34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. november 8. 18:39 | Link

Yarista

Csendes, szélcsendes délután volt. Nyugalom mindenhol. Csak éppen Sharlotte-nak akadt olyan kedve, hogy elindul a faluba. Újra. Nagyon sokat szokott a faluban bóklászni szabadidejében. Ha nincsenek órái akkor is, de ha oka van odamenni, akkor még jobban szereti csodálni a panorámát, a házakat, az utcákat. Minden alkalommal azt érzi, hogy ez új neki, pedig már hetek óta a faluban lakik. Talán majd megszokja, addig is csodálkozva tekint végig a házsorokon minden egyes alkalommal.
Mostani sétája leginkább a Fő utczára terjedt ki. Csak bolyongott, járkált oda-vissza, nézegette a boltok kirakatait.
Egynél megállt.
~Pillangó-varázs Étterem és Teaház.~ mondta ki gondolatban, amit olvasott. Aztán gondolkodott pár pillanatig, és bement. Ha már ennyire járkálós kedvében van, ide is be kellett néznie.
Tehát belépett, aztán gyorsan keresett magának egy asztalt. Pár pillanatig azt is nézte, mintha életében nem látott volna asztalt. Pedig a házukban is sok található. De az nem olyan, ez valamiért más volt. Leült, majd kezébe vette az étlapot. Nézegette, sokáig. Nagyon sokáig. Már ha 3 perc folyamatos bámulást egy papírlapra soknak lehet mondani.
Mint ahogy szokott, most is elmerült gondolataiban. Nem tudta eldönteni mit rendeljen. Ez elég sokáig húzódott, mert amíg gondolkodott, elméje továbbszőtte a gondolatait, és a végén már azt sem tudta, min kezdett el gondolkodni.
~Saláta, vagy marha-bélszín?~ visszhangzott fejében. De hát egyszeri alkalomként megengedheti magának, hogy ne az alakjával, hanem a finom falatokkal törődjön. Még pár pillanatot habozott, majd a lapot letéve intett a pincérnek, aki azonnal ott is termett.
-Egy adag marha-bélszínt, ezzel a bizonyos cikóriás körettel, valamint egy pohár narancslét. Köszönöm.-mondta el rendelését.
~Fú, te jó ég....Na mindegy...próbálkozni kell...Nem fontos az alakom...Majd futok reggelente és kész.~győzködte magát, hogy helyesen döntött, bár ő sem tudta, hogy sikerült-e.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. november 10. 12:51 | Link

Yarista

A rendelést elintézte, aztán várt, hogy megérkezzen az étel. Addig is újra kezébe vette az étlapot és vizsgálni kezdte. Végig ment minden ételen és átgondolta hogy szereti-e vagy nem, próbálta ezzel elütni az idejét. Azonban a betűkre való csodálkozását megszakította egy hang. Beszéd hangja, méghozzá hozzá irányított beszéd. Először csodálkozik, aztán leteszi a papírlapot és megszólal.
-Szia. Hát... Hogy hívnak?- próbál nem feltűnően meglepődni a történéseken, bár nem nagyon sikerül neki. Nem tudta nagyon kezelni a helyzetet, de ez van. el kell fogadni és alkalmazkodni kell.
-Én Sharlotte vagyok, Sharlotte Johanson.- mutatkozik be, mivel mindig  próbál kedvesnek és barátságosnak tűnni. Közben persze eszébe jut, hogy egy feltett kérdésre nem válaszolt. Elég rossz a memóriája néhány pillanatban, de nagy nehezen sikerült rájönnie, hogy mit kérdeztek tőle.
-Elvileg mindjárt megkapom a szép nagy adag marha-bélszínemet a salátával és a narancslét.-tájékoztatja új beszélgetőpartnerét a lány. Közben erősen gondolkozik.
~Ki ez, mit akar, miért jött ide, miért vagyok én itt,mikor jön már a kaja?~ fut végig az áradat az agyán. Végül is természetes, hogy ennyi minden kering most a fejében. Egy ilyen letámadás után... Aztán hamar feleszmél, hogy nincs egyedül, és ki kéne zökkenni a kis világából. Miután ez megtörtént kedves mosolygással tekintett a fiúra, és próbálta végigmérni, hátha ismeri valahonnan. Persze ezt látatlanul tette. Végül rájött, hogy nem ismeri, de tovább mosolygott rá.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. november 10. 19:20 | Link

Yar (hát akkor a francnak se írd ki, de én se fogom )

Mielőtt megérkezne az étel, még kap egy kérdést, meg egy nem várt bókot.
-Második, de harmadik lenne, csak még régen egy mugli iskolában buktam és hát....- itt befejezi mondókáját a hatás kedvéért.-És köszi...- mondja kicsit zavarodottan. Furcsa neki, hogy azt gondolják róla, hogy szép. Vagyis nem az, hanem hogy így közlik is vele.
Ezután megérkezik a pincér a kért étellel és itallal. Sharlotte megköszöni, majd éppen nekikezdene, mikor megszólal a fiú.
-Köszi, de nem kell csendben maradnod. Beszélgethetünk is, normálisnak tűnsz. -mosolyodik el kijelentésén, majd tényleg nekikezd falatozni. Boldog. Nem tudja miért..Talán az az oka, hogy mindenhol összefut valakivel, és ez most sincs máshogy. Gondolkozik persze, hogy ki lehet az ismeretlen, valami rémlik is neki, de nem biztos, ezért érdeklődik egy kicsit.
-És rólad mit lehet tudni? Hányadikos vagy és melyik házban? -teszi fel eszegetés közben a kérdést. Majd várja a választ. Eszik tovább, néha kortyol egyet-egyet a narancsléből, és Yaristát nézi. Ismeretlen számára, így látatlanul végigméri. Sokszor persze, hogy az emlékezetébe rögződjön. Vagy ha nem éppen ezt a cselekedetét folytatja, akkor elmerül gondolatai között, amit gyakran szokott csinálni okkal és oktalanul is.
Valami morgást hall, ami nem teljesen kivehető beszéd lehet. Ekkor nem odakiált, hanem illedelmesen megszólal.
-Tessék? Nem értettem.- mondja végül tömören és egyszerűen, miközben tovább eszik.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. november 16. 18:21 | Link

Yar

Útnak indult egy kisebb felfedező útra, melynek célpontja az étterem lett. Itt kellemes beszélgetésbe keveredett, vagyis eddig, és remélhetőleg ezután is az lesz. Nem igazán ismeri a srácot, ennek ellenére minden érdeklődő kérdésére próbál válaszolni. Megesik azonban, hogy a másik fél nem érti.
- Annyi a köze, hogy ott van olyan, hogy általános iskola, és épp úgy, mint itt, ha megbuksz évet kell ismételned. Nekem viszont addig nem méltóztattak elmondani a szüleim semmit az életem egy meghatározó tényezőjéről, míg ki nem jártam azt az iskolát.- próbálja az imént elhangzottakat részletezni. Majd tovább folytatódik minden. Ő eszik, az ismeretlen pedig kortyolgatja forrócsokiját. Az, hogy nem ismeri, láthatólag örömteli dolog a fiúnak. Mikor elhangzik az, hogy legalább így nem előítéletes, egy gondolatkavalkád kezd el fejlődni a lány fejében. Szerencsére hamar eltorlaszolja azokkal az új gondolatokkal és kérdésekkel, hogy ki is lehet a titokzatos szőkeség előtte.
~Rellon....sokan vannak...talán túl sokan..~ indul meg ez is, ugyancsak szőke buksijában. Ezután, mivel nem hall rendesen egy kérdést, próbálja leinformálni, mi is volt az, de csak újabbakat kap, mire először megpróbál gondolatokat összefogalmazni, aztán kimondani. Erősen gondolkozó fejet vág, az evést arra a pár pillanatra be is fejezi. Végül elkezdi kifejteni véleményét.
-Ahhoz, hogy az ember bármit is elérjen kitartás és küzdeni akarás kell. Az, hogy milyen mértékben, az a kitűzött céltól függ. Nagyobb és fontosabb cél esetében mindkét említett dologból nagyobb az igény, és fordítva. Nekem kicsike céljaim vannak, hosszútávra nem tervezek. Csak homályban, vázlatokban. ami most fontos, hogy bukás nélkül végigcsináljam a sulit, utána pedig még eldöntöm mi lesz...-elmosolyodik mondandója végén, vet egy pillantást diáktársára, majd folytatja a táplálkozást, amit mindjárt be is fejez. De még pár falat hátravan. Iszik, aztán legyűri azokat is, miközben figyeli az előtte ülőt.
-Neked mik a céljaid?- érdeklődik most már ő is a másik iránt kissé, nehogy azt higgye, hogy figyelmen kívül hagyja. Mivel befejezte az étkezést, és elfogyasztotta a narancslét is, a pincér elvitte a tányért és poharat. Nem tudta, hogy innentől kezdve hogyan folytatódik a beszélgetés, vagy egyáltalán folytatódik-e.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. november 21. 15:49 | Link

