy felkel a helyéről és hazamegy, de nincs kedve, kíváncsiságát pedig nem is próbálja megzabolázni. Fogja ay XXL-es epershake-jét és felkelve a helyéről átsétál a másik boxna, ahol immáron egy lógó orrú William kuporog egyedül.
Kinézetre egy 20 év körüli fruska, göndör szőke haj, kedves, lágy vonások, boszorkányosan ívelő szemöldök, pisze orr.
- Hali. Fruzsina vagyok, a szomszéd boxból. - Fejével eddigi ülőhelye felé biccent és már be is csúszik a Willel szemben lévő ülésre.
- Bocsi, tökre lehetett hallani, hogy miről van szó, nem akartam hallgatózni vagy ilyesmi. - A fenéket nem, alapvetően csakis ezért, ebből a célból van itt, de ezt a másiknak nem kell tudnia. Ez a vallomás viszont lehet hitelesebbé teszi Will szemében, elvégre ritkán vallják be az emberek a hasonlót.
- Lehet tévedek, de amúgy ez eléggé úgy hangzott, mint egy majdnem-szakítás, gondoltam, meghívlak egy szarazélet-shake-re. - Megemeli a saját italát, aztán a szájához emeli a szívószálat és beleiszik. - Engem is ma dobott ki a pasim, szóval tisztára megértelek.
Egyszerre pofátlanság, hogy csak így ideült, ráadásul az ál-együttérzésével leginkább csak sót dörzsöl a sebbe. Még ha a lány valójában nem is szakított Willel, mert nem ez történt, a férfi elég rosszul érzi magát ahhoz, hogy "Fruzsina" szavai nyomán már most borúsabb színben lássa az előbbi beszélgetést Júliával. Akárhogy is, ez a betoppanás elég hirtelen inger lesz számára, hogy Yeznek érdekes legyen a reakciója.
|
|
|
|
|
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun
RPG hsz: 1835
Összes hsz: 1886
|
 Ő különben csak pizzát akart enni és egy kicsit elmélyülni a bugyborékoló önsajnálatban. Tegnap túlságosan friss és zavaros volt az élmény, hogy megossza a lánnyal, remélte, hogy fájó fejjel, másnaposan és megfelelően lemozgatva a lány befogadó lesz arra, hogy csak meghallgassa, netalán bólogasson, de semmiképp se nyissa ki a száját. Nincs szüksége véleményre, csak sajnálatra, netalán egy ócska vállveregetésre. Nem érezné jobban magát tőle, de mégis jól esne. De hát...
Az ajtó fölöti csengő még leng Júlia nyomában, ő még mindig azt emészti, mi történt vele az imént. A kis dög. Egy szusszanó morgással dől hátra, kezeivel tehetetlen türelmetlenségében maga mellett a műbőrre csap, legyűri az ingerét, hogy feltépje az ajtót, utána menjen és úgy istenigazából hátulról tarkón üsse a lányt. Még csak nem is dühös, pedig annak kellene lennie, helyette inkább azzal a lemondó szórakozottsággal nyúl a pizzája után, amivel az ember egy halálos kór diagnózisát fogadja. Ez a nap is egyre csak jobb és jobb lesz.
Egy szőke villanás vele szemben: ő megütközve pillant föl. A szája válaszra nyílna - el lehet takarodni a bús picsába innen -, a lány csacsogása azonban beléfojtja a szót. Csak meglepetten nézi, hogy az a túlméretezett poharával leül oda, ahol Júlia helye szinte még ki sem hűlt.
- Mindenekelőtt - a pizzaszeletet visszaejti a tányérra - Ő nem a barátnőm, hanem csak a...
Csak micsoda. Eddig felemelt mutatóujja csöppet meginog, a hirtelen ellenséges arckifejezését, amivel reflexből kiosztotta volna a lányt, a kétely egy apró homálya vetül.
- Miért, szerinted azt akarta mondani, hogy látni se akar?
|
|
|
|
|
Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos
RPG hsz: 191
Összes hsz: 309
|
Hát ezt hihetetlenül bájosnak tartja, mármint azt a megilletődöttséget, ami 'beletörődésben' kulminál. Lerí a férfiról, hogy hirtelenségében annyira nem tud mit kezdeni a helyzettel, hogy inkább nem is próbálkozik.
- Igen? Pedig úgy tűnt, sorry akkor a félreértésért. De azért tetszik neked.. - Mármint, hogy ez nem kérdés, nem viszi fel a hangsúlyt a mondat végén, határozottan ponttal zárja kérdőjel helyett.
- Hát figyu. Mint női comrade, ha én így hagyok ott valamit egy ilyen beszélgetés után, nincs jó kedvem. - Újabb korty a szívószállal. Nagy bambi szemekkel pislog át az asztal fölött. Tényleg csak egy szemtelen fruskának tűnik, akit jobbára elzavarnak, amiért beleüti a pisze orrát mindenfélébe.
- Eléggé befeszültél a terhességre, mármint ne érts félre, ha seggarcnak tartanálak, nem akartalak volna meghívni egy shake-re, de elég hervasztó, ha mondjuk egy srác tetszik neked és az úgy reagál az esetleges közös gyerekre, mintha a Katrina-hurrikán elvitte volna a házát.
Olyan szinten nem ismeri Júliát, hogy abszolút csak rizsázik az egészről. Mi lehet a legrosszabb? Később megbeszélik a problémát Willel, Júlia megmondja a srácnak, hogy hát ez az ismeretlen kiscsaj teljes baromságokat mondott.. na bumm. A világtörténelemben még sosem fordultak elő félreértések.
- Mi lányok azért szeretnénk, ha a másik fél el tudná képzelni magát mellettünk kicsit tovább, mint pár hét meg néhány dugás. - Olyan kis ártatlan, szomorkás hangon mondja, elmélyülve a shake pasztellrózsaszín színében, nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy össze lehessen rakni, a "pasijával való szakítás" is valami hasonlóról szólhatott. Legalábbis ezt a benyomást akarja kelteni.
|
|
|
|
|
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun
RPG hsz: 1835
Összes hsz: 1886
|
 William különben nem egy magának való ember - aki elég időt tölt a hűvösön, az hamar éhezni kezdi a társaságot, akkor is. Minden más napon azonban valószínűleg ő is úgy reagálna, ahogy más: felhívná a lány figyelmét, hogy egyáltalán nincs kedve beszélgetni és nyomatékosan megkérné rá, hogy hagyja magára a reggelijével.
Júlia azonban kognitív kernelpánikkal kényszerítette térdre a gondolkodását. Az arculcsapást követően egyelőre nem volt ideje magához térni, ebbe a szürreális helyzetbe pedig éppenséggel belefér az orbitális epershake és a csacsogó lány.
Tompán sajgó fejéből hosszú pillanatokig egész elveszetten hallgatja a másik hangját, késve rázza meg magát, szedd össze magad, a rohadt picsába is. A gyomra lustán kavarog, ez emlékezteti az előtte heverő pizzára, ismét azután nyúl, kihasználva a tevékenységet arra, hogy a szemét elfordíthassa a lányról.
- Bocsáss meg, Fruzsina, ha nem reagáltam megfelelően romantikusan arra, hogy valaki gyomorszájon vágott így vasárnap reggel. Legközelebb megígérem, jobban fogok igyekezni.
Meg sem próbálja palástolni borús hangulatát, nem figyel a hangszínére, sem pedig arra, hogy milyen türelmetlen mozdulattal tép le egy darabot a pizzája sarkából és tömi a szájába. Az ujjai még mindig reszketnek, ezt talán a lány is láthatja, ő csak érzi, hogy a mozdulatai zsibbadtak és ügyetlenek.
- Különben is ő az - lendülettel mutat a szomorkás szelet pizzával az ablak felé - aki ennyire mocskosul független, nem én. Nézd meg, most is lelép, hát komolyan meg is tépem egyszer.
|
|
|
|
|
Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos
RPG hsz: 191
Összes hsz: 309
|
Ugyanmár, a fiatal, gondtalan huszonévesek nem érdekli, hogy a másiknak van-e kedve éppen beszélgetni. Fiatalok, szépek, övék a világ és mindent megúsznak. Pontosabban Fruzsina alteregója pont ezt a következmények nélküli nyíltságot hivatott hirdetni. Több-kevesebb sikerrel. Néha azért szájontörlik, nem lehet mindenki olyan aranyosan kiszolgáltatott napsütéséses szenvtelenségének, mint Will. Felteszi a két kezét, megadóan, mintha fegyvert tartanának rá, ő meg mutatná, hogy semmi sincs a kezeiben.
- Ugyanmár, én nem haragszom. Nem azért mondtam, hogy ítélkezzek. Egy csomóan vagyunk, akik nem tudnak mindig minden helyzetben jó válaszokat adni. Úgy a világ 99 egész 99 százaléka, ha engem kérdezel. De tényleg, ne rendeljek egy shake-et? Milyen ízt szeretsz? A vendégem vagy.
Érdeklődően hallgatja William szavait, ezt most még eljátszania sem kell, valóban csak úgy szívja magába az ingereget, mégis milyen ember a célpontja pontosan.
- És hogyhogy nem mentél utána? Csak érdekel, én nem vágom a helyzetet, szóval.. - megvonja vékony kis vállait.
- Én, mikor nagy dirrel-durral vonulok ki valahonnan, egy kicsit azért mindig vissza-visszanézek, hátha utánamjön, utánamszól. Tudom, hogy gyerekes meg minden, de... - elbiggyed.
|
|
|
|
|
Reményi Emma
INAKTÍV
RPG hsz: 33
Összes hsz: 38
|
Simon Olykor mintha kicsit alábbhagynának az összesúgások, máskor megint hangosabbak lesznek. Egy biztos, a tény, hogy itt vagyok, hogy visszaköltöztem, még mindig van, aki megbotránkoztat, ahogy az is, hogy második férjem van, hogy van egy fiam, aki nem beszél velem, egy lányom, akit nem én szültem. Gyerekként én voltam a jó kislány, az, aki énekelt, aki szavalt, aki, ha kellett kiállt és konferált. Egy anya büszkesége, majd csalódása, valaki, akinek nem tud megbocsátani.
Furcsa dolog az anyámmal élni, még, ha az egész kert el is választ tőle. Ő a kisházba költözött, mi a nagyba, de ígéretemhez híven rendszeresen látogatom, és vannak esték, amikor velünk vacsorázik. Nem tudom hova tenni, és most itt, a padon ülve is rajta merengek, meg azon, hogy lesz-e olyan alkalom, amikor nem súgnak össze a hátam mögött. Persze, ha az egész falu, vagyis, város lakossága totálisan kicserélődik, és már nem emlékszik senki arra, hogy az anyám más férjét szerette el, hogy én házas nőként más férfiba szerettem bele. Olykor megesik, hogy úgy érzem, le tudnám kaparni az arcom, vagy rákiabálnék arra, aki zavar. Mégsem teszem, mert a belém nevelt gát erősebb. Fogalmam sincs, hogy Tivadar mit szeretett meg bennem annyira, hogy kitartóan küzdjön azért az egy igenért, ami végül megváltoztatta az egész addigi életünket.
Elmosolyodom az emlékre, és miközben így teszek a szomszédos padnál játszó kisgyerekkel összenézünk. Ő is elmosolyodik, integet, integetek, majd a köszönésre, még mindig mosollyal az arcomon felpillantok.
- Szia Simon, persze.
Még magam mellé is mutatok, hogy foglaljon helyet, és ha megtörténik, felé fordulok, kicsit a testemmel is, nem csak a fejemmel.
- Hogy vagy? Milyen a tanítás?
|
|
|
|
|
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun
RPG hsz: 1835
Összes hsz: 1886
|
Türelem. Nyugalom. Erőszakkal zabolázza meg arckifejezését és mozdulatának hevességét, amivel végre beleharap az életmentő reggelibe; az egyetlen dologba, ami jelenleg elválassza attól, hogy azt a pár korty áfonyalevet az asztalra hányja. Étvágytalanul rág, miközben a lány csicsergőn magyaráz vele szemben, furcsamód jelenleg még élvezi is ezt a könnyed, ostoba háttérzajt.
Mindig szerette az ostoba picsákat - csak okádják magukból a szót, neki figyelnie sem kell, de kitöltik a teret és elterelik a gondolatait. Jelenleg, kriminálisan másnaposan, pontosan erre van szüksége, hallgatni a csiripelést és hagyni, hogy az ingerültsége alábbhagyjon.
- Én... nem, kösz. Elvagyok - az állával az alig megkezdett áfonyaleve felé bök. A shake gondolatától is végigborzong, a gyomra pedig újabb fájó bukfencet vet. Így sem biztos benne, hogy a hazafelé útja során nem eteti meg az útszéli szilvafákat a pizzájával, azonban egy habos, gejl ital biztos, hogy négykézlábra küldené.
- Mert szerinted utána kellene mennem? - őszintén kérdez vissza, a csodálkozás és egyfajta nyomott, elemi pánik keverékével. Nem, William nem fog Júlia után rohanni... vagy mégis? Rágása bizonytalanul lassul. Ő nem nő, sosem értette őket, egy alattomos és kiszámíthatatlan állatfaj számára, amivel mégsem tud betelni. Minél hisztérikusabbak és alattomosabbak, annál jobban felkeltik az érdeklődését. Különben nem is ülne itt, tekintetét ismét a párás üveg felé fordítva.
- Tudja, hogy megőrjít ezzel. Azért csinálja ez a kurva. Az agyamra akar menni. - szusszan egyet. Imádom.
|
|
|
|
|
Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos
RPG hsz: 191
Összes hsz: 309
|
William Martin KriseA világ legostobább kiscsibéje lesz, ha arra van szükség. Ha nincs szükség rá, de van hozzá kedve - akkor is. Egyébként is meg van róla győződve, hogy az intelligencia erősen túlértékelt erény.
- Hát, te tudod. - Vállat von az elutasításra, ő felajánlotta a shake-et. Ivott ennél már sokkal jobbat, mármint a helynek nyilvánvalóan nem épp ez a fő terméke, szóval eléggé átlagos.
- Ezen a világon semmit sem kell csinálni. Mittudomén, ha fegyvert tartanak a fejedhez, akkor sem muszáj megcsinálni. Dönthetsz úgy, hogy szarsz bele. Mondjuk lehet, hogy akkor kiloccsantják az agyad, de hé! Ennyi erővel egy gyorshajtó thesztrálhintó is elgázolhat. Még csak nem is látnád a lovakat! Crazy.
Hát amiatt tényleg nem kell aggódnia Willnek, hogy nem fogják szóval tartani - és azon kellene gondolkodnia, mit is kéne mondani. A kiscsaj nyilvánvalóan szereti hallani a saját hangját, gondtalanul cseverészik, csicsereg.
- De független attól, hogy kell-e, tuti jólesett volna neki. Neked meg tetszik, szóval ha neki jólesik valami, akkor neked is jó, nem?
Távol álljon tőle, hogy komolyan rá akarja venni Williamet a kapcsolatai rendezésére. Nem is jönne neki rosszabbul az, minthogy a férfi hirtelen harmonikus életet kezdjen élni, azt a fajta békét nem lehet kihasználni, csak ha összetöri előtte. Viszont kíváncsi William reakcióira, meg hogy pontosan mennyire is komoly a szőkeséggel kapcsolatban. Használhatja-e a "Júlia" témát a későbbi beszélgetésekben a maga javára vagy sem.
|
|
|
|
|
Kasza Fanni Stefánia
Házvezető-helyettes Levita, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
RPG hsz: 482
Összes hsz: 3440
|
Én nem olvasnám, ha 18 alatt lennék...
Azért csináltam még egy ablakot.
Biztos vagy benne?
#amúgyilyenekvagyunk #amúgyígyöltöztemfel #amúgyezmegegyzeneHAHA #nebántsatokminket #műsorozunk
- De a hó nagyon hideeeeeg - nyüszítettem fel, mert én nem akartam a hóval bohóckodni. Olyan fehér volt és hideg meg fehér és hideg! Ha nem tudná valaki, a hó hideg és nedves víz lesz belőle. Nem akarok elázni, ahhoz beállok a zuhany alá és ázok meg bézek. Rihanna is elázik az esernyő alatt. Én meg a zuhany alatt szoktam otthon, csak a szomszéd meg ne hallja.
Lassan fordultam arra, amerre a lány mutatott és kellett pár hosszú pillanat, mire méltóztattam kiszúrni azokat a bizonyos bójákat. Óóóóó...., hogy azok!
A belső én úgy érezte, hogy a testem határozott léptekkek közelítette meg az említett építkezésen ácsorgó tárgyakat, melyek rikító sárga színükkel - nappal jobban látod - jelezték, hogy ott valami nem kerek és " kerűjjé' ". Külső szemmel, amúgy úgy néztem ki, mint egy részeg matróz, aki egyenesen próbál járni. De nyilvánvalóan nem ment.
Magamhoz szorítva azokat a szarokat, boldogan szedtem a virgácsaim, mindenki tudta, hogy bennem volt az X, legalább is a lábaimban biztosan, a hangom meg kétséges. Bár... vannak olyan beteg állatok, akik arra gerjednek, ha valaki rikácsolva énekel. De mentségemre szóljon, nagyon jól gitározom és bandában is játszottam sulis éveim alatt. Lehet küldök a srácoknak majd egy baglyot, azzal a címszóval, hogy már nem vagyok gyogyis.
Viszonylag gyors mozdulatokkal húztam rá Júlia fejére a bóját, elsőre mondjuk mellé ment, de annyira kész volt a csaj, hogy fel se fogta a baklövésem. A sajátomra is ráügyeskedtem nehezen, aztán már vázoltam is fel a szabályokat. Egy piába benne vagyok, ha elbuknám. Meg nekem is jól esne egy ingyen sör. Sört borral és valami röviddel. Vodka! Nem... Tatratea! Na, azt szanaszét adnám.
- Akkor legyél a kurvám és harcolj a szabadságért! - ádáz harcot vívtunk, én legalább is ebben a hitben voltam. Valószínűleg annyit láthattak azok, akik még ebben a nem emberi órában is épp hazafelé tarthattak, hogy a két hülye picsa, bójával a fején egymás körül kering, mint két gólya fos a levegőben. Aztán egyszer csak megbotlottam.
Annyit éreztem már -mármint, amit felfogtam-, hogy irreálisan dőlök előre és mintha valami belém ütközött volna szemből így az egyensúlyomat egy percre visszakaptam, de a töménytelen alkohol miatt nem álltam meg két lábon, hanem egyenesen hátra estem. Seggemet meresztve a hideg macskaköves úton, lábaim az égbe én meg egy hatalmas nyekkenéssel földetértem. A bója? Az valahova lerepült rólam, Merlin tudja, hova.
- Ez körülbelül olyan érzés volt, amikor szétvertem a falat a gyógyszobámba - mondtam még a földön fekve a sötét eget bámulva. Vajon hány óra lehetett? Hajnali kettő, három?
- Élsz még, te Artúr ártatlanja? - tört ki belőlem a nevetés, hát hogy hívhatja valaki magát ártatlan kurvának? Végül meguntam a mókázást. Menni akartam tovább.
- Gyere. Tudok egy helyet, ahol kapunk ingyen piát! - vetettem fel az ötletet. Ideje volt meglátogatni egy régi barátot.
|
|
|
|
|
Mórocz A. Móric
INAKTÍV
Tökfej
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
|
R U B E N
megcsináltam! | legyél büszke rám plsNekem már elég, ha elismeri, hogy az egyébként hülye ötletem, igenis zseniális volt. Hát működött? Igen. Akkor meg mindenki nyugodjon le a picsába, és csak fogadjátok el, hogy király vagyok. És sokkal jobb, mint bárki más, mert ti csirák vagytok, nos… a Mórocz ikrek meg nem. Gihi. Valahogy ezért is elengedhetetlen a póz, és őszintén szólva nem érdekel, hogy ki látja meg, vagy ki sem, de az mondjuk biztos, hogy Ruben legszívesebben letagadna. Nem baj. Nekem belefér.
- Nem kellenek a közhelyek. Fejlődni akarok, és odacsapni, hogy mindenki elhiggye, képes vagyok rá - mert akik szerint nem, azok kapják be. Három dolog van az életemben, amikben jó szeretnék lenni: a bájitaltan, a művészet különböző vonalai és az illúzió. Az utóbbi pedig érzem, hogy engem is formál, mert muszáj neki. Oda kell figyelnem, meg kell tanulnom koncentrálni valamire, és mindent megad, amire szükségem lehet a jövőben, hogy összerakjam a dolgokat: amit szeretek és ami a jövőm. Legalábbis az elképzelt jövőm.
- Itt vagy te, majd megvédesz. Felbérellek bodyguardnak, mit szólsz? - mérem végig hümmentve. - Totál ijesztő vagy, szóval a közeledbe sem mernének menni - vigyorodom el szélesen, majd bólogatva indulok el a kávézó felé, hogy meg is torpanjak, majd éles kanyart véve induljak a másik irányba. Meglepő, hogy majdnem képes voltam rossz irányba elind-. Igazából rossz irányba indultam el. Kezeimet süllyesztem zsebem mélyére, ahogy a kávézó felé megyek. Akkor nincs meglepi süti Móricnak.
- Hát igazából… - rúgok el egy kavicsot, ami az utamba kerül. - Noncsi bácsiék elfoglaltak most, Móricnak ugyanezek a problémái, szóval… ja, beszélgetni. Nem tudom kivel tehetném még meg erről - vonom meg vállaimat. - A tanácsod kellene - lököm be a kávézó ajtaját nagy mosollyal, és huppanok le azonnal az első szabad asztalhoz. Azonnal ujjaim közé veszem az itallapot, és kezdem el fürkészni. A felét ki sem tudom mondani, bakkerka.
|
|
|
|
|
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun
RPG hsz: 1835
Összes hsz: 1886
|
Csak hallgatja és őszintén élvezi ezt a gondolkodás nélküli fecsegést, ami a lányból árad és aláfestése az eddig pocsékul folyó reggelijének. A mélyre ható bölcsességre csak biccent egy aprót, a szívószállal beleiszik a gyümölcslevébe, most, hogy a feje tisztulni kezd, először végigméri az előtte ülőt.
- Gondolkodtál már rajta, hogy könyvet adsz ki ezekből?
Fájdalmasan vigyorog, a pulóvere ujjába törli a másnapos fájdalomtól ismét könnybe lábadt bal szemét. Gyorshajtó thesztrálhintó, láthatóan nem egy filozófus a lány, de talán pontosan erre van szüksége most. Egyáltalán hány éves lehet? Bizonyára elmúlt tizennyolc, fizikailag legalább is, különben is...
- Majd... majd kiengesztelem valahogy - szusszan egyet, a szemét végül elfordítja a lány arcáról, hol hosszabban időzött, mint ami megengedhető lett volna - Nem az első alkalom lenne, hogy rohanok utána, nem is az utolsó.
|
|
|
|
|
Reményi Emma
INAKTÍV
RPG hsz: 33
Összes hsz: 38
|
Will - A lételemem az aggódás. - Felelem nevetve, mert valljuk be, ez teljesen igaz azóta, hogy anya vagyok, de csakis a férjem és a gyermekem, vagy gyermekemnek tekintett személyek iránt tudok aggódni állandóan. Nem az a fajta görcsölősen aggodalmaskodó vagyok, aki retteg a holnaptól is, ezt nem így kell elképzelni, csak szeretném, hogy minden rendben legyen, hogy az életük rendben haladjon előre, és mindent meg tudjanak valósítani. Éppen ezért szeretném, hogy Will is, akit ennyi megpróbáltatás ért, ebben az új életszakaszban ki tudjon teljesülni, otthonra, barátokra leljen, és elfoglalja a neki megjáró helyet a mágustársadalomban, egy olyan helyet, ami megnyugtató, ahol tudom, hogy jó helyen van.
- Kedvesem. - Azzal a jól ismert, melankólikus mosollyal, amivel szélesebbre húzódnak mindig az ajkaim, felpillantok rá, szememben őszinte mosoly csillan az irányába. Szeretve érintem meg az arcát, finom gondoskodással, ahogy mindig is viseltettem iránta. Tudom, hogy van abban valami, hogy Will volt az elvesztett gyermekem miatt keletkezett űr betöltője, hogy kezdetben az agyam egyfajta pótlékként tekintett rá, azonban a kezdeti érzés el-elhalványult, és átvette a terepét az egészen tiszta, érdek nélküli szeretet. Nem tagadom, sosem tagadtam, hogy a vele való találkozások számomra is terápiásak voltak.
- Amit csak szeretnél. Tudom, hogy ez egy nehéz folyamat lesz, de én itt vagyok neked. Na gyere, menjünk haza. - Intek a fejemmel a ránk váró, rövidke út elé, és belé karolva indítom el újra. Nem is kellene mondania semmit, én akkor is tudom, hogy mit érez, de azért jól esett, ez is egyfajta tény. Rám számíthat, én nem hagyom őt elveszni újra, mert most már itt vagyok és itt is leszek neki. //  //
|
|
|
|
|
Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos
RPG hsz: 191
Összes hsz: 309
|
Visszavigyorog, érzi ő az enyhe vagy nem is olyan enyhe iróniát - illetve azt, hogy talán, de csak talán tapintatlan volt azzal, hogy ide telepedett.
- Nem. Miért, azt mondod, elolvasnád? - Egyik kezével felkönyököl az asztalon, ezzel felvéve a legkazsuálabb csevegő pózt, ami létezik e föld kerekén.
- "A csajok természetrajza", ez lehetne a címe és határozottan elkülöníteném a Csajok és Nők csoportját. Mint ahogy vannak Pasik és Férfiak. A pasik átlagéletkora az alacsonyabb, mert ők csinálnak olyat, minthogy egy bérelt kajakban leszánkóznak a síugrópályán részegen.
Szájával megkeresi a szívószálat és csak ivás közben hümmög Will szavaira.
- És olyan rossz rohanni utána? Nem szokta megérni? Én általában tökre elgyengülök tőle, ha látom, hogy próbálkozik és még a legnagyobb hülyeséget is megbocsátom.
|
|
|
|
|
Machay Adél
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
RPG hsz: 1568
Összes hsz: 1589
|
Elias
- du 3 körül (az eljegyzés utáni napokban) - Jó, hogy nem zárás előttre kérte a találkozót, amikor már senki sincs még a környéken sem. Az éttermek, kávézók, cukrászdák mind kiestek a palettáról a folyamatos hányingere és az intenzív, agresszív okádásainak köszönhetően, így persze a pizzéria is tiltott területté változott.
Kifejezetten nincs jó hangulatában: hetek óta semmi hír a párjától, egyre többet zsigerel ki belőle ez a gyerek, és egyszerűen őrület, milyen hamar kihozták a bulvárlapok az eljegyzése hírét. Ráadásul pusztulat előnytelen képet választottak róla! Nyilvánvalóan meg akarták szégyeníteni, hogy egy két évvel ez előtti fotót használjanak, ahol tényleg gyerekesek a vonásai. Ma már azért sokkalta szebbnek és érettebbnek tűnik (nem, nem érettebb sajnos, még mindig nagyon fiatal lány, pont 17nek néz ki, amennyi a valóságban is), felhasználhatták volna a Dominik esküvőjén készült fotókat. Fontolgatja, hogy eltávolíttatja azt a koszos riportert a pozíciójából ezért a hibáért.
De most ennél sokkal fontosabb dolga van, történetesen találkozni egy ígéretesnek kinéző emberrel. Mivel érdeke nem felfedni az egész rohadt iskola előtt, hogy idő előtt terhes, de sajnos az egész várandóssága eddig arról szólt, hogy hülyére hányja magát naponta (éljen a Hyperemesis gravidarum), alig van ereje, beesett az arca, és ha nem lenne rajta rengeteg smink, úgy nézne ki negyedvéla létére, mint egy darab konszolidált felmosórongy. Vissza akarja kapni a fizikai energiáját, az életét, de nem akarja a gyereket sem elengedni, hiszen ő egy újabb kulcs lehet Jean-Paulhoz. Muszáj áldozatot hoznia, hogy megtartsa élete szerelmét. Így hát engedett a rellonos meg nem rellonos pletykáknak, amiket a női mosdóban csípett el főleg, mikor azt hitték a hülye kis tyúkok, hogy senki nincs bent rajtuk kívül, és kifecsegték, hogy állítólag van egy rellonos, aki... segíthet, ha kell. Ennyit mondtak, sokat sejtetően egymásnak. Tény és való, szüksége volt még némi hallgatózásra napokon keresztül, hogy kiszűrje azt is, valószínűleg milyen természetű ez a segítség, de mivel olyan intenzív a hányingere és agresszív a torkát maró epe most már, képtelen volt tovább várni, és üzent a férfinak, hogy találkozzanak egy kellemesen publikus helyen. A piac maradt mint egyetlen hely, ahol elég sok az ember, és nincs különösebb főtt étel, ami betriggerelje a hányós szenzorait. Az egyik padra veti le magát az előre megbeszélt kabátjában (Keresd a mályvaszínűt.), bár nagyon reméli, nem kell sokat várnia a reménybeli beszerzőjére. A türelme rosszul működik mostanság.
|
|
|
|
|
Elias Napoleon Diaboli
Független varázsló, Animágus, Végzett Diák
Diablo × Kisördög
RPG hsz: 280
Összes hsz: 303
|
× poor, poor little girl ×
---MACHAY ADÉL---
× with all my love × love isn't always fair × Mi a faszt jelent az, hogy mályvaszínű? Az milyen szín?
- A mályvacukor fehér. Tehát...
Ja, ez nem is hangzik olyan rossz érvelésnek. Akkor fehér színű kabátot kell keresni a gusztustalanul sok ember között? Logikusnak tűnik. Mondjuk a tökömet a logikába, amikor kurva hideg van, én meg a leírt hely felé sétálok, mint valami rángatható kutya. Vágom, kellenek a kuncsaftok, de azért mindennek van egy határa, és maradjunk annyiban, hogy a tündöklő virágszál igenis átlépte ezt a határt, amit nagyon édesen fogok is vele érzékeltetni, csakhogy érezze a szeretetem. Meg azt is, hogy mindennek van ára.
- Hallod, most ült le valami csaj. Milyen a kabátja?
Rózsaszín. Az nem fehér, ha nem tudnád. Zsebemből túrom ki a levelet, átfutom még egyszer, majd felpillantva járatom körbe tekintetem, hátha van valaki más, aki sokkal egyértelműbben lehet a lány, mint az, aki leült. Legalább úgy nézek ki külső szemmel, mint aki listát tart a kezében, és csak gondolkodik azon, hogy előbb a répát vagy az almát vegye meg, mert hát nincsenek egymás közelében, de a logikusságra törekszünk. Jó, maximum rohadtul nem ő lesz az, hát szarom le. Mi a legrosszabb, ami történhet?
- Sikítva elfut?
Ezzel együtt tudok élni - vonom meg vállamat, és ha már így is késtem, nem sietve lépek felé, majd huppanok le mellé, tőle messzebb lévő karomat fektetem a pad támlájára.
- David Jeremy - sandítok rá oldalra. - Ha a megérzésem nem csal, rám vársz - engedek meg magamnak egy féloldalas mosolyt, mintha nem életem legfurcsább helyzetében lennék. Kicsit úgy érzem magam, mint valami elcseszett, muglik által rendezett és nézett filmben, ahogy elképzelik a droggal kereskedőket. Publikus hely, álnevek, kódolt szavak, amiket csak a másik ért, és miegymás felesleges kör. Ha kézfogás közben fogja átadni a pénzt, kettétörve fogok röhögni.
|
|
|
|
|
Machay Adél
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
RPG hsz: 1568
Összes hsz: 1589
|
David Jeremy Türelmetlenül sóhajt fel, és kezdi a térdét idegesen rángatni. Ezt így szokták, nem? Diszkréten, a lehető legkevesebb ismerős arccal a közeledben, hogy ne adj pletyka alapot másoknak. Csak jön-
A mellé lehuppanó alak tökéletesen illene valami rockbandába a beesett képével (beszél ő), meg a hosszú nyakával. Minden mást elég nehéz megállapítani télen, ha már az emberek majdhogynem menetfelszerelésbe bújnak a hideg elől. Vagy befűtik a ruhájukat bűbájjal, de Adél esetében ez picit nehezebben kivitelezhető a származása okozta manaproblémák miatt. Marad a felöltözés.
- Tökéletes a megérzésed. - Ugyan az enyhe cinizmus ott lappang a hangjában, az arcára kivételesen nem ül ki semmi provokáló. Csak a barnára színezett tincseit kotorja hátrébb az arcából, mert nagyon zavaró egy marék szőrrel a szádban társalogni. Noha vizuálisan érzékelhető, hogy nincs jól (beesett arc, sápadtság a sink alatt, vékonyra préselt ajkak, mintha szenvedne), a hangját próbálja minél szilárdabban és egyenletesebben hallatni, míg az újabb rosszullét rá nem fog törni lassacskán.
- Machay Adél. - Biccent röviden. - Azt rebesgetik, igencsak segítőkész tudsz lenni a megfelelő árért cserébe. Hogy állsz a bájitalokkal? - Egy dolog a pletyka, más dolog biztosra menni. Teljes testtel a srác felé fordul, tartja a szemkontaktust kissé felszegett állal.
|
|
|
|
|
Elias Napoleon Diaboli
Független varázsló, Animágus, Végzett Diák
Diablo × Kisördög
RPG hsz: 280
Összes hsz: 303
|
× poor, poor little girl ×
---MACHAY ADÉL---
× with all my love × love isn't always fair × A különös hangszín kihallható, így óvatosan megemelkedett szemöldökkel emberelem meg magam és fordulok felé kissé hátra biccentett fejjel. Aztarohadt, de szarul néz ki. A töménytelen smink még hagyján, de ennek nincsenek barátai, hogy elmondják neki, mennyire rosszul fest? Kiábrándító a kép, ami elém tárul, meglehet, még arcomra is kiül, de ez legyen a legkevesebb. Jobb lábamat dobom bal térdemre, szabad kezem nyúl a bokámhoz, hogy ott is tartsam.
Megvárom, amíg fodrászt játszik, csak utána közlöm a nevet, amin szólíthat, bár abban nem reménykedem, hogy ő is elmondja az övét, plusz nem is érdekel… ne. Amíg el nem hangzik. Széles, gusztustalan vigyor terül el arcomon. Machay Adél, akit drága Williamnek szánt a családnak nevezett, és igencsak elbaszott sors. Ördögömre, de gyönyörű a mai nap.
- Az attól függ - vakarom meg államat felemelt fejjel. - Mekkora árat vagy képes érte megfizetni? - lesz szemtelen mosoly ajkaimon, kékjeim jelentőségteljesen csillannak meg, ahogy valami meleg érzés lesz úrrá rajtam, mikor elmélyedek a tekintetében. Nem tudom mi ez, nem tudom miért és hogyan, de belülről melenget, amíg egy, a közelünkben visítva elfutó kölyök ki nem zökkent - arra kapom fejemet, az érzés azonnal elmúlik.
- Mi folyik itt?
Machay a családneve. Mester mesélt róluk, mint a városban fellelhető aranyvérűekről, ők… vélák. A büdös rohadt életbe bele. Bár kékjeimet visszavezetem rá, mégsem nézek a szemébe.
|
|
|
|
|
Machay Adél
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
RPG hsz: 1568
Összes hsz: 1589
|
David Jeremy Valmi átfut az arcán egy másodpercre, nagyjából egy időben a másik mimikájának kisebb változásával. Talán riadalom, talán düh, talán a kettő keveréke, de elég ahhoz, hogy belekapaszkodjon a bőre alatt futkározó mágia egy csekélyke részébe, és elkezdje gyúrni, formálni egy picit az összképet. Az arca egy picit teltebbé válik, de még mindig nem egészségessé, a szemei maradnak ugyanolyan fakófényűek, de a karikák, amik ott halványlottak a korrektor alatt, most teljesen eltűnnek. A haja egy fokkal lágyabb esést kap, a bőre egy kicsike színt. Mindezekhez is nagy erőket kell megmozgasson magában- egy pillanatra azt is elfelejti, hogy ingatag az egészsége, de erre a kavargó gyomra nagyon gyorsan emlékezteti.
Botor módon persze a következő vigyort annak tudja be, hogy a kis vélakozmetikázása sikeres volt, így egy fokkal elégedettebben vág bele újult lendülettel a megbeszélésbe.
- Nevezd meg. Biztos vagyok benne, hogy megengedhetem magamnak. De számold bele a diszkréciód is, vagy nincs üzlet. - Súlyos dolog lehet, ha ennyire fészkelődik és komolyan veszi az egészet. Ebben a pillanatban tényleg majdnem bármekkora árat képes lenne megadni azért, hogy kibírja súlyos gondok nélkül az esküvőig, Will ne tudja meg, hogy úton van egy gyerek, és ne legyen még egy botrány a már tobzódóhoz hozzácsapva.
- De elvárom, hogy valami hatásost kavarj, ami legalább fél napra megszüntesse a tüneteket. - A közelükben elloholó gyerek után néz, de ellentétben az ilyenkor talán sok anyajelöltnél feltűnő, várható ködös, vágyakozó tekintettel, az ő arcán csak egykedvűség ül. Ha nem lenne eltiltva Jean-Paultól, a gyerekre se volna szüksége.
|
|
|
|
|
Elias Napoleon Diaboli
Független varázsló, Animágus, Végzett Diák
Diablo × Kisördög
RPG hsz: 280
Összes hsz: 303
|
× poor, poor little girl ×
---MACHAY ADÉL---
× with all my love × love isn't always fair × - Azt mondja, nincs üzlet. Vágod? Tudod a dolgod.
Lazán ökölbe szorított kezemet emelem szám elé, ahogy fejemet elfordítva köhögök párat. Nos, fogjuk a hidegre jelenlegi állás szerint, de igazából csak a feltörni kívánó röhögést fogom vissza ezzel az aprócska közjátékkal. Túl szép, hogy igaz legyen, főleg, hogy csak nemrég pillantottam meg a képüket a lapokban, de a nő már terhes? Will vagy nem aprózza el a dolgokat, vagy a nő sikerült nagyon termékennyé. Egyelőre másik opcióra nem gondolunk, túl sok információ homályos még.
- Hogyne. Minden úgy lesz, ahogy kívánod - visszafogott mosollyal sütöm le tekintetem, mint aki éppen csak fejet hajt előtte. Képes vagyok úgy tenni, hogy a másik elhiggye, ő van nyeregben, én pedig úgy mozgok, ahogy ő fütyül. Egy ideig szoktam ezt tartani, hogy utána egyetlen szóval billentsem ki őket az olyan biztosnak hitt nyeregből, hiszen… én vagyok képes elkészíteni azt, ami kell neki. A legdiszkrétebben.
- Rohadt ribanc.
A pad támláján szorul ökölbe kezem, majd enged ki. Pár pillanatra hunyom csak le szemeimet, hosszabb pislogásnak hat, amíg szívem egyeletlen dobogását rázom helyre. Elvárja. Azt mondja nekem: elvárja. Ha tudná, hogy én ezért cserébe mit várnék el tőle, sírva térdepelne előttem, hogy ne tegyem meg: fölé tornyosulva hallgatom, ahogy nevemet vágytól túlfűtve lihegi, már könyörög, hogy álljak meg, de én nem teszem, mert a kis kurva, biztosan élvezi. Jól mondtad, rohadt ribanc.
- A legjobb tudásom szerint fogom elkészíteni azt, amit kérsz tőlem - enged ki kezem ismét az ökölből. - Mit szeretnél tőlem? - fordulok felé, fejem biccen félre kíváncsian. - Attól függ az ár, hogy mit kérsz.
|
|
|
|
|
Machay Adél
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
RPG hsz: 1568
Összes hsz: 1589
|
David Jeremy Szerencsére Adél olyannyira el van foglalva saját magával (és rémesen rossz a megfigyelési készsége, ha nem ő kerül a fókuszba), hogy egyáltalán nem tűnik fel neki semmi zavar az éterben. Köhögéses kuncogás? Ugyan, a köhögést még igazán elnézi, természetesen nem lehet könnyű a csodás jelenlétében levegőt venni. Megérti. Nagylelkű.
Ahogy az is további nagylelkűségre és jókedvre sarkallja, hogy a fülének abszolút kedves szavakkal válaszolnak a feltételeire. Most már csillognak a szemei, elégedetten, kislányos gőggel, amilyet egy zöldfülű, soha semmi véresen komolyat nem tapasztalt tinédzsertől elvárhatunk. Szinte kivirul, hogy végre, VÉGRE valami jól sül el, miután az elmúlt napok, sőt hetek ocsmányan teltek több szempontból is. Hát még milyen csodaszépen nézhet ki valaki... gyakorlatilag akárki alatt. A kabátja azért nem titkolja el, hogy a teste arányos és kellemes, a modellszerű versenysúly is adott a tökéletes összképhez.
És végre elérkeznek a 'pontosan mit is szeretnél?' nevezetű fejezethez. Itt azért már láthatóan újból meginog a jókedve, de nem dacból vagy dühből, sokkal inkább bizonytalanság és aggodalom sugárzik arról a naiv arcáról. Pillantása eltér a férfi arcáról a közelben ide-oda járkáló vásárlókra. Megrágja, megfontolja a szavakat, és legnagyobb fájdalmára akárhogy próbálja elkerülni, hogy közölje a tényt, nem fogja tudni. Sajnos a bájitalkeverőnek sem mindegy mit kever, pontosan mire akarják felhasználni a főzetét. Végül sóhajt egyet, mielőtt kiböki a tényállást rövid, lényegre törő szavakkal.
- Súlyos hányinger elleni főzetet... az első trimeszterre. - Ismét visszanéz beszélgetőpartnere szemeibe. Talán némi ellenségesség, kihívó él is látható a pillantásában, amolyan 'egy szót se merészelj kommentálni ezzel kapcsolatban; nem a te dolgod'. - Rosszabbul viselem, mint az átlag. Állandó hányinger, borzalmas közérzet. Kell valami, ami jócskán csillapítja ezt a tünetet, hogy újra embernek érezhessem magam. A mostani állapot... jelentősen megnehezítené a közeljövőmet, márpedig ezt nem engedhetem. - Nem hát, el kell vetetnie magát egy prominens család feketebárányával. Prioritásai vannak, egyezségei, amiket be kell tartson ahhoz, hogy ő is profitálhasson később.
|
|
|
|
|
Elias Napoleon Diaboli
Független varázsló, Animágus, Végzett Diák
Diablo × Kisördög
RPG hsz: 280
Összes hsz: 303
|
× poor, poor little girl ×
---MACHAY ADÉL---
× with all my love × love isn't always fair × Arcomon semmi nem látszik, mikor közli az információt, azonban az agyam azonnal pörögni kezd. Több sebből is vérzik ez az egész, de hát pont én legyek az, aki ítélkezik? Ugyan már. Se időm, se energiám nincs rá, így egy aprócska bólintást kap, hogy felfogtam a szavait, lábamon lévő kezem mutatóujja mozdul felfelé, hogy folytassa. És úgy csiripel, mint tavasszal egy kis madár.
- Világos - szólalok meg végül kisvártatva. - Pontosan tudnom kell hány hetes a magzat - ingatom meg fejemet óvatosan. - Gondolom nem célod elveszteni, így ez fontos, hogy ne sérüljön - úgy gördülnek le a szavak ajkamról, mintha csak az aznapi híreket beszélnénk meg. Természetesen elég lenne annyi a bájitalhoz, hogy az első trimeszter, de nekem nem elég. Félreértés ne essék, nem célom bántani a nőt - most kivételesen - vagy a magzatot, de van a nő kezében egy olyan ember, aki az én szereposztásomban is kulcsfontosságú: Krise.
- Allergiás vagy bármilyen gyógynövényre vagy készítményre? Érzékenység esetleg? Intolerancia? - nyalom meg szemfogamat látatlan, és mintha csak az íztelen idegméreg kerülne nyelvemre, nyelek egy nagyobbat. - Tudom, hogy sok a kérdés, de tudnom kell ezeket - fűzöm hozzá halkan, tekintetem ismét lesütöm, szégyenlős, visszafogott mosoly villan fel ajkaimon, ahogy csak rásandítok, majd ismét vissza magam elé. Az először elhangzó, és csak az ő érdekeit képviselő mondat hatására érezhetően megváltozott a kisugárzása, már-már büszke volt magára. Ezt kell megtartanom.
|
|
|
|
|
Machay Adél
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
RPG hsz: 1568
Összes hsz: 1589
|
David Jeremy Hány hetes a magzat... Honnan a halálból tudja? Csak nagyjából képes belőni, hogy... talán két héttel Dominik esküvője előtt? Talán. Ő se biztos benne teljesen.
- Nagyjából hét hetes. - Gondatlan, gyógyítóhoz se ment, meggyőzte magát, hogy a neve miatt több esélye van egy simlis alaktól bármiféle bájitalt venni, mint hogy a gyógyító ne árulja el a családjának, hogy felcsinálták. Ha kicsit alaposabban átgondolta volna, tudná, hogy van az a pénz, amiért egy gyógyító is képes hallgatni, és sokkal biztonságosabb kezek között lenne, mint most, egy nevenincs diáktól mindenféle gyanús löttyöt rendelgetve.
Afelett simulékonyan ellavíroz, hogy el akarja-e veszteni a babát? El akarja? Nem igazán számít önmagában, hogy van-e vagy sem ez a gyerek. Ha ezzel képes Jean-Pault majd magához láncolni, akkor számít. Ha amúgy is vele maradna, akkor nagyon nem, de mivel még semmi életjelet nem kapott a volt tanárától, egyelőre kénytelen megtartani a babát.
- A mentára. Kiütést kapok tőle. - Morogja kelletlenül, miközben lehunyt szemekkel próbálja visszafojtani az újabb ingert. Nem itt kellene összehányjon mindent.
- Milyen gyorsan tudod elkészíteni? - Most már hagyja, hogy a hangja megremegjen egy kissé, némi sürgetés is szorul belé. Az enyhe kifejezés, hogy utálja a terhessége ezen részét. Ő úgy képzelte, hogy átlavíroz rajta, kicsit meghízik, aztán pár hónap és leadja a felesleget, cserébe lesz egy tökéletesen egészséges utódja. Nem számolt az igenis nagyon valós testi tünetekkel.
|
|
|
|
|
Elias Napoleon Diaboli
Független varázsló, Animágus, Végzett Diák
Diablo × Kisördög
RPG hsz: 280
Összes hsz: 303
|
× poor, poor little girl ×
---MACHAY ADÉL---
× with all my love × love isn't always fair × Nagyjából hét. Ez nekünk tökéletesen elég. Tehát egy két hónapos magzatot hord a szíve alatt a lány, hogy ezen egyetlen mondattal bebizonyosodjon: nem Krise-é a kölyök. Jaj, édesem, mibe keveredtél? Kedves és megértő mosoly villan fel ajkaimon, bólintok egyet, mielőtt a következő, igen fontos kérdésekre térnék. Nem lenne előnyös, ha meghalna, bár... akkor tutira elmúlna a hányás. Végül is, win-win.
- Fogd vissza magad. Bár ez jó volt.
Jó-oké, tudom. De hát, most nem mondhatod, hogy mindenki jobban járna, ha ez a simlis szajha nem lenne az élők sorában. Nézz rá, játssza a határozott és független nőt, miközben tippelget nekem a magzat koráról, így logikus, hogy még egy gyógyítót sem keresett meg. De még azzal is volt esze villogni, hogy ki tudja fizetni, bármennyit mondok neki. Olyan okos.
- Értettem. Nincs menta. Viszont így lehet majd a bájitalnak egy kesernyés utóíze - mindent a mentával ellensúlyozok, erre ez a semmirekellő komolyan pont azt nem tudja elviselni? Ki lehet mégis ekkora balfasz? Ez van, kénytelen leszek megoldani enélkül, ő pedig kénytelen lesz elviselni az utóízt, ami... nos, egész elviselhető.
- Huszonnégy órán belül megvagyok vele - felelem gondolkodás nélkül. Igazából, ha nagyon őszinte akarok lenni, három órán belül meglenne az egész készítmény, főzéssel, az elvárt másfél órás pihenéssel és hűléssel, de nem adhatok meg mindent egyszerre ennek a kis cukorkának. A végén még túlságosan magas lenne az a ló, plusz, hadd szenvedjen még egy kicsit, ha már házasságon kívül felcsinálták.
|
|
|
|
|
Machay Adél
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
RPG hsz: 1568
Összes hsz: 1589
|
David Jeremy Nem ártana komolyodnia, meg agyilag érnie egy csöppet, mert így a közeljövőben elég sokan elég sokszor húzhatják majd csőbe, és rohadtul nem az ő hibájuk lesz, hanem a tudatlan, túlféltett Adélé, aki sosem strapálta magát, hogy élelmesebben álljon a világhoz.
- Nem baj, kibírom. - Ah, mekkora áldozat, hát kibírja! Hercegnői nyelvén nem ez lenne az első, kellemetlenebb ízvilág...
Kissé elhúzza a száját a 24 órára, de nem kommentálja külön. Sosem volt penge bájitaltanból, azon tantárgyak közé sorolta, amit muszáj megugrani, de végtelenül unalmas és tök felesleges információkkal próbálja az agyát leterhelni. Nem maradt elég tér a képzeletének és a kreativitásának, valahányszor megpróbálta bemagolni azt a sok baromságot a mérgező növényekről, gyulladáscsökkentőkről... Bár a szerelmi bájital szekció megmozgatta a fantáziáját, de úgy volt vele, hogy akinek beépített love generátora van, annak ilyesmire sincs szüksége.
- Szólj, ha kész és találkozunk az iskolában. - Már készül is felállni, számára teljesen természetes, hogy a fizetség akkor jön, ha van áru is. Meg amúgy is, most már nagy ám a mellény, hogy elindult a folyamat, látszik a tartásán is: sokkal nyugodtabb, sokkal jobban árad belőle az az akaratlan, gusztustalan cukormázas érzés, amitől a férfiak és nők akarva-akaratlan megfordulnak utána az utcán, akár van az oldalukon társ, akár nem. Az a csöpögős érzés, amitől később, mikor senki nem lát, magadhoz nyúlsz és a szemeid elé képzeled a ringatózó csípőjét, a meglebbenő haját, a bájos mosolyát, az ajkait, ahogy a számodra lehető legobszcénebben duzzad vörösre, miután...
Ha ezt egy telivér véla művelné, valószínűleg már tömegerőszakot idézett volna elő, de egy negyedvélával még talán kibírható a helyzet. Vannak nála sokkal rosszabb félvélák is az iskola területén, neki csak minimális kontroll problémái vannak az erejével jelenleg.
|
|
|
|
|
Elias Napoleon Diaboli
Független varázsló, Animágus, Végzett Diák
Diablo × Kisördög
RPG hsz: 280
Összes hsz: 303
|
× poor, poor little girl ×
---MACHAY ADÉL---
× with all my love × love isn't always fair × Olyan vagyok, mint egy névtelen hős, aki éppen igazságot oszt a csúnya nőnek, aki a férje akaratán kívül cselekedett. Jaj, nem. Dehogyis. Nincs erről szó, mindössze szeretem, ha olyan információk vannak a birtokomban, amiket felhasználhatok a jövőben, és bármennyire meglepő, de még örömmel is tenném, ha ilyen önelégült mihaszna ellen tehetem, mint aki előttem ül jelenleg. Csüngök minden szaván. Ennek köszönhetően kékjeim csillannak fel elismerően, hogy igenis kibírja majd az ízt. Ez ad bátorságot arra, hogy véletlenül sokkal kesernyésebbé tegyem neki. Talán. Mélyebbet sóhajtok, már-már fáradtan, mert ez sokkal nagyobb gondolkodást igényel, mint azt elsőre gondoltam volna.
- Remélem is. Kár lenne, ha a cuki pofid eltorzulna - kivéve akkor, ha alattam teszi. Emelem fel kezemet, a támlára támasztom könyökömet, tenyerembe arcomat, ahogy elbűvölő mosolyt küldök neki. Ezek után vajon érezhetem feljogosítva magam, hogy megejtsek egy beszélgetést szépfiúval? Hatalmas a kísértés, és nem tudom, mégis mit hisz, de a diszkréció is igen tág fogalom: éppenséggel nem kötöttük ki, kivel szemben kell diszkréten kezelnem az információt. A jegyesének csak-csak köze van hozzá, nemde? Nehéz döntés.
- Keresni foglak - szólok még felfelé nézve rá, ahogy feláll. Szívem hatalmasat dobban, miközben megfeszül, a melegség ott van, mégis mintha valami hideg követné közvetlenül. Nem tudok elpillantani róla, de közben taszít az egész lénye, mégis egyetlen szavába kerülne, hogy mindent megtegyek érte. Kurva életbe, nem véletlen kerülöm el a Rellon jelenlegi házvezető-helyettesét is, meg azt a szőke faszfejet, aki nem is diák, mégis úgy mászkál fel s alá a kastélyban, mintha minimum az övé lenne. Miért minden véla a Rellonba kerül?
|
|
|
|
|
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide glazed cinnabun
RPG hsz: 1835
Összes hsz: 1886
|
Ahogy a lány az asztalra könyököl, ő ösztönösen utánozza le ezt, a fejét az öklére hajtja. Szabad tenyerével elnyom egy ásítást, érzi, hogy az állkapcsa megroppan az erőfeszítéstől, a szeme pedig ismét könnyel telik meg. Automatikusan nyúl az üdítő utána párát a mutatóujjával törli le egy csíkban róla, miközben hallgatja, hogy a lány folytatja a beszédét, újabb olyan információkkal gazdagítva az univerzumot, amire senkinek semmi szüksége nem volt. Gondolatai láthatóan elkalandoznak, ő hagyja, hadd tegyék. Mint a legtöbb hozzá hasonló korú, úgy-ahogy egyedülálló férfi, abban a pillanatban, ahogy eldönti, semmit sem akar az előtte ülőtől, a szavait háttérzajnak minősíti.
A tekintete ismét az ablakra vándorol. Mélyen szusszan, akár egy öreg, fáradt labrador. Nehéz lenne eldönteni, hogy a látható másnaposság, vagy pedig a gondolatai súlya nyomasszák, vagy egész egyszerűen az álmossága, ami minden lenyelt falat után komótosabbá teszi a mozdulatait. Az adrenalin, amit Júlia színjátéka és elviharzása okozott, már felszívódott benne sajnos.
- Hmmmhmmm - a középső ujjával eltolja a poharát maga elől - Miért én vagyok az, aki állandóan bocsánatot kér? - nem vár választ, megerősítést sem, a hangja elkeseredetten panaszkodó csak - Tudod mit? - fölpillant a lányra - Most legyen ő az, aki behódol. Vagy vigye el a rohadt kurva isten, vagy aki akarja, engem nem érdekel.
|
|
|
|
|
Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos
RPG hsz: 191
Összes hsz: 309
|
Átpillant az asztallap felett a másikra. Ha egy lány ennyire könnyen ki tudja billenteni a lelki békéjéből, akkor ez még szórakoztatóbb is lehet a jövőben, mint ahogy eredetileg gondolta.
- Nem tudom, anyám mindig azt mondja, hogy ha a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hülye. Az is lehet, hogy azért kell mindig neked bocsánatot kérni, mert te voltál a faszfej.
Már-már provokatív sértésnek tűnhetne, de szélesen vigyorog mellé, amivel lekerekíti a sértés élét.. bár a szavak jelentése attól még ugyanaz marad. Az üres műanyag pohár a kezében tompa koppanással érkezik az asztalra.
- Najó, hagylak szövögetni hódító terveidet, hajrá a gaz női nem térdrekényszerítésében.
Jókedvűen kacsint egyet, majd felkel a helyéről - poharát otthagyja Williammel szemben, és még egy utolsó intéssel búcsúszva kioldalog a Pizzériából.
|
|
|
|
|
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
|
Csillagot őrző kisasszony Hát ezkirobbanó
lesz
______________________________________________________
Figyelmeztetés!
A hozzászólás nyílt erőszakot, vulgaritást és a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz,
így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos elolvasod? IGEN!
- Nem hideg csak nem kell érezni, hogy hideg - vonom meg a vállamat, mintha ennyire egyszerű volna. Voltaképp miért is lehetne ennyire egyszerű? Mintha kikapcsolnál egy érzelmet, az mindig mindenkinél annyira simán működik.
Mire észbe kapok a fejemen ott a bigyula. Valamiért kicsit sajog a vállam, de nem tudom felidézni. Mintha valami történt volna, olyan fordított deja vu. Vágod, hogy megtörtént de Merlinre nem tudod kicsit sem felidézni.
- Az enyémért vagy a tiédért? Mert akinek a kurvája vagyok az sose lesz szabad hehe- vigyorodom el. Hiába ez így van, nem lesz itt semmiféle birtoklás, maximum ha fordítva történik.
Aztán elkezdődik a harc, azt se tudom egyáltalán megütöm e a lányt a bójával, vagy a levegőt kaszabolom, de akármit is csinálok azt kibaszott lelkesen teszem.
Hallok valami koppanást, akkor lassan, fáziskéséssel kikukucskálok a sityak alól, lecsekkolni mi történt. Fanni a seggén ül, tök messze tőlem.
- Te bójával rohangáltál a sárgaházba? Milyen felelőtlen nevelők, ha levették volna azt szar a fejedről tuti már ezer éve kinn lennél - forgattam meg a szemem. Nyilván életképtelen aki bójával rohangál. Bah. Mekkora gyökerek. Lelököm a fejemről azt a szart ami mögöttem hangos csattanással csapódik a cicakavicsra, onnan gurul tovább, mint a kisgömbőc, hogy befalja az eltévelyedett szerencsétleneket. Még integetek is utána, ugyan előre felé, de sebaj úgysincs szeme.
- Na várj, na várj na várj - állítom meg a lányt amikor indulni akar. Magammal szembe fordítom és nagyon rákészülök arra amit mondani akarok. Olyan hatásszünetet tartok, hogy beszarás, ugyan a felénél el is felejtem mit akarok, de van annyira hosszú, hogy a végére újra eszembe jusson.
- Éhes vagyok. Szereznünk kell valahool....valamit. Érted. Ételt. Én csak akkor megyek arra a helyre ahol piát adnak ha adnak utána enni is vagy ellőtte, vagy közbe. Leginkább közbe, akkor le lehet öblíteni valamivel - mert úgy érzem valami hánykolódik a gyomromba és nyilván ez azért van mert éhes vagyok.
|
|
|
|
|
Auguste Gilberte Froment
INAKTÍV
görbe tükör
RPG hsz: 22
Összes hsz: 32
|
Nem is számított igazából több reakcióra, részben már csak azért is, mert az ő megjegyzése sem éppen olyan, amire egyszerű reagálni. Most erre mit mondjon a másik? "Jajj, akkor gyere velem haza?" Vagy "játszunk két Lottisat, és cseréljünk?" Még viccnek is rossz, Auguste személyiségével igencsak nehezen találja összeegyeztethetőnek a fiú karakán gesztusait, és emberközeli stílusát is csupán bajosan tudná utánozni. De leginkább sehogy. Nem is akarja, kerekedik felül másik hangja, így odabent pingpongozva tárgyal egymással a nyitni vágyó, és gőgösen bezárkózó énje, pillanatok töredéke alatt kerülve nyertes vagy éppen vesztes pozícióba. Furcsállva húzza össze szemöldökét egy pillanatra, de az anomáliát nem tudja rögtön értelmezni. Aztán továbbgondolja, és saját helyzetétől elszakadva rájön, hogy testvére valószínűleg nem azért szeretne a kastélyban maradni mint ő, tehát nem azért, mert el akarná kerülni a hazatérést, hanem egyszerűen élvez itt lenni, ahol sikerei barátai... Elismerései vannak. Hiszen nem indulhat ki magából, elvégre Augustine nem olyan mint ő. Augustine nem olyan mint ő, Augustine nem vonna ilyen önös érdekek miatt szomorú fintort az arcára. Aztán a kétkedő hangok kerekednek felül. A kastélyon belül terjengő pletykák nem egyszer vonták már a kétkedés ráncait a lány arcára. A bátyja, az ő tökéletes bátyja megvert valakit? Vagy éppen folyamatosan terrorizálja a kisebbeket? Igen, persze, ezek lehetnek túlzó megjegyzések, de azt vette már ő is észre, amikor kitértek előle a folyosón. Ha elfogult is a lány, anyja nézőpontját vetítve ki a másikra, teljesen nem vak. Érzi, ahogy kíváncsisága egyre mélyebbről gyűrűzik fel, és bár az első hullámot elnyomja, ahogy tovább töpreng jeleken, látottakon, hallottakon, egyre kevésbé tudja visszafogni magát, mígnem kicsúszik a kérdés: - Miért?
|
|
|
|
|
