Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=388318#post388318][b]Asher Noah Wayde - 2014.09.20. 18:49[/b][/url]

Régen nem tette már ki a lábát a kastélyból csupán a szórakozás kedvéért. Éppen elég régen ahhoz, hogy így az őszi időjárás megérkeztével rávegye magát, hogy fogja Zoét és a "változatosság gyönyörködtet"-elvet felhasználva rávegye egy falusi kirándulásra. Persze, az ex-navinés nála határozottabban többször mozdult ki az iskola falai közül, már csak a bolt miatt is, de neki ez a cselekedet valahogy a nyári hónapokban kimaradt. Nem szerette azt a néhány hónapot, az ő ízlésének túlontúl meleg volt kint, és ez arra ösztönözte a diákokat, meg a falulakókat, hogy tömeges tobzódásba kezdjenek. Ő pedig a tömeget sosem kedvelte, legtöbbször igyekezte elkerülni. Így maradt a B-terv, és egyedül akkor hagyta el az alagsori lakrészét, mikor a szükségletei erre késztették - ezt is igyekezett többnyire titokban tartani, hogy ne kelljen magát szembetalálnia egy bizonyos mélybarna szempár ítélő pillantásával.
Mert mostanában akármennyire is hajlandó volt a határaikat feszegetni, tudta, hogy nem vihetik túlzásba. Akarta, hazudna, ha ezt tagadná... Hiszen ki ne akarta volna a friss, életerőadó vért, ami ráadásul közvetlenül az egyetlen embertől jön, akit huzamosabb időn keresztül is képes megtűrni a közelében? Ezerszer jobb, kényelmesebb, egyszerűbb és magától értetődőbb volt Zoé véréből inni, mint eljárni a kastélyból a sötét éjszakák leple alatt, és vadászni, holmi random idegen véréből élni. De volt egy határ, amit egyszerűen nem léphetett túl anélkül, hogy tartósabban bántaná Zoét, és azt a határvonalat ő szentként tisztelte. Még akkor is, ha a legidősebb Czettner rengetegszer hadakozott ellene.
Ki kellett szakadniuk onnan, az egész patthelyzetből, amibe már éppen elég régen belekerültek. Mindkettőjüknek szüksége volt egy kis környezetváltozásra, erre a célra pedig éppen eléggé tökéletesen megfelelt a falu. Egy egyszerű sötét farmert, és világosszürke inget visel, semmi különlegeset, éppen eleget ahhoz, hogy beolvadjon a tömegbe - már amennyire ez itt lehetséges. Az úriember még mindig él benne, úgyhogy miután az ajtót kinyitva előreengedi Zoét, a székét is kihúzza, ahogy a helyiség egyik hátsó asztalához sétálnak, és csak utána foglal ő is helyet.
- Mit iszol? - kérdezi egy apró félmosollyal a vele szembenülőtől, ahogy a pincér feléjük közelít. Nem volt kifejezetten az az étterembe járós ember - azaz félvámpír -, de azért sejtette, hogyha vért rendelne, nem olyan lelkesen szolgálnák ki, így saját magának csupán egy scotch-ot kér, és Zoé választására várva visszafordítja rá a tekintetét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=388354#post388354][b]Asher Noah Wayde - 2014.09.20. 19:31[/b][/url]

Bár magának sem szívesen vallaná be, egészen jól esett, hogy végre nem az iskola megszokott, monoton kőfalai között múlatták az időt. Persze, annak is megvolt a maga oka, hiszen még mindig Zoé tanárának számított, és ezt néhányan még mindig nem nézték jó szemmel - főleg a mások életébe belemászó, az igazságot elferdítő szipirtyók. Így igyekeztek a kapcsolatukat zárt ajtók mögött tartani, nem okozni nagy feltűnést, és csak olyankor mozdulni ki, mikor biztosak voltak benne, hogy senki szemét nem szúrják. Nem, nem tartották titokban, nem titkoltak semmit. Erre mutat az is, hogy nem is annyira régen meglátogatták együtt Zoé családját. Egyszerűen csak nem dörgölték mások arcába a tényt, hogy együtt vannak - bár ez akkor is így történt volna, ha nem egy tanár-diák kapcsolatról van szó, hiszen egyikük sem volt az a felvágós típus. Néha azonban nekik is kellett a változatosság, és éppen ezért mozdultak végre ki a hűvös alagsorból.
Bólint a pincér felé, ahogy Zoé is leadja a rendelést, és az asztalon lévő étlap felé nyúl, hogy a lány felé tolja. Ő maga nem tervezett itt semmit sem fogyasztani. Nem azért, mert nem lenne rá képes - félvámpírként az emberi étel legalább olyan elemi összetevő volt a számára, mint a vér -, egyszerűen csak most másra vágyott. Olyan valamire, amihez ez nem a megfelelő helynek tűnt. Maradt tehát a whiskeynél, hiszen az alkohol köztudottan elnyomja a vámpíréhséget - legalábbis egy kis időre. Sokan ezt tévhitnek gondolták, ő azonban tapasztalatból tudott volna róla beszélni, hogy nagyon is így van.
- De a hatása jó. - Pillant Zoéra egy nyomatékosító pillantással. Tudja, hogy az alkoholtartalmú, erős ital nem tartozott a lány kedvencei közé, csupán egyetlen egyszer tudta ráerőszakolni, akkor is a szélsőséges helyzet miatt. Ő azonban szerette - vagyis fogalmazzunk úgy, hogy már régen megszokta az ízét. Olyan volt neki, mint az egyszerű halandóknak a víz, vagyis talán még fontosabb. Ha nem akarta, hogy a vérengző fenevad előtörjön belőle, ezzel visszatarthatta. Bár most még talán nem volt annyira durva a helyzet, hogy a visszatartó hatásra szüksége legyen.
- Igen, és? Végre nem köthetnek belénk - von vállat. Mindig úgy gondolta, hogy mikor végez az iskolával, Zoé itt marad a faluban, és dolgozni kezd a szakmájában, vagy esetleg együtt elköltöznek innen valahová, hiszen ő sem nagyon ragaszkodott a tanításhoz. A szomorú hangnem azonban arra készteti, hogy összeráncolja a homlokát és kérdőn pillantson a lányra, nem igazán értve, hogy mit akar mondani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=388426#post388426][b]Asher Noah Wayde - 2014.09.20. 20:16[/b][/url]

- Rám más hatással van, mint rád, te is tudod. - Mondhatná, hogy azért, mert félvámpír, azonban valószínűleg nem ez az egyetlen oka a dolognak. Alapból a férfiak hajlamosabbak szeretni a whiskeyt, míg a nők a gyengébb, nőiesebb italoknál maradnak, és lehet, hogy ez érezteti a hatását az itallal kapcsolatban most is. Ő már emberként is kedvelte, bár akkor még meglehetősen korlátozott mennyiségben lehetett kapni, nem úgy, mint most. Mára már sokkal egyszerűbbé vált a hozzájutás, főleg a kastélyban, ahol a manók kérés nélkül töltik meg újra és újra a szobájában található kristályüveget, ami kár tagadni, de egy hét alatt általában kiürül. Soha senki sem mondta neki, hogy fogja vissza az ivászatot, hiszen nem olyan rá a hatása, mint az emberekre. Ő nem igazán képes lerészegedni, a sárga földig inni magát, így nem is okoz problémát a fogyasztása. Nem úgy, mint a navinésnek, akinek egyetlen egy pohár is elég volt - ami akkor nagyon is jól jött.
- Akkor miről van szó? - kérdezi arcán még mindig a kérdő pillantással. Kezd belezavarodni a dologba, ötlete sincs, hogy hová fognak kilyukadni. Ez is egy azon pillanatok közül, amikor eldobná legszívesebben a modorát, és kikutatná Zoé gondolatai közül, hogy mi is jár a fejében. Sosem szerette a meglepetés erejét, jobban kedvelte, hogyha tisztában van mások következő lépésével. Ez pedig különösen igaz volt Zoéra, aki az egyetlen lélegző embernek számított, akit megtűrt a társaságában huzamosabb ideig - több éve, hogyha utánaszámolnak.
- Miért ne tudnám? Eddig sem voltál kifejezetten a tanársegédem. - Vagy talán csak a legelején az egésznek, amíg nem volt közöttük semmi. Vagy legalábbis semmi kimondott. Persze, Zoé utána is többet tanult a vámpírokról, mint a többi diák, de a közöttük lévő viszony nem korlátozódott a tanár-tanársegéd kapcsolatra. Sokkal több volt annál, és így maga a tanársegédi tisztség nagyon is a háttérbe szorult. Persze, így fennáll majd a probléma, hogy új tanársegéd után kell majd néznie, de ez csak a jövő zenéje.
- Miről van szó valójában? - Sürgeti, ez tény. Sosem szerette, ha megvárakoztatták, eltitkoltak előle valamit, főleg nem, hogyha egy ilyen komoly - vagy legalábbis komolynak tűnő - témáról volt szó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=388522#post388522][b]Asher Noah Wayde - 2014.09.20. 21:47[/b][/url]

Mivel gyorsabban gyógyult az átlag emberenél és nem is nagyon voltak rá kihatással az egészségkárosító dolgok, neki nem kellett rá odafigyelnie, hogy mennyit iszik. Egyébként is bőven voltak veszélyesebb dolgok az életében, és, hogyha egyszer majd odajut, hogy meg kell halnia valamitől, fogadni mert volna rá, hogy az nem a májkárosodás lesz, hanem sokkal inkább mondjuk valamilyen erőszakos természetű dolog. Mondjuk egy vámpír bosszúja, vagy egyebek.
A kérdő, és kissé talán rideg pillantását még mindig nem fordítja el Zoé szemeiről, ott próbál a témára utaló nyomok után kutakodni. Réges-régen megfogadta, hogy tiszteletben tartja Zoé privát szféráját és nem mászik bele a gondolataiba. Valahogy nem tűnt fairnek, még akkor sem, ha egy kis gondolatolvasással nagyon is sok bosszúságtól meg tudta volna kímélni saját magát - és talán néhány veszekedéstől mindkettőjüket. Most sem kellett volna sok mindent csinálnia... a lány talán észre sem vette volna, hogyha csupán néhány másodperc erejéig belepillant a fejébe, esetleg kiolvassa, hogy mire is gondol, mi a célja, mit tervez tenni. Nem került volna számára sok energiába, és már tudná is, hogy mi az a nagyon komoly téma, amit meg kell beszélniük. De nem. Megígérte magának és Zoénak is, hogy nem fogja megtenni. Attól még, hogy félvámpír, nem pedig egy normális ember, megegyeztek abban, hogy megpróbálják a kapcsolatukat normálisan kezelni. A normalitásba pedig a gondolatolvasás még egy minimális szinten sem fér bele.
Ahogy a kérdés kicsúszik Zoé száján, néhány pillanatig, talán percekig is csak megmerevedve nézi még mindig az arcát, jeleket keresve. Hogy elengedné-e? Nem. Teljességgel kizárt. Van az a mondás, hogy, ha szeretsz valamit, engedd el, és, ha visszajön, akkor a tiéd, ha nem, akkor sosem volt a tiéd. Mindig úgy értelmezte ezt a gondolatot, mint a lehető legnagyobb hülyeséget, amit ember mondhat. Ha szeretsz valamit, vagy esetünkben, valakit, ne engedd el. Miért tennéd?  A whiskey-s poharáért nyúl, és egy húzásra önti le a torkán az égető italt, csak utána nyitja szólásra a száját.
- Nem - válaszolja nemes egyszerűséggel mélyen Zoé szemeibe nézve, majd egy száraz nevetés után egy keserű félmosollyal folytatja. - Túl önző vagyok hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=388568#post388568][b]Asher Noah Wayde - 2014.09.20. 22:35[/b][/url]

Az apró mosolynak az elfojtása nem kerüli el a figyelmét, de kellően komolynak érzi a témát ahhoz, hogy ne tegye szóvá. Nem érti, hogy mi ennek az egésznek a lényege. Bár tény, hogy ő sosem volt olyan verbális az érzésivel kapcsolatban, mint Zoé, bízott benne, hogy a lány tudja, mit is érez iránta és mennyire fontos neki. Hiszen hogy ne lenne fontos? Ő az egyetlen - és tényleg az egyetlen - ember azóta, hogy a rokonsága kihalt, és a barátai is eltűntek többé-kevésbé a Föld felszínéről, akit tényleg közel engedett magához. Akivel tényleg sok időt töltött, akivel most már több, mint két éve tölti a mindennapjainak nagyobb hányadát. És, amit felépítettek, amit kitaláltak, az egész jól működik úgy, ahogy van, miért is változtatna ezen? Bár nem túl gyakran járnak ilyen dolgok a fejében, így hirtelen biztos benne, hogy nem lenne képes Zoét elengedni. Nem így, nem bármi ok nélkül. Nem úgy, hogy teljesen tisztában van vele, hogy a lány szereti őt, valamint a saját érzései sem akadályok. Nem úgy, hogy tudja, hogy semmi akadály nincs közöttük - a nyilvánvalón kívül, aminek az áthidalását eléggé jól megoldották a múltban is.
- Nem - állítja sziklaszilárd bizonyossággal. Ha komolyan odáig fajulna a helyzet - ami nem valószínű, hogy valaha is megtörténik -, akkor sem hagyná, hogy Zoé menjen. Inkább, mikor végképp kilátástalannak gondolja a kettőjük kapcsolatát, fogná magát, és egyik éjszaka minden szó nélkül ott hagyná a navinést az ágyában, ahová annyira jól beillik. Nem tartja magát képesnek a búcsúzásra, éppen elégben volt része, mikor eltemetett a környezetében szinte mindenkit, aki valaha fontos volt számára. Nem kellett több búcsúzás.
- Ezt most komolyan kérdezed? - Pillant rá immár egy sokkal őszintébb mosollyal az arcán. A pincér járkálása elkerüli a figyelmét, de az újonnan teli poharat ujjai közé véve lötykölni kezdi benne az aranyló italt, a pillantását a folyadékra fordítva. Félvámpír volt, megáldva éles, emberfeletti érzékekkel, és teljesen biztos volt benne, hogy vissza tudná tartani Zoét, hogyha akarná. Még nagyon meg sem kellene erőltetnie magát, hiszen mellőle nem igazán lehet elszökni.
- Honnan jött ez az egész? - kérdezi, ahogy a pillantását az ujjai között tartott kristálypohárról visszafordítja Zoé mélybarna szemeibe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=389247#post389247][b]Asher Noah Wayde - 2014.09.21. 20:00[/b][/url]

Nem stílusa tippelgetni. Sosem akarta kitalálni, hogy a másik mit akar, találgatózni, puhatolózni a sötétségben. Inkább kiolvasta az illető fejéből a választ a kérdéseire, vagy megvárta, amíg saját szándékából elmondja - bár utóbbi ritkábban fordult elő -, de nem találgatott. Nem akart mellélőni, teljesen mást elképzelni és másra számítani, így ez volt a megoldás. A legtöbb esetbe egészen türelmesen várakozott, hiszen ideje az volt bőven, ha mása nem is. Most azonban, annak ellenére, hogy még alig fél órája ültek az étteremben, kezdett türelmetlen lenni Zoéval szemben. Tudni akarta, hogy mire megy ki az egész. Válaszolgatott a kissé abszurdumnak tűnő kérdéseire, eddig tűrte, hogy a navinés kihozza a helyzetből, amit ki akart hozni - és ami előtte egyelőre még titok volt. De most elégnek tűnt, tudni akarta, hogy mi is ennek az egésznek a lényege.
Még mindig, arckifejezésén nem változtatva, vagyis szemöldökét enyhén felhúzva, szemeiben kérdő pillantással várja Zoé válaszát. Nem a körítésre kíváncsi, elhiszi, hogy tényleg érdekelte a dolog, de akkor sem így adta volna elő, ha csak erről van szó. Lennie kellett tehát valami másnak a háttérben, és ez az, ami őt legjobban érdekelte. Tanult emberként - tanárként, ha úgy tetszik -, mindig a tudást hajszolta, és nem tett jót a lelkének, hogyha információt, ráadásul értékeset tartottak vissza tőle. Az pedig különösen nem tetszett neki, hogy ezt Zoé tette.
- Csak, hogy tudd, zavar, hogy kétségbe vonod az elkötelezettségemet irántad - jegyzi meg egy félmosollyal az arcán, ami azonban nem marad ott sokáig. Bár a lány más szélesen vigyorog, ő még nem tudja ilyen gyorsan elengedni a komoly témát. Főleg azért, mert az igazi válaszra még mindig várni kell, bár nem is tudja, hogy Zoé ki akarja-e egyáltalán fejteni az okait. A pregamenre pillantva aztán egy csapásra megszállja a nyugalom.
- Tudja kisasszony, örülni fogok neki, hogy már nem lesz a tanítványom. Csapnivaló egy diák volt - ereszt meg Zoé felé egy vigyort, ami részben a megszólításának is szól. Tény, sosem volt közöttük formális a viszony és ez így volt jól. Nem változtatna rajta semmit, még akkor sem, ha megtehetné. Ennek az egésznek így kellett megtörténnie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=394705#post394705][b]Asher Noah Wayde - 2014.09.28. 19:34[/b][/url]

A választ hallván csupán egy kérdő és kissé talán rideg pillantást vet Zoéra, ahogy ott ül vele szemben, szélesen vigyorogva, mint a gyerek, aki éppen kapott egy új játékot az anyjától. Nem érti. Fogalma sincs róla, hogy, ha ennyire bizonyoson állítja, hogy tudja, hogy mit érez iránta, mégis mire volt jó az elmúlt órának a nem kevés idegtépő pillanata. Próbálja megfejteni, próbál rájönni, kitalálni, hogy mi is járhat mégis Zoé - és tőle elvonatkoztatva, általánosan a nők - fejében, de egyszerűen még több, mint hetven évnyi tapasztalattal a háta mögött sincs a leghalványabb fogalma sem róla.
- Akkor mégis mire ment ki ez az egész?! - Egyszerűen nem érti, hogy mire volt jó a drámai hangulat, miért kellett úgy tennie Zoénak, mintha távozni akarna, mikor a valóságban semmi ilyenről sincs szó. Szimplán csak tanárként fog továbbra a kastélyban maradni, nem pedig diákként. Persze, más lesz, hozzá kell majd szokniuk ehhez az új helyzethez is, de lesznek előnyei. Például most már nyilvánosan is folytathatják akár a kapcsolatukat - nem mintha bármelyikük is a folyosókon mászkálva akarna bevonni másokat a magánéletükbe.
- Valóban? Valamiért a gyakorlati "órákon" nem így éreztem. - Mosolyog rá egy kicsit gúnyos, nagyon önelégült félmosollyal az arcán. Sosem volt titok előtte, hogy Zoé nem szerette a tantárgyát, még annak ellenére sem, hogy tanársegéd volt. Arra a pozícióra is csak azért jelentkezett anno, hogy őt idegesítse - és láthatja mindenki, hogy ennek ellenére is hova jutottak el. Ez is egy olyan dolog, egy olyan esemény volt az életükben, amit nem irányíthattak. Valami olyan, aminek egyszerűen csak meg kellett történnie és egyiküknek sem volt beleszólásuk. Nem is akartak beleszólni, egyikük sem. Sodródtak az árral az elmúlt két évben, ugyanúgy, ahogyan most is teszik.
- Így viszont úgy tűnik, hogy új tanársegéd után kell majd néznem. Bár fogadni mernék rá, hogy szinte bárki lelkesebben csinálná, mint te - mondja kicsit elgondolkozva, felidézve Zoé tanársegédi hozzájárulását a tantárgy tanításához - bár a vizsgák javításán kívül nem túl sok jut az eszébe. Nem teszi hozzá, de úgy gondolja, hogy az a bizonyos hozzájárulás megvolt, csupán nem az életüknek azon a színterén, ahol kellett volna lennie. Inkább egy sokkal privátabb környezetben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=444565#post444565][b]Asher Noah Wayde - 2014.12.30. 09:56[/b][/url]

Kétségek és gondolatok. Két olyan dolog, amit ennyi leélt idő után már nem is tudna levetkőzni magáról. Sokáig élt bezárkózva, híján a külvilággal való bármilyen nemű kapcsolatnak, és ekkor bezárkózott a gondolatai közé olyan mélyen, hogy most is nehezen tud szabadulni tőlük. Mérlegel, elgondolkozik minden egyes cselekedetének kimeneteléről, majd magában teljesen biztosan döntést hoz, amit utána eszébe sincs visszavonni. A kételkedés szintén lételemévé vált, sok mindent kérdőjelezett már meg az elmúlt néhány évtized alatt, és kérdőjelez meg most is. Enélkül talán nem is ő lenne, legalábbis nem tudná magát elképzelni szabadnak és felelőtlennek. Nem, ahhoz túl idős, hogy fittyet hányjon a következményekre. Talán, ha az élete máshogy alakult volna, talán, hogyha akkor nincs az a támadás... Minden csak talán.
- A fejemben történő dolgokat nem tudom befolyásolni. - Persze pontosan tudta, hogy Zoé mire is gondol, az elméje rejtekének melyik részében elrejtett dolgokra - nem kellett gondolatolvasónak lennie, hogy tudja. Már csak tiszteletből sem szívesen hallgat bele a gondolataiba a lánynak, még szerencse, hogy ismeri már annyira, hogy nem is kell.
Egy önmagával teljesen elégedett félmosollyal néz a piruló Zoéra, miközben hátradől a széken. Zavarban van, már megint. Hazudott volna, ha azt állítja, hogy nem szerette, hogy milyen hatással volt rá. Amikor az ember elpirult, az arcában lévő erek kitágultak egy kicsit, és így még több vöröslő folyadék színezte a bőrt. Ez pedig egyet jelentett a még intenzívebb illattal, ami jelenleg nem jelentett gondot neki. Nem volt éhes, a héten néhány napja már gondoskodott a táplálék utánpótlásáról.
- Hanyagoljuk ezt a tanársegéd témát - vágja rá, bár nagyon nem akaródzik neki. Zoé az övé volt, és nem kellett holmi mitugrász kölyök, hogy ott ugráljon körülötte non-stop. Alapjáraton sem szerette, hogyha más emberekkel volt tartósan - talán ez alól kivételt képezett a család. Belegondolva pedig neki sem volt szüksége rá, hogy valami jött-ment diák idegesítse.
- Eddig is az alagsorban lakták szinte, nem tudom, hogy miért csinálnál belőle ügyet - von vállat. Annak ellenére, hogy hivatalosan nem éltek együtt, Zoé tényleg minden idejét nála töltötte. Számára evidensnek tűnt, hogy ez ezentúl sem fog megváltozni, maximum mindenki tudni fog róla.
Nem is maradnak sokáig az étteremben. Sosem kedvelte a kíváncsian rájuk szegeződő szemeket, és ez még mindig így van. Miután elfogyott a tea, egyszerű mozdulattal áll fel, és húzza magával Zoét is, hogy visszainduljanak a kastélyba.