Yar

Az eredeti kisebb ebédnek tervezett étkezés, kellemes beszélgetésbe, melynek másik fele egy olyan személy, akiről a lány még nem hallott, és ez állítólag jó is így. Persze, neki mindegy, de beszélgetni szeret, és akad is téma.
Elhangzik egy feltételezés, melyet persze nem hagyhat szó nélkül, mert lehet, hogy senki sem tudja vagy gondolja, de igenis szeret beszélni, és kifejteni a véleményét.
-Igen, felvettem, és szerintem is egyszerű tantárgy. Vagyis most, bár szerintem nem nagyon lehet nehezebb ennél.- foglalja össze kivételesen tömören, közben mosolyog, ahogy szokott. A szituációt nem tartja furcsának, hiszen mint egy faluban, úton- útfélen beleütközik valakibe, vagy éppen belé ütköznek. Az étel és ital időközben elfogy, de azért kérdésére még választ kap, és megtudja, hogy a fiú kviddicsezik, és sztár akar lenni. Ezen elmereng egy picikét, aztán arra jut, hogy utána fog keresni, ki is ez a személy, akivel együtt ebédelt.
-Tehát kviddicssztár? Na ahhoz kell kitartás, erő, logika, csapatszellem, és sorolhatnám még egy darabig mennyi minden. Én is szeretem a kviddicset, de csak nézni. - újra elmosolyodik, ahogy az utolsó mondatot hozzáfűzi. Elgondolkodik, szinte minden pillantás, és mondat után, de látatlanul, ennyit már megtanult az évek során. Ugyanis már régóta csinálja, műveli ezt a bizonyos dolgot, amit túlzott gondolkodásnak hív. De nincs mit tenni, ha kell, akkor kell.
-Tulajdonképpen én sem terveztem egy 6 fogásos kajálást, szerintem igen.- újra odahívta a pincért azon érvvel, hogy fizetni szeretne, majd miután ez megtörténik, távoznak az étteremből.

Köszi a játékot! Cheesy
Utoljára módosította:Csapó Anna, 2012. december 2. 10:59


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 23. 15:40 | Link

Eric
Előzmény: Bogoly lakósor 29...

Több okból kifolyólag is sietősen akart távozni otthonról. Leginkább azonban bátyja miatt érezte úgy, hogy elég lesz a bemutatkozás és mehetnek is. Nem akart semmi olyat, mint előző esete. Az merőben más volt, mint az akkori, így nem is lett volna a testvérének oka arra, hogy megverje a fiút, de azonnal megnyilatkozó ellenszenve távozásra késztette. Várta, amíg Eric felveszi a gitárját, majd kezét továbbra is fogva léptek ki az ajtón. Előbb ő, majd a fiú is. Ugyanígy sétáltak tovább, bár még nem tudták, hogy hova is mennek, csak mentek. Pár lépés után a levitás kijelentésével egyetértve sóhajtott egyet.
- Nem igazán... tudod, ez hosszú történet. A lényeg, hogy nem igazán szeret fiúkkal látni, főleg nem otthon - fordult felé. Tekintete ismét cikázni kezdett a másik íriszei között. Olyan érzése volt, hogy megint nem tudja majd levenni róla szemét, és ez bizonyos ideig így is lett. Sétáltak így pár percig, semmivel sem foglalkozva, csak agya kattogott. Mindig is jeleskedett a lehetetlen helyzetekben, hetente összehozott egyet-egyet, ez pedig azokhoz képest is sok volt. Egyáltalán nem érdekelték a körülmények, az sem, hogy alig ismerte. Tulajdonképpen a nevét tudta, bár azt is hiányosan, hogy honnan származik és hogy mit szeret tenni szabadidejében, de neki ez is bőven elég volt, sőt. Ennél kevesebb is elég lett volna, csupán igéző tekintete és maximum egy név. Tervezett ugyan ennél többet megtudni róla a nap folyamán, de nem sétálgatás közben. Egyre inkább lejjebb vett a tempón, így lassan, de biztosan értek el a fő utcára. Ott mát nehezen, de levette szemét a fiúról, és körbenézett, hogyan tovább. Valamit csinálni kellene, nem járkálhatnak egész nap fel-alá. Tekintete megakadt egy megfelelőnek bizonyuló helyen, majd ismét a másikéval találkozott, azután a Pillangó-varázs ajtaja felé mutatott vele.
- Na? Bemegyünk? - tette fel a kérdést szóban is, hátha így egyértelműbb. Nem gondolta, hogy nemleges választ kap, meg éhes is volt a reggeli kihagyása miatt, így kissé bizonytalanul ugyan, de elindult abba az irányba. Lassan szedte egymás után lábait, kérdőn, de kedvesen pillantott a mellette haladóra. Kicsit fel is kellett rá néznie, amin elgondolkodva kicsit furcsállta is a dolgot. Ritka, ha bárkire is fel kell néznie magasságából adódóan, de ő még ezt is megelőzte.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. január 24. 14:27


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 30. 20:39 | Link

Eric

Az utcán sétálva elég sokat gondolkodott alapvető dolgokon, és azokat természetesen túlbonyolította, ezért ki is tartott egy gondolatmenet az út végéig. Közben még a fiút figyelte, tekintete az útra is tévedt párszor. Nem tudta leszűrni arckifejezéséből, hogy vajon min gondolkodhat, de nem is nagyon érdekelte akkor a dolog. Végig azon járt az agya, hogy a nap folyamán szeretné jobban megismerni majd Ericet, hiszen az addig összegyűjtött információk nem bizonyultak túl soknak. Ez természetesen semmit sem befolyásolt, de azt a pici szépséghibát mégis ki akarta küszöbölni. Hamar elérték a fő utczát, a lakósortól való távolságot figyelembe véve, még akkor is, ha lassan haladtak. Felvetette, hogy nézzenek be az étterembe,  amire helyeslő válasz érkezett. Ekkor újra a fiúra nézett és elmosolyodott.
Elindultak a bejárat felé, ahol ő előre ment, elsőként lépett be a helyiségbe. Utána a fiú is, akit abban a pár másodpercben kedves pillantásával jutalmazott meg. Szeme azonban nem állt meg ott, tovább vándorolt a teaház összképét keresve. Nem látott sok embert, hiszen korán volt még. Általában nem kel ilyenkor fel, addig alszik, ameddig csak teheti. De vannak a kivételes esetek, amikor is talpon van, olyankor aztán nem lehet megállítani, és az őt körülvevő lustaság sem zavarja. Akkor a tömeg hiányát is figyelmen kívül hagyta, és mivel nem éppen egy kellemes reggeli teázás céljából választotta ezt a helyet, így útjuk az emeletre vezetett tovább.
Felértek a lépcsőn, majd a pincér segítségnyújtása után egy kicsit távolabbi, fal melletti asztalhoz sétáltak. Levetette kabátját, majd a szék támlájára helyezte és le is ült. A levitás tekinteté kereste, mert hosszú kihagyott percek után ismét el akart bennük mélyülni, akár csak egy kis időre is. Ehhez társult a jellegzetes mosolya. A kérdésre vette csak magát észre, vetett egy pillantást az étlapra, majd kicsit komolyabban elmélyedve benne próbált találni valami fogára valót.
- Szerintem baconos-sajtos rántottát – nézett fel, és válaszolta végül. - Te? - kérdezett vissza egy ismételt mosoly kíséretében. Imád mosolyogni, sokszor is csinálja, meg valószínűleg nem is olyan rossz látvány. Azokról a sajátos okokról, amik miatt csak kifejezetten neki is jó, nem is beszélve. Elgondolkodott magában, a sötét íriszekbe meredve, és a külvilágot teljesen hátrahagyva, de nem úgy festett, mint egy idióta, vagyis ezt csak remélte.
Idő közben megérkezett a pincér is, aki készen állt, hogy felvegye a rendelésüket. Még egyszer a fiúra nézett, majd úgy döntött, hogy mondja ő előbb, mit kér, aztán pedig majd Eric.
- Akkor kérnék egy sajtos-baconos rántottát és egy pohár narancslét – nézett a férfire, majd ismét a vele szemben ülőre. Amint ő is rendelt, a pincér eltűnt. Tekintete nem vándorolt tovább, megállt ott. Beszélgetéskezdeményezésben nem volt jó, várt még, hogy eszébe jusson valami. Vagy éppen, hogy a fiú közbeszól. A lényeg, hogy várt, akkor éppen mindenre.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2014. szeptember 26. 20:50 | Link

Szívem <3
~bemutatós helyett bejelentős~
ruha


Befejezte az iskolát, a fia betöltötte első életévét, és már három hónapja boldog kapcsolatban él. Nem gondolta volna, hogy egyszer ezt így elmondhatja majd magáról. Ugyanaz az ember, mint régen, csak sokkal boldogabb - még most is, talán most a leginkább.
Soha nem volt olyan, aki külön ünnepként tekint a hónapfordulókra, heteket számol, de az időpontokat mindig pontosan tudta, most pedig kifejezetten úgy érezte, Jamie-vel ki kell mozdulniuk. Rengeteg időt töltenek együtt, az ő házában, a fiú házában, a csárdában is, és máshol is, ez azonban megfelelő találkahelynek bizonyult.
Nincsenek sok ideje együtt, és ez aggaszthatná, ahogy oly sok más apró - vagy éppen óriási - tényező is, de önfeledten, vigyorogva várja a lefoglalt asztalnál kedvesét. Sokkal előbb érkezett, mint a megbeszélt időpont. Csak szeretett volna eljönni otthonról, és minél hamarabb megosztani örömét a másikkal.
Amikor Jace érkezéséről szerzett tudomást, akkor is a szívroham kerülgette, de akkor éppenséggel nem pozitívan nézve. A terítőre meredve egyre inkább elfogja, hogy három hónap kevés idő. Megint vigyáznia kell magára, megint nőtt a felelőssége, és most már egészen ki is van ezzel békülve, nem azt látja, hogy ez rettentően korai, még ha tudatában is van.
Ő annyit lát, hogy van számára két személy, aki a mindent jelenti. Lassan már három, és lehetnének egy család. Olyan igazi. Valójában ennél sosem vágyott többre, a gonosz, sötétté vált lelkének egy apró zugába vonult el egyetlen vágya, valamikor régen, anyja halálakor.
Valamiért azt érzi, hogy ez így már jó lesz. Ez már nem fog elromlani, és talán lesznek problémák, de képesek lesznek megoldani. Negyed év után ki meri jelenteni, és ez egy kicsit le is döbbentené, ha nem veszett volna el a rózsaszín ködben.
ilyenkor máshogyan viselkedik, hiába az erős személyisége, lehet a dolgok pozitív oldalát is nézni. Jelen pillanatban pedig csak az van előtte. Na meg az evőeszközök, amiken még mindig pihen üveges tekintete, és talán csak párjának megérkezése zökkenti majd ki az asztalra vigyorgásból.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2014. szeptember 26. 22:30 | Link

Szívem<3
~bemutatós helyett bejelentős~


Tulajdonképpen azt a fejet az étterem összes vendége valószínűleg kiszúrta már, amivel képes volt vigyorogva maga elé meredni, de sokaknak volt annyi eszük, hogy aztán figyelmen kívül is hagyták. Ahogy ő is mindent. Nem szándékozott foglalkozni a környezetével, elég sok dologról megfeledkezett akkor. Valószínűleg a vacsorával sem lett volna egészen tisztában, ha nem pont ezért hívja el Jamie-t.
Még a reakcióján nem is gondolkozott el, egyáltalán nem sorakoztatta fel magában a lehetséges szituációkat, pedig a nem olyan távoli jövőt már látja maga előtt, már most tudja, mi hogyan lesz. Lehetne. Ez majd még eldől, a sors hogyan akarja.
Párja is még idő előtt érkezett, azonban nem ezt vette észre előbb, hanem érintését a vállán, és azt a hangot, amit annyira szeret hallani. Reflexszerűen benne van, hogy tovább mosolyogjon, és fel is álljon, a köszönő csókot így viszonozva. Ezen a ponton nem is igen lehetne már fokozni jókedvét.
- Gondolatátvitellel, persze. Meséltem neki rólad, már várta, hogy megismerhessen.. - szarkazmus, az egészséges hülyesége, meg még gyermeki báj is érződik válaszán, de a széles vigyor szintén viszonzásra talál.
- Milyen napod volt? - komolyan érdekli, és ez látszik is rajta. Reggel óta nem is látta kedvesét, és bár most itt van, ami már minden további nélkül csodálatos, tudnia kell, elfáradt-e, csinált-e valamit. Természetesen nem számonkérés. Csak érdeklődik iránta, ennyi az egész.
- Hiányoztál.. - édes mosollyal árulja el a nyilvánvalót. Szereti inkább éreztetni, de néha  olyan szépen tud hangzani, mert mindig ott van mögötte az érzés. Most elég sok minden, egy elég tisztes káosz, de szüksége volt már a közelségére.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2014. október 1. 08:31 | Link

Szívem<3
~bemutatós helyett bejelentős~


Nem volt nehéz viccelődnie, amúgy sem kell megerőltetnie magát a megfelelő ember mellett, most meg aztán teljesem mindegy volt. Kis rájátszással köszönte meg a dicséretet, aztán máris kedvese napja iránt érdeklődött, tovább mosolyogva persze. Valamilyen szinten megkönnyebbülten hallgatta, hogy Jamie tudott pihenni, elég sok dolga van, és erre már kevés ideje. Az új dalon pedig külön leragadtak egy pillanatra gondolatai, de erről úgy érezte később érdeklődik.
- Ennek örülök - talán felesleges, de szerinte ezt el kell mondania, hiába látszik rajta. Mint azt a kis sokatmondó szót is, amit párjától visszakap, de tudja, ennek köze sincs a sablonszöveghez, tényleg így van mindkettejük részéről.
Az időközben megjelenő pincér még időzik náluk, amíg a rendelést fel tudja venni, tőle az almás pitét, mini verzióban, de egészet. Nem normális ételre van szüksége, egy ideje érzi már ezt.
- Kicsit megfázott, de az sem akadályozza meg a rosszalkodásban a fiunkat - valóban furcsa neki is így kimondani, de együtt nevelik, hiába másé a biológiai szerep, akkor is a fiuk.
- Velem pedig minden rendben - teszi még hozzá. A következő kérdésre először szintúgy csak végigszalad az a vigyor a képén, és a táskájába nyúl, amiből egy kis fehér dobozt húz elő, és a fiú elé teszi le.
- Ajándék.. - kezd bele, majd, ha a kis dobozról lekerült a tető, és a srác megpillantotta benne a fehér babacipőcskét, akkor folytatja, ugyanazzal a jókedvvel és lelkesedéssel. - Nemsokára tényleg, igazi apuka leszel!
Na hát igen, ő ezt pozitívumnak érzi, mint most mindent, és örül a fejének, nem is igen lehet lekergetni a görbületet arcáról, kedvese reakciója azonban még válthat ki belőle elég sok mindent.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2014. október 1. 10:59 | Link

Szívem<3
~bemutatós helyett bejelentős~


Belegondolva, hogy a kisfiút így otthon merte hagyni bátyjával, aki sokszor ugyanazzal a habitussal áll dolgokhoz, ugyanolyan gyerekes tud lenni, de amúgy meg felelősségteljes felnőtt, ja, és akkor ott van még a húga, örökmozgó, eleven.. Náluk végül is mindenki ilyen, nyugalomnak nincs helye..
Gondolatai hamar visszatértek a jelenbe, és a kedves kérdésére elő is vette a dobozkát, örömmel, és persze egyértelműsítve a helyzetet, aranyosan. Vagyis ez volt a szándék, és nem is gondolta, hogy nem fogná fel amúgy a vele szemben ülő, mi is vár rájuk, de úgy érezte így szebb.
Szép is volt, neki. Egészen csak addig, amíg Jamie arcára nem pillantott, Elsőként a döbbent képe, aztán a mosolya is gyorsan eltűnt, és mintha csak sugározta volna a kétségbeesést. Félelmet is, amitől Lotti arca is hamar valami semleges, bár az igazat megvallva inkább meglepődött kifejezést vett fel.
- Már miért szivatnálak? Nem ittam semmit, ez az igazság - hangjában érezhető, hogy most ő illetődött meg, bár biztosan nem annyira, mint párja, azonban nem ezt a reakciót várta. Nagyon elvolt a saját ki s világában, és véleményével, nem is foglalkozva semmi mással. Abban a pillanatban vágta oldalba a gondolat, hogy lehetséges, ez így mégsem annyira volt jó. Mire észrevette magát kedvese hangja már eloszlott a levegőben, és ő maga pedig az ajtó felé tartott.
- Ne menj el, kérlek, beszéljük meg! - kiáltotta utána, nem foglalkozva a már amúgy fél percre, a ledöbbenéstől kezdve rájuk szegeződő szempárokkal. Esze ágában sem volt ott maradni, és elfogyasztani, amit rendelt, felállt, és mivel rendezve volt a dolog Jamie által, olyan gyorsan hagyta el az éttermet, ahogyan csak tudta. Körbenézett, de Ő már nem volt sehol. A házánál kereste, otthon kereste de semmi. Eltűnt, és látszólag beletörődve, hogy ezt szerelmének fel kell dolgozni, teljes kétségbeeséssel indult ő is haza.
  
Szál megtekintése



Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed