31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 78 ... 86 87 [88] Le | Téma száljai | Témaleírás
Mórocz Áser Móric
Diák Rellon (H), Illúziómágus, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*gihi* Rozoga Tömlő Vadász
offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 61
Írta: 2021. április 28. 17:02 | Link


Alapvetően az általános illúziók állnak hozzá közelebb. Azok a fajták, tudjátok, amikor létrehoz valami kis apróságot a levegőben, a földön, amikor nem gondol rá, hogy másban ez mit okoz, csak ő szeretné feldobni a környezetét valahogyan. A személyre ható illúziókat azonban nem mondaná szívéhez közel állónak, valahol talán azért is, mert úgy van vele, hogy ha valamit alkot, akkor azt LÁSSAMÁN mindenki... bár lehet ő van furán bekötve. Elvégre Móric, szóval senki sem horkanna fel túlzottan, ha ez kiderülne.
Figyeli Hay ügyeskedését, aki ezúttal látszólag semmi látványosat nem csinál, mégis valami történik. Esküke, a fiam csak pislog, kapkodja a fejét Eszter és Hayden között, elégre számára is csak uborka az uborka. Tudja ő, hogy valami turpisság lapul a dolog mögött, csak éppen nem sejti micsoda. Mindenesetre jó kis csínytevőként megköszörüli torkát, a szomszéd asztalnál ülő jelöletlen talárú, cserfes lányra koncentrál, és hunyorítja kissé szemeit. Most valami mást akar, a lány tányérjába pedig úgysem lát bele, így a hangokhoz próbál fordulni. Hihi, a hangokhoz a fejében. Végre van valami hasznuk azoknak is. Mármint mi? Nem ide.
Móric erősen próbálja felidézni azt a tipikus idegesítő szúnyoghangot, de miközben valaki szólítja - Orsi -, ihlete támad, így eláll eredeti (amúgy béna) tervétől. Szóval Orsi. Úgy érzékelheti, mintha lágy (horrorfilmbe illően kedves) szellő súgná a nevet a lány fülébe. Látszik, ahogy körbefordul, keresi, ki szólíthatta. Mennyivel jobb ez mint egy csoro szúnyog, nem? Orsi, szól megint, lágy, női hangot - édesanyjáét -, képzeli el, azzal borzolja a gyanútlan lány idegeit.
Ez így túl egyszerű.
Hopp egy cintányér. A lány megugrik, Móric elvigyorodik, és még párszor összecsapja képzeletbeli lábosfedőit, had csengjen csak a lány füle rendesen. Milyen kedves fiú, nem igaz? Várjunk csak... Cintányér?
- Psszt, Hayden. Mivel terítenek a muzsikus macskáknak? - vár egy pillanatot. - Hát cin-cintányérral! - és igen, jól látjátok, képes vigyorogni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 328
Írta: 2021. május 1. 14:58 | Link

Csipegető csibe csíny
[Tökfej / A reggeli kész-e?” / ne less / április 5.]

Éppenséggel hallottam már tanároknak furcsa ötleteiről, amikkel nem igazán tudtam egyetérteni, de úgy véltem nem is az én tisztem. Aztán most itt van Tökfej, aki arról beszél, hogy az oktató azzal bünteti az alvó diákot, hogy a tanársegédévé teszi. - Ez vagy ökörség a részéről, vagy zseniális - mondom, amíg kuncog. Latolgassam? Hiszen lehet Brightmore csak jobban kiszúr saját magával, igaz nem úgy néz ki, mint aki nem tudja megtanítani kesztyűbe dudálni. Arra a fiúra rá is fér. Hm, jó, igen. - Az utóbbi - döntök végül, és az agyam hátsó zugában egy fogaskerék új ötletet indít el.
A Tökfej csodálkozik, ha elalszik a Nagyterem asztalán, ha egyszer 4-5 órákat alszik? Mondjuk még mindig inkább itt tegye, mint amikor folyik az oktatás. Komolyan elképesztő.
Nem tehetek mást, felnevetek. Még, hogy minden jól áll neki! Azért... - Ez vitatható, Tökfej - sandítok felé, majd dobom be a remek ötletet, hogy csendben tudjam. - 20 perc múlva már nem leszek itt, de ha indulok, majd befogom az orrod. Arra biztos felkelsz. - mondom egy újabb falat előtt és fordulok a POKET-emhez, ami lassan inkább lábat növeszt és sértetten itt hagy.
Kifakadásától valahogy nem hagy jobban alá a kuncogásom, csak kikerekedett szemekkel hallgatom azt a megtekert mondatot, mígnem kissé megszédülök. Biztos csak hirtelen mozdultam, így hamar szedem össze magam. - Használd ki a napot - tanácsolom, majd zsebkönyvemet szorongatva indulok meg ki. Azon kívül, hogy a szívem kissé hevesebben kezd verni, nem sokat érzek meg abból, hogy változás üt be. Egy két pislogás, annyi és karom helyett már szárnyamat emelem mérgemben, ahogy lábam teljesen más alakban toppantana a padlón. Érzem, ahogy légzésem egyre csak gyorsul. Azt hiszem épp felfogom. Szökkenve kapom magam az hang felé, minden tollam meredezik, ahogy felnézek a Tökfejre. Na nem mondja! Felfújom az arcom a “bókjára.” - Móric! - nagyjából ennyi az annyi, amit ki tudok bökni. Úristen! Mi lett a hangommal? Elkezdek hátrálni, de elkap és tenyerébe érve fordulok körbe magam körül, ahogy fejem mozdul, hogy megnézzem magam. Csibe lettem. Szusszanva állok meg felnézve rá, és húzom össze szemeimet a silány és megkésett bocsánatkérésre. - Azt hittem nem lehetsz nagyképűbb - csipogom talán még számára is érthetően, majd szárnyammal mutatok fel hatalmas fejére. Ahogy ezt végig gondolom, igazán felfogom és huppanok a farktoll pihéimre. Tanácstalanul pislogok fel rá, fejem dől oldalra, hogy akkor most mi lesz? Merlinre! Nem tölthetem vele a napot! Nem. Nem-nem. Nem. Kezdem is el rázni a fejem, mert félek, hogy a mai napom egy elcsépelt vígjáték montázsává fog alakulni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 297
Írta: 2021. május 1. 15:48 | Link

K I S C S I B E
LITERALLY | szanaszét adom | csipém leszel-e?

Há’ most mit tudom én, hogy melyik Brightmore részéről. Nem is különösebben érdekel, egészen addig, amíg én nem járok így, mert azért na. Talán van annyi eszem, hogy soha ne szívassam meg magam ennyire. Az poén, hogy Kende vérét állandóan szívhatom vele, de aki engem bemer vállalni, mint tanársegéd, annak emelem kalapom. Ha hordanék. De nem teszem. Vajon jól állna a kalap? Tutira igen. Az sem zökkent ki, hogy Kiscsibe szerint vitatható, hogy mi áll jól és mi nem. Jó, vitatkozzon, csak ne velem, mert teljesen felesleges, igazán megtanulhatta volna már. Szóval csak megforgatom szemeimet látványosan.
- Hagyd az orrom - nyúlok oda automatikusan, mintha komolyan megtenné, amikor láthatóan ébren vagyok. Ha nem lenne valakinek egyértelmű, akkor ismétlem: ébren vagyok. Nyúlok oda, hogy megtartsam, mielőtt egy apró mozdulattól szeretne összeesni a Nagyterem közepén, de egész hamar összeszedi magát, így engedem is el, majd nézek utána. Használjam ki a napot. Nos, ez mindössze annyit jelent rám nézve, hogy visszamegyek a szobámba és alszok, majd közlöm Móriccal, hogy nincs ok aggodalomra, ma nincsenek órák, szóval ő is tegyen ugyanígy. Lehet kapok a számba egy párnát, de simán megéri, mert ahogy visszaadom neki, bekuckózhatok a takarója alá. Gihi. Remek terv! Lenne. Remek terv lenne, ugyanis bármennyire lassan működik az agyam ma, egész hamar bebufferolok - nem -, tehát rohanhatok Kiscsibe után, aki komolyan csibe lett. Rendesen. Egy csibe van előttem, bakkerka. Kérdezném, hogy wtf dude, de hát én csináltam, és látni az eredményét, mindennél többet ér, úgyhogy széles mosollyal kapom fel tenyerembe a csibét. Ihihihihi.
- De még ez is jól áll - bólintok neki, ahogy szemem magasságába emelem, hogy ugyanúgy vigyorogva fürkésszem. Heniál vagyok! - A lényeg, hogy tök pöpin összeraktam a bájitalt, csak elfelejtettem szólni. Valószínűleg Rinék tették a poharadba - fejtem ki neki elméletemet hangosan is, ami egyszer már megfogalmazódott bennem. Mondjuk nem valószínűleg, hanem tutira. - Nyugi, remek napunk lesz együtt. Na gyere! - teszem vállamhoz, hogy rálépkedjen, utána guggolok le a cuccáért és indulok meg vidáman. Hülye lennék az orrára kötni, hogy amúgy fogalmam sincs meddig tart a hatása, szóval lehet nem egy napot fogunk együtt tölteni, hanem sokkalta többet, de hát ennél jobbat kinek tudnál kívánni? Egy - vagy éppen több - nap csak Móriccal? Gyönyörű. Vidáman lépkedve indulok el a Nagyteremtől, miközben magyarázom Kiscsibének a részleteket, akit órák után vagyok csak hajlandó lerakni a vállamról, amikor mosdóba megyek, de mire visszaérek… sehol nincs. Hólikreb! Elhagytam! Ellopták! Itt a vége! Volt csipe, nincs csipe!
Valaki mondja meg a gyereknek, hogy csak egyszerűen véget ért a bájital hatása, és visszaváltozott a lány, különben fel s alá fog rohangálni, mint a mérgezett egér… ah, tudod mit? Mindegy. Hagyd. Majd rájön.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Sophie Baudelaire
KARANTÉN


Manna Hauntana
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 36
Írta: 2021. május 2. 01:31 | Link

Pour Ádám
Jounée Star Wars
4 mai
Le gâteau
Ma tenue



Jeles nap a mai, már persze annak, akinek. Sophie nem különösen rajong a La Guerre des Étoiles-ért, vagy ahogy a nemzetközi nyelv szereti hívni Star Warsért. Ciki, nem ciki, ő Ádámmal és Ádám miatt nézte meg először, mert bár nagy klasszikus, nem különösebben keltette fel az érdeklődését. Sokkal több mugli horrorfilmet nézett, hiszen abból nagyon jó inspirációt tudott nyerni az illúzióihoz, vagy egyszerűen csak megítélni külsős szemmel, hogy mi az, amit biztosan nem szabadna beilleszteni a saját munkájába. Ezek a technikák, amiket a muglik utólag raktak a filmekbe egészen lenyűgözték, hiszen egyfajta illúziómágiát hoztak létre mágia nélkül.
Ebben a Csillagok háborúja filmben is nagyon sok számítógépes effektus volt, amihez ő annyira nem ért, de cserébe milliók rajonganak érte, de annyira, hogy szójátékos napot is találtak, hogy megünnepeljék. Hiába ismerte egyébként ezeket az angol szavakat külön-külön, kicsit nehezen rakta össze, Ádám vezette rá, hogy miért is olyan vicces ez a May the forth dolog. Mindig olyan butának érezte magát a filmekkel kapcsolatban, mert akárhogy is figyelte a fiú minden szavát, több évnyi lemaradása volt ezekben a klasszikusokban.
Nem csak a levitás volt oda ezekért a dolgokért, a franciákat is izgatta az a bizonyos nap. Ilyenkor több üzletben felszaporodtak a pólók, csészék és mindenféle csecsebecse, amit egy rajongó magára akarhat aggatni. Azonban volt egy dolog a kávézóban, amire nem számított, és ez pedig a Star Wars macaron. Csak egy kicsit enni meg feltöltődni akart betérni a múlt héten erre a helyre munka előtt, amikor kiszúrta a süteménykollekciót. Egy pillanatra le is fagyott, meg a szíve is erősebbet dobbant, mert eszébe jutott Ádám. Végül nem vásárolt olyat, hiszen ki akarta volna, hogy a további emlékek fojtogassák, azonban a fejébe időnként be-bekúszott a gondolat, hogy volt barátja örülne neki.
Tegnap aztán rászánta magát a próba előtt és ismét elsétált a helyre, ahol ezúttal már nem volt kapható annyiféle, így végül egy Baby Yodát és egy Chewbakkát választott a fiúnak. Kérte, hogy egy átlátszó celofánba csomagolják, ne a szokásos papírba, mert így mégis ünnepélyesebb.
Aztán meg teljesen dilisnek érezte magát, hát nincs szülinapja Ádinak, mit kell ünnepelni? Csak odaadja, és megy… egyszerű.
Ma reggel sikerült még a reggeli előtt bekászálódnia az iskolába, úgy gondolta, hogy ekkor lenne a legideálisabb odaadni kis… ne haragudj ajándékot.
Fél, hogy Leilával együtt érkezik, ám akkor még sarkon tud fordulni és később odaadni, talán egy szünetben. Egy félreesőbb részen várja, ahol talán kevesebben vannak, viszont a levitásoknak innen kell érkeznie a körletből. Egyhelyben áll, idegesen pislog az érkezőkre, azonban egyik sem a fiú. Tiszta bolondnak nézik, itt topog magában. Talán az is, nem kéne ezt az egészet erőltetnie. Alsó ajkát behúzza a szájába, ahol a felső fogaival idegesen nyammogni kezd rajta, miközben az ujjaival a celofán tetejét nyomorgatja. Ám ekkor megjelenik a színen Ádám. Hirtelen azt sem figyeli, hogy egyedül van-e, vékony ujjaival int egyet az irányába, és bizonytalan hangon megszólítja. – Á-ádám!- Igen, ez nagyon hülye ötlet volt. Miért pont most nem kerülnék egymást, ahogy eddig?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fellner Ádám
Diák Levita (H), Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 92
Írta: 2021. május 2. 20:56 | Link

Sophie


Még éktelenkedett egy kis folt a szemem alatt, nem múlt olyan gyorsan Milán ütése, de szerencsére nem volt vészes, messziről nem is látszott, talán csak közelről vehette észre a szemlélődő, hogy valaki beverte a képemet. A szemüvegem jobban bánta, annak sajnos eltört az egyik szára, ezért míg elvittem javíttatni, ideiglenesen egy másik keret volt rajtam, egy régebbi dizájn, amit egy éve már félreraktam. Most viszont kapóra jött, jobb híján még ezzel is többet láttam, mintha nem lett volna rajtam szemüveg. A haverom, Gergő szerint úgy festettem benne, mint egy óvodás, amin magam is röhögtem, mert ami azt illeti, volt benne némi igazság. Ettől függetlenül nem váltam meg a darabtól, ebben indultam el reggelizni, és néhány levitás társaságában tartottunk az étkező felé.
Gerivel egy kicsit le is maradtunk, mert lett egy remek ötlete, amit le is rajzolt, és előhúzva zsebéből a gyűrött papírt, menet közben mutogatta nekem, hogy mit és hogyan is képzel el a közös filmünkbe. Aztán szóba jött a bunyó, el kellett neki mesélnem, hogy mi volt, és röviden össze is foglaltam neki, leszámítva egy két részletet, ami egyelőre még mindig nem hagyott nyugodni, s amit sem neki, sem pedig Borinak nem mondtam el.
Igazából a szavak végére érve egy kicsit bele is merültem a gondolataimba, Geri közben már egész másról kezdett el fecsegni, ezért is volt olyan nehéz észrevenni Sophie-t, aki a nevemen szólongatott. El is haladtam volna mellette, mert nagyon bebambultam, de aztán megtorpanva kaptam felé a pillantásom, és egy kicsit le is döbbentem. Mellettem Geri is nagyot nézett, legjobb barátom révén tudta jól, hogy ki is ez a lány, sokat meséltem neki a szakításunkról. Ő sem értette, hogy éppen mi történik, bennem pedig nem voltak túl jó érzések Sophieval kapcsolatban, mert ha nagyon őszinte akartam lenni magammal, akkor Bori ide vagy oda, de még mindig fájt az, ahogyan Sophie szakított velem. Nagyon szerettem őt, és nem is nagyon értettem, hogy miért kellett dobnia csak úgy, egyik napról a másikra.
Azóta nem is beszéltem vele, eléggé ki voltam miatta, Leila sem hagyta volna, hogy szóba álljak vele, kerültem is, ha lehetett, most azonban nem tudtam levegőnek nézni, mert mégis csak az én nevemet mondta, és ott ácsorgott, csinosan felöltözve, azokkal a nagy szemeivel engem fürkészve.
- Menj, majd később találkozunk - Gergő bökdösésére és motyogására csak ennyit reagáltam, aztán közelebb léptem Sophiehoz. - Igen Sophie? - egy kicsit megemeltem a szemöldököm, kissé feszült is voltam, még a karjaimat is összevontam magam előtt, tudat alatt ezzel vonva egy határvonalat közénk. El nem tudtam képzelni, hogy ennyi idő után mégis mit szeretne tőlem, de találgatásokba nem szerettem volna belemenni, ezért is vártam, hogy mit mond majd a lány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hayden M. Wilson
Diák Navine (H), Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos diák


Róka
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 215
Írta: 2021. május 4. 22:10 | Link

Móric1


Fél szemmel látja, hogy Móric szemmel tartja, meg azt is, hogy nem érti, mi folyik. Nem is értheti, hiszen az illúzió személyre szabottan Eszternek készült, rajta kívül ne láthatja már, ha nagyítóval keresi sem. Épp ezért miután befejezi, de még mielőtt a fiú belefogna a következőjébe finoman megböködi könyökével, majd az asztal alatt félkézzel megkísérli elmutogatni, hogy hogy változott az uborka gyíkká. Ballal szorgosan lapátolja a kaját, tekintete peidig a diáktársain nyugszik, így Móricon kívül senkinek fel sem tűnhet, hogy jobbjával gyíkocskát rajzol a combjára. Vagy hát valami olyasmi szerűt, mert a művészi vénája sosem volt erős, jobbal meg amúgy is rettentő béna, de azért ha nagyon akarja, akkor kisilabizálhatja, hogy mit akar ez jelenteni. Vagy nem, de nem mondhatja, hogy nem próbálta meg. Újabb illúzió előtt pihen egy kicsit, így ahelyett, hogy kiszemelné következő áldozatát csak figyeli, hogy mi történik. Nem lát és nem hall semmit, gondolja, ez épp olyan mint a gyíkja, mindenesetre jót mosolyog azon, hogy mekkorát ugrik a lány. Ne nevet és nem vigyorog, az túl feltűnő lenne, csak somolyog ott, mintha csak egy kedves emlék jutna eszébe. Lágy mosolya aztán értetlen fintorba fordul, pislog néhányat a szőkére, hogy most akkor ez így mi akart lenni, majd lemondóan legyint, hogy ne is magyarázza, úgysem érti meg. Mióta több inger éri, többet beszélget, egyre többször jön rá, hogy valójában közel sem beszél olyan jól magyarul, mint azt hitte addig. Mert az egy dolog, hogy a kiejtése is csapnivaló néhanapján, de annyi mindent nem ért, hogy lassan úgy érzi, kevesebb az, amit igen. Sóhajt, berágja az utolsó néhány falatot, mielőtt desszert után nézne. Mert megérdemel egy kis sütit ennyi erőfeszítés után, illetve ha be akar dobni még valami nagyot a végére, akkor ahhoz az energiára is szüksége lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Másodikos diák


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 62
Írta: 2021. május 10. 22:34 | Link



Hol a rákba érdekli őt, ki lett leveses. Mehet mellé a második is, nem szokta nézni mások kényelmét nagyon, ha éppen ő szórakozik, vagy akar szórakozni. Ez már csak ilyen, hát itt van helyette ez a nagyszerű ember, aki bocsánatot kér és megmenti a világot. Ő meg röhög a távolban, mintha muszáj lenne. Már egyre többen nézik őt, őket, mint a bolondokat szokás, vagy éppen röhögnek, kinek melyik módi sikerül éppen. Szokott parádézni, bár az nem ezzel a sráccal és nem így. Rémlik neki, hogy kikkel, meg miket, talán a vihogását fel fogja ismerni, a tömegben ő szokott jól szórakozni az tény. Mindegy, ha nem, nem az most a lényeg, hanem, hogy rúgni készül. Rájön, hogy hülyeséget mond, de meg is beszéli magával, hogy totálisan mindegy, mert hát… ez sem éppen olyan “meccs” ami éppen szabályos. Eleve csak ketten vannak, ami szomorú, mert van egy-két vállas legény, akik biztosan perecet hajtanának mind a kettejükből, de azok tekintetéből inkább undort vesz ki, mint vágyat a csatlakozásra. Hát így jártak. Hall egy halk és pár tenyérnyi tapsot arra, ahogy végül elrúgja a labdát. A másikkal egyetemben követi, merre repül, ha nagy csillár lenne, talán azt is eltalálta volna, most azonban senkit. Csak száll, mintha sose akarna leesni, lehet talán egy ablakot fog vele kirúgni? Nagy cucc az erre, huss és már a helyén is van - és ezt onnan tudja, hogy amikor hógolyót vágott egynek és betört, így oldották meg. Persze nem örültek, de csak egy ablak, az ablakok meg törnek.
- Nem kaptad el, he. Menj már érte - ha észreveszi magát, ha nem, Teddy magyaráz neki, mintha most edző is lenne, amaz meg bamba, aki először áll a pályán és azt sem tudja, mi az a labda. Csak megindul, hangosan tapsol rá párat, mintha olyan nagy cucc lenne. Aztán megindul, mintha muszáj lenne. Eleinte Teddy terpeszben áll, mint valami válogatott kapus a fociban, majd ahogy pördül a másik, úgy piruettezik egyet ő is, hát ezt nem fogja kivédeni. A labdát csapja le a földre a másik és kész, eldőlt. Gól, vagy micsoda. Azt tudja, hogy valami fura neve van. Kurjongat pár sort, mielőtt elvágódik és a földön örömködik tovább. Nem számít, hogy azon vagy ezer cipő járt, ott röhög fel, majd amint lépteket hall közelről, arra pislog. Nem szeretné, ha valaki átlépkedne rajta, de végül csak a gólkirály lép mellé és nyújtja a kezét.
- Cső tesó - mondja ő is, majd elkapva azt, feltápászkodik. Megrázza a fejét, hogy a csapzott haja némileg rendbeálljon, majd lepillant, mintha keresne valamit. - Hja nem, csak kényelmes. De nincs egy knút se a földön - pillant vissza rá, majd megveregi a vállát. - Igen nagyszerű meccs volt, uram. Igyunk, vagy most jön a visszavágó? - engedi el és komoly képpel szökken a labda irányába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 297
Írta: 2021. május 13. 20:53 | Link

’C S E T T I
öttensön! | ijjcsoro, vigyázz má’

Bánatnak kiabál, hogy nem kaptam el. Szerinte vak vagyok, mi az ördög? Igyekszem bakkerka! Éppen ezért hagyok figyelmem kívül mindent és mindenkit, majd hátrálok, és csak remélhetem, hogy van annyi esze mindenkinek, hogy nem kerül mögém. Höh, van is! Mert sikeresen elkapom a labdát, ami csattan a mellkasomon - áu - és előrefelé kinyújtott kézzel rohanok az ajtóig, ahol ordítok egy sort, majd kiosztok pár kéretlen levegő csocsit. Simán jó vagyok. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a gólörömömbe még az is belefér, hogy a sráchoz battyogjak és röhögve felhúzzam a földről. - Nincsenek nagy igényeid - töhögök tovább, majd pillantok a földre. - Pedig jól jönne, csóró vagyok - vigyorodom el szélesen. Jó, ez nem igaz, de lehet, hogy sokkal több tintát vettem, mint az indokolt lett volna és most kicsit megcsappant a zsebpénzem. Nem kell aggódni, gyerekek, napok óta pörög a fejemben a terv, amivel rávehetném Malvint, hogy küldjön még. Az is eszembe jutott, hogy lehúzom a testvéremet, és mivel a terv nem akar összeállni a fejemben rendesen, így lehet ez lesz a vége. Hah, mennyivel egyszerűbb lenne!
- He? - kérdezek vissza, amint feleszmélek. - Fusson az megint, akinek két anyja van. Hülyének nézel? - huppanok le a legközelebbi padra. Nem vagyok rossz kondiban, azért tudjad hol a határ, tesó, de biztos lehet abban mindenki, hogy nem fogok többet futkározni, mint a mérgezett egér. Lábaimat lendítem át a padon, majd fordulok az asztal felé, hogy azonnal egy pohár vízért nyúljak. - Ja, amúgy… - fordulok hátra vállam felett a srác felé. - Móric vagyok. Az idősebbik - bólintok egyet, ezt nagyon fontos leszögezni. Lehet, hogy csak pár perccel születtem előbb, de akkor is idősebb vagyok azzal a pár perccel, szóval logikus, hogy én vagyok az idősebb. Az teljesen más kérdés, hogy anyáék sem tudták egy ideig, hogy melyikünk melyik, de a Móric névvel minden kellemetlenséget kibekkelhettek, amit meg is tettek előszeretettel. Gihi. És akkor meg vannak lepődve az emberek, hogy mi is ennyire tökéletesek lettünk? Na ugye.
- Az tuti haver… - kortyolok nagyokat a vízből, majd teszem magam elé a poharat, hogy a srácra pillantsak. - Ha dobni nem is, de rúgni tudsz - bólogatok határozottan, mintha valami edző lennék. Ki tudja? Lehet a végén ott kötök ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Harmadikos diák


Csengettyű || Szösz
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 263
Írta: 2021. május 18. 15:02 | Link

Roland

- Na, szóval végeztem egy kis kutatómunkát.
Ezzel kezdi, amikor ebédnél hirtelen felbukkan a rellonosok asztalánál, Roland háta mögött, majd azzal folytatja, hogy belekapaszkodva a fiú vállába egy gyors mozdulattal becsusszan mellé a padra. A rellonos fiú, aki eddig Roland mellett ült, és akinek Csenge így majdnem az ölében köt ki, vet rá egy félig érdeklődő, félig megsemmisítően lenéző pillantást, de végül csak arrébb csúszik, ahelyett, hogy betaszítaná a lányt az asztal alá, pedig utóbbihoz ránézésre több kedve lenne.
 - Pont most jött be - suttogja teljesen értelmetlenül halkítva le a hangját, hiszen a nagyterem zaja éppen elég ahhoz, hogy talán még egymást se nagyon hallják meg. - De ne nézz oda! Még a végén észreveszi, hogy bámuljuk - szól rá a srácra újfent megragadva a vállát, miközben próbál el is rejtőzni mögé. Ha már olyan szép széles, legyen valami haszna belőle Csengének is. Közben egyébként magára nem vonatkoztatja a "ne nézz oda" parancsot, sőt jó alaposan megnézi magának kíváncsisága tárgyát.
 - Kénytelen voltam a hatodikosokhoz fordulni a kérdéseimmel, és most a Vass Vivi tuti azt hiszi, hogy bele vagyok zúgva ebbe a srácba - húzza el a száját, és nem is az bántja, hogy bárki azt gondolja, hogy beleszeretett egy fiúba, hanem hogy mások szerint ez lenne a normális. És most, hogy itt ül, és az után a srác után leskelődik, akibe nagy valószínűséggel szerelmes az a lány, aki Csengének tetszik, a lehető legtávolabb érzi magát a normálistól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Létai Roland
Prefektus Rellon, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 109
Írta: 2021. május 18. 15:43 | Link

Csenge
kinézet

Az ebéd fontos része a napjának, mivel elég nagy a választék, igyekszik összeválogatni a nem hízlaló kajákat. Általában. De minden héten tart egy napot, ahol nem érdekli az egészség és ma van ez a nap. Így aztán egy elég nagynak számító grillezett hússzeletet eszik éppen, amikor letámadja őt volt évfolyamtársa - azóta sem hiszi el, hogy Csenge megbukott, tuti szivatja vele - és talán az egyetlen olyan barátja, aki még elsőből való. Nos, amikor még nem volt ilyen menő srác, csak egy a sok közül, mégis a lány haverkodott vele, amit így utólag persze meg tud érteni.
- Szevasz szöszim - üdvözli, majd gyorsan hozzá is teszi. - Miféle kutatómunkát... amúgy?! - néz rá kicsit értetlenül, miközben a lány helyet csinál magának. Szereti, ha valaki nem ijedős, de azért lehet, hogy a bátorságot nem a Rellon étkezőasztalánál kellene gyakorolni. Végül is neki mindegy, Benedek - akit Csenge arrébb tessékelt "finoman" - is csak kicsit sértődött meg, úgy tűnik a szőkének megint mákja van és megússza az esetet.
- Ki a fasz? - teszi le akést és a villát, majd azzal a lendülettel fordul is hátra. Ez a mozdulat félúton megakad, amiközben ő megforgatja a szemeit és nagy levegőt vesz, majd lebámul a bújócskázó levitásra. - A helyzet nem rossz, mássz rám még, baby - röhhen egyet Roland-stílusban, de még vár, hogy feltáruljon a mai nap titka. Azaz, hogy: mi van?!
- Vass Vivi azt hiszi, Csenge szerelmes... kibe is? - kérdezhetné még, hogy ki az a Vass Vivi, de megszokta már a csajoknál, hogy nem kell mindent tudnia. Mert könnyen lehet, hogy elmondják és az még fél óra. Két kézbe veszi Csenge arcát, majd ellentétes mozdulattokkal fel és le mozgatja a tenyerét, hogy végre a szöszke barátja rá figyeljen.
- Szóval... mi van? Kit nézünk, miért, és jó csaj az a Vass Vivi? - emeli le a kezét a lányka arcáról végül és kíváncsian várja a választ. Amúgy szereti őt, csak néha a világból ki tudná kergetni az ilyen oknyomozásaival.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Harmadikos diák


Csengettyű || Szösz
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 263
Írta: 2021. május 18. 16:17 | Link

Roland

Mivel kedveli Rolandot és nem találja a fiút túlzottan életveszélyesnek, folyton elfelejti, hogy a zöldeknek nincs éppen jó híre. Mégis sikerül bevetődnie a Rellon asztalához, nem is túl finom módon és ezt mégis túléli. Amit lehet, hogy annak köszönhet, hogy cukinak tűnik és lányból van, de lehet, hogy inkább annak, hogy Rolanddal láthatóan ismerik egymást, vele meg senki nem akar összekapni egy idióta levitás miatt. De bármi is legyen, Csenge erre egy fél gondolatot is éppenhogy csak szentel, többi figyelmét a két fiú: Roland és Lucas között osztja meg, de többségét érezhetően utóbbira fordítja - elfelejti megmagyarázni a helyzetet a rellonosnak -, amit Roland hamar meg is un. A figyelemfelkeltés - Csenge szerint - drasztikus módját választja, de mire a lány megpróbálná lefeszegetni a fiú kezeit az arcáról, addigra Roland már el is engedi őt.
 - Merlinre! Szétszedted a fejem! - fúj a fiúra, mint egy dühös macska, de már rögtön tér is át a fontosabb témára. Amin már eddig is teljesen rajta volt, csak éppen Rolanddal nem sikerült megismertetnie közben.
 - Na, szóval a srác, aki épp most ül le a Navine asztalához... ott jobbra, az a barna hajú, ő Lili pasija - közli, miközben nagyvonalúan átsiklik olyan felesleges tények felett, minthogy mindezt a híresen kevéssé igazat író pletyka... akarom mondani iskolaújságból tudja, és hogy Lili mindezt tagadja.
 - Azért nézzük, mert ööö... konkurencia, vagy mifene - mondja, miközben nem csak a fülei, de az arca, sőt még a nyaka is teljesen elvörösödik. Hogy zavarából könnyebben kilábalhasson, folytatja a magyarázást:
 - És igen, Vass Vivi jó csaj. Már ha én annak számítok. Hasonlít rám, csak némileg sötétebb árnyalatú kiadás. Tudod, barna haj, barna szemek... Nagy mellekre ne számíts - vonja meg végül a vállát. Nem épp a legjobb téma, hogy kevésbé legyen zavarban, de Roland mellett valahogy mégis működik.
 - Vivi hatodikos, mint ez a Lucas. Gondoltam, hátha tud róla mondani valamit. És a faggatózásom miatt tuti azt hiszi, hogy belezúgtam. Mármint a navinésbe, nem Vivibe - teszi gyorsan hozzá, miközben átfut a fején, hogy lehet még a hatodikos levitás lánynál is több esélye lenne, mint Lilinél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
Diák Levita (H), Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 202
Írta: 2021. május 18. 22:54 | Link

Amikor már az asztalok végéig eljutok, azt hiszem, megenekültem, de nem nézek hátra. Úgy érzem, vége az életemnek. Aki eddig nem tudta, már az is tudja. Bár aki nem jött rá eddig a hangomból, annak nincs füle. Ha lenne időm a menekülésben, most hálát éreznék, hogy kevés attrocitás ér a kis (nagy) problémám miatt.
Teljesen szürreális volt a szövege, egy ponton már az értelmét is elvesztettem. Fejcsóválva... állok meg, mert újra itt van!
Mint akinek beakadt valami szalag, ráadásul teljesen természetesen beszél erről. Komolyan gondolja! Én meg csak azt szeretném, hogy legalább kicsit csendesebben lökje az őrületét.
- Hagyjál, légyszi - nyökögöm neki, mert képtelen vagyok összefüggően beszélni erről. Egy oldallépésel kikerülöm, és folytatom tovább az utam a kijárat felé.
Biztos vagyok benne, hogy mindenki engem bámul. És meggyződésem, hogy innentől sosem lesz már semmi ugyanolyan. Borzasztó pocsékul érzem magam. Szerintem kihagyom a mai órákat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Létai Roland
Prefektus Rellon, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 109
Írta: 2021. május 18. 23:19 | Link

Csenge
kinézet

Van vér a levitások pucájában - milyen szó már az, hogy puca? - főleg ezen példánynak. Kivételesen nem bánja Roland sem, hogy Benedek kissé arrébb vonulhat Csenge jóvoltából, azonban az egész szövegből nem fog fel semmit. A kontextus hiányzik, így kénytelen észhez téríteni a szöszke csajt.
- Jaj, bocs, direkt volt - csinál egy kényszervigyort és még mindig úgy néz a lányra, mintha egy ufonautát látna. Nem véletlenül kérdez rá mindenre, mert a sötétségből még mindig nem emelkedik ki a lényeg, hogy miért is bujkál a lány és kit kell meglesniük, miért.
- Lili pasija? Az? - mit ne mondjon, az, hogy Süveges nem normális, eddig is tudta. De pont, hogy valami nyálgépet nézzen ki magának, majdhogynem megdöbbentő... ha egy cérnafasznyit is érdekelné Rolandot. De nem így van.
- Konkure... óóó! - esik le hirtelen a hat kilós kettlebell a lábára. Szóval innen fúj a szél, hogy féltékeny a szőke a... szőkére. Vagyis a pasijára, ha ugyan ez igaz, nem mintha ilyen szempontból nyitott fülekkel járna, akár így is lehet. - Hát te nagyon szexi vagy, amikor elpirulsz. Amúgy meg - fogja suttogóra és a lány füléhez hajol - egy dán csajt tudok ajánlani, ha Lili inkább a fiúkat pártolná. Csak mondom - von vállat és hajol vissza, pedig megcsapta az orrát a finom parfüm, amit a lány használ. Ezt éppen szereti tőle, szóval nem kezd el látványosan fintorogni. Ezt is megértük.
- Te határozottan az vagy... hmm - morfondírozik, majd a nagy mellek hiányára már húzza is száját menetrendszerűen. - Fene - sóhajt egy kisebbet a rossz hírre.
- És akkor mi van, Csenge? - kérdezi. - Ki a szart érdekel a melletlen véleménye? És ha azt mondaná? A Lukács gyerek hamar rájönne, hogy - int egyet a fejével, olyan "tudod, hogy mire gondolok" stílusban. Nem most fogja kiteregetni Csengusz Kitekattusz titkát. Valamiért ezt az egyet soha nem pletykálta ki, maga sem érti igazán mi ennek az oka.
- De amúgy meg mi tart vissza a bolond szőkétől? Meg honnan veszed, hogy járnak? - soha nem hallotta még ezt a párost, pedig egy évfolyamba jár Lilivel, csak észrevette volna, ha van ilyen. Amúgy nem biztos, mert jobban lefoglalják általában a zenéi, így inkább azokat hallgatja a szünetben, mint a szerelmi drámákat. Esetleg a srácokkal hülyül, vagy csajokat próbál befűzni, szóval mindig van dolga.
Utoljára módosította:Létai Roland, 2021. május 19. 05:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Harmadikos diák


Csengettyű || Szösz
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 263
Írta: 2021. május 19. 10:21 | Link

Roland

Kicsit megdörzsölgeti az arcát, hogy elmúljon a nyomorgatás utóhatása, közben pedig beavatja Rolandot a lényegbe. A srác elég gyorsan felfogja miről is van szó, amiben kifejezetten sokat segíthet neki, hogy ismeri Csenge titkát. Persze ettől függetlenül nem felejti el emlékeztetni a levitást arra, hogy ha netalántán "megunná" a lányokat, ha a szíve nem is, az ágya tuti nyitva állna előtte. De addig is beérheti valami dán csajjal is.
 - Nem is tudok dánul - jegyzi meg Csenge pislogva, miközben röviden elmorfondírozik azon, hogy vajon mit is jelent az, hogy a csaj dán. Mármint a származásán kívül. Szőke és kék szemű? Ezért ajánlgatja neki? Mert Lili hasonló tulajdonságokkal rendelkezik és Roland úgy gondolja, hogy Csengének ez az ideálja? Mondjuk, ezen még soha nem is gondolkodott el. Mármint Lili akkor is tetszene neki, ha vörös lenne vagy esetleg kék hajú. Van egyáltalán olyan típus, ami bejön neki? Fogalma sincs, és bár ez furán hangzik még a saját fejében is, de jelenleg Lucas jobban érdekli, mint egy ismeretlen dán csaj.
Közben Roland már ott tart, hogy kérdések formájában azt tanácsolja a lánynak, hogy tojja le mások véleményét. Amivel Csenge egyébként egyetért, még ha a gyakorlatba nehezebben is ülteti át ezt az elméletet, de azért valamin megakad a figyelme.
 - Hé, az feltűnt, hogy szexinek meg jó csajnak titulálsz, de nekem sincs több mellem, mint Vivinek? - ráncolja homlokát értetlenségében, sőt le is tekint a mellkasára, hogy ellenőrizze, tényleg nem lett nagyobb az elmúlt fél percben, kicsit sem törődve azzal, hogy a körülötte ülök esetleg furcsán nézhetnek rá. Na, máris sikerült lépnie egy szintet a letojás művészetében! Az viszont tény, hogy születetten vézna, az akrobatika miatt pedig izmos, és hát zsírszövet meg némi genetika nélkül maximum egy bazibumm bűbáj tudna segíteni rajta e téren. Bár ezen téma miatt sosem aggódott igazán. Elég nehéz lenne két lufit cipelve hátraszaltózni a seprűn.
Ha már éppen eléggé kitárgyalta a - persze - cseppet sem kínos témát a rellonossal, visszatérhetnek a Lucas-Lili ügyre.
 - Mi tart vissza? Hát, hogy esetleg, és ez egy nagyon valószínű esetleg, nemet mond - forgatja a szemét, majd enyhén lebiggyesztett ajakkal feltekint a mellette ülő arcára. - Tudom, a hozzád hasonló menő csávóknak fogalmuk sincs arról, hogy ezt a szót nő egyáltalán ki tudja mondani, de eléggé tud fájni. Elveszíteném barátként is. És ráadásul egy szobában alszunk. El tudod képzelni, milyen kínos lenne utána az egész? Kénytelen lennék beszökni hozzád és elkunyerálni az ágyad felét - mondja a végén már kuncogva, könyökével finoman oldalba lökve a srácot. Persze az nem érdekelné, hogy Rolandnak az alváson kívül esetleg más tervei is lennének.
 - Amúgy meg az Edictum írta - kezdi és már rögtön emeli is fel a kezét, hogy megállítsa, ha esetleg jönne erre egy ízes megjegyzés: - És tudom, hogy a fele se igaz annak, amit írnak, de Lili bevallotta, hogy... hát csókolóztak, meg nem tudom. Kicsit zavaros ez az egész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Létai Roland
Prefektus Rellon, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 109
Írta: 2021. május 19. 18:08 | Link

Csenge
kinézet

Még mindig kicsit sajnálja, hogy megzavarták evés közben, hiszen annak is jár a tisztelet. Szerencsére egy olyan valaki tette, akire úgy igazán nem haragszik, talán ez a szerencse, hogy egyáltalán végig hallgatja Csenge előbb fogalmatlan, majd felvilágosító kulcsokkal megtoldott nyomozását. Így már tudja Roland is, hogy kit kell megoknyomozni, sőt még azt is, hogy miért. Persze mindig tesz ajánlatot a lánynak, hogyha ennyire nem megy a lányokkal, ott van ő, akitől mindenféle trükköt eltanulhatna... amiknek a segítségével majd menni fog a lányokkal. De hát tudja jól, hogy hiábavaló az egész, viszont nem lenne Roland, ha nem hozná fel a témát újból és újból. Mindazonáltal most eltekintvén ettől, eszébe jutott Marina is, akivel kék-kék mágnest alkothatnának, ha úgy adódik. A dán csaj is van annyira bolond, mint Lili, szóval ilyen téren nagy baj nem lehet.
- Na és? Beszélgetni akartál? - százwattos vigyor és emlékeztető következik. - Amúgy van ilyen nyelvgyűrűje, szóval ért magyarul, de igazából mindegy. Ha Lili, hát legyen Lili - most ő biztos nem fogja lebeszélni Csengét senkiről, pedig ha úgy igazán belegondolna, akár a konkurenciája is lehetne. De sosem gondolta annak, meg akad pár csaj még rajta és az ő kiszemeltjein kívül is. Például, ha már feljött, a Vass Vivi. Gőze sincs ki az, ezért gyorsan informálódik is a felsőbb évesről.
- Jól van, de te más vagy. Meg én nem tudtam előre, hogy nincs nagy melle. Meg hát, hmm - gondolkodik el egy pillanatra. - Végül is az extra, nem fontos a nagy mell - hazudik a barátja kedvéért. Mert igen, neki tetszenek a nagyobb mellű lányok, de azért Csenge is. Akkor végül is nem is hazudik nagyot? Na, de ha már témánál vannak, akkor az ő mentalitását elővéve kérdez, hogy a szőke, miért nem vallja be az érzéseit. Ő ezt tenné, nem vitás, csak hát egylőre jobban fűti őt a nyúlhormon, mint a rózsaszín.
- Nagyon valószínű esetleg. Oké - próbál bátoritóan nézni a szemforgatóra, de inkább sikerül felemásra, mint jóra. Ilyen baromságot még sosem hallott, de hát végül is, Csenge volt ott vele sokat, amikor ki kellett húzni őt a letargiából, meg motiválni. Ezek a dolgok természetesen sosem történtek meg!
- A fenéket. Az az én ágyam, nem kapod meg csak úgy. Nekem nagy az alvási... szélességem, még hókon vágnálak és akkor reggelig hallgathatnám, hogy nem figyelek rád eléggé. Na, erre nem vágyom Nyunyikám - fintorog, még a nyelvét is kinyújtja a hülyéskedése közben. Majdnem felkiált, amikor végül kiderül, hogy honnan van a holtbiztos info Lucas és Lili afférjáról vagy járásáról. Azonban a figyelmeztető kézmozdulat inkább egy harapó mozdulatot eredményez nála, így ha nem húzza el a kezét Csenge, fájdalmas fognyomszerzésben lehet része.
- Szóval ha smárolnak, már járnak. Itt nincs helye egyéb opcióknak - bólogat serényen, és legilimencia nélkül is leolvasható róla, hogy mennyire gondolja komolyan. Segítek: semennyire. - Odamenjek megkérdezni? Amúgy tényleg jóképű a srác így első ránézésre, annyira nincs rossz ízlése Lilinek. Bár, mint tudjuk bolond, szóval lehet, hogy csak véletlen találat. Én nem tudom elképzelni, ha járnának nem itt enyelegnének, hogy megmutassák a népnek, hogy együtt vannak? - teszi fel az egymillió galleonos kérdést a szőkének, akire bátorítóan néz épp. Nem egy randiguru, de azért ez általában így szokás, hogy megjelennek "hivatalosan". Ez is mekkora baromság, hogy hivatalosan. Mintha papírt írnának róla, két hónap múlva meg mondjuk Lucas kap egy bókot Vass Vivitől és máris málnásváltásba kezd a srác. Ő így képzeli, hogy az ilyen naaaagy szerelmek nem tartanak igazán sokáig, tehát ő magát megvédi ezektől. Ellenben Csenge kedvét nem fogja elvenni ezzel, szóval csak a vár a válaszra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Harmadikos diák


Csengettyű || Szösz
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 263
Írta: 2021. május 20. 10:32 | Link

Roland

Lilivel és a pasijával kapcsolatos, leskelődéssel egybefűzött gondolatmenetét Roland dán lányos megjegyzése zavarja meg. Meghökkenésében rögtön a nyelvi nehézségekre hívja fel a figyelmet, de hamar kiderül, hogy azok nem is akkorák, és persze az is, hogy Roland nem csevegésre ajánlotta a lányt.
Elvörösödéséből kilábalva inkább mellméretekről beszélget a rellonos fiúval, mert hát mi másról beszélne az ember lánya a fiúbarátjával az ebédlőasztalnál?
 - Jah, azt tudom, hogy más vagyok, és kösz, hogy neked meg különleges - vigyorog a fiúra válaszul. Aztán amikor Roland tovább fejtegeti, hogy a nagyobb mellméret csak extra, a lánynak kedve lenne a rellonos homlokára tapasztani a tenyerét, hogy megnézze nem lázas-e esetleg, de végül nem teszi. Inkább megtisztelve érzi magát, hogy híresen őszinte - túl őszinte - barátja, a kedvéért még füllent is.
A szerelemhez viszont kicsit sem ért. Legalábbis Csenge szerint. Nem mintha ő nagy szakértő lenne, de azért annyi tudást - és félelmet - már sikerült összekotornia, hogy az "odamegyek hozzá és megmondom neki" a legritkább esetben jó stratégia. Legalább némi előkészítést igényelne a dolog. Vagy valami.
Azon viszont megdöbben, hogy az ágya felét sem adná kölcsönbe neki a srác. Bár azért az alvási szélesség kifejezésen jót kuncog.
 - Nem csak úgy kellene, kérhetsz érte cserébe valamit - legyint, mintha ez magától értetődő volna, miközben szavai alapján már azt hihetné az ember, hogy eldöntött tény, hogy Rolanddal fog aludni. Pedig ahhoz előbb egy szerelmi vallomás kellene Lili irányába. Csenge egy pillanatra megtorpan ennél a gondolatnál, mert ez már legalább annyira kuszán hangzik, mintha az anyja által olvasott Mágikus hétköznapok című nyálas sorozatból vette volna. Amit persze Csenge csak hírből ismer. Persze.
 - Egyébként meg ha neked alvási szélességed van, akkor nekem meg mélységem. Fel se tűnne, hogy hókon vágtál, bár most hogy így belegondolok... mi a fene az a hók?
A nyunyikára már inkább nem is reagál, régen megszokta Roland becézési stílusát, időnként át is veszi tőle.
A minden egyéb mellett szóba kerül azért a fő téma is, és a srác hallhatóan nem osztja Csenge véleményét a járás tényéről, viszont jóképűnek tartja Lucast, ami miatt a lány nem hagyhatja ki, hogy be ne szóljon neki.
 - Ne menj oda! Vagy ha ennyire bejön, akár oda is mehetsz. Ha összejössz vele, legalább nekem már nem fog miatta fájni a fejem - mondja és még a nyelvét is kidugja Rolandra. - Egyébként meg kuszább a sztori, mert a srácnak barátnője volt, mikor Lilivel smároltak. Aztán persze a csaj szakított vele, de azért gondolom az enyelgés mégsem annyira valid opció - rázza meg a fejét, majd hirtelen bevillan neki egy ötlet. Még a szeme is felcsillan, miközben megragadja Roland vállát.
 - Te, eszembe jutott valami!
Ebből Roland már sejtheti, hogy semmi jó nem fog kisülni az ötletből, elvégre Csenge ilyen felvezetéssel szokta előadni legelborultabb eszmefuttatásait.
 - Van olyan főzet, mint a százfűlé, csak arra, hogy pasinak nézzek ki?
Már el is képzeli magát, és hát minden szerénysége ellenére is el kell ismernie, hogy nem lenne rossz vége a dolognak. Mármint izmos, szőke és kék szemű. Már csak egy márkás seprű kellene a hátsója alá, és ő lenne minden csaj álma. Aztán mehetnének Rolanddal közösen nőzni. Ettől a gondolattól mondjuk, meglehetősen röhögnie kell, de próbálja visszafogni.
Utoljára módosította:Pataki-Molnár Csenge, 2021. május 20. 11:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Létai Roland
Prefektus Rellon, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 109
Írta: 2021. május 20. 11:52 | Link

Csenge
kinézet

- Van mit - jegyzi meg túl gyorsan, vigyorogva és egoját előtérbe engedve, pedig pontosan tisztában van azzal, hogy Csenge tudja, hogy "honnan jött". Így aztán kevés titka van előtte, amivel el tudná rejteni a valódi énjét, de most már mindegy, mert kimondta. Talán nem lesz érte megjegyzés. Az alvás téma viszont már privát szféra, arról igenis markáns véleménye van. De nem azért utasítani vissza a lányt, mert annyira egyedül akar aludni és egy csaj ne aludjon nála. Dehogynem, de akkor már olyan legyen, akivel tud kezdeni valamit. Mármint az alváson kívül.
- Oké. Könyvtárba kell járnod helyettem, jó móka szöszi - úgy mondja, mintha ez már egy lebeszélt forgatókönyv lenne és Lili visszautasította volna Csengét egy direkt szerelem-bevallás után. De egyébként is el tudná képzelni, hogy Csenge helyette járjon könyvtárba, jegyzeteljen. Na, akkor tényleg aludhatna nála, ha éppen nincs ott valaki más ágymelegítőnek. Végül is a szöszke sem lenne rossz arra, csak hát nem fajulhatnának el a dolgok. Biztosan rohadt kínos lenne mindkettőnek, de azért Roland eljátszik a gondolattal...
- Ez itt - kocogtatja meg a levitás homlokának a közepét. Szóval fejbe csapná alvás közben, nyilván nem szándékosan. - De hát egy levitásnak ismernie kéne ilyen régi szavakat - elnyújtja az egész mondandóját, nyálas körítéssel, nyilván az említett testnedv nélkül. Úgy hangzik, mintha tudálékoskodna, holott csak szórakozik az egészen. A szavak a levitások fegyvere, az övé viszont a tettek, szóval be is lengeti, hogy mi lenne, ha odamenne Lucashoz rákérdezni a dolgokra. A reakció Csengusz részéről olyan, mint egy normális emberé, ami mosolyt csal egy ideig Roland arcára.
- Nananana! Nem vagyok ratyi és nem is leszek - háborodik fel a nyelvnyújtós szőke arcába. - Miért nem valid, ha már szakítottak? Főleg, ha Lili miatt. Nehogy megbántsák szegény lány érzelmeit? - takarja el a száját a tenyerével, mintha valami égbekiáltó dolgot hozott volna fel. Holott csak nem érti és utálja is ezeket a drámákat. Valószínűleg, ha nem Csengével "leselkednének", már rég elküldte volna a másikat, vagy... meg is bünteti, ha már prefektus. Felkapja a fejét, micsoda ötlet juthatott eszébe a barátjának. Biztos valami fenomenális, már várja előre, hogy fájjon.
- Van olyan, hogy százfűlé főzet, és akkor pasinak nézhetsz ki. Akár Lucasnak is, csak kell valami hozzá, ami az övé. Sajnos csak ennyi maradt meg, meg az, hogy sokáig tart megcsinálni. Tehát nem vállalom - fordítja el a fejét és csukott szájjal vigyorog a szőke felé. Na még az kéne, hogy főzőcskézzenek, főleg, ha ő benne van. Nem éppen a legjobb bájitalkeverő.
- Persze, ha csinálunk egy rád átváltoztató főzetet nekem, fogdoshatnálak büntetlenül - nevet fel, majd még hozzáteszi. - Ez nem is olyan hülye ötlet, legalább tudnám, hogy mi jó neked és akkor elmondhatnám Lilinek, aki tudná rajtad alkalmazni. Elhiszed, hogy alapos lennék? - vércsevigyor, Roland wins. Fatality.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Harmadikos diák


Csengettyű || Szösz
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 263
Írta: 2021. május 20. 15:01 | Link

Roland

Nem tesz megjegyzést a fiú egójára, hagyja hadd vigyorogja ki magát. Az együtt alvásból viszont nem enged, elvégre egyszer lehet tényleg jól jön majd, ha netán "hajléktalanná" válik. Felajánl némi ellenszolgáltatást, és megkönnyebbülésére egész könnyen meg is ússza az üzletet.
 - Levitás vagyok, zöldi. Egyébként is könyvtárba járok - jegyzi meg vállat vonva. Azt már nem teszi hozzá, hogy ha kell, ha nem, mert azért nem ő a kékek mintapéldánya, és sokkal több idejét tölti seprűn, mint a könyvei mellett. De azért még valószínűleg simán felismerné a könyvtáros, ha összefutnának.
Közben azt is megtudja, mi az a hók. Roland ezt némi homlokkopogtatás kíséretében tudatja vele, majd azzal vág vissza, amit Csenge mondott neki épp az előbb: a ténnyel, hogy ő elméletileg levitás lenne vagy mifene. Csenge bólintva reagál a szép "ütésre", de mondhatni elég magas labda volt ez tőle, szégyen lett volna nem lecsapni.
Nem visszavágásként, de azért, hogy a srác "érezze a törődést" fel is ajánlja neki, hogy nyugodtan ráhajthat Lucasra, de a rellonos hamar közli vele, hogy nagyjából ugyanannyi lelkesedést érez az ügy iránt, mint Csenge.
 - Hé, te most sértegetsz? - tettet felháborodást, tükrözve a másik arcára kiülő érzelmeket, majd legyintve folytatja: - És igen, elég gáz lenne, ha máris összeborulnának. Vagy a fene se tudja. Komolyan, mintha lett volna már kapcsolatom. De még sima se volt, nemhogy ilyen megcsalósdi. Lehet nem is lesz - húzza el a száját némileg elszontyolódva, de ekkor érkezik a tökéletes megmentő ötlet, amit rögtön meg is oszt a rellonossal. Aki azonban nem repes a gondolatért, és le is szögezi, hogy a részvételt benne nem vállalja. Bár a százfűlével való alakváltás éppenséggel Csengét sem dobja fel, az ajánlott módon meg aztán pláne nem.
 - Miért akarnék úgy kinézni, mint ő? Nem azt akarom, hogy Lucasba zúgjon bele még jobban - csóválja a fejét. - Ami meg a főzetet illeti... megvannak a forrásaim - jelenti ki titokzatoskodó hangon. Az átváltoztatástan vizsgájának körülményeiről nem beszélt senkinek, bár erről most eszébe jut, hogy azért még tartozik is Hunornak. Talán kevesebbet kellene a nem létező szerelmi életével foglalkoznia, és többet a barátaival. Bizonyára kevésbé lenne fájdalmas is.
 - És abban nekem mi lenne a jó? - nevet fel Roland ötletére. - Ha azt akarnám, hogy én fogdozzam magamat, azt egyedül is meg tudnám oldani. Akkor már inkább hozok neked egy szálat Lili... Nem, ezt inkább hagyjuk - fejezi be motyogva vörös fejjel, de feltekintve Rolandra azért még hozzáteszi: - Bár azt elhiszem, hogy alaposság terén nem lenne rád panasz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Létai Roland
Prefektus Rellon, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 109
Írta: 2021. május 22. 15:04 | Link

Csenge
kinézet

- Azért gondoltam, hogy jobb lesz neked a katalógusok és a könyvek felett görnyedve kiírni nekem azokat, amikre szükségem van. Te már rutinból csinálod, azaz még nagyon kedves is voltam izé... kéki - forgatja meg a szemeit a becézésen. Ő sosem szeret semmit sem becézni, kivéve, ha gúnyolódik, vagy rosszat akar. Tudja jól, hogy ez most finom szarkazmus volt, tehát az elveinek pont bejön, de mivel ellene használták, mindjárt nem jött be. De hát ezt csenge pontosan tudja, így az adok-kapok kényes egyensúlyáát őrzik barátság címén.
- Inkább gúnyolódok, vagy modernül mondva ironizálok - újabb nyelvöltés, egész édesen is nézhetnének ki így, csak ők tudják, hogy mindketten nem banán, hanem barack vadászok. Habár inkább nevezhető most Csenge gyüjtőnek, mint vadásznak.
- Ezt általában a hormonok eldöntik, vagy az ész. Ha engednek az észnek, nincs egyből összeborulás, ha nem, akkor egy pár hét, hónap nagy szerelem, aztán jöhet más. Ezért nem leszek soha szerelmes, csak nyűg - von vállat őszintén, ezt vallja, hogy felsleges lekötnie magát, amikor ennyi lány van. Főleg most, amikor elvenni vélhetően egyiket sem fogja, annyira mégsem ütődött, hiába tartják annak. Az új ötlet viszont már nagyon is lázba hozza. Tutira letesztelné, hogy milyen is a szöszke, akármennyire is barátja, egy ilyen ziccert nem hagyna ki, az hótziher.
- Jó, mondjuk igaz - gondolkodik el egy pillanatra, majd elmondja a másiknak, hogy megkopott emlékei szerint a százfűlé főzet nem olyan könnyű és időigényes is egyben. - Aha, de La Rosa rokona vagy, vagy mi? - szkeptikus hanglejtés, apró kíváncsi csillanás a szemekben. Nem hiszi, hgoiyg csak úgy lehet százfálét szerezni, de sokszor lepte már meg dolgokkal a levitás őt, úgyhogy nem teljesen zár ki minden lehetőséget. A bal kezére könyökölve támasztja a fejét, a cseverészésnek egyik legkényelmesebb pózát veszi fel.
- Ó, hohó! Ragyogó ötlet! Leszek én Lili, te meg elpróbálhatod a dolgot. Hidd el, nem nehéz eljátszani őt. És ha akarod, még le is fekszek veled, így végül is mindketten jól járnánk, nem? - hogy ő biztosan, erről kétsége sincs, pontosan tudja, hogy erre semmi esély, de még arra sem, hogy próbababát játszon, mint Lili. Annál jobban oda van Csenge a háztársáért.
- Na, ugye? Hidd el mindent beleadnék... akkor csináljuk? - teszi fel egy félmosoly keretében a kérdést. - Vaaaagy... kérdezd meg Karolinát, ő mindenkivel olyan nagyon nyálasan kedves, tuti kiszedné a romantikus titkokat Liliből. De egyéb ötketben is benne vagyok. Elraboljuk és kikérdezzük. Szerzünk legilimentort, bármi... - kezd beindulni a fantáziája, és még nem is említette a Rellonban lévő kínzókamrát. Nyilván valódi kínzásba nem menne bele, nem őrült meg, de egy kis ijesztgetésbe bőven benne lenne... vélhetően rá kéne szólni, hogy ne lépje túl a határokat, de az ötlet pazar.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 328
Írta: 2021. július 1. 21:54 | Link

Odaadnám
[Tökfej / Poe? Poe. / ne less ]

Utálnak a határidők. Komolyan valami elképesztő versenyfutáson vagyok az idővel, ami eddig is így volt, ám az utóbbi hónapokban ott vállaltam túl magamat ahol csak tudtam. Beletemetkezem, mindig van mire fókuszálni és hova tovább fejlődni. Ki mint vet úgy arat, nem igaz? Még édesanyám is hozzám szólt a minap- azt mondta feszültebb vagyok. Nem gondoltam, hogy lehetek feszültebb, mint általában, vagy ez ismét csak azt mutatja mennyire nem foglalkozik velem. Utána össze is vesztem vele, szobám ajtaja mögött pedig sokáig nem tudtam mihez kezdjek magammal. Először Poe-t olvastam. Kihagytam hogyan kerültem haza! Kénytelen voltam elutazni a Szentivánéji hangverseny miatt, így két napi pótlás áll előttem. Tegnap este érkeztem, ma a reggeli közben már Benett-re figyelek, aki a kapott jegyzeteket segít kiegészítenem. Nem hagynám, hogy belenyúljon, de jelenleg időszűke miatt kénytelen vagyok, továbbá felsőbb éves és tanultunk már együtt. Mindegy, később még átfutom a margóra mi mindent írt fel, amin ennyire jót nevet. Mosolygok rá, majd pillantásom rebben az ajtó irányába és fordulok is el azonnal. Szívverésem megugrik, arcom komolyodik el, ahogy kezem esik magam mellé a táskámra, benne a pulóverrel. Sose maradok itt eddig, ő meg későn kelő. Ma is már rég megreggeliztem, így könyvemet visszahúzva magam elé várakozom, miután Benett is elsiet a dolgára. Várok, meg ott van az is, ami most nem juthat ismét eszembe, mert akkor már gondolok rá és összeszorul a torkom. Komolyan mondta a szavait én pedig hetek óta ezen örlődöm és kapom fel a vizet hacsak eszembe jut egy kép is arról az estéről. Örlődnék, ha volna rá időm, de most olvasok.
 Hónapok teltek el és én ahhoz tartom magam, amit megbeszéltünk. Ha nem elég, nem elég, nem is kell kérnie belőle. Kerülöm, ami először adta magát, pokolian dühös voltam, könnyen ment, de egyre nehezebb, mert már csak sértett vagyok és mellé szinte naponta látom. Tekintetem esik bal kezemre, ami a könyvet tartja, rajta a két csillaggal. Beszélni Csonka Zsomborral a mágusjog kapcsán. Megírni egy baglyot Balázs atyának. Arra gondolom letörlöm onnan, aztán Móric felkel, összecsapom a könyvet és táskámat vállamra kapva igyekszem, hogy beérjem a folyosón. - Móric! - hangom furán cseng, nem mostanában mondtam ki utoljára. Furcsán is érzem magam és nem is biztos, hogy meghallott, vagy igen és akkor folytatjuk a gyerekes viselkedést. Azok is vagyunk. - Lehetséges volna, hogy két percre megállj egyhelyben, te Tökfej? - Ha megáll torpanok meg és lépek arrébb az egyre szálingózó diákok elől. Könyvemet tartó kezemet engedem le, amíg felnézek rá. Utálom, amiért nem tudom utálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 297
Írta: 2021. július 1. 22:38 | Link

A M É L I A
”létezni legalább igazán tudok” | őszintén: eh | kukkantás

Könnyesre ásítoztam magam a szobától a Nagyteremig. Kicsúsztam a sarkon, majd becsúsztam, majd itt egy kis csípő, ott egy jobb láb, majd egy bal, fordulás, majd érkezem a Nagyteremhez vezető folyosóra, hogy a társaság felé közeledve kiabáljam el magam hangosan. Akik visszakiabálnak. Barmok. Röhögve vágódok közéjük, mert persze mindenki itt van már, és én vagyok az, akire várni kell, de már hozzászoktak. Hangosan robbannunk be a Nagyterembe, röhögve közeledem a kinézett asztal felé, túrnék tincseim közé, de elfelejtettem, hogy levágattam, szóval csak összeborzolom azokat, amennyire tudom. Kékjeim villannak a Levita asztala felé, mindössze tizedmásodpercekig, mert már siklik is el onnan, hogy lehuppanjak az asztalhoz két évfolyamtársam közé. A kaja hangosan telik, szétröhögöm az agyam, és igyekszem elkerülni a fel-felbukkanó gondolatot, ami minduntalan Améliához és az ominózus estéhez vezethető vissza.
Eltelt pár hónap azóta, és őszintén szólva, egész könnyen megy ez a kerüljük el egymást nagy ívben dolog. Legalábbis nekem nem okoz problémát, mert nem kapok sokkot attól sem, ha egy sarkon összefutunk és ki kell kerülnünk egymást. Az alapvető kommunikáció megvan köztünk, azért elásni talán nem akarjuk egymást, de ezen kívül aligha történt előrehaladás a dologgal kapcsolatban. És talán éppen azért bukkan fel ez bennem most, mert már alapból az különös, hogy itt van ilyen későn, mikor az elsők között szokott reggelizni, és mire én betoporgok ide, már bőven nincs itt, hanem stréberkedik valahol. Most meg mi van? Ott ül. És olvas. Meglepő. Egy gyors mi? kérdéssel fordulok háztársam felé, aki végig nekem magyarázott, majd hallgatom meg ismét és röhögök fel a végén. Percekkel később veregetem meg mellettem ülő haverom vállát, majd kelek fel, mert ideje megkeresnem a dudit, és indulok el kifelé. Móric bluetooth-os fülesét csapatom a fejembe, ahogy kilépek. Fejem mozdul előre-hátra a ritmusra.
- Kitörik az ablak, kiég a ház. Felszedjük a maradék parkettáááát. Lehet neked egy senki, csak a maradék vagyok, de legalább valamit magam után hagyok - torpanok meg, ahogy bebootol az agyam, hogy a táskám nincs nálam, majd fordulok meg hirtelen és találom szemben magam Améliával. Cipőm talpa hangosat csattan a padlón, ahogy próbálom nem elsodorni a lányt, szívem hatalmasat dobban, ahogy meglátom. - Jézusom, baszki - szusszanok egy nagyot, majd ahogy felegyenesedem szedem ki füleimből a headsetet. - Mi a pálya? - suvasztom zsebeimbe kezeimet, ahogy csak oda-odapillantva fürkészem arcát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 328
Írta: 2021. július 3. 14:52 | Link

Odaadnám
[Tökfej / Poe? Poe. / ne less ]

Olvasok. Ol-va-sok. Amikor a barom röhögése visszhangzik az egész Nagyteremben. Igen, ez nagyon illik a Város a tengerben eredeti angol hangulatához. Éppen csak egy pillanat pillanatának a töredékéig pillantok fel rá, amíg államat a kézfejemre teszem és merülök el újra. Komolyan hálás vagyok, amiért bárhogyan is érzek van bennem annyi, hogy ne világfájdalommal az arcomon rohangáljak a kastélyban, mint egy szellem. Nincsenek komor, sötét felhők, amik felettem gyülekeznének, és nincs bennem a senki nem ért meg tinédzser hisztéria, ami miatt önsanyargatásba kezdenék. Azóta akárhányszor összefutottunk kikerültük egymást, mehettünk a dolgunkra és büszke vagyok, mert kibírtam hogy egyszer se forduljak utána. Szerencsémre, van eszem. Minden mást lerendezek magamban, azt hiszem sikerült megtennem, de hamar kiderül, ha mégsem.
Lehetséges, hogy megáll, nagyon is én meg majdnem bele is rohanok. Felkapva a fejemet dőlök hátrébb, lábam lecövekel én meg tátogok, ahogy a további mondandóm veszik el. Ahogy megszólal, hangosan, - kimondva, amihez hasonlót magamba mormolok el - valami mosoly féle kerül arcomra és tűnik is el, hogy szememet forgassam, mert persze, hogy zenét hallgatott! Megköszörülve a torkomat lépek arrébb, fonom össze karomat és nézek rá.
Mi. a. pálya? A fenébe, hogy mindig ilyen bőbeszédű! Na, persze! Hah… Egy, kettő, három. - A szokásos - vonok vállat, mutatóujjammal vállam mögé dobva a hajamat, majd elvonul mellettünk egy diák csapat, a kezünkbe nyomva egy szórólapot. Mitológia szakkör? - Ilyen lehet a pokol - reagálom le, a lányok mellettünk nem értékelik a véleményem, hamar tovább is lépnek. Nézek fel Móricra ismét. - Igen, szóval, ne aggódj, nem szeretnélek kétszáznegyven részes szappanopera erejéig feltartani. Nem érek rá - pillantok is az órámra, majd a könyvet a hónom alá téve fordulok az ellenkező irányba a táskához, hogy kivegyem belőle a pulóvert. - Visszadnám. Köszönöm - nyújtom felé, az élére hajtogatott darabot. - Hallottam, hogy lebetegedtél. Sajnálom - főleg mert én megúsztam a másnap fájdalmaival. Meg persze sajnálok mást is, de akkor már átlépnék egy határt, amit egyetlen bólintásával húzott meg. - Visszaengedlek a teátrális zenédhez - bólintok, majd ha átvette a pulóvert fonom össze karomat magam előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 297
Írta: 2021. július 4. 17:42 | Link

A M É L I A
”létezni legalább igazán tudok” | őszintén: eh | kukkantás

Bármennyire nehéz lehet elhinni egyébként, nem kedvelem, hogyha valaki kellemetlen helyzetbe kerül. Mármint szeretem, ha de, csak ne én legyek a másik fél, aki benne van. Ha én alakítom a kellemetlen helyzetet, akkor simán belefér, hogy te rosszul érezd magad, de amúgy meg nem kedvelem, és mindig próbálom enyhíteni a dolgok élét, hogyha elválnak útjaink, akkor lehetőség szerint ne verd a fejedet a falba, amiért ekkora meg akkora kretén voltál. Látod? Tök jó arc vagyok. A baj akkor van, hogyha nem tudom eldönteni, hogy a helyzet kellemetlen-e, szóval igyekszem úgy csinálni, mintha teljesen megszokott lenne, hogy megint csipog nekem a csibe. Segítek egy kicsit: nem az. És ha így folytatjuk, csak még inkább nem lesz megszokott.
- Nem mintha tudnám az milyen - motyogom bajszom alatt alig hallhatóan, de tulajdonképpen nem is lenne akkora probléma, ha meghallaná. Sőt… talán nekem is az arcába kéne kiabálnom az ilyen információkat, hogy tutira átmenjen. A szokásos. Franc sem tudja mi a szokásos nála már. Egy időben elhittem, hogy tudom, már biztos is voltam benne szinte, de azóta hónapok teltek el, és rengeteg minden változhatott. Gondolom. Legalábbis a logika mindenképpen azt diktálná. A mellettünk elsétáló csoportra csak rásandítok, morgok valami nem szépet orrom alatt ismét, majd a nekem szánt szórólap tűnik el, míg Amélia veszi el és fűzi hozzá a kéretlen véleményét is. Megforgatom szemeimet, miközben arrébb lépek, vállamat vetem a falnak. A felém nyújtott pulóverre pislogva mosolyodom el.
- Hah, kösz. Megtarthatod, már el is felejtettem, hogy van ilyenem - vonom meg vállaimat, ahogy felegyenesedem és pislogok tovább. Zavartan túrok hajamba. Túrnék. Rohadt életbe bele, soha többet nem vágatom le. - Ööö… ja. Le. Régen volt, nem gáz. Simán túléltem, csak egy megfázás - eresztek meg egy féloldalas mosolyt, majd fejemet csóválva nyúlok végül mégis a pulóver felé. Ha már elhozta idáig, leszólított és megtette, kerüljük el a többi “kellemetlenséget”, elpakolom most. - Kösz - emelem fel a ruhadarabot, majd fogom meg a kapucniját és engedem el a többi részét, ami így lefelé lóg, szóval a vállamra tudom dobni. - Pedig szerintem az AWS-t még te is szeretnéd - vonom meg vállamat, majd a nevem hallatára fordulok az ajtó felé. Széles vigyorral arcomon szökkenek kicsit arrafelé, hogy elvegyem a táskát évfolyamtársamtól. - Kösz, haver - paskolom meg vállát, majd állok vissza Amélia elé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 328
Írta: 2021. július 4. 21:13 | Link

Nem adnám oda
[Tökfej / Számít ez még? / ne less ]

Nem mintha tudni akarnád az milyen. Amikor jól odamondja, egyenesen a szemembe tud nézni, annak rebbenése nélkül. Most meg rám sem néz. Akkor úgy szól, hogy tisztán csengjen minden szava, most meg itt motyorog nekem. Utána vártam, hogy üzenjen valamit, vagy odajöjjön, de nem tette. Hónapok után én vagyok az, aki ide sétált hozzá és még ő puffog nekem. Ezt, most az egyszer szó nélkül hagyom, mert a pulóverét odaadni jöttem, nem pedig vitatkozni.
 Ó. Történik valami a mellkasomban, míg szemem esik a ruhadarabra. Megtarthatom a próbálkozásomat, meg úgy minden magamnak a pulóverével együtt. Nem tudtam korábban odamenni vele hozzá, szinte az is hihetetlen, hogy most rávettem magam. - Már majdnem azt hittem megbombáztál érte e-mailekkel, csak a spambe tett - szarkazmus. Visszább húzom a kezem, miközben a megfázásáról kezdek beszélni. Hirtelen, az jut eszembe. És valahogy az elég hétköznapias megjegyzés, elfedheti, a sorok között sem kell olvasnom, hogy egyértelmű legyen: egyedül engem foglalkoztat még ez az egész.
- Az jó, ha nem volt komoly - mondom mert így van, és mert így illendő. Majd ujjaim engedik is el az anyagot, ahogy Móric átveszi. Akkor ezt kipipálhatom. Ennyi volt.
- Ismerem őket - folytatnám, de megjelenik a fiú, én pedig a könyvemet dobom a táskába, készülök tovább indulni. Se hozzá, se hozzám nem illik a bájcsevely. Visszafordulva pillantásom rögtön a vigyorára emelem, amit nagyon rég nem címzett nekem, ahogy most sem. Azonnal nézek is másfele, amikor meglátom a földre hulló, félbe hajtott lapot, ahogy az tető formájában koppan a padlón a hátlapon lévő írással egyenesen Móric cipője mellett. Szívverésem ezerre ugrik, a fülembe hallom véremet zubogni, lábaimmal automatikusan hátrálok aprókat. Nem kér belőlem. Elfelejtette. Én meg méginkább alázzam meg magam, még úgy utoljára! Legszívesebben arcom elé kapnám kezeimet, de mindkettő csak ökölbe szorul testem mellett. Futkos rajtam a hideg, késve mozdulnék, már hiába teszek bármit. A felindulásból írt, a haragomat elengedett inkább értetlen levelem ott van nála. Ami miatt most itt állok és ami így sem segített megértenem mi történt akkor este. Torkomban hatalmas gombóc van. - Az az enyém - szólalok meg végül, nyúlok is a lap felé, kezem mégis megáll. Mert bár az enyém, neki címeztem. Tudom mi minden van benne. Konkrétan minden, ami bennem. Tudom, hogy beleírtam: sajnálom és hiányzik. A legrosszabb, hogy mindez nagyobb viszonzatlanságot keresve sem találhatna, de én, hát én vagyok akkora szerencsétlen, hogy épp az ő pulóvere közé kerüljön. Ajkam remeg meg, azonnal össze is préselem a szám. - Tudod mit? Olvasd el. Csak ne előttem - mondom végül, megemelt állal az arcát fürkészve. - És ne itt - ahol a diákok jönnek-mennek körülöttünk. Megkérném, de úgy érzem jelenleg ennyit én is érdemlek. Tekintetem jár a levél és Móric arca közt, amíg automatikusan lépek hozzá közelebb. - Lemegyek az udvarra, ha reagálnál, ott megtalálsz - órám lenne. Mégis lépek egyet, majd még egyszer, hogy megfordulva szorítsam össze szemeimet, továbbra is zakatoló mellkassal és lépkedjek le a lépcsőn, ki a fénylő lelkek udvarára, ahol most rajtam kívül senki sincsen. Na, most kilépek a komfortzónámból. Magam miatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry

Oldalak: « 1 2 ... 78 ... 86 87 [88] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet