Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Megmondhatatlan, mikor vehették észre egymást, sőt még az is, hogy mikor szedelődzködtek fel ugyanabba az irányba. Elveszve, megbújva a téli szünetre hazaigyekvők foghíjas menetében anélkül baktatnak az állomás felé, hogy a másik közelsége kifejezetten zavaró tényezőként jelentkezne. Persze, a "közelség" jelen esetben akár méterekre is duzzad, amikor átvág köztük egy visszafelé igyekvő mágiavontatta szánkó, és lépteik nem is igazodnak egymáshoz - Auguste legalábbis biztosan nem azért megy lassabban, majd gyorsabban, hogy ne veszítse a másikat szem elől, csupán a kövek hóborítottsága készteti itt-ott tempóváltásra. Nem sietős neki. Ahogy mellette elszalad egy fiatalabb lánycsapat, és csivitelésükből érthetően kihallja az ünnepek után sóvárgó, meleg dallamot, csak még disszonánsabban fonódik köré a sálja felett gomolygó mély, lemondó sóhaj. Nincs kedve hazamenni, no, bárki ránéz, egyértelmű az egyenlet. Vastag szövetkabátját szorosabbra húzva lép fel a váróteremhez, és az érkezéseket jelző tábla utáni kutatásban meg is feledkezik arról, hogy idáig tessék-lássék módon ugyan, de szemmel tartotta testvérét.
Késés.
Valószínűleg nem sokaknak húzódik félmosoly az arcra ennek olvastán, és igaz ami igaz, Auguste öröme is csak addig tart amíg rájön, ez bizony csak elodázza az indulást, de meg nem menti a szünidő magányától - hovatovább, még fagyoskodhat is a váróban. Csizmája tompa koppanásokkal szeli át a termet, bőröndjét egy pad szélének támasztja mielőtt helyet foglal, egészen a szélére húzódva. Mellette egy zajosabb társaság, de mivel úgy néz ki, szinte csak az ő vonata akadt el, úgy sejti, ők pillanatokon belül odébbállnak majd. Engedi, hogy fekete fülvédője alól néhány tincs előrehulljon, kezeit zsebének mélyére mélyeszti, fejét pedig hátravetve bámul a pályaudvari váróterem mennyezetére. Vajon mi lesz a vacsora? Igyekszik semleges irányba terelni gondolatait. Elfáradt ebben a félévben (is), mégis szívesebben maradna, itt ugyanis sokkal nagyobb szabadságot élvezhet, mint otthon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A zajos társaság hamar továbbáll. Ha Auguste korábban figyelt volna a hangosbemondóra, most tudná, melyik vonat gördül ki velük éppen az állomásról, de a szavak úgy siklottak el füle mellett, mint házvezetője figyelmeztetései szoktak - legyen ez kínos vagy sem. Nem tudná megnevezni mi is a baja igazán jelenleg, furcsa hangulatban süpped gondolatai közé, ahogy feje lassan normális helyzetébe hanyatlik vissza, s tekintete nem a plafon irányába, hanem az ölébe kulcsolt finom ujjakre mered. Év közben nem egyszer érezte magáénak a vágyat, hogy megszökjön a kastélyból, és felkerekedve maga mögött hagyjon mindenkit, most mégis, ahogy gondolatban a hideg fényű, ezüst gömbökkel feldíszített műfenyő mellett ül... Ahogy anya beszámolóját hallgatja, és kérdéseit, amelyekre csupán kénytelen-kelletlen ejti meg válaszait... Majd megkezdődik a veszekedés, a csapkodás, a sírás, a fenyegetőzés, a szánakozás, elindul egy újabb kör érzelmi zsarolás, a testvére ajnáro-
Ebben a pillanatban rezzen meg kissé a pad, ahogy Augustine megemeli a fejét. Mióta ül ott egyáltalán? A lány nem tudja felidézni, annyira természetes az egész, a jelenléte, hogy csendben ülnek egymás mellett, annyira... egyszerű így. Mint korábban a hóban baktatva, amikor szinte egymásra sem nézve tudták, ugyanaz a célpontjuk, és egymáshoz sem kellett szólniuk ahhoz, hogy útjuk nagy részét közösen, de mégis egyedül tehessék meg. Egy átlagos napon Auguste valószínűleg erre a meglepett, furcsa bizonytalanságra úgy reagálna, hogy az alaptermészetét maximumra csavarva csapja ki a drámát, de nem ma. Nem akkor, amikor lélekben már egy jóval nagyobb drámára készül, amitől csupán pár óra, plusz mínusz a késések választják el. Nem, ilyenkor igazán tudja értékelni azt a semlgességet, ami a fiú szavaiból árad. Vár kicsit a válasszal, a magasra húzott sál takarásában szája résnyire