Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

#driktilmorgen
#errejártam
#partyhard
#jegyzetégetés

Furcsa volt ez a játék a kettő között. Egy külsős ember könnyedén hihette, hogy valami van közöttük. Ám ha csak egy kviddicsest is megkérdezett volna az ember lánya vagy fia, könnyedén rájöhetett, hogy a kis macska-egér játék szimpla szórakozás mind a kettőjük részéről. Semmi komoly, mert az nekik nem működik. Szabadon viszont annál jobban működnek együtt, így az se lenne csoda, ha az ivóverseny végére megint egymás karjaiban kötnének ki, mint azon a bizonyos ünneplésen négy évvel ezelőtt.
Marina kezei reflexszerűen fognak rá Márkéra, mintha csak üzenni akarná, hogy mennyire helyén is vannak azok ott. Aztán hatalmas vigyorral az arcán figyelte, ahogy a másik is meghúzza az üveget. Nem, ennek biztosan nem lesz jó vége. De melyik mókának volt ő bármikor az elrontója?
- Dán véremre esküszöm, hogy alul fogsz maradni Rasztovits, ha belehalok is - kacsintott Marina, és átvéve az üveget újabbat húzott belőle. - Négy. Ne merj csalni, amíg beszerzek - figyelmeztette a másikat, és kipördülve a kezei közül az összeverődött társasághoz pördült. Akiknél rögtön meglátta Korit és Zalánt. ADHD-s agya pedig rögtön hiperkapacitásra kapcsolt, és hevesen lépett oda a kölykökhöz jól megölelgetve őket.
- Úgy örülök, hogy itt vagytok, mi ez a buli? És hol a többi pia? Épp benne vagyok egy versenybe - mutatott maga mögé izgatottan ficeregve a lány, és felváltve nézett két áldozatára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

#driktilmorgen
#errejártam
#partyhard
#jegyzetégetés

- Azért van pár más előnyötök is - vigyorgott Marina a fiúra. Szerette ezt az országot. És egy kicsit félt is itthagyni. Lassan vált az otthonává, mindent is megismerve benne. Persze ez nem jelentette, hogy nem büszkélkedett dán hitvallásával - ahogy a példa is mutatta -, de nem is volt már csak a nagymamája küldetése ez.
- Viking vér, ne felejts el - pöccintette meg a halántékát kétszer a barna, mintha ez az információ bármiben is hozzájárunk ahhoz, hogy mennyire bírja az alkoholt. Minimum annyira, mint az, ha valaki a Sörgyárral szemben lakik.
Kedvelte Korit, azt pedig még inkább, hogy az eridonos minimum annyira örült neki, mint ő neki. Ha Marina megragadta volna a kezét, és indok nélkül elkezdett volna örömködve körbe ugrálni, valószínűleg Kori követte volna. Fun lett volna. Na majd legközelebb, most küldetés van.
- Doriánnak csak remek ötletei vannak - jelentette ki a lehető legmagabiztosabban, bár felőle akárki is lehetett volna a jelenlevők közül. - Szóval szabad rablás van, remek - tapsikolt a barna, és felkapott két szimpatikus löttyöt. Az egyik kék volt, a másik meg barna. Pont mint a szeme meg a haja.
- Uuuu, Zalán, gyere bemutatlak valakinek - intett a fejével, hogy kövesse. Legszívesebben a kacsójánál fogva ráncigálta volna, ahogy azt szokta az emberekkel, de most tele volt a marka.
- Rasztovits, nézd kit találtam, ő a seprű unokatesóm. A nagyapja gyártotta a seprűmet, tudod, amit már mutattam neked, a Fecske - magyarázta teljes beleéléssel. - Amúgy te jössz. És Zalán... - intézte ezzel a fiút, majd átfordult a másikhoz. - ... íme Rasztovits Márk, Bagolykő megtehetségesebb őrzője. Zalán is egészen jó a seprűn, szóval vigyázni kell vele, ha jelentkezik kviddicsre. Tényleg, jelentkezel? - dőltek belőle a szavak szokás szerint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

#driktilmorgen
#errejártam
#partyhard
#jegyzetégetés

Marina elégedetten figyelte a képet a két sráccal. Igen, ha már itt kell hagynia a seprűuncsiját, akkor azt a legmegfelelőbb módon teszi: hagy itt neki egy másik kviddics buddyt.
- Tudod milyen nehezen mennek a magyar nevek - fintorodott el a barna, ahogy engedelmesen odanyújtotta az arcát Márknak. Talán ez volt az egyetlen, ami ennyi év után is kifogott rajta. Kellett volna még az a jó pár év, és már olyan fluent lenne, hogy a magyarok se tudnák megkülönböztetni, hogy hova való.
Aztán a kis interferencia majdnem mindent elfelejtet a rellonossal. Kivéve egy dolgot. - Rasztovits, feladod? - utaltam az ivásra a barna, miközben fél szemmel még mindig a gyötrődő Rómeót nézte. - Figyi haver. Nekem talán megvannak a régi könyveim. Odaadhatom - ajánlotta Marina, és már el is indult, hogy megbeszéljék a részleteket, amikor konkrétan belefagyott a lépésbe.
- HOGY MI? - kapta vissza a fejét előző beszélgetőpartnerei felé. - De mégis miért? És hogyan? HOGYAN NEM, ZALÁN? - kérdezte teljesen elborulva Marina. - Várj... eltört a seprűd? Odaadom a Fecskét, ha erről van szó. Ezen nem múlik - fogta meg gyengéden a fiú karját a lány, és nagy kiskutyaszemeivel értetlenül nézett rá.