38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Dévai Vince Áron
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. augusztus 4. 02:46 | Link

Belián
napi viselet

A reggeli nagyon finom volt, és ma különösen laktató. Egészen eddig az órákon is nagyon aktív voltam, nem volt rám panasz mert mindent eltaláltam. Olyan vagyok mint az időjárás, változó. Néha még anyám sem biztos benne, hogy engem szült mert a családban egysíkú. El is képzelem néha a családot úgy, hogy mindannyian egyformák, és még az öltözet sem tér el. A szüleim és a testvéreim Mickey egerek. Na, ez jó volt. Az ebédszünet előtti utolsó órám Bájitaltan volt, így kicsit hosszabb túra várt rám. Az egyik háztársam is hozzám vetődött, amit most nem bántam. Viszont a nagyteremnél elváltak útjaink mert valamit a teremben felejtett. Mivel nem volt kedvem visszakísérni, intettem egyet és besétáltam ebédelni. Az egyik kezem a táskát markolja, a másik a zsebemből kandikál. Nagyon drámaira sikeredik a belépésem, éppen mindenki ül és eszik. Ennek örülök is, de csak addig amíg egy tanár elsétál mellettem és megelőz. Na és még sokkal jobban sikerült az érkezése, mert pár diák felkapta a fejét. Biztos nagyon kedves tanár, vagy talán szigorú? Nem nagyon vágom hogy kicsoda lehet, nem járok hozzá órára. Az már biztos hogy tanár, mert a tanári asztal felé menetel. El is engedem a sztorit, mert hamar meg találom az asztalt, csak egy kis hiba történt. Egy csapat rellonos között találtam magamat. Szívesen maradnék megismerkedni, ja vagy inkább nem, mert nagyon savanyú arcot vágnak, és ez még nekem is sok.
- Öröm volt skacok, talán máskor – mondom majd felállok, és három lépéssel átülök az asztalunkhoz. Szóba is elegyedek két levitással, de pár percen belül elbúcsúznak. Valami dogáról magyarázott a két lány és úgy látszott rajtuk hogy nagyon izgulnak. Kicsit elfog a magány érzete, mert ahogy elmentek maradt fél méter távolság köztem, és a többiek között. Nem fogok közelebb menni és ezért sírni sem szándékozom, a tányérom meg tök üres. A táskámat felrakom magam mellé, a Bűbájtan tankönyvet pedig az asztalra. Ha kedvem támad belenézek, ha nem akkor nem leszek olyan okos a következő órán. Nagy tragédia. Szedek egy szelet marhahúst, kiegészítve krumplisalátával. Elkezdem felvágni kis szeletekre a husit, így szeretem. Miközben vagdosgatok, a tekintetem a tanári asztalra vetül. Egy pillanatra annyira elbambulok, hogy pár krumpli darab a könyvemre reppen.
- Remek. Krumplit már tudok reptetni – bosszankodom csendben és egy szalvétával próbálom letakarítani a borítót. Egy hangot hallok, közvetlen mögöttem.
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 1003
Összes hsz: 4925
Írta: 2021. augusztus 4. 10:16 | Link

diákok közé vegyülve. farkaséhség


Ma jobbára gyakorlati órákon vett részt vagy tartotta, így miután kivakarta magát a koszból, kellemesen elfáradva mozgatta át a karját menet közben. Itt nincs ma már dolga és a kicsiknél sem, így előtte a nap nagy része, hogy valamit alkosson. Végül mégis, megint a kastélyban jár, mintha nosztalgiázni akarna, de azt nem szereti, mert olyankor túl sokszor szorít a mellkasa. Ezt elkerülve bolyong, száll beszédbe, vagy csak rendezgeti a dolgait. Seth ma vélhetően a temetőben lehet, nem találta ott, ahogy belesett hozzá, így most nem kontárkodva indul tovább és akkor legjobb lesz, ha hazamegy. Azonban megakad, két dolog miatt is: elé lépnek, hogy az egyik korábbi órán felhozott növényről kérdezzék és mivel még mindig nem az a fajta tag, aki órák után levet mindent és seggfej, készségesen ült le a lépcsőre és kezdett magyarázni.
Elzsibbadt a lába, mire a végére ért, de úgy néz ki, megérte. Tényleg nem olyan, mint egy tanár, inkább mint egy nagyon túlkoros diák, akinek kicsit más a feladata mint a tanulás. Lehet nem is lesz soha tanárnak való, csak csinálja. Nem is nagyon érdekli, ki nevet a háta mögött ezen, rajta, tegye, csinálja, ha neki ettől jobb lesz. Sok mindent elengedett már, így mikor feláll, az egyetlen gondja az, hogy elgémberedett tagjaiba életet leheljen. Nyújtózkodik egyet, amikor megcsapja orrát az illat.
Amennyire kifelé, most olyan automatikusan fordul a Nagyterem felé és követi a „csábítás” aromáját. Enni mindig tud, csak reggelit küldött le ma amúgy is, szóval bőven belefér, hogy most engedve ennek, kicsit szocializálódjon. Nem eszik mindig idebent, mivel többet inkább az Előkészítő falai között van, onnan meg a haza közel van. Hát, ma nem. Egyszerű lélek még mindig, kezd egyenesebe is jönni, most pedig csak a kajára gondol. Olyan szép ez így. Viszont megtorpan, amikor a tanári asztal közelébe ér. Még mindig idegen és fura, nem megszokott és különben is, amikor ideült elsőre, az évnyitón, még rosszul is lett. Lakótársa segített ugyan, de mikor szabad volt az út, úgy menekült ki, mintha kergetnék. Most nem készül erre, ellenben, mivel ismerősebb arcot nem lát a karban, hátat fordít nekik. Elindul volt háza asztala felé, neki igazából mindegy, hol ül. Volt már a rellonos asztalnál is, igaz, akkor nem egyedül és erre sóhajt egyet. Megígérte magának, hogy nem csinálja ezt. Így odalép az asztalhoz és végignézi, ahogy krumpli landol egy könyvön. Mintha magát látná, amikor disznó és nem figyel, de egyszerre akar haladni egy regénnyel és az ebéddel.
- A Bájitaltan nem igényli a krumplisalátát – szólal meg mögötte, majd mellé telepszik. Marhasült, ennek érezte biztos az illatát. Nem rest, hogy szedjen is magának két emberes szeletet, majd már pakolja is mellé a köretet, azzal sem szerénykedve. Említette már bárki, hogy a vérfarkasok szeretnek enni és tudnak is? Lehet erre nincs felkészülve a másik.
- Ha zavarok, mindjárt arrébb költözök, de most marhahúsra fáj a fogam – a választék széles, biztos került máshova is, de csőlátása van ilyenkor, csak ez van most. Elégedetten néz az adagra, majd bekap egy szem krumplit és úgy sandít a másik felé, hogy maradjon vagy menjen-e.
Hozzászólásai ebben a témában

Dévai Vince Áron
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. augusztus 5. 11:56 | Link