nyílik, szólásra, majd csukódik, célt vesztve. - Mhm - hümmög végül bágyadtan, vállait kicsit összébbhúzva. A szemközti ablak előtt elvitorlázó fekete... madár (a lány igazán nem egy lelkes ornitológus) kecses ívét követve feje kissé oldalra biccen, keresztbe tett lábait megcserélve sarka tompán dobban a pad fémtalapzatán. Csak egy pillanatra sandít a másik irányába, s mint mindneki, aki nem tud mihez kezdeni a helyzettel: hangyányit lejjebb csúszik, nyakát amennyire csak lehet behúzva próbálja még mélyebbre temetni körsálja puha, biztos melegébe. - Hova máshova? - motyogja orra alá, talán halkan is ahhoz, hogy rendesen érthető legyen. Keserű szavak ezek, de nem feszültek; igazak a maguk egyszerűségében, nélkülözve a drámát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Telnek múlnak a percek, és a váróban nem lesz melegebb; a vonat információi mellett kiírt késést jelző számok pedig egyre csak duzzadnak. Auguste időnként megmoccan, pozíciót vált a kényelmetlen fapadon, vagy épp tenyereit dörgöli össze - bár nem fázik, a mozdulatlanságtól elgémberednek tagjai. Valamikor ebben a hó és fagy alá szorult mozdulatlan időtlenségben leveszi kesztyűjét, és rövid tétovázás után fordítógyűrűjét is lehúzza ujjáról. Talán ez a mozdulat az, ami ismét felébreszti benne azt a keserűséget, amit igyekszik magába fojtani, és ahogy ezzel elvágja magától a tanoda utolsó "védelmét", mielőtt észrevehetné mit tesz, megszólal. - Jobb lenne maradni - hangja rekedtesen cseng, mintha víz alól szólna. Ha a várótermen át is haladtak páran, most nincsenek sokan, a francia szavak vágyakozva koppannak a zengő térben. Mintha zavarba jönne ráébredvén mit mondott, kis késéssel rettentő nőietlen módon megrántja vállát, de nem bánja meg, mert igaznak igaz, ami elhangzott. Nincsenek illúziói, nem remél hirtelen tavaszi melegséget a kapcsolatukban, nem ábrándja a kedélyes társalgás, mégis, a másikra pillant röviden, nem tudván megállni, hogy kapcsolódni próbáljon, amikor egyszer itt ülnek egymás mellett, és már csak ez is, ez a mélázó csend is hatással van rá.
Talán túl büszke is ahhoz, hogy elfogadja a beismerést, hogy ha nem is tudja mi módon, de közeledni szeretne bátyjához - elfojtja, mint oly sok minden mást is. Néha álmodik azokról a napokról, amikor otthon, rendes családként, egymás kezét fogva, szorongatva ültek a kanapén a TV előtt, összebújva és fel-felkiáltottak, amikor a gyerekműsor megijesztette őket hirtelenségével - szüleik pedig jót nevettek rajtuk. A lány szemei elé kapta apró ujjait, rántva Augustine kezét is magával, elfelejtvén természetességében, hogy még mindig kapaszkodik belé. Azokon a napokon úgy ébred, hogy pontosan érzi, elvettek tőle valamit, valami olyat, ami szervesen a része volt, és ami nélkül nem teljes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Nem is számított igazából több reakcióra, részben már csak azért is, mert az ő megjegyzése sem éppen olyan, amire egyszerű reagálni. Most erre mit mondjon a másik? "Jajj, akkor gyere velem haza?" Vagy "játszunk két Lottisat, és cseréljünk?" Még viccnek is rossz, Auguste személyiségével igencsak nehezen találja összeegyeztethetőnek a fiú karakán gesztusait, és emberközeli stílusát is csupán bajosan tudná utánozni. De leginkább sehogy. Nem is akarja, kerekedik felül másik hangja, így odabent pingpongozva tárgyal egymással a nyitni vágyó, és gőgösen bezárkózó énje, pillanatok töredéke alatt kerülve nyertes vagy éppen vesztes pozícióba.
Furcsállva húzza össze szemöldökét egy pillanatra, de az anomáliát nem tudja rögtön értelmezni. Aztán továbbgondolja, és saját helyzetétől elszakadva rájön, hogy testvére valószínűleg nem azért szeretne a kastélyban maradni mint ő, tehát nem azért, mert el akarná kerülni a hazatérést, hanem egyszerűen élvez itt lenni, ahol sikerei barátai... Elismerései vannak. Hiszen nem indulhat ki magából, elvégre Augustine nem olyan mint ő. Augustine nem olyan mint ő, Augustine nem vonna ilyen önös érdekek miatt szomorú fintort az arcára.
Aztán a kétkedő hangok kerekednek felül. A kastélyon belül terjengő pletykák  nem egyszer vonták már a kétkedés ráncait a lány arcára. A bátyja, az ő tökéletes bátyja megvert valakit? Vagy éppen folyamatosan terrorizálja a kisebbeket? Igen, persze, ezek lehetnek túlzó megjegyzések, de azt vette már ő is észre, amikor kitértek előle a folyosón. Ha elfogult is a lány, anyja nézőpontját vetítve ki a másikra, teljesen nem vak.
Érzi, ahogy kíváncsisága egyre mélyebbről gyűrűzik fel, és bár az első hullámot elnyomja, ahogy tovább töpreng jeleken, látottakon, hallottakon, egyre kevésbé tudja visszafogni magát, mígnem kicsúszik a kérdés: - Miért?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Választhatta volna azt is, hogy nem mond semmit. Vagy akár mondhatott volna annyit is, hogy hm, hát, itt izgalmasabb az élet. De nem, helyette válaszolt, méghozzá úgy, hogy ennek hallatán csak több kérdés fogalmazódott meg a lányban, mint amennyi eddig piszkálta. Bal szemöldöke emelkedik meg csupán, és az is éppen hogy csak, enyhén keveredik a meglepettség, a hitetlenség, a kíváncsiság, nem is tudja hirtelen, erre most mit mondjon. Egy részre felhorkanna, hogy ugyan már, annyira nem lehet rossz, egy másik érdeklődve dönti félre fejét, hogy saját magát visszhangozva tegye fel ismét a miért kérdést, míg egy harmadikból ki akar bukni valami hasonló panaszáradat. Ezutóbbi az, ami igazán megrettenti a lányt, és arra készteti, hogy torkát megköszörülve csússzon feljebb, kabátját szorosabbra húzva, kezeit ismét elbújtatva zsebében. Most hirtelen nagyon idegennek, kényelmetlennek tűnik ugyanaz a helyzet, ami korábban olyan egyszerűnek és könnyednek tűnt, agyában lázasan járnak a gondolatok, miközben emlékeivel és érzelmeivel egyaránt próbál birokra kelni. Ő nem ennyire... Hirtelen gondolkodású, döntésű ember. Auguste inkább magába fordulva ülne le emészteni a hallottakat, órákig, ha nem napokig, újra és újra lejátszva magában a beszélgetést, keresve azokat a jegyeket, a hangszíneket, amiket esetleg addig nem vett észre.
Úgy érzi, mintha megfagyott volna a levegő, de lehet, csak benne, a váratlanul borongós válasz kirántja abból a komfortosnak éppen hogy csak mondható zónából, amibe eddig úgy-ahogy megpróbálta besorolni beszélgetésüket. Nem tudja mihez kezdjen. Nem tudja, így megpróbál érzéseire hagyatkozni, mint eddig is tette. Azok legalább mindig ott vannak neki.
Feje oldalra biccen, tekintete Augustine arcára siklik, vonásait fürkészik. Testtartását, lélegzetvételét, még azt az önnön súlyától éppen megereszkedő hajtincset is végigköveti, ami épp akkor siklik el a többin.
Tényleg szar lenne otthon? De hát ott az apja, a szerető apja, aki kiskorukban a nyakukba vette őket, ha nem láttak jól, segített sátrat építeni a nappaliban, és ha a lány félt éjszaka egyedül kimenni a mosdóba, zseblámpával és szörnyek elleni légfirssítő spray-vel kísérte el. Szoros, meleg öleléssel várta haza ovi után, nevette forgatta meg a levegőben; és ő volt az, aki még ha a lány rosszalkodott is, csak megcsiklandozta az oldalát, és játékosan szidta meg.
A másik tekintetét keresi. És bár nem ismeri, bár régóta nincsenek már egy hullámhosszon, nem tudja megkérdőjelezni a mondottak igazát. Idegennek, erőltetettnek hangzana erre legyinteni, kétsége csak magába vetve van, hogy talán valamit rosszul érzékel, vagy fog fel, de mégsem tud kételkedni az elhangzottakban. Miért? Miért, amikor kettejük közül a fiúnak mindene megvan, amit csak kívánhatott? - Akkor ne menjünk haza.
Nem átgondolt szavak ezek. Valahol emlékeztetnek a régi szövetségekre, amiket oly sokszor kötöttek, valahol újak és távol állnak tőlük, mégis, egy szerény de fájón várt vágyképet vázolnak fel.