34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. augusztus 21. 23:27 | Link



Első kérdése az volt, hogy mi történt velem; hajamban motoszkáló kezem a tarkómra csúszott zavarom jeléül. Aztán mikor rájöttem, hogy túl fáradt vagyok ahhoz, hogy zavarban legyek a bénaságom miatt, nemes egyszerűséggel kijelentettem:
- Hipogriffsz*rba estem. - Bár nem szokásom káromkodni, ez így kimondva mégis olyan vicces volt, hogy (talán a fáradtság miatt, vagy azért, mert mégis lehet némi humorérzékem) kiröhögtem magamat, s abban a kivételes lelkiállapotban voltam, amikor egyáltalán nem sértődtem meg, ha Sebby is kinevette szerencsétlenségem.
Mikor abbahagytam a nevetést (ez igen hamar következett be), végigmértem Sebbyt, pontosabban csak az arcát; szemei alatt akkora karikák húzódtak, hogy hirtelen megijedtem, hogy esetleg megverték.
- Veled mi történt? - kérdeztem feszülten, bár legszívesebben egyből azt érdeklődtem volna meg, hogy bántotta-e valaki; azonban ennyire én sem lehetek aggodalmaskodó. Aztán eleresztett egy félmondatot, amire összevontam a szemöldököm. - Bájital?
Az a tény már meg sem lepett, hogy bájitalokról beszélt (azt hiszem, a Bordeaux kétszeri felajánlása Garethtől megmagyaráz mindent), ezzel a kérdéssel csupán a lötty fajtáját akartam megtudni. Amint ez megtörtént, bólintottam egyet, tudomásul véve a problémát.
A "meghívlak" szó elhangzásakor igencsak kellemetlenül feszült meg az amúgy is kicsire zsugorodott gyomrom, bár elsőre nem nagyon értettem, miért. A jegyzeteket ekkor besüllyesztettem a táskámba, ezzel is időt nyervén, majd mikor felnéztem, kezeim valahogy automatikusan a hátam mögé kerültek, s jobb kezem a bal alkaromba kapaszkodott. Zavart kéztartás. Miért használok én ilyet?
- Öhm, nem vagyok éhes... - közöltem végül, aztán rájöttem, hogy ez milyen hülyén hangzott. - ...de lehet, hogy egy teát megiszok.
Nem tudom, hogy Sebby következő mondata miatt miért ugrott össze ismét a gyomrom, mindenesetre egy visszafogott mosoly kíséretében bólintottam egyet, kezem pedig feljebb kúszott a könyökhajlatomig. Nem tetszik ez nekem, egyáltalán nem tetszik.
Amennyiben Sebby elindult, mindenképpen felvettem vele a tempót - miközben beléptünk az épületbe, a másik a megfázásomról érdeklődött, ami nagyon furcsa érzést keltett bennem, mintha már ismerném ezt a szituációt - olvastam volna róla, vagy valami ilyesmi.
- Hát, már nem olyan vészes. - közöltem végül, s ezt megtoldottam egy szipogással.
A recepciónál az étterem felé irányítottak minket, s amikor beléptünk, egyszerre úgy éreztem, mintha valami lidérces álomba csöppentem volna. Odabent rengeteg pár ült a gyertyával díszített asztaloknál, lágy zene szólt, sokan nevettek - nekem meg lassan leesett, hogy miért okozott bennem valamicske zavart a meghívás felajánlása, a kikapcsolódás emlegetése, meg az udvarias érdeklődés a náthámról.
Zavartan köszörültem meg a torkom, s Sebbyre pillantottam, arra várván, hogy csináljon valamit, mármint válasszon asztalt, vagy ilyenek. Öööh... nem mintha... azt hinném hogy ez bármiféle... izé lenne. Beülök a mostohatesómmal vacsorázni. Ez koránt sem... olyan izé.
Szál megtekintése



Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. augusztus 22. 10:00 | Link



Sebby velem nevetett a nyomoromon, ami egy színfolt volt depresszív fáradtságom közepette; afféle feloldozás volt ez a rossz kedv alól, még ha csak időlegesen is.
- Már nem ártana. - közöltem, mikor abbahagytuk a nevetést, utalván ezzel arra, hogy mostanában elkerül a szerencse, feltéve, hogy egyáltalán létezik - ugyanis az utóbbi időben e fogalom létezését is kérdőre vontam.
Az aktatologatás sem éppen a legkellemesebb munka, engem legalábbis megölne az unalom, ha csak rendszereznem kéne a papírokat - bár nem tudtam pontosan, mit is dolgozik Sebby, mégis megértettem fáradtsága okát, ami tőlem hatalmas szó volt, főleg ilyen fáradtan.
- Mindjárt szünet. Csak pár vizsga és kész. - motyogtam afféle biztatásképp. Ez tartotta bennem is a lelket nagyjából, hogy mindjárt eltakarodhatunk innen, bár ez kevés vigasz volt a griffpotyadékos eset után.
Megjegyzésére igencsak feszült lettem, s lesütöttem a tekintetem, hogy a rajtam lógó inget kezdjem fixírozni. Amikor a Bagolykőre jöttem, ez az ing még abszolút jó volt rám, most viszont lóg rajtam. Zavartan igazítottam meg a gallérját, majd húztam le az alsó szegélyénél fogva, hogy egy kicsit jobban rám lapuljon.
- Szoktam enni... - ...csak nem túl gyakran. Mostanában se időm, se kedvem nincs ehhez; azt hiszem, mindannyian ismerjük az érzést, mikor éhesek vagyunk, de nincs kedvünk táplálékot lapátolni magunkba. Nos, engem mostanában mindig ez az érzés kapott el a nagytermi étkezések alkalmával. Főleg a Rellon asztalánál.
Végül beléptünk az épületbe, ő ment elöl, én pedig követtem őt. A gyertyafényes teremben igencsak kellemetlenül kezdtem érezni magam. Sebby habozás nélkül elindult az egyik asztal felé, de nem tudtam eldönteni, hogy felfogta-e egyáltalán a körülményeket, vagy olyan fáradt, hogy mindezek kívül esnek a feldolgozási küszöbön. Egy halk sóhaj kíséretében követtem az általa választott asztalhoz, majd mikor leültünk, nagyvonalúan megjegyezte, hogy azt választok, amit szeretnék. Aha, persze. Nyilvánvalóan valami drága dolgot választok, főleg, ha meghív. A szomorú az a dologban, hogy én még nem kaptam fizetést, ergo alig volt pénzem, így hát még visszautasítani sem tudtam volna a meghívást - kivéve, ha nem rendelek semmit. Valahogy ez az előzékenység olyan kellemetlenül érintett, hogy fel is néztem Sebbyre, s már nyitottam a számat, hogy megmondjam; nem kérek semmit... ő viszont elmélyülten nézegette az étlapot, úgyhogy inkább zavartan lehajtottam a fejem, és én is a betűket kezdtem fixírozni.
Végül megmaradtam a fekete teánál, kissé döcögősen leadva a rendelést. Nem kéne rosszul éreznem magam, ezt sejtettem, de mégis, olyan zavart voltam...
- Én is csak egyszer-egyszer, Márkékkal. - feszengtem. Gyakorlatilag egy kezemen meg tudom számolni, hányszor mentünk étterembe; akkor is csak valami családi hülyeség ürügyén, mondjuk amikor a nagynéném összeházasodott egy pasival, vagy amikor az egyik mit tudom én milyen rokonom megkapta a szakképesítését, vagy ilyesmik.
Feszülten vártam az étel és a tea kiérkezését; mindezt az asztalon összekulcsolódó kezeim fejezték ki, majd később a pulzusom ütemére doboló mutatóujjam. Feszültség. Meg kéne szólaljak? Öööh...
Szál megtekintése



Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. augusztus 22. 16:48 | Link



Elég kínos volt így ez az egész. Ahogy ott ültem, és figyeltem az asztalunkon lévő mécses lobogó lángját, próbáltam úrrá lenni a nyomoromon, de nem igazán ment. Doboltam egy kicsit, aztán megint beletúrtam a hajamba.
E tevékenységemet megzavarta a pincér jötte, úgyhogy leadtuk a rendelést; amint a nő arrébb ment, kezem ismét a fehér terítőn landolt (talán egy kicsit erősebben, mint ami várható volt), s ismét elkezdtem a lassú dobolást egyik ujjammal az asztalon. Ahm... holnap vizsga... És... le is kéne fürdenem. Kerestem magamban az indokokat, hogy lelépjek, pont, mint ahogy Sebby múltkor a munkahelyemen.
Kérdésére felemeltem a fejemet, mert annak örültem, hogy megtörte a feszült csendet, azonban az, amit mondott, igencsak megijesztett. Mit tud? Mit lát rajtam? Mit hihet, miért vagyok zavarban? Vajon felfogta, hogyha ezt az egészet felvennék pár mugli kamerával, egy hülye tinifilm is lehetne? Mármint ezek a párocskák, a zene, a gyertyák, ez mind olyan... olyan izé. Vajon tudja, hogy emiatt vagyok ennyire zavarban? Lehet, hogy igen, csak nem érti, hogy ez miért zavar engem? Az durva lenne. Az is lehet, hogy csak a jéghegy csúcsát látja, mondjuk azt, hogy zavar a meghívás, vagy hogy zavar, hogy nincs meg a komfortérzetem a hipogriffvégtermékes eset miatt. Melyik lehet? Az is előfordulhat, hogy van több opció is, hogy teljesen másra gondol. Sőt, mi van, ha nincs is ötlete, hogy miért lehetek zavarban? Azt akarom mondani, amire gondol, ha esetleg gondol is valamire, kivéve, ha a gyertyák jutottak eszébe neki is.
- Mmmmh... - nyekeregtem - Öhm... lehet, hogy most kimegyek a mosdóba. - közöltem végül teljes tudatában annak, hogy ez egyáltalán nem válasz semmire, de hátha még valami jó is kisül ebből.
Amint Sebby "kiengedett" a mosdóba, úgy lőttem ki az ajtó felé, mintha az életem múlna rajta. Amint beléptem a helységbe (hátizsákommal együtt egyébként), belenéztem a tükörbe, és a "mi az isten történik" fejemmel találtam szembe magam.
Ahelyett, hogy hatvannégy teóriát felállítottam volna, majd ezt harminckettőre csökkentettem volna, hogy tizenhatra szűrjem és végül maradjon nyolc lehetséges, amiből négy az esélyes, kettő a legvalószínűbb, és egy a valóság, inkább turkálni kezdtem a táskámban valamiféle megoldást keresve (fogalmam sincs, mit kerestem egyébként). A kezeim közé került a hajkefém, a dezodorom (amit ha már itt jártam, használtam is, mert gusztustalan volt a közérzetem), a gyógyszereim... és az üzenőnotesz. Gareth!

Van arra esély, hogy az öcséd randizni hívott, vagy túlgondoltam? - firkantottam le villámtempóban. Aztán csak vártam. Vártam. Néztem az üres papírt, és reménykedtem, hogy Gareth keze ügyébe kerül a notesz. Eltelt egy perc. Még egy.

Kizárt. Ha ilyen történt, videofelvételt akarok. - jelentek meg Gareth szavai a papíron.

Egy gyertyafényes étteremben ülünk. Ugye ez nem számít randinak? - körmöltem a választ; sietségemben ráborítottam a fél tintámat a könyv lapjaira, de akkor ez sem tudott érdekelni.

Egy rózsákkal teli gondolán is ülhetnétek jelenleg, az se esne le neki. - jött a válasz.

Egy "Oké, köszi" kíséretében csuktam be a kis noteszt. Megint túlgondoltam. Ennek fényében már kizárhatok pár opciót. Lélegeztem még párat, és szurkoltam, hogy az orrom vére a helyén maradjon; amikor pár percig nem történt semmi, nagyjából megnyugodtam, s összeraktam a cuccaim, amiket idegbeteg módjára szétdobáltam a mosdóban. Amikor kinyitottam az ajtót, immár sokkal kevésbé néztem ki úgy, mintha egy kínzókamrában lennék; táskámat sem túl feltűnően raktam le a szék lábához. Sebbynek addigra már kihozták a vacsoráját, nekem pedig a teámat.
- Jó étvágyat! - közöltem nemes egyszerűséggel, mikor leültem elé, s belekortyoltam az igencsak forró teámba.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. augusztus 22. 16:52 Szál megtekintése



Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. augusztus 22. 18:06 | Link



Amikor visszamentem, arcom sokkal simább volt, mint eddig; kilépve a mosdóból még meghallottam az odakint eleredő eső hangját (ez problémás lehet később, de erre akkor még nem gondoltam), illetve hallottam a villany kattanását.
Mihelyst leültem a székbe, egy gondolat hasított bele az agyamba; az üzenőfüzetből három van. Sebby látni fogja, amit írtam. Ismét feszengeni kezdtem, bár nem olyan látványosan, mint az előbb - erre van megoldás, ebben biztos voltam, de egyelőre nem jöttem rá, mi lehet az. Van időm kitalálni, amíg fel nem ér a szobájába.
- Hogy kimászok az ablakon? Nem. - néztem rá mosolyogva. Egészen felszabadultam így, hogy rájöttem, ez nem olyan izé. - Az elég sablonos lenne.
Bár tény, hogy ha kiderült volna, hogy esetleg Sebby olyan izéként gondol erre, akkor lehet, hogy ez is megfordult volna a fejemben, hiszen eléggé megijedtem volna. Ezt a gondolatot félretettem, s vártam, hogy felemlegesse, hogy nem válaszoltam arra, miért voltam ennyire zavarban. Engem lepett meg a legjobban, mikor egy igencsak hibás következtetéssel oldotta meg helyettem is a problémát.
- Akkor jó. - mondtam végül, kifejezvén "örömömet", hogy nem érződik az ürülékszag. Biztosan megérezte a dezodorom illatát.
Ahogy a húsról beszélt, és hogy milyen jó, lassan lelohadt ez a felszabadultságom, és enyhe hányinger vette át a helyét. Egyrészt az étel illatától lehetett, másrészt viszont attól, hogy Sebby meg fogja látni a füzetben ezt a pársoros levelezésemet Garethtel; eszembe jutott, mit gondolhat mostohabátyám most rólam, s emiatt is elég nyugtalan lettem.
- Nekem? Hmm. - pár pillanatig hezitáltam. - Egyelőre nem nagyon, csak az, hogy melyik könyveket akarom elolvasni. Egy könyvtárnyit összeírtam. - mondtam végül, s ekkor rájöttem, hogy mennyire siralmas a szociális életem, illetve hogy engem ez a legkevésbé sem zavar. - Hát neked?
Újabbat kortyoltam az előttem lévő gőzölgő folyadékból; megnyugtató volt egy kicsit, amellett, hogy a benne lévő koffein hatására kissé éberebb lettem. Ma még azért át kell pillantanom az önismeretet.
Szál megtekintése




Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed