Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=520500#post520500][b]Rentai Bálint - 2015.09.19. 19:09[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=534168#post534168][b]Radits Viktor Endre - 2015.10.24. 16:05[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=541380#post541380][b]Claire Anne Livingstone - 2015.11.10. 17:26[/b][/url]

Ervin  

Hát itt vagyok a Pillangó-varázs előtt. Körül nézek, de őt nem látom. Vajon már bent van? Itt van már? Azt érzem, nem bírok bemenni, mintha földbe gyökerezett volna a lábam.
Egész nap ebben az idegállapotban vagyok. Próbáltam figyelni az órákon, csevegni a többiekkel, de minden gondolatom csak egy dologra fókuszált. Ervinre.
Ervin. Annyira hihetetlen, annyira nevetségesnek érzem magam. Nem is ismerem őt, azt sem tudom, mire számíthatok, mégis egész nap lázban égek.
Vajon miről fogunk beszélgetni? Mit fogunk csinálni? Ugyan olyan ijesztő lesz, mint a múltkor?
Rájöttem, hogy ezekre a kérdésekre csak akkor kapok választ, ha már vele leszek.
Egész éjszaka nem aludtam, mert annyira izgultam. Reggel, amikor felkeltem és a tükörbe néztem, azt hittem rosszul leszek. Az éjszakai ébrenléttől a szemem alatt hatalmas lila karikák éktelenkedtek, úgy néztem ki, mintha beteg lennék. Ez az állapot mostanra sem változott, pedig reggel felkentem a szokásos vörös rúzst az ajkaimra és egy kis púdert is tettem az arcomra. A hajamat kiengedve hagytam, abban reménykedve, hogy így nem fognak feltűnni a kialvatlanságom jelei.
Ez a kísérletem viszont kudarcnak bizonyult, miután ma hárman is megjegyezték, hogy rosszul festek.
Igazából a kinézetem az utolsó, ami most foglalkoztat. Jobban érdekel az, hogy rávegyem a lábaimat a járásra, mert ha itt kint maradok, akkor nem fogom látni ma Ervint, pedig nagyon vártam már ezt a percet. Azóta, amióta csak elbúcsúzott tőlem egy puszi kíséretével.
Mély levegőt veszek, lépek kettőt az ajtó felé, ráteszem a kilincsre a kezemet és belépek.
Bent egy mosolygós lány fogad, megmondom neki, hogy teázni szeretnék és bekísér a teázós részbe. Gyorsan felmérem a terepet, Ő még nincs itt. Egy eldugott, kétszemélyes helyhez vezet a lány, miután megmondom neki, hogy várok valakit. Leültet, de még nem kérek semmit, majd ha Ervin is megjön, szóval a lány magamra hagy.
Én pedig várok, türelmetlenül várok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=553042#post553042][b]Partay Alfréd Benedek - 2015.12.14. 16:23[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=569296#post569296][b]Warren Mina - 2016.03.01. 17:24[/b][/url]

Valamikor még a kirándulás alatt felmerült, hogy majd ha visszajövünk, menjünk el valamerre kajálni. Sok lehetőség nem volt, de már akkor tudtam, hogy a Pillangóvarázsba akarok jönni. Egyrészt Zoey egy fantasztikus nő, másrészt a teaház része szuper, harmadrészt, mindig is el akartam ide jönni enni, de valahogy mindig máshogy alakultak a dolgok. Talán azért, hogy Noellel jöjjek ide először.
Miközben sétálunk felfelé a lépcsőkön, kigombolom fehér kabátomat. Nagyon szép kabát, de a csomó hóra emlékeztet, ami annyira azért nem volt szép, vagyis de, nagyon is szép volt, csak a hó volt egy idő után túl sok. Valahogy annyi mindenben meggátolt. Nem szeretek belegondolni a hidegbe, pedig ha azt nézzük, az anyai ágon ősi orosz vélacsalád sarja vagyok. Na nem mintha nála jelentene bármit is bármelyik is. Negyedvélaként csak annyi a kiváltságom, hogy egy ideig idősebbnek nézek ki a koromnál, aztán nagyon sokáig megragadok a sokkal fiatalabb, mint a kora résznél.
- Jó napot! Ombozi néven van a foglalás.
Az idősebb úr elmosolyodik és bólint.
- Igen, igen, már itt is van az úr. Odavezetem.
Nagyon elegáns a hely, legalábbis nagyon annak hat, hiszen az asztalomhoz kísérnek, és nem csak azt mondják, hogy ott van hátul. Követem őt, lopva nézem a festményeket, akik mind békésen teázgatnak vagy ebédelnek. A mai alkalomra egy V nyakú, enyhén dekoltált mélykék ruhát választottam, fekete harisnyával és csizmával. A hajam oldalra van fésülve, és be van fonva.
- Én öhm...
Csak egy pillantást vetek rá, és máris szólni szeretnék a bácsinak, hogy egy másik Ombozihoz jöttem, de amint jobban megnézem, látom, hogy ez bizony ő. Csak eltűnt a haja. Tarzanból herceg lett.
- ... helló.
Bizalmatlanul ugyan, de helyet foglalok szembe az új külsővel, amit tüzetesen el is kezdek nézni, hiszen olyan más lett így. Felnőttesebb. Mit is keresek én itt? Nem tudom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=572990#post572990][b]Farkas Zétény - 2016.03.12. 22:57[/b][/url]

Lassan vége a vizsgaidőszaknak, amint azt lehet tudni, nekem simán ment. Nem vagyok egy nagy tanulós, de hát nem is kell, ha ilyen jó agyam van mindenhez. Megragadnak benne a dolgok, ennyi az egész. De most nem azért ülök itt az étteremben, hogy megünnepeljem az amúgy is elvárható eredményem, hanem mert a jövendőbelimmel van találkozóm. Nem is igazán tudom, hogy minek nevezzem őt, talán ez a legjobb megfogalmazás Lyrára. Mindketten végzünk, és szerintem mindketten megkaptuk a levelet, ami felfrissíti a memóriánkat, hogy ha végzünk, akkor bizony esküvő lesz és boldog házasság. Legalábbis nekem ilyeneket írtak, hogy néhány háztárstól, akik jóban vannak velem – van ilyen? – megtudták, hogy milyen jól összeillünk, és mennyire boldogok vagyunk együtt. Gratulálnak, hogy megértettem, milyen fontos ez és próbáltam alkalmazkodni, és tessék igazuk lett, megfelelő menyet választottak, stb. Ja, valóban marha jól eljátszottuk a szerepeinket, de nem igazán közeledtek az álláspontjaink. Illetve de, mert a kezdeti ellenségeskedés, olyankor gyűlölet, egy normális viszonnyá szelídült. Én meg nem tudom, hogy hányadán állunk, egyelőre még a sokkot, amiben Gwennel voltam, azt próbálom feldolgozni. Mármint, hogy egészen normális lány, így hogy megismertem, annak ellenére, hogy Cupido kellett hozzá, hogy szóba álljak vele. Persze már elmúlt a hatás, és… hát nem tudom, szerelmes biztos nem vagyok, mert most már másodjára tapasztaltam meg, hogy milyen az, és a második nagyon intenzív volt. Na, mindegy, nem tudom, hogy mi lesz, csak azt, hogy Lyrának szeretném, ha boldog élete lenne, vagy velem, vagy nélkülem. Ezért majd megteszem, amit meg kell, de egyelőre jó lenne valamivel kihúzni még, hogy ne legyünk házasok. Kéne még pár év, vagy ilyesmi, olyan rohadt gyorsan elrepült ez a három is.
Nem öltöztem túl egyébként, Lyrának pedig egy szép és különleges orchideát hoztam, amit már a helyiek be is tettek egy szép vázába. Akármi is van, a látszatot fenn kell tartani, de amúgy sem bánom, megérdemli, ha már elvisel, nem? Az étlap megérkezett, de egyelőre nem rendeltem semmit. A találkát délután négyre beszéltük meg, még van nagyjából 5 perc, hogy megérkezzen, vagy tíz, hogy nőiesen késsen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=580094#post580094][b]Kőhalmi Felicián - 2016.03.29. 16:02[/b][/url]

Kissé lomha, ámde felettébb ruganyos léptekkel tart a teaház felé. Jó szokásához híven a kubai most is kilóg a szájából és öregesen pöfékel. Ha már fizetett szabadságot nem kap, legalább elszivarozza megmaradt éveit, gyönyörű terv!
A recepcióra belépve sem oltja el, hiába a rosszalló pillantás. Elég a minisztériumi jelvény és egy erélyesebb pillantás, hogy rendre utasítsa az alkalmazottat, aki ezek után elvezeti őt egy viszonylag kellemes hangulatú helyiségbe. Körbepillantva nem lát semmi gyanúsat, így a pulthoz lép és a mosolygós lányra pillant. Igaz, ami igaz, szép kerek diftongusai vannak, de ez emberünket ötvennégy éve nem hatja meg, így rezignált arckifejezéssel kér magának egy borsmenta teát. Friss és üde és nyugtató.
Legszívesebben a pulthoz ült volna, ehelyett a maga slampos módján az egyik fal melletti asztalhoz battyog és lesüpped a földre - hogy fog onnan felkelni, az még rejtély -, maga elé kinyújtja lábait keresztbe téve és pöfög tovább. A félhomály jótékonyan eltakarja arcát, miközben órájára pillant és úgy dönt, van még ideje.
Sztoikus nyugalommal szemléli a helyiségben megbúvókat, akik feszengeni kezdenek kémlelő tekintete miatt. Hát igen, néha még visszasírja azokat a napokat, amikor a Minisztériumnál más jellegű állást töltött be... Most viszont gyerekekre kell vigyáznia. Szégyen. Mikor lett óvóbácsi? És vajon hányszor fogja ezt a kérdést feltenni magának? Mindegy is, totális faarccal szivarozik tovább, várva a teájára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=591596#post591596][b]Cameron Wallace - 2016.05.03. 22:21[/b][/url]

A szakítást követően hazautazott egy kis időre, remek ötletnek tűnt ugyanis visszatérni az ódon családi kastély falai közé, mintha az bizony bármit is segítene kudarcba fulladt kapcsolatán és az utána maradt furcsa, kellemetlen érzéseken. Sára egészen különleges helyet kapott az életében, amivel aztán mégsem kívánt élni, ami így rövidre fogva számára meg igazán tragikus valóság. Egész hamar úgy döntött aztán mégis, hogy túllép ezen. Nem érdekli. Legalább szabad. Az otthon töltött idő egyébként is arról szólt, hogy amikor éppen nem sikerült öccsével együtt kijutni a falak közül a hatalmas birtok valamely eldugott zugába, legalább három gyerek lógott rajta, esetleg az anyja is a megszokott szekálással és idióta kérdésekkel. Hamar beleunt aztán ebbe is, és a frissen született elhatározással, hogy visszatér a faluba és folytatja az életét ott, ahol abbahagyta, meg is tette a szükséges lépéseket. Itt van. Kissé ugyan karikás szemekkel, visszatérve régi kaotikus életviteléhez, ennek eredményeként pedig a hosszas éjszakázásokhoz, furcsa alvási szokásokhoz, mindenféle jobbnál jobb és szebbnél szebb rossz szokáshoz. Nincs már motivációja, hogy rendesen, viszonylag egészségesen éljen egy hiú szőke kedvéért. Az ilyesmi nem érdekelte sosem, úgyhogy visszatérve korábbi önmagához inkább felhagyott a hülye szabályokkal. Az is ennek köszönhető, hogy most itt ücsörög a Pillangóvarázsban, szürke inge ujja könyékig feltűrve, és az asztalra támasztva könyökét tenyerében pihentetve állát vár a rellonos mestertanoncra. Nem a romantika rajongója, nincs gyertya, vagy bármi hasonlatos kötelező elem, de az is igazán nagy megerőltetés részéről, hogy randira hívta a lányt ide, meg egész decensen öltözött, nem beszélve a fésülködésről, amit szintén megejtett. Kissé unottan pislog maga elé, amíg egyedül ücsörög, de hát egy lányra várni kell, és ha még egész szép is, akkor neki nincs panasza arra, hogy késik pár percet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=592453#post592453][b]Szervezői Mesélő - 2016.05.07. 21:51[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=596531#post596531][b]Balósy Pamina - 2016.05.25. 20:32[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=607196#post607196][b]Návay L. Viktor - 2016.07.06. 16:37[/b][/url]

Előzmény - Fő utcza

Az imént még beszélt a macskámhoz, hallottam a hangját, nem csak képzeltem, hát nem igazán értem, mi is történt éppen, amiért képtelen megszólalni. Úgy tűnik, valami okból igazán nehezére esik, pedig igyekszem nem az ijesztő házvezetőnek lenni. Más ötletem nincs is, mitől némult meg hirtelen, már amennyiben nem olyan természetű a gond, amivel legfeljebb Zója tudna mit kezdeni vagy hasonló végzettségű szakember, ami én nem vagyok. Mi több, viselkedéselemzést is vajmi keveset tanultam, és azt sem iskolai keretek között, hanem Matthew-től. Saját viselkedéselemzőm volt, bármilyen kérdésem is akadt, most meg boldogulhatok magam, láthatóan nem éppen sok sikerrel. Még jó, hogy legalább a teára bólogatni kezd, és kicsit fellélegzek. Ahogy a szája szeglete ráng, az aggaszt ugyan kicsit, ki tudja, mikor tör ki belőle a sírás, de egy tea mellett talán akad rá némi remény, hogy megnyugszik és nem leszek én a mumusa.
- Szeretnéd vissza még egy kicsit Őrnagyot? Én simogathatom még úgyis eleget aztán - ajánlom fel, miközben elindulok a teázó felé, intve, hogy kövessen. Remélem, hogy nem lesz túl nagy gond a négylábú vendég, mert az ajtó előtt aligha hagyom, még a végén ismét elkóborol. Bajt különben sem csinál, ha szem előtt van, csak engem igyekszik bosszantani, másoktól meg simogatást kunyerál. A lányra például kifejezetten kíváncsi, nyújtogatja a nyakát felé, hagyná, hogy megsimogassák. Élvezi a figyelmet, ez tagadhatatlan.
- Huh, hát most figyelni kell majd erre a figyeleméhez szőrgombócra, hogy ne császkáljon el és véletlen se verjen le semmit, de ha nem muszáj, nem szeretném hordozóba tuszkolni, mert a bezártságot rosszul viseli. Ugye te? - simogatom meg a macskám nyakát, majd kérek egy Earl Grey-t, aztán visszafordulok a lányhoz. Csak tudnám, honnan tűnik olyan ismerősnek, de hiába töprengek, nem jut eszembe.
- Na és szereted a cicákat? - kérdezem végül, hátha ettől kevésbé támad sírhatnékja, mintha azt kérdezném meg, hogy eridonos-e vagy sem.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=618587#post618587][b]Nadine Rohr - 2016.09.17. 19:13[/b][/url]

Noha egy teát mindenki képes magának otthon elkészíteni, Nadine most mégis valami hangulatos, különlegesebb helyre vágyik. A mai nap megfáradt papírmunkája után különben is megérdemli, hogy kicsit kimozduljon és helyet foglaljon a nyugalom szigetén. Mostanában sokkal inkább az otthonülős könyvmoly-munka a jellemző rá. Túl sokat kellett kutatnia az elmúlt időszakban, így jól esik szemét pihentetnie. Könnyedén, kényelmesen sétál a teaház felé. Öltözéke egyszerű; piros, csíkos hosszú ujjú egy fekete szoknyával. Megáll időnként bámészkodni, köszönni egy-egy ismerősnek, szomszédnak. Késő délutánra jár már az idő, belépve a teaházba Nadine rögtön rendel magának egy fahéjas-szilvás teakölteményt, hogy aztán helyet foglalva az egyik asztalnál belemerüljön gondolatai tengerébe. Némi csendes ízlelgetés és szemlélődés után előveszi a táskájában lapuló könyvet, és közelebb húzva a gyertyát olvasni kezd. Olvasott már ő Shakespeare-t, de inkább drámákat, és a minap egy szonettkötet került a kezei közé, amibe első pillantásra beleszeretett, így rögtön megvette. A könyv különlegessége, hogy az egyik oldalon magyarul a másikon eredeti angolban szerepelnek a művek. Nadine igazán élvezi, ahogy igyekszik kibogozni az angol, nehéz nyelvezetet, és szereti megcsodálni a fordítás szépségeit. Időnként bele-belekortyolva a teába megáll, gondolkodik, és körbenéz. Kifejezetten jól esik lenyugtatnia gondolatoktól zsibongó agyát, még ha a félhomály nem is a legtökéletesebb az olvasáshoz. Pálcájával éppen varázsolhatna fényt, de nem akarja zavarni a többi vendéget, így marad a gyertyánál. Így különben is jobban megadja a hely varázsát. Nem gyakran jár ide, de úgy érzi ezen a szokásán ideje változtatni, hiszen igazán megnyugtató ez a hely.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=648983#post648983][b]Tóth Alexandra - 2016.12.17. 19:04[/b][/url]

Nem próbál meg úgy tenni, mintha minden rendben lenne, ahhoz túlságosan gyermeki még. Nem figyel arra, mit mond ki, mivel bánthat meg másokat, csak őszinte, ahogy egész életében is volt. Emiatt a leginkább egyértelmű, hogy ő viseli a legkevésbé jól a káoszos helyzetet, a bizonytalanságot. Fogalma sincs, mi lesz most, hogyan mennek tovább a dolgok, de nem is ezt próbálja kitalálni. Azon jár az agya egész nap, hogyan lehetne minden a régi.
Hogyan hozhatná rendbe azt, amit elrontott. Hiszen egyértelműen az ő hibája az egész, nem hülye ő, csak gyerek. Folyamatosan ő volt a pont, ahol a szálak összeértek, ahol a szikrák kipattantak és kirobbant a veszekedés. Még akkor is, ha sokszor igyekezett tenni ez ellen, úgy gondolja, csinálhatta volna ügyesebben. Veszekedhetett volna kevesebbet a testvéreivel, hogy kevesebbszer védjék meg őt a szülei, ezzel újabb konfliktusokat generálva. Bánthatta volna őket kevesebbet, lehetett volna jobb gyerek, tanulhatott volna még egy icipicit jobban. Annyi mindent tehetett volna, mindegyiktől azt reméli, hogy elkerülhette volna ezt az egészet.
Mindenki azt mondogatja, hogy nem az ő hibája, ne érezze rosszul magát. De amikor visszakérdez, hogy akkor kié, arra már senkinek nincs válasza. Amikor azt kérdezi, miért, miért kell ezt csinálni, arra sincs válasz. Csend. Zavart pillantások. Magyarázkodás. Mind lassan mászik be a bőre alá, és csak erősíti a bűntudatát, a bizonytalanságait, és egyszerűen eluralkodnak rajta az érzések.
Hihetetlenül hiányzik neki az anyukája. Hogy minden reggel, amikor felkel, ott legyen, csináljon neki reggelit, lássa a mosolyát, kapjon egy ölelést és egy puszit, mielőtt még iskolába indul. Hiányzik neki Csongi, és az összes többi barátja, aki elment az iskolába. Nem szereti már az előkészítőt, pedig idáig rajongott érte, most viszont híre ment a történteknek és ott is mindenki hímestojásként bánik vele. Próbálnak tapintatosak lenni, ezzel még inkább azt éreztetve benne, hogy most igenis világvége van. Armageddon, pusztulás - és ez csakis az ő hibája, senki másé.
Annak ellenére, hogy több időt tölt most otthon, mint már nagyon régóta, iszonyú magányos. Emberek veszik körül, a családja, akiket szeret, akkor mégis hogy lehet magányos? Semmi értelme, mégis így van. És mindenki próbálja felvidítani, ettől pedig csak még rosszabb lesz. Ahogy az is, hogy az apja ugyanúgy dolgozik tovább, ignorálja a helyzetet, a világot, hátha akkor nem kell megküzdenie vele.
Ma kaptak pénzt tőle, hogy menjenek el a Pillangóvarázsba, foglalt asztalt, majd ő is kiugrik, és négyesben esznek. Mert meg kell tartani a csodás, idilli család illúzióját, legalábbis erre igyekszik. Gábornak nem volt hangulata ehhez, úgyhogy Lolával kettesben érkezik meg, csendesen battyog oda az asztalhoz, és ül le. Kicsinek érzi magát a székhez képest - mindig is kisebb volt, mint a társai, aprócska lány. De ennyire kicsinek és jelentéktelennek sosem érezte még magát a világban.
Ahogy telnek a percek, egyre idegesebben kapargatja a szék szélét.
- Szerinted eljön? - kérdezi Lolát egy idő után, tétován. - Lehet rendelnünk kellene, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=660999#post660999][b]Czettner L. Maja - 2017.02.19. 21:16[/b][/url]

Haj, haj, haj. Nem panaszszó, hanem bizony a frizura. Hatalmas szerencséje van ennek a leányzónak, hogy ennyi jutott neki, mert ahány szál kihullott az elmúlt pár napban, azt már senki nem pótolhatja. Alig aludt valamit tegnapig, hála a buta vizsgáknak. Borzasztóan izgult, görcsben volt a hasa és se inni, se enni nem tudott rendesen. Utálja ezt az időszakot, ráadásul falfehéren toporgott pár háztársával a folyosókon még mondjuk a szóbelire várt. Kezei, lábai remegtek, borzalmas volt. Se meccs kezdetén pályára lépés előtt, se táncon, mielőtt kilép kezdeni nem érzett ilyet soha. Volt benne egészséges drukk mindig, de nem ezeken a szinteken. Most ráadásul a saját kis agyára is ment már azzal, hogy mennyire szeretné megmutatni, milyen ügyes. És ezt nem annyira magának elsősorban, no.
Most viszont mindezek ellenére ki akart ugrani a bőréből, hatalmas mosollyal az arcán vonult le a faluba és tartott célirányosan a Pillangóvarázsba. Nagyon-nagyon örült a nyúzottsága ellenére is Lewynek, mint mindig, és igazából már azon forgott a buksija, hogy slisszolhatna haza például a Jóslástan vizsga helyett. Megérkezve belökte az ajtót, fejét a csengőre emelte fel egy pillanatra, aztán önállósította magát, hiszen bent is megvárhatja a barátját igazán. Illedelmes lányként köszönt és miután átkísérték a teaházba egy félreeső és üres részre sétált, ott csüccsent le lábait féloldalasan maga alá húzva. Egyelőre nem szándékozott rendelni, bár most nagyon csábító lett valami jó sok koffeint is tartalmazó fekete tea a számára, bármennyire is nincs oda érte. Kiveszett szerencsétlenből az energiája nagyrésze, de sebaj, kialudta magát múltéjjel, az már fél siker. Kisimította a ruhája ráncát, amikor a közeli függönyről egy pillangó szállt a vállára, azt csodálta vigyorogva még el nem szállt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=666901#post666901][b]Jonathan Gerhard Van den Bergh - 2017.03.13. 01:29[/b][/url]

Még ez a hely a legkevésbé lepukkant a környéken egy ebéd elfogyasztására. Annak a csárdának például a közelébe sem fogok menni, az biztos. Enni viszont kell, én pedig szeretnék valami jót enni egy kellemes helyen. Vagy legalább valami fogyaszthatót egy nem túl elmaradott helyen. Nemrég érkeztem ide és már most kezdem leadni az elvárásaimat. Mi lesz még később?
Felsétálok a lépcsőn, hagyom a festményeket udvariasan biccentgetni nekem, aztán a vendégeket fogadó, rendezett kinézetű varázslóval közlöm, hogy egy személyre kérek asztalt, ablak mellé. Odavezet engem, és mivel ő nem segíti le a talárom, magam akasztom a fogasra. Leülök és csakhamar kapom is a pincértől az étlapot. Az italrendelésem rögtön leadom, ezután pedig elmerülök a nem túl kecsegtető kínálatban. Arcomon lehelletnyi fintorral tanulmányozom a menüt. Ezek a magyar ízek nem állnak túl közel hozzám. Egyik zsírban fürdő hús a másik után. Látom is a szomszéd asztaloknál. Azt hiszem, maradok a sült krumplinál valamilyen hallal. Már intek is a pincérnek és közlöm vele döntésem. Bájosan rámosolygok, de amint tovahalad, az iménti kifejezés már sehol nincs. Semmilyenül, talán kissé reményvesztetten nézek ki az utcára, miközben italomba kortyolok.
Fényévekre van ez a környezet attól, amit odahaza megszoktam. Nem újdonság nekem, hogy vannak ilyen helyek, hiszen gyakran utazom. De más valahol eltölteni pár napot és megint más úgy jönni ide, hogy tudom, hosszú hónapokig leszek itt. Már most azon tépelődöm, lehet, mégse kéne itt laknom a tanulmányaim idejére. Minden nap hazamehetnék. Besétálnék a kandallóba és ennyi. Viszont túlságosan tetszik, hogy ennyire új helyen vagyok, új emberek közt. Az otthoniakat már untam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=684979#post684979][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.06.11. 12:34[/b][/url]

(katt) ♥

Ebben a gyönyörű napos időben vétek lenne a szobában maradni, és a könyveket bújni. Tanulni a szabadban is lehet. Noha, nem ezzel a szándékkal születik meg az ötlet a vörös koponyában. Szeretne egy kicsit kiszabadulni a Navine torony fogságából, meginni egy bögre teát, miközben csak úgy nézegeti az arra elsétáló embereket. Nem sok diákkal tudott értekezni az érkezés után, nagyon új még itt minden mugli család gyermekeként. Soha nem gondolta volna, hogy egy ennyire mesés környezetben lehet a panellakás után. Ennyi inger… egyszerre nagyon sok, ami történik, de próbálja aktivizálni magát, és kihozni a legjobbat az előállt érdekes helyzetből. A baglyokkal való levelezés a legérdekesebb. Édesanyjával egész sok levelet váltottak, de nem ugyanaz. Majd kialakul minden.
Végigsétál Bogolyfalva főutcáján, hiszen a hétvégére való tekintettel lenéz egy kicsit ebbe az aranyos kis faluba. Sokat hallott róla az elmúlt egy hétben, így ki is mozdult a szobájából, hogy eljöhessen falunézőbe.
- Jó napot kívánok! – köszön halkan, vékonyka kis hangján.
Leül egy asztalhoz a kávézóban, maga elé vesz egy itallapot, és tanulmányozni kezdi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=702475#post702475][b]Bálint Fruzsina Ingrid - 2017.09.18. 00:14[/b][/url]

Fáradtan huppantam le kiszemelt ülőhelyemre a teaházban. Éhes voltam, és szomjas is, és most meg kellett ünnepelni valamivel a vizsgaidőszakom sikeres zártát. A bizonyítványom egész pofás lett, otthon nem lehet rám panasz semmiképpen. Na, jó, anya kicsit kiakadt azon az egy E-n, a Gyógynövénytanon, de mit is várhatnék egy megrögzött bájital-főzőtől? Ez az élete, persze, hogy elvárja tőlem a tudást, de elnézte az egészet, tekintettel arra, hogy milyen rapid tempóban kellett behoznom a lemaradásomat, és sajnos ezt a hajtást a gyógynövénytan vizsgaeredményem bánta.
Rendeltem magamnak egy jó adag áfonyateát, francia krémessel. Kicsit sajnáltam, hogy egyedül kell idén ünnepelnem, mert nem sok értelme lett volna hazamennem, hogy utána utazzak megint vissza. Anya most úgyse tudott volna velem sokat foglalkozni, az ősz beindulása meghozta számára az üzleti fellendülést is, sorra kapja a rendeléseket.
Néha vannak egész jó hónapjaink is, olyankor többet megengedhetünk magunknak. A zsebpénzemből most is mertem egy picit költeni, de ha tehettem, maradtam a szoros határhúzásnál. Amit lehetett, használtan vettem meg, így olcsóbban jutottam hozzá, és nem reklámoztam a dolgot, nem kell azt tudnia senkinek, hogy egy keresetből élünk ketten.
Kíváncsi voltam, van-e olyan háztársam, aki szintén maradt a szünetre, jó lenne, ha nem csak egyedül csámborognék a faluban…
Gondolataim elkalandoztak, de most szándékosan hagytam, hogy tobzódjanak egy ideig, ha túl sokáig elnyomnám őket, előbb-utóbb robbannék, és azzal nem tennék jót senkinek.
Lassan kortyolgattam a teámat, ettem pár falatot a süteményből is. Máskor is fogok ide jönni, ha lesz rá lehetőségem, itt tényleg finom a süti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=703448#post703448][b]Haruka Yamasaki - 2017.09.22. 21:13[/b][/url]

Nem tudom pontosan, hogy újabban mi történik velem. Azon kapom magam, hogy akárhányszor a müncheni lakásban vagyok, a csend mintha fojtogatna. Néha zenét kapcsolok be, akkor tudok pár órát dolgozni, de ha besötétedik, inkább elmegyek onnan. Hallottam, hogy több mugli is szellemi erőknek tulajdonítja az ehhez hasonló eseteket, de boszorkányként látnám őket.
Nem, ez pusztán arról szól, hogy rossz beismerni, hogy rossz döntést hoztam. Japánban kellett volna maradnom, akkor talán nem gyötörne ez az ihlettelenség. Hogyan kezdhetnék saját vállalkozásba, ha két hónap alatt egyetlen seprűt sem voltam képes befejezni?
Egy újabb magyar faluba látogattam el aznap, azt hallottam, itt is egész jó a seprűbolt. Ötletet nem akartam lopni, de az édes kis ország egyre jobban belopta magát a szívembe, sorra fedeztem fel a mágusok által is lakott területeket.
Nem akartam azonnal a kviddicses üzletbe rontani, főleg, hogy ma még nem ittam kávét. A megfelelő üzletbe belépve levettem a gyűrűmet, lassan bogarászva kezdtem el olvasni az itallapot.
A sima presszó túl keserű, a kapucsínó túl átlagos. Ha már ilyen távolra eljöttem, szeretnék kipróbálni valami újat. Enyhén csücsörítve álltam ki a sorból, mielőtt még bárki is megszólna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=708775#post708775][b]Adrian Ivanorovics Black - 2017.11.23. 09:24[/b][/url]

Nem igazán szeretem ezt a helyet. Az én ízlésemnek túl giccses, és indokolatlanul azt az érzetet kelti, hogy valami légyotton vagy. Ellenben nyugodt, nincs teletömve, és aki megfordul itt az is csendben van, hogy a körülötte levők tudják nyugodtan meginni a teájukat. Ez jelenleg fontosabb, mint a giccs. Nyilván hívhattam volna a házamba is, de finnyás vagyok arra, hogy kit engedek be. Nem attól félek, hogy ellopott volna valamit, az úgysem működik annyira könnyen, csak finnyás vagyok. Úgy ahogy a ruháimra is, arra is, hogy egy vizes palackba vizet kell tölteni és nem kólát, nem iszok akárki után, meg arra, hogy kétszer egymás után nem veszem fel ugyanazt a felsőt amíg ki nem mosom. Szóval ja. Ez csak az én ötpercem. Rendelek magamnak egy fekete teát két cukorral, mielőtt keresnék magunknak egy helyet. Ami nem középen van, de nincs is eldugva, és nem ez a félhomály lengi be. Problémás vagyok, tudom ám. Végül csak megtalálom a számomra tökéletes asztalt, és le is csapok rá. Levéve a kabátom helyezkedem kényelembe, amíg várom a nőt.
Nem is értem, miért ajánlotta ezt fel. Scar még érthető, mert cserébe ő is tudja gyakorolni a sajátját, és így mindkettőnknek jó. Viszont ő mit kap tőlem cserébe? Kérhet pénzt, de nem fogok valami istentelen összeget fizetni neki, amiért különösebben tényleg megérné beengednie a fejébe egy kezdő legilimentort. Biztos van valami védelme, vagy már sokat csinálta, vagy mit tudom én, de én akkor sem engedném be magam a fejembe a helyében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=714237#post714237][b]Wittner Dávid - 2018.02.12. 22:22[/b][/url]

Egyszerűen nem tudom elhinni. Jó, persze, megesik sok dolog, mikor a szüleid az egyik nap még maga Rómeó és Júlia, a másik nap meg inkább egy skizofrén kétfejű sárkány, aki rühelli a másik fejeit. Szóval igen, most megint különköltöztek és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy bumm, az apám a helyi polgármester. Mit keres itt egyáltalán?
De ugye felvettem vele a kapcsolatot, mert ha már a közelben van, akkor jó lenne végre látni is. Sok embernek rossz volt a kapcsolata a szüleivel, nekem pedig kifejezetten istenes. Így megbeszéltük, hogy találkozzunk a teázóban. Nem voltam oda a lepkékért, de azt hiszem, nem lehetünk válogatósak, mert az italaik viszont kifejezetten finomak voltak, jutányos áron.
Otthon még belebújtam a pikás pulóverembe, aminek most egészen finom illata volt, látszik a mosás óta még nem volt rajtam. Kicsit a hajamba is túrtam, egyszer még a fésűt is áthúztam rajta, aztán a kis zsebnoteszemmel, a tárcámmal, meg három kicsi grafittal a zsebemben bandukoltam le a faluba. Már volt egy foglalásom a teaházban, ahol le is kuporodtam az asztal mellé és csendes firkálgatásba kezdtem, míg a fater végre méltóztat betoppanni. Nem, mintha elvárnám tőle, hogy pontos legyen. Nem ez a családunk fő erénye.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=717452#post717452][b]Hok Olívia - 2018.03.20. 11:04[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=718787#post718787][b]Reissner Eliza - 2018.03.30. 10:41[/b][/url]

Régóta készült már erre a napra. Vagyis hát nem kellett különösebben semmit csinálnia, egyszerűen csak várta. De azt nagyon, még annál is jobban.
Stephen King jó ideje a kedvenc szerzői között van, imádja a horror történeteit. Mikor még fogalma sem volt, hogy létezik a varázsló társadalom, már akkor odáig volt az amerikai férfi irományaiért. Aztán kiderült, hogy King szintén varázsló, ráadásul félvér, mint Liza, ami még inkább meghozta a kedvét azokhoz a történetekhez. Ahogy be lett jelentve, hogy egy beszélgetésre sikerült elhívni a híres írót, azonnal szabaddá tette magát erre a napra. Nem mintha olyan elfoglalt lenne, de még csak említés szintjén sem lehetett szó arról, hogy nem lesz itt.
Jóval a megjelölt időpont előtt ellátogatott a teaházba, hogy jó helyet szerezhessen magának. Sajnos nem ő volt az egyetlen, aki így gondolkozott, már nem is nagyon látott szabad asztalt. Kért magának egy kávét, hátha változik valami, de mások nem akarták elhagyni a helyüket, így akcióba lendült. Esélytelen, hogy végigállja az egészet, így miután kiszúrt egy fiút, aki mellett volt szabad hely, azonnal mellé lépett.
- Szia. Bocsi, de szabad ez a hely?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=718975#post718975][b]Kelemen Farkas - 2018.03.31. 19:05[/b][/url]

- Látnod kellett volna a kollégáim arcát, amikor ma elmondtam, hogy megnősülök. Kristófra rá kellett szólnom a végén, hogy csukja már be a száját, mert tavasz van és zümmögnek már legyek összevissza, a végén még belerepül egy - mesél, miközben kissé előre hajlova ücsörög az asztal mellett egy párnára telepedve, teáját kavargatva és hol az aranyszínű italra pillant, hol pedig hosszú szempillái árnyékából a vele szemben ülő lányra. Szája szeglete nevetősen görbül felfele, ahogy felidézi lelki szemei előtt a képet. Végül a csésze széléhez kocogtatja a kiskanalat, lerázva róla az utolsó csepp teát is, és a csészealj szélének támasztja, hogy két tenyere közé fogva az apró kis csészét belekortyoljon a teába. Hümmögve állapítja meg, hogy igazán kellemes. Ez a teaház nem okoz csalódást. Mindig is szeretett ide járni, amióta csak tud róla, akárcsak a cukrászdába, amiről kiderült, hogy Veszna sem veti meg egyébként. Most pedig már amúgy is ideje volt kimozdulniuk, mert utóbb nem jártak semerre, leszámítva az ékszerbolti sétákat, mire sikerült rábukkanni a megfelelő gyűrűre, és azt, hogy reggelente még együtt indulnak el dolgozni, habár ez az út nem is olyan hosszú, tekintve, hogy a lány az iskolában dolgozik, ő pedig a budapesti aurorparancsnokságon.
- És a te napod hogy telt? Mesélj - érdeklődik, amint lenyeli azt a kortyot, majd egy újabb után a csészét is leteszi, hogy az asztal fölött átnyúlva inkább Veszna kezét fogja meg figyelmesen hallgatva minden szavát, amit csak válaszul a kérdésre mondhat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=719272#post719272][b]Apáthy Marcell - 2018.04.02. 14:44[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=720300#post720300][b]Machay Ilián - 2018.04.13. 11:58[/b][/url]

Az emberek többsége azt hiszi, hogy a kémek azért cigiznek, hogy levezessék azt a rengeteg stresszt, amivel a munkájuk jár. Tekintsünk el a ténytől, hogy mindezt annak ellenére feltételezik, hogy személyesen egy kémet sem ismernek, vagy ha mégis, nem is gondolnák róla, hogy kém. Én személyesen azért kezdtem el dohányozni, hogy kitöltsem a rengeteg időt, amikor nincs semmi más, amit csinálhatnék. A jelentéseim közben, kiküldetések közben, bármikor. Meg kell mondanom, kellemesen bevált. Most is épp kényelmesen pöfékelek egy kávé kíséretében, mert az igazolványomon aurort ír éppen, azok meg ezt csinálják. Kávéznak és valami erős, esetenként kézzel tekert cigit szívnak. Nekem csak az erős van meg. Nincs meleg, de a nap erősen süt, ezért egy napszemüvegen keresztül szemlélem a bogolyfalvi forgatagot így szombat délelőtt. A lehető legjobb helyet választottam erre a roppant relaxáló tevékenységre: a fő utca egyik végén van, a macskaköves sétányra eső terasszal, ahonnan belátom az egész, helyet, és a kávé is jó. Kevés helyen jó a kávé, ezért ez fontos tényező volt. Egyébként nem keresek most senkit, legalábbis ebben a pillanatban nem. Csak vagyok, itt, meghagyom a helyieknek, hogy megszokják a jelenlétem, és elüljön közöttük a lényem keltette három napos csoda. Amatőr hiba lenne egyből nekikezdenem kérdezősködni, hogy a kelleténél is jobban felvonjam magamra a figyelmet. Ugyan. Fiatal vagyok, de véletlenül sem ostoba. Egy hűvösebb szellő hatására morogva húzom fel fejemre a sapkám. Szentpéterváron nem sikerült összeszednem semmit, kivételesen, így úgy érzem különösen érik már a szervezetemnek, hogy megbetegedjen, én meg igyekszem annál tovább halogatni, hátha. Elnyomok egy ásítást. Nesze neked kávé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=723832#post723832][b]Bodza Edina Gyöngyvér - 2018.05.23. 22:49[/b][/url]

Sokaktól hallottam már, hogy a Pillangó-varázs jó hely, és most ideálisnak láttam az alkalmat arra, hogy le is teszteljem a hallottakat. Nincs is jobb nap erre, mint egy péntek délután, amikor már nincs több teendőm a nap során, maximum annyi, hogy Cilivel törődöm, ő viszont fent durmolt a hálókörletünkben, legnagyobb örömömre.
A teaházat választottam olyan hat óra magasságában, hogy még a takarodó idejére felérjek, ennyi időnek elégnek kell lennie ahhoz, hogy kipróbálhassak egy-két finomságot.
A kabátomat és a táskámat leadtam a megfelelő helyen, utána helyet foglaltam egy üres asztalnál. A ház specialitását rendeltem, puszta kíváncsiságból. Mellé pillangó-formájú süti járt, ami nekem külön elnyerte a tetszésemet.
Az hiszem, ha az ízek is legalább olyan jók, mint a külcsín, akkor én máskor is benézek ide, de már barátokkal. Még randi-helyszínnek is tökéletesen megfelel, édesség-rajongóknak.
Egész kellemes hangulatú zene gondoskodott arról, hogy ki tudjam kapcsolni a túlterhelt elmémet. Néha kell egy kis lazítás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=723900#post723900][b]Eliades Nesztor - 2018.05.24. 21:41[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=724048#post724048][b]Liliana Hope Krise - 2018.05.26. 22:06[/b][/url]

Manda a szokásaihoz ma éppen nem volt hű, amikor is egy laza 8 és fél perces késéssel érte be az utcát, majd közelítette meg a teázót. Elég célirányos volt a táskájában kutakodott, hogy minél mélyebbre túrja, az amúgy előszedni kívánt papírokat, amikre aláírásokat vár. Ekkor szúrta ki a lengyelt is, aki már ott ácsorgott és vélhetően rá várt. A magassarkúi jellegzetes koppanása bizonyosan feltűnő volt, de mikor a napszemüvegét feltolta, a szemöldöke felfelé ívelt, aztán lendületből tarkón is csapta Lewyt, az már igazán várható volt.
- Mit csináltál? - kérdezte se nem kedvesen, se nem udvariasan, aztán beengedte magát a Pillangóvarázsba, várva, hogy kövesse őt a férfi. Nagyot fújtatva vonult hátra és oldalra, az egyik félreesőbb asztalhoz, majd helyet foglalva könyökölt az asztalra.
- Hallgatlak - húzta elő a papírjait, amikből fel sem nézett elsőre, mint aki csak túl akar esni az egészen, de tényleg érdekelte. Nagyon is tudta, hogy szarban a haza. Arról nem beszélve, hogy ott volt azon a meccsen, ami óta tegnapig, mikor idehívta filmszakadás volt. Tisztában volt a várható következményekkel, ennyire már ismerte, de a dohányzásnál és az önmarcangolásnál azt hitte már okosabb és felnőtt. Egyelőre úgy látja tévedett. Csak reméli, hogy nem.
- A szokásos - előzte meg a pincér kérdését, aztán hagyta, hogy a hajtó rendelését is felvegye és csak mikor magukra hagyta őket emelte rá a tekintetét az ujjait összefűzve maga előtt.
- Szarul festesz, túlságosan is. Nincs kedvem a hülyeségekhez, szóval ki vele, mi az, ami miatt személyesen intézzük ezt kivételesen, és nem volt jó, hogy elküldöm, te meg majd vissza...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=731462#post731462][b]Hegedüs Róza - 2018.08.08. 10:26[/b][/url]

Itt a hétvége, és ezzel itt az újabb lehetőség, hogy Róza fel tudja fedezni a birtokot, a kastélyt, a környező településeket. Szeretne jókat enni és inni, mert a héten nem nagyon volt rá ideje. Nehéz felvenni a ritmust azokkal a diákokkal, akik már év eleje óta itt vannak, és tanulnak, gyakorolnak. Nem áll jól a Rellon ház, és – igazság szerint – nem valószínű, hogy Rózi lesz egyhamar az a diák, aki változtat ezen az állapoton. Szeret új dolgokat tanulni, de nem könnyű számára úgy memorizálnia azokat, hogy rögvest használható gyakorlati tudásra tegyen szert. Jó érzés, amikor valami sikerül, és mindig kapsz egy löketet, amivel utána tovább tudsz dolgozni. Ez most hiányzik. Nincsen löket, nincsen pozitív élmény, csak a kudarc egy még nagyobb kudarcon lovagolva. Ezért is dönt úgy Őszőkesége, hogykinéz Bogolyfalvára, ahol talán olyan élményben lesz részre, ami feledteti akár egy pillanatra is ezt a hetet.
A tömött utcákon barangolva pillanathatjuk meg őt, amint mesehősként szoknyáját libegtetve, mosolyogva és dudorászva közlekedik. Nem egy ismert dal ez. Ő komponálja folyamatosan, miközben hosszú, vékony lábacskáit egymás elé pakolja, akár egy mini primadonna. A köveken pattogás egy ablak mellett hirtelen véget ér.
- Tea – suttogja csak úgy magának az észrevételt, s nagyot szippant a levegőbe.
Több sem kell a teaimádó leánynak, egy pillanat alatt benn terem a vendéglátó egységben. Színtelen ajkait nyalogatva indul el célirányosan az egyik asztal felé, ami egy megbűvölt ablak mellett található. Ahogyan kinéz az ember, egy tisztást lát, amin őzek legelnek és kisnyulak ugrálnak. Mosolyogva, állát tenyerébe támasztva nézelődik, és elégedetten dünnyög egyet-kettőt.
Egy jó ideig ennek az elfoglaltságnak él, hiszen oly’ nyugtató látvány.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=734061#post734061][b]Emerald Stone - 2018.09.14. 00:15[/b][/url]

A bagolyban megbeszélt helyen és időben várom. Egy visszafogottan elegáns púder rózsaszín ruhában vagyok, hajam pedig lazán megtűztem, tekintettel az igen meleg időre. Míg álldogálok elgondolkozom és arra jutok, hogy nincs abban semmi rossz, ha elcsevegek most egy kicsit vele, hiszen alig van időm effélékre és élek a gyanúperrel, hogy hamarosan még ennél is jobban be kell osztanom perceimet. Munka és oktatás, feltéve, hogy abból valóban lesz valami. Annak ellenére, hogy beadtam az iratokat és elfogadtam a feltételeket még mindig svindlit érzek a dolog mögött. Hamarosan azonban kiderül az igazság. Addig is dolgozom szorgalmasan tovább, s képzem magam. Jelen pillanatban épp gemmológiából, mert az egy olyan non invazív terápia, mely sok helyzetben igen hatásos tud lenni. Emellett persze emésztem magam a Krisszel történtek miatt. Az a fránya ital! Mert ugyebár már akkor kigondoltam, hogy a vajsör jobb bűnbak lesz, mint a saját butaságom. Valahogy nem megy ez nekem, s talán megérné tanácsot kérnem egy olyan nőtől, aki minden valószínűség szerint sokkal jártasabb az ilyesmiben, mint amilyen én vagyok. - Szia! Szép vagy és csinos, mint mindig! -köszöntöm, amint megérkezik az épület elé - Gyere menjünk be és nézzük meg mi jót adnak itt! - mondom kicsit a szokottnál kevésbé tartózkodó hangnemben, melyet csak a hozzám közelállókkal szoktam megütni, majd barátnőmmel együtt belépek a teaházba. Miután megtaláltuk helyünket és rendeltünk is előbb kérdezek. - Azt pletykálták odabenn a betegek, hogy átvetted a Pub vezetését, ez tényleg igaz, vagy csak a banyák szája lepcsesebb a kelleténél? - mosolygok halványan, ám smaragdzöld szemeimben az érdeklődés szikráival nézek rá, hiszen ahhoz a bizonyos vendéglátó egységhez, melyről szó van, most igen eleven emlékeim kötődnek. Eleanore is legalább olyan polihisztor, mint én ha valóban kocsmárosnő lett, hiszen emellett oktat és kutat is és még nőként is rátermetten megállja a helyét.