Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő

Nekem pedig két gyerkőcöm járna ide, az alábbiak szerint:

Nagycsoport: Keserű Kornél
Kiscsoport: Keserű Teodor

Köszönöm!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Marina & Móric
Miért is keltem én ma föl?
Az ember azt gondolná, hogy a víziók felkeltik még a legrosszabb csontok érdeklődését is, ha másért nem is, akkor azért, hogy elábrándozhassanak róla, ahogy uralmuk alá hajtják a világot a képzeteikkel. Erre persze nem lennének képesek, mielőtt bárki felbuzdulva rohanna, hogy megalkossa Észak-Korea kettő pont nullát, de a tömeges legilimentálás már két embernél is elég menő azért. Legalábbis Matykó szerint mindenképp, erről árulkodik átszellemült arca is, ahogy éppen egy anekdotát mesél a harmadikosoknak. Egy Steve nevű férfi élete bontakozhat ki azok előtt akik figyelemmel kísérik szavait; a férfi gátlástalan politikai karrierje, törtető személye, céljai. Olyan ügyesen használta a legilimenciát, olyan jó érzékkel választotta ki, kinek a fejébe bújjon bele, hogy szinte pillanatok alatt találta magát a legbefolyásosabb emberek körében.
Matyi bá már éppen elérkezne a fordulathoz, amikoris legnagyobb meglepetésére egy kéz emelkedik a magasba. Kiszakad gondolatai közül, és érdeklődve pislog kettőt, mint aki épp akkor csöppent vissza a valóságba. Hiába tart éppen mondat közepén, int a lánynak, hogy mondja csak, egészen fellelkesül, hogy valakinek kérdése támadt a témával kapcsolatban. Naiv bácsi a Matyi bácsi.
Türelmesen várja, hogy megtudja mire is szeretne kilyukadni a lány, ujjait maga előtt összefűzve dől neki asztalának, érdeklődő tekintettel. A kérdés feltevése közben elmereng, tekintete valamivel Marina fölé siklik, ahogy nem is igazán őt figyeli, hanem a vázolt helyzetet vizualizálja. Móric interpretálására ismét lesandít, és bár nem mutatja, de örül az érdeklődésnek. Megtehetné, hogy egyszerűen megválaszolja a gyerekek kérdését, ám a termen végigfutó érdeklődés láttán inkább úgy dönt, belefér az órába egy kis gyakorlat. - Szeretnétek kipróbálni? - kérdi hát meg a két fiatalt, felkészülve rá, hogy éppen szörnyet készül kiereszteni a palackból. De hát mind tudjuk, a dolgok jobban rögzülnek, ha magunk jövünk rá a válaszokra, és ha magunk próbáljuk ki, teszteljük elméleteinket. Első szinten a legtöbben képesek lehetnek a varázslat alkalmazására, tehát ha egy kicsit is szeretnék, számukra sem jelenthet akadályt. Nos? Készen álltok a katasztrófára?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Marina & Móric
Miért is keltem én ma föl?
Szó sincs arról, hogy ne tudná, mire képes a két fiatal, de még mindig jobb, ha itt órán, felügyelet alatt csillapítják tudásszomjukat, mintha ne adj Merlin magukban próbálkoznának meg hasonlóval. Tisztában van azzal, hogy a két hebehurgya esélyes lehet egy-egy kiadós fejfájásra is, ha elviccelik a dolgot, mégis, szeretné megadni az esélyt a fejlődésre, a bizonyításra. Miben lehetnének a legjobbak, ha nem pont abban, ami érdekli őket? Kicsit sem lepődik meg azon, hogy ajánlata elfogadásra kerül, tenyereit összecsapva rázza fel picit magát (valamint a padban nyitott szemmel szendergő másik Móricot), és lép le a katedráról.
- Marina - mutat maga elé a földre, jelezve ezzel, hogy hová is álljon a lány - Móric - majd tesz ugyanígy jó három méterrel arrébb. A korábbi kérdés regisztrálásra kerül, a fiú jutalma egy bátorító mosoly, ami kétségtelenül jelzésként bukkant fel: mindent el fog magyarázni. - Nézzetek egymás szemébe, egyelőre a pálcátok legyen leeresztve - dől neki asztalának óvatosan, miközben figyeli a két lókötőt. - Ne szakítsátok meg a szemkontaktust - ismétli el az alapvető szabályt, s tesztként lelöki tolltartóját a falapról. A fém hangos csörömpöléssel ér földet, a tollak kigurulnak, megállva a páros között. Matyi figyel, s ha valamelyikük a zajra elkapja tekintetét, egy rosszalló pillantást zsebelhet be magának. Egy kérés volt, kölykök.
- Ki szeretné kezdeni? - teszi fel a kérdést, majd ha válasz megérkezik, a gyorsabbik félhez kezd el beszélni. - Ürítsd ki az elméd, koncentrálj csak arra, aki veled szemben áll. Figyeld a szemét, érezd meg mikor fog pislogni már azelőtt, hogy meg is tenné. Végy egy mély lélegzetet, és lassan emeld fel a pálcád, szegezd rá. Tartsd bent, vágyj rá, hogy bejuthass a gondolatai közé, majd amikor készen állsz rá, fújd ki a levegőt és mondd ki a varázsigét.
Lágyan, megnyugtató hangon beszél, majd elhallgat, hagyja, hogy a gyerekek koncentrálhassanak. A másik félnek egyelőre nincs teendője, de minek sietni amikor még az sem biztos, hogy az egyik irányba biztonságosan létrejön majd a kapcsolat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Elektra
Kissé nehéz napja van, mondhatnánk. A IV/A-ban vagy valaki viszketőrontással próbálkozott, vagy felütötte fejét mindenki kedvenc fejtetvessége, Flórián délelőttje hát azzal telt, hogy gumikesztyűben simogatta végig a gyermekfejeket, elvégre órája pont nem volt, ketten pedig gyorsabban haladtak Virginiával. Majd amikor ezzel végeztek, küldhette el a jelentést, amit ilyenkor kötelező - a papír beragadt a nyomtatóba, a bűbáj ami arra lett volna hivatott, hogy megjavítsa, csak rontott a helyzeten, a tintapatron kifogyott, a laptopot meg elfelejtette töltőre tenni a bácsi, így az írás is elszállt. De gond egy szál se, világi nyugalommal ismételte meg a teljes procedúrát miután hazaloholt (ez egy elég kifejező szó ám arra ami történt) a töltőkábelért, és mikor minden sikerült, átmasírozhatott a többi osztályba is, meghallgatni itt-ott hányan észlelik még a kellemetlen tüneteket.
De Flóriánnak ez sem kottyant meg. Megtartott még egy varázslástani alapismereteket a harmadik bében, majd az első bében, felügyelte az ebédszünetben egymást borsópürével dobáló rosszcsontokat, elküldte a havi tanszerrendelést, megbeszélte a nyomtatószerelőkkel, hogy mikor jönnek ki megjavítani rajta a rúnát, és... És most hirtelen nem is tudja, hogy mihez kezdjen magával. Ül székében, asztalán még hever egy csomó papír, szülői igazolások, kérvények, kollégái jelentései, saját óravázlatai... Hah, feláll inkább, hogy lefőzzön egy erős kávét (még ha tudja is, hogy Rita ezért biztosan zabos lenne rá), és kinyissa pár percre az ablakot, beengedve ezzel a csípős téli levegőt.
- Tessék - fordul hátra a kopogásra, majd mivel ismét eszébe jut, hogy az újonnan szigetelt ajtón kiszólni mit sem ér, gyorsan visszacsattintja helyére az ablakot, és alig pár öles lépéssel átszeli a szobát, hogy a kilincset lenyomva szembe találhassa magát a nővel. - Jó napot, fáradjon beljebb, miben segíthetek? - Lép túl az első meglepettségén, és az ajtót szélesebbre tárva, oldalra lépve invitálja beljebb az érkezőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Fiaimnak
Minden olyan jól kezdődött. Felkelt, megkávézott, időben beért, megkávézott, rendet rakott kicsit a klubhelyiségben, a talált tárgyak tálcájának tartalmát növelve egy karórával és egy plüsstehénnel, majd felment a csellengőbe, hogy átnézze azt a csálé kupac papírt, amit Iza hagyott neki. Még dudorászott is, ahogy teltek múltak az órák, közben könyöke alatt heverő tintapecsétes jegyzettömbjébe egy-két házon belüli verseny, program, szorgalmi ötlete került felvésésre.
Arra azonban egy pillanatig sem számított, hogy idilli (időközben feltett egy lemezt a gramofonra is) napját kétségbeesett léptek zaja zavarja majd meg. Az ajtó természetesen tárva-nyitva állt, mint szinte mindig, amikor éppen nem beszélgetett valakivel, így már jó előre hallotta a lihegést és tompa puffanásokat. Még készült is összevont szemmel, elnéző mosollyal kedvesen megróni a rohangálót, hogy ugyan, semmi sem ilyen fontos, lassítson, vigyázzon magára, azonban az ifjú kék ezt megelőzően kezdett el hívón dadogni. Nem volt vidám arca. Ami azt illeti, kifejezetten sápadt és remegős, aminek láttán Flórián szívesebben kínálta volna hellyel, és egy csésze teával, de az elrebegett szavak - és főleg nevek - hallatán úgy érezte, nem ő az, akit most elsődlegesen meg kellene mentenie. Köpenyét nem is veszi magára, ingben-mellényben siet el a diák mellett, elég annyit hallania, hogy Augustine verekszik. Megfordul fejében, hogy előreküldhetné nálánál sebesebb patrónusát, pálcáját elő is veszi, s azzal kezében dobog lefelé, de sajnos még mindig túl naiv, és reménykedik, hogy nem akkora a baj, mint amekkorának a kétségbeesett szavak alapján tűnik. Sok mindenre számít, egy-egy pofonra, netán tán kedves gyomrosra, de hogy törött csontok, és törni készülő pálcák fogadják, az egészen egyszerűen eszébe sem jut. Siet, de nem fordul azonnali megoldásokhoz, amit talán később még meg is fog bánni.
A klubhelyiségbe lépve rögtön utat is adnak neki, de Flórián most nem áll meg mellettük, még csak rájuk sem pillant, csak a portré túloldaláról behallatszódó emelt hangú szóváltásra figyel. Határozott elnézést kérve noszogat arrébb két srácot, majd végre meg is jelenik a szfinx mögött - csakhogy egészen más látvány tárul elé, mint amire számított, első pillantásra nem is érti, hová keveredett, kik állnak és fekszenek előtte. - Mégis mi folyik itt? - dörren fel összehúzott homlokkal, s bizony ez egyike azon kevés helyzeteknek, amikor nem ül mosoly sem szája szélén, sem tekintete zugában. Egyetlen pillanat műve az intés, amellyel megpróbálja kiröppenteni a pálcát Augustine kezéből, s egy újabbé a lépés, amivel immáron közé, és a két kisebb közé kerül. Nem szegezi pálcáját senkire, nem fenyeget, ugyanakkor tisztán érezteti, hogy elég egy moccanás ahhoz, hogy ez megváltozzon. Magyarázatot azonban vár, és döbbent mintázatű baglya ezúttal késlekedés nélkül röppen ki pálcájának végéből, hogy szárnyra kéljen a gyengélkedő felé, gyógyítóért. Dühös. Csalódott. Meghökkent. Zavart. De kivár, robbanás helyett egyre gyülemlő értetlenséggel súlyozott kősziklaként magasodik diákjai fölé, némán követelve a beszámolót. Ez azért mégis átment egy határon, amin nem kellett volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Fiaimnak
Egyszerűen értetlen. Egészen egyszerűen nem tudja elhinni amit lát és hall. Hiába erősítik meg egymás szavát a levitások, az egész történet, a folyosókon összevert srácok maguk lidércnyomásként ülnek Flórián vállára, akinek ebben a pokoli komédiában most rendet kellene tennie.
A francia hírének köszönhetően nem csoda, hogy a férfi fejében motoszkálni kezd a kétely - vajon igazat mondanak-e. Zalánt nem úgy ismerte meg, mint aki ilyen hirtelen tettekre adná a fejét, Zente (ha ezt maga még nem is érti miért, de) nem véletlenül prefektusa, Augustine ellenben... Őt milyen alapon védhetné meg hirtelen? Bárki ezt látná; mégis mit feltételezne rögtön? Vissza kell fognia magát, hogy visszakérdezzen, már csak a fiúk állapota miatt is, és ahogy egy mély levegővel igyekszik csillapítani idegességét, mantrázza magának: ezt most nem kérdőjelezi meg. Első benyomás alapján nem ítélhet, hiába az eltolódott erőviszonyok vagy a diákok múltjai, ezektől függetlenül kell.. Kellene rendet tennie közöttük. Meg fogja őket hallgatni újra, újra és újra, szavaik mögött pedig nem csak a tetteket és beismeréseket, de a miérteket is keresni fogja. De nem most.
Miközben egy ismételt mély sóhajjal orrnyerge felé nyúl, és erősen rászorít, gondolatai között számtalan kérdés visszhangzik - mégis hogy engedhette, hogy a dolgok idáig fajuljanak? Mit nem vett észre? Hol léphetett volna közbe előbb? Mit taníthatott volna másképp? Már magára dühös, ez azonban rögtön át is csap csalódottságba - arcán követhetetlen sebességgel váltakoznak az érzelmek.
Abban az egy, hosszúra nyúlt pillanatban megkérdőjelezi magában az elmúlt éveket, és bizony egészen egyszerűen tanácstalan. Érzi, ahogy a fejére erőltetett kényszerű higgadtság hűvöse visszafogja azt az indulatot, ami megérkezvén lobbant fel bensőjében, és így is tekint fel végül, kifejezéstelen arccal. Míg máskor vidám, bohókás, esetleg döbbent, vagy morcos ráncai közel hozzák diákjaihoz, most mintha éveket öregedett volna egy pillanat alatt. Lassan ingatja meg fejét... Nem is tudja mit mondjon.
- Erről az egészről inkább majd akkor beszélgetünk el, ha biztos lehetek benne, hogy értő fülekre talál minden... kérdésem - sóhajtja végül a "leckéztetés" elhalasztását. Zalán erőtlen szavainak hallatán aggodalom csillan a szemében, amellett, hogy egyértelművé teszi számára, nem lenne értelme most belemenni az "enyém-tiéd" viták konszolidált lerendezési stratégiáiba. - Mindhármótok pálcáját magamhoz veszem addig is - int sajátjával, hogy ami még nincs is nála, most hozzá kerülhessen. A büntetésükről - ha egyáltalán lesz, lehet azt a részt eddigre már elintézték maguknak - is később fog dönteni, ha a beszélgetést megejtették, addig is azonban, amíg a patrónusa meg nem hozza a segítséget a gyengélkedőről, a köréjük gyűltek felé pillant. A szfinxek szerencsétlenségére pedig ismét ingerültség lobban a tekintetében.
- Mindenki, aki csak itt állt, és nem tett semmit; aki végignézte, ahogy háztársai egymásnak esnek, anélkül, hogy megpróbálta volna ezt megakadályozni: elképeszt, hogy ezt kellett látnom. Ha valakinek segítségre van szüksége, nem fordítunk neki hátat, nem állunk tétlenül, akkor is, ha vadidegenekről van szó, akkor pedig pláne, ha azokról akikkel hónapokon, sőt, éveken át együtt élünk. - Már nem emeli fel a hangját, mégis élesebben, fojtottabban beszél a szokásosnál, amiből pontosan kiérezhető, hogy még mindig fel-fellobban benne az ingerültség is. Néhányan cipőjük orrára sütik tekintetüket, s közben végre megérkezvén, Zalán mellé oda is térdel az éppen szolgálatban lévő gyógyító. - Engedjék meg, hogy öt-öt pontot vonjak mindegyiküktől - simul el arca, de ez valami fáradt, szomorú nyugalom csupán, messze a békességtől. Ezután azonban nem foglalkozik velük tovább, int Augustine-nek, hogy szedje össze a dolgait, majd lehajolva így tesz ő is, ha talál még szerteheverő dolgokat, amelyek a három jómadár közül valakihez tartoznának. - Gyengélkedő - int fejével ellentmondást vajmi kevéssé tűrően, és míg a gyógyító Zalán szállítását megoldja, a másik kettőt ő igyekszik a betegszoba felé terelni - ha szükséges, támogatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő

Újonnan érkező Prüntyőkék! Kérlek nyilatkozzatok melyik osztályokba írhatlak be titeket, köszi-köszi

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Rudi, te kis Bubu
Sokáig nem tudta, mihez kezdjen a tudással, aminek birtokába jutott egy kellemes, házvezetői megbeszélésből kora esti kötetlen bondingba simuló eszmecsere során. A maga részéről teljesen oda és vissza van eridonos kollégája titkos becenevétől, ugyanakkor meg is esküdött rá, hogy nem terjeszti tovább. Ezt - természetesen -, meg nem szegheti, nem is szeretné. De egy ilyen pezsgő, szünet előtti energiákban bővelkedő békésen korai vacsoránál csodálatos ötletként jut eszébe. Még... Még kivár, de kívülről nézve pontosan jól látható, hogy Flórián bizony már állapotot váltott szája sarkába kisfiús mosoly kúszik, s míg levesét gyorsított tempóban kanalazza szájához, a tányér másik oldalán ujjai izgatottan kezdenek dobolni az életlen kés fémesen pattogó pengéjén. Felpillant, mint amikor kisgyerek a játszótéren, mielőtt szájába tömné a homokot, ide-oda tekint.
Nem szép dolog ilyennel piszkálni a másikat, tudja, meg nem szép dolog visszaélni a legilimenciával, ezt is tudja, de nem tervez körbenézni, csupán egy egészen rövidke üzenetet hagyni Rudi fejében, így... Előre is megbocsájtja magának ezt a kis... Kicsapongást. Vannak már abban a viszonyban!
Kivárja, hogy az eridonos házvezető egy újabb kanál levest emeljen szájához, és tudtán kívül ő maga is leköveti mozgását, szintén kanalazva egyet. Amikor aztán szinte tökéletes szinkronban szürcsölik ki a levesüket, szépen besasszézik Rudi elméjébe, hogy egy kedves, mégis harsány - Bubu! - után vissza is vonuljon, a kiváltott hatást figyelve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő

*panic* Bocsáss meg, teljesen igazad van! Csoportot is adhatok Neked?

Ha most tárcsázza a képernyő jobb alsó sarkában látható emelt díjas telefonszámot, akkor ajándékba adunk önnek egy teljes minicsoportnyi gyermeket is! Továbbá csak itt csak most öné lehet egy raffiából font karkötő, amellyel mutathatja, hogy az ízlését képes félretenni, ha egy gyermektől kapott ajándék megbecsüléséről van szó, ezzel is bizonyítva a város népének micsoda nagyszerű pedagógussal állnak szemben! Ne maradjon le! Tárcsázzon most, és legyen ön is boldog előkészítős!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő

Váradi Luca felvételre került az I/A osztályba. Köszönöm a jelzést!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő