Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az adakozás fontos. Nem ringatom magam tévképzetekbe, tudom, hogy sokan csak a saját önérzetük javára vetemednek ilyesmire, de addig amíg megteszik az indíttatás nem fontos. Jusson el azokhoz, akiknek szükségük van rá és a helyzetük lassan, de biztosan váljon jobbá. Szerintem az nagyobb segítség nekik is, ha nem egyszerre rengeteg adomány kerül a kezeik közé, hanem folyamatosan kapnak valamennyit. Praktikusabb és hatékonyabb.
- Igazán nincs mit. Majd közelebb megyünk és megnézzük idén hogyan működik - mert innen semmi rálátásunk arra mi van a tömegen túl, hiába nyújtogatom a nyakamat és Margaréta sem magasabb termet nálam, sőt. Felcsillan a szemem a szavaira. - Szuper. Én közzé tennék egy cikket az Edictumban, hogy felhozzam rá a figyelmet. Meglátjuk, hogy a következő számban mennyire lesz ilyesmiről szó és beszélek a szerkesztőkkel és az atyával - elmélkedem hangosan, mielőtt a navinés lányra vissza pillantok. - Mondjuk több emberre is lesz szükségük akkor, mint önkéntesek - ujjam köröz a tömeg irányába. - Így sincsenek kevesen az adakozók, hála Merlinnek, de ha nagyobb visszhangot kap... - mosolygok szélesen, mert őszintén jó látni, hogy ennyi embert képes megmozgatni ez a kezdeményezés. Annak is örülök, hogy éppen Margarétával futottunk össze. Kíváncsian lesek bele a táskája tartalmába, amikor az a padra kerül.
- Ennek is nagyon fog örülni több rászoruló is - sőt, ha valóban lehet ilyet máskor is, akkor bepótolhatja. Margarétából ki is nézem, hogy nem csak mondja. - Nem is olyan kevés dolgot hoztál - pillantok rá a táskáról, bár tekintetem automatikusan megakad a kezében tartott köteten. - Szereted József Attilát? - nem bírom ki, muszáj rákérdeznem. Ki tudja, lehet éppen azért adja tovább, mert éppen az ellenkezője áll fent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Will
______________________________________________________

Végül megfordulok hirtelen és ahogy ő lép egyet hátra,úgy lépek én egyet előre felé. Figyelem arcán a zavart tekintetet. Valószínűleg élvezném, ha nem lennék ennyire...ennyire más mint általában.
A választ amit nagy nehezen sikerült kinyögnie felvont szemöldökkel fogadom és lépek még egy lépést hátra.
- Hiszen a te lakásod, akkor és azt küldesz el onnan akit és amikor akarsz- felelem nyugodt, monoton hangon. Ha megint hátrál, hát annyit megyek előre. Ha nem megy sehová akkor csak állok és őt nézem.
- Mondtam valamit ami neked nem tetsző te pedig kitettél. Ennyi történt. Szíved jogod úgy dönteni, hogy már nem kellek - megvonom a vállam. Hiszen sokan döntöttek már így, bár talán Will inkább a beszólásomat nem tolerálta az aggódásos dolognál talán lett volna pár kör veszekedés mielőtt kihajít.
Ha tovább hátrál sem megyek már elébe se semerre, csak állok a lámpák fényénél, mint azon az éjszakán a pub előtt. A ruhám sem különbözik sokban, a hideg, ami lassan beleissza magát bőrömbe is épp ugyanolyan. Mégis mintha több éve történt volna. El se tudnám képzelni, hogy Will előre lépjen úgy, vagy, hogy a falhoz szorítson, akármennyire vagyok kihívó ruhába. Akármennyire is van kiszívva a nyakam, amit most talán göndör fürtjeim takarnak és ha majd jön egy szellő esetleg előtűnnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az, hogy a lány más, nem kifejezés - ez pedig váratlanul éri és megingatja őt. Rövid és különben nem túl tartalmas ismeretségük során olyannak ismerte, mint akiről lepereg a sértettség és hozzá hasonlóan ösztönből operál. A képbe nem fér bele a gőgtelen, semleges arc. A dühe és cinizmusa izgalmas - ez inkább ijesztő?
A lány felé lép, ő pedig ismét hátra.
   -  Nem, azon basztam fel magam, hogy megütöttél.
Nem bírja ki, hogy egy mély lélegzetvétellel ne mutasson rá erre. Üt nem ütheti meg senki - ilyet csak és kizárólag ő tehet, hogy az erőviszonyok egyensúlyban maradjanak. Nem azért, mert Júlia fizikai fájdalmat okozna vele, de a ezt a domináns viselkedést, ebben a formájában, ő képtelen elviselni. Húzogathatják egymás bajszát, még izgató is lenne, ha a lány megpróbálna kilépni a szubmisszív szerepből - na de arcon ütni közvetlenül ébredés után, miközben teljesen jogos lebaszást kap, azt nem. Különben pedig...
   - És nem mondtam, hogy nem kellesz, mert tudod, hogy de.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A zajos társaság hamar továbbáll. Ha Auguste korábban figyelt volna a hangosbemondóra, most tudná, melyik vonat gördül ki velük éppen az állomásról, de a szavak úgy siklottak el füle mellett, mint házvezetője figyelmeztetései szoktak - legyen ez kínos vagy sem. Nem tudná megnevezni mi is a baja igazán jelenleg, furcsa hangulatban süpped gondolatai közé, ahogy feje lassan normális helyzetébe hanyatlik vissza, s tekintete nem a plafon irányába, hanem az ölébe kulcsolt finom ujjakre mered. Év közben nem egyszer érezte magáénak a vágyat, hogy megszökjön a kastélyból, és felkerekedve maga mögött hagyjon mindenkit, most mégis, ahogy gondolatban a hideg fényű, ezüst gömbökkel feldíszített műfenyő mellett ül... Ahogy anya beszámolóját hallgatja, és kérdéseit, amelyekre csupán kénytelen-kelletlen ejti meg válaszait... Majd megkezdődik a veszekedés, a csapkodás, a sírás, a fenyegetőzés, a szánakozás, elindul egy újabb kör érzelmi zsarolás, a testvére ajnáro-
Ebben a pillanatban rezzen meg kissé a pad, ahogy Augustine megemeli a fejét. Mióta ül ott egyáltalán? A lány nem tudja felidézni, annyira természetes az egész, a jelenléte, hogy csendben ülnek egymás mellett, annyira... egyszerű így. Mint korábban a hóban baktatva, amikor szinte egymásra sem nézve tudták, ugyanaz a célpontjuk, és egymáshoz sem kellett szólniuk ahhoz, hogy útjuk nagy részét közösen, de mégis egyedül tehessék meg. Egy átlagos napon Auguste valószínűleg erre a meglepett, furcsa bizonytalanságra úgy reagálna, hogy az alaptermészetét maximumra csavarva csapja ki a drámát, de nem ma. Nem akkor, amikor lélekben már egy jóval nagyobb drámára készül, amitől csupán pár óra, plusz mínusz a késések választják el. Nem, ilyenkor igazán tudja értékelni azt a semlgességet, ami a fiú szavaiból árad. Vár kicsit a válasszal, a magasra húzott sál takarásában szája résnyire nyílik, szólásra, majd csukódik, célt vesztve. - Mhm - hümmög végül bágyadtan, vállait kicsit összébbhúzva. A szemközti ablak előtt elvitorlázó fekete... madár (a lány igazán nem egy lelkes ornitológus) kecses ívét követve feje kissé oldalra biccen, keresztbe tett lábait megcserélve sarka tompán dobban a pad fémtalapzatán. Csak egy pillanatra sandít a másik irányába, s mint mindneki, aki nem tud mihez kezdeni a helyzettel: hangyányit lejjebb csúszik, nyakát amennyire csak lehet behúzva próbálja még mélyebbre temetni körsálja puha, biztos melegébe. - Hova máshova? - motyogja orra alá, talán halkan is ahhoz, hogy rendesen érthető legyen. Keserű szavak ezek, de nem feszültek; igazak a maguk egyszerűségében, nélkülözve a drámát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Will
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

The sweet spot. Júlia hangjában ingerültség villan végre. Ismerősebb terep - puhább és hívogató. Adj csak ki magadból mindent, vetkőzd le ezt a kislányos miliőt, ereszd ki a karmaidat és mutass valamit. A közöny rettenetesen fáj, de ahogy a lány összefonja a karjait maga előtt, itt már könnyebb megvetnie a lábát. Nem fog vitatkozni, az teljesen felesleges.
   -  Igen, és igazad is van, de mondtam, hogy nem üzletelek semmiféle alvilággal - az egyik kezét védekezőn maga elé emeli, utóbbinál a hangját épp, hogy lehalkítja - nem akarok visszamenni a Zengőbe, csak egy receptet kapott tőlem, ennyi. Igen, sajnálom, felhúztam magam.
Különös dőja vu érzése támad - persze, hiszen nem ez az első alkalom, hogy a lány után koslat és bocsánatot kér tőle. Pedig nem a barátnője, még csak nem is barátok, jószerével azt sem tudja, hány éves. Eddig azonban kettőből kettő alkalommal nála szakadt el a cérna, ő tette valamit, amit nem kellett volna és tessék, vezekel. Az anyja biztos leköpné ezért az akaratgyenge viselkedésért.
Júlia ismét odamar - az ő szája széle épp, hogy megrándul. Sosem titkolja, ha féltékeny, nem is tudná, az érzés az arcára ül, megmérgezi az agyát és olyasmire kényszeríti, amit máskor nem tenne meg.
   -  Szabad vagy, azt csinálsz, amit akarsz - válaszol épp egy leheletnyit ridegen - Csak azt akartam, hogy tudd. Sajnálom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Will
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- És unatkoztál is nélkülem rendesen! Olyan pánik kapott el, inkább megnősültél! - tűz ellen tűzzel! Hallhatóan csak visszavágásának szántam a beszólásom, ezért egy gyerekes nyelv öltéssel koronáztam meg frappáns megjegyzésemet, pláne a szemtelen vigyora láttán. Ez volt ő. Denis, a komisz. Én meg Fanni, a merész. Nyilván nem sértődtem vérig, mert minden viccnek a fele igaz, szóval mit hisztizzek az igazságon? Tényleg nem számítottam sose mindennapinak. Erre azért dagadt a mellem, bocs.
Még egy közös pont, szinte egymást utánoztuk állandóan. Ott volt az elemi mágia, furiság, a tetoválások…. , prefibubusok is voltunk, de nem egy időben. A legeridonosabb és legrellonosabbat inkább nem is mondooom. És most? Tanárnak készültünk, vagyis én igen, elvileg ő már tanított. Gondolom. Ha levelezőn volt, akkor csak tanított, nem?
- De csak akkor megyek vissza, ha leszel a szobatársam. Legalább nem leszek egyedül és halálra idegesíthetjük a másikat. Jó lesz - széles vigyorral a képemen jelentettem ki teljes természetességgel, mintha mi visszamenőleg is ekkora cimbik lettünk volna. Szerettem volna a barátja lenni, de mint mondtam, nem mertem odamenni hozzá. Túl menő volt én meg túl nyomi.
Beleegyezett a kávéba! Király! Már csak meg kellett találni. Ő biztos tudni fogja, merre lesz. Aprókat tapsoltam kezeimmel és felkapva Sparklet egy gyors mancs sika-mika után már az állatot ölelgetve követtem Denist, bármerre is indult el. Hagytam, hogy vezessen, legalább nem én esek el először a jégen.
- Én nem tudom melyikre gondolok, de tudom, hogy bazi nagy betűkkel ki volt írva a KÁVÉ szó, szóval engem megvettek - mindezt úgy hadartam el, hogy a lehető legokoskodóbb testtartással, mutatóujjal az égbe, lehunyt szemekkel, duruzsolva haladtam mellette. Pontosabban addig, amíg meg nem botlottam, de nem estem. Merő szerencsétlenség voltam egész életembe.
- Nem nevet együtt érez! - jelentettem ki, megelőzvén a bajt, orrom alatt húzódó mosollyal. Tényleg egy világi hülye vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

William nem bűnöző. Sosem érezte magát annak, akkor sem, amikor a háta mögé bilincselték a kezeit, amikor az ítélethirdetéskor talpra állították, vagy amikor a Zengőben a cellaajtó bezárult mögötte. Illegális dolgokat tett, ez tény, de a szemében semmi olyasmit, amit bűnként kezelnének.
A zsebébe csúsztatja a kezeit, már-már védekezőn.
   -  Megértem, hogy aggódsz, de ne aggódj, tudok vigyázni magamra.
mentségére szóljon, semmit sem tud Júlia alvilági kötődéséből, számára mindössze egy tizenhét éves lány, aki feleslegesen aggódik. Valahol persze érzi, hogy könnyelmű, ez azonban egész életét végigkísérte.
Épp csak azt felejti el, már nem áll mellette a nagyapja, hogy megvédje őt.
Meglehetősen ostobán érzi magát. Terve ugyanis addig volt, hogy megállítja a lányt, ráveszi, hogy legalább szóba álljon vele - azonban ennél tovább sosem jutott gondolatban. Még azt sem tudja, mit akar Júliától: csak legyen vele, lehetőleg az otthonában, hogy ne maradjon egyedül, szóljon hozzá és viselkedjen úgy, ahogy eddig.
Ez utóbbit talán elhamarkodva kívánta. A lány közelebb lép hozzá, majd ugyanazzal a mozdulattal gyomorszájon is vágja a büszkeségét egy olyan kérdéssel, amire nem volt felkészülve. Bravó, William, végtére is odajárultál a pofonért.
Ne feszítsd a húrt.
   -  Nem, én nem - vág vissza rögtön. Hogy került a sarokba megint? - Azt csinálsz, amit akarsz, csak... - Csak mi? Csak ne tudjak róla?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Will
______________________________________________________

Kicsit szkeptikusan állok a kijelentése előtt. Valóban tudna vigyázni magára? Nem egy kigyúrt állat. Nem használhat varázslatot sem. Így nehéz elhinni szavait, de nem szólok. Csendben bólintok. Legyen. Aztán majd úgyis meglátjuk, hogy mennyire igazak.
- Csak mi? - billentem oldalra fejemet - csak inkább mégse? - elmosolyodom és ellépek tőle.
- Különben jó kislány voltam, nem keltem azóta férfi mellett, ez csak a te kiváltságod - végig őt figyelem, elvégre az olyan nagy birtoklási vágyának ez lehet, hogy egy igen melengető tény lesz nem? Azt nem mondhattam, hogy azóta nem feküdtem le senkivel, de senki olyannal, leginkább Winterrel, de őt egyáltalán nem tartom szeretőnek. Ő inkább csak egy poros játék, az pedig, hogy arról lemondjak olyan mintha azt kérnék szokjak le. Amit mivel nem vagyok függő nem tudnék megtenni, de amúgy sem akarnám, az már totálisan különböző dolog, egészen más vizek, mint amiben most állunk nyakig.
- Megígérem, hogy nem ütlek meg többet, ha megígéred, hogy így nem teszel ki többet. Mit szólsz? Áll az alku? - és aztán menjünk és igyuk le magunkat a picsába és felejtsük el az egészet. Nem tudom miért engedem el ennyire gyorsan a haragomat Willel szemben. Talán mert jó volt az együtt töltött idő. Kicsit felemésztjük egymást, kicsit mind a ketten kihasználjuk a másikat, de épp ezért egy olyan kapcsolat, amit addig lehet játszani amíg az ember akarja, úgysem sérül benne senki, mert nincsenek igazi, mélyenszántó érzelmek, mint a szerelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Szokatlanul morózus hangulatban mászik be az egyik ablak melletti box műbőr ülésére, egyik kezében a magas pohárba töltött áfonyalevet egyensúlyozva. Az ital az asztalra fröccsen, ahogy leteszi maga elé. Közvetlenül a párás üveg mellé, ül, az ablakra ragasztott karácsonyi matricák árnyékot vetnek rajta a bántóan éles decemberi napfényben.
   -  Ha megint lelépsz, kitépkedem a kis lábaidat.
A kukoricalényt figyelmezteti színtelen-rekedt hangon, akit időközben a kabátja zsebéből szintén az asztalra rakott; a mutatóujját is felmutatja felé figyelmeztetőn. Az motyorog valamit, csöpp puffanással ül le a szalvétatartó szélére, majd kezd karácsonyi dúdolgatásba.
   -  Ha még egyszer azt mondom, hogy a long island péntek jó ötlet, kérlek, üss meg. Sose éreztem magam ennyire betegnek.
Ezt már a lánynak intézi, arckifejezése pedig aláfestéséül szolgál halk szavainak. Sápadtabb, mint általában, a szeme alatt kialvatlan sötétség. A háttámla helyett az ablaknak dől, hogy kiszorítsa a rajta gúnyolódó szombat délelőtti fényt. A feje minden bizonytalan szívdobbanásával sajdul egyet, a szeme pár percenként könnyekkel gyűlik meg, gyakran vesz mély levegőt, hogy leküzdje hullámzó hányingerét.
Szénhidrát kell. Amikor ébredés után javaslatot tett a lánynak, minden annyival könnyebbnek tűnt. Hiszen soha semmi sem volt még jobb, mint a társadalom tevékeny tagjai közé merészkedni úgy, hogy látványosan fos másnapos. A legtöbb erejét össze kell szednie hozzá, hogy emberként viselkedjen. Behunyja a szemét, a halántékát dörzsölgeti.
Soha többé nem iszom semmit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Nem biztos abban, miért szólítja meg testvérét, talán nem is kellene, ám a kicsúszott kérdést a száján visszaszívni már nem tudja. Csak ül ott, Auguste arcát fürkészi, mégis közömbösen várja a választ. Nem akarja kimutatni, mennyire fájdalmas számára édesanyja hiánya, mennyire vágyik az anyai ölelésre és jó szavakra. Annyi keménység után lágyságot akar, azokat a kezeket, amik oly sokszor nyugtatták meg. Nem mintha ikre válasza megadhatná neki ezt, főleg annak tudatában, mennyire idegenül csengett az 'anya' szó levitásunk szájából. Mintha nem is ő mondta volna.
Valamire bizonyosan várt, ám nem feltétlenül kapta meg. Az apró hümmögésre biccent egyet és visszafordul az üres váró felé. Hallja ugyan a kérdést, de igazság szerint maga sem tudja, mit gondolt. Hova máshova mehetne? Apjukhoz biztosan nem, bár kétség kívül jobban örülne neki a férfi, mint saját fiának. Vajon mit lenne hajlandó megadni azért, hogy végre egyszer tökéletes gyereket kapjon és ne azt a selejtet, aki a nyakán maradt? Valószínűleg mindent. Az élet viszont nem kívánság műsor, így mindenki oda tart, ahová való: a saját poklába, vagy épp mennyországába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Will
______________________________________________________

Lustán becsúszok az ablak mellé szabad kezemmel egy istenes ásítást nyomva el. Úgy érzem, mintha legalábbis reggel hat volna vagy még annál is sokkal korábban. Az idő meg csak kontráz erre a verőfényes napsütéssel. Ritkán ennyire derült az ég. Talán csak azért bújt elő a nap bár órára, hogy minket gúnyoljon ki.
Velem szemben Will épp a kukoricaizével perel, ez halovány mosolyt csal arcomra. Édes. Mint egy ötéves.
A kijelentésére felnevetek. Teljesen megértem, az én fejem is totál tompa. A nevetésbe bele is sajdul így hát inkább abbahagyom. Valószínűleg épp ugyanolyan pocsékul néznék ki mint a férfi. Pár óra alvástól ott volnának a karikák a szemem alatt, a fáradt ráncok, az elszíneződött bőr itt-ott, de ehelyett úgy nézek ki, mint egy rendes ember normális alvási idővel a háta mögött. Mégiscsak emberek között vagyunk, nem lehetek trash.
- Megígértem, hogy többé nem ütlek meg - vonom meg a vállamat, aztán szélesedő vigyorral még hozzáteszem - de rúgásról még tárgyalhatunk - Iszok egy kortyot a narancslevemből, közben hátrébb dőlök, neki tehénkedve a háttámlának, az arcmimikám ma használhatatlan úgy tűnik, mert minden rándulásnál azonnal nyilall is a kobakom, mintha rendes muszáj volna neki. Talán jobban jártunk volna ha Willhez rendeljük a pizzát és az ágyban esszük meg. Legalább ez az ocsmány sárga színt nem kéne bámulnom a szemem sarkából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

   -  Ja... jogos. Akkor csak rúgj meg, hogy megjöjjön az eszem.
A közelebb lévő könyökével az asztalra támaszkodik, a tarkóját az üvegnek dönti, fájó koppanással. Behunyja a szemét.
Borzalmas kedve van - ez eleve nem lenne meglepő, de már tegnap is olyan gondterhelt fejjel nyitott ajtót a lány előtt, mintha a behajtókat várná. Általában az estét valamiféle hétköznapi és semleges tevékenységgel kezdi, mintha csak barátok lennének, a hálószobába csak később csábítja át a lányt. Az előző nap azonban érezhetően más volt, a mozdulatai szétszórtak és sürgetők, a szokásosnál is türelmetlenebb. Most nem érdekelte a beszélgetés, feszült volt, a testét akarta, el is vette, ami neki jár. Nyomottsága azonban ettől sem csillapodott, így nyúlt a koktélkeveréshez, amiből először szétcsúszás, egy újabb szédelgős, bizonytalan együttlét, majd nyugtalan alvás született.
Most pedig itt ülnek. Szereti a kis visszavágásait, a cinkos vigyorát, amit lát, amikor felé hunyorít. Pontosabban: más napokon szereti. Most inkább tovább rontanak feszült hangulatán.
William, eljött ház az ideje, hogy törleszd a családod, közöttük pedig az én személyes és fáradhatatlan támogatásomat, amit az elmúlt években kifogásolható viselkedésed ellenére is biztosítottunk a számodra. A család rangidős tagjaival egyetértésben tehát a következő döntést hoztuk...
   -  Sose kérdeztem, milyen a családod. Anyád-apád is mágusok, vagy...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Will
______________________________________________________

- Ezer örömmel, de haraphatok is. Olyan isteneset, az is igazán fel tudja ébreszteni az embert - somolygok és néhány pillanatra lehunyom szemeimet. Így picit jobb, de leginkább sehogy sem jó. Furcsa érzés, általában nem jutunk el eddig a pontig. Will sem, pedig ő gyakran részeg, mégis a tegnapi egészen más volt. Nagyon akart látni, aztán nagyon akart dugni, aztán nagyon akart inni.
A kérdésre kinyitom pilláim. Néhány pillanatig őt tanulmányozom, hogy tényleg komolyan érdekli-e a dolog, aztán halvány mosollyal felelek.
- Nekem nincs családom - nyilván nem ez volt a kérdés. Mégis úgy éreztem, hogy mindenek előtt ezt le szeretném szögezni, mert nem lenne fair velem szemben, hogy néhány faszfejről azt higgye Will, hogy a családom. A nagy büdös francokat. Én a saját családom vagyok, egyedül és ami azt illeti a tizenhét évem alatt így vagyok a legboldogabb és érzem magam a legnagyobb biztonságban.
- De amúgy nem vagyok benne biztos. Ez sose volt téma anno. Apám vagy kvibli volt vagy mugli, anyám varázsló lehetett mert rémlik, hogy eltörte a fater a pálcáját, rajta -  tényként közlöm őket, nem csuklik el a hangom és nem is vágok szomorú arcot. Ugyanúgy ejtem ki ezeket a szavakat is mint azt, hogy süt a nap vagy épp dörög az ég. Apám tagadásban kívánt élni, erre kényszerített minket is. Aztán jöttem én meg a metamorf mágiám. Hát enyhén szólva sem örült neki. Nem tud már meghatni. Az embernek egy hihetetlenül jó tulajdonsága, hogy könnyen alkalmazkodik, mindenféle szituációba. Sok időm volt megszokni a magamét.
- Feltételezem kékvérűéknél se valami boldog szó a család - pillantok rá, hiszen eddig sose találkoztam még kedves családdal aki aranyvérű is volt.  Valami baszogatás mindig volt, meg általában erőszak is. Nem lepnék meg ha Will felé is, azért ő is eléggé elbaszott szegény.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Telnek múlnak a percek, és a váróban nem lesz melegebb; a vonat információi mellett kiírt késést jelző számok pedig egyre csak duzzadnak. Auguste időnként megmoccan, pozíciót vált a kényelmetlen fapadon, vagy épp tenyereit dörgöli össze - bár nem fázik, a mozdulatlanságtól elgémberednek tagjai. Valamikor ebben a hó és fagy alá szorult mozdulatlan időtlenségben leveszi kesztyűjét, és rövid tétovázás után fordítógyűrűjét is lehúzza ujjáról. Talán ez a mozdulat az, ami ismét felébreszti benne azt a keserűséget, amit igyekszik magába fojtani, és ahogy ezzel elvágja magától a tanoda utolsó "védelmét", mielőtt észrevehetné mit tesz, megszólal. - Jobb lenne maradni - hangja rekedtesen cseng, mintha víz alól szólna. Ha a várótermen át is haladtak páran, most nincsenek sokan, a francia szavak vágyakozva koppannak a zengő térben. Mintha zavarba jönne ráébredvén mit mondott, kis késéssel rettentő nőietlen módon megrántja vállát, de nem bánja meg, mert igaznak igaz, ami elhangzott. Nincsenek illúziói, nem remél hirtelen tavaszi melegséget a kapcsolatukban, nem ábrándja a kedélyes társalgás, mégis, a másikra pillant röviden, nem tudván megállni, hogy kapcsolódni próbáljon, amikor egyszer itt ülnek egymás mellett, és már csak ez is, ez a mélázó csend is hatással van rá.
Talán túl büszke is ahhoz, hogy elfogadja a beismerést, hogy ha nem is tudja mi módon, de közeledni szeretne bátyjához - elfojtja, mint oly sok minden mást is. Néha álmodik azokról a napokról, amikor otthon, rendes családként, egymás kezét fogva, szorongatva ültek a kanapén a TV előtt, összebújva és fel-felkiáltottak, amikor a gyerekműsor megijesztette őket hirtelenségével - szüleik pedig jót nevettek rajtuk. A lány szemei elé kapta apró ujjait, rántva Augustine kezét is magával, elfelejtvén természetességében, hogy még mindig kapaszkodik belé. Azokon a napokon úgy ébred, hogy pontosan érzi, elvettek tőle valamit, valami olyat, ami szervesen a része volt, és ami nélkül nem teljes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Azóta, hogy tíz-tizenkét évesen kiemelték a Krise-közegből, nem foglalkozott vérminőséggel és származással. Tényszerűen látta a mikroszkóp alatt, hogy a gubancos családfa semmit sem jelent, mindenki vére épp egyformán vörös, a könnyeik pedig ugyanúgy sóvá száradnak a bőrükön, ha veszteség sújtja őket. Aztán visszakerült ide. Keselyűk. A vagyon és hírnév fölötti vita, rangidősek és vak oldalról elnyomott családtagok, ő, a fattyú.
Hazudna, ha azt mondaná, nem hajlamos rá, hogy elnyelje a téma. A lelke mélyén igenis akarja, hogy megkapja, ami születési jogon neki jár. Pénzt, akár hatalmat is - nem azért, mert kiérdemelte, hanem mert jó helyen és megfelelően csengő vezetéknévvel született. Amikor erre gondol, elfelejti, milyen sajátos árnyoldalai vannak a helyzetének.
Hadd emlékeztessünk rá, hogy a segítségnyújtás a családon belül sincs ingyen. Megértjük, hogy szeretett nagyapád - az Isten nyugosztalja a lelkét - nem vette kellő komolysággal a szabályokat. Most azonban...
Tapintatos odafigyeléssel hallgatja a lány szavait, a fejét felé döntve az üvegen. Sejtette, de nem lehetett egészen biztos benne. Ahhoz túlságosan magabiztos a világukban, hogy mugli születésű legyen - bennük évek múltán is felismerhetőegyfajta riadt viszolygás -, azonban dámákat megszégyenítő viselkedése látszik, hogy nem a véréből fakad. Talán abból, hogy egy túlélő ő is.
   -  Ha visszakapom a pálcámat, szívesen eltöröm az apádon különben.
A szája széle fájdalmas mosolyra rándul, az ő hangsúlya sem drámai, tényszerűen közli vele. Tudja már egy ideje, hogy a lányt bántalmazták gyerekként, ennek mértékére azonban nem kérdezett és nem is fog rákérdezni soha. Vallja, hogy bizonyos részleteire a múltnak jobb, ha az ember jótékonyan ráhajtja az ajtót és nem is nyitja fel többé.
   -  Nem. A kékvérűeknél sem egyszerű - az ujjait összekulcsolja maga előtt, azokra pillant le. Beszélni akar róla. De mégis hogyan? Júlia nem ebben a közegben nevelkedett, talán fogalma sincs az életét keretbe foglaló szabályokról. Végül aztán csak levegőt vesz, csöppet benn tartja, majd - Azt hiszem, hogy a családom hozzám akar adni valakit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A némaság ismét rájuk telepszik, nevezhetnénk ezt fagyos csendnek is, bár Augustine bizonyára nem tudná megítélni, mitől rázza jobban a hideg: az időjárástól, vagy a köztük húzódó érzelmi távolságtól. Mikor kezdte azt érezni, hogy a belőle kiszakított darabot vissza akarja kapni? Mikor gondolt először arra, hogy kapcsolódni akar és kérdezni, valami olyat tenni, amit már évek óta nem? Annak idején nem tudtak írni, mikor elszakították őket egymástól, s mire megtanultak, már szívből utálták a másikat. Mert mit láthat a gyermek szívének másik felében, ha a lenyomat, amit maga mögött hagy, csupán fájdalommal és elégtelenséggel társul? Minden nap azzal szembesülni, hogy nem lehetsz olyan tökéletes, mint az ikred, elindít egy apró, ám annál veszélyesebb gondolatot. Talán ketten alkotnátok egy egészet, azzal viszont, hogy elválasztottak benneteket, ösztönösen keletkezett egy jó és egy rossz. Az éteri lény tovaszállt, s nem hagyott maga mögött mást, csak ezt a szárnyaszegett ördögöt.
Kezeire pillant, melyeket nem védenek kesztyűk, tenyerét tanulmányozza, csupán néha pillant fel a kijelzőre, mely minduntalan egyre végeláthatatlanabb késést mutat. A szerelvény tán sohasem érkezik meg, ők pedig itt ragadnak. - Ja - halványan elmosolyodva biccent az elhangzó válasz mellé, ám tekintetét nem emeli meg továbbra sem elfagyott ujjairól. A görbe, mely egy pillanatig megjelent, az a keserédes vonalka el is tűnik, jeges szívét mégis mintha olvasztani kezdené a francia nyelv. Sohasem tudott máshogy beszélni, egyedül a fordítólánc segítette abban, hogy ez másképp legyen.
Felsóhajt, lélegzete ködként száll fel és tűnik el a váróban alig lézengők lehelete között. Minden más lenne, ha most odaülhetne a húga mellé és megfoghatná a kezét, megnyugtatva, hogy hamarosan hazaérnek és újra együtt karácsonyoznak. Azt mondaná neki, a fát már befaragta az apjuk, anyjuk pedig előkészítette a díszeket. Az is biztos, hogy fél évnyi távolmaradás után a lakásba lépve megéreznék a meglepetésből sütött finomságokat. A ház ereszei alatt fényes égők hirdetnék az ünnepet, ők pedig percekig állnának, hogy unásig ismételve nézhessék, amint a négy szín különböző programok szerint villódzik, halványul el, majd jelenik meg ismét, esetleg végigfut a tető alatt. A valóság persze korántsem ilyen idilli: már nem díszítenek ketten fát, már nem rakják fel az anyjuk által róluk mintázott díszt a fára és többé nem kóstolhatják a friss, még égetően forró baguettet, melyet eléjük tesznek az érkezésükkor. - Utálom a szünetet - idegesen teszi keresztbe egyik bokáját a másik lábán és hátradőlve fejét a falnak támasztja. Ki nem állhatja a tényt, hogy szembe kell néznie apjával. Inkább hallgatja napestig Keserű történeteit, csak ne kelljen hátán éreznie a bőrszíjat. Mégis, ezeknél az ütéseknél csak a tudat fáj jobban: úgy istenigazából egyik szülőjének sem kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Will
______________________________________________________

A gesztusra elnevetem magam, aztán lassan mosolygás és fintor elegyévé csökken a fejfájás miatt. Baszki ez már kezd nagyon idegesítő lenni.
- Édes vagy, de ezer éve elnyelte a föld - legyintek, mert tényleg fingom sincs hol van, ha mákom van talán nem is él. Az volna a legjobb, akkor nem tudna egyszer csak visszatérni. Amitől minduntalan rettegek. Elnyomom magamban, de azt hiszem ez az egyik legnagyobb félelmem. Undorítóan kedves vigyorral beállít egy nap, kitárt karjaival ölelést kér és mézédes hangon fülembe súgja, hogy hazaértem. Mint egy horrorfilm kezdete.
Újra azt a feszültség érzem rajta mint tegnap este. Egyre biztosabb, hogy valami nem oké vele. Nem akarok nyíltan rákérdezni, semmi közöm hozzá. Aztán nem is kell, kinyögi maga is. Leolvad ajkamról a mosoly. Meg fog házasodni? Akkor ezek a kis kalandok véget érnek? Zavar, hogy zavarna ha véget érne, mégis enyhe csalódást érzek. Megfogom poharam és nagyot kortyolok belőle. A narancs savanyú utóíze jól jönne, csak elnyomja a taknyosan édes szirup amit belepumpáltak.
- Tudod már kit? - pillantok rá. Hangom most egészen más, együttérző? Maybe. Mármint az aranyvérűek közötti beltenyészes házasságnak tökre van értelme. Sőt ez ad értelmet az egész házasság dolognak, mert a szerelem az egy nagy lószar. Így Willnek lesz hatalma. Nagyobb mint eddig. Lesz egy nője akit akkor dughat meg amikor akar és valamennyivel több szava is a családon belül. Ő ezzel csakis nyerhet ha félreteszi az érzéseit. Mégsem tűnik annyira feldobottnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Tegnap este óta folyamatosan a fejében jár - percekre, ha képes volt elfelejteni, de végül mindig visszakanyarodott a terjedelmes levélhez, ami késő délután érkezett egy elegáns fülesbagoly kopogtatásával, a nagyanyja pecsétjével lezárva. Időbe telt, amíg értelmezte a fennhéjazó angolsággal és körülményesen fogalmazott sorokat és rájött, hogy azok valójában mit jelentenek. természetesen azt nem várhatja el, hogy Madlen Krise egyenesen megfogalmazza neki az akaratát.
Válaszra nyitja a száját - a kukoricalény azonban ekkor, dudorászását abbahagyva pattan fel, hogy hangosan fügyülni kezdjen. Egész testében megrázkódik a hangra, a kis dögöt a tenyerével kapja le az asztalról. Csak int Júlia felé, maradjon a helyén, fáradtan és mogorván kecmereg fel, sétál a pultig, hogy aztán két pizzával térjen vissza. A sajátját - félszemű kukorica - az korábbi helye mellé löki, úgy ül le ismét.
   -  Nem, fogalmam sincs, ki az.
Nem nyúl a reggelije után rögtön, étvágytalanul és némi undorral nézi a felszálló gőzt, egész hátradől ültében. A tekintete innen fordul át a lányra. Nem a barátnője - bár komolyan eljátszott a gondolattal, hogy felveti a lehetőségét, azonban az elképzelés is helytelennek tűnt. Valójában senkije sem Júlia; neki pedig nincs benne tapasztalata, az illem mit diktál ilyenkor. Ha együtt lennének, záros határidőn belül kénytelen lenne szakítani vele, na de kapcsolat híján?
Esze ágában sincs elengedni.
   -  Egy egy procedúra. Ha szerencsém van, több év még, amíg bármi kiderül - mintha csak semmiség lenne, vonja meg a vállát -, de minimum hónapok. Még az is lehet, hogy tévedek, a nagyanyám szereti a drámát, lehet, hogy csak rám akar ijeszteni. De jelezte, hogy ha én nem találok valakit, aki "hozzám illik" - itt az ujjait is a levegőbe emeli - akkor ő fog. Mert valakinek tovább kell vinni ezt az elbaszott vérvonalat. A legjobb lenne, ha az egész velem halna, ha engem kérdezel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Will
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A feje fáj, furcsa mód pedig mintha a fogaiba sugározna ki; a nyaka, a válla, általánosságban véve az egész ember egy fájdalomgóc, ami szeretne elnyúlni a műbőr ülésen most és összegömbölyödve szenvedni. Tegnap az első gondolata ez volt, egyedül lenni és dagonyázni az önsajnálatban, azonban hiányozni kezdett neki ő. Vagy még inkább a társasága, az a kis könnyed illúzió, mintha csak az övé lenne. És persze a teste.
Ő is a saját pizzája után nyúl, bár étvágya egyáltalán nincs, tapasztalatból tudja, hogy a zsíros tészta segíteni fog kavargó gyomrán. A kintről beömlő napfény az arcába süt, fél szemét is behunyja - és akkor Júlia a beszélgetés asztalára ráborítja a maga atombombáját.
A szeme anélkül fordul rá, hogy ő maga megmozdulna, az arca bizarr gyorsasággal vesz fel egy olyan kifejezést, amivel Júlia még nemigen találkozott. Valamennyivel élénkebb, mint a pub mögött, talán épp ridegebb annál, mint amikor elküldte a lakásából.
   - Mondd, hogy most szórakozol velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Will
______________________________________________________

Olyan furcsa az egész reakció. Azt hittem felfogja, hogy tréfa, hiszen annyira adta magát a szituáció, ebből kiindulva pedig csak egy halk, mély nevetést vártam volna tőle mielőtt leint, hogy ne hülyéskedjek.
Azonban a valóság meg se közelíti ezt az elképzelést. Sőt, mi több inkább az ellenkezője. A tekintete...visszarepít a sikátorba. Most nem csak a narancssárga fény világítja meg, hanem minden apró részlet jól kivehető. Hangja rideg. Annyira, hogy kiráz a hideg. Ha most nem ülnék lehet hátrálnék egy lépést vagy átvenném fejben hol is van a pálcám egész pontosan.
Épp teli pofával bámulok rá, így míg megrágom és lenyelem van időm gondolkodni. Nyelvemen van, hogy rávágjam, hát persze, hogy szórakozom, ne nézz már bolondnak. Ha kihánytam volna azt a szart akkor iszok egy másikat.
Viszont ott bujkál bennem a kíváncsiság. Mi lenne, ha tovább játszanék? Meddig lehetne ezt elvinni? Mit tudnék kikényszeríteni Williamből? Megmutatná a foga fehérjét amit megvillantott a sikátorba. Izgatottság fut végig gerincem mentén, már ezerszer éberebb vagyok mint néhány perce.
Lenyelem a falatot aztán, mint aki nem érzékeli, hogy amonnan elég ijesztő atmoszféra áramlik épp a sonkás-gombás pizzájába megvonom a vállam.
- Jobb időpontot kellett volna keresnem erre - megrázom fejemet, miközben a második szeletért nyúlok, közben fel-felsandítok rá. Vajon fog gőz szállingózni a füleiből? És sípolni közben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Benne nincs igazán gátlás azzal kapcsolatban, mivel viccelődik - nyomorúság, halál, beteg csecsemők, egyre megy. Azonban Júlia vékonyka kezei olyan kerületre tévedtek, amit a szemében nem hiba, hanem megbocsáthatatlan bűn piszkálgatni.
Szemei bizalmatlanul kutatják Júlia vonásait, az egész teste mozdulatlan, csak a pupillája szűkül össze a fényben.
Lehet, hogy viccel, igen, valószínűleg ennek kellene a legelső gondolatának lennie. Számára a helyzet azonban hátborzongatóan ismerős és olyasmi, ami ösztönös, dühbe forduló pánikot ébreszt benne. Vannak témák, amit képtelen félvállról venni.
Ez az egyik.
Júlia újabb szelet után nyúl, az ő keze gyorsabb nála, arrébblöki a tányért az asztalon. Félig felemelkedve hajol közelebb.
   -  Júlia, most rám nézel és megmondod, hogy szórakozol vagy sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Will
______________________________________________________

Egy józan ember itt talán megállna. Zavartan elmakogná, hogy nyilván viccelt én viszont nem igazán vagyok józan. Talán kicsit, mert a másnaposság mégsem nevezhető annak. Apropó másnaposság, széjjel ittam magam tegnap azzal a szar koktéllal, hogy nem esik le neki még innen sem?
Állom tekintetét, nem nézek félre. Mosolygok is közbe, mint egy idillikus képben. Amikor arrébb löki a pizzás tálat meglepetten pillantok le.
- Én ettem volna még - morgom felháborodottan. Azért a ló padlizsánjának is van vége. Étellel nem viccelünk. Fölém emelkedik, én pedig akaratlanul néhány pillanatra döbbentek tekintek rá.
Valami azt suttogja az agyam hátuljába, hogy valljam be. A parancsoló felszólítás a férfitől vad kalapálásra buzdítja szívemet. De nem, legutóbb megfutamodtam. Most nem fogok.
- Nem szeretem ha parancsolgatsz- felelek egyszerűen és a tányér után nyúlok, hogy visszahúzzam magam elé -Attól olyan csúnyán összeráncolódik az orrod felett - mutatok oda a saját orromon.
Egyszerre örülök és zavar, hogy szem előtt vagyunk. Egyrészről védve vagyok valamilyen szinten, másrészt faszért kell jelenetet rendezni mint egy drámakirálynőnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Higgadj le.
Nem ingerült - legalább is nem úgy, mint általában. A dühe aktív érzés, ami cselekvésre ösztönzi, általában erőszakra. Arra, hogy ragadja meg a torkánál fogva és rázza addig, amíg ki nem köhögi a válaszát. Ez azonban hideg és passzív, nem kényszeríti sem arra, hogy bántsa a lányt, vagy más drámai módon nyilvánuljon meg felé.
Nem hiszi, hogy igazat mond. Ő is emlékszik az előző estére, ahogy az összes többire - na nem mintha ezt jelenleg összekapcsolná fejben -, azt is tudja, hogy Júlia eddig akadékoskodás nélkül megivott mindent, amit árnyújtott, legyen az alkohol vagy főzet. Mégis. Az az aprócska, minimális esély. A hibalehetőség.
Hosszú másodpercekig csak farkasszemet néznek az asztal fölött. Most azonban ő az első, aki feladja ezt. Pislogni kezd, arckifejezése elsimul, egy mélyről jövő szusszanással ereszkedik vissza az ülésre. Először arrébblöki a tányért maga mellől, az asztalra könyökölve megadóan temeti arcát a tenyerébe.
Fáradt. Elege van.
   -  Hogy mit érdemeltem, hogy ezt csinálod velem... - dünnyögi leginkább csak magának, ujjai a hajába túrnak. A feje fáj, másnapos, nem elég, hogy összeadják valami fogatlan aranyvérű kurvával, hát még ez is.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Will
______________________________________________________