Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Otthon vagyok, otthon vagyok, otthon vagyok... - motyogom (vinnyogom?) összeszorított szemekkel. - Hogy horkol a bratyó! Hű... de horkol!
Szánalmas a próbálkozásom és amúgy a bátyám sem horkol soha. Oh, egyszer mégis előfordult, egy héten át, amikor elkapta az augurey-náthát. Na, hát most megint elkapta.
Magamat győzködöm táskámmal a fejem alatt, gombócba kuporodva a folyosónk sarkában, hasztalanul.
Próbálom kizárni a rikoltó nevetést, amit a szellem... SZELLEM! ad ki magából. Ezt csinálja most már...
Az okosórámra pillantok az ideszűrődő fényben, pedig rég bekrepált. Pontosan amikor idejöttem. Mindig elfelejtem levenni és automatikusan böködöm, hogy a világító számlap bekapcsoljon. Ezt is hiába.
Szóval a szellem. Ezt csinálja most már nagyon rég óta. Egyik falon ki, a másikon át be, és azon élvezkedik, hogy rettegek. Szeretnék befordulni a falnak. Jó lenne aludni, de képtelen vagyok. Jó lenne, ha valaki erre járna és beengedne, de túl késő van már. Ha nem tévedek el vacsora után, most nem lenne ez. Amint megtanulom az alkalmas varázslatot, fénylő csíkot fogok festeni a padlóra, ami az ebédlőtől ide vezet.
- Fénylő csíkot, fénylő csíkot...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Tűnj el! Tűnj el!
Rohanok az üvöltő portrék véget nem érő folyosóján. A szellem kerget megint, aki a szfinx portré előtt is vegzált.
- Ne röhögj már!
De a néhai illető csak kacag fülsértő hangján. A fejemre tapasztom a karjaimat, és úgy rohanok tovább. Néha felnézek, hogy orra ne bukjak valamiben, de csak a festmények gúnyos, rosszalló, gonosz tekintetét látom, egyébként üres az egész hely.
A kísértet teljesen becsavorodik, képkereteket vagdos hozzám, nyakamat behúzva hajtom tovább magam. Záporoznak rám a képek. Egy elém esik, a lila ruhás dáma arcára lépek. Nem kérek bocsánatot.
Egyre kevesebb festmény talál el. Talán lemaradt? De nem nézek hátra, már iszonyatosan kell pisilnem. Kinyitom a piszkos sárgás-fehéres ajtót. A volt iskolám vécéje. Na végre.
De a fülkék mind meg vannak rongálva. Az egyiknek az aljából hiányzik egy méteres darab, a másiknak a közepéből. Így nem lehet!
Muszáj kiválasztanom egyet. Nem, mindenhogy látszom. Most mit csináljak? Nincs egy fülke, amiben elvégezhetném a dolgom úgy, hogy ne lássanak. És bármikor betoppanhat akárki. Be fogok pisilni!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Hatalmas dörrenéssel vágódik ki a vécé ajtaja. Én pedig felriadok a kanapén fekve, hasamról lecsúszik a bájitaltan könyv. Farkasszemet nézek egy szőke, hosszú hajú felsőbb évessel, aki néhány pillanatig vár, majd hátraarcot csinál, és dohogva ("Már megint foglalt!") kimegy, ahonnan jött.
Eloldalaz egy másik illető mellett, aki szintén az ajtóban áll. Milyen forgalmas ez a vécé... mármint... ez a szoba! Odanyúlok az arcomhoz, megint kifolyott a nyálam. Még kicsit tompa vagyok, szóval először csak meredek előre a jobb orcámat dörzsölgetve-kapirgálva, aztán eszembe jut az életemet megkeserítő saláta - mármint a tudás kietlen verme... mármint a... szóval a tankönyvem.
Reszkető ujjakkal, óvatosan emelem fel a hasra esett, megviselt kötetet. Az ölembe helyezem, majd lenyúlok a kiesett lapokért is.
- A könyvtáros meg fog ölni - jósolom.
Már akkor pocsékul nézett ki a fák legalantasabb reinkarnációja, amikor megkaptam. És tele van firkákkal. Először reméltem, hogy segítő jegyzetek, de a legtöbb olyasmi, hogy "Szeretlek, Timi" meg "Itt rohadunk három éve". Csak elvétve akadnak "Ha akarsz egy jó pontot Felagundnál: kérdezz rá, hány mili vastag legyen a doxybőr." jellegű jó tanácsok.
Nem kérdeztem rá. De kijavítottam az elírt szót.
Már megint ez az álom. Nem csoda, hogy kimerült vagyok, ma éjjel is a Levita folyosóján aludtam (vacogtam embriópózban), mert eltévedtem, és nem tudtam a választ a szfinx hülye feladványára. De most már jöhetne valami felszabadító álom is. Pillangók, szivárványok... egy Várakozáson felüli bájitaltanból...
Fásultan lapozom a könyvet az 54. oldalig, hogy a helyére illeszthessem az 55.-et.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Teljesen megfeledkeztem az ajtóban állóról. Valahogy úgy képzeltem, hogy - mivel úgy látszik, egyszerre csak egy ember tartózkodhat itt - horkanok fel magamban - már ő is lelépett. Amikor megszólít, akkor eszmélek. Pont visszatettem az utolsó lapokat is (165-től 172. oldalig), biztonságba helyezem magam mellett a Bájitaltan kezdőkneket.
Fogós kérdéssel fordul hozzám. Rekedten válaszolok.
- Nos... azt el tudom mondani, hogy hogyan kell idejönni, ha megtalálod a szárnyas bikát ábrázoló festményt a csarnokban. De hogy pontosan hol vagyunk és hogy kell innen bárhova menni... arra még nem jöttem rá.
De tényleg. Azért szoktam idejárni, mert már megjegyeztem az utat. De nem tudom összekötni semely pontjával a fejemben létező csökevényes-kávéfoltos Bagolykő-térképnek. Csak valahogy mindig idetalálok. Mindig... három hete kezdődött a tanév.
Felajánlanám, hogy segítek megkeresni a Navine klubhelyiséget, de velem rosszul járna.
- Szívesen segítenék, de azt hiszem, velem csak rosszabbul járnál - mondom ki hangosan is.
- Bár, végül is jobb, ha elindulok én is. Hosszú bolyongásnak nézek elébe. Vagy... neked megy a bájitaltan?
Váratlan kérdésemet a kétségbeesés szüli. Alig vagyok még itt, de a dupla bájitaltanok és az ott szórt jegyek már elültették bennem a kételyt, hogy valaha második évfolyamos leszek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Emberi hang! (Emberi káromkodás.)
Felnézek, felülök, feltápászkodom ebben a sorrendben.
- Végre! - mondom a szokásosnál is magasabb hangon.
- Mármint: de jó, hogy jöttél!
Látszik rajta, hogy felsőbb éves, ránézésre legalább negyedikes. Rajta nem fog ki egy gagyi találós kérdés. Valószínűleg arra is tud bűbájt, hogyan ne tévedj el a kastélyban.
- Figyu, mi az, amit az erős ember sem tud megtartani, mert olyan nehéz? Vagyis nem olyan nehéz...
- Szóval nem enged be a szfinx - nézek rá kérlelően.
Lehet, ez túl gyanús.
- Igen, tudom, elég gáz, én sem értem, miért a Levitába kerültem, de esküszöm, hogy levitás vagyok! Bele is van írva a könyvembe...
Fecsegek össze vissza, és már csatolom is ki a táskámat, de megállok a mozdulattal.
- Persze bárki beleírhatja a könyvébe, mi?
- ...Légyszi?
Tuti jó benyomást tettem rá egyből. Az megy nekem. Egy elsős gyökér, aki nem jut be a saját szobájába, fél a szellemektől és szófosással leplezi zavarát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Minden meggyőzőerőmet bevetem (igen, ennyi telik), teljesen feleslegesen. A felsőbb évest nemhogy nem hatja meg, de abszolút nem érdekli, ki fia-borja vagyok. Ó, milyen otthonos érzés. De most pont ez kell nekem!
Simítok néhányat a taláromon, mintha bármin is változtatna, a vállamra kapom a táskát, és felsorakozom a lány mögé.
Simán elhajtotta azt a szellemet - állapítom meg jobbra is, balra is végignézve a folyosón, míg várom az ajtónyitódást. Mintha nem is történt volna meg az a kínos kis incidens...
A szfinx előttünk derűs ábrázatot visel, most kinyitja az egyik szemét.
- Te vagy az, Csengettyű? - kérdezi, akkor már mindkét szemével vidáman hunyorog. - Neked más kérdés jár.
- H...mi? - kérdezem hüledezve. - Ez, mi ez a bánásmód?
- Az előző könnyű volt. Elsősöknek - adja meg a kegyelemdöfést a klubhelyiség őrzője. - És rosszul is mondtad tovább.
Összepréselem az ajkaim, de biztos vagyok benne, hogy közben füstcsíkok hagyják el a füleimet.
- Megtöltök egy egész szobát, mégis bármi befér tőlem. Mi az?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Micsoda?! A bájitaltan nem kötelező?! Nekem azt mondták, hogy kötelező. Talán ugrattak? Le lehet adni, vagy ez most már eldőlt? Ezt kell tanulnom öt éven át?!
A hangom egy oktávval magasabbra ugrik, ideges vagyok. És ilyenkor hajlamos vagyok nagyon sokat és gyorsan beszélni.
Egy nagyon hosszú levegőfújással próbálok megnyugodni. Egyszerre csak egy dolog.
- Oké. Bájitaltan. Tehetünk egy próbát.
Végül is tök mindegy. Annyira megy a tantárgy, mintha én sem járnék rá. Sajnos vagy nem sajnos, arra azért ügyel a ház, hogy a gólyák eljussanak az óráikra. Valahogy mégis mindig elkeveredünk órák után. Meg takarodó előtt.
- Figyelj, az a bajom, hogy elolvasok egy ilyen receptet és... nekem csak annyi marad meg belőle, hogy "van itt néhány hozzávaló, tessék, csinálj belőle valamit".
Rábökök az első receptre. Közönséges altató.
- Látom, hogy itt van egy csomó minden, ezt így meg úgy, eddig-addig, keverd, jobbra ennyit, balra annyit, várjál ennyit, forrald fel, de ne így, hanem úgy... Semmi. Nekem ez... Én ezt képtelen vagyok befogadni. Állok az üst fölött és csak beleszórom a hozzávalókat.
- Már napok óta próbálom memorizálni a receptet, hátha akkor nem ér majd váratlanul az órán, de egyszerűen nem megy.
A hajamba markolok, már az őrület határát súrolom. Hogy nem kötelező?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Zavartságát látva új neki, hogy kötelező lenne a bájitaltan. Hogy őszinte legyek, remélem, nekem van igazam. Ajj, hogy mondhatok ilyet? De tényleg, inkább ő mint én. Ajj, seggfej vagyok.
- Egy egész tantárgy a sárkányoknak? Nem fértek bele a Legendás Lények Gondozásába? - Ez nem gúny akar lenni, hanem egy komoly kérdés. A gyerekkori néhány sárkányos mesén kívül mondjuk tényleg nem tudok sokat a sárkányokról, lehet, hogy megtöltenek egy egész tantárgyat. Mondjuk biztosan a futóférgek is... na jó, talán azok nem. De ennyi erővel lehetne mondjuk hippogrifftan is. Vagy szellemtan! Brrr.
Ajj, milyen rendes, én meg ilyeneket gondolok...!
- Mi? A szükséges alapanyagok? Ja, hát azok nincsenek.
Hogy még meg is főzzem? Elolvasni is rémesen unalmas!
- Te honnan tudod, hol lehet hozzávalókat szerezni?
Ez őszintén érdekel, hiszen most mondta, hogy nem jár bájitaltanra. Nekünk elmondták az első vagy a második órán. Persze a közelébe nem teszem a lábamat annak a helynek, csak ha muszáj.
- Őrülten unalmas ez a főzőcskézés - vallom be...
- Ja, bocs. Én Hunor vagyok, benned kit tisztelhetek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Én is örülök. - De tényleg. Még nemigen szereztem haverokat itt, valszeg nem sok akad a hozzám hasonló bolyongó idiótából, ha a rendszeres eltévedések ellenére még csak most futok össze az elsővel.
Amúgy tetszik a lelkesedése, de azért valami elkezd érdekelni.
- Várj. A sárkányok ugye nálatok is azok az agresszív, óriási, kegyetlen tűzokádó lények, akiknek csak egy apró, bosszantó bogár vagy, akit eltaposhatnak, miután felgyújtottak?
Én a magam részéről még golyóálló üvegen keresztül sem szívesen találkoznék velük. Hacsaknem...
- Vannak háziasított példányok?
Ez már jobban hangzik.
És tisztelettel hallgatom az ügyes mentorválasztási módszereit is. Nekem is barátkoznom kéne portrékkal. Tényleg! Ők tudnak mozogni a keretek között. Lehetne egy idegenvezetőm!
- Várj. Egy festmény hogy tudja kiadni a hozzávalókat... a vászonból?
Rögtön le is eresztek a nagy lelkesedésből. (Abszolút nem voltam feldobva, hogy egy üst fölött kell ácsorognom hosszú órákon át, és értelmetlen szabályok alapján spirális mozdulatokkal a Hejj, a babám mandragórát énekelve elkészíteni a szánalmasság ellenszérumát vagy ilyesmi.)
De túl rendes ez a csaj. Meg mond is valamit. Lázadozásból hiába kapok K-t, anyámékat jobban fogja izgatni a bájitaltan jegyem.
- És eltalálsz a barátodig?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Ja! Mugli születésű vagy?
Egy pillanat alatt mindent megértek. Legalábbis többet. Tudom, hogy a mugliknál nagyon menőek a sárkányok. Mármint persze nálunk is, de azért itt az emberek talán jobban képben vannak azzal, hogy mennyire veszélyes is egy ilyen. Nem is kell, hogy magyar mennydörgő legyen, elég egy norvég tarajos.
Érdekelnének az ilyen mugli filmek a sárkányokról. Kíváncsi vagyok, hogyan ábrázolják őket. De kapcsolatunk ezen pontján talán még túl korai lenne meghívatni magam egy mozira.
- És nálatok is van szárnyuk, pikkelyük, agyaruk, tüzet okádnak meg minden? És akkorák, mint egy családi ház? Annyira különös, hogy a mágiaügyi minisztérium így el tudta tussolni ezt a titoktartási bakit, hogy minden varázstalan azt hiszi, csak kitalált lények.
- Ja, logikus - bólogatom egyetértően, hogy valószínűleg a portré mögött van a szajré, nem pedig a képben. Bár ki tudja! Eddig nem találtam túl segítőkésznek az itteni festményeket. És az is lehet, hogy már megromlottak vagy beszáradtak a hozzávalók.
Ismét félreteszem a könyvet, és hátradőlök a párnán, hogy teljes testtel a navinés felé fordulhassak.
- A szüleid kiakadtak, hogy mágus vagy?
Igen, abszolút tojok a bájitalfőzésre. De nem direkt terelem el a szót, tényleg nagyon izgalmasnak találom, hogy valaki teljesen muglik között nőjön fel, míg 14 éves korában BUMM, beszaltózik egy bagoly az ablakán, hogy csákó, varázsló vagy, nem kamu, húzzál pálcát venni aztán reménykedj, hogy indul a vonatod a megbeszélt helyről... Várj.
- Bagolyban tudtad meg, hogy varázsolsz? Mindig tudtad, hogy nem stimmel valami? Te is öngyógyultál egyik napról a másikra, vagy ilyesmi?
- Belőlem a szart is kiverték általános iskolás koromban, de másnapra kutya bajom sem volt. Akkor nyugodott meg a családom, hogy nem vagyok kvibli - toldom meg egy személyes információval.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Ez nekem is ment volna! Dohogásra nem vetemedek, annyira meglepődöm magam is, hogy beugrott a megfejtés. Legalábbis egy. A fény eszembe sem jutott, és nem is gondolkodtam tovább, amint eljutottam a levegőig.
A lány viszont full filozófiai okfejtésbe bonyolódik. Amikor végez, még hátra is pillant. Lehet, valami elismerésre vár, de nem tudom eldönteni időben, mit is mondhatnék. A szfinx nem siet ajtót nyitni, én meg tűkön ülök az ítéletért.
A portréalak farkával elégedetten legyint egyet.
- Minden részletre kiterjedő válasz.
Egy búcsúmosollyal ajándékoz meg minket (szeretném azt hinni, hogy engem is), majd feltárja előttünk a ház bejáratát. Rántok egyet a táskám vállpántján, indulhatunk.
- Ez igen!
- Ebbe belejönnek az emberek? - kérdezem a felsőbb évest, hátha még erre a válaszra azért vevő lehetek nála. - Gyakorolni kell, vagy van egy levitás óra, amin a rejtvények eszes megoldását tanuljuk? Van olyan levitás, aki annyira hülye, hogy mindig kint éjszakázik? - teszem fel a legfontosabb, feszítő kérdést.
Még csak egy hete vagyok itt. Szomorú, hogy ha eltalálok is a ház bejáratához, bejutni akkor sem tudok egyedül.
- Amúgy Hunor vagyok, és köszi szépen!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Ezek szerint az apja elhagyta őket - vonom le a következtetést, de nem ragadok le ennél a témánál.
- Aha, mindketten varázslók - de azért nem vezethetjük vissza az aranyvérű családfánkat Boglyas Barnabásig, a nagyszüleim között például már van mugli - mesélem neki. -  Ő csinálja a legjobb meggyespitét a világon!
Hát ez fontos volt.
- Rajzot? Te rajzolsz? - kaptam bele a monológjába. Kicsit csalódott is voltam. Mozifilmre számítottam. A mamó vitt, amikor kicsi voltam, és az nagyon tetszett.
- Mozifilmed is van? - Azért csak teszek egy próbát.
- Ja, kiskoromban voltunk az egyik sárkányrezervátumban, ott láttam sárkányt. De tényleg kicsi voltam, alig emlékszem rá. Arra emlékszem, hogy félelmetes volt. No persze szerintem az az egészséges, ha valaki fél a sárkányoktól.
Hamar kiderül, hogy tényleg rajzos a lány. Erről viszont még nem hallottam, hogy valaki mágikus képességekkel tudjon rajzolni.
- Hát nálunk anyu, apu meg a bátyáim is varázslók, ezért várható volt. De szerintem minden szülő megkönnyebbül, amikor kiderül, hogy tényleg megvan a mágia a gyerekében. A tesóimon már totyogó korukban kiütközött, rám általános iskolás koromig vártak.
- Jesszus, gyere be! - ébredek rá, amikor már szavat is ad a feszengésének. Hogy lehettem ennyire eltájolva, hogy fel sem tűnt, hogy még mindig ott ácsorog? - Bocs, lehet nagyon kómás vagyok még.
Erről egy pillanatra bűntudatosan a bájitalkönyvre pillantok, ami újra mellettem nyugszik elhanyagolva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Szívesen megnéznék egy mozifilmet! - erősítem meg. - A Levitában van is valahol egy filmszínház. Nem tudom, nálatok hogy van ez, de a mi házunk pont olyan, mint a kastély többi része: egy labirintus. És gyanakszom, hogy néha megváltoznak az útvonalak.
Persze marhára érdekel, milyen a többi ház. Kit nem?
Nagyon aranyos, hogy így meglepődik ezeken a dolgokon, amik nekem annyira egyértelműek. Na, nem sajnálom le. Valószínűleg gondolkodás nélkül kivágna öt szót, amiről nekem fogalmam sincs, pedig minden mugli ismeri, pedig én még csak el sem voltam zárva sosem a varázstalan világtól.
- Hát van egy a magyar-román határon - mi ott voltunk -, de van Tolna megyében is egy - sorolom a sárkányrezervátumokat, amikről tudok.
Aztán a tesóimra terelődik a szó.
- Nem, most ballagtak el. A fiatalabbik Bende, ő hamarosan el is költözik, seprűbájolónak tanul egy mesternél. Az idősebb meg Flóri, ő itt csinálta a tanárszakot, de szerintem nem akar benne dolgozni. Ennyi, hárman vagyunk. Neked van tesód?
Most tűnik fel, hogy éhes vagyok. Rányomok az okosórám számlapjára - persze három hete, mikor ideérkeztem, bedöglött, most sem mondja meg az időt.
- Amúgy tudod, hány óra van? Nincs még vacsora?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Hordozható mozifilmet?
Őrület! És mihez kezdek velük?
- Reméltem, hogy megmutatod.
Ez furán hangzik.
- Mármint hogy te indítod el.
Ez meg idiótán. De elengedem a témát, ugyanis lassan cihelődnünk kell, hogy megtaláljuk embertársainkat ebben a 40.000 négyzetméternyi varázslatos útvesztőben.
Felállok, a hónom alá csapom a salátát, és körbenézek, hagytam-e még valamit itt. Semmit.
- Azt nem - mármint hogy nem tudom, hogy hogy kell az ebédlőbe visszamenni. - De azt igen, hogy kell eljutni a bikás festményig, és azt is, hogy onnan hogyan kell a bejárati csarnokig. Úgyhogy nyert ügyünk van - hunyorgok rá.
- Hacsak meg nem mozdulnak a folyosók.
Az ajtóhoz ballagok, és nyitva tartom neki, hogy kiléphessen.
- Ajsa - szólítom meg, ahogy utánaindulok én is. - Szerinted tudsz mondani 5 olyan mugli dolgot, amit én nem ismerek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Hát ez a reggel kihívás volt.
Már letöröltem az arcomról a vigyort, mert most káros szerek ismeretén ülök Ajsával. Az ember gyereke akármennyire is a fellegekben jár, annyira nem szállhat el, hogy ne járjon be az órákra.
Szóval arra keltem, hogy túlontúl könnyű vagyok. Mármint hogy annyira könnyű, mint egy tollpihe; mint akire nem hat a gravitáció. Annyira nem ijedtem meg; hamar hozzászokik az ember a furcsaságokhoz itt. Minden héten van valami különös a Levitában: elátkozott gólyák, buborékbűbájjal és rókázó rágcsával őrültködő ötödévesek, különös lények rohangásznak fel-alá. Szóval az első gondolatom az volt, hogy ma én vagyok a soros. A többiek is hasonlóképpen vélekedhettek, ők sem lepődtek meg, csak jót szórakoztunk a készülődés közben. Néhány háztársam tök jófej volt és türelmesen megvárta, amíg eljutok a nagyteremig, együtt jöttek velem. Nehéz az erőmet csoportosítani, lassan megy a mozgás. A leghatékonyabbnak az bizonyult, ha nagy huppanásokkal közlekedtem. De mivel mind az ugrás, mind a földet érés sokkal lassabban megy, nem sok idő maradt a reggelire.
Az első órán Parszek tanár úr megnyugtatott, hogy nem lehet nagy gáz, de azért elküldött szünetben a gyengélkedőre. Ott kiderült, hogy valószínűleg a tegnapi cukorka okozta, amit valaki a tányérom mellé készített. Hihetetlenül finom volt, úgyhogy simán megérte. Azt mondta a gyógyító, pár napnál tovább nem fog tartani. Ennek azért örülök, még ha a hirtelen jött lebegés szerzett is egy pár új ismerőst nekem.
- Vajon ki rakta oda? - motyogok magamban.
Hopp. Ezt tényleg kimondtam. Felkapom a fejem, a tanárnő nem hallotta-e meg. Ha a szavaimat nem is, a megkorduló gyomromat biztosan. De kínos!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ha kollektív röhögés nem is tört ki, azért Ajsa figyelmét felkeltette a hasamban dúló háború. Neki szendvicse van! Nekem is lehetett volna annyi eszem, hogy elrakok két lekváros pirítóst a reggelinél. Nem baj, megérte órára jönni, ma is tanultam valami hasznosat a jövőre vonatkozóan. Kösz, Ajsa.
- Á, nem, köszi. Nem akarom elzabálni a kajád - suttogom oda, amikor úgy ítélem, a tanárnő nem fogja hallani.
Valójában azt sem tudom, szabad-e enni az órán. Eddig még senkit nem láttam. Az általánosban tilos volt, ezért fel sem merült bennem, hogy itt lehet. Előveszem inkább az üvegem a táskámból, és eltüntetem a benne lévő víz felét. Ez ellötyög odabent egy darabig.
Államat a kezembe támasztva bámulom tovább az előadást. Protoanemonim, protoveratrin A, protoveratrin B... azt hittem, érdekesebb lesz ez a tantárgy. Az az egy nyugtat, hogy ehhez csak seggelni kell majd. Néhány szinte kimondhatatlan idegen szó egy varázslóiskolában heti három bűbájtan után nem tudja megfeküdni a gyomrom.
Mi lenne, ha az ember kitalálna egy pálcamozdulatot, és kipróbálná ezeket a szavakat, mint varázsigéket? Ez jó!
Lecsapok a füzetemre - vagyis a terv ez, de új antigravitációs valómban inkább csak kínosan lassan ráteszem a tenyerem -, amibe a jegyzetelést már egy ideje abbahagytam, és felfirkantom az ötletet. Ebből jó sztori lesz!
- Rajzolsz? - suttogom oda lehajtott fejjel a padtársamnak. Nem látom, mit csinál, csak a ceruza ütemes mozgását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Annabella

Az íróasztaloknál kezdtem, de most már a babzsákok egyikén heverek. Hogy mit keresek itt? Csak a szokásos. Küzdök a bájitaltannal, mint disznó a jégen. Ezen kuncognom kell. Ez a kedvenc kifejezésem, annyira vicces. Muszáj elképzelnem egy jégen kapálozó disznót minden alkalommal, hogy elém kerül a hasonlat. Hangom talán hisztérikusan csenghet, mintha nem lenne helye a tanulószobában, de ellenkezőleg. Nem is olyan ritka a kényszeredett nevetés errefelé. Azért néhány Árpád-házi királyt sokkal könnyebb bevágni, mint hogy hány szál mooncalf-szőr kell a bizalom elixírjébe, vagy ilyesmi. (Három. Három szőrszál kell. És 2 db bagolyköpet és 2 dkg doxyszőr porítva.)
A bájitalrecepteket magolom éppen. Mivel képtelen vagyok követni őket, az a tervem, hogy megjegyzem az egészet. Talán úgy könnyebb végigvinni a leírásokat.
Csakhogy a bájitalreceptek egyáltalán nem érdekesek. Elmondhatatlanul, visszataszítóan unalmasak. Ezért is hever mellettem egy könyv a haikukról, amit viszont sokkal érdekesebbnek találok. Néhány ilyet olvasgatok két tanulási próbálkozás között, felfrissülésképpen. Ha sikerül végigmondanom egy receptet, azzal jutalmazom magam, hogy megpróbálkozhatom egy saját haikuval.
Elterülök, széttárt karokkal-lábakkal a babzsákfotelben, mint egy tengeri csillag.
- Az előre megmelegített futóféregnyálba öntjük a harmatfű-őrleményt és a doxyszőrt. Időnként megkavarva tíz percig főzzük, míg nem kap szürkészöld színt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Felemelem a fejem, érdeklődve pislogok körbe, bemérem a hang forrását.
- Szia, persze - válaszolom, azzal tengericsillag-búrám visszahanyatlik a babzsák oldalára.
- Miután a kívánt árnyalatot elérte, hozzáadjuk a kolibritollat - motyogom most már halkabban, hogy ne zavarjam újdonsült szomszédomat.
Aki nem tanulni jött. Őszintén, ezért nem hibáztathatom, én is szívesen csinálok bármi mást.
- Azt - nyögöm fájdalmasan. - Nem egyszerűen nehezen megy. Botrányosan. Egyelőre Hitványra állok. Csak azért nem trollra, mert egy bájitalhoz a hozzávalókat legalább körülbelül tudom. De még egyet sem sikerült helyesen megfőznöm, viszont már kilyukasztottam három üstöt. Anyukámék azzal fenyegetnek, hogy nem kapok semmit karácsonyra, mert ebbe ölik az ajándékra szánt pénzeket.
A panaszáradat elapad. Eltereli a figelmem a bekötött kéz, amivel épp egy hajszálat tűr a füle mögé. Nem tudom, illik-e ilyenekre rákérdezni, de teszek egy próbát.
- Mi történt a kezeddel? Persze ha nem akarsz, ne válaszolj - teszem hozzá rögtön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Úgy kéne csinálnom, mintha rettenetesen sajnálnám, hogy megsérült az esés közben, de az esetek nagy részében elfelejtek figyelni az arckifejezésemre. Szerintem ezek a dolgok inkább izgalmasak, és - bár ki nem mondom, legfeljebb halvány mosolyom árulkodik róla - tüneményesnek találom az ügyetlenségét.
Persze rajtakapom magam, hogy megint elfelejtettem együttérző lenni, és gyorsan korrigálok.
- Ó, sajnálom.
Jó, nem zengtem ódát, de tényleg őszinte a hangom. Még dolgozok rajta.
- Nagyon fájdalmas?
Bár biztos nem az. A mágia egyik nagy előnye, hogy bájitalokkal és bűbájokkal szintre bármit el lehet érni.
Apropó bájitalok.
- Nekem az a bajom, hogy minden idegszálam ellenkezik azzal, hogy hajszálpontosan kövessem az utasításokat. - Közben feljebb tornászom magam, mert ebből beszélgetés lesz. - Bárcsak mindegy lenne, hogy mi van a jegyzetben! Miért nem elég belerakni, ami kell, mint a normális ételekbe? Beleszórod a hagymát, a húst, a krumplit, a répát, egy kis fűszer és bumm! Gulyásleves - nevetek.
Félrerakom a bájitalos könyvet a földre, és inkább kihúzom a kicsi haikusat a combom mellől. Nem, mintha ráérnék most kinyitni.
A lány a bal kezét nyújtja, pedig pont az a sérült, de egy másodperc alatt kapcsolok, és szintén a balommal óvatosan megfogom a kis kezet, nehogy fájdalmat okozzak.
Izgatottságán megint mosolyognom kell. Vajon úgy nézek ki, mint egy idióta? - próbálom elhessergetni a gondolatot.
- Demeter Hunor, Levita, szintén első. De már nem sokáig! Persze erről még lesz egy köröm Felagunddal...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Kérdésemre elég kurtán válaszol, nem is mutatja meg, mit csinál, nem is fűz hozzá többet. Gondolom, nem publikus. Pedig már első találkozásunkkor elmesélte, hogy mágikus képessége van a rajzhoz, és úgy tűnt, büszke rá.
Míg ez végigmasírozik a fejemen, padtársam újra megszólal. Na, hát ezt kicsikartam a kivert kiskutya fejemmel, úgy látszik - fintorodom el vidáman.
- Mi az, hogy! - felelem kicsit hangosabban, amiért a tanárnő elég szúrós pillantást vet rám. De legalább nem vesz el pontokat a Levitától. Kicsit lejjebb csúszok a padban, meghúzom magam és kötelességtudóan, de teljesen összefüggéstelenül levések néhány dolgot, amit éppen mond.
A továbbiakban néha Ajsára pislogok, hogy áll - szorgalmasan rajzol -, illetve a tanárnőn legeltetem a szemem.
A minap hallottam egy beszélgetést két srác között, hogy olyan, mintha a Bagolykő tanárait szexiség alapján vennék fel. Azóta jól megnézem magamnak az oktatóinkat, és meg kell állapítsam, igazuk lehet. Csak egy professzort fedeztem eddig fel a tanári asztalnál az ebédlőben - engem nem tanít -, aki nem az a kifejezett szépség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Először tényleg arra gondolok, hogy hülye, aki szenvedni akar, de mond valamit.
- Igazad lehet - fontolom meg a választ. - Hallottam róla, milyen veszélyes, amikor az ember nem érzi a fájdalmat, mert lehetséges, hogy nagy baja van, mégsem megy soha orvoshoz, nem derül ki, és bele is halhat.
Visszaemlékezem arra, amikor majdnem eltört a kezem, hogy leestem a seprűről. Jó volt, hogy kicsit tompán még fájt, mert így mindig tudtam, milyen szögben ne tartsam.
- Nem nézlek bolondnak - mosolyodom el. A következőkben meg már nevetek.
- Szia, Hunor vagyok! - ismétlem meg, hogy megjegyezhesse a nevem. - Említettem már, hogy Hunornak hívnak?
Látom, hogy észreveszi a könyvemet, de nem kérdez rá, én meg jobbnak látom nem ráönteni a levitás szóáradatot arról a dologról, ami lehet, teljességgel hidegen hagyja. Mivel eridonos, pláne valószínű, hogy nem hatják meg a versek. Inkább én kérdezek.
- És te mit tanulsz? Vagy csak beszélgetésre vágytál?
Ezt magam sem hiszem. Mármint, hogy a gyanútlan tanulni kényszerülők esélyeit akarja nyírbálni. De ebből egy jó poén is lehet.
- Vagy a gyanútlan tanulni vágyókat akarod ellehetetleníteni, hogy így nyerd el az évfolyamelső címet? - leplezem le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Szó szerint könnyeden rajzolgatok én is a lap sarkára. Na, az enyém persze nem olyan szép. A pálcikaember-művészet úttörője vagyok. Újdonsült és ideiglenes képességemmel (rontásommal?) kicsit nehéz pörgőmozit csinálni a füzet szélére, de már túl vagyok öt kockán, mire Ajsa ismét hozzám fordul.
- Persze! - suttogom vissza és közelebb hajolok a rajzához. Magyarázatára kismillió kérdés felsorakozik agyamban, de visszafogom őket.
Ez Ajsa első rajza, amit látok. Nekem pedig az első, szofisztikált gondolatom rá: EZ DURVA!
Részletgazdag fekete táj tárul a szemem elé. A másik gondolatom kíséri: vajon mi zajolhat egy lányban, aki ilyen borzasztó komor tájat rajzol?
A középen fent lévő alak egyre nagyobbodik: valami repül felénk. Közelebb hajolok, hogy jobban lássam. Egyre gyorsabban növekszik: közeledik. Tempósan.
Örülök, hogy csak képen látom a sárkányt. Nem tudom, bárki hogy rajonghat ezekért a fenevadakért őszintén, élőben. Ahogy felénk fordul és tátja a száját, mégis megdermedek egy kicsit. Ez szörnyen valóságos! Csak eddig jutok a gondolatban, a rémes szájból tűz tör ki, én pedig ösztönösen felugrok a székben.
Vagyis szépen... lassan... a körülményekhez teljesen oda nem illően ellebegek a székem támlája fölött, egyenesen hátrafelé. Számat tátva, kezeimmel lassan kalimpálva próbálom megőrizni egyensúlyom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Annyira kivoltam a mai indulástól, hogy éjjel nem bírtam elaludni. Hajnali 3-kor ütődtem ki, és ennek köszönhetően háromnegyed 8-kor a Levita kandallója előtti kanapén, magzatpózban nyöszörögve próbáltam ellenállni az engem keltegetőknek, mert az ébresztőmet nem hallottam meg.
Szerencse, hogy előző este mindent bepakoltam. Miután megértettem, hol vagyok, mennyi az idő és mi a mai program, csak le kellett nyúlnom a táskámért a kanapé mellé, fellendítettem a hátamra, és már mentem is fogat mosni.
Igen, táskában. Ne kérdezzétek.
Aztán immáron friss lehellettel eszembe jutott, hogy nem pizsamát terveztem hordani a jeles napon, úgyhogy mielőtt a portréajtó becsukódott volna és a szfinx egy hatodfokú kétismeretlenes egyenlettel nehezítette volna meg a dolgom, visszafordultam átöltözni.
A háztársaim ma reggel is sziporkáztak. Míg fel-alá masíroztam dolgom végzendő a klubhelyiségben, legalább három "Úgy nézel ki, mint aki kísértetet látott." megjegyzést, és egy "Haláli lesz!"-t kellett ellegyezgetenem.
A Levita házszelleme, A Kishölgy is be volt zsongva. Le akart kísérni a gyülekezőre, amely ötletétől a frász is kitört rajtam. Amúgy mint ember, teljesen rendben vagyok vele, de... az... életmódjával sajnos nem tudok azonosulni. Szerencsére Csengettyű látta ezt rajtam és annak ellenére, hogy ő is cukkolóim között volt, elterelte az átlátszó lény figyelmét, hogy kisurranhassak az ajtón, és megszökhessek a szellemes társaság elől. Ilyen fiatalon meghalni! Teljesen kivagyok ettől.
No, valahogy így esett, hogy fél órával a gyülekező kezdete után, de még a lejárta előtt befutottam én is a Bagolykő kapujához.
Lejelentkeztem a tanárnőnél - akit nem is ismerek, mivel nem vettem föl ezt a tantárgyat, elsősként nem is tehetném -, majd rávetettem magam a reggelire.
Egy fél diós patkóval a számban még a nap is vidámabban sütött. És hogy mit keresek itt, ha frászt kapok a szellemektől és nem is tanulom a tárgyat? Ez remek kérdés, aminek Harmat Betti a felelőse. Ahogy forgolódom, meg is pillantom a lányt az asztal túloldalán, a táskáján ülve. Nem lehetett biztos benne, hogy tényleg eljövök.
- Meglepetés! - mosolyodom el bár a gyomrom görcsben van, és intek neki a diós patkóm másik felével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Most először van egy kis időnk beszélgetni Bettivel. Indulás előtt körülbelül annyira futotta, hogy "Mi vett rá, hogy mégis elgyere?" - "Te.", aztán már pörögtek is az események. Meg kellett fogni a zsupszkulcsot, egy rozzant esernyőt. Én is odafértem még mutatóujjal.
Nem először utaztam így, a családban ez a bevett módszer, mivel nincs kandallónk. Ismerős volt az érzés, ahogy az az egy ujj is olyan kíméletlenül tapad hozzá az esernyőhöz, mintha Eternifix ragasztóbűbájjal rögzítették volna. Számítottam az émelyítő pörgés-forgásra is, és régi barátként üdvözöltem az érkezés után rám törő hányingert. Lábaim keményen a földhöz csapódtak, de nem estem el, épp csak meginogtam. Azonban a szemeimmel csak későn tudtam fókuszálni, így hiába kaptam a zuhanó Betti felé, nem sikerült elkapnom.
Nem segítettem neki feltápászkodni, de azt hiszem, nem is igényelte. A hátára gördült, és pont úgy nézett ki, ahogy én szoktam érezni magam, amikor nem akarom, hogy hozzám szóljanak vagy hozzám nyúljanak, csak azt szeretném, hogy hagyjanak békében, amíg összeszedem magam. Vagy meghalok.
Ami engem illet, savanyú gombócba gyűrődött hasamra tettem az egyik kezemet, és tompán magam elé meredve próbáltam rendbe jönni. A diós búrkifli még vacillált, merre tovább.
A tanárnő által felajánlott vizet elfogadtam, és tudtam, hogy ennem is kéne valamit, de egyelőre nem vitt rá a lélek. Egy ujjamat felmutattam Bettinek, ezzel jelezve, hogy még nem vagyok társalgóképes. Csendben baktattam a többiekkel fel a dombon, és csak a felénél fogtam fel, hogy sötétebb van, mint amikor elindultunk, pedig a zsupszkulccsal való utazás tényleg annyi ideig tart, mint ameddig érzed. Fogalmam sem volt, hol vagyunk, de nagyon messze lehettünk Magyarországtól.

Szóval most, a takaros, de szűkös házikóban, a friss levegőn tett sétától megnyugodott gyomrommal már újra jobban érzem magam. Betti viszont egyre idegesebbnek tűnik. "Majd én megvédelek" - mondhatnám neki, de ennek kevés valóságalapja van. Alapvetően a romos házakat lenyűgözőnek tartom, és a bátyáimmal nem egybe lógtunk be már a környékünkön, vagy utazásaink során, de ezek mind-mind mugli épületek voltak, tökéletesen szellemtelenek. Én, a tizenöt éves gólya nem sok támaszt nyújthatok egy elátkozott (?) kúriában. Viszont reálisan nézve a tanáraink nem hoztak, nem is hozhattak volna minket életveszélyes helyre. Így, eme hosszas eszmefuttatás után őszintén állíthatom:
- Nem lesz semmi baj.
Ugyanolyan halkan suttogom vissza, ahogy ő nekem, nehogy felfedjem titkát. Aztán normál hangerőre váltva csacsogok neki, míg kipakolok pár dolgot a hozzá közelebbi ágyra, és benyomom a kakaós csigát, amit a reggeliből mentettem. Megnyugtatónak szánt sztorit mesélek a tabi ősöreg laktanyáról, az egyik ilyen helyről, ahol semmi félelmetes nem történt, csak jókat szórakoztunk és érdekes tárgyakat találtunk a testvéreimmel.

Még bele sem kezdek a ferencvárosi elhagyatott gyárépület ecsetelésébe, amikor Poulain tanárnő szólít minket. Igazából nem sok dolgunk van az ebédkészítésben, de udvariasságból mindenki - vagy majdnem mindenki - a konyhába sereglik. Már itt megkezdődik az oktatás. Több könyvet is kivettem a könyvtárból, hogy felkészüljek erre a kirándulásra, ha már a tantárgyat nem tanulom, de sajnos nem volt rájuk időm. Így rögtön az első kérdésre sem tudom a választ, és inkább nem égetném magam.
A legegyértelműbbnek tűnő gondolatom a kérdésre, hogy milyen jelei lehetnek a szellem-jelenlétnek az az, hogy mindenki nagy ívben kerüli a helyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Egy követ rugdosok magam előtt Bogolyfalva Fő utcáján. A falu határába, a földekhez igyekszem. A birtokról még fúriaként csattogtam ki, valójában mire idáig elértem, némileg csillapodott a tomboló vihar odabent, azért még mindig 4-es erősségű szarul érzem magam. Gondolom a szemem sem vörös már, a fejem még lehet az az idegtől. Melegnek tűnik.
Nagyon várom már, hogy hazamehessek. És közben pedig... nem tudom, mi lenne a jó. Ezen nincs mit tisztázni, ezt nem lehet tisztázni. Egy másik suliban talán újrakezdhetném. Mondjuk erre a váltásra is azt hittem, most majd minden más lesz.
Az előző kövem úgy megküldtem, az árokban kötött ki, hát cipőm orrával kibökök egy másikat, és folytatom a focit.
Úgy érzem, sosem fogom megtalálni a helyem. Senkinek nem beszélhetek erről, nem lehet, nincs értelme, és úgysem értenék meg.
Egy pillanatra felötlik bennem, hogy most igazán van muníció írni egy haikut, de úgy fortyogok, hogy azt sem tudom, hol kezdjem.
A második kőbe is túl nagyot rúgok, balra térül. Követem útját tekintetemmel, ahogy átpattan egy könyvön és nekiütődik egy lábnak.
Na de jó.
- Öh, sorry - mondom a láb tulajdonosának, egy lánynak, aki lefelé bámul az arccal a földön heverő könyvre. Valószínűleg egy levitás, aki sokkot kapott. Ahogy közelebb érek, azt is ki tudom venni, hogy a kötet elszakadt.
- Meg tudom javítani - ajánlom fel neki, és lehajolok a könyvért.
A kövemet meg elvesztettem szem elől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Hazugság lenne állítani, hogy méltósággal fogadtam a jól megérdemelt büntetést. A tanárnő szidalmának első felében ugyanis még mindig hátrafelé zuhantam (lebegtem), és csak a hátsó szomszédom finom lökésének a vállamon - kösz, Fanni - és Ajsa erőteljesebb húzásának köszönhetem, hogy a szidalom második felét már ülve és a helyes, valamint indokolt bűnbánó arcot felvéve viselhettem. Padtársam jobb karjával megfogta a pólóm ujját, és rezzenéstelen arccal lerántott maga mellé. Én szép lassan újra helyet foglaltam.
Meggyőződésem volt, hogy a professzor nem veszi észre, hogy mit csinálunk, annyira lefoglalja az előadás. Úgyhogy most hideg vízként ért a szidalom, és sajnos be kellett ismernem, hogy teljesen jogosan kapjuk. A pontlevonás hallatán finoman elnyílt a szám, de feleselni nem volt érdemes.
Ez olyan szemétség! Nem, mintha direkt csináltuk volna! Mármint jó, beszélgettünk, de nem hangosan és nem zavartunk senkit! A sárkány meg a véletlen szüleménye! Rohadt ijesztő volt, mi vagyunk az áldozatok!
Az óra hátra lévő részében kussolok, körmölöm a halálosan izgalmas tananyagot (amúgy tényleg nem vészes, főleg, amikor képek is vannak), és néha oldalra pillantok Ajsára, aki egy másik füzetbe szintén jegyzetel.
Őszintén és teljes szívemből sajnálom. Annyit dolgozott azért, hogy a Navine legalább az Eridont megelőzze a pontversenyben. Erre most még le is vonnak tőle tíz pontot. Nem tudom, mit fog kapni a háztársaitól ezért. Te jó ég! Én mit fogok kapni ezért?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Gyorsabban mozdul, mint én, felveszi a könyvet. Okafogyottan, lassan felegyenesedem. Hát jó.
A lány kábé leugat a segítségfelajánlásra. Érzem, hogy nincs kedve barátkozni, de nem szívom mellre: nekem sincs. Indulok tovább, zsebre vágom a kezem, kitapintom a robbantós snapszli dobozát. Elfelejtettem kirakni.
Még nem jutok messzire, amikor újra hallom a hangját.
- Semmi - válaszolom kurtán bocsánatkérésére, és mennék már, de ő még folytatja. Így már abszolút megértem, hogy miért nincs jó passzban.
Bemutatkozik, halvány mosolyt csal arcomra megjegyzésével. Jobb napokon kedves.
- Szia, én meg Hunor vagyok. Jobb napokon barátságos - somolygok nem létező bajszom alatt.
- Nem értem mi ez az új bicikli őrület. Repülhetnének seprűn, mint más normális ember, ahol nem zavarják a járókelőket.
Alapvetően nem szoktam házsártoskodni, egy vállvonással elintézném a biciklis bunkót, de valahogy csak ki kell nyilvánítani empátiámat.
Egyik lábam remegése elárulhatja: indulnék tovább. De ha már bemutatkoztunk, illik még beszélgetni. Nekem mégsem jut eszembe semmi. A könyveire rákérdezhetnék, de lehet, valami kényes témáról szólnak, azért kapta fel olyan gyorsan, ezértinkább jegelem a témát.
- Merre mész? - kérdezem ehelyett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Nem különösebben kedvelem a Fecsegő Dámák folyosóját, mert bár nyugisabb napjaikon csak eltemetnek a világnézetük ecsetelésével és a tolakodó kérdésekkel, a viharosabbakon odáig is elmennek, hogy tapló megjegyzéseket kiabálnak utánam. Már rájöttem, hogy ez sosem személyes ügy: néhány alkalom után kiderült, hogy nem emlékeznek konkrétan rám. Csak egy arc vagyok a diákrengetegből, akik megfordultak itt a Bagolykőben az évtizedek (századok?) alatt.
De most erre vezet az utam a Navine klubhelyiségéhez, ahol Ajsát akarom elkapni. Eléggé aggódom, hogy a mágia elmélete vizsga nem vicc volt, hanem átverés. Többször megfordítottam a papírt, hogy valami értelmes kérdést találjak rajta. Fejjel lefelé is néztem, minden sarkát alaposan szemügyre vettem, és - bár ez szabálytalan, és kábé Merlinnek éreztem magam, hogy sikerült - még egy felfedő bűbájt is kipróbáltam a pad alatt, hátha előbb elő kell varázsolni a kérdéseket, hogy válaszolhassak rájuk.
Ez sem tárt fel semmi egyebet a papír tetején amúgy is ott kuporgó rövid leíráson kívül, hát beadtam üresen a vizsgalapot. Az egyik háztársam, akit megkérdeztem, szintén így tett. Egy másik írt egy vázlatot a papírra minden témakörből, amit az év során érintettünk. Most amiatt szorongok, talán nekem is ezt kellett volna tennem, de annyira hülye vagyok, hogy még ez sem jutott eszembe a vizsgadrukktól. Szükségem lenne egy kis ajsás megnyugtatásra.
- Ajj-sa! - kiáltok fel örömmel, mert már messziről kiszúrom őt. - Pont téged kereslek!
De azt hiszem, épp beszélgetésbe bonyolódik néhány festménnyel.
- Öhm... bocsánat a zavarásért? - kérdezem megszeppenten. Még soha senkit nem láttam, aki önként megállna diskurálni ezekkel a portrékkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Különleges nap ez a mai. Annyira különleges, hogy mindjárt belepusztulok.
Egy nyugis zugba hívtam Bettit, hogy ne zavarjon senki, amíg beszélünk. Persze olyan ideges vagyok, jóval korább idejöttem, itt addig sem háborgatnak, míg szoktatom magam a gondolathoz. Ülök a kanapé sarkában, ahol a legtöbb párna van, egyet magamhoz szorítok közülük.
Amikor izgulok, mindig nagyon rosszul leszek. Ha ilyen kínos helyzetbe tervezem hozni magam, elkezd nyomni a fejem, szédülök, felbolydul a gyomrom. Nagyon nehéz koncentrálni, úgyhogy csak a hosszú levegővétellel törődöm egyelőre. Mire ideér, összekapom magam valamelyest.
A terem, ami általában napsütötte, nyugos derűt áraszt, most, ahogy körülnézek, mintha megdermedt volna. A saját feszültségem telepedett rá, csoda, hogy nem sercen fel itt-ott a levegő. A színek is fakók, legalábbis meg mernék esküdni rá, hogy mikor legutóbb itt voltam, élénkebbek voltak a díszpárnák. Most csak vajsárgák, fehérek és halványszürkék vannak. A többit elvitte volna valaki?
Oh, egy pillanatra majdnem megfeledkeztem róla, miért vagyok itt. Áhh.
Félredobom a párnát és a tenyereimbe temetem az arcom.
Túlesek rajta. Aztán jön a nyári szünet, és mindenki ráér emészteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Már csak pár lépésre vagyok, hallhatom, hogy rám terelődött a beszélgetés témája a dámáknál. Két kezemen sem tudnám megszámolni, hányadik verzióját hallom ugyanannak a gondolatmenetnek.
Mikor végül odaérek, Ajsa visszaköszön; az utolsó hangot az egyik festmény sikítása vágja el. Összerezzenek.
Egy pillanatra elfelejtem bosszúságomat, és tényleg végighallgatom a portréalak első kérdését. Sűrűn pislogok, mert nem értem, hogy jön ide, míg be nem fejezi.
Ajsára nézek, összepréselt szám nem enged mosolyogni, de közben azt gondolom: na igen, ez rá vall.
Sosem tudnám elképzelni egy férfi karján, ellenben egy könyvbe dugva az orrát nagyon is. Ami engem illet, sokat nem hagy az asszony gondolkodni a válaszon, de nem is baj, mert úgysem akartam, és azt sem tudom, mit mondhatnék.
Ami a rögtön köverkező második kérdést illeti, ha nem ilyen szövevényesen kérdezett volna rá, elhasznáhatnám a szokásos replikámat ("És maga?"), de nem így történt.
Mindenki rám bámul, én pedig feszengve fordulok Ajsához:
- Nem kereshetnénk egy nyugodtabb helyet?
Bár már elfelejtettem, miért is kerestem őt.
Ja, igen.