Belián
napi viselet

Az ajkam felfelé görbül. Ez bizony egy srác hangja. Nyilván könnyű volt megtippelni a nemét, bár már találkoztam olyan hölgyekkel is akiknek olyan a hangja mint a tulajdon férjüké. Azért az vitán felül áll, hogy Csőrike, Szilveszter hangján megszólalva nevetséges. Hm. Az ő hangja kire hasonlíthat? Franc se tudja, nem kívánok szinkronszakmában dolgozni. A fiú talán idősebb nálam, sőt inkább biztos is, és a hangjából ítélve magabiztos, és tudja mit akar. Én is teljesen ilyen vagyok, ezért is örülök neki hogy ide hozta az útja, pont a Dévai melletti helyre. Mondanám hogy azért mosolyodtam el, mert olyan mulatságos viccet mondott, de ez a vigyor egyszerűen csak úgy jött. Már le is huppan mellém, ekkor pillantom meg jobban a hozzám beszélő egyént. Nagyon ismerős, ha jól emlékszem rá akkor levitás volt és nyilván már végzett az iskolában. Na stop egy pillanatra, ő egy tanár. Tisztán emlékszem, tegnap vacsoránál ott ült pontosan két tanárnő mellett. Bár ahhoz túl fiatal hogy tanár legyen, ezért megkockáztatom gyakorlótanár. Nagyon nem találkoztam vele az itt töltött évek során, de arcra bizony be tudom azért kategorizálni. Közben rájövök, már vagy húsz másodperce nézek rá mint birka az új kapura. A szalvéta már teljesen rátapadt a könyvre, ezért egy másikkal próbálom megoldani a kínos szitut.  Rá is jövök, egy kicsit nevetséges vagyok ebben a helyzetben, ezért felhúzom a szemöldököm és visszatérek önmagamhoz. A használt szalvétákat összegyűröm, és a mellettem lévő megüresedett tányérra dobom, ami éppen abban a pillanatban el is tűnik. Ez látványos, és időszerű volt.
- Nem igényli? Figyelj, te csak most jöttél. Úgy hidd el könyörgött érte. Eskü – állítom nagyon komolykodva. A számba teszek egy húsdarabot, és gyorsan hozzá egy kis salátát. Ez az ízvilág, mennyei. Ördög tudja, ki találta ki a majonézes krumplisalátát? Nem is érdekel, feltalálták és kész, annyi meg bambi. A majonéz még mindig és minden mennyiségben is jöhet, mert megunhatatlan. Feldobom az egészet kis sültkrumplival, de persze egy másik tányérra, mert így verhetetlen. Utálom amikor különböző kaják a tányéron össze vannak keverve egymással. Gusztustalan. Tejbegrízben a kakaót elkeverni? Ó, kérlek.
- Persze, zavarsz. Nem látod, így is tök szűkösen vagyunk. Te jó ég, mindjárt dührohamot kapok amiért ide ültél. Mondd miért? Ja, színjátszósnak elmehetnék – konstatálom a helyzetet.
- Ilyen dumát, miért zavarnál már? Amúgy is most elég jókedvemben találtál, leszámítva a krumplis incidenst. Ez a szerencse napod, mert úgy gondolom bőven elférsz itt, te amúgy is azt kívántam valaki jöhetne már, mert egyáltalán nem volt kedvem odébb csusszanni feléjük – mutatok a villámmal a többiek felé, nézve magam elé és hálát mondok mert nem szúrtam ki a srác szemét.
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 1003
Összes hsz: 4925
Írta: 2021. augusztus 7. 17:39 | Link

diákok közé vegyülve. farkaséhség


Leülhetne a helyére, a nagyok asztalánál, de valahogy nem vonzza a gondolat. Majd talán jövőre, ha még itt lesz, egyáltalán ebben az országban. Sosem tudni, mikor jön az ihlet és telepedik meg valahol máshol, ha arra lesz szüksége. Nem nagyon tervez előre, nem gondol túl semmit, csak ami akkor és ott jónak tűnik. Nem a legjobb taktika, ez tény és való, de egyelőre jól működik. Most ez hozta ide az asztalhoz, ahol kicsit leszakadva ül egy srác. Ez magára emlékezteti, arra a srácra, akinek nemcsak a közösség, de a világ is olyan idegen volt, hogy reszketeg gyomorral bámulta nap mint nap. Aztán szép lassan közelebb merészkedett. Ez a srác most messze van, mélyen alszik, aki pedig cselekszik, az nemigen Belián. Minden megvan benne, majdnem a legtöbb dolog ugyanaz, azonban sok minden hiányzik, eltűnt, másképp megy. Nem nevezi magát másképp, csak a gondolataiban különül el a kettő. A védfal a világ ellen, masszív, áttörhetetlen. Szükség volt rá.
Ahogy a másik rábámul, próbál barátságos képet vágni. Bizonyára hamar leesik a srácnak, hogy nem egy diáktársa, ettől sokan mindig feszengenek, bár tőle ugyan nem kell. Fejben messze van azoktól, akik most a nagy asztalnál ülnek és onnan tekintenek le a diákságra. Kicsit mintha le is fagyna, pedig még szigorúan sem tud nézni. Figyeli, ahogy levakarja a szalvétát a könyvről, majd lazán dobja félre. A tányér eltűnik, a sajátját pedig irigyen húzza magához, mintha épp a mágiát fenyegetné meg, hogy el ne merje tőle venni, mert baj lesz.
- Azon nagyon meglepődnék, ha egy könyv krumplit enne. De igaz, nálatok máguséknál mi nincs – bólint egyet, de tudja, ez csak a figyelmetlenség műve volt. Elengedi a dolgot, ahogy falatozik egyet, csak az íze kedvéért. Ahogy elnézi, a másik is tud enni: a krumplisaláta mellé még a sült fajtából is húz magához.
- A sok krumplitól süket leszel – cukkolja kicsit egy semmitérő néphiedelemmel. A másik szerint büdös lesz tőle az ember lába, de egyiket sem tapasztalta, pedig, már bőven sok krumpli pihen benne.
- Szűkösen? Tényleg, majdnem az öledben ülök, bocsánat – csusszan egy pár centit arrébb, de még enélkül is annyi táv volt közöttük, hogy összekoccant volna a könyökük. - Amúgy miért? Azt mondta a belső hang, ide kell jönnöm, hozzád. Biztos azt hitte, el vagy veszve – vigyorog egy sort, arra bőven, hogy a srác színjátszósnak mondja magát. Ó igen, rögtön egy Oscar-t neki, dráma kategóriában.
- Nem tudom. Tanár vagyok részben, nem szeretnek a diákok tanárral enni – kap be egy jókora falatot a húsból, majd nyammogva bólogat a többi szóra. Persze, szerencse és a többi. Elfojtva, persze csukott szájjal nevet egyet, majd nagyot nyel. - Miért, ha rossz a kedved, harapsz? - pillant el a többiek felé, majd vissza. - Pedig ők csinosabbak nálam – merthogy eleve lányok. De ha maradhat, akkor bőven jó. A könyv felé pillant. - És mi jót készülsz tanulni, ahelyett, hogy ezt az isteni sültet ennéd? - mert ő eszik, ez biztos.
Hozzászólásai ebben a témában

Dévai Vince Áron
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. augusztus 7. 19:35 | Link

Belián
napi viselet

Szinte operaelőadás kezd teremni bennem. Döbbenet. Ezek a jó falatok, konkrétan mindent ki tudnak  hozni az emberből. Imádom magam, mert akár fél disznót is megehetek, nem hízok tőle. Pusztán genetika, és ami engem illet a legjobb géneket örököltem. Eszembe is jut, nem nagyon csípem az operákat és ettől kicsit elmegy az étvágyam. Egy másodpercre, aztán egy szemfelhúzással el is intézem a dolgot és folytatom tovább a kajálást. Ez a temérdeklen sok krumpli, jól megszomjaztatja az embert. Töklé nuku, egy kis narancslével le is öblítem magam. Icirit prüszkölök is, mert eszembe jut hogy vidéken a távoli, ismétlem távoli rokonok hogy mondják a krumplit. (’kuumpika)
- Itt kérlek alásan, minden van. A helyedben én nem lepődnék meg annyira. Itt bármi megtörténhet, ahogy velem is. Főként – bólintok egyet, és kortyolok ismét.  Hát igen, becses személyemmel sok furcsaság történt már az élete során. Az előző héten elfelejtettem hogy ugyebár hoztam magammal egy cirmos cicát otthonról. Pár nap múlva jutott eszembe, hogy utoljára a kinti parkban láttam. Nem tudom hogyan szökik ki állandóan, de nagy rafinált macsek. Még aznap este, lementem megkeresni de a takarodóra bőven visszaértem. Mit ad isten, a nyüves doromboló az egyik sarokban összegörnyedve pihenget. A gazda jól kifárad, ő meg sziesztázik. Valamint sok dolgomat is elhagyom, hát de mit tehetnék? Sietni kell a haverok után ha vége az óráknak. Szedek még egy adaggal a sültkrumpliból, a saláta már fogyóban van de már elég is volt belőle. Nem kétség hogy a kettő kaja közül melyiket választanám. Egy remek ötletem is támadt, lehet hogy szólok valamelyik DÖK-ösnek, hogy csináljunk krumplifesztivált. Vagy ha nem is nekik, akkor a tanároknak vagy az igazgatónak. Az biztos hogy vállalom a krumpli sütést a gyerekeknek, csak számolniuk kell azzal hogy nekik nem fog maradni.
- Mit is mondasz fiam? Hogy mi leszek? – gyorsan tölcsért formálok a szalvétából, és úgy szórakozok a sráccal. Alig várom már hogy öregkoromra süket legyek. Komolyan, olyan jó érzés lenne ha nem hallanám többet senki hangját. Nincsenek jó emlékeim a hangokkal kapcsolatban: vagy parancsolgatnak, vagy tréfálkoznak és nem elég lélekkel. Ebbe nem avatom be a szomszédomat, még magára venné. Jó hogy a gondolataimat nem hallja, mert ő jófejnek tűnik. Kicsikét. Közben hallgatom a szavait, és kicsiket bólogatok.
- Úgy mondod hogy tanár vagy, mintha más bolygóról jöttél volna. Eskü órák után lövök veled egy képet, és felrakom hogy nem tanár hanem űrlény – magamban jó ötletnek is tartom.
- Harapok ám, de hirtelen. Jó vagyok itt is, ha valakitől szeretnék valamit akkor intézem, nyugi. Most nincs kedvem. Bűbájtant nézném át, persze egy kicsit – válaszolok és tovább majszolok.
- De amúgy honnan tudod vagy veszed hogy a diákok nem komálják a tanárokat? Sztorid van-e? – kérdezem, és megtoldom egy plusz szelettel a húsadagomat.
Utoljára módosította:Dévai Vince Áron, 2021. augusztus 7. 22:22
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 1003
Összes hsz: 4925
Írta: 2021. augusztus 12. 18:26 | Link

diákok közé vegyülve. farkaséhség


Rendes egy adagot termel be a srác, ezt meg kell hagynia. Akkor legalább nem fogja szégyellni magát, hogy ugyanilyen elánnal zabál mellette. Mikor hogyan reagálnak rá, volt, aki nagy szemeket meresztett rá és inkább elült, de volt, akinek étvágyat hozott az, hogy vele ettek. Ha Odetthez csatlakozik, akkor meg inkább senki nem próbálkozik velük tempót tartani. Az étkezések fontosak, a másiknak meg úgy néz ki nagyon is ízlik, így aztán végképp milyen jól ellesznek egymás mellett. Összeveszni meg csak nem fognak.
- Nem lepődöm már meg semmin, még ha zéró mágia van bennem. Igazából már rég sikítottam varázslat láttán, kezd hiányozni – mintha nosztalgiázni akarna vagy épp teszi is azt fejben, pár pillanatra kivonva magát a valóságból. Nem mondja, hogy nem nézi meg a dolgokat vagy nem vonja fel a szemöldökét, azonban mégis, akad olyan eset, ami mellett már simán elsétál. Az évek alatt hozzászokott, még, ha gyanítja is, hogy csak egy apró szeletet látott az egészből. De inkább visszatér a valóságba. - Főként veled? No, mik történnek veled? - érdeklődik, ha már ennyire kiemelte, hogy igen, a kastélyban is vannak események, de, ezek szerint, vele is bőven. Kivel nem? Neki is kijutott mindenből, amire a száját húzza épp vagy csak sóhajt. Gondolkodni nem akar rajta, nemhogy mást tenni, így foglalkozik állandóan mással, másokkal. Meg valahogy, mostanság agya igencsak ködösít, nem emlékszik mindenre, amire annyira akart és amin rendszerint bőgött is. Valami történt, amit meg kell fejtenie, mielőtt elhiszi, hogy végképp megőrült. Az egyetlen dolog, ami eltelíti, az a kiadós kajálás, másképpen pedig üres és felszínes. Ezért is könnyű a sráccal viccelődni, vagy úgy bárkivel.
- Sü-ket, papa, süket – ismétli meg, kicsit hangosabban, pont úgy, mint amikor az öregekhez beszélnek, de még bőven nem kiabálnak. Aztán elengedi a komoly arcot és nevet egy sort, mielőtt a következő falatot bekapná. Krumplit krumplival, csinált ő is gyereknek ilyet, nincs ebben semmi. Nyel egy nagyot, majd vigyorog egy sort, hát menten valamit internetes sztár lesz. Lenne, ha tényleg űrlény lenne.
- Ez inkább tapasztalat, meg anno én se szívesen ültem a matektanárom mellé. De értelek, neked ez nem gázos – bólogat pár sort. - Felőlem lőhet, de én szőrös űrlény vagyok, azt ne feledd – mintha tudnia kellene a szerencsétlennek, hogy mi a fene is ő. Vagy bárkinek. Már nem aggasztja a tény, hogy valaki tudja, sejti, hallotta, bármit is tud. Olyan közönyösséget vett fel ebben, hogy ijesztő. Sok mindenben. Jelek, hogy amennyire egyenesbe jött, nyugodt, úgy nincs rendben semmi. Talán ha valaki egyszer észreveszi, időben lesz majd? Hiszen, arra még emlékszik is, hogy mindent odaadott. Van visszaút, vagy örökké diákokkal fog marháskodni?
- Jól bírom a fájdalmat, embertelen szinten – vagy kinek mi az. Még mindig haragoslila-sárga a combján egy folt, amikor nekicsapódott egy pad sarkának és meg se nyikkant, de annak, aki látta, fájt. Ez van. - Én nyugodt vagyok. Mondhatnám attól is, hogy tanulsz, de épp eszünk, olyankor nem szabad, mert megfekszi az ember gyomrát – és ez a tag levitás volt valaha. Persze nem inti lógásra, se semmire, csak egyszerűen felveszi a beszélgetés ritmusát. - Nem tudom. Ez olyan általános dolog, a tanárok és diákok között. Nincs sztorim, meglepően. Csak az általános, ami minden tanár felé, meg is lep – mert aztán lehetne itt minden, csak valahogy elmaradt vagy fene se tudja. Egy nagy falat után néz ismét oldalra. - Amúgy Belián vagyok. Neked van sztorid? Hallanék már valami jót – mint egy öregasszony, falatozva várja az információmorzsákat.
Hozzászólásai ebben a témában

Dévai Vince Áron
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. augusztus 15. 19:04 | Link

Belián
napi viselet

Yes, a gyomrom idegesítő korgása már csak a múltban zajong, ezt jelzi az elégedett nyammogásom és hümmögésem. Ha választani lehet az éhség és a halál között, nem kellene sokat tanakodni rajta hogy leugorjak valami magas helyről. Nem volna jó ötlet ehhez a marhaszelethez társítani egy kis rántott szeletet. Falok és falok. Az bizti, hogy a szeletektől felhevülök, szívesen készítenék magamnak húsból palotát. Kár, hogy ez csak a képzeletem szüleménye lehet csupán. Izgató a tudat, hogy a mellettem lévő személy is húsból van, de vele csak játszanék enni nem ennék belőle. Na jó, ez kezd egy kicsit furán hangzani. Mindezzel csak azt jelzem, illetve pillantgatásokkal konstatálom hogy elég jól néz ki a csávó, gondolom ezt férfiként. Na és? Mi pasik megnézzük egymást, és ezzel nincsen semmi baj. Így van jól az egész szitu. Maradt még egy kis adag az ebédből, amit végezetül kívánok majd elfogyasztani, a desszert után.
- Rég sikítottál varázslat láttán? Na, hogy egy kis örömöt szerezzek neked – mondom, majd a villát desszertes kanállá változatom, és magam elé húzok egy szelet citrom túrótortát. Az édességeket is nagyon csipázom, azok között is megvannak a kedvenceim. Almás lepény, francia krémes és a citromos szelet tartozik ebbe a kategóriába, így hát természetesen magamban ugrálok örömömben miközben a desszertet megkóstolom. Én is próbálkoztam már otthon ezek elkészítésével, de rendre kudarcot vallottam. Meghagytam hát a szakácsnőnek, a drága Mirella néni istenien készít el mindent. A drága előszót akkor kapta, amikor gyerekkoromban véletlen találtam egy képet a kabátjában. Tudni kell róla, hogy nagydarab asszonyság, és a képen a mellette álló alacsony megszeppent férfi a férje lehetett, a kép hátoldalára írt szövegből erre következtettem: Én, és a drágám. Mirella megmaradt drágának, én pedig az étkező asztalnál ülök jelenleg.
- Nem hallom fiam! – kiáltok kissé halkan, bár nem is tudom hogyan lehet halkan kiáltani? Páran felém is fordulnak, és értetlenkedve térnek vissza ebédjükhöz. Az utolsó bámészkodónak integetek, aki ekkor zavartan feláll és kisiet a termen.
- Szegénykém, biztos megy a hasa. Jaja, megvan az a kis előítélet mindenkiben. Kivéve engem, úgyhogy ha tanár vagy ha nem, ülhetsz itt mellettem anélkül hogy félpercenként a diákjaidról kérdeznélek. Helyes? – kérdezem majd kacsintok.
- Ezt megjegyzem. Örülök ha nyugodt vagy. Ha mégsem, akkor nyugodj meg, attól megnyugszol. Tudod, nem mondanám tanulásnak. Ez egy kis kiegészítő foglalkozás, arra az esetre ha unalmas társaságban lennék. De tudod mit, elvagyok – mondom, és visszadobom a könyvet a táskába. Majd nézegetem később, nem szeretném elvenni egy jó beszélgetés lehetőségét magamtól.
- Belián. Érdekes név. Én Vince vagyok, és Áron. De ha Dévainak szólítasz, azt sem bánom ám. Jó sztorim? Hát figyelj mozgalmas az életem: Érdeklődj! – mondom majd végre bekapom az utolsó falatot a desszertből, és a szalvétával megtörlöm az ajkamat.

Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 1003
Összes hsz: 4925
Írta: 2021. szeptember 5. 21:03 | Link

diákok közé vegyülve. farkaséhség


Érzi, hogy néha felé pillant a másik, de különösebb dolgot nem tulajdonít neki. Az emberek megnézik, ki miért: van aki azért, mert jónak látja, rossznak, szörnynek, vagy éppen keresi a nyomokat arra, hogy épp fent vagy lent van. A figyelem ilyen apró részlete nem zavarja, tömegesen már annál inkább tudja. Szerencsére a Nagyterem jó része pontosan ugyanúgy a kajára vagy a másikakra figyel, ahogy annak lennie kell és tökéletes így. Ilyenkor nem feszeng odabent, bár a felszínen létező fele amúgy sem. Elengedett mindent, nem figyel semmire, csak a pillanatra és előre. Bárcsak ő lenne az igazi, a valódi, az, aki valójában irányít. Sokkal könnyedebb lenne, ha mellkasa nem szorítana egyes éjjeleken, ha nem törne fel belőle a valóság. Talán majd egyszer.
- Rég nem biza’. Tök jól bírom – azt nem mondja, hogy a szemét azért mereszti olykor, de ijedtség már nem járja át, mint az elsők között. Értetlen volt és tudatlan egy olyan világban, amely rá igencsak halálos is lehet. Most nem fél az átok gondolatától, sőt, manapság már olyanra is gondolt, hogy ki kéne valamelyiket próbálnia. Ennyi erővel le is ugorhat valahonnan. - Örömöt? Kíváncsivá tettél – fordul felé, megáll az evéssel és figyeli, mit ténykedik a másik. Nem sikít, de felnevet, ahogy a villából kanál lesz és tortaszeletet húz maga elé. Nosza, hát ha siet, még marad neki is. De előbb, tapsol, hisz a bűvésznek ez jár.
- Bravó, bravó. Hagyj a tortából nekem is – mintha utasítani akarna, pedig nagyon nem. Kér. Már falatozik is, hogy aztán valóban nyúljon az utolsó falat után egy szeletért. Édesmindegy neki villa vagy kanál jut, amint lecsusszan az apró falat és elfojt egy böfögést, már bele is kóstol.
- Mossa ki a fülét, papa – mutogat a kanállal, de csak maga előtt, hogy ne szúrja ki a szemét. A kiabálásra figyel fel más is, majd ahogy elhal, fordulnak is vissza. Megszokott, hogy valaki mindig hangos, bár aki hirtelen feláll és távozik, érdekes. Felvonja a szemöldökét két tortafalat között, majd ennyi, el is engedi.
- Vagy egy kínos ex – neveti el magát, bár pont nem kéne ilyeneket emlegetnie, mikor torkát kaparja a szó. És most nem. Győzött az álarc, elnyomta a szenvedőt. Egyelőre. - Ahh, nagyon nemes gesztus tőled. Köszönöm – biccent felé, ahogy megengedi a nyugodt ebéd gondolatát és úgy tényét. Nem is feszeng, csak nevet a következő szavakra, amiket könnyű kimondani, na de megtartani már nagyon nem. Próbálkozott vele eleget, többet is, mint kellene, de nagyon csak úgy nem megy. Valami mindig kellett hozzá.
- Ó, miattam el ne tedd. Honnan tudod, hogy nem vagyok unalmas? - rázza meg a fejét somolyogva, majd tér vissza az evéshez, mielőtt elmondja a nevét. Nem nagy kör ez, biccent, mikor a másikét hallja, mert épp tele a szája. - Nekem is van második nevem, de nem nagyon használom. Zaz meg Balázs. Na, mik ki nem derülnek – nevet fel, majd dől hátra jóllakott szusszanással. Vigyorogva forgatja meg a szemeit arra, hogy mit tegyen. Hogyne, majd mindenkihez odamegy, pont arról híres.
- Érdeklődjek? Persze, majd kifaggatlak, hogy hol voltál tegnap meg múlt héten, ki volt az első szerelmed és hogy szereted-e a kelbimbót. Na az érdekes lenne, de ahhoz nem olyan cipőt húztam – csóválja meg a fejét. - Miután láttál engem, bizonyára te is tanár szeretnél lenni, jól gondolom? - vigyorodik el ismét.
Hozzászólásai ebben a témában

Dévai Vince Áron
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. szeptember 30. 11:43 | Link

Belián
napi viselet

Elég volt ennyi az evésből, majd estére megpróbálom kiüríteni a gyomromat, mármint megemészteni az imént elfogyasztottakat. Biztos sikerül, mert szeretnék enni, de azért nem vagyok úgy oda a vacsoráért mint például a reggeliért. Volt olyan, hogy egész nap csak a reggeli volt meg, és este tökéletesen éreztem magamat. Néha napján böjtölök egy napot, ami nagyon jót tesz az arcbőrömnek, szinte ragyogok tőle utána. Elvagyok néha a müzliszelettel is meg a gyümivel is, de néha falásrohamok jönnek rám. Eszem-iszom, húst a hússal, és nincs megállás. Mivel rendszeresen sportolok, nem járnak semmilyen hátránnyal ezek az időnként előforduló kisebb rohamok. A mellettem helyet foglaló srác se kispályás, aminek én valóban örülök. Ha kajálás közben, jó beszélgetőpartnernél nincs jobb. Minek ide be könyv? Máskor magam köré gyűjtök egy csomó diákot, és vitaszakkört nyitok. Most viszont megelégszek egy trécsipartnerrel.
- Szeretem felborzolni a kíváncsiságot. Na nálad akkor sikerült, köszönet a dicséretért! Nyugi, a torta a tied, teli vagyok – szólok a hasamat simítva, mert elkezdődött az emésztés. Elősegíti ám, ha a térdemet is simítom. Nálunk otthon ha jól laktunk, a térdünket kezdjük masszírozgatni és komolyan pár perc alatt túl vagyunk a nehéz falatokon. Ma még mi fog várni rám a mai napon? Annyira nincs kedvem már beülni egy órára sem, legszívesebben visszamennék a körletembe ledögleni. 2 hét laza szabadság, a tananyagokat bepótlom és kész. Tényleg, miért csak a tanároknak van szabadságuk, a diákoknak miért nem? Lehet hogy beteget kellene tettetnem, egy jó kis praktikával felviszem a lázamat. Mivel nem jut eszembe, rászánom magamat hogy kibírom a mai napot. Te jó ég, nem fohászkodtam még semmiért de egy kis enyhe influenza ha felkérne egy tangóra, nem utasítanám vissza. A tanár srác meg magyaráz mellettem, és mire a végére ér visszatérek az agyamba, a kis álmodozás után.
-  Lehet hogy az, de az ő baja. Nem? Nemes volnék? Hm, mától a név előtagom ez lesz – mondom a fogamat piszkálva a piszkával.
- Ha unalmas lennél, már rég itt hagytalak volna. Nem vagy unalmas, Balázs tanár úr – paskolom meg a hátát a szomszédomnak, és cuccommal kezdek bajlódni.
- Tegnap csak a suliban voltam, meg elmentem egyet edzeni a konditerembe. Múlt héten sok helyen, az első szerelmem egy velem egyidős mugli csajszi volt, és szeretem a kelbimbót. Most te jössz! – vigyorgok a képébe.

Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet