37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Vécsey András
INAKTÍV


EVT professzor
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 188
Írta: 2013. október 12. 13:49 | Link
Lea

Zoé természetesen nevetni kezd, amikor a professzor megmutatja a „listát”. Nem tehet róla, nem szerette volna, ha esetleg egy fontosabbnak tűnő dolgot kihagyott volna. Valójában nem írt fel sok mindent, csak néhány alapkérdést, igazán nem szeretné a lányt kísérleti nyúlnak használni, még látszólag sem. Viszont a téma annyira érdekli, hogy pár kérdés erejéig felfedezze az ikertulajdonságokat a mestertanonc szemszögéből, nem mellesleg közben a beszélgetés fonalát is fel lehet venni, ha épp elveszne valahol az ebéd közben.
- Azért reménykedem, hogy nem vagyok ennyire kiismerhető – a mosolya félig szájelhúzásnak hat, félig rendes mosolynak, így aztán elég fura arcot vág, amin Lea még egyet mulatozhat. Ha így tesz, nem orrol meg rá, hanem inkább a lánnyal nevet, ahogy eddig is tette. A hangulat feszültsége kezd szépen feloldódni a kettőjükből egymásra áramló érzelmek miatt, talán egy kicsit Vécsey is lazábbra engedi magát. Emiatt is nem szól, ha éppen meglátna, meghallana valami nem odaillő dolgot Zoétől, a későbbiek során pedig megtartja magának ezt a nemes tetettet.
- Igen, elsősorban ezért, és tudom, hogy van valóságalapja. De örülök, hogy más értékek is találhatóak az iskolában – utal egyértelműen Leára, és még bele is mosolyog a lány lélektükreibe. Egyébként is a mestertanonc szemei kezdik újra a bűvkörükbe vonni a professzort, így az apróbb dolgok felett magától is elsiklik. ~ Merlin szakállára, én egy diákkal vacsorázom, de nyugodtan mondhatjuk randinak is. ~ Konstatálja magának a nyilvánvalót, azt viszont nem tudja, hogy ez most miért lett érdekes számára. Eddig is jól tudta, hogy ha ez esetleg - tehát biztosan – kiderül, akkor a pletykák hamar eljutnak bárki fülébe, és emiatt megütheti esetleg a bokáját. De mivel nem tanítja a mestertanoncot, aki már felnőtt nő, úgy gondolja, hogy ha komolyabb dolog kialakul közöttük, az nem ütközik a házirendbe. A következő meglepetés pedig akkor éri, amikor rájön, hogy szeretné ezt megtapasztalni, ergo szeretné, ha Leával közelebbi kapcsolatba merülne. Finom pír jelenik meg az arcán, amit gyorsan az aperitif megivásával próbálja álcázni.
- Nem tudom, hogy melyik jobb, legyen a ma este és az, hogy rávettelek – vigyorog, majd mindketten lehajtják a tüzes italukat. A pirulását valóban elnyomja a vörösödés, amit az ital vált ki belőle, egy nagy sóhajjal letudja magában az egészet. Abban biztos, hogy legközelebb – már ha lesz ilyen – inkább kihagyja ezt a nemes hagyományt.
- Legközelebb kihagyhatjuk ezt a részt – mondja egy kicsit mutálva, majd megköszörüli a torkát, hogy visszanyerje a saját hangját. Ezen is mosolyog egy kicsit, mert elég vicces lehetett látni Vécsey professzort, ahogy kissé erőtlenül próbál beszélni. Az önirónia is fontos állítólag, az más kérdés, hogy erről eddig nem így vélekedett, de most jobb mentsvára nincs magához. Lea sem lehet az a nagy ivós, őt is megrázta az ital, így gyorsan rápillant a listájára.
- Nézzük csak. Mesélj, hogy mi volt az első dolog, amit megéreztél a húgodról? A második pedig legyen az, hogy mi volt a legnagyobb távolság, ahonnan éreztél valamit, és be is bizonyosodott, hogy valódiak voltak? – érdeklődik, és kutató szembogaraival vizslatja a lányt. Figyelme egy kicsit elkalandozik a lány nyakár, de gyorsan visszapislant a szemeibe. Miközben válaszol Lea, megérkeznek a rendelt dolgaik, amit először a mestertanoncnak szervíroznak, majd Vécsey is megkapja a kiválasztott ételét. Udvariasan megköszöni a felszolgálást, a férfi pedig távozik is nyomban.
- Akkor jó étvágyat, és nyugodtan folytasd – szól a férfi, és amint Zoé enni kezd, ő is felhasítja a belül vörös színű húsfélét, ami egy mágikus állat hátrészéből készítettek grillezve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. november 3. 15:02 | Link
Zora.


Nem volt egy túl kiadós beszélgetésünk Zorával, de annyira épp elég volt, hogy koncentrációma gurkókra összpontosuljon, a játékra meg az ellenségre és ne térjek folyton vissza arra, hogy az ellenfél egyik terelőjével nagyon beszélhetnékem van. Jobban teljesítettem, mint amire számítottam, de a lányra néha pillantva meggyőződtem, hogy ő sem hiába került a kviddics csapatba.
Mikor leszálltunk seprűinkről és különböző érzelmekkel elindultunk mindannyian az öltözőkhöz, a katarzis élménye ismét átjárta testem minden egyes porcikáját. Ugráltunk egymásra, mint az őrültek miközben a csapatunk egyetlen lány tagját az égbe dobáltuk. Eddigre már az eső is szépen eleredt, hisz az idő nem volt épp felhőtlen, tehát kicsit megázva értünk be a részlegünkbe és nem törődve semmivel, vetkőzni majd öltözni kezdtünk - még mindig egymással üvöltözve. Amennyiben ezt a mérkőzést eelvesztettük, azért, ha megnyertük, akkor meg azért kitalálták, hogy csattogjunk le az orrfacsaró szagú csárdába és igyunk az egészségünkre. Igencsak sikerült meglepnem őket, mikor ugyan osztozva a buzgóságukba, mégis ellentmondtam. Menjenek nyugodtan, nekem.. Nekem fontosabb dolgok akadt. Kigúvadt szemekkel veregettek hátba és fütyörésztek, amit megállítani úgyse tudtam volna, így velük nevettem. Magamra vettem a fekete nadrágom és egy piszkos szürke színű inget, melyben úgy festettem , mint aki még mindig a saját esküvőjére siet, efölé az összhang rombolása érdekében egy fekete bőrdzsekit - persze mindezt a zuhany után - , és megindulva a srácokkal magamhoz vettem a cuccomat, melyet egy sporttáskába gyűrtem. A kijáratnál mégis megálltam, és akármennyire is próbáltak csábítani, lecövekelve vártam Zorára, mialatt csatakiáltásokat hallatva a csapatom eltűnt a faluba vezető úton. A lány sem késlekedett sokat, így még a nagyobb zuhé előtt el tudtunk indulni. Fél órás röpke utunk volt a teaházig, melyet az öltöző helyiség elhagyásakor beszéltünk meg. Volt egy-egy merészebb pillanatom, mikor a lány nyakába tettem a kezem ezzel kicsit közelebb vonva magamhoz, de fél perc alatt elengedtem, mert nem nagyon mondott semmit ezzel kapcsolatban. De szerencsére nem állt be a kínos csend az utunk alatt, felületes csevejre futotta még azok mellett is, hogy igencsak lett volna miről beszélnünk. Időjárással kezdtem, majd egyéb ártatlan téma következett. A teaházhoz érkezve kinyitottam előtte az ajtót, és mielőtt beléptem volna utána, még egy mélyet lélegeztem az eső frissítő illatából majd elég különböző teafőzetekre jellemző aromák kezdtek kavarogni az orromat megcsapva. Követtem a barna hajú lány mozdulatait az egyik irányba ahol kis asztalok voltak párnákkal körülvéve. Sosem voltam itt, pedig nem kevés ideje rontom Bagolykő levegőjét, és részemról kezdtem egyre jobban zavarba jönni - a mai nap már másodjára. Zora választott ülőhelyet vagy az egyik függönnyel elkülönített részben, vagy az "előtérben" és a mellette lévő párnára helyeztem el az ülőgumóimat. Hamarosan megjelent egy szöszi göndörhajú, ezerwattos vigyorú pincér, de annyira lekötött Zora, hogy tőlem akár egy rózsaszín bikinis transzvesztita is felvehette a rendelést. A Navinés lány választását kértem én is, ha viszont nem rendelt, én se tettem meg. Egy fél perces gondolkodási idő állt be, melyet ismét nagy levegőt véve én szakítottam meg.
- Nem volt épp piskóta életed. Mit gondolsz, jó ötlet lenne, ha most nem állnék fel és sétálnék ki azon az ajtón?
Beszédemet nyomatékosítva a bejárat felé mutattam, ahol bemenekültünk a hideg, novemberi eső elől. Majd óvatosan az asztalra könyököltem tenyereimet egymáshoz görbítve és morzsolgattam az ujjaimat.
- Figyelj.. Te mit szeretnél?
Utoljára módosította:David Benett, 2013. november 10. 09:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
April Violet Grace Hamilton
INAKTÍV


anorEXia.
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 18
Írta: 2013. november 16. 14:46 | Link
Czettner Luca

Sokat segít az éhség legyőzésében a tea és a kávé. Mellé zenét szoktam hallgatni, vagy könyvet olvasok, olyat, ami eltereli a figyelmemet. Általában a szobámban szoktam lenni a Rellonban, eltávolodva mindentől és mindenkitől; nincs kedvem hozzájuk. Ők tiszteletben tartják ezt, bár furcsán néznek rám. Mindig, mindenki furcsán néz rám.
Arra gondoltam, hogy kicsit kimozdulok onnan, bár hülyeség volt azt hinni, hogy a faluban nem fognak megbámulni az emberek. Persze, hogy megbámulnak, talán még jobban, mint a suliban, hiszen évek óta ott laktam, volt idejük megismerni - még ha csak látásból is. Tudják, hogy én is Krise vagyok, még ha Hamilton is, így hát van okuk csodálkozni. A Kriseok túl büszkék ahhoz, hogy úgy nézzenek ki, mint én. Hiszen ők mindig figyelnek az alakjukra; minden Krise tökéletes, csak én lógok ki a sorból. Ők tényleg úgy néznek ki, mint egy ősi varázslócsalád sarjai. Mindegyikük tökéletes. Jó nekik.
Ezen gondolkoztam, amíg megtettem az utat a Teaházig. Leültem az egyik kis sarokasztalra, és teát kértem magamnak a pincérnőtől. Ő nagyon furcsán nézett rám. Ki nem néz rám így?
Mikor letette elém a fekete teám, mint derült (jó, inkább borús) égből villámcsapás, hasított elmémbe Seren arca. Seren. Aki meghalt. Tekintetem elborult, fejem pedig lehajtottam, s tekintetem a löttyre szegeztem. Néztem, ahogy kavarog az alján a teafű. Nem volt már könnyem, amit erre hullajthattam volna.
Megkevertem a teát, s lassú mozdulatokkal cseppentettem bele a citrom savanyú levét, amiből a [szintén fekete] ruhámra is jutott bőven; ez azonban nem érdekelt. Cukrot nem raktam bele, az legalábbis szentségtörés lett volna. Rengeteg benne a kalória, a cukorban. Hízok tőle.
Egy sötétszürke lepke szállt le elém. Az emberek fojtott hangon beszélgettek körülöttem. Kortyoltam egyet a teámból. Hurrá. Ez eddig az egyik legjobb napom...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



nyúltulaj; Finnick|akkoris_lesz_tetkóm|anorexia.
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 24. 19:31 | Link
Zoey Rutherford

Elérkezett a bogolyfalvi hétvége, és vele az a vasárnap is, ami már egy ideje piros felkiáltójellel díszlett maga eszkábálta naptárában. Amikor visszatért az iskolába, még nem nagyon volt elképzelése arról, hogyan tovább, de ahogy egyre inkább belerázódott az itteni életbe, úgy kezdtek körvonalazódni a fejében különféle tervek. Ezek közt szerepelt az is, hogy ha már elhagyta a tizenhatot, sőt, lassan a nagykorúság felé araszol, akkor megpróbáljon a lehető leginkább függetlenné válni attól a bizonytalan támogatástól, amit a szülei jelentettek. Amikor elkezdett munkát keresgélni, kicsit elszomorodva vette tudomásul, hogy a cukrászdában már teltház van - nagyon élvezte annakidején Runáék maid caféjában a sütemények dekorálását, a marcipánfigurák készítését és a többit, de ez van. A Bestiában nem próbálkozott, elvégre sose volt állata és valószínűleg akadnak nála jóval megfelelőbb jelentkezők is. Miután végigböngészte az apróhirdetéseket, végül bátorságát összeszedve a Pillangóvarázsnak szerkesztett egy takaros kis levelet, és azóta bagoly útján több üzenetet is váltott a tulajjal, akivel mára beszéltek meg találkozót.
Ami az öltözetét illette, fekete ing, szürke zakó és hasonló színű nadrág alkották- semmi feltűnő, de tiszta és rendezett megjelenést kölcsönzött, már amennyire ez lehetséges volt. Készülődés közben a nagymamája szavai visszhangoztak a fejében, úgyhogy legalább megpróbálta kifésülni és megregulázni örökké kócos tincseit, de nem sok látható eredménnyel. Miután jóval korábban indult el a kelleténél, mire leért a faluba, még mindig maradt vagy húsz perce, amit jobbára nézelődéssel töltött, próbálva megnyugodni. Nem kicsit izgult, de valahogy legyűrte az érzést, azokat a módszereket alkalmazva, amiket az illúziómágia során tanult meg. Amikor öt perccel a megadott időpont előtt belépett a Pillangóvarázs ajtaján, egyenes tartása és mozdulatai nem árulkodtak arról, hogy tartana a rá váró dolgoktól.*
- Jó napot!-*Köszönt, a pulthoz lépve.*- Rutherford kisasszonnyal lenne megbeszélt találkozóm.-*Maga is meglepődött, mennyire tisztán, nyugodtan csengett a hangja, de valahol lélekben csak bólintott rá - nincs mitől tartania, még ha el is rontja, senki sem fogja hosszasan kioktatni vagy másként leckéztetni. A recepciós utasításainak megfelelően tette meg aztán a következő lépést, a fotelok felé, hogy várakozzon, vagy épp az emeletre vezető lépcsősor fokait szedve felfelé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. december 6. 18:59 | Link
Viko
Rellon – Navine edzőmeccs közben-után

Nem gondolta, hogy ilyen történhet vele valaha, de a játékosok hozzáállása elvette a kedvét a további meccsnézésből, mondhatni, hogy elvették a kedvét, kibillentették a szurkolói beleélésből. Ilyen előfordul sok meccsen, persze az ritka, hogy ennyire elfajuljanak a dolgok, de ha tétre megy, olyankor elszakadhat az a bizonyos cérna, akár több forrófejű játékosnál is. Ez viszont egy barátságos mérkőzés volt, amit a rellonosok kisebb mészárszékké változtattak. Rengetegen megsérültek indokolatlanul, és Kristóf szerinte ne normális módon. Ő biztosan nem áldozta volna fel így magát, még ha segít is, inkább valahogy megpróbált volna kisebb sérülést szerezni, mint felkínálva a mellkasát.
Korábban már megkérdezte Vikot, hogy elmennek e kielemezni a meccset valahová, amibe a lány készségesen belement Yarista legnagyobb örömére. Már a Pillangó Teaház felé sétálnak éppen, mindkettőjüknek elfogyott a forró itala. Viko még korábban véletlenül ráöntötte az egyik rellonos lányra, Yaristáé pedig elfogyott.
- Siessünk, szívemre venném, ha megfáznál – pillant a lány dögös, de kevésbé hasznos ruhájára, a hideg ellen biztosan nem az. Így hát megszaporázza a lépteit, remélhetőleg Viko nem akar lemaradni. ~ Milyen hősiesen tűri, nagyszerű lány! ~ Tudja ő jól, hogy inkább megfagy a bolttulaj, minthogy elkérje a többször felajánlott kabátot, pedig Yar gyorsan lekapná magáról, megóvva a vele lévő hölgy egészségét.
A csengettyű kellemesen tiszta hangja már a megérkezésüket jelzi, amint belépnek a meleg teaházba. Sóhajt is egy nagyot a kviddicses és beljebb tessékeli partnerét.
- Tudok itt egy jó helyet, de… azt valószínűleg te is ismered, járhattál ide régebben. Kérlek, válassz ülőhelyet, én addig hozok neked mondjuk egy epres teát – mosolyog rá, akit már magában eperlánynak hív. Nem hiszi, hogy ő az egyetlen, aki így nevezi Vikot, de rá kell jönnie, hogy teljesen illik rá. Sok mindene epres, sőt szinte már ő maga is egy hatalmas eper néha, de a legjobb értelemben. Hagyja a lányt melegedni, úgy gondolja a legmelegebb sarokba fognak ülni, ami el lesz szeparálva. Yarista ezt nagyon nem bánná, mert szeretne még közelebb kerülni a lányhoz, túlságosan is vonzó számára Viko, amit megsokszoroz a kviddics iránti imádata. A pultos boszorkány megérkezésével gyorsan letudja a rendelést, de amíg nem érkezi meg a felszolgáló követi a lány csinos sziluettjét, hogy tudja, merre menjen majd. Végül meg is érkezik Viko után és megvárja, amíg a lány leül, majd miután levette a kabátját és a sapkáját az epres kisasszonnyal szemben foglal helyet.
- Remélem, hogy legközelebb azért jobban felöltözöl, már így is aggódtam érted – szökik ki az ajkain egy apró feddés, azonban az ajkai mosolyra görbülnek, csak kedvességből mondta. Illetve, kissé előremenet a gondolataiban, kicsit többet képzel az ő szerepéről a lány életében, mint a jelenlegi állás. A szavait nem vonja vissza, de azért kissé elpirul.
- Egyébként, egyedül laksz? Tényleg, a bolttól messze, vagy a boltban? – a végén már nevet, nem hiszi, hogy a hátsó raktárban van egy díványa. ~ Már csak a forró tea hiányzik és bele is kezdhetünk a beszélgetésbe.~
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 27. 20:07 | Link
Szalai Dominik

Az ünnepek előtt meglehetősen kiürült a teázó - most, hogy levonult a vonatra indulók és ajándékhakurászási hajrát utolsó pillanatra hagyók hulláma, a hely gyakorlatilag pangott. Egy-két kósza lélek tévedt csak be, ahogy a kastélylakók többsége hazatért az ünnepekre és a falubeliek is a karácsonyi készülődéssel voltak elfoglalva. Bár igazán csend a helyiségben szóló zenének köszönhetően sosem volt, most szokatlan békesség honolt, főleg, hogy jóformán csak ő maradt. Ilyen forgalom mellett nyugodtan bízták rá a dolgokat, mert már betöltötte a tizenhetet és önként ajánlkozott, hiszen nem várta otthon főzés, fadíszítés és egyéb kötelezettségek, olvasni és tanulni pedig itt is tudott az üresjáratokban.
Épp az utolsó vendégek után takarított, akik nemrég távoztak, asztaluk mellett térdelve gyűjtötte tálcára a csészéket és az üres kannát, amiből még most is érződött az édes, fűszeres illat, gyümölcsök, vanília és fahéj keveredtek benne. A padlóra helyezte maga mellé mindezt, amíg megigazította a cukortartót és letörölte a falapot, majd elfújta a viasztengerébe fúlni készülő lángot és új mécsest tett a helyére. Végezetül ellenőrizte az ülőpárnákat, foltok és morzsák után kutatva, majd felrázta őket, mielőtt felállt. Visszaegyensúlyozott a pultig rakományával, útközben halkan dúdolva - nem volt különösebben szép vagy képzett hangja, de úgyse hallotta senki és könnyebben ment a munka így. A mosogatóba helyezte a dolgokat, mire a szivacs rögtön hozzá is látott, hogy makulátlanra sikálja az apró, keleties csészéket és hozzájuk illő edényt. Közben a pultnak dőlve azon tallózott, milyen számokat válogasson össze a következő órára, a meglehetősen hosszú listát tanulmányozva, ami kellemes meglepetést jelentett számára. Főként varázslatos dallamokat játszottak, de bőven akadt mugli zene is, ha valaki vette a fáradságot és elég sokáig olvasgatott, így most néhány kedvencét keverte meg pár eddig nem hallott darabbal és sorra rájuk bökött a pálcájával, a kívánt sorrendben. Aztán az egyik polcról elővette Bulgakovot és visszatért a Mesterhez és Margaritájához, egészen belefeledkezve.
Csak az ajtó nyílását jelző csengőszóra kapta fel a fejét, kicsit zavarodottan - fogalma sem volt, mennyi idő telhetett el, mióta a lapokat bújta, de sietősen visszacsúsztatta könyvjelzőjét közéjük, majd végigsimított ruháján, elegyengetve azt. Tekintete automatikusan söpört végig a berendezésen, ellenőrizve a dolgokat, gyakorlottan keresve valamilyen mulasztást, de semmi ilyet sem talált. A recepciós és a kabát, sál, sapka levetése mindig pont elég időt biztosított, hogy méltón fogadhassa az esetleges vendéget, bár lehet, hogy az éttermet választja végül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2013. december 30. 23:13 | Link
Axel.
december 21.

Az ünnepek közeledtével egy különös doboz jelent meg a kastély nagytermében. Azt a célt szolgálta, hogy összegyűjtse a kastély lakóinak karácsonyi ajándékait, és emiatt Kinsey szinte biztos volt benne, hogy tértágító bűbájjal kezelték. Az egyetlen ajándék, amit ő küldött ugyan befért egy kisebb borítékba, de amikor átvágott a Levita klubhelyiségén, sok diáktársát látta ölnyi ajándékdobozokat bontogatni. Mindenesetre a mestertanonc remélni sem merte, hogy őt is meglepi majd valamivel a kastély egyik lakója. Ezért alaposan meglepődött, amikor 21-én reggel egy sötétkék boríték várta az íróasztalán. A borítékban egy zsebóra és egy pillangó alakúra hajtogatott kotta pihent, rajta a következő három betűvel: "Na? A." Kinsey-nek nem esett nehezére kitalálni, kitől származik az ajándék, egyrészt mert csak egy A kezdőbetűjű ismerőse van, másrészt pedig a kotta igencsak sokat elárult. Az óra mutatói három órát mutattak, és semmilyen varázslat révén sem akartak másképp tenni. Ennyiből a levitásnak könnyen rájött, hogy ez valószínűleg még nem az ajándék, hanem a hozzá vezető nyom. A fiú hallott már a bogolyfalvi teáházról, ami a "Pillangó-varázs" nevet viselte, és sejtette, hogy ott kell majd találkoznia délután háromkor a nagyon rejtélyes kilétű A-val. Bár ő már elküldte a karácsonyi ajándékát, pár nappal előtte tudta meg egy háztársától (aki látszólag nagyon jól ismerte A-t), hogy november 30-án volt a születésnapja. Kinsey ezen alaposan meglepődött, hiszen ez azt jelentette, hogy mindketten ugyanazon a napon születtek. Talán ezért is hasonlítottak egymásra annyira egy-két dologban. A mestertanonc akkor még nem volt benne biztos, hogy még találkozni fog a fiúval, de azért készült neki egy aprósággal, hátha. Miután megkapta az üzenetet, még nem kezdett azonnal készülődni, csak amikor a falu toronyórája két órát ütött. Akkor félretette a mikroszkópját, és elővette a ruhásszekrény fiókjából a már becsomagolt ajándékot. Felvette a szokásos téli kabátját és sálját, majd elindult a faluba megkeresni a teaházat.
Szerencsére a faluban sokkal könnyebb volt a tájékozódás, mint a kastélyban, ezért csakhamar megtalálta a kijelölt találkahelyet. Kissé meglepte, hogy miután belépett az ajtón nem asztalok és beszélgető emberek között találta magát, hanem egy drága hotelhez illő recepción. A pult mögött ülő fiatalember intett Kinsey-nek, merre folytassa útját, hiszen az étterem már zárva volt, ezért csak a teaházba mehetett. Körbenézett, majd kissé csalódottan ült le a helyiség egyik távoli sarkában egy kétszemélyes asztalhoz, az ajándékot pedig diszkréten egy szomszédos párna alá tolta, hogy ne legyen túl feltűnő. Egy pillanatra kételkedni kezdett benne, hogy jól értelmezte a szöveget, de aztán elhessegette a bosszantó gondolatot. A toronyóra még nem ütötte el a három órát, tehát a rellonosnak még volt pár perce felbukkanni és megnyugtatni Kinsey-t, hogy nem tévedett. Addig a fiú elővette a telefonját, és boldogan állapította meg, hogy legalább itt működnek a mugli találmányok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 19. 18:16 | Link
Hát elmúlt Valentin-nap is - túlélte ezt is, összesöpörték az elpotyogott, szívecskés dekorcukrot, eltették a lufikat, visszacserélték a gyertyákat és a füstölőket, a párnákat... A teázó visszanyerte megszokott alakját és újra sokkal csendesebb, sokkal barátságosabb arcát mutatta. Talán jobb lett volna, ha péntekre szabadnapot vesz ki, de neki amúgy se lett volna kivel töltenie a napot, ráadásul, a kastélyban sem biztos, hogy sokkal könnyebb lett volna - Cupido, bájitalok, párocskák minden sarkon és zugban. Maradt hát és volt annyi dolga, hogy ne maradjon igazán ideje elmélkedni, se elemezni a helyzetét - örült, ha szusszanásnyi szünetre megállhatott, pedig az étteremnek is számos vedége akadt. Utólag visszatekintve viccesnek hatott, hogy abban se volt biztos, hogyan jutott fel az Eridon toronyba, olyan fáradtan indult a kastélyba, de reggel az ágyában ébredt. Legalább nem kellett egy napig lángoló fejjel mászkálnia, mint tavaly, amikor puszta kíváncsiságból ő is engedett a bájitalosbódé csábításának, csak hogy utána úgy fessen, mint egy szökevény Disney Hádész.
Ma szinte pangtak - nem csodálta, egy-két rendszeres vendéget leszámítva mindenki más a könyvei mellett görnyedt most, nyakukon a vizsgák súlyával. Ebből a szempontból áldotta az eszét, hogy legalább két tantárgyból előre megdolgozott a megajánlott jegyért, mert ennyivel is kevesebb várt rá, így több időt tölthetett idelenn, messze a többiektől, bár nem kételkedett benne, hogy így is rá fogják erőszakolni, hogy némi szabadságot vegyen ki. Semmi mástól sem tartott jobban, mint hogy a négy fal között kelljen lennie most a rengeteg diákkal, de ez az ő problémája volt, egyedül kell megoldania.
Nyugodtan tett-vett, a teáspolcot rendezgetve, ezt-azt ellenőrizve és néha megállt, hogy a mellette lévő nyitott könyvre sandítson, gyorsan átfutva pár sort, mielőtt folytatta volna a megkezdett dolgát. Közben azonban többnyire az asztalokat figyelte - egyfajta szabályként fektette le, hogy ha kettőnél több embert ült épp külön, akkor nem ült le olvasni, mert fenállt a veszélye, hogy túlságosan belemerül. Vetett egy pillantást a számlistára is, mert vigyázott, hogy ne fusson ki a zenéből, de még jópár sorakozott a mostani mögött - a sötétedésre és kevés vendégre való tekintettel nyugodt, csendes dallamok szóltak, amiket ő is megkedvelt. Végül a csengő hangját hallotta és felfüggesztett mindent, amíg arra várt, ide jön-e valaki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. február 24. 23:32 | Link
Önkéntelenül elmosolyodik a lány aranyosságán, aki még bippel is, ahogy "bekapcsolja" az orrát. A játék kedvéért ő maga megráncolgatja a sajátját mintegy beizzítva azt. Most kicsit olyan, mint amikor otthon a húgaival játszik, és ettől valamelyest feloldódik.
Nagyokat szimatolva indulnak keresésre az utcán, és kisvártatva rá is bukkannak a Fő utcza táblára. Na, hál' égnek, ez megvan. A házszámok viszont sajnos nincsenek divatban errefelé, ezért nem tudnak annak nyomán elindulni a Falatozó felé. Egy ízben Erik kedvenc virágának illata téríti el őket az eredeti céljuktól. Egy ház előtt kis virágágyásban feszítenek büszkén, hiszen észrevették őket! A balzsamos medólia névre hallgató nagy szirmú, indigószín növények imádják a rivaldafényt. Ha nem foglalkozik velük senki, lehajtott fejjel kókadoznak az ágyásban, de amint magukon érzik valakinek a pillantását, egyből kihúzzák magukat, és emelt fővel, peckesen várják a dicsérő szavakat és gondoskodást. Ha megsimogatod a bársonyos, puha szirmokat, dallamot is dudorásznak a kedvedért.
Erik, mióta eljött otthonról, nem látott ilyet - az ő kertjükben, a fiú jóvoltából mindig gondozott ágyásban tetszeleghettek a medóliák és más növények is -, ezért nem fogta most vissza magát, hogy közelebb hajoljon, és az orrát az egyik puha sziromhoz nyomja.
- Otthon - motyogja bele a magas hangján vidáman hümmögő virágba, és kell neki egy perc, mire rájön, hogy társasága van, és rémesen hülyén festhet ezzel az attitűddel.
- Bocsánat - törli le az orráról az esetleges sárga foltokat, amiket a virág bibéje hagyott, és szippant egyet-kettőt a friss levegőből, hogy megtisztítsa a szaglójáratait a medóniaillattól. - Mehetünk tovább.
Visszatérnek az útra, és nem is kell sokáig gyalogolniuk már. A sült finomságok aromája egy fehérre meszelt épületből kacskaringózik ki. Erik izgatottan pillant a sellőhercegnőre, és ahogy az étterem felé biccent, rá kell jönnie, hogy a cégéren egyáltalán nem a Falatozó Gyorsétterem neve szerepel. A hirtelen jött mosoly csalódott szájhúzásba torkollik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. február 26. 17:45 | Link
Gilbert - Február 18.

A mai nap úgy hozta, hogy sikerült teljesen megfeledkeznie minden üres perceiben előjövő rossz gondolatról. Ami azt illeti, nagyon gyanúsan is viselkedett egész végig a Levitában, míg el nem indult. Történt ugyanis, hogy egy ismeretlen bagoly még ismeretlenebb levéllel ajándékozta meg, az iromány megalkotója is elhallgatta kilétét, szavai velősek és lényegre törőek voltak, mi több, érzésektől fűtöttek, már ha jól értelmezte a zavaros sorokat. A remegő kézírásból arra következtetett, hogy a szerző szörnyen lámpalázasan szülhette meg ezt a mélyreható vallomást:
„Bírlak! Járj velem! Holnap kettőkor a Pillangóban!

u.i.  : Szereted a Die Hard-ot?”
Lányunk az este azt sem tudta, mi tévő legyen. Igaz, hogy nem egy Tolkien vagy egy Tennyson veszett el a hősi lelkű lovagban, de a szándékot mindenképpen értékelte (persze az meg sem fordult a fejében, hogy talán nem is neki címezték az ominózus sorokat és a bagoly egy dilinyós postás) . A reggel gyomorideggel és pirulások sorozatával érte. Mit vegyen fel? Hogyan viselje a haját- attól eltekintve, hogy mindig a fejbőrére illesztve hordja? Egy mérgezett egérhez hasonlóan járt körbe-körbe hajnali hatkor a szobában, míg Ly, Dóri, Lily és Leen az igazak álmát aludták. Tördelte ujjacskáit, rágta a szája szélét, és mikor már mindent végiggondolt, vett egy mély levegőt és alaposan lehülyézte önmagát. Továbbá közölte pattogó, izgulós énjével, hogy szégyellje össze a fejét, mert a semmin képes volt ennyire felizgatnia önmagát. Kiadta a hadiparancsot, hogy csak természetesen szabad viselkedni, A könyvtolvaj félig meggyűrt példányát be kell tenni a táskájába és persze nem árt, ha fél órával hamarabb lesétál a megadott időpontnál, nehogy elkéssen! (Bár egy nő sosem késik, legfeljebb a partnere érkezett hamarabb... )
Meglehetősen belenyugvó sóhajt ereszt útjára, mikor lenyomja a Pillangó kilincsét. Utoljára még interjúztatott a teázó berkein belül unokanővérével, hogy a nagybátyjának feleséget találjanak. Az emlékre kényszeredett mosoly mászik az arcára, még egy fejcsóválást is eszközöl: milyen ostoba egy húzás volt az. Ádám már nősülni készül így is, nem kellettek ők a boldogsága egyengetéséhez. Belegondolva elég nagyképű húzás volt...
Nos akkor, teázó, nem a másik részleg, rendben. Megigazítja még a bézs szoknyáját utoljára, kisimít róla egy ráncot, megnézi, hogy a harisnyája nem szakadt-e ki, tiszta-e a bokacsizmája orra, a pillangós blúzával semmi baj nincs, kabátja a recepcióshoz került, a táskája keresztben átvetve a felsőtestén. Johh!
Délután van, ráadásul még szünet, nem lézengenek olyan sokan idebenn, és akik itt is ütik el az idejük, láthatóan mély beszélgetésekbe bonyolódtak asztaltársukkal/társaikkal. Beharapja a szája szélét, megrázza a fejét; ettől egy pillanatra megmozdul a jobb oldalon befont hosszú copf a vállán, de egyéb jelét nem adja, hogy ellenezné a nyaktornát. És most merre? Fogalma sincs. Kis szerencsétlenje, egyáltalán miért jött le ide? Biztos csak egy vicc az egész, valaki unatkozott Valentin nap után. Teljesen döntésképtelennek nézhet ki kívülről: egyrészt elszaladna, másrészt emlékszik még a ház specialitására és mint egy jól szuperáló éhenkórászt, úgy vonzza a lehetőség, hogy lecsapjon egy újabb teaélményre. Hogy időt nyerjen, még az alsó ajkát is beharapja, igaz, csak reflexből; ugyanígy a lábfején való hintázást is önkénytelenül kezdi el, tekintetét pedig újra és újra körbejáratja a helyiségen, mintha keresne valakit. Futni vagy nem futni? Ez itt a kérdés. Végül az aranyközéputat választja és a pulthoz lépve nem kis félénkséggel kezd a feltehetőleg itt tartózkodó alkalmazotthoz beszélni.
- Öhm... Elnézést kérek... - gyors fülhúzogatást eszközöl a jobbján, a fülbevalója méltatlankodva megcsörren válaszképp- ... nem... nem érkezett egy... illető, aki esetleg vár valakit? - Runa, leckéket kellene adj homályos körülírásból. Így egészen biztosan tudni fogják, ki keres kit, miért, hol, te miért vagy itt, minden prímán érthető!
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2014. február 26. 17:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 28. 21:19 | Link
Gwen Laura Kimiko Jones

Nem vagyok túl vidám mostanság. Úgy váltogatom a helyszíneket is, mint a ruháimat, csakhogy ha már itt kell maradnom, amíg fel nem fordulok, legalább úgy tegyem, hogy előtte egyedül felfedeztem egy-két helyet.
Ezúttal ide térek be. Fintorogva körbenézek, majd leülök egy kétszemélyes asztalhoz. Alighogy így teszek, megrohamoz egy pincér a maga bárgyúra sikerült mosolyával. És az a ruha! Úristen, a gyászruhákat is szebbnek tartom ehhez képest.
Halkan kérek egy csésze áfonyás teát, s míg a férfi készségesen bólint, meg intézkedik, unottan várok rá, az asztalra könyökölve.
Utoljára módosította:Laurena Aquamarine, 2014. április 17. 22:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 1. 22:45 | Link
Ombozi Noel
outfit.


Ha bármi olyan témáról adódik szó, amiről nem olvastam el már a létező szakirodalom felét legalább, nem igazán tudok megszólalni, pontosabban nem nagyon szeretek, mert nem tudom mit mondjak, és főleg azt nem, hogyan. Ez még nem is lenne akkora baj, mert olvasok én, ha valami felmerül, azonban az emberekkel való kommunikációról nem olyan könyv, ami igazán megtanítana ennek minden apró kis trükkjére. Ilyenkor azt is tudnám értékelni, ha előbukkanna a semmiből a tündérkeresztanyám, akiben nem is hiszek mellékesen, mert nem több mesénél, és csak intene egyet, amitől valaki más lennék, aki nem kínlódik minden egyes mondat megfogalmazásával, ha az nem tény. Azt se tudom, hová tettem az eszem, amikor megírtam azt a levelet, és elküldtem Noelnek. Honnan fogom én egyáltalán tudni, hogy ő az? Ez meg még csak a legkisebb gondom jelen pillanatban. Mit fogok egyáltalán mondani. Vajon hasonlít egy kicsit Sárára? Na de kezdem az elejéről, hogyan is kerültem én ide. Onnan indul a történet, hogy van Sára, aki a legeslegjobb barátnőm, még ha túlzásnak is hat egy ilyen felsőfok, de igaz, mert Sárával most már tényleg mindent meg tudok beszélni az égvilágon, és még ha nem is értjük egymást mindig teljesen, azért nagyon jó ez így, és rettenetesen szeretem vele tölteni az időmet, még ha azt is mondják, hogy rossz hatással lehet rám, mert rellonos. Na és? Apu még mindig nem tudja elhinni, mit keresek én a Levitában, miután visszamenőleg az egész családom mardekáros volt, ha épp nem a Durmstrang diákseregét bővítették. Igazság szerint oda is húz a szívem a zöldekhez, nem csak Sára miatt, hanem úgy általában is, nemrégiben még a meccsen is nekik készültem volna szurkolni, ha nem fújják le, mire megkésve kiértünk Sárával, aki úgy egyébként meg rengeteget mesélt az öccséről, aki a csapat terelője, ha jól emlékszem, én meg végül puszta kíváncsiságból is írtam neki egy levelet, amire válaszolt, most meg itt vagyok a megbeszélt helyen, a megbeszélt időben. Reggel még azon morfondíroztam, hogy ez nekem nagyon nem fog menni, megírom, hogy náthás lettem, vagy influenzás, maláriás... aaaz mégse jó, itt nincs olyan, de himlő... bubópestis... bármi, ami kibúvó, nekem meg elmúlik ez a szörnyű gyomoridegem. Azt se látom előre, hogy vajon most meg se fogok tudni szólalni majd, vagy éppen szómenésem lesz, és összehordok minden hülyeséget. Valaki csapjon le. Megkértem volna Sárát, de úgyis azt mondaná, hogy menjek csak, mert kell az önbizalom, és ez pont jó arra, hogy összeszedjem, az öccse meg biztosan nem esz meg. Próbálok lenyugodni nagy levegőt véve, miközben besétálok, köszönök a dolgozóknak illedelmesen, bár kissé halkan, majd azonnal kinézem az egyik üres, nyugalmas sarkot, és pillanatokon belül helyet foglalok. Nagy levegő, Médea, kifúj, beszív, kifúj, nem fog megenni, fő a nyugalom ugye, csak oda ne égjen. Te jó ég, ha én most előszedem ezeket az idióta kis poénnak szánt valamiket. Jobb lett volna nem jönni mégis, de akkor meg a bűntudatom munkálna, hogy hazudtam, mert egyik eszembe jutó indok sem lenne éppenséggel igaz. Legalább tea van, majd valami nyugtató hatásút kérek, csak érkezzen meg Noel is, mert illik megvárnom.
Utoljára módosította:Axel Sebastian Macisajt Sjölander, 2014. május 2. 10:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2014. június 8. 01:28 | Link
Vanda (söprájz evribádi  Rolleyes)
gönc

Miközben magam előtt rugdostam egy tenyérnyi kavicsot, újra végig gondoltam azt, hogy normális vagyok-e. Bár eredményesebb nem lettem, még mindig ugyanolyan rossz ötletnek tartottam a dolgot, mint előtte, de a kíváncsiságom fölülkerekedett a józan eszemen. Mivel úgy nézett ki a dolog, hogy Olivérrel hosszútávú biológiai szerződést kötöttünk, gondoltam nem árt, ha kicsit utánajárok a dolgoknak. Még csak gyenge tippem sem volt arra, hogy Viktor és ő min vesztek össze ennyire, de a szálak valamiért egy emberhez vezettek. Mivel azonban egyiküket sem mertem megkérdezni arról, hogy mi a szitu valójában, kénytelen voltam ahhoz fordulni, akinél a szálak összefutottak, ez az ember pedig nem volt más, mint Vanda. Tartottam egy kicsit a találkozástól, érthető okok miatt persze, de koránt sem volt annyira durva a dolog, mint amennyire a faluban és a kastélyban felfújták a dolgot. De azt nem tudhattam, hogy ő vajon hogy áll hozzá ehhez az egészhez. Vajon túllépett a dolgon? Mi lesz, ha magyarázkodnom kell majd? Ha nem fog nekem hinni, ha átlát rajtam. Fog majd gyanakodni? Annyi kérdés kavargott a fejemben az utóbbi időben, hogy úgy éreztem felrobbanok, ha legalább a töredékére nem kapok választ. Így küldtem egy levelet Vandának, mivel tisztában voltam vele, hogy külföldön tartózkodik, ez tűnt a legjobb megoldásnak. A válasz nem váratott sokat magára, megírta, hogy amúgy is hazalátogat, így nincs akadálya annak, hogy találkozzunk. A levélváltás teljesen személytelen volt köztünk, se nem hideg, se nem meleg. Csak reménykedhettem benne, hogy nem küld el melegebb éghajlatra, mert végül is ezzel nem csak a srácok életébe kotrok bele, hanem az övébe is. Joga van a privát szférához, és nem kötelezhetem arra, hogy elmondja amit tudni akarok. De most már mindegy, mivel megbeszéltük a találkozót, ami el is érkezett, talán túl hamar.
Semmi kedvem nem volt kikelni az ágyból, úgy éreztem magamat, mint akin átment két traktor, de erőt vettem magamon, végtére is én hívtam. A helyszín, és persze Vanda kedvéért hajlandó voltam előkotorni a szekrényem aljából az egyetlen ruhámat, ami bár iszonyat csálén állt rajtam, nem akartam újrakezdeni a procedúrát, szóval csak legyintettem a tükörképemre. A hajamat kiengedve hagytam (de rókázás esetére a kezemre csúsztattam egy hajgumit, biztos ami biztos alapon), majd szandált vettem és kiléptem a kora esti langyos időbe. Így kerültem hát oda, hogy a követ rugdosva szerencsétlenkedtem az étterem előtt, majd mivel már ciki lett volna tovább húzni a dolgot, bementem, helyet foglaltam a felkínált félreeső asztalnál, és vártam. Szándékosan nem akartam rendelni, bár az illatokra farkaséhes lettem, de úgy voltam vele, hogy megvárom Vandát, az a biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. június 26. 14:07 | Link
Állia

Hova is menjek? Lejöttem a faluba sétálgatni , de nem tudom, hova menjek tovább. Hirtelen veszem észre a teaházat és elindulok a bejárat felé. Nem éppen  azért megyek oda, mert olthatatlan vágyat érzek egy teáért, csak egy kis időre le szeretnék ülni az egész napos járkálás után és inni valamit. Benyitok tehát, majd köszönök és elindulok arra, amerre a teaház van.
Keresek egy kényelmes helyet, majd rendelek egy jegesteát és várom, hogy megérkezzen.  Nem is kell sokáig várnom, hamarosan előttem van az italom. Beleiszok és miközben elmerülök a gondolataimban, továbbiszogatom a teámat. Közben tervezgetem a napomat, hogy hova mehetnék, még mit kéne megnézni, meg még sok hasonló.
Bár szeretek egyedül lenni, ilyenkor jól jönne a társaság. Unatkozok egyedül és különben is azt sem tudom mik vannak itt. Nem ismerkedtem még igazán senkivel az iskolában, így nem  is tudok kit elhívni. Persze a rellonosok közt nem is igazán tudtam. A többi ház pedig nem igazán tetszene a családomnak.
Miközben ezen gondolkozok, megnézem a vidáman beszélgető vendégeket és nem tehetek róla, kicsit rosszul érzem magam. Mindenkinek van társasága, csak én ülök itt egyedül. Gyorsan rájövök, miken gondolkozok, úgyhogy inkább újra felöltöm a hideg maszkom és az italomra koncentrálok, hogy minél hamarabb folytassam felfedezőkörutam. Nem mintha az annyira lekötne, de jobb mint itt üldögélni.
Utoljára módosította:Laurena Aquamarine, 2014. június 30. 19:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. augusztus 1. 12:50 | Link
Lina Kedves

Egészen fantasztikus hetem volt, és azt hiszem, hogy nem is sejtettem, hogy ennyire jó hétnek nézek elébe. A húgom is észrevette rajtam, hogy kicsit a föld felett járok pár centivel, de hát mégsem köthetem az orrára, hogy az évfolyamtársával kavarok?! Vagy mit csinálok... Még magam sem tudom, de tény, hogy élvezem a kis kékséggel való együtt létet. Így hát ma reggel felkelve nem gondolkoztam sokat, pennát ragadtam és meghívtam egy délutáni teázásra a hölgyeményt. A lány ahogy besétál a szobájába, észreveheti, hogy az ablak nyitva van, és apró ajándékként egy kis bagoly ürülék is landolt a párkányon. Fújj! De ezután észreveheti az apró baglyocskát, ahogy az asztalon pakolászik a könyvei között, és lelkesen huhog minden egyes kitépett füzetlapnál. Ami fontos azonban, az a boríték, ami a bagolyka mellett van. Hogyha felbontja, akkor ezt olvashatja benne:*
"Alina!
Teázol velem délután?
U.i: Bocs Chuckie miatt, kicsit izgága, remélem nem okozott problémát.
c.r.w."

Izgatottan vártam a választ, ami hamarosan meg is érkezett egy beleegyező válaszban. Vigyorogtam, mint a tejbe tök, majd a megbeszélt időpontban indultam neki a falunak. Habár tisztában vagyok vele, hogy ez egy randi, nem csíptem ki magam annyira. Egyszerű fekete farmert húztam fel, egy fehér pólót, meg egy sport cipőt. A hajamat belőttem, parfüm meg minden, de amúgy nem öltöztem ki annyira. Nagyon remélem, hogy Lina azért kicsit kicsípi magát, hogy legyen miben gyönyörködnöm. A megbeszélt időpontban a főtéren, a megbeszélt helyen várom a lányt, lazán ücsörögve az egyik padon, és vidáman figyelem a többieket. Ahogy meglátom a szöszit feltűnni, felállok és széles mosollyal indulok elé.
- Szia Lina! - köszöntöm a lányt, és elcsodálkozom, hogy tényleg mennyire csinos. Magamhoz ölelem és egy lágy, ámde gyors szájra puszit nyomok puha ajkaira. Nem tudom, hogyan fog viszonyulni ehhez a köszöntéshez, de remélem, hogy nem fog neki rosszul esni, vagy nem tol el magától...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eridonos Végzős Terelő
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. augusztus 19. 16:18 | Link
Levendula

A vizsgaidőszak kellős közepén vagyunk és én csak ülök az íróasztalomnál a könyvekre szegezve tekintetem. Több órákat töltök egyhelyben, az izmaim már azt sem tudják, hogy léteznek. Akik ismernek, azok tudják, hogy én nem vagyok az a szobában ülős típus. Nagyon szeretek sportolni és egyéb kinti elfoglaltságot keresni. Viszont most nem tudtam mit tenni, megbukni meg nem szerettem volna.
Egyik nap elegem lett és úgy éreztem, hogy kéne valamit ennem, vagy innom. Kellett az energia. Már nagyon untam az itteni konyát, ezért határoztam el magam, hogy egy kicsit kimozdulok és meglátogatom Bagolyfalvát. Szép délután volt, a nap sütött, nekem meg végre jókedvem volt. Már nagyon hiányzott nekem ez a fajta szabadság. Hoztam magammal a macskámat, Kiarát is, gondoltam ő is megérdemli. Természetesen ki szoktam engedni, bízok benne annyira, hogy tudjam, nem fog elcsatangolni, de most végre együtt is lehettünk. A Bagolyfalvára vezető úton viszonylag gyorsan végigjöttünk, Kiara közben ugrándozott, élvezte a természetet. Egyem meg, olyan aranyos.
A faluba érve elkezdek nézelődni. Teljesen olyan vagyok, mintha még nem jártam volna erre, pedig ez nem így van. Voltam már az ajándékboltban is, amikor a szüleimnek vettem valami apróságot. A temetőben is voltam már, bár ha jól emlékszem, akkor nem erre jöttem. Mindig lenyűgöz a város, teljesen más, mint a szülőföldem, Dél-Korea. Talán ezért is különleges számomra. Tele van élettel, nem csak a Fő utca, hanem a többi rész is. Szívesen ide költöznék, csak az a baj, hogy tudom magamról, hogy nagy a honvágyam. Amerikában sem bírtam ki 5 évnél többet, valószínűleg Magyarországon sem bírnám.
Szépen elbeszélgettem magamban a gondolataimmal, nem figyeltem a környezetemre. Olyannyira nem, hogy nem vettem észre az előttem, vagy mellettem – mondom, hogy nem figyeltem - sétáló lányt sem és amennyire béna és balfék vagyok nekimentem. A lábunk összeakadt én pedig a földre este. Mindez olyan hirtelen történt. Felnéztem az előttem lévő lányra és gyorsan felpattantam a földről.
- Ó te jó ég! Ne haragudj, eléggé ügyetlen voltam. - Mondom neki, miközben meghajoltam előtte. Ez annyira megszokott volt, hogy csak a mozdulat után esett le, hogy Magyarországon nem ez a szokás. Kelet-Ázsiában a bocsánatkérés mellé meg is hajolunk. Ez megint csak eléggé kínos volt nekem. Hogy lehetek ennyire hülye?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2014. szeptember 20. 18:49 | Link
Zoé



Régen nem tette már ki a lábát a kastélyból csupán a szórakozás kedvéért. Éppen elég régen ahhoz, hogy így az őszi időjárás megérkeztével rávegye magát, hogy fogja Zoét és a "változatosság gyönyörködtet"-elvet felhasználva rávegye egy falusi kirándulásra. Persze, az ex-navinés nála határozottabban többször mozdult ki az iskola falai közül, már csak a bolt miatt is, de neki ez a cselekedet valahogy a nyári hónapokban kimaradt. Nem szerette azt a néhány hónapot, az ő ízlésének túlontúl meleg volt kint, és ez arra ösztönözte a diákokat, meg a falulakókat, hogy tömeges tobzódásba kezdjenek. Ő pedig a tömeget sosem kedvelte, legtöbbször igyekezte elkerülni. Így maradt a B-terv, és egyedül akkor hagyta el az alagsori lakrészét, mikor a szükségletei erre késztették - ezt is igyekezett többnyire titokban tartani, hogy ne kelljen magát szembetalálnia egy bizonyos mélybarna szempár ítélő pillantásával.
Mert mostanában akármennyire is hajlandó volt a határaikat feszegetni, tudta, hogy nem vihetik túlzásba. Akarta, hazudna, ha ezt tagadná... Hiszen ki ne akarta volna a friss, életerőadó vért, ami ráadásul közvetlenül az egyetlen embertől jön, akit huzamosabb időn keresztül is képes megtűrni a közelében? Ezerszer jobb, kényelmesebb, egyszerűbb és magától értetődőbb volt Zoé véréből inni, mint eljárni a kastélyból a sötét éjszakák leple alatt, és vadászni, holmi random idegen véréből élni. De volt egy határ, amit egyszerűen nem léphetett túl anélkül, hogy tartósabban bántaná Zoét, és azt a határvonalat ő szentként tisztelte. Még akkor is, ha a legidősebb Czettner rengetegszer hadakozott ellene.
Ki kellett szakadniuk onnan, az egész patthelyzetből, amibe már éppen elég régen belekerültek. Mindkettőjüknek szüksége volt egy kis környezetváltozásra, erre a célra pedig éppen eléggé tökéletesen megfelelt a falu. Egy egyszerű sötét farmert, és világosszürke inget visel, semmi különlegeset, éppen eleget ahhoz, hogy beolvadjon a tömegbe - már amennyire ez itt lehetséges. Az úriember még mindig él benne, úgyhogy miután az ajtót kinyitva előreengedi Zoét, a székét is kihúzza, ahogy a helyiség egyik hátsó asztalához sétálnak, és csak utána foglal ő is helyet.
- Mit iszol? - kérdezi egy apró félmosollyal a vele szembenülőtől, ahogy a pincér feléjük közelít. Nem volt kifejezetten az az étterembe járós ember - azaz félvámpír -, de azért sejtette, hogyha vért rendelne, nem olyan lelkesen szolgálnák ki, így saját magának csupán egy scotch-ot kér, és Zoé választására várva visszafordítja rá a tekintetét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
:* - z.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2014. szeptember 26. 20:50 | Link
Szívem <3
~bemutatós helyett bejelentős~
ruha


Befejezte az iskolát, a fia betöltötte első életévét, és már három hónapja boldog kapcsolatban él. Nem gondolta volna, hogy egyszer ezt így elmondhatja majd magáról. Ugyanaz az ember, mint régen, csak sokkal boldogabb - még most is, talán most a leginkább.
Soha nem volt olyan, aki külön ünnepként tekint a hónapfordulókra, heteket számol, de az időpontokat mindig pontosan tudta, most pedig kifejezetten úgy érezte, Jamie-vel ki kell mozdulniuk. Rengeteg időt töltenek együtt, az ő házában, a fiú házában, a csárdában is, és máshol is, ez azonban megfelelő találkahelynek bizonyult.
Nincsenek sok ideje együtt, és ez aggaszthatná, ahogy oly sok más apró - vagy éppen óriási - tényező is, de önfeledten, vigyorogva várja a lefoglalt asztalnál kedvesét. Sokkal előbb érkezett, mint a megbeszélt időpont. Csak szeretett volna eljönni otthonról, és minél hamarabb megosztani örömét a másikkal.
Amikor Jace érkezéséről szerzett tudomást, akkor is a szívroham kerülgette, de akkor éppenséggel nem pozitívan nézve. A terítőre meredve egyre inkább elfogja, hogy három hónap kevés idő. Megint vigyáznia kell magára, megint nőtt a felelőssége, és most már egészen ki is van ezzel békülve, nem azt látja, hogy ez rettentően korai, még ha tudatában is van.
Ő annyit lát, hogy van számára két személy, aki a mindent jelenti. Lassan már három, és lehetnének egy család. Olyan igazi. Valójában ennél sosem vágyott többre, a gonosz, sötétté vált lelkének egy apró zugába vonult el egyetlen vágya, valamikor régen, anyja halálakor.
Valamiért azt érzi, hogy ez így már jó lesz. Ez már nem fog elromlani, és talán lesznek problémák, de képesek lesznek megoldani. Negyed év után ki meri jelenteni, és ez egy kicsit le is döbbentené, ha nem veszett volna el a rózsaszín ködben.
ilyenkor máshogyan viselkedik, hiába az erős személyisége, lehet a dolgok pozitív oldalát is nézni. Jelen pillanatban pedig csak az van előtte. Na meg az evőeszközök, amiken még mindig pihen üveges tekintete, és talán csak párjának megérkezése zökkenti majd ki az asztalra vigyorgásból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 28. 15:29 | Link
Sky

Örülök, hogy végre túlestem a vizsgáimon, és évfolyamot léphettem. Nem volt nehéz dolgom, de könnyű sem. Némelyik kérdés sorozat eléggé kifogott rajtam, lassanként elhitetve velem: sosem megyek át. Most pedig ismét a Főutczán sétálok, egyedül, céltalanul. Ahogy eddig tettem. Be kell ismernem, sosem hittem volna, hogy később aztán letáborozom a Pillangó-varázs teaházánál. Megállok az ajtó előtt, Gwenen morfondírozva. Ő az a lány, akivel beszélgettem itt már elég régen. Először egy pancsert láttam benne, majd rájöttem, hogy tényleg pancser. Végül ahelyett hogy hagytam volna lelépni, azt akartam, maradjon. Elért nálam valamit: ha nem is teljesen, de kitárulkoztam előtte. Később Moondance-nél is ez lett a helyzet, ezért mielőtt betérnék, nagy lépésre szánom el magam. Önszántamból küldök neki egy baglyot, végül belépek és megkérem a pultnál álló göndör, szőke hajú nőt, aki kérésemre rögtön az asztalhoz vezet. Nekem az alacsonyabb nem jön be, inkább a klasszikus, ami előtt szék is van, s ezt nem vagyok rest kinyilvánítani.
Hamarosan felbukkan a pincér. Helyet foglalok, leadom rendelésem, ezután hátradőlve várakozásba fogok. Csak arra várok, hogy felbukkanjon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 18. 20:13 | Link
Greg <3

Születésnap. A Pillangóvarázsban. Greggel. Annyira belelkesült már a gondolattól is, hogy nem bírt a szobájában ülni és várni. A hűvös időre való tekintettel a majdnem térdig érő sötét alapon virágos ruhához vastag, drapp színű kardigánt vesz fel, hogy meg ne fázzon, meg egy kissé világosabb árnyalatú kötött sálat is a nyakába csavar. Hosszúra nőtt haját kiengedve hagyja most szabad prédául a szélnek, belebújik a cipellőibe is, és Gwenre még vet egy utolsó pillantást, aztán irány a falu. Régen volt alkalma több időt tölteni Greggel, mert nem jó ez így, hogy két külön házban a kastély két távoli pontjában vannak, de hát nagyon nem tehet ellene semmit sem. Még szerencse, hogy egyébként semmit sem tart véletlennek, ennek a nagy távolságnak is megvan például az eredménye, mert ha Greg a szomszéd szobában lakna, akkor sose találkozott volna Lénivel. Kicsit sajnálja természetesen, hogy hiába vannak egy épületben, már nincs alkalma annyit lógni imádott bátyján, mint azelőtt, de a legújabb gondolata ezzel kapcsolatban pár nappal ezelőtt született meg: ez a dolgok rendje. Normális, hogy ha Gregnek van egy kis szabadideje, akkor a barátnőjével tölti és nem a húga az első, akit megkeres, elvégre ő is inkább akar Lénivel lenni, a bátyját úgyis úgy ismeri, mint a rossz pénzt. Nagyszerű megállapításnak bizonyul ez a lelki békéjét illetően, és ma meg határozottan örül, hogy azért, ha rövid időre is, de legalább találkoznak és részben pótolhatja az eddig elmaradt lógást bátyja nyakában. Amióta csak az eszét tudja, nem győzi csodálni, mekkorára nőtt ez a fiú, míg ő milyen kis pöttöm maradt, de sebaj, ennek is megvan az előnye, nem fog ő ezen keseregni. Különben sem tudna. A szomorkodás neki legfeljebb fél óráig ha terjed, aztán talál valamit minden helyzetben, aminek mégis lehet örülni, és helyre is áll a világ rendje. Mosolyogva sétál be most is a faluba, időnek előtte, mert azért kis türelmetlen, és már úgy várja, hogy láthassa Greget, hogy nem győzi kivárni otthon azt a további jó néhány percet. Negyedórányi előnnyel nyit be a Pillangóvarázsba még a lassú sétát követően is, majd keres egy üres asztalt az egyik eldugott csendes sarokban. Megszabadul a kabátjától meg a sáltól, helyet foglal és addig is, amíg befut a környéken tartózkodó idősebbik Polter a családi találkozóra, alaposan áttanulmányozza a rendelhető teák listáját, hosszasan vacillálva, mit is ihatna majd, hiszen egyik lehetőség jobb, mint a másik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mészáros Gréta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. december 23. 02:02 | Link
Xixo


Kényelmetlen. Ha jobbra fordítom a fejem, akkor a bal vállam sajog, ha balra, akkor meg a jobb akar kiugrani a helyéről. Egyenesen nem lehet, mert akkor meg nem kapok levegőt. Úgy tűnik, ez sehogy sem lesz már jó. Rendben Gréta, akkor ideje befejezni az íróasztalon történő sziesztázásodat, és elkezdeni valamit. Például valami produktívnak nevezhető tevékenységet. Már csak 3 dolgozat vár javításra, de a mostani annyira szörnyen unalmas, hogy nemes egyszerűséggel ráaludtam a pergamenre. Még jó, hogy csukott szájjal alszom, nehéz lenne megmagyarázni szegény kis izgága elsősnek, hogy miért van egy nagy plecsni a papír közepén... Ránézek a legalább 15 centis esszére, és megint elfog az álmosság. Legjobb lesz, ha megyek, és sétálok egy kicsit valamerre, hogy visszajöjjön a kedvem, és kész legyek végre.
Legjobb lesz, ha jó nagyot kerülök, mert eléggé kilátástalannak érzem a helyzetet, így egy kis falulátogatás is belefér az időmbe. Nem lehet több délután 4-nél, elkezdett már sötétedni, de még tovább látsz 3 méternél. Nekem meg elég, ha holnap reggelre kész leszek, nem muszáj kapkodnom.
Kicsit bátortalanul nyomom le a teaház kilincsét, nem vagyok gyakori vendég a kastély falain kívül, a birtokon túl meg aztán pláne. Itt sem jártam még soha talán. Körbekémlelek a helyiségben, hogy üres asztalt keressek magamnak; meg is találom a bejárattól pár lépésre. Leveszem a kabátomat, a székem támlájára terítem, leülök, és a kezembe veszem a választékot tartalmazó lapot. Ha már betértem, nem baj, ha kicsit elidőzök.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2169
Írta: 2014. december 27. 20:45 | Link
Adam

Tél. Hideg. Fagy. Hogy mennyire nem szereti! Ráadásul minden tiszta hó. Mi a jó a hóban? Egyszerűen érthetetlen. Az amúgy sem pillangókergetős Michelle ilyenkor fokozottan passzív-agresszív üzemmódba vált, így tiltakozva az időjárás ellen, jelzem abszolút sikertelenül. Szép is lenne, ha az ő kedvéért kisütne a nap... Bár nem is rossz ötlet. Kedvére való lenne az égitest efféle megnyilvánulása, mi tagadás, de nem várhatja el mindenkitől, hogy úgy tegyen, ahogy neki tetszik. Ahogy egyre idősebb lesz, úgy látja be ezeket a dolgokat és meglepő módon egyre kevésbé zavarja.
Ma mégis úgy dönt, forduljon fel a hó - megnézzük, én mondom, megnézzük -, ő akkor is elmegy sétálni. Az ötlet maga tökéletes volt. Meleg csizma, meleg pulcsi, meleg kabát, sál-sapka-kesztyű trió, csakhogy fél óra után akár kirakhatták volna a térre tavaszig, mint újonnan faragott jégszobor. Semmi sem segít már, teljesen szétfagyva kezd menekülni valamerre arrébb. Az első és egyben legszimpatikusabb helynek a teaház bizonyul, ahová olyan lendülettel ront be, hogy kis híján az ajtót is magával viszi. Nem is csoda, lévén bent kellemes meleg fogadja, ráadásul teát lehet inni. Mi a tea legfontosabb ismertetője? FORRÓ. Már amennyiben nem jeges. Mintha neki teremtették volna ezt a helyet.
Illedelmesen lepakolja a külső réteget, amit magára szerelt még otthon a hideg ellen, majd a teaházba kísérik, ahogy azt ő korábban kérte. A helyiségbe lépve nagyon kellemes hangulat fogadja. Ha ideges lenne, ami most nem helytálló, biztos akkor is lenyugodna. Odasétál a pulthoz és keresgélésbe kezd, hogy mit igyon. Lehetne jázminos tea is, vagy sima. De igazából egyiket se kívánja. Végül zöld teát kér, két cukorral, mézzel és citrommal. Egy távolabbi sarkot választ magának, ahová leülhet, hiába vannak kevesen. Talán három asztalnál teázhatnak még, de nem számolja meg. Lecsüccsen a finom zöld teája mellé és kezei közé veszi bögréjét, hogy felmelegedhessen. Csodás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 14. 19:46 | Link
Adam Kensington

Igyekezett pontosan jönni, kivételesen sikerült is. Készült erre a találkozóra, szimplán azért, mert sose hívják meg sehova. Na meg mert előtte bőszen irkálták a leveleiket, ami, tekintve, hogy addig három szót nem szóltak egymáshoz, tetemes beszélgetésnek minősült.

Már eleve akkor meglepődött, mikor csomagot kapott. Nem szokott ő még szórólapot se kapni, mert nem célpontja semmilyen boltnak vagy üzletnek sem. Aztán mikor szépen, akkurátusan kibontotta a csomagot, szépen meg is lepődött, mert mit kezdjen ő egy ilyen füzettel, mert írni kell, és beszélni kell, és addig azért is voltak meg olyan jól, mert nem beszéltek, illetve ha igen, akkor ő szólt, amit jobb lett volna nem megtennie, és istenem, hát én egy elég ostoba emberke vagyok, mit akarsz te tőlem. Aztán rávette magát, és nem hajtották el, és szépen ellevelezgettek, amiért innen is nagyon hálás a másiknak, mert volt kivel beszélgetnie. Mármint túl azon, hogy te készültél-e erre a dolgozatra, és hogy van-e egy pennád kölcsönbe.

Akkor hét óra. A teaházban. Bejön, körülnéz, sokan vannak, ezt nyugtázza. Leül szépen, kér egy earl grey-t, és vár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. február 26. 21:40 | Link
Á l o m t ü n d é r *_*

Egy ideje baglyozik már az egyik háztársával, ami egy kölcsönösen hasznos kapcsolat. Neki vannak gondjai a magyarával, a lánynak pedig az angolja nem az igazi, így tudták segíteni egymást, bár levelek formájában azért nem az igazi. Minden esetre a hosszas beszélgetések már Reynek sem voltak elegek, szóval egyhamar úgy döntött, elhívja őt egy kellemes helyre. Már felderítette a falut, milyen lehetőségek vannak, de akkor is olyan snassznak érezte a gyorsétterembe hívni egy lányt randizni... pedig ő azt élvezte volna leginkább. De előzékeny ő, még mennyire, hogy az, szóval valami kellemesebb helyet választott.
A Pillangó-varázs pont tökéletes helynek tűnt, hiszen ha csak egy finom teára van kedve Szirának, akkor is tökéletesen megfelel, de ha enni szeretne valamit, van étterem része is. Ez amúgy is olyan menő hely, amitől a csajok hátast szoktak dobni. Neki pedig nincs annál nagyobb élmény, ha a lány, akivel tölti az idejét, jól érzi magát. Hogy mennyi mindenre vette már rá magát emiatt? Sok-sok dologra.
De a kis teaházzal semmi baja. Megírta a lánynak, mikor találkozzanak, és hogy mi lesz rajta, hogy felismerje. Így belép, kedves mosollyal köszön és le is csüccsen az egyik kényelmesnek tűnő kis sarokba. Egyelőre nem kér semmit, elmondja, hogy vár valakit és vár.. vár... hogy kicsodát? Na azt nem tudja. Persze javából tudja, hogy egy barna hajú lánykát kell keresnie, de Magyarországon azoknak száma szembetűnően magas. Szóval ezzel nincs kisegítve, de valahogy bízik abban, ha meglátja a lányt, tudja majd, hogy ő az. Az asztalon dobol kicsit, miközben azon morfondírozik, mi lesz, ha Szira nem az esete? De azonnal meg is születik a válasz: akkor majd beszélget egy jót és hosszút egy kedves lánnyal, ő azt is tökre totálisan élvezni fogja. Egy kis tea, vagy vacsora... visszakíséri a kastélyba, mint egy jófiú, már azon jár az esze, hogy talán lop majd egy csókot, vagy legalább egy puszit, csak hogy jól aludjon el.
Álmodozó? Abszolút, de igyekszik meg is valósítani az álmait, de még mennyire!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. március 3. 23:59 | Link
Kata
Az ígéret szép szó...

A mai napom totálisan lazán telt... Nem tanultam, nem paráztam a vizsgák miatt és nem görnyedtem a könyvtárban egy könyv felett ami nem volt meglepő. Ha ezt tettem volna, akkor minimum strébernek, maximum őrültnek tituláltam volna magam, akinek valaki beadott valami stréber-csináló szert. Az ég óvjon minket akkor, mikor nekiállok levitás módjára könyveket bújni. A hideg is kirázott a gondolatára, ahogy a dzsekim zsebébe dugtam a kezem. Ostoba gondolatok... A puccos teaház felé vettem az utam, ott volt találkozóm egy csajszival. Mondjuk, miért is megyek el ahelyett hogy hagynám lógva? A fránya becsületem tehet róla, semmi más. Mérgelődve egy kissé a dolgon léptem be és körbenéztem. Jobban bírtam a csárdát, kevesebb ember és még kevesebb diák van ott ilyentájt, de hát ha ide akar jönni, akkor jöjjünk ide. Reméltem hamar leléphetek és amint álltam a csajszi teáját és végigdumáltunk tíz percet, akkor áttérhetek az előbb említett helyre. Az az én mentsváram, nem ez a vidám, világos és nagyon is barátságos hely. Besétálva amilyen gyorsan lehetett, olyan gyorsan dobtam le magam az egyik ülőalkalmatosságra a függönyös részen, majd grimaszolva vettem tudomásul a kínálatot. Tea, forrócsoki, sütik... Elég hamar eldöntöttem hogy nem kérek semmit. Nem voltam édesszájú a teát pedig nem kívántam, így hát maradt a semmi. Mondjuk ha nem ide beszéltük volna meg, akkor jobban érezném magam. Ez a hely nekem túl rózsaszín... Mondjuk mi nem? Nagy sóhaj kíséretében próbáltam a lehető legkényelmesebb pozíciót felvenni és a plafont bámulva azon merengeni, hogy mi a jó istent keresek én ezen a helyen. Jó, tudtam. Mert megígértem... és sajnos az efféle dolgokat még betartom. Na persze ez nem jelenti azt, hogy nem hagyom az első adandó alkalommal faképnél. Lehet nem vagyok egy szőke herceg fehér lovon, de azért az ígéreteim megtartom, legalábbis egyenlőre igen. Később lehet már ezt se fogom, magamat ismerve...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz, felelek
Emily Blue
INAKTÍV


Alice Greenwood
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 20
Írta: 2015. július 26. 07:40 | Link
Lith

Végighallgatta a lányt, majd elindult vele a tömött utcán, az orra után. Csakhamar elértek egy szakaszhoz, ahol vendéglők fogadták őket. Em be is ment a Lith által ajánlott Pillangó-varázs Étterem és Teaházba, és a lányra pillantott.
- Most...? Én nem ismerem itt a járást... - Őszintén szólva nem a varázskonyhával volt a baj, hanem azzal, hogy... Hogy Mily még nem nagyon járt étteremben, vagy a néhány alkalommal se ő intézte a rendelést. Ott legalább hallgathatta, hogy a szülei hogy kérik... De hát itt más, nem? Bár gondolta, hogy ha Lith is először jár a faluban, akkor ő se evett még nagyon itt...
- Mit is mondtál a származásoddal kapcsolatban, Lith? - Ezt csak úgy érdeklődésből kérdezi, mert hát először azt mondta, hogy mugliivadék, aztán arról mesél, hogy már várta, hogy ide járjon, mert a dédanyja is... Szóval Mily teljesen összezavarodott.
- Ki volt az utolsó varázsképességgel rendelkező családtag, rajtad kívül? De tudod, most csak az egyenes szálat számítjuk a családfán, nagybácsi, másodunokatestvér kizárva. - Mily hallott már róla, hogy aranyvérű nemesek körében használatos a negyed- és nyolcadvér kifejezés, és ha ez igaz, akkor biztos használhatja ő is. Reméli, hogy ezzel nem szeg meg semmilyen szabályt, ha leül egy szabad asztalhoz, majd amíg a lány, válaszol, az étlapot nézegeti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 4. 21:45 | Link
Ági^^



Elmélyében máris túlpattantak az idegszálacskák, s úgy érezte minden egyes eltelő másodperccel csak egy újabb szalmaszínű hajszál hagyja el túlterhelt koponyáját. Agytekervényeiben más sem sétálgatott, csak a csillagzatok, bolygók, és égi jegyek szerinti jellemzése az embereknek. Pedig még csak az első tíz oldalnál tartott. Hogy rettegett volna Várkonyitól? Az egy igen enyhe kifejezés, olyan, mint amikor az orvosok azt mondják a tűre, hogy olyan mint egy szúnyogcsípés. Jó kis kamu, azt meg kell hagyni. Hacsak nem egy akkora moszkítóról van szó mint az ember feje, és a kis szívókája meg nem egyezik egy disznóvágó kés méreteivel. Na akkor lehet szúnyogcsípésnek nevezni eme eljárást, mely alatt az ember feje telljesen elzsibbad- nem mintha nem lenne eléggé zsibbadt az asztonómiától- és nem lát semmit, és olyan öt perc múlva elveszti az eszméletét. Viszont most ne gondoljunk ezekre. Kamilla épp próbál rózsaszín csillámpónikra koncentrálni, meg virágokra, vagy akármire aminek semmi köze nincs az egyre vészesebben közeledő vizsgájához. Szájához emelte kézfejét, s igyekezett minél diszkrétebben ásítani ahogy lehunyta szemeit, s ujjait a gőzölgő teáscsészéjére fonta. Erdeigyümölcs citrommal és mézzel. Titokban az istenek is ilyenre vágynak. Megnyugtatja az embert, és ellazítja, és feloldja, meg minden. Felmelígiti egy hideg téli napon.. Bár most elég meleg nyári nap van, de azért jó időnként a hidegre is gondolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 560
Írta: 2015. augusztus 19. 14:20 | Link
Nomusa Eshe Baako
az újdonsült csajom

Úgy vágom ki a teaház-étterem ajtaját, mintha egy krimóba érkeztem volna. Eltévesztettem a házszámot, ez nem a pub és nem a csárda. Mindegy, kaja van, az a lényeg. Kopog a szemem. Oda is libbenek hát könnyed, o-lábú lépteimmel a helyes kisasszonyhoz és közlöm vele, hogy éhezem. Ez esetben az étterem részt ajánlja nekem, és kecsesen int egyet a megfelelő irányba. Megköszönöm a kedvességét és bókolgatok neki egy keveset. Csak a szokásos. Elvált férfi vagyok, megtehetem. Bár ha nem lennék az, akkor is megtehetném. Csak akkor retteghetnék, mikor veti rám magát az asszony egy sarok mögül a sodrófával. Na mintha ez annyira jellemző lett volna a házasságomra. Más eszközök voltak.
Felbaktatok a lépcsőkön és jé, már megint egy fogadtatás. Most egy idősebb úr személyében. Vele is elédelgek kicsit, hiszen csak mert vén, meg csak mert ipse, miért maradjon ki ebből az élményből? Tény, nem igazán tudja hová tenni, kissé zavarba hozom, ám ez nekem pont kapóra jön. Körbe pillanthatok alaposabban a vendégeken, az asztalokon, levonva következtetéseimet.
- Foglalt asztalt? - kérdezi, igazítva ruháján, nézegetve a listát.
- Igen, ott a barátnőm. - bólogatok, és rámutatok egy igazán szemrevaló, egymagában üldögélő, ében bőrű nőszemélyre, aztán már lapogatom is meg hálásan az öreg csóka vállát, és indulok kiválasztott helyemre.
- Helló drágám! Megjöttem. - köszönök rá hangosan a csajomra, csak hogy biztosan hallja még a bejáratban ácsorgó fogadóbizottság is. Meg akkor már mindenki. Mert miért ne? Levágom magam a szemben lévő székre és már marom is fel az étlapot.
- Tetszett ez a hely, több szempontból is és Ön úgysem vár senkit, szóval... - hajolok át az asztal fölött, vállat vonva, elsuttogva a nőnek, mégis hogyan merészeltem csak így letenni magam ide. Tisztában vagyok vele, hogy ez a magyarázat igazából édes kevés lehet és a modoromon semmiképp sem szépít, sőt. Főleg azon a részén akadhat fenn, hogy én egyébként honnan vagyok olyan biztos benne, hogy ő nem vár senkit? Megfigyelés. Tudom és kész. Ez a munkám. Elég az hozzá, legfeljebb elküld, ha számára ez így kellemetlen. Aztán én meg vagy elmegyek, vagy nem. Minden esetre ez igazán nem volna szép dolog a barátnőmtől. Még ha ő eddig nem is tudta, hogy az. Ahogy én sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1039
Írta: 2015. augusztus 21. 23:27 | Link


Első kérdése az volt, hogy mi történt velem; hajamban motoszkáló kezem a tarkómra csúszott zavarom jeléül. Aztán mikor rájöttem, hogy túl fáradt vagyok ahhoz, hogy zavarban legyek a bénaságom miatt, nemes egyszerűséggel kijelentettem:
- Hipogriffsz*rba estem. - Bár nem szokásom káromkodni, ez így kimondva mégis olyan vicces volt, hogy (talán a fáradtság miatt, vagy azért, mert mégis lehet némi humorérzékem) kiröhögtem magamat, s abban a kivételes lelkiállapotban voltam, amikor egyáltalán nem sértődtem meg, ha Sebby is kinevette szerencsétlenségem.
Mikor abbahagytam a nevetést (ez igen hamar következett be), végigmértem Sebbyt, pontosabban csak az arcát; szemei alatt akkora karikák húzódtak, hogy hirtelen megijedtem, hogy esetleg megverték.
- Veled mi történt? - kérdeztem feszülten, bár legszívesebben egyből azt érdeklődtem volna meg, hogy bántotta-e valaki; azonban ennyire én sem lehetek aggodalmaskodó. Aztán eleresztett egy félmondatot, amire összevontam a szemöldököm. - Bájital?
Az a tény már meg sem lepett, hogy bájitalokról beszélt (azt hiszem, a Bordeaux kétszeri felajánlása Garethtől megmagyaráz mindent), ezzel a kérdéssel csupán a lötty fajtáját akartam megtudni. Amint ez megtörtént, bólintottam egyet, tudomásul véve a problémát.
A "meghívlak" szó elhangzásakor igencsak kellemetlenül feszült meg az amúgy is kicsire zsugorodott gyomrom, bár elsőre nem nagyon értettem, miért. A jegyzeteket ekkor besüllyesztettem a táskámba, ezzel is időt nyervén, majd mikor felnéztem, kezeim valahogy automatikusan a hátam mögé kerültek, s jobb kezem a bal alkaromba kapaszkodott. Zavart kéztartás. Miért használok én ilyet?
- Öhm, nem vagyok éhes... - közöltem végül, aztán rájöttem, hogy ez milyen hülyén hangzott. - ...de lehet, hogy egy teát megiszok.
Nem tudom, hogy Sebby következő mondata miatt miért ugrott össze ismét a gyomrom, mindenesetre egy visszafogott mosoly kíséretében bólintottam egyet, kezem pedig feljebb kúszott a könyökhajlatomig. Nem tetszik ez nekem, egyáltalán nem tetszik.
Amennyiben Sebby elindult, mindenképpen felvettem vele a tempót - miközben beléptünk az épületbe, a másik a megfázásomról érdeklődött, ami nagyon furcsa érzést keltett bennem, mintha már ismerném ezt a szituációt - olvastam volna róla, vagy valami ilyesmi.
- Hát, már nem olyan vészes. - közöltem végül, s ezt megtoldottam egy szipogással.
A recepciónál az étterem felé irányítottak minket, s amikor beléptünk, egyszerre úgy éreztem, mintha valami lidérces álomba csöppentem volna. Odabent rengeteg pár ült a gyertyával díszített asztaloknál, lágy zene szólt, sokan nevettek - nekem meg lassan leesett, hogy miért okozott bennem valamicske zavart a meghívás felajánlása, a kikapcsolódás emlegetése, meg az udvarias érdeklődés a náthámról.
Zavartan köszörültem meg a torkom, s Sebbyre pillantottam, arra várván, hogy csináljon valamit, mármint válasszon asztalt, vagy ilyenek. Öööh... nem mintha... azt hinném hogy ez bármiféle... izé lenne. Beülök a mostohatesómmal vacsorázni. Ez koránt sem... olyan izé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. augusztus 31. 15:48 | Link
Xixo

Kivételesen a megbeszélt időpont előtt pár perccel már jelen vagyok azzal a mappával, ami miatt ezt a találkát lefixáltam. A modellügynökségemben akadt egy kis probléma: az egyik lány szeretne áttérni a mugliktól a varázslókhoz, mert megunta azt a melót és kapott egy jobb ajánlatot. Igen ám, csakhogy a német cég, amelyik eddig foglalkoztatta, esze ágában sincs elengedni őt, így - hogy érezze a törődést - kapott egy több oldalas német papírhalmot, ami valószínűleg valami feldolgozhatatlan jogi szöveg és nincs nagyon ismerőse, aki segíthetne neki lefordítani. Ha meglenne az eredmény, onnantól bárkit el tudna küldeni a fenébe, de ennek híján sötétben tapogatózik mindössze.
És ezzel el is érkeztünk a mai találkozóm pontos okához. Attilának írtam, mert tudom, hogy ő kitűnően beszéli a németet és, mert bízom benne. Gyors találkára hívtam a teaházba és mindent elhoztam, amit megbeszéltünk bagolyban. Valószínűleg nem fogom tudni eléggé meghálálni neki, hogy a vizsgaidőszak kellős közepén kihúz a csávából - pedig nem is nekem kell ez a cucc. Nem várok rá kint, nyilván odabent is könnyen megtalál, így egy szimpatikus, ám eldugottabb helyet kinézve magunknak lehuppanok és az asztalra teszem a mappát. Hoztam magammal Edictum cikkeket is, amiket át kell futnom, ezeket általában hazafelé be szoktam dobni Adamnek is. Jah és még valami, jelentkeztem az egyik nagy hírlaphoz újságírónak és fontolóra vették. Úgyhogy a feladataim sokszorozódni látszanak.
Kiveszem az első munkát és nekilátok az olvasásnak, hiszen míg a férfi meg nem érkezik, én sem rendelek. Úgyis már csak pár perc van addig, nem halok meg szomjan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed