Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=835335#post835335][b]Dévai Vince Áron - 2021.08.04. 02:46[/b][/url]

A reggeli nagyon finom volt, és ma különösen laktató. Egészen eddig az órákon is nagyon aktív voltam, nem volt rám panasz mert mindent eltaláltam. Olyan vagyok mint az időjárás, változó. Néha még anyám sem biztos benne, hogy engem szült mert a családban egysíkú. El is képzelem néha a családot úgy, hogy mindannyian egyformák, és még az öltözet sem tér el. A szüleim és a testvéreim Mickey egerek. Na, ez jó volt. Az ebédszünet előtti utolsó órám Bájitaltan volt, így kicsit hosszabb túra várt rám. Az egyik háztársam is hozzám vetődött, amit most nem bántam. Viszont a nagyteremnél elváltak útjaink mert valamit a teremben felejtett. Mivel nem volt kedvem visszakísérni, intettem egyet és besétáltam ebédelni. Az egyik kezem a táskát markolja, a másik a zsebemből kandikál. Nagyon drámaira sikeredik a belépésem, éppen mindenki ül és eszik. Ennek örülök is, de csak addig amíg egy tanár elsétál mellettem és megelőz. Na és még sokkal jobban sikerült az érkezése, mert pár diák felkapta a fejét. Biztos nagyon kedves tanár, vagy talán szigorú? Nem nagyon vágom hogy kicsoda lehet, nem járok hozzá órára. Az már biztos hogy tanár, mert a tanári asztal felé menetel. El is engedem a sztorit, mert hamar meg találom az asztalt, csak egy kis hiba történt. Egy csapat rellonos között találtam magamat. Szívesen maradnék megismerkedni, ja vagy inkább nem, mert nagyon savanyú arcot vágnak, és ez még nekem is sok.
- Öröm volt skacok, talán máskor – mondom majd felállok, és három lépéssel átülök az asztalunkhoz. Szóba is elegyedek két levitással, de pár percen belül elbúcsúznak. Valami dogáról magyarázott a két lány és úgy látszott rajtuk hogy nagyon izgulnak. Kicsit elfog a magány érzete, mert ahogy elmentek maradt fél méter távolság köztem, és a többiek között. Nem fogok közelebb menni és ezért sírni sem szándékozom, a tányérom meg tök üres. A táskámat felrakom magam mellé, a Bűbájtan tankönyvet pedig az asztalra. Ha kedvem támad belenézek, ha nem akkor nem leszek olyan okos a következő órán. Nagy tragédia. Szedek egy szelet marhahúst, kiegészítve krumplisalátával. Elkezdem felvágni kis szeletekre a husit, így szeretem. Miközben vagdosgatok, a tekintetem a tanári asztalra vetül. Egy pillanatra annyira elbambulok, hogy pár krumpli darab a könyvemre reppen.
- Remek. Krumplit már tudok reptetni – bosszankodom csendben és egy szalvétával próbálom letakarítani a borítót. Egy hangot hallok, közvetlen mögöttem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=835364#post835364][b]Dévai Vince Áron - 2021.08.05. 11:56[/b][/url]

Az ajkam felfelé görbül. Ez bizony egy srác hangja. Nyilván könnyű volt megtippelni a nemét, bár már találkoztam olyan hölgyekkel is akiknek olyan a hangja mint a tulajdon férjüké. Azért az vitán felül áll, hogy Csőrike, Szilveszter hangján megszólalva nevetséges. Hm. Az ő hangja kire hasonlíthat? Franc se tudja, nem kívánok szinkronszakmában dolgozni. A fiú talán idősebb nálam, sőt inkább biztos is, és a hangjából ítélve magabiztos, és tudja mit akar. Én is teljesen ilyen vagyok, ezért is örülök neki hogy ide hozta az útja, pont a Dévai melletti helyre. Mondanám hogy azért mosolyodtam el, mert olyan mulatságos viccet mondott, de ez a vigyor egyszerűen csak úgy jött. Már le is huppan mellém, ekkor pillantom meg jobban a hozzám beszélő egyént. Nagyon ismerős, ha jól emlékszem rá akkor levitás volt és nyilván már végzett az iskolában. Na stop egy pillanatra, ő egy tanár. Tisztán emlékszem, tegnap vacsoránál ott ült pontosan két tanárnő mellett. Bár ahhoz túl fiatal hogy tanár legyen, ezért megkockáztatom gyakorlótanár. Nagyon nem találkoztam vele az itt töltött évek során, de arcra bizony be tudom azért kategorizálni. Közben rájövök, már vagy húsz másodperce nézek rá mint birka az új kapura. A szalvéta már teljesen rátapadt a könyvre, ezért egy másikkal próbálom megoldani a kínos szitut.  Rá is jövök, egy kicsit nevetséges vagyok ebben a helyzetben, ezért felhúzom a szemöldököm és visszatérek önmagamhoz. A használt szalvétákat összegyűröm, és a mellettem lévő megüresedett tányérra dobom, ami éppen abban a pillanatban el is tűnik. Ez látványos, és időszerű volt.
- Nem igényli? Figyelj, te csak most jöttél. Úgy hidd el könyörgött érte. Eskü – állítom nagyon komolykodva. A számba teszek egy húsdarabot, és gyorsan hozzá egy kis salátát. Ez az ízvilág, mennyei. Ördög tudja, ki találta ki a majonézes krumplisalátát? Nem is érdekel, feltalálták és kész, annyi meg bambi. A majonéz még mindig és minden mennyiségben is jöhet, mert megunhatatlan. Feldobom az egészet kis sültkrumplival, de persze egy másik tányérra, mert így verhetetlen. Utálom amikor különböző kaják a tányéron össze vannak keverve egymással. Gusztustalan. Tejbegrízben a kakaót elkeverni? Ó, kérlek.
- Persze, zavarsz. Nem látod, így is tök szűkösen vagyunk. Te jó ég, mindjárt dührohamot kapok amiért ide ültél. Mondd miért? Ja, színjátszósnak elmehetnék – konstatálom a helyzetet.
- Ilyen dumát, miért zavarnál már? Amúgy is most elég jókedvemben találtál, leszámítva a krumplis incidenst. Ez a szerencse napod, mert úgy gondolom bőven elférsz itt, te amúgy is azt kívántam valaki jöhetne már, mert egyáltalán nem volt kedvem odébb csusszanni feléjük – mutatok a villámmal a többiek felé, nézve magam elé és hálát mondok mert nem szúrtam ki a srác szemét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=835442#post835442][b]Dévai Vince Áron - 2021.08.07. 19:35[/b][/url]

Szinte operaelőadás kezd teremni bennem. Döbbenet. Ezek a jó falatok, konkrétan mindent ki tudnak  hozni az emberből. Imádom magam, mert akár fél disznót is megehetek, nem hízok tőle. Pusztán genetika, és ami engem illet a legjobb géneket örököltem. Eszembe is jut, nem nagyon csípem az operákat és ettől kicsit elmegy az étvágyam. Egy másodpercre, aztán egy szemfelhúzással el is intézem a dolgot és folytatom tovább a kajálást. Ez a temérdeklen sok krumpli, jól megszomjaztatja az embert. Töklé nuku, egy kis narancslével le is öblítem magam. Icirit prüszkölök is, mert eszembe jut hogy vidéken a távoli, ismétlem távoli rokonok hogy mondják a krumplit. (’kuumpika)
- Itt kérlek alásan, minden van. A helyedben én nem lepődnék meg annyira. Itt bármi megtörténhet, ahogy velem is. Főként – bólintok egyet, és kortyolok ismét.  Hát igen, becses személyemmel sok furcsaság történt már az élete során. Az előző héten elfelejtettem hogy ugyebár hoztam magammal egy cirmos cicát otthonról. Pár nap múlva jutott eszembe, hogy utoljára a kinti parkban láttam. Nem tudom hogyan szökik ki állandóan, de nagy rafinált macsek. Még aznap este, lementem megkeresni de a takarodóra bőven visszaértem. Mit ad isten, a nyüves doromboló az egyik sarokban összegörnyedve pihenget. A gazda jól kifárad, ő meg sziesztázik. Valamint sok dolgomat is elhagyom, hát de mit tehetnék? Sietni kell a haverok után ha vége az óráknak. Szedek még egy adaggal a sültkrumpliból, a saláta már fogyóban van de már elég is volt belőle. Nem kétség hogy a kettő kaja közül melyiket választanám. Egy remek ötletem is támadt, lehet hogy szólok valamelyik DÖK-ösnek, hogy csináljunk krumplifesztivált. Vagy ha nem is nekik, akkor a tanároknak vagy az igazgatónak. Az biztos hogy vállalom a krumpli sütést a gyerekeknek, csak számolniuk kell azzal hogy nekik nem fog maradni.
- Mit is mondasz fiam? Hogy mi leszek? – gyorsan tölcsért formálok a szalvétából, és úgy szórakozok a sráccal. Alig várom már hogy öregkoromra süket legyek. Komolyan, olyan jó érzés lenne ha nem hallanám többet senki hangját. Nincsenek jó emlékeim a hangokkal kapcsolatban: vagy parancsolgatnak, vagy tréfálkoznak és nem elég lélekkel. Ebbe nem avatom be a szomszédomat, még magára venné. Jó hogy a gondolataimat nem hallja, mert ő jófejnek tűnik. Kicsikét. Közben hallgatom a szavait, és kicsiket bólogatok.
- Úgy mondod hogy tanár vagy, mintha más bolygóról jöttél volna. Eskü órák után lövök veled egy képet, és felrakom hogy nem tanár hanem űrlény – magamban jó ötletnek is tartom.
- Harapok ám, de hirtelen. Jó vagyok itt is, ha valakitől szeretnék valamit akkor intézem, nyugi. Most nincs kedvem. Bűbájtant nézném át, persze egy kicsit – válaszolok és tovább majszolok.
- De amúgy honnan tudod vagy veszed hogy a diákok nem komálják a tanárokat? Sztorid van-e? – kérdezem, és megtoldom egy plusz szelettel a húsadagomat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=835775#post835775][b]Dévai Vince Áron - 2021.08.15. 19:04[/b][/url]

Yes, a gyomrom idegesítő korgása már csak a múltban zajong, ezt jelzi az elégedett nyammogásom és hümmögésem. Ha választani lehet az éhség és a halál között, nem kellene sokat tanakodni rajta hogy leugorjak valami magas helyről. Nem volna jó ötlet ehhez a marhaszelethez társítani egy kis rántott szeletet. Falok és falok. Az bizti, hogy a szeletektől felhevülök, szívesen készítenék magamnak húsból palotát. Kár, hogy ez csak a képzeletem szüleménye lehet csupán. Izgató a tudat, hogy a mellettem lévő személy is húsból van, de vele csak játszanék enni nem ennék belőle. Na jó, ez kezd egy kicsit furán hangzani. Mindezzel csak azt jelzem, illetve pillantgatásokkal konstatálom hogy elég jól néz ki a csávó, gondolom ezt férfiként. Na és? Mi pasik megnézzük egymást, és ezzel nincsen semmi baj. Így van jól az egész szitu. Maradt még egy kis adag az ebédből, amit végezetül kívánok majd elfogyasztani, a desszert után.
- Rég sikítottál varázslat láttán? Na, hogy egy kis örömöt szerezzek neked – mondom, majd a villát desszertes kanállá változatom, és magam elé húzok egy szelet citrom túrótortát. Az édességeket is nagyon csipázom, azok között is megvannak a kedvenceim. Almás lepény, francia krémes és a citromos szelet tartozik ebbe a kategóriába, így hát természetesen magamban ugrálok örömömben miközben a desszertet megkóstolom. Én is próbálkoztam már otthon ezek elkészítésével, de rendre kudarcot vallottam. Meghagytam hát a szakácsnőnek, a drága Mirella néni istenien készít el mindent. A drága előszót akkor kapta, amikor gyerekkoromban véletlen találtam egy képet a kabátjában. Tudni kell róla, hogy nagydarab asszonyság, és a képen a mellette álló alacsony megszeppent férfi a férje lehetett, a kép hátoldalára írt szövegből erre következtettem: Én, és a drágám. Mirella megmaradt drágának, én pedig az étkező asztalnál ülök jelenleg.
- Nem hallom fiam! – kiáltok kissé halkan, bár nem is tudom hogyan lehet halkan kiáltani? Páran felém is fordulnak, és értetlenkedve térnek vissza ebédjükhöz. Az utolsó bámészkodónak integetek, aki ekkor zavartan feláll és kisiet a termen.
- Szegénykém, biztos megy a hasa. Jaja, megvan az a kis előítélet mindenkiben. Kivéve engem, úgyhogy ha tanár vagy ha nem, ülhetsz itt mellettem anélkül hogy félpercenként a diákjaidról kérdeznélek. Helyes? – kérdezem majd kacsintok.
- Ezt megjegyzem. Örülök ha nyugodt vagy. Ha mégsem, akkor nyugodj meg, attól megnyugszol. Tudod, nem mondanám tanulásnak. Ez egy kis kiegészítő foglalkozás, arra az esetre ha unalmas társaságban lennék. De tudod mit, elvagyok – mondom, és visszadobom a könyvet a táskába. Majd nézegetem később, nem szeretném elvenni egy jó beszélgetés lehetőségét magamtól.
- Belián. Érdekes név. Én Vince vagyok, és Áron. De ha Dévainak szólítasz, azt sem bánom ám. Jó sztorim? Hát figyelj mozgalmas az életem: Érdeklődj! – mondom majd végre bekapom az utolsó falatot a desszertből, és a szalvétával megtörlöm az ajkamat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=837504#post837504][b]Dévai Vince Áron - 2021.09.30. 11:43[/b][/url]

Elég volt ennyi az evésből, majd estére megpróbálom kiüríteni a gyomromat, mármint megemészteni az imént elfogyasztottakat. Biztos sikerül, mert szeretnék enni, de azért nem vagyok úgy oda a vacsoráért mint például a reggeliért. Volt olyan, hogy egész nap csak a reggeli volt meg, és este tökéletesen éreztem magamat. Néha napján böjtölök egy napot, ami nagyon jót tesz az arcbőrömnek, szinte ragyogok tőle utána. Elvagyok néha a müzliszelettel is meg a gyümivel is, de néha falásrohamok jönnek rám. Eszem-iszom, húst a hússal, és nincs megállás. Mivel rendszeresen sportolok, nem járnak semmilyen hátránnyal ezek az időnként előforduló kisebb rohamok. A mellettem helyet foglaló srác se kispályás, aminek én valóban örülök. Ha kajálás közben, jó beszélgetőpartnernél nincs jobb. Minek ide be könyv? Máskor magam köré gyűjtök egy csomó diákot, és vitaszakkört nyitok. Most viszont megelégszek egy trécsipartnerrel.
- Szeretem felborzolni a kíváncsiságot. Na nálad akkor sikerült, köszönet a dicséretért! Nyugi, a torta a tied, teli vagyok – szólok a hasamat simítva, mert elkezdődött az emésztés. Elősegíti ám, ha a térdemet is simítom. Nálunk otthon ha jól laktunk, a térdünket kezdjük masszírozgatni és komolyan pár perc alatt túl vagyunk a nehéz falatokon. Ma még mi fog várni rám a mai napon? Annyira nincs kedvem már beülni egy órára sem, legszívesebben visszamennék a körletembe ledögleni. 2 hét laza szabadság, a tananyagokat bepótlom és kész. Tényleg, miért csak a tanároknak van szabadságuk, a diákoknak miért nem? Lehet hogy beteget kellene tettetnem, egy jó kis praktikával felviszem a lázamat. Mivel nem jut eszembe, rászánom magamat hogy kibírom a mai napot. Te jó ég, nem fohászkodtam még semmiért de egy kis enyhe influenza ha felkérne egy tangóra, nem utasítanám vissza. A tanár srác meg magyaráz mellettem, és mire a végére ér visszatérek az agyamba, a kis álmodozás után.
-  Lehet hogy az, de az ő baja. Nem? Nemes volnék? Hm, mától a név előtagom ez lesz – mondom a fogamat piszkálva a piszkával.
- Ha unalmas lennél, már rég itt hagytalak volna. Nem vagy unalmas, Balázs tanár úr – paskolom meg a hátát a szomszédomnak, és cuccommal kezdek bajlódni.
- Tegnap csak a suliban voltam, meg elmentem egyet edzeni a konditerembe. Múlt héten sok helyen, az első szerelmem egy velem egyidős mugli csajszi volt, és szeretem a kelbimbót. Most te jössz! – vigyorgok a képébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=838638#post838638][b]Dévai Vince Áron - 2021.10.28. 11:22[/b][/url]

Alig kezdődött el a tanév, viszont még is rég elkezdődött már és rögtön ezernyi tanulnivalóm van. Tegnap már konkrétan nem a tankönyv csukott be engem, hanem én őt. Reggel az íróasztalnál ébredtem egy nyáltócsában, amit valószínűleg én okoztam. Annyi volt a mázlim, hogy a Mágiatöri könyv pár centire volt tőlem, mert ha azon dobom be a szunyát akkor megint vehettem volna meg, és mostanában le vagyok égve, egy piszkos galleonom nincs. Benyalok apámnak, és már is jön a szép kis summa a markomba. Még jó hogy a kaját nem kell fizetni, mert akkor már régen éhen haltam volna. Most egy jó csuka, és a fontosabb dolgok között melyiket lehet választani? Könyvekkel megpakolva baktatok be ebédelni, és a hangulatomon cseppet sem javít hogy az alsóbb évesek milyen vidámak. Nevessetek csak kis barátaim, majd eltelik gyorsan az a pár év, és sírni fogtok. Mint most én is. Nincsen elég problémám, de már azon is el kellene gondolkoznom hogy mi szeretnék lenni, mármint minek szeretnék tovább tanulni. Biztos hogy megéri a fáradozást, de én az öt elvégzett évfolyammal is meg lennék elégedve. Majd lesakkozzuk a családban, és kiderül mi lesz. Ahogy haladok elém csapódik két másodéves forma, és a nagy beszélgetésben magukról se tudnak semmit, nem hogy arról hogy mögöttük valaki bosszankodik. Az egyik leül, a másik meg tovább megy, majd megáll mint egy autó a közlekedési lámpáknál. Olyan hirtelen stoppolt le a kis csákó, hogy jobb híján beleütköztem. Meg sem kottyant a kis baleset, de nem hiányzott az életemből. Mivel mostanában mindenkivel összetűzésbe kerülök, próbálom jól kezelni a szitut.
- Hé, máskor figyelj egy kicsit jobban haver! Még jó hogy nem lett baja a csukámnak. Hátra léptél volna egyet, és annyi neki… Minek az út közepén kell teadélutánt tartani? – kérdezem felhúzott szemöldökkel és úgy csóválom a fejemet, mint egy mindent látott, tapasztalt vénember.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=838979#post838979][b]Dévai Vince Áron - 2021.11.09. 18:41[/b][/url]

A szemöldökömet folyamatosan kell karbantartani, mivel akár egy hét alatt elkezd balra-jobbra szó szerint elburjánozni. Mindig ki kell szednem hogy megfelelően álljon, olyan ez mint másoknál a fodrász. Persze, oda is járok de igen ritkán mivel én jó sűrűn szeretem a kobakomon elterülő fürtöket. Annyira nem kellene fasznak lennem, mert se neki, se nekem nem lett bajunk. Mi a franc van velem? Érzékenységi rohamom van talán, de megsajnálom  a srácot mert mintha elszégyelte volna magát. Először el sem hiszem hogy az egyik évfolyamtársa szól hozzám, majd elnevetem magam. Elég bátor a kissrác, majd meglátjuk meddig marad ennyire vakmerő miután szembekerül a Dévaival. Nagyon erősen kell gondolkodnom, hogy beleálljak-e vagy apróbb megjegyzéssekkel borzoljam a kedélyeket. Az utóbbi hatásosabb szokott lenni, úgyhogy megelégszem vele. Mindig is imádtam színészkedni, és már arról is hallottam természetesen hogy van a sulinak színjátszóköre. Nincs rá időm, muszáj a szíveket elrabolnom és olykor eltipornom a kastély falain belül. Van elég kemény vetélytársam, én szinte már eltörpülök mellettük. Sikerült döntenem, még maradok mestertanonci rendszerben, tehát a móka még adott a következő évekre. Elhúzott szájjal, elcsodálkozott fejjel nézek a hősünkre, aki megszólalt.
- Te ki vagy? Hozzád ki szólt? – teszem a jobb kezemet a fülemhez, és úgy várom a választ. Gyorsan pozíciót váltok és az államat kezdem simogatni. Mintha óriási dologról kezdenék tanakodni, majd hirtelen a két srác mellé lépek és átkarolom a vállukat. Akár a jó cimborák.
- Dominik ki tud magáért állni, nem igaz? Nincs szüksége biztonsági emberre. Vagy de? – kérdezem a csodálkozó srácot, aki megrázza a fejét és leül az egyik haverja mellé. Úgy látszik ő nem áll belém, úgy mint én belé. Ezt szeretem. Jó gyerek ez, megérdemli hogy ne szekírozzam, egyébként se akarom. Viszont van még egy kedves versenyző akivel most foglalkoznom kell.
- Figyelj öcskös, most nincs kedvem felesleges dolgokon hablatyolni. Nincs baja a cipőmnek, ja. Tudod mit? Éhes vagyok, unatkozom ezért tedd le magad és kajáljunk talán máskor vitázhatunk – engedem el a sztorit, majd leülök a kisebbek közé és szedni kezdek valamilyen tésztát. Kicsit kötözködök vele, de nem lesz semmi balhé mert kajak kajás vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=839034#post839034][b]Dévai Vince Áron - 2021.11.12. 13:41[/b][/url]

Ebédre ez az egy adag bőségesen elég lesz. Tegnap este ne vacsoráztam, és még úgy gondolom ha muszáj volna még bírnám is evés nélkül, de nem kockáztatom hogy legyengüljön egy kicsit sem a szervezetem. Az evési szokásaim egyébként is furák, egyszer sokat majd máskor semennyit. Mivel nem kell sietnem a következő órámra, lassan és kényelmesen el tudom fogyasztani az ennivalót. Mintha tört döfnének a szívembe, mikor a kissrác eliszkol de mivel én sem gondoltam komolyan ezt a jópofizást elengedem a sztorit. Majd máskor, máshol viszont jó lesz folytatni. Mikor helyet foglal mellettem valaki, felnézek az evésből és gonosz vigyorra húzódik a szám. Ő jött vissza, tehát igényli azt hogy szekírozzák. Ültömben hátrébb dőlök majd az egész sort végig pásztázom a szemeimmel, és a nyakamat rá mertem volna tenni hogy már minden hely foglalt. Így is van. Most arra koncentrálok hogy nevetés nélkül le tudjam nyelni a falatot, és amint túl vagyok rajta támadásba lendülök.
- Mi van kisdiák, ennyire hiányoztam? Tudom.. – szólok felé nézve, hátha egy pillanatra meg tudom állapítani a szemei színét. Mivel kétszer néztem rá eddig nem nagyon emlékszem rá. Hátha szerencsém lesz, és a kis buksiját felemeli és nem lógatja azért mert mellettem volt üres hely. Mondanám neki hogy húzzon el egy kellemesebb éghajlatra, de nem akarom.
- Egyébként pedig nyugodj meg, tudok jó fej is lenni. Azokkal akik tisztelnek, és nem visszadumálnak. Akkor elkezdem őket én is tisztelni – magyarázom a gyereknek mindenféle hátsó szándék nélkül. A beszélgetésben nyilván fogom szívni a vérét, de mégsem haragosítom annyira a hangulatot, nem akarom hogy bajba kerüljön szegény. A bátorsága bevallom tetszik, eddig még nem szólt vissza senki. Merész.
- Ó, egyébként ne aggódj! Látod azt a srácot? Ő gyorsan szokott enni, úgyhogy majd el tudsz ülni ha akarsz a helyére – mondom neki majd a másik oldalamon helyet foglaló szintén levitás csajszitól kérdezem meg hogy kellett-e készülni Mágiatörténetre. Jó bőr.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=839202#post839202][b]Dévai Vince Áron - 2021.11.20. 16:57[/b][/url]

Eleresztem a fülem mellett a gyereknek a szövegelését. Nem látja hogy éppen a csinibabával foglalkozok, és nyalogatom a tejszínhabot az ajkairól. Gondolatban persze, de akkor is élvezetes elfoglaltság, és nem lehet tűrni hogy zavarjanak. Tudom én, hogy a fiatalabb srácnak van igaza és mivel nem ismer nem tudhatja hogy nem komolyan gondolom vele a szemétkedést, csak egy kis ízelítőt adtam neki ha esetleg talán jobban megismerném, mire számítson. Érzelgős is tudok lenni meg brutál jó fej is, de első látásra egy nagy barom vagyok. Kis kell ismerni, és akkor rögtön más véleménnyel van rólam az ember. Ne ítélj első meglátásra, vagy első dumálásra. Megköszönöm a szöszi csajszi eligazítását, majd visszafordulok az ebédem felé és szemrehányó arccal nézek rá. Mármint arra a személyre akivel szóváltásba keveredtem, nem tudom még a nevét.
- Jól van már na, nem gondoltam komolyan az egészet! Ilyen a természetem, hidd el nem a te személyed ellen szól. Mi lenne ha elengednénk az egészet és kezdenénk egy üres lappal? Tintafolt nélkül – tanácsolom a srácnak, mert belefáradtam már a folytonos pofázásba. Úgy látszik emberemre akadtam, mert ilyen őszintén és nyiltan még senki nem mondta el a véleményét a viselkedésemről. Meghallgatom, és ha jónak látom megfogadok tanácsokat, lehet ebben az esetben is így lesz. Kemény dió, tiszta szavakkal és anyázás nélkül elérte hogy szégyeljem magamat. Az arcomon most nem lehet látni érzelmeket, így nem hinném hogy rájön hogyan érzem magamat, de legszívesebben az asztal alá bújnék. Lehet hogy jó lenne egy ilyen alak az életembe, hülye dolgokról leszoktatna legalább. Olyan mint egy tanár, nem tudom valami szupermenő és jól érvelő családból származhat. A beszéde miatt a Mágusjogász szakot ajánlanám neki. Jól van Dévai pofa be, ennyi komolyság elég volt abban a zakkant fejedben! Nem olyan dolgokra születtél te.
- Ha szeretnéd, szívesen felállok és elmegyek ha rosszul érzed magad a jelenlétemben.. - szólok a szemébe nézve, és várom a döntését. Lehet neki sincs jó napja, az életkedvét ne vegyem már el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=839905#post839905][b]Dévai Vince Áron - 2021.12.07. 14:38[/b][/url]

A kezemben lévő, pár pillanattal ezelőtt megemelt táska újra leesik mellém. Elengedi a jobb karom, mert a srác meghozta az ítéletét. Valami eltört, de nem foglalkozom vele mert ha esetleg egy tintás üveg tört el, nem nagy kunszt. Lehet venni új tintát, és új táskát is. A tankönyvek, igaz kicsit neccesek de ha sikerült tönkre tenni őket, lehet ma megúszom felszólítás nélkül a tanórát. A galleon nem számít, egy ilyen napnak nagyon örülnék. Kényelmesen, lábamat a padra feldobva élvezném ahogy felszólítanak egy stréber srácot, aki arra a kérdésre nem tudja a választ, mert elhagyta azt a lapot a jegyzeteiből. Elhagyta? Vagy valaki kicsórta utolsó óra után, azzal hogy csábosan mosolyogva haladt el mellette. Ezek nem történtek meg, és elégedetten látom hogy semminek nem lett semmi baja. Vigyor kerül a számra, amiben benne vagy egy kis huncutság, majd kezet fogok a kézzel. Ki nyújtotta a kezeit. Bele kellett volna köpnöm a tenyerembe, vagy meg kellett volna harapni a szimpátiám jeléül. Az annyira ősemberi kézjobb volna, ami nem lenne menő de azért pár kacajt eredményezne. A másik kezemmel visszagombolom a kis pulcsim gombját, ami az előbb történt lehajolás eredményeként kigombolódott. Már nem annyira erősen fogja a cérna, majd rendelek egy másikat az őseim terhére. A türkízszínű az nagyon jól állna rajtam, kiemelné a tengerszínű szemeimet.
- Ez a beszéd haver, örök barátság… Na jó, barátságnak nem lehet nevezni a mi kapcsolatunkat, talán csak új ismerősinek, de azért örültem – mondom felemelve a kupát, és kiiszom a cukros üdítőt belőle. Az utolsó falatokat eltűntetem, és jóllakottan ásítok. Még bent maradok, mert még van egy tíz perc a következő óráig. Egy emeletet kell sétálnom, amit három perc alatt megteszek gyalogosan. Seprűért büntetnek, nem próbáltam de szerintem benne van a suli szabályzatában.
- Kit keresel? Ja és hanyadikos vagy amúgy? Kicsit idősebbnek néznélek, jó neked hogy korán úgy nézel ki mint egy igazi férfi. Én még mindig gyereknek nézek ki, hát de nem hátrány az – rántom a vállamat, és köszönök a távozó csajszinak aki elmegy mellettem. Múltkor ez árult be hogy puskázok. Rüfke.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=839993#post839993][b]Dévai Vince Áron - 2021.12.08. 16:58[/b][/url]

A falat majdnem visszajön, hiszen én sosem bírom az árulkodást. Júdás biztos nem kapott tojást, és a csajszinak sem csinálnék ezek után rántottát. Megcsinálni majd az egyik manó fogja, én meg a fejére kenem. Legalább a diákok között is legyen összetartás, mert már kezdem irigyelni a tanárok kapcsolatát. Én is láttam múltkor hogy az ő pasija puskázott, na és nem szóltam egy szót sem a tanárnak. Esküszöm hogy az az oka mert nem szeretek másokat bajba keverni, de az sem hátrány hogy jól néz ki. A csajról nem mondanám el, folyton úgy megy mint aki lenyelt egy rozsdás horgonyt. Külső-külső, de még a belseje se piskóta: több pasit elfogyasztott már mint én. Ennyit erről. Nem az én dolgom mások magánéletében turkálni. Egyébként szívesen teszem, csak nem minden emberrel. A prüszkölő, köhögő srác ki is zökkent a gondolkodó fázisból, rögtön megcsapkodom a vállát. Nem vetne rám túl jó fényt, ha egy diáktársam mellettem krepálna be. Az biztos viszont, hogy a csajt nem csapkodnám, hogy ne fulladjon meg. Nyelje le szépen a leveskéjét amit kifőzött. Ezt én sem gondolom komolyan, még jó hogy nem hagynék senkit bemurdelni. Éppen eleget törődöm már megint magammal, később is tudok ezeken gondolkozni. Öntök egy pohár vizet a gyereknek, majd elé tolom. Itatni nem fogom, max ha valami olyat mond ami nem tetszik, leöntöm. Kár lenne a vizet pocsékolni, ezért felemelem és a szövegelésem közben elé tartom hogy igya meg, vagy tarkón vágom.
- Azért sírni nem kell haver. Örülj neki hogy ilyen helyes gyerek vagy, pedig alattam lévő évfolyamba jársz. Talán félsz az öregedéstől? – kérdezem, és fogpiszkálóval kezdem a fogaimat tisztítgatni. Utána rágcsálni, és szívogatni kezdem. Jobb mint egy édes nyalóka, főleg így ebéd után. Jóllakottan ücsörögni. Mindjárt a gyerekre dőlök, mert fáj a hátam és a vállam is beállt a sok cipekedéstől.
- Másodikos? Na faja, hatodévesnek simán néznélek. Kajak. Mik az előnyök? A gyerekek bármit megtehetnek és megkaphatnak, csak elég egy kis bociszem meg pár ígéret, és tessék. Én enélkül is megkapom, mert szeretem nehéz munkával megszerezni… dolgokat. Mondtam már hogy Vince vagyok? Meg Áron, a vezetéknevem Dévai. Így is lehet szólítani – mesélem az új pajtinak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=840092#post840092][b]Dévai Vince Áron - 2021.12.11. 17:50[/b][/url]

Félrenyelem a nyálamat, és heves köhögőroham tőr rám. Olyan mintha valami a torkomból próbálna előjönni, feltörni a mélyből. A kancsó felé nyúlok, és megtöltöm a kupámat félig és lassan kortyolni kezdem a hideg vizet. Felprüsszögök, de csak egy egyszer és éles fájdalmat érzek a torkomban. Szó szerint a nyálam megerőszakolta a torkomat, vagy ilyesmi. Hasonlatos ahhoz, mikor beleesünk egy medencébe, és hirtelen víz vesz körül. Az orrunkon, a fülünkön kezd beáramolni a víz, és amint a felszínre jövünk kapkodni kezdünk a levegő után. Nem nagy dolog, más is fulladozott már de milyen ironikus hogy az előbb valaki bekrepálására gondoltam. Öngól, meg is érdemlem.
- Bocs, de ha most nem figyeltem volna akkor lett volna rá magyarázatom – mondom a srácnak, és a vizes számat kezdem törölgetni, amelyből csepeg ki a víz. A tányérra érkeznek a cseppek, az asztalra olyan gusztustalan volna. A velem szemben lévő, másik asztalnál helyet foglaló gyerek már így is borzadozva nézi az eseményeket, de tömi magába a lekváros buktát. Száraz az tesó, lökj le hozzá valami innivalót. Hallom én hogy a Zalán nevezetű playboy vakerálgat néha, de megint nem figyelek oda rá. Az orromat is ki kellene fújni, mert érzem a vizet ott belül. Hogy lenyugodjon a torkom, előkotrom a táskából a narancsmentás cukromat, kiveszek belőle egyet megkínálom a gyereket és leteszem az asztalra. Eléggé gyorsan elolvad az ember szájában, így néhány perc múlva újat kell bevennem.
- Aha, én is örülök. Ha nem haragszol, azért annak még jobban hogy nem nyiffantam ki. Jó kis mutatvány volt. Kipróbálod? – kérdezem, majd kacsintok egyet rá hogy vegye az adást. A srácok egyre jobban kezdenek fogyatkozni az asztaloktól, nem tudom ő még miért nem lécelt le. Vagy kevés haverja van, vagy szekálják, vagy nem tud mit kezdeni magával. Ahogy én.