Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

#mavanaszülinapom
#kösziköszi
#főlegnekedLoki
#MINDENKI

Gány egy kedd volt az biztos. Nem elég, hogy még a tanárok is össze-vissza szívatták őket - főleg Brightmore, valószínűleg még mindig fújt rá az évnyitós incidens után -, de Lokit meg Kendét is alig látta egész nap. Szóval már épp ott tartott a barna, hogy vagy becsapja felhőt és belopódzik a fiúk hálókörletébe, vagy belóg megint a navinésekhez. Azok úgyis mindig olyan nyugisan szokták kezelni, hogy jár-kel föl-alá, mintha minimum közéjük való lenne. Komolyan, ha egyszer házat kell váltania, tuti hozzájuk menne, még a végén le is nyugtatnák őt azzal a vibe-al, ami mindig körbelengi őket. És igen, még Kendét is.
Szóval még majdnem sárga lett, mikor Loki üzent neki, hogy húzza le a seggét szép popóját a tóhoz. A barna meg kérdés nélkül ment. Pláne, hogy így még az iskolából is kiszabadulhatott, és út közben előhúzott egy szálat kedvenc dán cigijéből. Menet közben a 'Whip My Hair'-t dalolta, de hát ember legyen a talpán, aki felismer Marina gyönyörű hangján bármit is. Talán az volt árulkodó, ahogy a fejét rázta közben. Menet közben teljesen véletlenül betévedt az erdőbe is, mert látott egy nyuszit arra szaladni - ne is kérdezd -, szóval valahonnan oldalról sikerült megközelítenie a helyszínt, amit Loki megadott. Elismerően nézett körbe a helyszínen, és halkan a barátjához lépett.
- Wow, jól néz ki a hely, kinek lesz szülinapja? - kérdezte meg őszintén a barna, közben az arcokon mélázott el, hogy kitalálja a rejtélyes személy kilétét. Komolyan, hogy Loki még erről se tudta értesíteni az SMS-ben...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

#mavanaszülinapom
#kösziköszi
#főlegnekedLoki
#MINDENKI

A barna legnagyobb döbbenetére barátja meglepődött a jelenlétén. Pedig ő hívta. Akkor most mi a tosz van? - Ohh értem. De azért szólhattál volna, hogy hozzak már neki valamit. Tök gáz lesz, hogy ajándék nélkül vagyok itt - fintorgott a lány, és gyorsan megigazította a haját. Aztán elnézett abba az irányba, amerre Loki is.
- Na nee... nem elég, hogy órán cseszeget, még most is itt kell lennie? Különben is Kiscsibe hogy szerethet egy ilyen embert - fintorgott a lány, és egy kicsit talán a szőke mögé is lépett annyira nem tetszett neki a közeledő alak. Amíg a fiúk Denisszel voltak elfoglalva megérkezett a bulira Lili is.
- Szülinap van, te lány - nevetett rajta a barna, de persze visszaölelte a lányt. Közben pedig újabb tag kúszott a képbe. - Nem tudom, gondolom még nem jött meg. De te ki is vagy? - kérdezte meg a punk gyereket. Nem mintha annyira jó lett volna a névmemóriája.. vagy az arc, de hát ez nála már csak így ment. Aztán figyelme megint Kendére irányult. Aki megint összekócolta a haját. Komolyan nem tudta eldönteni, hogy mi a fene ütött a barátaiba. Vagyis nem csak beléjük, hanem úgy mindenkibe körülötte.
- Miért, ki vagyok pirosodva? Vagy ezt most mire mondod? - értetlenkedett a lány. A rellonból legalábbis még nem dobták ki. Vagy így akart valamit közölni vele barátja? Mert akkor elég szarul csinálta.
Átvette az üvegeket, majd azzal a lendülettel passzolta is tovább Lilinek. Ha már itt volt körülötte mindenki, akkor segítsenek egy kicsit. Mert úgy tűnt Kende egy egész hadseregre számított. Vagy egy maroknyi dánra.
- És öhm... a tanár úr meddig szándékozik maradni? Mármint gondolom azért megvárja Kiscs... Améliát - helyesbített gyorsan Marina. - De utána se akarjuk sokáig rabolni az idejét, ugye fiúk? - fordult barátai felé. Ha őszinte akart lenni, akkor már Csibe érkezése előtt megszabadult volna Denistől. Vagy legalább lefúzott volna pár felest, ha már muszáj elviselnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

#mavanaszülinapom
#kösziköszi
#főlegnekedLoki
#MINDENKI

Csak röhögve hallgatta két barátja eszmecseréjét. Nem hiába voltak hárman akkora jó barátok, mind olyan elcseszett volt, mint ahogy annak lennie kell. Azonban ez a mosoly egy pillanat alatt fagyott le a lány arcáról, ahogy Denis felé fordult. Nagyot sóhajtott, kezdett már elege lenni ebből a fajta bánásmódból. Mármint miért mindig ő? Igen, Keserű prof is tudja bizonyítani milyen gyenge okkultizmusból, de ez nem jelenti, hogy ezt ki is kell használni.
- Két whiskeyt, Kende - válaszolta meg ezzel egyszerre a két kérdést, amit neki szegeztek. Ivott volna ő többet is, sőt. Valószínűleg az asztal alá itta volna Denist, ha esélye lett volna rá, de egyenlőre még egészen józanul akarta fogadni a születésnapost. - Tudja tanár úr, ha már együtt iszunk, meg előszeretettel szereti olvasni a gondolataimat, akkor gondoltam előre szólok, hogy később még kaotikusabb lesz az agyam - jelentette ki, és amennyiben megkapták a két feles poharat, úgy Denis szemébe nézve koccintott vele, és húzta fel a tartalmát.
Lili fele fordult, mosolyogva nézte ügyködését, és a kezében tartott kis csomagocskát. Úgy nézett ki mint egy kis csoki, és bármennyire is szerette a lány az édességeket, a whiskey után most valahogy nem vágyott rá. Nyomott inkább egy puszit a lány homlokára. - Köszönöm, majd megkóstolom ígérem, de előbb felköszöntöm a szülinapost - hagyta ott a szőkét, és az asztalhoz lépve felkapott egy six-pack dán sört, és azzal együtt közelítette meg Améliát.
- Boldog születésnapot Csibe - kurjantotta a lány felé, és magabiztosan caplatott felé, nem is nagyon foglalkozva a pappal, mert hát fogalma sem volt róla, hogy amaz meg kicsoda. Meg úgy őszintén, kicsit idősnek is tűnt Améliához, főleg a legutóbbi Lokipara után. De ez már csak részlet kérdés, és amúgy se ő fogja megoldani, neki is épp elég baja van az érzelmeivel. - Sajnos az ajándékod még nem ért ide, ezek a muglik valami rohadt lassúak - adta elő magát a barna csak a szokásos módon. - De, helyette hoztam neked egy nagy adag dán sört, mert tudom, hogy még nem kóstoltad csak azt, amit mi csináltunk. Ami amúgy nem rossz, de ez jobb - jelentette ki egy kacsintás kíséretében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

#mavanaszülinapom
#kösziköszi
#főlegnekedLoki
#MINDENKI

Marina Darik. Hogyan is lehetne jellemezni ezt a lányt. Bohókás, szenvtelen, szétszórt. Emellett pedig soha nem tudja számon tartani a napokat. Nem egyszer volt már rá példa, hogy reggelinél Loki közölte valami, hogy nem is átváltoztatás lesz, hanem bájitaltan. Aztán mehetett vissza a körletbe, hogy gyorsan kicserélje a cuccait, csak azért, mert nem tudja számon tartani, hogy a hétfőt a kedd követi. Vagyis ez még megvan, csak az nem, hogy ez minden esetben így van. Érted. Szóval amikor Amélia felé fordult, már az első mondata összezavarta.
- Két hónap? De hát Loki azt mondta, hogy ez a te születésnapi bulid - értetlenkedett a barna, és hol az ismeretlen férfire, hol szőke barátnője pillogott. Szinte látszódott, ahogy agyában villogott az error felirat. - Május tizenegy. Miért? - kérdezte meg rögtön reflexből, és közben letette a földre a csomagot, mert már kezdett leszakadni tőből a karja. - Várj. Május van? - kérdezett vissza elképedve Marina, ahogy elkezdett eljutni elméjébe, hogy miért is faggatja a lány. Aztán kezdte összerakni a képet. A furcsa szólásokat Kendétől és Lilitől, hogy miért utolsó pillanatban tudta meg az egész bulit, és hogy Loki is miért viselkedett a megszokottól is furábban. - For soren! - káromkodott anyanyelvén a barna, és hátrapillantott a válla felett a szőke srác irányába, aztán vissza. - Komolyan? - várta a megerősítést barátnőjétől. Aztán lehajolt, és a kezébe fogott kettőt a sörök közül.
- Akkor azért lesz kötelező innod, mert szülinapom van - tuszkolta a lány kezébe az egyik üveget Mae, majd a férfire nézett. - Te fogalmam sincs ki vagy, de ez az én szülinap, szóval iszol - adta oda a másikat neki. - És hogyha most megbocsát, ki kell nyírnom Lokit - beszélt dühből a lány, és közben el is felejtett a magyar nyelvtanra koncentrálni. Azonnal fordult meg, és felkiáltott, miközben Loki fele kezdett lépkedni. - Mórocz Aser Móric! Hvan da pokker - káromkodott egy újabbat széttárt karral. - Mikor akartál szólni, hogy szülinapom van, min elskede? - kérdezett rá hitetlenkedve, de amikor közvetlenül a fiúhoz ért, már csak a nyakába ugrott, és nevetve ölelte át a szöszkét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

#mavanaszülinapom
#kösziköszi
#főlegnekedLoki
#MINDENKI

Már nem is volt nagyon ideje Csibével foglalkozni tovább, úgy elborította agyát a düh. Vagyis az emberek számára úgy tűnhetett, meg talán egy pillanatig komolyan is gondolta, de aztán csak a srác nyakába vetette magát. Amit valljuk be őszintén nem gondolt, hogy ennyire dráma lesz az eséssel, de hát nincs olyan, amit nem tudnak kevésbé látványosan csinálni. Mármint komolyan, mindenki köréjük gyűlt mint valami cirkuszi látványosságok, miközben a porban fetrengtek ennél jobb Rin-Ric pillanatot el se lehetett képzelni.
Nevetve nézte a feltartott sört, az éneket, meg hát az egész szituációt, mert végre úgy érezte, hogy jó helyen van. Megérkezett a világba. Felnézett Kendére, és kacsintott egyet a felajánlásra, de igazából megmelengedte a szívét, hogy a srácok még erre is gondoltak. Mondjuk a kacsa meg nokedlit nem teljesen értette. Főleg, hogy azt sem tudta mi az a nokedli, de ezt a mondatot el tudta engedni.
- Csináljunk belőle versenyt. Ki issza meg előbb a feleseket - rántotta meg szemöldökét a lány kihívóan. Aztán csak élvezte, hogy egy pillanatig nem kell forognia mint a ringlispíl, és Loki öleli. A szöszke ölelése volt a kedvence, mert úgy le tudta nyugtatni, ahogy senki másé. - Köszönöm - suttogta vissza, egy pillanatra a pilláit is lehunyva. Aztán megjelent Lili. Marina elnevette magát, majd Loki mellkasára csapott játékosan, hogy ne bántsa a barátnőjét, és felállt. Hirtelen sokan is megjelentek ajándékokkal, mintha csak ezt a pillanatot várták volna, szóval átvette Bettitől, Ádámtól - nem is tudta, hogy itt van -, aztán pedig az a fura éneklős gyerek is odalépett hozzá. Persze ő sose ítélkezett, csak amikor már volt miért, szóval mosolyogva fogadta. - Köszönöm - vette át, és megölelte a srácot szabad karjával. - Nem fogom eladni. Az nagyon cringe lenne. Meg amúgy is ha szerencsét hoz, miért adnám el? - ráncolta a szemöldökét a barna, és a közeli asztalra lerakva a csomagokat a csuklójára akasztotta a láncot, többször áttekerve rajta.
Kendéhez és Lilihez lépett, és mosolyogva fogadta a tényt, hogy ezek szerint egészen kijönnek egymással ők ketten. - Mit szólnátok, ha felpörgetnénk a bulit, és innánk valami töményebbet? Persze a sör mellé, mert jézusom, honnan szereztetek be ennyi dán sört? Hát imádlak - ölelte meg Kendét is. Komolyan, ez lesz az este szava, az ölelés.
- Hey... - akadt meg a mondatban, és barátaihoz fordult. - Nem tudjátok véletlen a srác nevét? Áhh mindegy. Hey Kócos, nem jössz inni velünk? - kiabálta a fiúnak, akitől a láncot kapta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

#mavanaszülinapom
#kösziköszi
#főlegnekedLoki
#MINDENKI

Meglepő módon még Romhányi is odajött a szülinapjára. Mármint nem mintha nem lennének jóban, csak azt se tudta, hogy ennyire jóban vannak. Érted. Hatalmas mosollyal fogadta, igazából teljesen mindegy is volt, hogy mit hozott, ha üres kézzel is jelentek meg az emberek, annak is ugyanúgy örült a barna. Meg hát már nem azért, de pár órával ezelőtt még azt se tudta, hogy ez az ő szülinapja, szóval elég képmutató lett volna, hogy megharagudik ezért másra. Aztán elkapta a forgatag. Ittak Kendéékkel, beszélgetett egy kicsit Borcsával - legalábbis reménykedett benne, hogy így hívják Móric barátnőjét, amúgy is, hol van a másik Móric??? -, meg úgy aki jött. Épp akkor kezdett táncba Lilivel a sokadik felese után, amikor Kende odalépett hozzá. És habár nagyon szívesen maradt volna a szőke lánnyal kettesben, legalábbis amennyire egy ilyen partin lehet, mégse akarta megsérteni Kendét. Hagyta, hogy a fiú irányítsa, mind a csípőjét, mind utána az asztalhoz. Átfutott rajta az izgatottság, hogy nemsokára kiderül ki a legnagyobb ivó köztük, de poharak helyett egy hatalmas dobozt kapott. Miközben csípője ide-oda rángott a zene ritmusára kérdőn nézett barátaira.
- Ugye nem fog senki kiugrani belőle - kérdezte meg félve a lány, aztán mosolyogva bontogatni kezdte. Ahogy kihúzta belőle a narancssárga műanyagot, először nem is fogta fel, hogy mi az, csak hogy egy pillanattal később a döbbenet kiüljön az arcára, ránézzen a két srácra, és egy sikkantás közepette a nyakukba ugorjon. Újfent. De erre már számíthattak azért. Egy pillanattal később már fordult is vissza, hogy elkezdje felhúzni a maskarát magára. A dobozban azonban volt még valami. Ahogy ránézett...
- Csak nem kettő? - húzódott huncut mosolyra a szája. Hát persze, hogy nem hagyják a srácok, hogy egyedül csináljon magából hülyét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

#mavanaszülinapom
#kösziköszi
#főlegnekedLoki
#MINDENKI

Lassan esett le a barnaságnak, hogy amúgy csak Lokitól kapta az ajándékot, de csak mert agyára ment az addig megivott szeszmennyiség. Imádta, hogy legjobb barátja pontosan tudja mire van szüksége, és hogy soha nem hagyná, hogy egyedül csináljon ilyen hülyeségeket. Mert hát... mindenki el tudja képzelni, hogy mi lesz majd ebből, miután megisszák azt a sok felest.
Kendéhez fordult, és szinte elérzékenyült az ajándéktól. Főleg a neve miatt, mert hogy azért nem sokat szólítják így, bármit is jelentsen a kifejezés - és igen, próbált már utána nézni, de nem nagyon sikerült megfejtenie.
- Jól van na, jövök már - nevetett a lány, és félrerakva ajándékait lépett az asztalhoz. - Várjatok - emelte fel kezét, hogy mindenki megálljon, majd komótosan összekötötte a haját. Hát milyen missionra indult már, nem lehet azt lobogó fejjel! - Oké, mehet - bólintott, és egy nagy adag bátorságot magához véve, kezdte inni a feleseket. Múltkor is ilyet toltak Lilivel, szóval nem érintette meg az újdonság varázsa, de emlékezett arra is, hogy még azt is sikerült megéreznie. És akkor még nem is ivott mindenfélét előtte is.
Ahogy tolta a poharakat minél gyorsabban, merthogy mégiscsak az ő ötlete volt a verseny, néha bele-belenevetett a szünetekbe Loki szavaira. Azon pedig meg se lepődött, hogy barátja kiszállt a versenyből. De hogy ő nem fog, az biztos. Ne legyen dán vére, ha nem hajtja végre a feladatot! Nevetett magából kikelve, és érezte, ahogy a talaj egyre jobban dől alatta, de akkor is nyúlt a következőért. Az utolsóért. - YEAH! - kiáltotta, ahogy koccintott Kendével, bár így sikerült egy kicsit a kezére is folyatni a léből, de ez volt a legkevesebb. - Szülinapom vaaan - jelentette ki az egyértelműt, hogy ha valakinek kétséges lett volna, akkor biztosan tudja már. Hatalmas elánnal vetette bele magát Kende karjaiba, és sikkantott fel röhögve, ahogy érezte magán a nyelvet. - Őrült vagy, Lost booojjjj - húzta el a szót, és csak hogy egálba legyenek, ő is megnyalta a másikat. Kölcsön kenyér vissza jár, vagy hogy is van az. Aztán beletúrt hajába, és hagyta, hogy eltávolodjon tőle barátja. És csak úgy, mint Kende, az ő következő célpontja is Lili volt.
- Ne hidd, hogy nem hallotttttalak - lépdelt közelebb a szőkéhez a lány, és mindenféle előzmény nélkül húzta magához Lilit, és ajkai csattantak a másikén. Semmi gát nem volt már benne, ami megállítsa abban, amit csinálni akar. - És nagyra értékeltem - vigyorgott rá a másikra, ahogy végre elengedte száját, hogy mind a ketten levegőt kapjanak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy

Hosszú barna haját egy gyors kontyba rakta, míg sétált a folyosón. Cipője talpa visszhangot vert a kihalt részen, de egyáltalán nem zavarta. Az utóbbi napokban amúgy is jobban kedvelte a magányt. A sok szobában töltött nap kótyagos felejtést hozott a számára, mely miatt már legalább két napja nem sírt. Tegnap még a kirendeltségre is elment. Boróért, mert akkor is megtette érte, ha nem érdemelte meg.
Ahogy kiért a kapun mezítelen combját azonnal sütni kezdte a nap. Jó érzéssel töltötte el a meleg. Mintha már hetek óta nem érte volna annyi boldogság, pedig csupán egy hete lehetett a születésnapi bulija. Egy cigarettát a szája szélébe biggyesztett, és hatalmas zsebébe nyúlt gyújtóért. Csakhogy keze egy ismerős darabot tapintson ki. Boróka ajándéka. Képtelen volt eldobni. Kihúzta, és menet közben tanulmányozta a formát. Még a szálat is elfelejtette meggyújtani, olyannyira megbabonázta a tárgy. Nem is a tárgy. Az emlékek, amiket magában rejtett. Keserédes mosolyra húzódtak ajkai, és újra elsüllyesztette a gyújtót. A cigit a füle mögé tűzte, és a stégre sétált. Kende sem nézett ki jobban, mint ő.
Leült mellé a fára. Felhúzta lábait, és karjaival átölelte. Kékjei a vizet fürkészték, mintha abban keresné a választ, hogy mi történt velük. A boldog bagázs, akik lassan vesztik el a belső tüzet. Neki éppenséggel külsős tüze volt eddig.
- Hogy vagy? – kérdezte Mae színtelen hangon. Vajon miért teszik fel ezt olyan ritkán egymásnak? – Mármint hogy komolyan. Hogy vagy? – nézett barátjára. Arca az őszinte törődést és féltést tükrözték. Túl sokat viccelődnek, és túl keveset beszélnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy

A lány, aki mindig mosolyog. Minden ellenére. És most mégis komor. Nem is feltétlenül az elmúlt esték újrajátszása miatt, inkább azért, mert észrevette mennyi mindent hagyott ki. Annyira Boróra koncentrált, hogy év elején elfelejtette felkeresni Kendét. Pedig tudta, hogy a srác rendellenessen viselkedett. A levelekből is kitűnt számára. Haragudott Boróra, mert kihasználta a figyelmét, de még jobban magára, amiért ezt hagyta.
Ezzel a komolysággal ült le szőke barátja mellé. Kicsire húzta össze magát, mintha úgy kevésbé lenne feltűnő, hogy ott van. Kende pedig csak mosolyogva fogadta a jelenlétét. Oh Lost boy, pedig ha tudnád...
- Szívás? Milyen szívás? - kérdezett rá, amikor a fiú el akarta hesegetni a figyelmet magáról. Mae szeretett a saját dolgairól beszélni. Főleg, ha mások még kérték is. Most is szívesen kiöntötte volna a lelkét, de... Az nem lett volna ugyanolyan, mint előtte? Most változni akart. Hallgatni, amit nem szokott. Legalábbis nem eleget. A barátait akarta támogatni, ahogy ők tették vele.
- Az egész történetet szeretném hallani. Kérlek. Nézd, tudom, hogy nem voltam a legjobb barát - kezdte a barna szomorúan, és csak maga elé nézett. - Ott kellett volna lennem melletted, és Loki mellett is, de nem voltam. Jóvá akarom tenni, kérlek - kérte, könyörögte. Szüksége volt a feloldozásra. Arra, hogy legalább erre az egy dologra elég legyen. Szeméből egy magányos könnycsepp kicsordult, és végigszánkázott arcán. Kende nem láthatta, hiszen arcának másik felén futott. Mégis ott volt. A bűnbánat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy

Jól estek neki a szavak, melyeket Kende mondott ki. Az ő szájából mindig egyszerűnek hatottak a problémák, mintha nem is lettek volna. Elhajóztak a dagállyal. Azonban a belsőjét csak még jobban elkezdte mardosni a bűntudat, ahogy tudatosultak a szavak. A buli utáni nap még észnél volt, tudta, hogy Loki rosszul van, de nem gondolta, hogy ennyire. Titkon remélte, hogy majd egyik este meglátogatja. Bekúszik mellé az ágyba, és a mellkasához szorítja, ahogy mindig. Most is önző volt. Fel sem merült benne, hogy másnak is problémái vannak. És nem mellesleg gyenge, mert képtelen volt egyedül szembenézni a fájdalommal. Most mégis megpróbálta.
Halvány mosolyra húzódtak ajkai, és ingatni kezdte a fejét. - Nem, a családot tudom kezelni - jelentette ki viccelődve, pedig rémálmaiban visszatér hozzá a pillanat, mikor a szülei megálljt parancsolnak az ámokfutásának. - Ez... tudod, itt volt - helyezte a jobb tenyerét a szíve fölé a lány. Még mindig nem akarta kimondani Boróka nevét, mintha még mindig tartozna neki annyival, hogy titokban tartja a kilétét. - Elrabolták és darabokra törték - kocogtatta a mellkasát a kezét. Csak mellékes cselekvés volt, hogy elvegye saját figyelmét. Hogy ne kezdjen el újra sírni miatta.
- Most te jössz. Otthon? Vagy... - mutatott befele a tóba a lány, néma kérdésként kimondva azt a dolgot, melyet aligha tudott felfogni. Borókában is imádta a lángot, ahogy Kendében is a morajt, vagy Lokiban a képeket. Mind olyan tehetségesek voltak, hogy ő azt felfogni nem tudta. Most a szőke arcát nézte. Válaszokat keresve, hogy még mindig vérében csörgedezik-e ez a plusz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy

Még jobban összeszorult a gyomra a ki-nem-mondott gondolatokra. Kende kegyetlenül megkérdezte tőle azt az egyetlen szót, amit még ő maga sem mert feltenni. Pedig elég egyértelmű volt, és még sose érezte ezelőtt. Összébb húzta a karjait a lába körül, mintha megvédhetné ezzel a mellkasát a közelgő nyilaktól.
- Nem, Lili teljesen okos. Ez…. titkos volt – vallotta be őszintén. Utálta, hogy nem mondhatta el, és most még inkább pokolba kívánta saját magát azért, mert hallgatott Borókára. – Nem tudom mennyire láttad. Vagy Loki menyire avatott be, de… volt egy nem teljesen normális mértékű crushom Ombozi Borókán. Amikor ő megcsókolt egyszer, akkor jöttem rá, hogy talán nem csak… tudod. Hogy nem csak a fiúk tetszenek – magyarázta a barna keresve a szavakat. Nem akarta kifejteni. De el kellett mondania. Máskülönben hogy várhatta volna el Kendétől az igazságot?
- A rellonon belül nem nagyon védik, hogy a lányok ne mehessenek át a másik lány szobába, szóval mindig nála találkoztunk. Én azt hittem csak nem áll készen arra, hogy másoknak is bevallja, hogy nem heteró. Szóval megígértem neki, hogy nem szólok senkinek, amíg ő nem mondja, hogy mehet – magyarázta lassan. Napok óta ezeket a gondolatokat kergette, szóval nem volt számára újdonság. Csak kimondva még hülyébbnek érezte tőle magát. – Aztán kiderült, hogy heteroszexuális. Ráadásul el is van jegyezve – fejeztem be a történetet. Jól esett neki, hogy végre elmondhatta valakinek. Egy kicsit a szíve is megnyugodott ebben a légkörben. Míg Kende el nem kezdett mesélni.
- Várj. Ez a verseny, amiről meséltél mielőtt vége lett volna az évnek? – kérdezte Mae hitetlenkedve. Szőke barátja elég keveset oszt meg velük, éppen ezért mindig nagyon figyelt rá. – De ez nem úgy megy. Mond, hogy minimum egy olimpiát szerveztek rá, akkor esetleg megbocsátom nekik – ráncolta szemöldökét a lány. Igazából csak a szája volt nagy, és ezt Kende is tökéletesen tudta. Megvoltak a saját eszközei, amivel sarokba tudta tartani a szüleit, de éppen annyira félt az apja haragjától, mint bármelyik értelmes aranyvérű gyerek.
- Kende. Őszintén. Mi az, hogy nem vészes? – kérdezte mérgesen a barna. Látta már a szőkét a vízben. Annak környékén. És most annyira más volt a kisugárzása. Valami nagyon nem volt rendben. – Voltál idén versenyen? – tette fel végül a legnagyobb kérdést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy

Egy pillanatra beleszorult a szó. Ajka megremegett a szó hallatán. Olyan furcsán ismerős volt, és habár már kezdett megbarátkozni a gondolattal, még mindig volt benne egy gát. Halványan elmosolyodott Kendére nézve. A szőke büszke volt rá, és ez erőt adott neki. Minden tekintetben. Csakis amiatt a nézés miatt volt képes egyáltalán folytatni a történetet. Egyben tartotta, mint hóembert télen a hideg.
Ahogy haladt előre a történettel csak egyre kisebbnek érezte magát. Legszívesebben eltűnt volna a világról is. Nyelte volna be a stég fapadlója, csak hogy ne kelljen megint összetalálkoznia a rellonossal újra a folyosón. Ahogy Kende közelebb húzta, egyszerűen nem bírta tovább, és újra eltört a mécses. A szöszi mellkasába fúrta a fejét, és szemeiből hullani kezdtek a könnyek. - Én tényleg szeretem - nyüszítette a fiúnak, bár a pulcsija a hangot félig elnyelte. Mellkasa szabálytalanul járt, ahogy még mindig próbálta visszafogni a sírást.
Elnevette magát. - Azt nem lehetett nem élvezni - jegyezte meg szokásos vicceskedő hangján, bár szemeiben látszott a megtörtség. Mikor Kende mesélni kezdett félig kibújt az öleléséből, hogy jobban rá tudjon koncentrálni. És kell is neki, hiszen a félmondatokból tényleg nem sokat ért. Összeráncolta a szemöldökét. Valami igazán rossz fog jönni, ha másból nem is, de a fülbirizgálásból meg tudta mondani. Kende csak akkor szokta ezt csinálni, ha zavarban van.
- Persze, a kedvenc pulcsimon azóta is ott a nyom - bólintott azonnal Mae. Hangjában nem volt semmi megrovás vagy neheztelés, szimplán csak annyira koncentrált Kendére, hogy nem is figyelt arra miket mond. No nem mintha általában tette volna.
- De azért hozzáférsz nem? Mármint hogy tudod valamilyen szinten használni? - tapogatódzott kicsit sem finomkodva a barna hajú. Szemei még mindig vörösek voltak a nemrég hullajtott könnyektől, de tekintete határozottságra utalt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy

Olyan nagyon próbált erős maradni. Olyan lány lenni, aki nem sír mások után. Olyan, akire az apja is büszke lenne. De mégis a szíve majd meghasadt a fájdalomtól ami belül nyomasztotta, és mikor Kende magához szorította és engedélyt kapott a sírásra egyszerűen nem bírta tovább. Teljes testében megremegett, a tüdeje újra és újra szaggatottan kérlelte a barnát a levegővételre. Szeme vörös, arca nedvessé vált. Halkan, de folyamatosan adta ki magából a fájdalmat. A környezet csöndes volt, egyedül a lány szipogása zavarta meg a stég nyugalmát.
Aztán lassan, de csitulni kezdett. Mikor már a könnyei is elfogytak, és csak a fájdalom és magány, amit az utóbbi napokban érzett, kezdett távozni a mellkasából. Biztos volt benne, hogy most változik meg benne valami. Hogy ez az a pillanat ami után már nem fog sírni, mert ott vannak neki a barátai. Loki, Kende. Ott vannak neki, ahogy a családja soha. És neki is ott kell lennie értük. Jelenleg Lost Boy mellett.
Bedagadt szemekkel bár, taknyosan, de komolyan figyelte a szőkét, ahogy végre beljebb engedte. Semmit nem értett az elemi mágiához, de amikor Kende elárulta neki, hogy van egy ilyen képessége szinte első dolga volt a könyvtárba indulni. Loki illúziómágiájánál se tett mást, csak a Mórocztól több kezdőinfót kapott, mint a mellette ülőtől. Éppen ezért hevesen bólogatott a vadmágia elnevezés hallatán. Hazudna, ha azt mondaná első olvasásra megértette ezt az egész dolgot, de legalább az alapfogalmakat megértette a képességgel kapcsolatban.
- Tudok valahogy segíteni? Van egy tüzes szalamandrám, lehet segít előhozni a képességedet – javasolta egy apró mosoly kíséretében. Az egyik könyvben olvasta, hogy a vizes emberek nem szeretik a tüzet. Már akkor is az volt az első gondolata, hogy szegény Srtut nem sokat fogja látni a barátját.
Visszaölelte Kendét, egy kicsit tovább is szorongatta, mint szokás. Aztán kibújt, és egy nagyobb lendületet véve felállt. - Na gyerünk. Gondolom edzés van, szóval nem zavarlak tovább. Menj úszni – lódította a kezét a víz felé, mintha csak ezzel rá tudná venni a fiút, hogy nekiálljon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy

Mindig is csodálattal töltötte el, hogy a barátainak ilyen képességei vannak. Ő nem értett semmihez jobban, ha csak a bajkeverést nem vesszük be a pakliba, de annak sajnos nem sok felnőtt örült. Mindenesetre ha már neki nem adatott meg ilyen, legalább tudta támogatni a barátait a fejlődésben. Könyveket olvasott, mellettük volt ha gyakorolni kellett, és még a kedvenc dán zászlós pulcsiját is beáldozta egy zokszó nélkül. Értük megtette, ahogy ők is tették volna érte.
- Elég régóta... régebb óta, mint ahogy ismerlek, de tudtam, hogy a mágiád miatt nem vihetem a közeledbe - magyarázta Mae két szipogás között. Hangja kicsit eltorzult a sok kiadott könnytől és bánattól, de továbbra is az övé volt. - Én is szeretlek Kende - szorította magához a másikat, kissé másképp fordítva le az adott szavakat, mint ahogy a szőke mondta. Bár ebben most nem a kommunikációs csatornák volt szerepük, sokkal inkább a kettejük különbségének. Hogy hogyan képesek kifejezni a szeretetüket. És ha a dán ki is mondta azokat a végzeteseket, soha nem várta el egyik barátjától sem, hogy ugyanúgy hangoztassák visszafelé is. Majd elmondják neki, ha fontosnak tartják. Az többet jelent, hogy ott vannak.
Megvárta, míg a másik is felkászálódik. Elnevette magát a felvetésen. Még ha ismerné a kis lányt, akkor hogy kiakadna...
- Sajnálom, de nemet kell mondanom az ajánlatra - húzta el a száját, de annak szegletében egy kis huncut mosoly húzódott. Hirtelen nekicsapódott Kendének, és addig tolta teljes erejéből, míg a másik bele nem esett a vízbe minden holmijával együtt. Hangosan nevetni kezdett rajta a barna. - Lehet, hogy arra nem tudlak rávenni, hogy gyakorold az elemedet, de arra igen, hogy nekiállj edzeni. Nem hitted, hogy majd a felügyeletem alatt ellustulhatsz ugye? - mosolygott a barna. Ha nem lett volna vörös a szeme, az ember még el is hihette volna, hogy nincs semmi baja. Mintha megint a régi lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

#váratlanmeglepetés
#sorrynotsorry
#Oliver
#Ádám

Furcsa érzés volt. Boldogság árasztotta el a mellkasát, miközben valakivel kézen fogva sétált az utcán. Nem is akárkivel. Ádámmal. Vele olyan könnyű volt az élet. Sokat filmeztek, de tényleg, igazi kis padawan lett neki Marina, még arra a beöltözős bigyóra is elment vele.
- ....és szerinted kis választott Brightmore? Naná, hogy engem. Nem is értem, hogy annak az embernek mi a prob...- magyarázta a srácnak úgy a saját stílusában, csakhogy a mondat közepén megállt. - For Søren - tágultak ki a szemei, és elengedve a fiú kezét idegesen forgott körbe a saját tengelye körül. És ami a legdurvább, hogy ez a viselkedés még csak nem is volt olyan feltűnő jelenség a Darik-skálán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

#váratlanmeglepetés
#sorrynotsorry
#Oliver
#Ádám

Voltak már olyan pánikpillanatok az életében, igen. De ez most még azon is túlmutatott. Ez inkább volt olyan pillanat, amit olyan kurva káromkodással lehetett volna csak leírni, hogy azt nem bírná nyomdafesték. De mielőtt bármi magyarázatfélét tudott volna mondani Ádámnak, már meg is történt a baj.
- Kære Marina - lépett oda mosolyogva egy szőke csávó a párosukhoz, és kitárta a két karját. A barna izgatottan túrta hátra a hajtincsét.
- Onkel Oliver - lépett oda Marina mosolyogva. Aztán távolabb lépve zavartan nézett a másik srácra. - Ő itt Ádám, az egyik iskolatársam. Ádám, ő Oliver - mutatta be egymásnak a két férfit. Közben kabátja ujját kezdte el gyűrögetni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

#váratlanmeglepetés
#sorrynotsorry
#Oliver
#Ádám

Mi lett volna a jó viselkedési forma? Nem ez. Marina tökéletesen tudta, hogy rosszat tesz, de egyszerűen még nem állt készen ilyen lépéseket megtenni. Az ő családja nem olyan, mint Ádámé, talán meg sem értené milyen nehéz helyzetben van jelenleg. És habár félt az egyik oldal dühétől, Ádámot sem akarta elveszíteni. Két szék között a földön, vagy hogy mondják.
- Én? Onkle - ismételte meg a szót, amit Marina is mondott, mintha csak a dán világnyelv lenne. Aztán kérdőn nézett Mae-re, teljesen figyelmen kívül hagyva a felé nyújtott kezet. Remek.
- Ő az egyik... unokatestvérem - magyarázta a barna keresve a szavakat. Loki pár felvett dán szaván kívül sose szokta hallani az anyanyelvét, és ez most teljesen megzavarta az elméjét. - Mit csinálsz itt?
Oliver lesajnálóan nézett Maere, és mintha Ádám ott se lenne, a saját anyanyelvén válaszolt a kérdésre. - Jeg besøger bedstefar Darvas. Meglátogatom Darvas nagypapát. - vonta meg a vállát.
- Kan du gå der? Oda tudsz menni? - tágultak ki a lány szemei. - Kan du... kan du fortælle ham, at jeg siger hej? Meg tudod... meg tudod mondani neki, hogy üdvözlöm? - folytatta dánul Marina.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

#váratlanmeglepetés
#sorrynotsorry
#Oliver
#Ádám

Utálta hazudni, de másképp nem tudott szót érteni a családjával. A nagyija biztos megértette volna, sőt, neki be is mutatta volna Ádámot, de sajnos már nem tudta megtenni. Pedig biztos tetszett volna neki. De a baj az, hogy mindenki más túl elitista volt hozzá, hogy úgy értékelje a barátját, ahogy Marina tette. Hiszen Oliver még csak kezet se akart vele fogni, mintha ránézésre megtudná állapítani ki aranyvérű, és ki nem. Talán meg is tudta.
Ádám kifakadására Mae csak még inkább összehúzta magát. Aggódva nézett a fiú után, de nem szólt semmit. Beletúrt a hajába, és a lehető leggyorsabban próbálta lerázni a hirtelen feltűnő családtagot. Váltottak még pár szót - amelyekben többek között biztosította a másikat arról, hogy Ádám csak egy barát, semmi több. Na persze. Aztán újabb ölelés, és az ismerős eltűnt a sarkon. Marinára pedig vártak.
Összeszorított ajkakkal, kissé félve lépett oda a padhoz. - Most haragszol - állapította meg nagyon elmésen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

#váratlanmeglepetés
#sorrynotsorry
#Oliver
#Ádám

Pontosan úgy lépkedett oda a fiúhoz, mint a kisgyerek, aki rossz fát tett a tűzre. Persze, hogy tudta, hogy a másik dühös. Szimplán csak nem tudta hol kezdje. A családja nem volt az életének a legszínesebb része. Nem is nagyon beszélt róluk, maximum arról, hogy mennyire kikészítik a sok szabállyal. De igazán még nem mesélte el az egészet. És most... hát, mondjuk azt, hogy a kérdések hallatán megjött hozzá az ihlet.
- Hiszen mondtam, az unokatestvérem volt. Apai ágról - akadt meg az utolsó gondolatnál Mae. Lehet, hogy a családjának minden szinten és mértékben hazudozik, de a barátainak, a barátjának képtelen lenne.
Beletúrt barna hajába, és kissé félve leült Ádám mellé. - Hol is kezdjem... - kereste a gondolatait a lány. - Tudod milyen rossz kapcsolatom van a szüleimmel. Ennek van egy nagyon súlyos oka, amit eddig nem nagyon akartam mondani. Mert... nem vagyok rá büszke - magyarázott, és közben a keze össze-vissza csapkodott a levegőben, ahogy ezzel próbálta leküzdeni a feszültségét. - Szóval a szüleim... meg igazából elég nagy része a családfának nagyon... hogy is mondják magyarul... kimért? Nem, várj, itt van a nyelvem hegyén... BÜSZKE! - kiáltotta el a szót, amikor megtalálta. - Szóval büszke a származására. Arra, hogy teljesen aranyvérűek vagyunk. Nagyon tiszta vérűek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

#váratlanmeglepetés
#sorrynotsorry
#Oliver
#Ádám

Kezdett megnyugodni, már éppen megtörtént volna a holtponton való átesés, amikor újra megfagyott benne a levegő is. A francba, hogy Ádám okos volt. Kellett neki egy levitásat összeszedni.
- Hát... ami azt illeti... - húzta el a száját, és újra a kabátja ujját kezdte el húzogatni. - De aki számomra lényeges tud rólad - próbálta menteni a helyzetet. Madam Lykke nagyon is örömködve fogadta a hírt, hogy végre valakiről olyan szépeket mond a lány. Napestig csak azt hallgatta, ahogy áradozik. Csak hogy aztán a szülei megjelenésével mind a ketten befogják a szájukat amilyen gyorsan csak lehet.
- Na jó, az igazság az, hogy el akartam mondani. Amikor otthon voltam. De... aztán kicsit elterelődött a téma, és más miatt lettek mérgesek rám, és úgy meg már nem akartam modani, mert összerakták volna a kettőt, és... és az neked se lett volna jó - magyarázta. Érthető volt? Aligha mondaná bárki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

#váratlanmeglepetés
#sorrynotsorry
#Oliver
#Ádám

Bármit mondott úgy tűnt csak ront a saját helyzetén. És egy idő után már nem volt esély se, hogy könnyebbé tegye a témát.
- Na jó, ez most csúnyán fog hangzani, de nem nagyon. Mondhatni Madam Lykke volt, aki felnevelt, meg a nagyi. Csak neki... neki már nem tudlak bemutatni. Megtenném, hidd el - próbált a fiú keze után nyúlni, és ha engedte, akkor rendesen meg is fogni.
- Egy hétig talán. Aztán elviselhetetlen lett a hangulat - körözött a szemével. Csoda lett volna, ha nem történik valami nagy katasztrófa. Vagyis a szülei szerinti katasztrófa. És akkor Ádám megint bekérdezett. Marina összeszorította a szemeit, lélekben felkészülve arra, ami most jön. - Tudod mi a tisztasági gyűrű? Olyan mint a mugliknál, csak a varázslóvilágban konkrétan leolvad az ujjadról, ha már nem vagy szűz. És hát tudod... ha ki akarnak házasítani, többet érsz úgy, ha van egy ilyen gyűrű az ujjadon - próbálta lassan rávezetni Ádámot a problémára. Persze nem ő volt számára az első, de akkor már bizony ők is túl voltak rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

#váratlanmeglepetés
#sorrynotsorry
#Oliver
#Ádám

Tudta, hogy ebben az esetben nem ő a sértett. A kérdések mégis egy pillanat alatt tornázták fel az agyvizét száz fokra. Még hogy ő is azt csinálja, amit vele csinált Boróka. Meg a francokat.
- Egyáltalán nem érted - erősödött meg a hangja hirtelen. - Ez egy procedúra, és igen a házasság az utolsó lépés, és a gyűrű az első. De nem, nincs senki más. És tudod miért nincs? Miattad - vallotta be. Idegességében még az akcentusa is felerősödött, ahogy a szavakat hangsúlyozta. Tehetetlenségében széttárta a karjait. Elege volt az összes titokból, legszívesebben mindent, de mindent elmondott volna Ádámnak. - Az egész életem egy küzdelem a szüleimmel szemben. Ha rajtuk múlt volna nem jártam volna iskolába. A lábamat meg be se tehettem volna Magyarországra. De itt vagyok, és tanulok. Érted már? - próbálkozott újra. - Nem akarom, hogy ők döntsenek a sorsomról nélkülem. Mert nem érdekel a véleményük. Ha elmentünk volna ugyanazt kaptad volna tőlük, mint Olivertől. És ő még csak nem is tudta, hogy a barátom vagy - mutatott az irányba, amerre a férfi távozott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

#váratlanmeglepetés
#sorrynotsorry
#Oliver
#Ádám

Ádámnak nem tökéletes a családja, de sokkal kerekebb, mint Marináé. Szeretetet kap belőle, és megértést. Hagyják, hogy kiteljesedjen. Ezzel szemben Darikék csak és kizárólag a látszatra adnak, mint az összes többi nagyképű aranyvérű. Itt nem csak egy olyan szimpla modorbeli különbség van, mint a kézfogás. Ennél sokkal rosszabb vár Ádámra. Mégis, ha ez a kívánsága, hát legyen.
- Nem vagy a titkom - nyelt egy nagyot. Volt ő másnak a titka. Az nem ilyen. Még csak nem is hasonló. - El fogom nekik mondani - bólintott a barna, és felállt. - És el foglak vinni hozzájuk. Az országom legalább szép - vont vállat, mintha ez az egyetlen dolog megváltoztathatná a szörnyűségeket, amiket majd a szép nagy lakásban fog kapni a fiú. - És hamarosan jön J-Dag - csillant fel a lány szeme. És onnantól már olyan volt, mintha nem is történt volna semmi, és a következő negyed órát végigcsacsogta a különleges Tuborg sörről.

to be continued...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

#májusvége
#mégnincsnyár
#holaboldogság?
#LostBoy

Fogalma sem volt róla, hogy a másik miken megy keresztül. Nem csak Marina volt az egyetlen, akinek a mellkasán úgy ült a szomorúság, mint Nagy Úr a pénzhalmon, hanem Kendéén is. Míg a barna egy hétnyi hallgatás után sikeresen kiadta a nagyját magából, a fiú még a felületet is képtelen volt kapargatni. Egy halvány információ pedig édeskevés volt a dánnak. Tényleg elhitte, hogy jót tesz. Madam Lykke is mindig arra tanította, hogy minél gyorsabban próbálja újra, mert ha valamitől elkezd viszolyogni, az idővel csak még rosszabb lesz. Félelem, fóbia. Ha Marina tudta volna, hogy Kende mennyire irtózik ettől a találkozótól, akkor is megtette volna.
Nem mindenkinek tűnt volna fel az a halvány torpanás az agyban, de Marina túlságosan is figyelt másokra. Még akkor is, mikor a nagy szája járása közben erről mások megfeledkeztek.
- Viccelsz? Megyek mindenhova, ahova te - fogta meg a szőke kezét Marina, és egy lépéssel már süllyedt is el a vízben. Egy pillanattal később a felszínre jött, és mosolyogva nézett a barátjára. - Oké, ruhában úszni nehezebb, mint hittem - vallotta be a másiknak. A cipőjéről nem is beszélve, ami valószínűleg majd egészen a kastélyig fog cuppogni neki.
- Na jó Kende. Mit gondolsz, készen állsz rám? - vonogatta a szemöldökét a lány, és igyekezett az összes boldogságát összegyűjteni Kendének. - Verseny. Te meg én - jelentette ki, de mielőtt a szőke elhihette volna, hogy a dánnak esélye se lenne, gyorsan hozzátette. - Kutyaúszás a csónakig - villantott huncut mosolyt, és kérdés nélkül kaparni kezdett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

#tanítsmester
#jedileszek
#okklumencia
#Tivadar

Sokan panaszkodnak a téli hidegre. A csípős szélre, a korai sötétedésre és a kirepedezett bőrre. De a mai nap egész kellemes a hőmérséklet. Egy dánnak szinte már tavaszi jó idő van, még a nap is kisütött pár órára. Ezen felbátorodva ajánlotta fel tanárának Mae ezt a helyet. Azt mondták neki, hogy keressen olyan helyet, ahol nyugodt és komfortos. Ide pedig szép emlékek kötik, mondhatni a kedvenc helye egész Magyarországon.
Ahogy a stég szélén ücsörgött, és a víz felszínét nézegette, eszébe jutott a nyár, amikor még Boróka miatt sírt. Amikor elképzelni se tudta volna, hogy valaha képes lesz újra szeretni. És Ádámmal úgy tűnt sikerül. Lassan forrtak be a sebek, és a heg sose tűnik el a szívéről, de egyre biztosabb az érzéseiben. A szünetben már majdnem a szüleinek is bevallotta, hogy van valakije. Milyen gyönyörű ünnepi vacsora következett volna utána, valószínűleg évekig azt emlegette volna az egész dán mágustársadalom.
Megdörgölte a szemét, és magában felnevetett az elképzelésen is. Egyre kevésbé félt a szüleitől. Már ott voltak a barátai, a tanárai és Ádám. Támaszkodhatott rájuk akkor is, ha úgy kell elmenekülnie otthonról.
Halk neszezést hallott meg maga mögül, mire azonnal pattant is fel, és arcára hatalmas mosolyt varázsolt.
- Tanár úr, boldog új évet - köszöntötte, és felé fordult. - Nagyon sokat gondolkodtam a feladaton. Az elmepalotán. Vagyis... elmetérképen - akadt meg egy pillanatra. - Hívhatnám elmepalotának? Az jobban hangzik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

#tanítsmester
#jedileszek
#okklumencia
#Tivadar

Azonnal közelebb lépett, és hevesen rázta meg Tivadar kezét. Szokásához híven most is túltengett benne az energia, és egyszerűen nem bírta megállni, hogy ezt ne mutassa ki összes porcikájában.
- Jaj de örülök ennek, tudod mindig gondom van a magázással. Dániában se szokás nagyon, az angolban végképp nem, szóval mindig nagyon félek, hogy megsértek valakit, mert helytelenül használom. Szerintem a tanárok egy része is ezért néz rám mindig gonoszan az órákon. Főleg ha lendületbe jövök, mert akkor egy idő után elfelejtek figyelni arra, hogy mit mondok, és csak úgy kiszaladnak a számon a tegező mondatok - bólogatott a lány, hogy erősítse a szavait. Az emberek többsége nem egy ilyen beszédes barnára számítanak, amikor megpillantják. De cserébe Marina mindig figyel másokra is. Főleg, ha érdekli is a téma. Valószínűleg ezért tudott olyan sokmindent felszedni Ádámtól az utóbbi fél évben a mugli filmes világot illetően.
- Nagy fanja vagyok a Sherlock sorozatnak, és ott hívja a főszereplő elmepalotának, nem palotát szeretnék. Bár emeletes házra gondoltam. És a családom házai eléggé hasonlítanak palotára, legalábbis dán viszonylatban - gondolkodott el, és egy pillanatra a távolba révedt a tekintete, miközben nemes egyszerűséggel egy hatalmas koppanás kíséretében levetette magát Tivadar mellé. Összébb húzta magán a kabátját, és megigazította a félrecsúszott sapkáját, mielőtt folytatta volna.
- Na szóval arra gondoltam, hogy a nagyiék régi lakását használnám fel. Igazából nem voltam ott soha, mert másik országban éltünk, de mutatott egy képet róla, meg nagyon nagyon sokat mesélt, szóval alapjáraton el kellett képzelnem, és olyan mintha már jártam volna ott, de mégis tudok új dolgokat hozzáadni, ha kell. Például arra gondoltam, hogy az egyik szoba ahova bemennek lehetne egy hatalmas medence, ami tele lenne krokodilokkal. És azon kéne végigugrálnia az embernek anélkül, hogy meghalljon, hogy tovább jusson. Azt hiszen kalandos lenne a fejem - bizonygatta Marina, és nagy kíváncsi szemeivel a tanár arcát fürkészte, hogy mit szól az ötleteihez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

#mégmindiggyógyítóleszek
#nemleszek
#szenvedés
#Bálint

Az első nagyobb vizsga, és még mindig csak azt az egy varázslatot tudta megcsinálni, amire Júlia tanította. Vagyis hát nem tanította, de ha ő nem esik ott akkor össze, akkor biztos nem kutat az elméjében az egyetlen varázslat után, amit nagy nehezen bemagolt. És hát nah, az se sikerült olyan szépen. Azóta próbálgatta még, és kiderült, hogy nem olyan nagyon menthetetlen, csak kicsit. Mert hogy semmi másra nem volt képes. Meg igazából nem is nagyon érdekelte. Csak ha ezen nem megy át, akkor megbukik. A szülei előtt meg le. És akkor pápá mugliismeret, pápá Bagolykő, és pláne pápá Magyarország.
A hintában ülve fennhangon kezdett el felolvasni a könyvből, de ez még mindig sokkal nehezebben ment, mint a sima beszéd. Sok szóba beleakadt a nyelve, pláne az ilyen orvosi szakszavakba. Hát még a saját nyelvén se tudja, hogy mi az, nemhogy egy másikon.
- Artéria. Artéria. Artéria. Artéria. Artéria - mondta el a szót egymás után ötször, ahogy a nagyija tanította. Ha egyszer elmondja az ember, az nem elég. És az se, ha más mondja, csak ha önön maga, a saját hangján visszahallgatja. Aztán jöhetett az összetett szókapcsolat belőle. - Artériás vérzés. Artériás vérzés.... Ajjj... soha nem fogom tudni ezeket - dobta le az öléből a könyvet a homokba, és a tenyerébe temette az arcát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

#mégmindiggyógyítóleszek
#nemleszek
#szenvedés
#Bálint

Szokott magában motyogni, beszélni, de még szitkozódni is. Főleg dánul. De Thorra esküdne, hogy amikor tíz perccel ezelőtt körbenézett, akkor még nem volt közülötte senki. No persze ez lehet, hogy igazából kétszer annyi ideje volt, vagy akár órákkal ezelőtt. Nem csak beszélni, de az agyában elkalandozni is sokszor képes volt, ami súlyos időkiesésekhez vezetett nála. Te jó ég mennyire jó lenne most megnézni mégegyszer az Eredetet ehelyett.
- Oh izé... én... csak tanulok. És nehezek ezek a szavak. Nem olyanok, amiket minden nap használok - vonta meg a vállát a barna egyszerűen. Ha másból nem, az akcentusából biztosan kitalálta a tag, hogy magától beszéli a másik nyelvet is, és nem fordító segítségével. És pontosan ebben lelte a nehézséget. - Amúgy meg borzasztóan nem megy a gyógyítás. Igazából csoda, hogy felvettek, valószínűleg a szüleim fizették le a testületet, vagy nem tudom. Tényleg reménytelen vagyok. A minek egy lány a segítségemet kérte, és majdnem elvérzett a kezemben - mesélte az ismeretlennek a sérelmeit, és hirtelen már nem is volt annyira érdekes az a könyv. Olyannyira, hogy be is csapta közben a fedelét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

#tanítsmester
#jedileszek
#okklumencia
#Tivadar

A legtöbbeknek valószínűleg elfehéredne az arca a nevetés hallatán. Vannak, akik el is ájulnának. De Marina? Ugyan már. Ha más nevet, az neki is egy indok a mosolygásra, és ezt most sem rest megtartani. Sugárzó mosollyal nézi a tanárt, és csak legyint a bocsánatkérésre. Pontosan tudja milyen az, ha egy nevetés ki akar buggyanni. Ha visszatartják csak rosszabb, mert felhalmazódik, és akkor az ember ott fulladozik meg öklendező hangokat ad ki az órán, mert ott nem lehet.
- Oh oké, nincs krokodil - bólintott hevesen, és olyan érdeklődéssel nézte a tanárt, mintha minimum a jövőjét jósolná meg. Bár jobban belegondolva nincs is az olyan messze az igazságtól. - Akkor ha egy ugróiskolát szeretnék az egyik szobába, akkor az passzív? - gondolkodott el a lány egy pillanatra, aztán amikor a konkrét tervekről kezdték el kérdezgetni, és a papír is előkerült, még közelebb kucorodott.
- Három emelet, plusz egy pince. Arra gondoltam, hogy becsapnék mindenkit. Alapjáraton az emberek arra számítanak, hogy minél feljebb jutnak, annál közelebb vannak a megoldáshoz. Meg a csapdák is nehezednének. És igazából a földszintről vezetne egy csapóajtó a legtitkosabb gondolataimhoz, amit csupán egy szőnyeg takarna. Vagy ez túl kevés? Mert felrakhatom a toronyba is - visszakozott azonnal a lány, mert elég sokszor találkozott már azzal, hogy az ő kreatív ötleteire nincsenek nagyon vevők a tanárok. Ha nem magolja be az ember a tananyagot, akkor meg van lőve. Pedig neki az nem megy. Leül, és tíz perc múlva muszáj felállnia. Ha nem teszi, akkor minimum a gondolatai elkalandoznak máshova. Mintha valami átok lenne rajta minimum.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

#mégmindiggyógyítóleszek
#nemleszek
#szenvedés
#Bálint

Igaza volt a csókának, ezt meg kellett hagynia. De hogy ő semmiképpen nem akarta ezeket minden nap használni, az is tuti. Mármint jó ez a gyógyítóskodás, mert tök jó, hogy másoknak segíthetsz, de Marina biztosan nem az az ember volt, akire az ember szívesen bízná az életét. Jézusom, hát csoda, hogy magát életben tudta tartani ennyi éven keresztül. Meg a szalamandrát is.
- Huhh, hát ez bonyolult. Van egy kis időd? - bökött a másik hintára a barna, meginvitálva az idegent a személyes drámájába.
- Na szóval az a helyzet, hogy nem akarok gyógyító lenni. Soha nem is akartam, még csak nem is vagyok jó az ilyen varázslatokban. Bezzeg a párbaj, na az megy. De nem ez a lényeg. Mint ahogy hallhatod is, nem vagyok magyar. Viszont imádom ezt az országot, és még nem mehetek haza, hát annyi tanulnivalóm meg látnivalóm van. De a másik, ami még érdekel, az a muglik. Mármint komolyan, annyi mindent létrehoztak varázslat nélkül, hihetetlen. És szórakoztató. Brilliáns elmék. Szóval mugliismeret az, amit én szeretnék, azonban erre a szüleim tuti nem adnák áldásuk. Proud royal bloods, if you know what I mean - húzta el a számat, és a darálás közben lecsekkolta, hogy a férfi még vele van-e a cselekményben. - Na szóval ki kellett találnom valamilyen mesterszakot, ami elég jó álca ahhoz, hogy ne rendeljenek haza és kötessenek házasságot az első varázslóval, akiről halvány lilám nincs. Szóval így lyukadtam ki a gyógyítás mellett. És most viszem a kettőt egymás mellett, de majd bele halok. Ebbe, nem a másikba - dramatizálta túl a szituációt szokásához híven.
- De köszi a tippet, doc - érintette két összezárt úját a homlokához szalutálás gyanánt.